Ottorino Respighi SEMIRAMA Opera 3 felvonásban (Librettó: Alessandro Ceré) Szereplők: SEMIRAMA, Babilon királynője szoprán SUSIANA, kaldeus hercegnő szoprán MERODACH, babiloni vezér tenor FALASAR, Asszíria tetrarchája bariton ORMUS, Baál templomának főpapja basszus SATIBARA, Baál templomának jövendőmondója basszus I. FELVONÁS Függőkert a babiloni királyi palotában. (Bevezetés) 1. Jelenet (Semirama királynői öltözetben.) SEMIRAMA Susiana, Susiana, mondom neked: nézd meg újra, látod-e már a késlekedő hajókat. Az elefántcsonttal bevont, rézzel kivert orrú hajókat. SUSIANA Nem látom. SEMIRAMA A mirhával, illatos füstölőszerekkel, fahéjjal, arannyal teli hajókat! SUSIANA Királynő, nem látok a víz felett, s a szem elvakul az erős napfényben. SEMIRAMA Susiana, nézd meg jól! Egyedül te adj nekem hírt! Nem hallod a kikötő jeladásait? SUSIANA Hallom, királynő! SEMIRAMA A skarlát gyolccsal, gyöngyökkel, ezüsttel, a vad háború minden zsákmányával megrakott hajók, melyeket az ő győztes fegyvere hoz nekem. SUSIANA A hajók, A hajók! Királynő! SEMIRAMA Dicsőség Merodachnak ! 1. SZOLGÁLÓ Látom! Látom! Tíz hajó jön! 2. SZOLGÁLÓ Húsz! Harminc! Még több! SUSIANA Ó, Smiramis, lássa hát Merodach... SEMIRAMA Ne lássa, Susiana, itt maradsz! SUSIANA Dercetosz leánya, engedelmeskedem. SEMIRAMA Görcsösen ejtetted ki azt, hogy Merodach! De vértelen ajkad, míg szólt, elárulta az olthatatlan vágyat, mit a Rezef mézénél édesebb név keltett. A név, mely erősebb, mint a pajzs, mely szebb, mely szebb, mint a halál! SUSIANA Smirame, te attól félsz, ami benned lakozik. Óva intelek! SEMIRAMA Nem hallom! De érzem, mint vibrál ez a név a lelked mélyén. SUSIANA Ó, királynő! Militha istennő szóljon hozzád Merodachot Sineár ezüstös tavain ismertem meg, Elasar folyóin; ő a vadonban élt, én kisleány voltam még, amikor megismertük a szerelmet a néma szomorúságban. SEMIRAMA Illatozik a mirtusz, ó Susiana! Mily édes! Csak beszélj, csak beszélj ! Szeretem nézni kis piros szádat, mint féli egy név izzó mardosását. 2. Jelenet Merodach jön. Ő a legutóbbi háború győztese. A királynő hirtelen mozdulattal lekapja magáról az Istár-nyakéket s hódolata jeléül a hadvezér lábai elé veti. Susiana kezébe rejti arcát. 3. Jelenet (Merodach hadifoglyai a palota föld alatti börtönében Farno méd király körülgyülekeznek. Merodach jön le a lépcsőn.) KÓRUS Ez a kemény rabláncon töltött sötét éjszaka, a borzalmak éje, a félelem éje... Semiramis, bocsáss meg annak, ki hozzád könyörög! Semiramis felelj! Itt az óra! Itt az óra! SEMIRAMA A név, a nevem! SUSIANA Királynő... KÓRUS Ó! MERODACH Verjétek vasra a rabokat akik jajgatnak! KÓRUS Ó! Ez az éjszaka... SEMIRAMA Kardélre a lázadókkal! KÓRUS ...a gyászos, véget nem érő, mely örökké tart... SUSIANA Semiramis, arcodon rettenet ül. KÓRUS ...életünk végéig. SEMIRAMA Halljátok! A rabszolgákat, a hóhért küldjétek! Fussatok! KÓRUS Semiramis, te odafordulsz a keserves sírásra, Semiramis, te hallgatsz a gyászos hangra! Ó! SUSIANA Királynő, te reszketsz, te szenvedsz... MERODACH Semiramis ! SEMIRAMA A név, a nevem! Halljátok! A szolgákat akarom! 4. jelenet (A mauzóleum lépcsőin izgatott színes sokaság halad föl ) MERODACH Ide! KÓRUS Semiramis! Semiramis! Semiramis, felelj! Itt az idő! Itt az óra! SEMIRAMA Egy hangot se akarok hallani! Parancsolom, vérbe fojtva hallgattassák el ezt az éneket, s hozzák elénk ítéletre Farnót! Ha megtévesztés vakította el, tisztázza magát! MERODACH Smirama, a szemed villámokat szór, a kezed reszket és fájdalom gyötör! SUSIANA Az isteni Milithe adja vissza nyugalmadat, fürtjeidet simítsa le a felejtés! (Két óriás termetű hóhér lép be, szorosan tartva a vasra vert Farnót.) SEMIRAMA Fegyverétől megfosztott király, bujtogatod a foglyok tömegét, a nőket és a gyerekeket! Felelj! A háborúnak vége, de te még ellenállsz nagy király ! Felelj ! Nincs hatalmad a felkeléshez. Emlékezz, Ektabána legyőzött téged, rabszolgám! Felelj! Megvetően hallgatsz és nézel engem... Földre! (A két hóhér térdre kényszeríti Farnót. ) Így jó... Most kedvemre kínozhatlak. Nevetve taposhatok fejedre. Ha akarom, kényem-kedvem szerint megtehetem, hogy hínárral koszorúzzam arádat, s éjszakára a táborban a nőkre kiéhezett íjászok elé vessem... Öljétek meg ezt az embert! (A két hóhér tőrével már a király nyakára céloz, ám Merodach rájuk veti magát, s arrébb taszítja őket.) MERODACH A vért, a vért már be sem tudja inni a föld! Oktalan szavad rosszul irányzott nyíl, mikor halált parancsol! SEMIRAMA Merodach! MERODACH Én nem vipera tejét szoptam, Királynő! SUSIANA Ó, szózat, mely megszelídíted a vérre szomjazókat, te lángra gyújtasz engem, szerencsétlen teremtést... (A királynő meghátrál. Farnót visszaviszik a kazamatákba.) 5. jelenet SEMIRAMA Bolondot teszek tehát, ó, uram... Látod: gyors parancsodat én magam teljesítettem, s érte hálás vagyok. Ó, térjen vissza gőggel ellelve az ellenséges király, nem bántom. Így akar kegyelmet gyakorolni Smiramis afölött, aki őt gyalázza, a daliás győztes kedvéért... Kaldeus lány, szerelmes kiáltásod kardnál jobban sebez engem. MERODACH Szádban a szó, Királynő, sötétebb, mint az Alvilág... SUSIANA Királynő, nézel és a szemedben gyilkos fények cikáznak! Nem vétettem ellened. SEMIRAMA Susiana, drágám, szépségem, nézz körül velem, látod-e a hajókat a nyüzsgő kikötőben: a hajókat, melyek telve vannak, ó nővérkém drágagyönggyel, mirhával, mámorral, vérrel, halállal! SUSIANA Smirama, napfényben ragyognak a kikötőben felsorakozott hajók... SEMIRAMA Merodach, mit nézel olyan gondterhelten? Úgy van, nem viperák, hanem egy bárányka szoptatott tejével, remegve... (A királynő nyomában Susiánával eltűnik.) MERODACH Téged nézlek, téged nézlek, Susiana, rég volt álmokból visszatért teremtés! 6. Jelenet (Susiana hirtelen újra feltűnik.) MERODACH Susiana... SUSIANA Merodach... MERODACH Ó, jöjj, jöjj... SUSIANA Ha rám nézel, erőm örökre elhagy... MERODACH Te vagy, hát ki hozzám beszélsz... SUSIANA Bocsáss meg, de lelkem rettenetesen és hangtalanul vergődik. MERODACH Ó, te sugárzol és tündökölsz! Óh, hang, mely a boldog napok ködbevesző mélyéből kiáltasz. SUSIANA Bocsáss meg, ha eljött a győzhetetlen óra, melyben nézhetem, csak én magam, azt aki engem mindenek fölé emel! MERODACH Nézlek, s a szívemet simogatja a mérhetetlen szépség. SUSIANA Bocsáss meg, Merodach! Arany íjadra, kiontott tiszta véredre kérlek, a kezedet, a kezedet add nekem. MERODACH Ó, bíborral övezett kicsi káldeus lány, ó, hallgass meg! Érted vezettem az égig a halálbamenő hősök seregeit! Célját nem lelő lelkem ádáz, őrült csaták elesettekkel borított mezein bolyongott! A villódzó lángokban téged láttalak, téged szerettelek. De azután, hogy könnyes-szerelmes vallomást tettem neked, téged az udvarba vittek, engem pedig háborúba, amit csak érted éltem túl! Azóta többé nem sétálhattunk esténként... SUSIANA Emlékezz, Merodach, emlékezz! MERODACH Aranyciterák pengtek, hárfák zengtek odalent... SUSIANA Emlékezz! MERODACH Elaszárban, a szfinxek között, a templom hófehér márványkövei közt szemeidet vágyódva emelted rám... Szinte belehalok most, hogy érzem, az a szempár mint fürkészi ama pillanat szent emlékét, ah, amikor végtelen szerelemmel felajánlottam neked jobbik énemet! SUSIANA Tovább! Emlékezz... MERODACH Szerettük egymást! Csodás virágok illata lengte körül zsenge tagjaidat az istenség oltárán, és a fejünkre esküdtünk! SUSIANA És szoros szerelmi szövetséget kötöttünk, a Sors arcába tekintve. Úgy tűnt, különös muzsika dalol, ha hozzám beszélsz... MERODACH Ha rám néztél, forró homlokomról elszállt a halál. SUSIANA Úgy tűnt, különös muzsika dalol, ha hozzám beszélsz. De aztán elszakítottak bennünket egymástól ! ... Sajgó kézzel véstem szívembe bánatomat! MERODACH Susiana, ah, add meg nekem, hogy visszatérhessek a régi szép napokhoz, és felejthessek, te... SUSIANA A szívben megszűnt a szorongás. MERODACH ... szőke, te fénylő, te a tenger mélyéről felhozott gyöngy. Ragyogsz, mint a hajnal Rezef ormai fölött és tiszta vagy... SUSIANA A folyó fölött az egyszarvú nyerít... a platánfákon kabócák énekelnek... elhullatta lombját a mirtusz... a fecske csivitel... az egész völgy virágban pompázik. MERODACH Selymes arcod meleg a titkolt lángtól, mi benne ég... Ó, ahol csak jársz, ó, Susiana, felfénylik a szerelem ösvénye, ah, felfénylik a szerelem ösvénye! SUSIANA Merodach, Merodach, add vissza nekem az életet, Ó Merodach, add vissza nekem az életet! MERODACH Te sírsz! Te sírsz! Susiana, a szád könnyekkel ázottan olyanná vált, mint a megnyílt erekből vérző, nehéz seb. SUSIANA Ó, látom!... A borzalom leszáll... Ó, látom!... Ott! Nézd... Smiramis... Királynő... aki maga a bujaság, téged kíván, befon, lángra gyújt téged! MERODACH Kígyó, akit immár megfojtok. SUSIANA Merodach, ő elvesz tőlem! Ó, jaj, segíts rajtam, Merodach... Az a romlott nő rémületet kelt bennem, megharagít, bánt. Bocsáss meg, ha a fájdalom elvakít. MERODACH Nem! Fénylő lelkünk a magányos csúcsok fölé emelkedik, s halandó vágy nem zavarja meg az örökös szárnyalásban. SUSIANA Meghalni szerelmi halállal és élni, élni! MERODACH Arany citerák pengtek... SUSIANA Hárfák zengtek, odalent... II. FELVONÁS Baál temploma. 1. Jelenet (Az éjszaka a véget ért.) ORMUS Nappal füstoszlop vezette a csapatokat; Éjjel tűzoszlop jelezte a győzelmet. Hála légyen! Baál, kérdem tőled a titkot! (Satibara erre kinyitja az aranyhálós tegezt, kivesz belőle egy nyilat és arról olvassa a jövendölést.) SZATIBARA Az isten tiltja nekem. ORMUS Baál, kérdem tőled a sorsot ! SZATIBARA (Kihúzva egy másik nyilat.) Az isten parancsolja nekem. (El.) 2. Jelenet ORMUS Ó, Istár, keljen füst jobbról, és tedd, hogy balról tűz támadjon! KÓRUS Asur, hozd magaddal hálódat és a kardot! ORMUS Isten, tekints rám! KÓRUS A Seol várja őt, az ország, ahonnan nincs visszaút! ORMUS Isten, fordulj felénk! KÓRUS Tedd, hogy Bábel ne szüljön kígyókat! ORMUS Isten, szólítottalak! KÓRUS Éveim oly soká tartsanak, mint Ibarra sziklái. ORMUS Isten velem van! KÓRUS Csak a halottak nyugodjanak! ORMUS Isten hatalmas! KÓRUS Az árnyak, ott túl, igyanak tiszta vizet! ORMUS Isten az Isten KÓRUS Ó, Nergal, Hold istene, kegyelmezz! Ó, Nebo, Nap istene, kegyelmezz! Ó, Ramman, mennydörgés istene, kegyelmezz ! (Idehallik a Karaván éneke.) KÓRUS Ó, fehér Sirvana, lassan, messzire mész elalszol, ringatózol, megmámorosodsz a semmiben... Ó! Álmodni kell, vagy meghalni. Ó és indulni. 3. Jelenet (Falasar, mint valami kísértet, jön.) ORMUS Falasar, nem lépheted át sértetlenül a templom küszöbét. Tetrarcha, állj meg! FALASAR Ha akarom! Ha tehetem! ORMUS Tetrarcha, Baálra, aki hall és lát téged, ítéletet vonsz magadra, ha áthaladsz. FALASAR Nem kérek, de könyörgöm... fájdalom az, mit magamban hordok. - Ó, hallgass meg! ORMUS Te az istenség haragjának határát léped át! FALASAR Te jártas vagy a tudományban, s telve minden bölcsességgel. ORMUS Elűznöm téged nem kell. FALASAR Csillagjós, nem lehet! ORMUS Íme, hallgatlak, ha akarod! FALASAR Ormus, nekem már elegem van az életből. Egyenes beszéddel add meg nekem akár az életet, akár a halált, mert csak kínozom magam. ORMUS Mély verem a szád: százszemű büszkeséget rejt. FALASAR Választ akarok! Ó, Semiramis végül megmutatja magát nekem, rettenetes és sötét sorsának kegyetlen talányában. Volt nap, mikor arról álmodtam, hogy maga mellé emel. És ezt ígérte nekem ő, Nino királyra, annak kihűlt teteme felett... Most e halogatás gyötör és megzavar, bár színlelni még nem akarnék! De végre is miért? Ó, adj nekem választ! Ó, te, ki a titkok arcát kutatod, oldd fel az álom gyötrelméből azt, aki felébredt. ORMUS Tetrarcha, te elveszíted a királyságot! FALASAR Nem hallak! ORMUS Én szólok hozzád! FALASAR Te csaholsz! ORMUS Három bika, három néma nőstényoroszlán széttépte az oltáron kitett kenyereket. Egy horgas sas csőrével egy báránykát ragadott el sötét felhőkben az ég kapuinál. Rettenetes válasz ez. FALASAR Távol vagy az igazságtól, és a lelkem marcangolod. ORMUS Véres erőszak esett! E vérből ered Rábel királya, az, aki egy kősír mélyéből szólítva tér vissza. Ő! Árny gyermeke, kit mérgezett ital miatt van eltemetve, mélybe zárva. Ezt a választ adom neked! FALASAR Szavad megrémít; halálos iszonyat lep meg! Te, csillagjós, egy árnyról beszélsz... én még egyre hozzád kiáltok! (E pillanatban Babilon királynője tűnik fel a Baál- szobor mögött. A nő észrevétlenül hallgatja a tetrarcha utolsó szavait.) Megsértették a félelmetes Pirhiát ama szörnyűséges gyalázat napján! Az élőkre és a holtakra, sohasem mondok le a nekem ígért uralomról; sem, hogy ismét a tobzódó királynővel bujálkodjak, előbb azonban ő velem lépjen fel Babilon trónjára! 4. Jelenet SEMIRAMA (Falasarhoz.) Ó Rosszul teszed, hogy kedvenc fája levelére ráéhezett sáska módjára nyüzsögsz. ORMUS Égbolt és tenger királynője, békítsd meg az istenség haragját! SEMIRAMA (Egyre Falasarhoz beszélve.) Fogaid csikorognak a visszafojtott dühtől, neked, ki az ütközet napján sértődött voltál, felnőtt erődért fohászkodtál! Ó, Falasar, Falasar, elveszejted magadat! Ne feledd, hogy a lázadó, mint a kitépett gyökér, tüskék és darazsak közt a palahegyen fog száradni több mint háromezer évig. FALASAR Jaj, feszítse a halált íjára az íjász, lőjje ki rám nyilát, de ez, királynő, lelkemre, hitszegés! ORMUS Elveszejted magad a haragban, Falasar! Égbolt és tenger jótevő királynője, békítsd meg az istenség haragos szavát! Nino közeli kősírjából egy árny szava jajong! Smirama, rabszolga-néped kér téged. Az istenség haragja nem múlt el: égő könnyeket kíván. SEMIRAMA Én uralkodom egyedül és hatalmas vagyok. FALASAR Te megsértesz engem. ORMUS (Falasarhoz) Te megsérted Baált, SEMIRAMA Ítéljen az Istenség! FALASAR És legyen igazságos! ORMUS Királynő, tetrarcha: Az isteni harag moraja tüzével a templom fölé kerekedik. A gyűlölet szentségtörő szava lerombolja itt az oltárt! ... (A főpap sietve magára hagyja a két paráznát és távozik. Falasar utána megy, de Semiramis elzárja előle az utat.) FALASAR Engedj ! SEMIRAMA Nem teheted ! (Arra fordul, ahol eltűnt a főpap.) Ormus, vén varázsló, hallgass rám! Függőkertjeim magasából nem látom a lázongó tömeget. Az istenség és a kősír haragját pedig nem félem, ha igazságos. FALASAR Ím, hajsátrad tűzfényben ragyog, ó sűrű hajsátor, ó mirtuszos hajzuhatag! Jaj nekem, szeretlek téged. Te vagy a varázslatos tekintetű, szerelmet ringató, megbánási keltő, meggyötrő, semmibe taszító Kiméra. Ó, de bocsáss meg, ha bántó szót ejtettem ki ellened! SEMIRAMA Megbocsátok. Igen, Falasar, miért fészkel ily szörnyű harag csüggedt lelkedben? Tedd, hogy visszatérjen kedves beszéded, mert akkor boldogság száll a királyi udvarra. Ó tetrarcha, a királynő nem ül tovább magányosan, nyomorultul a hideg trónon. Megtartom ígéretem. FALASAR Ó, Semiramis! SEMIRAMA Királyi ajándékként az erősebbnek adom magamat és magammal Babilont... FALASAR Ó, Semiramis! SEMIRAMA Azt választottam, kit sorsom kívánt FALASAR A térdeidet csókolom... SEMIRAMA Ő Merodach! FALASAR Te hazudsz! SEMIRAMA Ő Merodach! FALASAR Megölsz ! SEMIRAMA Szeretem őt, szeretem őt, elepedek az iránta való szerelemben. Ó Merodach! (Erre a tetrarcha a földre veti magát, egykori szeretője lába elé. Semiramis megvetéssel nézi; majd lassan elindul a Baál-szobor felé és kitárja előtte a karjait.) FALASAR Jaj nekem, szavad tüzes fogó! FALASAR Elég volt! ... Ó, szűnjön már e szörnyű kín, ó, te, ki ezt a pusztító kínt okozod... Látod, legyőztél... az istenségnek ajánlom csüggedt lelkemet, akiről miattad megfeledkeztem!... SEMIRAMA Megtaposom a testedet, ó Falasar és hagyom, hogy haragom elöntsön. FALASAR Ó, te csókoktól dúlt, buja Királynő... a vágytól vak voltam én, te rekedt és élveteg, amikor a süppedő párnákon csókoltalak... mindezt elfelejted!... A ködbevesző múltból ádáz bűntettek kötöznek hozzám, mint kígyók a perzselő napon! Hiába szabadítod el a haragod,... menekülnöd nem szabad, nem lehet! SEMIRAMA Rabszolgától, fegyvertelentől nem félek! FALASAR Emlékszel? Az éjszaka, a tűzvész... Nino király, akit csókjaidért én küldtem méreggel a halálba... elrabolt Fiad... SEMIRAMA Nem félek! FALASAR akit eladtak az ellenségnek,... akinek nyoma veszett... SEMIRAMA Ó, gyűlöllek! FALASAR Erős markomban tartalak, Smirama! Nézlek... válaszolj... tudod-e, ki Merodach, az, akiért így bolondulsz?... Honnan jött?... Száműzetéstől?... Miért? Ő a vezér? Kértél számadást? SEMIRAMA Mit akarsz mondani? FALASAR Emlékszel Nyniára? SEMIRAMA Ó, mit akarsz mondani? FALASAR A fiad, a fiad visszatér, hisz megmondta egy próféta... Királynő... Királynő, ah, értesz engem? Ha ezt leleplezném neki! SEMIRAMA Hóhérnak látszol, aljas vagy! FALASAR Nem érdekel, ha hazugság is, de ez a fegyverem. SEMIRAMA Te kutya, énbelém marsz?!... Vigyázz magadra! Vigyázz! (Falasar elrejtőzik a templom homályában.) Hajnalköszöntő tánc (Baál tiszteletére járt szertartásos, szent tánc. Azután a táncosnők észrevétlenül eltűnnek.) SEMIRAMA Falasar, Falasar, elveszejtesz! Hallgass meg, hallgass meg! Elvesztettem a szívemet. Nézz rám... Vigasztalan vagyok, magányos! Nem bántalak. Riadtan kérek tőled kegyelmet. Ó, hagyj el, Hagyj, kérlek, szerelmedre, amit szerettem! Akarsz nőket? Akarsz nőket? Hatalmat? Akarsz fényes kardokat? Palotákat és a világ leggazdagabb, a tengernél is nagyobb tartományait? Akarod vitézi vezérséged alá az asszír sereget? Akarod Babilóniát, a királyi palotát, a mérhetetlen hadizsákmányt, ismeretlen városokat és a földkerekség minden gyöngyét? Akarod megszabni a sorsot? Mit kívánsz? Mit kívánsz? Csak engem ne! Csak engem ne! Másé vagyok! Ha akarja, tudod, hogy akár az életem árán is, tetrarcha. Erre képes a szerelem! FALASAR Smirama, hallgatok. Bocsáss meg! Oldd el a halálos kötelékéből a kínzó vágyat irántad. Ha akarod visszatérek a bűnökhöz, de előbb szépséges személyed legyen vezetőm az elragadtatásban! SEMIRAMA Vezetőd a gyűlölet! Ó hallgatsz. Közmegvetés tárgya leszel, mert cselszövő módon nyomorúságos valód mélyén titkon ármányt melengetsz. FALASAR Merodach... SEMIRAMA Szeretem őt, örökké, mindenek és mindenki fölött, örökké! Hallgass meg: Igen! Bábel, a birodalmak dicsősége, melyet csúszómászók, nem emberek népesítenek be. Igen, Bábel lázadásnak kiszolgáltatva dől meg! Sziklához csapdossák gyermekeit, feldúlják és felégetik házait, FALASAR A szörnyű, gonosz harag fáklyájával sújtasz rám! Vért kortyolsz mohón, a hiúság folyamából. SEMIRAMA ... meggyalázzák asszonyait, elrabolt szüzeit a hajuknál fogva vonszolják a sárban Baál szeme előtt, aki mindezt látni fogja! Parancsba adom, hogy a folyó minden gátját szakítsák át: a lezúduló víz öntsön el minden utat. FALASAR Nem csillapul gonosz vágyad: végzetesen szomjazol a vérfürdőre. SEMIRAMA Döbbenet bénítsa Bábelt! Leüttetem szép fejedet méltatlan testedről! Ó, lásd, ez a szerelem! FALASAR Kteisz parázna pecsétje, az aranyba foglalt embléma téged illet. SEMIRAMA Leütik a fejedet! FALASAR Merodach, a szeretőd... SEMIRAMA A szerelem ! FALASAR Merodach... Merodach... SEMIRAMA A naptól csókolt szerelem! Íme, a nap csókja! örökérvényű csókja! Illesse, ím, a szerelmet a nap csókja! FALASAR Merodach, meg Fogja tudni! SEMIRAMA Te pedig tűnj el a sötétben tetrarcha! Kísérőd a halál! FALASAR Királynő! Szembeszállok veled! Ez a sorsom! SEMIRAMA a halál! (Babilon királynője sugárzó arccal térdre hullik, Nebo, a hatalmas aranykorong felé, amely az ég magasára emelkedik.) HARMADIK FELVONÁS Függőkert a babiloni királyi palotában. [Bevezetés] 1. Jelenet (Este van. közeleg Semiramis és Merodach nászéjszakája.) SUSIANA Jaj nekem... nem... nem... Nem tudok itt maradni! Nem tudok Smiramára nézni... Jaj nekem... Az esküvői tivornyázásból kihallatszik egy nevetés, mely szívem szaggatja, és arcomat keserű könnyekkel áztatja... ő hallgat... és néz engem! És nem veszi észre keserves, gyötrő, vad kínomat! Ó, én esztelen kínszenvedésem ! Nem!... Merodach, jobb meghalni... Sötét felhőként szállnak az ibiszek a türkiz alkonyatban, a bánat száll a keblemre, én eltévelyedett teremtés... Sötét felhőként szállnak az ibiszek a türkiz alkonyatban... Sébár havában rövid, rémes álmot láttam. Álmot, mely hív, mely sír, mely kínoz, s mely nem hagy el soha többé, soha többé! Most, ez órában beteljesedik az alélt lélek ama kegyetlen álma! Megfojt ez a forró éjszaka! Jaj nekem, ki segít és könyörül meg rajtam! Ó! Megtépett és szomorú szívem magányos zokogását nem hallja az, akit elvettek tőlem... Magamra maradtam! Merodachot mindörökre elvesztettem, elveszett, elveszett a szerelem mindörökre! 2. Jelenet (Semiramis, Merodach és Falasar, nyomukban a nagyrészt részeg tivornyázókkal és vendégekkel ) SEMIRAMA Elmúlik a vihar és elmúlnak a csillagok de nem múlik el a szerelem. A fájdalom arca szétfoszlott... De álmommal, énekemmel az életet táplálom... elfojtom sírásomat. Királynő vagyok és kegyelmet osztok! (Susiana, akit a többiek nem látnak, figyeli a jelenetet. Falasar a tivornyázók közt bújik meg.) 3. Jelenet (Ormus jön fel a lépcsők egyikén. Megjelenésére mindenki a földre borul Egyedül Bábel királynője marad egyenesen. ) ORMUS A bálványok ledőltek. Az oltárt beszennyezték. A kígyók istene szétzúzza az élet házát! A tanúság szava hazug volt. SEMIRAMA Ormus, te félrebeszélsz!... Figyelmeztetlek! ORMUS Ó, te, ki kedveled a fordulatokat, a tobzódó öröm ez órája a szörnyűségek órájába fordult át! SEMIRAMA Halálos hidegség áraszt el... ORMUS Az utálatossággal még jól nem lakott, a mérhetetlen aljassággal még el nem borított föld szenvedéssel van tele! SEMIRAMA Nos, válaszd meg a szavakat, és felelj! ORMUS Az isteni szó elnémult. S csak egyetlen válasz jött erről Ammontól: frigyed gyalázatos! Királynő, téged mentelek! Fülemnek már elege van a hallásából! Magad menj, könyörgöm, Nino kősírjához, és kérdezd arról, amit elhallgatott előtted az isteni szózat. És mérlegelj, királynő! SEMIRAMA Nem reszketek: engedelmeskedem a parancsnak. (Lemegy Nino király mauzóleumának egyik lépcsőjén, nyomában Merodachhal és Ormusszal A mulatozók felmennek a lépcsőzeten, s eltűnnek. ) 4. Jelenet FALASAR Kaldeus lány! SUSIANA Tetrarcha, mit kívánsz? FALASAR Ne utasíts el keserűségedben! Hallgass meg! És öljön meg engem az a hang, mely eltemetve nyugszik, ha szavam után maradnak kételyeid! SUSIANA Rémülettel töltesz el, ha rám tekintesz... FALASAR Ó, te tiszta szívű, ártatlan kezű a boldog örömben szeretett nővérkém, nem szabad tovább szenvedned. SUSIANA Szavad kétélű kard! FALASAR Te egyszerű, mint a galamb, te okos, mint a kígyó, te hallgatag, mint a sír, vedd, ó, jól eszedbe, amit tudomásodra fogok hozni. SUSIANA Beszélj hát! FALASAR Fájdalom, kínzó fájdalom tör rád, ha szelíd szívedbe árasztom a gyűlöletet! SUSIANA Ó, égető láz! Hallgatlak. FALASAR Róla, igen, Smiramáról beszélek, akit rettenetes szenvedéllyel szerettem. Rajta, aki tőled elvette Merodachot, engem megfosztott a tróntól és szépséges személyétől, csak te tudsz, ó kaldeus lány, bosszút állni. SUSIANA Mély örvénybe szállok alá! FALASAR Annak számára, akit oly túláradóan szerettem, te, Susiana, ki elveszted a szerelmet, a fékevesztett gyűlölet eszköze, lelkifurdalás és borzalom leszel. SUSIANA Vak vagyok, nem hallak, távoli hangod borzalmasnak tűnik. FALASAR Lelkedből Merodach örökre tűnjön el, ó, Susiana! SUSIANA Ez a név, ez a név a szorongásnak tárja ki szívem kapuját! Meghalok!... FALASAR Nem kell félned ! Ez az éj az egyetlen, s mélyebb mint a halál... Falasar tetrarcha vagyok! Hadd fürkésszem ki és fordítsam meg a sorsot. Aztán legyen igazságos a föld: fogadjon engem széles kebelébe. SEMIRAMA Ó! SUSIANA Ó, ki kiált? FALASAR Smirama tér vissza... Jöjj hát! Meghalhatsz, vagy újra élhetsz attól, amit mondok! (Rövid huzakodás után eltűnnek.) 5. Jelenet MERODACH Smirama, légy erős! Térjen vissza hozzád a béke. SEMIRAMA Íme... újra látom... te vagy... MERODACH Nézz hát rám: Merodach!... SEMIRAMA A feltárult kősírból Nino király szellemalakját láttam kikelni... Jaj nekem... Odalenn az az árny oly élőnek látszott! Felemelt karral átkot szórt rám! MERODACH Nem! Smirama, álom volt ez! SEMIRAMA És nyirkos, hideg keze madárkaromként a torkom szorongatja... így!... Bűzlő és jajgató szájából éjnél feketébb vér csorgott esztelen fejemre... Ó, borzalom! Ments meg, ments meg, Merodach!... MERODACH Lángoló, kérő, szilárd lelkem mélyéről törjön elő e fénylő rémes órán tiszta erőm, és téged szolgáljon! Szertefoszlik a rémkép, ha rezzenéstelen szemembe nézel SEMIRAMA Bevégeztetett, bevégeztetett! MERODACH Lelkem legyen pajzs egy árny keltette őrület ellenében, ó tévelygő asszony! A halottak arcáról leolvastuk a bátorító, néma szót: ismerem az aranyakkal és királyokkal telt sírok titkát! SEMIRAMA Nézlek téged... MERODACH És megrészegítesz... (Ormus lep be.) SEMIRAMA Már érzem, hogy kezdek megnyugodni MERODACH Jaj nekem, szeretlek... SEMIRAMA A szíved énekel! Az élet ez, mely számomra újjászületik... ORMUS A halál ez! SEMIRAMA Az élet, Főpap, az élet ez! Mit nekem jóslatok, mit nekem vétkek! Nem félek a büntetéstől! ORMUS (Eltűnőben.) Ó, bujaság! 6. Jelenet (Éjszaka. Nagyon messze, a Baál-templom csúcsán kék fényoszlop gyúl ki.) SEMIRAMA A csillagokból nyugodt szemekkel szívod a fényt, és eltöltesz engem... MERODACH Az izzó sötétség mohó és mély álmokba ragad... SEMIRAMA Ó, csillagoktól, csókoktól, elszórt hangoktól, páros titkoktól mámoros éjszaka... Ó, nézd! A bolyongó Plejádok és a tiszta Kanopé hogy csillog... S a későn lenyugvó Erigó! Öröm övezi a halmokat, a ménesek fűszeres párája száll, a távoli hegyek ormairól harang visszhangja árad szét... MERODACH Ó, te édes, így álmodozol... Nem pengenek citerák és a lantok távol árasztják hangjukat. Ó, te, mint halvány rózsa, mely harmatot hullat reám... SEMIRAMA Az álmatlanság felemészti fagyos és magányos testemet... Elepedek... Fázom ma éjjel, Merodach... Emlékezz, ebben az órában... MERODACH Elfeledtem. Ittam a halott lótuszok kelyheiből feledtető boraidat... S különös illatszerek halványkék füstje szállt a levegőben... SEMIRAMA Úgy nézel, igen, mintha rövidesen távoznod kellene, tekinteted azt mondja: örökre... tekinteted azt mondja: soha... MERODACH Smirama, szerelmed rémületet kelt bennem. A hízelgő nagy órában csalfa reményt keltesz bennem, ha rám tekintesz! Smirama, Smirama, ne tovább! SEMIRAMA Merodach, én a jegyesed vagyok... MERODACH Királynő, ha ez szerelem, a szerelem gyötrődés. SEMIRAMA Az enyém vagy! Te az enyém vagy, ah, mindörökre. Én esztelen mámorom! Ó, önkívület! Ó, szeretnék vad mérgeket inni, sikoltani, kegyetlen álmukba veszni, kékeres kebleimet felszaggatni. Szeretném szomjamat a szép Nap- -kútnál oltani ! Violák közé hullani... Meghalni! Meghalni! Meghalni édes szavakat visszhangozva. MERODACH Felizzol ! És a láng elborít engem ! SEMIRAMA Smirama az életét kínálja neked. MERODACH Ó, adj nekem egy távolból jövő hangot. SEMIRAMA Csókjaim ismeretlen gyümölcsök ízét árasztják szét a szádban. MERODACH Ó, láz... ó, szenvedés... Ó, gyötrelem SEMIRAMA Ó, nyújtsd hát nekem mohó ajkaidat, ó, Merodach. MERODACH Felizzol. SEMIRAMA Hisz ez az én első végtelen szerelmes csókom. MERODACH És a láng elragad engem. Ó láz, szenvedés, gyötrelem. SEMIRAMA Te remegsz, te nyögsz, te gyötrődsz. A csókot... MERODACH Erőszakos vagy... SEMIRAMA A csókot... a csókot... MERODACH Smirama, Smirama, hagyj el, mert az elfutó óra elveszejt téged. Megöl az önkívület, ez az oly különös önkívület, önkívület... SEMIRAMA a szerelmes csókot. Ó meghalni az első felindulásban, mely megperzselt! MERODACH Ó, hallgass... SEMIRAMA mit én adtam, az első... MERODACH Smiramis... SEMIRAMA és örökkétartó csókjában MERODACH a halálnak... (Babilon királynéja hosszasan csókolja.) 7. Jelenet SUSIANA Gyalázat! Gyalázat! Gyalázat! Az istenekre, az életre és a halálra! Te, az anya ! SEMIRAMA Bolond vagy! Bolond vagy! SUSIANA Esküszöm! és figyelmeztetlek! Te, a fiú! SEMIRAMA Te hazudsz, ah, te hazudsz! te hazudsz! SUSIANA Megtöröm a becstelen frigyet! Leleplezem a szörnyűséges csalást! Merodach, ah, halld szavam! Téged Nyniának hívnak, fia vagy ennek az asszonynak! Ó, tűnjön el az egek alján az elfeketült napkorong! Nem vagyok képes többet mondani és meghalok. SEMIRAMA Nem csillagokat látok többé, hanem vért... (Semiramis észrevétlenül lemegy a mauzóleum sötétjébe.) 8. Jelenet SUSIANA Nynia, hallgass meg; Nynia, mindörökre! Nynia, hallgasd meg a szerelem szavát... Nézz rám! Megmentelek és megsértelek! Nynia, hallgass meg, Nynia mindörökre! Falasar küldött téged számkivetésbe, rabolta el Smiramát és Babilont, Nino királytól, atyádtól, ki sírban fekszik, ő fosztott meg téged megölve őt egy viharos éjszakán. Falasar a kősírban les rád, csak egy vágya van, hogy téged megöljön. Ő, aki mindezen bűnökben vétkes, ő könnyeid Forrása... MERODACH Fejem fölött dübörög zúgva a szörnyűséges égi hullám... a vak veremben melybe alászállok... (Övéből előveszi a fegyvert.) Legyen fölöttem átkozott mindörökre a miattam való siránkozás!... A pillanatra, a pillanatra, melyet vártam, s elérkezett, Tiamat fegyverére, a gyalázattal telt lélekre! Falasar, holtan kell feküdnöd! 9. és 10. Jelenet (Nynia a mauzóleumba rohan, a tetrarcha keresésére. Hirtelen, mintha rémképek üldöznék, Nynia visszatér a teraszra.) 11. Jelenet (Semirama tűnik fel a mauzóleum legfelső lépcsőin. kezét a mellén tátongó sebre szorítva. Nyneába villámként hasít az igazság, hogy anyját szúrta le Falasar helyett. Babilon királynője halottsápadtan a levegőt markolássza és elzuhan.) SEMIRAMA Ó, fiam, Nyniám, tejemmel táplált gyermekem, érzem, megtisztultam... Ó, lelkem gyermeke. KÓRUS Kékült vérét harmatozza az éj a szégyenletes szerelemre, mely immár elenyészik! SEMIRAMA Minden csepp véremre, mely szilaj és halandó szívemből kiömlött, KÓRUS Semiramis leszáll a gyászos mélységbe... Semiramis visszaadja az anyát gyermekének! SEMIRAMA Édes volt, jótékony volt a penge annak keblében, ki téged szólít! KÓRUS Semiramis, Semiramis, Semiramis, Semiramis! SEMIRAMA A gyötrelmek örök órájában, a borzongásokkal teljes órában, ah, hallgasd az anyai szót! A folyón megtérek az alvilágba, a lótusz virágai közé, hogy síri, anyai zokogással bolyongjak, hogy csak téged szeresselek mindörökre, hogy egyedül csak téged szeresselek mindörökre! De mielőtt még leszállnék a homályba, de mielőtt még el kellene vesztenem az emlékezést, ah, nézz rám gyermek! gyermekem! Nyniám! a kezedet... mely a bűnnek megadta a halált... és a gyermeknek... az anyát... akarom megcsókolni... (A királynő meghal, kinyúlva Nynia felé, aki bomlott elmével, rémületes arccal hullott térdre.) KÓRUS Semiramis! Semiramis! (Bohus Péter nyersfordítása)