GIACOMO CARISSIMI BALTAZÁR - ORATÓRIUM KRÓNIKÁS (TENOR) Baltazár, az asszírok dúsgazdag királya, ezer főemberének fényes lakomát rendezett, amely kihívóan fényűző volt, és finomabbnál finomabb fogásokból állt, miközben zenészek édes hangú lantjukat pengették, és ilyen éneket énekeltek: SZOPRÁN I. Lakoma közben zengő hangú, ujjongó kórusok zengjék királyunk örömeit. Tapsoljanak a lakoma vendégei, míg a királyi asztalok pompáznak étkek alatt roskadozva. Könnyű táncra, lágy szökellésre késztessen a csábító öröm, a lant zengésére. SZÓLÓK ÉS KÓRUS Magasztaljuk királyunkat, énekeljünk, örvendezzünk, adjunk hálát és zengjünk ünnepi dalt. BASSZUS ÉS KÓRUS Sötét gondok, távozzatok; tréfa, nevetés ide gyertek, s ti vidám táncok is. Morcos civódások, hallgassatok el, gonosz perlekedések, távozzatok, a szíveket vidítsa béke. SZOPRÁN II. Míg virágzik ifjúságunk, torkunkra ne vessünk féket, töltekezzünk a lakomákon. Fejünket koszorúzzuk rózsával, koccintsunk kelyheinkkel, melyek édes nektárral vannak tele. Hogy lágy tstünk kövéredjék, s itt a lakoma után elnyugodjék, édes pihenést élvezve. SZÓLÓK ÉS KÓRUS Magasztaljuk királyunkat, énekeljünk... ALT Távozzék a szomorú panasz, távozzanak a síró emberek, csak az öröm uralkodjék. BASSZUS Sötét gondok... SZOPRÁN I. ÉS II. Magasztaljuk királyunkat, tanúsítsunk illő hálát, amiért ily vidám lakomával, mely finom fogásokban gazdag, ma felüdít bennünket. SZÓLÓK ÉS KÓRUS Magasztaljuk királyunkat, énekeljünk... KRÓNIKÁS (ALT) Íme, míg a vidám vendégek énekeltek és tapsoltak, hirtelen ujjak jelentek meg, mintha olyan ember keze volna, aki a fáklya árnyékában a királyi palota falának felületére ír valamit. Amikor a király meglátta, nyomban megváltoztak arcvonásai, és rémületében remegve így kiáltott fel: BALTAZÁR Jaj, jaj, miféle szörnyű jeleket látok, jaj, micsoda csodajeleket! Menjetek, siessetek, udvarom előkelői, és hozzátok elém a mágusokat és káldeusokat, és aki közülük elolvassa és megfejti ezt az írást, bíbor ruhát kap és arany nyaklánc ékesíti majd. KRÓNIKÁS (SZOPRÁN) Tüstént megjelent a király valamennyi bölcse és madárjósa, de nem tudták sem elolvasni az írást, sem megfejteni. A királyné tanácsára ekkor bevezették Dánielt, akihez így szólt a király: BALTAZÁR Hallottam rólad, Dániel, hogy isteni szemmel vagy megáldva, és nagy a te bölcsességed és tudományod. Rajta hát, olvasd el ezt az írást, és ha valódi jelentését föltárod nekem, nagy jutalmat fogsz kiérdemelni. DÁNIEL Elolvasom ezt az írást, ó király, és jelentését elmondom neked. A magasságos Isten, mivel nem aláztad meg szívedet őelőtte, ma megaláz téged a népek szeme láttára. A szavak értelme pedig ez: Mane: számba vette Isten a birodalmadat, és véget vetett neki. Tekel: mérlegre tétettél és könnyűnek találtattál. Phares: kettéhasadt birodalmad és a médeknek és perzsáknak adatott. KRÓNIKÁS (ALT ÉS TENOR) Ekkor a király parancsára Dánielre bíbor ruhát adtak, és arany nyaklánccal ékesítették. Még ugyanazon az éjszakán megölték a királyt, és birodalma a perzsáknak és médeknek adatott, mint Dániel előre megmondotta. SZÓLÓK ÉS KÓRUS Ebből tanuljátok meg, ó népek, hogy az emberi dolgoknak mekkora állhatatlansága hány-vet bennünket, mely a királyi főket egy pillanat alatt a mélybe rántja! A hazug szerencse állhatatlan mivolta, és az álnok világ változó kegye, és a múlandó élet bizonytalan reménye hol gyászos, hol örömteli fordulatot hoz, és föl-le forogva, hirtelen rohanva egyszer a magasba ragad, majd hirtelen, hirtelen mélybe taszít. Boldog az, ki megveti a világ ingatag dicsőségét, kit a büszke palota kegye nem tesz dölyfössé, kitüntetései nem teszik fölfuvalkodottá, hanem csak az Isten kegyelmére, csak az ég oltamára hagyatkozik nyugodt szívvel. Boronkai Iván fordítása