Richard Strauss Salome SZEMÉLYEK: HERÓDES ANTIPAS, Judea tetrarchája tenor HERÓDIÁS, a felesége mezzoszoprán SALOME, Heródiás leánya szoprán JOCHANAAN, a próféta bariton NARRABOTH, fiatal szíriai tenor HERÓDIÁS apródja alt ÖT ZSIDÓ négy tenor, egy basszus KÉT NAZARÉNUS tenor, basszus KÉT KATONA basszus EGY KAPPADÓCIAI basszus EGY RABSZOLGA mezzoszoprán NARRABOTH Milyen szép ma este Salome hercegnő! APRÓD Nézd a holdat. Jaj, de furcsa a hold. Mintha sírból kelne egy asszony. NARRABOTH Jaj, de furcsa. Olyan, mint egy picike hercegnő, kinek lába kis fehér galamb. Úgy rémlik, táncol. APRÓD Akár egy halott asszony. Lassan imbolyog előre. (Zaj a lakoma termében) ELSŐ KATONA Micsoda lárma! Kik üvöltöznek ott benn, mint a fenevadak? MÁSODIK KATONA A zsidók. Mindig így szokták. A vallásukról vitatkoznak. ELSŐ KATONA Nevetséges ilyesmin vitatkozni. NARRABOTH Milyen szép ma este Salome hercegnő! APRÓD Mindig őt bámulod. Túl sokat nézed. Veszélyes dolog így nézni az emberekre. Valami borzasztó történhet. NARRABOTH Nagyon szép ma este. ELSŐ KATONA A tetrárka komornak tűnik. MÁSODIK KATONA Igen, komor. ELSŐ KATONA Kire bámul? MÁSODIK KATONA Nem tudom. NARRABOTH Milyen sápadt a hercegnő. Sohasem láttam még ilyen haloványnak. Olyan, mint fehér rózsa árnyéka ezüst tükörben. APRÓD Nem szabad nézned. Túl sokat nézed. Valami borzasztó történhet. JOKANÁN HANGJA (a ciszternából) Utánam jő majd Az, Aki erősebb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Ha eljő, az elpusztult helyek örvendezni fognak. Ha eljő, a vakok látókká lesznek. Ha eljő, süket fülek hallásra nyílnak. MÁSODIK KATONA Hallgattasd el! ELSŐ KATONA Ő szent ember. MÁSODIK KATONA Mindig badarságokat beszél. ELSŐ KATONA Nagyon szelíd. Naponta én adok neki enni. Mindig megköszöni. EGY KAPPADÓCIAI Ki ő? ELSŐ KATONA Próféta. A KAPPADÓCIAI Mi a neve? ELSŐ KATONA Jokanán. A KAPPADÓCIAI Honnan jön? ELSŐ KATONA A pusztából. Egy csapat tanítvány volt ott mindig körülötte. A KAPPADÓCIAI És miről beszél? ELSŐ KATONA Lehetetlen megérteni, hogy mit mond. A KAPPADÓCIAI Meg szabad nézni? ELSŐ KATONA Nem, a tetrárka megtiltotta. NARRABOTH A hercegnő feláll! Otthagyja az asztalt. Nagyon izgatott. Idejön. APRÓD Ne nézd őt! NARRABOTH Épp felénk tart! APRÓD Kérlek, ne nézd őt! NARRABOTH Olyan, mint egy eltévedt galamb. (Salome izgatottan belép) SALOME Nem maradok itt tovább. Nem bírok. Mért néz folyton a tetrárka, mért sandít felém reszkető pillái alól azzal a vakondszemével? Különös, hogy az anyám férje így bámul engem. Milyen édes itt a levegő! Végre lélegzem. Benn zsidók ülnek Jeruzsálemből, és majd széttépik egymást bolond szertartásaik miatt. Hallgatag, sunyi egyiptomiak, és brutális, durva rómaiak az otromba nyelvükkel. Ó, hogy gyűlölöm ezeket a rómaiakat! APRÓD (Narrabothnak) Valami szörnyűség fog történni. Miért nézed úgy? SALOME Mily’ jó a holdba nézni! Olyan, mint egy ezüst virág, hűvös és szűz. Olyan, mint a szűzleány szépsége, ami érintetlen maradt. JOKANÁN HANGJA Lásd, az Úr eljött, közel van az Emberfia. SALOME (a katonához) Kicsoda kiáltott? MÁSODIK KATONA A próféta, hercegnő. SALOME Ah, a próféta! Az, akitől a tetrárka fél? MÁSODIK KATONA Mi erről nem tudunk, hercegnő. A próféta volt, Jokanán, aki kiáltott. NARRABOTH (Saloméhoz) Parancsolja, hogy iderendeljem a gyaloghintóját, hercegnő? A kertben gyönyörű az éjszaka. SALOME (a katonához) Ugye, szörnyű dolgokat mond az anyámról? MÁSODIK KATONA Soha nem értjük, amit mond, hercegnő. SALOME Szörnyű dolgokat mond róla, bizony. RABSZOLGA (belép) Hercegnő, a tetrárka kéreti, térjen vissza a lakomába. SALOME Nem akarok bemenni. (rabszolga el) SALOME (Narrabothnak) Öreg ember a próféta? NARRABOTH Hercegnő, jobb volna, ha visszamenne. Ha megengedi, elkísérem. SALOME Öreg ember ez a próféta? ELSŐ KATONA Nem, hercegnő, egészen fiatal. JOKANÁN HANGJA Ne örvendj, Palesztina, hogy a bot, mely téged sújtott, összetört! Mert a kígyó magvából, szörnyű baziliszkusz támad, és az, aki születik, fölfalja a madarakat. SALOME Milyen különös a hangja. Szeretnék beszélni vele. MÁSODIK KATONA Hercegnő, a tetrárka nem tűri, hogy vele bárki is beszéljen. Sőt, még magának a főpapnak is megtiltotta, hogy beszéljen vele. SALOME Beszélni kívánok vele. MÁSODIK KATONA Lehetetlen, hercegnő! SALOME Beszélni akarok vele. Hozzátok fel a prófétát! MÁSODIK KATONA Azt nem szabad, hercegnő. SALOME (a ciszterna nyílásához lép, letekint) Milyen sötét van ott lenn! Iszonyú lehet ilyen fekete odúban élni! Olyan, mint a sír. (A katonákhoz) Nem hallottátok? Hozzátok föl a prófétát! Látni akarom! ELSŐ KATONA Hercegnő, nem tehetjük meg azt, amit kíván. SALOME (észreveszi Narrabothot) Ah! APRÓD Jaj, mi történik mindjárt itten. Tudom, valami borzasztó történik. SALOME (Narraboth-hoz lép) Ugye, te megteszed a kedvemért, Narraboth? Én mindig jó voltam hozzád. Meg kell tenned a kedvemért. Csak látni akarom ezt az érdekes prófétát. Az emberek oly sokat beszéltek róla. Úgy hiszem, a tetrárka fél tőle. NARRABOTH A tetrárka kereken megtiltotta, hogy bárki is fölemelje a kút fedelét. SALOME Narraboth, te megteszed érettem, és holnap, hogyha gyaloghintómon elhaladok a bálványos kapu alatt, kis virágot ejtek le neked, egy kis zöld bimbót. NARRABOTH Hercegnő, nem tehetem, nem tehetem. SALOME (rámosolyog) De megteszed, a kedvemért, Narraboth. Te is tudod, hogy megteszed értem. És holnap kora reggel csalánszövésű fátyolom alól rád pillantok, Narraboth, rád tekintek, talán rád is mosolygok. Nézz rám, Narraboth, nézz rám. Ah! Hiszen magad is tudod, hogy megteszed, amit kérek! Oly jól tudod... Tudom, hogy megteszed. NARRABOTH (jelt ad a katonáknak) Engedjétek ki a prófétát. Salome hercegnő látni akarja. SALOME Ah! (A próféta feljön a ciszternából. Salome rátekint, és lassan hátrál.) JOKANÁN Hol vagyon az, ki bűnei kelyhét immár megtöltötte? Hol vagyon az, ki egy napon a nép szemeláttára ezüst ruhában hal meg? Küldjétek ide, hogy hallja annak a hangját, aki a pusztában kiáltott, és a királyok palotáiban. SALOME Kiről beszél? NARRABOTH Azt senki sem tudja, hercegnő. JOKANÁN Hol vagyon a némber, ki parázna tekintettel gyönyörködött festett férfiakban, és követeket küldött a káldeusok országába? SALOME Az anyámról beszél. NARRABOTH Nem, nem, hercegnő. SALOME De az anyámról beszél. JOKANÁN Hol vagyon az asszony, ki odaadta magát az asszír vezéreknek? Hol vagyon ő, ki odaadta magát az egyiptomi fiúknak, kik finom gyolcsban és jácintkövekkel tündökölnek, és pajzsuk arany, s testük akár az óriásé? Mondjátok neki, keljen föl bujaságos ágyáról, vérparázna ágyáról, hogy meghallja annak a szavát, ki az Úr útjait készíti, s töredelmesen bánja meg bűneit. Ha pedig nem bánja meg, akkor is hívjátok ide, mert az Úr ostort tart kezében. SALOME Rettenetes ember. Valóban rettenetes. NARRABOTH Ne maradjon itt, hercegnő, kérem. SALOME Különösen a szeme, az rettenetes. Mintha fekete barlang lenne, melyben sárkányok laknak! Mintha fekete tó lenne, melyen babonásan reszket a holdfény. Mit gondolsz, beszél még? NARRABOTH Ne maradjon itt, hercegnő. Kérem, ne maradjon itt. SALOME Milyen sovány! Akár egy vézna elefántcsontszobor. Bizonyára szűz, mint a holdfény. A teste biztos hűvös, hűvös, mint az elefántcsont. Közelebbről szeretném látni. NARRABOTH Ne, ne, hercegnő. SALOME Közelebbről akarom látni. NARRABOTH Hercegnő! Hercegnő! JOKANÁN Ki ez a némber, aki rámnéz? Megtiltom, hogy rám tekintsen. Miért sunyít felém aranyozott pillái mögül azzal az arany szemével? Nem tudom, kicsoda. Nem akarom tudni, kicsoda. Mondjátok neki, távozzék innen! Vele nem akarok beszélni. SALOME Salome vagyok, Heródiás lánya, Júdea hercegnője. JOKANÁN Vissza, Babilon leánya! Ne közeledj az Úr választottjához! Anyád megtöltötte a földet bűneinek borával, és gonoszságának kiáltása az Úr füléhez is elért. SALOME Beszélj még, Jokanán, a hangod zene fülemnek. NARRABOTH Hercegnő! Hercegnő! Hercegnő! SALOME Hát beszélj, szólj még, Jokanán, mondd, mit kell tennem? JOKANÁN Ne közeledj hozzám, Sodoma leánya! Inkább boríts orcádra fátyolt, hints fejedre hamut, menj a pusztába, és keresd az Ember Fiát! SALOME Ki az az Ember Fia? Az is olyan szép, mint te, Jokanán? JOKANÁN Távozz tőlem! Hallom a palotában a halál angyalának szárnycsattogását. SALOME Jokanán! NARRABOTH Hercegnő, könyörgök, jöjj vissza! SALOME Jokanán! Szerelmes vagyok a testedbe, Jokanán. A tested fehér, mint a mező lilioma, melyet még nem érintett sarló. A te tested olyan fehér mint a hó Júdea hegyein. Arábia királynéjának kertjében a rózsák nem oly fehérek, mint a te tested, sem azok a rózsák, melyek a királynő kertjében vannak, sem az alkony lába, mely lombokra illan, sem a hold keble mely a tengeren piheg. Semmi a világon nem oly fehér mint a te tested. Engedd, hogy megérintsem a tested. JOKANÁN Vissza, Babilon leánya! A rosszat nő hozta erre a földre. Ne beszélj hozzám. Nem akarlak hallgatni. Én csak az én Uram Istenem szavára hallgatok. SALOME Nem, a tested utálatos. Olyan, mint a bélpoklos teste. Olyan, mint egy vályogfal, melybe viperák furakodtak; mint egy vályogfal, hol skorpiók fészkelnek. Olyan, mint fehérre meszelt sír, tele undoksággal. Borzalmas, borzalmas a tested. A hajadba vagyok szerelmes, Jokanán. Hajad hasonlatos a szőlőfürthöz, azokhoz a fekete szőlőfürtökhöz, melyek Edom tőkéin csüngenek. A te hajad olyan, mint a cédrus, mint azok a libanoni cédrusok, melyek árnyékot vetnek az oroszlánokra és a rablókra. A hosszú, fekete éjszakák, mikor a hold elbújik, és a csillagok félnek, nem ilyen feketék. A néma erdő... Semmi a világon nem olyan fekete, mint a te hajad. Engedd, hogy megérintsem a hajad. JOKANÁN Vissza, Szodoma leánya! Ne nyúlj hozzám! Ne szentségtelenítsd meg az Úristen templomát. SALOME Borzalmas a hajad! Por és sár mocskolja. Úgy ül a fejeden, akár egy töviskorona. Olyan, mint kígyók gombolyaga, mely nyakad köré tekerőzik. Nem szeretem a hajadat. A szájad kívánom, Jokanán. Olyan a szájad, mint skarlátszalag egy elefántcsonttornyon. Olyan, mint gránátalma, melyet ezüstkés szelt ketté. A gránátalmafa virágai, melyek Tyrus kertjében nyílanak, és pirosabbak a rózsánál, nem ilyen pirosak. A trombiták piros ordítása mely királyok jöttét jelzi, melytől reszket az ellenség nem olyan piros, mint a te piros szád. A te szájad pirosabb, mint a szüretelők lába, kik a présházban szőlőt taposnak. Pirosabb, mint a templomban lakó galambok lába. A szájad olyan, mint korall-ág a tenger homályában, mint a bíbor a moabiták sírjaiban, mint a királyok bíbora. Semmi a világon nem oly piros, mint a szád. Engedd, hogy megcsókoljam a szájadat. JOKANÁN Soha, Babilon leánya, soha, Szodoma leánya. Soha! SALOME Meg akarom csókolni a szád, Jokanán. Meg akarom csókolni a szád. NARRABOTH Hercegnő, hercegnő, te, ki olyan vagy, mint egy kert tele mirrhával, ki a galambok galambja vagy, ne nézd úgy ezt az embert. Ne mondj neki ilyeneket. Nem bírom elviselni. SALOME Meg akarom csókolni a szád, Jokanán. Meg akarom csókolni a szád. (Narraboth leszúrja magát, és holtan Salome és Jokanán közé esik.) Hadd csókoljam meg a szád, Jokanán. JOKANÁN Nem reszketsz, Heródiás leánya? SALOME Hadd csókoljam meg a szád, Jokanán. JOKANÁN Paráznaság leánya, csak egy ember van, ki téged megmenthet. Menj, keresd őt! Keresd őt! A galileai tengeren van egy sajkán és tanítványaihoz beszél. Térdepelj le a tenger partján, és hívd őt, szólítsd nevén. Ha hozzád jön, – és ő mindenkihez odamegy, aki hívja – borulj lábaihoz, kérd őt, bocsássa meg bűneid. SALOME Hadd csókoljam meg a szád, Jokanán! JOKANÁN Légy átkozott vérfertőző anya leánya. Légy átkozott. SALOME Hadd csókoljam meg a szád, Jokanán! JOKANÁN Nem akarok rádnézni. Átkozott vagy, Salome. Átkozott vagy. Átkozott vagy! (Visszamegy a ciszternába) Heródes Heródiással és kíséretével belép.) HERÓDES Hol van Salome? Hol a hercegnő? Miért nem jött vissza a lakomára, amint megparancsoltam neki? Nini, itt van. HERÓDIÁS Ne nézd őt. Mindig őt nézed. HERÓDES Hogy néz ki ma este nagyon a hold. Hát nem furcsa? Olyan, mint egy eszelős asszony, ki mindenütt szeretőt keres. Mint részeg nő tántorog a felhők közt, HERÓDIÁS Nem, a hold olyan, mint a hold, ennyi az egész. Menjünk be. HERÓDES Én maradok. Manasszé terítsetek ide szőnyeget! Gyújtsatok fáklyát. Még bort akarok inni vendégeimmel. (Megbotlik Narraboth holttestében) Ah, elcsúsztam. Megcsúsztam a vérben. Rossz jel. Miért van itt vér? És ez a holttest? Hogy kerül ide hulla? Ki ez a hulla? Nem akarom látni. ELSŐ KATONA A kapitányunk, uram. HERÓDES Nem adtam semmi parancsot, hogy megöljék. ELSŐ KATONA Önmagát ölte meg, uram. HERÓDES Különös. Ez az ifjú szíriai nagyon szép fiú volt. Emlékszem, Salomére folyton epedően nézett. El vele! (A katonák elviszik a holttestet.) Hideg van itt. Szél fúj. Vagy nincs itt szél? HERÓDIÁS Nem, nincs szél. HERÓDES Mondom: fúj a szél, Úgy rémlik, mintha a levegőben szárnycsattogást hallanék, óriás szárnyak csattogását. Nem hallod? HERÓDIÁS Semmit se hallok. HERÓDES Most már én se hallom. De az előbb hallottam. Nyilván a szél volt. Elmúlt. Csitt! Nem hallod? Egészen olyan, mintha hatalmas szárnyak csattognának. HERÓDIÁS Beteg vagy. Menjünk be. HERÓDES Nem vagyok beteg. De a lányod halálos beteg. Sohase láttam ilyen sápadtnak. HERÓDIÁS Mondtam már, hogy ne nézd. HERÓDES Töltsetek nekem bort! (bort hoznak) Salome, jöjj, igyál velem egy kis bort, Kitűnő borom van. Maga Caesar küldte. Mártsd bele kis piros ajkad, a te csöppnyi piros ajkad, s utánad kiiszom a serleget. SALOME Nem vagyok szomjas, tetrárka. HERÓDES (Heródiáshoz) Hallod, hogy felelget nekem ez a te leányod? HERÓDIÁS Igaza van. Mért bámulod mindig? HERÓDES Hozzatok gyümölcsöt! (gyümölcsöt hoznak) Salome, jöjj, egyél velem gyümölcsöt. Szeretem látni apró fehér fogaid harapását a gyümölcsben. Harapj le egy kicsit, csak egy csöppet ebből a gyümölcsből, a többit én eszem meg. SALOME Nem vagyok éhes, tetrárka. HERÓDES (Heródiásnak) Lám, hogy nevelted a leányodat. HERÓDIÁS A lányom meg én királyi sarj vagyunk. A te apád pedig tevehajcsár volt. Tolvaj volt. És azonkívül rabló. HERÓDES Salome, jöjj, ülj mellém. Ülj föl anyád trónjára. SALOME Nem vagyok fáradt, tetrárka. HERÓDIÁS Láthatod, hogy hallgat rád. HERÓDES Hozzatok ide... Mit is akartam?... Elfelejtettem. Ah! Ah! Eszembe jutott. JOKANÁN HANGJA Imé, elérkezett az idő, elérkezett a nap, melyről szólottam vala. HERÓDIÁS Hallgattassátok el! Ez az ember folyton átkokat okád rám! HERÓDES Semmit sem mondott most ellened. Különben is nagyon nagy próféta. HERÓDIÁS Nem hiszek a prófétákban. De te, te félsz tőle. HERÓDES Én senkitől se félek. HERÓDIÁS Mondom, hogy félsz. Miért nem adod ki a zsidóknak, kik már több hónapja követelik? ELSŐ ZSIDÓ Valóban, uram, jobb lenne, ha kiszolgáltatnád nekünk. HERÓDES Elég ebből. Nem adom őt kezetekre. Ő szent ember. Olyan ember, aki látta Istent. ELSŐ ZSIDÓ Az lehetetlen. Illés próféta óta senkise látta Istent. Ő volt az utolsó, ki Istent színről-színre látta. Ma már Isten nem mutatkozik. Elrejtőzik. Ezért szakadt az országra ez a nagy sanyarúság, ez a nagy sanyarúság. MÁSODIK ZSIDÓ Tulajdonképpen nem tudni, hogy Illés csakugyan látta-e Istent. Sőt lehetséges, amit látott csak Isten árnyéka volt. HARMADIK ZSIDÓ Isten soha se rejtőzik el. Megmutatkozik mindenkor és minden helyen. Isten a rosszban és Jóban egyaránt jelen van. NEGYEDIK ZSIDÓ Nem kéne így beszélned, ez nagyon veszedelmes tanítás Alexandriából. És a görögök pogányok. ÖTÖDIK ZSIDÓ Hogy az Isten miként cselekszik, azt senki se tudja, mivelhogy az ő útjai titokzatosak. Alá kell vetnünk magunkat akaratának, mert Isten nagyon hatalmas. ELSŐ ZSIDÓ Igazad van. Isten rettenetes. De erről az emberről szólva, ő sohasem látta Istent. Illés próféta óta senkise látta Istent. Ő volt az utolsó… stb. MÁSODIK ZSIDÓ Tulajdonképpen nem tudni… stb. Isten rettenetes, egyaránt összetör erőset és gyengét. neki mindenki ugyanannyit ér. Sőt, lehetséges… stb. HARMADIK ZSIDÓ Isten soha se rejtőzik el... stb. NEGYEDIK ZSIDÓ Nem kéne így beszélned… stb. A görögök pogányok és nincsenek körülmetélve. Hogy Isten miként cselekszik, azt senki se tudja, mert Isten hatalmas. egyaránt összetör erőset és gyengét. Isten hatalmas. ÖTÖDIK ZSIDÓ Hogy Isten miként cselekszik, azt senki se tudja… stb. Lehet hogy az, amit mi jónak nevezünk, nagyon rossz, és az, amit rossznak tartunk, nagyon jó. Semmit se tudhatunk. HERÓDIÁS (Heródeshez) Hallgattasd el őket, untatnak. HERÓDES Azt hallottam, hogy Jokanán tulajdonképpen a ti Illés prófétátok. ELSŐ ZSIDÓ Ez képtelenség. Illés próféta ideje óta több mint három évszázad múlt el. ELSŐ NÁZÁRETI Én bizonyos vagyok, hogy ő Illés próféta. ELSŐ ZSIDÓ Ez képtelenség… stb. MÁSODIK ZSIDÓ Nem, ő nem Illés próféta. HERÓDIÁS Hallgattasd el őket! JOKANÁN HANGJA Eljött a nap, az Úr napja, és hallom a hegyeken át annak lépteit, ki a világ megváltója lészen. HERÓDES Mit jelent az, hogy a világ megváltója? ELSŐ NÁZÁRETI A Messiás eljött. ELSŐ ZSIDÓ A Messiás nem jött el. ELSŐ NÁZÁRETI A Messiás eljött, és mindenütt csodát tesz. Egy galileai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Meggyógyított két kapernaumi bélpoklost. MÁSODIK NÁZÁRETI Kezének puszta érintésével. ELSŐ NÁZÁRETI Vakokat is meggyógyított. Látták őt egy hegyen, amint beszélt az angyalokkal! HERÓDIÁS Ohó! Nem hiszek a csodákban, Túl sok csodát láttam már! ELSŐ NÁZÁRETI Jairus halott leányát is föltámasztotta. HERÓDES Mi? Föltámasztja a halottakat? ELSŐ ÉS MÁSODIK NÁZÁRETI Föl, uram. Föltámasztja a halottakat. HERÓDES Megtiltom neki, hogy ilyesmit csináljon. Borzasztó lenne, ha a holtak visszajönnének! Hol van most ez az ember? ELSŐ NÁZÁRETI Ő mindenütt van, Uram, de nagyon nehéz megtalálni. HERÓDES Meg kell találni. MÁSODIK NÁZÁRETI Azt mondják, most Samariában van. ELSŐ NÁZÁRETI Pár nappal ezelőtt elhagyta Samariát. Azt hiszem, most Jeruzsálem környékén van. HERÓDES Figyeljetek: Megtiltom neki, hogy föltámassza a halottakat! Borzasztó lenne, ha a holtak visszajönnének! JOKANÁN HANGJA Ó, a szemérmetlen szajha, Babilon leánya, így szól az Úr, az Isten: HERÓDIÁS Hallgattassátok el. JOKANÁN HANGJA „Nagy tömeg ember gyűlik össze ellene, köveket ragadnak, és megkövezik.” HERÓDIÁS Jaj, az orcátlan! JOKANÁN HANGJA „A had kapitányai szúrják át ezt a némbert kardjukkal, és morzsolják össze pajzsaikkal.” HERÓDIÁS Hallgasson el! Hallgasson! JOKANÁN HANGJA „Ezenképpen pedig eltörlöm a föld színéről a bűnt, hogy valamennyi asszony okuljon majd az ő gyalázatos példáján!” HERÓDIÁS Hallod, mit mond ellenem? Te pedig engeded, hogy piszkolja hitvesed? HERÓDES Hiszen nem mondta a neved. JOKANÁN HANGJA Eljő az idő, mikor a nap olyan fekete lészen, mint a ravatal-posztó, és a hold olyan lészen, mint a vér, az ég csillagai lepotyognak a földre mint az éretlen fügék a fügefáról. Eljön az idő, mikor a föld királyai megremegnek. HERÓDIÁS Ha! ha! Ez a próféta úgy locsog, mint egy részeg. A hangját azonban nem bírom elviselni, utálom a hangját. Parancsolj rá, hogy hallgasson. HERÓDES Salome, táncolj nekem. HERÓDIÁS Nem akarom, hogy táncoljon. SALOME Nincs kedvem táncolni, tetrárka. HERÓDES Salome, Heródiás leánya, táncolj nekem! SALOME Nem táncolok, tetrárka. HERÓDIÁS Láthatod, mennyire engedelmeskedik neked. JOKANÁN HANGJA Trónusán székel majd, köntöse bíbor lészen és skarlát. És az Úr angyala lesújt. És nyüvek és férgek falják föl. HERÓDES Salome, Salome, táncolj nekem, könyörgök. Szomorú vagyok ma este, hát táncolj nekem. Salome, táncolj nekem! Ha táncolsz, kérhetsz tőlem, amit akarsz, én teljesítem. SALOME (föláll) Igazán mindent megkapok, amit kérek, tetrárka? HERÓDIÁS Ne táncolj, leányom. HERÓDES Mindent, mindent, még királyságom felét is. SALOME Megesküszöl erre, tetrárka? HERÓDES Esküszöm, Salome. SALOME Mire esküszöl meg, tetrárka? HERÓDES Az életemre esküszöm, a koronámra esküszöm, az isteneimre esküszöm. HERÓDIÁS Ne táncolj, leányom! HERÓDES Ó, Salome, Salome, táncolj! SALOME Megesküdtél, tetrárka. HERÓDES Megesküdtem, Salome. HERÓDIÁS Lányom, ne táncolj! HERÓDES Akár a királyságom felét is. Tündökletesen szép királyné leszel… Jaj, milyen hideg van itt. Jeges szél fúj, és hallom… miért hallom a levegőben szárnyak csattogását? Ah! Úgy rémlik, mintha egy hatalmas fekete madár lebegne a terasz fölött. Mért nem láthatom ezt a madarat? Szárnycsattogása rettenetes. Metsző hideg szél fúj… De nem, nincs is hideg, forróság van. Öntsetek vizet a kezemre, adjatok havat harapni, oldjátok ki a köpenyem. Gyorsan, gyorsan, vigyétek innen ezt a köpenyt! De nem! Hagyjátok! Szorít ez a rózsakoszorú, fáj. Mintha tüzet fogtak volna a virágok. (Letépi a fejéről a koszorút, és az asztalra dobja.) Csakhogy végre lélegzem. Most boldog vagyok. Ugye, táncolsz, Salome? HERÓDIÁS Nem akarom, hogy táncoljon. SALOME Táncolok neked, tetrárka. (Rabszolganők kenőcsöket és hét fátyolt hoznak,és leveszik Salome lábáról a sarut.) JOKANÁN HANGJA Ki az, ki Edomból jön? Ki az, ki Bosrából jön bíborra festett ruhájában? Ki tündököl ékes köntösében, és ki lépeget ilyen roppant erővel? Ruháját azonban miért fröccsentette be a skarlát? HERÓDIÁS Menjünk be. Ennek az embernek a hangja megtébolyít. Nem akarom, hogy táncoljon a leányom, miközben ez mindig ordítozik. Nem akarom, hogy táncoljon, miközben így nézed. Egyszóval: Nem akarom, hogy táncoljon. HERÓDES Hiába kelsz föl, hitvesem, királyném, mert ez nem segít rajtad. Úgy se megyek be addig, amíg nem táncolt. Táncolj nekem, Salome, táncolj! HERÓDIÁS Ne táncolj, leányom! SALOME Készen vagyok, tetrárka. (A zenészek vad zenébe kezdenek. Salome, kezdetben anélkül, hogy táncolni kezdene, föláll és jelt ad a zenészeknek, mire a vad ritmus azonnal megszelídül, és lágyan ringatódzó zenévé válik. Salome ekkor eltáncolja a „hétfátyoltánc”-ot. Egy pillanatig úgy tűnik, elbágyadt, aztán hirtelen összeszedi magát, és új erőre kapva fölkel. Egy pillanatra ábrándos tartásban megáll a ciszternánál, ahol Jokanánt fogvatartják, majd fölugrik, és Heródes lábaihoz borul.) HERÓDES Ah! Isteni! Csodás, csodás! Látod, hogy táncolt nekem a leányod. Jer közelebb, Salome. Jer ide, hogy odaadhassam a díjad. Hálám királyi lesz. Mindent megkapsz, amit a szíved kíván. Mondd, mit akarsz? SALOME Azt akarom, hogy hozzák ide azonnal ezüst tálban… HERÓDES Ezüst tálban… Hát hogyne… ezüst tálban. Micsoda egy bájos kislány, nem? Mi az, amit ezüst tálban kérsz, édes, szép Salomém, ki szebb vagy Júdea valamennyi leányánál? Mit hozzanak ide neked ezüst tálban? Mondd meg. Bármi is az, a tiéd. Minden kincsem a tiéd. Mit akarsz, Salome? SALOME (föláll, mosolyogva) Jokanán fejét. HERÓDES Nem, nem! HERÓDIÁS Ezt jól megmondtad, leányom, Jól megmondtad! HERÓDES Nem, nem, Salome. Te nem ezt kéred. Ne hallgass anyádra. Ő mindig rossz tanácsot adott. Ne hallgass rá. SALOME Nem anyámra hallgatok. A magam gyönyörűségére kérem Jokanán fejét, ezüst tálban. Te megesküdtél, Heródes. Megesküdtél, ne feledd. HERÓDES Tudom, megesküdtem. Tudván tudom. Isteneimre esküdtem meg. De könyörgök, Salome, kérj valami mást. Kérd tőlem a királyságom felét, odaadom. Csak azt ne kérd, amit kértél. SALOME Én Jokanán fejét kérem tőled. HERÓDES Nem, nem, ezt nem adhatom. SALOME Megesküdtél, Heródes. HERÓDIÁS Igen, megesküdtél. Mindnyájan hallottuk. HERÓDES Hallgass, asszony. Nem hozzád beszélek. HERÓDIÁS Leányomnak igaza van, hogy Jokanán fejét kéri. Folyton átkokat okádott rám. Förtelmes dolgokat mondott ellenem. Látszik, mennyire szereti az anyját. Ne engedj, leányom, ne engedj! Megesküdött. HERÓDES Hallgass. Ne beszélj. Salome, könyörgök, ne makacskodj! Lásd, én mindig szerettelek. Talán nagyon is szerettelek. Hát ne kérd ezt. Egy ember feje, melyet levágtak a nyakáról, az undok. Figyelj hát ide! Van egy smaragdom. Ez a világ legszebb smaragdja. Ugye akarod ezt? Kérd, és neked adom a legszebb smaragdot. SALOME Én Jokanán fejét kérem! HERÓDES Nem hallgatsz rám, még most se hallgatsz rám. Hadd beszéljek veled, Salome. SALOME Jokanán fejét. HERÓDES Csak azért mondod, hogy kínozz vele, mert egész este néztelek. Szépséged összezavart. Jaj, jaj, bort ide! Szomjazom! Salome,Salome, legyünk barátok. Hát nézd csak. Ah! Mit is akartam mondani? Mi volt az? Ah! eszembe jutott! Salome, te ismered fehér páváimat, az én szép, fehér páváimat, melyek kertemben sétálnak a mirtusok között. Mindet, mindet neked adom. Nincs a világon király, kinek ilyen pávái volnának. Csak száz pávám van, de neked adom valamennyit. (Kiüríti a serlegét) SALOME Add nekem Jokanán fejét! HERÓDIÁS Jól megmondtad, leányom. HERÓDES Hallgass! Úgy rikácsolsz, mint valami ragadozó madár. HERÓDIÁS Te pedig nevetséges vagy páváiddal együtt! HERÓDES Nem bírom a hangod. Mondom, maradj csöndben! Salome, gondold meg, mit teszel. Lehet, hogy ezt az embert Isten küldte. Szent ember. Isten ujja érintette. Hát csak nem akarod, hogy valami baj érjen, Salome? Hallgass rám! SALOME Nekem Jokanán feje kell. HERÓDES Ah, nem hallgatsz rám. De csillapodj, Salome. Én, látod, nyugodt vagyok. Figyelj ide: Ékszereket rejtettem el itt, ékszereket, melyeket anyád nem is látott. Van egy nyakláncom négy igazgyönggyel. Van topázom, mely sárga, mint a tigris szeme. Van topázom, mely rózsaszínű, mint a galamb szeme, van topázom, mely zöld, mint a macska szeme. Van opálom, mely mindig jéghideg lánggal ég. Neked adom mindet, mindet! Van krizolitom és berillem, krizoprázom és rubintom. Van sardonixom és jácintkövem, és kalcedonom, s neked adnám valamennyit, és még sok egyebet is. Van kristályom, melybe nőknek tilos betekinteni. Gyöngyházdobozomban három varázslatos türkiszem van: ha homlokán hordja valaki, az olyan dolgokat lát, melyek nincsenek is. Nagy kincsek ezek. Hát mit akarsz, Salome? Neked adok mindent, amit akarsz, csak ezt az egyet nem: csak az ő életét nem. Odaadnám neked a főpap palástját. Odaadnám neked a szentek szentjének kárpitját. ZSIDÓK Ó, ó, ó. SALOME Add nekem Jokanán fejét! HERÓDES (székébe hanyatlik) Hát adjátok neki, amit kér. Ez valóban az anyja leánya! (Heródiás lehúzza a tetrárka ujjáról a halál gyűrűjét, odanyújtja az első katonának, aki tüstént a hóhérnak viszi.) Ki vette el a gyűrűmet? (A hóhér lemegy a kútba.) Jobb kezemen gyűrű volt. Ki itta meg boromat? Serlegemben bor volt. Csordultig volt borral. Valaki megitta. Jaj, biztosan valami borzasztó történik valakivel. HERÓDIÁS Igaza van a leányomnak! HERÓDES Biztos vagyok benne, hogy valami borzasztó történik. SALOME (a ciszternánál hallgatózik) Minden néma. Semmit se hallok. Mért nem kiált ez az ember? Ó, ha valaki meg akarna ölni engem, én ordítanék, nem hagynám magam, nem tűrném! Sújts rá, vágd, Námán! Sújts, mondom! Nem. Semmit se hallok. Iszonytató csönd. Jaj, valami a földre hullott. Hallottam, lezuhant. A hóhér pallosa volt. Fél ez a rabszolga. Elejtette a pallosát! Nem meri megölni. Gyáva rabszolga. Katonákat kell leküldeni! (Heródiás apródjához fordul) Jer ide. Te ugye a barátja voltál annak, aki meghalt. Hát bizony, mondom neked, nincs még elég halott. Hagyd meg a katonáknak, szálljanak le a kútba, és hozzák ide, amit kérek, amit a tetrárka ígért nekem, ami az enyém. (Az apród visszatorpan. Salome a katonákhoz fordul.) Katonák, jertek ide. Ereszkedjetek le ebbe a ciszternába, és hozzátok ki annak az embernek a fejét! Tetrárka, tetrárka, parancsold meg katonáidnak, adják ide nekem Jokanán fejét! (Óriási fekete kar, a hóhér karja kinyúlik a ciszternából, és ezüst pajzson Jokanán fejét hozza föl. Salome megragadja a fejet. Heródes a köpenyével eltakarja arcát. Heródiás mosolyogva legyezi magát. A názáretiek letérdepelnek, imádkozni kezdenek.) Ah! Nem engedted megcsókolni a szádat, Jokanán! Hát most mégis megcsókolom. Harapdálom fogaimmal, mint az érett gyümölcsöt. Igen, megcsókolom a szájad, Jokanán. Megmondtam. Ugye megmondtam? Hát most megcsókolom. De miért nem nézel rám, Jokanán? Szemed, mely oly rettenetes volt, és villámlott a haragtól, dölyftől, most becsukódott. Miért húnyod be a szemed? Nyisd ki. Emeld pilláid, Jokanán. Miért nem pillantasz rám? Félsz tőlem, Jokanán, azért nem mersz rámtekinteni? És nyelved, most már hallgat, Jokanán, ez a skarlát kígyó, mely rám köpte nyálát. Milyen furcsa, nem? Hogy van az, hogy ez a vörös vipera nem moccan többé? Gyalázatos szókkal mocskoltál engem, Salomét, Heródiás leányát, Júdea hercegnőjét. Hát lásd, én még élek, de te halott vagy, fejed pedig az enyém. Azt tehetem vele, amit akarok. Oda vethetem az ebeknek és az ég madarainak. Amit otthagynak a kutyák, azt fölzabálják az ég madarai. Jaj, Jokanán, Jokanán, szép voltál. Tested elefántcsontoszlop volt ezüst talpazaton. Kert volt, csupa-csupa galambbal és ezüstliliommal. Semmi a világon nem volt olyan fehér, mint a te tested. Semmi a világon nem volt oly fekete, mint a te hajad. Semmi a világon nem volt oly piros, mint a te szájad. Hangod füstölő volt, és mikor rádtekintettem, különös muzsikát hallottam. Jaj, miért nem néztél rám, Jokanán? Szemed bekötötted annak keszkenőjével, ki Istent akarja látni. Bizony! Istenedet láttad, Jokanán, de engem nem láttál, sohase láttál engem. Ha láttál volna, megszerettél volna! Szomjúhozom szépségedre. Éhezem testedre. És se bor, se gyümölcs nem csillapíthatja az én vágyakozásomat. Mit tegyek most, Jokanán? Se folyók, se nagy-nagy tengerek nem olthatják el az én tüzes vágyamat. Jaj, miért nem néztél rám? Ha rámtekintesz, megszeretsz. Tudom, hogy megszeretsz, mert a szerelem titka nagyobb, mint a halál titka. HERÓDES (Heródiásnak) Szörnyeteg a lányod. Szörnyeteg. HERÓDIÁS A leányom jól tette, amit tett. Most már itt akarok maradni. HERÓDES (föláll) Ó, megszólalt a bátyám felesége! Gyere. Nem akarok ittmaradni. Mondtam már, hogy gyere. Biztos, hogy valami borzasztó történik. Bújjunk el a palotában, Heródiás, már reszketek. Manassze, Issszakár, Oziász, oltsátok el a fáklyákat! Rejtsétek el a holdat, rejtsétek el a csillagokat! Valami borzasztó fog történni. (A rabszolgák eloltják a fáklyákat. A csillagok kialszanak. Egy nagy felhő úszik a hold elé és teljesen eltakarja. A színpad elsötétül. A tetrárka elindul fölfelé a lépcsőn.) SALOME (bágyadtan) Ah! Hát megcsókoltam a szájad, Jokanán. megcsókoltam a szájad. Keserű íze volt az ajkadnak. Véríze volt? Nem? Lehet, hogy talán szerelem-íze volt. Azt mondják, a szerelem keserű. De mindegy. Mindegy. Megcsókoltam a szájad, Jokanán. Megcsókoltam a szájad. (Holdsugár hullik Saloméra, és megvilágítja.) HERÓDES (megfordul) Öljétek meg ezt a nőt. (Katonák rohannak elő és pajzsaikkal összezúzzák Salomét.) Kosztolányi Dezső fordítása alapján