Georg Philipp Telemann
A türelmes Socrates

Szereplők:
Socrates, filozófus			basszus
Rodisette, Edronica, 			szopránok
két athéni hercegnő
Xantippe, Amitta				szopránok
	Socrates két felesége
Melito, Antippo				tenor, kontratenor
	két athéni herceg
Nicia, Melito apja			bariton
Amistophanés, Szatirikus költő,	tenor 
Socrates ellensége
Pitho, Socrates együgyű 			tenor
famulusa és tanítványa
Alcibiades, Xenophon, 			tenorok
Plato, Cupido				bariton, fiúszoprán
	Socrates 4 tanítványa





I. FELVONÁS

1. jelenet
(Socrates szobája előtt.)

SOCRATES
Vigadj, békés kedvem!
Hadd izzadjon az egész világ
üres gondoktól csak azért,
hogy gyönyört, hírnevet
és gazdagságot szerezzen,
Az erény a legnagyobb kincs.

2. jelenet
XANTIPPE
Te szörnyeteg!

AMITTA
Te hiú majom!
Így elbánsz velem?

XANTIPPE
Hallgass már, különben
még jobban helybenhagylak!

SOCRATES
Hé! Mi történik ott?

XANTIPPE
Hát itt vagy,
te nagydarab némber.

AMITTA, XANTIPPE
Rajtad hagyom a kezem nyomát,
várj csak!

SOCRATES
Ó micsoda kín! Eresszetek!
Miért veszekedtek megint?

AMITTA, XANTIPPE
Az ő büszkesége és önteltsége miatt!

SOCRATES
Ej, hallgassatok,
és hagyjátok a civakodást!
Miről vitatkoztok?

AMITTA
Vettél ma nekünk
egy-egy tyúkot;
azért dühös, mert az övé
csak egyet tojt,
az enyém pedig kettőt.

SOCRATES
Haha, ily semmiségért
veszekedtek?

AMITTA, XANTIPPE
Hogyan, ez neked semmiség?

XANTIPPE
Talán ő különb, mint én?

AMITTA
Tűrjem az ütlegeit?

SOCRATES
Hallgassatok!
Máris eldöntöm a vitát;
hogy békességben éljetek,
neked, Xantippe, adok még egy tyúkot

AMITTA
Micsoda? Így megrövidítesz engem?
Nekem csak egyet,
neki meg kettőt?

XANTIPPE
És gondolod, hogy engem
bolonddá tudsz tenni?
Két tojásért két tyúkot etessek,
míg neki egy tojik kettőt?
Ez nem igazságos!

SOCRATES
(Türelem!) Halljátok tanácsom:
az egyenlőség kedvéért Amitta
adjon neked, Xantippe
minden második napon egyet
az ő két tojásából.

AMITTA, XANTIPPE
Beleegyezem, mert nem akarok
tovább veszekedni.

SOCRATES
(Hála az égnek!)
Vége hát a civakodásnak?

AMITTA, XANTIPPE
Igen, legkedvesebb kincsem,
nem akarunk többet veszekedni.

AMITTA, XANTIPPE
Boldog vagyok,
ha te is az vagy.
Csak arra vágyom,
hogy a kedvedben járjak, -
semmi több.

SOCRATES
Menjetek hát békében.
Itt az idő,
jönnek a tanítványaim.
És tényleg megbékéltetek?

AMITTA, XANTIPPE
Igen, tisztelt urunk, igen.

SOCRATES
Tanuljon jókor türelmet,
aki megnősült.


3. jelenet

ALCIBIADES, XENOPHON, PITHO,
PLATO, SOCRATES
Távozz, henyélés!
Gyorsan eljár felettünk az idő.
Az élet rövid,
Sok a tanulnivaló.
Lássunk hozzá,
Fel, fel, munkára fel!

SOCRATES
Nos, tisztelt társaság, halljuk,
mi a véleményetek
a legutóbbi tanításról?
Vannak-e kételyeitek?

XANTIPPE
Még valamit, hé! Socrates,
nem gondolsz arra, hogy magamnak
akarom az első tojást?

SOCRATES
Már megint itt vagy?
Ó, milyen terhes!
Mi az, te békétlen,
most miért panaszkodsz?

XANTIPPE
Békétlen, én?
Így beszélsz velem?
Sokkal jobban szeretlek,
mint Amitta,
de jóindulat helyett
csak keserítesz?
Az első tojást akarom,
figyelj jól,
az első tojást adja nekem,
amit a tyúkja tojik.
Ha nem tesz ezzel
különbséget közöttünk,
akkor vigyázz magadra,
vele együtt; tudod, hogy jár,
aki felbőszít!

SOCRATES
(Türelem!) Most menj,
ne kiabálj.
Később beszélünk
még a dologról.

XANTIPPE
Később? Ej, hogyhogy később?
Nem, nem! Maradjunk annyiban:
én akarom az első tojást,
s ha nem kapom meg,
rajtad állok bosszút!
Nem tudod megenni a körítést,
mert elsózom, a sültet odaégetem,
félig felvizezem a borodat,
és soha nem szellőztetem ki
rendesen az ágyadat!
(Dühösen elszalad.)

SOCRATES
Ég veled Xantippe!

ALCIBIADES
Hogyan bírsz ennyi szenvedést,
hogyan tudsz
ennyi fecsegést
ilyen türelemmel elviselni?

SOCRATES
Ahogy a malom mellett lakót
sem zavarja a kerekek zakatolása, -
hozzászokott, hiszen
naponta hallja -
úgy én sem figyelek a perlekedésükre
A megszokás elviselhetővé teszi
a kellemetlenséget.

PLATO
Nézd csak, Melito közeledik.

SOCRATES
Köszöntünk, kedves herceg!


4. jelenet

MELITO
Régen tervezem
ezt a látogatást,
kedves Socratesem

SOCRATES
Mennyire megtisztelsz!

MELITO
Megérdemled; te tanítottál
először bölcsességre.

SOCRATES
Ismét láthatom hát
a régi pártfogót!
Jelenléted felderíti
szegény házamat.

MELITO
Létezhet-e szegénység ott,
ahol az erény lakik?

SOCRATES
Ma is oly udvarias vagy,
mint egykor.

MELITO
Házadban a bölcsesség
kincseit osztogatják.

PLATO
Igen, lelkünk
gazdagsága a bölcsesség,
különösen ha erénnyel párosul.

MELITO
Az embernek, ki e világon él,
egy jó és egy rossz dolog adatott:
a tudatlanság és az erény.
a többi mind mit sem ér,
árnyék csak az,
mi itt lenn honol.

ALCIBIADES
A gazdagság, mit a világ kínál,
légvár csupán,
mit az ember látszatból
és hiúságból épít.
Csak a tudás az igazi érték,
semmi sincs, mi többet ér.

MIND
Az embernek, ki e világon él,
egy jó és egy rossz dolog adatott

MELITO
Nos, jöjj velem Socrates,
apám beszélni
kíván veled.

SOCRATES
Örömmel követlek. Ti maradjatok,
tanulmányozzátok, hogyan gyűjt
az ember a könyvekből tudást,
ahogy a méhek a virágokból
mézet gyűjtenek.
(Pitho egyedül marad.)

PITHO
A hóhér vigye a fotytonos ülést!
Ki tud ilyen hosszú ideig
könyvek mellett izzadni?
Ha száraz a torkom, semmi
nem megy a fejembe, de mihelyt
kapok egy pohár jó bort, máris
folyékonyan beszélek latinul.

PITHO
Corpus meus exaltabo
mihelyt van egy jó pohár borom.
Vinus bonus mihi dabo,
máris jól beszélek latinul.


5. jelenet

RODISETTE
Mit tehetek, ha Ámor
megsebezte szívemet?
Kínzó lázban égve
Kell élnem, s gyötrődnöm.

RODISETTE
(Ó fájdalom, ott jön Edronica?)

EDRONICA
(Mit látok? Rodisette itt?)
Még nem határoztad el,
hogy nekem hagyod Melitót?

RODISETTE
Még nem gondoltál arra,
hogy a kedvem szerint dönts,
és nekem add Melitót?

EDRONICA
Én, neked?

RODISETTE
Neked, én?

EDRONICA, RODISETTE
Nem, ez lehetetlen!

EDRONICA
Ah, bár mielőbb láthatnám
a legszebb szempárt!

EDRONICA
Ó csillagoknál fényesebb
napsugarak, ne hagyjatok el,
mutassátok meg bájos fényetek!
Nézzétek, hogy sorvadozom,
nélkületek szerelmem
sosem lel víg napokat.

RODISETTE
Itt jön Antippo,
aki mindkettőnket szeret.
Felé fordíthatnád
szerelmedet.

EDRONICA
Inkább neked kéne
viszontszeretned őt.


6. jelenet

ANTIPPO
Ó szépségem, itt vagy?
Itt talállak, szépségem?
Tökéletes pár, egyazon hévvel
vágyakozom utánuk.
Szóljatok hát, adjátok tudtomra,
melyikőtök szán meg engem?

RODISETTE
Én nem.

EDRONICA
Nem én.

ANTIPPO
Ily vigasztalanul
haljak meg?

EDRONICA
Miattam ugyan ne!

RODISETTE
Miattam se!

ANTIPPO
Mindkettőtök lába elé
teszem a szívem.
Ah! Akkor is
bosszúsan néztek rám?

ANTIPPO
A Nap rásüt a szerelmesre,
s ő fürdik a fényben.
Szívem a lábatok előtt hever,
de szemetekből
csak rosszkedv sugárzik.

RODISETTE
A természet csak egy szívet
adott neked, hogyan kötelezheted el
egyszerre kétfelé magad?
Hogyan férhet meg két szerelem
egy emberben.

ANTIPPO
Ahogy egy arcunk,
de két szemünk van.

EDRONICA
Létezhet-e
igaz vonzalom kettéosztva,
de egy szívben egyesítve?

ANTIPPO
Igen, ahogy egy pontból
két egyenes indul.

EDRONICA, RODISETTE
Haha! Ez szofista okoskodás!

ANTIPPO
Tévedtek;
Bárhogy is, de igaz,
hogy azonos vonzalmat érzek
mindkettőtök iránt.
Mivel rang és báj tekintetében
egyenlőek vagytok, és mindketten
rabul ejtettétek szívemet,
hallgassatok meg,
és mondjátok, kitől
remélhetek viszonzást?

RODISETTE, EDRONICA
Ne remélj semmit.
Kettős szerelmet
senki sem érdemel.

ANTIPPO
Nem marad hát számomra
semmi remény?
Remény nélkül
hagytok elmenni?

EDRONICA, RODISETTE
Ne remélj semmit,
ne, ne remélj.
Aki nem szeret nagyon,
nem érdemel viszonzást.


8. jelenet

SOCRATES
Mivel szolgálhatok,
hercegem?

NICIA
Tudod, tanácsunk
nemrég törvényt hozott,
hogy az ifjak csekély száma miatt
minden athéni férfinak
két felesége legyen.
A népességet kívánjuk
ezáltal növelni.

SOCRATES
Igen.
Sajnos, nagyon is jól tudom.

NICIA
Szeretném a fiamat
megházasítani.
Edronica és Rodisette is
szívesen venné őt férjéül.
Vagyon, neveltetés
és rang terén egyenlőek, -
de én korábban megfogadtam,
hogy fiam és Calissa
házasságra lépnek,
s nem szeghetem meg
az ígéretemet.
Adj tanácsot, mit tegyek?

SOCRATES
Amennyire meg tudom ítélni,
Calissát el kell vennie,
ezt megfogadtad,
A másikat hadd válassza meg maga.
Így fiad vágya
is teljesül és ígéretedet is
megtarthatod.

NICIA
Lekötelezel
jótanácsoddal.

SOCRATES
Elmém mindig
szolgálatodra áll.


8. jelenet

ARISTOPHANES
No nézd csak! Mit csinálsz itt?

SOCRATES
Használom az érzékszerveimet,
melyeket a természet
a halláshoz és a látáshoz adott.

ARISTOPHANES
Haha, ez egy bikával
is megeshet.

SOCRATES
Valóban,
látom rajtad is.

ARISTOPHANES
Hallgass, vaskalapos!

SOCRATES
Hallgass, szerencsétlen költő!

ARISTOPHANES
Nézd csak! Milyen jól mutat
szürke-kopasz fejed!

SOCRATES
A becsmérlés a természetet illeti,
nem engem.

ARISTOPHANES
Az ördögbe is! Fickó, nem látod,
hogy a Parnasszus
nemes polgára vagyok?

SOCRATES
Dehogynem, te felfújt hólyag!
Csak azt nem tudom eldönteni,
melyik csoporthoz tartozol,
mivel libák és hattyúk
egyaránt élhetnek ott.

ARISTOPHANES
Ha! Várj csak! Már most
száz gúnydal jár a fejemben.

SOCRATES
Nem izgat
a sok hazugság.


9. jelenet

MELITO
Szívem, szívem,
Szerelem nélkül
nem lehetsz boldog.
Bár igaz, hogy lángol,
de nem emészt fel soha.

EDRONICA
Melito, vágyam tárgya!

RODISETTE
Melito, boldogságom!

EDRONICA
Nem indítanak meg
sóhajaim?

RODISETTE
Nem kaphatom meg
a várt vigaszt?

MELITO
Siettettek, szép hölgyek.

EDRONICA
Ah, fordulj . . .

RODISETTE
Ah, gyere . . .

EDRONICA, RODISETTE
...hozzám!
Megtudhatjuk majd döntésedet?

MELITO
Nem dönthetem el máris,
hogy szeretek-e.

10. jelenet

NICIA
Fiam, lassan rá kell szánnod magad,
hogy a nagytanács döntése szerint
magadhoz végy két feleséget.

MELITO
Engedelmeskedem szavadnak.

NICIA
Calissa legyen az egyik,
ő tökéletes.

EDRONICA
Ó, elég!

RODISETTE
Ó, fájdalom!

NICIA
Régi tervem,
hogy a feleséged legyen.
A másikat válaszd
kettejük közül.

MELITO
Soha ne hiányozzék belőlem
az engedelmesség.

EDRONICA, RODISETTE
Ó, Ámor, állj mellettem,
hogy én legyek a kedvesebb?

NICIA
Csókolj, válassz magadnak
egy hű szívet.
Szeresd, aki kedvedre való.
Kölcsönös meghitt boldogságban
a szerető, hű szívek
a világ minden gyönyörét meglelik

NICIA
Vedd el, amelyiket akarod,
szabadon választhatsz.

RODISETTE
Nézd hűségemet!

EDRONICA
Ne hagyd, hogy vigasz nélkül
sóhajtozzam.

RODISETTE
Meghalok, ha nem viszonzod
szerelmemet.

EDRONICA
Meghalok, ha nem velem
kötöd össze az életedet.

MELITO
Tanácstalan vagyok,
tele kétellyel.
Rang és szépség dolgában
egyenlőek; nem nyújthatom
csak egyiküknek kezem,
mert azzal
megsértem a másikat.

RODISETTE
Szólj hát!

EDRONICA
Fedd fel szándékodat!

EDRONICA, RODISETTE
Kinek adod a szíved?

MELITO
Bocsánat, legszebb pár,
ezt meg kell még fontolnom.

RODISETTE
Még remélek, igen, igen.

EDRONICA
Nem kételkedem, nem, nem

EDRONICA, RODISETTE
Ámor igája végül
Mégis csak könnyebb lesz.


11. jelenet
(Socrates szobája, a tanítványokkal.)

SOCRATES
Olvastatok valami hasznosat,
amíg távol voltam?

XENOPHON
Többfélét is olvastunk,
többek között azt,
hogy mi az igazi jótett.

SOCRATES
Dicséretes szorgalom.
Jegyezzétek meg, hogy a világ,
ha jótettekről van szó,
általában rossznak mutatkozik.
Ha valaki jót tesz,
ne azért tegye,
hogy megjutalmazzák érte;
önként és vígan kell megtennie.
A jótett szerezzen
nagyobb örömet annak,
aki teszi, mint annak,
akivel teszik. Aki a jót adja,
könnyű homokba írja tettét,
míg aki kapja, hálás kézzel
kemény márványba vésse.

PITHO
Miért nem hamuba? Akkor...

SOCRATES
Hogyan, te balga?

PITHO
. . . a hála főnixmadara
száll majd ki egyszer belőle.

SOCRATES
Ej, ej! Mindig
ilyen buta maradsz?
Mára elég lesz, fiaim.
Ég veletek,
és tanuljátok meg,
hogy mindig hálásnak kell lenni.

PITHO
Éljen, éljen, éljen, éljen,
aki hálás, éljen, úgy, úgy!
ki a jót sosem felejti
lelkébe vésve őrzi
végső napja virradtáig.

MIND
Éljen, éljen, éljen, éljen,
aki hálás, éljen, úgy, úgy!


12. jelenet

AMITTA
Drága kincsem!

SOCRATES
Mit kívánsz? Mondd, Xantippe
elégedett végre?

AMITTA
Magam adtam neki az első tojást,
hogy véget vessek a veszekedésnek.

SOCRATES
Okosan cselekedtél:
ezt örömmel hallom.

AMITTA
Nos, gyere,
terítve az asztal.

XANTIPPE
(Éppen ekkor lép be.)
Úgy, hé!
Szégyentelen teremtés!

SOCRATES
Miért veszekszel megint?

XANTIPPE
Hogyan? S hív téged asztalhoz?
Nem az én dolgom, hogy
elkészítsem a mai ebédet?
És ő merészel
az asztalhoz hívni?

AMITTA
Ó, nagy dolog!
Olyan szörnyű sérelem ért?

XANTIPPE
Te hívod asztalhoz?

SOCRATES
Mi múlik ezen?

XANTIPPE
Mi múlik ezen? Úgy, úgy;
semmi nem múlik ezen?
És ha én avatkozom más dolgába?
Nos, leszórom
a könyveket az asztalról.
Mondd csak,
ez nem bánt téged?
(Ledobálja Socrates könyveit.)
Mi múlik ezen? He?
Beszélj, mi múlik ezen?
Ez a hála, amiért
jót teszek veled,
te faragatlan, durva ember!
(Socrates türelmesen összeszedi
a könyveket, de Xantippe újra és
újra ledobálja őket.)
Mi múlik ezen?

SOCRATES
Nahát! Elég, elég!

AMITTA
Oktalanság, valóban.

XANTIPPE
(Felkap egy nehéz könyvet,
és kizavarja vele Amittát.)
Mi? Te még mindig itt vagy?
Mit mondtál? Várj csak!
Mindjárt visszazavarlak
A fészkedre!

SOCRATES
Egyszer vihar, máskor napsütés.
Férfiak, tanuljatok
jókor türelmet.
(Távozik. Álarcos alakok jönnek,
akik gúnyverseket ragasztanak ki,
majd táncra perdülnek.)

[Entrée]
C-dúr Ouverture. Harlequinade





II. FELVONÁS

1. jelenet
(Szoba Socrates házában,
terített asztallal.)

SOCRATES
Ej, kedves asszonyok,
legyen végre békesség.
Fejezzétek be a perlekedést,
és nyújtsatok egymásnak kezet.

SOCRATES
Űzzétek el az irigységet,
tiltsátok ki a viszályt!
Fékezzétek meg haragotokat,
éljetek egyetértésben és békében.
El kell viselnetek egymást;
könnyek zápora, zokszavak
mennydörgése után
derüljön fel arcotok,
béküljön meg szívetek.

XANTIPPE
Ám legyen.
Nincs ellenemre.
De ne avatkozz többé más dolgába.

AMITTA
Legyen! Itt a kezem.
Csak arra kérlek,
hogy rangom szerint bánj velem.

SOCRATES
Így, legkedvesebb kettő.
Ha azt akarjátok, hogy a kedvetekben
járjak, éljetek békében.

XANTIPPE
Megbocsátottál már nekem? Mondd!

SOCRATES
Igen.

AMITTA
Rám sem haragszol már?
Beszélj!

SOCRATES
Nem, nem!

XANTIPPE
Milyen borzas,
rendetlen a hajad!
Gyere, hozd rendbe!

AMITTA
Igazítsd meg a ruhád . . .

XANTIPPE, AMITTA
Ó, a legkedvesebb férfi!
(Amitta Socrates jobbján áll,
Xantippe félre akarja lökni.)

XANTIPPE
Menj odébb!

AMITTA
Miért?

XANTIPPE
Azt kérdem, odébb mész-e?

AMITTA
Menj te odébb!

SOCRATES
Mi az? (Újabb vita?)

XANTIPPE
El, azt mondtam, térj ki előlem,
ne terpeszkedj így el!

AMITTA
Menj, ha mondom, hadd álljak itt!

XANTIPPE
Te goromba öszvér!

AMITTA
Bőregérpofa!

SOCRATES
Fogjátok be a szátokat!

XANTIPPE
Mi? Én? Bőregérpofa?
Csak azt kérdem, hogy tágulsz-e, hé?

AMITTA
Én, a te utadból? Soha!

SOCRATES
Hallgassatok, hallgassatok!
Megint ez a veszekedés?
Az elsőségért harcoltok?

XANTIPPE, AMITTA
Igen! Soha nem térek ki az útjából!

XANTIPPE, AMITTA
Én nem engedek, nem, nem,
amíg az élet
édes lehét
magamba szívom.

SOCRATES
Tudom, hogyan vethetek véget
a civódásnak; úgy igazságos,
ha az idősebb jár elől.

XANTIPPE
Így már tetszel
nekem ott.

AMITTA
Akkor örömmel kitérek előled.

XANTIPPE
Tartsd csak meg a rangod.

AMITTA
Nem, nem! Tán azt hiszed,
én vagyok az idősebb?

SOCRATES
(Ó, jaj! Újabb veszekedés!)

XANTIPPE
Mit képzelsz?
Azt akarod, hogy idősebbnek
higgyem magam nálad?

SOCRATES
Ej, szégyelljétek magatokat,
ne veszekedjetek folyton!

AMITTA
Mondd csak, hány évet
gyűjtöttél már össze?

XANTIPPE
Hányat? Egyet sem!

AMITTA
Haha! Nevetnem kell!

XANTIPPE
A múlt évek
nincsenek a birtokomban.

SOCRATES
Ej, hagyjátok a csipkelődést,
a civakodást! Álljatok
a bal és jobb oldalamra,
ahogy jónak látjátok.

XANTIPPE
Beleegyezem.

AMITTA
Belenyugszom. Nem érzek
irántad gyűlöletet.

XANTIPPE
Én sem neheztelek már rád.
(Bőregérpofa? Nem, ezt
nem felejtem el egykönnyen.)

SOCRATES
Menj, tálald fel az ebédet.
(Xantippe távozik.)

AMITTA
Közben szeretnék valami
kedveset mondani neked.

AMITTA
Fogadj el, drága életem,
lelkem, szívem a tiéd,
többet nem adhatok neked.
Ugye beéred ennyivel?
Ugye?


2. jelenet

PITHO
Nézd csak! A teringettét!
Csaknem elestem.

SOCRATES
Mit találtál?

PITHO
Egy kvilluspaszt.

AMITTA
Mi? Kvilluspasz? Mi az?

SOCRATES
Talán paszkvillust?

PITHO
Azt, azt! Csak egy kis
cserebere jutott eszembe.

SOCRATES
A szótagok hóhéra akarsz lenni?
Add ide!

PITHO
Már többször is ilyesmivel
gyalázták iskoládat.

SOCRATES
Türelem!

AMITTA
Bizonyára attól az óriásteknőstől,
Aristophanestól, a koszos
költőtől származnak.

SOCRATES
Bár én vagyok a célpont,
mégis kedvesek nekem.

AMITTA
Kedvesek?

SOCRATES
Igen.

PITHO
Kedvesek?

SOCRATES
Igen. Figyelj csak,
elmondom, miért:
Vagy igazak, vagy nem.
Ha igazak,
hálás vagyok,
mert ingyen jó útra vezetnek.
Ha nem - semmi közöm hozzájuk

PITHO
Jó, jó, kedves filozófusom,
én így foglalom össze:
százszor is elverhetnek,
te mindig kedvességnek tekinted

SOCRATES
Nevetséges vagy.

PITHO
Nem, világosan bebizonyítom:
vagy megérdemelted, vagy nem.
Ha megérdemelted, megköszönöd,
mert segít, hogy megjavulj.
Ha az ellenkezője az igaz,
Akkor nem szánhatták neked.
És ugyanez a helyzet
a veréssel is, ugye?
Nos? Rosszul következtettem?

SOCRATES
Meg sem hallom.


3. jelenet

XANTIPPE
Asztalhoz, asztalhoz!
Mi ez a fecsegés?
Gyorsan asztalhoz!

SOCRATES
Jövünk már!
Itt van, Pitho,
visszaadom ezt az irományt.
Jól sikerült ugyan, de nincs benne só.

PITHO
Nincs benne só?
Meg kell kóstolnom. Igaza van;
szíves engedelmükkel!

SOCRATES
Mit akarsz már megint?

PITHO
Mivel nem elég sós, úgy gondoltam,
szórok rá egy keveset.

SOCRATES
Ej, otromba fickó,
nem az ételről beszéltem.

PITHO
Akkor az italról!
Nekem az is éppoly fontos.
(Most pedig titokban elénekelek
egy kis bordalt.)

PITHO
Vedd a poharat! Za-za!
Vers, dal, szép orca?
Kinek nem kedves, ha iszik? Za-za…
Vajon mire gondol kedvesem?
Úgy tűnik, nevet a szeme
és int, biztatóan int!

(Xantippe és Amitta felugrik,
feldönti az asztalt és
egymásnak esik.)

SOCRATES
Mit csináltok már megint?
Mivel bántottad meg?

XANTIPPE
Irigy kutya! Túl sok dinnyét eszem?
Mit érdekel az téged?

AMITTA
Ne nyúlj hozzám,
mert nem kíméllek,
te kereplő, te szélvihar!

SOCRATES
Xantippe, ne szidalmazd
és ne verekedj.
Magad is tudod,
hogy a dinnye ártalmas;
amit tett, jó szándékkal tette.

XANTIPPE
Micsoda? Az ő pártjára állsz?
Neki adsz igazat? Te szélhámos!
(Hozzávágja a tálat és a tányért.)
Melléállsz, te ostoba,
gerinctelen tökfej!
Takarodj! Tűnj el!

AMITTA
Hagyd abba! Térj észre!
Hiszen a férjünk!

XANTIPPE
Még szólni mersz hozzám?
Várj csak!
Összeverem a képedet!
(Kiűzi Amittát.)

PITHO
Lehetséges, hogy
minden nő veszekedős?

SOCRATES
Ti férfiak, jókor
tanuljatok türelmet.

SOCRATES
A férfi, kinek két felesége van,
magának épített börtönt.
Két láncra vert rabszolga,
kit csak a halál szabadít meg.
Olyan a férfi, mint a hajó,
mely két szirt
között hánykolódva,
iszonyodva látja sorsát.


4. jelenet

RODISETTE
Hízelgő tréfával
vígasztal a remény,
halálos kínnal
riaszt a kétely,
és nem tudom,
melyiknek higgyek.
Változó gondolataim
egyszer víg kedvet
és bizalmat ígérnek,
máskor bánatot és gyanút keltenek

RODISETTE, EDRONICA
Nézd csak, a vetélytársam!

EDRONICA
Gondolsz-e még Melitóra?

RODISETTE
Előbb felejteném el
saját magam!
Te talán elfordultál tőle?

EDRONICA
Nem, övé a szívem,
mint azelőtt.

RODISETTE
Ah! Miért epekedünk
ugyanazért a férfiért?

EDRONICA
Ah! Miért vagyunk
ugyanúgy megkötözve?

RODISETTE
Soha nem teszel túl
az én hűségemen.

EDRONICA
Remélem, kitartásod kisebb,
mint az enyém.

EDRONICA
Víg leányka képében
követ engem a remény.
Édesen rámnevet,
és kedvesen azt mondja,
hogy boldog lesz majd e szív.


5. jelenet

ANTIPPO
Szép vetélytársak!

RODISETTE, EDRONICA
Honnan, kettéosztott szerelmes?

ANTIPPO
Csak az érdekel,
hogy megnyerjem szívetek.
Fülembe jutott, hogy Melito
hogy elbánt veletek.
Elveszi Calissát
és választ közületek
saját ízlése szerint.
Ezért méltatlan szerelmetekre,
keressetek egy hű szívet,
mely többre tart benneteket,
s mivel a törvény megengedi,
válasszatok mindketten engem.

EDRONICA
Én nem.

RODISETTE
Nem én.

ANTIPPO
Ne takarjátok el szemetek fényes sugarát,
tekintsetek részvéttel szenvedésemre.

ANTIPPO
Nézzetek rám, szép szemek,
csak egyszer viszonozzátok
pillantásomat. Ne rejtőzzetek el,
mutassátok meg szemhéjatok holdjait
és kettős napotokat,
másképp nem lesz nyugalmam soha.

ANTIPPO
Hallgattok? Hát jó!
Nem akartok mindketten
engem választani, nem akartok
mindketten hozzámjönni.
De Melito csak egyikőtöket
veszi el, s én akkor is
boldog leszek, ha a másik
lesz enyém. Melyikőtök ígéri
nekem a szívét, te, vagy te?

RODISETTE
Nem én.

EDRONICA
Én nem.


6. jelenet

RODISETTE
Itt jön az én bálványom.

EDRONICA
Közeleg vezérlő csillagom.

MELITO
(Megint itt vannak mindketten?)

EDRONICA
Nincs még nekem
kedvező válaszod?

RODISETTE
Hallhatom nekem
kedvező döntésedet?

RODISETTE, EDRONICA
Válassz engem.

RODISETTE
Tekintsd szerelmemet!
Nem szeretek mást, csak téged.

EDRONICA
Tárd fel vágyamat!
Te vagy másik énem.

MELITO
(Mindketten őszintén szeretnek,
mindkettőt szépnek találom.)

EDRONICA
Gondolj arra, hogy csak
utánad vágyakozom!

RODISETTE
Lásd, én csak
érted élek!

MELITO
(Úgy érzem, mindkettőt szeretem.)
EDRONICA
Ah! Szólj már!

RODISETTE
Ah! Mondd!

EDRONICA
Engem választasz?

RODISETTE
Én leszek a kiválasztott?

MELITO
Két gyönyörűséges lánc
tart fogva engem.
Az egyik a kellem,
a másik a szépség.
Lelkem tele kétellyel,
hogy melyiket válasszam,
Szívem nem tud dönteni.

RODISETTE
Öt választod?

MELITO
Még nem.

RODISETTE
(Így talán még
vigasztal a remény.)

EDRONICA
Talán ő a kiválasztott?

MELITO
Ó, nem.

EDRONICA
(Így talán még
remélhetek.)

MELITO
Ti szépek! Ne haragudjatok rám!
Oly sok érzelem,
oly sok szépség
van a szemem előtt,
hogy nem tudok magam dönteni.
A szerencsére bízom,
döntsön a sorshúzás.

RODISETTE, EDRONICA
Ah! Kegyetlen!
Hogy tehetsz ilyet?

EDRONICA
A vak szerencse?

RODISETTE
A vak sors?

RODISETTE, EDRONICA
Ne érzelmeim
indokolják választásodat?

RODISETTE
Inkább a halált választom!

EDRONICA
Nem akarok tovább élni!

MELITO
Nincs már szívem,
mert a vak Ámor
egyetlen lánggá
változtatta át.


7. jelenet

NICIA
Ilyen feldúltan, fiam?

ARISTOPHANES
Mi izgatott fel ennyire, hercegem?

NICIA
Még nem választottál közülük?

MELITO
Képtelen vagyok választani,
ezért sorshúzással
kell döntenem.

NICIA
Sorshúzással? Nem, válaszd azt
aki jobban szeret!

MELITO
Ezt én nem tudom eldönteni.

RODISETTE, EDRONICA
(Micsoda csalódás!)

ARISTOPHANES
Akkor azt kell választanod,
akit te szeretsz jobban,
a lelked mélyén.

MELITO
Egyként szeretem mindkettejüket.
De tanácsod,
mit nem kértem,
kissé elhamarkodott,
hiszen még te sem
választottál asszonyt magadnak.

ARISTOPHANES
Szívesen választottam volna,
de nem kellek senkinek.

NICIA
Ej, fiam, hagyd a kételkedést!
Jobb, ha az ember maga akar valamit,
mintha rákényszerítik.

MELITO
Nem tudok úrrá lenni
ezen a helyzeten,
s mivel a sorshúzást
nem fogadtátok el,
s mert egyformán szépek
és kedvesek vagytok
és egyformán vonzódom hozzátok,
döntsetek ti magatok!
(Távozik.)

RODISETTE, EDRONICA
Hogyan? Mi döntsünk?

EDRONICA
Ó, fájdalom!

RODISETTE
Ó, szenvedés!

RODISETTE, EDRONICA
Ez nem lehet igaz!

ARISTOPHANES, NICIA
Reméljetek, hű szívek,
a vihart napsütés váltja fel.
Ily sok bánat és szenvedés után
hamarosan boldogok lesztek.


8. jelenet

ALCIBIADES
Nézzétek, mesterünk ellenfele!

PITHO
Nézzétek, a Parnasszus kitaszítottja!

ARISTOPHANES
Mit beszéltek? Mi? Hogyan?
Eltűrjem e ficsúrok fecsegését?
Én, aki Phoebust
is megpofoztam?
Aki Pegazus megtisztelt
lovásza vagyok, viszem az ostorát,
s magam kenegetem vele
az ész hátát? Ha!
Itt senki nem mond szonettet,
nem dalol madrigált?
Hogyhogy? Nincs kéznél
valami papírmennykő,
amivel rögvest bosszút
állhatnék rajtatok, s amivel
kitörhetném a nyakatok?

PITHO, XENOPHON, ALCIBIADES, PLATO
Vajúdnak a hegyek,
mit szülnek vajon?

PITHO
Semmi egyebet, mint
szánalmas egeret.


ARISTOPHANES
Ha! Elviseljem a szidalmakat?
Nem, igazán nem!
Inkább ne legyek költő!

ARISTOPHANES
Harcra, harcra!
Ide a tollat,
folyjon a tinta, a tinta, a tinta!
Szülessenek tollamból
maró gúnyversek
ellenségeim rovására.
S ha emiatt nincs becsületem,
ha kinevetnek? Mit számít az?
Kárpótol az öröm,
hogy bosszanthatom őket.


9. jelenet

XANTIPPE
Csak el, kifelé innen!
Nem akarlak itt látni!

SOCRATES
Xantippe, tréfálsz velem?

XANTIPPE
Hogy tréfa?
Menj a szobámból!
El! Gyorsan, kifelé!
Megértetted? Mindig Amitta
pártját fogod, velem szemben
Azt hiszed, örülök ennek?
Kifelé!

SOCRATES
Türelem! Ej, hallgass hát meg!

XANTIPPE
Nem, nem! Menj!

SOCRATES
Ilyen rosszkedvűen
és rideg szívvel
fogadod jóságom?
Tudod, hogy szívem
a kezedben van,
mégis elszomorítasz és elűzöl?
Hát érdemlek ennyi bánatot?

XANTIPPE
Általában én is szeretlek,
soha nem akarok undok lenni,
de te mindig... csak te...

SOCRATES
Ej, nyugodj meg, nézd,
itt jön Amitta, vedd rá magad,
hogy barátságosan köszöntsd;
tűnjön el minden gyűlölet a kedvemért.

XANTIPPE
Legyen, a kedvedért.

SOCRATES
Jöjj Amitta,
Xantippe nem neheztel
rád tovább,
és igaz barátnőd lesz.

AMITTA
Érted, szerelmem
szívesen elfogadom.

SOCRATES
Öleljétek meg egymást
kölcsönös barátsággal.

AMITTA, XANTIPPE
Igen, megöleljük egymást,
és megvetjük a veszekedést.

XANTIPPE
Ó, drágám, szívem,
szépségem te vagy.
Lelked, mi bennem él,
Szívem, mi benned él,
nem akar mást,
mint hogy tiéd legyek.

AMITTA
Ó, kedvesem,
a keblemet éltető,
szívemet dobogtató lélek,
szépségem, te vagy.
Szíved, mi bennem él,
Lelkem, mi benned él,
nem akar mást,
mint hogy tiéd legyek.

AMITTA
Ég veled, kedvesem,
még el kell intéznem
néhány dolgot arra
a bizonyos ünnepre.


10. jelenet

XANTIPPE
Hogyan? Én nem lehetek
ott az ünnepségen?

SOCRATES
De, hát persze, igen!

XANTIPPE
Nem haragszol már?

SOCRATES
Nem.

XANTIPPE
Nem találsz olyan szépnek,
mint Amittát?

SOCRATES
Dehogynem! Gyere hát,
kezdődik az ünnepség.

XANTIPPE
Igen, de előbb megnézem
magam a tükörben.

XANTIPPE
Bájos vagyok,
szép is vagyok,
mondd, nem így van?
Ezer szívet
sebez meg tekintetem,
ezreket bódít el e hajkoszorú.


11. jelenet

XANTIPPE
Mit csinálsz? Tűnj el!
Most én állok itt!

AMITTA
Hogyan? Nem nézhetek a tükörbe
éppúgy, mint te?

XANTIPPE
El innen! Én vagyok az első!

SOCRATES
(Mi ez már megint?)

AMITTA
Nem térek ki, nem és nem!
(Elveszi a tükröt.)

XANTIPPE
Add ide!

AMITTA
Engedd el!

XANTIPPE, AMITTA
Inkább száz darabra töröm!

SOCRATES
Ebben egyeztetek meg?
Ez a béke? Ez az ígéret?
Engedd el! Engedd el!
Adjátok ide a tükröt!

XANTIPPE
Én akarom először megnézni
magam, érted?

AMITTA
Nem, értsd meg,
ezt nem tűröm!

XANTIPPE
Mit képzelsz? Mindig az történjék
amit te akarsz?

AMITTA
Mit? Tán úgy gondolod,
mindig ki kell térnem az utadból?

SOCRATES
Egyezzetek meg végre!
Ó hogy unom!

XANTIPPE, AMITTA
Mielőtt a tükörbe nézhetnél,
kikaparom a szemed!

SOCRATES
Viseljétek el egymást,
drága asszonyok, ne csapjatok
megint ekkora lármát a házban!
Hogy megelőzzem a civakodást,
veszek még egy tükröt,
hogy mindketten
nézhessétek magatokat.

XANTIPPE
Így mindjárt más.

AMITTA
Rendben van.

XANTIPPE
De egyforma nagyok, vagy
egyforma kicsik legyenek!

SOCRATES
Persze, persze!

AMITTA
És egyik se törjön el
előbb, mint a másik!

SOCRATES
Ej, dehogy!

AMITTA
Egyforma szépnek vagy egyforma
csúfnak lássuk magunkat bennük!

SOCRATES
(Gondolkozzatok!)
Hallottátok, mit ígértem?

AMITTA
A ráma is egyforma legyen!

SOCRATES
Hát persze, az ördögbe is!

XANTIPPE
Kössünk hát egyezséget...

AMITTA
. . . és békét.

SOCRATES
Ti férfiak, jókor
tanuljatok türelmet.


12. jelenet
(Pitho pityókásan, boroshordót
görget maga előtt.)

PITHO
Egy leány és egy pohárka bor,
mindkettő finoman kelleti magát.
Hum, hum, ho, ho!
Én pedig azt gondolom:
mindkettő lehet jó és tiszta,
de mindkettő egyformán törékeny.
Hum, hum, ho, ho!

PITHO
Túl nagy a teher,
félig egyenesen járok,
félig sántikálok,
mégis, semmi mást
nem cipelek olyan szívesen,
mint egy hordó bort.



III. felvonás

1. jelenet
(Az Adonis-ünnepségekre feldíszített kert.)

KÓRUS
Ah, Adonis, Adonisnak vége!
Sírva gyászoljátok!
Proserpina elragadta.

CUPIDO
Hagyjátok a könnyes vágyakozást,
ne sirassátok, hogy Adonis elment!
Kisírt szemetek legyen ismét vidám,
Adonis nemsokára visszatér
Proserpinától. Az iménti
gyászdalt váltsa fel vidám,
ujjongó örömének.

CUPIDO
Bánat és gond távozzatok!
Örömteli reggel
gyönyörködteti a szíveket.

KÓRUS
Bánat és gond . . . stb.

CUPIDO
A sóhajok és fájdalmak után
teljes a szív öröme.

KÓRUS
A sóhajok . . . stb.
[Tánc]

KÓRUS
Ujjongjanak hát a lelkek!
Feledjétek a szenvedést,
vidám hangon örvendezzetek!
Most a csillagok között él,
de odahagyja Adonis Proserpinát,
és mi mindnyájan így kiáltunk:
Isten hozott, Adonis!


2. jelenet

SOCRATES
Miután az ünnepnek vége,
hogy kellemesebbé tegyük
az életet, keressetek békességben
nekem és magatoknak is egy kis örömet
és egy kis gyümölcsöt,
mi oly bőven terem a kertben.

SOCRATES
Nézzétek e szelíd forrásokat,
nézzétek e lágy hullámokat.
Mondjátok, nem olyan,
mintha itt, e vízeséseknél
minden a békéről beszélne?

XANTIPPE
Igen, angyalom!

AMITTA
Igen, napsugaram!

SOCRATES
Az ágak, melyek körülölelik egymást,
nem az egyetértés példáját
mutatják-e nektek?

AMITTA
De igen, kedvesem.

XANTIPPE
Igen, életem.

SOCRATES
Nos, így kell nektek is
csendben és békességben élnetek.

XANTIPPE
Igen, angyalom.

AMITTA
Igen, napsugaram.

XANTIPPE
Igen, nem kell többé
békétlenségünkre panaszkodnod.

AMITTA
Igen, szeretnénk
békében együtt élni.

XANTIPPE
Te, te vagy egyedül kedves nekem.

AMITTA
Te, te vagy szívem
vezérlő csillaga.

SOCRATES
Bizony, bizony!

XANTIPPE, AMITTA
Csak szerelmesen évődünk
veled, napsugaram.

SOCRATES
Ej, nem kell nekem
ez a szerelmes évődés!

AMITTA
Drága szempár!
Ezer és ezer között
szeretőbb szívet
az enyémnél nem találsz.
Hiába is keresel
olyat, ki téged
forróbb szerelemmel,
nagyobb hűséggel szeret


AMITTA
De hová tűnt Xantippe?

SOCRATES
Gyümölcsöt szed ott,
azokról a fákról.

AMITTA
Én sem akarok lemaradni.


3. jelenet

SOCRATES
A legjobb pillanatban jöttök:
nem ad-e még
egy virág is alkalmat
hasznos gondolkodásra?

XENOPHON, ALCIBIADES, PITHO, PLATO
Igen, bennünket
múlandóságunkra emlékeztetnek.

SOCRATES
Hervadásotok azt példázza,
mily múlandó az ember.

XENOPHON, ALCIBIADES, PITHO, PLATO
Törékeny virágok,
oly rövid ideig
őrzitek szépségetek.

SOCRATES
Ti pár órát éltek tündöklőn,
az ember pár napot.

XENOPHON, ALCIBIADES, PITHO, PLATO
Törékeny virágok . . . stb.

SOCRATES
Titeket mi tépünk le,
s minket széttép egy pillanat.

XENOPHON, ALCIBIADES, PITHO, PLATO
Törékeny virágok . . . stb.

XANTIPPE
Mit csinálsz? Nem tudsz
ezekből a körtékből szedni?

AMITTA
Nem kellenek a hullottak!
Mindig csak én
alkalmazkodjam hozzád?

XANTIPPE
Azért sem szakítasz
több körtét innen!

AMITTA
Ugyan! Nem is érdekel,
úgysem érsz fel
olyan magasra, mint én

XANTIPPE
Azért találtad ki az egészet,
hogy bosszants,
mert nem érek fel
olyan magasra, mint te?

PITHO
Mi történik ott?

SOCRATES
Mit kell látnom?
Már megint új vita kezdődik?

XANTIPPE
Csak azt kérdezem,
elmész-e innét?

AMITTA
Itt maradok, ahol
a legszebb körték nőnek.

XANTIPPE
Mielőtt igazad lehetne,
fügét kapsz tőlem
körte helyett.
(Hajbakapnak, végül letört ágakkal
támadnak egymásra.)

AMITTA
Mi? Verekszel, csökönyös szamár?

XANTIPPE
Verekszel?
Mit merészelsz?

SOCRATES
Ej, szégyelljétek magatokat!
Mi folyik itt megint?
Honnan ez a veszekedés?
Mit csinált veled?
(Közéjük áll és elveszi tőlük
a faágakat.)

XANTIPPE
Csak azért, hogy bosszantson,
le akarja szedni a körtét
a legmagasabb ágakról,
ahová én nem érek fel.

AMITTA
Ej, ki hallott már
ilyen makacsságot!
Bosszant, hogy magasabb vagyok nálad?

XANTIPPE
Te, nagyobb mint én? Ez nem igaz;
de ha mégis, azt akarom,
hogy ezentúl ne így legyen,
te barbár óriás!

AMITTA
Hallgass! A termetem miatt
teszel nekem szemrehányást,
te törpe bolhatojás!

SOCRATES
Ej, hagyjátok már!
Béküljetek ki.

XANTIPPE
Te tökfej!

AMITTA
Te bőregérpofa!

XANTIPPE
Micsoda? Hé, ez már túl sok!
Ezt nem tűröm!
(Ki akar tépni Socrates kezéből
egy ágat.)
Engedd el! Add ide!

SOCRATES
Nem, nem.

XANTIPPE
Szétkarmolom a kezed!

XENOPHON, ALCIBIADES, PITHO, PLATO
Menjünk, ennek
nem lesz vége egyhamar.

XANTIPPE
Hallgass ide, add azt az ágat!

SOCRATES
Nem kapod meg.

AMITTA
Az lesz a legjobb,
ha mielőbb kereket oldok.

XANTIPPE
Megint azt kell látnom,
hogy az ő pártjára állsz?
Megint őt véded, velem szemben?
(Nekiesik Socratesnak, elszakítja
a ruháját, majd Amitta után indul.)

SOCRATES
Xantippe, várj, gondold meg!

XANTIPPE
Hát úgy! Az úr mindig őt támogatja?
Ej, micsoda udvarias,
szerény ember!

SOCRATES
Maradj!

XANTIPPE
Nesze, goromba fráter!
(Hozzávágja az eltépett
ruhadarabot és elfut.)

SOCRATES
Ezúttal a szokottnál is
jobban elragadtatta magát.
Ti férfiak, jókor
tanuljatok türelmet.


4. jelenet

MELITO
A vágy elborít,
sóhajaim, akár a szél,
vérem árad, mint a hullám,
melyen a vágy evez.
A kétely mardossa lelkemet
és a vak Ámor vezet.
Így nem érhetek révbe,
hiába vonz vezérlő csillagom
hívogató fénye, mely
szép szemekből árad felém.

NICIA
Még mindig tele kétellyel a szíved?

MELITO
Túl nehéz feladat
ez nekem, kérlek,
döntsd el te,
hogy kit válasszak.

NICIA
Ki? Én? Nem, nem!

MELITO
Kérlek.

NICIA
Ej, nem! És miért én?

MELITO
Te legalább tudod,
mi hasznos és jó nekem.

NICIA
Szó sincs róla! Röviden:
még ma választanod kell.


5. jelenet

EDRONICA
Ó, teljesült kívánságom,
hogy találkoztam veled.
Beszélj, kedvesem, remélhetek?

EDRONICA
Boldogság vagy szenvedés -
édes szerelmem,
te hozol nekem
örömöt vagy bánatot.
Veled akarok élni
és veled meghalni is.

MELITO
(El, el, kétellyel teli
gondolatok, távozzatok!)
Edronica, végül is el kell nyerned...
(hogyan? csak nem
Rodisette közeleg?
Igen, ő az! És ismét
hatalmába kerít a kétely!)

EDRONICA
Folytasd! Mit mondtál?

MELITO
Már magam sem tudom.

RODISETTE
Ó, teljesült kívánságom,
hogy itt talállak, kedvesem!
Edronica most megelőzött,
de hidd el, hogy szívem
mindig nálad időzik.

RODISETTE
Az én szívem
más szerelmet
nem táplálhat már.
Az én keblem
más érzést
nem érezhet már.

MELITO
(Ó, a kétely ismét
befészkelte magát a szívembe!)

NICIA
(Mivel mindketten
itt vannak a fiammal,
visszafordulok és titokban,
rejtekhelyről kilesem,
hogy mit határoz.)

EDRONICA
Nyilatkozz!

RODISETTE
Beszélj!

RODISETTE, EDRONICA
Melyikünk mellett döntesz?
Mi nem tudunk megegyezni,
hogy melyikünké légy.

RODISETTE
Mert túlságosan szerelmes vagyok.

EDRONICA
Mert túlságosan gyengéd vagyok.

RODISETTE, EDRONICA
Döntésedre bízzuk,
kinek adsz életet,
s kit ítélsz halálra.

MELITO
(Lehetetlen, nem tudok
választani közülük.)

RODISETTE, EDRONICA
Beszélj hát!
Oldd meg a kétely láncait.


EDRONICA
Ha neki adod szíved,
nem akarok tovább élni, -
vedd tőröd
és ölj meg.

MELITO
Gondold meg! Ó, fájdalom!

RODISETTE
Ha ő lesz életed párja,
én sem akarok
tovább élni, - ölj meg.

MELITO
Gondold meg! Ó, szörnyű kín!

NICIA
(Mindhármuk iránt
szánalmat érzek.)

RODISETTE
Add nekem az életet vagy a halált!

EDRONICA
Az életet, vagy a halált
tőled akarom.

MELITO
(Nem kínozhatom
magam tovább!)
Nos, készen állok,
hogy a legjobb döntést hozzam:

EDRONICA, RODISETTE
(Ó boldogság! Talán
én leszek a kiválasztott!)
Végül is milyen döntésre jutottál?

MELITO
Elhagylak mindkettőtöket.

RODISETTE
Ó, fájdalom! Ó, kín!

MELITO
Ég veletek, szépségeim!

NICIA
Mit hallok? Megállj, fiam!
Hová akarsz menni?

MELITO
A halált keresem!

NICIA
Utána sietek,
hogy megmentsem!


6. jelenet
(Edronica és Rodisette elájul.)

ANTIPPO
Szeretek, vagy nem szeretek,
már nem is tudom.
Kettős kötelék
szorításában vagyok.

ANTIPPO
Mit nem látok?
Itt alszik Edronica,
ott Rodisette; rég várt alkalom!
A szerencse úgy hozta,
hogy mindkét szívtelentől
csókot lophatok. Nos, őt
csókolom meg először. De mégsem!
Ne legyen ő az első? Mindegy;
de mit látnak szemeim!
Mindketten aléltak,
nem alszanak. Sietek a forráshoz,
hogy mielőbb frissítőt
hozzak nekik.

EDRONICA
Hol vagyok? Élek még?
Hová tűnt Melito?
Megkeresem, és követem
a halálba is.

RODISETTE
Mit érzek?
Hol vagyok?
Melito, nem látlak többé?
Legalább annyi vigaszom legyen,
hogy a halálba is követem.

ANTIPPO
Zavarban vagyok,
azon tanakodom,
hogy ki legyen az első,
akit felfrissítek.
Nincsenek már itt!
Mit jelentsen ez?

ANTIPPO
Ámító zsarnok,
miért tréfálsz velem?
Hízelgésed merő csalás,
merő hamisság
minden szavad.


7. jelenet
(Xantippe és a tanítványok virágokat
és füveket gyűjtenek.)

XANTIPPE
Szép pásztorfiúcska,
szerelemre fel, lallalla!
Akarsz virágot?
Kérsz gyümölcsöt?
Akarsz egy szívet?
Jöjj gyorsan,
ide jöjj, lallalla!

XANTIPPE
Valóban, egészen megvadulok,
ha felmérgesítenek.
Tehet-e Amitta arról,
hogy engem kicsinek teremtett
a természet, öt pedig nagynak?
Nem! Azt hiszem, igaztalanul
bántottam; be kell vallanom,
bizony, bizony!

ALCIBIADES
(Meglátja, hogy Xantippe hátára
tűztek egy cédulát. Elolvassa,
majd visszasettenkedik.)
Bőregérpofa? Mi ez?

XANTIPPE
Szép pásztorfiúcska . . . stb.

PLATO
(Ő is elolvassa a cédulát.)
Bőregérpofa? Ha-ha!

XANTIPPE
Ej, mintha azt hallottam
volna, hogy "bőregérpofa".
Talán a fiúk közül szólt
valamelyik? De nem!
Ott vannak távolabb,
én pedig mintha
egészen közelről hallottam volna.
Azt hiszem,
ez csak képzelődés lehet.

XENOPHON
(Ő is elolvassa a cédulát.)
Bőregérpofa! He-he!

XANTIPPE
Mi az ördög? Megint "bőregérpofa"?
Vajon ki mondhatta?
Hiszen senkit sem látok!
Hogy lehet ez?
A fák nem beszélnek.

PITHO
Ho-hó! Bőregérpofa?

XANTIPPE
(Lefüleli Pithót.)
Megvagy, jómadár!
Végre elkaptalak!
Te szamár! Te fajankó!

PITHO
Jaj, jaj!

XANTIPPE
Mit merészelsz,
te csirkefogó!

PITHO
Jaj, eressz,
nem én becsméreltelek!
Nem én tűztem
rád a cédulát!

XANTIPPE
Miféle cédulát? He?

PITHO
Úgy úgy! Mindenki
láthatja a hátadon
azt a szép irományt.

XANTIPPE
Egy cédulát? Hogyan? Add ide!
Mutasd gyorsan!

PITHO
Nézd!

XANTIPPE
Ő, mindjárt szétrobbanok!
Ezt nem tehette más,
csak Amitta! Mit tegyek?
Bosszút állok!

PITHO
A hóhér hozott ide,
hogy elolvassam azt a cédulát!
Milyen kíméletlenül vert
ez a kis akasztófavirág!
Ha ezek a szerelem csapásai,
ezentúl inkább kitérek előlük.

PITHO
Erkölcsök, erkölcsök, erkölcsök!
Ó fordított világ!
Halálra bosszankodom magam!
Ha ezentúl ez lesz a divat,
rossz világ jön ránk!


8. jelenet
(Terem az athéni szenátus palotájában.)

NICIA
A lehetetlennel szembeszegülni
ostobaság, nem erény.
Meghátrálni dicséretes,
ha látod a veszélyt.

NICIA
Bizony, fiam,
már magam is belátom,
milyen jogos
és alapos volt kételyed,
ezért nem ellenkezem tovább.

MELITO
Ah! Csak a halál
enyhíti fájdalmamat.

NICIA
Nem, nem! nagy Isten!
Calissa atyja nagylelkűen
nem kényszerít, hogy gyermekével
házasságra lépj,
mivel szíved tiltakozik.
Most, hogy megszabadultál
leghőbb kötelezettségedtől,
teljesülhet óhajod,
Edronicát és Rodisettet is
feleségül veheted.

MELITO
Ó, micsoda boldogság!
Ezzel, drága apám, másodszor is
életet adtál nekem!

NICIA
Fel hát!
Készülj az ünnepre!

MELITO
Igen! Jöjj, várva-várt házasság!

MELITO
Föl! Jöjjetek, vidám órák,
Öröm hírvivői, siessetek!
Megtaláltam hát az írt,
mely begyógyítja kettős lángban
égő szívem kettős sebét.


9. jelenet

MELITO
Ó, itt vagytok,
ahogy kívántam!
Legszebb pár! A sors
nem üldöz minket tovább,
váratlan vigaszt nyújt,
s így a legjobb hírrel szolgálhatok

RODISETTE
Nekem?

EDRONICA
Nekem?

MELITO
Igen, neked és neki.

RODISETTE
Hogyan?

EDRONICA
Hogyan?

MELITO
Atyám, irántunk érzett részvétből,
felbontotta Calissával kötött
szerződésünket, és mert
nem kínoz tovább a kétség,
vőlegényként csókolhatom
most mindkettőtöket.

RODISETTE
Mindkettőnket?

MELITO
Igen.

EDRONICA
Mindkettőnket?

MELITO
Ahogy mondtam.

EDRONICA
Ó, boldogság!
Máris elszáll bánatom!

RODISETTE
Ó, fájdalom!
Nem csak engem szeretsz?
Melito, meg tudod osztani szíved?

MELITO
Egyformán helyetek
van a szívemben.

RODISETTE
Nem! Inkább meghalok

MELITO
Ah, maradj!
Nem hallgat rám, követem
Edronica, te az enyém
maradsz, ugye! Rögtön
visszatérek vele.

EDRONICA
Hízeleg a remény,
bűvös sugarakkal
vigasztal a boldogság,
a kecsegtető cél
csalogatva csábít.
Bár szívesebben
csókolnám egyedül,
hogy ne veszítsem el
teljesen a szívét,
értékes zálogot adok, -
így a felét
elnyerem legalább.


10. jelenet

MELITO
Állj meg, gyönyörű,
hallgass meg, bájos leány,
Ne légy ily kegyetlen!
Ha bájod ámít,
ha szépséged csábít,
kegyelem, édesem, kegyelem!

MELITO
Ah, fogadd el a kettős házasságot!

RODISETTE
Nem tudom megtenni, hagyj magamra!

NICIA
Mit akarsz hát?

RODISETTE
Az egyetlen szeretnék lenni.

NICIA
Azt nem engedi a törvény

RODISETTE
Azt csak megengedi,
hogy elsorvadjak.

EDRONICA
Úgy látszik, merő irigységből
utasítod el az egyezséget,
mert én is részese vagyok.

MELITO, NICIA
Végy példát róla,
változtasd meg döntésedet.

MELITO
Drága pár, egyformán
szeretlek mindkettőtöket.

EDRONICA
Ez nekem épp elég.

RODISETTE
Épp emiatt szenvedek.

RODISETTE
Nem, az nem lehet,
hogy másra nézzetek,
imádott szemek,
s én ne haljak belé.
Ha az életem neked
köszönhetem, tiszta szempár,
elvesztvén lángodat,
kihuny szívemben az élet
és víg kedvem odavész.

NICIA
Jól van. Mivel a dolog
úgy alakult, hogy mi magunk
nem tudunk dönteni, megyek,
és a nagytanács elé
terjesztem az ügyet;
legyen úgy,
ahogy ők határoznak.
Várjatok itt addig,
sietek a válasszal.

EDRONICA, RODISETTE, MELITO
Javaslatod helyes,
itt várunk rád.

RODISETTE
(Nekem, sajnos, csak
a halál marad.)

RODISETTE, MELITO
Mit akartok,
nem értem, mit kívántok
csillagok, tölem?
Ha nincs más kiút,
visszaadom életem és szívem,
mit az ég adott nekem.


11. jelenet

SOCRATES
Én tudom azt,
hogy semmit sem tudok.
Bizony, sok kell a tudáshoz!
Kevés, amit megtanultam,
sok maradt, mit tudnom kellene

NICIA
Reméltem ezt a találkozást,
kedves Socrates.

SOCRATES
Miben lehetek szolgálatodra?

NICIA
Rögtön megérted.

RODISETTE, EDRONICA, MELITO
Hozott már döntést
a nagytanács?

NICIA
Igen. A törvény, mely szerint
egy férfinak két nővel
kell házasságban élnie,
nem érvényes többé.
Athénban immár nyüzsögnek
a fiúk, s a kettős házasságokból
sok vita és zavar származik.

SOCRATES
(Ó, de kár! Nekem kissé
késői ez a döntés.)

NICIA
Így fiamnak választania kell
a kiváló hölgyek közül,
e szép párból azt,
ki őt jobban szereti.
Socrates dönti el,
hogy ki legyen az,
a nagytanács kérte fel
őt erre, általam.

RODISETTE
Beleegyezem.

EDRONICA
Készséggel elfogadom.

RODISETTE, EDRONICA
Döntsön hát Socrates;
de ha neki ad életet,
egyben kimondja
rám a halált.

EDRONICA
Jobban szeretem,
mint te, hiszen
hogy ne veszítsem el,
megtűrnék magam mellett
egy vetélytársat is.

RODISETTE
Nem! Épp hogy
kevésbé szereted;
én inkább a halált választanám.

SOCRATES
(Épp ezt akartam,
hogy dönteni tudjak.)

EDRONICA
Aki képes elhagyni szerelmét,
tudja-e mire kötelez
az igaz szerelem?

RODISETTE
A fösvény gyűlöli az osztozkodást
De aki nem fösvény,
az nem szereti az aranyat.

EDRONICA
De ez nem akadályozhat meg
abban, hogy velem együtt
őt válaszd; nem egy lélek
élteti-e minden tagunkat?

RODISETTE
Hasonlatod ellened bizonyít:
két testben nem élhet egy lélek.

EDRONICA
Akkor én szeretem jobban,
és vonzalmam erősebb,
mint a tiéd. Nekem szerelmének
egy része is tökéletes
boldogságot nyújt.

RODISETTE
Ó, nem! A megosztott boldogság
megosztja a szerelem erejét!

EDRONICA
Csak két részről van szó,
s az nem kevés.

RODISETTE
Inkább az egészet neked adom,
hogy ne kelljen megosztanom.

EDRONICA
Úgy semmi részed nem lehet benne.

RODISETTE
Megvigasztal az a tudat,
hogy egész szívemmel szerettem.

SOCRATES
Lásd be Edronica,
törődj bele,
hogy jobban szereti, mint te.

SOCRATES
Ha a szerelem sóvárgást jelent,
akkor az életben
az szeret a legjobban,
kinek az a célja,
hogy minél teljesebb legyen szerelme.

RODISETTE
Ó, e szavak nekem kedveznek!

EDRONICA
Keserű vég az enyém!

SOCRATES
Így döntöttem, hogy
az igazság győzedelmeskedjék.

NICIA
Így nem okoztam
mindkettőjüknek fájdalmat.

MELITO
Így nem köteleztem el magam
egyikük mellett sem.

RODISETTE
Így hát Melito
csak az enyém lesz!

EDRONICA
Így hát oltsa ki
életem ez a tőr!


12. jelenet

ANTIPPO
Állj! Beszélj, Socrates,
ki szeret erősebben?

SOCRATES
Nem! Ez csak a harag,
nem a nagyobb szerelem hatása.

ANTIPPO
Talán azért érzel haragot
és csalódást, mert lehet,
hogy a sors nekem rendelt téged?

EDRONICA
Engedj! Add a tőrt!

ANTIPPO
Ne, ne! Inkább az én szívemet
járja át a tőr!

ANTIPPO
Nem könyörülsz meg
rajtam, szerencsétlenen?
Nem hallod meg szenvedésemet?
Kegyetlen, mégis legszebb lélek,
haragszol, hogy téged választalak?
Miért vonz sugárzásod?

NICIA
Hallgasd meg kérését!

SOCRATES
Hallgass az eszedre most!

RODISETTE
Hadd nyerjen szerelme
viszontszerelmet!

MELITO
Ha számít neked
valamit az én szavam,
fogadd el ajánlatát.

EDRONICA
Nem harcolok tovább
sorsom ellen.

ANTIPPO
Engem választasz tehát?

EDRONICA
Igen, téged választalak, életem!

EDRONICA
Ajkam nem elég ékesszóló,
hogy elmondja, mit érzek.
Szívemben túlárad a boldogság,
tudom, hogy egyedül
és örökre a tiéd vagyok.

ANTIPPO
Ha szerelmemről beszélek,
elhagynak a szavak.
Szívemben túlárad a boldogság,
tudom, hogy egyedül
és örökre az enyém vagy.


13. jelenet

XENOPHON, ALCIBIADES, PITHO, PLATO
Mindannyian boldogságot 
és békességet kívánunk nektek,
hűségben egyesült szívek.

ARISTOPHANES
Azt tervezem,
hogy hivatásom szerint
öröméneket írok
az esküvőtökre.

KÓRUS
Adja az ég, hogy sokáig
együtt élhessetek!

XANTIPPE
El akarok válni,
nem élek így tovább!

SOCRATES
(Csend, csend!)

AMITTA
Miért lázadozol?

XANTIPPE
Nem élek így tovább!

SOCRATES
(Csend, csend!)

XANTIPPE
Nem, nem! El akarok válni!

SOCRATES
(Ej, jól van, csak hallgass már!)

XANTIPPE
Nem! Ha azt akarod, hogy veled éljek,
űzd el őt magadtól.

SOCRATES
Bántott ő téged?

XANTIPPE
Csúfolódó cédulát tűzött
a hátamra, Pitho is
látta és olvasta.

PITHO
Púp a hátamra, sajnos!
Meg is éreztem, mondhatom.

AMITTA
Az Ég a tanúm,
hogy nem én tettem!

SOCRATES
Csend legyen!

XANTIPPE
El innen! Nem akarom,
hogy a közelemben légy!

AMITTA
Tégy, amit akarsz,
engem nem érdekel.

SOCRATES
Ej, szégyelljétek magatokat,
fejezzétek be a veszekedést!

RODISETTE
Öröm és fájdalom követi
egymást a szerelemben.

SOCRATES
Igaz, igaz! A házasság
egyszer vihar, máskor napsütés;
Ti férfiak, jókor
tanuljatok türelmet!

RODISETTE
Szerelem, hízelkedésed örömmel
és fájdalommal tölt el bennünket.

KÓRUS
Szerelem, hízelkedésed örömmel
és fájdalommal tölt el bennünket.
Igen, a szerelem hízelkedése örömmel
és fájdalommal tölt el bennünket.

EDRONICA
Van úgy, hogy tréfálkozása
nem okoz fájdalmat?

KÓRUS
Nem, nem, nem, ó, nem!

XANTIPPE
Lehet-e örülni a rózsáknak...

AMITTA
Tudunk-e mézet gyűjteni . . .

XANTIPPE, AMITTA
ha félünk a tövisektől és a fullánkoktól?

KÓRUS
Nem, nem! Nem, ó, nem!


(Kerényi Csilla és Dr. Bohus Péter
nyersfordítása alapján)