PIETRO MASCAGNI PARASZTBECSÜLET (Cavalleria Rusticana) SZEMÉLYEK: Santuzza, fiatal parasztleány szoprán Turiddu; fiatal parasztlegény tenor Lucia, Turiddu anyja alt Alfio, fuvaros bariton Lola, a felesége mezzoszoprán Parasztok, gyermekek. Történik: egy szicíliai faluban, 1880 körül. TURIDDU (a függöny mögött) Ó, Lola, arcod olyan, mint a liljom, Mint ért cseresznye, olyan friss az ajkad! Megérni azt, hogy értem csókra nyíljon, Egyébért szívem-lelkem sohsem sóvárog! A portád alja vérrel van befestve, De folyjon bár el vérem, sohsem kérdem, Ki érted hal meg, följut majd a mennybe, Tenélküled csak poklok kínját éltem. Ah! (A függöny szétnyílik) A FALU NÉPE (kar) Ott lenn a partokon enyhe zefir susog; Játszik a mirtusok lombjaival. Illata árjitól serken a rét füve, Serken a lány szíve, rezdül a dal. Illata árjitól serken a rét füve, Serken a lány szíve, Fölcsendül a dal. A zöld kaszálón hallva víg danátok Mind édes vággyal gondolunk reátok, Körültünk búzaföld arany kalásza, De visszahív a lángszemek varázsa És rögtön indul a sergünk a hívó szóra, Ahogy fészkibe megtér a vándor gólya! Szűnik a köznapi munka, Már csend van kis lakunkba, Az estharang imára hív! Itallal van tele A föld s a tiszta lég S buzgón az ég felé Fordul a szív SANTUZZA (előzőleg kopogtat a korcsma ajtaján) Mondjad, jó Luca néném! LUCIA Te vagy? Mi kell hát? SANTUZZA Hol van fiad? LUCIA No lám, egész idáig jössz utána? SANTUZZA Azt szeretném tudni, - Megbocsássad, hogy jöttem -, Merre találom? LUCIA Nem tudom, nem tudom, Hagyj békén engem! SANTUZZA Jó Luca néném, Nézd, könnyben ázva kérlek, Bánj velem úgy, mint Krisztus Magdolnával, Szánd meg a kínomat, hol van Turiddu? LUCIA Borért van Francofontéban Turiddu. SANTUZZA Nem, ó nem! Itthon látták még az éjjel. LUCIA Mit mondasz? Hogy lehet, hogy haza nem jött? Lépj be! SANTUZZA Tehozzád nem szabad belépnem! Nincs ahhoz jussom! Átok nyomja a vállam, szégyen marja a lelkem. LUCIA Hát mit tudsz róla, hamar beszéld el. SANTUZZA Ó jaj, úgy fáj a szívem! (észreveszi a közelgő Alfiot s elhallgat) ALFIO Frissen száguld jó lovam, Cseng a csengő nagy vígan, Pattog az ostor, ihaj! Bárhogy ázik a fakó, Bárhogy hulldogál a hó, Dúdol a szél, sebaj! ALFIO BARÁTAI (kar) Fuvarosnak lenni, Egyre jönni-menni, Szebb sor már nem lehet! ALFIO Már otthon vár a Lola, Szívem vigasztalója, A leghűbb feleség. Frissen száguld jó lovam, Cseng a csengő nagy vígan, És húsvétra megjövék! ALFIO BARÁTAI (kar) A víg fuvaros Vígan mulatoz. Minduntalan Csak útba van. LUCIA Ej, be rendben van szénád, Hogy mindig víg vagy, egyre dalolsz! ALFIO Jó Luca néném, csak nem fogyott el Az óborocskád? LUCIA De el! Turridu már elment újat hozni! ALFIO Nem ment bíz az! Hisz láttam őt ma reggel ott a házam táján. LUCIA Hogy-hogy? SANTUZZA (halkan Luciához) Ó, hallgass! (A templomban megszólal az orgona) ALFIO No járok egyet, Míg ti misére mentek. KAR A TEMPLOMBÓL ÉS A FALU NÉPE Regina coeli, laetare, Halleluja! Quia quem meruisti portare, Halleluja! Resurrexit, sicut dixit, Halleluja! Zengjünk himnuszt az Isten fiának, Aki sírját dicsőn feltöré, A halálból új életre támadt S fényözönbe repült fölfelé! SANTUZZA Zengjünk himnuszt Isten szent fiának, Aki a sírból az égbe, fel az égbe repült, Égnek tája felé! NÉP (kar) Dalra fel, dalra fel, Fenn dicsérjük nevét! (A falu népe - Santuzzát és Luciát kivéve - bevonul a templomba) LUCIA Miért intettél nekem, hogy ne szóljak? SANTUZZA Még mielőtt elvitték s katona lett Turiddu, Csak Lolán csüngött s igérte, Hogy neki lesz a híve, Szentül igérte, neki lesz a híve! De hát, mikorra megjött, Alfio elébe vágott S elfelejteni a hűtlent Más szeretőre vágyott. S egymást szerettük, szerettük, Ah, szerettük! De irigyelt Alfio élte párja, Újra bírni akarta őt! Hálót vetett ki rája, Elvette tőlem! Meg van ölve a hírem, Nincsen, ó nincs, aki védjen, Lola megint Turiddué, Ó végem! ' LUCIA Uram, Teremtőm! Santa, miket beszéltél?! Jaj, hova kell lennem! SANTUZZA Megvert az Isten, megvert az Isten! Könyörögj értem, ó kedves drága néném! Mondj értem imát! Majd jön Turiddu, Még egyszer kérem, Egyszer s utoljára! LUCIA Szánd meg, én Uram, Isten, Szánd meg, ó Mária ! (bemegy a templomba) TURIDDU (jön) Te itt, Santuzza? SANTUZZA Épp téged várlak! TURIDDU Húsvét van s te nem mégy misére? SANTUZZA Nem én! Szóm van ma hozzád. TURIDDU Láttad anyámat? SANTUZZA Szóm van ma hozzad! TURIDDU De itt ne szólj! SANTUZZA Hol jártál, mondd: meg! TURIDDU Hol jártam volna?! Bort kellett vennem. SANTUZZA Nem, nem igaz! TURIDDU Santuzza, higyjed el! SANTUZZA Nem, ne hazudjál! Lekanyarodtál az útról, tudom... Ma hajnaltájban láttak itthon, Nem messze az Alfio-háztól! TURIDDU Ah, leskelődtél? SANTUZZA Nem, Istenemre, mert épp a Lola férje, Maga Alfio mondta itten el! TURIDDU Szerelmemért ez a hála, te csalfa ? Vesztemre törsz hát? SANTUZZA Kérlek, ezt ne mondjad! TURIDDU Menj hát utadra, menj hamar! Engesztelni hiába igyekszel, Hiába kérsz, rimánkodol! SANTUZZA Hát szeretőd lett?! TURIDDU Nem! SANTUZZA Sokkalta szebb a Lola... TURIDDU Hallgass, ha mondom! SANTUZZA Az lett, verjen meg Isten! TURIDDU Santuzza! SANTUZZA Ó, az a céda tőlem téged elrabolt! TURIDDU Halljad Santuzza, ne haragíts meg, Kezdem már únni e hiú féltést! SANTUZZA Hát verj meg, üss le, tűröm, mert szeretlek, De ezt a nagy kínt nem bírom immár, LOLA (a színfalak mögött) Hej rózsa, rózsaszál... Van angyal szebbnél-szebb ott fenn az égben, De nincs külömb közöttük egy se nála... Hej rózsa, rózsaszál... Ah... (belép és abbahagyja a dalt) Turiddu, nem láttad erre Alfiót? TURIDDU Mostan jöttem én is ide! LOLA Dolga akadt tán lenn a kovácsnál, Jön majd nemsokára. És te misét a téren hallgatsz, Itt künn?! TURIDDU Bantuzza azt beszélte... SANTUZZA Azt, hogy húsvét napja van ma, És hogy mindent lát az Isten! LOLA Hát te nem mégy misére? SANTUZZA Nem én! Hadd menjen az, ki tudja, Hogy nincs semmi vétke. LOLA Én az Istent imádom Földig hajolva! SANTUZZA Ó, rajta, menj csak, Rajta, menj csak, Lola! TURIDDU Gyerünk hát, gyerünk hát, Itt nincsen semmi dolgunk. LOLA Ó, itt maradhatsz! SANTUZZA Itt, hogyne! Várj csak, Van egy pár szóm tehozzád! LOLA Hát az Isten megáldjon, megyek misére! (belép a templomba) TURIDDU Ah! no látod! Mit beszéltél? SANTUZZA Te akartad, úgy kell neked! TURIDDU Ah, gonosz! SANTUZZA Tépd össze testem! TURIDDU Nem! SANTUZZA Turiddu, figyelj rám! TURIDDU Menj! SANTUZZA Ó jaj, figyelj rám! Nem, nem Turiddu, maradj, óh maradj- még itt nálam! Hogyha te elhagysz, vélem mi részen? TURIDDU Hát mért leselkedsz? Mért kémlelődől? A szentegyházig követed léptem! Hát mért hogy űzöl, mért kémlelődől? SANTUZZA Hát azt, aki hozzád hű vala :mindig, Így eltaszítod? Elhagysz egészen? TURIDDU Menj, újra mondom, Menj és ne kínozz! Ha sérteni tudtál, ne állj elébem! SANTUZZA Ó ne taszíts el, Halljad, óh halld esdeklésem! Várj csak! TURIDDU Fenyegetésed sohse bánom! (fellöki és a templomba siet) SANTUZZA Legyen húsvétod átkos, Te csalfa! (a közeledő Alfióhoz) Óh! Isten küld ide hozzám, A1fio bátya! ALFIO Vége már a misének? SANTUZZA Már végét járja, De helyetted bent könyörög Nőd és Turiddu! ALFIO Mit értesz ezzel? SANTUZZA Hogy míg te vesződől esőben, szélben, Hogy pénzed megkeressed, Lola fölszarvazza addig a fődet! ALFIO Ah! Jól megrágd a szókat Santa, Való ez? SANTUZZA Való! Turiddu megölte, megölte a hírem, És Lola elszerette a csábítót ALFIO Ha félrevezettél, izzé-porrá törlek! SANTUZZA Szám soha eddig nem hazudott, Nem, soha még, nem, soha még! Jaj, szégyenemre ez a szörnyű valóság, Ó ez a rémítő, a szörnyű, óh jaj, Gyalázatomra mondom és szívem bújára! Turiddu megölte, megölte a hírem És Lola elszerette tőlem őt! ALFIO Hát akkor, Santa, fogadd a szódért a hálám! SANTUZZA Hah, átkozott vagyok, elárulám! ALFIO Ők átkozottak, nekik meg nem bocsátok, Nekik meg nem bocsátok, lakolnak ők! Lakolnak ők, nem várok holnapig! Óh nincs nekik bocsánat Én vért kívánok, én csak vért kívánok, Szerelmem gyűlöletté változott. SANTUZZA Én átkozott, én átkozott, Ki őt elárulám! (mindketten eltávoznak) A FALU NÉPE (kar, a templomból jövet) Gyerünk hát, gyerünk hát; barátim! Gyerünk most már haza, Már vár az asszony reánk! Gyerünk most már, Hogy lelkünk megnyugtatta már Buzgó jámbor imánk! Gyerünk már gyerünk már, menyecskék! Gyerünk most már haza, Hol vár a férjünk reánk! Gyerünk most már, Hogy lelkünk megnyugtatta már Buzgó jámbor imánk! TURIDDU Ej, Lola húgom, sietős a dolga, Hát köszönés nélkül megy el innen? LOLA Hazatérek, még nem láttam itt a férjem! TURIDDU Ej, sohse bánja, idejő majd! Most jertek hát fiúk, ürítsük majd a kancsót! A levert szív bortól éled, A búbánat bortól széled, Hej, csak ott van, ott van élet, Hol a kancsók csengenek! Csak a borban az igazság, Csak a bor nedűjét, ihassák, Vigaszt lelnek majd a búra Mind, kik búban tengenek! TURIDDU BARÁTAI (kar) Éljen! TURIDDU A nők szerelme! TURIDDU BARÁTAI (kar) Éljen! LOLA Kívánok sok szerencsét! TURIDDU BARÁTAI, (kar) Éljen! TURIDDU Igyunk! TURIDDU BARÁTAI (kar) Éljen! Igyunk! Ürüljön hát a kancsó, LOLA, TURIDDU, TURIDDU BARÁTAI (kar) Igyunk, igyunk, ürüljön most a kancsó! TURIDDU ÉS BARÁTAI (kar) A levert szív bortól éled, Éljen! A búbánat bortól széled, Éljen! Hej csak ott van, ott van élet, Hol a kancsók vígan csengenek! Csak a borban van igazság, Csak a bor nedűjét ihassák, Meglelik bajuk vigaszát Mind, akik búban tengenek! Hej, igyunk, hej, igyunk, hej, igyunk! ALFIO Adjon Isten, barátim! NÉP (kar) Hogy van, Alfio bátya? TURIDDU Isten hozta! Igyék egy-két pohárral! (tölt neki) Rajta! A pohár telve! ALFIO Nem kell! Hogy innék én a kend borából, Hisz a kend borz bennem méreggé válnék! TURIDDU Hát jól van így is (kiönti a bort) LOLA Mi lesz, én Istenem? NÉHÁNY NŐ (kar) Jaj, Lola szentem, jobb, menjünk innen el! (az asszonyok elvezetik Lolát) TURIDDU Van még tán szólni valója? ALFIO Nincs semmi! TURIDDU Nos, akkor készen állok, ha tetszik. ALFIO Most mindjárt? TURIDDU Most mindjárt! (megharapja Alfio fülét) ALFIO Öcsém, Turiddu, fülem jól megharaptad, Úgy látszik, hogy majd jól megértjük egymást! TURIDDU Alfio bátya, tudom, hogy én hibáztam S hagynám, hogy üss le, miként a kutyát, Az Úristen fenn az égben a tanúm! De ha megölsz most, el lészen hagyatva, El lészen hagyatva a szegény Santa, Ő, ki szeretőm lett! El lészen hagyatva Ezért szívedbe szúrom majd a kést! ALFIO Csak tessék! Tégy, ahogy ínyedre lészen! Majd a kertek alján rám fogsz találni. (eltávozik) TURIDDU (beszól a házba) Anyám! Anyám! Az óbor nagyon erős volt! Bizonnyal én most, kedves anyám, Sokat is ittam, Megyek friss levegőre! Előbb azonban Arra kérlek, áldj meg, Mint aznap, melyen katonának vittek... Meg aztán anyám, igérd meg, Ha meg nem jönnék, Nem jönnék vissza, Te légy majd az anyja szegény Santuzzának, Megfogadtam néki, hogy a nőm lesz a a nyáron! Te légy majd az anyja az elhagyatottnak, Ha meg nem jönnék! LUCIA Miért mondasz ilyet, én édes fiam?! TURIDDU Ó anyám, csupán a bor beszél belőlem, Anyám, imádkozz értem, Egy csókot még, anyácskám! Adj még egy csókot és még egy csókot, Ég áldjon! Ha meg nem jönnék, Légy te a Santa anyja, Áldjon az ég! (kétségbeesetten elrohan) LUCIA (Turiddu után kiált) Turiddu! Mit jelent ez? Turiddu! Turiddu! Ah! (a belépő Santuzzához) Santuzza! SANTUZZA Ó, jó anyácskám! EGY NŐ KIÁLTÁSA A TÁVOLBÓL Jaj ,megölték Turiddut! EGY ASSZONY (rémülten kiált) Jaj, jaj, megölték Turiddut! FORDÍTOTTA: RADÓ ANTAL (1952-es kiadás)