Giovanni Battista Pergolesi Az Úrhatnám Szolgáló Serpina szoprán Uberto basszus Vespone néma ELSŐ RÉSZ Uberto előszobája. Uberto hiányosan öltözve fel-alá járkál. Majd Vespone, néma szolga. UBERTO Várni, ki nem jön, ágyban fekve virrasztani, szolgálatot tenni semmiért: ez oly három dolog - mibe belepusztulok. Ez a halálom! Három órája várom, de a szolgálóm nem kegyeskedik a csokoládét hozni; s nekem el kell mennem. Ó, szent nemtörődömség! Most már látom, hogy iránta tanúsított jóságommal magam vagyok bajaim okozója. Serpina! Serpina!... Ez már csak holnap jön (Vesponéhoz) És te, másik jómadár, mit csinálsz? Mis állsz itt, mint a cövek? Mi? Mit mondasz? Ugyan, te marha! Eredj, szedd a lábad, gyorsan! Igyekezz, nézd meg már, mit csinál! (Vespone el.) Na, ebből is nagy hasznom volt! Magam neveltem ezt a kis szolgálót, egyre csak kedveskedtem neki, mintha a lányom lett volna! Emiatt őnagysága úgy elszemtelenedett, oly gőgös lett, hogy még szolgálóból úrnő lesz! Jó lesz, ha vigyázok... (Vespone belép.) Hát azt a fajankót hol eszi a fene? (Serpina belép. Vesponéhoz) SERPINA Befejezted? Már csak az hiányzik, hogy te kiabálj velem! És különben sem ülök karbatett kézzel, mondtam már. UBERTO (Derék!) SERPINA Na, lódulj! Lehet, hogy az úr siet, de én nem, megértetted? UBERTO (No ez derék!) SERPINA (Vesponéhoz) Már megint?! Igazán eléggé próbára tetted a türelmemet! (Veri Vesponét.) Kell még egy pár pofon ráadásnak? UBERTO Ejnye, hát hol vagyunk? Ejnye, Serpina! Megállj! SERPINA Hagyja, hogy illendőségre tanítsam ezt a csirkefogót. UBERTO Az urad jelenlétében? SERPINA Azért, mert cseléd vagyok, engem mindenki elnyomhat? Engem mindenki megbánthat? No nem, tartsanak csak tiszteletben, becsüljenek meg, mintha úrnő lennék, úrasszony, nagyasszony! UBERTO Mi baja van Nagyságodnak? Ki vele, mi történt? SERPINA Ez az arcátlan... UBERTO (Vesponéhoz) Csak nyugalom! SERPINA odajött hozzám... UBERTO Csak nyugalom, mondtam már SERPINA és modortalanul... UBERTO Nyugalom, nyugalom, a fene egye meg! SERPINA (Vesponéhoz) De ezért még megfizetsz! UBERTO (Serpinához) Én küldtem utánad. SERPINA És mi a csodának? UBERTO Minek? Talán nem kértem csokoládét? SERPINA Na jó, és akkor? UBERTO És ki kell köpnöm a tüdőmet, amíg idehozzák? SERPINA És mikor kívánja elfogyasztani? UBERTO Most. Mikor???! SERPINA És úgy gondolja, most van itt az ideje? Mindjárt ebédelni kell. UBERTO Nos tehát... SERPINA Nos tehát? Én bizony nem készítettem el. Ez egyszer lemond róla szép uram, jobb, ha belenyugszik. UBERTO Vespone, most, hogy jól megreggeliztem, mondd szépen: "Kedves egészségére az úrnak!" (Vespone röhög.) SERPINA Min röhög ez a szamár? UBERTO Rajtam, hisz jámbor vagyok, mint egy öszvér. De én öszvér nem leszek, a jámborságról leteszek, az igát széttöröm, és amit eddig nem tettem, mindent megteszek! Mindig harcban kell veled állni, most "így", most "úgy", most "de", most "csak", most "igen", most "nem", ebből már elég! Befejeztem! Hát mit gondolsz, mi? Hát beledögöljek? Hitemre, azt már nem! Majd fogod te még eleget nyögni szomorú sorsodat, és akkor elmondhatod, hogy megérdemelted. Mit mondasz? Nem így van? Hogy? Mit? Nem? De! Bizony ez így van. Mindig harcban... stb. SERPINA Szóval, mindent egybevetve, csak bántódás érhet, mert a javát akarom? UBERTO (Vesponéhoz) Szegényke! Hallod ezt? SERPINA Csak mert gondját viselem, azért kapom a szidást én, szerencsétlen? UBERTO Hát bizony ez nem jól van így. SERPINA Még tréfál, mi? UBERTO Bizony ezt nem illik! SERPINA Valami kis megbánást azért érezhetne azért, ahogy beszél és viselkedik velem. UBERTO Így van. Egy ügyvéd veszett el magában. SERPINA Maga csak tréfál, én pedig megharagszom! UBERTO No, meg ne haragudjon, az istenért! Igaza van!) (Vesponéhoz) Nem tudsz mit mondani? Eredj hozd a kalapomat, a parókát és a botomat. Elmegyek. SERPINA Ejnye, látja! nincs egy épkézláb ötlete, és még Serpina a meggondolatlan? UBERTO Hölgyem, mi az ördögnek üti bele az orrát a dolgaimba? SERPINA Nem akarom, hogy most elmenjen! Már dél van; hová készül? Menjen és vetkőzzön le! UBERTO Úgy! Essen beléd a nyavalya! Méghogy?... Mi az?... SERPINA Hohó! Egy szót se többet. Döntöttem: nem megy el! A kaput is kulcsra zárom. UBERTO Ez aztán a legnagyobb arcátlanság! SERPINA No jó, csak füstölögjön! UBERTO Serpina, tudod, hogy halálra bosszantasz?! SERPINA Édes kis dühöském! Ez az önteltség mire való? Bele kell nyugodnia tilalmamba - egy szót se szóljon. Csitt! Csitt! Serpina így döntött. Azt hiszem, megértett, ugye? mivel már jól ismer, hosszú-hosszú ideje. Édes kis dühöském... stb. UBERTO Remek! (Vesponéhoz) Megértetted? Uraságod most szépen mindent a helyére rak, mivel az úrnő úgy döntött, hogy maradok. SERPINA Így mindjárt más. Menjen csak és ne morogjon (Vesponéhoz) Te meg mit állsz? Mit nézel? Mit csodálkozol? Mit jelent ez? UBERTO Úgy, csak állj, nézz és csodálkozz; gúnyolj csak ki, hívj szamárnak, még be is húzhatsz egyet, s én nyugodt maradok, sőt, még a kezed is megcsókolom! (Kezet akar csókolni Vesponénak.) SERPINA Mit csinál? Mit művel? UBERTO Távozz tőlem, gonosz! Menj innen, orcátlan nő! Ebből végképp elegem van! Vespone, most rögtön keríts nekem feleséget, mégha ronda is, mint egy hárpia, csak azért is megházasodom! Így legalább nem leszek kitéve e galád nő szeszélyeinek. SERPINA (Á, most ugrott a majom a vízbe!) (Ubertóhoz) Házasodjon csak meg, jól teszi, helyeslem. UBERTO (Helyesli? Még jó! Helyeselte!) (Serpinához) Hát akkor meg is házasodom. SERPINA És engem fog elvenni. UBERTO Téged? SERPINA Hát persze. UBERTO Úgy? SERPINA Úgy ám. UBERTO Nem is tudom, ki tart vissza. (Vesponéhoz) A botomat! Add ide a botomat! Ilyen vakmerőséget! SERPINA Ó, mondhat és tehet amit akar, úgyis engem fog feleségül venni! UBERTO No eredj, lányom! SERPINA Mondhatta volna: "párom"! UBERTO Ó egek! Ó végzet! Ím , ez a nő - halálom! SERPINA Halál vagy élet, ennek így kell lenni, ezt már rég eldöntöttem magamban UBERTO Ez még az eddigieknél is szörnyűbb csapás! SERPINA A szeméből értek én, maga hamis, ravasz, gonosz, hisz hiába mondja: "nem", elárulja: "igen"-t gondol. UBERTO Szép kisasszony, ön csalódik! Túl magasra szárnyal fel! A szemem és én "nemet" mondunk, az "igen" csak álom! SERPINA De miért? Hát nem vagyok bájos, szép és szellemes? Nézze csak e kecsességet, mily fenséges, s e hevet! UBERTO (Úgy érzem, hogy megkísértett; meddig bírok ellenállni?) SERPINA (Úgy néz ki, hogy lassan enged.) (Ubertóhoz) Nos, Uram?! UBERTO Ej, menj el innen! SERPINA Döntsön! UBERTO Hisz bolond vagy! SERPINA Öné minden sóhajtásom, engem kell, hogy elvegyen! UBERTO Ó, micsoda nagy csapás! SERPINA A szeméből értek én... stb. MÁSODIK RÉSZ Újra Uberto előszobája. Serpina, Vespone katonaruhában, majd Uberto, utcai ruhában. SERPINA Most, hogy a pártomra álltál, minden eszközt vess be, Vespone! Ha a csalásnak meglesz a gyümölcse, és én végre az úr neje lehetek, nem kérhetsz olyat, mit meg ne tennék: e házban te leszel a második úr, ígérem! UBERTO (Gondolom, hogy a cselédem, vagyis helyesebben: úrnőm, most már engedélyt ad a távozásra.) SERPINA Na tessék, nézd csak! Beleegyezésem nélkül fel mert öltözködni! UBERTO (Most aztán igazán minden határon túlment a szemtelensége! Vakmerő! S még volt bátorsága esküvőről beszélni!) SERPINA (Vesponéhoz) Egyelőre rejtőzz el ebben a szobában, s majd ha itt az idő, előjössz! (Vespone el.) UBERTO (Észreveszi Serpinát.) (Á, hát itt van! Tegyük a kötelességünket:) Mehetek, vagy nem mehetek, engedi vagy nem engedi az én szépséges úrnőm? SERPINA Ó uram, számomra a játéknak vége, és miattam nem borul el többé homloka. UBERTO Bizony nem. SERPINA Hát bizony, megnősül. UBERTO Meg bizony. De nem téged veszlek el. SERPINA Nem bizony. UBERTO Nos, éppen így áll a helyzet. SERPINA Azt hiszem, igen. De szükségesnek látszik, hogy magamra is gondoljak. UBERTO Gondolj csak, gondolnod is kell. SERPINA Gondoltam is. UBERTO Nos? SERPINA Találtam magamnak férjet. UBERTO Sok szerencsét! És csak így hirtelen, csak így uk-muk-fuk? SERPINA Néha egy órában több történik, mint máskor száz év alatt. UBERTO Jó órában legyen mondva. Megtudhatnám, ki az illető? SERPINA Egy katona. UBERTO Hát ez remek! S a neve? SERPINA Vihar Kapitány. UBERTO Uh, de csúnya név! SERPINA S e névnek a tettek is megfelelnek. Nem kenyere a higgadtság... UBERTO Hiba! SERPINA Sőt, nyavalyatörős! UBERTO Még rosszabb! SERPINA Hamar dühbe gurul. UBERTO Borzasztó! SERPINA És ha egyszer felhergelték, tör-zúz, üt-vág, ott többé fű nem terem! UBERTO Jól kinéz Nagyságod! SERPINA Már miért? UBERTO Ha ön ily szeszélyes velem (kinél cseléd), gondolja csak meg, hogy vele, kinek neje lesz... Semmi kétség: Vihar Kapitány hamar dühbe gurul, és önre záporoznak majd a botütések, mint a vihar. SERPINA Ebbe Serpinának is lesz beleszólása. UBERTO Sajnálnám - végül is kedveltelek, tudod jól. SERPINA S hálás is vagyok érte! Addig is vigyázzon magára, örüljön szeretett arájának, és Serpináról se feledkezzen meg. (Úgy tesz, mintha mindjárt elsírná magát.) UBERTO Ó, az isten bocsásson meg neked! Nagyravágyásod az oka, hogy ily cselekedetre adtam a fejem! SERPINA Majd eszébe jut Serpina néha, Eszébe jut párszor. Majd azt mondja: Ó, szegényke, Kedveltem őt egykor. (Úgy látszik, hogy lassan-lassan megpuhul már őkegyelme.) Hogyha netán szájaskodtam, bocsásson meg! Rosszul tettem, ím belátom. (Kezet akar csókolni Ubertónak.) (Lám, a kezem szorongatja, jobban már nem is mehet!) Majd eszébe jut... stb. UBERTO (Ó, de nagyon fáj a lelkem e döntés miatt; de hát nem tehetek róla.) SERPINA (Pusmoghatsz, amennyit akarsz, úgy lesz, ahogy mondom.) UBERTO Nos, ne félj, nem feledkezem meg rólad! SERPINA Akarja tán látni a jegyesemet? UBERTO Épp erre vágyom. SERPINA Érte küldök: lenn várakozik a téren. UBERTO Menj! SERPINA Engedelmével (Elmegy.) UBERTO Vajon ki lesz az? Tán a sors majd megbünteti azért, mit a gazdájával tett. Hogyha igaz, amit mondott, ily férj a botjával csakhamar móresre tanítja. Ó, szegény lányka! Különben azt hiszem... De hát cseléd... Nem te lennél biz' az első... Hát feleségül vennéd? Elég! Isten ments! Hitvány gondolatok, el veletek! Csönd! Én neveltem, tudom, hová született... Ej, hát megbolondultál? Csönd, az istenért! Ej, ne is gondolj rá! De ha szeretem!... De ez a bestia... majd megint...ó, nagy ég, És újra kezdődik minden! Micsoda zűrzavar! UBERTO Már behálózott engem, valami van a szívemben, miről nem tudom, hogy szánalom-e, vagy szerelem. Hallom, hogy valami azt súgja: "Uberto, vigyázz magadra!" Az "igen" és a "nem" közt hányódom; az "akarom" és a "nem akarom" kínoz, és egyre jobban belegabalyodom. Ó, én szerencsétlen, boldogtalan! Mi lesz így velem? Már behálózott engem... stb. (Serpina visszatér az álruhás Vesponéval.) SERPINA (Vesponéhoz, aki üdvözli Ubertót.) Parancsoljon uram, lépjen be! UBERTO Ó, egek! Ez ő? SERPINA Ő az. UBERTO Ronda egy alak. Elég viharvert pofája van. (Vesponéhoz) Hát, hogy s mint, kedves Vihar Kapitány, hát elveszi az én kis lánykámat? (Vespone bólint.) Nagyszerű! És boldog? (Vespone bólint.) Nagyszerű! És nincs semmi akadálya? (Vespone bólint.) Nagyszerű! (Serpinához) Úgy látom, kissé szófukar. SERPINA Nagyon is! (Vespone int Serpinának.) Velem óhajt? ... (Ubertóhoz) Engedelmével. (Odamegy Vesponéhoz, sugdolóznak.) UBERTO (És most ez a ronda kánya vigye el ezt az édes kis galambot?) SERPINA Tudja, mit mondott? UBERTO Mondd csak, Serpina! SERPINA Azt akarja, hogy adja ki a hozományomat. UBERTO A hozományodat? Mifélét? Megőrültél? SERPINA Ne ordítson, mert ez mindjárt felbőszül! UBERTO Felbőszülhet jobban, mint Őrjöngő Lóránt, engem akkor sem érdekel. (Vespone fenyegető mozdulatokat tesz.) SERPINA Ó, istenem! Látja, máris őrjöng! UBERTO (Uh, micsoda pácban vagyok!) Menj csak oda, tudd ki, mi a szándéka velem. (Serpina sugdolózik Vesponéval.) Nos, mit mond? SERPINA Hogy legalább négyezer scudót kér. UBERTO Az angyalát! Hát ez remek! Bagatell! Ó, szent ég! No azt azért már nem! Serpina! A nyavalya essen belé! Vespone! Hol vagy? SERPINA De gazdám, csak nem megy fejjel a falnak? UBERTO Ide hallgass! Megállapodtál már vele? SERPINA Hát, igen is, meg nem is. Most majd... (Ismét odamegy Vesponéhoz, aki intett neki.) UBERTO Vigyázz, mert ez az átkozott kapitány képes tönkretenni engem! SERPINA Azt mondta... UBERTO Mit mondott? (Ennek tolmács kell!) SERPINA ...hogy vagy odaadja a négyezer scudo hozományt, vagy nem vesz nőül. UBERTO Azt mondta? SERPINA Azt mondta. UBERTO És ha nem vesz el? Mi közöm hozzá? SERPINA Csak annyi ... hogy akkor magának kell elvennie. UBERTO Ezt mondta? SERPINA Ezt mondta. Vagy ha nem, hát fasírtot csinál magából. UBERTO Ezt talán mégsem mondta! SERPINA Majd meglátja. (Titkon int Vesponénak, aki kardját előrántva fenyegetően közeledik Ubertóhoz.) UBERTO Persze hogy mondta, Uram! Ne fárassza magát, mert, ha már sorsom így akarja, én elveszem. SERPINA Adja a jobbját itt, most, őelőtte! UBERTO Tessék! SERPINA Éljen a gazdám! UBERTO (Vesponéhoz, aki bólint, és visszateszi a kardját.) Így már jól van? SERPINA Vespone is éljen! (Vespone felfedi magát.) UBERTO Ó, csirkefogó! Hát te vagy? Hogy lóvá tettek! Hagyj békén! SERPINA Most már mit sem ér a lárma. Feleséged vagyok immár, hiszen tudod. UBERTO Hát az már igaz, alaposan rászedtél! Ez aztán sikerült! SERPINA És SZOLGÁLÓBÓL így lettem ím - ÚRNŐ! SERPINA Érted szívemben Ámor kis kalapácsa, egyre csak ver. UBERTO Érted veri szívemben Ámor a dobot, erősen veri. SERPINA Hallgasd csak: kipi-kopp! UBERTO Hallom bizony, ver! Hallgasd csak: kopp-kopp! SERPINA Bizony, hallom ám! SERPINA, UBERTO De mi lehet ez vajon? SERPINA Én nem is tudom. UBERTO Én sem tudom. SERPINA Drága férjem! UBERTO Drága nőm! SERPINA, UBERTO Istenem! Könnyen kitalálhatod! SERPINA Ó drágám! UBERTO Ó kincsem! SERPINA, UBERTO Könnyen kitalálhatod! SERPINA Én meg nem mondhatom! UBERTO Én meg nem érthetem! SERPINA, UBERTO Talán ez... De mégse! SERPINA Te ravasz! Jól értlek én! UBERTO Te hamis! Átlátom én! SERPINA, UBERTO Be akarsz csapni, ugye?! SERPINA Érted ver szívemben... stb. SERPINA Boldog leszel, mondd, fogsz szeretni engem? UBERTO Bizony, boldog a szívem, és szeretni foglak téged. SERPINA Az igazat mondd! UBERTO Ez a színtiszta igazság! SERPINA Ó, istenem! Mégsem tudom hinni. UBERTO Ne kételkedj, no! SERPINA Ó, bájos vőlegényem! UBERTO Aranyos menyasszonykám! SERPINA Így már jó nekem. UBERTO Csak veled jó nekem. SERPINA Ha kicsit parancsolgatok, nem haragszol érte: hiszen már nem vagyok cseléd. UBERTO Nem haragszom azért, ha parancsolni akarsz, de mértékkel. SERPINA Te édes, te drága! UBERTO Te édes, te drága! Nagy öröm ez nékem. SERPINA Boldog leszel, mondd... stb. SERPINA Így már jó nekem. UBERTO Csak veled jó nekem. Dr. Lax Éva fordításának felhasználásával FÜGGELÉK ZERBINE Nos! Végre befejezed? Kétszer, háromszor... Erre egyáltalán nincs időm! Érd be ennyivel. PANDOLPHE Rendben. ZERBINE Hányszor kell elismételni neked? Ha gazdád siet, kell, hogy én is úgy tegyek? PANDOLPHE Csodás. ZERBINE Fejezd be, Scapin, fejezd be, hidd el, a türelmem végül elfogy, ha lehetetlen helyzetbe hozol, húsz pofont zúdítok arcodra. stb. ZERBINE Ti fiatal lányok, akik kifeszítitek hálótokat az öregeknek, akik férjet kerestek, szépet vagy csúnyát, tanuljátok meg, jegyezzétek meg jól titkomat; figyeljétek, hogy csinálom; felváltva ügyesen, fenyegetek, kedveskedem. stb. Időnként megvédem magam de megadom magam, de végül is megadom magam, megvédem magam és megadom magam. ZERBINE Bájos remény, ki elvarázsolsz, add vissza végre elégedett lelkem. Csendesítsd a türelmetlen várakozást, ami kínoz engem! stb.