BARTÓK BÉLA

ÖT MAGYAR NÉPDAL



A TÖMLÖCBEN

Minden ember szerencsésen,
Csak én élek keservesen,
Fejem lehajtom csendesen,
Csak úgy sírok keservesen.

Olyan nap nem jön az égre,
Könnyem ne hulljon a földre,
Hull a földre, hull ölembe,
Hull a gyászos kebelembe.

Bolthajtásos az én szobám,
Még a holdvilág sem süt rám,
Hát a fényes napsugárja
Hogy sütne hervadt orcámra!

Azt sohasem hittem volna,
Tömlöc oldalamat rontsa,
Piros orcám meghervassza,
Bodor hajam levásítsa.

Ne sírj, kedves feleségem,
Ne zokogj, édes gyermekem!
Gondodat viseli az Isten,
Kiszabadulok még innen.


RÉGI KESERVES

Olyan árva vagyok, mint út mellett az ág,
Kinek minden ember nekimenyen s levág;
Az én éltemnek es most úgy vagyon sorsa,
Mer bokros búbánat azt igen futkossa.

Hervadni kezdtem, mint ősszel a rózsa,
Kinek nincsen sohutt semmi pártfogója;
Addig menyek, addig a kerek ég alatt,
Valamíg megnyugszom fekete föld alatt.


PÁROSÍTÓ

Sárga csikó, csengő rajta,
Vajjon hová megyünk rajta?
Huzsedáré huzsedom.

Majd elmegyünk valahova:
Kocsis Róza udvarára.
Huzsedáré huzsedom.

Betekintünk az ablakon:
Ki kártyázik az asztalon?
Huzsedáré huzsedom.

Kovács Jani ott kártyázik,
Kocsis Róza fésülködik,
Huzsedáré huzsedom.

Ugye Jani, szép is vagyok,
Éppen neked való vagyok,
Huzsedáré huzsedom.


PANASZ

Beteg az én rózsám nagyon,
Talán meg is hal,
Talán meg is hal,
Ha meg nem hal, kínokat lát,
Az is nékem baj,
Ha meg nem hal, kínokat lát,
Az is nékem baj.
A te súlyos nyavalyádból
Adjál nékem is,
Adjál nékem is,
Had érezzük mind a ketten,
Érezzem én is,
Had érezzük mind a ketten,
Érezzem én is.


PÁROSÍTÓ

Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát,
Zimezum, zimezum,
Recefice bum bum bum.

Váci Gábor odakapott,
Békacombot ropogtatott,
Zimezum, zimezum,
Recefice bum bum bum.

Puskás Mihály későn futott,
Neki csak a fara jutott,
Zimezum, zimezum,
Recefice bum bum bum.