Luigi Cherubini MEDEA KREÓN, Korinthosz királya GLAUKÉ, a lánya IÁSZÓN, az Argonauták vezére MEDEA, Iászón felesége NERISZ, Medea bizalmasa Az őrség parancsnoka Két szolgáló Első felvonás Kreón palotája Korinthoszban, a tenger partján. A háttérben horgonyoz az Argó hajó. ELSŐ SZOLGÁLÓ Hogyan? Hisz már megkoronázni készül vágyadat Ámor, s szemeiden még mindíg ily súlyos bánat ül? Fel hát, légy vidámabb, örvendezz vélünk együtt: Az Ég megadja néked minden drága kegyét. MÁSODIK SZOLGÁLÓ Holnap, midőn az égen a hajnal a viruló honi táj fölött felkél a nappal együtt, Hymen és Ámor szolgálatodra rendeli azt a szívet, mely szeret, imád téged. KÓRUS Hogyan? Hisz már megkoronázni stb. GLAUKÉ Oh jaj! örvendenék én, ám a holnaptól félek; az égi istenek hiába szórják reám a szerelem édes örömét. Gondolataimban Hymen immár csak kínt jelent: Hymen számomra holnap keserű könnyek forrása lesz! ELSŐ SZOLGÁLÓ Űzd el magadtól messze e baljóslatú érzést, add szíved boldogan át a szerelmi örömnek: a kísértő, keserű bánat nem más, csak kósza felhő, nem vonhatja homályba ily szép nap ragyogását. ELSŐ ÉS MÁSODIK SZOLGÁLÓ, KÓRUS A gonosz, kegyetlen látomást Hymen feledteti, Ámor a hű szívek kínjainak jó orvosa. Csak képzelgés, csak álom az, mi bántotta szívedet: Hymennek van hatalma új örömre gyújtani. KÓRUS E gyötrő kétkedés távozzon messze tőled a Szerelem szelíd istene hallotta fent imádat, sosem remélt hiába az, ki Ámorhoz könyörgött. GLAUKÉ Engedek a jószándékú kérésnek, drága barátok, megnyugtatjátok szívem! És te, aki mennyei sorsot ígérsz, nekem, ó Ámor, légy hű hozzám, légy hű a szívhez, mely remél. Oh jöjj hozzám, Ámor! Szűntesd meg fájdalmamat: csak tebenned bízik hűséges Glaukéd. Jöjj! borítsd el érzékeimet, jöjj! lobbantsd fel a szívem isteni tüzeddel! Ámor, lángodat gyújtsd fel, szerelem, szállj le hozzám! Boldoggá csak te tehetsz! Szállj le hozzám: csak általad leszek boldog majd egy napon. Oh, szerelem szép tüze, te élessz föl újra engem, látom már, sugarad messze űzi a rút kétkedést. Szállj le hozzám, jöjj, Ámor! Szívem csak általad boldog! Mindíg maradjon tőlünk távol a végzetes, sötét varázslónő, aki bűbájjal tartotta fogva egy hős nemes szívét! Látása és haragja ne zavarhassa szerelmünket! Hymen nyújtson enyhet nékünk! Oh jöjj hozzám, Ámor! stb. Ha te leszállsz hozzám, Ámor, szívemből eltűnik a kétely; Csak te adhatsz, nékem reményt, hogy ne rettegjek többé. Nem, Medea nem tépheti szét már az édes láncot, Iászón fölött ereje Medeának nem lesz többé. Végzetes varázsereje legyőzetett, legyőzetett. Jöjj, ó jöjj, szerelem, csak benned bízik e szív! KREÓN (jön Iászónnal) Nem, ne félj, bízzál szavamban! Fiaid életét megvédelmezem. Kedvesek ők, s még bűntelenek: ők bűnhődjenek tán az anya vétkéért? GLAUKÉ (Kreónhoz) Gondterhelt arccal jössz felém; s nékem szenvedés a hosszú várakozás! KREÓN Tudod, hogy Iászón gyermekeit neveltetésre a templomba adtam. Nemes, lángoló szívű az én hűséges népem: tud gyűlölni és szeretni, s most az aljas boszorkány vesztét kívánja. De mivel az anyát el nem érheti, jogos haragja a fiúkra sújtana le. GLAUKÉ Mentsd meg őket, atyám! KREÓN Kedves zálogul kaptam őket egykor, és hű barátként megmentem őket. IÁSZÓN Oh király, hódolnak neked a hős argonauták az aranygyapjút hozván: ó engedd, hogy e szép kincset tisztelettel a szépséges Glauké lábához helyezzük. Kreón és Glauké trónra ül; az argonauták elvonulnak előttük, diadalmenetben hozva az aranygyapjút és az Argó hajó képmását. KÓRUS Szépséges Glauké, a nagy Iászón a hős kaland zsákmányát eléd teszi; dicsőségét, babérjait tisztelettel néked ajánlja az aranygyapjúval, mit Kolkhiszból elragadott. GLAUKÉ Ah, Kolkhisz! KÓRUS Szépséges Glauké stb. GLAUKÉ Kolkhisz, végzetes név! Oh gyászos előérzet! IÁSZÓN Mi történt? milyen bús gondolattól borult el szép szemed? KREÓN Mi az, mi bánt? Mért sápadsz el? GLAUKÉ Oh jaj, e hősi tett fényében csak élesebb a kín! Kolkhisz a végzet földje, hol a sárkányt legyőzték: Medea hatalma leigázta a szörnyet. E nő nemsoká eljő, Iászónt visszakövetelni: könyörgéssel, csellel él majd, s ha fenyegetés se használ, e varázslónő sötét hatalma országunk, trónunk összezúzza! IÁSZÓN Jó Glaukém, megszűnt már hatalma: nem, nem, hiába harcol szerelmünk ellen. GLAUKÉ Védelmezőm te vagy: a veszélyben te bátorítasz engem. IÁSZÓN Most, hogy nem látom többé azt a kegyetlen asszonyt, ki szégyenem, bánatom volt. Hosszú rabságom emléke messze tűnt, sorsom megújul. Hymen volt bánatom, örömöm lesz most Hymen! Lábaidnál a boldog Iászón ím esküszik: emberi erő többé nem téphet tőle el. KREÓN Oh, túl sokáig zavarja már lelkünket a kétség: segítséget csupán az ég irgalma nyújt. Az istenek dolga a szent kötéseket óvni: előttünk nászotoknak jövője ismert már. KREÓN Nászt kötő istennők, őrző istenek, gyermekeim fölött őrködjetek; szálljon reájuk mindenkor a ti kegyetek. Ne vessétek meg, istenek, imámat. Hadd legyen boldog gyermekeim násza: így lesz az én boldogságom is teljes. Legyen boldog a nászuk, s a legboldogabb apa én leszek. KÓRUS Szerelem istene! drága Hymen! Szállj le, szelíd hatalommal fűzzön össze minket láncod! Halld meg, Ámor, dicsőítő dalunkat, fűzz körénk édes köteléket, Ámor! GLAUKÉ, IÁSZÓN, KÓRUS Jöjj. Hymen, édes Hymen! A szép szeretők szívében gyújtsd fel az isteni lángot, fejüket koronázzad hervadhatatlan mirtuszággal. Drága örömet ígér a szerelem, de csak te adhatsz a szívnek nyugalmat; csak benned, beteljesült szerelem, benned lel a szív nyugalmat. AZ ŐRSÉG PARANCSNOKA (jön) Nagyúr, egy asszony áll küszöböd előtt. Megjelenése különös, titokzatos; arcát sűrű fátyol fedi, ajkán kurta és kemény a szó. KREÓN Neve? AZ ŐRSÉG PARANCSNOKA Nem tudom: magasba emelt karral fenyegetőn állott Uram! Íme, itt jő: megmondja ő maga! MEDEA (arca előtt sűrű fátyol) Ez a hely, hol oltalmat mer a hitvány? Itt lel szerelmi gyönyört az áruló? IÁSZÓN Ah! Ez a hang! KREÓN Ki vagy? MEDEA (fátylát hátraveti) Én? Medea. GLAUKÉ, IÁSZÓN, KREÓN Medea! KÓRUS Jaj, Medea! MEDEA Nem, ó nép! ti ne reszkessetek! Bízzatok bennem: (Iászónra és Glaukéra mutat) Miattuk jöttem én! KÓRUS Űzzük el a gonoszt! Jaj, nem! meneküljünk, szerencsétlenséget hoz reánk! MEDEA (Iászónhoz) Oh, hát beszélj! Miért állsz némán? Nincs egy szavad sem hozzám, hitvesedhez? KREÓN Miért jöttél országomba? MEDEA Azzal az erővel, mit a fájdalom ad! Szent jogommal, melyből kifosztanak! Mert Iászón enyém! IÁSZÓN A tiéd? Én? Egykor talán bűbájjal megkötöztél, de tőled már magam eloldtam! KREÓN Medea, menj! Halljad parancsom, ehhez tartsd magad! Ma még reád mint szabad emberre süt le a nap: ám hajnalra már rabként találna itt! MEDEA Fenyegetőzöl? Fenyegetek én is. Ha Iászón férje lesz Glaukénak, leányodnak, íme esküszöm: tőle elszakítom új asszonyát, s megkínzom, hogy belehal! KREÓN Reszkess előttem, gonosz nő, gaz varázsló! Álnok, kegyetlen asszony! Kreón hatalma itt végzetes bűverődnek hamar végét veti. Reszkess, mert immár lesújt reád a végzet: a még nálad is könyörtelenebb bosszú fejedre sújt. Lábad alatt megnyílik a pokol szörnyű mélye! Holnap lesz végső napod! Gonosz, kegyetlen varázsló, szívtelen, bűnös asszony, téged az alvilág követel magának, reszkess hát, gonosz asszony! Holnap lesz végső napod! GLAUKÉ Boldogtalan! KÓRUS Óh istenek! KREÓN Reszkess, vészt hozó asszony. sötét, kegyetlen varázsló, Gaztetteid sorának végét vetem. GLAUKÉ Oh, boldogtalan. KREÓN Gonosz asszony, a poklok mélye vár rád! Holnap elnyel téged a poklok mélye! Reszkess, mert immár lesújt reád a végzet! GLAUKÉ Oh ég, te menthetsz meg csupán! KREÓN Elérkezett utolsó napod! KÓRUS Oh ég, Glaukét csak te mentheted meg! KREÓN Ím, eljött végzeted napja! Vészt hozó, gonosz asszony, kegyetlen, keserű kínokkal vár téged az alvilág! Halálos végzeted napja eljött! Reszkess immár! stb. (Kreón és Glauké el) MEDEA Hallgatsz, Iászón, szemed némán a földre szegzed? Kemény küzdelem dúl benned: az új s a régi szerelem csatázik szívedben. IÁSZÓN Már nem! Önmagam árulója lettem a napon, melyen néked szerelmet fogadtam. Vitézi voltom megtagadtam, tisztességem sárba vetettem! MEDEA Minden szavad hazug és szívtelen. Méltatlan Iászónhoz! Emlékszel még a napra, mikor először láttál? Együtt álmodoztunk itt, lenn a földön, égi gyönyörről, s hogy összefűz örök, szent szerelem! Nem őriztelek, nem védelmeztelek tán? Nem én törtem meg ellenségeid hatalmát? Királyi jobbom nem adtam neked? Gőgös voltam talán? Fivéremet nem áldoztam fel érted? Iászón, hallgass meg még egyszer! Gyermekeid édesanyját legyőzve, megtörve látod, s ki érted lett gonosszá, azt te magad űzöd el! Tudod, hogy ő hajdan hogy szeretett, te kegyetlen, és néked is drága volt ő egykor, ó te kegyetlen! Magányosan áll itt, nem szeretve, eltaszítva, fájdalmasan: ha te nem kerülsz utamba, még jó lehetnék, ha te nem jöttél volna, jámbor szívű lehetnék! Szívem nem ismerte még a szörnyű szenvedélyt, nékem az éjszaka jó álmokat hozott, s szelíden tündökölt felettem a nap! Akkor még boldog voltam, apám volt, otthonom volt: érted áldoztam mindent! térj hozzám vissza, férjem! Kegyetlen, már semmi, csak te kellesz nékem! Haragomat elfelejtem, Medea könyörög hozzád, Medea lábad elé borul! Irgalom! Nagy szerelmemért, mit irántad érzek, irgalom! Oh, térj vissza hozzám, légy újra hitvesem! Térj vissza hozzám! Irgalom! IÁSZÓN Hiába fenyegetés, kérés, fájdalom: távozz, innen el! Kreón intő szavát jó lesz megszívlelned. Rám vár a boldog hajnal imádott Glaukém nászi ágyán. MEDEA Szívtelen ellenségeim, s te, ravasz vetélytárs, kik meggyötörtök engem! Az alvilág urait tanúul megidézem halálos esküszómhoz, az Olümposzi istenekkel együtt! Ezt a hitszegő nászt egyikük sem áldhatja meg! E nász meg nem köttetik, esküszöm az istenek előtt! Ezt a hitszegő nászt .stb. IÁSZÓN Be ne váltsátok, ó istenek, a gyászos fenyegetést! Sértetlenül őrizzétek meg bosszújától a királyt! A királyi házat, a megszentelt földet, mindenkor védjétek meg, ó istenek! MEDEA, IÁSZÓN Végzetes aranygyapjú, keserű diadal, dicsőség! Mennyi vérrel, mennyi könnyel fizetünk érted még! MEDEA Hogy meggyötörjem e hűtlent, kit megvetek, a legsötétebb borzalmakra taníts meg, ó, Kolkhisz! IÁSZÓN Ádáz, véres boszorkány, szívem megtagad, kegyetlen! Távozz, távozz el innen, itt megtorlás vár reád. MEDEA Elfutni innét? IÁSZÓN Távozz innét el! MEDEA Elfussak? IÁSZÓN Itt megtorlás vár reád. stb. Menj! MEDEA Elfussak? Ah, futni innen? Ha tehát ez a sorsom, Medea futása szívedet tépi el! Kegyetlen! MEDEA, IÁSZÓN Végzetes aranygyapjú, keserű diadal, dicsőség! stb. IÁSZÓN Hatalmas a király, rettegned kell haragjától! Korinthoszt és királyát, ó mentsétek meg, istenek! MEDEA Menyegződnek napja nem virrad fel soha! MEDEA, IÁSZÓN Oh, te végzetes aranygyapjú! Mennyi fájdalmat hoztál ránk! Nemes hősök végzetes erénye, mennyi fájdalmat hoztál! Végzetes aranygyapjú! Második felvonás Kreón palotájának egyik szárnya; széles lépcsősor, Juno temploma a háttérben. MEDEA Nem bírom elviselni, szörnyű e sérelem! A gyermekeket eltépik anyjuktól! Eltűrtem egy hazugtól a gyalázatot, s a száműzetés semmiség már nekem, de ezt a kínt nem bírom elviselni; hogy arra tanítsák fiaimat; anyjukat gyűlöljék, ezt a fájdalmat nem bírom el! NERISZ Oh jaj, úrnőm! MEDEA Mi hírt hozol? NERISZ A palotához üvöltve tódul a felzavart, haragvó nép! Félelmetes szóval rémes bosszúért kiált: Medea vérét akarja. Nyomodban jár a sötét gyűlölet! Számkivetett a földön, elátkozott az égben! Ne késlekedj, siess! Menekülj, vagy elvesztél! MEDEA Maradok! NERISZ Maradni akarsz? ó istenek! Itt jön ő! már itt van Kreón! KREÓN Menj, távozz el a földről, mert a nép jogos haragja immár fejedre zúdul! Menekülj! ma még megvédelmezhet karom: holnap talán már nem tehetem. MEDEA Ha súlyos gyásznak lettem okozója, én uram, csak tőled, nemes király, nyerhetek megbocsátást; benned bíztam, ezért maradtam itt! KREÓN Ne tovább! ki mindazt a szörnyűséget elkövette, ha könyörög is, nem hisz neki senki! MEDEA Adj legalább, kegyelemből menedéket Medeának! Egy rejtekben meghúzódva magányosan halok meg, s boldog leszek, ha olykor láthatlak majd, gyermekeim, ha megölelhetlek titeket! Elfelejtem Iászón hazug esküvését! Elfelejtem Iászónt, ki megszegte esküjét. KREÓN Álnok hízelkedéssel megtévesztesz, azt hiszed? MEDEA Lábad előtt könyörgök: uram, hallgasd meg esdeklő szavamat: gyermekeidre kérlek, király, irgalmazzál nekem! KREÓN Távozz országomból! MEDEA Add meg ezt a kegyet, adj menedéket, uram! KREÓN Hagyd el országomat! Semmi nem hajlít meg engem! MEDEA Phaszisz drága partjai, ó, távoli hazám! Minden jónak, mit elvesztettem, keserű emléke! KREÓN Gonosz nővér! Méltatlan gyermek! távozz! Hagyd el országomat! MEDEA Irgalom! Irgalom! Oh, adj menedéket! KREÓN Távozz! Nem hajlíthat meg semmi, nem kegyelmezek soha! Nem! Nem kegyelmezek soha! stb. MEDEA Istenek királya! Istenek királya! Ki e fájdalmat mérte rám, ne kerülhesse el soha ítélkező tekintetedet! NERISZ Menekülj ! KÓRUS Tedd semmivé, Zeusz, e nő gyászos jóslatát! A gonosz jósige napja ne virradjon fel soha! Nem, soha ne virradjon a gyász napja ránk! NERISZ Csillapítsd, ha lehet, végzetes dühét, ó ég! stb. MEDEA Arcra borulva lábad előtt esdeklek, ó uram, hallgass meg, ó királyom! KREÓN Álnok hízelkedéssel megtévesztesz, azt hiszed ? MEDEA Uram, hallgasd meg könyörgésem! Gyermekeidre kérlek, ó király, essék meg rajtam szíved! KREÓN Távozz el országomból! MEDEA Adj nekem menedéket! stb. KREÓN Nem! Hagyd el országomat! Nem hajlíthat meg semmi! MEDEA Hát jó! elveszítek mindent, meghajlok a halál előtt. Száműzetésbe távozom, sorsomat elfogadom, amit hitvesem szán nekem! Ám kérlek: haladékul csak még egy napot adj; jaj, szomorú szívem hadd szoktassam végzetéhez. KREÓN Még egy napot csak azért kérsz, hogy új gaztettet kövess el! MEDEA Mit árthatnék neked, mikor szívem fájdalom tépi? Hogy tagadhatnál meg bánatomtól egy napot? KREÓN Tudom, hogy a szánalom még vesztemre is lehet, ám tudom: nem él szívemben a zsarnokok szigora. Egyetlen napot engedek, és legyen meg így az istenek akarata. MEDEA, NERISZ E nemes jóságodért jutalmazzon meg az ég! KREÓN Engedékenységem miatt most győztél, de még új kín is szállhat reád! Ha még harmadnap is országomban talállak, jaj lesz neked! Kegyetlen büntetés vár. MEDEA Oh apám! honi földem! Hazám, drága Kolkhisz! KREÓN Nemsokára visszatérhetsz Kolkhiszba, hazád árulója! KÓRUS Add végre vissza nyugalmát hazánk szent földjének! MEDEA Istenek királya! halhatatlan Zeusz! Ki e fájdalmat hozta rám, ne kerülhesse el soha ítélő tekintetedet! NERISZ Ó, nem, az égre! KÓRUS Tedd semmivé, Zeusz ,seb. (Kreón kíséretével el) NERISZ Medea! Oh, Medea! Erejének vége, összetört! Nem is hall engem! Ki szenvedett még annyit, mini te, Medea? Elválasztva hitvestől, gyermektől, idegen föld keserves vándora, békét keresel, ám soha nem találod! Fájdalmadnak csak az én szívem nyitva: bármerre mész, én hűséggel követlek. Csak együtt sírhassak veled, minden gyászt, minden fájdalmat véled megosztok én. Igen! a balsorsban hű maradtam, hű leszek hozzád a halálban is! Míg élek, hű leszek! Drága, boldogtalan királylány, ki tudná megtagadni a sírást sorsodon! Boldogtalan! Boldogtalan! Mily kegyetlen volt hozzád a végzet! Én mindig melletted leszek. Veled sírok, veled megyek, hűségesen követlek! Egyre követlek, hűséggel, a halálban is híven, mindig híven. MEDEA Kreón nekem csak egy napot ad? Hát jó! Medeának elég lesz! Meghal! Vesszen a vetélytárs, ki legszebb örömöm elrabolta! Nem! Még iszonyúbban, borzalmasabban sújtok le rá! Keserű gyalázatomhoz legyen méltó a bosszú! Oh! ha Iászónnak apja, vagy testvére volna... Hogyan? Hát nincsenek gyermekei?... Ah, hová ragadsz, el, háborodott szívem? NERISZ Menj, Medea! sötéten, fenyegetőn jő hozzád Iászón! MEDEA Én is szólni kívánok vele! (Nerisz el) IÁSZÓN Furcsa hírt hallottam az imént! Még egy napot adott neked Kreón Ugyan mi végre? Mit ér egy nap neked? MEDEA Gyermekeim szeretetét add vissza! IÁSZÓN Nem, inkább véremet, életemet, mint neked adni a drága ártatlan kicsinyeket! MEDEA (félre) Oh öröm! Még szereti őket! Már tudom, mit tegyek! Színlelés! most csak te tudsz segíteni! Hazudni, rajta! MEDEA (sírást színlelve) Gyermekeim, kincseim, gonosz sorsom távol vet tőletek! Oh jaj! nem vagytok már enyémek, Soha többé nem látlak. Soha nem szabad már titeket szívemre szorítanom! Tőletek távol élek, apátok így kívánja: nélkületek halok meg, többé veletek nem leszek, nélkületek kell élnem, Iászón így akarja! Messze távol halok meg, soha többé nem látlak! nem lesztek velem soha. IÁSZÓN Még egyszer örülhetsz a drága gyermekeknek: Amíg indulnod nem kell, ők melletted maradnak! MEDEA Ah, uram, nagylelkűséged soha feledni nem fogom! Oh, drága kincseim, még megláthatlak egyszer, igen! láthatlak újra, szerelmem drága gyümölcsei! Szerelem! Oh emlékezés! IÁSZÓN Oh fájdalom! szívem nagy bánata! MEDEA Oh, igazságos Végzet! IÁSZÓN Oh, fájó emlék! MEDEA Átkos száműzetés! IÁSZÓN Hiába próbálok szabadulni attól az emléktől. MEDEA Drágán fogsz megfizetni hamis sóhajomért! IÁSZÓN Hiába próbálok stb. MEDEA Drágán fogsz megfizetni e színlelt fájdalomért! Oh isteni igazság! IÁSZÓN Oh régmúlt édes szerelem! Szívemben súlyos fájdalom! MEDEA Átkos elűzetés! IÁSZÓN Hiába próbálok szabadulni attól az emléktől: Nem tudom elűzni azt a gondolatot. MEDEA Drágán fogsz megfizetni színlelt sóhajaimért! stb. IÁSZÓN Nemsoká az oltárhoz jön a király az áldozatra; fiaimért imádkozik a jóságos istenekhez; én arra kérem az eget, legyen Medeához kegyes! MEDEA Távozol hát, Iászón? Hát így hagysz engem el? Szomorú búcsú! vad fájdalom! IÁSZÓN Légy boldog mindenkor! MEDEA Tőled távol, kegyetlen, mi örömöm lehet? IÁSZÓN Oh, az anya sírása! MEDEA Köszönet néktek, igaz istenek! IÁSZÓN Hiába próbálom azt az emléket elűzni, Hiába próbálom elfeledni az egykori édes szerelmet. stb. MEDEA Drágán fogsz megfizetni színlelt sóhajaimért, a hamis fájdalomért stb. MEDEA Hamar hajoltál könyörgésemre, keserű könnyet hullatsz még ezért! Jó Nerisz, indulj, hozd ide fiaimat! NERISZ De félek, hogy Iászón... MEDEA Ő tudja már! Enyémek e napon. NERISZ Miért hívtad újra fiaidat? Viszontlátva őket, súlyosabb fájdalom vár rád! MEDEA Hallgass: teljesítsd Medea végső parancsát! Ismered a peploszt és a fejéket, alvilági varázslatom eszközeit Phoibosz Apollón ajándékozta nékem. Glaukénak nászajándékul kell most elvinned őket! NERISZ Ajándékot küldesz annak, ki szívedet összetörte? MEDEA Titkomat nemsokára megtudhatod! Siess! Medea és Nerisz az előtérben; Kreón, Iászón, Glauké, papok és a teljes kíséret a templomba mennek. Kihallatszanak a himnuszok. MEDEA Oh gyászos ének! Magasztos hangok közt a menet a templomba lép! Végzetes öröm! hiába zengtek győzelmi dalt: ajándékom halállal terhes! Jöjj, Nerisz! (Medea és Nerisz elrejtőzik egy oszlop mögött) KÓRUS Szerelem istene, jöjj le az égből! Szállj le virágkoszorúval ékesen. MEDEA Legyen e dal örökre átkozott! KÓRUS Szerelem istene stb. Ámor isten, légy kegyes: ajándékunk fogadd el. MEDEA E dalok, jaj nekem! Oh pokoli düh! KÓRUS Édes égi isten! Teljesítsd a szerelmi esküvést! Koronázd meg, édes Hymen, ezt a boldog napot! MEDEA Hallgasd meg az én imámat is, ó isten! KÓRUS Édes égi isten! stb. KREÓN Hallgasd meg imám! GLAUKÉ Halld a hű esküszót! MEDEA Rossz diadal lesz ez neked! Ha fejékem felöltöd, elszáll az álom, és hozzád jő a halál! KREÓN Hallgasd meg fogadalmam! GLAUKÉ Szálljon hozzád az eskü! IÁSZÓN Hymen, halld meg imámat, őrizd gyermekeimet! MEDEA Dühöm elpusztítja boldogságtokat, ereje eget-földet elsodor! KÓRUS Koszorúzd fürtjeidet szent mirtuszággal, szállj le hozzánk, édes Hymen, hallgasd meg imánk, szerelem istene stb. MEDEA Ámor, itt állok én is, oltárodhoz közel: Hozzád jövök, számonkérem a hűséget, mit Iászón nékem esküdött, s mit Iászón megszegett! (A menet elhagyja a templomot és lassan átvonul Kreón palotájába) KÓRUS Koszorúzd fürtjeidet szent mirtuszággal, szállj le hozzánk, édes Hymen, hallgasd meg imánk, szerelem istene. Jöjj a boldog esküvőre, édes Ámor! Drága Hymen, szállj le hozzánk, tedd halhatatlanná esküvésük erejét. stb. MEDEA E hitvesi esküt egykor te nékem adtad! Ámor! Bosszúmat segítsd! Hymen! Ez esküt egykor csak nékem fogadta nevedben a hűtlen! Mosolyogj le dühömre! Ámor, nevess velem! (Medea az előtérben álló oltárhoz rohan, letép róla egy fáklyát) Harmadik felvonás Hegyoldal, a háttérben templom. Jön Nerisz és a két kisfiú; megállnak a templom előtt, meghajolnak, majd belépnek a palotába. Medea lassan jön lefelé a hegyoldalon. MEDEA Istenek, idézlek, alvilági istenek! Mind, kik szolgáltátok szándékaim, erőtök még egyszer segítsen nékem: jöjjetek művem beteljesíteni! Sötét halál, fátyladdal borítsd be az eget, sújtsd le a népet és a királyt a szörnyű pusztulásba! Oh drága gyermekek, mérhetetlen szenvedésem! Kiket itt feláldozok a gyűlölet sötét istennőinek, ne szálljon fejemre kiontott véretek! Mert apátok az, aki megöl! A gyalázatost föld be ne fogadja, ég eltaszítsa! Már jönnek... ó jaj, mi gyötrelem! Hogy dobog ez az anyai szív! Természet, hozzám most már hiába szólsz. Halniok kell, nem szabad hitvánnyá lenniök! Már kijelölte őket áldozatul a szörnyű Erinüsz! Nekem már csak az ő szava parancs! NERISZ Akaratod teljesült, Medea: Glauké megkapta a peploszt, fejéket. Köszöni néked... de miért hallgatsz? Nézd: a gyermekeid! MEDEA Fiaim! Oh! (a gyerekek anyjukhoz szaladnak; az ellöki őket) El! Messze el! Kígyók, menjetek tőlem! Ne öleljetek, megfojtotok! NERISZ Mit beszélsz? MEDEA (simogatja a gyerekeket) Ilyen az ő nézése is! Az álnok Iászón tekintete! Haljatok meg! (megragadja a gyerekeket, felemeli a tőrt; az kihull a kezéből, s Medea sírva átöleli a kicsiket) Nem, drága fiaim, nem! NERISZ Oh égi istenek! Mit cselekednél? Felemelnéd kezed önnön véreid ellen? Térj magadhoz, Medea, térj magadhoz! Az ártatlan szenvedjen a gonosz helyett? MEDEA Legyőztek immár! Lelkem harca elcsitult, pilláimra végre visszatértek a könnyek. Újra látom őket, újra keblemre szorítom! Nem gondolok már a szívemben égő fájdalomra: csak a boldog napokra gondol megenyhült szívem ! A szívemet tépő, vad fájdalom szörnyűségét semmi sem győzi le: ó fiaim, úgy szeretlek, én kincseim, és szívetek átjárta volna tőröm! Oh, égi istenek! Oh, szent Igazság! Ti tettétek, hogy kezem lesújtani nem tudott, hogy embertelen dühömnek lángja lelohadt. Adjátok istenek: ne is gondolhassak soha erre a rettenetes őrültségre! Ne engedjétek, hogy őket meggyötörjem! Messze távozzék tőlem e rémes örjöngés! Öljétek meg szívemben a szörnyű Fúriákat, igaz istenek! Haljon meg átkozott szerzője kínjaimnak! Bűnhődjön, szenvedjen ő, megnyugvásomhoz ez elég lesz, Esküszegő! Ah! Ó, ha Iászónra gondolok, újra fellobban dühöm! Csak ez lobbantja lángra dühöm! A szívemet tépő, vad fájdalom stb. És mégis újra érzem, ha rátok nézek, ó jaj, újra éledni őrjöngésemet! NERISZ A szeretet fénysugara ismét kialudt benne, amely pár percig gyermekeire ragyogott; csak vérontás lehet ennek a vége! MEDEA Nerisz, hogy adtad át ajándékomat? NERISZ Fejékednek Glauké igen örült, már hívta szolgálóit örvendve és vidáman; ajándékoddal akarta homlokát ékesíteni, hogy Iászón rá büszke lehessen! MEDEA Ölje meg őt, istenek, bűnös örvendezése! Figyelj! A fejéket egykor varázslatom titkos erővel ruházta fel! Halálos méreg emészti el Glaukét, ha fürtjeire helyezi a szép arany fejéket! NERISZ Medea, igen keményen büntetsz! E szörnyű kínhalál neked végre elég legyen! Kíméld fiaidat! Ah, elszáll a nap, s nemsokára tőlük elválasztanak! MEDEA Ütött az óra! Te fiaimat mentsd meg, az ég segítse őket még ellenemre is! MEDEA Nos! Még én vagyok Medea! Medea vagyok és élni hagyom őket? Mi történt? hová lettem? lettem? elvakultak! Iászón fiaiért irgalom ébredt bennem! De hisz az én fiaim... Ha a fiaim is, az apjuk: Iászón! Oh, te boldogtalan! Hogy hihetted, hogy anya lehetsz te? Hogy hallgatnád meg a szív titkos szavát? Hogyan is érezhetnéd szívedben az anyaság boldogságát? Most mit tegyek? El innen! Itt hagyom gyermekeimet, imádott véreimet a gyalázatos kezében! Ám ő meg is előzhet... előbb lesújthat, mint én! Nem! Végrehajtom a tettet, mit kijelölt a végzetem! Oh éjszínű Erinüsz, engesztelhetetlen istennő, pusztítsd ki keblemből a szeretetet és irgalmat! Add vissza tőröm, mely kezemből kihullott, S majd elfeledtetem a gyáva habozás pillanatát! Oh gyönge szív! reszkető kéz! Nem tétovázhatsz többé! Iászón asszonya férjétől megtanulta, hogy ne riassza meg semmi gaztett! Oh gyáva szív, reszkető kéz! stb. Nem, többé nem győzhet a szeretet! stb. KÓRUS (a színfalak mögött) Oh istenek, irgalmazzatok! Rettenetes bosszú! MEDEA Oh fájdalomkiáltás, te édes hang szívemnek! KÓRUS Borzalom! Árulás! Oh, iszonyú látvány! MEDEA Oh, te zenénél édesebb hang a szívemnek! IÁSZÓN (a színfalak mögött) Balsorsú, hűséges Glaukém! Oh jaj, míly keserves sorsot hozott néked e szerelem! KÓRUS Haljon a sötét boszorkány! Szent villám, sújts le rá! IÁSZÓN Mily kegyetlen gonosztett ítél téged halálra, tépi le rólam símogató kezed! MEDEA Csak Glaukét siratod, szívtelen! hát fiaid? ők nem jutnak eszedbe? Elfeledted talán, hogy hatalmamban vannak? Érettük jajgass még hosszabb jajszót! Nem, azt nem sejtheted, hová fordul a bosszú! Semmi kétség többé, semmi félelem, önmagamon is erőt veszek, bevégzem gyászos művemet. Éjszínű Fúriák, ide szálljatok; Kezem már kész lesújtani! Gyermekeim, meg kell hogy öljelek! Semmi kétség több, stb. Sötét Fúriák, ide! adjátok ezt a vért énnekem! stb. (Medea berohan a templomba, bezárkózik. A nép Iászónnal az élen beözönlik) IÁSZÓN Oh ég! e gyáva gaztettet büntetni nincs erőd? Istenek! Hol vannak fiaim? Istenek, adjátok vissza őket, védje meg őket jóságotok! Ó hűséges Glaukém! Ó végzet, ó Sors! KÓRUS Bosszuld meg, igazságos ég, a szörnyű gaztettet! Szerencsétlen apa! Szaggassuk szét a gonoszt! IÁSZÓN Holtan hulljon a földre! Hunyjon ki élete! KÓRUS Vérével, kínhalállal fizet meg e szenvedésért! IÁSZÓN Megfizet e fájdalomért kínszenvedéssel, véres, gyáva gaztettét vérével fizeti meg! KÓRUS Vérével, kínhalállal stb. NERISZ (kirohan a templomból) Oh, uram! kegyetlen... IÁSZÓN Beszélj ! NERISZ asszonyod itt a templomban... IÁSZÓN Az istenért! Mit tett? NERISZ A fiai életére tör! Már kész lesújtani! KÓRUS Oh istenek! Természetéből kivetkőzött anya! IÁSZÓN Ha sietünk, talán még megakadályozzuk tettét! (kardot ránt és a néppel a templom felé rohan. Medea megjelenik az ajtóban; tőrét magasba emeli, körülötte áll a három Erinüsz) MEDEA Megállj ! És nézd meg jól megcsúfolt hitvesed! IÁSZÓN Rettenetes látvány! KÓRUS Oh borzalom, ó igaz istenek! IÁSZÓN Barbár! És fiaim? MEDEA Vérük megbosszult engem! IÁSZÓN Mit vétettek neked, szívtelen? MEDEA A te fiaid voltak! IÁSZÓN Istenek! MEDEA A szent folyó mellett az árnyam vár reád! (Lángnyelvek csapnak ki a templomból és elharapóznak; a nép menekül) NERISZ, IÁSZÓN, KÓRUS Igazságos cg! Oh borzalom ! Az ég s a föld lángra kap! Fussunk, fussunk a kiégett földről, a sötét fájdalomtól! Már megnyílt az alvilág! Meneküljünk e balsorsú földről! stb. Meneküljünk! Meneküljünk! Vége Dr. Király Erzsébet nyersfordítása