JOHANN SEBASTIAN BACH 127. KANTÁTA "HERR JESU CHRIST, WAHR' MENSCH UND GOTT" I. KÓRUS Ó Jézus, Isten s ember is, Te megszenvedtél értem is; Keresztedre is feszítettél, Atyáddal is kibékítél. Esengve kérlek tégedet, Ne vonjad meg kegyelmedet. II. TENOR RECITATIVO Amikor közeledik a végórám, És halálos veríték borítja merev tagjaim, Ha majd ajkam szólni nem, csak sóhajtozni képes És megáll a szív, Elég lesz hitem bizonyossága: Jézus mellettem áll. Ő türelmesen halad a szenvedések felé És engem is kísér e nehéz úton Melynek végén a nyugalom vár rám. III. SZOPRÁN ÁRIA Lelkem majd Jézus kezében pihen Midőn hant borítja testemet. Ó, szólíts már, lélek harang Bátran várom a halál jöttét, Mert Jézusom új életre hív. IV. BASSZUS RECITATIVO ÉS ÁRIA Amikor felharsan a trombita, És a világ alapjai megrendülnek, Az ég erősségei megsemmisülnek. Akkor majd emlékezzél meg rólam Istenem, Mikor szolgád ítélőszéked elé áll. És hallgatja a vádló gondolatokat, Akkor Jézusom, te légy egyedül közbenjáróm És vigasztald meg lelkem szavaiddal: Bizony, bizony mondom néktek: Az ég és föld tűzben pusztul el, De aki hisz, az örökre megmarad. Nem megy ítéletre És nem ízleli meg a halált soha. Gyermekem, ragaszkodj hozzám! Segítek és erős kézzel töröm szét a halál Erőszakos bilincseit. V. KÓRUS Urunk, adj addig is bűnbánatot, türelmet és bocsánatot! Hitünkben adj erősödést, oszlasd el mind a csüggedést: Magad segíts kitartanunk, s Te üdvözíts, ha meghalunk!