Giuseppe Verdi: A VÉGZET HATALMA SZEMÉLYEK Calatrava grófja basszus két gyermeke: Leonóra szoprán Carlos bariton Alvaro tenor Preziosilla, cigánylány mezzoszoprán Gvárdián basszus Melitone bariton Curra, Leonóra komornája szoprán Kocsmáros basszus Trabuco, öszvérhajcsár tenor Katonaorvos tenor Hajcsárok, spanyol és olasz parasztok, katonák; ferences barátok Történik Spanyolországban és Olaszországban a XVIII. század közepén. (Az Erkel Színház előadása a felvonások illetve beosztásában eltér az eredetitől.) I. FELVONÁS 1. kép (Szoba Calatrava gróf kastélyában, Sevillaban) GRÓF Édes lányom, most jó éjt. Az ég adjon vigaszt. (Meglátja a nyitott ablakot) Az ablak mért van nyitva még? (becsukja) LEONÓRA (halkan) Úgy félek! GRÓF Nem is szólsz, gyermekem? Mi bántja szíved? LEONÓRA Apám... uram... GRÓF A tiszta lég e tájon Békédet visszaadja. Egy félvérhez csak nem fogsz nőül menni? Mindig bízzad a sorsodat énreám! Apádra gondolj, fivéred is épp így érez. LEONÓRA Ó, apám! GRÓF Jól van, te értesz. Ne sírjál! LEONÓRA (magában) Ó, hogy fáj ez! GRÓF Most jó éjt. LEONÓRA Apám, te drága! GRÓF Ég áldjon, édes lányom! Ég áldjon! LEONÓRA, GRÓF Ég áldjon! (A gróf fogja a gyertyát és távozik) CURRA (bezárja az ajtót a gróf mögött és izgatottan fordul vissza a szobába) Csak ne maradjon holnapra a szökés! Ha az ablak kinyílt, lent készen állnak. Mi megyünk. LEONÓRA És hogyha apám tán soha már nem bocsát meg, Bárhogy kérem? Nem, nem, nem tudom, mit tegyek. CURRA Mit mondasz? LEONÓRA Hangja szíven talált, akár egy tőr, Ahogy búcsúzott... ha most itt volna, Mindent bevallanék... CURRA Holnapra vérbefagyva Láthatnád Don Alvarót holtan, Vagy Sevillában börtön mélyén, Hol várna a vérpad rá... LEONÓRA Hallgass! CURRA És mindezt azért, Mert szeret és te nem szereted viszont! LEONÓRA Én hűtlen lennék? Tudod jól, mit érzek! Hazám és nevem, apám ma megtagadom érte! Oly fájó, fájó szívem szenvedése! (Curra távozik) Mint árva és mint hontalan, Élni hazámtól távol, A sors hatalma üldöz el Az ősi szülői háztól. Emlékkel terhes utakon Járni a nagy világot, Míg ég a kínzó szenvedés, Hol üldöz szülői átok. Emlékkel terhes utakon Járni a nagy világot, Míg hajt a kínzó szenvedés, Hol üldöz átok, Üldöz szülői átok. Elválok, jaj, ó jaj, tetőled, Édes ősi hajlék, ég áldjon. Ó jaj, ó jaj, úgy fáj a szívem érted, Ősi hajlék, ég áldjon! Elválok, jaj, tetőled én, Elválok, te ősi hajlék! Úgy fáj, úgy fáj a szívem érted, Szülői ház, úgy fáj a szívem érted, Úgy fáj a szívem érted, szülői ház, Szülői ház... ég áldjon, ég áldjon! 6, ősi ház, ég áldjon! Ó jaj, úgy fáj a szívem érted, Ősi hajlék! Ég áldjon, ég áldjon! CURRA (sietve jön) Kisasszonyom, hát készülj! Indulni kell... LEONÓRA De ő még nincs itt! Már késő! Elütötte az éjfélt. Ma tán már el sem jön! CURRA Mi ez a lárma? Ezek vágtató lovak! LEONÓRA (az ablakhoz rohan) Ez ő lesz! CURRA Tudtam, hogy még ma ide fog érni! LEONÓRA Ó Isten! CURRA Nyugalom, drága! (Alvaro kitárt karokkal siet Leonórához) ALVARO Végre, végre, drága angyal, Összefűz az ég ma véled, Két karomba zárlak téged, Lelkem ujjong, szívem ég! LEONÓRA Don Alvaro! ALVARO Félsz? Az Istenért! LEONÓRA Rögtön pirkad... ALVARO Akadályok közt egy hosszú óra telt el, Itt lehettem volna rég! Vágyam ég, de lángja tiszta. Semmi már nem tarthat vissza, Szívem minden dobbanása Csak egyet hirdet, egyet hirdet szüntelen. (Currához) Ezt a holmit vidd le gyorsan! Siess! LEONÓRA (Currához) De várj még! ALVARO Nem, nem. (Leonórához) Jöjj velem, Hagyd el értem ezt a börtönt, LEONÓRA Jaj, megöl a félelem! Jaj, megöl a félelem! ALVARO Jer hamar, hadd e börtönt, jöjj velem. Induljunk, drágám, eljött a pillanat, Oltárnál vár ránk a lelkipásztor, És a szerelmet, mely bennünk lángol, Isten nevében megáldja majd! Vár ránk hazámnak tündöklő napja, Őseim égi uralkodója Sugara lángját a tájra szórja. Ott elfelejtjük, ott elfelejtjük a régi bajt. LEONÓRA Késő az óra! ALVARO (Currához) Induljunk gyorsan! LEONÓRA (Currához) Csak még egy percet... ALVARO Ó, Leonóra! LEONÓRA Ne még! ALVARO Mit mondasz? LEONÓRA Egy napot várjunk. ALVARO (izgatottan) Egy nap! LEONÓRA Majd holnap elindulunk, Ö még csak egyszer apámat lássam, Míg el nem hagytam szülői házam; Meg kell, hogy értsed, hogy ezt mért teszem! Épp, mert te szeretsz, engedd meg nekem, Hisz tudod te jól, hogy én mit érzek! De most nem bírom, az égre kérlek! Szívem oly boldog lesz majd! Csak várj még... várj! Szívem tiéd, te drága, te drága! Alvaro, te drága, te drága! Alvaro, te drága! ALVARO Oly boldog lesz a szíved... és könnyezel? Mint a halottnak, kezed oly jéghideg... (határozottan) Már mindent értek! Mindent, kisasszony... LEONÓRA Alvaro! Alvaro! ALVARO Ó, Leonóra! Már látom, szégyellsz engem! Isten őrizz, hogy kényszerítselek A súlyos útra. Esküd feloldom... (büszkén) Lakodalmi fáklyák helyett inkább A sír sötétje várjon, Ha nem szeretsz úgy engem, Mint én szeretlek téged... Hogyha vége... LEONÓRA Tiéd a szívem, a lelkem, El nem hagylak, bármi érne! Ó! Én elkísérlek bárhová, A nagy világ végéig, Nem félek véled semmitől, A sorsunk bárhogy rémít. Oly boldog lesz az élet, A mennybe visz ma fel. Hát menjünk... jöjj, a végzet Nem választ, nem, nem választ el! ALVARO A lelkem minden óhaja A szívem minden vágya, Hogy míg csak egyet verni tud, Szerelmed meghálálja. Ezért akár az életem Feláldozom, ha kell. Hát menjünk, jöjj, a végzet Nem választ, nem, nem választ el! LEONÓRA Hát menjünk, jöjj! ALVARO Ó nem, a végzet Nem választ el. LEONÓRA Hát jöjj, hát jöjj! Ó, nem, a végzet el nem választ. Most menjünk, jöjj! A végzetünk nem választ minket... ALVARO A végzetünk nem választ minket el, nem, nem LEONÓRA Micsoda zaj! ALVARO Gyerünk! LEONÓRA Gyerünk! LEONÓRA, ALVARO Hát menjünk, jöjj, a végzet Nem választ minket el! (Az ajtó felé indulnak, kint lépések, ajtócsapkodás, Curra halálsápadtan jelenik meg) CURRA Már késő! ALVARO Csak hidegvérrel, bátran! CURRA Uramisten! LEONÓRA (Alvaróhoz) Itt bújj el gyorsan! ALVARO (pisztolyt húz elő) Nem! Meg kell védenem téged! LEONÓRA Tedd el a fegyvert! Ráfognád apámra a pisztolyt? ALVARO Nem, magamra inkább. (Elteszi a pisztolyt) LEONÓRA De rémes! (A gróf gyorsan jön, mögötte fáklyás szolgák) GRÓF Gaz csábító, s te aljas lány! LEONÓRA Nem, drága apám! GRÓF Én megtagadlak! ALVARO (a grófhoz) A bűnös csak én vagyok Csak én vagyok a bűnös! Megölhet, várom bosszúját... GRÓF Az, amit tett e lánnyal, Mutatja, honnan származik! Egész fajára rávall! ALVARO Kegyelmes gróf úr! GRÓF (a lányához) Takarodj! (a szolgákhoz) Fogjátok őt el! ALVARO (előveszi a pisztolyt) Meghal az, ki egyet mozdul... LEONÓRA Alvaro, mit teszel? ALVARO (a grófhoz) Gróf uram, ön megölhet... GRÓF Az én kardomat várja? Az én kardomat várja? Nem szennyezem be vérével, Hisz ott a hóhér bárdja! ALVARO Egy szót, gróf Calatrava! _ Lánya oly tiszta, mint a hó, Esküszöm itt az égre! Vád engem érhet, Ha végezni kíván, Öljön meg engem, Nem kell a kard, a pisztoly, Bátran megölhet (a pisztolyát eldobja, az földre esve, elsül, és a golyó a grófot találja) GRÓF Jaj, végem! ALVARO Átkozott fegyver! LEONÓRA Segítség! GRÓF (Leonórához) Hozzám ne érj! Ha látlak, az beszennyezi halálom. LEONÓRA Apám! GRÓF Rád sújt az átkom! (meghal) LEONÓRA (kétségbeesve) Irgalmazz, kérlek! ALVARO Ó, végzet! 2. kép (Falusi kocsma. Vendégek, a kocsmáros, Carlos, diáknak öltözve, néhány öszvérhajcsár, közöttük Trabuco, parasztok) PARASZTOK, ÖSZVÉRHAJCSÁROK (kar) Holá, holá, holá! Itt állj meg, hajcsárnép, Tarts éji pihenőt! Holá, holá, holá! Itt egy pohár elég, És visszatér erőd. Holá, holá, holá! Itt állj meg hajcsárnépség, Holá, holá, holá! Tarts éji pihenőt! (a parasztok és a hajcsárok táncolnak) Holá, holá, holá! (a kocsmáros ételt hoz be) KOCSMÁROS Az étel kész már. NÉP (kar) Az étel, az étel! (asztalhoz ülnek) CARLOS (magában) Húgom a csábítóval merre szökhet? Aljasok! NÉP (kar a kocsmároshoz) Mondd az asztali imát el! KOCSMÁROS Diáknak inkább illik. CARLOS Kész örömmel. "In nomine Patris et Filii, et Spiritus Sancti." (mind leülnek és esznek, csak Trabuco marad a helyén) NÉP (kar) "Ámen ". (Leonóra férfiruhában óvatosan kilép egy ajtófüg- göny mögül) LEONÓRA Mit látok? Itt a bátyám! ( Visszahúzódik) KOCSMÁROS Ízlik? CARLOS Elsőrangú. NÉP (kar) Meg kell adni, jó ízű, jó ízű. CARLOS (a kocsmároshoz) Tu das epulis accumbere Divum. KOCSMÁROS Nem ért ő deákul, Ámde főzni jól tud. CARLOS Éljen a konyha! NÉP (kar) Éljen! CARLOS Trabuco mester nem jön? TRABUCO Ma péntek van! CARLOS Tán böjtöl? TRABUCO Hát persze. CARLOS S a kis legény, akivel együtt jöttek? PREZIOSILLA (bejön) Éljen a zászló! CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP (kar) Preziosilla! NÉP (kar) Brávó, brávó! CARLOS Énmellém ülj! NÉP (kar) Énmellém ülj, énmellém ülj! Ülj le hát! Jósolj szerencsés sorsot nekünk! PREZIOSILLA Ki vár ma jószerencsét? NÉP (kar) Mindannyian. PREZIOSILLA Elmentek sorba mind katonának, Olaszország ma hív a németek ellen. CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP (kar) Vesszen a német! PREZIOSILLA Itáliának népe Nem tűri ezt tovább! FÉRFIAK (kar) Mind elmegyünk! Mind elmegyünk! PREZIOSILLA Közétek állok én is! NÉP (kar) Éljen! PREZIOSILLA A dob riadóra, a trombitaszóra, Ha kondul az óra, ha ágyú zenél, A szívben a szóra kigyúl ma a vér. No bátran legények! csak így szép az élet! No bátran, ne félj, no bátran! PREZIOSILLA, CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP (kar) No bátran, legények, csak így szép az élet, No bátran, ne félj, no bátran! PREZIOSILLA No jöjj a csatába, te rangot is kaphatsz, Te tán lehetsz hadnagy, te meg kapitány. Ki győz a csatatéren, megsegíti Ámor, Övé lesz az érem, az asszony, a lány. No bátran, legények, csak így szép az élet, MINT FENT (kar) No bátran, ne félj, no bátran! CARLOS (kezét mutatja Preziosillának) Mit jósolsz énnekem, vándordiáknak? PREZIOSILLA (nézi a kezét) Ó mennyi bánat ért, s rád még mi vár... CARLOS Hogyan? PREZIOSILLA Nem mondok többet már... (figyelmesen nézi) De te, mondd, kicsikém, diák vagy-e? Nem hiszek néked...én nem beszélek, Nem, nem, nem, én nem beszélek, De nem vagyok oly ostoba, Tra la la la, tra la la la. De nem vagyok oly ostoba. KOCSMÁROS, NÉP (kar) A háború éljen! PREZIOSILLA No bátran, legények, csak így szép az élet! CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP (kar) No bátran a harcra, no bátran a harcra! PREZIOSILLA No bátran, legények! Csak így szép az élet! No bátran, ne félj, No, bátran, a harcra No, bátran, a harcra. CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP (kar) No bátran, bátran, csak így szép az élet! Bátran! így szép az élet! így szép az élet! Bátran! Bátran! (egy zarándokcsapat templomi zászlókkal vonul el a háttérben) ZARÁNDOKOK (kar; a színfalak mögött) Mennyéi szent atyánk, te adj vigaszt! (mindenki feláll) CARLOS Kik azok? KOCSMÁROS A zárdaünnepre zarándokok jönnek. LEONÓRA (az ajtóban) Jaj, hova szökjek? CARLOS, HAJCSÁROK (kar) No nézzük csak meg őket! KOCSMÁROS Imádkozzunk. PREZIOSILLA, TRABUCO, CARLOS, KOCSMAROS, NÉP (kar) Imára! ZARÁNDOKOK (kar; m. f. ) Égi Isten fia, te adj vigaszt! PREZIOSILLA, TRABUCO, CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP (kar) Uram, eléd letérdelünk És két karunk kitárjuk. LEONÓRA A bátyámtól, ó védj, Uram! ZARÁNDOKOK (kar; közelednek) Égi Szentlélek, adj, te adj vigaszt! Te adj vigaszt! PREZIOSILLA, TRABUCO, CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP (kar) A vad pokol kínjától Te védj meg, ó Uram! LEONÓRA Mert bátyám halálra szánt engem, Védj meg hát, ó Uram! ZARÁNDOKOK (kar) Szent Atyánk adj vigaszt! (távolodva) PREZIOSILLA, TRABUCO, CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP (kar) Uram, eléd letérdelünk, És két karunk kitárjuk. LEONÓRA Hogyha Te nem segítesz nékem, Más senki nem véd meg. Ó, senki más nem védhet meg. PREZIOSILLA, TRABUCO, CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP és ZARÁNDOKOK (kar) Vigaszt, Uram, vigaszt adj! LEONÓRA Vigaszt, Uram, ó, el ne hagyj! (az ajtó függönye mögé lép) CARLOS Éljen, ki vélünk együtt érez! PREZIOSILLA, CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP (kar) Éljen! CARLOS Mulatni kell, amíg az élet tart! PREZIOSILLA, KOCSMÁROS, NÉP (kar) Bölcs beszéd ez! CARLOS (Trabucóhoz) Nem jössz át, Trabuco, hozzánk? TRABUCO Minek? Jó nekem itt is. CARLOS S az ifjú ember, akit idehoztál, Nem tudod azt, hogy mért jött? TRABUCO Nem én! CARLOS És tényleg kis kakas ő, vagy csirke? TRABUCO Nem nézek másra én, csupán a pénzre. CARLOS Okosan mondod, okosan mondod! (a kocsmároshoz fordul) És ön, aki érkezéskor látta... Enni mért nem jön ki? KOCSMÁROS Nem mondta. CARLOS Hallom, vizet kért, s ecetet hozzá... Haha! Hogy felüdüljön. KOCSMÁROS Lehet. CARLOS És van szakáll nélkül nemesember? KOCSMÁROS Honnan tudnám? Honnan tudnám? CARLOS (magában) Ez nem beszél! (Trabucóhoz) Mondja meg hát: Öszvéren úgy ült, mint nő, vagy úgy, mint férfi? TRABUCO (türelmetlenül) De unom! CARLOS És honnan jönnek? TRABUCO (feláll) Tudom azt, hogy a mennybe megyek innen. CARLOS Hogyhogy? TRABUCO Kelmed purgatórium énnekem... CARLOS Most hova megy? TRABUCO Lefeküdni az istállóba, öszvérek közé. Nem tudósok ők, Nem művelt diákok, alszom istállóban, öszvérek közt. (elszalad) PREZIOSILLA, KOCSMÁROS, CARLOS, NÉP (kar; nevetnek) Hahaha, hahaha! Elfut innen, hahaha, hahaha! CARLOS Sima állú az idegen? No majd festünk néki szénnel bajuszt, És kinevetjük holnap. NÉP (kar) Brávó, brávó! KOCSMÁROS Vendéget itt nem érhet baj, nem hagyom! Inkább te mondd el azt, hogy honnan jöttél, Merre tartasz, és hogy ki vagy te. CARLOS Kíváncsi vagy? (Leonóra ismét megjelenik a függöny mögött) Elmondok sorra mindent. Ősi, híres család sarjaképpen Salamanca tudós iskoláján Doktorvizsgára készültem éppen, Fényes és szép jövő képe várt rám... Ám egy társam, sokéves barátom Hívott, jöjjek Sevillába el. Bármit kért, teljesült mindenáron, Szívem érezte jól, menni kell. Húgát egy indián meggyalázta, S apját megölte, és eltűnt a lánnyal. Társam szívében ég bosszú láza, Vére hajtja emésztő lánggal. . Űztük őket, míg Cadizba értünk, Ám ott nyom nélkül eltűntek ők. Érzem, társamnak égő a kínja, Szívembe fájdalma önt új erőt. Itt a lányról a hír egyre járja, Hogy lesújtott az ég már fejére, Mert egy rablócsapat tört a párra, És a férfi futott el csak élve. (Leonóra gyorsan eltűnik) Ám a társamban ég a bosszú láza, Ő csak űzi a gyilkos nyomát, Most az óceánon átkelt utána, S én itt élek diákként tovább. NÉP (kar) Bár oly gyászos e történet árnya, Ám a vándordiák jó barát. KOCSMÁROS No, jól van. PREZIOSILLA Tehát megölték a grófot? CARLOS Úgy van. PREZIOSILLA És a gyilkos vitte el a lányát? CARLOS Az! PREZIOSILLA És te barátod kísérted el Cadizba, a tengerhez, Utána Sevillába? (nevetve) Hahahaha! De nem vagyok oly ostoba! Tra la la la, tra la la la! De nem vagyok oly ostoba. KOCSMÁROS Eljárt az óra, Elfogyott az étel, És áldassék az Úr, Most gyerünk! Gyerünk! CARLOS, PREZIOSILLA Gyerünk! NÉP (kar) Hát menjünk! CARLOS Nyugovóra. NÉP (kar) Nyugovóra. Holá, holá, Csak vígan, hajcsár! Holá, holá, Csak vígan, hajcsárnép! PREZIOSILLA Tra la la... CARLOS Ősi híres... stb. KOCSMÁROS Jól van, mindezt tudjuk már Jó, jó, jó, ezt tudjuk már. CARLOS Nyugovóra! NÉP (kar) Nyugovóra! CARLOS Nyugovóra! PREZIOSILLA Nyugovóra! PREZIOSILLA, CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP (kar) No menjünk, menjünk, menjünk már! 3. kép (Ferences kolostor egy magaslaton. Háttérben temp- lom, kapuja zárva. Holdfény. Leonóra férfiruhában, fáradtan jön.) LEONÓRA Nagy Isten! Hála néked! E kolostorban nyugtom lesz. Elértem! Úgy félek! A szörnyűséges sorsom Már ismeri a kocsma... A bátyám elmondta! Hogyha rám ismert volna... Ó, jaj! Azt mondta, tengeren át, nyugatra ment Alvaro! Nem halt meg akkor, mikor éjszaka láttam, Mikor apámat vérbefagyva láttam, Mikor üldöztek minket... és ő hol járhat? Hol járhat a hűtlen? Jaj nekem! Hogy meggyötör a bánat! Mária! Mária, irgalmas Szűzanyám, A bűnt bocsásd meg nékem, S a szívemben ne égjen A vágy, mely érte gyúlt. A négy magányos fal között megbánom majd, Megbánom majd a vétket... Ó irgalom, te Szűzanyám, ó irgalom, Oly esdve kérlek! Ne hagyj el, nézz le rám, Ó szánj, ó szánj, Istennek anyja. Ne hagyj el, nézz le rám, ah! Ó irgalom, te Szűzanyám! SZERZETESEK (kar; a színfalak mögött) Venite, adoramus Et procedamus ante Deum, Ploremus, ploremus coram Domino Coram Domino qui fecit nos. LEONÓRA Mily földöntúli ének ez... Az orgona zenéje, Mint tömjén füstje, úgy száll fel Az Istenhez az égbe, Úgy lelkesít, úgy lelkesít magasztos hittel, Erőt ad s békét! E szentelt helyre bemegyek... De korai az óra. És felfedezhet valaki, Ó jaj, szegény Leonóra, Reszketsz? A jámbor lelkű szerzetes Hogy lenne szívtelen? Nem, nem! Ne hagyj el, ments meg engem, Ó, kegyelmezz Istenem! SZERZETESEK (kar) Ploremus LEONÓRA Ne hagyj el, ments meg, ó, Kegyelmet adj, ó Istenem! SZERZETESEK (kar) Ploremus coram LEONÓRA Ne hagyj el, nézz le rám, SZERZETESEK (kar) Domino qui fecit nos. LEONÓRA Kegyelmet adj, ó Istenem! Kegyelmet adj, ó nézz reám. (becsönget a kapusfülkén, a kémlelőablakon kinéz Melitone) MELITONE Ki vagy te? LEONÓRA Vezess a priorhoz. MELITONE Ötkor a templomban ott lesz, ha kezdődik a mise. LEONÓRA A priort kérem, az Istenért! MELITONE Mit Istenért, ilyenkor! LEONÓRA De páter Cleto küldött. MELITONE Az? Szent ember! S milyen ügyben? LEONÓRA Egy sürgős... MELITONE No de mért? LEONÓRA Egy szerencsétlen... MELITONE Ördög vinne! Kinyitok, gyere, lépj be! LEONÓRA Nem lehet! MELITONE Nem? Kiátkoztak téged? No, furcsa ügy lehet ez, szavamra mondom. Én szólok... s ha nem jövök, hát akkor jó éjt! (becsapja az ablakot) LEONÓRA Ha nem fogad be engem? Jó szívű, jámbor lelkű... Ő oltalmába vesz. /: Szent Szűz, te védj meg! :/ (a gvárdián jön Melitonéval) GVÁRDIÁN Ki keres engem? LEONÓRA Én kérlek. GVÁRDIÁN Szólj hát! LEONÓRA Titkot mondok... GVÁRDIÁN Elmehetsz, Melitone. MELITONE (távozóban) Mindig csak titok! Ezek a szentek Egyedül tudnak róluk! Mi pedig nem is számítunk. (úgy tesz, mintha a kapunál volna elfoglalva) GVÁRDIÁN Mondd, testvérem, mit dünnyögsz? MELITONE Ej, no! Nyikorog a zár, olyan ócska, mondom régen... GVARDIÁN Fogadj szót már! MELITONE Hogy parancsolgat nékem! (távozik) GVÁRDIAN Nincs itt senki! Nincs senki! LEONÓRA Atyám, bevallom, nő vagyok. GVARDIÁN Nő van itt, késő éjjel! Az égre! LEONÓRA Porba sújtva, elhagyva itt állok, Sújt a földön, az égben az átok! Könnyet ontva, a térdemen esdek, Hogy az elkárhozástól te ments meg! GVÁRDIÁN Mit tehet egy szegény szerzetes? LEONÓRA Páter Cleto nem írt még neked? GVÁRDIÁN Rólad mondta? LEONÓRA Igen. GVÁRDIÁN Akkor hát... te vagy Calatrava leánya! LEONÓRA Megborzadsz? GVÁRDIÁN Nem... Ha bűnbánva jössz a kereszthez, Néked majdan az ég megkegyelmez. LEONÓRA Lelkem oly nyugalmat érez, Ez jutalmat ád e földön: Ami félelmes és rémes, Nem kell így hogy testet öltsön... Már nem látszik vérben ázva Holt apámnak rémes árnya, Mint a szörnyű hangú végzet, Ahogy énrám átkot szór. GVÁRDIÁN Csak az Úr hatalma véd meg Ördög csábításitól. LEONÓRA Ó, hadd éljek, mint vezeklő. Majd a sziklacella mélyén. GVÁRDIÁN Mit? Te tudod? LEONÓRA Cleto mondta... GVARDIÁN És mit vársz itt? LEONÓRA Égi békét. GVÁRDIÁN Jaj, ha elragad a pillanat Súlyos elhatározásra! Mert az égő szívű ifjakat Majd a késő bánat várja... LEONÓRA Lelkem oly nyugalmat érez, Ez jutalmat ád a földön. GVÁRDIÁN Jaj ha elragad az indulat! LEONÓRA Ami félelmes és rémes, Nem kell már hogy testet öltsön. Lelkem oly nyugalmat érez, Ez jutalmat ád a földön, Halott apámnak árnya, Miként szörnyű hangján a végzet, Énrám átkát szórja. GVÁRDIÁN Jaj! Jaj! Nincs, ki láthat a jövőbe, Egyre változó a szíve. Nincs aki láthat a jövőbe, Egyre változó a szív! GVÁRDIÁN És szerelmed? LEONÓRA Ő akaratlan apámat ölte meg. GVÁRDIÁN És a bátyád? LEONÓRA Esküt tett, hogy sajátkezűleg megöl! GVÁRDIÁN Akkor menj, keress egy szent, magányos zárdát: LEONÓRA Egy zárdát? Egy zárdát? Nem! Ha engem elküldsz, elmegyek innen, A sziklacsúcsra, hogy az segítsen. A hegy ad szállást, az erdő étket, Vadállat véd meg és vigaszt ád. Egy égi szózat zeng a szívemben: "Megmentlek téged, ha bízol bennem..." És te elűzöl? Te? (A kereszthez) Ez az én révem, Erőt ad nékem Egy élten át. GVÁRDIÁN Légy Uram, áldott, Te megbocsátó, Gyengéknek atyja, Te szívekbe látó! LEONÓRA Égi szózat zeng szívemben: "Megmentlek téged, Ha bízol bennem." GVÁRDIÁN Legyen úgy minden, Ahogy kívánod, Áldjuk hát, ó, áldjuk hát Az ég urát! LEONÓRA Ez az én révem... stb. GVÁRDIÁN Szilárdan állod? LEONÓRA Szilárdan. GVÁRDIÁN Az Úr vegyen kegyébe! LEONÓRA Ó, égi jóság! GVÁRDIÁN Ez legyen kettőnk titka... Szikla közt van egy barlang, Ott fogsz te lakni, Ott van egy forrás, Hetenként ellátlak A szükséges élelemmel. LEONÓRA Induljunk... GVÁRDIÁN Melitone? (Melitone megjelenik) Gyűljenek össze gyertyával a kézben A testvérek a térre, És várjanak az Úr dicséretére. (Melitone távozik) A hajnal kél, hát indulj el A bűnbánat helyére, De vigaszt adjon még előbb Az Úr szent teste, vére. No jöjj hát, ölts fel szőrcsuhát, Szíved erősítsd meg, ó, Az úton meg ne tántorodj, Legyen az Úr veled. Legyen az Úr veled. LEONÓRA ... Ó, hála Tenéked, én Istenem az égben! Ó, áldott boldogság, Szívedbe visszatértem. A lelkem örvend, érzem azt, Hogy újjáéledek... Ó ujjongjatok angyalok, Az Úr megint szeret, Hála neked, hála neked! GVÁRDIÁN No jöjj hát, ölts fel szőrcsuhát stb. (A szerzetesek összegyűlnek) GVÁRDIÁN Az Isten szent és magasztos nevében Áldás reátok! MELITONE, SZERZETESEK (kar) Áldás reátok! GVÁRDIÁN Egy lélek jött sírva megbánni vétkét, Kéri, hogy engedjük be e helyre. A szikla szent barlangját kinyitjuk. Tudjátok, hol van? MELITONE, SZERZETESEK (kar) Mind tudjuk jól! GVÁRDIAN E szent magányba hozzá bemenni Ne merjen senki! MELITONE, SZERZETESEK (kar) Úgy lesz, uram. GVÁRDIÁN A szikla tájékán megjelenni Halálos vétek. MELITONE, SZERZETESEK (kar) Nem vétkezünk. GVARDIÁN Ha bárki megszegné azt, mi tiltott, Avagy kilesné a rejtett titkot, Nevét vagy múltját, azt sújtsa átok! MELITONE, GVÁRDIÁN, SZERZETESEK (kar) Azt sújtsa átok s a tűzhalál! Az Úrnak, az Úrnak mennyköve eméssze őt meg! Tűz kínja jár szent parancs szegőnek! A pusztító vihar vadult dühével, A bűnös hamvait zilálja széjjel! Zilálja széjjel. A bűnös hamvait szél szórja széjjel! Az Úrnak, az Úrnak mennyköve, A tűz lángja jár A szent parancs szegőnek, A tűz lángja jár, Azt sújtsa átok s a tűzhalál! GVÁRDIÁN (Leonórához) Most kelj fel hát, s indulj útnak, Egyetlen élő nem láthat téged. Van egy ércharang ott a sziklán, És ha veszély fenyeget téged, Vagy hogyha érzed, itt a végső órád, Kongasd meg, és mi vigasztalunk majd, Midőn a lelked Istenhez tér meg! MELITONE, GVÁRDIÁN, SZERZETESEK (kar) A menny királyi asszonya Teríti rád palástját. És téged őriz éberen, Akár a szent, égi bástyák. LEONÓRA A menny királyi asszonya Teríti rám palástját, És engem őriz éberen, Akár a szent, égi bástyák. II. FELVONÁS 1. kép (A szövetséges olasz-spanyol hadak Róma mellett, Velletriben. Sötét éjjel. Alvaro mint spanyol gránátos kapitány. ) ALVARO Ha nincs öröm, mit ér az élet? Hiába vágyom halálra. Sevilla! Leonóra! Ó, milyen emlék! Ó éj, te életem megrablója! Örökre balszerencse üldöz, a végzet. Apám hazája földjén egykor Vad hódítók hadával harcolt, Az inkák végső maradéka élén, Kik királlyá megkoronázták őt. A harcnak vége. Anyám börtönben szült meg, Magam nőttem fel árván, Nem élnék már, ha tudnák Származásom titkát. Szüleim egykor úgy vártak a trónra, És szolgasor jut nékem! Ó véget érsz még a szenvedésem? Te mennybeszállott angyalom, Te tiszta, szűzi lélek, Ki égi fénnyel adsz vigaszt A földi szenvedésnek. Ne hagyj el engem árván, Tekints le rám a porba, Ki névtelen és átkozott, Kit üldöz így a sors, Ki várja vágyva, kínok közt A síri szemfedőt. Leonóra, légy a pártfogóm, Ne hagyd el a szenvedőt! Ó, el ne hagyj. (hirtelen lárma a szín mögött) CARLOS (a színfalak mögött) Megcsaltak engem... FEGYVERESEK (kar: a színfalak mögött) Halj meg! ALVARO Milyen lárma! CARLOS (m.f.) Segítség! ALVARO Én megvédlek! FEGYVERESEK (m.f.) Öljük meg őt! (Alvaro kirohan, fegyvercsörgés, néhányan átfutnak a színen, Alvaro Carlosszal jön) ALVARO Futnak már! Megsebesültél? CARLOS Nem; ha nem jössz, megölnek. ALVARO És kik ezek? CARLOS Útonállók. ALVARO Nem is ellenség volt? CARLOS Megmondom én: kártyázni hívtak... ALVARO Már értem. Megcsaltak téged? CARLOS Meg. ALVARO De mondd csak: nemesembernek látszol, Hogyan is játszhattál velük? CARLOS Újonc vagyok. A tábornok küldött Egy hadparanccsal tegnap. Nélküled nem élnék már. De mondd csak: kinek mondhatok hálát? ALVARO A sorsnak. CARLOS Tudd meg, hogy én ki vagyok. (magában) Álnevet mondok. (Alvarónak) Don Felice de Bornos, A vezér adjutánsa... ALVARO Én gránátoskapitány vagyok: Don Federico Herreros. CARLOS A hadseregnek dísze vagy! ALVARO Ó, kérlek... CARLOS A barátságod nékem Oly régen a vágyam. ALVARO Én büszke volnék rá, Ha elfogadnád. (kezet fognak) ALVARO,CARLOS Barátság, amíg csak élűnk, Ez érzés örökre egyesít. A társat mi mindhalálig Megtaláltuk itt. A társat, amíg csak élünk, Megtaláltuk itt. KATONÁK (kar; a színfalak mögött) Csatára! Csatára! ALVARO,CARLOS Előre, csatára! CARLOS Ketten együtt megyünk harcba hát, Hősi versenyben példát adunk. ALVARO Rajta, fegyverre, mint két barát, Együtt vállvetve harcolhatunk. KATONÁK (kar; a színfalak mögött) Csatára! Csatára! Csatára! Csatára! ALVARO,CARLOS,KATONÁK (m.f.) Csatára! Csatára! Gyors változás (Egy orvos és néhány katona egy magaslatról figyelik a csatát. ) ORDONÁNC Tombol a csata. ORVOS (messzelátóval) Gránátoshad támad! ORDONÁNC Ott, nézd, Herreros! ORVOS Ó! Egy golyó érte... Ezrede hátrál... Adjutánsa áll az élre... Újra tölteti a puskát. Megtört az ellenállás. Hurrá! Mi győztünk! KATONÁK (kar; a színfalak mögött) Spanyolok győztek! Éljen Itália! ORVOS Hozzák már a sebesült vezért. (Alvarót hozzák hordágyon. Carlos jön vele.) CARLOS Lassan! Vigyázva! Tegyétek le az ágyat. ORVOS Kis csendet... CARLOS Nem veszélyes? ORVOS A golyó, mely a mellkasban van, aggaszt. CARLOS Kérlek, mentsd meg! ALVARO (magához tér) Hol vagyok? CARLOS Barátod mellett. ALVARO Ó, hagyjatok meghalni! CARLOS Az ápolás majd talpraállít... És kitüntetést kapsz, A Calatrava rendet. ALVARO Calatraváét? Nem, nem... CARLOS (magában) Hogy? Mért döbbent meg a Calatrava névre? ALVARO (Carloshoz) Barátom... ORVOS Ne beszéljen! ALVARO Csupán egy szót... CARLOS (az orvoshoz) Hadd szóljon; menjen kérem! (Az orvos távozik) ALVARO Egy kérésem volna, De esküdj meg nékem, Ígérd meg, hogy úgy lesz... CARLOS Az úgy lesz, ígérem. ALVARO Keress szívem táján... CARLOS Itt egy kulcs van. ALVARO A ládámba rejtve Egy írást találhatsz... Én bízom tebenned, Hogy engem a féltett Titok túl nem él. Azt el kell hogy égesd! CARLOS Ígérem, ne félj! ALVARO A szívem most békés, Nyugodt lesz már halálom... CARLOS Barátom, te bízzál, te bízzál, Az ég nem hagy el. ALVARO Ég áldjon, CARLOS Ég áldjon, ALVARO,CARLOS Ég áldjon, ég áldjon! (az orvos és az ordonánc kiviszi a sebesültet) CARLOS (egyedül) Halál! Kegyetlen végzet! Az ifjúság, a hűség így pusztul el! Egyetlen jóbarátom! A Calatrava név mért bántja? Hallotta ő is családom szégyenét? Szent ég! Ha ő az! A csábító, a gyilkos! Itt van kezemben, és él még! De ha nem ő az? Ez a kulcs megmondja. (kinyitja a ládát, kiveszi a levélköteget) Itt az írás! (megdöbben) Mit teszek? Hisz megesküdtem néki! Ki bennem bízott, ily rútul áruljam el? Megmentett engem! De hátha ő az átkozott, a gyilkos, Aki meggyalázta vérem? (határozottan) Tudni akarok mindent, Itt senki nem lát... Nem? Én mégis látom! Vészterhes írás, Sorsomnak őre, Te rejted, menj, Távozz tőlem, ne kísérts! Megszegni esküt Nem bírna lelkem, Új szégyen engem ne érjen már. Szent eskü védő-pecsétje őrzi Titkát e néhány sárguló levélnek. El kell felednem, mit rejtve érzek, El kell felednem, bármit érzek, sejtve érzek! A szószegéstől megóv e zár. El kell felednem, mit rejtve érzek, Bármit is érzek. A szószegéstől megóv e zár! Más úton kell bizonysághoz jutnom, Nem így! Itt van egy nyaklánc, Medaillon rajta... Arcképet rejthet... Ő nem szólt erről... Én megnézem! Mi? Leonóra! Ő tehát Don Alvaro! És most is él még? Majd akkor én megölöm! ORVOS (megjelenik) Jó hírrel jövök, fölépül! (távozik) CARLOS Fölépül, fölépül, mily öröm! Ah! Ő fölépül! Ó, a forró láng Hogy járja át a vérem! Végre célom így elérem, Bosszút állni mindenért. Leonóra, merre járhatsz? Cinkostársad már nem láthat, Kit apánknak vére szennyez, Kitől téged szégyen ért? Ó, de vágyva várok arra, Hogy a kardom egy csapása Őket együtt eltalálja, És pokolra küldje el! Őket együtt a pokol mélyére küldje el. 2. kép (Szabad tér Velletri közelében. Hajnalodik) ALVARO Nincsen egy árva óra, Amely pihenni hagyna, Megőrli lelkem ez a kegyetlen harc. Békét, nyugalmat Hiába várok, hiába, hiába. CARLOS (megjelenik) Kapitány! ALVARO Ki szólít? (meglátja Carlost) Ó, te, ki annyi jót énrám pazaroltál! CARLOS A sebed már véglegesen begyógyult? ALVARO Be. CARLOS Erőd? ALVARO Mint régen. CARLOS Párbajozni is tudsz? ALVARO Kivel? CARLOS Nincs ellenséged egy sem? ALVARO Mindenki az... de... nem értem, Mért mondod, nem értem... CARLOS Nem? Nem ismered a félig indián Don Alvarót? ALVARO Ó, ez az álnok! A csalfa! Titkomat hitszegőn elrabolta! CARLOS Nem néztem meg semmit. Az arckép elmondta: A meggyilkolt gróf Calatrava apám volt! ALVARO Azt képzeled, rémít e szó, ami vádolt? CARLOS Úgy hát gyere vélem megvívni halálra! ALVARO Mit ér így az élet? De harcolni fájna Az ellen, ki baráti bizalmam bírta. CARLOS Ne, ne ne gyalázd meg e szót, ami tiszta! ALVARO Nem én vagyok a gyilkos, a végzet a vádlott, Nem kényszerítettem az angyalra vágyam. Apáddal tehetnek égi bizonyságot, Hogy bűn nem terhel engem, való nincs a vádban. Bűn nem terhel engem, nem igaz a vád. CARLOS Hol van a lány? ALVARO A végzetes éjen sebektől borítva hevertem a vérben, Fölépülvén kerestem egész éven át, De jaj, nem találtam Leonóra nyomát. CARLOS Hazudtál! Hazudtál! A lányt egy nagynénje fogadta be végül, Ott jártam, de későn... ALVARO Ő eltűnt? CARLOS Nyom nélkül. ALVARO Ő él még! Ma is él még, ó Isten! CARLOS Él, még él. ALVARO Ó, Carlos, barátom, a boldogság, amely elárad bennem, Azt hirdeti, hogy sose tűrt meg aljasságot a lelkem... Él még! Ó ég, az angyal él, az angyal él még! CARLOS Él ma még, de nem soká! ALVARO Egy tiszta lelkű, drága lény Fűz össze engem s téged, És hogyha él még, ő, kérlek, Keressük, keressük együtt őt! CARLOS Örült! ALVARO Méltó vagyok rá, esküszöm, Hogy őseidhez mérhess, Mert származásom fényes, Nincs nagyobb, dicsőbb, Ó! És ha él még, ó kérlek, Keressük, keressük együtt őt! CARLOS Őrült! Őrült! Miköztünk ott a sír, a véres, átkos emlék! Testvéred én, testvéred én hogy lennék, Kit így kifosztottál? Ha bármilyen a származásod, én meg nem kíméllek, S követ a lány is téged, reá is vár halál. ALVARO Mit mondasz? CARLOS Soká nem él! ALVARO Hallgass, ó hallgass! CARLOS Istenre mondom, soká nem él már! ALVARO Majd még előtte téged ér a végzet. CARLOS (kardot ránt) Halj meg! Eredj apám után, Hová a lány követni fog. Fesse véred ezt a kardot, Mit szívedben forgatok! ALVARO Halj meg! Gyilkosoknak én csupán e választ adhatom, Nézz az égre, fenn az Isten, Nála vár csak irgalom. (dühösen vívni kezdenek, a tábori őrség jön és szét- választja a küzdőket) ŐRSÉG (kar) Hagyjátok abba! CARLOS Nem! Nem! Egyikünknek ma vége... meghal. ŐRSÉG (kar) Válasszuk őket széjjel! CARLOS Ez meghal itt! (ki akarja tépni magát a katonák keze közül) ALVARO Az ég nem enged engem ölni? ŐRSÉG (kar) Jer hát! CARLOS (Alvaróhoz) Te gaz pribék, apám megölted! (elhurcolják) ALVARO Mi lesz a sorsom? Kegyelmes isten, Mutass utat nekem, ó Atyám! A zárda, a szent magány, A néma oltár, remélem, A béke vár ott reám. (távozik) (Teljesen kivilágosodik, nappal. Olasz és spanyol katonák közt Preziosilla. ) MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK (kar) Tábortűznél, sípszó mellett Jó vitézek sátrat vernek, És vidáman énekelnek, Jó is annak, aki hadra kelt. KATONÁK (kar) Könnyű víg kalandos élet, Nincsen tegnap, nincsen holnap, Mert az, aki kardot forgat, Élvezi a szép jelent. MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK (kar) Tábortűznél, sípszó mellett, Jó vitézek tábort vernek, És vidáman énekelnek, Jó is annak, aki hadra kelt. PREZIOSILLA A jósnő itt van, jertek, Ti messziről jött lányok, Én titkos szert ajánlok, És látom a jövőt. Te jó vitéz, mind erre, Kinyújtott kézzel, sorba, És én elmondom sorra, Hogy hű-e a szeretőd. MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK (kar) A jósnő itt van, jertek, Kinyújtott kézzel sorba, És megtudjuk itt sorra, Hogy hívek voltak ők. PREZIOSILLA Ah! Elmondom sorra, ha hívek voltak ők! Ki vár a mennyországra, Nem fél, ha itt az óra, S a barbár hódítóra Most ráveti magát. Fel hát, fel hát, előre. Megjósolom tinéktek, Mit kaptok érte szépet, Ha nyertek majd csatát. MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK (kar) Fel hát, fel hát, előre, Megjósolja ő néked, Mit kaphatsz érte szépet, Ha nyersz is majd csatát. Fel hát, fel hát, előre KATONÁK (kar, a markotányosnőkhöz) Bort, markotányoslányok! EGY KATONA Éltessen Isten minket! (isznak) MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK (kar) Éljen! Éljen! TRABUCO (házalóládával a nyakában) Itt van a vásár, erre csak erre! Pántlika, gyűrű, jószagú szappan; Venni, eladni tudsz szakadatlan, Bármi az áru, az üzlet kész. (katonák körülveszik) ELSŐ KATONA Mit adsz? Nézd ezt a karperecet. (nézegeti) MÁSODIK KATONA Nyakláncom volna... ha kell, eladnám. (mutatja) HARMADIK KATONA Fülbevalómat hogy fizeted? KATONÁK (kar) Ez itt mind eladó... (órát, gyűrűt stb. mutatnak) TRABUCO Nincs közte semmi, csak régi lim-lom, Mind vacak itt ez, mind vacak itt ez. KATONÁK (kar) Csirkefogó, te feldühösítesz. TRABUCO Jó, jó megegyezünk, megegyezünk. Húsz soldót kaptok hát darabonként. KATONÁK (kar) No nézd a rablót! TRABUCO Mért ez a nagy düh? Még meg is toldom, Hiszen ez nem múlik egy-két soldón... De hamar ide mind... KATONÁK (kar) Mért ilyen gyorsan? Lássuk a pénzt csak, Add ide nyomban. TRABUCO Első az áru, aztán az ára. KATONÁK (kar) No vedd! TRABUCO No vedd! De vége, de vége. KATONÁK (kar) Jó, jó, de takarodj! TRABUCO (távozóban) Jó vásár volt, kell egy kis ész! Itt van a vásár, erre, csak erre! Bármi az áru, az üzlet kész. (távozik) MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK (kar) Háborúban jó a vérnek, Ha égő szilajság gyújtja fel, Éljen, éljen táncos ének, Nékünk jókedv, vidámság kell! (táncolnak) Éljen, éljen! (Melitone mint tábori lelkész hirtelen belép) MELITONE Hé, hé! A mindenségit! Mit csináltok? Tán a téboly jött rátok? Itt állok én is! Jöttem hazámból, tapaszt hozok a sebnek, Léleknek vigaszt. Mit látok? Ez itt vajon keresztény tábor, Vagy tán pogány, vad törökök vagytok, törökök vagytok` Így meggyalázni hogy lehet Az áldott vasárnap ünnepét? Vagy néktek itten ez a karcos talán Több, mint a harcos? És nektek nagyobb úr, mint Jesus Sanctus, Tán az undok pogány Venus és Bacchus? Venus és Bacchus? Venus és Bacchus? Bacchus? Bacchus? Bacchus? És Venus is? Atyátok földje siralomnak völgye, És minden zárda ma rosszhírű csárda, És ami szentség volt valamikor itt, Az undok vétség, De sőt maga az Úr asztala mára Bűnök ördögi, rút maskara tára. Minden itt, minden itt egyre pusztul. Minden itt egyre pusztul. Minden, minden kipusztul. És mért van ez? Mért van ez? "Pro peccata vestra." Mert vétkesek vagytok! OLASZ KATONÁK (kar) Bolond vagy, páter! MELITONE Ünnepet soha nem tarttok, És loptok, káromkodtok. OLASZ KATONÁK (kar) Átkozott csuklyás! SPANYOL KATONÁK (kar) Folytasd, apó, folytasd! MELITONE Tetőtől talpig mind romlottak vagytok... Istentagadók! Mind a bűn szennyvízében fuldokoltok! OLASZ KATONÁK (kar) Megállj! MELITONE Mind a bűn szennyvízében fuldokoltok! OLASZ KATONÁK (kar) Megállj ! MELITONE Amíg csak él a föld ily söpredéke, Soha nem lehet a világon béke. OLASZ KATONÁK (kar) Üssed, üssed... SPANYOL KATONÁK (kar) Tűnj el, tűnj el... MELITONE Söpredékre nem vár béke. Béke, béke, béke, béke. OLASZ KATONÁK (kar) Üssed, üssed... SPANYOL KATONÁK (kar) Tűnj el, tűnj el... (kikergetik Melitonét) PREZIOSILLA Ej, hagyjátok, hadd fusson, Egy ily baráttal kezdtek, ó, ti hősök! Halljátok, inkább a dob legyen a védőtök! Rataplan, rataplan, rataplan! MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK (kar) Rataplan, rataplan, rataplan! PREZIOSILLA Harci lázban Hogyha ló dobog, és a dob hív, Hős csatában Dob zenéjére dobban a szív. MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK (kar) Rataplan, rataplan, rataplan! PREZIOSILLA Jó vitézek Gyűlnek sorban, ott, hol a dob szól, Harcra készek, Zeng az ének a zászlók alól. MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK (kar) Rataplan, rataplan, rataplan, pim pum pum. PREZIOSILLA Hogyha gyáván fut az ellen, Csak űzd, ne kíméld, Mert a bátor csak így győz, és babért Így kap a diadalért. MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK (kar) Rataplan, rataplan, rataplan. PREZIOSILLA És ha győztök, Büszke dob pereg, s díszsereg áll. Ég a hősök Nyílt szemében az örömsugár. MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK (kar) Rataplan, rataplan, rataplan. III. FELVONÁS 1. kép (Ferences kolostor udvara. Levesosztásra váró szegé- nyek. A gvárdián fel-alá járva a breviáriumot ol- vassa.) ÖREG KOLDUS (kar) Szánjatok végre hát! NŐK (kar) Szánjatok végre hát! FÉRFIAK (kar) Szánjatok végre hát, adjatok már! KOLDUSOK (kar) Egy óra óta állunk, Azóta kell itt várnunk, Azóta várunk itt, Adjatok már, adjatok már! MELITONE (levest oszt) Hé! Tán kocsmában vagytok? Csendet! NŐK (kar) Énnekem adj! FÉRFIAK (kar) Énnekem adj! KOLDUSOK (kar) Énnekem adj! Nekem adj! MELITONE Csendet, csendet, csendet, csendet! FÉRFIAK (kar) Nem adsz a kotyvalékból, Ha egy kanállal kérek! MELITONE Na, nézd a gazfickókat, Ez kotyvalék tinéktek? FÉRFIAK (kar) Adj hát énnekem, adj hát, adj hát! MELITONE Ej, vigyen el az ördög! Ej, vigyen el az ördög! Úgy szétütök itt rögtön, Hogy többet nem üvölttök. A türelmemnek vége, A türelmemnek vége! GVÁRDIÁN Könyörülj . NŐK (kar) Ó, irgalmasabb volt nála páter Rafael. MELITONE Épp jó egy hete történt, Hogy már megelégelte A sok szegényt s ételt, A cellájába tért be; Őt nem terheli semmi, Most Melitone dolga, Hogy ezt a koldusnépet Itt végigudvarolja? GVÁRDIÁN Rossz a szegények végzete, Nézz irgalommal rájuk. MELITONE Irgalom? Ezek itten? Hisz mesterség ez nékik! Ledönthetnének tornyokat, Mert öklük volna hozzá, Még emlegetik Istent, Még emlegetik Istent, A gazok, a gazok, a gazok! Ők emlegetik Istent? A szemtelen gazok. KOLDUSOK (kar) A jó Rafael páter! Milyen angyali! Az szent volt. Az szent volt, az szent volt! MELITONE Sújts le reájuk, mennybolt! Hát nesztek, ami megmaradt, És hagyjatok már békén, Bánom is én, csak menjetek, Ez dühbe hoz a végén. Csak menjetek, mit bánom én, Ti semmiházi koldusok, Kétszínű társaság, Mars, mars, gazok, eltűnjetek, Nem tűröm ezt tovább! Nem tűröm ezt! (kituszkolja az embereket) Eltűnjetek, eltűnjetek. Phü! Az én türelmemnek vége! GVÁRDIÁN Nem adott az Úr neked többet. Az irgalom oly jó, amitől Egy angyal is boldogabbá válik. MELITONE De az én helyemen adna ő Leves mellé néhány pofont! GVÁRDIÁN Egy szót se, de több alázatot, És tűrd el, ha jobbnak tartják Rafaelt, mint téged. MELITONE Jobbnak? Én barátja vagyok, De... magában beszél... Oly különös, szinte félek. GVÁRDIÁN Sok imától és böjttől... MELITONE Tegnap dolgozott a kertben, A tekintete lángolt. Tréfálkozva mondtam: Páter, nem vagy te mulatt? A szeme lángolt, keze ökölben, és... GVÁRDIÁN És aztán? MELITONE Egyszerre villám csapott le a toronyba! A vihar elől futva visszaszóltam még: "Vad indiánnak látszol!" A hangjára megfagyott a vérem... GVÁRDIÁN Mit mondhatott? MELITONE Semmit, de ti mondtátok nekem, Hogy az ördög járt erre egy ízben Szerzetesruhában. Ő volt talán páter Rafael apja... GVÁRDIÁN Meggondolatlan szó ez... Beszélik bár... de erről Csak a prior tudna többet szólni, én nem. MELITONE Nagyon igaz! De különös egy ember! Mi a múltja? GVÁRDIÁN A bűnös földi élet, A célját vesztett lélek, A böjtök, vezeklések Megtörték őt ma már. MELITONE A bűnös földi élet, A célját vesztett lélek, A böjtök, vezeklések! Ki tudja, rá mi vár? (megszólal a kapucsengő) GVARDIÁN Valaki jön... nyiss ajtót! (távozik, Melitone ajtót nyit) CARLOS (belép) Te vagy a kapus? MELITONE (magában) De nagy fajankó ez is! (hangosan) Ha kinyitok, nyilván! CARLOS Páter Rafael itt van? MELITONE (magában) Még ez is! (hangosan) Kettő is van itt. Egy Porcunából, hájas, Oly süket, mint az ágyú, A másik sovány, barna, szeme... (magában) Mint a villám. (hangosan) Nos, melyik az? CARLOS A pokolbéli! MELITONE (magában) Az ő lesz, az ő lesz. (hangosan) És kit jelentsek? CARLOS Egy lovagot. MELITONE (magában) De gőgös, nem tetszik nékem! De gőgös! (távozik) CARLOS Hiába bújtál el, Alvaro, itten, Hogy az álszent csuhával elrejtsd Gonosz tetted nyomát. E zárdához, mely elrejt, Vezetett el engem gyűlöletem és bosszúvágyam, És senki sincs, aki megvédhetne téged. A véred, csak a te véred Mossa le a szégyent, Amely érte családom; S kiontom én a vért, az esküt állom. ALVARO (megjelenik) Testvérem... CARLOS Ugye, rám ismersz? ALVARO Don Carlos! Te! Te élsz még? CARLOS Öt éve már kereslek, Most itt vagy, végre, végre! Csupán a véred adja meg A gaztettért a díjat, Mit büntetésül írtak A sors könyvébe fel. Te harcos voltál, most szerzetes, Itt nincsen fegyvered... Hogy védni tudjad életed, Válassz, egyik kard tiéd! ALVARO Voltam csatában, megértem, Ám most e köntös itt tanúm, Hogy, mint vezeklő, vétkem Megbánva élek itt. Hagyj engem el, hagyj engem el. CARLOS Megvédeni se köntösöd, se zárdád Te gyáva, nem fog sohasem! ALVARO Én gyáva? Ezt a vádat... (fékezi magát) Nem... nem! Ó, légy velem nagy Isten! Harag árja a szíved dúlja, De a szellő széjjel fújja, Ó, bocsáss meg énnekem, Ó, bocsáss meg testvérem! Kit a balsors így lesújtott, Kit egy boldog perc nem érhet, Könyörögve egyre kérlel, Bocsáss, bocsáss meg hát. CARLOS Te szégyent hoztál énreám! Te szégyent hoztál énreám! Ah! Te a húgom meggyaláztad, El is hagyva megaláztad, S a szégyen engem ért. ALVARO Húgod én meg nem gyaláztam, Esküszöm rá papi szavammal, Kit a földön úgy imádtam, Ahogy égiek szeretnek, és ha még ő imád, Olyan e vágy, mint bennem ég. CARLOS Dühöm úgyse csillapul le Hazug és csaló mesédre. Gyere, fogd a kardot végre, Mert a szóból már elég. ALVARO Ha a szó, a könny se hat rád, Hogyha nem hiszel nekem, Mit nem látott senki még: Itt könyörgök térdemen. (letérdel ) CARLOS Ó, milyen gyáva ez a félvér, Látszik, mily sötét egy fajta. ALVARO (felugrik) Fényesebb, akár a gyémánt! CARLOS Látszik aljasságod rajta, ALVARO Ezt a szót meg fogod bánni! Ide a kardot! No állj ki! Ide a kardot! No állj ki! CARLOS Végre! Végre! ALVARO (megint magára eszmél) Nem... nem... Az ördög le ne győzzön! Menj, és hagyj el! CARLOS Te itt gúnyt űzöl belőlem? ALVARO Menj! CARLOS Ha kihívást nem fogadsz el, És nincs semmi büszkeséged, Majd lovaggá ütlek téged! (arcul üti) ALVARO Hah! A sorsod most eléred! CARLOS Véged! No jöjj, most véged! ALVARO,CARLOS Halj meg! Halj meg! Halj meg! Jöjj velem hát, és halj meg! No jöjj! Halál reád, halál! No, jöjj! (elrohannak) 2. kép (Hegyi táj, barlangbejárat, fölötte haranggal.) LEONÓRA Békét! Békét! Békét, nyugalmat adj Uram nékem! Keserű sors szenvedésre kényszerít, Ó átkos éj, mely annyi év után is Halálra kínoz itt. Békét, békét, nyugalmat adj Uram nékem! Szerettem őt! Nem tudom elfeledni, Hiába böjt, ima. Szívem övé, s megőrzi drága képét, Mely él, ha nincs is ő. De szörnyű sors, keserű sors! Régi bűn vitte tőlem őt tova, De én imádom! S az égben fel van írva: Nem látom már soha! Ó Isten, add a sír nyugalmát, Mert csak ott győz a szív a vágyain. Hiába béke, ami lelkem álma, Ha kerget annyi, annyi kín. Ha kerget annyi kín. Hiába álmom a béke, hiába álmom a béke, Ha nincs remény. Száraz kenyérrel meghosszabbítom éltem, Mely oly reményevesztett... Hangot hallok. Szent itt e hely, Ki mer betörni hozzám? Azt sújtsa átok! (Cellájába vonul vissza) (Fegyverzörgés hallatszik) CARLOS (a színfalak mögött) Meghalok... gyónni, gyónni! Mentsd meg a lelkem! ALVARO (karddal a kezében megjelenik) És Calatravát öltem meg újra! CARLOS (m.f.) Gyónni, gyónni... ALVARO Átkozott a sorsom! CARLOS (m.f.) Gyóntatót hozz! ALVARO De egy remete van erre... (dörömböl a cella ajtaján) Jöjj! Adj vigaszt egy haldoklónak itt! LEONÓRA (a színfalak mögött) Nem bírok... ALVARO (m.f. ) De testvér, az Úr nevére! Jöjj! LEONÓRA (m. f.) Nem bírok! ALVARO De sürgős! LEONÓRA (m.f.) Segítség! Segítség! ALVARO Gyere gyorsan! LEONÓRA (kilép a cella ajtaján) Mit merészelsz? Lesújt az Isten haragja! ALVARO Hisz ez asszony! S a hangja! De nem... síri szellem... LEONÓRA (megismeri Alvarót) Mit látok? ALVARO Te... Leonóra! LEONÓRA Valóban ő az! Ó, újra látlak téged! ALVARO Maradj... ott ahol vagy... Ne gyere hozzám! Véres a kezem! Menj innen! LEONÓRA Mért... mi történt? ALVARO Ott... ott... egy ember van... LEONÓRA Te ölted őt meg? ALVARO Próbáltam elkerülni ezt a harcot, Zárdában éltem eddig. Ő mégis rámlelt... ingerelt... megöltem. LEONÓRA És ki ő? ALVARO A te bátyád! LEONÓRA Nagy Isten! (elrohan) ALVARO Te szörnyű végzet, csúfot űzöl belőlem! Él, él Leonóra, és rátaláltam újra, Most fekszik ott, most fekszik ott A bátyja vérben ázva. LEONÓRA (a színfalak mögött) Ah! ALVARO Egy sikoly... Mi történt? (A gvárdián kitámogatja a halálra sebzett Leonórát) Meg van sebezve! LEONÓRA (haldokolva) A végórán sem tudott megbocsátani, És bosszút állhatott... a vérem árán. ALVARO Hát a bosszúd még most sem volt elég, te Isten! Átkozott légy hát, átkozott te is! GVÁRDIÁN Káromló szót ne ejts ki rá, - Aki az égi, az égi bírád. Ő az út a boldogsághoz, És ezt az utat csak sírd át! Harag és őrjöngés bűnös, bősz dühe Ne adjon rossz tanácsot! Nézd, egy angyal az égbe szállott, S az Úr elébe lép. LEONÓRA Sírjál és imádkozz, Sírjál... sírjál, sírjál... ó, sírjál. Az áldozatom mentsen meg téged. Sírjál... sírjál. ALVARO Én kárhozott, én elkárhozott vagyok. Én kacagom a végzet hatalmát! GVÁRDIAN Könyörögj... könyörögj... LEONÓRA Bocsánatot nyersz, ígérem néked! ALVARO Ennek a hangnak nem tudok ellenállani... GVÁRDIÁN Könyörögj! ALVARO Leonóra! Leonóra! Válts meg engem! És megbocsát az ég is, Megbocsát majd az ég. LEONÓRA Isten! Ó áldott, ó áldott az Úr! GVÁRDIÁN Isten! Ó áldott legyen az Úr! LEONÓRA Boldogan indul lelkem el, Ígéret földje vár ott, Nem fenyeget az átok, Várok reád, égi szerelmesem. ALVARO Egyedüllét a végzetem, Elhagysz az égbe szállva! A bűnös maga járja, Maga járja útját a földön lenn. LEONÓRA Boldogan indul lelkem el, Ígéret földje vár ott. Az égben várlak, az égben várlak, Az Isten megáldjon! Az égben várlak, ég áldjon. GVÁRDIÁN Szent az ő szenvedése, Hívja az Úr magához. Vigasztald őt, Ó, igazságos Istenem! ALVARO Ó, csak ne hagyj el, Leonóra, Ó, kérlek, ne hagyj el! LEONÓRA Ah... várlak téged... Alvaro... ah... Alvar... ah... (meghal) ALVARO Vége! GVÁRDIÁN Megtért az Úrhoz