GIUSEPPE VERDI QUATTRO PEZZI SACRI - NÉGY SZENT ÉNEK I. AVE MARIA Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr vagyon teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. (Lukács 1,28 és 42) Szűz Mária, Isten anyja, imádkozz érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. (Az angyali üdvözlet) II. STABAT MATER (Jacopone da Todi /1220-1306/ himnusza a Fájdalmas Anyáról) Állt az anya keservében sírva a kereszt tövében, melyen függött szent Fia, kinek megtört s jajjal-tellett lelkét kemény kardnak kellett kínzón általjárnia. Óh mily búsan, sújtva állt ott amaz asszonyok közt-áldott, ki Téged szült, Egyszülött! Mily nagy gyásza volt sírása, mikor látta szent Fiát a szívtépő kínok között! Van-e oly szem, mely nem sírna Krisztus anyjával, e kínra hidegen pillantana? aki könnyek nélkül nézze, hogy merül a szenvedésbe fia mellett az anya? Látta Jézust, hogy fajtája vétkéért mit vett magára és korbáccsal vereték. S látta édes fiát végül haldokolni vigasz nélkül, míg kiadta életét. Kútja égi szeretetnek, Engedd érzenem sebednek mérgét: hadd sírjak veled! Engedd, hogy a szívem égjen Krisztus isten szerelmében, s ő szeressen engemet! Óh szentséges anya, tedd meg, a Keresztrefeszítettnek nyomd szívembe sebeit! Oszd meg, kérem, kínját vélem, kinek érdem nélkül értem tetszett annyit tűrni itt! Jámborul hadd sírjak véled és szenvedjek míg csak élek Avval, ki keresztre szállt! Álljak a kereszt tövében! Szívem szíved keservében társad lenni úgy sovárg! Szűzek szűze! légy szívedben hozzám jó és nem kegyetlen! Oszd meg vélem könnyedet! Add hogy sírván Krisztus sírján sebeit szívembe írnám s bánatodban részt vegyek! Fiad sebe sebesítsen! Szent keresztje részegítsen és vérének itala, hogy pokol tüzén ne égjek! S az ítélet napján, kérlek, te légy védőm, Szűzanya! Ha majd el kell mennem innen, engedj győzelemre mennem anyád által, Krisztusom! És ha testem meghal, adjad hogy lelkem dicsőn fogadja a pálmás paradicsom! (Babits Mihály fordítása) III. LAUDI ALLA VERGINE MARIA (Dante: Divina Commedia-ja Paradiso-jának utolsó énekéből) Óh szűz Anyánk, leánya ten Fiadnak, teremtményeknél nagyobb és szerényebb, ős célja az örök határozatnak: természetünket a te tiszta lényed megnemesité, úgy, hogy a Teremtő teremtménnyé lett benned, s szent erényed méhedben felgyújttá a tisztelendő szerelmet, melynek örök melegébül a Béke e Virága volt kelendő. Te déli láng a Szeretet egébül vagy itt nekünk; és lenn az embereknek élő forrás, melytől reményünk épül. Úrnő, minden kegyek tőled erednek! Aki nélküled vágyik szent malasztra, szárny nélkül vágyik szállni az eretnek. S nemcsak könyörgő lel nálad vigaszra: jóságod gyakran azt a szenvedőnek kérés előtt megadja, nem halasztva. Jóság és nagyság benned egybenőnek, és irgalmasság, s ami csak erénye lehet teremtett lénynek, földi nőnek. (Babits Mihály fordítása) IV. TE DEUM (Szent Nicetas Remesianus (Kr. u. 350 körül - 415 körül keresztény író himnusza) Téged, Isten, dicsérünk! Téged Úrnak ismérünk. Téged, örök Atyaisten, Mind egész föld áld és tisztel. Téged, minden szép angyalok, Kerubok és szeráfkarok, Egek és minden hatalmak Szüntelenül magasztalnak. Szent vagy, szent vagy, Erősséges szent Isten vagy! Nagyságoddal telve ég, föld Dicsőséged mindent bétölt. Téged dicsér, egek Ura, Apostolok boldog kara. Dicséretes nagy proféták Súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek Magasztalnak tégedet. Vall tégedet világszerte Szentegyházad ezerszerte, Ó Atyánk, Téged, S mérhetetlen nagy fölséged, S azt, ki hozzánk tőled jött le, Atya igaz Egyszülöttje, És áldjuk Veled Vigasztaló Szentlelkedet. Krisztus, Isten egyszülöttje, Király vagy te mindörökre. Mentésünkre közénk szálltál, Szűzi méhet nem utáltál. Halál mérgét megtiportad, Mennyországod megnyitottad. Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged. Onnan leszel eljövendő, Mindeneket ítélendő Téged azért, Uram, kérünk, Mi megváltónk, maradj vélünk. Szentjeidhez végy fel égbe, Az örökös dicsőségbe! Szabadítsd meg, Uram, néped, Áldd meg a te örökséged. Te kormányozd, te vigasztald, Mindörökké felmagasztald. Mindennap dicsérünk téged Szent nevedet áldja néped. Bűntől e nap őrizz minket, És bocsásd meg vétkeinket. Irgalmazz, Uram, irgalmazz, Híveidhez légy irgalmas. Kegyes szemed legyen rajtunk, Tebenned van bizodalmunk. Te vagy, Uram, én reményem, Ne hagyj soha szégyent érnem! (Sík Sándor fordítása)