JOSEPH HAYDN TÓBIÁS HAZATÉRÉSE ELSŐ RÉSZ KÓRUS, ANNA, TOBIT Irgalom... egy nyomorultnak... irgalom egy bánatos szülőanyának... Ó, Izrael atyja, irgalmazz egy szerencsétlen apának, irgalmazz, ó, Izrael atyja!... Térj vissza végre Tóbiás, térj vissza megmenekülve! Érjenek véget a sírás napjai, ó mindenek ura az égben! Bocsásd meg egy gyönge atyai szívdobogását és hozz reá nyugalmat. Rendíthetetlen reményét jutalmazd meg a hűséges szülőnek! RECITATIVO ANNA És nincs sehol, ó, istenem, istenem, hiába minden áltatás, Tobit. Kedves fiunk, szeretett Tóbiásunk, hajlott korunkra támaszunk és egyetlen vigaszunk a szolgaságban, a kedves - szerencsétlen - halott! TOBIT Anna, hitvesem, higgy nekem, ne sírj, ne kínozd magad hiábavaló félelemmel. A fiú él és már nem soká marad távol, hidd el, mintha itt lenne máris. ANNA De Raghi-ba érve, visszaszerezte-é az aranyakat Gábeltől, akihez küldted? TOBIT Attól nem félek. ANNA Nem félsz te semmitől. De tizenötödször kelt fel a hajnal, amióta jöttét reméled szüntelen s ő sehol. Kell gyászosabb bizonyság balvégzetére? TOBIT Lehet, hogy a fiú örömök közt ünnepelve tölti napjait. ANNA Képes vagy hinni ebben? TOBIT Álmomban Sára, Ráguel unokaöcsém leánya égi tanácsra fiamhoz ment, elvetve Asmódit. ANNA Ó, hiú álmok! Az a gonosz szellem Sárának minden jegyesét megölte, jól tudod, ha érinteni merték. Most már tudom, halottként sirathatom Tóbiást, mert meggondolatlanul Sárának adta kezét, a balga szerelmes. TOBIT Joga volt hozzá. ANNA Elnyerni egy feleséget, aki nászajándékba halált hoz? TOBIT Hallgass szeretett hitvesem! ANNA Hallgass az álmaiddal és hiú, megalapozatlan reményeiddel! Hadd sirassam elhunyt fiam. El akartad űzni aggodalmamat és most megtévesztenéd anyai szívem? Ah, az én fájdalmam világosan beszél, az én fájdalmam, itt belül. TOBIT De... ANNA Őrült, a túlzott buzgalom elvette szemed világát; talán sajnáltad magadtól egy ilyen fiú képét? TOBIT De... ANNA Életét kockáztatva visszatér, hogy eltemesse a holtakat és sírt adunk élelem helyett. Ninive, sőt Asszíria még egyszer gúnnyal megfizet. És hol van a te alamizsnád? Szép tetteid mikor teremtek mást, mint fanyar, keserű gyümölcsöt? ÁRIA ANNA Verejtékezett a harcos, de dicsőség koronázta; a hajós reszketett, de meggazdagodott... nyögdécsel a földműves... de egy napon aratás a jutalma; te kín és siránkozás között töltöd napjaid, és csak a kár a te árud. Tisztán látom, amire büszke vagy, nincs abban igazi érdem... RECITATIVO TOBIT Mérsékeld fájdalmad, ne keseríts igaztalan vádakkal és eszeveszett haragoddal. A kedves fiút végül szemed viszontlátja. Hálát adsz majd ezért az Úrnak, fennen dicsérve őt. Anna, hallgass meg legalább! Anna nem hall engem. ÁRIA TOBIT Hallgass meg... Isten, és legmagasabb trónusodról... vess rám egy pillantást, nagy fájdalmamban... Hiszek benned és szeretlek, benned van reményem, nagy és igaz Isten. Mutasd meg,... hogy nem hiábavaló a bizodalmam. RECITATIVO ANNA Csak nem Azariás az ott, a zsoldos, Tóbiás társa? Nagy Isten, egyedül jön. Ó, hát túlontúl jogos volt a félelmem! Végem... Ez most a tűrés ideje. Erényeim minden ereje szálljon szívembe. Halljuk, erős vagyok... Ó, hogy dobog a szívem! RAFAEL Anna... ANNA Ölj meg végre. Mi lett a fiammal? Beszélj, siess! De ne, hallgass Azariás, ha Tóbiás halálát mondanád. RAFAEL Amikor a Tigrishez érkeztünk, ő a habok közé merült; és íme ekkor feltűnt egy algákkal borított szörny és kegyetlen módon ráveti magát. ANNA Felfalta, megölte? RAFAEL Nem. Csak ráijesztett. Én védtem őt és harcra buzdítottam. Győzni tanítottam, oly sikerrel, hogy a járatlan, gyenge ifjú a cetet legyőzte, partra húzta és kibelezte. ANNA Föllélegezhetek. RAFAEL És Ecbatanába érve, fiad, isteni sugallatra, megkérte és elnyerte Ráguel lányát. ANNA Nagy ég! Tobit igazat mondott! És nem halt meg hét hitves a nász első perceiben Sára miatt? RAFAEL Úgy volt. De Tóbiás a bátor örökség birtokában nem félt és nem csüggedt. ANNA Ő volt a nyolcadik, akit megöltek? RAFAEL Tanácsomat követve a fatális éjszakán a nászágy lábainál elégette a szörny szívét és hitvesével imádkozva találta őt Asmódeó: a füst, a szag megrémítette; és a szent ének hangjaitól megzavarodva, csalódottan elfutott. ANNA Ó, jóságos Isten! És a fiam? RAFAEL Már úton van hitvesével, én lépteimet szaporábbra fogva megelőztem őt. ANNA Gyerünk... Érzem, hogy a túl nagy örömtől magamon kívül vagyok. Találkozzunk Tóbiással. Nem, te menj, keresd meg Tobit és vezesd utánam a tiszteletreméltó vakot. Egyszerre szeretnék futni Tóbiáshoz és hitvesemhez is. Az örömtől nem tudom, mit tegyek. RAFAEL Hallgass rám, Anna! ÁRIA RAFAEL Anna, hallgass rám! A fiú, aki oly kedves számodra... és akit neked az ég végre visszaadott... apjának... aki várja őt, látását... visszaadja... A fiú viszi végbe a rendkívüli tettet, az ő ügyes kezei... majd beteljesítik a nagy művet... RECITATIVO ANNA Mit mond? A gyermek megtisztítja vak apja pupilláit? Véghezviszi azt, amire a legtanultabb doktorok keze sem volt képes? Istenem! Igen, hinni akarok! Rettenetesen bánt, hogy gyenge volt a hitem, és szemrehányásaimmal megbántottam hitvesem szívét. Bocsánatát kérem és a tiéd is, jóságos Isten, megbízom szeretetedben. Akit senki nem teremtett, ó, Teremtő, ha megajándékoztál fiammal, noha szörnyű büntetést érdemeltem volna, miért esnék kétségbe, te kegyes! ÁRIA ANNA Ó, nagy Isten, ha egy hálátlan... szívet, mint az enyém... is boldoggá teszel... milyen örömet remélhet az ártatlan... lélek a te jóságodtól?... Csak te vagy, aki vagy. Igaz, nagy és mindenható. És az ajkam jóságod nem képes kifejezni... KÓRUS Csak te vagy, aki vagy. Igaz, nagy és mindenható. És az ajkam jóságod nem képes kifejezni... RECITATIVO TÓBIÁS Sára, kedves feleségem, ím itt vagy végre az atyai házban. SÁRA És hol van atyád? Hol van anyád? TÓBIÁS Talán a főúton vezeti hozzánk őket sietve Azariás, és így a rövidebb út, amit választottam, növeli a távolságot. SÁRA Kedves Tóbiás, térj vissza és keresd őket mindenütt. Már én is, akárcsak te, türelmetlenül várom, hogy leboruljak eléjük. TÓBIÁS Méltó hitvesem, mindennél nagyobb boldogság nekem, ha engedelmeskedhetem. ÁRIA TÓBIÁS Amikor a te édes ajkad szól... kecsesség, édesség... szerelem, erény... és értelem sugárzik... Örömet adva késztet arra, hogy szeretettel engedelmeskedjek... hiszen szíved nemességét parancsod mutatja... RECITATIVO SÁRA A legnagyobb hála néked Ádám atyánk atyja, ki utamat vigyáztad, légy kegyes és óvj engem itt tartózkodásomban is. ÁRIA SÁRA Az én kedves férjem... falai közt vagyok és az ő erénye... véd... de én Istenem, beléd helyezem bizalmamat... mert te vagy minden jó forrása... RECITATIVO RAFAEL Úgy tetszett Istennek, hogy felfedje álmomban az igazságot. TOBIT És visszanyerje szemem a látást Tóbiás kezétől? RAFAEL Ne kételkedj benne! SÁRA (Ő Tobit.) RAFAEL Tobit, előtted fiad felesége, Sára. SÁRA Imádott férjem tiszteletreméltó atyja, fogadd el első hódolatát a lábaid előtt fölajánlott tisztelettudó szeretetnek. TOBIT Legyen áldott az az Isten, aki hozzánk vezetett és aki vigyáz rád, Sára. RAFAEL Íme, Tóbiás, az anyai ölelésben. ANNA Ah, fiam, most már jöhet a halál is, eleget éltem, hogy újra viszontláthassalak. TÓBIÁS Szerető anyám, ott az én feleségem, Tonit lábainál; engedd, hogy én is a tisztelet édes csókját helyezzem az atyai kézre. TOBIT Szeretett fiam, kedves Sára, gyertek... ANNA Lábaidhoz borulok én is, bölcs hitvesem. Milyen igazságtalanul sértegettelek. Bocsáss meg, bocsásd meg elvakult dühömet. TÓBIÁS Atyám! ANNA Tobit! SÁRA Szeretett após! TOBIT Menyem, fiam, hitvesem, ó, mily csapás, hogy a kegyetlen sors elveszi tőlem az öröm és a gyengédség látványát. Álljatok fel hát és boruljatok e kebelre. TÓBIÁS Vigasztalódj atyám. Szemed kedves fényét visszaadom, remélem. TOBIT Fiam, édes kedves fiam, így lesz valóban? TÓBIÁS Jöjj, vigyük végbe a művet! ANNA Fiam, feleséged és a te fáradságod pihenést és ételt kíván. TÓBIÁS Előbb az édes kötelességet szeretném teljesíteni. Esedezzünk alázatosan fogadalommal és könyörgéssel e nagy veszélyben az ég segítségéért. TOBIT Igaz fiú, igaz tanácsa. KÓRUS Hallgasd meg szavunk... te, aki törvényt szabsz a sorsnak... szárnyas kerubok közt a fényes trónuson... TÓBIÁS Ó, fény teremtője, ha a jóságod vakmerőséget adott nekem a mű végrehajtásához, add vissza Tobit látását. KÓRUS Add vissza Tobit látását, ó, fény teremtője. ANNA Nem vakmerő könyörgés csodát kérni tőled, de hol van egyetlen nyomorult csoda nélkül? KÓRUS Add vissza Tobit látását, ó, fény teremtője. TOBIT Ó te, ki megvilágítod a napot és fényt adsz a csillagoknak, vess véget az én nyomorúságomnak, az én szenvedésemnek! KÓRUS Add vissza Tobit látását, ó, fény teremtője! SÁRA Kitől remélhetnénk, ha nem a te kezedtől, ilyen emberfeletti tettet, ilyen csodálatos művet? KÓRUS Add vissza Tobit látását, ó, fény teremtője. RAFAEL A büszke Sátán miattad sötétben ég és reszket... de az ember, aki téged szeret és fél, ne éljen sötét rettegésben... KÓRUS Nézd a forró könnyeket... mit néped ont... Hallgasd meg szavunk... szárnyas kerubok között a fényes trónon... Add vissza Tobit látását, ó, fény teremtője! MÁSODIK RÉSZ RECITATIVO ANNA Ó, a szent hit csodás hatása! A biztos hit már minden lelket és szívet elönt. A hívő zsidók vidáman várják a ház körül, hogy meglássák Tobitot, amint támogatás nélkül, biztos lábbal, sebesen fut. SÁRA Miközben az istentelen és hitetlen niniveiek, gúnyolják és kinevetik őket. RAFAEL A küszöbön álló csoda zavarba hozza majd a hitetleneket, és Isten dicsőségre változtatja a gúnyt, amit most népe szenved. ANNA De hol van a fiam? RAFAEL A tevéknél, hogy levegye róluk a terhet és előkészítse a műhöz valókat. ANNA De mondd, ki sugalmazott néked ilyen nagy tanácsot? Kitől tanultad módját? RAFAEL Ne kívánj többet tudni. Elég annyi, hogy Tobit lát majd a saját szemével. A tanács Istené, módját Istentől ihletve én szabom meg, mivel Isten engem választott jósága eszközéül. És Isten sohasem késlekedik, hogy bevégezze, amit ígért. ÁRIA RAFAEL Mintha az ég küldötte szólna hozzátok: amit fölfedek előttetek... higgyetek abban és reszkessetek szavaimtól... Egy véres és viharos napon... Cynthia ismét fényleni fog... és Phoebus áttör sugaraival a sötéten: lehullnak a fényes csillagok, a bolygók, megszűnik az ég, eltűnik a föld az emberek lába alól, a tenger hulláma eltűnik... De a magasságos igaz Isten szavai nem tűnhetnek el soha... Higgyetek abban, amit feltárok előttetek; reszkessetek szavaimtól. Mintha az ég küldötte szólna hozzátok. RECITATIVO ANNA Azariás tekintetéből olyan fenség sugárzik, olyan égi hangzással szól, hogy amit beszél, ereje azt is hívővé teszi, aki minden hitét elvesztette már. SÁRA De kitől született ez az igaz és bölcs, Isten által szeretett ember? ANNA Ő büszkén Ananiás leszármazottjának tartja magát, az én hitvesem nemzetségéből valónak. SÁRA Közös törzshöz, közös családhoz tartozunk. ANNA Tóbiás választotta társul, hogy vezesse őt médiai útján; és hűségesebb kísérőt nem is választhatott volna. SÁRA Így igaz, anyósom. Nem tudom eldönteni, hogy ebben a szerencsés családban ki erényesebb. Ananiás, Anna, Tobit és Tóbiás erényét egyaránt csodálom. ÁRIA SÁRA Úgy tűnik, mintha nem Naftali törzsének fiai... de az ég angyalai közt lennék... Ó, ha közöttetek élhetem le életem, én leszek... a legboldogabb Izraelben... RECITATIVO ANNA Mily édes beszéd, nem tudnék méltóbb feleséget elképzelni a fiamnak. TÓBIÁS Ó, kedves anyám, figyelj, ez a pikkelyes szörny epéje, amit kibeleztem a Tigris folyó partján; apám szemébe kell csavarnom a levét. Hol késlekedik? ANNA Pénzt és kenyeret oszt a szegényeknek. TÓBIÁS Isten veled! ANNA Hová? TÓBIÁS Tobithoz. Addig nincs nyugodalmam, amíg véghez nem vittem a művet, amit a környék népe vár tőlem a hitetlenek megszégyenítésére és a mi megbocsátó és halhatatlan Istenünk győzelmére és dicsőségére. Ah, a késedelem végzetes lehet. ÁRIA TÓBIÁS A boldog hajós, aki messziről fölfedezi a hőn vágyott és már elsiratott kikötőt... megvigasztalódik és azt hiszi, a kikötőt látja valóban... de a kikötő nincs sehol. És ha ekkor lustán késlekedik, hajóját a szél tovább sodorja és az édes árut újabb veszély rabolja el... RECITATIVO ANNA Igaz kíváncsiság sürgeti; és én is jelen akarok lenni a kényes műveletnél. A feleség jelenléte talán használ az ügynek... De milyen sötét gondolatok rohantak meg! Ó, fussatok elmémből! Ó Istenem, a bizonytalanság, a fájdalom és a szégyen milyen borzalmasan mély szakadékába esnének azok, akik szeretnek téged, ha hiábavaló lenne a kísérlet. Túlságosan is nagy lenne elbizakodott öröme a hitetlen népnek! Izrael igazságos Istene, ne alázz meg így minket; vidd győzelemre reménységünket a te dicsőségedre, hiszen tőled kaptuk ajándékba. Hallak téged, igen, legjóságosabb Isten, itt beszélsz a szívemben és szívesen szólsz: nem, nem győzedelmeskednek az én ellenségeim. ÁRIA ANNA Mint álmomban, árnyak, kísértetek, szörnyetegek és lárvák... csapata tűnik föl előttem és szívem elborzad szörnyű látványukra... De egy pillanat alatt eltűnik a szörnyű csapat és borzadály; többé nem félek, nem képzelődöm... világosan látom a Nap sugarát... KÓRUS Egy pillanat alatt szétfoszlik a gonoszok reménysége, mint a szél dühe, mint a tenger vihara... az igazak reménye állandó, nem inog meg... maga az Úristen az ő nyugodalmuk... RECITATIVO TÓBIÁS Ó, hova futsz, atyám? Csak nem ijeszt el valami múló nehézség? TOBIT Ne tovább Tóbiás! Ne kövess! Tovább nem tudom elviselni az éles, maró fájdalmat, mely szaggatva hatol pupilláimba, egészen a szívemig attól a keserű létől. TÓBIÁS Ah, szülőatyám, csak egyetlen csöppet hadd csöppentsek a szemedbe, bírd ki. TOBIT Túlságosan maró a fájdalom, hagyjál fiam! Hagyj vakon élnem. Ha túlzó buzgalommal ragaszkodsz a megmentésemhez, a fájdalom öl meg. TÓBIÁS Mit tegyek? Én nyomorult! RAFAEL Tóbiás, mit csinálsz? Igyekezz befejezni a művet. Én majd tartom atyád. Ez most az erő és a kötelességtudás ideje, nem a könyörületé és a félelemé. TÓBIÁS Bátorságot öntesz belém. TOBIT Ó Istenem! Mekkora kín! Milyen elviselhetetlen mártíromság! RAFAEL A hályog lehullt. TÓBIÁS Apám, szabad vagy: a szenvedésnek vége. TOBIT Hogyan? RAFAEL Nyisd fel szemed! TÓBIÁS Sikerült! TOBIT Csillagok, milyen tűz! Örökkévaló Isten, halott vagyok! RAFAEL Tobit! TOBIT Egek, mi történt? Hogy tisztultak a pupilláim, a Nap még gyászosabb vaksággal vert meg! RAFAEL Az első sugár fénye vakít. TÓBIÁS Nyisd fel még egyszer pilláidat! TOBIT Jaj! Mennyi tüzes tű szurkál! Istenem! Nem tudom elviselni a nappali fényt. RAFAEL Próbáld meg! TÓBIÁS Próbáld meg újra. TOBIT Ne reménykedjetek többé! Ezerszer meghalok inkább, minthogy a nappali fény villámát elviseljem, akár egy pillanatra is. RAFAEL Meg kell szoknod újra a régi dolgokat. TÓBIÁS Apám, nyisd fel szemed! RAFAEL Nyisd ki a szemed! ÁRIA TOBIT Hiába kérsz barátom, hiába remélsz fiam, anélkül halok meg, hogy kinyitnám a szemem... Gyűlölöm a nappali fényt, szeretem az én sötétségemet. Pilláim zárva már nem tudok élni... nem... RECITATIVO TÓBIÁS Milyen váratlan villámcsapás! Szerencsétlen szívem nem várta ezt a csapást. (Ó, Isten!) ANNA (Miért sír Tóbiás?) TÓBIÁS Boldogtalan fiú vagyok, anyám: gyűlölöm az életet. ANNA Hiába kísérelted meg a művet? TÓBIÁS A művet befejeztem. Láttam, hogy földre hull a tisztátalan hályog apám szeméről, de alighogy Phoebus első sugarai szemébe hatoltak, ismét lezárta pilláit és hiába próbálta elviselni a napfényt, a kín legyőzte a legyőzhetetlen férfit; és most sötétségbe húzódva vissza, elutasít minden gyógyítást, elzárkózik a nap elől és képtelen elviselni azt, elutasítja, elutasítja, megveti, meghal inkább, minthogy elviselje a fényt. ANNA Ó, gyászos hír. TÓBIÁS Már csak reszketni tudok én is. ANNA Ninive öntelt népe azt beszéli majd, hogy elragadva az őrült reménytől és vakmerő hittől, mi magunk taszítottuk Tobitot még szörnyűbb vakságba. TÓBIÁS Mily kegyetlen végzet! ANNA Mily szörnyű kín! TÓBIÁS Borzadok! ANNA Úgy érzem, meghalok! DUETT TÓBIÁS Így hát, ó Isten, amikor azt hittem már, hogy a legnagyobb öröm... részese leszek, minden reményem elveszett és gúny tárgya lett hitem... ANNA Így hát, ó Isten, a hitetlenek diadalmaskodnak felettünk és zavarban maradnak, akik bíztak benned... TÓBIÁS Mily borzalom! ANNA Mily fájdalom! TÓBIÁS Mily fájdalom! EGYÜTT Nem lehet elviselni... ennyi szomorúságot... TÓBIÁS Ó, anyám, zokogj! ANNA Ó, fiam, zokogj! TÓBIÁS Igazad van anyám, igazad van! ANNA Jogos a sírás. EGYÜTT Kész vagyok a sírásra, amíg kiengesztelem a haragvó Istent, aki elfordul az én tekintetemtől és lelkemet szakadatlan sírásba hajtja... Milyen lesújtó bánattól halni meg abban a pillanatban... amikor azt hittem már, az örömtől fogok. RECITATIVO SÁRA Itt halálról beszélnek, amikor Izrael népe örömittas. ANNA Miért? TÓBIÁS Mit beszélsz? SÁRA A sorsverte Tobitnak, aki korábban égő fájdalmat érzett a fény sugárzásától, Azariás tanácsára fekete fátyollal letakartam az arcát, és kérésemre szemét kinyitotta. Már el tudta viselni a fényt, ami átszűrődött a sűrű fátylon és ekkor a kötést váltogatva egyre több fényt viselt el, és végül, akárcsak mi a teljes világosságot, élvezi. Már fut is, és hirdeti a zsidóknak és Asszíria népének a legmagasabb Isten hatalmas kegyét. ANNA Ó, csodák csodája! TÓBIÁS Ó, öröm! SÁRA Ő jön! TOBIT Dicsőség a mindenható Istennek! Hitvesem, viszontlátlak mégis! ANNA Ó, boldogság! TOBIT Anna, szépséged nyolc év alatt nem változott semmit. ANNA Nézd, ki hinné... TOBIT Ah, fiam, neked és feleségednek köszönhetem a drága látást; de nem tagadhatom, hogy az érdem legnagyobb része Azariást illeti, szeretném megjutalmazni őt. Mondd, mi legyen a jutalma? TÓBIÁS Ó atyám, ajándékozd neki mindened, hiszen nem adhatsz oda soha olyan jutalmat, amit valójában megérdemelne. Kétszer köszönhetem ennek az embernek az életem. SÁRA És neki köszönhetem a tisztességet, hogy asszonyként élhetek. ANNA Itt jön. TOBIT Hozzátok a kincs felét, amit fiam hozott és legértékesebb holmimat. RAFAEL Szabadságot és elbocsátást kérni jövök. TOBIT Amit véghez vittél, többet kíván. Mindannyian adósaid vagyunk; itt a neked szánt jutalom, itt az arany. Ajándékom és ha valami mást kívánsz javaim közül, vigyél el bármit. Mindannyian hálásak vagyunk és felajánlunk mindent, amit csak kívánsz. RAFAEL Nem fogadhatok el semmit. TOBIT Miért? RAFAEL Nem vagyok hajlandó. ANNA Ki vagy hát? RAFAEL Rafael vagyok, az egyik Isten hét kiválasztott angyala közül, akik közlik Istennel a legszentebb kéréseket. MINDNYÁJAN Ó, bocsáss meg égi harcos, ó, könyörület! RAFAEL Halljátok hát, ne féljetek: az istenek istenének trónja előtt, hajdan, magam terjesztem elő jogos kéréseteket: és a végtelen jóság engem küldött, hogy megvédjem Tóbiást és elnyerjem neki Sárát, hogy visszaadjam Tobit szeme világát. Isten veletek. Szolgáljátok továbbra is hűséggel az örök jóságot; az ő kedves gyermekei vagytok, viseljétek türelemmel a kemény rabságot. Készüljetek a kegyes Ráguel befogadására. Már nincs messze az óra, amely a gőgös Ninivét leigázza; és a fénylő aranyból és értékes drágakövekből újraépült Jeruzsálemet meglátják méltó utódaitok. EGYÜTT Nem merem felemelni tekintetemet... az ő kegyes arcára... Ó, bámuljátok a csodát! Mint felhő emelkedik az égbe... KÓRUS Dicsérjük a mi pásztorunkat, Istent, aki velünk, választott nyájával szemben nem a bosszúállás istene, de a könyörület istene volt... Kövessük őt alázattal, mint az igaz bárányok... a szent szeretetet; és elnyerjük a legnagyobb dicsőséget és a legnagyobb boldogságot... Kérész Éva nyersfordítása