GIOACCHINO ROSSINI
ORY GRÓFJA


SZEMÉLYEK: 
ORY GRÓFJA, fiatal lovag 			tenor 
A GRÓF NEVELŐJE 				basszus 
ISOLIERO, a gróf apródja 			szoprán 
ROBERTO, a gróf barátja 			bariton 
EGY LOVAG, a gróf kíséretében 			tenor 
MARIANNE grófné, a várkastély úrnője 		szoprán 
RAGONDA, a bizalmasa 				alt 
ALICE, fiatal parasztleány 			szoprán 

Lovagok a gróf kíséretében; a grófné 
udvarhölgyei, parasztok, apródok stb. 

Történik a grófné kastélya előtt és a kastélyban, 
a keresztes háborúk idején.


ELSŐ FELVONÁS 
(A grófné kastélya előtt)


ROBERTO 
(az őt körülvevő parasztifjakhoz és 
leányokhoz)
Jertek, ifjak, a kápolnához 
Hol a jámbor remete honol!
Bűnös lelkek, jertek hát! 
Kegyben részesülhet,
Aki sültet, hízott kappant áldoz, 
Hozzá szentelt óbort ád. 

PARASZTOK 
(kar)
Bölcsek bölcse, 

ALICE, PARASZTOK 
(kar)
Bölcsek bölcse, 

PARASZTOK 
(kar)
Engedd hinnem,

ALICE, PARASZTOK 
(kar)
Engedd hinnem, 
Meglesz mától kezdve minden:
Kedves hitves, gazdag nász.

ROBERTO
Csend, ha mondom, balga népek, 
Síri csend, ha én beszélek,
Illet ennyi tisztelet!

ALICE, PARASZTOK 
(kar)
Nézd a szolgát, 
Fenn hordja orrát!

ROBERTO
Rossz e tréfa!... 

ALICE, PARASZTOK 
(kar)
Ha, ha, ha, ez illet meg! 

ROBERTO
Ki itt alant rajtam mulat,

ALICE, PARASZTOK 
(kar; egymásnak)
Csitt te, csendet, tartsd a szád! 

ROBERTO
Sérti fenn az égi urat...

ALICE, PARASZTOK 
(kar)
Isten szeme mindent lát,
E hit most áhítatot ád, -
Mely szívet-lelket itat át.

ROBERTO
Amerre csak lép a lába, 
Piros alma halma várja. 

PARASZTOK 
(kar)
Gyorsan menjünk, 

ALICE, PARASZTOK 
(kar)
Gyorsan menjünk, 

PARASZTOK 
(kar)
Bőven szedjünk,

ALICE, PARASZTOK 
(kar)
Bőven szedjünk! 
Puttony szőlő, kaska füge,
Rakjuk le a selymes fűre! 

ROBERTO
Máris indulj!

ALICE, PARASZTOK 
(kar)
Jámbor óhaj. 

ROBERTO
Térülj-fordulj!

ALICE. PARASZTOK 
(kar)
Visszatérünk megrakodva 
Sok földi jóval,
Nehogy addig éhen halj ! 

ROBERTO
Öles kaska, öblös flaska, 
Bora arany tűzben ég!
Ó! 

ALICE, PARASZTOK 
(kar)
Öles kaska, öblös flaska,

ALICE, ROBERTO, PARASZTOK 
(kar)
Bora arany tűzben ég,
Megjutalmaz majd az ég, 
Üdvöt ád az ég! 

RAGONDA 
(kilép a várból)
Újra búra ébredt grófnőm,
Két szeme könnyet hullat égőn, 
Régi víg nap, szállj vissza fénylőn! 
Hogyha sír, ha szíve ég,
Miénk is fáj,
És a bánat gyász-szín szárnya
Kínban égő szívünkre száll, 
És a bánat a szívre száll.
Tán most itt marad e remeténél 
Lelke súlyos terhe, 
Visszaröppen lepke kedve, 
Erre várunk réges-rég!

PARASZTOK 
(kar)
Szűzi vágy, 

ALICE
Mely szűzi vágy, 

ROBERTO
Vetetlen ágy
A grófra vár még, 
Messze jár a férje rég.

PARASZTOK 
(kar)
Mely tiszta szándék! 
Nézz le ránk, te fényes ég,

ALICE
Mely tiszta szándék! 
Nézz le ránk, te fényes ég. 

RAGONDA 
(a remete kápolnája felé)
Benned bízunk, bölcsek bölcse, 
Jámbor hitünk kedved töltse. 

ROBERTO
Ritka ész és fennkölt jellem,
Minden szívbeli bajhoz ért, 
Férjhez ad, csak szépen kérd. 

RAGONDA
Szépen kérem térdre hullva,
Hozd el férjünk újra, 
Minden férfi hadba vonult, 
Távol földön pogány ellen 
Áll a harc.

ALICE
Szívünk-lelkünk néki hódol, 
Hála-ének néki szól,
Csak néki szól!

RAGONDA 
(a grófné férjére értve)
Szentföldön küzd, kiről szó van, 
Testét gyötri sár és hó,
Száll reá a sűrű hó, 
A sűrű hó!

ROBERTO 
(a remetére értve)
Részesít majd minden jóban,
Szívünk-lelkünk néki hódol, 
Hála-ének néki szól,
Csak néki szól.

PARASZTOK 
(kar)
Szívünk-lelkünk néki hódol, 
Hála-ének néki szól,
Csak néki szól.

A GRÓF 
(remetének öltözve, hosszú szakállal 
kenetteljesen bevonul)
Csillogj, bűvös égi fény
És küldd ránk az áldott békét! 
Jer, pilleszárnyú szép nyár, 
Minden szív olyan rég vár. 
Minden hív szív téged vár. 
Nézd fenn a Vénusz lángját; 
Hogy szórja a földre fényét!
Ez jó jel, drága lánykák, 
Mind férjhez adlak én.
Ma csókkal vár a mátkád,
Az ég kegye mindent megád. 
Csillapulj, édes vágy,
Az ég ma mindent megád. 
Már vetve állj, nászi ágy, 
Csitt, édes vágy,
Csitt, édes vágy!...
Hát jertek, drága lánykák, sorra, 
Mind férjhez adlak én már, 
Jertek, vár rátok víg, boldog nász.

RAGONDA
Szabad egy szót? 

A GRÓF
Csak bátran... 
Tündéri hölgyek,
Ifjú híveim, ti is, 
Most járuljatok elém, 
Mindent mondjatok el, 
Mi bánt. Szóljatok nyíltan 
És választ kaptok.

PARASZTOK 
(kar)
Földre szállott égi angyal, 
Sűrű éjre fényes hajnal!

RAGONDA
No csak sorba, no csak sorba! 
Ne így egyszerre, mint a csorda!

A GRÓF
Halljuk sorra, 
Kit mi hoz hozzám,
Mily bánat; milyen vágy? 
Halljuk híveim, szépen sorra! 
Nos, lássuk hát, mi baj?

ALICE, RAGONDA, PARASZTOK 
(kar)
Ne így egyszerre, mint a csorda,
Csak csendben, semmi zaj! 

ALICE, RAGONDA
Csak csendben! 

ALICE, RAGONDA, PARASZTOK 
(kar)
Csak csendben!

ROBERTO 
(az egyik parasztra mutat)
E jámbor pára
Csak annyit kérne, 
Hogy szíve párja 
Ne lépjen félre.

A GRÓF
Jól van, jól van. 

ALICE
Még nincsen párom, 
Most tőled kérem,
Hogy Giuliánóm 
Legyen a férjem.

A GRÓF
Jól van, jól van. 

RAGONDA
Férjecském távol, 
Így élek árván.
Bár volnék fából, 
Akkor nem várnám.

A GRÓF
Jól van; jól van. 

RAGONDA
De szívem lángol, 
Éget a párnám,

A GRÓF
Jól van.

RAGONDA
Ments meg a vágytól, 
Kegyes atyám!

A GRÓF 
Lám, 
Nyíltszívű voltál, 
Hit lakik benned,
Érted egy zsoltárt 
Küldök a mennynek. 
(Magában) 
Ó, kegyes keblek, 
Mennyei vállak,
Oldalam mellett 
Dicsérlek, áldlak. 
Ti bájos szüzek, 
Imámba fűzlek, 
Jertek bár éjjel, 
Nem küldlek el. 

ROBERTO
Jertek csak hátra,
Az árnyas fákra 
Van kötve sátra, 
Ott virraszt ő.

PARASZTOK 
(kar)
A szent hit áthat, 
Nyisd meg hát sátrad,
Szívünk oly hálás, 
Kísérjen áldás!

A GRÓF 
(m, f.)
Sok kedves lányka 
Jön oda hátra,
Nem leszek árva, 
És ez a fő.

ALICE, RAGONDA, PARASZTOK 
(kar)
A szent hit áthat,
Nyisd meg hát sátrad, 
Szívünk oly hálás, 
Kísérjen áldás.
Míg jársz e tájon, 
Rád béke szálljon, 
Dús asztal várjon, 
Gazdag és bő! 
Eljárunk hozzád, 
Fordítsd ránk orcád, 
Mert szívünk sorsát 
Rád bízzuk már.

A GRÓF 
(m. f.)
Eljárnak hozzám 
Meglátni orcám,
Mert szívük sorsát 
Rám bízzák már.

ROBERTO
Eljárnak hozzá 
Meglátni arcát,
Mert szívük sorsát 
Rábízzák már.

ALICE, RAGONDA, A GRÓF, ROBERTO
Menjünk hát, menjünk hát! 

PARASZTOK 
(kar)
Gyorsan menjünk!

A GRÓF 
(a parasztokhoz) 
Nos, újra halljam, 
Hogy még mi baj van?

ROBERTO 
(egy másik parasztra mutat)
Míg buzgón kérlelt
E jámbor férfi,
Az asszony elment, 
Hozd vissza néki.

A GRÓF
Jól van, jól van. 

ALICE
Ha lesz egy lányom, 
Az Isten adja,
Hogy Giuliánóm 
Legyen az apja.

A GRÓF 
Jól van, jól van. 

RAGONDA
Nem kérek újat, 
Csak amit kértem: 
Kergesd el búmat
Hozd vissza férjem! 
Szemem nem hullat 
Könnyet az éjben, 
Ha hozzám bújhat 
Szerelmesen.

A GRÓF 
Jól van, jól van. 
Nem!
Előbb az égnek 
Zsongjon egy zsoltár, 
Megsegít téged,
Mert nekem szóltál. 
(Magában) 
Mennyei dombok, 
Isteni völgyek,
Imát is mondok 
E bájos hölgynek.
Ti nyájas szüzek, 
Imámba fűzlek, 
Jertek bár éjjel, 
Nem küldlek el.
Hozzám fut nyájam,  
Jó nékik nálam,
Könnyük is szárad, 
És szívük víg.
Bús könnyük szárad, 
És szívük víg.

ALICE, RAGONDA, ROBERTO, PARASZTOK 
(kar)
Hozzád fut nyájad,
Jó nékünk nálad, 
Könnyünk is szárad, 
És szívünk víg,
Bús könnyünk szárad, 
És szívünk víg. 

RAGONDA 
(a grófhoz)
Bocsánat, hadd szóljak arról, 
Mért sajog úrnőnk szíve. 
Messze földön jár a férje, 
Miénk is véle harcol
A vad muzulmán had rettegi nevük,
És mi árvák, az égnek esküvel fogadtuk meg, 
Híven várjuk urunk.
Úgy élünk fenn a várban,
Mint zárdai szüzek, erényes nők! 

A GRÓF 
(magában)
Ott fenn a gyönyör börtönébe zárva! 
(Ragondához) 
Szépséges úrnőd felkeres engem?

RAGONDA
Veled szólni kíván 
Négyszemközt titkon.
Lejön nemsoká' hozzád! 
Hölgyei kísérik őt.
Bár félti hírét,
Neked elmesél mindent, 
Mi szívét nyomja.

A GRÓF 
(magában)
Ó, ti szép édes titkok! 
(Ragondához) 
És én megáldom őt, 
Csak jöjjön bátran hát.
(Magában) 
Rejtekünk lesz kicsi kunyhóm. 
Mint az április, szeszélyes a szép nő szíve. 
(Valamennyien távoznak)

A GRÓF NEVELŐJE 
(Isolieróval belép)
Mondd, hová vezetsz, apród?
E görbe úton körbe? 

ISOLIERO 
A hű szív mutat utat. 
Pihenjünk,
Kellemes, szép hely.

A NEVELŐ
Néked szép, nékem ocsmány. 
Mért jöttünk éppen ide,
ilyen úttalan úton? 

ISOLIERO
Mert terveim vannak. 
Nekem templom e kastély, 
Szívem bálványa lakja.
Bár csak távoli rokon, 
Oly közel érzem őt
A vérem érte ég olthatatlan lánggal,
De az ő szíve kő, csak jéghideg márvány. 
(A nevelő leinti az apród rajongását) 
No, jól van, hagyjuk ezt!
Gyűjtsön új erőt, uram.

A NEVELŐ 
Mint ősz tanítómester 
Nagy leckét kaptam:
A herceg,
Kegyes urunk velem keresteti fiát. 
Hát zsandár vagyok tán,
Vagy sanda börtönőr? 
Én úgy neveltem őt, 
Mint Ory grófját illik, 
Nem tanítottam arra, 
Hogy szökjön el.
Biztos az ördög súgta néki egy éjjel. 

ISOLIERO 
Merre tűnt? Se hír, se egy nyom!

A NEVELŐ
Csak arra lehet, 
Hol lenge szoknya leng. 
A róka merre jár?
Ott les a tyúkól körül!

ISOLIERO 
Ön ezt jobban tudja nálam: 
Eszes ember, művelt fő,
Kit a herceg becsben tart.

A NEVELŐ
De csak, ha már szakad a part. 
Soha egy percem,
Leülni kár, 
Hívat a herceg, 
S én loholok már. 
Mesteri cím,
Tíz arany bér,
Mégis mindez mit sem ér. 
Ma egy párharc,
Holnap vadkan, 
Egy-egy rémület 
Mindennap van.
Nyakig ér oly gyakran a vész, 
Nyakunkig ér gyakran a vész, 
Rám jut a nagyobb rész.
Ha egy bájos szoknya foglya, 
Az is tán a mester gondja? 
Nem biz ám, ez mégis sok, 
Ennyit én nem vállalok! 
Soha egy percem,
Leülni kár, 
Zargat a herceg,
S én rohanok már. 
Mesteri cím,
Tíz arany bér,
Mégis mindez mit sem ér, 
Ez mit sem ér!

PARASZTOK 
(kar; visszatérnek; a remete kápolnája felé)
Irgalmat adj,
Ó, el ne hagyj,
Az ég kegyes kegyét 
Ránk áraszd, áraszd szét! 
Szent, jámbor vándor,
Járj köztünk még! 
Csak el ne hagyj! 
Jó pásztor vagy, 
Ó, el ne hagyj!
Óvj minket, védj meg, 
Prófétánk légy!
Hol osztasz áldást, 
Néked az mindegy, 
Adj férjhez minket, 
Ne pártolj mást!

A NEVELŐ 
(magában)
Sok kerge némber! 
Szabad a vásár!
Hát nézzünk széjjel, 
Tán erre jár,
Itt lesben áll.
(A nőkhöz) Szép zsenge szüzek, 
Ti bájos hölgyek,
Mondjátok meg, 
Ki ez a szent? 
Hány napja már, 
Hogy e tájon jár?

PARASZTOK 
(kar)
Egy hete épp. 

A NEVELŐ
Lám, ez már szép! 
Egy kerek hét?

PARASZTOK 
(kar)
Azóta áldjuk.

A NEVELŐ 
(magában)
Azóta várjuk, 
Tiszta a kép!
Egy hete épp.

PARASZTOK 
(kar)
Ne menjen még. 

A NEVELŐ 
(m. f.)
Egy hete épp: 

PARASZTOK 
(kar)
Imánkba zárjuk. 

A NEVELŐ 
(m. f.)
Egy kerek hét, 

PARASZTOK 
(kar)
Azóta várjuk!

A NEVELŐ
Tiszta a kép! 
Felcseng a vészjel,
Hol az agy fészkel, 
Csak lassan, ésszel
Várd ki a végét! 
Tán e vén vándor, 
Kiben hit lángol, 
Nem is oly jámbor, 
És nem is vén még! 
A kámzsás zsákból 
Kibújhat bárki, 
Hátha e jó pásztor 
Gróf Ory?
Mint szög a zsákból, 
Bújj ki, te pásztor, 
Imposztor, várj! 
Nem pásztor, 
Imposztor, no várj! 
Lám, megvagy már!

PARASZTOK 
(kar; egymáshoz)
Mily ferdén néz, 
Hogy sandít, les,
Ez biztos bűnös 
Eretnek lesz!

A NEVELŐ 
(magában)
Tán e szent hírű vándor 
Nem vén és nem is jámbor.

PARASZTOK 
(kar; m. f.)
Jaj, szemmel megver, 
Siessünk el!
Menjünk hát el!

A NEVELŐ 
(m. f.)
Tán álpásztor, 
Mondjuk, hogy gróf Ory.
Bújj ki a zsákból,
Jó gróf Ory! 
(A parasztok távoznak)

A NEVELŐ 
(az éppen megjelenő Alice-hoz)
Mondd csak szépen,
Most mit csinál a mi jó remeténk? 

ALICE
A kegyes-szívű agg imádkozik, 
Mert idejő a grófnénk,
Ki lelki vigaszt vár. 
(Távozik)  

ISOLIERO
Ujjongj szívem, láthatom őt!

A NEVELŐ 
(magában)
Ha olyan bájos a grófné,
Amilyennek mondják,
Úgy szinte biztos már,
Hogy itt koslat a kópé! 
(Isolieróhoz) 
Te várj itt,
Én kíséretünket idehozom tüstént: 
Egy tucat éles kard sosem árt,
Ha kitör egy kis botrány,
Nehogy égbe szálljon a szent. 
(Távozik) 

ISOLIERO 
(a grófnéra gondol)
Meglátom őt, 
Kit szívem régen áhít,
De hogy nyerhetem el 
Üdvöt ígérő kegyét? 
Az erény zordon őr, 
Elűzni oly nehéz!
Az a jámbor barát... 
Hopp, egy jó ötlet!
Az öreg szent tán segít... 
Fel is keresem.
Ez kell: 
Fortélyos csel,
És a kis apród győz!
(Megcsendül a kis harang és Ory gróf kilép 
a kápolnából)
(Üdvözli a grófot) 
Lelkem, dicsérd az Urat! 

A GRÓF 
(meglepetten; magában)
Ezer ördög! 
Az apródom.!
Mi szél fújta erre?
(Isolieróhoz) 
Ni csak, mily ritka öröm! 
Ön az, jó Isolier?

ISOLIERO
Ön ismer engem?

A GRÓF
Az egek sugallata nem hagy titkot. 

ISOLIERO
Nagytudású bölcs,
Csak ön segíthet rajtam! 
Nem kérem ingyen,
(Pénzes zacskót nyújt át) 
Harminc jó ezüst, fogja!

A GRÓF
Mint Júdás!!
(Átveszi a pénzes zacskót)
Ne sérts meg, többet adj!
(Isoliero újabb pénzt nyújt át) 
Így jó,
Beszélj, szép apród!

ISOLIERO
Szívem vad tűzben ég, úgy lángol, 
Szinte kerget, hajt, űz Ámor.
Gyilkos méreg e tüzes vágy, 
Gyilkos méreg e forró vágy.

A GRÓF
Nincs eddig semmi báj, 
Tovább, tovább!

ISOLIERO
Néha úgy érzem, biztatva néz rám, 
Ámde zárva szép ajka némán.
Szörnyű kétség, mi bennem dúl! 

A GRÓF
Nos, adjon rajta túl! 
Tovább, tovább!

ISOLIERO
Bár a férje elhagyta árván, 
Német haddal a szentföldön járván, 
Mégse kattan titkon a zár,
Fenn a kastély csukva áll.

A GRÓF 
(magában)
Ó, a bűbájos grófnő? 
No várj!

ISOLIERO
Be kell jutnom bármilyen áron, 
Ez a vágyam, minden álmom!
Van egy tervem, én jónak látom: 

A GRÓF
Mi az, mi az?
Ki vele, csak ki vele hát!

ISOLIERO
Hogyha csuklyás kámzsát. húznék, 
Mint egy földön járó női szent,
Nyílna tán a kapu ott fent! 

A GRÓF
Jól van!
Micsoda szív, micsoda ész! 
Bátor szív, éles ész,
Micsoda bátor szív, micsoda ész! 
Vakmerő. de megnyerő terv, 
Bravó, így majd sokra mégy! 
Gazdád méltó párja légy,
Ory gróf méltó párja légy!... 
(Magában) 
Ez a gaz ura ellen áskál, 
Ne félj, a grófnénál majd más jár.

ISOLIERO 
(magában)
Megyek hozzád, te drága lélek,
Reményem lassan újra éled!  
Nem oly nehéz, segít a csel.
A tiszta szívnek győzni kell! 
Nem nehéz semmi vész! 
Egy kis csel néha kell! 
Bősz harcra hív,
Már győzni kell,
Itt minden áron győzni kell! 
Győz majd a szív!

A GRÓF 
(magában)
Most fő az ész, vigyázni kell, 
Minden áron győzni kell! 
Fő az ész, fő az ész,
Győz majd a szív; 
Már győzni kell!
Hű, tiszta szívnek győzni kell,
Győz majd a szív!
(A grófné jön a kastélyból Ragondával, 
udvarhölgyei kíséretében; majd jönnek jobbágyai) 

A GRÓFNÉ
Isoliero, ön itt?

ISOLIERO
Heves láz gyötri szívem, 
A mi jó remeténk tán segít rajtam. 

A GRÓF
Női szív búbaját
Gyógyírral hatja át 
A kezem s az ajkam.

A GRÓFNÉ 
(közelebb lép a grófhoz)
Lesújt a bú, a bánat,
Nehéz kereszt az élet, 
Az ifjú évek szállnak, 
Adj vigaszt, kérve kérlek, 
A kín, a kín megöl. 
Sírtam én,
Az ég tudja, mennyit! 
Ó, úgy fáj árva szívem,
Mégsem enyhít
A könny és a jaj-sóhaj!
(A grófhoz) 
Gyógyírt öntől várok, 
A fájdalomra csendes békét, 
Végtelen kínom végét,
Ó, úgy vár gyógyírt e vágy! 
Kegyes-szívű uram,
Önre bízom magam,
Könyörgök kegyelmes irgalomért, 
Szívem szánalmat kér.

A KÍSÉRET TAGJAI ÉS A GRÓFNÉ 
JOBBÁGYAI 
(kar)
Atyánk, tedd rá kezed, 
Szívét boldoggá tedd!

A GRÓFNÉ
Úgy fáj a szívem! 

KÍSÉRET ÉS JOBBÁGYOK 
(kar)
Atyánk, tudásod csodás, 
Hamar dologhoz láss!

A GRÓFNÉ
Úgy fáj, úgy fáj, 
Adj vigaszt nekem!

KÍSÉRET ÉS JOBBÁGYOK 
(kar)
Adj a szívsebre írt!

A GRÓFNÉ
Szánj! Szánj! 
Atyám, te szánj meg már! 

KÍSÉRET ÉS JOBBÁGYOK 
(kar)
Irgalmat kér, irgalmat vár, 
Szent áldást adj rá!
Szíve szánalmat kér,
Kegyes irgalmat vár.  

ISOLIERO 
(a grófhoz)
Hogy mi baj, ugye sejti? 
Csak egy lehet a gyógyír;
Egy isten-áldott csók, 
Rendelje el, ez segít. 

A GRÓF 
(a grófnéhoz)
Csak bízz, te sebzett lélek! 
Az ég irgalma véled,
Az Úr meggyógyít téged, 
S a szívre béke száll.
Az ég sugallta módját: 
Egy szó, csak ebből áll, 
Hogy szeress!
Egy férfi csókját 
Úgyis rég vágyod már.

A GRÓFNÉ
Megesküdtem én az égnek, 
Hogy özvegy-sorban élek.
A szót megszegni, már? -
Százszor inkább a kínhalál!
Akkor inkább már jöjjön száz halál, 
Jöjjön száz halál!

A GRÓF 
Egy titkot mondok halkan: 
Az az eskü mit sem ért,
Az eskü-könyves angyal 
Szundikált akkor épp.

A GRÓFNÉ
Felgyúl e szívben a hála, 
Ó fényes ég,
Hozzád száll a hála! 
Köszönet érte! 
Akármit kérne, 
Megadom én, 
Bármit kér!

A GRÓF 
Ámen. 

ISOLIERO
Így lesz!

A GRÓFNÉ 
(a grófhoz)
Így lesz, ámen! 
Öné az érdem,
Megadom én,
Bármit kér, bármit kér!
(Az apródhoz) 
Isolier, én rég rád vártam, 
Szívem néked szántam.
Drága Isolier, ne hagyj el, 
Légy hűséges párom, 
Légy édes álmom, 
Drágám, rég várok rád.

KÍSÉRET ÉS JOBBÁGYOK 
(kar)
Víg ifjú kedve újul,
És ujjong már e szív, 
Az égi szózat hangja 
Szép boldogságra hív.

A GRÓFNÉ
Csapongva száll 
A szívem már,
Az ifjú évek
Most visszatérnek, 
Sok boldog nyár.

ISOLIERO 
(a grófhoz)
Ez bevált, 
Fogadja hálám!

A GRÓF 
(halkan a grófnéhoz) 
Egy röpke szóra, hölgyem! 
Azt is látják az égben, 
Hogy egy gaz cselvető
Ön ellen ármányt sző. 

A GRÓFNÉ
De ki?

A GRÓF 
Az ifjú Isolier. 

A GRÓFNÉ
Nagy ég!

A GRÓF 
E sunyiképű apród 
Felülmúlja gróf Oryt,
A nagy szoknyavadászt! 
Bizony ám,
Szüzeket ront, 
Frigyeket bont, 
Férjeket taszít sírba.
Most éppen önre tör.

A GRÓFNÉ 
(magában)
Ez a hír porba sújt, 
Gyűlölöm őt!
(A grófhoz) 
Jöjjön velem, atyám, 
Jöjjön velem.
(A kastélyba indul kíséretével és a gróffal) 
(A nevelő visszajön lovagok kíséretével) 

A NEVELŐ, LOVAGOK 
(kar)
Nosza nézzük, hátha ő az, 
Rajta hát, rajta hát!

A NEVELŐ 
(észreveszi a közeledő Robertót) 
Mi az ördög?! Ez Roberto,
Bizalmas fegyvertársa minden csínyben! 

ROBERTO
Nem,
Nem én vagyok én! 
(Magában) 
Felismert!

A NEVELŐ
Semmi kétely tovább! 
Micsoda öröm,
(A grófhoz) 
Elcsíptünk hát, uram. 

A GRÓF 
(titokban a nevelőhöz)
Egy szót ha szólsz,
Száz bosszút állok.

A NEVELŐ, LOVAGOK 
(kar)
Üdvözlünk, gróf Ory!

HÖLGYEK 
(kar)
Hogy-hogy-hogy gróf? 
Ki gróf Ory?

A GRÓF
A gróf ím én vagyok.
(Leveti álruháját és álszakállát)

A GRÓFNÉ, ISOLIERO, ALICE, RAGONDA, 
A GRÓF, ROBERTO, A NEVELŐ, HÖLGYEK, 
FEGYVERESEK 
(kar)
Jaj!

A GRÓFNÉ
Szörnyűség, e csel gaz ármány, 
Vérem megfagy bűne láttán,
Majd az ég fenn bosszút áll. 
Mily szégyen ez,
Mily nagy szégyen! 
Bosszút áll ma még az ég, 
Jaj, mi szörnyűség!
Lesújt rá majd az ég!

ISOLIERO
Szörnyűség e csel, gaz ármány, 
Majd az ég fenn bosszút áll!
Mily szégyen ez! 
Szörnyűség, 
Jaj, mi szörnyűség, szégyen!
Lesújt az ég, majd bosszút áll az ég! 

ALICE
Mily szégyen ez!
Mily szégyen ez, jaj,
Ó jaj, mi nagy szégyen,
Ó jaj, mi nagy szörnyűség! 
Állj bosszút, ég!

RAGONDA
Véget ért a csel, az ármány, 
És a vétkes rosszul jár!
Szégyen ez, jaj!
Ó jaj, mi nagy szégyen, 
Szörnyűség!
Állj bosszút ég!
Majd bosszút áll az ég, 
Lesújt az ég!

A GRÓF 
Búcsút mond ajkam a csóknak, 
Jaj!
Véget ért a csel, az ármány, 
Nincs remény,
Ó jaj, ó jaj,
A szívem lázban ég, 
De vége mégsem lesz, 
Új csel kell, ma még!

ROBERTO
Véget ért a csel, az ármány, 
És a vétkes rosszul jár!
Itt már nem használ az égi jóslat, 
Szégyen ez, jaj!
Jaj, mily csúfság, 
Nincs remény!
Ó jaj, ó jaj,
A szívem lázban ég, 
Vad lázban ég,
Jaj, mily csúf vég! 
Nincs remény,
De nincs tovább, elég!

A NEVELŐ
Véget ért a csel, az ármány, 
Szívem örvend grófom láttán,
És a vétkes rosszul jár! 
Jaj !
Jókor jöttünk még, 
Szíve még lázban ég, 
De nincs tovább, elég! 
Remélem, vége lesz most már, 
Vége lesz, mi jókor jöttünk még!

A KÍSÉRET 
(kar)
Véget ért a csel, az ármány, 
Bosszút áll ma még az ég,
Nagy ég!
De nincs tovább, elég! 
(Egy hírnök levelet hoz Ragondának) 

RAGONDA
Egy apród ezt a levelet hozta.
Ím, drága úrnőnk, a cím.
Hátha jó hír szállt benne hozzánk, 
Messzi tájról férjünk, mátkapárunk ír.

A GRÓF
De szép kis gyászt is írhat,
De szép kis gyászt is írhat.

ISOLIERO, ALICE, RAGONDA, ROBERTO, 
A NEVELŐ, NŐK ÉS FEGYVERESEK 
(kar)
(A grófnéhoz) 
Nem! Holtak már nem írnak.

A NEVELŐ 
(a grófhoz halkan)
Ne várjon semmi jót.

ISOLIERO, ALICE, RAGONDA, A GRÓF, 
ROBERTO, A NEVELŐ, KÍSÉRET 
(kar)
A torkom elszorul, 
Jó vagy rossz 
Essünk rajta túl!

A GRÓFNÉ 
(felnyitja és olvassa a levelet)
Én hitvesem és húgom,
Elült, mi dúlt, a csata, 
Hősöd keresztes hada 
Dicső honunkba tér.

ISOLIERO, ALICE, RAGONDA, A GRÓF, 
ROBERTO, A NEVELŐ, KÍSÉRET 
(kar; ők is olvassák)
Elült, mi dúlt, a csata,
Hősödnek keresztes hada 
Dicső honunkba tér.

ROBERTO, A NEVELŐ 
Példás hőstett! 

A GRÓFNÉ 
(tovább olvas)
Bár lángban áll a Szentföld, 
A hitnek harca fennkölt, 
Gaz szaracénok hada
E kard vasába dőlt.

ISOLIERO, ALICE, RAGONDA, A GRÓF, 
ROBERTO, A NEVELŐ, KÍSÉRET 
(kar; m. f.)
Bár lángban áll a Szentföld,
A hitnek harca fennkölt, 
A százezernyi szaracén
E kard vasába dőlt.

ROBERTO, A NEVELŐ 
Példás hőstett! 

A GRÓFNÉ 
(tovább olvas)
A gallok földjén rovom 
A visszautat lovon, 
Üzenj futárral nékem; 
Hogy élsz-e még, vagy nem.

ISOLIERO, ALICE, RAGONDA: 
Nem éri vész a hadat,

A GRÓF 
(magában)
Ő várja már a hadat, 

ROBERTO 
(magában)
Nem sok reménye maradt, 

ISOLIERO, ALICE, RAGONDA, A GRÓF;
ROBERTO
Ha gall vidéken halad, 
Tán újra halljuk hírét
Vagy holnap, vagy ma még.

A NEVELŐ, KÍSÉRET 
(kar)
Ég óvja hát e hadat, 
Mely gall vidéken. halad,
Most várjon itthon rájuk 
A boldog békesség.

RAGONDA 
(Ory grófhoz)
Miért búsul? 
Kövesse példánk,
Lám, a jó hír jó kedvet ád.

A GRÓF 
Szívem mámoros kéj hatja át. 

A GRÓFNÉ 
Lám, a jó hír jó kedvet ád.

A GRÓF 
(magában)
A lelkem vad izzású kráter, 
Hol bosszúmnak lávája forr.
(Robertóhoz halkan) 
Van egy nap és egy éjjel, 
Az nékünk épp elég.

ROBERTO, A NEVELŐ
Mi lesz? 
Mikor megyünk tovább?

A GRÓFNÉ
Szemem még a könnytől nedves. 

ISOLIERO, ALICE
Hogy sírt, hogy félt a kedves! 

RAGONDA
Szeme még a könnytől nedves.

A GRÓF 
(magában)
A préda mégis meglesz! 

NŐK, FEGYVERESEK 
(kar)
Hogy sóhajt a kedves! _ 

ROBERTO, A NEVELŐ 
Mi lesz?
Mikor megyünk tovább?

A GRÓFNÉ, ISOLIERO, ALICE, RAGONDA, 
NŐK, FEGYVERESEK 
(kar)
De múlik már a vész.

A GRÓF 
(m. f.) 
A tervem máris kész. 

ROBERTO, A NEVELŐ 
Mi lesz? 
Mikor megyünk tovább?

A GRÓFNÉ, ISOLIERO, ALICE, RAGONDA
Most bármit forral, tervez,

A GRÓF 
(m. f.)
A préda mégis meglesz. 

NŐK, FEGYVERESEK 
(kar)
Hogy sóhajt még a kedves!

ROBERTO, A NEVELŐ
Mi lesz?
Mikor megyünk tovább?

A GRÓFNÉ 
Megvéd a bátor kéz! 

ALICE, RAGONDA, ISOLIERO
Majd megvéd a bátor kéz!

A GRÓF 
(m. f.)
A tervem máris kész! 

ROBERTO, A NEVELŐ 
Mi lesz?
Itt már megáll az ész! 

NŐK, FEGYVERESEK 
(kar)
Most múlt csak el a vész, 
Elmúlt a vész!

A GRÓF 
(m. f.) 
Még áll a harc, 
De hátra arc,
Mert cselből futni kell,
Ám semmi vész, 
A tervem kész,
A zsákmány nem vész el. 
Jöjj sűrű éj,
A ködben csöndben üssünk rajt' 
És ajkon már az ajk!

ISOLIERO 
(magában)
Most lesben áll, 
Az estre vár,
És újból támad majd! 
Megérzem én a bajt.

A GRÓFNÉ 
(az apródhoz)
Ne várj, ne kérj, 
A hősi férj
Mint végzet csap le ránk, 
Hát váljunk el,
Te szép Isolier,
A rút sors másnak ád, 
Már más vár rám, 
Isolier,
A rút sors másnak ád. 
Ó, szép Isolier,
A szívem érted fáj, 
Hű szívem fáj!

RAGONDA 
(magában)
Hát eljön már, 
Kit szívem vár,
És összeér a szánk!
Sok boldog nap vár ránk, 
Míg bennünk ég az égi láng. 
Jöjj, szívem régen vár,
Hű szívem vár! 

ROBERTO
Fel hát, indulj, 
Fel hát, térülj-fordulj, 
Fel hát, indulj!

ROBERTO, A NEVELŐ 
Most elvonulunk csendben, 
Szép illendően, rendben, 
Így megbékül a grófné
És nem lesz semmi baj. 
Ha jön a férje, akkor jaj!

A GRÓFNÉ, ISOLIERO
Fel hát, menjünk, 
Messze tűnjünk!

ALICE, RAGONDA, A GRÓF 
Fel hát, indulj! 
Térülj-fordulj !

A GRÓFNÉ, ISOLIERO, ALICE, RAGONDA, 
NŐK, FEGYVERESEK 
(kar)
Hős férjek visszatérnek, 
Itt rájuk béke vár.

A GRÓF 
Még éjjel visszatérek, 
És rám a csókja vár.

ROBERTO, A NEVELŐ 
Még éjjel visszatérünk, 
És rá a csókja vár.

VALAMENNYIEN
Szép győzedelmi ének, 
A fényes égre szállj!

A GRÓFNÉ, ISOLIERO, NŐK, FEGYVERESEK
(kar)
Dalolj, dalolj,
Szép ének, szállj!

ALICE, RAGONDA
Dalolj, dalolj, 
Szép ének, szállj!

A GRÓF, ROBERTO, A NEVELŐ 
Fel hát, fel hát!

A GRÓF
Rajta, fel hát, 
Én szépem vár,
Az éjjel vár!

ROBERTO, A NEVELŐ
Menjünk el hát, 
Rajta, fel hát,
Induljunk már!

A GRÓFNÉ
És hősünk várja dal, 

A GRÓFNÉ, ISOLIERO
És hősünk várja háladal. 

ALICE
Fel hát! 

RAGONDA
Messze tűnjünk,
És hősünk várja háladal! 

A GRÓF 
Fel hát, fel hát, 
Csak várj, míg száll a dal! 
Csak várj,
Az éjjel várj!

ROBERTO
Szép háladal csak szállj! 

NŐK, FEGYVERESEK 
(kar)
És hősünk várja háladal!

A GRÓFNÉ, ISOLIERO, ALICE, RAGONDA, 
A GRÓF, ROBERTO, A NEVELŐ, NŐK, 
FEGYVERESEK 
(kar)
Lágy dallam, szállj, 
Szállj !



MÁSODIK FELVONÁS

(A várkastélyban; a grófné lefekvéshez 
készülődik)


A GRÓFNÉ, RAGONDA
Jöjj csendes éj 
Halk pilleszárnyon,
Te szép béke, jöjj, 
Már rád várok rég. 
A szívre szállj, 
Lágy édes álom, 
Áll még a vár,
A bástyánk véd.

UDVARHÖLGYEK 
(kar)
Jöjj csendes éj, 
Jöjj édes álom,
Már a várfal véd, 
Mért félnénk?

A GRÓFNÉ
Még most is lúdbőrzik a hátam, 
Ha eszembe jut Ory gróf.
A pokol tornáca előtt álltam, 
De az őrangyal megóv. 

RAGONDA
Megáll itt az ész! 
Ilyen gaztett!
És ez volt csak a kezdet,
Nem is félt, hogy rajta veszthet, 
Milyen álnok, de merész!

A GRÓFNÉ
Jó az ég, Istennek hála, 
Meg se görbült a hajunk szála,
S a hűség vára mégis áll, 
Az erény vára mégis áll.

A GRÓFNÉ, RAGONDA
Jöjj, csendes éj, 
Halk pilleszárnyon,
Te szép béke, jöjj, 
Már rád várok rég.

UDVARHÖLGYEK 
(kar)
A szívre szállj, 
Lágy édes álom,

A GRÓFNÉ
A szívre szállj, 

RAGONDA 
A szívre szállj, 

UDVARHÖLGYEK 
(kar)
Áll még a vár,
A bástyánk véd.

A GRÓFNÉ, RAGONDA
Áll még a vár, 
A bástyám véd.
(Kint zivatar tör ki) 

UDVARHÖLGYEK 
(kar)
Zúg a szél! 
Vihar tombol!

A GRÓFNÉ 
Jaj, mennydörög az ég! 
Vad villám lángja gyúl,
Tüzes csóvát dob ránk. 
Oly rémítő a hangja! 

RAGONDA
Ha lelkünk tiszta, szép,
Majd ránk ragyog az ég!

UDVARHÖLGYEK 
(kar)
Ha lelkünk tiszta, szép, 
Majd ránk ragyog az ég,
Majd újból kék lesz fenn az ég, 

A GRÓFNÉ, RAGONDA
Az ég!

A GRÓFNÉ, RAGONDA, UDVARHÖLGYEK 
(kar)
Ha lelkünk tiszta, szép,
Majd ránk ragyog az ég, 
Az ég!

RAGONDA
Újra száz fényben 
Ég fenn az égbolt,
És a kék hold is békén lenéz. 

A GRÓFNÉ 
Most ázva-fázva, 
Bujkálva úgy jár kint az erdőn, 
S a szívem, lám, már érte fáj.
Minden vétkét, csínytevését megbocsátanám.

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ 
(a színfalak mögött)
Ím, hozzátok esdünk, 
Ti jóságos lelkek!
Kint szenved testünk 
És rettegve fél.
Ránk orkán tört zúgva, 
És zúdult a zápor,
Úgy vágyunk egy zugra, 
Hol nem ér a szél.

A GRÓFNÉ
Kit űz ide a vihar 
Ilyen kései órán?
Hátha ő az,
Aki szívemnek édes titka rég! 
Hamar kaput kell most nyitnunk, 
A mennyország sincs zárva
Hív lelkek előtt.

A GRÓFNÉ, RAGONDA, UDVARHÖLGYEK 
(kar)
Ne félj, fel hát!
Jó tett helyébe jót várj 
Az égtől, az égtől,
A kőszív mélybe ránt: 

A GRÓFNÉ, RAGONDA
Büntet az Úr, ha gőgös voltál, 
Ha szíved ,senkit soha meg nem szánt. 

UDVARHÖLGYEK 
(kar)
Büntet az Úr - hány példa volt már! -, 
Ha szíved senkit meg nem szánt.

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ
(mint fent)
Ó, hozzátok esdünk,
Ti jóságos lelkek! 
Kint szenved testünk 
És reszketve fél.

A GRÓFNÉ, RAGONDA, UDVARHÖLGYEK 
(kar)
Ne félj, fel hát!
Jó tett helyébe jót várj 
Az égtől, az égtől,
A kőszív mélybe ránt.
(Ragonda és az udvarhölgyek távoznak)

RAGONDA 
(kis idő múlva visszatér; izgatottan)
De szörnyű!
Ez a nagy bűn már égbe kiált! 
Átok rá!

A GRÓFNÉ
Mi bajod, mondd!? 

RAGONDA
Ah! Hol kezdjem el?

A GRÓFNÉ 
Mindegy, csak beszélj... 

RAGONDA
Ő volt, nem lehet más, 
Csak gróf Ory.
Egy tucatnyi zarándok asszony áll kint, 
Épp a kegyhelyről jöttek.
Ó jaj! Lelkükben hit,
De nyomukban ez ördög, 
Hogy bűnbe rántsa őket.

A GRÓFNÉ
Máris engedd be mind! 

RAGONDA
Én ismerem szíved,
Már meg is tettem.
(Kiszól az erkélyről) 
Jöjjenek bátran be,
Itt menedéket nyernek, 
Itt nem tör rájuk már 
Se férfi, se metsző szél. 
Kedves vendégek mind, 
Nyitok már hálótermet.
(A grófnéhoz) 
Egyet most ide küldök, 
Hadd halljuk, mit mesél!
(Kinéz) 
Egy épp ott áll. Hogy reszket! 
Intek neki...

A GRÓFNÉ
Jön már, még most is retteg, fél. 

RAGONDA
Csak bátran, már semmi baj! 
(Belép Ory grófja apácaruhában, a grófnétól 
tisztelettudó távolságra marad. Ragonda 
távozik) 

A GRÓFNÉ 
(magában)
Mily rokonszenves nő, 
Mily szelíd, szerény,
Ez a szép!
(A grófhoz) 
Csak tessék, jó nővér, 
Hallgatom önt.

A GRÓF
Ó, nyájas, bájos donnám, 
Mily jó a szíved hozzám,
Bájos orcád láttán
A vérem lángra gyúl... 

A GRÓFNÉ
Lángra?

A GRÓF
Hevíti hála, 
Erényed áldja 
Szívem a síron túl.

A GRÓFNÉ
Ki jót tesz, arra a menny vár, 
Földi hála érte nem jár.
Önt szívből szánom én már, 
Mert látom, rászolgál... 
Reám is támadt
Szerelmi bánat,
De messze már a vágy.

A GRÓF
Vágyam egyre jobban sürget, 
Sűrű vérem vad lázban lüktet.
Kis kacsódon máris érzed, 
Perzsel, éget,
Szinte fáj!
(Meg akarja csókolni a grófné kezét) 

A GRÓFNÉ
Engedjen el!
Csók nem kell!

A GRÓF
Csók, köszönetem, hálámnak csókja, 
Drága úrnőm,
Mit rád lehelek illőn! 
Ha nem fogadsz be,
Rút szégyen, kárhozat várna rám, 
A kín megölne,
Nálad nélkül meghalnék tán.

A GRÓFNÉ
Ne féljen, én önnel érzek. 

A GRÓF
Drága úrnőm!

A GRÓFNÉ
Ne féljen, itt nincs semmi baj, 
Semmi baj, semmi baj !
(Magában) 
A láz, hogy rázza testét,
Az arca kíntól sápad,
Ó jaj, az arca mily sápadt, 
A két szeme könnybe lábad, 
Pár jó szó kell itt még.

A GRÓF 
(magában)
A szádra tégy még zablát, 
Mert bajba ránt a vad vágy,
Eléred így a drágát, 
Pár sóhaj kell itt még.

A GRÓFNÉ
Az őrség virraszt ébren, 
Már nem tör ránk Ory gróf, 
Nem biz ám!

A GRÓF
Az őrség virraszt ébren, 
Nem törhet ránk a gróf.

A GRÓFNÉ, A GRÓF
Az őrség virraszt, nem csaphat le ránk. 
Az őrség virraszt!
Kinn áll, kinn áll, 
Nem tör ránk
A gaz Ory gróf.

A GRÓF
Úgy mondják, bátor ember,

A GRÓFNÉ
Megküzd a gyenge nemmel, 

A GRÓF
Az hírlik, önért lángol,

A GRÓFNÉ
Ó!
Csak égjen tőlem távol!

A GRÓF
Ha egyszer mégis itt áll 
És térdre hullva kér
Egy csókot, megszánja őt?

A GRÓFNÉ
A szívem jégcsap volna, 
És benne királyi gőg, 
Megátkoznám a vakmerőt!
Rám tört az álnok, 
De már nem félek, 
És hála égnek, 
Már távol jár.
Ott lesben állott, 
Mély vermet ásott,
Felsült a vásott, 
Őt csípték el.
A hitvány rabló 
Elinalt gyáván, 
Vagy tán a sátán 
Jött érte fel.

A GRÓF 
(magában)
ön így is bájos, 
Ha kissé mérges,
Csöpp ajka édes, 
A csókja méz. 
Mint lepke szálldos 
A férfi vágya,
De ki önt látja, 
Másra nem néz. 
Már szinte káros 
E ritka szépség, 
Éttől, nincs kétség, 
Elvész az ész.
De ki önt látja,
A kezét, a szemét, 
A keblét, az ajkát, 
A haját, az arcát, 
Nem néz az másra, 
Már másra nem néz, 
Elvész az ész!
(Bevonul Roberto, a nevelő és a lovagok, 
valamennyien apácaruhában)

A GRÓFNÉ
Ni csak,
A kedves nővérek jönnek.

A GRÓF 
(magában)
Nekem kedves, mindahány. 
Bizony, szent hölgyek!

A GRÓFNÉ
Az est-ebédjük gyümölcs és friss tej: 
Ma éppen böjt van...

A GRÓF 
Köszönjük, drága angyal! 
(Magában) 
Rosszkor jött ez a böjt, 
Csupa sápkóros étel,
De jobb a semminél.
(A grófné távozik)

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ, 
LOVAGOK 
(kar)
Pompás csintalan csínytett, 

ROBERTO, A NEVELŐ
Csodajó!

A GRÓF, A LOVAG
Csodajó!

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ, 
LOVAGOK 
(kar)
Szent Ámor óvjon minket, 

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ
Egy tréfa néha jó,

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ, 
LOVAGOK 
(kar)
Néha a tréfa jó;

A NEVELŐ 
Csodajó! 

ROBERTO
Ez a jó!

A GRÓF, A LOVAG 
Ez a jó!

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ
Csodajó!

A GRÓF
Ritka szép gáláns kaland!
(A nevelőhöz) 
Tetszik-e neked, mester, 
Jó erkölcsöm nemes csősze?

A NEVELŐ
A kaland gáláns,
De a herceg úr nem lesz hálás. 

A GRÓF
Jó atyám?...

A NEVELŐ 
Majd tajtékzik a dühtől, 
És velem akkor mi lesz?
Hivatás, meg satöbbi...

A GRÓF
Jöjj, hivatásod hőse, 
Légy most a jókedv őre: 
Csősz, aki óv!
Kellemes esténk lesz, 
Jer csak, fel a fejjél!

A NEVELŐ
Ki agyalta ki ezt a szűzi köntöst? 

A GRÓF
Nemes apródom és riválisom.
A jámbor mit sem sejt, 
Ott akar mézet lopni, 
Hol magam csenek már.
Én helyeseltem tervét 
És olyannyira tetszett, 
Hogy kölcsön vettem.

A NEVELŐ 
Ez az ég bosszúja...

A GRÓF
Jobban mondva az enyém!

A NEVELŐ 
(mustrálgatja az ételt és italt)
Kínos helyzet, tejecske ismét. 

ROBERTO
Látni se bírom színét!
Valami más kell!

A GRÓF
Az ártatlanság lakomája ez, 
Szent hölgyek!

A NEVELŐ
Hol a bor?

A GRÓF, A NEVELŐ, LOVAGOK 
(kar)
Semmi bor?

ROBERTO 
(nagy kosarat hoz előre)
Jó nővérkék, ez a miénk!

A GRÓF, A NEVELŐ, LOVAGOK 
(kar)
Roberto! 

ROBERTO
Itt ücsörögtök kábán,
Behorpadt hassal, 
És a gégétek száraz, 
De ti csak vártok... 
No de én...
Mint az árnyék... 
Ellopakodtam titkon, 
Vállalva minden vészt. 
Úgy hatott rám e hajlék, 
Mint halottra a sírbolt.
Egy hang itt belül így szólt: 
Roberto, támadj fel!"
Hogy nyomban szomjan halnék, 
Ez elrettentett végképp,
Ám, mint egy szörnyű rémkép, 
Úgy meredt rám a tej. 

LOVAGOK 
(kar)
Mondd tovább,
Meséld csak el!

ROBERTO
Hát felpattanok tüstént, 
Hogy titkon széjjelnézzek,
A sarkamban a végzet, 
De markomban a tőr. 
Lebbenek illó füstként, 
Látok egy díszes termet,
A csendben szívem dermed, 
Nem állja utam őr!
Már arra kúszom-mászom, 
Hőkölök máris hátra,
A szemem-szám is tátva, 
A kincs halomban áll!
Itt bársony, selyem, vászon, 
Ott gyönggyel kivarrt kelme, 
Mit elképzelhet elme,
Ott tolvajára vár. 

LOVAGOK 
(kar)
Ó te lángész, 
Folytasd már!

ROBERTO
Ám ez a kincs, mely csurran, 
Egy csepp sem akad benne!
Egy kancsót látok szembe, 
Oly üres, csak úgy kong! 
A léptem tovább surran, 
Egy rácsos ajtó csábít, 
Ezt kinyitom, és lám, itt 
A fal pinceszagot ont.

LOVAGOK 
(kar)
Mondd csak el, 
Hogy mi volt?

ROBERTO
Elszorította torkom 
A mondhatatlan mámor, 
Halk sóhaj röppent számról, 
Ó, földöntúli kéj !
Nem hagyott cserben orrom: 
Ez valóban a pince,
És temérdek a kincse, 
Oly terebélyes mély. 

LOVAGOK 
(kar)
Mily öröm,
Csak mesélj !

ROBERTO
Bősz csatasorban áll ott 
A hordók hősi népe,
Vagy száz lépés a széle, 
Oly nagy e fegyvertár. 
Vad tűzzel lövell, lángol 
A verhetetlen tábor,
De szívem-karom bátor 
És nekirontok már. 

LOVAGOK 
(kar)
Most igyunk,
Szomjazni kár!

ROBERTO
Rajnai sereg jobbra, 
A nemes magyar hátul,
Az ember feje kábul, 
Oly döbbenetes kép!
És ott is döng a donga,
A hispán meg a talján, 
S a hadoszlopnak balján 
Ki tudja, mennyi még!

LOVAGOK 
(kar)
Szent nedű, 
Áldjon ég!

ROBERTO
De semmi el nem rémít, 
És bátran dugót rántok
Hol ellenséget látok, 
A torkom rendet vág, 
Mert kiszívom a vérit, 
Ott hever csapraverve, 
És mennybe száll a lelke 
A nyeldeklőmön át.
A hadak verve, 
Enyém a pálma, 
De mi e lárma? 
Mi ez a zaj?
A nyelvem megdagad, 
A fejem megnő:
Egy hordó elszalad, 
Visszajön kettő. 
Ezernyi hang zeng, 
Jaj, itt a baj!
Ez ordít, 
Csapd fejbe!
Az bömböl, 
Hagyd helybe!
Szűk szoknyám gátol,
Elbotlom párszor,
És mégis, lám,
Itt állok már.
Jó minden kis kortya, 
Ezt kottyantja: még,
Csak még, míg szomjad oltja. 
Így kottyan: „adj még!"
Ó, bennem, mint máglya, 
A jó bor tüzes lángja ég. 
Így kottyan: „adj csak még!"
Azt kottyantja: „Még! Adj hát még!" 

LOVAGOK 
(kar)
Ki szomjunk oltja,
Azt áldja ég! 
Az ég megáldja, 
Azt áldja ég!

ROBERTO
Enyém a pálma! 
De mi e lárma?
Mi ez a lárma, e zaj? 
A fejem szédül,
A nyelvem vastag már, 
Az orrom kékül.
Száz őr elbődül, 
Jönnek már csőstül,
Ordítva bömböl sok őr. 
Ez ordít,
Csapd fejbe! 
Az bömböl, 
Hagyd helybe!
Szűk szoknyám gátol, 
Elbotlom párszor,
És mégis, lám, itt állok már. 

LOVAGOK 
(kar)
Minden kis kortya 
Azt kottyantja, még!
Ki szomjunk oltja, 
Azt áldja ég!

ROBERTO
Szép vaskos tort üljünk, 
Hű társak, jó nővérek,
Most éljünk vígan, 
Hű társak, ez szép!

LOVAGOK 
(kar)
Minden kis kortya, 
Minden kis kortya kottyantja: 
„Adj innom még!"

A GRÓF
A győzelemre igyunk, 
Éljen a kaland, szerelmi vágy,
Éljen a ház ura, ki nincs itt köztünk, 
És mégis szívesen lát!

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ, 
LOVAGOK 
(kar)
Be jó a bor, be jó a bor, 
Igyunk!
Távol jár még a várúr, 
De jó borral vár,
Míg hadba rontva, 
Zászlót bontva 
Törököt vág.

A GRÓF, A NEVELŐ 
E pince kincse 
Százszor új mámort, örömöt ád,

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ
E pince kincse
Százszor új mámort, örömöt ád! 

A LOVAG
Igyunk!

A GRÓF
Igyunk!

ROBERTO, A NEVELŐ 
Igyunk!

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ, 
LOVAGOK 
(kar)
Be jó a bor,
A flaska körbe jár, 
Buktasd meg hát! 
örömöt ád, 
Buktasd meg hát!

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ
Áztasd, édes nektár, gégém!
Ó, mily kéjes, rég várt élmény! 
Részeg mámor, ne késs,
Jöjj, Bacchus-ünnep,
Messze tűnhet 
Most a józan ész.

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ, 
LOVAGOK 
(kar)
Részeg mámor, ne. késs!
Jöjj, Bacchus-ünnep, 
Messze tűnhet
Most a józan ész!

A GRÓF
Részeg mámort igyunk, 
Jó a bor!

A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ 
Vérem forr,

A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ, LOVAGOK 
(kar)
Rajta, igyunk, jó a bor!

A GRÓF 
(hirtelen felfigyel)
Ki jön? 
Biztos az őrszem,
Csitt, csend az Istenért! 
És rebegjünk egy imát, 
Mert itt baj lehet még!
(Gyorsan eltüntetik a borosüvegeket; Ragonda 
keresztül megy a helyiségen)

A GRÓF, A LOVAG, ROBERTO, A NEVELŐ 
A hív szívünk oltár,
És zeng benn a zsoltár, 
Lelkünk bűnös volt bár, 
De megtisztult rég.
Ó, rút vágyunk űzd el, 
Ne égjen vad tűzzel, 
Hogy ártatlan szűzzel 
Teljen meg az ég.
E szentséges háznál 
Bűnbocsánat vár.
(Ragonda távozik) 

A GRÓF
Megnyugodva ment el,
Nosza, zengjük a szent-szent éneket hát! 

VALAMENNYIEN 
(megint inni kezdenek)
Be jó a bor,
A flaska körbe jár,
Buktasd meg hát! 
Buktasd meg hát,
Örömöt ád, örömöt ád stb.

A GRÓF 
(újból felfigyel)
Itt van ismét... 
Csitt, csendben!
(Ismét eltűnnek az üvegek)

A GRÓFNÉ 
(belép Ragonda és egy udvarhölgy 
kíséretében)
Ó, milyen nyájas látvány!
Ez a buzgalom meghat.
A test, e porhüvely gyenge, 
Ez az önsanyargatás megárt. 
Öreg éj van,
Térjünk nyugovóra, hölgyek!

A GRÓF
Ég áldjon, angyali úrnőnk! 
Ó, fogadd örök hálánk!
Eljön a perc, tán eljön hamar,
Mely bizonyságot tesz majd neked arról, 
Milyen mély az az érzés,
Mit szívem érted táplál.
(Az összes ál-apácák távoznak) 

A GRÓFNÉ
Lám, a keresztényi jóság 
És az emberséges jótett
Az üdvösségnek kulcsa. 
(Csengetnek a kapun) 
Szent egek! Ki jár itt még?
Éjfél is elmúlt.

RAGONDA 
(kinéz)
Egy apród...

A GRÓFNÉ
Egy apród, 
Hogy ver a szívem!
Mi hozta ide e csillagtalan éjben?  
Hogy fogadjak egy férfit
Egymagam éjjel?!...

ISOLIERO 
(belép)
Bocsánat, édes úrnőm, 
Tudom jól, mi az illem,
Ám ily fontos hírrel nem lehet várni. 

A GRÓFNÉ
De mért jön ide éjjel?

ISOLIERO 
A herceg bízott meg,
Ki általam mindenekelőtt üdvözletét küldi, 
(Kezet csókol a grófnénak)
- Át is adtam tiszta szívvel -, 
Ezenkívül üzeni,
Hogy az ön férje nem holnap jön meg, 
De még ma éjjel. 

A GRÓFNÉ, EGY UDVARHÖLGY, RAGONDA
Már ma?
Ó, milyen öröm!

A GRÓFNÉ
E szív hevesen ver, 
Remegve várom,
De ó jaj, egy kissé bánt, 
A vendégszobák telve! 
Mind lepihentek már, 
Mit lehet tennem?

ISOLIERO
Kik azok?

A GRÓFNÉ
Ájtatos nők.
Rájuk tört a hitvány Ory gróf.

ISOLIERO 
(magában)
Jaj, dermesztő e hír... 
Ó, szörnyű!
(A grófnéhoz) 
Merre vannak e félelmetes hölgyek? 

RAGONDA
Mind szépen alszik... 

ISOLIERO
Borzalom éje!
Női álruhát öltött,
- Ez az én ötletem volt -, 
Cinkosaival maga Ory jár itt!

A GRÓFNÉ, EGY UDVARHÖLGY, RAGONDA
Nagy ég!

A GRÓFNÉ
Ezt túl nem élem! 

ISOLIERO
Rajta veszt, annyi szent! 
Még az oldalamon kardom, 
Fajtalan tervét ezzel húzom át.

A GRÓFNÉ
Hogy reszketek! 
A szívem alig ver már!

ISOLIERO
Ó, csillapodjék hát, 
Hisz nem érheti baj:
Amíg engem itt lát, 
Ön biztonságban van.
(Eloltja a lámpást, egy függöny mögé 
húzódnak; Ragonda és az udvarhölgy távozik) 

A GRÓF 
(a sötétben óvatosan megjelenik)
Hozzátalál a néma éjben léptem, 
Lebegek én, akár az árny,
Oly csendes minden itt,
Szívemnek vágya virraszt csak ébren, 
Elűzi álmát a vad szerelmi láz. 
Lebegek én,
Mint síri nyugtalan árny, 
Szívemnek vágya 
Virraszt csak ébren, 
Elűzi álmom
A vad szerelmi láz.
Egy bűvös csókra szomjas a szám,
Vágy borzongat át. 

ISOLIERO
Egy bűnös csókra szomjas a szád, 
Vágy borzongat át.
Ily sötét éjben támad orvul, 
Mint egy hitvány rabló 
Orvul, mint egy hitvány rabló!

A GRÓF
Egy bűvös csókra szomjas a szám, 
Vágy borzongat át.
Ily félelmes éjben tán szívesen lát! 
Ily félelmes éjben
Tán szívesen lát!

A GRÓFNÉ
Egy bűnös csókra vár már, 
Kín borzong rajtam át!
Az éjben mint egy rabló, 
Oly orvul támad rám;
A néma, a zord éj les rám már, 
Érzem, megöl ez a kín,
Ó jaj, megöl a kín!

ISOLIERO
Az éjben mint egy rabló, 
Oly orvul támad rá,
A néma, zord éj les rá már, 
Érzi, megöli a kín
Száz rémes bűnnek utat ád! 
A bűnnek utat ád!

A GRÓF
A néma csendes éjben
Tán boldog lesz, ha lát!

ISOLIERO 
(halkan a grófnéhoz)
Szóljon hozzá.

A GRÓFNÉ 
Ki van itt? 

A GRÓF
Csak én,
Csak én, Gianetta! 
Már kivetett az ágyam, 
Az álom elkerül,
Izzik a párnám, tüzes a dunnám, 
Az éj komor.
Szabad-e még, szabad egy szóra? 
Ha szíve jó, meghallgat már! 
Szabad egy szóra,
Egyetlen szóra, drága hölgy?

ISOLIERO 
(magában)
Lám, lépre mert az álnok! 

A GRÓFNÉ 
(magában)
Az aljas, sunyi tolvaj!

A GRÓF 
(a sötétben nem veszi észre, hogy 
Isolieróhoz közeledik)
Ó, milyen rég várok erre! 
Kettecskén így!
Repes a szív! 
Kedvesen hív!

ISOLIERO 
(magában)
Hármasban talán! 

A GRÓF
Ah,
Repes már e szív!

A GRÓFNÉ
Nem értem, mit kér.

A GRÓF
(megragadja Isoliero kezét)
Az édes angyal hív,
Kedveském hív, 
Kettecskén így 
Repes a szív!

A GRÓFNÉ 
(magában)
Istenem, erre mit mondhatok?!

ISOLIERO 
(halkan a grófnéhoz)
Türelmes szóval csitítsa vágyát, 
Így szíve megnyugszik talán.

A GRÓF 
E kínra adj végre gyógyírt már! 

A GRÓFNÉ
Szépen kérem, Giannetta nővér; 
Hagyjon engem pihenni már!

A GRÓF 
Menjek el?
Nem én, egy lépést sem! 
Inkább térdre omlok itt. 

A GRÓFNÉ
Úgy félek!
Ó jaj, mit akar még?

A GRÓF
Semmi mást, szerelmet kérek, 
Olyan rég epedek érted!

A GRÓFNÉ
Nekem ront; leteper, jaj, 
Nekem ront, leteper már!

A GRÓF
Szerelmem olthatatlan lángja 
Oly mondhatatlan ég,
Nélküled úgy bolyongok,
Mint egy szegény tébolyodott koldus! 

A GRÓFNÉ 
(magában)
Szörnyű hévvel ostromol, 
(Hangosan) 
Hagyjon el!... 

A GRÓF
Egy égi arkangyal
Nem szeret úgy, mint én!
(Távolból közeledő kürtszó hallatszik) 

A GRÓFNÉ
Úgy hallom, érces kürt zeng, 
Víg trombitaszó cseng,
Fényes kürtszó zeng,
Víg trombita hangja cseng!

A GRÓF
Úgy hallom, érces kürt zeng, 
Víg trombitaszó cseng,
Kürt szava zeng,
Víg trombita hangja cseng! 

ISOLIERO
Úgy hallom, érces kürt zeng, 
Víg trombitaszó cseng,
Fényes kürtszó zeng!

A GRÓFNÉ
Nincs többé vész, 
Ó itt van már
És bosszút áll, 
Bősz bosszút áll.
Az érces kürt rikolt, 
Az érces kürtszó zeng! 

ISOLIERO
Nincs többé vész;
Ő itt van már 
És bosszút áll, 
Bősz bosszút áll.
Az érces kürt rikolt, 
Csak zengj, kürt!

A GRÓF
Ó, mily szörnyű, vész! 
Nagy baj van, jó nővérkék! 
Az érces kürt rikolt,
Az érces kürtszó zeng.

A GRÓFNÉ, ISOLIERO, A GRÓF
Víg trombitás ad jelt.
Cseng, zeng, cseng, zeng, 
Csendül vígan, 
Visszhang visszazeng!

A GRÓFNÉ, ISOLIERO
Nincs már veszély,
Lesújt rá a bátor hősi férj
És bosszút áll!

A GRÓF
Ez nagy veszély, 
Lesújt reám a hősi férj, 
Bősz bosszút áll.

A GRÓFNÉ, ISOLIERO
Ó boldogság, ő itt van már, 
Végre, végre ő bosszút áll, 
Lesújt a hős és bosszút áll,
Ő megment már, bősz bosszút áll, 
Mert itt van már és bosszút áll. 

A GRÓF
Ó szörnyű vész,
De rémes éj! 
Itt jár a férj
És bosszút áll, 
Vége, vége,
Lesújt reám 
És bosszút áll! 
A férj!
Rámtört a vész!

ISOLIERO 
(a grófhoz)
A futás bizony szégyen, 
De néha hasznos.
Fussunk, uram, hát!

A GRÓF
Te vagy itt, Isolier?... 

ISOLIERO
Szívemben féltő gonddal: 
Velem hármasban édes volt a kettes!

A GRÓF
Úgy, hát te ellenem törsz? 
Meg fogod bánni!...

ISOLIERO
Majd lehűl vére, 
Ha jó atyjára gondol!
(A grófnéhoz) 
Kérem önt, nemes dáma, 
Nyissa ki a rejtekajtót,
A titkos zárat fordítsa rá kívül, 
Ahogyan szokta!

A GRÓF
Úgy, ahogy szokta! 
Lám, néked sikerült.

A GRÓFNÉ
Zengjen hát fenn az égi Úrnak háladal! 
A harc hőse végre visszatér,
Megpihen már a páncél, a lándzsa, kard, 
A hitves karján békében él.

A GRÓF
Hymen átvette hát újra trónját, 
És a bús széptevő útra kél,
Nos menjünk, csak menjünk, 
A játék véget ér!

ROBERTO, A NEVELŐ 
(óvatosan elősompolyognak, 
majd a gróffal együtt távoznak)
A játék véget ér.
(Besiet Ragonda, az udvarhölgyek és az udvar, 
hogy fogadják a hazatérőket)

A GRÓFNÉ, RAGONDA
Most mondjunk hát az Úrnak hálát, 
A szent harc hőse visszatér.

A GRÓFNÉ, ISOLIERO, RAGONDA, 
UDVARHÖLGYEK, FEGYVERESEK 
(kar)
Rozsda marhatja már a sok lándzsát, 
Hű hitves karján szép békében él, 
Békében él.


FORDÍTOTTA:
ROMHÁNYI JÓZSEF