VERDI OBERTO San Bonifacio grófja Opera két felvonásban Szövegét írta: Temistocle Solera Fordította: Csákovics Lajos Zsolt SZEREPLŐK CUNIZA, Ezzelino húga RICCARDO, Sallinguerra grófja OBERTO, San Bonifacio grófja LEONORA, a lánya IMELDA, Cuniza társnője lovagok, hölgyek, udvarhölgyek, vazallusok, hírnök Játszódik: Ezzelino kastélyában, Bassanoban és környékén, 1228-ban I. FELVONÁS 1.kép Kies vidék. Jobbra, a háttérben Bassano városa látszik. ELSŐ JELENET (Lovagok, hölgyek, vazallusok gyülekeznek, Riccardo Sallinguerra gróf üdvözlésére.) KÓRUS Fényes csillag repült az égre, áldott hajnal tőle virrad. Kedves hírt ad nékünk végre: újra boldog élet hí’! Tűnik ím a fényes égről mind a régi büszke csillag, mert ez újabb izzó fénytől mind a fényét elveszti! Íme volt fényét mind elveszti! Íme, fénye már nincs, elveszti! Nincs, elveszti! Nincs, elveszti! Nincs, elveszti! Nincs, elveszti! Ím, fénye már nincs, elveszti! Jöjj hát, Riccardo! Jöjj, neked e föld örömet ád! Jöjj, híveid ne hagyd el! Itt béke vár terád! Oly szörnyű volt a háború, mi dúlta szép hazánk! Áldott e nász, hisz általa a béke vár reánk! Oly szörnyű volt a háború, mi dúlta szép hazánk! Áldott e nász, hisz általa a béke, mi vár reánk! A béke vár! A béke vár! A vágyott béke vár! RICCARDO (Színrelép) Üdv tinéktek! Eljött az ünnep, mely forró vágyam beteljesíti. Itt e hódolat nem engem illet; hálaének csak szóljon néki! Ő, ki szívem bírja híven, s nékem égi üdvöt ád. KÓRUS Íme, boldog itt ma minden! Most beteljesült a vágy. RICCARDO Ah! Ő, ki szívem bírja híven, s nékem égi üdvöt ád. Itt e hódolat nem illet, hálaének szóljon néki! Ő, ki szívem bírja híven, s nékem égi üdvöt ád. KÓRUS Boldog szívünk. RICCARDO Ő, ki szívem bírja híven, s nékem üdvöt, hő szerelmi üdvöt ád. KÓRUS Boldog szívünk! RICCARDO Ő, ki szívem bírja híven, s nékem üdvöt, hő szerelmi üdvöt ád. KÓRUS Ím, beteljesült a vágy! RICCARDO Nékem égi üdvöt ád. KÓRUS Békevágy! Ím, beteljesült a vágy! RICCARDO Nékem égi üdvöt ád. KÓRUS Békevágy! RICCARDO Mi kéjes perc lesz hallanom, az ellenség hogy jajgat! A harcban mind meghalnak, a hitvány a porba vész! KÓRUS Jöjj mivélünk! RICCARDO Ki védné őket ellenem, ha lobban sértett vérem? Hisz Ezzelino vélem, a gazra lesújt e kéz! RICCARDO Kísér az ének, hol vár ma éjjel a nászi ágy! RICCARDO A gazra... KÓRUS Ah! A nászi ágy! RICCARDO ...lesújt e kéz! A gazra... KÓRUS Ah! A nászi ágy! RICCARDO ...lesújt e kéz! KÓRUS Ah! A nászi ágy! RICCARDO A gazra lesújt e kéz! KÓRUS Jöjj, hódolásunk kísér! Rád vár a nászi ágy! A nemzeted, ha felvirul, meglásd, az ég megáld! A nemzeted, ha felvirul, meglásd, az ég megáld! Fény süt rád! Fény süt rád! RICCARDO Mi kéjes perc lesz hallanom, az ellenség hogy jajgat! A harcban mind meghalnak, a hitvány a porba vész! KÓRUS Jöjj mivélünk! RICCARDO Ki védné őket ellenem, ha lobban sértett vérem? Hisz Ezzelino vélem, a gazra lesújt e kéz! KÓRUS Kísér az ének, hol vár ma éjjel a nászi ágy! RICCARDO A gazra... KÓRUS Ah! A nászi ágy! RICCARDO ...lesújt e kéz! RICCARDO A gazra... KÓRUS Ah! A nászi ágy! RICCARDO ...lesújt e kéz! KÓRUS Ah! A nászi ágy! RICCARDO A gazra lesújt e kéz! Lesújt majd e kéz! Rájuk lesújt e kéz! Lesújt majd e kéz! Rájuk lesújt e kéz! Lesújt e kéz! Lesújt e kéz! KÓRUS Vár a nászi ágy! Vár a nászi ágy! Vár a nászi ágy! Vár a nászi ágy! Vár rád! Vár rád! (A bassanoi kastély felé távoznak.) MÁSODIK JELENET (Leonora érkezik a másik országút felöl.) LEONORA Ah! Végre senki nincs! Dühöng a jókedv... végre nem hallom őket! Jókedvre gyúlt vazallus tömeg e gyűlölt falak között boldog nászra készül. Nászra! Egy másik nővel! Bizony, azt nem fogom megvárni! Nem rája vár itt az oltár; én teszek esküt nála! Ó, jó atyám, mennyi bánat kegyetlen kínja éri majd a lelked, hogyha hallod a távoli földön, hogy én nem voltam méltó hozzád! De bosszút állok! Ma végre eljött a bosszú napja. A bűn a büntetését megkapja. Mennyei fényben nékem egy angyal hozta hírét, hogy boldog lesz majd éltem, s hogy értem egy hű szív ég. Úgy bíztam benne én még, felébredt szép reményem... Ó! Ám ő elárult engem, ellopta szívem hitét! Jaj, ő becsapott engem, ellopta tőlem a szívem hitét. Jaj, ő becsapott engem, ellopta szívem hitét. Ó, miért? Vajha tűnne szívem vágya, már a bánat így nem fájna! Messzetűnt, ártatlan álmom vajha visszatérne már! Rég a sorsom szépnek láttam és a felhők szárnyán szálltam! Most a megvetést kell kiállnom! Hull a könnyem, a sóhaj száll! Hull a könnyem, a sóhaj száll! Sóhaj száll! (Távozik a város felé.) HARMADIK JELENET (Oberto) OBERTO Áldott szülőföld, ma végre újra látlak! Mennyire vágytam már e tájra... Látni a kies partot és a száz vadteli erdőt! Nyugtom csak itt van, ide űz a honvágy. Lásd, visszahúz a szívem hozzád, te drága föld! Sírnom kell mégis... Láttodra felzokog megfáradt lelkem. Úgy érzem, tőled most végső búcsút kell vennem. Ha a vészterhes írás igaz volna, mit a nénémtől kaptam, leányom itt van e helyen... Mi bús lesz e rút várban látni viszont, te tévedt gyermek! Úgy félek! Hátha már csak ez egyszer látlak téged! NEGYEDIK JELENET (Leonora, Oberto) LEONORA Este lesz csak az ünnep... Akkor, ha már bealkonyult. Még jobb is! Kedvez majd a félhomály, hiszen könnyebb lesz este a kastélyba bejutnom. Nagy ég! Kit látok?! OBERTO A hangja...! Hisz ő az! LEONORA Te, atyám?! OBERTO Biz’, én vagyok. LEONORA Ó, nagy ég! Mért, hogy itt kell újra látnod?! OBERTO Nézz reám! Nézd, az arcom mély ráncba vonta a bánat! Nem szántad ősz atyádat... Most bezzeg félsz! Bezzeg félsz most már! Nem volt elég a balsors mely messze űzött innen? Bemocskolva tiszta hírem szégyenbe mért hoztál?! Rám szégyent te mért hoztál? LEONORA Jó atyám, ne tépd a lelkemet! Ne nézd vádlóan lányod! Vagy még ma bosszút állok, vagy várjon a halál! Vagy bosszút állok, vagy haljak! Ám te ne büntesd gyermeked! Jöjj és ölelj meg, ha kérlek! Ezt kérné anyám is tőled, ő, ki a mennyben vár. Minket a mennyben vár... OBERTO Hogy ő ezt kérné?! LEONORA Mert látja lelkem mi kínban sorvad... OBERTO Ő látva lelked csak borzad! Hallgass! Egy szót se! Menj! LEONORA Jóságos Isten el ne hagyd, ki nálad vár égi vigaszt! Bajban te bátorítasz, óvjad őt, óvjad őt! Óvjad meg szegény atyám! OBERTO Jóságos Isten, ki áldja neved, el ne hagyd, csak nálad vár égi vigaszt! Te szégyenemre írt adsz. Bosszúért kiált a szám! Bosszúért, bosszúért kiált a szám! LEONORA Jóságos Isten el ne hagyd, ki nálad vár égi vigaszt! OBERTO Isten halld meg: Bosszúért, bosszúért kiált a szám! LEONORA Bajban te bátorítasz, óvjad őt, óvjad őt! Óvjad meg szegény atyám! OBERTO Isten, halld meg: bosszúért, bosszúért, bosszúért kiált a szám! LEONORA Bajomban te bátorítasz. OBERTO Nekem a szégyenre írt adsz, halljad hát: bosszúért kiált hozzád a szám! A bosszúért, csak a bosszúért kiált a szám! LEONORA Óvjad őt, óvjad őt, szegény atyám! Óvjad, jaj, óvjad, jaj, óvjad meg szegény atyám! OBERTO Tedd meg! Mosd le hát e szennyet! Zúdítsd fel ezt a csürhét! Tárd fel Riccardo bűnét, hozd rá a szégyent, vagy haljon, hogy megtisztulva álljon elém a hű leány! LEONORA Jó! Hangom visszaverjék tornyok, s a fényes termek! Reszkess az oltár mellett, ha hangom hallod, álnok! Ma megtisztulva állok eléd, szavam rá, atyám! Hogy büszke légy reám! OBERTO A régi jó leány! Jöjj e szívre, hisz bánod a vétked! Visszatérhetsz lemosva a szégyent. Ám, ha élted még e szégyenben éled, azt ne gondold, hogy szánni foglak én! Ó, azt ne gondold, hogy szánni foglak én! Ó, azt ne gondold, hogy megszánlak én! LEONORA Így, ha átfogsz, a lelkemben érzem, béke száll rám , megnyugszik a szívem. Ám, ha éltem még e szégyenben élem, benned nem lesz több szánalom felém, szívedben nem lesz több szánalom felém! Szívedben nem lesz könyör felém! LEONORA Ám, ha éltedet rút vétekben éled... OBERTO Ám, ha éltemet becstelenül élem, szívedben nem lesz több jóság felém. OBERTO ...többé ne gondold, hogy megszánlak én! LEONORA Így, ha átfogsz, a lelkemben érzem, béke száll rám , megnyukszik a szívem. Ám, ha éltem még e szégyenben élem, benned nem lesz több szánalom felém, szívedben nem lesz több szánalom felém! Szívedben nem lesz könyör már felém! OBERTO Jöjj e szívre, hisz bánod a vétked! Visszatérhetsz lemosva a szégyent. Ám, ha élted még e szégyenben éled, azt ne gondold, hogy szánni foglak én! Ó, azt ne gondold, hogy szánni foglak én! Ó, azt ne gondold, hogy megszánlak én! LEONORA Hogyha éltem bűnben élem, meg nem sajnálsz. Szívedben nem lesz több jóság énfelém. Hogyha éltem bűnben élem, meg nem sajnálsz. Szívedben nem lesz több jóság énfelém. Nem lesz! Nem lesz! Nem lesz! Nem lesz! OBERTO Hogyha élted bűnben éled, szégyent hozva rám, ne gondold, hogy megszánlak én! Úgyse szánlak meg én! Hogyha élted bűnben éled, szégyent hozva rám, ne gondold, hogy megszánlak én! Úgyse szánlak meg én! Nem én! Nem én! Nem én! Nem én! (Bassano irányába távoznak.) ÖTÖDIK JELENET Hatalmas terem Ezzelino palotájában. (Cuniza, Kórus) KÓRUS Jöjj, te boldog, ifjú mátka, téged oly sok híved vár! Mintha fényes hajnal szállna, merre áldott lépted jár! Szíved, lelked szűzi tiszta, mint fönn a hegytetőn a hó! Benned tükröződik vissza minden földi, égi jó. Ékes gyöngyvirág, ha nyílik, édes arcod épp oly szép. Ajkad bájos mosolyra nyílik. kedves úrhölgy, jöjj közénk! Kedves úrhölgy, jöjj közénk! Csak téged vár a nép! Vár a nép! Vár a nép! Vár a nép! Csak téged vár a nép! Csak téged vár a nép! Csak téged vár a nép! Csak téged vár a nép! HATODIK JELENET (Riccardo, előbbiek) CUNIZA Jól van. Jól van, barátim. Ismét csak látom, hogy mennyire szerettek hű szívvel engem. Áldjon meg érte, áldjon meg érte az ég! Később, ha kell még, majd hívni foglak én. (A kórus távozik.) RICCARDO Cuniza, te búsulsz e szép napon; mi baj van? Mért bágyadt édes arcod? CUNIZA Ah! Miért tagadjam? Bár e nász édes álomnak tűnik, s hinni vágyom, hogy meglesz e frigy, ámde szép álmom szívemből űzik furcsa, zord hangok: “Nem lesz ez így!” És a mámor, mit melletted érzek, mégse teljes - ó, jaj - bármi szép, mert a lelkem egy bús hangra ébred; jajgat, zokog e hang, szívbe tép. RICCARDO Rád a nap bíztató fénye árad, hát ne reszkess, ne félj semmitől! Félre bút, hallgass rám: várva várlak Vágytól égő, hű szívemre jöjj! Hogyha este az oltárhoz állunk, már ne légy ily borús, ily komor! Most, ha egymástól bús arccal válunk lelkemre akkor csak zord gyászt hozol! CUNIZA Meg ne bántódj! RICCARDO Mosolyt vár a férfi! Ő az, ki férjed ma estére már. CUNIZA Meg ne bántódj! RICCARDO Mosolyt vár a férfi! Ő, ki férjed ma estére már. CUNIZA Meg ne bántódj! Aggódva kétely és remény közt élni... RICCARDO Aggódva kétely, a kétely és remény között élni... CUNIZA Így a szívem nyugtot nem talál! RICCARDO Így a szívem nyugtot nem talál! CUNIZA, RICCARDO Félve kétely és remények közt élni... Így a szívem nyugalmat nem talál! Így a szívem nyugalmat már nem talál! Nem talál! Rá nem lel! Rá nem lel! CUNIZA Vége lesz a búnak, bajnak, mintha árnyékra hull a napfény! RICCARDO Keblemen találj nyugalmat! Jöjj tehát, nélküled ne éljek én! CUNIZA Semmi nem drága, csak hogy újra visszanyerjed régi kedved! Egybefűzve a szívet lelket ránk a boldog élet vár. Mint a vígan csörgő forrás, futva múlnak majd az évek, és ha egyszer véget érnek, kéz a kézben ér halál! RICCARDO Ah! Semmi nem drága, csak hogy újra visszanyerjed régi kedved! Egybefűzve a szívet lelket ránk a boldog élet vár. Mint a vígan csörgő forrás, futva múlnak majd az évek, és ha egyszer véget érnek, kéz a kézben ér halál! CUNIZA, RICCARDO Kéz a kézben szép halál! Szép halál! Kéz a kézben szép halál! RICCARDO Semmi nem drága, csak hogy újra visszanyerjed régi kedved! Egybefűzve a szívet lelket ránk a boldog élet vár. Mint a vígan csörgő forrás, futva múlnak majd az évek, és ha egyszer véget érnek, kéz a kézben ér halál! CUNIZA Semmi nem drága, csak hogy újra visszanyerjem régi kedvem! Egybefűzve tiéddel a lelkem ránk a boldog élet vár. Mint a vígan csörgő forrás, futva múlnak majd az évek, és ha egyszer véget érnek, kéz a kézben ér halál! Szép halál! Szép halál! Kéz a kézben szép halál! (Távoznak.) HETEDIK JELENET (Imelda, Leonora) IMELDA Oly fontos dolgok tényleg, melyek most ide hoztak? LEONORA Valóban azok. Ezzelino húgának sorsa függ tőle tán. IMELDA Nos hát, ha így van, ne mozdulj innen, kérlek! A hercegnő most rögtön meghallgat téged. NYOLCADIK JELENET (Leonora, majd Cuniza) LEONORA Ah! Mért versz e percben ennyire, balga szív? Atyám is itt van, figyel engem titokban. Hogy legyek méltó a bocsánatára majd, ha látja rajtam, hogy a gazt várva félek?! Segíts meg, Isten! Esdekelve kérlek! CUNIZA Szép ismeretlen, mondd, mit kívánsz? LEONORA Tiszta erényed híre vezetett ide megtörve, búsan... Cuniza Nyíltan szólhatsz. LEONORA Nos, legyen! Egy üldözött leánya az, aki tevéled szól. Obertot ugye ismered már hírből... CUNIZA Ah! Az ősellenséget?! LEONORA Ne oly nagy hévvel! Meghallja szavad, mert itt van ő velem együtt... CUNIZA Bent a várban? Az égre! LEONORA Vad mérge kényszerítette e lépést... Elmondja maga. CUNIZA Hogyhogy?! LEONORA Itt látod. CUNIZA (Ó, hogy félek!) KILENCEDIK JELENET (Oberto, előbbiek) OBERTO Lássad, úrnő, előtted állok összetörve, porbasújtva! Hogyha szíved szánni tudna, csöppnyi szánalomra kér, ki büszke volt. Messze hányhatott a sorsom, mégse érte szenny a hírem... s most a szégyent kell megérnem, mert egy gyáva gaz megrabolt! Aljas módon megrabolt. Aljas módon hitvány senki megrabolt! CUNIZA Nagy merészség a várba jönnöd, végveszélybe hozva élted! Mit segítsek, szólj, ó, kérlek! És a bajra lesz vigasz, hogyha rajtam múlik az. LEONORA Senki máson, csakis terajtad, ámde én beszélni félek, mert, ha megtudod majd a vétket, gyönge szíved megszakad! CUNIZA (Jaj, ha tán gyanúm beválna!) (Obertohoz) Mondd ki végre! OBERTO (Leonórára mutatva) Tekints e lányra! Légy, ki érette bosszút áll ma, vagy, ha nem te, úgy e kard! Vagy ha nem te, úgy e kard! LEONORA Csalfa szóval, csalfa névvel nékem örök szerelmet ígére... Teljes szívem kapta érte, aztán megcsalt. Hitszegő! Mindent, mindent elvett tőlem, elrabolta hírem ő! Mindent, mindent elvett tőlem, elrabolta a hírem ő! Elrabolta a hírem ő! OBERTO Másik nőért... CUNIZA Ah! Hogy hívják?! Szólj, ki volt az?! LEONORA Az te voltál. OBERTO Sallinguerra áruló! CUNIZA Hogy?! Riccardo? Ez borzasztó! OBERTO Rettentő, ám mégis így van. Lássad megtört lányom arcán! S ha meg nem győz a látvány, higgy nekem, dühömnek, mely lánggal ég! Megszegve Ezzelino kemény törvényét én lopva kastélyodba hoztam kardomat, mely engem véd. CUNIZA Fékezd meg vádló ajkad,... OBERTO Megsértve Ezzelino... CUNIZA ...nyugtasd el izzó mérged! OBERTO ...Kemény törvényét, titokban én e várba... CUNIZA Veszélybe hoznak téged. Óva intelek: félj nagyon! OBERTO ...behoztam kardom, a kardomat, mi véd. CUNIZA Nem csak te szenvedsz tőle, mi épp oly bánat nékem, de bosszút állok, érzem, vagy pedig meghalok, jól tudom. OBERTO Ma én a várba behoztam a kardom, mi véd. LEONORA Ó, mily nagylelkű nő vagy! S szívedbe én tőrt mártok! Szerencse, hogy az álnok híred, híred nem lopta meg! OBERTO Behoztam rejtve a várba, behoztam rejtve a várba, behoztam én e várba a kardom, mely engem véd. CUNIZA Nem csak te szenvedsz egymagad, ez épp oly bánat, ez épp oly bánat nékem, de bosszút állok, ezt jól tudom. LEONORA Gyűlölöd őt te szívből, de én nem bírom. Mért, ó! E lány bocsánatodra méltó, irgalmad ne vond te meg! OBERTO Behoztam én e várba a kardom, mely engem véd. CUNIZA De bosszút állok tudom, ezt jól tudom! OBERTO Behoztam én a várba, behoztam én a várba a kardomat, mi véd, mely engem megvéd. LEONORA Méltó! Méltó! Méltó rá, irgalmad ne vonjad meg! CUNIZA Érzem! Érzem! Érzem és jól tudom! OBERTO Behoztam én a várba, behoztam én a várba a kardomat, mi véd, mely engem megvéd. LEONORA Méltó! Méltó! Méltó rá, irgalmad ne vonjad meg! CUNIZA Érzem! Érzem! Érzem és jól tudom! LEONORA Ne vonjad hát meg! Ne vonjad hát meg! CUNIZA Ezt jól érzem. Ezt jól tudom. OBERTO A kardom megvéd. CUNIZA Ó, mily nagy ár lesz! LEONORA Nagy, tényleg. CUNIZA Kínozza lelkem...! OBERTO Tudom. CUNIZA Szememből égve... LEONORA Hisz látom: kicsordul már a könny. CUNIZA Ám ez a végső könny legyen, mely most az arcom éri! Méreg a szívem tépi, gaz áruló, rád lesújt! Rád lesújt! LEONORA, OBERTO Ah! Úgy, a végső könny legyen, mely most az arcod éri! Méreg a szívem tépi, gaz áruló, rád lesújt! Rád lesújt! Gaz áruló! OBERTO Lesújt majd rád! LEONORA, CUNIZA, OBERTO Te áruló! OBERTO Lesújt majd rád! LEONORA, CUNIZA Szörnyű harag a szívünk tépi OBERTO Lesújt terád, gaz áruló! LEONORA, CUNIZA Te gaz, lesújt reád! LEONORA Szívünk tépi, te gaz, lesújt reád! CUNIZA Gaz áruló! Ah, te gaz, lesújt terád! OBERTO Lesújt terád, gaz áruló! LEONORA, CUNIZA, OBERTO Sújt rád! Sújt rád! Sújt rád! Sújt rád! Sújt rád! Gaz áruló, lesújt majd rád! (Cuniza egy félreeső szobába vezeti Obertot.) TIZEDIK JELENET (Riccardo, Imelda, lovagok, hölgyek, előbbiek) CUNIZA Barátim, erre! (Riccardohoz, Leonorára mutatva) Látod?! RICCARDO (Ó, balsors! Elönt a méreg!) CUNIZA Látod-e?! RICCARDO Szerettem egykor, de hűtlen elhagyott... LEONORA Hát tenéked semmi nem szent?! Késve immár, átlátok rajtad! Árva szívem cserben hagytad, s szégyenpír nélkül rágalmazni mersz! Árva szívem cserben hagytad S szégyen nélkül gyalázni mersz! KÓRUS (Látszik, ő valóban szenved, benne semmi bűnt se lelsz.) OBERTO Ki merte őt gyalázni?! LEONORA (Nagy Isten!) CUNIZA (Lelepleződött!) RICCARDO (Az apja!) CUNIZA (Túl vakmerő!) KÓRUS Oberto! OBERTO Én, Oberto! KÓRUS Mért jössz e helyre?! OBERTO Az Isten vezette léptemet. Az Isten! LEONORA, CUNIZA Átjár a szörnyű rémület, ó, bár csak most itt ne volnánk! Kezükbe adta sorsát. Szülőföldjén meghal. Meghal! Szülőföldjén meghal! OBERTO Átjár a szörnyű rémület, de gyáva, az mégse volnák! “Meg kell, hogy haljak.” - mondják, ám velem ő is meghal. E gazfickó meghal! RICCARDO, KÓRUS Átjár a szörnyű rémület, ó, bár csak most itt ne volnánk! Kezünkbe adta sorsát. Szülőföldjén meghal. Meghal! Szülőföldjén meghal! RICCARDO Ah! Átjár a vad, szörnyű rémület, ó, bárcsak itt ne volnánk! Ó, de bár itt ne volnánk! Ne volnánk! Kezünkbe adta, kezünkbe adta sorsát, szülőföldjén meghal. A sorsa: szülőföldjén meghal. LEONORA Ah! Átjár a vad, szörnyű rémület, ó, bárcsak itt ne volnánk, ó, bárcsak itt ne volnánk! Kezükbe adta sorsát, szülőföldjén meghal. A sorsa: szülőföldjén meghal. CUNIZA Ah! Átjár a vad, szörnyű rémület, ó, bárcsak itt ne volnánk! Kezünkbe adta sorsát, szülőföldjén meghal, meghal. IMELDA Meghal! OBERTO Ah! Átjár most szörnyű rémület, Átjár a szörnyű rémület, de gyáva mégse volnák! Meg kell most halnom - mondják, ám velem ő is hal, meghal! KÓRUS Vad rémület! Átjár a szörnyű, vad rémület, ó, bárcsak most itt ne volnánk! A kezünkbe ő adta sorsát. LEONORA, CUNIZA Beissza véredet most hát szent, ősi föld! Az ősi föld! Az ősi föld vár rád! RICCARDO Kezünkbe adta sorsát. Az ősi föld! Az ősi föld! Az ősi föld vár rád! OBERTO A vérem nyelje most hát szent, ősi föld! Az ősi föld! Az ősi föld vár rám! KÓRUS A véredet nyelje szent ősi föld! Vár rád! OBERTO Kevés hát egy áldozat?! Te aljas, mi kell még? Megölnéd az apját a gyermekkel együtt?! Kigúnyolni őket, gyalázni van merszed? De félj tőlem, őrült: elbírom kardom még! RICCARDO Csak ne várd a válaszom hamar, te bárgyú vénség! A sértegetéseidre lobban a vérem! E sirámra részvét a szívemben nincsen. Ne játszd el a hírem, az néked a vég! LEONORA Ne őt szidd, te becstelen! Kevés tán a vétség?! Az erkölcsnek útjait te már nem találod! Kifosztva, megalázva becsapva ide állok, de megbánni bűnöd ez mind nem elég! CUNIZA Mi fájó e tévedés! Hogy rám tört a kétség! Csalárd volt az eskü, mit ő tett le nékem! S ha legyőzöm utálatom, egyre érzem, hogy szerelmem lobogva csak érte ég! Érte! Érte! IMELDA Nagy Isten, ne nézzed el a bűnt és a vétket, s ne fordítsad ellenünk kezed, hogyha büntet! Hogyha vétett valóban, ha nagy volt a bűntett, ítéld el, ne sajnáld, a bírája légy! A bírája légy! OBERTO Meghurcolni őket, gyalázni van merszed! De féld, ó, te őrült a kardom hegyét! Reszkess, ó, te őrült, e kard lesújt ma még! Hát féld! Hát féld! RICCARDO Ne játszd el a hírem, az néked a vég! Az néked a vég! Az a vég! LEONORA Ne őt szidd, te becstelen! Kevés tán a vétség?! Az erkölcsnek útjait te már nem találod! Kifosztva, alázva becsapva ide állok, de megbánni nagy bűnöd ez nem elég! CUNIZA Mi fájó e tévedés! Hogy rám tört a kétség! Csalárd volt az eskü, mit ő tett le nékem! Legyőzve az undort, a szívemben érzem, a vágy égi lángja csak őérte ég! IMELDA Ha oly nagy a vétke, ne szánd, aki vét! RICCARDO Ne kívánd a válaszom ne várd, bárgyú vénség! A sértő beszédedre lobban a vérem! Sirámodra részvét a szívemben nincsen. Ne játszd el a hírem, az néked a vég! OBERTO Kevés hát egy áldozat?! Te aljas, mi kell még? A gyermekkel együtt az apját megölnéd?! Merészled gyalázni, kigúnyolni őket? De féld, ó, te őrüt a kardom hegyét! KÓRUS Nagy Isten, ne nézzed el a bűnét, a vétkét! Ne fordítsad ellenünk kezed, hogyha büntet! Ha vétett valóban, ha nagy volt a bűntett, ítéld el, ne sajnáld, a bírája légy! LEONORA Kifosztva, alázva becsapva itt állok, de megbánni bűnöd ez mind nem elég?! Mindez nem elég?! CUNIZA Legyőzve az undort, a szívemben érzem, a vágy égi lángja csak őérte ég! Csak őérte ég! RICCARDO Sirámodra részvét a szívemben nincsen. Ne játszd el a hírem, az néked a vég! Az lesz majd a vég! OBERTO Merészled gyalázni, kigúnyolni őket? De féld, ó, te őrüt a kardom hegyét! Féld kardom hegyét! IMELDA, KÓRUS Ha vétett valóban, ha nagy volt a bűntett, ítéld el, ne sajnáld, a bírája légy! Bölcs bírája légy! LEONORA Ne őt szidd, te becstelen! Kevés tán a vétség?! CUNIZA Mi fájó e tévedés! Hogy rám tört a kétség! RICCARDO Ne kívánd a válaszom ne várd, te bárgyú vénség! OBERTO Nem elég egy áldozat?! Te aljas, mi kell még? IMELDA, KÓRUS Nagy Isten, ne nézzed el a bűnét, a vétkét! RICCARDO A sértegetéseidre lobban a vérem! LEONORA Az erkölcsnek útjait te már nem találod! CUNIZA Jaj, megcsalt az eskü, mit ő tett le nékem! RICCARDO E sirámra részvét a szívemben nincsen. OBERTO Az apát megölnéd a gyermekkel együtt! IMELDA, KÓRUS Ne fordítsad ellenünk kezed, hogyha büntet! RICCARDO Ne játszd el a hírem, az néked a vég! LEONORA Kifosztva, alázva, becsapva itt állok; te látod, de bánni a bűnt, nem elég? CUNIZA Legyőzve az undort, a szívemben érzem, a vágynak a lángja csak őérte ég! OBERTO Meghurcolni őket, gyalázni van merszed! De féld, ó, te őrült a kardom hegyét! IMELDA, KÓRUS Ha vétett valóban, ha nagy volt a bűntett, ítéld el, ne sajnáld, a bírája légy! LEONORA Kifosztva, megalázva becsapva ide állok, de megbánni bűnöd ez mind nem elég! De bánni a bűnöd, megbánni ez mind nem elég! CUNIZA Ha legyőzöm utálatom, egyre érzem, hogy szerelmem lobogva csak érte ég! Vágy ég! Vágy ég! A vágyamnak lángja csak érte, csak őérte ég! IMELDA Hogyha vétett valóban, ha nagy volt a bűntett, ítéld el, ne sajnáld, ne sajnáld, ha vét! Ítéld el, ne sajnáld, ne sajnáld, ne sajnáld, ha vét! RICCARDO Ne játszd el a hírem, az néked a vég! Az lesz majd a vég! Az a vég! Ne játszd el a hírem, mert az lesz néked a vég! OBERTO Meghurcolni, gyalázni merészled őket, de remegve kerüljed e kard hegyét! Azt féld! Azt féld! Meghurcolni őket, gyalázni merészled, de féljed, te őrült, te őrült, féljed kardomnak gyilkos hegyét! KÓRUS I. Ha vétett valóban, ha nagy volt a bűntett, ítéld el, ne sajnáld, a bírája légy! Ítéld! Ítéld el, ne sajnáld, ne sajnáld, ne sajnáld, ki vét! KÓRUS II. Bölcs bírája légy! Bölcs bírája légy! Ítéld! Ha vétett valóban, ha nagy volt a bűntett, ítéld el, ne sajnáld, ne sajnáld, ne sajnáld, ki vét! LEONORA Ez mind nem elég? De bánni a bűnöd, megbánni ez mind nem elég! Ez mind nem elég! Kell még? Kell még? Kell még? Kell még? CUNIZA Csak őérte ég! A vágyamnak lángja csak érte, csak őérte ég! Csak őérte ég! Vágy ég! Vágy ég! Vágy ég! Vágy ég! RICCARDO Az lesz majd a vég! Ne játszd el a hírem, mert az lesz néked a vég! Bús vég! Az a vég! Bús vég! Bús vég! Bús vég! Bús vég! OBERTO Elbírom ma még! Meghurcolni őket, gyalázni merészled, de féljed, te őrült, te őrült, féljed kardomnak gyilkos hegyét! Elbírom ma még! Hát féld! Hát féld! Hát féld! Hát féld! IMELDA, KÓRUS I. Ne sajnáld, ki vét! Ítéld el, ne sajnáld, ne sajnáld, ne sajnáld, ki vét! A bírája légy! Ítéld! Ítéld! Ítéld! Ítéld! KÓRUS II. Ne sajnáld, ki vétett! Ha vétett valóban, ha nagy volt a bűntett, ítéld el, ne sajnáld, ne sajnáld, ne sajnáld, ki vét! A bírája légy! Ítéld! Ítéld! Ítéld! Ítéld! II. FELVONÁS ELSŐ JELENET A hercegnő szobája. (udvarhölgyek kara, Cuniza, majd Imelda) KÓRUS Mennyi bánat! Bútól megtört szívét a gyötrődés tölti el. Mennyi bánat! Immár szerelmi esküben ő megbízni többé nem mer. Immár szerelmi esküben ő megbízni többé nem mer. Hinni többé nem mer! Hinni többé nem mer! IMELDA Riccardo kíván veled szólni, úrnőm. CUNIZA Riccardo? Ugyan, mit mondhat még, mi ily nagy bűnre mentség? Oly jó volt nem is oly régen nevét hallani nékem... Olyan volt, mint a harmat, melytől a rét újra erőre kaphat. Ó, sok szépséges emlék! Szerelmi mámor! Íme, vége! Ah! Íme, vége... vége mától! Eltűnt álmom ki adhatja vissza, szívem lángját ki éleszti újra? Arca szép volt, mi délceg, büszke termet; s édes ajka szerelmet ígért! Rám, ha nézett, mosolyát küldte nékem, egykor az volt az élet, mámor, éden... Most, ha látom, a szívem jéggé dermed: ő nem az, kit szívem bírni vélt! Most, ha látom, a szívem megdermed: ő nem az, kit szívem bírni vélt! Most, ha látom, a szívem megdermed: ő nem az, kit e szív bírni vélt! Többé nem az már, kit bírni vélt szívem rég! IMELDA Küldd el! Ne tűrjed...! CUNIZA Visszatérítem én a hitszegőt! IMELDA Mondd a terved! CUNIZA A régi kedveséhez elkísérem őt! KÓRUS Büszke szívre vall e lépés! Hozzád senki föl nem ér! Az föl nem ér, ki bűnben él! CUNIZA Tévedett hát gyarló szívem: hinni bírt az álnok szónak. Azt, ki gaz volt, hitte jónak; elvakított tünde fény! Ám, ki ellen volt, íme hívem! Várja nálam őt megértés, mert a szent baráti érzés csalfa szónál többet ér! A szónál többet ér! KÓRUS Büszke szívről beszél e lépés! Sallinguerra föl nem ér! Büszke szívről beszél e lépés! Sallinguerra föl nem ér! CUNIZA Tévedett hát gyarló szívem: hinni bírt az álnok szónak. Azt, ki gaz volt, hitte jónak; elvakított tünde fény! Ám, ki ellen volt, ime hívem! Várja nálam őt megértés, mert a szent baráti érzés csalfa szónál többet ér! A szónál többet ér! KÓRUS Sallinguerra föl nem ér! Büszke szívről beszél e lépés! CUNIZA Mert az áldott baráti érzés csalfa szónál többet ér! A szónál többet ér! KÓRUS Sallinguerra föl nem ér! CUNIZA A csalfa szónál többet ér! KÓRUS Az föl nem ér, ki bűnben él! CUNIZA A csalfa szónál többet ér! KÓRUS Ki bűnben él! MÁSODIK JELENET Félreeső hely a kastély kertjének közelében. (Lovagok kara) KÓRUS I. CSOPORT Merre tűnt napunk, a drága, mely a fényes égre szállt? II. CSOPORT Sűrű fátyol hullt le rája, fénye vaksötétre vált. I. CSOPORT S hol van ő, ki csókra vágyva hű, szerelmes nászt ígért? II. CSOPORT Minden elveszett. Hiába! Csalfa álom, véget ért. EGYÜTT Leljen enyhet megtört szíved, bárha érzed: nincs remény, mert az élet -sajnos- így megy: társ a balsors és erény. Mert az élet, sajnos így megy. Társak balsors és erény! Leljen enyhet megtört szíved, bárha érzed: nincs remény, mert az élet, sajnos így megy: társ a balsors és erény. Mert az élet, sajnos így megy. Társ a balsors és dicső erény! Társ a balsors és dicső erény! Társ a balsors és dicső erény! Dicső erény! Dicső erény! (Szétszélednek.) HARMADIK JELENET (Oberto, majd a lovagok) OBERTO Lám, késik még! Nem leli tán a hírnök. Vagy ő a gyáva! De nem...! Nem hinném. Ma még a bosszúszomjam hitvány vérével eloltom. Mi sem állhatja útját, ha sújt a kardom! Az árulásod szennyét lemossa még ma véred. Ne higgy elaggott vénnek; elbírom kardom, a kardomat még! Ha most halálba mennék, ha így van ez megírva, ne szálljak úgy a sírba, hogy bűne, a bűne rajtam ég! Ne szálljak úgy a sírba, hogy bűne rajtam ég! Ne szálljak úgy a sírba, hogy bűne, másnak bűne rajtam ég! Ne szálljak úgy a sírba, hogy bűne rajtam ég! Ne szálljak úgy a sírba, hogy bűne, pokoli bűne rajtam ég! KÓRUS (A színfalak mögül) Oberto! Oberto! OBERTO Nevem kiáltják! Ellenfelemhez a hírnök átállt?! KÓRUS (A színen) Halld: Ezzelinot többé ne féljed! Megment Cuniza, várába jer! OBERTO Jól van. Elébe állok ma még. (A kórus távozik.) Megment?! Mit számít? Bosszúra fel! Jöjj, gőgös ifjú, látnod kell: meg nem hátrálok tőled! Ellenfeled te öld meg, vagy veszted rád hozom! A vég, ha engem érne el, lehullva majd a porba, ott, átkos Sallinguerra fajtád megátkozom! Megátkozom! Megátkozom! Parázna fajtád megátkozom! Bíz én megátkozom! Bíz én megátkozom! Megátkozom! Megátkozom! Megátkozom! Megátkozom! NEGYEDIK JELENET (Oberto, Riccardo) Itt van ő! Csak jöjjön! Higgadtan várom. Ne késsünk, ifjú vitéz! Nem gyönge lelkű lánykák párbaja lesz a harcunk. Neked hozza a véget, vagy pedig bevégzi hitvány, kegyetlen műved. Elő a kardot! Magadat védjed! RICCARDO Öreg, ne ilyen bőszen! Várj még egy percet! Túl egyenlőtlen párbaj, amit te kívánsz. Állj el a harctól! OBERTO Ne próbálj előlem kitérni! Megfizetsz a bűnért nyúlszívű, gyáva fickó! RICCARDO Fékezd a nyelved! Méghogy én félek tőled?! Remélni merted?! OBERTO Harcra gyáva, a nőkkel bátor, mint a többi Sallinguerra! RICCARDO Gyáva a harcra?! Ha látni vágyol, megmutatja majd e kard. OBERTO Harcra gyáva! RICCARDO Gyáva a harcra?! Ha látni vágyol, megmutatja majd e kard. (Kardot ránt.) Adjon választ, adjon választ, adjon választ majd e kard! Adjon választ, adjon választ, adjon választ majd e kard! OBERTO Gyáva, mint a többi, mint a többi, mint a többi Sallinguerra! Gyáva, mint a többi, mint a többi, mint a többi Sallinguerra! RICCARDO Adjon választ, adjon választ, adjon választ majd e kard! Választ ad majd! Választ ad majd! OBERTO Gyáva, mint a többi, mint a többi, mint a többi Sallinguerra! Gyáva! Gyáva! Gyáva! ÖTÖDIK JELENET (Cuniza, Leonora, előbbiek) CUNIZA (Riccardohoz) Állj meg! Elég volt már a gaztett! Ne tetézd tovább a bajt! RICCARDO Szörnyű szégyen, s a mérgem éget. Bosszút áll a rettentő vétség. Hogyha rám néz, önvádat érzek, rám a poklok pokla vár. Nyílj ki mérhetetlen nagy mélység, nyelj el engem végre már! LEONORA Ő elárult, becsapta szívem, mégis újra visszavárom! Tűzben égek érte híven, senki el nem oltja már! Semmi másra én nem vágyom: jöjjön értem a jó halál! RICCARDO Nyílj ki mérhetetlen mélység, nyelj el engem! Nyelj be már! CUNIZA Ó, az álnok, remélni merte, hogyha kér, még szólhatna vélem! RICCARDO Nyílj ki mélység! OBERTO Nézd, te gyáva: kivonva a kardom! El nem szökhetsz, el nem szökhetsz semmiképpen! LEONORA A vágyam meghalni! Az, semmi más, de semmi más! CUNIZA Kétszínű, sötét a lelke. Kétszínű, sötét a lelke. Mindig újra bűnt kíván! RICCARDO Rám, ha néz, önvádat érzek, hangja úgy szíven talál! Hangja fájón szíven talál. OBERTO Már a fegyvert kézben tartom, mint a mennykő, sújt le rád! Ősz atyára hullt a szégyen, ő ma véres bosszút áll! CUNIZA (Leonorához) Visszatér ma még, ígérem! Hidd el, érte sírni kár! Érte - hidd el- sírni kár! RICCARDO Nyílj ki mérhetetlen mélység, nyelj el engem végre már! Nyelj be már! Nyelj be már! LEONORA Jöjjön értem... OBERTO Ma véres bosszút áll! CUNIZA Visszatér ma még ígérem. Hidd el, érte sírni kár! Érte, hidd el, sírni kár! RICCARDO Nyílj ki mérhetetlen mélység, nyelj el engem végre már! Nyelj be már! Nyelj be már! OBERTO Ősz atyára hullt a szenny, ő ma véres bosszút áll! Ősz atyára hullt a szenny, ki bosszút áll. Ősz atyára hullt a szenny, ő ma véres bosszút áll! Ősz atyára hullt a szenny, ki bosszút áll. Ő ma véres bosszút áll! Ő ma véres bosszút áll! Bosszút áll! LEONORA A jó halál! A jó halál! A jó halál! A jó halál! Jöjj el értem, jó halál! Jöjj el értem, jó halál! Halál! CUNIZA Ne sírj, az kár! A könnyért kár! Ne sírj, az kár! A könnyért kár! Visszatér szívedre már! Visszatér szívedre már! Sírni kár! RICCARDO Nyelj be már! Nyelj be már! Nyelj be engem végre már! Nyelj be már! Nyelj be már! Nyelj be engem végre már! Nyelj be engem végre már! Nyelj be már! CUNIZA (Riccardohoz) Látod a műved?! Mi rémséges helyzetbe juttatál te minket! De megbocsájtok... Hozd rendbe a dolgot! Ne hagyd e szégyent! RICCARDO Hogy tenném...? CUNIZA Esküdre vár csak egy boldogtalan leány! LEONORA (Mily nemes lélek!) CUNIZA Őt vedd ma el! Így a legjobb talán. RICCARDO Te ezt kívánod? OBERTO (Riccardohoz) Párbajra hívlak, ha gyáva nem vagy. Ott bent a fák közt várj reám! RICCARDO Szavamra mondom: várlak. CUNIZA Riccardo, mit szólsz? RICCARDO (Kezét nyújtja Leonorának.) Nincs szó. Helyettem - ím - kezem felel! LEONORA Látod, atyám?! CUNIZA Az Úristen áldása kisérjen el! LEONORA Ó, Riccardo, ha bűneid bánva visszatérnél szerelmes szívemre, nálam hívebb tehozzád ki lenne! Mind a sírig e szív a tiéd! CUNIZA (Jaj, az emlék tovább így ne fájna, tépve szívem ne zaklatna végre! Szálljon őrá a mennybéli béke, melytől engem megfosztott az ég!) RICCARDO (Árva lélek, mi nagy szíve lángja, s én becsaptam, elárultam őtet! Árva lélek, e tett tán megölhet, ám ma párbajra szólít az ég!) CUNIZA Megfosztott az ég! Megfosztott az ég! RICCARDO Árva lélek, e tett meg is ölhet, ám ma párbajra szólít az ég! OBERTO (Forr a szívemben a bosszú vágya, visszaragadni nehéz a mérget!) LEONORA Ah, Riccardo! Ah! Hívebb nálam te hozzád ki lenne! Mind a sírig e szív a tiéd! Hívebb nálam te hozzád ki lenne! Mind a sírig e szív a tiéd! CUNIZA Véget ért! Véget ért! Véget ért! Véget ért! RICCARDO Ám ma tettre, ám ma párbajra szólít az ég! OBERTO Majd, a szégyent lemosván a véred, tiszta lesz újból a nevem, ma még! LEONORA Szívem tiéd! Síromig csak tiéd! Szívem tiéd! Síromig csak tiéd! Szívem tiéd! Csak tiéd! Szívem tiéd! Síromig csak tiéd! A szívem sírig tiéd! Ah! CUNIZA Véget ért! Már véget ért! Tőle megfoszt az ég! Már véget ért! Tőle megfoszt az ég! Megfoszt az ég! Megfoszt az ég! Véget ért! Véget ért! Megfoszt az ég! Megfoszt az ég! Ah! RICCARDO Ám ma vívni szólított az ég! Ám ma vívni szólított az ég! Párbajt kér az ég! Párbajt kér az ég! Kér az ég! Kér az ég! Szólít az ég! Szólít az ég! Ah! OBERTO Az lesz ma még! Tiszta lesz újra hírem, ma még! Az lesz ma még! Tiszta lesz újra hírem, ma még! Tiszta lesz nevem, ma még! Tiszta lesz majd e név! Megtisztul hírem ma még! Ah! Visszafognom nehéz már a mérgem! LEONORA Ó, Riccardo, ha bűneid bánva visszatérnél szerelmes szívemre, nálam hívebb tehozzád ki lenne! Mind a sírig e szív a tiéd! CUNIZA (Jaj, az emlék tovább így ne fájna, tépve szívem ne zaklatna végre! Szálljon őrá a mennybéli béke, melytől engem megfosztott az ég!) RICCARDO (Árva lélek, mi nagy szíve lángja, s én becsaptam, elárultam őtet! Árva lélek, e tett tán megölhet, ám ma párbajra szólít az ég!) CUNIZA Megfosztott az ég! Megfosztott az ég! RICCARDO Árva lélek, e tett meg is ölhet, ám ma párbajra szólít az ég! OBERTO (Forr a szívemben a bosszú vágya, visszaragadni nehéz a mérget!) LEONORA Ah, Riccardo! Ah! Hívebb nálam te hozzád ki lenne! Mind a sírig e szív a tiéd! Hívebb nálam te hozzád ki lenne! Már a szívem tiéd! CUNIZA Véget ért! Véget ért! Véget ért! Véget ért! RICCARDO Vívni szólít! Ám ma párbajra szólít az ég! Árva lélek, e tett tán megölhet, ám ma párbajt kíván az ég! OBERTO Majd, a szégyent lemosván a véred tiszta lesz újból a nevem, ma még! Tiszta lesz ma még a hírem! Megtisztul hírem! Megtisztul hírem! Megtisztul hírem ma még! Tiszta lesz majd e név! LEONORA Hívebb nálam tehozzád ki lenne? Míg csak élek, míg csak élek, szívem a sírig tiéd! CUNIZA Már e békétől megfoszt az ég! Véget ért! Véget ért! Béke bennem nincsen, megfosztott az ég! RICCARDO Árva lélek, e tettem téged megölhet, tettem megölhet, ám ma párbajra szólít az ég! OBERTO Tiszta lesz ma még a hírem! Megtisztul hírem! Megtisztul hírem! Megtisztul hírem ma még! Tiszta lesz majd e név! LEONORA Hívebb nálam tehozzád ki lenne? Míg csak élek, míg csak élek, Szívem a sírig tiéd! CUNIZA Már e békétől megfoszt az ég! Véget ért! Véget ért! Béke bennem nincsen, megfosztott az ég! RICCARDO Árva lélek, e tettem téged megölhet, tettem megölhet, ám ma párbajra szólít az ég! LEONORA Csak tiéd! Csak tiéd! Tiéd! CUNIZA Véget ért! Véget ért! Véget ért! Véget ért! RICCARDO Az ég! Az ég! Az ég! Az ég! OBERTO Az lesz ma még! Az lesz ma még! (Oberto az erdőbe indul, a többiek a másik irányba távoznak.) HATODIK JELENET (lovagok kara) KÓRUS I. CSOPORT Nos, mi történt? II. CSOPORT Megalkuvásra csak nem hajlanak, grófi gőggel. I. CSOPORT Vívni fognak? II. CSOPORT A kérés hiába! Ádáz, vad haragjuk oly erővel tört fel. EGYÜTT Béke néktek, szólt az Isten kínja közt a Golgotán, ám a földön béke nincsen, mert ki él, csak vért kíván. Ránk a balsors mióta támad, mennyi ember vére hullt! Béke nincs! Testvéri párbajt, háborút Isten átka sújt! Béke nincs! Béke nincs! I. CSOPORT Mily szörnyű zaj! II. CSOPORT A puszta kardpenge zeng így talán?! EGYÜTT Ó! A párbaj rémes volna! Gyerünk a hang után! (Az erdőbe szaladnak.) HETEDIK JELENET (Riccardo érkezik, karddal a kezében, mintha valaki üldözné.) RICCARDO Mit csináltam...?! Ó, nagy Isten! Íme: pengém vérben ázik! Nem maradhatok így tovább itt! Merre rejtsem el e bűn szégyenét?! Ah! El innen! Mi rémes! Ki sóhajt? Nem, nem ő...! Csupán a szél volt... De nem! Így sóhajt egy félholt, hogyha hívja már az ég, hogyha szólítja őt az ég! Ó, nagy Isten, esdve kérlek, hogyha engedsz kegyelemet kérnem, megbocsássad bűnös éltem, nézz le szánva, nézz le szánva énreám! Lelkifurdalás! Míg csak élek mindig űz a véres árny! Ó, nagy Isten esdve kérlek: nézz le szánva, nézz le szánva énreám! Nézz le rám! Nézz le rám! Nézz le rám! Kérlek, szánj! (Távozik.) NYOLCADIK JELENET (Cuniza érkezik kifulladva Imeldával, majd a kórus.) CUNIZA Merre hát?! Nem lelni őket! Ó, mi rémes az, mit sejtek! Tőle vérem jéggé dermed, érzi szívem a sír fagyát! IMELDA Erre jönnek! KÓRUS Megtaláltuk! Íme, ott van, bent a fák közt vérbe fagyva... CUNIZA Szörnyű! KÓRUS ...Leonora édesapja; benne csöpp élet sincs már! Leonora arra tartván hallja fegyvercsörgés hangját, s látva földre hullni apját, összerogy szegény leány! Összerogy szegény leány! Összerogy szegény leány! Árva lány! Árva lány! CUNIZA Ó, mi rémes! Kegyetlen emberek! Mégse tévedett a szívem. Hozzátok hát elém az árvát! KÓRUS Éppen ő jön! IMELDA, Kórus Ó, mi gyászos pillanat! KILENCEDIK JELENET (Leonorát vezetik a színre.) CUNIZA Jöjj, te szenvedő, te árva, ó, ne hulljon könnyed árja! Jöjj, a kínod vigasz várja; többet én nem hagylak el! Én nem hagylak el! Én nem hagylak el! Többé már nem hagylak el! IMELDA, KÓRUS Véle érez tiszta szíved, nálad búja vigaszra lel! CUNIZA Én téged többé nem hagylak el! Én téged többé nem hagylak el! Nem hagylak el! Nem hagylak el! IMELDA, KÓRUS Nálad ő vigaszra lel! Nálad ő vigaszra lel! Minden bajra, minden bajra, írra lel, írra lel. LEONORA Elveszve minden! Minden! Az ég kívánta, hogy lássam a rettentő csapást,... mely jó atyám megölte... Néki megbocsássad! Nem ő a gyilkos! Más a bűnös! Én, a lányod. IMELDA, KÓRUS Visszatérjen nyugalmad újra! Jöjj közénk, barátra lelsz! LEONORA Bízva-bíztam, hogy megtalálom itt a hűtlent, szerelmes párom... Ő elárult és kijátszott, s itt, e várban a porig alázott! S itt tekintett atyám is ma éjjel megvetően, megvetően énfelém! Itt, hol csábítóm kezével jó atyámat én megöltem! Jaj, a csábító kezével vétlenül- jó atyám megöltem én! IMELDA, KÓRUS Bár ne szenvednél, te árva! CUNIZA Jöjj közénk! KÓRUS Jöjj közénk, barátra lelsz! LEONORA S itt tekintett atyám is ma éjjel megvetően, megvetően énfelém! Itt, hol csábítóm kezével jó atyámat én megöltem! Jaj, a csábító kezével, vétlenül- megöltem én! LEONORA, IMELDA, KÓRUS Ah! Jöjj közénk! Ah! Barátra lelsz! Bár ne szenvednél, te árva, jöjj közénk! Jöjj közénk, barátra lelsz! Jöjj közénk! LEONORA Itt tekinthetett ma éjjel... CUNIZA, IMELDA, KÓRUS Barátra lelsz! LEONORA ...megvetően, megvetően szegény atyám énfelém! LEONORA, IMELDA, KÓRUS Barátra lelsz! TIZEDIK JELENET (Egy hírnök érkezik, levelet hoz a hercegnőnek, előbbiek) KÓRUS Hírnök érkezett e percben. Vajh, ki küldte és miért? CUNIZA (Halld meg sóhaját, nagy Isten; ily nagy kíntól megkíméld!) (Leonorához lép, s súgva mondja) Néked írta Sallinguerra: ősi földünk ő elhagyja. Megbocsájtásodban bízva mind a kincsét néked adja... Érted ég a szíve újra... LEONORA Hallgass, ne mondd! Ne szólj tovább! Hallgass, ne mondd! Ne szólj tovább! Nagy Isten! Nagy Isten! Szörnyű írás! Tovább ne folytasd! Árulóm véres levelét ne olvasd! Könnyben ázva búsan, árván majd a zárda mélye vár rám... Vérben ázik a hely, hol állok, s körbe fognak vérszínű lángok...! Vérben ázik a hely, hol állok, s körbe fognak a lángok...! Ah! Könnyem árja, fájdalmas kínom hozza gyorsan a halált! Gyorsan hozza már a halált! Gyorsan hozza már a halált! CUNIZA, IMELDA, KÓRUS Boldogtalan! Ó, milyen nagy kínok érnek téged, árva lélek! Ó, hogy zokog, hogy remeg! Te látod szánd meg Isten bánatát! Szánd meg hát a bánatát! Szánd meg hát a bánatát! Szánd meg hát a bánatát! LEONORA Szörnyű írás! Tovább ne folytasd! Árulóm véres levelét ne olvasd! Könnyben ázva búsan, árván majd a zárda mélye vár rám... Vérben ázik a hely, hol állok, s körbe fognak vérszínű lángok...! Vérben ázik a hely, hol állok, s körbe fognak a lángok...! Ah! Könnyem árja, fájdalmas kínom hozza gyorsan a halált! Gyorsan hozza már a halált! Gyorsan hozza már a halált! CUNIZA, KÓRUS Ó, hogy sír! Ó, hogy sír! Fájdalmát látva szánd meg Isten végre hát! IMELDA Ó, hogy sír! Ó, szegény, hogy sír! Szánjad meg hát a bánatát! Nagy bánatát! LEONORA Fájdalmas kínom hozza már a gyors halált! CUNIZA, KÓRUS Ó, hogy sír! Ó, hogy sír! Fájdalmát látva szánd meg Isten végre hát! IMELDA Ó, hogy sír! Ó, szegény, hogy sír! Szánjad meg hát a bánatát! Nagy bánatát! LEONORA Fájdalmas kínom hozza már a gyors halált! Gyors halált! Gyors halált! Gyors halált! Gyors halált! Ah, csak gyorsan hozza a halált! Gyors halált! CUNIZA, IMELDA, KÓRUS Ó, szánd meg hát! Ó, szánd meg hát! Ó, szánd meg hát! Ó, szánd meg hát! Fájdalmát látva szánd meg hát a bánatát! VÉGE