Giacomo Puccini: TOSCA SZEMÉLYEK: Floria Tosca, énekesnő szoprán Mario Cavaradossi, festő tenor Báró Scarpia, a rendőrség főnöke bariton Cesare Angelotti basszus A sekrestyés bariton Spoletta, a rendőrség ügynöke tenor Sciarrone, csendőr basszus Börtönőr basszus Pásztor gyermekhang Roberti ítéletvégrehajtó - Egy írnok - Egy tiszt - Egy törvényszolga Katonák, poroszlók, hölgyek, urak, polgárok, stb. Történik Rómában, 1800 júniusában I. FELVONÁS (A Sant'Andrea della Valle templomában) ANGELOTTI Ah! Ez a templom! Iszonyúan féltem, Minden árnyékot rendőrkémnek véltem! Az oszlop emitt jobbra... A Madonnának szobra, Így írta ezt nővérem... (Keresi és végül megtalálja az Attavanti-kápolna kulcsát) Megvan a kulcsa... Csak a kápolnát elérjem! (A kulccsal óvatosan kinyitja a kápolna rácsának ajtaját, belép, bezárja maga után az ajtót és eltűnik) A SEKRESTYÉS (belép) Jaj, mindig mosni! Nem győzőm friss ecsettel, Mind a két markom telve minden reggel! De mindhiába! Mit? Nincs senki! Bíz én azt hittem, Hogy réges-régen itten Ül s festeget Cavaradossi. Nem, nincs itt! Itt a bor, s az étel! (Harangoznak, letérdel és ájtatosan imádkozik) Angelus Domini nuntiavit Mariae, Et concepit de Spiritu Sancto. Ecce ancilla Domini, Fiat mihi secundum verbum tuum. Et verbum caro factum est Et habitavit in nobis... CAVARADOSSI (belép egy oldalajtón) Mit csinálsz? A SEKRESTYÉS Mondom az Angelust... (Meglátja a készülő képet) Minden szentek! Hogy eltalálta... CAVARADOSSI De kit? A SEKRESTYÉS A szőke dámát, Aki a múltkor itt térdelt imában, Arcán az áhítat lángolt. CAVARADOSSI Ez ő volt! A templom árnya és a napfény Játszott karcsú testén, Arca szent tűzben lángolt, Mikor lefestém... A SEKRESTYÉS Sátán! Kárhozat, méreg! CAVARADOSSI Festéket kérek!... Két női arc bűbáját íme együtt csodálom! Lám, barna Floria lángvérű szép ideálom, A SEKRESTYÉS Bűnös beszédek, Hallgatni is vétek! CAVARADOSSI Míg téged, szőke szépem, Arany hajtenger övez körül, Délnek napja vagy te, Tosca, barna éjfél! A SEKRESTYÉS Bűnös beszédek, Hallgatni is vétek! CAVARADOSSI Mind a kettőnek képe együtt él, Ragyog a művész szívébe: Ám én csak érted élek, Lelkem ábrándos álma, Ah! A lelkem álma te, Toscám, te vagy! A SEKRESTYÉS Az ilyen cifra népen, Amelyet ez fest itt madonnaképpen, Pokol kénszaga érzik! Bűnös beszédek, Hallgatni is vétek! Ilyen kutyákra, Voltaire-barátra, Kik a szent kormányt ellenségnek nézik, Kár szót is vesztegetni!... Bűnös beszédek, Hallgatni is vétek! Itt minden reggel üdvöm ellen vétek! Jó lesz hamarosan keresztet vetni! (Cavaradossihoz) Excellenza, megyek. CAVARADOSSI Tégy, ahogy tetszik! A SEKRESTYÉS A kosár telve étellel, borral. CAVARADOSSI Nem ízlik most. A SEKRESTYÉS Ó, de sajnálom! Zárja be majd, ha elmegy! CAVARADOSSI Menj! A SEKRESTYÉS Megyek. (Távozik) CAVARADOSSI (a kápolnából kulcszörgést hall) Ki zörög ott bent? ANGELOTTI (kijön a kápolnából) Ön, Cavaradossi! Az Isten küldi! Talán rám sem ismer? Így megváltoztatott tehát a börtön! CAVARADOSSI Angelotti! Az elveszett római köztársaság consulja áll itt. ANGELOTTI Aki az Angyalvárból éppen most szökik... CAVARADOSSI Rendelkezzék velem! TOSCA (a színfalak mögött) Mario! CAVARADOSSI Most bújjon el! Nagyon féltékeny asszony! Ha lehet, visszaküldöm rögtön! TOSCA (a színfalak mögött) Mario! CAVARADOSSI Itt vagyok! ANGELOTTI Jaj, de nem bírok menni, itt lesz végem... CAVARADOSSI Ím, itt e kosár, egyék! Igyék! ANGELOTTI Köszönöm! CAVARADOSSI Gyorsan! ANGELOTTI Köszönöm! CAVARADOSSI Gyorsan! (Angelotti el) TOSCA (a színfalak mögött) Mario! Mario! Mario! CAVARADOSSI Már jövök! (Beengedi Toscát) TOSCA Miért zártad be? CAVARADOSSI A sekrestyés kívánja... TOSCA Kivel beszéltél? CAVARADOSSI Veled! TOSCA Suttogó hangon szóltál hozzá... Hol van? CAVARADOSSI Ki? TOSCA E nő, ez az asszony! Jól hallottam a lépteit, ruhasuhogását. CAVARADOSSI Álom! TOSCA Mit mondasz? CAVARADOSSI Azt, hogy szeretlek! TOSCA Ó! A Szent Szűz szobra előtt?! Nem, Marióm, Hő imám adom által, és virágim... De most hallgass reám! Ma este játszom, De a szerep nem hosszú, Te majd megvársz a színpad ajtajánál, És villádba megyünk karonfogva ketten. CAVARADOSSI Ma este? TOSCA Holdtölte van ma, Száz rózsától illatos az éj, s megrészegít. Tetszik a tervem? CAVARADOSSI Tetszik. TOSCA Még egyszer mondd! CAVARADOSSI Tetszik. TOSCA Nem mondod szívből, nem mondod szívből. Szavadban nem szól kis házunknak bája, Mely ittas szívünket száz gyönyörre várja. Zöld lombos rejtekében szent csend hív, Titkos üdvben ég a szív! A mámor eltölt egészen, Ittasultan nézem, Hogy csillog ránk az ég, És bűvös dalt zeng a mindenség! Zefir fuvalma lengeti a sűrű lombot, És holdfény dereng a bérctetőn, Mely sötéten borongott, A nyájas éj zenéje Lágyan elringat minket, Egy édes álom kéje Ejti foglyul szíveinket! Ó, nyílj ki rét virága, Tiszta holdfény, milliónyi csillag, Tündökölj ott fent olthatatlanul, Ah, fogadj be édes üdvök mennyországa, Tosca szíve lángra gyúl! CAVARADOSSI Ah, hő vágyat keltesz bennem szép szerelmem! TOSCA Íme Toscának szíve lángra gyúl! CAVARADOSSI Ah, mily nagy kincs e szív! TOSCA Érted lángol! CAVARADOSSI De most hagyj magamra drágám! TOSCA El kell mennem? CAVARADOSSI Dolgom sürgős, no látod. TOSCA Megyek... megyek!... (Tekintete a készülő képre esik) No lám, milyen szép hölgyet festesz! CAVARADOSSI Ez Magdaléna. Nem tetszik? TOSCA Túlságosan szép lesz! CAVARADOSSI Túlságos jó vagy. TOSCA Mit nevetsz? E kék szemeket azt hiszem, már láttam, CAVARADOSSI Ilyet láthattál százat! TOSCA Már sejtem... ez ő lesz... Ez Attavanti! CAVARADOSSI Jól van! TOSCA Te láttad, itt járt, imádod, imádod? CAVARADOSSI Véletlen történt. TOSCA A léptek, a sugdosódás... Ah! Ő volt itt ma reggel! CAVARADOSSI Mit gondolsz? TOSCA Ah, az a jámbor!... No várj, no várj! CAVARADOSSI Csak tegnap láttam, véletlenül történt, Imádkozni volt itt, s én titokban lefestém. TOSCA Esküdj! CAVARADOSSI Esküszöm! TOSCA Mintha csak élne, úgy néz! CAVARADOSSI No menjünk... TOSCA Szemében gőgös gúny van! CAVARADOSSI Bohó vagy! TOSCA Ó, ez a szép szem! CAVARADOSSI Nincs ilyen csillaga a magas égnek, Ilyen szép szem nincs a világon! E bűvös fekete szemből Fénylik rám az én boldogságom. Bennök a szerelem csillog, harag villámi égnek, Nincs ilyen csillaga a magas égnek, Íly szép szem nincs a világon! TOSCA Ó, ennyi édes szónak nem bírok ellentállni! De... barnát fess, ne szőkét! CAVARADOSSI Féltesz engem! TOSCA Ah, nem érted, Hogy csak érted Fáj a lelkem. CAVARADOSSI Féltesz engem! TOSCA Megbocsátod, Hogyha látod. CAVARADOSSI Féltesz engem! TOSCA Megbocsátod, Hogyha látod, Hogyha nézed nagy bánatom! CAVARADOSSI Ah, Tosca, drága kincsem, Én imádlak, én szeretlek! TOSCA Megbocsátsz, ha látod, hogyha nézed bánatom! CAVARADOSSI Féltesz bár engem, Igaz szívvel szeretlek én! TOSCA Űzzed szét e dőre gondot, Szólj egy édes szót, kimondod? CAVARADOSSI Ah, Flória, drága gyermek, Százszor mondom el: szeretlek! Ah, Flória drága, téged szeretlek, Azt mondom én! TOSCA Jaj! Mily boglyas lettem! De rosszak is vagyunk mi ketten! CAVARADOSSI De most dolgozom! TOSCA No, jól van, Te estig dolgozol itten, szorgalmas kézzel, De esküdj meg arra, Ha egy szőke, avagy egy barna Imádkozni akarna, Rája sem nézel! CAVARADOSSI Nem nézek rája. Menjünk! TOSCA De nagyon sürgetsz! CAVARADOSSI Még most is? TOSCA Nem soha többé! CAVARADOSSI Meglátja a Madonna! TOSCA Ő olyan áldott! De barnát fess, ne szőkét! ( Távozik) CAVARADOSSI (a belépő Angelottihoz) Jó szívű az én Flóriám, Ám nincs titka, hogyha gyónni megy, Azért nem szóltam önről, s ő nem tud semmit. Én azt hiszem, jobb lesz így. ANGELOTTI Nincs senki? CAVARADOSSI Nincs. Mily terve van most önnek? ANGELOTTI Ha nem jön közbe semmi, Szökni fogok, vagy elrejtőzöm itthon, Mert a húgom... CAVARADOSSI Attavanti? ANGELOTTI Ő... Az oltárnak háta mögé rejtett Egy asszonyi öltönyt... Szoknyát, fátyolt és legyezőt... Az esti szürkületben mind felöltöm... CAVARADOSSI Értem, értem: Mély gond a szende szemben, Buzgó könyörgés reszket A bájos bíbor ajkon! Gyanút keltett szívemben, Hogy titkos úton jár!... Értem, értem! Szent a nővérnek szíve! ANGELOTTI Éltével játszott, Hogy megvédhessen engem Scarpia ellen! CAVARADOSSI Scarpia, Ez álnok rút szatír, Szívében százezer ördög minden bűne megfér, Térden csúszik, Gonosz kéj tüze forr kebelében: Bűntárs és durva hóhér! Bár életemnek árán, megmentem önt! Ámde nem helyes itt maradni estig... ANGELOTTI Félek a naptól!... CAVARADOSSI Ez a kápolna egy kis kertre nyílik, Onnan egy rejtekúton át Nyári lakásomhoz juthat... ANGELOTTI Jól ismerem... CAVARADOSSI Itt van a kulcsa... Ma este odamegyek én is, De itt ne felejtse a női álruhákat! ANGELOTTI Fölvegyem mindjárt? CAVARADOSSI Nincs szükség rájuk, Erre senki se jár most... ANGELOTTI Ég önnel! CAVARADOSSI Ha veszedelmet sejtene, Csak a kerti kúthoz fusson: Lent víz van benne, de középen egy elrejtett nyílás van, Egy mély, száraz barlang szája, Ott esküszöm, hogy nem akad rá senki! (Ágyúlövés) ANGELOTTI Ez a várbeli ágyú! CAVARADOSSI A szökést fölfedezték! Már Scarpia falkája száguld! ANGELOTTI Ég önnel! CAVARADOSSI Együtt megyünk. Hogy hagyjam önt el? ANGELOTTI Valaki jön! CAVARADOSSI Vérűnk olcsón nem adjuk! (Együtt el) SEKRESTYÉS Hallotta már a győzedelmet? Nincs itt!... De kár, hogy elment!... Kínozz egy hitetlen ellent, És egy bűnre kapsz kegyelmet! Jöjjön mind a templom népe! Gyorsan! KARÉNEKESEK ÉS MINISTRÁNSOK (kar) (besietnek) Hová? A SEKRESTYÉS A sekrestyébe! KARÉNEKESEK ÉS MINISTRÁNSOK (kar) Szólj, mi történt? A SEKRESTYÉS Tudni kéne! Bonaparte gonosz terve csúnyán felsült.., KARÉNEKESEK ÉS MINISTRÁNSOK (kar) Igen? De hogy? A SEKRESTYÉS Összezúzva, széjjelverve, Serege már az ördögé! KARÉNEKESEK ÉS MINISTRÁNSOK (kar) Álom lesz ez! Attól félek! A SEKRESTYÉS Tiszta szent valót beszélek! Így jelenti fővezérünk! KARÉNEKESEK ÉS MINISTRÁNSOK (kar) Ünnepel ma minden ember! A SEKRESTYÉS Ma este fáklyásmenet lesz, Udvari ünnep a Farnese-házban És ott egy olyan alkalmi kantátát énekel Ftoria Tosca .. Minden templomban Te Deum lesz! S most semmi lárma, öltözni kell! KARÉNEKESEK ÉS MINISTRÁNSOK (kar) Ha, ha, ha! Éljen az ünnep! Te Deum... Glória... Dupla zsold! Ünnepel ma minden ember! Este fényes fáklyásmenet lesz! A SEKRESTYÉS Öltözni gyorsan! KARÉNEKESEK ÉS MINISTRÁNSOK (kar) És udvari ünnep! Ünnepel ma minden ember, Éljen a jó király! Te Deum... Glória! Ünnepel ma minden em... (ijedten abbahagyják) SCARPIA (váratlanul megjelenik embereivel) Nem kocsma ez a templom! Milyen lárma! A SEKRESTYÉS Eccelenza, a nagy győzelem... SCARPIA Így készültök a Te Deumra?! (A sekrestyéshez) Te maradj! A SEKRESTYÉS Meg se mozdulok! SCARPIA (Spolettához) És te menj, Kutasd föl ügyesen a legkisebb nyomot! SPOLETTA Igyekszem! SCARPIA Tartsatok szemmel titkon minden ajtót! (A sekrestyéshez) Rajtad a sor, Jól vigyázz minden szóra: Az Angyalvár egy foglya Ma reggel ismeretlen módon megszökött... És ide menekült... A SEKRESTYÉS Irgalmas Isten! SCARPIA S tán most is itt van. Mondd, melyik az Attavanti kápolnája? A SEKRESTYÉS Ez az itt... Kinyitva! Őrangyalom! Hát még egy kulcs van? SCARPIA Ez jó jel! No, lássuk! Nagy hiba volt, hogy az ágyúlövés történt. Megszökött hát ez aljas bűnös, No, de itt van a bűnjel és nem rossz: Ez a legyező! A bűntársnak árulója ez! (Szemügyre veszi a legyezőt, s felfedezi rajta a címert) Attavanti Marchesa! Ez a címer... (Figyelmesen körülnéz a templomban, megnézi a festményt) Ez az ő arca! Ki festi ezt a képet? A SEKRESTYÉS Az a lovag Cavaradossi... SCARPIA Ő!... A SEKRESTYÉS (észreveszi, hogy az egyik poroszló kihozza a kosarat a kápolnából) Isten! Ez a kosár! SCARPIA Ő! A Tosca kegyeltje! Nagy voltairiánus, gyanúm van rá! A SEKRESTYÉS (átveszi a kosarat) Üres?... Üres! SCARPIA Mit mondtál? Mi az? A SEKRESTYÉS Ott bent a kápolnában lelte... Hogy lehet az? SCARPIA Ráismersz talán? A SEKRESTYÉS Hogyne! Cavaradossié... de... mindazonáltal... SCARPIA Nyögd ki már, amit tudsz! A SEKRESTYÉS Én reggel hagytam itt finom ételekkel telve... Az ő ebédje volt. SCARPIA Nyilván megette! A SEKRESTYÉS De hogyan ment be? Hiszen nem is volt kulcsa! Nem kívánt enni sem... Azt mondta nékem. Én pedig mindent szépen félretettem. Libera me Domine! SCARPIA (magában) Világos minden: Íme, nincsen semmi kétség, Angelotti volt az éhes vendég! (Belép Tosca) Tosca? Csak meg ne lásson! (Elrejtőzik egy oszlop mögé) Hogy egy féltékeny szívet lángra gyújtson, Jágónak zsebkendő kellett... Nekem meg legyező!... TOSCA Mario?! Mario?! A SEKRESTYÉS Hol van most Cavaradossi, Azt nem tudja senki. Eltűnt, elillant boszorkányos útjain. TOSCA Hűtlen volna? Nem, nem... Ő engem nem csalhat meg, Ő engem nem csal meg! SCARPIA Szépséges hölgyem, Szép kis kezét hű kézzel várja Tisztelő szolgája. Nem udvarolni vágyom, Csak, hogy önt szentelt vízzel üdvözöljem... TOSCA Ah, köszönöm! (A templom megtelik hívőkkel) SCARPIA Szép és nemes példát ad ön, Vallásos áhítat él szívében, Égi tűz heve csillog művészetében, Mindent megnemesítve! TOSCA Milyen kegyes!... SCARPIA Az ily nő nagyon ritka. Ön a színpadon bálvány, De ha templomba jő, ajkán hő ima kél! TOSCA Mit mond ezzel? SCARPIA Nem is úgy tesz, ahogy sok gonosz asszony. Kik egy Magdaléna szép külsejével Gyújtanak rút szerelmet! TOSCA Mit? Szerelmet? Ki vádol, bizonyítson! SCARPIA (megmutatja a legyezőt) Hát mit csinál egy piktor ezzel? TOSCA Ez a legyező ugyan hol volt? SCARPIA A festmény mellett. Zavarták a légyottot bizonnyal, s a hölgy Vesztette el menekülés közben! TOSCA (nézi a legyezőt) Korona rajta és címer! Ez Attavanti! Jól sejtettem én ezt! SCARPIA (magában) Szavam vad tüzet éleszt! TOSCA (magában) Hozzá rossz hírrel, fájó szívvel jöttem, Miért is leng ma bűvös árny fölöttem... Ma este Tosca fényes öltözetben... SCARPIA (magában) Hogyan gyötri a féltés! TOSCA Fejedelmi ünnepélyen víg dalt énekel! SCARPIA (magában) Lám, hogy gyötri a féltés! (Toscához) Mi bántja? mondja, bűbájos hölgyem! Szép szeme párja könnyeit ontja, Mért piheg keble kínos sóhajjal, Ó, bájos úrnőm, mi fáj úgy, mondja?! TOSCA Semmi! SCARPIA Éltemet adnám, ha megvigasztalhatnám. TOSCA (magában) Itt sírjak én, míg egy másik nővel Csúfolja ki szívem az álnok! SCARPIA (magában) Gyötri a méreg. TOSCA Hol vagyok? Ha tettenérhetném azt a hűtlent! Mily szörnyű gyanú! A csendes nyári lak két szerelmet szolgál. Áruló! Áruló! Árulás dúlja fel üdvömnek fészkét! De szétriasztom őket! (Fenyegetően a kép felé) Nem lesz a tiéd ma este! Esküszöm! SCARPIA (Toscához) A templomban! TOSCA Megbocsát az Isten, Hiszen ő látja kínom! (Távozik) SCARPIA (Spolettához) Ti hárman kocsiba ültök... gyorsan... Nyomon követed ez asszonyt... Vigyázva! És titkon! SPOLETTA Igyekszem, - és ön hol lesz? SCARPIA A Farnese-házban! Menj, Tosca! Szíved mélyén ott van Scarpia... Menj, Tosca! Hisz Scarpiának Zsákmányt hoz majd a sólyom: Féltékeny, gyönge szíved, Mely egy-két szóra, Gyilkos gyanúra ébredt! Szívedben ott van már Scarpia... Menj, Tosca! A KÁPTALAN (kar) Adjutorium nostrum in nominc Domini, HÍVŐK (kar) Qui fecit coelum et terram... SCARPIA Szállj büszke sólyom! A KÁPTALAN (kar) Sit nomen Domini benedictum HÍVŐK (kar) Ex hoc nunc et usque in saeculum. SCARPIA Szállj! Kettős a cél! A szökevényt elfogjuk, S aztán - mi sokkal drágább - Ah, égi fényben csillog majd rám A győzelmes szép szem, Keblemre dűl, szerelmi láz hatja át, Keblemre hullva szerelem hatja át!... Azt vérpad várja, Ezt meg ölelő karjaim!... HÍVŐK (kar) Te Deum laudamus, Te Dominium confitemur! SCARPIA Tosca, teérted feledtem az Istent! SCARPIA, HÍVŐK (kar) Te aeternum Patrem, Omnis terra... veneratur!... II. FELVONÁS (Scarpia szobája a Farnese-házban) SCARPIA (asztalnál ülve) Szállj, büszke sólyom! Azóta embereim kettős zsákmányukat kötözik! S a hajnalpír akasztófán látja Angelottit, S vele együtt ezt a Mariót! (Csenget, Sciarrone belép) Itt van-e már Tosca? SCIARRONE Egy kamarás éppen most ment el érte... SCARPIA (az ablakra mutat) Nyisd ki! Itt az éjfél... És a kantátához hiányzik a díva, Szerény tánczene cincog. . (Sciarronéhoz) Te várd meg Toscát lent a kapu alatt, Mondd meg neki, Hogy a kantáta után jöjjön hozzám... Vagy, még jobb Add át neki ezt az írást, (Néhány sort ír) Biztosabb így... ahogy szereti Mariót, Ahogy szereti Mariót, Mindenben engedelmes lesz! (Sciarrone távozik) Ó, az a mély szerelem, milyen nagy nyomorúság! Nekem már csak az ízlik, amit erőszak szerzett, Nem a mézízű frázis... Scarpia nem sóhajt És rímekkel sem ostromolja a tejképű holdat... Nem is penget cérnahangú gitárt, Nem virágnyelven szól! Nem bámul, mint a hal, Nem turbékol, mint egy kis gerlice! Végre, mi nekem kell, bizton elérem, S hogyha bírtam, eldobom mindjárt, Mindig újra vágyom! Bájos nőt és jóízű bort Teremt az Isten, amennyi kell, Élvezem műveit, amíg csak bírom! SCIARRONE (belép) Spoletta megjött! SCARPIA Jöjjön be, éppen jókor! (A belépő Spolettához) Nos jó Spoletta, milyen volt a hajtás? SPOLETTA (magában) Szent Pál, ne hagyj el mostan! (Scarpiához) Mindig az úrnőnek nyomában jártunk, Mély, sűrű lombozat közt elrejtett kis házhoz értünk... Bement oda... ámde ki is jött mindjárt. Én ekkor embereimmel Átugrom a kertnek magas falán, S a házba rontok... SCARPIA Ah, brávó, Spoletta! SPOLETTA Nézek, kutatok mindent... SCARPIA És Angelotti?... SPOLETTA Seholse leltük! SCARPIA Te aljas! Gaz kutya-fajzat! Kétszínű undok féreg, felakasztlak! SPOLETTA Nagy ég! Ott volt a festő... SCARPIA Cavaradossi? SPOLETTA Igen, Tudja, hol van a másik... gyanúba vettem, Gúnyos arcáról láttam, Hogy bűntársa annak, Azért elfogtam rögtőn... SCARPIA No, ez nem rossz! SPOLETTA Odakint áll. KAR A SZÍNFALAK MÖGÖTT Áldó ének, hálaszó fakad Szolgáidnak hű szívében, Száll a messze téren át, És ott fent a tiszta égben, Jó Isten, jusson el hozzád! Téged áld ma millió szív, TOSCA (a színfalak mögött) Ah, téged áld és dicsőit milliónyi szív, A hálás szolga hő fohásza buzgón száll hozzád, Te szent, te győzelmek Atyja, Áldó ének... (stb.) KAR (a színfalak mögött) Te vagy harcunkban győztes, Hosszú századoknak atyja vagy! A hálás szolga hő fohásza, Buzgón száll hozzád, népek atyja! Néped ajkán zengő hálaszó fakad, Áldunk téged, te győzedelmek atyja, Néped áldva áld! Szent ének, hálaszó fakad Szolgáidnak hű szívében, Fölszáll hozzád a dal, hozzád! SCARPIA (a kantáta alatt) (Spolettához) Cavaradossi jöjjön be! (Sciarronéhoz) Hívd el Robertit, S az államügyészt rögtön! (Bekísérik Cavaradossit) CAVARADOSSI Ily erőszak! SCARPIA Lovag úr nyugodjék bele, jobb lesz... CAVARADOSSI Mi jogon? SCARPIA (helyet mutat) Ha tetszik... CAVARADOSSI Én állok. SCARPIA Nos jó! Ön tudja már, Hogy egy foglyunk... CAVARADOSSI (meghallja Tosca hangját) Tosca hangja! SCARPIA Ön tudja már, hogy egy foglyunk Ma éjszaka az Angyalvárból megszökött? CAVARADOSSI Hogy tudnám? SCARPIA És mégis azt mondják, Hogy ön rejtette el őt a kápolnában, Ételt adott neki, s álruhát is... CAVARADOSSI Ez hazugság! SCARPIA És hogy rejtett úton nyári lakásába vitte... CAVARADOSSI Tagadom. Ki mondta? SCARPIA Egy igazlelkű polgár... CAVARADOSSI Hogy hívják? Ki a vádló? Kopói nem találtak nálam senkit. SCARPIA Persze, mert jól eldugta. CAVARADOSSI Hazudnak a kémek! SPOLETTA Minden fáradozásunk gúnykacajjal nézte... CAVARADOSSI Még most is kacagnom kell. SCARPIA Pedig jobb lenne sírnia! Vigyázzon! S ha kérdem, választ várok! (Becsukja az ablakot, a kantáta abbamarad) Hol van Angelotti? CAVARADOSSI Nem tudom. SCARPIA Tagadja, hogy ételt adott neki? CAVARADOSSI Tagadom! SCARPIA És ruhát? CAVARADOSSI Tagadom! SCARPIA Hogy villájába rejté, s hogy mostan is ott van? CAVARADOSSI Tagadom, tagadom! SCARPIA Lovag úr, gondolja meg jobban! Mondhatom azt, hogy tagadással célt nem érhet. Férfias, őszinte vallomása nagy bajt hárít el! Tanácsolom önnek, szóljon: Hol van most Angelotti? CAVARADOSSI Nem tudom. SCARPIA Most utoljára kérdem: Hol van? CAVARADOSSI Nem tudom. SPOLETTA No, ezt kezelni fogjuk! (Belép Tosca) SCARPIA Itt van ő! TOSCA Mario, te itt? CAVARADOSSI (halkan Toscához, aki megérti) Ne mondd el, amit láttál, Hallgass, avagy megölsz! SCARPIA Mario Cavaradossi, A vizsgálóbíróság várja önt, (Cavaradossit bevezetik a kínzókamrába) (Robertihez) Kezdd a megszokott módon... Aztán... hogyha szólok... (Toscához) A régi jóbarátot lássa bennem. El a gondterhelt arccal... TOSCA Nem terhel semmi gond... SCARPIA A legyezőt elfeledte? TOSCA Elbódított a féltés! SCARPIA Attavantiné tehát nem volt a házban? TOSCA Nem. Senki ott nem volt. SCARPIA Senki? Ön olyan biztos abban? TOSCA Tőlem el nem bújt volna. Nem, nem senki! SCARPIA S ha volt? TOSCA Senki sem! SCARPIA Gyanús hév ez! Mintha félne, Hogy igazat ne mondjon. Sciarrone! Mit mond a lovag úr? SCIARRONE (Kilép a kínzókamrából) Nem vall. SCARPIA No csak kérdezd! TOSCA Ó, hiába! SCARPIA Azt is megtudjuk mindjárt. TOSCA Jobb lesz, Ha majd az ön kedvéért hazudni fog? SCARPIA Nem, de őszinte vallomás Kínos órától mentené meg őt. TOSCA Mit jelentsen mindez? Kínos óra? Mi történik ott benn? SCARPIA Csak az igaz szóra akarjuk bírni. TOSCA Nagy ég! De hogy? Nagy ég! De hogy... SCARPIA Az ön kedvese megkötözve fekszik És homlokán szorító abroncs. S ha talán tagadni merné, Semmi irgalom nincsen! TOSCA Gonosz ördögi szó! Ó, mondja, hogy nem igaz... CAVARADOSSI (a kínzókamrából) Ó, jaj! TOSCA ő jajgatott? Ne bántsa, ne bántsa! SCARPIA Öntől függ minden! TOSCA Jól van... hagyja abba a kínzást! SCARPIA (kinyitja az ajtót) Sciarrone, hagyd abba! SCIARRONE Egészen? SCARPIA Egészen. (Sciarrone beteszi az ajtót) Most valót mondjon ám! TOSCA Majd ha láttam!... SCARPIA Nem! TOSCA Mario! CAVARADOSSI (a kínzókamrában) Tosca! TOSCA Tán gyötörnek most is? CAVARADOSSI (a kínzókamrában) Nem, ne csüggedj, Hallgass, hallgass! Nem törnek meg!... SCARPIA De most vallomást várok! TOSCA Nem tudok semmit! SCARPIA Nem volt elég a próba? Roberti, kezdjük újra! TOSCA Nem, ne bántsák! SCARPIA Vallani kíván? TOSCA Nem, nem! Ah! Ne bántsd őt! Mért is kínzod?! Ah! Szörnyeteg, ne kínozd, ah, te gyilkos! SCARPIA Magad vagy a hóhér, a gyilkos, Hogyha hallgatsz... TOSCA Vad zsarnok, kigúnyolod kínom? SCARPIA De Tosca a színpadon tragikusabb volt! (Spolettához) Hé! Nyisd ki az ajtót, hadd halljuk a jajgatást! (Spoletta kinyitja az ajtót) CAVARADOSSI (a kínzókamrából) Nem győz le!... SCARPIA Csak jobban, csak jobban! (Toscához) Most szóljon! CAVARADOSSI Nem győz le! TOSCA Mit mondjak!? SCARPIA Nos, halljuk! TOSCA Ah, nem tudok semmit! Ah, hazudjam tán? SCARPIA Nos, hol van Angelotti? Nos, hol van Angelotti? TOSCA Nem! Nem! SCARPIA No mondja meg! TOSCA Nem. SCARPIA Hol rejtőzik a szökevény? TOSCA (meghallja Cavaradossi jajgatását) Ah! Ki nem állom! SCARPIA Nos, végre mondja, TOSCA Ah, mily szörnyű! SCARPIA Hogy hol van? TOSCA Ah, ne gyötörje már! Ez iszonyú kín! Megöl engem... Ez szörnyű kín! CAVARADOSSI (hangosan kiált) ó, jaj! TOSCA (az ajtón keresztül) Mario,... Ó, engedd, hogy szóljak! CAVARADOSSI Nem! Nem! TOSCA De kérlek, megöl a kín! CAVARADOSSI Semmit se tudsz! Ne is szólj! SCARPIA Nem hallgat az el ott bent? TOSCA Mit is tettem önnek én? Hisz én vagyok az áldozat itten! Engem kínoz! Lelkemet, ah, Lelkemet kínozza mostan! SPOLETTA (kijön a kínzókamrából) Judex ergo cun sedebit, Quidquid latet, apparebit, Nil inultum remanebit. (Scarpia intésére a kínzókamrába szól) Nil inultum remanebit. CAVARADOSSI Jaj! TOSCA A kertben... lent a kútban... SCARPIA: Ott van Angelotti? TOSCA Ott!... SCARPIA Jót van, elég volt! SCIARRONE (kijön a kínzókamrából) El is ájult... TOSCA Gonosz gyilkos! Látni kívánom! SCARPIA Hát hozzátok ki!... (Kihozzák Cavaradossit, Sciarrone távozik) CAVARADOSSI (magához térve) Floria! TOSCA Te édes!... CAVARADOSSI Te vagy? TOSCA Kínoztak drága egyetlenem! De hiszen megveri a nagy Isten! CAVARADOSSI Tosca, szót se szóltál? TOSCA Nem, nem! CAVARADOSSI Egy szót sem? TOSCA Nem! SCARPIA A kerti kútban keresd, menj, Spoletta! CAVARADOSSI Ah, te szóltál! TOSCA Mario! CAVARADOSSI Átkos asszony! TOSCA Mario! SCIARRONE (berohan) Eccelenza, szabad kérnem! SCARPIA Mit jelentsen feldúlt arcod? SCIARRONE Csatavesztés hírét hozom... SCARPIA Csatavesztés híre? Honnan? SCIARRONE Marengónál... SCARPIA Ott mi győztünk! SCIARRONE Bonaparte győzött ám... SCARPIA Melas... SCIARRONE Nem! Melas már szalad... CAVARADOSSI Victoria! Victoria! A szép hajnal közel, A fénynek győzni kell! Ébredj, szent szabadság, Megdőlnek a zsarnokok! TOSCA Mit beszélsz, drága Marióm! CAVARADOSSI Túl a bősz kínokon. SCARPIA Csak hencegj! TOSCA Ne szólj! CAVARADOSSI Vérszomjad kacagom! SCARPIA Ordíts! TOSCA Hallgass! CAVARADOSSI Reszkessen szíved, ó, Scarpia, te gaz pribék, SCARPIA És tárd fel szíved titkát, te dőre, Rég vár a hóhér e gonosz főre. TOSCA Ne hallja, mit mond! Ó, jaj! CAVARADOSSI Te gaz pribék, te gaz pribék! SCARPIA Csak beszélj, vár a vérpad! TOSCA Ó, jaj! Ne hallja meg! SCARPIA Csak menj! (Spolettához) Vidd börtönbe a gazt! TOSCA Mario, ne menj! SCARPIA Vérpadra veled! TOSCA Nem, nem! SCARPIA Menj, menj! TOSCA Ah! Mario! Mario! Én veled megyek! SCARPIA Ön nem! (Cavaradossit elhurcolják) TOSCA Ó, mentse meg! SCARPIA Én?... Ön! Kár volt az estebédet abbahagyni!... Levertnek látszik. Mért? Én szép drága hölgyem, üljön le hát, A megmentésnek útját Itt majd megkeressük együtt. Nos hát... üljön le... tartson velem, Igyék egy kortyot, ez jó spanyol bor... Egy korty is erőt ad önnek! TOSCA Mennyi? SCARPIA Mennyi? TOSCA A díja! SCARPIA Úgy? Hát eladónak hitt, hát eladónak hitt! Jó, de hát az ilyen bájos asszony Nem pénzen vesz meg engem... nem!... Nem!... Az ilyen szép nő, az ilyen asszony, Nem pénzen vesz meg engem... Szent esküm ellenére megmentem őt, De annak más az ára, ó, annak más az ára. Úgy vártam ezt az órát!... Szívem már rég őrült lázban égett, De ily szépnek, mint ma este, Nem látott senki téged! Forró könnyed, mint a láva, Vad lángra gyújtott, És míg izzó szemed haraggal sújtott, A szívem vágyra éledt! Mikor bősz leopárdként Vérző kedvesed védted, Akkor tettem esküt, Hogy bírni foglak téged! Hallod?! TOSCA Ah! SCARPIA Bírni foglak! TOSCA SCARPIA Bírni foglak! TOSCA Ah! Én kiugrom az ablakon! SCARPIA Majd akkor Mario lesz a zálog! TOSCA Ah! Aljas démon, Mi ördögi eszme! (Az ajtóhoz fut) SCARPIA Ha tetszik, szabad az út, nos menj tehát, Menj gyorsan! Úgy is későn jössz vissza... Míg a királynő kegyelmével megjössz, Mariód hulla lesz!... Ah, hogyan gyűlölsz! TOSCA Nagy Isten! SCARPIA De nékem éppen ez kell!... TOSCA Aljas gaz, ne nyúlj hozzám! Hagyj el, hagyj el, Démon! utállak téged! SCARPIA De szép vagy! Benned az undor, énbennem a vágy ég! TOSCA Aljas! SCARPIA Szép vagy! TOSCA Aljas! SCARPIA Szép vagy! TOSCA Hej! Segítség! SCARPIA Szép vagy! TOSCA Segítség! SCARPIA Szép vagy! TOSCA Segítség! (Az udvarról dobpergés hallatszik be) SCARPIA Hallod? Ezt a dobszót? Az éjjel sok bűnös áruló megy a végső útra! A percek szállnak! Érted? Nemsokára kész lesz a gyászos munka... Nézd!... most állítják a vérpadot, S akit a halálba te magad küldesz,... Szép Mariód egy óráig él még. TOSCA Tisztán éltem, híven szerettem, Én szándékkal senkinek bajt nem okoztam! Ó, mennyi búra, bánatra vigaszt és enyhülést hoztam... Féltem és hittem az Istent, Szívemnek mélyén az áhítatnak örök tüze ég, Imádtam én az Istent térdre hullva, bízva, hőn... De most, hogy szívemre támad A kín, a gond, a bánat, Ó jaj, miért, hogy elhagyott az ég?... Legdrágább gyöngyöm Madonnának szobrára tettem, Dalommal mindig az ég Urának jóságát hirdettem. Mért támad most reám a kín, a bánat és a gond? Jaj, ó, jaj, miért hogy elhagyott az ég? Nézz rám... úgy kérlek, mintha Isten volnál, Látod... nézz rám,... lásd...kegyelmet kérek, Porba csúszva, mint a féreg... SCARPIA Mily szép is vagy te, Tosca, én elkárhozom véled!... Jól van, kössük meg az alkut: Egy édes percnek díja lesz a drága élet! TOSCA Menj! Menj! Borzadok tőled! Menj! Menj! (Kopognak az ajtón) SCARPIA Ki az? SPOLETTA (belép) Eccelenza, Angelotti öngyilkos lett lent a kútban! SCARPIA De mégis fel kell kötni, lógjon a hulla! S a másik mit csinál? SPOLETTA A büszke hős Cavaradossi? Halálra készül, Eccelenza... TOSCA Uram Isten! SCARPIA Te, várj csak! (Toscához) A díja? (Tosca igent int) SCARPIA (Spolettához) Halljad... TOSCA De szabad legyen ebben a percben! SCARPIA Ó, nem, színlelni kell. Nem menthetem őt fel nyíltan, Úgy kell, hogy halottnak tartsa őt az egész világ. Bizalmas hívem rendezi el. TOSCA Ki áll jót érte? SCARPIA Ön előtt adom neki a parancsot. Spoletta! Zárd be! (Spoletta bezárja az ajtót) Megváltozott a tervem... Golyóval végzik ki a foglyot; De értsd meg,... vele is úgy tégy, Mint Palmieri gróffal... SPOLETTA Lelövik őt is... SCARPIA De csak színleg!... Ahogy Palmieri grófot! Azt hiszem, érted?! SPOLETTA Teljesen értem. SCARPIA Menj! TOSCA Én magam mondom el néki. SCARPIA Helyes! Ott lesz a hölgy is, Érted?... Hajnali négykor... SPOLETTA Úgy, ahogy Palmierit... (Spoletta el) SCARPIA Megtettem, amit kívánt... TOSCA De nem mindent! Útlevelet is kérek, hogy elutazhassam Marióval együtt. SCARPIA Mikor fog visszatérni? TOSCA Ide soha többé. SCARPIA Ki állhat önnek ellent? (Íróasztalához ül) Milyen utat választ? TOSCA A legrövidebbet. SCARPIA Civitavecchia? TOSCA Azt. (Amíg Scarpia ír, Tosca az asztalhoz lép, ott észre- vesz egy kést) SCARPIA (kiállítja az útlevelet, majd felkel és meg akarja ölelni Toscát) Tosca, enyém vagy hát mégis! (Tosca Scarpia mellébe döfi a kést) SCARPIA Ezer ördög! TOSCA Ilyen csókot ad Tosca! SCARPIA Segítség! Gyilkos! Segítség! Gyilkos!... Ah! TOSCA Hát megfojt a véred? SCARPIA Segítség! TOSCA Hát megfojt a véred? SCARPIA Segítség! TOSCA Ah! SCARPIA Gyilkos, gyilkos! TOSCA Megölte őt egy asszony. SCARPIA Segítség! TOSCA Kit e gaz hóhér kínzott! SCARPIA Segítség! Gyilkos! TOSCA Hallod a hangom? Beszélj! Nézz reám, lásd Toscát!... Ó, Scarpia! SCARPIA Segítség, segítség! TOSCA Hát megfojt a véred? SCARPIA Meghalok! TOSCA Átkozott hóhér! Halj meg! Halj meg! Halj meg! SCARPIA Ah! (Meghal) TOSCA Meghalt!... Bocsánat néki! (Kicsavarja a halott kezéből az útlevelet) És ettől reszketett egész Róma! III. FELVONÁS (Az Angyalvár bástyáján) PÁSZTORFIÚ (a színfalak mögött) Jaj, mennyi sóhaj, Míg búsan járok-kelek! Hozzád elviszik A messzeszálló szelek! Csalfa lány, szívem meg sem érted, Hej, pedig érted Öl meg a bánat! (Felvezetik Cavaradossit) BÖRTÖNŐR (Az őrség parancsnokához) Mario Cavaradossi? (Aláír egy aktát, majd Robertinek nyújtja a tollat) Most ön... (Cavaradossihoz) Egy órája van még... Azonnal itt lesz a lelkész, hogyha tetszik. CAVARADOSSI Nem. De teljesítene egy végső kérést?... BÖRTÖNŐR Ha lehet... CAVARADOSSI A nagy világon csak egy lény gyászol engem, Néki óhajtok pár búcsúsort írni. Nincs egyéb nagy vagyonomból, mint ez a gyűrű itt... Ha ön e búcsúzó-sorokat titokban átadná néki, Önnek adnám... BÖRTÖNŐR No írjon! (távozik) CAVARADOSSI Tiszta csillagos éj volt... Csupa illat a kis kert, Az ajtó halkan nyílik... Árny lebben a pázsiton által... Belép, berepül hozzám... Szíve szívemen dobban... Száz édes csókban forrott össze ajkunk, Míg izzó kézzel lefejtem bűvös válláról a fátyolt! Ah, nem tér vissza többé üdvöm álma! Az óra elszáll, síromnak éje rémít, Síromnak éje rémít! Ah, meg kell halnom, bár úgy vágyom élni, Úgy vágyom élni!... (Tosca megérkezik; megmutatja Cavaradossinak az útlevelet) CAVARADOSSI Ah! Útlevél Floria Toscának... TOSCA, CAVARADOSSI S a kíséretében lévő lovagnak. TOSCA Te mentve vagy! CAVARADOSSI (az aláírást olvassa) Scarpia! Scarpia enged? Ez legelső irgalmas tette, TOSCA És utolsó! CAVARADOSSI Mit mondasz? TOSCA Véred, vagy szerelmem szomjazta ő... Nem használt se könny, se kérés. Ó, nem! Rémület szállt meg, Már csak az irgalmas Szent Szűzben bíztam... És a rút zsarnok így szólt: Immár készen várja Mariót a gyászos vérpad! Oly rémes volt a dobszó... Vad gúnymosollyal állt ott a zsarnok... Prédáját lesve, ugrásra kész!... "Nos engedsz?" Úgy! Én vakon ígértem meg mindent. Az asztalon egy kés pengéje fénylett... S ő háttal hozzám nagy gyorsan írt,... S hogy tárt karokkal rámtört,... Szívébe mártottam én a kést! CAVARADOSSI Te? Ez a kéz ölte meg? Te angyalom, értem ontasz vért? TOSCA Nézd, mind a két kezem ázott a vérben!... CAVARADOSSI Ó, áldott szép kéz, itt ragyog fehéren Szép tündérkertnek páros liliomszála, Gyöngéd kis ujja rózsát szakítani nem mert, Csak egybeolvadt, hogy Istent kérjen! Harmatcsepp nem lehetne könnyebb nála, S a végzet erre bízta a bosszuló fegyvert? Áldás lesz rajtad a bűnös gaz halála! Szép tündérkertnek szűz liliomszála! TOSCA Nézd csak! Közel az óra; Ím, itt van minden ékszerem, pénzem, S a kocsi készen vár ránk... De mostan bámulni fogsz,... Téged kivégeznek szépen,... Csak színleg... töltetlen fegyverekkel. Úgy-e, nagyszerű terv ez? Ha lőttek, ess el! És az őrcsapat elmegy... Meg vagyunk mentve, meg vagyunk mentve! Gyorsan Civitavecchiában Hajóra szállunk s el messzire! CAVARADOSSI Szabadon! TOSCA Boldogan! CAVARADOSSI Messzire! TOSCA Nemsokára boldog léssz! Félre a bús sóhajjal, Ébred immár a hajnal, Tiszta fényben ragyog a nap sugára! CAVARADOSSI A haláltól csak temiattad félek, Ó, lelkem álma, dicsőségem fénye, Csak általad, csak benned, érted élek... Szívedben ég az üdv örök reménye... Hogy szór villámot a fellegek csatája, Ott látom én, e szép fekete szemben, Rózsás fényt hint üde hajnalnál szebben, Mosolygó szép arcod oly édes bája! TOSCA Te, Ámor isten, oltalmadban állunk, Vezérelj utunkon, száz veszélyen át, Szabad a hon, amelyben partra szállunk... Nyugalom vár egy csendes kicsi fészken, S ha földerül az üdvnek tiszta sugára, A bú eloszlik, mint a könnyű pára, Nem jön senki sem... Kérlek, ha hallod a sortüzet, Abban a pillanatban ess el!... CAVARADOSSI Sohse aggódj! Nyomban el fogok esni, meghalok szépen. TOSCA Magadban kárt ne tégy valamiképpen! Csak emlékezz rája, Ahogy Tosca csinálja... CAVARADOSSI Beszélj még egy kicsit, Isteni Flóriám, hisz olyan édes, Olyan szép a hangod! TOSCA A két szerelmes szíve isteni lángban égve, Bíbor fényt áraszt a végtelen égre: TOSCA, CAVARADOSSI És a végtelen égbolt szent üdvöt zeng!... Boldog perc! Sohasem érzett magasztos érzet, Szívünkbe égi üdvöt ád!... Az éden mámora hív, Föllángol a szív: Szerelem hatja át! TOSCA Szép szemed ezer égő csókom zárja le, Mámorittas ajkam neved mondja! (Az óra négyet üt, felvonul a kivégző csapat) BÖRTÖNŐR Menjünk! CAVARADOSSI Én kész vagyok! TOSCA (halkan Cavaradossihoz) Ne felejtsed el: A sortűz után le! CAVARADOSSI TOSCA Fel ne kelj, Míg csak én nem szólok hozzád! CAVARADOSSI Nem, te drága! TOSCA Vigyázva ess el! CAVARADOSSI Akárcsak Tosca a színen! TOSCA Csak ne nevess... CAVARADOSSI Jobb így? TOSCA Így jó! (Cavaradossit a kivégzés helyére kísérik, Tosca távolabb áll) Jaj, de sokáig tart ez! Miért is halogatják? Világos nappal van. Minek halasztják-húzzák?... Hiszen csak játék, tudom... De szívem mégis úgy aggódik!... Íme ... most célozni fognak. Mily szép is az én Marióm! (Sortűz; Cavaradossi lerogy, testét egy lepellel letakarják) Nos! Halj meg! Ez aztán művész! (Az őrség induláshoz készülődik) Ó, Mario, csak most ne mozogj... Már készülnek... Hallgass! Mennek... lefelé... lefelé... Csak még egy percig ne mozogj... Gyorsan föl, Mario! Mario! Föl gyorsan! Gyerünk fel, fel! Mario! Mario! (Leveszi róla a leplet) Ah! Halva! Halva! Halva! Ó, Mario, édes! Te halott? Ez hát a vége?! Így végződött hát! Te, halott... halott!... (Spoletta, Sciarrone - akik közben felfedezték Scarpia halálát - és a fegyveresek elrohannak) SCIARRONE (Spolettához, Toscára mutatva) Ez ő! SPOLETTA Ah! Tosca, ezt az életet drágán fizeted meg! TOSCA (visszataszítva a rátörni akaró Spolettát) Az enyémmel! (Feláll a bástya oromzatára) Ó, Scarpia, az Isten él! (Leveti magát a mélységbe.)