Igor Stravinsky Mennyegző Első rész Első kép MENYASSZONY-FÉSÜLŐ MENYASSZONY Hajam, hajfonatom, szőke hajfonatom! Az este még, tegnap még anyácska font be, Aj-jaj-jaj! Ó, jaj nekem! NYOSZOLYÓLÁNYOK Fésülöm, fésülöm Nasztaszja haját, fésülöm Tyimofejevna szőke haját. Aj, fésülöm újra meg újra és befonom, Piros szalagot fonok bele. Fésülöm, fésülöm Nasztaszja haját, fésülöm Tyimofejevna szőke haját, fésülöm, megfésülöm szőke haját, sűrű fésűvel fésülöm. MENYASSZONY Jött a könyörtelen házasságszerző asszony, nem szánt meg, nem sajnált engemet, tépte és húzta hosszú hajamat, ..tépte és húzta... tépte, húzta, hogy kétfelé válassza. ..hogy kétfelé válassza... Aj-jaj-jaj! Ó, jaj nekem! NYOSZOLYÓLÁNYOK Fésülöm, fésülöm Nasztaszja haját, fésülöm Tyimofejevna szőke haját. Aj, fésülöm újra és befonom. Piros szalaggal fonom, kékkel meg átkötöm, kékkel meg átkötöm. MENYASSZONY Hajam, hajam, szőke hajfonatom... NYOSZOLYÓLÁNYOK Ne szólj, ne szólj, fehér hattyú, ne kiálts a réten, ne sírj, ne bánkódj, Nasztaszjuska, ne bánkódjál, lelkem Tyimofejevna apácskádért, anyácskádért, s a csalogányért a kertben. Apósod, új apácskád, jó anyósod, új anyácskád néked mindig kedveskedik, Hvetyisz fiatalúr, Pamfiljevics kényeztet majd, kedveskedik, a kertedben csalogány dalol, cifra, ékes házadban, tágas, magas palotádban. Nappal mindig fütyül, az éjt meg átdalolja. Néked, néked dalol, Nasztaszjuska, a te kedvedben jár, csillag Tyimofejevna. Megvigasztal, aludni hágy sokáig, csak ebédhez ébreszt fel. Húzzad, húzzad! Faluról falura, muzsikás, húzzad, húzzad! Hogy a mi Nasztaszjuskánk vidám legyen, húzzad! Kő alól, fehér kő alól patak folydogál, patak csörgedez. Kő alól, fehér kő alól. Ütik a réztányért, hörpintgetnek, verik a dobot. Viszik ám Nasztaszjuskánkat, a templomba, esküvőre Tyimofejevnánkat. Kő alól, fehér kő alól patak folydogál . . . NYOSZOLYÓLÁNYOK, MENYASSZONY ?? Boldogságos Szűzanya, jöjj el a házunkba, segíts fésülni, hajat bontani... Fonjad be szép szőke hajamat, a tövénél szorosan, a fonatot gondosan, végébe köss piros szalagot. Nasztaszjuska haját, Tyimofejevna haját. Fésülöm, megfésülöm Nasztaszja haját... Szalagom, én szép szalagocskám, piros csokros szép szalagom, violacsokros szép szalagom. Második kép A VŐLEGÉNYNÉL BARÁTOK (felváltva) Boldogságos Szűzanya, jöjj el, jöjj a házunkba, segíts fésülni Hvetyisz fürtjeit, göndör szőke haját, Pamfiljics fürtjeit. Jöjj el, jöjj a házunkba, fésüld fürtjeit. Mivel kenjük, fésüljük Hvetyisz fürtjeit? Mivel kenjük, fésüljük Pamfiljics fürtjeit? Boldogságos Szűzanya, jöjj el, jöjj a házunkba, segíts fésülni göndör fürtjeit. Elmegyünk, három vásárt bejárunk, megfésüljük Hvetyisz göndör haját. Veszünk mi, veszünk mi provánszi olajat, megkenjük Pamfiljics göndör haját! Boldogságos Szűzanya... SZÜLŐK (felváltva) Estéről estére Ül Hvetyisz a cifra házban. Ül ott Pamfiljics, fürtjeit fésüli. Kié lesztek, kié, göndör fürtök? Aj, kié lesztek, göndör fürtök? Kié lesztek, kié, göndör fürtök? Kié lesztek, kié, göndör fürtök? Szép leányé lesztek, ti göndör fürtök, Nasztaszja Tyimofejevnáé. Becsüld meg Nasztaszjuska a fürtöket. Óvd és vigyázd őket, vigyázd őket, lelkem, Tyimofejevna. Itt a szűrt kvász málnalével! Göndörödnek immár Hvetyisz fürtjei, göndörödnek Pamfiljia szőke fürtjei. Óvd, vigyázd a haját! Igazítja, simogatja jó anyácska a fürtöket és így szól: „Légy te fiam fehér bőrű, piros arcú, piros arcú, vidám s gondtalan." És még így szól anyácska: „Tisztára fürösztelek, pirosra gőzöllek. Jó szárazra törüllek!" Kié ez a göndörödő szőke haj? Kié másé, szőke Hvetyiszé. Kié másé, jó Pamfiljicsé. Övé ez a szépen bodrozott haj. Dicsőség apjának, anyjának, mert derék fiat neveltek. Eszeset és értelmeset, tisztességtudót, szófogadót. VŐLEGÉNY Simuljatok szőke fürtjeim az én fehér orcámhoz, mutassátok mindenkinek, mily eszes és mily daliás vagyok. Fogadj engem, édes lelkem, Nasztaszjuska, lásd mily eszes, milyen daliás vagyok. KÓRUS Ezt a göndör hajat Moszkvában is megcsodálták. Boldogságos Szűzanya... Isten anyja, Szűzanyácska, mind az összes apostollal, mind az összes angyalokkal jöjjetek a lagziba! Uram, adjad áldásodat, add áldásod, jöjjetek a lagziba, jöjjetek a lagziba! VŐLEGÉNY Édesapa, édesanya, áldd meg a fiadat, hadd menjen a városba kőfalat bontani, lássa meg ott élte párját, álljon oltár elibe, csókolja meg a keresztet. Hol Hvetyisz ül... ott fénylik a gyertya lángja... Szűzanyának áldásával áldassék a házasodó fejedelem! Álljon arany korona alá. ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY Bámészkodók, nézelődők, naplopók, vándorbotos idegenek, menjetek hát, induljatok, hozzátok a menyasszonyt! KÓRUS Aj! Fehér hattyú tolla immár elhullott, Keresztelő Szent János! Cifra háznál immár elhullott, Keresztelő Szent János! Térdre hullott Hvetyisz szülőapja előtt, térdre hullott Pamfiljics szülőanyja előtt, hogy az Úrnak színe elé lépjen, szüleitől áldást kérjen a szent esketésre. Ahogy hajdan a keresztelőn, úgy álljon korona alá. Ti meg, Kozma és Damján, az esküvőn segítsetek. Áldjatok meg ifjútól az öregekig mindenkit! Áldd meg Isten, akik egybekeltek itt, mindkét báránykádat, mindkét báránykádat. Útonjáró Mikita, Mihály arkangyal, Jézus Krisztus áldd meg a keresztényeket, vezesd a korona alá. Aj! Áldd meg Uram, jó Istenem, áldd meg őket!... Jöjjetek a lagziba, jöjjetek a lagziba! Jöjjetek a lagziba! Szent Lukács jöjj a lagziba... add össze a két fiatalt, hadd legyenek egymáséi, add össze az ifjú párt, és áldd meg elsőszülöttjüket! Harmadik kép A MENYASSZONY BÚCSÚZTATÁSA KÓRUS Ahogy a fényes hold áll a ragyogó nap előtt, úgy járult áldásért kis úrnőnk felséges apjaura elé, felséges anyja, felséges anyja elé, mielőtt idegenbe menne. MENYASSZONY Áldj meg apám engemet, áldj meg a négy égtájnak fordulva, kenyérrel, sóval, a Megváltó képivel. SZÜLŐK Megfáradtak a hercegnő fürge lábacskái, gyertya oldalán sok viasz lecsurgott, szentkép előtt, apja s anyja előtt oly sokat álldogált. KÓRUS Megáldották már a szűzet, áldásukat adták a négy égtájnak fordulva, kenyérrel, sóval, a Megváltó képivel. Szent Kozma, jöjj a lagziba, Szent Kozma, Damján, jöjj a lagziba. A tisztaszobában, a tisztaszobában két galamb ül a díszpárnán. Szent Kozma, jöjj a lagziba, menyegzőt kovácsolj nékünk, erőset, szilárdat, egy életre szólót, ifjúságtól öregségig, bő gyermekáldásig. Kozma és Damján a pitvarban nézelődött és szögeket gyűjtött. A tisztaszobában, a tisztaszobában két galamb ül a díszpárnán. Töltenek és iszogatnak, ütik a dobokat, a réztányért ütik, verik. Szent Kozma, menyegzőt adj, tartósat adj, öregségig, bő gyermekáldásig. Kozma és Damján szögeket gyűjtött, menyegzőt kovácsolt. Te is jöjj el Szűzanya, Szűzanya, Boldogságos Istenanya, erős kötést adjál nékünk, mind az összes apostollal, mind az összes angyalokkal, és mint a komló a karóhoz, úgy fonódjon menten össze párjával a mátka. Hú-hú-hú!... A VŐLEGÉNY ÉS A MENYASSZONY ANYJA Kedves szülöttem, gyermekem, ne hagyj el, ne hagyj el engem, kesergőt, fordulj meg, fordulj, egyetlen gyermekem, térj vissza kedves szülöttem. Én drága, egyetlen gyermekem, etettelek, itattalak téged, térj vissza én egyetlenem, arany kulcsaidat selyemből font öveden felejtetted, egyetlenem. Én drága gyermekem... Második rész Negyedik kép LAKODALMAS ASZTAL KÓRUS Két szamóca addig, addig gurult, míg a kettő összetalálkozott. Ujjujujj jujujj, ujjujujujj jujujj! Piros szamóca, piros! Érett szamócácska, érett! Ujjujujujj! Egyik a másikat illőn üdvözölte, ott nőtt mindkettő egymás közelébe. Hvetyiszuska az egyik szamóca, szépséges Nasztaszjuska a másik szamóca. Búsan, búsan megyen Palagej Szpanovics, bánja arany gyűrűjét, bánja arany gyűrűjét, gyémántos arany gyűrűjét. Búsul, búsul, búsul Palagej, búsul Palagej, megyen Szpanics, megyen Palagej, megyen Szpanics. Szállott a szürke lúd, elszállott! Szállott a szürke lúd, elszállott! Hej! Két szamóca összetalálkozott, egyik a másikát illőn üdvözölte, ujjujujujujj, hej! Szállott a szürke lúd, elszállott, szállott a szürke lúd, hej! Szárnyával csapkod, lábával topog, hó hahó, hó hahó! A ház falát döngeti. Hóha! A násznépet ébreszti. Hóha! A VŐLEGÉNY APJA Itt van a mátkád! Isten adta mátkád. KÓRUS Ültess lent meg kendert. Mondtuk mi néked, Nasztyuska, megmondtuk! Készítsen mielőbb inget meg gatyát. Mondtuk mi néked, kedveském, megmondtuk! A MENYASSZONY ANYJA Én kedves vőmuram, általadom néked az én kedves leányomat. KÓRUS Ültess lent meg kendert, készítsen belőle inget, etesd, itasd, öltöztesd, adj neki munkát eleget. Vágd fel a fát, kérd a levest. Szeresd igaz szeretettel s verd el jól, ha kell. A násznép fölállott, pohárba bort töltött, pohárba bort töltött, körbe kínálgatott. Marját is kínálták. Igyál, lelkecském, egyél Haritonovna. Nem iszom, nem eszem, fülem is befogom. S ha eljőne Szimeon? Innék is, ennék is, fülem se fognám be. Ludam, ludam, messziről jött szürke ludam! Messziről jött szürke ludam, merre jártál, és mit láttál? Arra voltam én a kék tengeren, tavon, kék tengeren. Abban a tóban, kék tengerben fehér hattyú fürdött. Hó hahó, a tóban, kék tengerben. Volt-e hattyú a kék tengeren? Páros hattyút láttál-e ott? „Hogyne jártam volna tavon, kék tengeren, hogyne láttam volna hattyút." Fehér hattyú szárnya alatt párjával, fehér hattyú szárnya alatt párjával, Hvetyisz oldalához Nasztaszjuska búvik, Hvetyisz szárnya alatt Tyimofejevna. Két hattyú, két fehér hattyú úszik tavon, kék tengeren. Hó hahó, hó hahó, két fehér hattyú. ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY Aj, be ékes, díszes Nasztaszjuska! MENYASSZONY Derekamra arany övet vettem, gyöngyös rojtjai a földig érnek le. NÁSZNAGY Ej, te menyasszonynak borissza apja, pohár borért eladtak, elittad a lányod, pohár borért, egy kis pohárka édes mézért! KÓRUS Asszonyok, nosza siessetek, hozzátok a menyasszonyt, a vőlegény unatkozik! Szép leányok, sütő-főző boszorkányok, edénytörő méregzsákok, fehérhajú menyecskék, mind az egész asszonynép, ti is, kisgyermekek, kik a borsót dézsmáljátok, ágyásokat szétrúgjátok, daloljatok! Hvetyiszuska mondja: ágyba bújok! Nasztaszjuska így szól: én is veled. Hvetyiszuska mondja: keskeny az ágy. Nasztaszjuska így szól: megférünk ott. Hvetyiszuska mondja: hideg a paplan. Nasztaszjuska így szól: megmelegítjük. Így dalolunk Hvetyisznek, fényes sólyom Hvetyisznek, és szép fehér hattyújának, Nasztaszja Tyimofejevnának. Hallod-e, jó Hvetyisz úr, hallod-e Pamfiljics, néktek énekelünk, dallal megtisztelünk. Ne heveréssz patak partján, ne üldögélj a kuckóban Szaveljuska. Tedd a dolgod Hvetyisz lakodalmán. Ó! VENDÉGEK Hej, de fogy a sok bor, nagy a vigadalom... Hej, de vidám ez a lakodalom minálunk, asztalnál a vendégek bort isznak és mézet, szépen beszélgetnek. Kilenc hordó áll benn sörrel tele, a tizedik hordó borral tele. Viszik Nasztaszjuskát, viszik idegenbe. Tudja ő jól, hogy kell élni ott a messzi idegenbe! Aki engedelmes, más helyen is az lesz. Jó sora van mindenhol az engedelmes lánynak. Öregember, gyermek előtt mély meghajlás jár, ifjú menyecskéknek annál is mélyebb. Széles utcán, széles utcán végestelen végig, délceg ifjú sétálgat, fejebúbján félrecsapott hetyke sapka. Zöldleveles kis kertben Násztya mögött megyen, nézi, lesi Hvetyiszuska az ő Nasztaszjáját: Az én Nasztaszjám járása tipegő, új a bundácskája hódprémes szegéllyel, BARÁTOK Szemöldöke fekete! EGY BARÁT Ugyan már, kedves bátyuska, igyál egy pohárral! Lepd meg a fiatalokat. BARÁTOK, ASSZONYOK Az ifjú párnak sok minden kell, saját házban szeretnének lakni, gyarapodni vágynak: a szögletre fürdőt építenek, elmész majd és jól megfürdesz, azután így dicséred őket: hát így élnek a mi fiataljaink! KÓRUS Csókot, hej! Jaj, nem ihatunk! Ejnye, ugyan már, csak egy pohárkával, s ajándékot nekik! Szemrevaló a menyecske, egy rubelt is adnék érte, de a beavatás után megér két rubelt is talán. Kiöntött a Volga folyó, zúg az ár, vőmuram meg a kapuban sírdogál: „Aj, be kár, aj, be kár, ötről hatra nem jutsz már, de ha megbecsülöd magad, hat is meglesz, higgyed el." EGYIK VŐFÉLY Hej legények, nem látjátok, hogy a leány párocskáját böködi... A pitvarba hívja! Ha már leányt adtatok, ágyat is adjatok! MIND (felváltva) Ágyam, ágyacskám! Az ágyamon dunnácskám, dunnácskámon párnácskám, takaró alatt a derék legény. Ágyra szálltak a verebek, veréb búbol verebet. Hvetyiszuska Nasztaszjuskát csókolja, karja közé veszi, szívére szorítja. Puha ágyon, puha ágyon pihe dunna meg a párna, derék ifjú Hvetyiszuska, Hvetyisz Pamfiljevics csókolja, becézi, karja közé veszi, kézen fogja, szívére szorítja: „Lelkem, kis feleségem, nappali gyönyörűségem, éjszakai játszótársam, olyan szépen fogunk élni tevéled. irigyelnek minket majd az emberek." Dalos Rimma és Bojti János fordítása