BEDRICH SMETANA ELADOTT MENYASSZONY OPERA HÁROM FELVONÁSBAN SZEMÉLYEK: KRUSINA, földműves bariton KATINKA, a felesége mezzoszoprán MÁSENKA, a leányuk szoprán MICHA, földbirtokos basszus ÁGNES, a felesége mezzoszoprán VASEK, kettőjük fia tenor JENIK, Micha fia első házasságából tenor KECAL, házasságközvetítő basszus SPRINGER, vándor színigazgató tenor ESMERALDA, táncosnő szoprán MUFF, indiánnak öltözött komédiás basszus Falusiak, a vándorszíntársulat személyzete Történik a múlt században, egy csehországi faluban ELSŐ FELVONÁS A falu főtere a búcsú napján FALUSIAK (kar) Élet, élet, boldog élet, Ífjak, vének, élvezzétek! Fáztunk télen eleget, eleget, Éljen hát a kikelet, kikelet! Örvendezzél, szép lány, asszony, Jó egészség el ne hagyjon, Vigadozzál, jó pajtásom, Sült hús mellé jó bor várjon! Jókedv, vígság, úgyis véged, Hogyha jő a házasélet! Házasélet kutya-komisz élet, Ments meg tőle hát, Uram Istenem! Hidd el, jámbor lélek, Hogy a házasélet Sóhaj, gondok, civakodás, perlekedés, Sírás, rívás, marakodás, veszekedés, Méreg, szörnyű unalom és bánat, Végtelen nagy bánat! Élet, élet, boldog élet, Ífjak, vének, élvezzétek! Fáztunk télen eleget, eleget, Éljen hát a kikelet, kikelet! Örvendj vélünk, gyere hát! Addig vagy csak boldog ember, Míg a szíved fiatal, fiatal, Százhúsz évig ifjan él, ki Megvénülni nem akar, nem akar, Éljen hát az ifjúság! JENIK (Másenkához) Csak te búsulsz, kincsem, Mért oly bánatos arcod? MÁSENKA Hát nem tudod még! Máma érkezik a vőlegény, Akit nekem szántak, Hogyne lennék bánatos?! Most már kiben bízzam? JENIK Bennem! Föl a fejjel, Nem lesz baj, nem lesz semmi baj! Bátor hittel, tiszta szívvel Várj rám, el nem hagylak én, El nem hagylak többet én! FALUSIAK (kar) Milyen szomorú és milyen sápadt szegény! Hidd el . nékünk, célhoz érsz majd, Hogyha el nem hagy a jó remény! Élet élet, boldog élet, Ífjak, vének, élvezzétek! Fáztunk télen eleget, eleget, Éljen hát a kikelet, kikelet! Örvendj velünk, gyere hát! Addig vagy csak boldog ember, Míg a szíved fiatal, fiatal, Százhúsz évig ifjan él, ki Megvénülni nem akar, nem akar! Éljen hát az ifjúság! Szép a nóta, gyertek velünk, Tánclépésre, nótaszóra Elmúlik a keserűség, bánat! A zene csalogat, csalogat, Szedd hát a lábodat, lábodat! (A falusiak eltávoznak) MÁSENKA Kedvemnek, szerencsémnek vége már, Bús lesz életem! JENIK Másenka, hadd tudjam, miért búsulsz? Mondd el szépen. MÁSENKA Elmesélem, hallgasd! Háztűznézőbe érkezik ma Micha, És fia vele jön, Talán már itt is vannak! JENIK És te velük mész-e, mondd! MÁSENKA Dehogy megyek én! Hogyan kérdezhetsz ilyet? Nem élhetek soha nélküled, Párom, mindenem vagy nékem! De a szüleim elígértek másnak! JENIK Az még nem olyan nagy baj! MÁSENKA Mért csúfolódol vélem, Jenik? Legyél őszinte, Bizalmatlan vagy hozzám már? Mondd, mire gondolsz? Én néha arra gondolok, Hogy elhagytál értem valakit, És most visszavárod! Lásd, azt hiszem, hogy más csókjára vágyol, Egy régen elmúlt boldogságért szenvedsz. JENIK Érted élek! MÁSENKA Lelkem minden bajban, édes kincsem, hozzád menekül, A lelkem hozzád menekül! Tiszta, jó szívedben, hűségedben bízom egyedül, A szívedben egyedül! Apád házát messze hagytad, Sosem mondtad el, hogy mért, És most itt vagy, én szeretlek Tiszta, hű szerelmedért! El ne hagyj! Ha bármi bánat ér, A lelkem hozzád menekül! Tiszta, jó szívedben, hűségedben bízom egyedül stb. Sűrű fátyol borítja az életed; Honnan jöttél, nem mondtad el. Édesapám sokszor kérdezte, Merről hozott a sors? JENIK Oly szomorú, ami velem történt eddig! Gazdag ház volt édesapám háza, Ífjan halt meg kedves jó anyám, És egy idegen asszony költözött a házba, A mostohám, ki mindig üldözött és gyűlölt. Megszöktem, elbujdostam én, És kenyeremért másokat szolgálok most! Mikor meghalt drága jó anyám, Szép álmom messzire szállt! Boldog otthon, víg ifjúságom köddé vált, Távolba tűnt, messzire szállt! MÁSENKA Mikor meghalt drága jó anyád, Szép álmod messzire szállt! Víg ifjúságod köddé vált! Hozzád többé kedves szót Más nem szólt! JENIK Mikor meghalt drága anyám, Szép álmom messzire szállt! Víg ifjúságom köddé vált! Hozzám többé kedves szót Más nem szólt! Most jöhet bármi, Édes szerelmünket nem zavarja soha, soha többé senki! MÁSENKA, JENIK Álom, édes álom, Boldogságom szívszorongva egyre várom! Földöntúli édes álom, Szállj a földre könnyű szárnyon! Édes párom, el ne hagyj, Érted élek, itt maradj! Mindörökre érted, érted, Nem választ már többé semmi sem! MÁSENKA Lépteket hallok! Tán apám jő! JENIK Úgy hát távoznom kell már! Válni tőled, édes, mily nehéz! Újra látlak-e még? Válni tőled, drágám! MÁSENKA Válni tőled, drágám, mily nehéz! (Mindketten távoznak) KECAL (jön Krusinával és Katinkával) Erre ígéretét adta, És hogyha be is tartja, Nincs akadálya semmi, Lánya férjhez is fog menni! Ez halálbiztos tény, Ez halálbiztos tény, Ez halálbiztos, halálbiztos tény! Átlagosan összehozok évi hatszáz párt; Nagyszerű eredmény! Ön is tudja, míg egy másik alszik, Azalatt lótok-futok, intézkedem, Vesződök és szövetkezem, Szerelmeket közvetítek én. Azt mondta, lehet, hogy leánya Nem lesz engedelmes, De kérem... ilyen nem lehet, Mert akibe én akarom, abba lesz szerelmes! Erre ígéretét adta, És ha betartja, Nincs akadálya semmi, Lánya férjhez is fog menni! Ez halálbiztos tény, Ez halálbiztos tény, Bízza csak rám! Bízza csak rám, és nem lesz baj! KRUSINA (Katinkához) Nos, mit szólsz hozzá, asszony? Én azt mondom, hogy jó. KATINKA A lányé lesz ebben mégis a döntő szó! Meg kell kérdezni majd tőle, Nincs-e ellenére mégse, Hátha máshoz akar menni, Lehet neki másképp jó. KECAL Még hogy férjhez menni valakihez máshoz?! Hisz az én bölcsességem És a ti jószándékú tisztességtek Minden gondot, bajt legyőz! KATINKA Fontos, hogy a vőlegény milyen fajta: Rút, vagy kellemes ember. KECAL Hogy a vőlegénye, vőlegénye milyen? Ez fölösleges kérdés! Nagyon kedves, bájos ember, Akit közvetítek én, Akit közvetítek én... Én..., én! Hisz az apja Micha Tóbiás, Azt ismeri, azt ismeri! Van ott pénz! Tudja róla mindenki, Hogy egyik háza háromezer tallért ér. Erre ígéretét adta, És ha betartja, Nincs akadálya semmi, Lánya férjhez is fog menni. Ez halálbiztos tény, Halálbiztos, halálbiztos tény! KATINKA Ebben a lányé lesz mégiscsak a szó, Majd csak a lányé lesz a szó! KRUSINA Énnekem az jó, nekem jó! Ez nekem jó lesz, nekem jó! KECAL Tudja, hogy amíg ön alszik, Én lótok-futok éjjel és nappal, Szövetkezem, szerelmeket közvetítek, Én csak lótok-futok, szerelmeket közvetítek. Én csakis közvetítek, És szerelmeket közvetítek én! KRUSINA Persze! Gyerekkorom óta ismerem Michát, Két fia van: Jenik és Vasek, Nem is tudok róluk többet, Nem ismerem sem az egyiket, sem a másikat! KECAL Bizony, úgy van, Pedig annak idején tanúk előtt kezet adott arra, Hogy a lányát a Micha fiához fogja adni. KATINKA Mondja meg hát; Hogy a kettő közül melyikhez? KECAL Furcsa kérdés, Hiszen egy fia van csak, Vasek, A másik megszökött régen a szülői háztól, Csavargó volt az mindig! KRUSINA És miféle ember Vasek? Elhozhatta volna mindjárt őt magát. KECAL Annyira úri, úgy tudja a módit, Férfias jellemével minden lányt meghódít, Mégis az illem tartotta tőletek most távol őt. Minden asszony boldog lenne véle, Egy se kellett néki eddig mégse. Ilyen becsületes ember, sőt Annyira úri, úgy tudja a módit, Férfias jellemével minden lányt meghódít, Mégis az illem tartotta tőletek most távol őt. Kívánom, hogy szomszédasszony Ilyen remek embert kapjon, Sosem látott ennél jobbat, Szerényebbet, okosabbat. Nem is olyan, mint a többi; Aki csak a pénzét költi. Nem egy olyan semmiházi, Ilyet ritkán lehet látni! Orvosilag egészséges, Családfája pompás, fényes, Becsülete nem kétséges, Tekintete büszke, éles. Pénze, amennyi tetszik, Talán annál is több még, Háza, telke, gazdag, szép... Kell-e ennél több?! Van-e nála kitűnőbb és remekebb, És megbízhatóbb férj?! Olyan úri, úgy tudja a módit, Jellemével, kellemével, szellemével Minden nőt meghódít! Annyira várom, Hogy már közöttetek lássam végre őt! KATINKA, KRUSINA Ilyet vártunk mi már régen, Ez lesz majd a boldogság! KECAL Nem is olyan, mint a többi, persze, Aki csak a pénzét költi, hogyne! Nem is olyan semmiházi fráter, Aki csak a pénzét költi, ámde Orvosilag egészséges, kérem, Családfája pompás, fényes, Becsülete nem kétséges, Tekintete büszke, éles, Háza, udvara, pénze, Kell-e kitűnőbb és megbízhatóbb férj?! KATINKA, KRUSINA Ilyet vártunk mi már régen, Ez lesz majd a boldogság, Gazdag, fényes házasság! KECAL Itt jön éppen, itt jön éppen, Mindent elmesélünk szépen! KATINKA, KRUSINA Itt jön éppen! Mindent elmesélünk szépen! MÁSENKA (belép) Anyámasszony, miért hívott? Mit kívánnak tőlem? KECAL Van-e vőlegényed, mond meg nékem! Mert ha nincsen, akkor lesz, Annál jobbat úgysem lelsz. Kitűnő és gazdag ifjú úr, Gazdag ifjú úr! MÁSENKA Kitűnő és gazdag? KRUSINA Hogyha látod, megtetszik, azt hiszem. KATINKA De ha nem tetszik, Hát mondd csak egyszerűen: nem! MÁSENKA Hogyha látom, tetszik, Azt én nem hiszem! KATINKA, KRUSINA, KECAL Hogyha látod, tetszik, Én is azt hiszem. MÁSENKA, KATINKA, KRUSINA, KECAL De ha nem tetszik, De ha nem tetszik, Hát akkor egyszerűen: nem! KECAL Most jöhet az írás! Szerződésünk készen, Másenka azt mondja, igen És ezzel rendbejöttünk mindennel végre! MÁSENKA De kérem, várjunk még egy kicsit, Nem megy minden olyan egy-kettőre, Kissé várjunk még, Hiszen nem is mondtam: Nagy bajok vannak, Nem lehet itt máma semmilyen esküvő! KECAL Bajok így, bajok úgy, bajok így, bajok úgy, Itt esküvő lesz ma és punktum! Nincsen semmi akadály, Neked ellenkezni nem dukál! MÁSENKA Kedvesem vár rám. KATINKA, KRUSINA Várnak már őrá, Kedvese vár rá! MÁSENKA Kedvesem vár rám! KECAL Adja ki az útját máris, Akad annak lány még száz is! MÁSENKA Neki ígértem kezemet! KECAL Ígéretét visszavesszük! MÁSENKA És írtam sok szép levelet! KECAL És a leveleit összetépjük, Szépen összetépjük! MÁSENKA Hogyisne, hogyisne! KECAL Ejnye, bízzátok csak rám, Mert a dolog kényes ám! De az én eszem, Az én szellemem Majd győz, Majd győz. Az én tehetségem minden csirkét vajpuhára főz! Más embernek ez gond, De nekem annyi, mint egy pont! Nekem annyi, nekem annyi, Mint egy pont! MÁSENKA, KATINKA, KRUSINA Más embernek ez gond, De neki annyi, mint egy pont! KECAL Más embernek ez gond, De nekem annyi, mint egy pont! MÁSENKA Akárhogyan is lesz, Az én kedvesem úgysem enged máshoz! KRUSINA Akár enged, akár nem, Fontosabb ügyről van most szó! Becsületem elvész, Ha meg nem tartom írott szavam! KATINKA Hogyan segíthetünk most, Hol van a szerződés? KECAL Itt van épp! Olvassa kérem, Aláírta Micha és Krusina és a két tanú. MÁSENKA Dobja szépen el! Úgyse sokat ér, Mert a Jenik sose hagyna engem el, Én se mennék máshoz! (Távozik) KECAL Ah, milyen furcsa a világ! KRUSINA Nagy baj, hogy nem hozta el Vaseket! Láthatná ő is, Milyen hozzá való, illendő vőlegény. Talán ha megismerné őt, másképpen beszélne! KECAL Persze, persze! De én megmondom nyíltan: Nemigen ért a nőkhöz, Bátortalan még, mint egy kis galamb. KRUSINA Hát akkor nehezen fog menni! KECAL Induljunk, szomszéd! Az lenne legjobb, Ha majd a másik fogadóban megkeresné Micha Tóbiást! Erre jön a népség, hallatszik a lárma, Én Jeniket megkeresem addig, Nem köszöni meg! (Különböző irányban távoznak) (A falusi nép a kocsma elé gyülekezik, a fiatalok táncba kezdenek) FALUSIAK (kar) Lányok, lányok, gyertek sorba, Szól a nóta, száll a nóta! Szól a nóta, száll a polka, Nézze meg a nagy világ, Így mulat az ifjúság! Zúg a bőgő, szól a brácsa, Jaj, de szörnyű nagy a lárma! Olyan szépen muzsikál, Holnap estig áll a bál! MÁSODIK FELVONÁS Kocsma. Az ivó egyik sarkában Jenik ül a fiatalsággal, a másikban Kecal. Sört isznak FALUSI LEGÉNYEK (kar) Nincs jobb ital a sörnél, Annyi aztán szent, A rosszkedvem tőle A pokolba ment. Ez hozza meg ám a kurázsit! Heisszassza! Heisszassza! Ha bántanak a gondok, Felvidít a sör És meggyógyít, hogyha A nyavalya tör. Ki ezt issza, többé nem ásít! Heisszassza! Heisszassza! JENIK Tán igaz, De mégis az én életem Oly boldogan tölti be a szerelem, Az többet ér, mint egy-két kancsó, Mert ez az igazi boldogság! LEGÉNYEK (kar) Lám, szerelmes fülig a fiatal úr, (Kecalra mutatva) Majd elveszi kedvedet ott az az úr! KECAL És ha úgy is lenne tán, Ha úgy is lenne tán, Neki előnyére válik! Jó tanács és fényes tallér, Más mi kéne nekünk még?! Az, ki velük jól tud bánni, Vígan éli majd az életét. LEGÉNYEK (kar) Nincs jobb ital a sörnél, Annyi aztán szent! KECAL (poharat emel) És a készpénz! LEGÉNYEK (kar) A rosszkedvem tőle A pokolba ment! JENIK A szív szerelme többet ér! LEGÉNYEK (kar) Ez hozza meg ám a kurázsit, Ez hozza meg ám a kurázsit! JENIK De a szív szerelme többet ér! KECAL Csak a készpénz, csak a készpénz! LEGÉNYEK (kar) Heisszassza! Heisszassza! (Mindenki távozik) VASEK (félénken lép az üres kocsmába; dadogva) Ki... ki... kis fiúkám, Szó... szó... szólt anyukám, Né... né... nézz ezután A... a... asszony után! Ha... ha... most se si... si... sikerül, É... és... ez kiderül, Nő... nő... nőtlenül majd Ho... ho... hogyha meglát, Ki... ki... ne... ne... nevet A vi... vi... lág. MÁSENKA (belép) Te vagy biztos a Krusina lányának jegyese! VASEK I...igen, ho... honnan te... te... tetszik tudni? MÁSENKA Hidd el, hogy ez rögtön látszik, Beszél rólad erre a falu népe mind, És sajnálnak ám! VASEK Sa... sa... sajnálnak? És mért? MÁSENKA Mert a Másenka majd meg fog téged csalni, Mert az mást szeret rég! VASEK És... és... és mért nem szeret inkább engemet? MÁSENKA Téged? Ha, ha. Ismered őt? Ő se téged? VASEK Ne... e... e... nem baj, de tudja jól, Hogy én vagyok a vőlegénye! MÁSENKA Persze hogy tudja! És azért olyan boldog, Mert téged fog kínozni, Hogy meghaljál lehetőleg gyorsan. VASEK E... e... e... ez szörnyű! De a... a... a... a... anyukám azt mondta, Me... e... e... e... e... meg kell nősülni! MÁSENKA Persze, miért ne? Szép legény vagy, Akad számodra itt asszony, Segítek majd én! VASEK Jó, jó! MÁSENKA Nálunk járt egy szép leány, Ki érted mindig sír! Vasek nélkül élni már, Azt mondta, úgyse bír, Nélküled élni úgysem bír. VASEK A... a... ah, Istenem, mily boldogság, Hogyha értem sír ez a kislány, Ez nagy boldogság! De aztán Másenka Mit-mit szól majd? MÁSENKA Semmit! Hisz úgyis ott hagyna házasság után. VASEK És az anyuka ma... majd haragszik! MÁSENKA Megbocsát, ha látja, Hogy menyasszonyod szép. VASEK Azt mondod, hogy szép lány? MÁSENKA Éppen mint Másenka. VASEK Fi... fiatal lány még? MÁSENKA Éppen mint Másenka! Nálunk járt egy szép leány stb. VASEK Ó, Istenem, milyen öröm, Istenem; mily nagy öröm ez nekem! Istenem, jaj, Istenem, jaj, Istenem! És biztos-e, hogy szeret engem? MÁSENKA Ó, oly sokat sír szegény, Meghal tenélküled, megöli a szerelem! Biztos, hogy a vízbe ugrik, Vagy tán az árok partján lesz vége, (sírást színlelve) Ó, szegény, szegény kis árvalány! VASEK (meghatva) És te mért si... si... sírsz? MÁSENKA Mert te nem kívánod őt! VASEK Ő kell nekem, De azt nem szabad, mert... MÁSENKA Csak kifogásnak mondod, De ő, ki úgy szeret téged, Hervadjon el! Sír mélye várja már szegényt. VASEK Ne... ne... ne... ne... ne... ne... nem, Nem, nem, nem, nem engedem, Nem, nem, nem, azt nem, nem engedem! Hogyha ő oly szép, mint te, Olyan okos is, Már szeretem őt. MÁSENKA (kacéran) Hát én tetszem igazán? VASEK Na... na... na... nagyon. MÁSENKA Engem el is vennél tán? VASEK Bi... bi... bi... bizony! MÁSENKA Ha vélem boldog lennél, Többé el sem engednél? Hát ér. tetszem igazán? VASEK Na... na... na... nagyon. MÁSENKA Engem el is vennél tán? VASEK Bi... bi... bi... bizony! MÁSENKA De a kezed adjad erre, Esküszódat! Arra esküdjél, hogy sose nézel rá. Semmiféle Másenkának Férje lenni nem kívánsz, Arra esküdj ! VASEK Arra es... eskümet, A... azt ne... nem lehet. MÁSENKA Hát érts meg! Hogyha őrá vársz, Jaj, szegény, de pórul jársz! Véres szörnyű bosszú vár! Jobb az az eskü mégis, Nem lehet abból semmi baj! VASEK Es... es... esküszöm, MÁSENKA (előmondja az esküt) Másenka nem kell nekem. VASEK Ne... ne... nem kell nekem, MÁSENKA (m. f.) Többé rá se nézek én, VASEK: Se nézek én... MÁSENKA (m. f.) Nem is voltam vőlegény, VASEK Vő... vőlegény. MÁSENKA Nem szeretem, nem keresem, És többé rá se nézek én! VASEK Nem szeretem, nem keresem, És rá se nézek én! MÁSENKA Nálunk járt egy szép leány, Ki mindig érted sír, Vasek nélkül élni, ah! Szegény már úgysem bír! VASEK Boldog vagyok, Istenem, Hogy megtaláltam őt! Ó, ó, Istenem, de boldog vagyok, Én is megtaláltam végre őt! (Mindketten távoznak) KECAL (jön Jenikkel) Már megmondtam, hogy szép, gazdag, Mi kell még? És úgy hívják, hogy Bella. JENIK De nem is ismer, én se láttam őt! KECAL Ezt csak bízzad rám! Most az a fontos, hogy Másenkát hagyjad ott! JENIK Arra várhat! Nélküle én nem élhetek. KECAL Bolond lyukból bolond szél fúj! De hát van-e elég pénze? JENIK Hát annak, akit maga ajánl, Van-e vagyona? KECAL Persze! Csak egy szóra várjál még! JENIK Pedig inkább sört innék! KECAL Engem ismersz, ugyebár? JENIK Eddig nem, de nem nagy kár! Ön sem ismer, ugye, nem? KECAL Hallottam már híredet, Hallottam már, azt hiszem. Azt mesélik, hogy hű vagy és dolgos. Azt is mondják, házasodni fogsz. Van-e, mondd, hozzá pénzed? JENIK Az én menyasszonyom Kincsre, vagyonra nem néz, Mert a boldogsághoz Nem kell mindenképpen pénz! KECAL Hidd el, értek hozzá jól, Ez minden férjnek szól Hogy a pénz, hogy a pénz, Hogy a pénz hatalma nagy! Üres zsebbel boldogtalan vagy, Mert úgyis otthagy minden asszony! Mondd el hát, honnan jössz. Bennem bízhatsz, Engem minden ember ismer. JENIK Messziről jöttem én, messziről! Zúgó Moldva partján Ott neveltek engem. KECAL Oda menjél szépen vissza, Arra szépek mind a lányok, Erre nem, erre nem, erre nem! JENIK Lehet, hogy a többi nem, De az én szép kedvesem, Az én Másenkám a drágakőnél többet ér, Más hozzá fel sem ér. KECAL Hogyha táncba mész, Jobbra-balra nézz, Gondold meg százszor! Házasságra lépsz, Akkor kell az ész Jobban, mint máskor! Jól vigyázz, te mafla, Hátha épp egy csalfa Macska csalta meg a szívedet! Szépnek, jónak látod, Édes csókját vágyod, Vakká tett a nagy, szent szerelem. Megházasodsz, és jaj, Visszakozni többé nem lehet! Jaj, többé visszakozni nem lehet! Volt ily ostoba - és ez nagy hiba! - Hallottam egy ilyet nemrég ezelőtt: Volt egy katona és az asszonyka, Meg se házasodtak, már megcsalta őt. Jól jegyezd meg hát ezt és óvakodj, Házassággal csak nyerj, és ne károsodj! Bárhogy sír a lelked, Bármily nagy szerelmed, Mégis többet ér egy gazdag lány, Az ha egyszer elhagy, Baj lesz tán, de nem nagy, Mert pénztárcádban nincs hiány. Hallgass rám, Bölcs szavamra, kérlek, jól vigyázz, Mert követendi kedved gyász! JENIK Csakhogy egyet nem értek: Mért mondta mindezt el? KECAL Mert egy jobb menyasszonyt tudok neked, Figyelj rám! Pénze van bőven, pár ezer tallér a zsebében! JENIK Pénze van bőven, pár ezer tallér a zsebében! KECAL Apjától még kap egy házat hozomány fejében. JENIK Apjától még kap egy házat hozomány fejében. KECAL Annyi az ökre, disznaja, borja, Földje is van vagy nyolcvanöt holdja, Megterem mindenféle rajta, Minden jó és finom fajta. Terem mindenféle rajta, Minden jó és finom fajta. JENIK, KECAL Annyi az ökre, disznaja, borja, Földje is van vagy nyolcvanöt holdja, Megterem mindenféle rajta, Minden jó és finom fajta. KECAL Élvezet így a házasélet, A boldogsághoz több se kell! JENIK A boldogsághoz több se kell! KECAL Boldogsághoz több se kell, Mert élvezet így a házasélet, Pénze van bőven: Egypár ezer tallér, A boldogsághoz kell-e ennél több, Ennél több?! JENIK Van pénze bőven: Pár ezer tallér, A boldogsághoz kell-e ennél több?! KECAL Hagyd el tehát Másenkát, Mondj le róla most már végképp! Igen? Add a kezed erre, Száz tallért most előlegbe kapsz! JENIK Csak ennyit kínál? Azt a nagy szerelmet ilyen olcsón adjam? Száznál többet kérek én! KECAL Legyen akkor kétszáz! JENIK Kevés az még mindig! KECAL Akkor háromszáz! Fogadd el csak szépen, Máskülönben eljárást indítok! Hogyha szép szóval nem megy, Akkor bepörölünk szépen téged, Majd elítélnek, becsuknak a börtönbe! Annál pedig mégis jobb a háromszáz fényes tallér! JENIK Jó! Jó! És ki fogja a háromszáz tallért fizetni? KECAL Én magam! JENIK Úgy? Szép kis vőlegény! Hogy maga vegye el, azt nem hagyom; Nincs az a pénz! KECAL Ne légy buta! Nem magamnak szántam, Egyszer már nősültem, az is sok! Nem tudod? Micha Tóbiás gyermeke számára keresek most mátkát! Hogyha ez elintézett ügy, megkapod a pénzt, Aztán hess! Mész, ahova tudsz! JENIK Akkor rendben van! Tehát háromszáz! Ide azt a pénzt és minden rendben. De azt az egyet kikötöm, Hogy Másenkának nem lehet más a férje, Csak ő, Micha Tóbiás fia! Másképp érvénytelen lesz a szerződés! KECAL Fiatalúr, fiatalúr! Hogy gondolja ezt? Persze, hogy a Micha fia lesz a vőlegény! JENIK Mert én máshoz úgysem engedem, Csakis hozzá épp: mondom, Micha fiához csak, Ezt a szerződésbe írja be! KECAL Megírhatjuk akár mindjárt, Csak tanúkat kell hívnom. JENIK Még egyet kérek. KECAL Nos? JENIK Írja be azt is még, Ha egyszer Másenka és Micha fia összekeltek már, Úgy azt kérem én, Másenka szegényember-apjának Micha engedje el a tartozást végre, Ezt kérem,... lássuk az írást! KECAL Jól van, Benne lesz minden így! (Távozik) JENIK Most az úr nagyot nézne, ha tudná, Kinek adta el Másenka kezét! Azt hitte rólam, Hogy én másnak eladom a párom! Én szép Másenkám; legdrágább kincsem! Teérted mindent tűrök, hogyha kell. Nem vágyom pénzre, Semmi kincs sem csábít, Kincseknél több, lásd, Mindenem te vagy! Jobbat és szebbet senki nem talál, Tenálad szebbet és jobbat senki nem talál! KECAL (visszajön Krusinával; nagy tömeg követi) Gyertek, emberek, gyertek, emberek, Gyertek, emberek, gyertek, emberek, Ehhez a kis házassági szerződéshez Tanúk legyetek! FALUSIAK (kar) Mutasd gyorsan, mi az az írás! KECAL Látható rajta hiteles, pontos Pontokban a tiszta tényállás! FALUSIAK (kar) Látható rajta, hiteles, pontos Pontokban a tiszta tényállás! KECAL Ím, az első pontnál fogva: „Édes mátkámat átadom!" FALUSIAK (kar) Ím, az első pontnál fogva: Édes mátkámat átadom! JENIK (a papírra mutat és olvas) „Azonban senki másnak Mint a Micha Tóbiás igen kiváló fiának!" KECAL Micha Tóbiás fiának! JENIK „Hogyha megszerette, És ha két tanú előtt nyíltan kijelenti, Hogy elveszi mindjárt boldogan ő" KECAL Minden úgy van szóról szóra, Így van ez jól! FALUSIAK (kar) Sose hinném, Elhagyta a mátkáját! KRUSINA (Jenikhez) Sose hittem volna rólad Azt, hogy ilyen kedves vagy, Épp te fogsz segíteni, Hát ezért köszönetet kapsz. KECAL Nincs még vége, Nincs még vége, Kicsit várjunk még! Ehhez tartozik egy igen fontos záradék, Kérek ezért háromszáz fényes tallért. Ezt írja még a szerződés, És ezzel kész az egész! FALUSIAK (kar) Milyen szégyen, milyen szégyen, Sosem hittem volna el! KRUSINA Mindazt, amit mondtam, hadd vegyem vissza, Ilyen aljas ügyet megköszöntem én! KECAL Punctum, satis, punctum, satis, Punctum, satis, írjátok alá! Először te írd, fiam, Jenik, Aztán sorra ti! JENIK Íme, itt van! (Aláírja az okiratot) Most pecsétet rá! KRUSINA Végre látom, hogy ki vagy! Így szeretted lányomat! FALUSIAK (kar) Pénzért adta el, pénzért adta el, Nem is sok, nem is sok, Nem is sok! Még többet is ér! Vak is látja, Nem volt drága! Mégsem hittem róla ezt, Hogy szívbéli mátkáját Pénzért árulja el, Így árulja el, Édes mátkáját pénzért adja el, Ez szégyen, szégyen, szégyen, szégyen! HARMADIK FELVONÁS Szín, mint az első felvonásban VASEK Az szomorítja lel... lelkem, Hogy megmérgeznek en... engem! Az életemre tör... törnek, Ez nagyon buta öt... öt... ötlet! Az szomorítja lel... lelkem, Ó,... ó,... megmé... mé... mérgeznek engem! Az szomorítja lel... lelkem, Va... Vasek, neked vé.., vé... véged! Jaj, keserű az é... élet, Jaj, keserű az é... élet! Jaj, jaj, jaj, jaj, Jaj, ke... ke... ke... keserű az élet! (Bevonul a vándor-színtársulat, a falusiak utánuk) SPRINGER A mi hőn szeretett és nagyrabecsült minden rendű és rangú publikumunknak adatik nagybecsű tudtára, hogy itt, mai nap- pal a két- és négylábuak leghíresebbjei által előadás fog tartatni melyen is kitűnik majd a világszép Esmeralda di Salamanca, a kötél tündére, más néven a levegő spanyol király- nője, nemkülönben Muff, a félelmetes indián- főnök, kit társulatunk indiai turnéján a gyö- nyörű Gangesz partján lelt, amint két eszki- mót reggelizett. Újabban szereti a pacalt is. Ezenkívül az amerikai medvekirály, ki itt a nézők nagy elcsodálkozására, miként illedel- mes kislányka, táncol. A francia balett vala- mennyi mutatványát az egyik lábával kívül- ről tudja! Éppen tartjuk a próbát, Mélyen tisztelt publikum, Fáradjanak errébb, hölgyek és urak, Azt, amit most nem láthatnak, Megláthatják később! Gyerünk, gyerünk! Kezdhetjük! (A színtársulat elkezdi a próbát, utána a falusiak távoznak) VASEK (elragadtatva csodálja Esmeraldát) Jaj, jaj, jaj, milyen édes! És a kis spanyol lány két lá... lá... lába milyen szép! ESMERALDA (Vasekhez) Uraságod megnéz minket ma? VASEK I... i.., igen! Látni szeretnélek már a kötélen! MUFF (rémülten berohan) Direktor úr, direktor úr! Nagy baj van, segítsen gyorsan! A Franci tökrészegen fekszik a kocsmában, A lábára se tud állni, Nem játszhatja ma este a medvét! SPRINGER Részeg fráter! Éppen a legjobb szám! (Magában) Medve nélkül egy cirkusz! Nem lesz a híres, nevezetes tánc! Ne, ne, ne, nincs enélkül műsoros est! (Muffhoz) Keressünk helyette egy medvét, Majd csak akad valaki más! MUFF Hogyha a falusiak közül valaki eljön, Elmondja fűnek-fának! Az lesz aztán csak a szégyen! (Gondolkozik) Köpcös ember kell, akire ráfér a bőr, Ott meg az emberek máris jönnek, Nincs elég időnk, hogy találjunk valakit. SPRINGER: Ördög vinné! Esmeralda! VASEK (folyton Esmeraldát nézve) Ó, ez a kislány de bájos, Ez kéne nekem! Ha én fe... fe... fe... feleségül vehetném, Az egész fa... fa... fa... falu irigyelne ám! ESMERALDA Ó, uraságod szép ember, Tetszik is nekem! VASEK Tetszem ne... ne... ne... ne... ne... ne... neked? MUFF (Springerhez, miután végigmustrálta Vaseket) Erre úgy illenék a medvebőr, Mintha benne született volna! SPRINGER (az indiánhoz) Menjetek házról házra, Sok még a jegy! Én közben majd beszélek ezzel. (Az indián távozik) (Vasekhez) Hát jó uram, Magának Esmeralda tetszik? Megkaphatja felőlem! Nekünk viszont este éppen maga kell, Ha elvállalná azt, hogy fellépjen nálam. VASEK Fel... fellépjek én? A ko... ko... komédiában itt? ESMERALDA Jöjj, drága, jöjj, megtanítlak rá! VASEK (boldogan) Drága! Jaj, de kedves! SPRINGER Remek ám az élet nálunk: (Elszólja magát) Mindig adósság, (Gyorsan kijavítja) Pénzünk annyi, mint a pelyva! Enni, inni mindig van bőven, És teljes szabadság! Mert fontos ám a szabadság a művésznépnek, És a művészetek közt épp ez a legszebb fajta! Kunsztusz kunsztorum, ahogyan a görög mondja! Mert az ember majdnem mind Komédiás természetű lény, Csakhogy nem játssza a komédiát művészien, Ahogyan mi, Nem úgy, ahogy mi, ahogy mi! ESMERALDA (Vasekhez) Csapj fel, kedvesem! Szerelmem, jöjj, Sok édes csók, édes csók lesz béred majd! SPRINGER Remek ez az élet, próbálja csak egyszer, Csak ma este tegye meg! ESMERALDA Csak ma estére gyere hát, És aztán... aztán én... tiéd... Tiéd leszek mindig! VASEK És mit kell tenni? ESMERALDA Kánkánt táncolsz! VASEK Ká... ká... kán... kánt? Nem tudok! ESMERALDA Megtanulsz gyorsan, Én táncolok majd veled! VASEK És mit szól anyuka? ESMERALDA Az nem ismer rád! (Táncolni tanítják Vaseket) Meglátod, kis művész, SPRINGER Kis művész, ESMERALDA Az lesz csak a tánc, SPRINGER Tánc, ESMERALDA Képeden az álarc, SPRINGER Álarc, ESMERALDA Nyakadon a lánc, SPRINGER Lánc! ESMERALDA Olyan leszel, mint a kicsi angyalok, SPRINGER Olyan leszel, mint a kicsi angyalok, ESMERALDA Lakkcipőd lesz, puha barna kalapod! SPRINGER Lakkcipőd lesz, puha barna kalapod! ESMERALDA Jobbra-balra fordulsz, SPRINGER Jobbra-balra fordulsz, ESMERALDA Drágám, ennyi az egész! SPRINGER Ennyi az egész! ESMERALDA Hogyha táncolsz, SPRINGER Hogyha táncolsz, ESMERALDA Hogyha táncolsz, még Ámor Is ámulva, bámulva néz! SPRINGER Még Ámor isten is ámulva, bámulva, Ámulva, bámulva néz! ESMERALDA Meglátod, kis művész, SPRINGER Kis művész, ESMERALDA Az lesz majd a tánc, SPRINGER Tánc, ESMERALDA Képeden az álarc, SPRINGER Álarc, ESMERALDA Nyakadon a lánc, SPRINGER Lánc! ESMERALDA Várj, SPRINGER Várj! ESMERALDA Az lesz majd a fényes tánc, SPRINGER Az lesz majd a fényes tánc, ESMERALDA, SPRINGER Az lesz csak a tánc, Az lesz csak a tánc! (Esmeralda és Springer távoznak) VASEK Jaj, én szerencsétlen, Szeretnek a lányok, és mé... mé... mégis megfognak ölni! (Gyakorolja a táncot) ÁGNES (jön Michával és Kecallal) Jaj, kisfiam, Vasek, miért sírsz? Örülj velünk, drága, Egy-kettőre meglesz a házasság, Boldogok lesztek örökre! VASEK Jaj... jaj, de én félek! ÁGNES Mitől félsz, egyetlen gyöngyöm? Téged már nem érhet semmilyen bánat, Megvan az asszony, És nincs szebb dolog, mint a házasság! KECAL No, persze! Vasek aláír egy írást, És ezzel minden rendben van! VASEK Mi... mi... mit kell aláírni nekem? MICHA Azt, hogy rögtön elveszed Krusina Másenkát! VASEK De ne... e... nem veszem el! ÁGNES, MICHA, KECAL Ah! Hogy te, hogy te nem veszed, Hogy te, hogy te nem veszed?! ÁGNES Mi történt? Mondd el gyorsan, Vasek! MICHA Mi történt? Mondd el gyorsan, Vasek! KECAL Mi történt? Mondd el gyorsan, Vasek! ÁGNES, MICHA, KECAL Mondd, mondd, mondd, Vasek, Mondd, hogy képzeled te ezt? Hogy képzeled te ezt? VASEK Meg a... a... akar engem mérgezni, Meg a... a... akar gyi... gyi... gyilkolni! ÁGNES, MICHA, KECAL Micsoda nagy szamárság?! Mondd, ezt honnan veszed, Ezt honnan veszed? VASEK Nekem va... valaki így mondta ezt! ÁGNES, MICHA, KECAL És ki volt az az aljas? VASEK Egy édes, bájos, angyali lány! ÁGNES, MICHA, KECAL És az mondta ezt neked? VASEK Mondott sok szépet, kedveset, És azt, hogy engem úgy szeret! ÁGNES És ismered? VASEK Nem, még nem! (Elszalad) KECAL Ez nekem nagyon gyanús! ÁGNES, MICHA Ez nekem nagyon gyanús! ÁGNES, MICHA, KECAL Senki más, az a hitvány Jenik, Az csaphatta be őt! KECAL De jaj lesz neki még! ÁGNES, MICHA, KECAL De jaj lesz neki még! MÁSENKA (jön Krusinával és Katinkával) Nem! Nem! Ne, ne, ne, ne, ne, ne, nem igaz úgysem! Ki hinné róla el, ki hinné róla el?! Az én kedves Jenikem sohasem lehet ilyen álnok! KRUSINA És mégis így igaz! KECAL Mit nem hisz ez a lány? KRUSINA Hogy Jenik eladta őt. KECAL (mutatja a szerződést) Hát akkor ide nézz, Hát akkor ide nézz! Háromszáz tallért kap majd: Itt látható, annyit kért! MÁSENKA (sírva) Ó, milyen szörnyű árulás! Így csalódtam benne! Esküt tett rá, hogy értem él, Hogy engem szeret, hogy értem él! KRUSINA Most már végre tisztán látsz, Én drága gyermekem! Most látod, Mennyire nagy volt a szerelme. KECAL Most gyere és írd alá! Te is, Vasek! Hol van? KATINKA Ott csavarog a parton, Én innen látom őt. KECAL (meglátja Vaseket) Hej, Vasek! Hej, kis Vasek! Hej, Vasek! Hej, kis Vasek! Jöjjön már egy percre csak! VASEK (bejön) Mi... mi... mi... mi kell tőlem mindig? (Meglátja Másenkát) Ő... ő... vo... vo... volt a... a... az! KATINKA, ÁGNES, KRUSINA, MICHA, KECAL Másenka lett volna az? VASEK Ő... ő... vo... vo... vo... volt a... az! KATINKA, ÁGNES, KRUSINA, MICHA, KECAL Ez már nem lehet igaz! VASEK Ő... ő mondta, hogy szeret! Ő mesélt sok kedveset, Ő mesélt sok ke... kedveset! KATINKA, ÁGNES, KRUSINA, MICHA, KECAL Ez Másenka! Ő, aki feleséged lesz! Ez Másenka! Ő, aki feleséged lesz, Ki feleséged lesz, ki feleséged lesz! VASEK Ez tetszik énnekem, ezt tetszik énnekem! KECAL Most minden ellenkezés És minden vita nélkül Írjátok ezt alá! MÁSENKA Egy kis időt kérek, Amíg meggondolom. KATINKA, KRUSINA, KECAL Gondold jól meg, Másenka, Gondold meg! ÁGNES Gondold jól meg! KATINKA, KRUSINA, KECAL Nehogy jövendődet tönkre tedd, Jövendődet, jövendődet nehogy tönkre tedd! KATINKA, ÁGNES, KRUSINA, MICHA, KECAL Válaszd a boldogabb, a szebb jövőt! KATINKA, ÁGNES Ne félj hát, ne félj hát, Hanem válaszd inkább őt! KRUSINA, MICHA, KECAL Ne félj hát, Hanem válaszd inkább őt! KATINKA, ÁGNES, KRUSINA, MICHA, KECAL Gondold jól meg, Másenka stb. MÁSENKA Igen, jól meggondolom, jól meggondolom! (Másenka kivételével a többiek távoznak) Ó, mennyi baj és szenvedés, Hogy összetört a szívem! Hogy higgyem ennyire rossznak,... Bár mégis el kell hinnem! S ha így van, hadd mondja meg ő! Vagy nem tud róla semmit! Ha kell, hogy vígság nélkül éljem az életem, Hadd tudjam, miért? A képzelet mily édes volt! A szívünk mélyén forró nyár És szemünkben egy csillogó, Egy vágyódó reménysugár! Az álmaimban megjelent Egy boldog otthon, csöndes ház, De jött a fájó ébredés, S az álomképnek vége! Nem, ilyen sorsom nem lehet, Nem, nem, nem, nem, nem! Ilyen szörnyű sorsom nem lehet, Úgy sírnának a fák is, A föld is sírna énvelem, Ha csak ennyit ér a szerelem, A föld is sírna énvelem! Az édes nyár oly messze jár! A szemünkben a csillogó, A vágyódó reménysugár, Az édes nyár oly messze jár! JENIK (sietve jön) Másenka, várj! Másenka, édes kincsem, boldogságom! Hidd el, majd minden rendben lesz, És nem kell most már félnünk! MÁSENKA Menj el! Elhagytál hűtlenül. Szívtelen áruló vagy! Mennyire mélyre süllyedt a lelked, Mikor eladtál engem! Szólj, amit mondtam, így van-e? Igen vagy nem? Mást ne is mondj? JENIK Még várjunk, mindent megtudsz majd! MÁSENKA Nem várunk, válaszolj csak most, Mondd, igaz, amit mondtam? JENIK Hát legyen! Igaz, igaz, igaz! MÁSENKA Hát akkor menj, ne lássalak, De soha, soha többé! JENIK Csak azt engedd, Hogy megcsókoljam édes, drága arcod! MÁSENKA Közöttünk mindennek vége, És én Megszerettem Vaseket! JENIK Ha, ha, ha, ha! Ha, ha, ha, ha! Ez aztán szép lesz! Ha, ha, ha, ha! Ez már szép lesz! Ha, ha, ha, ha! Ez aztán csodaszép és bölcs és gyönyörű tréfa! MÁSENKA Te talán ki is nevetsz még? JENIK Értem én jól a tréfát! Hát figyelj, mindent elmondok... MÁSENKA Én nem hallgatlak többé! JENIK De büszke most a kisleány , De kedvesebb is lesz még! Hát így nevetnék akkor rád, Ha bármi rosszat tennék?! MÁSENKA Te aljas ember, szót se szólj, Az udvarlásod tedd el, Én nem nevetek többé rád, A csalfa lelked nem kell! JENIK De büszke most a kisleány, De kedvesebb is lesz még! MÁSENKA Te aljas ember, szót se szólj, Az udvarlásod tedd el! JENIK Hát így nevetnék akkor rád, Ha bármi rosszat tennék?! MÁSENKA Én nem nevetek többé rád, A csalfa lelked nem kell! KECAL (jön) Nézd csak, nézd csak, Az ifjú úr itt várja a pénzét. Csak egy kis türelemmel légy, Míg a szerződést aláírják, Meglesz az utolsó krajcárig! MÁSENKA Ó, te szégyenletes! KECAL No, és te, Másenka, Micha fiához hozzámész? JENIK Hozzámegy még ma! Senkinek másnak a felesége nem lehet, Csak neki, Micha fiának! KECAL Jó fiú vagy és megvan az eszed. MÁSENKA (Jenikhez) Te semmiházi rongy! (Kecalhoz) Nem, nem! Nem megyek én, Nem kell a férj ! Már akkor jobb lesz, ha meghalok! JENIK (Kecalhoz) Mit ad akkor, Hogyha én most rávezetem őt az igaz útra? MÁSENKA Hogyan? Te szeretnél erre rávezetni? Nem! Én még most sem hiszem. Hogy ily elvetemült vagy! Ily nyomorult! FALUSIAK (kar; beözönlenek) Hogy döntött Másenka, Hadd tudjuk már végre! Hova rak fészket a kismadár, A kismadár? Hogy döntött Másenka, Hadd tudjuk már! Halljuk hogy döntött Másenka, Végre halljuk már! MÁSENKA (magában) Megbosszulom az árulót, Hadd fájjon szíve értem! De rosszul tetted, de rosszul, Hogy így elbántál velem! (Hangosan) Úgy lesz tehát, Ahogy kívánták! FALUSIAK (kar) De jó, hogy most végre Nem sírdogálni látjuk őt, De tartsunk rögtön esküvőt! JENIK És én is hadd kiáltsam már, Hogy éljen, éljen még soká az ifjú pár! ÁGNES, MICHA (bejönnek) Ez Jenik! Te hogy kerülsz ide? JENIK Lásd apám, Messze földön kóboroltam búsan, egyedül, Ügy érzem, ideje van épp, Hogy én is hazatérjek már. KECAL Én nem hiszek a fülemnek! Mit mondott e szélhámos? Hogy ő Jenik, Micha másik fia? A háborúba nem ment el! JENIK Ahogy látja, Micha fia vagyok én. Nem voltam eddig katona, De éppen elég harcot mért reám a sors! ÁGNES Igazán nem lett volna sietős, Hogy haza gyere már! JENIK Hogy nem láttok engem szívesen, Azt úgyis tudtam jól! Ez énnekem nem fáj nagyon, Mert velem lesz a kedvesem, Ha Micha fia én vagyok. ÁGNES Hallod-e, mit kevertél itt?! JENIK Az írás, az elmondja majd A tervemet s a célom, De döntsön ő, és akit mond, Az lesz férje kettőnk közül. Szép Másenka, most válassz! MÁSENKA Ah, most végre mindent értek, Én kedvesem, tiéd szívem! KECAL Ki érti ezt? Ez nem lehet! Így kifogott ez rajtam! A reputációm s az ész Egyszerre most mind cserbenhagy! Még végül tökkelütött lettem! MICHA (Kecalhoz) A bölcsessége, látom elszállt, Mi maradt más? ÁGNES Kimondom nyíltan, higgye el, Csúnyán pórul járt itt máma kelmed! FALUSIAK (kar) Ha, ha, ha, ha, ha, ha, ha, ha! MÁSENKA, JENIK Kimondom nyíltan, kimondom nyíltan, Csúnyán pórul járt itt kelmed! FALUSIAK (kar) De csúnyán pórul járt, pórul járt itt kend, Ha, ha! Most pórul járt itt kend! ÁGNES Kimondom nyíltan, higgye el, Csúnyán pórul járt itt máma kend, FALUSIAK (kar) De csúnyán pórul járt itt kend, Pórul járt kend! Most pórul járt itt kend! KATINKA, KRUSINA A bölcsessége, látom, Gyorsan, gyorsan elszállt! KECAL Ki érti ezt? Ez nem lehet! MÁSENKA, JENIK A bölcsessége, azt már látom, Gyorsan, gyorsan elszállt! FALUSIAK (kar) Ha, ha, ha, ha, ha, ha, ha, ha! De pórul járt, de pórul járt itt kend! KECAL Reputációm s az ész Egyszerre cserbenhagy most mind! Ki érti ezt? Ez nem lehet! Ki érti ezt? Ez nem lehet! FALUSIAK (kar) Itt kend, itt kend de pórul járt, De pórul járt! (Kecal dühösen elszalad) (A színfalak mögül nagy zaj hallatszik) ELSŐ FIÚ (berohan) Meneküljetek, elszabadult a medve! MÁSODIK FIÚ (berohan) Vigyázat, erre rohan! VASEK (medvének öltözve) Ne... ne féljetek! Én vagyok a medve, é... én vagyok, Vasek! ÁGNES Te tinó! Mit csináltál itt? De szörnyű szégyen! Szedd a lábad, takarodj! És húzd le a maskarát! (Magával viszi Vaseket) KRUSINA Hallja, Micha szomszéd, Most már akárki látja: Vasek nem való férjnek, Nem nőtt be a feje lágya! Aztán meg, Jenik mégiscsak a fia, Úgy, mint a másik! KATINKA Most, amikor meglelte elveszett gyermekét, Ne várjon, és szépen béküljenek ki, Nos, kezet adjon rája, Hogy szent lesz ezentúl a béke! MICHA Azt mondom én is, gyermekem, Most szent legyen a béke! MÁSENKA, KATINKA, JENIK, MICHA, KRUSINA, FALUSIAK (kar) Minden jó, ha jó a vége, Tudja ifja, csúfja, vénje, Ebből az a tanulság, Drága kincs a házasság, a házasság! FORDÍTOTTA: BLUM TAMÁS