GAETANO DONIZETTI LAMMERMOORI LUCIA SZEMÉLYEK: LORD ASHTON bariton LUCIA, a húga szoprán SIR EDGAR RAVENSWOOD tenor LORD ARTUR BUKLAW tenor RAYMOND BIDEBENT, Lucia nevelője és bizalmasa basszus ALISA, Lucia társalkodónője mezzoszoprán NORMAN, Ravenswood fegyvereseinek kapitánya tenor Hölgyek, lovagok, Ashton vendégei, apródok fegyveresek Történik Skóciában, Ravenswood várkastélyában és környékén, a XVII. században ELSŐ FELVONÁS 1. kép (A ravenswoodi vár tornáca) NORMAN (a fegyveres őrséghez) Fel kell kutatni végig a tájat, FEGYVERESEK (kar) Rajta, járjuk be végig a tájat, NORMAN Hol a régi vár romjai állnak! FEGYVERESEK (kar) Hol a várnak a romjai állnak! NORMAN Titkon ki jár itt, tudjuk meg végre, El kell fogni ott váratlanul! FEGYVERESEK (kar) Titkon ki jár ott, tudjuk meg végre! NORMAN El kell fogni őt! FEGYVERESEK (kar) Ott, váratlanul! NORMAN, FEGYVERESEK (kar) Vessünk fényt eldugott rejtekére, Mint a villám, ha éjjel kigyúl! NORMAN Fel kell kutatni végig a tájat, Tudjuk meg, tudjuk meg végre, Vessünk fényt eldugott rejtekére, Mint hogyha villám kigyúl! FEGYVERESEK (kar) Hogy ki jár titkon, tudjuk meg végre, Mint ha éjjel a villám kigyúl, Mint, ha villám kigyúl. (Elvonulnak. Megjelenik Lord Ashton, Raymond kíséretében.) NORMAN (Ashtonhoz) Gondteltnek látszol! ASHTON Megvan az okom! Jól tudod, A sötét végzet vet életemre árnyat... Eközben Edgár... ellenségem, Aki a fajtámra támad, Régi vára romján most diadallal várja vesztem, és gúnyol! Egyetlen kéz állíthat talpra engem, Hatalmam megerősödnék... S e kezet Lucia visszautasítja! Ah! aki édes húgom! RAYMOND (Ashtonhoz) Szegény leányka, az anyja halála letörte, Nem tért magához, s te férjhez akarod most adni szegénykét? Most kímélni kell őt, Szíve még most is fáj, nem gondol másra! NORMAN Nem gondol másra? De hisz szerelmes most is. ASHTON Miket mondasz?!... RAYMOND Mit hallok?! NORMAN Csak hallgasd! Egyszer, hogy maga ment az erdei sötét úton át, Épp édesanyja sírjához közel... Vad bika tört feléje, erre a lány elájul, Végső veszélyben a közelben puska dördül, A vad megtorpan és összecsuklik. ASHTON S ki lőtte le a bikát? NORMAN Hogy mi a neve, nem derült ki eddig. ASHTON S húgom talán őt... NORMAN Szereti! ASHTON Látta őt újra? NORMAN Nemegyszer!... ASHTON És merre? NORMAN Azon az úton! ASHTON Ez szörnyű! De mondd, Mégis, ki lehet az? NORMAN Én csak egyre gyanakszom. RAYMOND No, mondd hát! NORMAN Akit úgy gyűlölsz. RAYMOND Nagy ég! NORMAN Ős ellenséged! ASHTON Azt gondolod tán, hogy Edgár? RAYMOND Ah!... NORMAN Eltaláltad! ASHTON Baljóslatú az érzés, mely most szívemben ébred! De szörnyű, de szörnyű vad harag, Melyet e hírre érzek! Elönt a láng, a szám remeg, a vérem lázban ég, Vesztem okozta épp ő, ki húgom és a vérem! NORMAN De kellett, hogy elmeséljem, Ha kínos is talán! RAYMOND Ó, ég, segíts szegényen, Ha bűnös is talán! ASHTON Ah! Átkos szerelmed eltaszít! Most, hogy lehullt a fátyol, Ha téged villám sújtana, Még az se fájna, még az se fájhatna így, Ah, még az se fájna így! (A fegyveresek visszatérnek) FEGYVERESEK (kar; Normanhoz) Az, mit sejtettél, való volt! NORMAN (Ashtonhoz) Hallod ezt? ASHTON Mit tudtok? FEGYVERESEK (kar) Nos, halljad! Erre-arra járva-kelve, már az emberek kidőltek, És a régi vár tövében megpihenni épp megálltunk, Hirtelen egy arra osonó sápadt férfit láttunk. Erre mind utána menten, Hogy ki volt az ismeretlen, Ámde fölkapott lovára, S messze tűnt, akár a pára! Végre egy vadászt találtunk, Látta ő, s meg is nevezte. ASHTON Ki volt hát? FEGYVERESEK (kar) Edgár volt! ASHTON Ő az!... Ó, szégyen, ó, szégyen és gyalázat! Nincs oly szív, mely bírja ezt! RAYMOND Ó, nem, ne higgyed ezt, nem!... ASHTON Nem, nincs oly szív, mely bírja ezt! RAYMOND Hallgass rám csak!... ASHTON Nem! Ezt nem! RAYMOND Húgod... nézd... ASHTON Nem! Nem! RAYMOND Kérlek!... ASHTON Egy szót se szólj! Sem a szó, sem a néma kérés, rábeszélés, Semmi sem hat rám! És az éltem érte adnám, Ó, ha vérét onthatnám! Bosszúvágy, ez az ősi, vad érzés Úgy emészt, akár a máglya... Sosem ég ki már a lángja, Más nem oltja, vért kíván! FEGYVERESEK (kar) Ez vért, ez vért kíván! (Ashtonhoz) Csillapodj, hisz el nem szökhet, Itt van ő ma éjszakán, ma éjszakán! RAYMOND Árny borult e ház egére! Bár ne hozna bajt reá! ASHTON Egy szót se! Ah! Sem a szó, sem a néma kérés, rábeszélés, Semmi se hat rám! RAYMOND Ah! Ne higgyed ezt! ASHTON És az éltem érte adnám, Ó, ha vérét onthatnám! Bosszúvágy, ez az ősi, vad érzés Úgy emészt, akár a máglya... stb. RAYMOND Ó, bár, ó, bár ne hozna bajt reá! FEGYVERESEK (kar) Itt lesz még ma éjszakán. ASHTON Ez vért kíván! 2. kép (A kastély parkja; éjszaka) LUCIA Hol késhet Edgár? ALISA Mért jöttünk? És éppen erre könnyelmű módon!? Hát ha a bátyád jönne, még baj lehet! LUCIA Jól mondod! Tudja meg Edgár, meg kell hogy mondjam, Mily nagy veszélyben forog... (A tó felé néz) ALISA Mért nézel merev arccal, rémülten arra? LUCIA Ott a forrás! Ó, rémes! Remegek, hogyha látom! Ó, hiszen tudod: Egy ősapánk, ki itten dühös őrületében Féltékenységből nejét megölte, A vízbe hullt a boldogtalan asszony, S a forrás maradt is a sírja... A szellemét is láttam! ALISA Mit mondasz? LUCIA Csak hallgasd! Mélységes, néma csend honolt Fekete felleges éjen És csak egy homályos holdsugár Fénylett fakó-fehéren... Egyszerre sóhaj szállott át halkan az éjszakán, És akkor, akkor ott, a víz színén... Ott feltűnt a szellem, az árny, ah! Valamit mintha mondana, ajka mozog, szóra nyílva, Holt karját tárva ki énfelém, mintha magához hívna! Némán ott állt és hirtelen eltűnt, akár a szél És az előbb oly tiszta víz piros lett, mint a vér! ALISA Ó, ég! Megértem. Ez intő előjel, Légy óvatos! Ha így nem vigyázol, Lucia, drágám, nem érted? Szerelmedért az életeddel játszol! LUCIA Ő a fénye az életemnek, És a bajban, és a bajban ez ád, ez ád új erőt! Akkor, midőn oly lángolón Itt megfogadta százszor, Bármerre járjon, bárhol, Ő vár örökre rám, örökre rám! Oly lángolón itt megfogadta százszor, Bármerre járjon, bárhol ő vár örökre rám. Elszállta kínzó bánatom, Örömömre vált a könnyem árja, Fény gyúlt borús homályra, Nap fénye vihar után! ALISA Ah! Könnyes, keserves órák, Szörnyű szenvedések várnak rád, Könnyes, keserves óráknak szenvedése vár, Mondj le, drága szívem, mondj le róla! LUCIA Ah? Akkor, midőn oly lángolón Itt megfogadta százszor, stb. ALISA Úgy hallom, ő jön! Itt közelben leszek és vigyázni fogok. (Távozik) EDGAR (megjelenik) Lucia, bocsáss meg, Hogy ide kérettelek ilyen késői órán, De fontos okok késztettek erre. Még ma éjjel innen el kell utaznom, Elhagyom hazánkat hajnal előtt. LUCIA Ó, Istenem? EDGAR Barátok várnak engem a francia parton, Skócia sorsa eldől, most kedvező a helyzet! LUCIA És engem itt hagysz, egyedül, könnyek közt? EDGAR Nem hagylak így el! Bátyádhoz megyek, és felajánlom néki a békejobbot, S békekötésünk zálogaként majd nőül kérlek én! LUCIA Mit hallok?!... Nem, nem, még várjunk, Egyelőre ne szólj még! Titok legyen szerelmünk! EDGAR Megértem! Bátyád üldöz, az ősi ellenség... Elrabolt mindent, és ez mind nem elég! Szegény apámat, örökségemmel együtt! Mi kell még? Mit akar még a gonosz szívű, a hóhér?! Meg akar engem ölni? Véremre szomjas? Gyűlöl engem... LUCIA Ah, nem! EDGAR És megvet! LUCIA Kérlek, csillapodj, az égre! EDGAR Bosszú lángja elönti szívem, halld meg! LUCIA Edgárom!... EDGAR Halld meg és reszkess! Esküszóval megfogadtam Holt apámnak sírja mellett, Hogy a gyilkos, ha ráakadtam, Nem talál nálam kegyelmet! LUCIA Ah! EDGAR Most, hogy téged szenvedni látlak, Már nem érzek oly bosszúvágyat, Ám az esküt mégis állom, És szavamat nem, nem szegem meg én soha! LUCIA Ó, csillapodjál, csillapodjál, gondolj énrám... EDGAR Ah, Lucia! LUCIA Hogyha szólnál, utóbb megbánnád! Szenvedésem nem elég tán? Hát halálomat kívánnád?! EDGAR Nem, Lucia, nem! LUCIA Más ne gyúljon a szíved mélyén lángra, Csak szerelmed égő lángja, Ez a tiszta fényű fáklya, Ez az égi fénysugár, Csak a szerelmednek égő lángja, Az égi, égi sugár! Csak a szerelmi láng, Csak az égi sugár! EDGAR Bosszúvágyam lánggal éget, Bosszúvágyam nem bírom tovább ki már! Esküdj hát itt örök hűséget, Esküdj nékem a fenséges égre, Isten lát és hall itt téged, Esküdj vélem az ő szent nevére: Egy a sorsunk, légy feleségem! Itt a gyűrűm! (Gyűrűt cserélnek) LUCIA S te légy a férjem! LUCIA, EDGAR Egybeolvad szívünk lángja, és e tűz halálomig ég. Esküm hallja, szerelmem látja, LUCIA Vágyam érti a jóságos ég! EDGAR Az ég, a jóságos ég! Vágyam érti a jóságos ég, Megérti az ég, a jóságos ég! Válni kell, az idő sürget. LUCIA Ó, e szó mily fájó nékem Szívem mindig nálad marad! EDGAR Szívem nem hagy el, ígérem! LUCIA Drága Edgár, drága Edgár! EDGAR Válni kell, időnk lejár! LUCIA Ó, és mondd, ugye titokban Hírt is adsz, hogy megnyugodjam, Fut a perc, ha rólad hallok, és erőt ad új remény! EDGAR Szívem őrzi drága hangod, arcod nem felejtem én! LUCIA Ah! Ha száll a szél a légen át S szavában sóhajt a bánat, Ha tenger árja zúg feléd, Mormolva panaszt utánad, Megérzem néma sóhaján a szíved bánatát, Hullass egy égő könnyet rá, hű szíved zálogát! EDGAR Ha száll a szél a légen át, stb. LUCIA Ah! EDGAR Ha száll a szél a légen át, stb. Ég áldjon! LUCIA Ég áldjon! EDGAR És tartsd meg esküdet, Luciám! LUCIA Edgárom! EDGAR Ég áldjon! MÁSODIK FELVONÁS 1. kép (Lord Ashton szobája) NORMAN Egy perc csak, és itt lesz Lucia. ASHTON Türelmetlen vagyok. A lakodalmi ünnepélyre mindenki megjött, Előkelő rokonság, sok nemes úr és dáma, Jön Artur is rövidesen... És Lucia - balga módon - nem hajlik a szóra! NORMAN Ó, ne félj : már olyan régen van távol Edgár, Én leveleit mind elfogtam. Most ez az újabb álhír, hogy Edgár más leányért lángol, Ez kiöli szívéből azt az érzést örök időre. ASHTON Már jön is éppen! Hol az a hamis levél? Add ide! Te menj most, állj az országútra, az emberek- kel együtt És várj ott, s ujjongó éljenzések közben vezesd be Arturt! (Norman távozik.) (A belépő Luciához) Jöjj, Lucia, már várlak! Én azt reméltem, jobb lesz a kedved mára, Örülni fogsz, és lakodalmad napján vidáman állsz elém! Te hallgatsz, s csak nézel? LUCIA Reszkető ma arcvonásom, Szótlan állok halvány fehéren. Téged vádol némaságom, Szótlan, titkos kínszenvedésem! Számonkéri az Úr fenn, az égben, Mért vagy ily kegyetlen hozzám, Ily gonosz, ah, ily kegyetlen énhozzám?! ASHTON Józan ész kívánja tőlem, Mert oly esztelen a vágyad! Ám, ha észretérsz időben, Én a régi, én a régi bátyád vagyok. Szívemben jóság élt teirántad, Míg nem volt szigorra ok, Bennem jóság élt irántad, Míg nem volt szigorra ok! Férjed nemes... LUCIA Hagyd már abba! ASHTON Hogyan? LUCIA Engem máshoz köt az esküszó. ASHTON Nem törődöm! LUCIA De bátyám! ASHTON Nem törődöm! LUCIA Megesküdtem másnak, megesküdtem másnak már. ASHTON Jól van! Egy levél elárul mindent, Mily galád csalót szerettél. Olvasd! (Levelet ad át) LUCIA (miután a levelet elolvasta) Ah! A szívem megszakad! ASHTON Hisz te szédülsz!... LUCIA Úgy ért engem, jaj, mint egy villámcsapás! Ha égett a könnyem, ha fájt is a bánat, De szép volt az élet, mert várhattam őt! De így, már a kínos halál vár reám, Ha másé a szív, mely enyém volt, enyém csupán! ASHTON Elcsábított téged, a szívét ígérte, És te a fivéred megtagadtad érte. LUCIA Ó, Isten! ASHTON De hála az égnek, hogy más nőt kíván, S te nem futsz az álnok, a hűtlen után! LUCIA Ó, jaj, így most már a sivár halál vár reám, Hogyha másé a szíve, ha másé a szíve, Mely enyém volt csupán, enyém volt csupán! ASHTON Elcsábított téged, a szívét ígérte, Te pedig a véred megtagadtad érte! De hála az égnek, hogy más nőt kíván, S te már nem futsz a hűtlen, Te már nem futsz a hűtlen, az álnok után! (A kastély udvarából éljenzés hangzik fel.) LUCIA Mi van kint? ASHTON A nép kint éljenez, ujjongva jönnek! LUCIA Mi történt? ASHTON Megjött a férjed, LUCIA Mily borzadás futott keresztül rajtam! ASHTON És vár reád az esküvő... LUCIA A sírom, a sírom, csupán az vár rám! ASHTON Sorsunkra döntő ez óra! LUCIA Szédülök, nem látok! ASHTON Nézd csak, ha Vilmos meghal, Úgy, Máriára száll a trón Angliában... A pártomat ma üldözik, s az életem veszélyben... LUCIA Ó, én félek! ASHTON Nincs senki más, ki segíthetne rajtam, csak Artur... LUCIA És én most? És én most? ASHTON Meg kell hogy mentsél! LUCIA Ó, bátyám! ASHTON Hozzá kell menned! LUCIA Megesküdtem másnak! ASHTON Tartozol ezzel! LUCIA De... ASHTON Ne kéress! LUCIA Ó, ég! Ó, ég! ASHTON Hogyha elhagysz és elárulsz, Döntöttél az életemről, Szégyenteljes végzetemről, Mert fejemre vár a bárd! Álmaidban visszajárok, Véres árnyam szór majd átkot, Egyre látod azt a bárdot, Mely halálosan talált! LUCIA Nézz le rám, atyám az égben, Nézd a könnyem, a szenvedésem! Senki sincs a földön, égen, Kit ma nagyobb csapás talált! Szenvedésem véget érjen, Adj örök nyugalmat nékem, Én ma már csak jónak érzem, Szépnek látom a halált. ASHTON Újra látod majd a bárdot, Mely halálosan talált! 2. kép (A kastély díszterme) VENDÉGEK (kar; az ünnepélyesen bevonuló Arturhoz) Téged köszönt az éljenzés, Szívünk feléd kitárjuk, Elmúlt dicsőség új fényét Tőled reméljük, várjuk! Téged barátság vágya És hű szerelmed vezérelt, Ujjongva várunk téged, Éljent kiáltunk feléd! A felhőtakarta tájra Csillag derít ma fényt, Elszállt a bánat mára, S öröm mosolyg felénk! ARTUR Ma még csillagtok nem ragyog, Sötét az éjszakátok, Gondoskodom, hogy régi fény Ragyogjon újra rátok! (Ashtonhoz) Feléd karom kitárom, te tárd ki a tiéd, Oltalmazó, hű barátra találsz, aki téged véd! VENDÉGEK (kar) Ah! Téged köszönt az éljenzés stb. ARTUR Barát, ki téged véd, Barátra lelsz, ki téged véd! VENDÉGEK (kar) Ki téged véd, barát, ki téged véd! ARTUR (Ashtonhoz) Nincs itt a húgod? ASHTON Egy pillanat, és itt van ő... Ma még talán a gyásza túl nagy, Arcszíne halvány, ez meg ne lepjen! Megtörte őt a bánat, anyját siratja egyre... ARTUR Megértem, rég hallok róla. ASHTON Megtörte őt a bánat, nem tért még magához. ARTUR Értem, de mondd csak: Hallom, mindenfelé mesélik, Hogy Edgár, ki régen erre kószál, Szerelmes Luciába, vakmerően... ASHTON Valóban, valóban szemet vetett rá, De... ARTUR Jön! (Bevezetik Luciát) VENDÉGEK (kar) Nézzétek csak, a lány jön! ASHTON (Arturhoz) Anyja halálán búsul... (Luciához) Ő lesz a férjed! Légy észnél!... Mondd, tönkre tennél? LUCIA Ó, nagy Isten! ARTUR (Luciához) Ha néked is ez az óhajod, Tiéd örökre a szívem! ASHTON (Luciához) Légy észnél! (Az udvarmesterhez) A szertartást el is kezdjük! LUCIA Nagy Isten! ASHTON (Arturhoz) Te jöjj most! ARTUR Ó, boldog óra! (Aláírja a házassági szerződést) RAYMOND Jóságos ég, segítsd meg! LUCIA Hát minden reménynek vége! ASHTON (Luciához) Ne tétovázz! írjad! LUCIA Én nem bírom! ASHTON Írjad! LUCIA (aláírja a szerződést) Halálom írtam alá most! ASHTON No, végre! LUCIA Úgy égek! Úgy fázom! Jaj, végem! (Az előcsarnokból lárma hallatszik be) ALISA, ARTUR, ASHTON, RAYMOND, VENDÉGEK (kar) Miért e zaj? Ki jő itt? EDGAR (feltépi az ajtót és beront) Edgár! LUCIA Edgár itt! Elájulok! ALISA, ARTUR, ASHTON, RAYMOND, VENDÉGEK (kar) Edgár itt! Jaj, mi lesz?! Jó Isten! Jaj, mi lesz?! EDGAR Mért van úgy halálra válva? Arca mért oly elcsigázott? Szenvedése csak újra gyáva Cselszövésre vet világot! Luciám, a drága lélek Itt, e házban, már nem élhet, Őt imádom, ő az álmom, Kire szívem vágyva vár! ASHTON Itt van ő, halálra szánva, S én csak tétovázva állok. Látom Luciát holtra válva, Ó, e látvány mélyen megrázott! Ősi átok újra éled, Őt halálba űzi, félek! Mintha szózat intne vádlón És a hangja el nem áll! LUCIA Ó, de vágytam én halálra És reá hiába várok, Nincs reményem, mindhiába, Rámtalált az ősi átok! Még halál se vetne véget Ennyi fájó szenvedésnek! Ez talán csak rémes álom, Bárcsak véget érne már! Rémes álom ez! Csak véget érne már az álom, bár már! RAYMOND Rémes óra borzadálya Száll reám, szívem elállott! Ó, szegényke, ó, az árva! Szinte szóra sem találok! Luciám, ó, drága lélek, Ez halálba űzi, félek! Ó, szegény leány, de szánom! Bár nyugalma volna már! Ó, jaj! ASHTON Újra éled ősi átok, Jaj, Luciát halálba űzi, Félek, halálba űzi! Vádolón szól bennem égi szózat! A szózat egyre vádol, ó, jaj! EDGAR Mért van így halálra válva? Ó, mért? Luciám, ez a drága lélek! Imádom, rá a szívem vágyva vár! Csak ő a szívem vágya, s rá vár! ALISA Luciám, ó, drága lélek, Ez halálba űzi, félek! Ó, szegény leány, de szánom! Bárcsak megnyugodná már! Ó, bár megnyugodna már! Ó, jaj! ARTUR Rémes óra borzadálya, Szállott rám, szívem megállott! Ó, szegényke, ó, az árva! Szinte már szóra sem találok! Luciám, a drága lélek, Ez halálba űzi, félek! Ó, szegény leány, de szánom! Bár nyugalma volna már! Ó, jaj! VENDÉGEK (kar) Lucia, ó, drága lélek, Ez halálba kergeti, félek Már ezt nem soká bírja, félek! Ó, szegény leány, de szánom, Bárcsak megnyugodna végre! ARTUR, ASHTON (Edgárhoz) Távozz, vakmerő, azt mondom, távozz, Különben véred ontom! FÉRFIVENDÉGEK (kar) Távozz, vakmerő, azt mondom! EDGAR Meghalok, de drága ára lesz, Te áruló, galád! (Kardot ránt) RAYMOND (közbelép) Állj! Az Úr igéje szól belőlem, Halljátok szavát: Isten szent nevére kérlek, Kardotok hogy eltegyétek! Békét! Békét! Nincs gyilkolásra bűnbocsánat, Mert szólt az Úr: Bárki fegyvert emelne másra, Fegyver által elpusztul Békét! Békét! ASHTON (Edgárhoz) Mit merészelsz? E házba vakmerőn miért jössz? EDGAR Luciáért! Érte jöttem! ASHTON Nem vagy észnél! EDGAR Igen, csak érte! Ő megesküdött nekem! RAYMOND Ah! Hagyd a céltalan szerelmet, már ő másé! EDGAR Másé? Nem! RAYMOND (A házassági szerződést mutatja) Íme! EDGAR (Luciához) Reszketsz... és zavart vagy... (A házassági szerződésre mutat) Ezt te írtad? Felelj, ha kérdem! Ezt te írtad? Felelj hát! LUCIA Én. EDGAR A jegygyűrűd itt van, te hűtelen! LUCIA Ah! EDGAR Add a gyűrűm! LUCIA Edgár! EDGAR Add vissza! LUCIA Egy szót csak! EDGAR Esküszegő, áruló, csalárd! Átkozott, ezerszer átkozott az óra, Melyben én adtam a csalfa esküszóra! Áruló és álnok-fajta, Mért is jött így utamba?! Ó, az álnok-fajta, átokverte, Miért is jött így utamba?! LUCIA Ah! EDGAR Az átkom lesújt rád! RAYMOND, ASHTON, VENDÉGEK (kar) Mily vakmerő! ASHTON Távozz! RAYMOND Békét! ASHTON Távozz! ARTUR, ASHTON, VENDÉGEK (kar) (Edgárhoz) Menj, menekülj, lobogó dühöm éled! Nincs hatalom, ami védene téged! Még ha sokáig időzöl e tájon, A kard vasa járja a szívedet át! RAYMOND Menj, menekülj, a nagy égre kérlek, Lucia már sose lesz feleséged! Ó, ha megesne a szíved a lányon, Az ég ura áldva lenézne reád! LUCIA Védj meg, Isten, e vészterhes órán, Nézz az égből le, Mindenható, rám! Ó, de égő, de fájó a bánat, Mely e földön reményt már nem ád! Halld e kérő, e végső imámat; Értsd meg ajkam e végsóhaját! Ajkam sóhaját, Halld meg ajkam sóhaját! EDGAR (a kardját eldobva) Mért nem öltök meg engem ez órán, Mért is éljek tovább, így csalódván?! Ó, a holttestem útjában állhat, Könnyedén lépne ő énrajtam át. S míg az arcom halottfehérre sápad, Várja oltár a boldog, szép arát! Az oltár várja az arát! RAYMOND Védd az élted! Észre térj! Menj! Menj már, irgalmazz a lánynak, Irgalmazz szegény leánynak! Még az ég is áldva nézne le rád, Távozz, távozz, fuss el, És az ég áldva néz majd reád! ARTUR Távozz! Menj! Fuss, hogy véred ki ne ontsam! Galád, fuss, galád, távozz hát! ASHTON Távozz! Menj! Tűnj el! A szégyenfolt égetőn marja szívem, Ah, véred moshatná le, csak véred, galád! ALISA Távozz, kérlek, ne késs itt sokáig! Ah! céltalan tovább reménykedve várnod, Ah, távozz, Fájdalmadra majd az ég enyhet ád! VENDÉGEK (kar) Távozz, menj! Fuss, hogy véred ki ne ontsam, Galád, fuss, fuss, galád, menj, menj! Távozz, távozz! Fájdalmadra majd az ég enyhet ád! A szégyent véred lemossa, galád! (Edgár kardjával utat tör magának és elmenekül) HARMADIK FELVONÁS 1. kép (Szín: mint az előző képben) VENDÉGEK (kar) Éljent mond ma e ház mindegyik híve, Járja be Skóciát végig a híre, S mind ellenségeink rémülve lássák, Újra mosolyg a szerencse 'ma ránk, Hogy újra mint mosolyg szerencse ma ránk Pártunkra fény derül, nincs többé válság, Újra miénk lesz egész hazánk! Mind ellenségeink rémülve lássák, stb. RAYMOND (berohan) Hagyjátok abba már, az égre! VENDÉGEK (kar) Arcod milyen falfehér! RAYMOND Hagyjad abba! VENDÉGEK (kar) Szólj, mi történt? RAYMOND Valami rémes! VENDÉGEK (kar) Szólj, mi baj, az Istenért! RAYMOND Luciánál a nász-szobából, Épp, amint bement a férje, Lárma hangzott, segélykiáltás, Mint halálraváltak nyögése! Átrohantam és a szobában Ó, de szörnyűséget láttam! Elterülve, halott-fehéren Fekszik Artur ott, vérbe fagyva Kardja Lucia kezében, Ki azt még kinyújtva tartja! Rámtekint, szavam nem érti, „Vőlegényem hol van?" - ezt kérdi És a vértelen kis arcon át szelíd mosoly vonult, Szörnyülködve vettem észre, hogy szegényke tébolyult! Ah! VENDÉGEK (kar) Ó, jaj, mi gyászos, Mily szörnyűséges! Szívem halálos Félelmet érez! Ó, ég, te rejtsd el e véres árnyat, Mély, sűrű fátylad Boruljon rá! RAYMOND, VENDÉGEK (kar) Ah, bár e rémtett az ég urának sújtó kezét Ránk ne fordítná. Sújtó kezét ránk ne fordítaná! RAYMOND (távozni akar; meglátja a közeledő Luciát) Itt jön ő! VENDÉGEK (kar) Szentséges Isten! Mintha sírból jönne! LUCIA (megjelenik) Az ő hangjának édes zenéjét hallom!... Ó, ezt a hangot régen szívembe zártam... Ó, Edgár! Én visszatértem! Ó, Edgár... Ó, Edgárom édes! Nézd, visszatértem, Szöktem az ellenség kezéből, az ellenségtől!... Úgy fázom, hideg fut rajtam át!... Reszket a testem... üljünk le ott... Forrás tövében üljünk le úgy, mint hajdan... Itt, a forrás tövében, jöjj úgy, mint hajdan... Ó, jaj!... megjelent újra a szellem, Elválaszt tőled!... ó, jaj, ó, jaj, Edgárom!... Edgárom!... Ah! Nézd, a szellem! Nézd, a szellem széjjelválaszt! Jer, arra menjünk, Edgár, oltárhoz menjünk! Elhintve rózsák! Mily égi hangok szólnak! Mondd, hallod-e őket? Ah! Énekel már a kórus! Ah!... Szól már a kórus, Hát menjünk az esküvőre!... Mily boldog óra... Ó, Edgár, ó, Edgár! Ó, boldog óra! A szívem olyan boldog, oly boldogító érzés ez, Ó, mily szép álom, mily mámor! Tömjénfüst árad... lobog a fáklya lángja, Csillog a fénye, ott van a lelkész, Nyújtsd ide a kezed! Ó, boldog óra! Ó, drága! A párod lettem, és párom lettél, Férjem vagy, drágám, és én asszonyod mindhalálig! VENDÉGEK (kar) Szánd meg, Uram, Isten, szánd meg, Uram, légy irgalmas, szánd meg őt! LUCIA Már többé el nem válunk, ó, mennyei álom! Egymással élünk szépen, drágám! Álom és mámor, csak álom, édes mámor És csók vár majd reánk! Álmodás, csak csókos álom, Csak csókos mámor, az vár majd reánk!... Hullass a síri ágyra Itt lenn majd könnyet értem, Míg lelkem fönn az égben Könyörög egyre a lelkedért... Szorongva várom az ajkad Megbocsátó szavát! _ VENDÉGEK (kar) Keserű könnyem árja Lelkemben egyre ég majd, Megszakad szívem, látva Boldogtalan szegényt, Látva szegényt. Ah, megszakad szívem, ha látom Boldogtalan szegényt, a szenvedő szegényt, Látva szegényt! LUCIA Ah! Hullass a síri ágyra Itt, lenn majd könnyet értem, Míg lelkem fönn, a mennyben Könyörög egyre a lelkedért... stb. 2. kép (A kastély melletti kripta előtt; éjszaka) EDGAR Ősi, családi sírbolt! Sorsüldözöttek boldogtalan utódát Fogadd be hát ma végre! A bosszú lángja kihúnyt szívemben... Ellenségem kardja oltsa ki életem! Nekem az élet oly szörnyű teher! Az egész világ üres és árva, Ha Lucia nincs velem! Még világos a kastély, égnek a fáklyák... Ó, táncra nem elég hát az este!... Te hűtlen asszony ! Míg én itt fájón könnyeket ontok érted, Te ott nevetve vigadsz, boldog férj asztalánál! Rád boldog élet várjon, Rám a halál vár! Ha rám borul a szemfödél, S a csönd honába tértem, Nem hullat könnyet senki sem, Egy árva könnyet értem! Ah! Nagy szenvedésem, bánatom Részvétre nem talál, Most halljad végső sóhajom! Ki másnak adtad szíved, Tudd meg, hogy régi kedvesed Még síron túl is híved, Ah! Ki nem felejt el hűtlenül a másvilágon sem! Kívánom, élj csak boldogan, Feledj örökre el, és erre járva meglátod síromat, Ne gondolj arra, ki érted halt meg! Ó, te szívtelen! VENDÉGEK (kar; kijönnek a kastély kapuján) Ó, szegényke! Ó, szörnyű végzet! Vége, vége már, remény sincs! Már nem éli túl az estét, alkonyatra már nem él! EDGAR Mit beszéltek? Szóljatok, az égre kérlek! VENDÉGEK (kar) Ó, szegényke! EDGAR Mit jelent e könny, e sírás? Végre szóljatok, kiről beszéltek hát? VENDÉGEK (kar) Luciáról! EDGAR Mi az, mi történt? VENDÉGEK (kar) Ó, szegényke! EDGAR Mért nem szóltok? VENDÉGEK (kar) Már nem éli túl az estét, EDGAR Ah! VENDÉGEK (kar) Násza megzavarta lelkét, Este tébolyodva lelték. És ahányszor csak megszólalt, Téged óhajt, érted sóhajt! EDGAR Luciámnak vége! Szerelmem! Ah! VENDÉGEK (kar) Már nem éli túl az estét, Alkonyatra már nem él! Este tébolyodva lelték, Csak érted sóhajt ő! EDGAR Meg nem éri már az estét, És ne láthassam már soha Luciámat?!... (Harangszó hallatszik) Ah! VENDÉGEK (kar) A vár harangja jelzi már halálát. EDGAR Szíven talált a hangja!... Eldöntötte ez a sorsom! VENDÉGÉK (kar) Jó Isten! EDGAR Kell hogy őt még újra lássam... VENDÉGEK (kar) Végy erőt a szenvedésen, Térj eszedre, légy erős! EDGAR Kell hogy lássam, s utána... RAYMOND (kilép a kapun) Állj! Hova rohansz, te őrült?! Luciánk már nincsen itt. EDGAR Mit mondasz? RAYMOND Ő már nincs itt! EDGAR Hogy ő már nincsen itt? De hát hol van? RAYMOND Az égben! EDGAR Hát Luciám már nem él?! VENDÉGEK (kar) Ó, de szánom! Ó, de szánom! EDGAR Tisztalelkű, hű szerelmem, Égbe szálltál angyalszárnyon! Nézz reám is megbocsátón, Rám, ki követni fog, követni fog ma még! És ha itt, lent gyűlöletnek Szelleme közénk is állott, S szétszakított földi átok, Egybefűz minket ott, fenn az ég! Ó, te hűséges szerelmem, Egybefűz ott, fenn az ég! Én követlek... RAYMOND Nincsen észnél, nincsen észnél! VENDÉGEK (kar) Ó, te őrült! Ó, te őrült! EDGAR Meg kell halnom, meg kell halnom! VENDÉGEK (kar) Térj észre hát, ezt tiltja az ég, Ezt tiltja az ég! EDGAR Nem, nem, nem! (Leszúrja magát) RAYMOND, VENDÉGEK (kar) Ah! RAYMOND Ó, mit tettél?! EDGAR Már követlek!... Ó, te drága!... RAYMOND Ó, mit tettél?! EDGAR Nézz reám le, ah, várj rám, ott, fenn! RAYMOND Istenem! EDGAR Ó, ha itt, lenn... VENDÉGEK (kar) Borzalom! EDGAR Földi átok... VENDÉGEK (kar) Borzalom! EDGAR Közénk is állott, RAYMOND Bocsáss meg néki! EDGAR Ó, te drága, RAYMOND Istenem! EDGAR Majd ott egybefűz minket az ég! VENDÉGEK (kar) Ó, mily rémes szörnyűség! Bocsáss meg, ó, jóságos ég! EDGAR Ó, te hűséges szerelmem, Egybefűz ott, fenn az ég! Ó, te hűséges szerelmem, Egybefűz minket ott, fenn az ég! Ott, fenn majd az ég! (Meghal) RAYMOND, VENDÉGEK (kar) Ó, ég, ó, ég, bocsásd meg, jóságos ég! FORDÍTOTTA: FISCHER SÁNDOR