JOSEPH HAYDN AZ ÉVSZAKOK - ORATÓRIUM A TAVASZ No.1. Bevezetés és recitativo SIMON Nézd, a szigorú tél hogy menekül már! A messzi sarkokra húzódik el. Hívását követi a vad viharok rohanó serege iszonyú üvöltéssel. LUKÁCS Nézd, a meredek szikláról a hó zavaros patakokban zúdul alá! HANNA Nézd, Dél felől langyos-lágy szellőtől kísérve a Tavasz Hírnöke száll! No.2. A falusi nép kórusa KÓRUS Jöjj, édes Tavasz, Égi ajándék, jöjj! Halálos álmából ébreszd a Természetet! LÁNYOK ÉS ASSZONYOK Közeleg már az édes tavasz Érezzük enyhítő lehelletét, hamarost minden újraéled. FÉRFIAK Ne örvendjetek túl korán! Gyakran visszaoson a köd leple mögött a Tél s a rügyre és csírákra szórja dermesztő mérgét. KÓRUS Jöjj, édes Tavasz, Égi ajándék, jöjj! Szállj le mezőinkre! Jöjj, édes Tavasz, ó jöjj, ne késs tovább! Jöjj! No.3. Recitativo SIMON A Kos csillagképből sugárzik már a fényes Nap reánk. Meghátrál most a fagyos köd és langyos pára leng körül. A Föld keble megkönnyebbül és felvidul a lég. No.4. Ária SIMON Már vígan siet a földműves munkára, ki a földre, a hosszú barázdában lépked fütyörészve az eke mögött. Jól kimérve lépteit szórja szét a magot, mit híven rejt majd a föld és gyorsan arany terméssé érlel. No.5. Recitativo LUKÁCS A paraszt elvégezte dolgát, buzgalommal, fáradsággal. Jutalmát várja hát a Természet kezéből s könyörög érette az Éghez. No.6. Hármas és kórus Könyörgő ének LUKÁCS Légy kegyes, jóságos Ég! Nyílj meg és hullasd áldásod földjeinkre idelenn! KÓRUS Légy kegyes... LUKÁCS Öntözze harmatod a földet! SIMON Hadd igyák be a záporesőt a barázdák! HANNA Szellőid lágyan lengjenek, Napod ragyogjon fényesen! HANNA, LUKÁCS, SIMON Bőség fakadjon, s nyomán hála és dicsőség jóságodért! KÓRUS, HANNA, LUKÁCS, SIMON Légy kegyes... FÉRFIAK Öntözze harmatod a földet! Hadd igyák be a záporesőt a barázdák! LÁNYOK ÉS ASSZONYOK Szellőid lágyan lengjenek... KÓRUS És bőség fakadjon... No.7. Recitativo HANNA Meghallgatást nyert imánk, az enyhe Nyugat felmelegíti s elárasztja a levegőt párázó felhőkkel. Felgyülemlik, majd lehull, s megtölti a föld ölét a természet ékességével, gazdagságával. No.8. Örömdal HANNA Ó, mily kedves a rónák látványa most! Jöjjetek, ti lányok, kószáljunk szerte a tarka mezőn! LUKÁCS Ó, mily kedves a rónák látványa most! Jöjjetek, ti legények, kóboroljunk szerteszét a zöldellő berekben! HANNA, LUKÁCS Ó, mily kedves... HANNA Nézd a liliomot, rózsát, nézz minden virágra! LUKÁCS Nézd a völgyeket, nézd a réteket, nézd mind a földeket! LÁNYOK ÉS LEGÉNYEK Ó, mily kedves... HANNA Nézd a földet, nézd a vizeket, nézd a fényes levegőeget! LUKÁCS Minden él, minden lüktet, mindenek örülnek! HANNA Nézd a bárányokat, mint szökellnek! LUKÁCS Nézd a halakat, milyen sürgés! HANNA Nézd, a méhek, hogy rajzanak! LUKÁCS Nézd a madarakat, micsoda csattogás! KÓRUS Mind él, minden lüktet, mindenek örülnek. LÁNYOK Mily öröm, mily gyönyörűség tölti be szívünket! LEGÉNYEK Édes ösztön, gyengéd vágyak feszítik keblünket. SIMON Amit éreztek, ami elbűvöl, az a Teremtő lélegzete. LÁNYOK ÉS LEGÉNYEK Hadd tiszteljük, hadd dícsérjük, dicsőítsük Őt! FÉRFIAK Szárnyaljon fel Őt köszöntve a magasba hangotok! KÓRUS Felszárnyal köszöntve Őt a hangunk magasba: örökkévaló, hatalmas, jóságos Isten! HANNA, LUKÁCS, SIMON A Te áldott táplálékoddal felüdítettél bennünket. KÓRUS Hatalmas Isten! HANNA, LUKÁCS, SIMON Üdvödnek patakjából megitattál bennünket, jóságos Isten! KÓRUS Örökkévaló, hatalmas, jóságos Isten! SIMON Örökkévaló! LUKÁCS Hatalmas! HANNA Jóságos! KÓRUS Tisztelet, dicséret, dicsőség néked, örökkévaló, jóságos Istenünk! Hatalmas Isten... A NYÁR No.9. Bevezetés és recitativo LUKÁCS Szürke fátyol mögül közeleg a szelíd hajnalfény; sántító léptekkel húzódik vissza előle a lusta éj. Sötét üregébe menekül a vak halálmadár-sereg; fojtott, panaszos hangjuk többé nem nyomasztja már a szorongó szívet. SIMON A nappal hírnöke jelenti magát, édes hangon hívja új tevékenységre, munkára a kipihent parasztot. No.10. Ária SIMON A friss kedvű pásztor maga köré gyűjti a vidám nyájat; dús legelőre, fel a zöldellő magasba tereli őket lassan előre. Kelet felé tekintve áll aztán pásztorbotjára támaszkodva, hogy lássa a nap első sugarát, mit (szemtől-szembe) vár. HANNA A hajnal pírja tör elő, mint füst, száll el a könnyű felhő, fényes azúrban pompázik az ég, s a hegycsúcsok tüzes aranyban. No.11. Hármas és Kórus HANNA, LUKÁCS, SIMON Ím, felkél a Nap, magasra hág, közeleg, jő már, sugárzik, ragyog. KÓRUS Nagyszerű pompájában ragyog, tündöklő fenséggel! Üdv, ó Nap, üdv! Fény és élet forrása, üdv! Üdv, ó Nap, üdv! Te, a Világmindenség lelke s szeme, az istenség legszebb képe! Téged köszöntünk hálatelten. HANNA, LUKÁCS, SIMON Ki mondhatja el mind az örömöt, mit a Te jóságod ébreszt bennünk? Ki sorol fel minden áldást, mit a Te jóságod áraszt reánk? KÓRUS Az örömöt ki fejezheti ki? Az áldást ki számlálja el? Ki mondja el, sorolja fel? Ki? HANNA, LUKÁCS, SIMON Néked köszönjük, ami gyönyörködtet, mi éltet minket, mi bennünket megtart. De a Teremtőnek köszönjük, amit a Te erőd tehet! KÓRUS Üdv, ó Nap, üdv! Fény és élet forrása, üdv! Üdv, ó Nap, üdv! Hozzád ujjong minden hang, néked ujjong a természet. HANNA, LUKÁCS, SIMON Néked ujjong a természet. No.12. Recitativo SIMON Most minden mindenütt mozgásban van, tarka sokaság lepi el a mezőt. A napbarnított arató lehajlik a vetés hullámzó tengeréhez, a kasza megvillan, dől a gabona, de hamarost halomban áll szoros kévékben újra. LUKÁCS A déli Nap éget most teljes hévvel és lezúdítja a felhőtlen légen át, hullámokban, erős tüzét. Mintha a perzselő síkon lebegne alacsonyan hömpölyögve vakító tengere fénynek és visszfénynek. No.13. Cavatina LUKÁCS E nyomás alatt összeroskad a Természet, hervadt virágok, kisült mezők, kiszáradt források mutatják mind a hőség pusztítását s erőtlen sínylődik ember, állat a földre terülve. A nyomás alatt... No.14. Recitativo HANNA Üdv néked most, ó árnyas liget, ahol az éltes tölgyek koronája hűvös menedéket nyújt, s hol a karcsú rezgőnyárfa lombja halkan susog és zúg. Ott, szelíd moha közt csörgedez a patak csillogó habja, és vidáman dongva kering, cikázik a tarka nyári rovarhad. A füvek tiszta, balzsamos illatát hozza a zefír lehellete, s a közeli bokorból felhangzik az ifjú pásztor nád sípja. No.15. Ária HANNA Mily enyhület az érzékeknek, mily felüdülés a szívnek! Minden vérerecskén keresztül áramlik, minden idegszálat megborzongat a frissítő érzés. A lélek elbűvölő gyönyörűségre ébred, s új erő költözik keblünkbe szelíd vággyal. A lélek... No.16. Recitativo SIMON Ó, nézd! A tikkasztó légben a hegyek magas pereménél gőzölgő párából fakó felhő kél. Fölfelé húzódik, szétterül s az égi teret gyorsan sötét homályba borítja. LUKÁCS Hallod a völgyből a tompa dörgést? A vad vihart hirdeti! Nézd, mily vészteljesen ereszkedik a sötét felhő és lassan, fenyegetőn a síkságra telepszik! HANNA Szorongó sejtelem akasztja meg a Természet életét, sem állat, sem levél nem rezdül, halálos csend uralkodik körös-körül. No.17. Kórus KÓRUS Jaj! A förgeteg közelít. Segíts bennünket, Ég! Ó, hogy dörög a menny, ó, mint tombolnak a szelek! Hová meneküljünk, hová? Tüzes villámok szaggatják a levegőt, cikázó hegyüktől kihasad a felhő és zápor zuhog alá. Hol van menedék? Bőszülten őrjöng a vihar, Ég, segíts meg minket! A tágas ég kigyúl. Hol van menekvés? Jaj nekünk, szegényeknek! Harsogva dörren csapás csapásra. Hol a menekvés? A borzasztó mennydörgés iszonyatos. Jaj nekünk, segíts minket, ó Ég! Jaj! Rázkódva inog a föld egészen a tenger medréig... Jaj nekünk! Segíts minket, Ég!... Hol van menedék? Harsogva dörren... No.18. Hármas és Kórus LUKÁCS A sötét felhő szétoszlik, lecsillapul a vihar dühe. HANNA Lenyugvás előtt felbukkan még egyszer a Nap, s utolsó sugarától ragyog a vízcseppek gyöngyével ékes mező. SIMON Jól ismert istállójába tér vissza jóllakottan, felfrissülten a kövér marha. LUKÁCS Párját hívogatja már a fürj. HANNA A fűben ciripel a tücsök vidáman. SIMON S a mocsárban kuruttyol a béka. HANNA, LUKÁCS, SIMON Estharang kondul. Felülről int egy fényes csillag s édes pihenésre szólít. FÉRFIAK Lányok, legények, asszonyok, gyertek! Édes alvás vár reánk, mit a tiszta szív, az egészséges test s a jól végzett napi munka szavatol. Lányok, legények, asszonyok, gyertek! ASSZONYOK Megyünk, követünk benneteket. KÓRUS Már megkondult az estharang, felülről int egy szépséges csillag s édes pihenésre szólít... AZ ŐSZ No.19. Bevezetés és recitativo HANNA Mit virágai által a Tavasz ígért elébb, mit melegével a Nyár megérlelt, az most az ősz teljességében mutatkozik meg a vidám falusi előtt. LUKÁCS A gazdag termést szállítja hát magasra rakott szekerén. Alig fér a tágas csűrbe mit földjéről betakarított. SIMON Vidám szemmel néz körül, felmérve a felhamozott áldást, és az öröm szétárad keblében. No.20. Hármas és Kórus SIMON Így jutalmazza a Természet a szorgalmat. Hívja, reá nevet, reménnyel tartja ébren, mellette áll készségesen, néki munkál teljes erővel. HANNA, LUKÁCS Tőled jő, ó Szorgosság, minden jó: a kunyhó, mi véd bennünket, a gyapjú, mi befedi tagjainkat, az élelem, mi táplál minket, a te adományod, a te ajándékod. HANNA, LUKÁCS, SIMON Ó, szorgalom, nemes munka, tőled jő minden jó. HANNA Te ösztönzöl az erényre és finomítod a durva szokást. LUKÁCS Te gátolod a bűnt s megtisztítod az ember szívét. SIMON Te bátorítod a gondolkodást a jóra és kötelességtudásra. HANNA, LUKÁCS, SIMON Ó, szorgalom, nemes munka... No.21. Recitativo HANNA Nézd, ott a mogyoróbokrok közt hogy futkos a fürge gyermeknép! Minden ágra felcsimpaszkodik a kicsinyek pajkos serege, a megterhelt ág leszakad, mint jégesőtől az érett gyümölcs. SIMON Itt kúszik egy parasztfiú a fatörzs magasába fürgén fel a létrán. A csúcsról, hol rejtőzik, látja, hogy kedvese közeleg, s lába elé hajít - pajtási tréfaként - egy kerek diót. LUKÁCS A kertben minden fa körül lányok állanak, nagyok és kicsik, s mit szednek: a gyümölcsnek friss színéhez hasonlítanak. No.22. Kettős LUKÁCS Ti városi szépek, ide jöjjetek! Nézzétek a Természet leányát, kit kenőcs, sem festék nem díszít! Nézzétek az én Hannácskámat, nézzétek! Ti szépségek, jöjjetek, nézzétek a Természet leányát... Az egészségtől virul az orcája, szemében az elégedettség nevet, és ajkáról szíve szól, ha nékem szerelmet fogad. HANNA Ti fiatal urak, kedvesek, finomak, el innen! Itt felsültök a jó modorotokkal, a sima szó itt mit sem ér, meg sem hallgatnak benneteket. Ti uracskák, édesek, el innen! itt felsültök... Sem arany, sem pompa el nem ámíthat minket, a becsületes szív az, mi bennünket megindít. Az én vágyaim is beteljesüljenek, ha Lukács hűséges hozzám. LUKÁCS A levél hullik, a gyümölcs elszárad, nap és év száll tova, csak szerelmem soha. HANNA Szebben zöldell a levél, édesebb illatú a gyümölcs, fényesebben ragyog a Nap, ha szerelmed beszél. HANNA, LUKÁCS Mily boldogság a hű szerelem! Ha szívünk egyesül, a halál választhat el csupán. Mily boldogság... LUKÁCS Drága Hannácska! HANNA Édes Lukács! HANNA, LUKÁCS Szeretni és szerettetni az öröm legmagasabb foka, az élet gyönyöre és boldogsága. Szeretni és szerettetni... No.23. Recitativo SIMON A letarolt mezőn most megjelenik a hívatlan vendégsereg, mely a gabonában eleséget talált és most kóborolva keres tovább. A kis rablókat nem panaszolja a paraszt, alig veszi észre őket, de a nagyját nem tűri, hogy elszaporodjon. Bármit, mi biztonságot nyújt ellenük, jótéteménynek lát, és készséggel szolgál a vadászatnál, mi jó urának szórakozást ád. No.24. Ária SIMON Nézz szét a széles mezőkön! Nézd az ebet, hogy szimatol a fűben! A talajon nyomot keres és megy utána fáradhatatlanul. Nézd az ebet... De most az ösztön űzi már, nem figyel többé a hívó hangra. Előrevágtat, majd megáll futtában és moccanatlan, mint a kő. Hogy a közelgő ellenséget elkerülje, felrebben a félénk madár, de nem szabadítja meg gyors röpte: egy villanás, egy csattanás, eléri őt az ólom, és holtan veti a légből alá. Hogy a közelgő... No.25. Recitativo LUKÁCS Íme, itt e népes csapat űzi ki a nyulakat vackukból. Minden oldalról szorongatva, mit sem segít rajtuk a futás. Már felbuknak s hamarosan sorba fektetik őket vidám számlálás közben. No.26. Kórus FALUSI NÉP ÉS VADÁSZOK Hallod a harsány lármát, mi felveri az erdőt! Micsoda harsány lárma hangzik szerte az erdőben! A zengő kürtök hangja az, s a mohó kutyák ugatása. Már fut a felugrasztott szarvas, vágtatnak az ebek s lovasok utána. Menekül, menekül! Ó, hogy kinyúl a teste, vágtatnak az ebek s lovasok utána. Ó, hogy ugrik, szinte kinyúlik! Kitör a cserjéből s a mezőn át a sűrű bozótba száguld. Most a kutyákat megtévesztette, azok szétszóródva loholnak szerte. A kutyák szétszóródva szanaszét kóborolnak. Halihó! Halihó! A vadász hívójele, a kürtök hangja újból összegyűjti őket. Hahó! Halihó! Kettőzött buzgalommal veti magát a falka együttesen a nyomra. Halihó! Ellenségeitől befogva bátorságát s erejét teljesen kimerítve fekszik immár a gyors vad. Közelgő végét jelzi az érchangú kürtök ünneplő dala, az örvendő vadászok győzelemittas hangja. Hallali! Hallali! A szarvas halálát hirdeti az érces hangok ünneplő dala s az örvendő vadászok győztes hangja: Hallali!... No.27. Recitativo HANNA A szőlőtőkén megcsillannak a fényes, dúslevelű fürtök, nyájasan hívják a vincellért: ne késlekedjék a szürettel! SIMON Már a rocskát, hordót mind felhozták, ide a hegyoldalba, a kunyhókból özönlik a vidám napi munkára a jókedvű nép. HANNA Nézd, amott a dombon mint nyüzsög a sok ember! Hallod az öröm hangjait zengeni mindenfelől? LUKÁCS Mulattató tréfa serkenti a munkát reggeltől estelig, sa pezsgő must a vidámságot örömkiáltásokig fokozza. No.28. Kórus KÓRUS Ihaj, csuhaj! Itt a bor! A hordó már teli, legyünk vidámak, ihaj, csuhaj, teli torokból kiabáljunk! Legyünk most vidámak... Igyunk, igyatok testvérek, legyünk vidámak! Énekeljünk, mindenki daloljon, legyünk vidámak! Ihaj, csuhaj, éljen a bor! Éljen a talaj, amiben megérik! Ihaj, csuhaj, éljen a bor! Éljen a hordó, mely megóvja! Ihaj, éljen a bor! Éljen a kancsó, miből kiöntik! Ihaj, csuhaj, éljen a bor! Jöjjetek testvérek, töltsétek meg a kancsót, hajtsátok fel a pohárból, legyünk vidámak! Hejehuja, legyünk vidámak! Ihaj, csuhaj, teli torokból Ihajja, éljen a bor! Már szólnak a sípok és pereg a dob. Itt nyekereg a hegedű, ott peng egy citera, és szól, szól a duda. Már bucskáznak a kicsinyek, ugrálnak a fiúk, repülnek a lányok a legény karjába, a falusi körtáncba. Hej hopp! Ugráljunk! Gyertek, testvérek! Hej, hopp, ugorjunk! A kancsókat töltsd meg, csuhaj! Táncoljunk! Hajtsd fel a poharat! Sej, haj, Legyünk vidámak! Hejehuja, haj, teli torokból kiáltsunk! Örvendjetek, zajongjatok, ihajja!... Ugorjatok, táncoljatok, hopszassza! Kacagj, dalolj, vígadj, zajongj! Hej hopp! Ihaj, csuhaj, sejehaj! Ragadjuk meg az utolsó kancsót, hej-hopp! És énekeljük meg mindnyájan, kórusban, az örömöt adó szőlő levét! Hej hopp, ihajja! Éljen a bor! A nemes bor, mely elűzi a hóbortot és a bánatot! A dícsérete hangosan, fennen zengjen, ezrek ünneplő hangján! Hej, haj, vidáman legyünk és ihaj, csuhaj, teli torokból kiáltozzunk! Hej! A TÉL No.29. Bevezetés SIMON Hanyatlik már a sápadt esztendő, nedves hideg száll alá. A hegy szürke ködbe burkolózik, mely végül a síkot is ellepi, és még a déli nap halvány sugara sem oszlatja szét. HANNA Lappföld jégbarlangjaiból kilép most a viharos komor Tél. S lába nyomán megdermed szorongó csöndben a természet. No.30. Cavatina HANNA Fény és élet elhalványul, Melegség, öröm elillan. Kedvetlen napok követik a fekete éjszakát hosszú időn át... No.31. Recitativo LUKÁCS A parthoz bilincsleve a tágas tó, lebéklyózva a folyó árama. A tornyosuló szikláról zuhantában függve marad a néma vízesés. A hervadt ligetben semmi hang. A földeket beborítja, a völgyeket betölti a hatalmas hótömeg. A föld arca, mint egy sír, miben erő és vonzás holtan hever, hol szomorú halálszín az úr, s hol a tekintet előtt körös-körül csak a kietlen pusztaság mutatkozik. No.32. Ária LUKÁCS Itt áll a vándor most zavarodottan s kétségek között: merre irányítsa a lépteit? Hiába keresi az utat, sem ösvény, se nyom nem vezeti őt. Hiába bíztatja magát s gázol keresztül a mély havon; csak egyre inkább tévelyeg. Elhagyja már a bátorsága, és szorongás markolja meg szívét, ahogy a nappalt fogyni látja és fáradtság és fagy bénítja minden tagját. Elhagyja már a bátorsága, szorongás markolja meg szívét, de hirtelen fürkésző szemébe villan a közeli fény. Újraéled szinte, az örömtől dobban a szíve. Megy, siet a kunyhó felé, ahol, átfagyottan és erőtlenül, felfrissülést remél. Szinte újraéled... No.33. Recitativo LUKÁCS Ahogy közeledik, fülébe hangzik az üvöltő szélen át, mi előbb rémisztette meg: fényes hangok tiszta csengése. HANNA A meleg szobában találja bent a falucska szomszédoló népét meghitt körben együtt, hogy megrövidítsék az estét könnyebb munkával és beszélgetéssel. SIMON A kemencénél mesélgetnek ifjúkorukról az apák, a kosarakhoz és varsákhoz fon fűzfavesszőt és hálót csomóz az ifjúság vidám csoportban. A rokkákon fonnak az anyák, a pergő keréknél a lányok, s mind a szorgoskodást serkenti egy mesterkéletlen, jókedvű dal. No.34. Dal és Kórus KÓRUS Berregj, surrogj, berregj, kis kerekünk, berregj! HANNA Fonjál, kis kerék, hosszút és finomat, fonjál finom fonalat nékem egy mellkendőre! KÓRUS Berregj, surrogj... HANNA Takács, szőjj lágyat és finomat, sződd meg finoman fátylamat, nékem lesz, ünneplőre! KÓRUS Berregj, surrogj... HANNA Kívül szépséges, bévül tiszta legyen a leány keble, fedje azt el a fátyol! KÓRUS Berregj, surrogj... HANNA Kívül szépséges, bévül tiszta, szorgos, csinos, illedelmes - így vonzza majd a derék kérőt. KÓRUS Kívül szépséges... No.35. Recitativo LUKÁCS Megszőve mind a len, elcsendesedtek a kerekek. A kört szűkebbre vonják, még a férfinép is körbeáll, hogy hallja az új mesét, mit Hanna most elmond. No.36. Dal és Kórus HANNA Egy leányt - ki adott a tisztességre - megszeretett egykor egy nemesember. Már hosszú ideje vágyott rá, midőn egyedül lelte egyszer. Leszállott nyomban lováról s így szólt: jöjj, csókot adj uradnak! A lány félve, rettegve így kiáltott: Ah! Ó igen, szívből, szívesen. KÓRUS Ej, ej, hát miért nem mondott nemet? HANNA Légy nyugodt - szól a férfi - kedves gyermekem! Add nékem a szíved! Mert a szerelmem őszinte, nem könnyelmű tréfa csak. Boldoggá teszlek, fogd e pénzt, a gyűrűt és aranyórát, és bármi egyebet, mi tetszik neked - csak szólj és kívánj! KÓRUS Ej, ej, ez egészen jól hangzik! HANNA Nem - felelt ő - az túl merész dolog lenne, a bátyám megláthatná, s ha apámnak elmondaná, mi lenne velem? Itt szánt ő, egészen közelben... Más különben könnyen megeshetne... Nézze csak meg, onnan a dombról, láthatja őt, amint szánt! KÓRUS Hohó! Ez mit jelentsen? HANNA Míg a nemes úr ment, hogy nézze, a pajkos láynka felugrott a fekete paripára és elmenekült gyorsabban a szélnél: Isten áldja - így kiált - nagyságos uram! Ez a boszzúm, mert könnyű prédának hitt. Gyökeret eresztve állott ott az úr, és csodálkozva bámult utána... KÓRUS Haha, jól megjárta, ha-ha-ha! No.37. Recitativo SIMON A kopár keletről éles, jeges lehellet hatol ide. Keresztülhasítva a légen, minden ködöt szerteszór, s felkapja az állatok gőzös lehelletét is. Az ádáz zsarnoknak, a Télnek győzelme most beteljesült, s néma rettenet szorítja mindenestől a természetet. No.38. Ária SIMON Tekints ide, megszédült ember, tekintsd meg élted képeit! Elvirágzott rövid Tavaszod, kimerült Nyaradnak ereje. Hervad már Őszöd az aggkor felé; És közeleg a sápadt Tél, mutatja néked megnyíló sírodat. Hol vannak most a magasröptű tervek, a boldogság reménye, a vágy a hiú dicsőség után, s a gondok súlyos terhe? Hol vannak hát az öröm napjai, a buja bőségben dúskálók? És hol a vidám éjek, a mámorban átvirrasztottak? Hol vannak hát? Hol? Elillantak, mint az álom. Ami megmaradt: csak az Erény. Ő marad csak s vezet minket, változatlan az időn s az évek forgásán át, bánaton és örömön keresztül, a legnagyobb célig. No.39. Hármas és Kettős Kórus SIMON S akkor hasad a fenséges hajnal! A Mindenható második szava ébreszt új életre minket, fájdalomtól és haláltól örökre szabadon. LUKÁCS, SIMON Megnyílnak a mennyeknek kapui, a szent hegy föltűnik, azt koronázza az Úrnak sátora, hol nyugalom és béke trónol. I. KÓRUS Ki merészelhet e kapukon belépni? HANNA, LUKÁCS, SIMON Ki a Rosszat elkerülte s Jót cselekedett. II. KÓRUS Ki hághat fel a szent hegyre? HANNA, LUKÁCS, SIMON Kinek ajkáról Igazság fakadt. I. KÓRUS Ki fog e sátorban lakozni? HANNA, LUKÁCS, SIMON Ki a szegényeket és megszorultakat segítette. II. KÓRUS Ki fogja ott a békét élvezni? HANNA, LUKÁCS, SIMON Ki védelmet s igazat adott az ártatlannak. I. KÓRUS Nézd! Közeleg a nagyszerű nap! II. KÓRUS Ó nézd! Már felragyog. I. ÉS II. KÓRUS Megnyílnak a mennyeknek kapui, a szent hegy föltűnik. I. KÓRUS Elmúltak már, II. KÓRUS elzúgtak I. KÓRUS a szenvedésnek napjai, II. KÓRUS az élet téli viharai. I. ÉS II. KÓRUS Örök Tavasz uralkodik és határtalan boldogság lesz az igazak jutalma. HANNA, LUKÁCS, SIMON A mi jutalmunk is ez lesz egykor, munkálkodjunk, törekedjünk! I. KÓRUS Küzdjünk érte, II. KÓRUS várjuk, I. ÉS II. KÓRUS hogy kivívjuk ezt a díjat! Vezessen minket a Te kezed, ó Isten! Kölcsönözz nékünk erőt és bátorságot! I. KÓRUS S akkor énekelünk, II. KÓRUS akkor belépünk I. ÉS II. KÓRUS a Te dicsőséges birodalmadba. Ámen.