JOHANN SEBASTIAN BACH

155. KANTÁTA "MEIN GOTT, WIE LANG, ACH LANGE?"



I. SZOPRÁN RECITATIVO

Istenem, meddig, ó, meddig még?
Túl sok a panasz már.
A fájdalomtól és az aggódástól
nem látom többé célomat.
Az éjszaka s a felhők
elrejtik előlem kegyelmes tekinteted.
Irgalmas kezed visszahúztad.
Úgy vágyom a vigasztalásra!
Könnyeim árja nem apad el,
naponta sújt engem, szegényt a bánat,
s az örömök bora elfogyott.
Önbizalmam romokban hever.

II. ALT ÉS TENOR DUETT - ÁRIA

Higgyél és reménykedjél!
Bízd rá magad Istenre!
 Jézus ismeri a megfelelő időt, amikor
 segítségével megörvendeztet.
 Ha majd elmúlik a szomorúság ideje,
 szíve tárva lesz előtted.

III. BASSZUS RECITATIVO

Ezért légy, ó lélek, békességben!
Még ha úgy tűnik is, hogy legjobb barátod
Eltávolodott tőled.
Szívem, habár rövid időre elhagyott is,
higgyed szilárdan: ez csak egy pillanat.
Készíti már a keserű pohárra
a vigasz és öröm borát,
hogy lépes mézzel édesítse bánatod.
Ó, ne gondold, hogy megcsalna téged:
szenvedéseddel szereteted próbálja meg.
S bár sírást küld szívedre a borús időben,
azért teszi, hogy kegyelme fénye
annál kedvesebb legyen:
Végére tartogatja azt, vigasztalásodra,
ami gyönyörködtet téged.
Ezért, ó lélek, hagyatkozz rá mindenben!

IV. SZOPRÁN ÁRIA

Ó, vesd magad, szívem,
A Magasságos karjaiba,
Hogy irgalmas legyen hozzád.
Gondjaid igáját, és minden terhedet
Tedd kegyelmes vállaira.

V. KORÁL

Ha néha már azt gondolod,
Hogy nem törődik véled:
Ne törje gond a homlokod,
Ha sújt is, megsegíthet.
Akárhogy ellentmondanál,
Az Ő szava bizton megáll:
Ne rettegj senkitől se!