Egyetlen bánata volt csupán: nem a magány, hanem az, hogy a többi sirály nem volt hajlandó hinni a repülés rájuk váró nagyszerű élményében. Nem akarták kinyitni a szemüket, hogy lássanak vele.
  Jonathan napról-napra többet tudott. Megtanulta, hogy áramvonalassá formált testének nagy sebességű zuhanásával két-három méterrel a felszín alatt ügyeskedő, ritka és jóízű halakat kaphat ki a vízből. Már nem szorult halászbárkákra és kenyérdarabkákra, hogy ne haljon éhen.
(...)
...átrepült sűrű tengeri ködrétegeken is, hogy azután föléjük emelkedjék, a vakítóan tiszta égre... Mindezt olyankor, amikor minden más sirály a földön gubbaszt, és semmit sem lát a ködön és az esőn túl.
(...)
  Amiről egykor azt remélte, az egész raj osztályrésze lesz, azt most egyedül magának szerezte meg. Megtanult repülni, és nem sajnálta az árat, amit fizetnie kellett érte. Jonathan sirály felfedezte, hogy az unalom meg a félelem és a harag az oka annak, hogya sirályok élete oly rövid. És mivel az ő gondolataiból eltűnt az unalom, a félelem és a harag, Jonathan élete hosszú és boldog volt.

Chiang lassan beszélt, közben erősen figyelte a fiatalabb sirályt. - Hogy oly sebesen szállj, mint a gondolat, akárhová, ami csak létezik - mondta -, azzal a tudattal kell kezdened, hogy már meg is érkeztél...
  A dolog fortélya az, magyarázta, hogy Jonathan ne tekintse magát többé bezártnak egy meghatározott testbe, melnyek szárnyfesztávja 30 centi, és a teljesítménye berajzolható a térképbe. A fortély mindössze annyi: tudnia kell, hogy a valódi természete szerint mint egy tökéletes, íratlan szám, egyidejűleg él térben és időben, mindenütt és mindenkor.

Jonathan elszántan nekilátott a feladatnak. Próbálta nap nap után, reggeltől estig. És minden igyekezete ellenére egyetlen tollpihényit sem mozdult odébb.
   - Hagyd a hitet! - szólt rá időnként Chiang. - korábban a repülésben sem hinned kellett, hanem meg kellett értened, hogyan csináld. Most is így van. Láss neki újra...
  Egy napon azután, ahogyan ott álldogált a parton, és lehunyt szemmel koncentrált, Jonathan villanásszerűen rájött, miről beszél Chiang. - Hát persze, így van! Én egy tökéletes sirály vagyok, a lehetőségeim határtalanok! - Hirtelen nagyon boldog lett. (...) Jonathan nagyot rikoltott örömében. Most rikoltott először, mióta a Földet elhagyta. - HÁT MEGY!
  - Persze, hogy megy, Jon - mondta Chiang. - Minden megy ha tudod, mit teszel.
(...)
De elkövetkezett a nap, amikor Chiang eltűnt. Csendes kis beszédet tartott a köréje gyűlt sirályoknak. (...) Ahogyan szólt, tollai egyre fényesedtek míg végül olyan fényesen ragyogtak, hogy a sirályok szeme káprázott bele.
  - Jonathan - mondta ekkor a Vén, és ezek voltak az utolsó szavai -, fejlődj tovább szeretetben!

Miért van az - töprengett Jonathan -, hogy a világon a legnehezebb dolog egy madarat meggyőzni arról, hogy szabad, és hogy ezt be is bizonyíthatja magának, ha hajlandó egy kevéske időt ráfordítani? Miért olyan nehéz megtenni?

Nem értem, hogy vagy képes szeretni ezt a madár- csőcseléket, hiszen épp megpróbáltak megölni.
  - De hát, Fletcher, nem ezért szeretjük őket! Persze, hogy nem szereted a gyűlöletet és a gonoszságot. Meg kell tanulnod az igazi sirályt látni, a jót mindvalahányban, és segíteni nekik, hogy ők is meglássák magukban. Ezt értem szereteten. Ennek a nyitját megtalálni, az az öröm.

A Rajban azt beszélik, hogy ha te nem vagy maga a Nagy Sirály Fia - mondta Fletcher Jonathannak egy reggelen, haladó sebességi gyakorlatok után -, akkor ezer évvel jársz a korod előtt.
  Jonathan sóhajtott. A félrértés ára, gondolta. Vagy ördögnek, vagy istennek kiáltanak ki. - Te mit gondolsz, Fletch? Valóban megelőzzük a korunkat?
  Hosszú csönd. - Hát, ilyenfajta repülés mindig volt, akárki megtanulhatta volna, aki fel akarja fedezni; ennek semmi köze korhoz, időhöz. Lehet, hogy mi előbbre vagyunk a megszokottnál. Előbbre vagyunk annál a módnál, ahogyan a legtöbb sirály repül.
  - Érdekes gondolat - felelte Jonathan, miközben a hátára fordult és így siklott egy darabig. - És korántsem hangzik olyan rosszul, mint az, hogy megelőztük a korunkat.
 
--

Mindaddig, amig tudatlanság és nyomor lesz a földön, az efajta könyvek nem fölöslegesek.
Victor Hugo - a Nyomorultak -ról
 
--

Egy kvéker a háza melletti üres területen táblát állított fel, a következő felirattal: "EZT A FÖLDET ANNAK ADOM, AKI TELJESEN MEGELÉGEDETT." Egy gazdag farmer hajtott el arra, megállt, hogy elolvassa a táblát, és így szólt magában:
- Ha kvéker barátunk ilyen könnyen megválik a földjétől, jobb lesz, ha én jelentkezem érte, még mielőtt valaki más elvenné. Gazdag vagyok, mindenem megvan, amire szükségem van, így hát megfelelek a feltételének. Azzal be is kopogott az ajtón, és elmondta, hogy miért jött.
- Aztán te tényleg elégedett vagy? - kérdezte a kvéker.
- Tényleg az vagyok. Megvan mindenem, amire csak szükségem van.
- Ember - kérdezte a kvéker -, ha valóban elégedett vagy, akkor mi szükséged van még erre a földre is?
 
--

Junaidnak egy zacskó aranyat hozott egyik követője.
- Van még több aranyad is? - kérdezte Junaid. - Igen, még rengeteg.
- És ragaszkodsz hozzájuk? - Igen.
- Akkor tartsd meg ezt is, mert neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. Látod, mivel nekem semmim sincs, és semmire sem vágyom, sokkal gazdagabb vagyok, mint te.
 
--

Az igazán intelligens ember sohasem néz hátra. Sohasem foglalkozik a múlttal - ami elmúlt, az örökké elmúlt. És a jövőre sem gondol soha, hisz ami még nem jött el, az nincs itt. És jól tudja, hogy ha majd eljön, akkor képes is lesz reagálni rá, így hát miért törné rajta a fejét most? Mi értelme előregyártott válaszokat kreálni olyan kérdésekre, amelyek fel sem merültek?
...az élet folyamatosan változik...
 
--

A házasság nem más, mint a szerelem legalizálására való törekvés. Ami szülte az a félelem; a jövő, a holnap miatti aggodalom.
...az emberek azt hiszik nagyon okosan teszik, ha felkészülnek a jövőre. Most szeretsz egy nőt, vagy szeretsz egy férfit, de mi lesz később? Holnap lehet, hogy a nő beleszeret valaki másba. Ahogyan belédszeretett...
Valamit tenned kell tehát, hogy megakadályozd ezt, hogy a holnapod nyugodt legyen, hogy bebiztosítsad magad, hogy honap is használhassad őt.

A házasság egy műrózsa, a szerelem ezzel szemben valódi virág. Nevelj valódi rózsákat életed kertjében. El fognak hervadni, az igaz - de mit számít? Nevelhetsz másikat, mindig újakat és újakat.
 
--

A szerelem elég. Élj csak szerelemből. Lehet, hogy sokáig tart, lehet, hogy nem, de te ne aggódj emiatt. Még ha csupán egyetlenegy pillanatra érint is meg, általa megízlelheted az örökkévalóságot.
  És minden eshetőség megvan arra, hogy ha nem félsz, akkor tovább is tart majd, hiszen a félelem méreg; mindent megmérgez. Ha nem aggódsz a holnap miatt, akkor olyan teljességgel élhetsz a mában, hogy ebből a teljességből egy csodálatos holnap születik majd. De ha rettegsz a holnaptól, akkor azzal tönkreteheted a mát. És ha a ma tönkremegy, akkor miből születik a holnap?
 
--

A mennyország olyan tökéletes volt, hogy Szent Péter unatkozni kezdett. Egy napon, amikor mindannyian együtt üldögéltek, azt mondta Istennek:
- Annyira unatkozom... Szeretnék újra a Földre látogatni. Te nem?
- Az én koromban már nem.. - mondta az Isten.
- Nekem egyszer is elég volt - szólalt meg Jézus.
A Szentlélek pedig így szólt:
- Én meg addig nem megyek, amíg galambokra lövöldöznek.
 
--

A buddhisták odamentek, és egész Kína buddhista lett anélkül, hogy bárki bárkit is megtérített volna. Mert a taoizmus oly nagylelkű volt, és mert a buddhizmus oly megértő... a térítés szóba sem jöhetett. Már maga az idea, hogy megtéríts valakit, olyan csúnya, olyan erőszakos. Ők sohasem vitatkoztak, hanem egyszerűen csak találkoztak, nyugtázták egymás megértő hozzáállását, és azt mondták: "Igen, ez igaz. Ez az, amit Lao ce is mond. És ez az, amit Buddha is mond a maga módján." És ebből a találkozásból - amely a legkülönlegesebb a világon - megszületett a zen.
...
Ezért a zen egy ritka virág. Sehol máshol nem jött létre semmi - így ilyen csöndesen, vérengzés nélkül, egyetlen vita nélkül. Vita fel sem merült; a különbség csak a nyelvben volt.
 
Ilyen az igazán vallásos ember. Nem fanatikus - nem is lehet az.
Semmilyen dogmának nem szabad behódolnod - sem kereszténynek, sem mohamedánnak, sem hindunak. Semmilyen egyházhoz nem szabad tartoznod, azok mind gyerekesek, mind számítóak. Az igazán vallásos embert semmilyen dogma nem tartja fogságban.
Magértés csak szabadságban születhet.
 
--

Minden párnak tudnia kell: azzal, hogy egy párrá lesztek, még nem váltok egymás uraivá - csak társakká, barátokká. És ne tekintsétek a kapcsolatotokat magától értetődőnek; egy kapcsoltanak semmi köze nem lehet a kisajátításhoz. A férfiak és a nők nem birtokolható dolgok, hanem emberek, akik tiszteletet érdemelnek. Nem eszközök, amiket használni lehet. A férjek eszközként használják a feleségeiket, és a feleségek is eszközként használják férjeiket. Ez az, ami miatt oly csúf és oly őrült az egész világ...
 
--

Mi kell tenni akkor, ha a gázbömbérben nem szunyál a gogyó?
- Meg kell slájmolni a diznit és kréznicerrel abszungolni kell a krizbájfölt.
 
--

Csupán egyetlen olyan lényegi pont van benned, ami mindig, mindenhol, feltétel nélkül ott lesz veled. Az sem számít, ha a pokolban vagy, akkor is veled lesz; az sem számít, ha a mennyországban vagy, mert ott is veled lesz. Lényed esszenciális magvát megtalálni annyit jelent, hogy elérted a tökéletes ártatlanságot, és egyben ráleltél a legnagyobb bölcsességre is, ami a földön valaha létezett.
 
--

A Tao nem más, mint Isten egy másik neve. És ez egy sokkal szebb név, mert az "Isten" szó már túlságosan is elcsépelt. ... Ebben a tekintetben a Tao igazán gyönyörű. A Taót nem bálványozhatod, mert képzeletedben nem személyesül meg. A Tao egyszerűen egy alapelv, nem pedig egy személy. Nem bálványozhatsz egy elvet - a Taóhoz nem tudsz imádkozni.
 
A Tao nem jelent mást, mint a mindenek fölött álló elvet, amely egységessé rendezi a mindenséget. A lét nem egy káosz, ezt biztosan állíthatjuk; a lét egy kozmosz. Mérhetetlen rend uralkodik benne, egy önmagából fakadó rend, s ennek a rendnek a neve a Tao. A Tao egyszerűen a mindenség harmóniáját jelenti.
 
--

Hogy egy ember szűz, az annyit jelent: mentes minden idegen képtől, annyira, amennyire mentes volt tőlük akkor, amikor még nem létezett. Látjátok, azt kérdezhetné erre valaki, hogyan lehet egy olyan ember, aki megszületett és fölcseperedett értelmes életre, annyira ment minden képtől, mint amikor még nem létezett, mikor pedig sok mindent tud, és az mind kép, hogyan lehet akkor mentes tőlük? Figyeljetek hát a magyarázatára, szeretném azt most elébetek tárni: ha értelmem annyira átfogó volna, hogy benne lennének az összes képek, amit az emberek valaha is befogadtak, s még azok is, amelyek magában Istenben vannak, de úgy, hogy önösségemmel nem kötődnék hozzájuk, hogy sem cselekedeteimben, sem egyebekben nem ragadnék ki belőlük egyet sem a sajátomként - sem előbbel, sem utóbbal - , hanem sokkal inkább szabadon és kötetlenül állnék a jelen pillanatban, készen Istennek az ő legkedvesebb akaratára, azt teljesíteni szüntelenül, akkor igazán szűz lennék, nem akadályozna egyetlen kép sem - éppolyan bizonyosan, mint ahogy az voltam, amikor még nem voltam.

Ha keresel - már tévúton vagy, mert keresni csak akarattal lehet. Ha a fejed tele van, akkor oda már nem fér be semmi. Nem a titok van elzárva, te vagy elzárva. Az elméd a zárt. Isten kopogtat, de te nem engeded be. Nem is tudod, hogy kopogtat, mert nem vagy otthon. Az agyad valahol kint kószál, a jövőben...
 
--

Ezt hallgasd meg: Én vagyok-e a gondolataim, a gondolatok, melyeket gondolok? Nem. A gondolatok jönnek és mennek; én nem vagyok a gondolataim. Én vagyok-e a testem? Arról informálnak minket, hogy a sejtek milliói cserélődnek vagy újulnak meg minden percben, úgyhogy minden hetedik év végén egyetlen olyan sejtünk sincs, amely hét évvel korábban a testünkben lett volna. A sejtek életre kelnek és elpusztulnak. De, úgy tűnik az "én" megmarad. Így tehát én vagyok-e a testem?
 
--

Akarsz boldog lenni? A szakadatlan boldogság ok nélküli. Az igaz boldogság ok nélküli. Nem tehetsz engem boldoggá. Nem vagy a boldogságom. Azt kérded a tudatára ébredtől: "Miért vagy boldog?" és a tudatára ébredt azt válaszolja: "Miért ne?"
 
--

Ti mind kinevettek engem, mert én más vagyok mint a többi. De én kinevetlek benneteket, mert ti mind egyformák vagytok.
 
--

A múlt miatti bánkódás csupán egy élmény, ami most történik veled. A jövő miatti aggodalmadnak csak az elmédben van realitása ebben a pillanatban képzetként, hangokként és érzésekként. Más szavakkal, a múlt és a jelen is épp most történik, ahogy teremtetted őket.
 
--

Semmi sem a tiéd. Minden csak kölcsönben van nálad. Nem tudhatod medig...
 
--

Mihelyt megszabadulsz az igazságról szóló elképzeléseidtől, azonnal szembetalálod magad vele; kívül is és belül is. Azonnal feltárul előtted - mert semmi más nem létezik!
  De a szülők, a társadalom, az állam, az egyház, az oktatási rendszer... mind-mind hazugságra épül. Amint egy gyermek megszületik, rögtön ezek hálójába kerül. És egy kisgyerek tehetetlen. Ő nem menekülhet a szüleitől, teljesen ki van nekik szolgáltatva. Ki lehet használni a kiszolgáltatottságát... és évszázadok óta ezt is tesszük.
  Senkit nem zsákmányolnak ki annyira, mint a gyerekeket - se a munkásosztályt, se a nőket -, senkit nem használnak ki olyan csúnyán és olyan mértékben, mint a szegény és ártatlan gyerekeket. Mert a gyerek tehetetlen és rád van utalva, azt kell megtanulnia, amit te tanítasz neki. Magába kell szívnia minden hazugsásot, melyet ráerőltetsz. Neki ez élet-halál kérdés, hiszen te táplálod - tőled függ az életben maradása! Ezért hinduvá, kereszténnyé, mohamedánná vagy dzsainává kell válnia, buddhista kell, hogy legyen belőle, kommunistának kell lennie... Bármit, ami téged izgat, amit te fontosnak vélsz, beletöltesz a gyerek fejébe.
  Ahelyett, hogy inkább még éberebbé, tudatosabbá, még élőbbé, még körültekintőbbé... ahelyett, hogy még tükörszerűbbé, tisztábbá tennéd a gyereket, te inkább teletöltöd a fejét ideákkal, és milliónyi porréteg csak nő az intelligenciáján. Így persze sosem lesz képes azt látni, ami van.
  Ahhoz tehát, hogy valóban vallásos lehess, újjászületésre van szükséged: újra olyanná kell válnod, mint egy gyermek, eldobva mindazt, amit a társadalomtól kaptál.
 
--

Az csak egy véletlen, hogy Indiába vagy Angliába születtél. Az csak véletlen, hogy hindu, vagy keresztény családba születsz. És ezek miatt a véletlenek miatt a valódi természeted elvész - erőszakkal elszakítják tőled. Csak úgy nyerheted vissza, ha újjászületsz... vagy újraszületsz.
Pontosan ez a jelentése annak, amit Jézus Nikodémusznak mond: "Ha nem születsz meg újra nem léphetsz be Isten királyságába." Ő ezalatt nem azt érti, hogy fizikailag meg kell halnod, hogy aztán újraszülethess... mert az nem segít rajtad. Akkor megintcsak beleszületsz egy bizonyos társadalomba, mely egy bizonyos egyházhoz tartozik, és az egész kezdődik elölről.
 
--

Akarjátok tudni, mi megy végbe a Szentháromság belsejében? Elmondom nektek.
 - A Szentháromság belsejében az Atya nevet, és megszüli a Fiút. A Fiú visszanevet az Atyára, és megszüli a Szentlelket. Az egész Háromság nevet, és megszül bennünket.
 
--

A vak ember nem látja a színeket.
 
--

Gazdag ember az, akinek elég amije van.
 
--

Egyszerűbb szandált húzni, mint szőnyeggel borítani az egész földet.
 
--

A kummuláns a változóvektor totális varianciájának az a része, amit a közös faktorokkal lehet megmagyarázni. A parciális korrelációs együttható két változónak az összes többire vett lineáris regressziójának korrelációs együtthatója.
;-)
 
--

Az emberek karácsonykor ajándékot adnak, de csak olyanoknak, akiket szeretnek, és csak akkor, ha azok is megajándékoznak minket. Egy fa azonban minden nap és éjszaka karácsonyt tart. A fenyő nem mondja, hogy "Tessék, oxigén azoknak, akiket szeretek", a mangófa nem mondja, hogy "Nem adok neked mangót, mert nem szeretlek". Válogatás nélkül mindenkihez így szólnak: "Gyertek, vegyetek. Amit adunk, ingyen adjuk mindenkinek."
 
--

Lázadó az, aki a saját fénye szerint él, a saját intelligenciája szerint cselekszik. Saját ösvényt tapos ki magának, soha nem a tömegeket követi a széles aszfaltúton. Az élete ugyan veszélyes, de ha egy élet nem veszélyes, akkor az valójában nem is élet. Elfogadja az ismeretlen kihívását - nem a múltban előkészített és a jövőben bekövetkező "ismeretlent" keresi. Ez okozza az emberiség minden gyötrelmét: a múlt felkészít valamire, csak éppen a jövő soha nem olyan, mint a múlt.
A tegnapod soha nem lehet a holnapod.

Egy lázadó viszont tisztel téged, tiszteli az életet, és mélységesen becsül mindent, ami növekszik, fejlődik, lélegzik. Nem helyezi önmagát föléd, nem lesz szentebb, vagy felsőbbrendű nálad: ő csak egy ember a sok közül. Pusztán egy dolgot állíthat magáról: hogy bátrabb nálad. Ő nem tud megmenteni téged, mert erre csak a saját bátorságod képes. Ő nem vezethet, mert téged csak a saját merszed vezethet és csak ez teheti teljessé az életedet.
 
--

Én a pillanatot tanítom neked, a pillanat szabadságát és a pillanat felelősségét. Ami ebben a pillanatban igaz, lehet, hogy a következőben már nem az. Ne próbálj következetes lenni, mert úgy élettelen hulla lesz belőled. Csak a halottak következetesek. Légy élő, légy következetlen, élj meg minden pillanatot úgy, hogy az semmiképpen ne kapcsolódjon a múlthoz vagy a jövőhöz. A pillanatban éld meg a pillanatot, és akkor a válaszod totális lesz. Ebben a totalitásban van a szépség és a kreativitás. Így bármit is teszel, az csodálatos lesz.
 
--

Ha a jó úton jársz, akkor ennek nagyon egyszerű jelei vannak: a feszültség egyre inkább eltűnik belőled, egyre higgadtabb leszel, egyre nyugodtabb leszel, olyan dolgokban meglátod a szépséget, amikről azelőtt sosem gondoltad volna, hogy szépek lehetnek. A legkisebb dolgoknak is óriási jelentőségük lesz. Az egész világ minden nappal egyre rejtelmesebb, misztikusabb lesz; egyre kevésbé leszel nagy tudású, egyre ártatlanabb leszel - épp mint a gyermek, aki pillangók után szalad, vagy kagylókat gyűjt a tengerparton. Nem problémának érzed az életet, hanem ajándéknak, áldásnak, kegynek. Ha a jó úton jársz, akkor ezek a jelek egyre erősödni fognak. Ha rossz úton haladsz, akkor pont ennek az ellenkezője fog történni.
 
--

Szerintem a humor a legszentebb élmény a világon. És ezt könnyen be lehet bizonyítani: az emberen kívül az egész természetben egyetlen állat sem rendelkezik humorérzékkel. Vagy azt várnád egy bivalytól, hogy nevessen? Humorérzéket vársz egy szamártól? Amint a szentjeid komollyá válnak, a bivalyok és a szamarak kategóriájába kerülnek; elvesztették emberi minőségüket, mert ez az egyetlen sajátos minőség, amivel az emberi tudat rendelkezik. Azt mutatja, hogy a humor az evolúciónak csak egy bizonyos pontján nyilvánul meg. És minél magasabbra mész, annál játékosabban fogod az életet és problémáit megközelíteni. Nem teher lesz, hanem örömmel, vidáman fogod megoldani őket. Az élet nem lesz bűn - a komoly emberek teszik bűnné -, az élet jutalom, ajándék lesz. És azok, akik komolyságra pazarolják az életet, hálátlanok a természet felé. Tanulj meg nevetni a virágokkal és a csillagokkal, és akkor egy különös súlytalanság jelenik meg lényedben... mintha szárnyaid nőttek volna és repülni tudnál.
 
--

Hasonlítsd össze a virágzó rózsa derűs és egyszerű tündöklését a te életed feszültségeivel és nyugtalanságaival. A rózsának birtokában van egy ajándék, ami neked nincs: tökéletesen megelégedett önmagában. Ellentétben veled a rózsát nem programozták születésétől fogva arra, hogy elégedetlen legyen önmagával, így aztán egyáltalán nem is akar más lenni, mint ami. Ezért oly természetesen bájos, és ezért mentes a belső ellentmondásoktól, ami az emberi világban csak a kisgyermekekről és misztikusokról mondható el.
 
--

Ne feledd, az élet egyetlen pillanata sem veszett el. A gyermek még most is ott él benned. A gyermek nem válik fiatalemberré, nem bizony! A gyermek ott marad belül, a fiatalember pedig rárakódik, és később erre rakódik majd rá az öregember is - rétegről rétegre. A gyermek sosem lesz fiatalember. A gyermek ott marad belül, csak fölé került a fiatalember rétege. És a fiatalember sem lesz öreg soha, csak egy másik réteg, az időskor rétege kerül rá. Olyan leszel, mint a hagyma - sokrétű -, és ha ezeken áthatolsz, akkor azt láthatod, hogy mindegyik réteg érintetlenül megmaradt.

Ez a folyó mintha folyna,
az éj is mintha éjjel volna;
- az ember mintha olyan volna,
milyennek lenni lenne dolga.

 
Mintha élet lenne az élet,
éltetne is - míg csak leéled,
s mintha elég is lenne néked
mindaz, mivel végül beéred.

 
Én is mintha önmagam lennék,
sugárzik bennem néhány emlék,
pedig más vagyok régesten rég,
nem az, mi voltam, s mi lehetnék.

 
És te is mintha csak te lennél,
mikor nevetsz - mintha nevetnél,
s mert felderengsz még, hogyha fény ér,
éppen olyan vagy, mintha élnél.

 
Minden dolog teszi a dolgát,
az érdem elnyeri a zsoldját,
a szó olyan, ahogy kimondják,
Mi a bajod? Tudod? Na, szólj hát!

 
A szeretet mintha szeretne,
a szerelem mintha lehetne,
a hit mintha még hitegetne,
s mintha hinni lehetne benne.

 
Minden dolog épp olyan mintha
öntökélyére lenne minta;
tökéletes hinta a hinta,
a kulcs az ajtókat kinyitja.

 
Ami van mintha tényleg lenne,
a teremtés mintha teremne,
a lét mintha tényleg létezne,
a rend is mintha rendbe lenne.

 
Világunk mintha már az lenne,
minek az ember elképzelte,
s benne semmi dolgunk se lenne,
s mintha belenyugodnánk ebbe.

Jókedvet adj!
 

Jókedvet adj, és semmi mást Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem,
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Jó reggelt!
 

Jó reggelt! - reggel. Jó reggelt! - első lélegzet. Köszönöm, hogy élhetek. Köszöntlek - levegő, teremtő semmi, ingyen ennyi energiát szülő!
 
Köszöntöm
a rozsot kaszáló
esőt,
a földön sétáló
üvegszálú mezőt,
s amire nincs adó,
az ablakon át
sikoltva áradó
fényt, a Nap illatát.

 
Köszönöm a szolgálatkész szelek
tárt legyezőit,
s a teret,
hol a test levegőzik,
a járda olcsó köveit,
a fecskék villámló köreit,
kövek között a tenyérnyi zöldet,
s hogy tart - hálás vagyok a Földnek.

 
Köszönöm,
mi a madarak torkából
ingyen kilángol,
a dalt,
a lombok között eltűnő útkanyart,
s téged távoli part.
Köszönöm, hogy fütyülhetek
az erdei ösvényen át,
mely önként vezet,
a világnak nekivág.

 
Jó reggelt, here, széna, sarjú,
teli ölü jászol.
Hej, te kajla szarvú,
ne viháncolj !
Fecske, dallal teli ajkú,
kedves, ha te játszol.
Mikor a gerendán dalolászol,
bársony tulipán szól.

 
Jó reggelt édesanyák
tejjel teli
meztelen mellei,
- dolgoznak, dagasztják,
pirosra harapják
bokszoló csecsemők.
Jó reggelt, erremenők,
sietők, szembejövők,
gyalog, két kézzel evezők.
Jó reggelt, messziről jött,
harmatban hempergőzött
utak, ösvények, lábnyomok.
Jó reggelt!
- nektek legelőször
sorbeliek, gyalogosok;
győztes háborgó hadatok
kőből, pincékből, földből
árad, előtör;
szelíd ostromotok
szemrehányás nélkül nő, föl, föl
Jó reggelt! Rajta!
Csak üvöltsön rátok
az autófalka!
Megdermesztitek a világot
naponta kétszer,
a csúcsforgalmi békés tüntetéssel.

 
Jó reggelt!
lépcsőn utazók,
egymást tapodók.
Szorítsatok helyet,
köztetek
szorongva-tolongva
szeretném magam
elkiáltani boldogan : -
Jó reggelt! - Hát intsetek
vissza mosolyomra.
Jó reggelt, bicikliken kerekezők!
Jó reggelt kemény öklök,
nyíljatok ki. Jó reggelt!
Kik motorral dörögtök,
intsetek felemelt kezetekkel -
Jó reggelt!

 
Ökölből felkelt
kezem tíz ujja,
tenyerem,
te seb eleven,
vacogsz a hidegen.
Nem jó neked csak a többihez bújva.
Hát szorítsatok kezet velem.

 
Jó reggelt csillagerezetű városok,
föld húsába forrott
meteorok,
falánk, szelíd szörnyetegek,
országot, eget legelők,
szívtok vért, szikkasztotok velőt,
s belőlünk éltek.
Napot kereső virágok.

 
Jó kedvem felétek
esőként árad, rátok kiáltok:
Jó reggelt - járdaszélek,
utak, rakpartok, kapualjak,
terecskék: - utcák tenyerei,
melyekben a város
szegényeit a sugáros
meleg égboltba felemeli:

 
Jó reggelt,
szálló por, elrúgott kavics !
Jó reggelt annak is,
aki utánam fordul:
- Ni, ez megbolondult!
Jó reggelt! Ints hát vissza! -
Na jól van!
Csak józan
ember lehet ily részeg,
mint én, - attól, hogy élek -;
kit a szenvedések
tanítottak arra, hogy - éljek!
Ki sokat félt a haláltól,
- az élni bátor.

 
Hát jó reggelt újra fű, fa, éneklő virág,
madarak torkából a láng,
szél kezében az ág.
Jó reggelt,
hajnali fény, teli sugár, ég,
jó reggelt fénnyel telt
homály, ragyogó árnyék.

 
Te mindenség arányú játék:
- jó reggelt létezés tudata,
te ingyen ajándék,
világ, élet, mozgás, energia.
Jó reggelt mindennek
ami él, ami éltet!
Csak véled teljes az élet:
- jó reggelt néked is halál !

 
Élek!