LÉO DELIBES
LAKMÉ


SZEMÉLYEK: 

NILAKANTA, brahman  			bariton 
LAKMÉ, a leánya 			szoprán 
MALLIKA szolga				mezzoszoprán 
HADZSI szolga				tenor 
GERALD angol tiszt  			tenor 
FREDERIC angol tiszt 			bariton 
MISS ELLEN, Gerald menyasszonya 	szoprán 
MISS ROSE 				mezzoszoprán 
MRS. BENTSON, társalkodónő 		alt 

Nilakanta hívei; kereskedők, angol katonaság, nép 
Történik 1857-ben, Indiában, 

I. felvonás: erdei tisztáson egy hindu templom előtt, 
II. felvonás: egy hindu város főterén, 
III. felvonás: az őserdő mélyén,



ELSŐ FELVONÁS

(Erdei tisztás egy hindu templom előtt, 
a háttérben tó. Napkelte.)

(A nép istentiszteletre gyülekezik.) 


MALLIKA, HADZSI, NÉP 
(kar)
Ha piros hajnal fénye 
Tündököl fönn az égen, 
Harmat csillog az ágon 
És dalol a madár,
Hő imánk szálljon hozzá, 
Aki óv, éltet minket, 
Védj a bősz istenektől, 
Brahma, halljad imánk! 
Védjed hát szép hazánkat, 
Óvjad szép Indiánk!

NILAKANTA
Háromszor áldott mind, 
Ki veszélytől nem retteg,
Ki országáért harcol, 
Bármennyit is szenved! 
Gyűlöld az angol igát, 
Mely letiporta hazánkat! 
Hatalma ma még szilárd, 
Amerre jár, nyomában bánat, 
De népünk él s bosszút áll, 
Közeleg már az ítélet:
Őrájuk vár a halál, 
Miénk lesz a szabad élet! 
Látom is már szép jövőnk, 
Szabad, virágzó Indiát, 
Eljön majd boldog jövőnk, 
Mert velünk Brahma leánya!

LAKMÉ 
(hangja a templomból)
Ó, szent Durga, 
Sápadt Siva,
Ó, bölcs Ganesza,
Ó, nagy alkotó, Brahma!

NÉP 
(kar)
Ó Durga, kegyetlen lény, 
Ganesza, isteni fény,
Ó Siva ne sújts le ránk,
Ó Brahma, védd meg hazánk! 
Brahma!

LAKMÉ 
(megjelenik)
Ó, szent Durga, 
Sápadt Siva,
Ó, bölcs Ganesza,
Ó, védd meg hazánk, Brahma!

NÉP 
(kar)
Ó Durga, kegyetlen lény, stb. 

NILAKANTA 
(híveihez)
Menjetek hát 
És terjedjen a tűz,
A harc holnap vár! 
Az ég velünk! 
Győz fegyverünk!

NÉP 
(kar)
Ha piros hajnal fénye 
Tündököl fönn az égen, 
Harmat csillog az ágon,
És dalol a madár,
Hő imánk szálljon hozzá, 
Aki óv, éltet minket, 
Védj a bősz istenektől, 
Brahma halljad imánk! 
Védjed hát szép hazánkat, 
Óvjad szép Indiánk! 
(Távoznak)

NILAKANTA
Lakmé,
Te vagy, ki éltet minket, 
Te vagy, ki lelkesíti 
Csüggedt híveinket,
Szent harcunk bármily nehéz, 
Népünk téged ha lát,
Újra él a remény!
(Lakmé ékszereit a templom előtti szobrokra 
helyezi.)

LAKMÉ
Amidőn Brahma e szép világot 
És az ég kék színét
Egy virágból alkotá, 
Ott édes méz fakadt: 
Boldogságunk reménye!

NILAKANTA
Most elbúcsúzunk, indulnom kell. 

LAKMÉ
Elhagysz már?

NILAKANTA
Csak ne aggódj! 
Szent pagodánkba térek, 
Mely még épségben áll, 
Reám vár ott a nép,
Hogy ünnepünkre hívjam őket!
(Hadzsihoz és Mallikához) 
Őrizzétek Lakmét! 

HADZSI
Nem mozdulunk el tőle!

MALLIKA
Mi majd vigyázunk rá! 

NILAKANTA
Visszatérek hamar, 
Mielőtt leszáll az éj!

LAKMÉ, MALLIKA HADZSI:
Utadon Isten óvjon, 
Kerüljön a veszély,
Ellenség utadon 
Ne kerüljön eléd,
Az Isten kegye szálljon 

LAKMÉ
Ó, jó atyám, feléd! 

NILAKANTA
Leányom, tefeléd! 
(Távozik) 

LAKMÉ
Jöjj, Mallika a lombos fák alá,
Enyhít a hűvös árnyék 
A csendes tó partján,
Ott nem zavar meg senki
Hol csacsogó madarak éneke szól. 

MALLIKA
Drága úrnőm!
A szép felkelő napsugárban 
Megnyílik lelked isteni zárja,
S arcodon mosoly ragyog, szép Lakmé!

LAKMÉ
Rózsafák, jázminág,

MALLIKA
Karcsú rózsafák, édes jázminág, 

LAKMÉ, MALLIKA
Lombon csillan a harmat. 

LAKMÉ
Jöjj vélem csendesen,

MALLIKA
Odajöjj vélem szépen, csendesen, 

LAKMÉ, MALLIKA
Élvezzük ott a hajnalt! 

LAKMÉ
Friss csermely víg hangja,
Hűs forrás...

MALLIKA
Csobogó csermely csábító hangja, 
Vidám hűs forrás...

LAKMÉ, MALLIKA:
...habja elringat, mint az álom, 
S fenn a lombos ágon

LAKMÉ
Szép énekszó hangja hív, 

MALLIKA
Szép nóta-szó édes hangja hív, 

LAKMÉ, MALLIKA
Dalol nekünk a kis madár, 

LAKMÉ
Rózsafák, jázminág,

MALLIKA
Karcsú rózsafák, édes jázminág, 

LAKMÉ, MALLIKA
Lombon csillan a harmat! 

LAKMÉ
De én úgy félek, 
És nem tudom, mért?
Mi történt velem? 
Most, hogy atyám
Az átkozott városba indult, 
Úgy félek, a szívem remeg! .

MALLIKA
Atyádat Ganesza hatalma óvja! 
Feledd a gondot, jöjj velem hát!
Oly szépek a hattyúk a tóban,
S csak nékünk nyílik minden virág!

LAKMÉ
Oly hófehérek a hattyúk a tóban, 
S nékünk nyílik minden virág!
(Lassan a tóhoz mennek, csónakba szállnak 
és azon távoznak)
(Hangos kacagással angol társaság érkezik a 
tisztáshoz) 

MRS. BENTSON
Miss Rose, Miss Ellen,
Ne kalandozzanak messze! 

ELLEN
Csak még egy pillanat! 
Olyan szépek e fák!

ROSE
Itt van a tisztás, erre az út! 

GERALD
Íme, mistress Bentson, 
Ki hős kalandra indul?

MRS. BENTSON
Forduljunk vissza hát! 

GERALD
Itt roppant érdekes! 

FREDERIC
És veszélyes talán! 

GERALD
Ez vonz bennünket éppen. 

MRS. BENTSON
De én mindezt megtiltom, kérem, 
Vagy nincs tekintélyem?!

ELLEN 
(virágokat szed)
Ez a sok szép virág 
Csak nem hoz ránk veszélyt?

FREDERIC
Ne higgye kérem ezt! 
(Leszakít egy Datura virágot) 
Látja, pompás növény ez,
A Datura virág, 
Milyen csábító szép, 
S az illata halál!

MRS. BENTSON
Indiában csúf minden! 

GERALD
Nekem meg épp ezért szép, 
Csodálatos világ:
Halált ád egy virág!

FREDERIC
Ó, poéta,
Te rózsaszín felhők közt élsz! 
Ismered-e Brahma virágát, a lótuszt?
Azt tudod-e, hogy Brahma e zord temploma 
Veszélyes: itt él Nilakanta!

ELLEN, ROSE, MRS. BENTSON, GERALD
Nilakanta!

GERALD
Az a hírhedt brahman,
Ki lázítja a hindu népet ellenünk! 

FREDERIC
Fanatikus ember!
Régen keressük e tájat,
Hol istennőként tisztelik leányát.
Messzi földről zarándokol a nép e helyre, 
E "szent" romok közé,
Ahol elrejtve él istennője: Lakmé. 

GERALD
Lakmé?

ELLEN
Ha ez a lány valóban bájos, 
Nem értem meg, hogy miért bújik el.

FREDERIC
A hinduk közt ez a szokásos.
Bolondok háza ez a hely! 

GERALD
Főpap úrnak isteni lánya, 

ROSE
Kit nem láthat halandó lény, 

GERALD
Az arcát rejti bűvös fátyla.

MRS. BENTSON
Biztosan szörnyű csúf és vén! 

ELLEN
Minden nőnek, legyen az bárki,
A férfi bókja szinte kell.

FREDERIC
Ön csak angol szemmel tud látni, 
De itt másképp van, higgye el!

ELLEN, ROSE, MRS. BENTSON
Csak nem hasonlít minket, kérem, 
Össze ővelük?!
Ön talán elfogult,
Mert önt is vonzza szép szemük.

GERALD 
(Frederichez)
Csak nem hasonlítód te 
Őket össze ővelük?!
Te talán elfogult vagy, 
Meghódított szép szemük.

FREDERIC
De kérem, ezt nem mondtam. 
De kérem, ővelük!
És költeményt se gyártok, 
Mondom azt, ami igaz. 

ELLEN, ROSE
Leányszív
Minálunk szeret csak híven, 
Boldog sosem lesz velük.

MRS. BENTSON, GERALD
Egyforma minden... 

MRS. BENTSON
...asszony,

GERALD
...asszony szíve, 
...hű és igaz. 

FREDERIC
Az asszonyszív nem mindenütt egyforma, 
Nem mindenütt, nem, hála égnek,
Ez az igaz!

GERALD, FREDERIC
Kérd meg csak kezük, 

ELLEN, ROSE, MRS. BENTSON, GERALD, 
FREDERIC
Boldog léssz velük!

ELLEN
Keressük kissé ezt a hölgyet,
Szeretném látni őt magát! 

FREDERIC
Ó nem!
Lám, ön túlságos bátor, 
Vigyáznunk kell, leshetnek ránk! 

ROSE
Az istenek nem mindig szépek. 

FREDERIC
Lehet,
Ehhez én, sajnos, nem értek! 

GERALD
Térdelve kell imádni őt? 

MRS. BENTSON
Többet ér, mint az angol nők.

FREDERIC
Ilyesmit én nem mondtam soha, 
De itt óvatosság a fő,
Mert forróbb az emberek vére, 
És forróbban csókol a nő.
Csupa titok nekünk ez a hindu föld, 
Olyan ellenséges itt e néma csönd! 
Ős titkot rejt az erdők zöld világa, 
Új veszélyt hoz rád minden pillanat, 
Gyilkol itt a rét szép virága,
Más az ember itt ez ég alatt.
Még a lányok csókja is oly idegen, 
Izzó, fojtó méreg itt a szerelem, 
Felgyújt a lángja!

ELLEN
Milyen furcsa, 
Hogy ez a bájos,
E csábító, érdekes táj
Ily titokzatos és veszélyes, 
Gyilkol a virág és perzsel a vágy! 
Nálunk Angliában másképp szeretünk, 
Ilyen rejtelmeken mi csak nevetünk. 
Nálunk senkit meg nem öl a virágillat, 
És nem perzsel senkit úgy a szenvedély, 
Másképp élünk, jól nevelt lányok,
Más a csók, másképp gyújtja a vér. 
Otthon Angliában ködös most a táj, 
Mégis jobban szeret nálunk a leány, 
Az angol lány.

FREDERIC
Persze hogy más nálunk minden! 

ELLEN, ROSE, MRS. BENTSON 
(Frederic-hez)
Önnek az ember szót se higgyen!

GERALD
Nagyon naiv, ez aztán tény: 

FREDERIC
Csak hallomásból mondom én; 

ELLEN, ROSE, MRS. BENTSON, GERALD
Hát ez kérem több a soknál, 
És egy kissé túl merész! 
Szedje össze eszét!

FREDERIC
Nem, nem,
Ezt csak hallomásból mondom, 
Hallomásból mondom én!

ELLEN, ROSE, MRS. BENTSON, GERALD
Változó szív mit sem ér,
Hű legyen,

ELLEN, ROSE, MRS. BENTSON
Ha jót remél.

GERALD
...Hogy jót remélj. 

ROSE, MRS. BENTSON
Vallja hát most őszintén be,

GERALD
Valld tehát most őszintén be, 

ELLEN, ROSE, MRS. BENTSON, GERALD
A lányszív más minálunk,
Nálunk szeret csak, nálunk! 

FREDERIC
Változás kell olykoron, 
Hadd legyen más a soron.
Azt vallom most is szóról-szóra, 
A lányszív nem csak nálunk, 
Nem nálunk szeret csak, nálunk! 
Nem szabad tovább itt időznünk, 
Ránk a hinduk bosszúja vár!

GERALD
Ej, katonák vagyunk! 

FREDERIC
Ravaszak ők, 
Meglásd,
Könnyen kelepcébe csalnak!

MRS. BENTSON
Menjünk, menjünk! 

ROSE 
(észreveszi Lakmé ékszereit)
Ah! Milyen ékszer!

MRS. BENTSON
Jöjjenek! 

ELLEN
Gyönyörű ékszerek! 
Mutassad, hadd nézzem!

MRS. BENTSON
Nem, nem!

ELLEN
Ó, hadd nézzem!

GERALD
Hagyja, majd én lerajzolom. 

ELLEN
Egyedül marad itt?

GERALD
Hogy ilyen ékszert hordjon 
Majd az esküvőnkön.

ELLEN
De nem!
Egyedül nagy a veszély! 

GERALD
Nem.

FREDERIC 
Ne légy vakmerő! 

GERALD
Ne félts!

FREDERIC
Mily hálátlan szerep 
Okos embernek lenni!
(Gerald kivételével távoznak) 

GERALD
Lerajzolni egy ékszert,
Mi van ebben veszélyes? 
Ah! Frederic bolond!
De mily nyugtalan érzés,
Mi szívemben éled?
Mily furcsa szorongás itt benn! 
Hogy is mondjam, tán félek. 
Oly szent e titokzatos csend! 
Látom ragyogni vágyban
A csodás, ismeretlen lányt.
Hangját hallom, mely suttog lágyan, 
S csodás, amit mesél.
Nem... Nem !
Mily szépnek, gyönyörűnek látszol, 
Aranyszárnyú képzelet!
Ó, csak áltatsz, gyerekesen játszol, 
Tenéked hinni nem lehet,
Tenéked hinni, ó, nem lehet! 
Menj, menj!
Ez a világ nem álom-ország, 
Tenéked hinni, ó, nem lehet!
Az istennő aranyszínű bőrét 
E keskeny lánc övezte át, 
Csodásan fénylő drága gyémánt, 
Ez ékesíti homlokát.
És véle volt ez arany abroncs, 
Amerre könnyű lába csak járt 
Pázsitos réten, erdők ölében,
Vad bokrok közt, hegy-völgyön át. 
S ím itt,
E nyaklánc dús illattal terhes, 
Az ő leheletét árasztja szét. 
Ó, ez a lánc érezte szívverését, 
Ismerte lelkének rejtekét, 
Hallotta hívni hű szerelmesét!
Nem, nem! Hagyj el! 
Ó hagyj el, álom, 
Édes arcú ábránd, 
Szállj el, tündéri kép!
Milyen szépnek, gyönyörűnek látszol, 
Arany-szárnyú képzelet!
Ó, csak áltatsz, gyerekesen játszol, 
Tenéked hinni nem lehet!
Menj!... Menj!
Ez a világ nem álom-ország, 
Varázsos álom, tündéri kép! 
Tenéked hinni, tenéked hinni 
Ó, nem lehet!
Nem! 
Ne érintse senki más e szűzi ékszert, 
Maradjon tisztán!
Nem! 
Tündököljön fénye, mint a nap! 
Lakmé!
Mily kedves név...
(A csónak a part felé közeledik) 
Honnan jő e bájos dallam?
A lelkem mélyéig hatol ez édes dal! 
(Körülnéz, megpillantja Lakmét) 
Ez ő!
Ez Lakmé,
S oly szép, mint egy virág! 
(Elrejtőzik) 
Igen! Ő!

LAKMÉ, MALLIKA 
(visszatérnek s virágokkal 
díszítik a templomot)
Ó kérünk, óvj meg minket, 
Védd a hindu népet, 
Oszlasd el már a bajt!

LAKMÉ
A tónak .partján, 
Hol lágy hullám csobban, 
Hol arany a homok,
A szív megújul ottan, 
Felüdít minket majd, 
Míg a nap perzselő!

MALLIKA
Menjünk oda,
Ott lomboknak árnya és a hűs hullám vár, 
Bokroknak lágy ölén nem tűz a napsugár! 
(A fák mögött eltűnik)

LAKMÉ 
(visszamarad)
De mi lobbant fel bennem, 
Mit érez szívem?
Úgy tűnik, ma zöldebb az erdő, 
S még lombosabbak a fák,
Ma új dalokat zeng a szellő, 
S nékem nyílik minden virág! 
Testem-lelkem ma szinte részeg,
Szívem reszket,
Most érzem azt, hogy élek! 
De mért?
Ó, mért bolyongom át 
A suttogó vadont, 
Mért sírok ott?
Mért csal szemembe könnyet 
A vadgalamb búgása,
Kis falevél hullása, 
Virágnak hervadása? 
És mégis jól esik
Ez a fájdalmas könny, 
Ettől boldog szívem...
De mért?
Mért hallok vallomást, 
Ha kis csermely beszél, 
Ha zsong a szél?
Ó, mért suttog az éj, 
És a holdfény az égen? 
Milyen isteni sóhaj
Száll a balzsamos légben? 
Mi ez a nagy titok,
Amit szívem nem ért, 
S lelkem mégis boldog, 
Lelkem mégis boldog... 
De mért?
(Gerald előlép, Lakmé észreveszi) 
Ah! 
Mallika! Mallika!
(Gerald gyorsan eltűnik) 

MALLIKA 
(odasiet)
Lakmé!

HADZSI 
(besiet)
Mily veszély fenyeget? 

LAKMÉ 
(leküzdve felindultságát)
Nem, nem! Nincs semmi baj! 
Minden megrémít ma,
Oly szörnyen félek én. 
Atyám még nem tért vissza, 
Nézzétek, jön-e már?
Csak menj!
(Mallika és Hadzsi távoznak; Gerald újból 
előlép) 
(Geraldhoz) 
Honnan jössz?
Mit kívánsz? 
Vakmerő, 
Itt előttem öltek volna meg híveim, 
De megmentettem életed.
Meg ne tudják azt az emberek, 
Hogy atyám szent honába
Egy barbár átkos lába behatolt,
S Brahma ős rejtekét meggyalázta: 
Felejtsd, hogy itt voltál,
És ne mondd el senkinek!
Eredj! Eredj!
Most az isten lánya szólt! 

GERALD
Elfeledjem arcod báját, 
Arcod izzó lángolását, 
Pillantásod szent hevét?! 
Távozzam, hát azt kívánod,
Hát nem érzed, hát nem látod, 
Hogy hű rabszolgád vagyok? 
Elfeledjem arcod báját,
Arcod izzó lángolását?!

LAKMÉ 
(magában)
Vad bosszúm, ha nézem, 
Csillapul egészen,
Most mást érzek én! 
Hogyha nézem, 
Csillapul egészen 
Gyűlölet és bosszú!
S szívem túláradni érzem, 
Ah, kerülj!
Te nem tudod talán azt még, 
Hogy mi vár itt terád. 
Menekülj gyorsan innét, 
Menj, vagy a szívedet 
Gyilkos tőr döfi át!
Menj! 

GERALD
Ó, ne küldj, 
Engedd néznem arcodat!

LAKMÉ 
(magában)
Értem jött ide hát, csak értem, 
Bátorság tüzével a szívében, 
Nem fél sem veszélyt, sem halált! 
Mily erő ragadja őt felém?
Nem rémíti semmi... 
(Geraldhoz) 
Honnan jöttél, 
Hogy ily merész a szíved? 
Mely isten az, ki téged véd?

GERALD
Melyik Isten? 
Melyik Isten?
Tőle zöld a fű a réten, 
Tőle kék fenn az ég,
Csókja gyújtja bennünk lángra 
Az ifjúság tüzét.
Néki nyílik itt a földön 
Az illatos virág,
G az úr az emberszívben, 
Ó a vágy!

LAKMÉ
Lelkem kigyúl minden szóra, 
Bár még nem hallottam róla,
És mégis érzem én,
Nagy isten az, mely száll felém. 
Tőle zöld a fű a réten,
Tőle kék fenn az ég,
Csókja gyújtja bennünk lángra 
Az ifjúság tüzét.
Néki nyílik itt a földön 
Az illatos virág,
Ő az úr az emberszívben, 
Ő a vágy, ő a vágy! 

GERALD
Kérlek, ne menj még!
Ó, maradj vélem, lányka, 
Hadd csodáljam ez arc bíborát! 
Most száll rád ragyogva 
Szerelmed hajnal-álma!
(Nilakanta jön Hadzsival és a hivőkkel, 
Gerald elmenekül)

HADZSI 
(a távozó után mutat)
Nézd, ott! Ott! 

NILAKANTA
E szentelt helyre átkozott idegen hatolt! 

LAKMÉ
Ó, jó atyám!

NILAKANTA
Halál fejére, 
A bosszú!
A bosszú!



MÁSODIK FELVONÁS 

(Hindu város főtere. Vásárosok, kirakott kelmék.
A háttérben pagoda. Folyik a vásár) 


VÁSÁROSOK 
(kar)
Itt vásárolj, itt olcsó minden, 
Utánad dobjuk szinte ingyen,
Mi nem csapunk be téged, higgyed, 
Itt délig lesz csak piac, most vegyél, 
Vegyél, nem bánod meg, mit kiadsz!

INDIAI
Vászonkendő, tarka, fényes! 

KÍNAI
Mézestésztám jaj, de édes! 

INDIAI
Méregzöld, vagy égszínkék! 

KÍNAI
Mindenféle édesség!

VÁSÁROSOK 
(kar)
Itt kapsz ízes jó banánt is, 
Szép gyümölcsöt, friss bételt.
Szép gyékényt mi olcsón adjuk! 
Szent majmoknak eledelt! 
Vászonkendő tarka, fényes! 

Mézestésztánk jaj, de édes! 
Kendők kaphatók!
Mézédes torták!
Torták és milyen illatok! 
Mily falatok!
Mind kaphatók!

HAT MATRÓZ 
(kar; egy asztalhoz ülnek)
Izibe szolgálj ki minket,
Brahma mennyei fia!

VÁSÁROSOK 
(kar)
Figyeljen rám, hallgasson rám! 
Nem adom ennyiért, nem ám! 
Nem venne mégis inkább tőlem? 
Hisz nekem többe van;
Erre én ráfizetek bőven! 
Figyeljen hát!
Figyeljen hát! 
Hallgasson rám! 

MATRÓZOK 
(kar)
Gyerünk! 
Mozgás,
Ó, Brahma fia!

VÁSÁROSOK 
(kar)
Hallgasson rám! 
Nem adom ennyiért ám! 

MATRÓZOK 
(kar)
A hajónk indul,
Nincs időnk várni! 

VÁSÁROSOK 
(kar)
Mi nem csapunk be téged, higgyed! 

MATRÓZOK 
(kar)
Hát nem jön senki? 
Mi lesz?!
Ki szolgál minket?
Hej, lusta népség!
Szolgálni kell! 
Összeverjük őket! 
Gyerünk; gyerünk! 
Jöjjetek hát elő!

VÁSÁROSOK 
(kar)
Itt délig lesz csak piac stb. 

MRS. BENTSON 
(áttör a tömegen)
Aki szerelmes, az nem figyelmes,
Suttognak szüntelen,
S nem törődnek velem! 

JÖVENDŐMONDÓ
Szép hölgyem, 
Nagy szerencsét jóslok.

MRS BENTSON
Hagyjon el, míg szépen kérem! 

KÍNAI
Ezt nézze,
Színarany ékszer!

MRS. BENTSON
Uram, 
Ez már vétel-kényszer!

ZSEBTOLVAJ 
(ellopja Mrs. Bentson óráját)
Hagyd e hölgyet!
Mindig így szoktak!

MRS. BENTSON
Köszönöm... 
Ezek megloptak!

JÖVENDŐMONDÓ
Tenyeréből kiolvasom, 
Szerencsés lesz ma még nagyon!

MRS. BENTSON
De uram, 
Hagyjon engem békén! 

KÍNAI
Egészségét óvja ez ital,
Ettől lesz újra fiatal! 

MRS. BENTSON
Ah, köszönöm, nem szükséges nékem! 

ZSEBTOLVAJ 
(ellopja a zsebkendőjét)
Már elég volt!

KÍNAI
Csak még egy szót! 

JÖVENDŐMONDÓ
Egy jóslatot! 

KÍNAI
Csak még egy szót! 

ZSEBTOLVAJ
Már elég volt! 

JÖVENDŐMONDÓ
Egy jóslatot! 
Egy jóslatot!

KÍNAI
Csak még egy szót! 
Csak még egy szót!

ZSEBTOLVAJ
Már elég volt, úgy volt! 

VÁSÁROSOK 
(kar)
Itt vár a bolt! 

MRS. BENTSON 
Elég!
A kormányzói hölgyek 
Guvernantja én vagyok. 

FREDERIC 
(odafut)
Ah, Mrs. Bentson, mért oly bősz?

ROSE 
(odajön)
Ah, Mrs. Bentson, mi történt? 

FREDERIC
Mi történt?

MRS. BENTSON
Megtámadtak engem! 

VÁSÁROSOK 
(kar)
Itt vásárolj, itt olcsó minden stb. 
És most gyorsan végy meg bármit, 
Később nem kapsz semmit már itt. 
Nem bánod meg, mit kiadsz,
Mert csak délig tart a piac. 

FREDERIC
Ne rémüljön meg minden szóra, 
Ezek tisztességes kalmárok,
Csak buzgók!

ROSE
Ne rémüljön meg minden szóra, 
Ezek tisztességes kalmárok.

MRS. BENTSON
Íme, mily tisztességesek: 
Ellopták ők az órám!
(Harangszó hallatszik) 
Jaj nekem! Vajon mi ez?

FREDERIC
A teret el kell hagyni most. 

ROSE, FREDERIC
A piacnak már vége, 
Mert itt a dél!

MRS. BENTSON
Későn! 

MATRÓZOK, VÁSÁROSOK 
(kar)
Mennünk kell már,
Itt a dél!

VÁSÁROSOK 
(kar)
Dél van,
És most be kell már zárnunk! 

MATRÓZOK 
(kar)
Már dél,
S hiába várunk!

VÁSÁROSOK 
(kar)
De jöjjön máskor is, 
Itt várjuk!

MATRÓZOK 
(kar)
Még meddig kiabáljunk, 
Vagy tán botrányt csináljunk?!
Gyerünk, te lustaság, hozzál italt! 
Ne tátsd a szádat,
Hordd az irhádat, 
Vagy pofon vár! 
Időnk lejár, 
Induljunk már! 
Itt hiába vártunk,
Most itt rendet csinálunk

VÁSÁROSOK 
(kar)
Mi a vevő kedvében járunk. 
Most megyünk, nincs már piac,
Ha nem vettél, semmit se kapsz! 
Hallgasson rám, hallgasson rám, 
Ezt vegye hát, ezt vegye hát! 
Figyeljen rám, figyeljen rám, 
Ezt vegye hát, időnk lejár!
Az ünnep vár, induljunk már! 
Dél van és most be kell zárnunk, 
Holnap itt újra várunk!

MRS. BENTSON 
(miután az őrök a vásárosokat 
eltávolították)
Nos, végre!
Csak hogy végre csend lesz! 

FREDERIC
Nem, ma nem lesz csend. 

MRS. BENTSON
Hisz a vásár véget ért! 

FREDERIC
Most kezdődik az ünnep.
Ez itt a nép egyetlen szórakozása, 
A híres Durga-ünnep!

ROSE
Jönnek a bajadérok!

MRS. BENTSON
Mi angol nők láthatjuk őket? 

FREDERIC
Miért ne?!

MRS. BENTSON
Azt mondják róluk, 
Szerelemnek áldoznak. 

FREDERIC
A pagodában élnek,
Hol Brahmat szolgálják.

MRS. BENTSON
A hindu Vesta-szüzek? 

FREDERIC
Vesta-szüzek,
Akik nem őriznek semmit.
(Táncosok és táncosnők jelennek meg, 
a nép is felvonul)

NÉP 
(kar)
Mily szép a szemnek táncotok, 
Isten lányai!
Lejtsen, forogjon a röpke láb! 
Tovább, tovább, csak így tovább! 
Csak lejts tovább, tovább! 
Könnyű táncod tovalebben, 
Mindig gyorsan, sebesebben, 
Szemünk ha lát, gyönyört talál!
(A bajadérok távoznak, a nép követi őket. 
Vezeklő hindunak öltözve Nilakanta jelenik meg 
Lakméval, majd tovább mennek)

ROSE
Mily furcsa öreg koldus, 
És ez ifjú lányka! 

FREDERIC
Hindu vezekelők. 

ROSE
A szeme szinte lángol!

FREDERIC
Az ünnepségre jött fel a városba 
És itten koldul.
A leánya dalol ősi hindu regéket, 
Mit a hivők úgy szeretnek.

MRS. BENTSON 
(megpillantja Miss Ellent és Geraldot)
Ah! Miss Ellen!
Végre! 

FREDERIC
És milyen boldog, 
Hisz vőlegénye megjött!

ELLEN 
(Gerald karján megjelenik)
Ah! Mily szép is az élet!
S szívemben újra ott 
A ragyogó napsugár! 
Bevallom, most már 
Aggódtam én Geraldért!
Ah, mikor ott maradt, 
Hogy lerajzolja
Azt a barbár ékszert, 
Én úgy éreztem, 
Rettentő dolog történt! 
Már holtan láttam őt,
S rám meredt e két szem.
El szörnyű álom messze szállt, 
S itt van ő!

ROSE
Nem történt semmi baj! 

ELLEN
Ó, nem!

FREDERIC
És Nilakanta? 
Nem láttad őt?

GERALD
Szebb volt, mit láttam: 
Égi lányát,
Csodás arcát; 
Isteni báját!
S a patak hűs partján 
A karján friss virágok, 
S ajkán boldog dal kél,
Mely oly szép, mint egy költemény! 

ELLEN 
(Geraldhoz)
Ezt szeretem annyira önben én. 
Még sohasem voltam ily boldog!

MRS. BENTSON
Most aztán mennünk kell! 

ELLEN
Még néhány percet várjunk!

ROSE 
(Frederic-hez)
Ellen nem tudja még, 
Hogy holnap indulnak már 
Mindketten.

FREDERIC
Indulunk?

ROSE
Még nem tud róla senki. 
Holnap indul az ezred,
Már kész a parancs. 

FREDERIC
Egy kis parádé...

ROSE
A hegyekben kitört a lázadás. 
Ellen nem tudja még a hírt, 
Olyan boldognak látszik.
S ez összetörné őt...
De... én... énnékem könnyebb, 
Mert nincsen vőlegényem! 

FREDERIC
Ki az hát, akit féltett? 

ROSE
Húgomat, Ellent.

FREDERIC 
(magában)
Mily angyali lélek! 

ROSE 
(a közeledő Nilakantát figyeli)
Ah, megint itt e koldus! 
Szinte félek!

NILAKANTA
Ím egy szegény öreg koldus, 
S egy drága szép dalos leány.
(Frederic és Rose oda se figyelve
tovább mennek)
E sok külföldi jött-ment, 
Ha lát, gyorsan odébb áll.
(Lakméhoz) 
Gyere bátran senki sem sejti, 
Hogy e zord kolduló köntös
A bosszúállót rejti. 
Ti, gyáva angolok! 
Bennetek megdermed a vér; 
Ha e nép fölkel a harcra, 
És a bosszúnk elér!

LAKMÉ
Brahma arra int minket, 
Hogy a bűnt megbocsássuk! 

NILAKANTA
Bocsánat?
Nekik soha!
Lakmé, arcodnak égi fénye
Ó, mily rég nem mosolygott rám! 
Elborult az ég tiszta kékje,
És csillagot sápaszt az árny.
Az istenek elhagytak minket, 
De ha az árulót megölöm én,
Akkor új tűzben lángol az arcod, 
Szemed tükrén, drága Lakmém, 
Felragyog majd a fény!
Kilestem egyszer titkos álmod, 
Bár az éj néma, mint a sír,
És láttam, hogy szenved a lelked, 
S elönti arcod a szégyenpír.
Az istenek elhagytak minket, 
De, ha az árulót megölöm én, 
Akkor új tűzben lángol az arcod, 
Szemed tükrén, drága Lakmém, 
Felragyog majd a fény!

LAKMÉ
Eltakarta lelkem haragod felhője, 
De tisztul már az ég,
Lásd, szemem ragyog tőle!

NILAKANTA
Ha ez az átkozott hozzám betört, 
S veled beszélt,
Szívébe mártom én a tőrt! 
Teérted jött, ó leányom, 
Ki a miénk vagy,
Érted, Lakmé,
Ki isten leánya vagy!
Tán most is itt van, téged várva, 
Elpusztítaná lelked
Az ő bűnös vágya. 
Téged ha lát, Lakmé, 
Elárulja magát, 
Csengjen messze hangod; 
Ragyogjon arcod,
Dalolj, Lakmé, értünk! 
Bosszúnk várja őt! 

LAKMÉ 
(hívja a hindukat)
Ah! 
(A hinduk lassan megtöltik a teret) 
Ah!

NILAKANTA 
(a néphez)
Hallgassátok e lányt, 
Kit az istenek megszálltak!
Eldalolja a pária lány 
Szent legendáját most!

NÉP 
(kar)
Halljuk, mit mond a lányka, 
Halljuk hát!

LAKMÉ
Hová sietsz, leányka? 
Pária lánya, mondd! 
Holdvilág a mimózán 
Halvány sugárt ha bont, 
Holdvilág a mimózán 
Halvány sugárt ha bont? 
Gyorsan jársz a haraszton, 
És elfelejted tán,
Hogy lenézi minden ember 
A kis pária lányt.
Gyorsan jársz a haraszton, 
Kis pária leány!
A rózsák közt haladva 
Szívét ábrándnak adja, 
Dalolva járva át
A csöndes éjszakát.
De ott az erdő sűrűjében 
Mily vándor az, ki arra jár? 
Egy égő szemsugár
Villan az éjben,
És .száz halál les rá 
A zord éjszakán!
A vándor az úton csak lépked,
Nem sejtve, hogy les rá a végzet... 
De nincsen több veszély:
Ott a pária lány,
És kezében ott van a csengő, 
Az édes hangon zengő,
A csengő-bongó, bűvös csengettyű! 
A vándor hosszan nézi,
A leány megigézi;
Pedig bizony pirulna tán,
Ha megtudná, hogy a szabadítója 
Nyomorult kis pária lány!
De ím, veszi már az ölébe, 
S ragadja fel máris az égbe, 
„Itt a helyed!'' ragyogva szólt,
Mert ő nagy Visnu, 
Brahma fia volt!
Azóta ott vándor ha jár, 
Nem rejt veszélyt az éjhomály 
Mert a lány kezében megszólal 
Az édeshangú, zengő,
A csengő-bangó, bűvös csengettyű! 

NILAKANTA
Itt várja őt a bosszú. 
Bár még nincsen itt,
Biztosan idejön.
(Lakméhoz) 
Kérlek, dalolj tovább! 

LAKMÉ
Atyám, ne!

NILAKANTA
Kérlek, dalolj tovább! 

NÉP 
(kar)
Ó, mondd el újra! 

NILAKANTA
Dalolj! Dalolj!
(Katonatisztek jelennek meg; 
Gerald és Frederic is köztük) 

LAKMÉ
Hová sietsz, leányka?
Pária lánya, mondd!
(Meglátja Geraldot; éneke egyre 
bizonytalanabbá válik, a hangja szinte elakad) 
Holdvilág a mimózán
Halvány sugárt ha bont? 

NILAKANTA
Tovább!

LAKMÉ
Gyorsan jársz a haraszton 
És elfelejted tán... 

NILAKANTA
Tovább!

LAKMÉ
Ah! 
(Félelmében nem tudja folytatni) 

NILAKANTA
Dalolj!

LAKMÉ 
Ah! 

NILAKANTA
Tovább!

LAKMÉ
Ah! Ah! 
(Elsikoltja magát, látva, hogy 
Gerald közeledik)

GERALD 
(odarohan)
Lakmé! 

NILAKANTA 
(diadalittasan fellángol, mert 
Gerald elárulta magát)
Ez ő!

NÉP 
(kar)
Mi zavarta meg? 

LAKMÉ
Nem történt semmi velem, 
Semmi baj,
Vége már... 
Igen... .
Igen, dalolok újra! 
Ah!

GERALD 
(Frederic-hez)
Ez Nilakanta lánya! 

FREDERIC
Ő itt?!

NILAKANTA 
(Lakméhoz)
Ah, Brahma velünk van! 
Ő volt hát az átkozott!

GERALD 
(Frederic-hez)
Ez Lakmé, nem álom! 

FREDERIC
Jól vigyázz!

GERALD
Itt van ő, 
Újra látom Lakmét!
(Katonazenekar szólal meg) 

FREDERIC
Ez minket szólít! 

GERALD
Ó, várj!

NÉP 
(kar)
Katonák! 
Katonák! 

FREDERIC 
(Geraldhoz)
E hindu lány szeme tán visszatart? 

GERALD
Nem! Nem! 
(Távoznak) 

NILAKANTA
Ő volt tehát!
Ő volt tehát!
Nem menekül bosszúnk elől!
(Az angol katonák elvonulnak, a tömeg követi 
őket, csak Hadzsi és Nilakanta hívei 
maradnak a téren)
(Az összeesküvőkhöz)
Még ma éjjel az ünnepélyen,
Ha sötét lesz az ég,
Sokan gyűlnek össze e térre, 
És ha én megadom a jelt,
Ti mind köré gyűltök titokban, 
Oly csöndesen, mint a halál! 

ÖSSZEESKÜVŐK 
(kar)
Mi mind köré gyűlünk titokban, 
Oly csöndesen, mint a halál!

NILAKANTA
Hogy többé nem mozdulhat onnan, 
Nem tör át híveink során.

ÖSSZEESKÜVŐK 
(kar)
Hogy többé nem mozdulhat onnan, 
Nem tör át híveink során. 

NILAKANTA
És majd beteljesül a bosszú, 
Ott leszek én!
Szinte látom őt,
Ott fekszik majd a porban, 
Hogyha én szúrom át szívét. 

ÖSSZEESKÜVŐK 
(kar)
Mi mind köré gyűlünk titokban, 
Oly csöndesen, mint a halál, 
Hogy többé nem mozdulhat onnan, 
Nem tör át a hívek során.

LAKMÉ
Jó atyám, követlek én! 

NILAKANTA
Nem!
Szent bosszúm végrehajtását 
Gyengítené jó szíved!
Nem! 
Maradj !
Hadzsi vigyáz rád.
(Az összeesküvőkkel együtt távozik; Hadzsi és 
Lakmé maradnak)

HADZSI 
(Lakméhoz)
A szívünkben érted lángol a bosszú, 
De látom én, hogy hull a könnyed, 
Drága úrnőm!
És még mást is látok én, 
A hű szolga,
S nekem is fáj!
Szíved idegen, nem a miénk már!
Gyermekként egykor rég
Bejártuk a rétet, az erdőt, 
És virágszirmot szórtunk szét,
A tenger mélyéből felhoztam néked 
A legszebb gyöngyöt.
Messze szállt gyermekévünk, 
És más világban jársz.
Térj vissza hozzánk,
És boldog leszel majd újra! 
Ha elhagysz minket, 
Szenvedés vár rád,
Erre gondolj! 
(Távozik)

GERALD 
(visszatér)
Lakmé! Lakmé! Te itt? 
Csakhogy rád lelek én!
Én csak téged imádlak, 
Oly részegen a vágytól, 
Hogy semmi mást se látok, 
Csak a fénylő szemed, 
Elbűvöl dús hajad
Bódító illatával!

LAKMÉ
Nem akarom én halálod! 

GERALD
Ez a hű szerelem 
Szívednek titkos virága,
S nem kívánod úgy-e halálomat, 
Ó, te drága!

LAKMÉ
Érzem, mily balsejtelem borul 
Éltem hajnalára,
Nem kívánom, ó, én nem,
Bús halálodat, te drága!
Ah, ne halj meg hát, te drága!

GERALD
Nem kívánod, úgy-e nem, halálom, 
Lakmé, te drága!

LAKMÉ
Ott az erdő lágy ölén, 
Egy titkos ligetnek árnyán, 
Áll egy csöndes rejtett ház, 
Egy kis bambusz-kunyhó árván. 
Indák karja fonja át,
Oly csöndes, boldog e fészek, 
Távol tőle gondok, vészek, 
Ott vár ránk a boldogság! 
Nem jár arra senki sem, 
Szent béke honol e tájon, 
Minden szunnyad csendesen, 
Ott az élet mint az álom.
Ó, jöjj vélem oda hát, 
Ha majd leszáll az alkony, 
Fejem válladra hajtom,
S boldog élet vár reánk! 

GERALD
Ha leszáll majd az alkony,
S fejedet vállamra hajtod,

LAKMÉ
Fejem válladra hajtom, 

LAKMÉ, GERALD
Boldog élet vár reám! 

GERALD
Ó, csodálatos lányka,
Szólj, beszélj tovább! 

LAKMÉ
Ah, nem,
Jöjj oda vélem,
Jöjj és ne várj tovább! 

GERALD
Bár csábító ez álom, 
Elmennék én veled,
De más az én világom, 
Mit elhagynom nem lehet!

LAKMÉ
S ha Lakmé kéri ezt most tőled? 

GERALD
Halálom kérjed tőlem inkább!

LAKMÉ
Így hát engem nem hallasz már! 

GERALD
Ah, Lakmé, ne sírjál! 

LAKMÉ
Nem akarom én halálod!

GERALD
Ez a hű szerelem
Szívednek titkos virága
S nem kívánod, úgy-e, halálomat 
Ó, te drága!

LAKMÉ
Ó, jaj, gyötrő sejtelem borul 
Éltem hajnalára!
Ah, ne halj meg hát, 
Te drága, te drága!

GERALD
Nem akarod, ó, te drága! 
Nem kívánod, úgy-e, halálom, 
Lakmé, te drága Lakmé,
Ó, te drága! 
(Lakmé távozik)
(Felvonulnak a brahmanok az istenszobrokkal; 
az angol társaság is végignézi a menetet) 

BRAHMANOK 
(kar)
Ó, Durga, Durga, vad istennő, 
Halld meg imánk!
Durga, halld meg imánk! 
Szenvedésünk látod,
Hagyd a kínt, te szívtelen, 
Sorsunk mért nem szánod? 
Vad istennő, hallgass reánk! 
Védj meg hát sok karoddal, 
Ó, nézz le ránk,
Halld hát imánk, 
Áldozunk a szent tánccal, 
Áld a szent táncdal!

ELLEN
Nem láttam még ily, ünnepséget! 

ROSE
Zúg a nép,
Vad hangja megriaszt!

MRS. BENTSON
Megbolondult itt ma minden 
A négykarú szent miatt!

FREDERIC 
(Geraldhoz)
Látom, megbűvölt ez a bálvány, 
És ezért nem törődsz velünk. 

GERALD 
(szórakozottan)
Igen! 
Érdekes ez az ünnep!

FREDERIC
A koldus és leánya 
Az előbb erre járt!

GERALD 
(magában)
Ilyen álmot elfelejtünk, 
Elszáll, könnyet sem ejtünk,
De mégis úgy érzem én,
Hogy csak őt, csak őt imádom, 
Mindenütt csak Lakmét látom, 
Mindenütt ő int felém!

BRAHMANOK 
(kar)
Szívünket látod, 
Ó, adj boldogságot,
Vad istennő, vad istennő! 

FREDERIC
Hej, megmosnám most a fejed keményen,
De holnap harcba indulunk,
S a csaták tüze majd
Segít rajtad, remélem,
A küzdő férfi nem sóhajt! 

ELLEN, ROSE, MRS. BENTSON
Mily rémes zagyva lárma!
Ah, ennek vége nem lesz már ma, 
Nem állja ki már fülem ezt a zajt! 

BRAHMANOK 
(kar)
Ó, Durga, vad istennő, 
Hallgasd imánk!
Szenvedésünk látod, 
Hagyd a kínt, te szívtelen! 
Durga, hallgasd imánk! 
Sorsunk mért nem szánod? 
Vad istennő, hallgass reánk!
(A menet elvonul, utánuk az angolok is 
Gerald kivételével. Nilakanta visszatér az 
összeesküvőkkel és megmutatja nekik Geraldot)

GERALD 
(ábrándozva)
Ilyen álmot elfelejtünk, 
Elszáll, könnyet sem ejtünk,

BRAHMANOK 
(kar; a távolból)
Szent Gangesz, halld,
Halld hát imánk!

GERALD
Mégis úgy érzem én,
Hogy csak őt, csak őt imádom,
Mindenütt csak Lakmét látom, 
Mindenütt ő int felém!
(Az összeesküvők szorosan körülveszik és 
Nilakanta orvul leszúrja, majd sietve 
valamennyien elszöknek, Gerald sebesülten a földön, 
fekve marad)

LAKMÉ 
(óvatosan visszalopódzik Geraldhoz és 
észreveszi, hogy csak megsebesült, de nem 
halott)
Hadd menjenek, s higgyenek holtnak, 
Most már enyém vagy mindig,
Velem maradsz, amíg csak élünk 
Óvd szerelmünket, Durga,
Óvd szerelmünket; Durga!




HARMADIK FELVONÁS 

(Őserdő Indiában. Virágok és lombok közé rejtett 
bambusz-kunyhó. Gerald növényekből készített
heverőn nyugszik, Lakmé őrködik felette) 

LAKMÉ
Csillagfényes ég alatt
Nagy útra szállt a hófehér galamb.
Édes társam, jöjj, úgy várlak, 
Repüljünk együtt el, 
Ó, bontsd ki szárnyad!
Csillagfényes ég alatt
Nagy útra szállt a hófehér galamb! 

GERALD 
(magához tér)
Mily csodálatos, bűbájos dal 
Zsong a légben!
Fáradt testem ím, újra éled, 
Mi történt hát énvelem? 
Sötét álomvilág,
S egy perc az életem ... 
Emlékezem.
Éjfélkor a nagy ünnep... 
És én is köztük jártam, 
Félig álmodozván. 
Körülvett néhány hindu, 
És villant a tőr...
Nem emlékszem másra. 

LAKMÉ
Az éj leszállt,
S ott virrasztottam én,
Amíg csak emberek jöttek a térre, 
Akik idehoztak téged,
Ahol enyhül a fájdalom.
A brahmanoknak lánya ismeri jól, 
Hogy melyik növény nedve az, 
Mely minden sebet gyógyít.

GERALD
Emlékszem már, 
Vagy inkább csak sejtem tán, 
Láttalak téged fölém hajolni, 
És két szemedből áradt
Az életnek lángja. 
Meggyógyított az ajkad, 
Ó, én édes Lakmém!

LAKMÉ
Itt csak egymásnak élünk, 
Egy hosszú élten át,
S én elmesélek néked 
Sok bűvös szent csodát! 
Isteneinket féljük, 
Hozzájuk száll imánk, 
Hogy enyhüljön a bánat, 
S szép legyen a világ. 
Teljesül szívünk vágya, 
Vár ránk a boldogság,
És minden jóra fordul, 
Hogyha vélünk nagy Brahma!

NÉP 
(kar; a színfalak mögött: A szent forráshoz 
zarándokol)
Ah!

GERALD
Nem hallod? 
Itt emberek járnak, 
Ide hangzik a dal!

NÉP 
(kar; m. f.)
Ah! 

LAKMÉ
Nem lelnek ránk, 
Elrejt a sűrű lomb!

NÉP 
(kar; m. f.)
Ha szívedben él a szerelem, 
Vár e csodás forrás idelenn.
Hű pároddal ízleld hűs vizét,
S halálodig el nem hagy a hűség! 
Ha szívedben él a szerelem,
Vár e csendes forrás idelenn. 

GERALD
Mily szép e dal, mennyi lélek! 
Oly lágyan simogat az ének.

LAKMÉ
Szerelmes párok dala száll. 
Az árnyas erdőn jönnek át,
A szentelt forrás-vízből isznak, 
S a hűség soha többé
Nem hagyja őket el! 
Kit a szívbéli vágy 
Tiszta szent lángja éget, 
Párjával eljő,
Mert egyesít a szent ital, 
A tiszta víz!
Mert fönn az égben 
Őrzik a vágyat,
Mely mindörökké tart!

NÉP 
(kar; m. f.)
Ha szívedben él a szerelem, 
Vár e csodás forrás idelenn,

LAKMÉ
Mi nem mehetünk együtt 
Úgy, ahogy az a sok boldog pár, 
De a forrás vízéből
Hozok majd neked én!

NÉP 
(kar m. f.)
Szerelmeddel ízleld hűs vizét, 
S halálodig nem hágy a hűség.
Ha szívedben él a szerelem, 
Vár e csodás forrás idelenn! 

LAKMÉ
Várj rám!

GERALD
Ó, elbűvölsz engem!

LAKMÉ
Várj rám!

GERALD
Ó, megteszem, mit kívánsz,
Úgy imádlak én!
(Lakmé egy korsóval kezében távozik, hogy 
a szent forrás vízéből merítsen)

FREDERIC 
(áttör az őserdő sűrűjén és megtalálja 
Geraldot)
Élsz hát!

GERALD
Ah! Frederic!

FREDERIC
Átkutattam ez átkozott erdőt 
Csapatommal teérted!
A várostól idáig 
Vércseppek jelezték utad, 
S ide vezettek.
Nem hittem, hogy élsz. 
Mit csinálsz itt? 

GERALD
Tán álmodom!

FREDERIC
Most, mikor vár ránk a harc? 

GERALD
Olyan tündéri e lány! 

FREDERIC
Értsd meg,
A nép forradalma kitört. 

GERALD
A bosszújuk elért, 
Lakmé mentett meg!

FREDERIC
Nilakanta leánya?

GERALD
Őbenne újra élek,
Új világban, mely szebb, mint az ég, 
Itt élek boldogságban véle,
Mert szíve enyém! 

FREDERIC
És Miss Ellen?

GERALD
Lakmé tündéri bája úgy elbűvölt...

FREDERIC
És a hazád? 

GERALD
A hazám? 

FREDERIC
Elárulnád a zászlót,
Mely most harcra hív? 
Anglia érdekét védjük, 
Ez a gyarmat a miénk! 

GERALD
Igaz!

FREDERIC
Indulunk, 
Felkelő hinduk ellen!

GERALD 
(hirtelen elhatározással)
Ott leszek! 

FREDERIC
A régi barát, a régi hős! 

GERALD
Ott leszek!
(Meghallja Lakmé lépteit) 
Ez Lakmé! 
Jön Lakmé a szent forrás vízével. 

FREDERIC
Most jöhet már,
Nem féltelek én 
Bűvös szemétől. 
Mi várunk rád!
(Magában) 
Ő a miénk! 
(Távozik) 

LAKMÉ 
(visszatér a szent forrás vízével)
Milyen boldogok ők,
Amint mennek kéz a kézben, 
A hű szerelmes párok!
Csak én voltam bús, 
Meghatott tán az ének, 
Szívem úgy elszomorodott,
Bár élhetnénk úgy, ahogy ők élnek! 
Szerelmesem, most hallgass reám! 
A forrás szent vízéből
Most mi is együtt ihatunk,
S nem választ többé semmi szét!

GERALD 
(meghallja a katonák távoli énekét)
Ők!

KATONÁK 
(kar; a színfalak mögött)
Előre! 

GERALD
Katonáink!

KATONÁK 
(kar; m, f.)
Előre! Csak bátran! 

LAKMÉ 
(kínálja a korsóval)
Igyál! 

KATONÁK 
(kar; m. f.)
Csak bátran! 

GERALD
Ezek ők!

KATONÁK 
(kar; m. f.)
A nótánk hordja szél, 

LAKMÉ
Igyál!
És nem hagysz többet el! 

GERALD
Lakmé!

KATONÁK 
(kar; m. f.)
Nem győz, aki fél! 

LAKMÉ
Nem mered hát?!

KATONÁK 
(kar; m, f.)
Úgy harcolsz jobban, 
Ha nóta zeng!
Hol csizmánk dobban; 
A föld is reng.
Úgy féljen tőlünk, 
Ki hírünkről hall, 
Fel, Angliába 
Repülj el, dal!

LAKMÉ 
(kétségbeesetten)
Őt hívja messzi hazája!
Most értem végre hát,
Hiába minden, őt hívja hazája, 
Mindennek vége!
(Egy Datura virágjával megmérgezi magát és 
haldokolva hanyatlik Gerald karjaiba) 

GERALD
Lakmé! Lakmé!
Mi baj?

LAKMÉ 
(átszellemülten)
Elmúlt szerelmünk édes álma,
Oly messze szállt a boldogság! 
Földi nő az istenek lánya,
Kit űz, mint a többit, a vágy.
Én benned tiszta szívvel hittem, 
Nem volt számomra senki más, 
Most tudom, káprázat volt minden, 
Minden csók, minden vallomás! 
Minden vallomás!

GERALD
A föld ha összeroskad, 
Csak azt keresném, hol vagy, 
S hogy engem szeretsz még? 

LAKMÉ
Nincs más,
Nem kell az élet,
Halálom váltsa meg e szörnyű bűnt! 
Az első édes csóknak
Az első könny az ára,
S ifjú szép életem.
Így van jól, így legyen! 

GERALD
A föld ha összeroskad, 
Csak azt keresném, hol vagy, 
Hogy szeretsz engem még?
El nem hagylak többet már!

NILAKANTA 
(beront híveivel)
Ez ő! 
Hát él?
És vele Lakmé!

LAKMÉ
Várj, ah, jó atyám! 

GERALD
Meghalsz! 

NILAKANTA
Meghalsz! 

GERALD
Meghalsz,
Te átkozott brahman! 

NILAKANTA 
(híveihez)
Jöjjetek! 

LAKMÉ
Hallgass reám!
Engem terhel a bűn,
Elhagytam érette a népem, 
Bocsáss meg, jó atyám!

NILAKANTA
Ó, jaj!

LAKMÉ 
(mint aki látomást lát)
Már virrad a hajnal,
És új nap virrad tirátok,
De én már meg nem látom.

GERALD
Milyen szép, csodás e fényben! 

LAKMÉ
Hív már az ég!

NILAKANTA
Lakmé! 
Ó, lányom! 

GERALD
Ó, nem!
Ó az én szerelmem! 

LAKMÉ 
(haldokolva)
Elmúlt szerelmünk édes álma, 
Oly messze szállt a boldogság,
Eltűnt szívem egyetlen vágya, 
És most búcsúzom, jó atyám! 
Búcsúzom, szép ha... 
(Meghal) 

GERALD
Ah, vége!

NILAKANTA
Őt várja már az örök élet, 
Elhagyja hát e földi létet!
Fönn az égben értünk mond imát, 
És védi, óvja Indiát!


FORDÍTOTTA: 
BLUM TAMÁS
STEPHÁNYI GYÖRGY