FARKAS FERENC AUTUMNALIA I. MILYEN SÖTÉT (KOSZTOLÁNYI DEZSŐ) Milyen sötét-sötét a Balaton, s a nyár után, hogy véreznek a fák. Tündér Tihany, felelsz-e énnekem, ha azt mondom, mégegyszer: ifjúság? Nem szól a visszhang és szívem se szól, csak ők kacagnak még, a gyerekek. Trillás örömük az eget veri, én hallgatom, de már nem nevetek. Esőköpeny lóg fáradt vállamon, a lábaimnál targally és göröngy. A gyógy szalonba sápadt nő figyel a gyertyalángnál és a foga gyöngy. Ábrándozik lehangolt zongorán, múlt bánatánál csöndesen időz. Egy hangot üt meg. Újra megüti. Elsápadok. Azt mondja, itt az ősz. II. A TÁVOZÓ (JUHÁSZ GYULA) A tűnő ifjúsággal messze mennek Az örömek és búcsút énekelnek, Mint ősszel a fecskék, a költözők. Elszálló évekkel szállnak tova A vágyak is, s nem térnek meg soha, Mint darvak, melyek a tengerbe vesztek. De alkonyatkor a nyugati ég Rózsásabb és szelídebb a vidék. Az életem rónája is kitárul. És szeptemberben tarkább lesz a lomb. Így szépülnek meg hervadt bánatok, Így nézek vígan őszi csillagokba. III. A TÉL KÜSZÖBÉN (JÉKELY ZOLTÁN) Ül a bogáncson a sárga csicsörke, félszeme lopva az égre tekintget, másik a földre pillog ijedten. Ám, hogy a zord ég hirtelen enged, s fellege nyíltán ömlik a napfény, éneke buggyan: csókot ígérő angyali tiszta, mennyei nektár... S a Temetőkert és a November hallja s nem érti: honnan e bízás, e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is, e cseppnyi madárban? IV. ŐSZI VÁZLAT (PILINSZKY JÁNOS) A hallgatózó kert alól a fa az űrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Riadtan elszorul szíved az út lapulva elsiet, a rózsatő is ideges mosollyal önmagába les; távoli kétes tájakon készülődik a fájdalom. V. NOVEMBERI ÉG ALATT (ILLYÉS GYULA) Rémülten egymás Kezét keresve Futnak a hajszolt Felhők - - nékem Ki mondja mitől Kellene jaj futnom Ha egyedül is Szálló könnyekkel Sírja színét és Tavaszi kedvét S ég felé ijedten Kapkod a cserfa. VI. KÖNNYŰ (ILLYÉS GYULA) Kezed kezembe, tekintetem tekintetedbe már, mint folyó a mederbe mint szájra a pohár. Alakod könnyű képe rezge fénnyel, színnel tömött fejembe, mint őszi fák lombjába ha csak egy madár Elrendeződik a világ