GEORG FRIEDRICH HäNDEL ÓH, SAJNOS IGAZ - SZÓLÓKANTÁTA (AH! CHE PUR TROPPO E VERO) RECITATIVO Óh, sajnos igaz, hogy a szerelem istenének foglya vagyok, amíg édes láncok fűztek kedvesemhez, boldogan éltem, gondot nem ismervén: most, hogy a kegyetlen végzet imádottamat elragadta, csak most érzem, hogy a vak isten mily zsarnok. Mikor, imádott Clorim, távozásodnak végzetes órája eljött, óh, mily keserű kínnal szenvedte meg azt a szívem, gondold csak el, Clori, mondja el neked Ámor! ÁRIA A szép Clori távozásával eltávozott lelkemből minden öröm, minden vígság, de hogy híven ne imádjam, nem tilthatja meg a gonosz sors, ha meg is tagadta tőlem a gyönyört. da capo RECITATIVO Lesújtva, magányosan, elhagyatott vidékre visz egyre a lábam, és csak Clorira gondolva enyhíthetem fájdalmamat: imádottamon gyakran csügg szemem, melyből könnyfolyamok áradnak szüntelen, mert látom a helyet, mely elhagyatott és magányos, kedvesem nélkül, szép napfényem nélkül. ÁRIA Drága falak, ha már hiába rovom lépteimet körülöttetek, ha egykoron befogadtátok Clorit, fogadjátok most be hűségemet! RECITATIVO Igazságtalan, könyörtelen istenek, zsarnok Ámor! Mért is adtatok Clorinak annyi szépséget, olyan elmét, olyan hűséget? És nekem, ha már azt rendeltétek, hogy ily ritka kincs szerelmese legyek, miért nem adtatok nagyobb virtust és több szerencsét, vagy, ha már Clorimat elvettétek, legalább a halált? ÁRIA Amióta Clorimat elveszítettem, mást, mint iszonytató dolgokat, a szemem meg se lát. Az sem sorsom, hogy meghaljak, és így kétszeres halállal haljak, Cloritól távol a hitem, a kitartásom életet ád és reményt. da capo Lax Éva nyersfordítása