Erkel Ferenc:

ISTVÁN KIRÁLY
(Opera négy felvonásban)


Szövegét Dobsa Lajos "Első István király" c. tragédiája
nyomán írta Váradi Antal 


István, magyarok királya				bariton
Gizella, neje, királyné					mezzo-szoprán
Imre, herceg, fiok					tenor
Péter, a velencei herceg fia, István öccse	bariton
Vazul, Árpád herceg					bariton
Endre, Béla, Levente, Árpád hercegek		tenor, bariton, basszus
Sebős - Buda fia, udvarnok				tenor
Crescimira, Imre jegyese, horvát királyleány	szoprán
Jóva, Gizella hölgyeiből				alt
Zolna, leánya						szoprán
Csanád, vezér						bariton
Hunt, Pázmán, Vencelin, német lovagok		tenor, bariton, basszus
Barang, pogány táltos						bariton
Gellért püspök, Imre nevelője				basszus
Asztrik, püspök						bariton
Őrvezető							bariton
Négy kikiáltó						bariton 
Főurak, püspökök, papok, horvát és magyar nép, táltosok, pogányok, őrök, udvarnokok és udvarhölgyek


ELSŐ FELVONÁS

Zajlik Fehérvárott. Terem a királyi palotában

No. 1.

(István, Imre, Hunt, Pázmán, Vencelin, Gellért, Asztrik, Péter, Vazul, Endre, Béla, Levente, Csanád, püspökök, papok, főurak, nemesek, apródok és udvari nép.)

KAR
Ég, áldd meg a királyt! 
Tekints e szép hazára! 
Hű néped így kiált. 
Láss itt oltárod zsámolyán 
Buzgó fohászban leborulva. 
Vedd jobb kezedbe a jogart, 
Hogy boldoguljon úr és szolga. 
Oltárodnál ezt kérve áll 
A hon, a nemzet, a király!

(A király a trónuson ül. Az államtanács rendben elfoglalja helyét.)

ISTVÁN
Trónom szilárd oszlopai 
Védői szép hazánknak! 
Tanácsba hívott a király. 
Bár elmúlt a harc, viszály, veszély, 
De súlyos gondok bántnak.

FŐURAK (tenorok)
Ha tán segíthetünk 
Rendelkezzél velünk!

PAPOK (basszusok)
Az Isten küld segélyt 
annak ki hitt, remélt.

HUNT, PÁZMÁN, VENCELIN
A harcban ott valánk veled 
Ezt a tanácsban sem feledd!

PÉTER
Mit szóljak én az elhagyott, 
Kit jobbod védőn felfogott?

VAZUL
Hadd lássuk, megvígasztalja
Az ő keresztény Istene?

ENDRE, BÉLA, LEVENTE
Számíthatsz mindenkor reánk
Királyunk s drága szép hazánk.

IMRE
Szívemre száll a bánat; 
Gond bántja jó atyámat.

ISTVÁN
Halljátok aggodalmam, 
A nemzet léte bár szilárd, 
Míg összetartunk, vész nem árt, 
S megállunk a viharban. 
Nyugatról tiszta az ég, 
Ott már barátink laknak. – 
De délen hallom még 
Zaját ellenhadaknak. 

FŐURAK
Fegyverre hát! megvéd e kar!

PAPOK
De nemzetünk békét akar.

MIND
Fegyverre hát! megvéd e kar!
De nemzetünk békét akar.

ISTVÁN
Békét kíván az én szívem 
S én megtartom azt híven, 
De nem nyugodt az apaszív, 
Hajlott korom már sírba hív. 
Szeretném látni még családom 
Új bimbóját még e világon. 

MIND
Legyen tehát királyi nász! 
Az ég áldását hinti rá.
Árpád családja felvirul!

PÉTER
A tróntól ismét távolabb.

IMRE
Oh, Istenem! Lelkem remeg!

VAZUL
Frigyét Hadúr is áldja meg!

ISTVÁN
Én hát e két ügyet
Egy céllá egyesítem
S a harcveszély felett
A nász fátylát terítem.
Fiam jegyezze el 
A horvát fejedelem 
Leányát Crescimirt, 
S a nász két nemzet között 
A béke ünnepe légyen!

MIND
Üdv! Áldás a királyra, 
Ki a béke malasztját 
Árasztja a hazára.

ISTVÁN
S te mit felelsz, 
Imrém, fiam, reményem? 
Akarsz-e boldog agg napokat
Szerezni nékem?

IMRE
Atyám, az Isten rendelé 
Hogy néked szót fogadjak; 
Főhajtva teljesítni kell 
Parancsodat fiadnak.

FŐURAK, PAPOK
Így hát a trón nem ingadoz!

LOVAGOK
Áldást reá új sarja hoz!

VAZUL
Magyar arát hát nem talál?

ENDRE, BÉLA, LEVENTE
Családunk újra fényben áll!

PÉTER
Délről jön a királyi hölgy!

IMRE
Ó Isten! nem! nem bírom el!

GELLÉRT
Itt ellenállni nem lehet!

ASZTRIK
Ez üdvös mindenek fölött

CSANÁD
Királyfi arca elborul.

ISTVÁN
A fejedelmi arát 
Elhozni Péter indul. 
Ő déli föld fia 
Távol határainktól, 
Vezesse hozzánk Crescimirt, 
gyorsan vivén a büszke hírt.

PÉTER
Király, e kegy fölemel!

IMRE
Megszakad e kebel!

GELLÉRT (Imréhez) 
Fiam, légy hát erős.

MIND
Indulj hát ifjú hős, 
Hozd hát a drága nőt!
S mi elfogadjuk őt. 
Vezessen ég kegye
Siess, ég légy vele!

(István elvonul egész kíséretével) 

No. 2.

(Imre, Gellért maradnak)

IMRE
Oh, atyám! Szétzúzva boldogságom. 
Mivé leszek? 
Én égi liljom tisztaságra vágyom, 
S e zord kezek 
Békét hirdetni vágyva 
Lelkembe nyúlnak, 
S letépve olajága! 

GELLÉRT
Fiam, remélj. A földi jó mulandó, 
Ezt elveszíti a halandó, 
S az ég örök üdve vár. 

(Gizella hölgyeivel jő)

UDVARHÖLGYEK
A szárnyas hír 
Már messze száll, 
Hogy nászra megy 
Ifjú király.
Öröm sugár
Szálljon reád

GIZELLA
Mindig óhajtám boldogságod,
Ezért könyörg atyád, országod.

IMRE
Oh köszönöm, ha ég akarja,
Oltár elé megy István sarja.

GELLÉRT
Te látod Isten, te intézed,
Legyen hát, ha magas végzésed.

IMRE
Anyám, oh ments meg engem!

GIZELLA
Fiam, mi bánt?

UDVARHÖLGYEK
A szárnyas hír 
Már messze szállt, 
Hogy nászra megy 
Ifjú király.
Öröm sugár
Szálljon reád
Ég áldja
Deli arád!

(Udvarhölgyek meghajlással el, Gizella, Gellért, Imre maradnak)

IMRE (anyjához siet, fájdalommal)
Anyám, oh ments meg engem.
Üdvöm, lelkem forog veszélyben!

GIZELLA
Az égre! szólj, mi bánt? 

GELLÉRT
Tégy hát őszinte vallomást.

IMRE
Halld tehát 
Bánatom mi okozza?
Egy csöndes, enyhe éjszakán 
Csillagsugár ömölt reám,
Térdelve ablakomnál 
Ép esti imámat végezém,
Hogy a sugáros éjből elém 
Egy csodás tünemény száll.
Egy égi nő 
Arcán varázs, 
Az Isten anyja. 
Senki más.
Karján egy gyermek álmodik, 
Arcán az üdvösség lakik.
És mond a nő: 
„Szeretsz-e minket?
Keresd fel égi 
Termeinket.
Feledd el szüleid, honod, 
A menny legyen új otthonod!”
És szívem megragadá 
Egy szent varázs.
Szerelmem tárgya ő lesz, 
Senki más,
S megfogadám 
Ő lesz anyám 
Égi arám.
Hogy így szállok az élten át, 
Viselvén az ő liljomát.

(mintegy látnokszerűleg beszélte el,
majd anyja karjába borul.) 

GIZELLA
Szólj, szent atyám, most mit tegyünk?

GELLÉRT
Az ég tanácsot ád nekünk.

IMRE
De szentelt frigyre hogyha lépek.

GELLÉRT (fönséggel, mintegy parancsolólag)
Mégis megtartod esküvésed!

GIZELLA
Legyen úgy, az Isten rendelé.

IMRE
Oh, én vágyom égi arám felé.

GELLÉRT
Ez esküvel lépsz oltár elé.

No. 3.

(Sebős ezalatt belépett, Imréhez közeledik)

SEBŐS
Hódolva jő ím hű fegyvernököd
Megosztani uj örömöd!

GELLÉRT Sebőshöz feddőleg)
De a kápolnában nem valál,
Lelked ott vígaszt nem talál.

GIZELLA
Csak hölgyeim közt őgyeleg.

IMRE
Urad ezt többé ne tudja meg!

SEBŐS (színlelve) 
Uram, lemondok a világról 
S zárdába vonulok.

GELLÉRT
Ha nem hazug a szád.

SEBŐS (félre) 
Ah, átkozott barát!

(künn zaj)

GIZELLA
Mi jajgatás ez? ki az?
Sebős siess! Bocsásd be.

IMRE
Siess! Tán könyörgő szegény,
Megnyugtatom, megvédem én.

SEBŐS 
(a jobb oldalajtót kitárja, 
dühvel és ijedten lép vissza,
látva a berohanni Jóvát, Zolna anyját)

JÓVA 
Éltes nő, dúlt arccal, zilált 
hajjal rohan be, a királynő 
s Imre előtt térdre hull)
Boszút! fenséges asszonyom!
Kegyelmet, jó királyfi!

GIZELLA
Szólj, mondd, mi késztet ezen napon
Boszúért így kiáltani?

JÓVA
Királyné, te anyák védője!
Királyfi! Őre az erénynek!
Torold meg a bűnt, hadd lakoljon
Intézője egy vad merénynek.
Leányom, Zolna, szép, mint angyal
Egyetlen drága gyermekem
El lőn rabolva, erőszakkal.
Adjátok vissza nekem!

(Gizella, Imre a felháborodás
jelével Gellérthez, Sebőshöz)

GIZELLA
Ki tette ezt?

IMRE
Lakolni fog!

GELLÉRT
Sejtem a gazt.

JÓVA (A hunyászkodó Sebősre) 
Ím! ő az ott!

IMRE
Sebős, te vagy?

GELLÉRT
A nyomorult.

GIZELLA
Ah! látom, arca elborult.

SEBŐS
De én imádom e leányt
Bálványom, Istenem gyanánt!

IMRE
Szentségtörő! Isten nevét említed!

GELLÉRT
Bálványául! a hitszegő!

GIZELLA
E bűntett
A trón előtt boszút kíván!

IMRE
Felelj! Hol van az ifjú lány?

GIZELLA
Nőrabló! Őrök!
(Őrők jelennek meg)
E gonosztevőt 
Vigyétek – ő mutassa meg
Hová rejté el gyermeked?

SEBŐS
Így meggyalázva – összezúzva
Hadúr! te látod!

GIZELLA, IMRE, GELLÉRT
Ah! Pogány!

GIZELLA
Leányod udvaromba jő
Itt meg lesz óva az ifjú nő,
Menyemnek új körében.

JÓVA
Ó hála! Ennyit nem reméltem!

GELLÉRT (Sebőshöz, kit körül fogtak) 
Te meg bűnbánva vezekeljed
Le vétkedet! Nem lészen helyed
Az Úr templomában
Míg bánatod nem láttam. 

IMRE
Körömből is száműzve léssz
Míg lelkedből e folt kivész,
El – el szememből vétkes!

SEBŐS
Megyek! de itt benn él boszúm.
’S ezt megtorolja iszonyún!
(Az őrök elviszik Sebőst)

No. 4.

(Főurak, papok, nemesek, nép tódul be)

ASZTRIK
A boldog hír szárnyra kelt,
Eltöltött minden kebelt.
Lásd előtted nemzeted
Áldást üdvöt mond neked.

CSANÁD
Nászod híre hatja át
Boldogítva a hazát.

PAPOK
Mert az ég sugallta ezt,
Felragyog a szent kereszt.

HUNT, PÁZMÁN, VENCELIN
Lelkeink örömre kelnek
Vígságán ennyi kebelnek.

VAZUL
Légy oly nagy, mint apád
És szeresd úgy a hazát.

ENDRE, BÉLA, LEVENTE
Hódolat és szeretet 
Nagy rokon, hozzád vezet!

FŐURAK
Üdvözlő szívünk feléd
Tárja minden érzetét.

NÉP (férfiak)
Üdv és boldogság neked!
El ne hagyd hű népedet.

NÉP (nők)
Hozza Isten szép arádat
Ékesítse koronádat.

GELLÉRT
Lásd úr s szolga mind szeret.
Ezt szíved tevé s hited!

GIZELLA
Drága, drága gyermekem,
Mennyi boldogság nekem!

IMRE
Boldogok mind általam, 
Ó csak én nem, én magam,
Én vagyok boldogtalan!

GELLÉRT
Lásd úr s szolga mind szeret.
Ezt szíved tevé s hited!

A hátsó függöny boltíve előtti
szőnyeg szétnyílik) 

MIND 
(hódolva közelebb jönnek Imréhez és Gizellához)
Tartsa Isten szép hazánkat,
Trónunk sarját s koronánkat!
Drága országunk egét
Fölleg árnya soh’se ülje.
S az egész világ becsülje 
Árpád hősi nemzetét.

(A függöny legördül)



MÁSODIK FELVONÁS

Esztergom város parti része, éjjel.

No. 5

SEBŐS (köpenybe burkoltan komoran 
áll a lépcsőn, a vízre néz)
Hullámzó folyam,
Habod tűnő
És csalfa, mint a sors.
Te légy tanúm, nagy éjszaka,
Hogy nem bocsátom meg soha 
Az Árpádok ítéletét.
Boldog szeretve voltam én,
S most veszve Zolna, a szegény
S lelkem mint éj sötét!
Hol van boszúmnak eszköze?
Ki lesz?
E szétdúlt lélek romjain
Szörnyű átokra készt a kín
Árpádok háza!
Átkom, nagy átkom 
szálljon reátok!
Ó Zolna! Mint a hold
Ezüstöt hint a sötét habokra,
Lelkembe képed fénye hatott.
S most, mint a rózsa bokra
Mely elveszté virágát
Csupán tövise vág át
Szívemen. Átok! Átok!

No. 6

(Fegyveresek jőnek, Jóva vezeti Zolnát)

ŐRVEZETŐ
S most merre asszonyom?

JÓVA
Előre! Ezen úton!

SEBŐS (ki köpenyébe burkoltan
félre vonult, most eléjök lép
szétvetve köpenyét)

ZOLNA
Ah! Sebős! Te vagy?

JÓVA
Oh nyomorúlt, te itt?

SEBŐS
Ne rémülj. Nem bántalak.
Csak könyörgök.
Leányod, e drága alak
Szerelmem! Melyik ördög 
Szállá meg lelked, hogy szívét 
Szívemtől el gyötörve tépd?
De megtevéd.
Boldog nem lesz ő nélkülem
Hatalmas úr a szerelem!
Szeretsz-e Zolna?

ZOLNA
Ó anyám! szívünk ne tépd el,
Az ég kötötte szent frigyünk,
A mely egy érzést alkotott,
A melyet, ha boldogított,
magunkkal sírba elviszünk.
Ne tépd el szíveinket!

JÓVA
Nem, nem! lányom rabolta el.
Érette Istennek felel.

SEBŐS
Nem érted, mi a szerelem!
Ne vedd el őt, bocsásd velem.

ZOLNA
Ez érzést Isten alkotá
S én elviszem a sír alá.

JÓVA
Lányom könyörg, de a király –
Üdvünk kockára téve áll.

SEBŐS
Zolna, kövess!

ZOLNA
Anyám! szívem kettészakad
Két nagy érzés terhe alatt.

JÓVA
Ha engedek?! de hát az ég haragja?
(A templomban megcsendül a hajnali harangszó)
Hallod ezt!
(Zolna imára kulcsolja kezét)
Borulj le térdre hát
Mond el a bűnbánás szavát.
Vezeklő légy, mint Gellért rendelé
Úgy léphetzs ismét az oltár elé.

ZOLNA
Ó tedd meg – tedd, ha szívem néked 
Óhajtott drága ékesség!

SEBŐS
Nem én! Fejem meg nem hajol...
Hadúr! Te látod!

JÓVA
Kitört belőle a pogány,
Hallod, szegény megcsalt leány!

ZOLNA 
Ó hajtsd meg térded az Úr előtt,
Ő nem kedveli a büszke főt!

SEBŐS
Nem, nem teszem. Enyém leszesz,
Ha bár most tiltja a kereszt.

JÓVA
Úgy hát jer a király elé.

ZOLNA
Isten veled, Ő rendelé.

SEBŐS
Meglátlak újra! Áldjon ég!

(Jóva Zolnával és az őrökkel 
eltávozik, Sebős marad.
Lassan világosodik.)

No. 7

SEBŐS 
Átok reád! Árpádok háza
Mely összezúzott s meggyalázott!

VAZUL
(jobbról jön, vállára üt Sebősnek)
Családomat gyalázod, ember?
Ki vagy?

SEBŐS (örömmel) 
Vazul, a pogány! 
(fenn) 
Igen, gyalázom a keresztet
S annak vivőit, én pogány vagyok.

VAZUL
Üdvöz légy, úgy jogosan átkozódol. 

SEBŐS
És te csak átkozódni tudsz?

VAZUL
Mit tegyek? Fölkent király!

SEBŐS
Árpád vagy te is, vitéz
Kardod hatalmas,
A nemzet igába vész,
A barátok cselszövénye,
A kereszt vakító fénye,
Ez a pusztulás, halál.

VAZUL
Van hát még, ki így érez velem?

SEBŐS
Egész nagy nemzeted
Fegyvert ragad veled!
Lenn, a bérc tövében
Hűs erdők sötét mélyében 
Hadúrnak áldoz egy sereg,
Csak vezetésed nyerje meg
Szabad lesz a magyar!

VAZUL
Ha én! Óh hatalmas Hadúr!
Ez a te szózatod!
Megyek lerázni a szolgaságot.
Az ősi szabadságot
Megmenti jobb karom!

SEBŐS
Előre ifjú hős vezér,
Ki lelkesen küzd, célhoz ér. 

VAZUL
Ha nagy Hadúr velem leszen,
Úgy győzni kell nekem!

SEBŐS
Lobogtasd üszkömet Hadúr!
S az ország lángra gyúl! 
(mindketten el)

No. 8 

(Hajnalodik. A nép gyülekezik.
Távoli harsonaszó. A kikáltók előlépnek)

KIKIÁLTÓK
Megértse mindenki szavunkat,
Mit a király nevében hirdetünk.
Ma érkezik meg Crescimira,
Imre királyfi szép arája.
István király meghív szerette vére
Nászünnepére!

NÉP
Legyen áldás e frigyen!
Az időnek minden habja
Friss virágokat vigyen.
Legyen boldog mint az apja.
Éljen népe üdveért
Mely készen ont értte vért.

(Hercegek, apródok, püspökök, papok,
velük a király. Jobbján vezeti Gizellát.
Utánuk Asztrik, Gellért, Csanád.
Apródok, zászlósok, heroldok)

ISTVÁN
E nagy napon,
Az ég segélyét kérve,
Készüljünk jó fiam 
Nászának ünnepére.
Az ég legyen velünk,
És áldja meg frigyét,
Hogy boldogsága hírét 
Nagy messze elvigyék!

MIND
Az ég legyen velünk,
És áldja meg frigyét,
Hogy boldogsága hírét 
Nagy messze elvigyék!

(Imre nászi díszben, fiatal 
nemes urak kíséretében.
Atyja előtt meghajol, 
anyjának kezet csókol,
fogadja Gellért áldását.)

MIND  
Üdv a királyi jegyesnek!
Fény koronázza fejét!

KÜLSŐ KAR (a templomban)
Ég, áldd meg a királyt! 
Tekints e szép hazára! 
Hű néped így kiált. 
Láss itt oltárod zsámolyán 

KAR (kinn a színpadon)
Ég, áldd meg a királyt! 
Tekints e szép hazára! 
Hű néped így kiált. 
Láss itt oltárod zsámolyán 

KÜLSŐ KAR (a templomban)
Buzgó fohászban leborulva. 
Vedd jobb kezedbe a jogart

KAR
Hogy boldoguljon úr és szolga 

KÜLSŐ KAR (a templomban)
Oltárodnál ezt kérve áll 
A hon, a nemzet, a király!

KAR
Oltárodnál ezt kérve áll 
A hon, a nemzet, a király!

(Crescimira és Péter gályái a folyón érkeznek.
Díszmenet. A kórus az első hajóhoz)

KAR (a bevonulás alatt az első hajóhoz)
Itt a drága ünnep napja
Fényben úszik a víz habja.
Mennyi kincs és mennyi pompa
Egy ország itt kincsét ontja

KAR (a második hajóhoz)
Üdv a szomszéd nép javának
Kik nekünk arát hozának

KAR (a tánchoz)
Mily hajlékony, könnyű, lenge,
Mintha szellők szárnya lenne.
Hozott Isten e hazában
A Dunának partira.

KAR (az érkező harmadik hajó elé)
Itt közelg már,
A harsonák jelentik.

KAR (a harmadik hajóban érkező
Crescimirához)
Áldva légy Árpád honában 
Várva várt ifjú ara,
Szálljon véled áldás, béke, 
Te, nemednek legszebb éke!

ISTVÁN
És most az Úrnak templomába! 
Kössön össze szent áldása
Ifjú mátka pár!

MIND
És most az Úrnak templomába! 
Kössön össze szent áldása
Ifjú mátkapár!

(Bevonulnak a templomba. Künn 
kevés nép és kíséret marad.)

PÉTER (Szomorúan nézi a bevonulókat)

SEBŐS (Vállát érinti 
a merengő Péternek)
Szíved titkát meglestem, 
Te szereted a szép arát.

PÉTER
Te vagy! s nem az ünnepélyen?

SEBŐS
Ah, megalázva mélyen 
Száműzve vagyok én
E násznak ünnepén. 
És minden óhajtásom 
Hogy szép jövőt ne lásson
E pár, sem az Árpádok családja. 
Szívem haragját Isten látja!

PÉTER
Segítő jobbot nyújtasz-e? 
Sötét tervem van, – boszúddal rokon.

SEBŐS
(Kezét nyújtja)
Itt van, rendelkezzél velem, 
Boszúnk családjok zúzza szét
S mi örvendjünk a romokon.

PÉTER
Ha bájos Crescimir enyém lesz 
közelgek a trón lépcsőjéhez 
s nagy tervem kiviszem,
De csak titokban, éjhomályban
Ott győzünk, én hiszem.

SEBŐS

De csak titokban, éjhomályban
Ott győzünk, én hiszem.

KAR (a templomban)
Isten áldd meg a királyt
S ez ifjú mátkapárra 
Add üdvöd sugarát!

PÉTER (haraggal)
Váljék átokká ez ima!

SEBŐS
Dőljön le hitük temploma.

(el ketten balra.
A menet visszatér a templomból)

CRESCIMIRA (Fején korona. Imre körülvezeti.)

KAR
E hazának új leánya, 
Üdvözlégy ez ősi földön, 
Feléd lobog szívünk lángja!

CRESCIMIRA
Drága magyar föld, új hazám,
Dicső, nagyhírű földeden 
A nap szebben mosolyg reám, 
Az élet édesebb nekem. 
Hol minden szív egy kincsesbánya,
leszek magyarhon hű leánya.

MIND
Hol minden szív egy kincsesbánya, 
Leszen magyarhon hű leánya.

KAR
Isten áldd meg a királyt, 
És ez ifjú mátka párra
Add üdvöd sugarát,
Szálljon veled áldás, béke 
Szálljon áldás, béke reád!

(a függöny legördül)


HARMADIK FELVONÁS

Oszlopcsarnokos terem a királyi palotában.

No. 9

(Imre, Crescimira, násznép)

KAR
Most elhagyunk, 
Maradjatok 
Nászéjszakán 
Ti boldogok,
Míg felderül 
A hajnal fénye, 
Maradjon béke 
Kíséretül.

(Elvonulnak, Imre, Cresimira maradnak)

IMRE
A sors betelt, 
Meg kell törnöm 
Esküm, vagy e kebelt...

CRESCIMIRA
Óh, én férjem – haldd ifjúságom álmát. 
Álmodtam egy édes éjszakán,
Hogy egemen egy angyal száll át, 
S csodálatos fényt hint reám.
"Jer" - mond az angyal – 
"Megmutatom jövőd!",
S fényes felhők között 
Mutat egy ifjú hőst.
Büszke homlokán királyi fenség, 
Arcán magasztos, szent varázs,
Egész lényén az égi ihlet, 
Megragadó, csodás.
Az édes álom teljesült, 
Mihelyt megláttalak.
Mely álmaimban egykor fölmerült,
Te vagy, kiért szívem hevült 
Az ifjú szép alak...
Óh meg ne ítélj, 
Hogy arcom felragyog, 
Szerelmi pír az, 
Hisz már tied vagyok!

IMRE
Boldogtalan leány, 
Te nem tudod, hogy én nekem 
Sötét titok, baljós talán,
Takarja életem.
Föl nem fedem, 
De érzem azt, 
Hogy nem lehetsz enyém.

CRESCIMIRA
Hisz rajtunk már az ég áldása, 
Eggyé kötött Isten, család...
Vagy nem szeretsz? s szülőid, Istent, 
H


amis esküvel megcsalád?

IMRE
Esküm csak összeköt, 
De eggyé nem forraszt soha.

CRESCIMIRA
Ó égi irgalom! Miért 
Vagy hozzám mostoha?

IMRE
Más az én jegyesem, 
Kié e lélek. 
Övé valék már, 
Midőn nem ismerélek.
Atyám akarta, 
Engedék, 
De esküm törni 
Tilt az ég!

CRESCIMIRA
Ah, ég örök hatalmai 
Így meggyaláztok engem, 
Hogy nászi fővel, égő szívvel 
Így hasztalan esengem 
A boldogságot, mely enyém 
S amelyet így elvesztek én!

IMRE
Ne okozd az eget, 
Onnét csak üdv jöhet. 
Felém már integet 
Égi arám; neked 
Szolgáljon vigaszul, 
Hogy mindenik napon 
Testvéri szívvel én 
Érted imádkozom.

CRESCIMIRA
Te nem szeretsz! te megvetsz! 
Szívedben más lakik!

IMRE
Mit mondjak, óh! remeg szívem, valóm, 
Eskümet el nem árulhatom!

CRESCIMIRA
Királyi vér buzog eremben – 
Ez vérig sérti büszkeségem.
Szívem fellángol, lelkem ég 
E megalázó hitszegésen -

IMRE
Isten! te adj most szent erőt, 
Hogy megnyugtassam őt -

CRESCIMIRA
Királyi vér buzog eremben – 
Ez vérig sérti büszkeségem.
Szívem fellángol, lelkem ég –

IMRE
Te aki hallád eskümet, 
Amelyet szívem nem feled,
Adj szívének vigasztalást,
Maradjak én Uram! veled -

CRESIMIRA
Eltépve a nászkoszorú,
Öröm helyett sötét ború -

IMRE
Borulj le térdre, kérd az Istent, 
Hogy adjon lelkednek vigaszt.
Megenyhít mindig az imádság, 
Az égi enyhítő malaszt...
Én fájó szívvel távozom 
És éretted imádkozom!
(El balra, 
Crescimira utána indul, térdre roskad)

No. 10 

CRESCIMIRA (lassan felemelkedik, 
visszajön)
Óh, bosszúálló égnek Istene! 
Én dél bővérű, büszke lánya, 
Ó így megvetve, megalázva! 
Ó így megvetve, meggyalázva! 
Ó bár a sírba döntene 
E megalázás, égő szégyen -
De eltiport szívem bosszúlva légyen!
Hol vagytok? leányi álmaim?
Az álom rózsa fátyolán
Nem mosolyogtok már reám,
Az ábránd eltűnt, és a kín
Szívem gyötörve marja.
Lelkem ború takarja.
Dél büszke lánya, mivé lettél?
Ébredj, meghalni nincsen erőd?
Alázva a világ előtt...
Mi nyomorúbb az ilyen életnél?
Óh jaj nekem...
Eltiport szívem bosszúlva legyen!
Óh jaj nekem...

(egy ágyra roskad. Zolna belép.)

ZOLNA
Te szenvedsz, asszonyom?
Nász éjjelén miért a bánat,
Miért e könny?

CRESCIMIRA
Te vagy?
Távozzál, hogy búmmal egyedül –

ZOLNA
Ah! Bánatoddal.

CRESCIMIRA
Hagyj el – harag és maró szégyen
Dúlnak szívem zajgó mélyében
Menj, hadd legyek magam.

ZOLNA (félre)
Itt az idő. – Péter jöhet.
Sebős megyek, hívem, veled.

(Zolna a rejtekajtó felé megy. 
Kinyitja, Péter és Sebős lépnek be.

CRESCIMIRA
(Térdepelve az imazsámolyon könyörög)
Adj bosszút, örök Istenem,
E megvetett szívért nekem!
 
(Fejét az imazsámolyra hajtja.
Péter távozást int Sebősnek, aki
Zolnával a rejtekajtón távozik)

CRESCIMIRA
Ég! ki az? ez órában? e helyt?

PÉTER
Boszúdnak angyala, 
Az ég meghallgatá imád,
Ím most kezedbe ád 
Engem, boszuló eszközül.

CRESCIMIRA
Ó, hát tudod?! Szárnya van-e 
A gyalázatnak, hogy íly hamar 
Bejárja a földet körülem? 
Mindenki tudja, azt hiszem...

PÉTER
Mindenki tudja, hogy Imre 
A galád, szíved megcsalá... 
Átkot hozott híveimre,
S reád is. Ő mást szeret, 
Téged megvet, kigúnyol, 
S máshol élvezi szerelmét.

CRESCIMIRA
Villámos ég, hogy nem szakad fejére! 
Omoljon fajtalan, átkozott vére,
Pusztuljon el családja s ő maga, 
Ki a násznak szentelt éjjelén
Ily hitlenül gyalázva megcsala.

PÉTER
Így! pusztuljon el családja s ő maga! 
Jusson méltóbb kezekre a trón,
S méltóbb szív legyen a tiéd. 
Fogadd el hódoló szívét 
Péternek, aki hőn szeret!

CRESCIMIRA
Ah, csak boszúra adj kezet!

PÉTER
Légy csendesen, a zaj nem kedvező,
Mutass lemondást és nyugalmat,
Ő elhiszi, s akkor e sötét nedű 
(üvegcsét ad)
boszút áll rajta mindenért.

CRESCIMIRA
Oh szerelmem! forró szerelmi lángom, 
De én őt bírni vágyom!

PÉTER
Nem bírhatod, de bírja más, 
Ha majd álmában ajakán 
Szerelmesének neve lebben el.

CRESCIMIRA
Oh hallgass, megszakad e kebel!

PÉTER
Ha téged megvet, eltaszít, 

CRESCIMIRA
Ne kísérts!

PÉTER
és te kedvesének rabszolgája léssz...

CRESCIMIRA
Soha! (elkapja kezéből az üveget)
Soha, inkább ketten halunk!

PÉTER (félre)
A láng lobog, közelb vagyok!

CRESCIMIRA
Ha nem enyém, ne bírja más! 
Muljék el minden, törjön össze 
Boldogság, szerelmi varázs!

PÉTER
Az Árpádok szívébe oltom 
E mérget, most csak egyik dőljön, 
Aztán Crescimira enyém lesz!

(künn zaj, fegyverzörej)

KAR (külső férfikar)
Fegyverre vitézek,
Közelg a pogány,
Fel a csatabárdot!
Eléjök, eléjök,
A harc tüze vár!

CRESCIMIRA
Hát e zaj mit jelent?

PÉTER
Siess Imrédhez e zaj
Őt is érdekelni fogja.

CRESCIMIRA
El! El! (Elsiet)

SEBŐS (A rejtekajtón át Péterhez siet)
Uram! Zolna biztonságban. 
Vazul s a pogányok készek!

PÉTER
Mit jelent e lárma?

SEBŐS (álnokul)
Tudtul adám Istvánnak
Hogy kedves vére, Vazul,
Kit én bőszíték ellene,
Fegyveresen közelg
Ledönteni a keresztet.

PÉTER
Áruló?

SEBŐS
Igen. Az Árpádok árulója.
Egymásra uszítom őket.
Hogy pusztuljon a faj.
S te hogy végezél?

PÉTER
Legjobban. Féltékeny szíve lángol,
Előbb Imre bukik,
Aztán szíve is enyém lesz.
Most el, munkára.

SEBŐS 
Még találkozunk?

PÉTER
Holnap éjjel.

SEBŐS
Holnap éjjel.
(El a rejtekajtón)

CRESCIMIRA
(Zavartan, tétovázva jő. 
Pétert láttára összerezdül)

PÉTER
Nos, miért e zavart tekintet?
Hol hitvesed, az áruló? 

CRESCIMIRA
(Elfödi arcát kezeivel)
Oh irgalmas ég!

PÉTER
Mit tettél? Mondd, beszéld el
Hű szövetségesednek,
Ki honodból elhozott.

CRESCIMIRA
Imazsámolyára dőlten
Elszunnyadva leltem őt
Egy kép előtt.
Arca, ajka lázban égett 
És suttogott szerelmi igéket,
Egy nő neve lebeget ajakán.
Szerelmének nevezte,
Karjaival övezte...
Ó! A nászéjszakán...
Hozzá menék. Forró fejét 
Kezembe véve, fölébred,
Ijedten néz reám,
„Kihez beszélsz?” így kérdem én.
S ő mondá: „Szomjazám.”
Én oda nyújtám italát
Boszúmnak égető hevében,
Mert megalázott a galád,
Megfűszereztem ama nedűvel.
A kép haraggal néze rám,
Hogy a nászéjszakán
A hitves mit mível,

PÉTER
(hévvel, izgatottan, hirtelen)
Megitta? Szólj, felelj, beszélj!

CRESCIMIRA
Oh átkozott nász! Mit tevél!

PÉTER
Hah! Diadal! Diadal, hah Árpádok
Házatokban az átok 
Ütött tanyát!

CRESCINMIRA
Az Isten anyját 
Esengve kérte
Könyörögjön értte,

PÉTER
Szerelme az volt,
Ígyen fogadta
Oltár előtt,
Sebős vallá meg,
Hogy esküvése 
Nem venni nőt.

CRESCIMIRA
Oh irgalomnak örök Istene
Reám tekint az üldöző 
Angyal szeme.

PÉTER
Vigasztalódjál.
Nemsokára
Felharsan ujra 
A nász-zene,
Én foglak kísérni 
Oltár elé
És onnan tovább is
A trón felé.

CRESCIMIRA
Az Isten nem bocsátja meg
De én sem szenvedek.
Szívem többé már nem beteg.
Ide a nászkoszorút!

PÉTER
Szemében milyen láng lobog,
Tán végre célomnál vagyok.
Szép Crescimira és a trón,
Szívem és valóm ez hatja át.

KAR (külső férfikar)
Fegyverre vitézek,
Közelg a pogány,
Fel a csatabárdot!
Eléjök! eléjök!

(Crescimira ájultan omlik az imazsámolyra. 
A függöny legördül)


NEGYEDIK FELVONÁS
Első kép

(Dunapart Esztergom vidékén. Éj)

No. 11

ZOLNA (A fák közül kémlelve előlép)
Itt a hely, itt kell várnom reá. 
Mi ez? Sírkő, temetőhely ez? 
Nem, oltár. De vajjon kié?
Akárkinek emelte földi kéz, 
Én előtte szívem Istenéhez 
Imádkozom.
Oh fönséges éj Ura, 
Ki a csillagok arany fonalát 
Csodás kezekkel szőtted,
Egy lányka áll előtted. 
Kérve kér, 
Boldogítsd szívét s bocsásd meg 
Vétkét szerelmeért.
Tündéri fény az égen, 
Isten virasztó szeme 
Az alvó világ felett,
Ezüst világú hold, 
Te őrizd kedvesem, 
Vezéreld őt felém, 
S én áldalak, 
Ha meglelém...

KAR (külső női kar, 
Visszhang az erdőben)
... s én áldalak, ha meglelém.

ZOLNA
Mi volt ez? Csak a viszhang 
Elzsongó zenéje 
Dalolok tovább.
Jer, óh hajnal bíbor árja, 
Hints fényt a fák lombjára, 
sírj a fűre harmatot. 
S kinek Isten dalt adott, 
Kismadárka csicseregj...

KAR
... kinek Isten dalt adott -

(Ez alatt a holdfényt hajnal váltja fel, 
Zolna távozik az utóbbi dal után) 

ZOLNA
Ah, csalfa viszhang, 
Felkereslek 
Az árnyas bokrok aljában.
(El)

No. 12

(Barang, táltosok, fehérbe öltözött leányok, 
virágot szóró nők, vértes harcosok,
aggok, végül Vazul)

BARANG
A hajnal érkezik, 
Kelet világa közelg, 
Jertek áldozatra 
Hadúrnak, a
Magyarok Istenének.

KAR (Táltosok)
Lobogjon a láng 
Zendüljön az ének 
Leigázott hazánk 
Haragos Istenének!

(Hadúr oltárán lángot gyújtanak, körülállják)

BARANG
Hadúr még áll az oltár, 
Még van körüle nép 
Mely jobbodból segélyt vár,
Jer áldd meg fegyverét! 

VAZUL
Te döntsd meg ármányt 
És a keresztet,
add buzogányunkra 
Villámodat, 
Hogy a keresztek helyébe 
Állítsa Árpád népe
Oltáridat!

MIND
Hogy a kereszt helyébe 
Állítsa Árpád népe 
Oltáridat!

BARANG
Hadúr tiéd az élet 
Tiéd a vér. 
Az erős semmivé lett 
A’ kit villámod ér!
Mutasd meg, hogy hatalmasabb 
Fényes napod szeme 
S előtte porba hulljanak
István s a keresztnek Istene!

MIND
Mutasd meg, hogy hatalmasabb 
Fényes napod szeme 
S előtte porba hulljanak
István s a keresztény Istene!

(István király, Gellért, Asztrik, 
püspökök, Csanád, hercegek, lovagok 
megjelentek, hátul fegyveresek) 

ISTVÁN
Hazudsz! 
Hadúr üres név, semmi más. 
Rideg pogány, sujtó vasaddal 
A’ mit hirdetsz, árulás!

VAZUL
Hát szembenézek végre véled!
Mit énnekem a puszta élet.

ISTVÁN FEGYVERESEI
Az árulóknak gyűlhelye!
Királyi jobbod sujtja le.
Az árulóknak gyűlhelye!
Királyi jobbod sujtsa le.

KERESZTÉNYEK (szólisták)
Az árulóknak gyűlhelye
Királyi jobbod sujtja le.
Itt fegyver dönthet, semmi más.
Ez pártütés, ez lázadás!

POGÁNYOK (férfikar)
Hah! István és kísérete.
Veszélyben mindünk élete.
Ó most segíts adj erőt nekünk,
Hadúr! Hatalmas Istenünk.

BARANG
Király! te megtagadtad 
Apáink ős hitét, 
Papok kezébe adtad 
Árpádnak örökét. 
Mi híven őseink hitéhez 
Kimondjuk azt, mit szívünk érez.

VAZUL, POGÁNYOK (férfikar) 
Mi híven őseink hitéhez 

POGÁNYOK MIND
Kimondjuk azt, mit szívünk érez.

VAZUL
Amit szívünk sugall, 
Azért megállunk, 
Kezünkben kardjainkkal 
Várjuk halálunk, 
De megtagadni ős hitünk 
Nem kényszeríthetsz minket!

POGÁNYOK (férfikar)
Ki kard, halálig védjük őt!
Hadúr segít! halál reájok.

ISTVÁN FEGYVERESEI
Fegyverre! Pártütés!
Csatára, vér vért kíván,
Fel lovagok! Harcra!

VAZUL
Fegyverre hát!

BARANG
Hadúr segíts! Te légy velük!
Védd őket, gyógyítsad sebük!

VAZUL
Fegyverre hát István király, 
Vazul csatázni készen áll!

TÁLTOSOK (basszus)
Pusztítsa őket szent tüzed,
Döntse halálba bal kezed!

GELLÉRT, ASTZRIK
Béke hatalmas Istene,
Rajtuk legyen lelked szeme!

POGÁNYOK
Pusztítsa szent tüzed,
Halálig védjük őt!

ISTVÁN FEGYVERESEI
Vér vért kíván!
Fegyverre, pártütés!
Csatára, lovagok!

POGÁNYOK
Ki kard! Hadúr segít!
Mi védjük őt!
Halálra! 
Csatára! Harcra!

ISTVÁN FEGYVERESEI
Ki kard! Hadd vesszen a pogány!
Hulljon csapás, csapás után!
Csatára! Harcra!

ISTVÁN (előlép)
Megálljatok! A fegyvert elvetem, 
Kardom, paizsom az én Istenem!

(Kardját elvetve keresztet ragad)

Győzni fogok fegyvertelen 
A béke szellemében, 
Az Úr sugára lesz velem.
Megyek az ő nevében 
Az Úr nevében,
S ti zendítsétek a bércen át 
A szent keresztnek himnuszát!

KERESZTÉNYEK 
Én erősségem és énekem, 
nékem az Úr üdvösségem, 
Az Úr az én üdvösségem!
Adj diadalt a te híveidnek, és 
Döntsd le a pogányok oltárait, 
Hogy áldassék a Te neved, 
Áldva legyen szent neved!

ISTVÁN
Meglátom, ki mer 
Fegyvertelen István királyra 
fegyvert emelni, amidőn 
Hadúr tüzét kioltni kél!

VAZUL, BARANG, POGÁNYOK (férfikar)
Hadúr! ne hagyd szent lángodat, 
Emeld villámos jobbodat,
Adj győzedelmet minekünk 
Kereszt fölött, mert elveszünk!

(István az oltárhoz lép, 
Keresztes botjával a tűzre vág, 
az elalszik.
A pogányok térdre hullanak.)

ISTVÁN
(Int, a papok, lovagok, kik 
előre nyomultak, visszavonulnak)
Vissza! Bocsánat mindenkinek 
S királyi kegyelem,
Ilyen fegyverrel harcol István 
S győz vértelen!

MIND
Bocsánat mindenkinek 
S királyi kegyelem! 
Én erősségem és énekem, 
nékem az Úr üdvösségem, 
Az Úr az én üdvösségem!
Adj diadalt a te híveidnek, és 
Döntsd le a pogányok oltárait, 
Hogy áldassék a Te neved, 
Áldva legyen szent neved!
Nékem az Úr dicsőségem! Ámen!

(A bércek mögül kibukkan a fénylő nap.
A függöny legördül.)

Második kép

(István terme a királyi palotában
Gizella és hölgyei)

GIZELLA
Ó hozza vissza diadallal 
A nagy királyt az ég
Hajoljon meg szavára minden 
És legyen békesség.

(István, Endre, Béla, Levente, Csanád, 
Asztrik, Gellért, néhány főúr)

ISTVÁN
Az ég volt velünk. A béke áll,
És egyetért nemzet, király.

MIND
Az ég volt velünk. A béke áll
És egyetért nemzet, király.

ISTVÁN
De hol szeretett jó fiam, 
Hol Imre s fejedelmi nője?
Mért nem jön, hogy örvendjen 
Boldogságán szülője?

JÓVA (belép)
Uram, király! 
Fiad ne várd, 
Megirígyelte az ég.
A sors csalárd 
S a nászi koszorú díszét 
Fagyos kezekkel tépi szét.

GIZELLA
Ah!

ISTVÁN
Mindenható!

MIND
Szomorú nász,
(indulni akarnak)

CERSCIMIRA (az őrület zavarával lép be)

MIND
Ó fájdalom – a szomorú ara...

CRESCIMIRA
Csak daloljatok, csak daloljatok! 
A nászi dalt – a nászi dalt 
Mindjárt jön a vőlegény,
Csak hófehérbe öltözik, 
Szegény!
De csöndesen, de titkosan! 
Mert néki már arája van 
Az égben oda fenn.
Ha az megtudja ezt a nászt, 
Küld rá halált és pusztulást!
Azért csak csöndesen, azért csak titkosan! 
Mert néki már arája van 
Az égben oda fenn.
Csak csendesen a nászi dalt 
Mindjárt itt lesz a vőlegény
Csak hófehérbe öltözik
Szegény – Szegény

(El. Gizella hölgyeivel 
Crescimira után távozik
István és Gellért maradnak)

ISTVÁN
Megtört szívemnek 
Első gondja hazám, 
Ki fog követni engem 
Az ország trónusán? 
Bár szívem ellenére, 
De ő is Árpád vére, 
Vazul az, a pogány.

MIND
Az Isten megtéríti őt, 
És hozhat honunkra szép időt.

CSANÁD (belép, komoran)
Oh Uram! Vazult, midőn hódolni jönne néked 
S szilárdítani a békességet,
Útközben bérgyilkos nép rohanta meg, 
Fülébe forró ólmot öntének
S kiszúrták szemeit.
Vérben fetrengve leltük ott 
A nyomorút, 
Könyörögve, hogy Isten 
Vegye magához őt.

MIND
Ó irtózatos galádság! 
Átok, romlás! ó rémítő eset. 

ISTVÁN
(Térdre rogyott, szünet után)
Ti menjetek!

(Mind el. Endre, Béla, Levente hátul maradnak)

ISTVÁN (A hercegekhez)
Ti maradjatok!

ENDRE, BÉLA, LEVENTE
Az Árpádokra gyászos nap virradt, 
Eldől egy sarj a más után
Gonosz csapás alatt.

ISTVÁN
Figyeljetek reám. 
István megaggott, érzi jól.
Titkos gazoknak tőre ellen 
Megvédeni nem tud,
Ez fáj szívemnek véghetetlen.
De mert féltelek, családom 
Ifju nemes sarjadéki, 
Kérlek, hagyjátok el e földet,
Más ország vidékei 
Rejtsenek addig, 
Míg itt a gazt Isten boszúlja meg!
Az Isten veletek!

KAR (külső vegyeskar)
Ifjú királyfi koporsóban
Arája mint siratja,
Szülője tépett szívvel nézi 
S keserg az édesatyja.

ENDRE, BÉLA, LEVENTE (el balra)

ISTVÁN
Oh irgalomnak atyja Isten!
Mért kelle ősz fejemnek 
Agg napjaimra
Fenékig innom az ürömpohárt? 
Hozzád fordulok 
Vigasztalásért, 
Mindenható!

SEBŐS (be balról)
Most a végcsapást!

ISTVÁN (imáját folytatva)
Uram, bocsáss meg mindazoknak, 
Kik engem bántanak, megsebeznek,
És áldd meg őket, áldj meg engem...

SEBŐS (tőrét elejti)

ISTVÁN 
(Felegyenesedik, kardját felragadja)

SEBŐS (térdre rogy)
Oh, ölj meg engem Uram, 
Nyomorú gyilkos vagyok, 
A magam s Péter boszújának
Silány eszköze.
De lelked fönsége 
A porba tiport, 
Halálom esengem 
Szent kezeidtől
S engedd saruid nyomában 
Csókolni a port.

ISTVÁN
Menj, légy szabad, de eltagadd, 
Hogy nemzetedhez tartozol, 
Orgyilkos nem lehet magyar! 
Menj, s merre bujdosol, 
Kérd Istened, 
Hazád, hogy óvja meg.

SEBŐS (magában)
Te győztél, Szent István király!
(megtörten el)

ISTVÁN (visszaroskad)
Oh Isten, kezedben a világ 
Hatalmas mérlege! 
Mutasd meg, szenvedésimet 
Egy szebb jövő követi-e? 
Tárd föl a jövendőt nekem, 
Hogy boldogul-e nemzetem?

(Víziók. Közzenék)
(első kép: Péter bukása)

Uram, bosszúd irtóztató! 

(második kép: II. Endre 
átadja népének az aranybullát)

Óh, áldassék a Te neved, 
Családomat naggyá teszed!
De, hogyha Árpád vére kihal, 
Mi lesz a nép utódival? 
Uram, szemed időkbe lát, 
Tépd szét jövendőnk fátyolát!

(harmadik kép: Mátyás király 
bevonulása Budán)

Holló van címerében, 
De lelkének sas-szárnya van!

(Negyedik kép: Mária Terézia 
a pozsonyi országgyűlésen)

Uram, bocsásd el hű szolgádat, 
Szemeim látták a jövőt!

(Főurak, lovagok, papok lépnek be.
István trónján székére roskad.
Körüle Asztrik, Gellért, 
Hunt, Pázmán, Vencelin, Csanád, püspökök)

Időm lejárt. Jó harcot harcolék. 
Szilárdul áll a nemzet és a trón,
Csak egyetértsetek! 
Nagy, fényes századok közelgnek, 
vérrel, babérral ékesek. 
De én reájok csupán 
Az égből nézhetek.
(visszaroskad)

MIND
Ó légy néped őre mindenképen, 
Szent István király, ott fenn az égben!

(A függöny legördül)