GIACOMO CARISSIMI JÓNÁS - ORATÓRIUM KRÓNIKÁS (SZOPRÁN) Midőn Ninive telve volt gonoszsággal, bűneinek kiáltása fölhatott a földről az Úrhoz, aki szólott Jónás prófétához az égből, ekképpen: ISTEN Serkenj, serkenj, Jónás, serkenj és menj Ninive nagy városába és prédikálj, prédikálj benne, mivel gonoszsága följutott színem elé. KRÓNIKÁS (SZOPRÁN) Hallotta Jónás az Úr szavát, és nagy rettegés fogta el, és beszállt egy nagy hajóra, mely Tharsziszba tartott, hogy meneküljön és elrejtőzzék az Úr tekintete elől. KRÓNIKÁS (ALT) S ahogy a tengert járta, az Úr heves zivatart támasztott, viharos széllel. KÓRUS És birkóztak a szelek, a Notus, az Auster meg az Africus süvöltve csapott a hajóra, a fellegek és záporok, a hullámok és forgószelek, jégeső és mennykő, mennydörgés és villámlás iszonyatos erővel dühöngött a hajó ellen, iszonyatos erővel csapott le a tengerre, és hatalmas vihar támadt a tengeren, és megrémítette a hajósokat, akik így kiáltottak fel isteneikhez: "Nagy istenek! Erős istenek! Ég istenei! Tenger istenei! Ti irgalmasok és hatalmasok, a szorongattatásokból és veszedelmekből irgalmatokkal és hatalmatokkal szabadítsatok meg, szabadítsatok meg bennünket. Mondjátok a viharnak, parancsoljátok meg a szeleknek, hogy csöndesedjenek el és csillapodjanak, és segítsetek rajtunk, és mi megmenekülünk." KRÓNIKÁS (SZOPRÁN) Jónás pedig a hajó mélyén elnehezült szívvel aludt el, mély álomba merülve, de felriasztotta őt a hajó kormányosa, és így szólt hozzá: KORMÁNYOS Miért alszol ilyen mélyen? Ébredj, ébredj! Hívd a te istenedet, hátha megemlékezik rólunk az Isten, és nem pusztulunk el. Gyertek, gyertek, vessünk sorsot magunkra, hadd tudjuk meg, miért sújt bennünket e csapás. KRÓNIKÁS (TENOR) Sorsot vetettek hát, és lám, a sors Jónást jelölte meg; így szóltak hát hozzá a hajósok: KÓRUS Áruld el nekünk, ki miatt sújt bennünket e csapás. Mi a mesterséged? Hol a hazád? Hová vezet utad? Vagy mely népből származol? JÓNÁS Zsidó vagyok, az ég Urát tisztelem istenként, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. KÓRUS Mit tegyünk veled, hogy elüljön ez a vihar, mely bennünket pusztulással fenyeget? JÓNÁS Ragadjatok meg és vessetek a tengerbe, és elül ez a vihar. Mert jól tudom, hogy miattam támadt e nagy vihar ellenetek. KÓRUS Megragadták Jónást a hajósok, és a tengerbe vetették: és lecsillapodott a tenger dühe. KRÓNIKÁS (BASSZUS) És küldött az Úr egy hatalmas cethalat, hogy elnyelje Jónást, aki a cet gyomrából így könyörgött istenéhez: JÓNÁS Igazságos vagy, Uram, és helyesen ítélsz, hatalmas vagy, és nincs, ki akaratoddal szembeszállhatna. Belévetettél engem a tenger mélyébe, és hullámaid fölöttem összecsaptak. Igazságos vagy, Uram, és helyesen ítélsz, de ha haragszol is, ne feledkezz meg az irgalmasságról. Engesztelődj, Uram, bocsáss meg, Uram, és könyörülj. Száműztél engem tekinteted elől, haragra gerjedtél és föltámadt ellenem a vihar. Felzúgtak a szelek és a hullámok feltornyosultak, elborított engem a mélység, és a cethal elnyelt engem. Csak nem űzted el mindörökre a te szolgádat? Engesztelődj Uram, bocsáss meg, Uram, és könyörülj. Szorongást érez a lelkem, és a sok csapás közepette rád gondolok, Uram, Istenem. Üdvös dolog engedelmeskedni parancsaidnak, és tekinteted elől nem elrejtőzni. Ím itt vagyok, küldj és engedelmeskedem néked: Hallgasd meg szavamat és hallgass meg engem, aki szorongattatásaimban megvallom a nevedet. Engesztelődj Uram, ... KRÓNIKÁS (ALT, TENOR, BASSZUS) És parancsot adott az Úr a halnak, az kihányta Jónást, aki prédikált Ninivében, az Úr igéje szerint. KRÓNIKÁS (SZOPRÁN) És hittek a niniveiek, a gonosz útról megtérve és bűnbánatot tartva így szóltak: KÓRUS Vétkeztünk, Urunk, vétkeztünk, és nem a te útjaidat jártuk, de te fordulj felénk, Urunk, és mi megtérünk, derüljön ránk tekinteted, és megmenekültünk. Boronkai Iván fordítása