Domenico Cimarosa A PÁRIZSI FESTŐ EURILLA szoprán gazdag ifjú hölgy, a költészet kedvelője CINTIA Eurilla unokahúga, szellemes hölgy, szerelmes a Báróba (szoprán) MONSIEUR DE CROTIGNAC festő, szerelmes Eurillába (tenor) CRICCA BÁRÓ Eurilla vőlegénye, indulatos és féltékeny természetű férfiú (basszus) BROCCARDO Eurilla intézője (tenor) Nyitány ELSŐ FELVONÁS 1. jelenet Bevezetés EURILLA Hallgasson már, figyelje az izgalmas nagyjelenetet: hogyan beszél szerelméről Berenice szeretett Titusához. BÁRÓ Nemcsak hogy Berenicét, Titust is vigye az ördög; vagy hozzám jön, kedves hölgyem, vagy nagy lármát csapok itt. MONSIEUR Berenice királynő szólni kíván, s ön kiabál! Ugyan úrnőm, folytassa csak, tréfát nem tűr e dolog. EURILLA, MONSIEUR Önnek valóban jó az ízlése, legalább ez megvigasztal. BÁRÓ (Nyavalyások mindahányan, micsoda élet, megpukkadok.) EURILLA „Titusom, édes reményem, ó jaj, mi lesz énvelem? Jobb lenne együtt maradnunk, ne hagyj el, ó irgalom!" MONSIEUR Brávó, brávó! de mit látok? Ez itt alszik, mint a bunda, ah mon dieu, mily neveletlenség! EURILLA Igaz Isten, ha a jegyese leszek, kétségbeesem valóban! MONSIEUR (Mily szeretetreméltó és bájos, igazán kegyetlenség elkeseríteni!) BROCCARDO Uraságok, a végrendeletet ím végre megtaláltam! BÁRÓ Ki az, ki szólít, tán csak nem Berenice? BROCCARDO (Ez meg miket beszél itt?) Az úrnő hol lehet? BÁRÓ Az úrnő felolvas... ó jaj! Monsieur! Nincs itt Monsieur. EURILLA Itt vagyunk, Báró úr. MONSIEUR Alszik! Micsoda tohonya! BROCCARDO A végrendelet elkészült. EURILLA Mily neveletlenség, minő sértés! BÁRÓ Végül is, mi rosszat tettem? EURILLA Hallgasson! MONSIEUR Maga tökkelütött. BÁRÓ (Mit nem kell túrni ezektől!) MONSIEUR Mily méltatlanság! EURILLA Mily gyötrelem! BÁR Mily bosszúság! BROCCARDO Milyen bolondság! EURILLA, MONSIEUR Mily gyötrelem, ah mily bosszúság, mennyi baj, mennyi kár! BROCCARDO Mi bolondság, mi szenvedés, mi bolondéria jár ezekkel! BÁRÓ Mily bosszúság, mi gyötrelem, ó mily bosszúság, mennyi baj! EURILLA, MONSIEUR, BROCCARDO, BÁRÓ A fejem nincs a helyén már! A szédülés is elfog, gondolkozni sem tudok már, nincs a fejem a helyén, nem tudom már, mit tegyek. Recitativo EURILLA Elaludni, teringettét! míg egy drámát olvasok fel, s Berenice sírásával nem törődni? BÁRÓ Oly sokan elalusznak nyilvánosan a színházi zsöllyében, miközben trillázik a király vagy királynő; mért ne alhatnék én itt a kanapén? BROCCARDO (Aztán csodálja, ha kinevetik.) MONSIEUR Aki párizsi, mint én is, úrnőm, abban más a szellem, más a lélek, más az ész; ez itt Marseille-ből jön, semmihez sem ért. BÁRÓ Aki tehát nem párizsi, drága festő uram, az mind szamár? MONSIEUR Körülbelül. De szerényen hallgatok. BÁRÓ Micsoda jóság! (Átkozott!) De Broccardo, most nincs idő a tréfára, rajta, olvassuk fel újra a végrendeletet! Drága Eurilla úrnő... EURILLA (Ah, én boldogtalan!) BROCCARDO Ez bizony nem Titus és Berenice! BÁRÓ Felolvasná ön? EURILLA Kívülről tudom, s most elmondom, ami benne áll. MONSIEUR (A szívem elszorul.) EURILLA Atyám végrendeletében - zsarnoki végrendelet! - megparancsolja, hogy menjek nőül... BÁRÓ ...a jeles Cricca báróhoz, vagyis hozzám. MONSIEUR Ah úrnőm, úrnőm! Istenem, elalélok! EURILLA Mi baj? MONSIEUR Semmi, múló főfájás. BÁRÓ Felrobbanok, vagy összetöröm ezt a piktort. EURILLA Az örökségen túl, mely nem kevés, e feltétellel hagyott rám atyám húszezer scudót, letétben. BÁRÓ Azért, hogy hozzám jöjjön feleségül. EURILLA Ez hozzá tartozik; de van egy cikkely: ha megtagadnám önnek nyújtani jobbomat, a húszezer scudó átszármazik bizonyos Cintiára, aki unokahúgom, és Marseille-ban lakik. BÁRÓ (S akit sajnos ismerek, s akit szerettem eddig.) Gyorsan hát a kezét! MONSIEUR Kétségbeesem... EURILLA Lassan uram, nem fejeztem még be. Ha az ön hibájából nem jön létre a házasság, vagyis ha ön elutasítana, a magam uraként rendelkezem a húszezer scudóval, s ahhoz megyek, akihez akarok! MONSIEUR Istenek! fellélegzem: én leszek a férjed. BROCCARDO (Ugrásra készen áll.) BÁRÓ Hogy én elutasítsam? Elhagyjam önhibámból? Sőt: elveszem, most tüstént elveszem. EURILLA Nincs megszabott időpont: gondolkozom még három hónapig. MONSIEUR Sőt, három évig. BÁRÓ Nem, háromszázig; én azonban véghez akarom vinni legkésőbb három óra múlva. (Ah, félek, hogy Cintia idejön Marseille-ből, és megzavarja az esküvőt; megtenné, hogy borsot törjön...) EURILLA Mit szólsz, jó Broccardo? BROCCARDO Három óra, mily nyomorúság! MONSIEUR Ah, mademoiselle, ah, mon ami, három óra... BÁRÓ Ön mit sóhajtozik? Netán a szíve fáj? Őszinte részvétem. BROCCARDO Oh, mily tapintat! EURILLA Oh, milyen ostoba vőlegény! MONSIEUR Látszik, hogy nincs agya. BÁRÓ Kedves festő uram, foglalkozhatna azzal, amit vállalt: menjen a műtermébe befejezni az arcképet, amit már ki is fizettem. MONSIEUR Ne aggódjék, már készen van: Mademoiselle, Báró, nézzék meg, mily szép formák, mily tiziáni színek, minő térhatás, ajka szinte megszólal, s mily szép szemöldök: egy mérföldről is felismerni a Bárót. Cavatina MONSIEUR Fekete szemöldököt lát majd, ám a zordon pillantás alatta fenséggel van teli. Drágám, önről beszélek, fekete ez a szempár, de, oh Isten! nincs benne szánalom. Meglátja majd, meglátja... drága... ön... tudja meg... (Ez a fickó összezavar, s miatta félrebeszélek.) 2. jelenet Recitativo BÁRÓ Ez a párizsi festő úr... EURILLA Nos, ő híres ember: Monsieur de Crotignac. BÁRÓ Nos, három óra időt adok: most írok Cintiának, hogy ön elutasít. (Ijesszünk csak rá.) EURILLA Három óra, mily barbárság! mi balsors! Ki fejezi be a Berenice-drámát? BÁRÓ Berenice bolond, ha ügyeinkbe avatkozik. EURILLA Mit hallok! Bolond? egy jeles, szeretetreméltó úrnő! Bocsáss, 6 bocsáss meg, szépséges Berenicém! Tisztességed, neved a legdrágább nekem: ez csak nevessen a történeten, hisz oly szamár. 3. jelenet Recitativo BROCCARDO Ezt szépen megcsinálta. BÁRÓ Jöjj ide, Broccardo: teljes őszinteséggel mondd meg, mi az ördögöt kíván tőlem ez a Berenice. BROCCARDO Hát... nem is tudom... Szóval ő egy főrangú hölgy... BÁRÓ Ki? BROCCARDO Berenice. BÁRÓ Eh, eridj te is Berenicével együtt a pokolba. 4. jelenet Duett CINTIA Gyűlöletes vetélytársnőm háza éppen ez, tudom. Ah, a Báró tán éppen szép hölgyével beszélget. BÁRÓ Hűtlen és hálátlan asszony, jól tudom, hogy nem szeret; ó, a piktor az úrnővel éppen együtt van talán. CINTIA Ha nem csalódom... BÁRÓ Ha nem tévedek... CINTIA Ez a Báró! BÁRÓ Jóságos Isten, ez Cintia! CINTIA Most megfogtalak! BÁRÓ Eljött, itt van! CINTIA, BÁRÓ Ah, a szívem egyre jobban reszket, dobban keblemben. BÁRÓ Rajta, bátorság... CINTIA Eltökéltség... BÁRÓ Forduljunk csak vissza... CINTIA Gyere ide, gazember! BÁRÓ Lassabban a címekkel! CINTIA Ha elfutsz, én kiáltok! BÁRÓ Semmi hevesség, semmi nyugtalanság, szépen, csendesen elbeszélgetünk. CINTIA, BÁRÓ Mily különös eset, már-már elalélok, ó, a zsarnok végzet mily könyörtelen! Recitativo CINTIA Csitt! semmi nyugtalanság, nehogy felforrjon a vér. BÁR Magától értődik: békésen, szelíden. CINTIA Ha nem csalódom, Marseille-ben még szerettél. BÁRÓ Lehetséges, hisz sok lányt szerettem. CINTIA (Lám, e válasz rávall a szélhámosra!) De menjünk szép sorjában: azt is mondták, azért jöttél ide, hogy Eurillát nőül vegyed. BÁRÓ Igen, úgy tűnik. Igen, azt hiszen. CINTIA Hitszegő! vedd hát tudomásul: Eurilla nem lesz a tiéd, a húszezer scudó pedig reám száll szerelemből, erővel vagy furfanggal. BÁRÓ De a végrendelkező... CINTIA Az nem érdekel. Idehallgass! Akarsz sokáig élni? BÁRÓ Ha sikerül. CINTIA (Tőrt vesz elő.) Nos reszkess hát, csirkefogó! BÁRÓ Jaj, könyörgök, fel ne izgassa magát! CINTIA Attól ne félj. Unokahúgom, Eurilla nem ismer. Az égre esküszöm: megöllek, s ne is reméld, hogy megesik rajtad a szívem, ha szólni mersz neki, hogy Cintia vagyok. BÁRÓ Úgy látom, ingerült. CINTIA Nem, Báró, merő hidegvér vagyok. BÁRÓ Brávó: akkor hát kockázat nélkül, békében szerethetem Eurillát. CINTIA Rendben: tedd, amit akarsz, ami tetszik, csirkefogó, majd meglátod, mi lesz. 5. jelenet Recitativo BROCCARDO Egek, mit látok! Ön itt, Cintia kisasszony! CINTIA Te itt, Lyonban! BÁRÓ Ő az ügynöke, mindent-intézője Eurillának, a menyasz... nem mondhatom ki, az ördög hozta ide ezt a lányt. BROCCARDO Tíz évig szolgáltam atyja házában. CINTIA Ég önnel, Báró, mi már megegyeztünk. Hej... azt a tőrt ne feledje. BÁRÓ Igenis, asszonyom... (ilyen gyorsan ideért Marseille-ből... csodálkozom). CINTIA Még mindig itt van? BÁRÓ Igaz: tiszteletem. 6. jelenet Recitativo CINTIA Remélhetem, Broccardo, hogy segítesz? BROCCARDO Parancsára. Készen állok, önért mindent megteszek. CINTIA Csupán két dolgot szeretnék tőled: vezess be Eurilla húgom otthonába. BROCCARDO Ennyi az egész? CINTIA De ismeretlenként. BROCCARDO Rendben van. CINTIA Azt akarom továbbá, hogy füstbe menjen ez a házasság Eurillával, de ne a Báró hibájából. BROCCARDO Értettem. CINTIA Brávó! BROCCARDO És aztán Ön menne nőül a Báróhoz. CINTIA Az a hitszegő, az a hűtlen... de mégis... BROCCARDO De mégis szereti: elég, elég is ennyi, több gondja ne legyen. Ária BROCCARDO A drága kicsi úrnőt, a nagyokos, tudós hölgyet nem érdekli, hogy szép, a tudással kérkedik. De éppen, mivel művelt, a csapdába egykettőre, mint egy kis mormota, beleesik, esküszöm. Sajnos, ólálkodik itt körülötte egy ficsúr, ám ezt a szép szeladont itt is tartjuk, itt bizony. A hölgyek, kik tudósok, akik csak finomkodnak, élhetetlenek és fontoskodók, könnyű őket becsapni. A drága kicsi úrnőt... stb. 7. jelenet Recitativo EURILLA Ne reméljen szerelmet: ígéretem köt a Báróhoz, tudja jól, s hiába is kívánja, hogy szeressem. MONSIEUR S ha szabad lenne, drága lélek, ha a Báró elutasítaná e hófehér kezet? EURILLA Akkor... de ezt hiába is reméljük. MONSIEUR Ő nem tetszik Önnek. EURILLA Nem. MONSIEUR Hát sújtsa megvetéssel, ejtse kétségbe őt, kívánjon lehetetlen és furcsa dolgokat, hogy meneküljön öntől: és ha elhagyja, amint keblemben jósolja a szív, a hibás ebben ő lesz és nem Ön. EURILLA Itt jön: ó Isten, ki nem állhatom! 8. jelenet Recitativo BÁRÓ Tudtam jól: a könyvek, a festő, drámák a fejében... és a mi menyegzőnk? EURILLA Nos jó, kész vagyok nőül menni Önhöz, mivel Ön így akarja, de bizonyos kikötésekkel, bizonyos feltételekkel. BÁRÓ Ez kötelességem, s mindent megteszek, ahogy lovaghoz illő. MONSIEUR Már értem: ez a gyümölcse a leckének, mit a hölgynek adtam. EURILLA Először is azt kívánom, hogy házamba szabadon bejárhassanak filozófusok, mérnökök, építészek, szónokok, festők, költők. BÁRÓ Az istenért, költők ne, és festők még kevésbé! MONSIEUR Ah, mon ami, miért? BÁRÓ Mert bolondok; elég magára nézni. MONSIEUR Máris szavát szegi: vidáman úrnőm, járjunk el vidáman egy menüettet: Ön szabad, ő átengedi nekem. BÁRÓ Még hogy szabad, még hogy átengedem? Ördögbe veled, piktor! Elveszem, ha belepusztulok is. Énrám hallgasson, úrnőm, ne rá: igen, én életem, itt állok, Ön szól s én engedelmeskedem. Ária BÁRÓ Parancsoljon, kisasszony, mindent, mindent megteszek. De a festő ne maradjon, a festő nem és nem. Ha óhajt társaságul tudóst és literátort, lovagot, rangbéli férfiút: jöjjenek, megtisztelnek vele. De a festő, az már nem, a festő, az nem és nem. Színházban, házi vigasságban a párizsit meg ne lássam, nyaralásnál még kevésbé, a sétánál ... az még rosszabb. No, mit lelte? nyugtalan? Kedves moszjö, megbocsásson, de én ki nem állhatom. Drága kis menyasszonyom, milyen boldog leszek Önnel! Ha eljön hozzánk Berenice, még táncolhat is velünk. Lallala... stb. Füstölögjön, szaladgáljon, lármázzon csak mérgében: átkozott párizsi, törjön ki a nyavalya. Parancsoljon... stb. Lovagok? csak jöjjenek, legyen tudós, literátor, jöjjenek csak, signor si! De a festő, az már nem! Sétálni vagy a színházba jöjjenek csak, signor si! jöjjön akár Berenice, de a festő, az már nem! No, mi lelte?... stb. 9. jelenet Recitativo MONSIEUR Nincs tehát megoldás. EURILLA Nem akarok elveszíteni egy esztelen szeszély miatt ilyen nagy összeget: drága barátom, Önnek nincs jövedelme a festésen kívül. MONSIEUR Van egy vén nagybátyám, ki gazdagon tért meg Amerikából, s az örököse én leszek. EURILLA Arra még várni kell. MONSIEUR Sajnos, útjában vannak, a teremtésit, egy szegény szerelmes örökösnek ezek a nagybácsik, míg meg nem halnak. EURILLA Meg aztán Ön kissé ingatag is: ha látnám, hogy szívét más bitorolja, szörnyűbb lennék a haragvó Médeánál. MONSIEUR Ingatag én, ó drágám? EURILLA Ah, ismerem Önt... de félre a tréfával. Barátom, az én példámat kövesse: ó jaj, keblemben érzem, hogy Ámor megsebzi olykor szívemet, de legyőzöm, s diadalmas leszek. Ária EURILLA Szívem fölött hiába akarna uralmával tüntetni Ámor. Egy behízelgő érzelem nem parancsolhat nekem. Tudom jól, mily lángot érzek keblemben, drága szerelmem... de mit mondok... menjen, ó Istenem, ne!... hallgasson meg, ó, mi fájdalom! Ártó csillagok, zsarnok Ámor, mily érzések dúlnak szívemben! Oh, mily barbár gyötrelem, szinte eszem veszítem. 10. jelenet Recitativo BÁRÓ itt tán irkálnom kell majd tíz órát is naponta: átkozott hozomány, átkozott érdek, miattad egy költőnőt is elvesz az ember! BROCCARDO Itt van a Báró. BÁRÓ Broccardo, hol van az úrnő? BROCCARDO Most Jön vissza a kertből. BÁRÓ Megint csak a festővel? BROCCARDO Hát persze; és nemsokára együtt mennek el egy arcképet megnézni. BÁRÓ Az én arcképem lesz az. (Ördögbe is, bár elrejtőzhetnék a műteremben, hogy hallgatózzam. Csitt, jó gondolat: ezt már, igen, valóban megteszem.) 11. jelenet Recitativo EURILLA Ezer köszönet, uram. BÁRÓ A láz is kiver, ha ezt meglátom. De kedves Broccardo, az istenért... EURILLA Hogy mondtad? egy ifjú énekesnő? Jöjjön, kísérd ide. BROCCARDO (Ezt a Cintiát kitanítottam, most jön a java.) MONSIEUR Ah, Mademoiselle! BÁRÓ Bizisten elpáholom. 12. jelenet Recitativo CINTIA Asszonyom, az Ön jeles híre, mely Európát bejárta, hozott engem ide. EURILLA Köszönöm: foglaljon helyet. BÁRÓ Hát ez meg ki a csoda? Jaj, végem: ez Cintia. Báró, neked agyő. MONSIEUR Bájos leányzó. EURILLA Úgy van, de önnek nem illik kimondania. Miben lehetek szolgálatára? CINTIA Szeretném... Abban az esetben, ha előadják az ön szép drámáját, megkapni a primadonna szerepét. BÁRÓ Legyünk résen. EURILLA El tudná játszani Berenicét? CINTIA Miért ne? csak legyen a szerepben egy szenvedélyes jelenet, egy bravúr-ária, egy könnyű dal, egy csevegő arietta, egy menüett, s biztosíthatom, hogy nincs színésznő, ki jobban eljátszaná a királynőt, mint az Ön alázatos szolgálója: Pille. MONSIEUR Pille? szép név, sőt csodaszép; a hölgy kecses, és szépek a mozdulatai. EURILLA Úgy van, de Önnek nem kell erre figyelnie. BÁRÓ Ha maga énekesnő, menjen impresszárióhoz: itt csak zavar (s többé nem hallgathatok). CINTIA (Beszélj csak, beszélj! nálam van a tőr.) BÁRÓ Micsoda méreg! CINTIA Asszonyom, az ott, ha nem csalódom, igen, biztosan ő az, Cricca báró. BÁRÓ (Nesze nekem, itt a baj!) EURILLA Ismeri talán? CINTIA Hogy ismerem-e! Szellemeskedik, bájolog, teszi a szépet a nézőtérről minden énekesnőnek. BÁRÓ Hogyan, ha nem is ismerem őket? BROCCARDO Kínáljátok cukorkával Pille kisasszonyt. BÁRÓ Begyemben van már az összes pille az összes lidérccel és manóval együtt. MONSIEUR Brávó, Báró úr. - Szép az arca is. CINTIA Jaj az énekesnőnek, ha nem néz rá epedő szemmel: szegénykének a bemutató estéjén vége. ó olyan híres ember, hogy beszélgethet az Operában, sőt alszik is, ha kedve tartja. MONSIEUR Tapasztalatból tudjuk. EURILLA Mily szégyenletes! BÁRÓ Hogy én ilyen hitványságot tennék? MONSIEUR Rajta úrnőm, el kell bocsátania ebben a pillanatban. CINTIA (Adná az Ég!) BÁRÓ Ez a nő... CINTIA Hallgass! BÁRÓ Egy szót sem szólok. CINTIA Kegyeskedjék meghallgatni, miért nem tudok jó szemmel nézni rá; mit művel velem a premier estéjén. Recitativo és ária CINTIA Szerepem szerint megcsalt szerelmes nő vagyok; itt áll éppen a hitszegő szerető, s emitt figyel minket a vetélytársnőm. Felhangzik a ritornello. Méltósággal a színpadra vonulok. Csönd! kiáltják. Csöndet, az istenért! Egyedül a Báró, ott lenn a nézőtéren barátai társaságában üldögélve nevet, nevet magában. Kezdem az áriát, kezdem az áriát s énekelek. „Miért veszik el tőlem jegyesem, ki oly drága volt szememnek? Ah kegyetlen, ez acéllal akarlak átdöfni én!" Aztán a nézőtér felé fordulok, s mint jó színésznőhöz illik, széttárt karral esdekelek. „Hölgyeim, boldogtalan a sorsunk, hölgyeim, nincs irgalom." Most hallgassa meg, mit csinál a Báró, ki halálosan gyűlöl! Barátaival hangosan kiált: Te jó Isten, milyen csapnivaló! Milyen ripacs, milyen hamis, micsoda színpadkép, micsoda jelmezek!" Egyik köhög, másik röhög, egyik tüszköl, másik köpköd, és a szegény énekesnő egy ilyen csirkefogó miatt ordítozás, lárma, fütty közt a föld alá süllyed, „Miért veszik el... " stb. Recitativo MONSIEUR Ah, úrnőm, úrnőm míly szerencse! Hálás vagyok e hölgynek; elkísérem, karom nyújtom a lépcsőn, s köszönetet mondok. 13. jelenet Recitativo EURILLA Hogyan, csak úgy itthagy engem? Egy énekesnőért? BÁRÓ Bizony, itthagyta a Pille kedvéért. Ez a nő hazudozó, csaló: irgalom szegény elnyomott kis Bárónak. EURILLA Két csalfa szerelmes egyszerre! Mily bántalom, mi sértés! BÁRÓ Fújd a tüzet, barátom, szítsd te is. BROCCARDO Nem értek hozzá. EURILLA Ah szószegő! és még remélni merte kezemet! Bátorság, mindannyiunknak. BROCCARDO Vihar a tengeren! BÁRÓ Villámlás, zivatar! BROCCARDO Féltékeny a festőre. BÁRÓ Keserű-édes, fél gyűlölet, fél szerelem. EURILLA Ime, itt a kihívás Monsieur címére, írják gyorsan alá. BÁRÓ Meg akarja ölni? Brávó, máris írom. BROCCARDO És lesz Önben elegendő merészség? EURILLA Tudom, mit teszek, senki ne mondjon ellent: Önön a sor! BROCCARDO Amint kívánja. EURILLA Gyorsan, repüljön a festő műtermébe: ott várja be parancsaimat. Broccardo is Önnel megy. Megértett, Báró? BÁRÓ Gyors vagyok én, ha titkon saját ügyemben munkálkodom. BROCCARDO Ugyan mit tehetünk mi, ha ő a festő életére tör? EURILLA Ha Monsieur visszatérne, elmentem hazulról. 14. jelenet Recitativo BROCCARDO Igazán zavarban vagyok. MONSIEUR Itt vagyok, parancsoljon velem, úrnőm. BROCCARDO Nincs itthon. MONSIEUR Ej, ostoba! BROCCARDO Nyugalom, mondtam: nincs, nem akar itthon lenni. MONSIEUR Ezt a magamfajtának, egy párizsinak, ezer ördög! BROCCARDO Ha itt hetvenkedik... MONSIEUR Az égre esküszöm! BROCCARDO Lassan a testtel: engedelmet, nem fog bemenni. EURILLA Mi ez a kiabálás, e tolakodás? MONSIEUR Ah úrnőm, ez itt... EURILLA Így parancsoltam, ezt kellett tennie. MONSIEUR Hogyan? Azt hittem... miért ily haragos? EURILLA Megtudja nemsokára, szégyentelen, csapodár, állhatatlan: többé ne merjen a szemem elé kerülni. MONSIEUR Oh jaj, e hang megöl, jéggé fagyaszt! Ária MONSIEUR Ah, mily halálos fagy járja át véremet, fut át ereimen! Jaj, sötét fátyol borul rám, sohasem érzett rémület! Drágám, szeretném tudni legalább, mi a vétkem. Az Istenért, fájdalmát csillapítsd szerető szívemnek. Mily barbár gyötrelem, mily gyászos, szörnyű nap! Nem tudom, menjek, maradjak, azt tudom csak: nincs irgalom. Recitativo EURILLA Végezni akarok vele, a Báróval, minden méltatlan férfival: ki nem állhatom őket. BROCCARDO (Futok, mindent elmondok Cintiának.) Utolsó jelenet (A festő műterme. A Báró egy segéddel lyukat vágat az arcképébe.) Recitativo BÁRÓ Brávó! Alig lehet látni, nagyszerűen kivágta. Micsoda gyönyörűség! Legalább ott fenn nem láthatnak engem. Hallgatok róla, ne féljen. Itt ez a pénz kávéra, fogja. MONSIEUR Ah, mily boldogtalan vagyok! BÁRÓ A nyugtalan párizsi. MONSIEUR S nem lehetek magamban, átkos végzet! Elégedett a képpel? BÁRÓ Ó szép, szép! MONSIEUR Engedelmével... BÁRÓ Éppen ezt kívánom. (Ha tovább nézi, rájön a turpisságra.) MONSIEUR Ez a szem itt túl nagy, az orr is kissé aránytalan. Hohó, lágyabb színezés kell; mára jó lesz így, holnap majd jobban csinálja. BÁRÓ Félrebeszél a barátunk. MONSIEUR Már nem tudom, mit gondolok, mit beszélek. Első finálé MONSIEUR Ó, hogy vétlenül elítél kegyetlen zsarnokom, ó Isten! BÁRÓ Jól látom majd, ami érdekel, s engem senki nem lát meg. BROCCARDO Úrnőm kívánja, hogy én is itt legyek, és eljön ő is. MONSIEUR, BROCCARDO, BÁRÓ Mint egy szobor, némán, csöndben, gondba merülten, bánatosan, megtörve nem tudom, mi lesz velem. MONSIEUR Íme, ajándék hölgyemtől ó én boldog, mégis szeret! BROCCARDO, BÁRÓ Ajándék az úrnőtől? Lássuk csak, mi lehet? MONSIEUR E fegyverekkel mit akarhat? BROCCARDO, BÁRÓ Két pisztoly! Ugyan miért? MONSIEUR Olvassuk hát a levelet... BROCCARDO, BÁRÓ Kedves barátom, nagy zűrzavar, nagy kavarodás készül itt. MONSIEUR „Eurilla úrnő képviseletében mi, alulírottak kihívjuk a párizsi festőt, kinek szíve kétszínű, csalárd, és közülünk az egyik pisztollyal vívott párviadalban megmérkőzik majd vele." BROCCARDO, BÁRÓ Mi vagyunk a bajvívók, - még a fogam is vacog, s nem bújhatok ki, istenem, el sem menekülhetek. MONSIEUR Önök az aláírók; egyezzenek meg maguk közt, s egyikük megvív velem. BROCCARDO Úgy vélem, Öné az elsőség... BÁRÓ Ami azt illeti, dolgom van... BROCCARDO Közben meg az én ügyeim... BÁRÓ Nekem meg nősülnöm kéne... BROCCARDO De én egyetlen fiú vagyok... BÁRÓ Én pedig elsőszülött... MONSIEUR Hej, így engedelmeskednek e kitüntető parancsnak? ...Úgy hallom, kopognak... BÁRÓ Majd kidöntik az ajtót. MONSIEUR Megyek, de aztán megvívjuk egymással a párbajt. BROCCARDO, BÁRÓ Jaj, Istenem, szédül a fejem, elvonulok oda hátra. Madam, igen, ez jó lesz, elrejtőzöm. (Broccardo hátrahúzódik, a Báró pedig az arckép mögé bújik.) CINTIA Szeretnék egy arcképet, bájosat, mestermunkát. (Felfedezhetek, megtudhatok valami cselszövényt.) MONSIEUR Megértettem, mit kíván: Kegyeskedjék leülni. BÁRÓ (Néma, csöndes leszek.) BROCCARDO (Egy árva szót sem szólok.) BROCCARDO, BÁRÓ (Milyen kényelmes így, itt maradok, figyelek.) MONSIEUR Szép bíborszínű ajkak, szerelmes szép tekintet: ah, talán szívében még több szépség lakik. CINTIA Túlságosan kegyes, túlzottan is jóságos. MONSIEUR Megint csak kopognak: engedelmet kérek. CINTIA Ah, ez a Báró képe! Csirkefogó, zsivány, mily kegyetlen velem! BÁRÓ Azért egy kissé sajnálom is őt. BROCCARDO Asszonyom, itt vagyok! CINTIA Hát a barátunk? BÁRÓ Rólam beszélnek. BROCCARDO Barátunk, a szerelmes, reszketve elszaladt. BÁRÓ Rágalmazó, csaló, én bátor férfiú vagyok! CINTIA Oh jaj, mit hallok! BROCCARDO E hang, a szavak! CINTIA Innét hallottam. BROCCARDO Arrafelé tűnt el. CINTIA, BROCCARDO Lássuk csak szépen, lássuk, ki az! BÁRÓ Milyen gyönyörűség, királyi élvezet! MONSIEUR Esküszöm, úrnőm, mindig hű voltam Önhöz. (Még szerencse, hogy a Pille elbújt hátul a szobában.) EURILLA Féltékeny vagyok, ne nehezteljen: barátaimat is nagyon szeretem. Örülök, hogy a viszály, a párbaj így elmarad. MONSIEUR Enyém hát! EURILLA Igen, megbocsátok. BÁRÓ Ez szerelem a javából, ah! nem bírom tovább. CINTIA De mit látok! Az ott Eurilla? BROCCARDO A piktor a bájos hölggyel! EURILLA Barátja leszek, s nem szerelmese! MONSIEUR Mégis hű leszek örökre. CINTIA Hová tűnhetett a Báró? Csak ő lehetett, aki szólt az előbb. MONSIEUR Ah, a szívem kiárad, feltárom szerelmemet. Szívem lángja! BÁRÓ Én drága lángom! (Előjön rejtekhelyéről.) Nem szeret? Az nem tesz semmit, folytassa csak, folytassa, én majd szépen figyelem. MONSIEUR Minő meglepetés! CINTIA Mily kellemetlen! BROCCARDO Kilesett minket! CINTIA S hallgatnom kell! MIND Mily felhő borul az égre, látom, fenyeget a villám, hallom is már, hogy lecsap. CINTIA Uram, ha szabad kérnem, fejezze be a képem. MONSIEUR Ah, végem van egészen! EURILLA Ah csalárdság, hát ez itt van, hitvány pletykafészek! CINTIA Nem beszél úgy, ahogy illik, nem is tűröm el tovább. BÁRÓ Most már sokan vagyunk, többet kockáztathatok. BROCCARDO Megállj, mind megőrült, fejezzék be, az istenért! EURILLA Oh jaj, ki véd meg engem? MONSIEUR Mily szörnyűséges eset! CINTIA Mind tűzbe veletek! BÁRÓ A párizsi pusztuljon! CINTIA Pusztuljon csak ez a nőszemély! EURILLA Hitvány pletykafészek! BROCCARDO Fejezzék be, az istenért! CINTIA Mind tűzbe veletek, nem tűrök már tovább. EURILLA Oh jaj, ki véd meg engem? Segítség, irgalom! BROCCARDO Hagyják abba, hagyják abba! BÁRÓ Lőjön csak, rajta, lőjön, ne lapuljon meg ott. MONSIEUR Ripők, pipogya népség, sértést a magamféle el nem tűrhet soha! EURILLA Ah álljon meg, ne lőjön, ó jaj, ki véd meg engem, segítség, irgalom! CINTIA Mind tűzbe veletek, nem tűröm el tovább! MONSIEUR Sértést a magamfajta nem tűrhet el soha! BÁRÓ A párizsi pusztuljon, ne lapuljon meg ott! BROCCARDO Álljanak meg, hagyják abba, csillapodjanak, elég a háborúból! MONSIEUR Fejét rázza fenyegetőn, egyre ingerelni próbál, és még csak nem is fél tőlem, belém akar kötni megint. EURILLA Oh, látjátok, mily rémületet kellett kiállnom miatta, s közben az én sérelmemért közülük bosszút ki áll? CINTIA Pletykafészeknek nevezni engem! Velem akar harcba szállni, s van bátorsága sértegetni, ah, nézzétek, mily megvetőn méreget tetőtől talpig! BÁRÓ Ripőknek nevezni engem! Mily szemtelenség, minő szavak! De ha itt ez a pisztoly, ki tiltja, hogy lőjek vele? BROCCARDO Oh hallják, milyen zaj támadt, mily ördögi zűrzavar, s mindeközben a szomszédság, az emberek mit szólnak majd? MIND Ereimben forr a vér, dühöm alig tarthatom vissza, ám a düh, az égő harag lassan, lassan, egyre jobban, mint szikrázó tűzkerék, nagy lánggal végül kirobban. MÁSODIK FELVONÁS 1. jelenet Recitativo BÁRÓ Itt vagyok, drágám: házasodjunk már össze, az istenért! EURILLA Házasodjunk össze... mily alantas, közönséges kifejezés! BÁRÓ Nincs benne a szótárban? BROCCARDO Lehet, hogy benne van; de egy nemes így szólna: jobbját, istennőm, nyújtsa hát nekem. EURILLA Szinte azt mondanám, hogy ön nem lovag. BÁRÓ Én nem vagyok lovag? A Cricca-ház nemesebb s ősibb a Nílus folyamnál: egy jó gerontológus... EURILLA Azaz genealógus... BÁRÓ Az mindegy... BROCCARDO Ekkora ökröt! BÁRÓ ...egy fát készített, már úgy értem, hogy a családom fáját, száz scudó volt az ára... tessék csak abbahagyni a nevetést... az én családomban tíz római szenátort találni! Egy scudó személyenként nem is drága, van köztük egy diktátor, egy konzul, egy prefektus és egy prétor: ezek megint jónéhány scudóba kerülnek, s aztán: zenészek, előljárók, kémikusok, komikusok, historikusok, akadémikusok... az ördögbe! darabját tíz scudóért vesztegetik. BROCCARDO Látja, milyen ostoba? a párizsi bezzeg... EURILLA Oh, hallgass! Szegény fiú! BROCCARDO (A pert Cintia nyeri, fogadni mernék.) 2. jelenet Recitativo MONSIEUR Kegyvesztett lettem önnél, úrnőm, tűrni kell; nem irgalmat esdekelni jöttem ide, hanem, hogy a Báró adjon elégtételt azért, amit ellenem tett. EURILLA Miről van szó? MONSIEUR Egy megvesztegetett legényemmel szövetkezve lyukat vágatott az arcképébe. BROCCARDO Hát ez gyönyörű! BÁRÓ Hiba lett volna saját valódi fejemet megrongálni: de az arcképemet? MONSIEUR A mesterre nézve ez sértés. EURILLA De miért kell ilyei tenni? Mindenképp nagy vétek. BÁRÓ Hogy meghallgassam, mit cseveg a festő úrral, drága hölgyem. MONSIEUR Oh, ezt nem menti a féltékenység! BROCCARDO Már értem a jelenséget, a hangot, amit hallottam. EURILLA Csaló! Gyanúsítani engem, olyan hölgyet, kinek az, hogy szép, a legkisebb erénye. Cavatina EURILLA Olyan hölgyet, mint én vagyok gyanúsítani valódi bűntény. Tudnia kell, hogy szívem a csalásra képtelen. A kis férjjelölt... Távozzon tőlem, el innen, mielőtt kezem Önnek adnám, meg kell fontolnom valóban. Recitativo BÁRÓ Ennek maga az oka, festő úr: rosszindulat, tiszteletlenség . te meg nevetsz? jobb lesz, ha vigyázol. 3. jelenet Recitativo MONSIEUR Eurilla szeretne engem, de latolgat: a szerelemnél jobban köti az érdek. BROCCARDO Az ön helyében csak nevetnék rajta. MONSIEUR Hogyan? BROCCARDO Nincs tán Párizsban egy bácsikája, aki sok kincset hozott Amerikából, s akinek ön lesz az örököse? MONSIEUR Mindenki tudja s tanúsíthatja ezt. BROCCARDO Hát írjon a nagybátyjának, hogy jöjjön el, s üsse nyélbe e házasságot: az ő drágakövei, ruházata, hintaja: egészen biztos, hogy úrnőmnek a szeme is fennakadna; ön emelt fővel lehetne a férje, s nem kellene a Bárótól tartania. MONSIEUR Bölcsen szólottál, de hogy idejöjjön, az kemény dió. CINTIA Jaj, a festő: zavar ez az ember. MONSIEUR Remek, hát itt van, kedves leányka: beszélgessünk kicsit. CINTIA Már megbocsát, ez nem a megfelelő hely: tudom, milyen féltékeny a nem is tudom mije, kedvese vagy arája. MONSIEUR Mi rosszat tennék ellene? Csak két szó, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat. BROCCARDO Jó, két szót csak, de aztán elég. MONSIEUR Ön elbűvölően szellemes: nem fordult meg valamikor Párizsban? CINTIA Többször is. MONSIEUR Ezt akartam tudni. Most már értem. CINTIA Milyen csodálatos város, soha nem láttam hasonlót; milyen kifinomult, milyen kecses minden, minden csodálatos. Íme így szippantják például a tubákot, és így köhögnek. Így adják a kézcsókot. MONSIEUR Ah drága! (de mit beszélek), távozom művésznő, agyő; az arcképet majd kényelmesen befejezzük. CINTIA Emlékeztet majd: milyen bolond egy eset! 4. jelenet Recitativo BROCCARDO Ön csodalény. CINTIA Jó annak, aki bírja ésszel. BROCCARDO Valami furfangra a festő is készül; már beszéltem vele. Úrnőm pedig úgy bánt a Báróval, mint alantasával. CINTIA A dolog megfontolást érdemel. BROCCARDO Mondhatni. CINTIA Micsoda jelenet lesz; ilyet még nem láttál; micsoda ötlet pattant ki a fejemből! BROCCARDO Én is tudni szeretném. 5. jelenet Recitativo EURILLA Hol van a festő? BROCCARDO Nem tudom, bizonyára a műtermében. EURILLA Jaj Istenem, adj tanácsot, mit tegyek? Végül is jelentős összegről van szó, s ha elhagyom a Bárót, mind elveszítem. BROCCARDO Az én tanácsom készen áll; megmondjam, mi az? Olyan férjet válasszon, akihez a szíve hajlik, s hátráljon meg az érdek az édes szerelem előtt. Ária BROCCARDO Mi örömet ad, ha birtokoljuk a legbecsesebb ékszereket, vagy a gazdag Peru minden aranybányáját? Boldoggá kell tenni a szívet, az a fontosabb. Láthat egy ifjú asszonyt: dúsan felékszerezve díszeleg, amint feszesen, elegánsan sétára indul. Ha tudná, hogy a szerencsétlen, mikor este hazaér, mennyit sír, ó Istenem! Hozzáment adott szóra egy féltékeny emberhez, egy bárdolatlan alakhoz, egy kártyáshoz. A szegény gyermek, látna csak a szívébe: sóhajtozik, majd eszét veszti, nyugalmat nem talál. 6. jelenet Recitativo BÁRÓ Mindig láb alatt van, mindig itt cselleng: a vőlegény volnék, vagy mifene? Egyszóval, nem akarom itt látni. MONSIEUR Elmegyek, de ha Ön lovag, előbb minden személyes sérelemért, bántalomért elégtételt ad nekem. BÁRÓ Barátom, én tréfáltam: elég lenne, ha nem bámulná úgy a menyasszonyomat. MONSIEUR Szócséplés! BÁRÓ Még hogy szócséplés! ezek fontos dolgok. MONSIEUR Vetélytársak vagyunk s szerelmesek: elő tehát a kardot! BÁRÓ A kardot, ó ön tréfál! MONSIEUR Nem tréfálok, önhöz beszélek, bátorság, ne remegjen! No rajta, szánja el magát! A bátor szív nem féli a halált!. BÁRÓ S a derék, gyáva nyúl elsőnek fut el. Duett MONSIEUR Végezzünk gyorsan, felindult vagyok, azt akarom, ismerje meg kardod a franciák haragját, mely engem most elfogott. BÁRÓ Nem állok ki, kerge bolond, nem szeretném, ha hazámban megtudnák, hogy leterített egy francia kard. MONSIEUR Elő a kardot, most meg kell halnod. BÁRÓ Ezzel a titokkal nem megy ki innen. MONSIEUR Az égre esküszöm, túlélem én. BÁRÓ E titokkal nem megy ki innét. MONSIEUR Hát ez meg mi? Csonka a kardja! BÁRÓ Rozsdás pengéje most tört el éppen. MONSIEUR Ah, már nem tudom fékezni magam. BÁRÓ Ép vagy csonka, megöllek úgyis. MONSIEUR, BÁRÓ A félelemtől - ő is fél, látom - azt hiszem, végül megfutamodom. BÁRÓ Fegyveremet letéteted, megadásra kényszerítesz, (akár egy sült csirkét, még kettévág, hitemre). MONSIEUR Vesztedre, majd meglátod villámlani e kardot... (A menedéket megtalálom gyors lábamban, hitemre.) BÁRÓ Barátom, mit tegyünk? MONSIEUR Ön nevet: értem. MONSIEUR, BÁRÓ Elég ennyi, értelek, már mindent megmagyaráztál, s kevesebbet mondanál, ha több szót vesztegetnél. Szép, imádott, drága hölgyek, megmentem magam a haláltól, hogy jól szolgáljak néktek, s örökké szeresselek. 7. jelenet Recitativo CINTIA Senki sincs itthon? Eurilla nagysám hol van? EURILLA Itt vagyok. Valami libuska ez, azért jön, hogy felidegesítsen. CINTIA Ah, szép sógorasszony! EURILLA Lassan, lassabban azzal az ölelgetéssel! CINTIA Milyen rátarti, kedves bátyám, ez a sógorasszony! BÁRÓ (Az ördögbe, ez Cintia! Égetnivaló boszorkány!) EURILLA Kissé halkabban, lányom! Maga hát a húga... CINTIA Criccának: annak az embernek, nagysága. Persze letagadja. MONSIEUR És még kiadja magát lovagnak, nemesnek és bárónak. CINTIA A bátyám, méghogy lovag, a széltoló! Mi a kapa mellől jövünk, nézzen csak a kezére. MONSIEUR A modora bizony parasztra vall. BÁRÓ Paraszt, hogy én? Ezt nem tűröm el. CINTIA (Készenlétben áll a tőr.) BÁRÓ (Bajban vagy, szegény kis Báró!) EURILLA Lehetséges volna, hogy így becsapjon tulajdon apám? MONSIEUR Hát még kételkedik? Istenek, borzalom! EURILLA Türelem, türelem. MONSIEUR Bátorság, a végső eszközhöz folyamodom: a szerelem sugallta. EURILLA Hát elmegy? MONSIEUR Elmegyek, asszonyom, igen. CINTIA Ej, hagyja csak, hadd menjen, egymás közt vígabban leszünk. Ha tudná, milyen eszes, milyen vidám vagyok: gondolja el, tavaszi napon és délben születtem, tizennégy hónapra. EURILLA Édes lányom, ez kronológiai tévedés. CINTIA Kronológia, édes bátyám, micsoda beszéd: ez a sógorasszony ostoba liba. EURILLA Szemtelen, most aztán kifelé a házamból. CINTIA Majd maga megy ki, mert Cricca a férj, és ő itt az úr. BÁRÓ (Jaj, kétségbeejtő!) EURILLA Ez erőszak! BÁRÓ Enyhén szólva! CINTIA (Hallgass, csirkefogó, ha nem akarsz meghalni!) Hé, mondja, mondja csak, melyik lakosztályt szánták itt nekem? Nyitva van már a kocsma? Mert én reggeltől estig iszom, mint a kefekötő, frontignanit, burgundit; és morrát játszom, sőt dohányzom, ha úgy adódik, nemde, kedves Criccám? BÁRÓ Ah! EURILLA (Milyen közönséges!) CINTIA Nagyon gazdag lehet, mert azt mondják, rettentő fukar, ó, hogy elverjük majd azt a pénzt, Cricca, gyönyörűségem! (Agyonszúrkálnálak egy késsel!) Ária CINTIA Ha eljön a lagzi napja, milyen vígságot csapunk! Rigmusokat mondanak majd, járják az ugrós táncot, és a finom, halk szavú mandolin pengésére ezt a dalt éneklem én: Ah mon frére, nekem férj kéne, szégyen így maradnom már. Betöltöttem tizenhat évet, négy hónapot s négy napot. De a paraszt nekem nem kell, hanem egy szellemes Monsieur, aki így szól: ah, ma charmante, ah, madame, je brűle c'est vrai. Ah mon frére... stb. Oui, oui, oui. Maga lesz az ifjasszony, én meg leszek a kisasszony; maga lesz itt a kulcsárnő, én meg a pincemesternő. Egyetértésben, vidáman, így élünk majd boldogan. 8. jelenet Recitativo EURILLA Mind hazugság, csalás ez: igaz lenne, hogy ilyen alantas? BÁRÓ (Még jó, hogy végre elment.) Drága arám, tudja meg... BROCCARDO (Mindent elmondok Cintiának, amit beszél: itt fogok ólálkodni.) EURILLA Nos, mit akart elmondani nekem? BÁRÓ Semmi, semmi, a szavam fennakadt, nem tudok beszélni egyelőre. EURILLA Nem tudom már, mit gondoljak: de mintha zavaros hangokat hallanék. BROCCARDO Ah, kisasszony, jeles személy érkezett, hajdúkkal, szolgákkal, szerecsenekkel, lakájokkal. BÁRÓ Meg bivalyokkal, az ördög szánkázzon rajtad. EURILLA Nem illik itt maradnunk: menjünk fel, ott fogadjuk. BROCCARDO Már itt is van. 9. jelenet Recitativo MONSIEUR Üdvözlöm kisasszony, jó így, csak semmi formaság. Ahhoz szoktam, hogy Amerika egyszerű vadembereivel érintkezzem. Arany, drágakő, korall, gyöngyök, tigrisek, majmok és papagájok. BÁRÓ Úgy bámul rám, mintha a hazájából való állat volnék. EURILLA Bocsánat, ön tán a nagybátyja Monsieur de Crotignacnak? MONSIEUR Igen, az vagyok. BÁRÓ Barátom, micsoda pofa! BROCCARDO Ezek amerikaiak, élő embert esznek. (Ez a festő, azok meg a segédei: magam segítettem beöltöztetni őket.) MONSIEUR De nem látom az öcsémet, pedig nekem azt mondták, hogy az ön házában van. EURILLA Elment innen épp az előbb. MONSIEUR Mekkora szamár, milyen ostoba! Kizárólag azért jöttem, hogy magammal vigyem; várják Párizsban, száz meg száz dáma kutat utána. - A kutyafáját! Lakáj, keresd meg azonnal. Itt van hat dupla arany, fuss, repülj. EURILLA Oh ja, nekem, szegénynek! BÁRÓ Ez jókor jött. MONSIEUR Lakáj, állítsd elő, a hatosfogatot, mert mindjárt indulunk... fogd... még hat dupla arany... ó, hová mehetett? Máris indulni kell. BÁRÓ Lakáj! MONSIEUR Mit akar tőle? BÁRÓ Még hat dupla aranyat adok neki. EURILLA De uram, itt meg elszalaszthat valami jó partit. MONSIEUR Hohó, nincsenek tán bőven milliós hozományok? BÁRÓ Vigye csak el: itt nem dolgozik, csak szélhámoskodik. MONSIEUR És ezt a szemembe mondja? EURILLA Legalább várjon kissé az indulással. MONSIEUR Nem várhatok, elnézést kérek: tán már elő is állt a hatosfogat. BÁRÓ Lakáj... MONSIEUR Nem, nem: majd magam nézek utána. EURILLA Jó uram, ha tudná... ó ne utazzon el, könyörögve kérem. MONSIEUR Látom, hogy szerelmes ebbe a huncutba, de Párizsban több hercegnő is várja! Ah, későre jár, a csudába, már tíz óra. A pénzváltás, a kereskedés, az üzletek... (Csatát vív keblében a gazdagság, a szerelem és a féltékenység: esküdni mernék, hogy enyém a győzelem.) Ária MONSIEUR A párizsi dámák várják már az öcsémet: írnak nekem, sürgetnek, hogy vigyem már vissza. A kutyafáját, későre jár; az Indiákról a pénzem, Mexikóból a briliánsok biztosan megjöttek már. Lakáj, lakáj, azt a hatosfogatot állítsd már elő! Itthagyom önnek a vőlegényét, nyújtsa neki a kezét; amerikai majmot ennél szebbet nem talál. Asszonyom, alázatos szolgája vagyok, uram, földig hajolok: lakáj, a hatosfogatot, gyorsan, mert menni akarok. Grófkisasszonyok, bárónők, hercegnők, királylányok, márkik és lovagok, kereskedők, bankárok drága kis öcsikémmel várnak minket nagyon. Itthagyom...stb. 10. jelenet Recitativo EURILLA Oh jaj, gyorsan, Broccardo! BROCCARDO Itt vagyok. BÁR Én is itt vagyok... EURILLA Ön nem kell... veled van beszédem. Jaj Istenem! BÁRÓ Ez a faragatlan párizsi! Menjen a hatosfogatával, menjen, de gyorsan: én mindenesetre itt maradok, s úrnőm majd meglátja, hogy én vagyok gazdagabb, nemesebb! 11. jelenet Recitativo CINTIA Beszélnem kell vele, s nem látom, milyen kín! De csitt, már jön is. BROCCARDO Beütött a dolog, az úrnő a szobában a Báró elbocsátó levelét írja. CINTIA A párizsihoz megy feleségül? BROCCARDO Kézenfekvő; a pénz meg az öné lesz, miközben a Bárót szépen elbocsátják. Oh, nagy festő! De hamar, rejtőzzék el, mert hallom, jön az úrnő. CINTIA Hallgass ide! BROCCARDO Menjen, most nem hallgathatom meg. EURILLA Itt a lemondólevél. Mutasd meg a festőnek, hogy szeressen, ne utazzék, s végre higgyen nekem. Igen, a Bárót elutasítom, menj, siess. BROCCARDO (Most megyek Cintiához, aki vár rám.) 12. jelenet Recitativo EURILLA Élvezze csak a húszezer scudót az unokahúgom; de ha a nagybácsi erővel elviszi az én drágámat, s éppen most indul is talán, akkor mi lesz velem? Oh, miért kellett ily gyorsan elhagynom a Bárót? CINTIA A Báró engem illet, mert én szerettem; itt a lemondólevél, most a kezemben van: a sikerült csalásért alázattal bocsánatot kérek. Én unokahúga, Cintia vagyok. 13. jelenet Recitativo EURILLA Oh ég, mit kellett hallanom! BÁRÓ Itt a családfa, a Criccák családfája; az alapító... EURILLA Ah, Báró, az Istenért! BÁRÓ ...Címerében egy eb s egy paripa... EURILLA Igen, tudom, ön valódi lovag; a párizsi elment már biztosan. BÁRÓ Négy gróf, egy herceg... EURILLA Már hogyne hinném, oh Istenem! Nem csaptak be mindkettőnket? Ha akarnám sem adhatnám kezem önnek: ó, bár visszatérnél, szép párizsi! Ön pedig másnak, ki Önt imádja, annak adja szerelmét. Ária EURILLA Hol vagy, én szép üdvösségem? Ah térj meg ahhoz, ki imád. Oh mily kínt érzek, Istenem, keblemben elhal a szív. Ön mit gondol? Ön hallgat... Elvesz majd egy szép leányt, ki önt híven szereti. De már elmegy drága párom! Ah fussatok, tartsátok vissza! Gyötrelmem egyre nő, ó kegyetlen fájdalom! Elvesz majd... stb. Recitativo (Erdő.) BÁRÓ Vajon van-e Lyonban egy szakadék, egy tó, egy szirt, egy szikla? Leugrom róla, fejjel lefelé. 14. jelenet Recitativo BROCCARDO Én minden pillanatban várhatom, hogy az úrmő elbocsát, de az öröm, hogy szolgálhattam önnek... CINTIA Nem jössz újra, Broccardo, mint azelőtt, a házamba... Itt jön a Báró, hagyj magamra. BROCCARDO Aha, hozzámegy. CINTIA Ah, nem biztos... de gyűlölni nem tudom. BÁRÓ Ez a magányos hely, épp megfelelő az öngyilkossághoz. CINTIA E borzadály, e némaság, ez a homályos erdő mily gyönyörrel tölt el! BÁR Itt a ravaszdi, aki gyönyörűen tőrbe csalt. CINTIA Magam vagyok, elolvashatom az írást. „Cintia unokahúgomnak átengedem a letétet s a hozzá való jogot, s megtagadom a házasságot a Báróval. Eurilla Ganimedi." BÁRÓ Eurilla hűtlen? Ah semmi nem segít, halni kell! CINTIA Oh jaj, ki az! Ön mit művel itt? BÁRÓ Megvan még a tőre? CINTIA Megvan, csirkefogó! Tessék: talán még életemet is elvenni kívánod? BÁRÓ Nem, hölgyem, asszonyt én nem ölök: magamat akarom megölni. CINTIA No akkor rajta, öld meg magad, bátorság, úgy tán haragom is lecsillapul. BÁRÓ Most meg már szavam is köt: ki kell magam irtanom, nincs irgalom. CINTIA (Reszket már, mint a nyárfalevél.) BÁRÓ (Mi hozott engem épp ide!) Hallgasson meg... s ha ön iránt feltámadna bennem a régi érzés? CINTIA Haha, haha... BÁRÓ Haha! Vegye úgy, hogy nem szóltam. (Ah, a halálom kívánja.) CINTIA (Így állok bosszút, de a szívem imádja.) BÁRÓ (Húzzuk legalább az időt.) Tehát, ó istennőm, nézze hát, s elmélkedjék rajta, tudok-e Báróhoz méltóan meghalni. Recitativo és ária BÁRÓ Istenek, bestiális istenek lenn a fekete, füstös, homályos Erebusban, fogadjatok be egy félbemaradt férjjelöltet. Jönnek már, látom őket... ó jaj! Milyen zord, borzadályos összhangzat! Ön nem fél, leányom? Ez ám a bátorság! Csitt... mintha hallanék a távolból vadászkürtöket is, Pluto vadászni indul... Ah, nem igaz: sötét orcával engem elvinni jőnek a kísértetek, légi szellemek, édes fuvola- és klarinétszóra. Isten önnel, én drága Cintiám. (Pogány lélek, elsápadna legalább!) Csupán csak egyre kérem: honába visszatérve vitesse végbe utolsó óhajomat. Emeljenek egy mauzóleumot, rajta ez az írás álljon: a győzhetetlen Cricca báró két nőszemélytől gyűlöltetve magát megölte s itt nyugszik immár. De nem fejeztem be még: megzavartak a fuvolák, elkábítottak a kürtök, elszédítettek a bőgők. És most sem indul még meg, áll rendíthetetlenül. Halni kell, haljunk meg hát bátor lélekkel ... Barátném, ez nem megy, csak egy hónapot még hagyjon élnem legalább. És még most se moccan, rendíthetetlen áll. Szeretők, sóhajtsatok, sírjatok, ordítsatok, öklözzétek a fejeteket... De hogy én megöljem magam egyik nőért vagy másikért, hohó, azt már nem teszem... stb. 15. jelenet Recitativo BROCCARDO Átkozott festő! Még mindig nem mutatkozik, közben az úrnő sikoltozik, tombol, azt hiszi, már elutazott, utána akar menni Párizsba, akárhová... Itt van: ó jaj, haragszik a festőre, Cintiára meg rám is. Recitativo és duett MONSIEUR Mit látok... ön itt, asszonyom: mi a szándéka, mit tesz? EURILLA Itthagy engem, hűtlen, végső búcsúszó nélkül? MONSIEUR Nem: ily barbár, ó drágám, nem vagyok. EURILLA Mitévő legyek, én boldogtalan? MONSIEUR Szerelméről immár eléggé megbizonyosodtam: menjünk hát közelebb... (ah! becsaptam őt, és most félek.) EURILLA (Követem őt. Tegyük meg, tegyük a végső lépést.) MONSIEUR Oh én drágám, hű szerelmese vagyok most is, úgy, mint eddig, nem is tudnék, édes kincsem, e szemek fényétől elszakadni. EURILLA Ah kedvesem, te csak játszol e lélekkel, mely imád, Én szerelmem, még mindig futnom kell utánad. MONSIEUR Színt játszottam, igaz ... de nézze el. EURILLA Hogyan, hogyan? Hogy mondta? Tán a nagybácsi nem volt igazi? MONSIEUR Nem volt az, szerelmes szemsugaram. EURILLA De miért tette? MONSIEUR Mert úgy áhítottam ezt a kezet elnyerni. EURILLA, MONSIEUR Ez az eset furcsa, de szép, a gonosz kis Ámor műve, aki elkápráztatott. EURILLA (Most kicsit játszani akarok, vissza akarom adni a kölcsönt.) MONSIEUR (Lépést se mozdul onnét, nem tudom, mit gondoljak.) EURILLA Monsieur, nem megy Párizsba? Pedig várják a grófnők, sóhajtoznak a hercegnők, nagy hozományt kaphat tőlük. MONSIEUR A kutyafáját, úgy kell nekem. EURILLA Lakáj, lakáj, a hatosfogatot addig is állítsd elő. MONSIEUR A mindenit, megérdemlem. EURILLA No jó, no jó: illendőségbál két lépést teszek felé. MONSIEUR Ha megengedi nekem, szép lassan odamegyek. EURILLA, MONSIEUR Mily vidámság kél keblemben, mily öröm, mily gyönyörűség! Ha mellettem van, drága szerelmem, mást nem is kívánhatok. Utolsó jelenet Recitativo BROCCARDO Hát még mit tegyen a Báró, könyörgök, hogy hozzámenjen? CINTIA Még nem elég: akarom, hogy szeressen, nagyon szeressen, kétségek közt hagyom még mindig, mert mielőtt lekötném magam, bizonyosságot akarok. Második finálé CINTIA Legyen a férj őszintén szerelmes, legyen állhatatos, igazán hűséges. BROCCARDO Ó jaj, szörnyű baj, ó jaj, kisasszony, jönnek együtt a szeretők, máris látom őket. CINTIA Gyorsan húzódj félre! BROCCARDO Úgy látom, haragszik. CINTIA Hagyd rám a gondját, mindent elintézek. EURILLA Érzi már a szerelem lángjait szívében? MONSIEUR Már érzem Ámor édes gyötrelmeit. EURILLA, MONSIEUR Mily édes epedés, mily édes gyötrelem! CINTIA Kedvesem, drágám, ön az ellenségem, mégis kimondom: tudja már, hogy mi a szerelem. EURILLA Ellenség nem vagyok, és Ámor kegyéért a csalást, a vétket meg tudom bocsátani. MONSIEUR Még nem mentél el, szemtelen parasztlány? EURILLA Ezt a bájos arcot ily hitványnak találja? az én szép Cintiám, drága unokahúgom. EURILLA, CINTIA Igen, igen, testvérkém, hadd öleljelek meg. MONSIEUR Mit látok, mit hallok, azt hiszem, álmodom! CINTIA De itt jön a Báró, tegyék, amit mondok: szeret-e a csirkefogó, ki akarom próbálni. BÁRÓ Nincs senki e helyütt, aki mérgében vagy jókedvében egy agyongyötört lovaghoz hozzámenne feleségül? CINTIA Ha nem megy hozzá, kisasszony, az már kegyetlenség. BÁRÓ Ez a furfangos balsors mennyi tréfát űz velem! EURILLA Beleegyezem: íme a kezem. CINTIA Én is itt vagyok, én jöttem előbb. BÁRÓ Micsoda bőség, örök istenek! Most melyik lesz az enyém? EURILLA, CINTIA, MONSIEUR Megbolondul, belekábul, és nem tud dönteni. BÁRÓ Jól van, jól, most végre döntök. Ön foglalkozzék Titusával, mert én Cintia férje leszek, íme, itt van a kezem. EURILLA Ah, ezt jól eltalálta, mert már menyasszony vagyok. CINTIA Ah, cukorfalat Báróm, most már igazán nem menekülök. EURILLA Drága lélek, úgy imádlak! MONSIEUR Én reményem, drága kincsem! EURILLA, CINTIA, MONSIEUR, BÁRÓ Mindig imádottam leszel, az én hatalmas boldogságom. BROCCARDO Mindenki elégedett, csak én nem: ah bocsásson meg, kisasszony! BÁRÓ Most nevess, tégy úgy, mint én: Hisz velem is el akart bánni. CINTIA Ugyan, bocsássunk meg neki. BÁRÓ De csak akkor, ha nem nevet ki. BROCCARDO Ah, nem tudom, megállom-e. BÁRÓ Majd csinál a maga módján egy szép drámát, ilyen címmel: a Báró, akit lóvátett a két dáma, úgy bizony. EURILLA, CINTIA, MONSIEUR, BROCCARDO, BÁRÓ Már készíti a huncut kis Ámor az édes öröm új nyilait. Hallom, az üllőn zeng a kalapács, ezernyi dárda repül már szívembe... stb. EURILLA, CINTIA, BROCCARDO Drága vőlegények, éljetek, örvendezzetek, örökké éljen a huncut kis Ámor. MONSIEUR, BROCCARDO, BÁRÓ Drága menyasszonyok, éljetek, örvendezzetek, örökké éljen a huncut kis Ámor. MIND Örökké éljen a huncut kis Ámor. Király Erzsébet fordítása alapján