Vajda János Marió és a varázsló KÓRUS Korán jöttünk. Hátul már állnak. Antonio és Guiscardo már itt van. Sokan késnek. - Hol ültök? - Hatodik padsor balra. - Gyertek előbbre! - Esik még mindig. Villámlik is. Szép így a tenger. - Hogyan? - Szép így a tenger. - Micsoda hőség! SOFRONIA Jó estét, uram! RÓMAI ÚR Köszöntöm asszonyom, örülök, hogy férjével együtt eljött. SOFRONIA Nem tudom, jól tettük-e. ANGIOLIERI Nem hallottam még ennek a bűvésznek a hírét. RÓMAI ÚR Azt mondják, lovag is. SOFRONIA Különös, artista hogy lehet lovag? RÓMAI ÚR Nagyképű kókler lehet. KÓRUS Itt van a herceg. A herceg! Nézd csak! Családjával együtt. Már kezdeni kéne. Na! Mi lesz? Itt nem lehet elkésni. Hol a bűvész? Fél tíz lesz lassan. Halihó! gyerünk már! Mi lesz? Hé! (Gongütés hallatszik. Cipolla gyors lépésekkel robog be, mintha már nagy utat tett volna meg ebben az iramban, és szolgálatkészségét is ki akarja fejezni. Hirtelen megáll, kesztyűjét húzza le, szemügyre veszi a közönségét, némán álldogál, pimaszul, pöfékelve cigarettázik.) GYAPJÚINGES FIATALEMBER Jó estét! CIPOLLA Ki volt az? Ki kiabált? No! Mi lesz? Vagy talán fél tőlem? GYAPJÚINGES FIATALEMBER Én voltam, én. A maga dolga lett volna, de én udvariasabb vagyok. KÓRUS Ha-ha-ha! CIPOLLA Ah, brávó! Tetszel nekem fiatalember. Már régen észrevettelek. Kedvelem a magadfajta fickókat, ezek az én embereim. Nyilván kemény legény vagy. Azt teszed amit akarsz. Vagy előfordult már, hogy nem tetted meg, amit akartál? Vagy éppen amit nem akartál, azt tetted? Mulatságosabb lenne nem játszani a nagylegényt, s lemondani egyszer valamelyikről: vagy az akarásról, vagy a cselekvésről. Jó lenne egy kis munkamegosztás, amerikai módszer, tudod. Akarod-e ennek a díszes társaságnak megmutatni a nyelved? GYAPJÚINGES FIATALEMBER Nem! Nem akarom. Azt hinnék neveletlen vagyok. CIPOLLA Semmit se hinnének. Véleményem szerint mielőtt háromig számolok, megfordulsz és kiöltöd a nyelved! Egy! (Cipolla az ostorát megsuhintja, a legény szembe fordul a publikummal, és erőltetetten - túlságosan hosszúra kiölti a nyelvét. Azután semmitmondó arccal visszazökken az előbbi helyzetébe.) CIPOLLA Hölgyeim és uraim! Láthatták, kissé érzékeny vagyok. Nincs ízlésem szerint, ha másként, mint komoly, s udvarias formában kívánnak nekem jó estét. Az én hivatásom nehéz, csekély testi hibám is van. A haza nagyságáért vívott háborúban így részt nem vehettem, csupán lelkem és szellemem erőivel győzöm le az életet. Ami mindig azt jelenti: legyőzni önmagam. Büszkén vallhatom: a művelt közönség tiszteletét sikerült fölkeltenem. A vezető sajtó is méltányolta munkám. Tüneménynek nevezett. Egyik római előadásomon megjelent a Duce fivére is. Torre di Venere mégis csak kevésbé jelentős hely. Nem óhajtom eltűrni, hogy egyes falusi kakasok, kiket a női nem kegyei elkapattak, ezért rendreutasítsanak. KÓRUS Ez aztán jól beszél! Reméljük ilyen jó bűvész is! CIPOLLA Szolgálatukra. Kezdjük néhány számtani mutatvánnyal! KÓRUS Számtan? Számtan? Az oly unalmas! Nem lesz benne nagy gyönyörűségünk. Bűvészmutatványt ígért! CIPOLLA Mondjanak hát két vagy többjegyű számokat! Én majd írom. KÓRUS Ezernyolcszáznyolcvanhárom. CIPOLLA Brávó! Minden olasz büszke ez évre. Dicső vezérünk született ekkor. S mit mondanak önök? KÓRUS Ezerkilencszázhuszonkettő. CIPOLLA Pompás! Vannak még hazafiak. Salve! Salve! Tovább, tovább csak bátran. KÓRUS Huszonnyolcezer-kétszázötven. CIPOLLA Szép hosszú. Kisasszonyok? (Suhint az ostorával.) KÓRUS Húsz. Azaz harminc. CIPOLLA Lesznek még győztes rómaiak Egyiptom földjén. KÓRUS Háromszázhetvenöt. CIPOLLA Átkos évszám. Tehát mennyi? KÓRUS Négyszázkilencvenöt. CIPOLLA Pontosan. Még néhány számot! KÓRUS Nulla! CIPOLLA Az nem kétjegyű szám. KÓRUS Két nulla. Ha-ha! CIPOLLA Jó, legyen. KÓRUS Nyolcvanezer. Kilencvenezer. CIPOLLA Több fantáziát! No! Rajta! Rajta még! Gyerünk! Na még! Tovább! Csak bátran! KÓRUS Ezerkilencszáznyolc. Tízezer-negyvenhárom. CIPOLLA Ennyi elég is lesz. Most adjuk össze! (Cipolla a táblán adja össze a számokat. A nézők félig hangosan vele együtt számolnak. Egy-egy szám emelkedik ki az általános mormolásból.) KÓRUS Három, tizenegy, tizenhat, tizennyolc, huszonegy. Hat, tizenöt, tizennyolc, huszonhárom, huszonöt, harminchárom. Tizenkettő, tizenhat, tizennyolc, huszonhét, harmincöt. Négy, tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, kettő, tizenegy, tizenkilenc, huszonegy. (Cipolla a tábla aljára felírja az összeadás eredményét. Letépi a fehér lapot a tábláról, alatta ugyanez a szám látható.) KÓRUS Brávó! Brávó! Hh! Brávó! CIPOLLA Amit eddig láttak, az képességeimnek csak egyik oldala, a parancsolás képessége. A továbbiakban engedelmeskedem. A parancsaikat hajtom végre. Most hátat fordítok. Rejtsenek el egy tárgyat, melyet vissza kell szolgáltatnom tulajdonosának. KÓRUS Bámulatos, hihetetlen! CIPOLLA (Letérdel Sofronia előtt.) Jól látom, signora, van valami különös és tiszteletre méltó az ön személye körül. Aki tud látni, az megpillanthatja az ön bájos homlokán a fénykört, amely egykor erősebb volt, mint ma. SOFRONIA Valóban, én... CIPOLLA Egy szót se! Ne segítsen! Aki ön mellett ül, az, ugye, a férje, tökéletes a boldogságuk, de ebbe a boldogságba emlékek keverednek. A múlt, signora, az ön életében is jelentős szerepet játszik. Jól látom? SOFRONIA Jól, lovag úr. CIPOLLA Nem keresztezte egy király valaha az ön életútját? SOFRONIA Király? Az éppen nem. Ez tévedés. CIPOLLA Nem, nem király, csak pontatlanul beszélek. Nem király, de mégis fejedelem. Magasabb szférák királya, egy igazi művész, kinek oldalán ön egykor... SOFRONIA Ön ismét téved, lovag úr. CIPOLLA Ellentmond! Nem teheti egészen. Nos hát, egy világhírű művésznő volt az, kinek barátságát ön ifjú korában élvezte. Szent emléke, egész életét, signora, beárnyékolja és megvilágosítja. SOFRONIA A nevét is tudja talán? CIPOLLA A neve? Szükséges néven neveznem őt, kinek dicsősége régóta a hazáéval egy s véle együtt halhatatlan: Eleonora Duse! SOFRONIA Igen, igen, igen. Társalkodónője voltam egykor, sőt, talán egy kissé barátnője is. (Cipolla a színpad felé hátrál, Angiolieriné révületben megindul utána.) ANGIOLIERI Sofronia! Hová mész? Mi az ördög lelt? CIPOLLA Signora, köszönöm. Uram, íme a hitvese. Óvja minden erejével ezt a kincset, s ne feledje, hogy vannak hatalmak, amelyek erősebbek erénynél, értelemnél. Hölgyeim és uraim! Legyen emlékezetes ez az este! Legyen igazán vidám! Táncoljanak Felszabadultan, bátran! Rajta, fiatalember! Ön is, kisasszony. Táncoljanak önök is. Ugye, milyen jó a zene. (Már vagy tíz-tizenöten táncolnak. Cipolla elégedetten nézi a táncolókat, fölsétál a színpadra, a táncolók elé ül.) RÓMAI ÚR Engem nem tudna megtáncoltatni. Minden parancsnak ellenszegülök. Ez némileg megnehezíti a dolgom, az eredményen azonban ez nem változtat. Akarat is van, szabadság is van, akarat-szabadság azonban nincs! RÓMAI ÚR Hagyjuk a szónoklást. Tegyünk egy próbát, meg tud-e táncoltatni, ha én nem akarom. CIPOLLA Jöjjön hát! RÓMAI ÚR Itt vagyok kezdjen hozzá, de biztosíthatom, most kudarcot vall. CIPOLLA Táncolni! No rajta! Ne kéresd magad! RÓMAI ÚR Amint látja, nem sikerül. CIPOLLA Csak egy kis táncocskát, csak néhány lépést, egy kis szökkenést, hopplá, hisz fáj már minden tagod. Átjárja testedet a vágy. No lám, hisz táncolsz már. Nem is harc ez, hanem élvezet. Táncolj! Táncoljatok! (Cipolla leül, iszik, rágyújt, majd hirtelen Marióhoz fordul.) Nohát fiacskám, ilyen későre ismerkedünk meg? Hogy is feledkezhettem meg rólad? Gyere ide mellém! No fiacskám, mondd csak, mi a neved?! MARIO Mario. CIPOLLA Ah! Mario. Milyen szép név. Klasszikus név. Salve! Salve! Szívünk még emlékszik Mariusra. Nos! Kedves Mario! Elegáns és csinos vagy. Bizonnyal sikered lesz a szép Torre di Venere-i lányoknál. Hát mondd csak, Mario, ma este természetesen szórakozol, de nappal egy üzletben szolgálsz ki, ugye? MARIO Nem. Egy kávéházban. CIPOLLA Mi több, egy kávéházban. Cipolla ez egyszer mellétalált. Tehát pohárnok vagy, Ganymedes; ismét egy klasszikus ősi emlék, salvietta. MARIO De azelőtt egy üzletben voltam kiszolgáló Portocimentében. CIPOLLA Tehát nem voltál mindig Ganymedes? Cipolla, ha mellé is talál, bizalom keltő módon teszi. Mondd! Bízol bennem? (Mario bizonytalanul megvonja a vállát) Fél válasz. Kétségkívül nehezen lehet megnyerni a bizalmadat, nekem se fog könnyen menni. Arcodon a zárkózottság vonásai... Szomorkodsz valamiért, bánatod van? MARIO Nincs uram, nincs. CIPOLLA Nincs? MARIO Nincs. CIPOLLA Bánatod van, látom. Persze a lányok. Szerelmi bánatod van. Állj! Hova mész? MARIO Engedjen uram! CIPOLLA Ne akarj megszökni! Maradj itt, Ganymedes! Megígérem, meggyőzlek bánatod alaptalanságáról. Azt gondolod: ugyan mit ért ez a Cipolla a szerelemhez? Tévedés, nagyon is jól ért hozzá; de hagyjuk Cipollát, és gondoljunk arra a lányra, aki gondot okoz neked. Elszorul az ember szíve, hacsak járni, nevetni látja a kedvesed. Valódi kincs, ugye így van? Haja a homlokába hull, földre szállott angyal. De mért vagy bánatos? Egy ilyen angyal, egy ilyen tünemény tudja, kit kell választania. Ha én a helyére képzelem magam, látod? és választanom kell, esküszöm szívemnek nem nehéz a választás. Tudom, kinek kell adnom, s pirulva, kinek adtam már réges-régen egyes-egyedül. Ideje, hogy lásd és megértsd ezt. Ideje, hogy láss és megismerj! Mario, kedvesem, szerelmesem. Mondd! Ki vagyok én? Hangosabban! MARIO Silvestra! Silvestra! CIPOLLA Nézz a szemembe, Mario! Én vagyok Silvestrád! Milyen szép vagy! Ölelj! Csókolj! Neked szabad. Csókold meg, szerelmesem, a számat! (Mario megcsókolja Cipollát) (Mario fölriad. Megfordul és lerohan a színpadról. Zsebéből hirtelen pisztolyt ránt elő és visszafordulva többször Cipollára lő. Cipolla összeesik.)