JOHANN SEBASTIAN BACH

56. KANTÁTA "ICH WILL DEN KREUTZSTAB GERNE TRAGEN"


ÁRIA
Készen állok, hordjam keresztem,
Mit ád az Úr áldott keze,
Kínok túlján elvezet engem
Isten áldott földjeire.
Síromba gondot-bajt leteszek,
Üdvözítőm törli le könnyeimet.

RECITATIVO
E világ útjait rovom,
Hullámot jár hajóm:
Gond, kereszt kínja vár,
A sors vad árapálya,
És a halál:
Minden napom riogatása;
De híven tartó horgonyom
Az irgalom,
Mely Istenem gyakori adománya.
Hallom a szót:
Veled vagyok,
El nem hagylak, sosem mondok le rólad!-
S hogy a dühödt haboknak
Zajgása elnyugszik csitulva,
Hajómról kiléphetek városomba,
Körébe az égi Birodalomnak,
Hová mind a hívők jutnak csupán,
Megannyi megpróbáltatás után.

ÁRIA
Végre lehullsz, iga, rút kötelék!
Elhagysz engem, elég!
Az Úrban támad új erőm,
Szállok, mint sas, ég-ívelőn,
E földnek színét elhagyom,
Nem járok többet bágyadón-
Ó, történne ma még...!

RECITATIVO ÉS ARIOSO
Itt állok, íme, készen állok:
Örököm, e boldog világot,
Mely csupa betelt vágy, tudom,
Jézusomtól fogadhatom.

Üdvözült leszek már örökre,
Vár a nyugalmak kikötője.
Síromba gondot-bajt leteszek,
Üdvözítőm törli le könnyeimet.

KÓRUS
Jöjj halál, álom fivére,
Jöjj, ragadj el mielőbb!
Hajóm oldd el! Messze, végre,
Leljek biztos kikötőt.
Vannak, kik láttodra félnek;
Örömöt hozz, menedéket!
Véled leszek ott, tudom,
Hol vár szép kis Jézusom!



Tandori Dezső fordítása