Christoph Willibald Gluck ORFEUSZ ÉS EURIDIKÉ Szövegét írta: Raniero de' Calzabigi Közreadja: Anna Amalie Abert és Ludwig Finscher Orfeo (mezzoszoprán) Euridice (szoprán) Amore (szoprán) NYITÁNY ELSŐ FELVONÁS 1. JELENET KÓRUS Ha jársz e bús, e néma tájon, Euridiké halvány árnyad erre száll! ORFEUSZ Euridiké! KÓRUS Halld a jajszót, súlyos sóhajt, Nézd a könnyet, hulló könnyet, Érted csordul az e mély sír felett! ORFEUSZ Euridiké! KÓRUS Lásd a te férjed, Orfeuszod kínját, Sírva hív, esdve kér, ORFEUSZ Euridiké! KÓRUS A szíve sajdul vérzőn! Szánd az árvát. térj meg hozzá, Fájó búra adj végre vigaszt. Te váltsd meg, űzd el a mély, sűrű gyászt! ORFEUSZ Hű társak, a részvét csak súlyosbítja kínom, Az árnyaknak áldozzunk e síron, Hogy békén nyugodjék alant. Legyen dúslombú kert e hant! Most menjetek! Jöjj fájó, szomorú magány. Csak a gyász és a bánat várjon itt rám! Tánc KÓRUS Ha jársz e bús, e néma tájon stb. ORFEUSZ A szívem hozzád sír, Hamvadó alkonypír, Míg kél a hajnal! Ha hívó hangom zeng, Felel a néma csend Mély, tompa jajjal! Euridiké. Euridiké! Drága árnyék! Mondd, hol, merre jársz? Esdve kérlel a hangom, S te már tovaszállsz! El ne tűnj, kérlek, várj még! Százszor is szólítlak újra. De zúg a szél És hangom messze fújja! Zúgva jajdul a lomb. Gyászdalt ma érte mond Fák rezgő húrja. A hívó szó, ha kong, Zengd vissza, messzi domb. Hívd sírva újra! Euridiké, Euridiké! E drága név mindent betölt. Ezt zengi a kék magas ég, neved zsongja a föld! Neved zúgják a völgyben a hajladozó ágak. A távol, messzi tájak! Euridiké nincs már S én mégis élek még! Istenek, adjátok vissza. Vagy jöjj el, csendes vég! Fénylő csillag ha gyúl, A könnyem sűrűn hull. Áradva dúsan. Ó halld meg végre már. Hogy zúdul, zúg az ár Zordonan búsan! Kegyetlen, szörnyű istenek Az alvilágban lenn, Örök éj minden réme, Plútó ádáz szolganépe, Nincs szívetekben irgalom, nincs kegyelem! Nektek semmi sem szent, Sem a szépség sem a jóság. Mért vettétek el a föld legdrágább ékét? Átkos sors, szörnyű vég! Mért őt, a szépek ifjú szépét. A tiszta hűség példaképét vetted el? Gonosz, zsarnoki had! S ezt nékem tűrnöm kell! Érte megküzdök én És a mélybe leszállok, Sem a könny, sem a gyász, Csak a bátor szív segít! Ezer vészen át meg se állok, Ezer árny meg nem futamít! 2. JELENET ÁMOR Majd Ámor karja véd, Orfeusz. Zeusz megkönyörült rajtad. Megengedi, hogy átkelj A Léthé lusta hullámain. A sötét szakadékon Át útra lelsz: Ha énekeddel Megengeszteled a Fúriákat, A szörnyeket S a kegyetlen halált. Imádott Euridikéd Visszatérhet veled. ORFEUSZ Újra látom őt? Igaz ez? S mikor? Ó mondd el! ÁMOR Lesz erőd elég e végső próbatéthez? ORFEUSZ Euridikét ígéred nékem, s azt hiszed, félnék? ÁMOR Tudod-e. mi a vállalkozásod ára? * ORFEUSZ Ó mondd meg! ÁMOR Nos halld hát, Zeusz mint ítél: Míg vele feljutsz a földre, Addig nem szabad ránézned, Bárhogy is kér! Ha csak rápillant szemed, örök búcsút vesz tőle! Szívedbe gyűjts erőt, ez a próba hát, Urunk, nagy Zeusz rója rád! A jó úton járj hát, A szép remény hív! A győzelem vár rád, Ha bízni és tűrni tud. Boldog a szív! Hű kedvesed vár Oly szűzi szép bájjal. Hát szállj felé már Gyors szárnyaló vággyal! Két karjába zár. A jó úton járj hát! stb. ORFEUSZ Hát igaz? Igaz ez? Euridiké enyém? De jaj, a parancs oly súlyos, kemény: Mellettem lesz, de rá sem nézhetek én! Bárhogy hív, bárhogy vár rám, látnom őt nem szabad! Én drágám, mily tüzes kín! Én ezt nem bírom el! Szinte látom: megremegsz, karod tárva, de visszahull, Néma gyötrelmed nem sejted, Könnyed énértem ejted, Ezt én nem élem túl! Ég, adj erőt. Ezt a próbát mégis állom. Jó Ámor, légy útitársam, jó sorsom tőled várom! Oly drága szép a díj. én győzök mindenáron! Zeusz, óvj, Zeusz védj, szent oltalmam te légy! MÁSODIK FELVONÁS 1. JELENET A Fúriák tánca KÓRUS Ki itt e földi lény, Ki ránk tör lázadón? Vak éjtől nem remeg. Rettentő sors elé Ily daccal áll? Tánc KÓRUS Ki itt e földi lény, stb. Bénítsa félelem, Gyilkos vad rémület! A szörnyű út előtt Őrálló Cerberusz Lángtorka vár! Tánc ORFEUSZ Szívem tőletek szánalmat kér, Rémek. . . KÓRUS Nem! ORFEUSZ Szörnyek... KÓRUS Nem! ORFEUSZ Ó, félelmes árnyak! KÓRUS Nem! ORFEUSZ A lelkem tenger bánat, Kínom lángja égig ér! KÓRUS Nem! Nem! Nem! ORFEUSZ Szívem tőletek szánalmat kér stb. KÓRUS Jaj, szegény föld fia, itt köztünk mért bolyongsz? Itt sűrű éj honol, ólmos köd súlya nyom. Itt többé nincs remény, csak tenger kín! Itt köztünk mért bolyongsz, szánandó földi lény? Miért? Itt sűrű éj honol stb. ORFEUSZ Égő könnyek, jéghideg lázak. Éles tőr ez a vérző bánat! A szívem mély gyászba hullt S a kárhozatnak kínja sújt! KÓRUS Mily titkos szép varázs, rejtelmes bűverő Oszlatja bősz dühünk, megbékít, andalít, Szívünkig ér?! Mily titkos szép varázs stb. ORFEUSZ Fájó sóhaj, forró óhaj, Szívet mért nem lágyít már? Ó e mély seb, mely úgy éget Végre gyógyírt, enyhet vár! KÓRUS Mily titkos, szép varázs stb. Tárd szét hát karjaid. Rejtelmes nagykapu, Tündöklő túlvilág Sejtelmes útjain Indulj, te hős! 2. JELENET Tánc ORFEUSZ Mily tiszta ég, árad a fény! Varázsos táj, szép tünemény! Mily lágy harmóniák! Mily mennyei éteri ének! Égi fények hangja tán? Mint az álom, ragyog rám. Halk zefír zsong, zene zendül, A békességnek szépen csengő dala száll. Szívem láza még itt sem enyhül, Csendes nyugalmat nem talál! Csak ő lesz a csend és a béke, Csak ő az enyhülés, a gyógyulás reménye! Ha egy szót szól, ha rám tekint. Messze űzi a kínt! Két karja tárva, Felgyúl a szívnek tiszta lángja. KÓRUS Jön Euridiké! KÓRUS Jöjj e békés, boldog tájra, Drága vándor, hűség példája. jöjj, itt többé semmi se fáj. Újra éled szíved, lelked, Euridikét visszanyerted, Földre száll az égi báj! Tánc ORFEUSZ Ti boldog, üdvözült árnyak, Az én meggyötört lelkem, csak földi üdvöt kér! Ismeritek ti jól, az olthatatlan vágyat, Melyben, mint a máglyán, lángot vet a vér Ha visszakapom őt, messze elfut a bánat! Halott szívem is újra él! KÓRUS Euridikéd! Válj meg tőlünk, drága lélek, Szállj a földre, hív az élet, Mind a sírig boldog légy! Vár a kertek, rétek csendje. Égi fényből földi mennybe Férjed féltő karján mégy. HARMADIK FELVONÁS 1. JELENET ORFEUSZ Ó, jöjj, Euridiké, jöjj hát. Most végre itt a perc, Melyre oly régen várok. EURIDIKÉ Te vagy? Te vagy az? Nagy ég, tán álmot látok? ORFEUSZ Éltető, igaz álom, lásd, érted jöttem én, Örök nyughelyed hagyd el, a föld visszavár Az isteneknek égi atyja Néked újra az életet adja. EURIDIKÉ Ó! Együtt te meg én! Hála neked, urunk! ORFEUSZ Euridiké, jöjj hát, Siess, jöjj, menekülj e félelmes tájról, Csak messze el az árnyvilágból! Nem tarthat vissza semmi, Ámor megsegít. Boldogan élünk újra, te meg én. EURIDIKÉ Hát igaz? Szabad ezt hinnem? Hány boldog óra vár még! Jó Orfeusz újra karjába zár És hű szívünkben Tiszta láng ég! ORFEUSZ * Igen szerelmem! De ne késlekedjünk tovább, kövess az úton! A végzet oly kegyetlen hozzám. Alig hihetem, hogy újra enyém vagy, Alig hihetem, hogy ez valóság. EURIDIKÉ Találkozásunk első pillanatában, Alig, hogy láthatlak ismét. Gyöngéd szerelmem terhedre van már? ORFEUSZ Ó, nem,... nem igaz... de... Tudd meg!... Halld hát! (Ó, kegyetlen parancs!) Szép Euridikém, siessünk innen! EURIDIKÉ Szólj hát, mi bánt ily boldog pillanatban? ORFEUSZ (Mit mondhatok? Előre láttam ezt! Most jön a súlyos próbatét!) * EURIDIKÉ De kezed lehull és nem fonod kezemre! Hogyan! Te választ sem adsz? Nem is nézel rám, mondd miért? Mért nem vagy már többé jó szívvel hozzám? Talán mert sápadt az arcom? Kihunyt két szemem fénye? ORFEUSZ Euridikém, ne késs, Most választ ne várj, siess tovább! (Bár egy szóval is mondhatnám mindennek okát! De nem szabad, ó, átkos istenek!) EURIDIKÉ Csak egyszer néznél rám! ORFEUSZ Szívbe vág minden szavad! EURIDIKÉ Ah, te álnok, ez a hű, igaz szív. A földi menny, amire várok? Ez a szent vágy, a tiszta szerelem? Ó, e sors milyen szörnyű! ORFEUSZ * (Mily szörnyű szenvedés.) Ó, jöjj és hallgass! EURIDIKÉ Hallgassak? Ez a szenvedés várt még rám? Elfeledted-e minden emlékét a szerelemnek és a hűségnek? Miért keltettél hát életre az édes pihenésből Ha már nem égnek benned Az Ámornak és Hymennek oly kedves érzések? Felelj kegyetlen! ORFEUSZ Csak jöjj és hallgass! * ORFEUSZ Jöjj velem és bízzál bennem! EURIDIKÉ Nem, ne kérj, bánat várna engem, Jobb nekem a mély síri csend! ORFEUSZ Lásd a kínom! EURIDIKÉ Békét ad sírom! ORFEUSZ Mért kell kérnem, téged így hívnom. Ó, jöjj, kövess, hív a föld ott fenn! EURIDIKÉ Szólj hát és nézz rám, kérve kérlek! ORFEUSZ E kín mikor én már véget? Nem, gyenge nem leszek én. ORFEUSZ, EURIDIKÉ Szent nagy istenek az égben. Nem kínt, én boldogságot kértem! Messze száll az édes álom, hogy a szív még jobban fájjon! EURIDIKÉ Nézz rám és szólj hát, kérve kérlek! ORFEUSZ E kín mikor ér már véget stb. ORFEUSZ, EURIDIKÉ Szent, nagy istenek stb. EURIDIKÉ De mit takar e hallgatás? Mért áll itt némán? Lelke milyen titkot rejt? Nem mosolyog reám, Értem könnyet se ejt. Dermedten áll ott jéggé fagyva némán! Ó, hát nincs irgalom? Kevés erőm is elhagy. Oly távol látom őt, oly tompa már a fény! Ez a vég. .. érzem én, vérem megfagy. Úgy fázom, reszketek. . . Szívem kilobban, Oly dermedten, félve dobban. Zúgó örvény a mélybe ránt, Előttem minden köddé vált! Ó, borzalmas élet, Mért sújt a végzet? Ha hozzá visszatérek. Csak fájdalom vár. Ott a mély síri kertben Boldog békére leltem. Ó, borzalmas élet stb. ORFEUSZ Vége, mindennek vége! EURIDIKÉ Tekints rám, Orfeuszom, végre! Lehet, hogy hervad arcom minden ékessége. De szívem, lásd. a régi még! Nézz rám! Én csak ezt kérem már! Itt tudnál hagyni engem, Hogy nem is szólsz és rám se nézel? ORFEUSZ Nem, ezt soká nem bírom már! Elhagy az erőm, rá kell tekintenem mégis, Már érzem, elvész minden: Euridiké s véle én is!. . . Ah! EURIDIKÉ Hogyha rám nem nézel. . . érzem, meghalok! ORFEUSZ Gyűjts erőt még! Majd megtudsz mindent. . . Most ne kérj. .. Hát érts meg!.. . Istenek! Vessetek e kínnak végre véget! EURIDIKÉ Gondolj rá majd egyszer. Miért halt meg Euridiké... ORFEUSZ Jaj, hol vagyok? Ez a fájdalom, érzem, legyőz! Nem, az istenek atyja. . . Ilyet nem kérhet tőlem! Nézz rám, drága Euridiké. .. EURIDIKÉ Ah, Orfeusz! Ó, jaj. meghalok! ORFEUSZ Egek, mit tettem én?! Hová vitt sodró vágyam? Hová űzött a lázas vér? Drága párom, Euridiké! Euridiké, drága párom! Már nem hallod a szót, Bármi esdve is kér?! És én, és én lettem gyilkosod! Ez az önvád szívembe mar! Nem voltam méltó hozzád, Borzalmas, átkos élet! Kegyetlen sors! Te vess, halál, kínomnak véget! Veszve minden boldog álmom. Euridiké nincsen már! Euridiké, Euridiké! Szólj hozzám, esdve kérlek, adj választ! Enyhíts férjed súlyos sorsán, Halld, sírva hívlak, Jöjj hozzám, Jöjj újra hozzám! Veszve minden boldog álmom, stb. Jöjj, jó halál, ne késs! Az élettől te ments meg. Nem bírom úgyse már! Szenvedni nincs erőm. Vezess a mélybe, kegyes jótevőm, hol drága árnya jár. Adj ott nekünk örök csendet! Várj, oda várj. Drága párom, ne félj! Megyek én, csak várj rám. Csak várj rám! Nem élhetek így, tőled távol, Szívem nyugalmat nálad nélkül nem talál! 2. JELENET ÁMOR Megállj, Orfeusz! ORFEUSZ Hagyj el, veled nincs több szavam! Vissza nem tarthatsz már, Mért nem hagysz hozzá mennem? ÁMOR Tiszteld régi istened bennem! Figyelj és megtudod mért kellett ezt tennem? ORFEUSZ * Ah, te vagy? Már felismerlek A fájdalom szinte eszemet vette. Miért jössz e kínos percben? Mit kívánsz tőlem még? ÁMOR Lásd, jutalmazza hűséged méltón az ég. Kínodnak így vetve véget! Euridiké! Jöjj, ébredj! Ím a hűséges férj visszanyer újra téged! ORFEUSZ Én Euridikém! Ó, istenek! EURIDIKÉ Ah, Orfeusz! * ORFEUSZ Karomban végre! EURIDIKÉ Melletted végre! ORFEUSZ Mily nagy a hálám! ÁMOR Elég! Jöjjetek, boldog szerelmesek! Térjetek vissza a világba, élvezzétek újra! ORFEUSZ Ó, boldog nap, ó, kegyes Ámor! EURIDIKÉ Ó, szerencsés, boldog pillanat! ÁMOR Egyetlen öröm kárpótol ezernyi kínért! * Tánc 3. JELENET ORFEUSZ Édes vágy, el ne hervadj, El ne hamvadj, lánggal égj! Édes vágy, hozzánk szállj ma, Szívünk drága társa légy! KÓRUS Édes vágy, el ne hervadj stb. ÁMOR Te kedvderítő, gondűző. Te szívet, lelket bűvölő, Mint a tűz, melengess, ápolj. Tiszta fénnyel lobbanj, lángolj! KÓRUS Édes vágy, el ne hervadj stb. EURIDIKÉ * Kínoz s elválaszt a féltés, Ám a hűség meggyógyít. A gyanú, mely a szívet gyötri, Végül boldogságra vált. * KÓRUS Édes vágy, el ne hervadj stb., VÉGE (ROMHÁNYI JÓZSEF FORDÍTÁSA) (Megjegyzés: E fordítás a Magyar Állami Operaház előadása számára készült. s így több helyütt eltér a „Bécsi változattól" Ezeket a része- ket * - * jelek között nyersfordításban közöltük.)