Giacomo Puccini: TURANDOT SZEMÉLYEK : Turandot hercegnő Altoum császár Timur, trónvesztett tatár király Az ismeretlen herceg (Kalaf), Timur fia Liu, rabszolgalány Ping, kancellár Pang, marsall Pong, főpohárnok Egy mandarin Az ifjú perzsa királyfi A hóhér A császári palota őrei, hóhérsegédek, fiuk, papok, mandarinok, udvari méltóságok, a nyolc bölcs, Turan- dot udvarhölgyei, szolgák, katonák, zászlótartók, muzsikusok, elhaltak árnyai, titokzatos hangok, tömeg: Történik Pekingben, hajdanában. I. FELVONÁS (Az Ibolyakék Város, a Császárváros bástyafala. A tömör, hatalmas oromfalak félkörben szinte az egész szint elzárják. Csak jobboldalt hasit rést egy erkélyes sikátor, amelyet mindenféle szörnye- tegeket, sárkányokat, egyszarvúakat ábrázoló szob- rok és faragványok díszítenek. Az erkély oszlopait óriás teknősbékák tartják. Alatta két ívoszlop közt mély- és erőshangú gong függ. Az oromfalakon hegyes cölöpök meredeznek a kivégzett áldozatok feltűzött koponyáival. Balkézt és hátul három óriás kapu nyílik. Mikor a függöny fölmegy, alkonyodik. Leggyönyörűbb naplemente-világítás. A távolban vég- telen aranyos csillogásban vész el Peking városa. A teret kínai népség festői csoportja lepi el, amely mozdulatlanul lesi a mandarin szavát. A császár hir- nöke a mellvéd magasán, vörös és fekete tatár őrszemek sorfala közt áll és olvassa a tragikus - rendeletet.) Mandarin: Pekingnek népe halljad, a császár rendeli: Turandot hercegnő, annak neje lesz, ki fejedelmek sarja s megfejt három rejtvényt, melyet ő felád. Ám, ha vesztes marad a próbatéten, hóhér kezétől pusztul el a sáncon. A tömeg (morajlik) Mandarin: Az ifjú perzsa herceg, ki dőrén kihívta sorsát, ha kél a hold az égre, lakoljon rút halállal! (A mandarin visszavonul, az eddig mozdulatlan tömeg izgatott tumultusba verődik össze.) A tömeg: Úgy van, halál rá! Állítsák fel a vérpadot! Hulljon vére, hulljon vére! Hol a hóhér, hol van, hol van? Gyorsan, gyorsan! Ha nem jön rögtön, mi ébresztjük föl Pu-Tin-Pao! Pu-Tin-Pao! (A palota felé rohannak.) Őrök (visszaszorítják a tömeget): Csak vissza, csürhe! (A rémült tömeg össze-vissza kiáltoz. Többen fölbuk- nak a tolongásban. Ordítás, könyörgés, tiltakozás.) A tömeg: Ó jaj, az égre, ne olyan durván! Jaj a csecsemőim! Segítség! öreg szülém! Ne oly durván, barmok! Liu (kétségbeesetten): Letiporták a gazdám. (Esdekelve néz körül, mert a mellette álló ősz Timurt is fellökték.) Ki segít meg, fölemelni ez aggastyánt? Rögtön vége szegénynek. Szegény uram! (Az őrök visszaszorítják és szanaszét szórják a népet.) A herceg (odafut, megismeri Timurban az apját, fölkiált): Édesapám! Hát megtaláltalak végre! Nézz reám! Ez nem álom? Liu : Fejedelmem! Őrök : Csak vissza, csürhe! A tömeg: Segítség! Agyonnyomtok! Jaj, kegyelem nékünk! A herceg: Apám, hisz én vagyok! Apám, nem ismersz? Áldott legyen a kín, áldott legyen a szenvedés e boldog percért, melyet az ég irgalma küld ránk! A tömeg (halkan zsibong) Timur: Édes egy fiam, te! Élsz hát? A herceg (ijedten): Hallgass! . Ki a trónod bitorolja, az mindkettőnket üldöz! Nincs a földön számunkra menedék. Timur: Merre jártál én jó fiam, kit régen holtnak hittem? A herceg: Kit elsirattam, ím élsz hát? És én csókolhatlak? Timur: Fiam, enyém vagy ismét! A tömeg: Ím, a hóhérsegédek! Vesszen, vesszen! (Tizenkét hóhérsegéd párosával közeledik.) Timur: Legyőzetvén a harcban árva száműzött öreg király én, fölneszeltem a részvét lágy szavára: "Vélem jöjj, majd elvezetlek." Ő volt, Liu! A herceg: Ó, áldott lélek! Timur: Ha jártomban elestem, ő ápolta a testem, koldult helyettem is. A herceg: Liu… ki vagy?… Liu (alázatosan): Senki lánya… kis szo1gálója atyádnak. A tömeg (kint): Fenjed a pallost! Fenjed a pallost! A herceg: S vajon mért osztod meg rettentő sorsát? Liu: Mert te egyszer palotámban rám mosolyogtál. (Belép egy csoport hóhérsegéd, előttük néhány ember, akik a hóhérpallos fenésére szolgáló nagy köszörü- követ viszik.) A tömeg: Fenjed a pallost, fenjed, fenjed! A hóhérsegédek (vadul): Forgasd jól s olajat önts a kovakőre! Hadd szikrázzon! Köszörüld a pallost, hogy majd vértől ázzon! Napról napra. Így akarja Turandot! A tömeg: Így akarja Turandot! A hóhérsegédek: Délceg ifjak, büszke kérők! A tömeg: Csak jertek sorba, mitse félők! A hóhérsegédek: Csípővassal, éles késsel… A tömeg: …kínozunk mi benneteket száz tőrdöféssel. Ki a gongra hármat üt, színről színre látja őt! A hóhérsegédek: Színről színre, látja őt! _ Mint a lótusz hófehéren, mint a kardvas, jégkeményen jő szépséges Turandot! A tömeg: Jő szépséges Turandot! Rajta, rajta, büszke kérők, hogyha kondul a gong, kacag a hóhér! A hóhérsegédek: Hogyha kondul a gong, kacag a hóhér! Három a próbatét, de egy a Végzet! A tömeg: Ki üt rá a gongra majd? Fend és forgasd, hadd szikrázzon, hogy a pallos vértől ázzon! Így akarja napról-napra a fenséges Turandot! a szépséges Turandot! Halál! Halál! Halál! (Mialatt a pribékek elvonulnak, hogy a hóhérnak át- adják a kiköszörült pallost, a tömeg a lassanként besötétedő égboltot figyeli.) Ifjak: Hol vagy halavány hold? Sápadt éji virág, tűnj fel az égen! Siess, jöjj már fantom, testetlen árnykép, jöjj tétován! Ó, hattyú, lebegj az ég taván! Ó néma tündér! Ó holtak halk szeretője! Csönd istennője! Dobd le fátyladat, te méla gyászalak, a temetőre. Amott agy gyönge csillám… Jöjj, te néma fantom, testetlen árnykép, jöjj már, mutasd meg rejtélyes arcodat, Ó méla, halovány, ó sápadt holdleány! Amott egy reszketeg csillám az esti égen, ezüst sugárzás ömlik szerteszéjjel. Pu-Tin-Pao! a hold az égen. Pu-Tin-Pao! fölkelt a hold már. Pu-Tin-Pao! Pu-Tin-Pao! Fiuk (lassan közeledve kintről): Ott túl a kék hegyeken darvak bús dala szól. Ám bimbó még nem serken, rügy se kél a hó alól. Szél viszi feléd a légen át vágyó ajkak sóhaját: Nap leánya, légy az enyém, hadd legyen tavasz, nyíljon a virág. (A háttér arany sugárzása ezüstbe ment át. Komor menet kíséri az ifjú perzsa herceget a vérpadra. A sápadtan, ábrándosan elhaladó áldozat láttára a tö- meg vad dühét részvét váltja fel.) A tömeg: Mily zsenge ifjú! kár érte! Milyen elszánt a, lépte! - Ó, mily kedves, bájos az arca. Ég szemében a mámor. Szegény! Halni megy és mégis boldog Nap leánya irgalmazzál! Ne bántsd szegényt ó hercegnő, szánd meg! A herceg: Látnom kell azt a nőt, hogy megátkozzam! ` Kegyetlen, szálljon rád az átkom! A tömeg: Nap leánya, ne bántsd szegényt! Irgalmazz neki, hercegnő, ne bántsd! (A nép az árkádsor felé fordul, ahonnét Turandot érkezését várja. Látományszerűen megjelenik Turan- dot. Holdsugárfátyol borul rá. A tömeg leomlik előtte. Csak a perzsa herceg, az ismeretlen és az óriás hóhér marad állva.) A tömeg: Ne bántsd, irgalmazz néki úrnőm! Kegyelmezz, Nap leánya! (Turandot zsarnoki mozdulattal jelzi, hogy elvégez- tetett. A menet megmozdul.) A herceg (kővémered Turandot látománya előtt): Ó, te tündéri szépség fénylő mennyország! Ó álom! Boldog az, aki láthatja az orcád! Fehérruhás papok: Ó, nagy Kung-Csé, ó fogadd magadhoz e halálra szántnak szellemét! (A kíséret a kapun át távozik. A kiürült térség fél- homályában csak a herceg, Timur és Liu maradt: Az apa aggódva lép fiához, rázza, szólongatja.) Timur: Fiam, mi lelt? A herceg: Nem érzed? Nem részegíti a lelked az illata? Timur: Ó, Végzet! A herceg: Ó, te tündéri szépség, csodaálom! Apám, úgy fáj a szívem! Timur: Nem, nem, maradj velem! Liu, kérleljed őt! Itt csak baj vár reá! Vidd el kezénél fogva messze innét! Liu: Uram, menjünk e tájról! Timur: Itt leskel a halál! A herceg: Atyám, itt hív az élet! Timur: Itt csak baj vár reád! A herceg: Apám, az Élet hív! Turandot! Turandot! Turandot! Az ifjú perzsa herceg (kintről, miként egy égi szózat): Turandot! A tömeg (élesen felrivall) Timur: Ilyen halálra vágysz? A herceg: Én győzni vágyom az ő szépsége jegyében! Timur (visszatartja): Ilyen véget akarsz? A herceg: Győzni fogok, hogy enyém legyen e büszke szépség! (A gonghoz rohan. Három maskara elállja az utját. Körül fogják és visszatartják a herceget.) Ping, Pang és Pong: Állj meg! ki vagy, te őrült? Hová te tébolyult? el innen! Ez az út vezet a szörnyű nagy mészárszékhez! Őrült, el innen, itt megölnek! összezúznak, lenyúznak, széttépnek, megsütnek, kerékbetörnek és kettéfűrészelnek! Eredj innét, de gyorsan ám, hazádba indulj útnak, menj fejjel falnak ostobán, ha életed meguntad. De ne itt, csak ne itt! A herceg (igyekszik keresztülfurakodni köztük). A maskarák: Tébolyadott, el, el! itt nálunk nincsen már hely a temetőkben! Nem kell több ,jött-ment eszelős, bolondokra nincs itt semmi szükség! Hordd el az irhádat, míg jól megy dolgod! A herceg: Eresszetek tovább! Pong és Pang: Egy ilyen hercegnőért? Bah, mi egy nő! Még ha drágaköves koronát is hordoz és színarany palástot! Ping: Ha leveted ruháit, pőre test csak, mint bárki másé! És abból nincs semmi hasznod. A herceg: Ne álljatok utamba, bocsássatok! Ping (fontoskodva): Vagy végy száz feleséget! Mert bárha legszebb lenne Turandot a földön: keze-lába csak kettő, arca egy van, ha mégoly csodás is. Több neki sincs, mint másnak! Ha mindjárt száz nőt vennél, te balga, bölcsebb lennél! Mert égő ajkat és hószín keblet százat csókolhatnál, míg betelne a vágyad! (Vihognak s még mindig tartóztatják a herceget.) A herceg (kitörve): Az útból félre hát! Az álarcosok: Őrült, ne menj tovább! (Egy csoport leány lép ki a császári palota erkélyére. Kezüket fölemelik, hogy elhallgattassák a ve- szekedőket.) A lányok: Mi lárma ez? ki mer zajongni? Csendet, csendet! Ez órán pihenni vágyik minden! Turandot álma illatvarázs, tündéri álmát, szűzi álmát édes illat varázsa lengi át. Ping (mérgesen rájukmordul): Fecsegők, pusztuljatok innen! Pang és Pong: Ostobák, menjetek! (A lányok el.) Ping, Pang és Pong: Figyeld a gongot, figyeld a gongot! A herceg: Édes illat varázsa lengi át! Pang: Jól vigyázz, Pong! Pong: Jól vigyázz, Ping! Ping: Jól vigyázz, Pang! Pang: Hisz ez nem hall. Pong: Hisz ez nem hall! Ping: Vagy alvajáró! Timur: Hiába minden, ó jaj! A maskarák: Várj, ez hatni fog rá! (Furcsa csoportba verődnek a herceg körül.) Csillagtalan szörnyű éjnél, feneketlen barlangmélynél titkosabb a rejtvény, mit fölad Turandot! Rizst nevelni gránitkőből, észt csiholni bamba földből könnyebb, mint felelni, ha kérdez Turandot! Fuss hát, míg csak nem vagy otthon, árkon-berken, tüskön-bokron, hogy ne halld a rejtvényt, mit fölad Turandot! (A bástyafalon föltűnnek, majd eltűnnek azok kisér- tetei, akik meghaltak Turandotért. Titokzatosan, mintegy távolról hallani a hangjukat.) A kísértetek: Ki kell, hogy vívjad, eljön, csak hívjad, Ő, kiért holtan eseng e bús had! Szólaltasd őt meg, epedve várom. Imádom, imádom! A herceg (magánkívül): Ti nem, csak én imádom! A maskarák: Csak te imádod? Kit? Ha, ha, ha! Ó, te esztelen jámbor! Turandot csak álom, Turandot csak a Semmi, mely rögtön elsöpör téged. Turandot? Nincs se híre, se hamva! Ping: Turandot nem is él, csak olyan agyrém, mint a többi: Ember! Isten! Szív! És nemzetek! S fejedelmek! Pu-Tin-Pao! Pu-Tin-Pao! Semmi más nincs, csak a Tao! A herceg (kitépi magát közülük): Enyém lesz a diadal, enyém az Élet! (Neki akar rohanni a gongnak, de ekkor a bástya ormán megjelenik a hóhér a perzsa királyfi levágott fejével.) A maskarák: Balga, itt van a szerelem! Fejed is így világít majd az éjben! Timur (kétségbeesetten könyörög): Fiam; lenne szíved, hogy elhagyd apádat, hogy egymaga, társtalan hurcolja vénsége terhét? Jaj nékem, hát nincs, aki szánalmat keltene bőszült szívedben? Liu (könyörögve, sírva közeledik a herceghez): Uram, könyörgök, oh könyörgök hozzád! Nem bírom tovább! Szívem úgy fáj, jaj, jaj nekem! Úttalan utakon csak hozzád sírt a lelkem, a te neved volt az ajkamon! Jó uram, ha téged holnap elér a végzet, a halál leskel ránk az árokszélen! Ő gyermekét veszti benned, én egy tűnt mosoly árnyát! Ah, úgy fáj a szívem, ah, úgy fáj! (Zokogva a földre veti magát) A herceg (meghatottan Liu mellé lép): Ne sírj, kicsi Liu! Ha én valaha régen rád mosolyogtam, e mosolyért ó hallgass mostan énrám, leánykám! Szegény ősz gazdád talán már holnap egyedül lesz a földön! Ne hagyd el, kérlek, vezesd őt hűn tovább! Liu : Meghalunk az árokszélen! Timur: Meghalunk! A herceg: Vigasztald őt a bús száműzetésben! Tedd meg, tedd meg, Ó szegény kicsi Liu, hisz szíved csupa jóság, csupa hűség. Tedd meg ezt annak, ki nem mosolyg többé, nem, többé soha! Timur (kétségbeesetten): Ah, hát örökre válunk! Liu: Győz a rettentő bűvölet! (A maskarák, akik eltávoztak volt, most ismét köze- lednek.) A maskarák: Ó nézd, mily szép az élet! Timur: Ó nézd, hogy szenvedek! Liu : Ó szánj meg engemet! Timur: Szívem úgy fáj, úgy fáj, nem bírok én tőled válni már! Liu: Ó szánd meg uram, a szegény árva Liut! A maskarák: Ó nézd, mily szép az élet, ily ifjan halni kár! (Minden erejükkel el akarják vonszolni.) Te itt maradsz, nem engedünk! A herceg: Ó, könyörgök, bocsássatok! Már nem hallok semmit! Már nem látok semmit! Csak őt látom, a tündöklő arcát! S a hangját, azt hallom, amint hív! A maskarák: Ragadjuk meg ezt az őrültet! Hurcoljuk el a dőrét! Egy lépést se többet, te őrült! Tébolyodott! Timur: Leborulva esdeklek hozzád, hallgass rám, könyörülj meg, ne akard a halálom! Liu: Ó, szánd meg az árva Liut! A herceg: Bocsáss meg nékem, ki nem mosolygok többé soha! Ping: Ragadjuk meg végre s hurcoljuk el őt! Pang és Pang: Hurcoljuk el őt! A herceg: Bocsássatok, elég volt a kínból! Az örök dicsőség, az vár ott reám! (A gong kivilágosodik.) A maskarák: Az arc, amit látsz, csak káprázat! Az égen a felhő hogy gyászol! A fejeddel játszol, a fejeddel játszol! Timur: Eltipornál egy ártatlan szívet, mely hasztalan vérzett, mely hasztalan vágyott feléd! Liu: Ó, szánj meg, ó, szánj meg! Ó, szánd meg elaggott atyádat, mert végünk és elvesztél te is, uram! Timur: E játékban nem nyert még senki, még mindet elérte a szörnyű halál! Liu: Ez a mámor végzetes, ez a mámor halálos! A maskarák: Jól vigyázz, e játék halálos! Ott les rád a hóhér, ott les rád a szörnyű halál! A herceg: Ember vissza nem tarthat engem többé! Kihívom én a sorsot! (Mámoros erővel tépi ki magát.) A vérem úgy lázong, a szívem oly részeg! Perzselődöm a vágy parazsától! A tömeg: Megásták már a sírt neked, szerelmes tébolyult! Már meg van írva végzeted, a fejed a porba hull! A herceg: Turandot! Mind: A hóhér! A herceg: Turandot! Mind: A hóhér! A herceg: Turandot! Mind: A hóhér! A herceg (háromszor ráüt a gongra.): A maskarák: Minden hiába már, itt nem segít a szónk! E vágyhajszolta őrült rútul meglakol! Hogyha kondul a gong, a hóhér silbakol! (Kacagva elfutnak.) A tömeg: Menj hát, bolond, megástuk már a sírt neked! A herceg (átszellemülten áll a gong alatt. Timur és Liu kétségbeesetten bújnak egymáshoz.) (Függöny.) II. FELVONÁS. ELSŐ KÉP. (Hatalmas sátorpavilon, amelyet furcsa figurák, fan- tasztikus és szimbolikus kínai ábrák díszítenek. A szín egészen elöl van, három kijárattal, egy középen, kettő oldalt. Ping bekukucskál a középső nyíláson. Előbb jobb, majd balfelé fordul, szólítja a társait. Ezek belépnek. Utánuk három szolga, piros, zöld és sárga lámpát hoz, amelyeket szimmetrikusan a kö- zépre plántálnak. Egy alacsony asztalt és három zsá- molyt is visznek oda. A szolgák ezután hátrahuzód- nak és ott maradnak összekuporodva.) Ping: Hahó Pang! Hahó Pong! (Titokzatosan.) A gyászoshangú gong fölverte immár a várost és a várat. Mi mindenre legyünk készen. Ha győz az idegen, nászünnepségre, ha pedig elbukik, a temetésre. Pong (vígan): Az én gondom a nász lesz. Pang (komoran): Enyém a temetés. Pong: Én tűzpiros fáklyákat gyújtok. Pong: Én gyászos, fehérlángú mécsest. Pong: Én víg táncot lejtek. Pang: Én könnyeket ontok. Pong: Aranypénzeket szórok széjjel. Pang: Én füstölök gyászos tömjénnel. Pong: Majd én adom a skarlát palankint. Pang: Én meg a deszkakoporsót. Pang: Én táncot és éneket. Pang: Én sirató véneket. Pong és Pang: Minden mi csak írva van a régi szent könyvekben, mit a törvény elrendel. Ping (széttárja a karjait): Ó Kína; ó Kína, mivé lettél. Hová lett a te nagy békéd? Tízezer éved álmát, bölcs nyugodalmát rútul összetépték. Hárman: De él ma Turandot Folyt a századak árja, s élt az ősöknek tisztes hagyománya. És jaj nekünk, a szép napok letűntek, évek óta ebből áll minden ünnep: Hármat kondul a gong, három a rejtvény, s fejek hullnak. (Leülnek az asztalka mellé, amelyre a szolgák papírtekercseket raktak. Ezeket egymásután kibont- ják, úgy sorolják fel a kivégzéseket.) Pang: Hat vérzett el ma három éve. Pong: Nyolc áldozat volt rá egy évre. Hárman: De soha annyi még, mint e véres e szörnyű esztendőben. Íme, már (ujjaikon számlálják) a tizenharmadik az ifjú perzsa herceg. Ping: Mennyi vér folyt! Pang: Szörnyű munka! Pong: Irtózat! Hárman: Milyen rút a mesterségünk, Hóhért kell szolgálni nékünk! (Tragikomikus fintorral.) Szolgálni a hóhért! (arcuk elborul, szemük elérzékenyülten mereng a távolba.) Ping: Van Honanban házikóm csöndes, kéklő tó partján, bambusznádas domb alján. Jaj nekem! felőrlöm itt az életem, bújva a szent könyveket reggeltől estig. Hárman: Reggeltől estig. Ping: S élhetnék a tó partján… Hárman: A tó partján… Ping: Bambusznádas domb alján. Pong: Nyárfaerdőm Csang körül árnyas, hűvös rengeteg, s ott csak én nem hűsölhetek. Pang: Rózsakertem Kiu alatt mért hogy téged elhagytalak? A szívem oly beteg, mert többé ott nem élhetek. Ping: Hol vagy áldott kis tanyám? Hárman: Ó, mit ér hajnaltól estig a könyvet bújni! Ping: Szívem oly nagyom beteg, mért, hogy ott nem élhetek? Ho-Nan! Nyugodalmas, szép tanyám! Pong: Hol vagy nyárfalombos Csang? Csang… Nyárfalombos szép tanyám… Pang: Hol vagy rózsakertes Kiu? Kiu… Rózsakertes szép tanyám? (Elrévülten, mozdulatlanul ülnek, azután fölállnak, széles mozdulattal.) Hárman: A földön mily sok a megbomlott szerelmes! Láttuk özönleni a sok-sok balga kérőt. De hányat! Jöttek a vakmerők, a mitse félők. De hányan! Ping: A földön mily sok a megbomlott szerelmes! Emlékeztek még Szamarkand királyi hercegére? Három kérdés után úrnőnk mily kéjjel adta őt hóhér kezére! Hangok kívülről: Forgasd jól, olajat önts a kovakőre! Hadd szikrázzon, vértől ázzon. Ping: Elvérzett! Pong: Hát az indus királyfi, Szagarika, ki annyi drága, fényes ékszert hordott! Állta a próbát s feje porba omlott. Pang: S a birman herceg? Pong: És Kirgizország kánja? Pang és Pong: Mind meghalt! Megölték! S a mongol, aki háromrőfös íjt viselt és párduckacagányt? Hangok kívülről: Forgasd jól s olajat önts a kovakőre, így akarja Turandot! Hadd szikrázzon, vértől ázzon! Pong: Megölték. Pang: Levágták. Feje porba hullt. Hárman: Megölte őt a hóhér. Sírasd a boldogság világát, sírasd az ősök világát, sírasd a szerelemnek szent hatalmát, sírasd az istenek uralmát! Rád halál vár, ó Kína! (Pong és Pang leülnek.) Ping (állva marad, mintegy nyomatékot adandó a szózatnak): Szentséges tigris! Hárman: Hatalmas kormányzója az égnek! Add, hogy eljöjjön a vágyak nagy éje s úrnőnket gyújtsa lángra, szenvedélyre! Ping: Én megvetem a puha nászi ágyát. Pong: Lágy pelyhekből készítek néki párnát. Pang: Én majd illatot hintek szerteszéjjel. Ping: És én vezetem őt majd fáklyafénnyel. Hárman: S a nászi éjen eldaloljuk néki a mámorittas kertben e dalt. (Ping a zsámolyon áll, a másik kettő mellette kupo- rog, valami képzelt erkély felé fordulva.) Hárman: Boldog a kínai föld, amióta nincs oly lánya, kinek szíve jég. Egy volt csak s íme, szomjas a csókra, benne is már szerelem tüze ég. Császár lánya, a te birodalmad napkeltétől napnyugatig ér, ágyasházadban ám nincs hatalmad, zsarnokod ott gyönyörökben a férj. Eltelt már szűzi véred a kéjjel, tested érzi a vágy ostorát. Áldott, áldott a titkos nagy éjjel, mely meglátja e boldog csodát! Szinte reszket a lágy selyemkárpit, ha a láz buja sóhaja leng. Lent a kertben holdfény cikázik, és a csend aranycsengője cseng. Bokrok közt szarelem szava járja, harmat csillan a lombok alul, áldott légyen a test puhasága, mely szűz ifjan szeretni tanul. Áldott a mámor, mely győzött a szíven, boldog Kína, hol béke virul. (Bentről az ébredő palota lármája a három mas- karát a szomorú valóságra riasztja.) Ping (a földre szökkenve felkiált): Eltűnődtünk s bent a palota már ébredez. Szolgák nyüzsgnek és fölvonul az őrség. A zöld pagoda nagy faharangja kondul. Mint óriás hangyabolyban, oly mozgalmas az élet. Mily sürgölődés! Trombita harsan! Már kezdik a nagy szertartást. Hárman (ímmel-ámmal elindulnak): Megint kivégzés lesz, hát túl kell esni rajta. (Változás.) MÁSODIK KÉP. (A császári palota hatalmas főtere. Közepetáján óriás márványlépcsőzet, amely áttört oszlopok közt tűnik el a magasban. A lépcső fokai igen szélesek. Szolgák mindenfelé tarkabarka lampionokat helyez- nek el. Kék és arany szertartási díszbe öltözött man- darinok jönnek. Nyolc tudós jön. Igen magas, mél- tóságos férfiak. Csaknem egyforma vének és kövé- rek. Igen lassú és egyidejű minden mozdulatuk. Három-három lepecsételt selyemtekercs van a kezük- ben. Ezek tartalmazzák Turandot rejtvényeinek a megfejtését.) A tömeg: Jönnek bölcs írástudóink, fejük méltósággal bólint. Látszik rajtuk a nagy tanultság, őrzik minden titkok kulcsát. (A lépcsőzet legtetején elhelyezett háromlábú állvá- nyokról tömjénfüst gomolyog. A három maskara előbújik a tömjénfüst mögül. Sárga szertartási kön- tös van rajtuk.) A tömeg: Ez itt Ping. Ez itt Pong. Ez itt Pang. (Illatszerek füstfellege közt vonulnak el a fehér és sárga császári lobogók. A tömjénfüst lassanként szétfoszladozik. A lépcsőzet ormán széles, elefánt- csont-trónuson ülve megjelenik Altoum császár alakja. Galambősz, tiszteletet parancsoló, szentté merevült aggastyán. Olyan, mint valami felhők közt megjelenő istenség.) A tömeg: Élj ezerszáz évig, urunk, hatalmas császár. (Az egész tömeg hasravágódik a nagy hódolat je- léül. A teret élénk, vörös fény önti el. A lépcső alján áll a herceg. Timur és Liu tőle balra, el- vegyülve a tömegben, de azért jól kivehetően állanak.) A császár (megtört aggastyán bágyadt hangján): Kegyetlen esküt esküdtem az égre s hurcolom rettentő bilincsét. őseim szentséges trónja rőt vértől ázik. Elég a vérből! Távozz vitéz! A herceg (szilárdan): Menny fia, császár! engedd, hogy állhassam a próbát. A császár (szinte esdekelve): Ó, ne kívánd, hogy ifjú élted pusztulása terhelje halálos órám! A herceg: Menny fia, császár! Engedd, hogy állhassam a próbát. A császár: Ne akard, ne akard, hogy újabb borzadály rémítse népen! A herceg (fokozódó erővel): Menny fia, császár! Engedd, hogy állhassam a próbát. A császár (haraggal, de fönségesen): Konok vagy, meghalni vágyol. Legyen, teljék be hát a sorsod! (A tömeg fölemelkedik. Fehérruhás nők csoportja virágot szór a nagy lépcsőzetre.) A tömeg: Élj ezerszáz évig, urunk, hatalmas császár! Élj ezerszáz évig, urunk, hatalmas császár! (Föllép a császári rendeletet hirdető mandarin. Ál- talános némaság közepette előre jön és megszólal.) Mandarin: Pekingnek népe, halljad ! A császár rendeli: Turandot hercegnő, annak neje lesz, ki fejedelmek sarja s megfejt három rejtvényt, melyet ő felád. Ám ha vesztes marad a próbatéten, hóhér kezétől pusztul el a sáncon. Fiuk (kintről, érzelmesen): Halld a légen át a vágyó keblek édes sóhaját: Nap leánya, légy enyém, hadd legyen tavasz, nyíljon már a virág! Turandot (a trón lépcsőjén helyezkedik el. Csodá- latos, hozzáférhetetlen szépség. Csupa arany tündök- lés. Jéghideg szemmel nézi a herceget. Ünnepélye- sen szólal meg): Sok századéve e fejedelmi házat átjárta jaj! egy rémes vad sikoly. Nemzedékek szívén hasítva végig, itt az én szűzi keblemen lelt tanyát ősanyám, szép Lou-Ling büszke császári asszony, aki uralkodtál némán, magasztos méltósággal, s férfikézzel és törhetetlenül tartottad a kormányt: Téged idézlek én! A tömeg: Úgy támadt ránk, mint sáskahad hét zászlóval a vad tatársereg. Turandot (mintegy messziről): Följegyezték ősrégi krónikáink: pusztító harc és szörnyű vérontás volt. Kínát leverték! Kínát leverték! S elhurcolta Lou-Lingot, ősanyámat és meggyalázta őt a győzedelmes barbár. Borzalom éjszakáján vad vészsikoly szakadt ki ifjú torkán. A tömeg: Sok századéve nyugszik fekete sírnak alján. Turandot: Ti hercegek, kik véghetetlen sorban, minden égtájról özönölve jösztök, hogy álljátok a próbát: azért véreztek el, hogy beteljék a bosszúm az én holt ősanyámért, halálos jajszaváért. (Keményen.) Tudjátok meg hát! Hasztalan a versengés, szívemnek gyűlölsége vág, mint a tőrdöfés. Senkié nem leszek soha! Ah, tirátok lesújt a bosszúm kegyetlen ostora. (A herceghez, fenyegetőn.) Gondold meg! Sorsodat ne kísértsd meg! Három a próbatét, de egy a Végzet. A herceg: Nem, nem! Három a próbatét, de egy az Élet! Turandot: Nem, nem, három a próbatét, de egy a Végzet! A tömeg: Ím kihívja a sorsát, tárd elé hát a próbát, ó Turandot! Turandot! (Megharsannak a trombiták. Csend.) Turandot (kihirdeti az első talányt): Nos vendég, hát halljad: „Sűrű éjhomályból ébred egy kósza, lidérces fantom. Széttárja fénylő szárnyát, lengve szárnyal a nagyvilágon át. Reszket érte, ki látja, esengve hívja és várja. De tovatűnik, ha jó a hajnalóra, hogy a szívükben újra éljen, Föltámad minden éjen, és meghal virradóra.” A herceg: Úgy van, föltámad! Szívemben újra éled és hív és vonz feléd, Turandot A REMÉNYSÉG. A tudósok (ütemes mozdulattal széttárják az első tekercset): A Reménység! A Reménység! A Reménység! Turandot (haragos kitöréssel): Az, a Reménység, mely mindig ámít! (Ingerülten jön lefelé, a lépcsőzet felemagasságáig.) „Forrón ég, mint a láng; és mégse láng. Néha részeg, vad mámor, mely lázong, lüktet és tombol. A tétlenségben eltesped, elernyed, hogyha meghalsz, megdermed, mint a jég. De föllobog hatalmasan a vágyban. A hangja; mint messzi rianásé, a színe izzó, mint alkonyi bíbor.” A császár: Ifjú vitéz kár érted! A tömeg: Gondold meg ifjú! Élet-halál a válasz! Válassz! Liu (könyörög): Szerelmem éltet! A herceg: Úgy van, Nap leánya, mi tűz is, jég is egyben : éretted lázadoz erembem A VÉR. A tudósok (kibontják a második tekercset): A Vér! A Vér! A Vér! A tömeg: Csak rajta, fejtsd meg azt, mi hátra van még! Turandot (a testőrökhöz): Némuljon el a csürhe! (Lejön egészen a lépcsőn. A herceg fölé hajlik, aki térdre borult.) „Jég, mely lángra gyújt téged, s a te tüzedtől még jobban megfagy. Szűzfehér s mégis éjsötét. Ma szabadonbocsájt, hogy légy a rabja, holnap szolgájává tesz s tiéd a trón!” (A hercegnek eláll a lélegzete. Turandot fölébe ha- jolt, mintegy prédára lesve, gúnyos, fojtott kacajjal.) Félelemtől halotthalvány az orcád, tán a vesztedet érzed? Most adj választ: a jég, mely lángragyújt, nos mit jelent? A herceg (talpraszökken, kiált): Enyém az élet, enyém a győzelem! Tüzem fölolvaszt ma téged: TURANDOT! A tudósok (kibontják a tekercseket): Turandot! Turandot! Turandot! A tömeg: Turandot! Éljen, éljen a győztes! Int feléje az élet, int feléje a szerelem! Élj ezerszáz évig, urunk, hatalmas császár! Fénylő, fölséges fia a mennynek! Turandot (gyötrődve menekül a császári trón mellé): Menny fia, császár! Atyám, szent felség! Ó, ne add egyetlen lányod dölyfös kényére az idegennek! A császár (ünnepélyesen): Az esküvésem szentség. Turandot (föllázad): Nem, ne mondd ezt! Leányod szentebb! Nem adhatsz néki át, mint hitvány rabszolgalányt. Megölne a szégyen! Kíméld a büszkeségem! Én túl nem élem! Megölne a szégyen! (A herceghez haraggal.) Vedd le rólam szemed, te, ki megcsúfoltad gőgöm! Ne merj így nézni rám! Hiába vársz, nem leszek a tiéd! Én irtózom tőled, nem leszek a tiéd! A császár: Az esküvésem szentség! A tömeg: Az esküvése szentség! Turandot (növekvő hévvel): Nem adhatsz néki, mint hitvány rabszolgálót! A tömeg: Ő megnyerte a tétet! Ő megküzdött teérted! Turandot: Nem leszek senkié! A tömeg: Győzött az ifjú vendég! Az esküvés, az szentség! Turandot (lázas önkívületben a herceghez): Erőszakkal zárnál karodba? Gyűlöletem dacára? A herceg: Nem, nem, csodaszép császárlány! Szerelmes vágyban égve akarlak! A tömeg: Félelmetlen.! Bátor ifjú! Vakmerő vagy! Csodálunk! A herceg: Föladtál három rejtvényt, mindhármat megoldtam. Én most csak egyet adok tenéked, ím. Nevemet nem tudod; most kél a csillag, reggelre kelve mondd meg, hogy hívnak. Akkor sújtson rám a bárd! (Turandot fölszegi fejét.) (Az udvar fölemelkedik, trombitaharsogás. Hullámzó zászlók. A herceg emelt fővel, biztos léptekkel szö- kik a lépcsőre, mialatt ünnepélyesen fölzúg a császár- himnusz.) A császár: Adja az ég, hogy holnap virradóra te lehessél a fiam! A tömeg: Lábad elé borulunk, büszke nagy fia a mennynek. Tiéd minden bölcsesség. Tárd fölénk kezed, tiéd a jóság! Hódolunk neked! Áldva áld a te hű néped! Élj ezerszáz évig urunk, hatalmas császár! Dicső Chien-Wang örököse, Menny Fia! Élj ezerszáz évig urunk hatalmas császár! Lengnek büszke lobogóid! Áldás reád, áldás reád! (Függöny gyorsan le.) III. FELVONAS. ELSŐ KÉP. (A császári palota óriás kertje. Mindenfelé virágágyak, virágzó bokrok és bronzba öntött bálványszobrok, te- tejük megvilágítva a tövükben égő tömjénfáklyák fé- nyétől. Baloldalt pavilon, amelyhez öt lépcső vezet. Mellette dúsan hímzett sátor. A pavilon a császári rezidencia egyik palotájának a kiszögellő épülete, Turandot lakosztályának tőszomszédságában. Éj- szaka van. Nagyon messziről heroldok szava hall- latszik, amint az óriás várost bejárva a császár parancsát hirdetik. Innét is, onnét is visszhangsze- rűen válaszolnak más-más csoportok. A pavilon lép- csőjén hever a herceg. A mélységes éjszakai csendben hallgatja a heroldok szavát. Olyan, mintha kívül lenne az élet valóságán.) Heroldok (jól érthető szóval): Ím, így rendelte Turandot: Máma éjjel Pekingben senki sem alhat. Hangok kintről (mintegy jajongva): Senki sem alhat! Senki sem alhat! Heroldok (távolabbról): Halál, vagy élet: Az ismeretlen ifjú nevét ki kell kutatni holnap virradóra. Hangok (messziről): Halál, vagy élet! Heroldok (még messzebbről): Máma éjjel Pekingben senkisem alhat. Hangok (még messzebbről): Senkisem alhat, senkisem alhat. A herceg: Senkisem alhat, senkisem alhat… Szemedre sem jön álom! Hideg szobádban árván, császár leánya, a csillagokba nézel remélve, vágyva. Titkom nem tudja senki meg, nevem nem mondom senkinek, nem, nem, csak majd ha ajkam ajkadon, füledbe súgom ma hajnalon. S a csókom töri meg az áldott csendet, amíg ölellek. Nők (kintről, kissé távolról): Nevét nem tudja senki meg s miatta halunk majd mi meg, Ó, jaj! A herceg: Sápadj el holdfény, távozzál nagy éjjel, mire a hajnal virrad, enyém a győzelem. Turandot, Turandot! **(A Győzelem, a Győzelem) (A bokrok közül előbújik a három maskara, élén egy folyvást szaporodó kis csoportnak, amely körvonalai- val elmosódik az éj homályában. Ping a her- ceghez lép.) Ping: Sose bámuld a holdat, szemed inkább a földre fordítsd. Kezedben, van az életünk, halálunk. Pang: Halál, vagy élet! Ping: Hallod a vészhírt, melytől remeg a város? jár házról házra és zörög a Halál az ajtón: egy névért! Hárman: Egy névért, egy névért! Ó, rémség! A herceg: Mit akartok velem? Ping: Beszélj, mi kell? Mi kell, beszélj! Pong: Mondd, mire vágyol? Ping: Szerelmet kíván a véred? Pang: Mi kell, beszélj? Ping: Szerelmet kívánsz? Itt dúslakodhatsz. (A herceg elé varázsol egy sereg gyönyörű, félmez- telen, buja fiatal nőt.) Ping: Nézzed, mily szépek, mily csábítók, mily lágy a testük! Pong és Pang: Hívogat a karjuk. Ping: Csupa kéjes ígéret és földöntúli mámor. Nők (körülveszik a herceget): Ó jöjj, ó jöjj, ó jöjj! A herceg: Nem, nem! A maskarák: Mi kell, tán kincsek? Minden gazdagság tiéd. Tiéd, tiéd, tiéd! (Ping keze intésére kosarakban, ládákban, zsákok- ban tömegével halmozódnak fel a kincsek, drá- gaságok.) Ping: Mennyi vakító gyémánt: Pang: Igazgyöngyök! Ping: Türkizek csodakékje! Pang: Fénylő smaragdok! Pong: Lángoló rubintok! Pang: Zafírok tündöklő ragyogása! Ping: Elkápráztat a fényük! Pang és Pang: Gyönyörűek! Ping: Vedd el hát, tiéd minden! Pong és Pang: Tiéd minden! A herceg: Nem, nem kellenek kincsek! A maskarák: Kell-e dicsőség? Elszöktetünk innét, el, messze földre s néked adjuk óriási birodalmak trónját. A tömeg: Menekülj hát! Fuss el, menekülj gyorsan, messze innét. Megmentünk s trónra ültetünk. A herceg (könyörögve tárja égnek a karjait): Virradj hajnal! Kergesd el a lidércet! Ping (egyre kétségbeesetten fenyegetve): Idegen, te nem tudod, nem is sejted, mire képes a kegyetlen a kőszívű császárlány. Pong és Pang: Nem is sejted, milyen kínok, gyötrelmek várnak reád is, ha itt maradsz és nevedet föl nem tárod. A tömeg: Rajtunk áll rettentő bosszút. Elpusztulunk. Ő nem kegyelmez. Az életünknek vége. Itt tenger vér fog folyni, kínvallatás lesz tűzzel-vassal, ráfektetnek tüzes parázsra és szomjan kell majd halnunk. Ó, ments meg e sorstól, 1ásd, ím, esedezünk. A herceg (sziklaszilárdan): Hasztalan esdekeltek, Hiába fenyegettek, ha bármi lesz, enyém lesz Turandot. (Elkeseredetten, tőrrel támadnak rá.) A tömeg: Halj meg hát! Most meg fogsz halni. Meghalsz előbb, mint mi, gonosz, kegyetlen ember. Meghalsz rögtön, hogyha nem beszélsz! Beszélj, a nevedet mondd meg! Pribékek (kintről): Megvan a név; Íme, itt a név. (Pribékek csoportja hurcolja elő Timurt és Liut. Mindketten meggyötörtek, szenvedők, halálsápadtak.) Pribékek (a színen): Megvan a név, itt a név! A herceg (hirtelen kitör): Ők semmit se tudnak, a nevemet se tudják. Ping: Ez a lány, meg az aggastyán, akik tegnap itt beszéltek veled. A herceg: Eresszétek el! Ping: Ők tudják a titkot. (A pribékekhez.) Hol szedtétek fel őket? Pribékek: Amott ólálkodtak a várfal tövében. Ping (futva a pavilon felé): Nap Leánya! A tömeg: Nap Leánya! Turandot (megjelenik. Mind hasravágódnak, csak Ping közeledik hozzá mélységes alázattal.) Ping: Íme, fölséges úrnőnk: e két pár zárt ajak őrzi titkát az ifjú idegem nevének. Megtörni némaságuk van hatalmad: kínoztasd addig őket, amíg nem vallnak. Turandot (gúnyosan, gőggel): Mért sápadoz az arcod? A herceg: A te halványságod visszfénye csak, mi tükröződik rajta. Ezek nem ismerhetnek engem. Turandot (kihívón): Meglátjuk! Te öreg ember, parancsolom, hogy beszélj! A nevét! Liu (hirtelen Turandot elé lép): Nevét csak én tudom és senki más. A tömeg: Halálveszélytől megmenekülünk. A herceg: Semmit se tudsz, rabszolga! Liu: Tudom a nevét, de a szívemnek féltett kincse ez a név, melyet egyedül őrzök. A tömeg: Láncra verni! Ütni, verni! Majd megszólal, vagy elpusztul. A herceg (Liu elé áll védőit, fenyegetve): Meglakoltok, arra esküszöm, Ha a hajaszála görbül! Turandot (dühösen az őrséghez): Fogjátok el! (A herceget egy pribék megkötözi és a földön gug- golva tartja a kötél végét. Két másik a karjánál tartja fogva.) Turandot (ismét bálványszerűen mozdulatlan) Liu: Uram, néma leszek. (Térdeplő helyzetében lefogják.) Ping: A nevét! Liu: Nem! Ping: A nevét! Liu: Megbocsáss szolgálódnak, de ezt az egyet nem tehetem. (Egyik pribék megszorítja a csuklóját, mire fölsikolt.) Timur: Miért jajgatsz? A herceg: Eresszétek! Liu: Nem, nem, már nem kiáltok. Nem fáj semmi. Eltűrök már mindent. (A pribékekhez.) Szorítsad! De tömjed be a számat, hogy ne mukkanjon. (Kimerülten.) Tovább nem bírom. A tömeg: Beszélj! Nevét mondd meg! Turandot: Hagyjátok abba. Beszélj! Liu: Inkább ezer halált! Turandot: A szívedbe mi önt í1y bátorságot? Liu: Nap Leánya: a szerelem: Turandot: A szerelem ? Liu (szeme tele gyöngédséggel, ahogy fölnéz): Szívem titkolt szerelme o1y szent nagy érzés, oly boldogító, hogy minden kínzás gyönyörűség nekem. Hiszen őérte bántanak, gyötörnek s tudom, lila ajkam néma lesz, ő elnyer téged, hercegnő, amíg én elvesztek mindent. Elvesztek mindent, hogy boldog legyen ő, akit imádok. Gyötörjetek, kínozzatok, Jöjjön a szenvedés, fájdalom, ah, haljak én meg szerelmem, légy te boldog. Turandot (vadul): Tépjétek ki a titkát! Liu: Hadd jöjjön Pu-Tin-Pao! A herceg: Nem, nyomorultak, nyomorultak. A tömeg: A hóhér, a hóhér, a hóhér! Ping: Tüstént kínpadra véle! A tömeg: Kínpadra véle! Majd a hóhér! Beszélj ! (Megjelenik a hóhér.) Liu (kétségbeesve): Tovább nem bírom, félek, gyönge leszek, hadd meneküljek innét. (Keres egy rést az őt körülgyűrűző tömeg között.) A tömeg: Majd ha vallasz! Liu: Császár leánya, jól vigyázz! Te, ki elűzted a vágyat, ki a szíved jégbe zártad, te is fogsz szeretni még, fogod őt imádni még. Mire kél a hajnal, szemem fáradtan lezárom s Ő győz nagy diadallal, de én többé nem látom őt. Ah, mire kél a hajnal, ha virrad a hajnal, fáradt szemem lezárom s többé nem látom őt. (Kikapja a kardot az egyik katona kezéből és szíven- döfi magát. Általános riadalom közt középre tán- torog és a herceg lábai előtt összerogy. Nagy csend, az iszonyat csendje.) A herceg: Ó, én drága kis Lium! Timur (odatámolyog, letérdel): Liu, Liu, kelj föl, kelj föl! Ó, nézzél széjjel, ébredez minden! Most virrad, kicsi Liu, szemem fénye, virágom! Ping (az agg Timurhoz lép): Hadd szegényt öreg, hisz meghalt. Timur (fölüvölt): Ó, szörnyű gaztett, Ezért mindnyájan bűnhődünk! Megbántott lelke bántalmazóin szörnyű bosszút áll. A tömeg (mély tisztelettel, vallásos kegyelettel emeli fel a kicsiny testet): Fájdalmas árnyék, ne állj rajtunk bosszút! Megbántott lélek; bocsáss meg! Timur: Liu, te jó! Liu, te áldott! Ah te vezettél, merre vándoroltam. (Megfogja a halott leány kis kezét.) Ó, kicsi kéz, mily jó vagy így is, holtan. Menj utadra Liu, követlek nemsoká s vándorlunk a túlvilágban, a bús hajnaltalan éjszakában. Ping: Kacagtam eddig gúnnyal, de most döbbenve látom szörnyű sorsát. Pong: Szívem, ez ócska jószág most megdobog s majd szétfeszíti mellem. Pang: Először ébredt bennem fájó kínja a lelkifurdalásnak. A tömeg (lassú menetben távolodik): Áldott Liu, bocsáss meg nekünk Liu, te jó, Liu, te kedves, álmodjál örökszép álmot. (Valamennyien elvonulnak, csak a herceg és Turan- dot maradnak a színen, szemtől-szembe egymással. A hercegnő rideg szoborszerűséggel áll bő fátyla alatt, meg se moccan.) A herceg (hirtelen, fojtott haraggal): Pusztulás hercegnője, szerelem temetője, hagyd el zord birodalmad, szállj le hozzám a földre! Jöjj és fedd föl a fátylad, nézzed, mit cselekedtél, temiattad kiömlött az az ártatlan vér. (Hozzáhajol és letépi fátylát.) Turandot (megközelíthetetlen merevséggel): Vakmerő, mit merészelsz? Ember, nincs dolgom véled, lánya vagyok az Égnek letépheted szűzi fátylam, de lelkemen nincs erőd! A herceg: Lelked bármilyen távol, itt van közel a tested. Lázas kezem letépi drága, tündöklő köntösöd sok gyémántos díszét. Forró, csókszomjas ajkam ajakadra nyomom. (Kitárt karokkal rohan Turandot felé.) Turandot (riadtan, fölháborodva hátrál, kétségbe- esésében fenyegetve): Vissza, te barbár! A herceg: Ah, akarlak téged, akarlak élve! Turandot: Ne érints, ne bánts, te barbár! A herceg: Légy enyém! Turandot: Nem, senkié, soha! Ősanyám emléke tiltón felém mered. A herceg: Akarlak téged! Turandot: Hozzám ne nyúlj, te barbár! A herceg: Szíved jege megolvad, hogyha lázas ajkam ajkadon ég. Egy csókot adj s jöjjön a kárhozat! Turandot: Szentségtörő! A herceg (a szenvedély jogának elszánt öntudatában karjába ragadja Turandotot és viharosan megcsó- kolja. Turandot nem állja a rohamot, ellankad nincs már szava, nincs ereje, nincs akarata. A hi- hetetlen, ami vele történt, egészen átváltoztatja. Szinte gyerekes félénkséggel suttog). Turandot: Mi van velem, mi van velem? Mily borzadály, elvesztem, Jaj nekem, eressz! A herceg: Virágom, ó én hajnali virágom! Az illatod hadd szívjam, Fehér liliomkebled ah, itt a keblemen reszket! Szűzi vágytól lankad a tested, érzem, színarany lepledben halottfehéren. Turandot: Mi a varázsod? A herceg: Könnyezel? Turandot: Ó hajnal, ó hajnal, nekem alkonyat vagy! A herceg: Ó hajnal, ó hajnal! A vágy szívemben éled! A tömeg (kint): Hajnal, napfény és élet. Hajnalóra, édes óra, rád a boldogságot szórja. Turandot: Senki rám ne nézzen, dicsőségem a porban. A herceg (szilaj lelkesedéssel): Most ver eget valóban! - Turandot: Szégyenletes! A herceg: Csodálatos! Ragyogón fölmagasztalt remegése az első csóknak, az első könnynek. Turandot (átszellemülten, elragadtatva): Az első könnynek… Ah, az első könny, Ó ismeretlen, éreztem jöttét, Amidőn először láttalak meg téged s belém nyilallt egy érzés. Ah, hányat láttam a vérpadon! Hányan haltak meg érettem már! Mind megvetettem őket. De tőled féltem, tőled, mint senkitől. Láttam a szemeidben a hős lélek szent tüzét. Láttam a szemeidben a büszke elszántságot s gyűlölet ébredt föl bennem, majd meg a szerelem lángja. Így hánykódott a lelkem két rokon rettegés közt: győzzek, vagy te győzz le engem. S te győztél. Megrohantad orvul tudatlan szívem. Győztél, győztél, ah! Győztél, nem is a próbatéttel, győztél a tűzzel, mely fájón és megejtőn szívembe perzsel. Tőled jő e tűz. A herceg: Enyém vagy, enyém! Turandot: Ez volt, ez volt a végzetem, most már tudod. (Mintegy esdekelve megy felé.) Nagyobbat e diadalnál nem kívánhatsz, büszke lehetsz magadra, menj, menj most utadra, s vidd magaddal titkodat. A herceg (lázas szenvedéllyel): A titkomat? Hol van az már? Enyém vagy, hiszen reszketsz karjaimban, hiszen sápadsz csókjaimtól. Ám ölj meg, hogyha akarsz, nevemmel együtt életem is tiéd. Nevem Kalaf, fia vagyok Timurnak. Turandot (mint hogyha egyszerre fölébredne benne Tudom a neved, tudom a neved! Sorsodat kezemben tartom, zsarnok kényem rendelkezhet életeddel, te adtad önként, enyém vagy. Jobban enyém, mint a trónom, jobban, mint tulajdon életem. Kalaf: Vedd el hát akkor, szép lesz így a halálom, hadd haljak meg, hadd haljak meg! Turandot: Ó hajnal, ó áldott hajnal! Hát mégse kell előtted meghajtanom hódolattal koronás büszke főmet. Tudom nevedet! Kalaf: Győzedelmem szűz ölelésed! Turandot: Hallod? Trombita harsan! Kalaf: Több, mint az élet első csókod. Turandot: Üt már az óra a végső próbatétre. Kalaf: Megállom bátran! Turandot: Kalaf, állj mostan énvelem a nép elébe. Pang: Te győztél! Nők (kint): Kína fölött hajnal virrad. Mennyi varázsos, édes illat kél és szálldos kertjeinkben! (Változás). MÁSODIK KÉP. (Előtárul a császári palota festői homlokzata. Csupa áttört hófehér márvány, amelyet virágözönnel szór be a virradat rózsálló fénye. Magas lépcsőzet tetején a szín közepén áll a császár udvari méltóságokkal, tudósokkal, katonákkal körülvéve. A tér két oldalán óriási félkörben sorakozik a tömeg.) A tömeg: Élj ezerszáz évig urunk, hatalmas császár! Turandot: Fölséges atyám, tudom nevét az idegennek! (Szemét a lépcsőzet alján álló Kalafra szegezi.) Úgy hívják őt: a Vágy. A tömeg: A Vágy. (Kalaf a lépcsőhöz rohan. A két szerelmest egyszerre körülözönli a tömeg, karjait nyújtja, virágait szórja feléjük. Örömujjongás.) A tömeg: Ó napfény, élet, boldogság! Virágot vált meg a vágy. Légy üdvöz ó hajnal, végtelenség hírnöke, Szerelem! Turandot és Kalaf: Szerelmem! örök a vágy. Szerelmem, szerelmem! (Turandot és Kalaf körül tombol a tömeg.) A tömeg: Nap Leánya, Turandot! (Függöny)