GIACOMO MEYERBEER HUGUENOTTÁK Személyek : Valois Margit, Navarra királynéja. Valentine, udvarhölgy. Orbán, apród. A királynő udvarhölgye. De Nangis Raul, protestans nemes. Marcell, fegyvernöke, protestans. Gróf Saint-Bris, Valentine atyja, a Louvre kormányzója, katholikus katholikus nemesek: Gróf Nevers, Cossé, Tavannes, Thoré, De Rez, Méru, Meaurevert Bois-Rosé, huguenot katona. Éji őr. Katholikus és protestans nemesek, udvarhölgyek, Katholikus és protestans katonák. Tanulók, városbiztosok, czigányok, gróf Nevers apródjai, Margit apródjai, városi tisztek, szerzetesek, földmivesek, nép. Cselekvény helye : Páris és környéke, Első felvonás Terem gróf Nevers palotájában ; a háttér nagy ives ablakain át a kertbe látni ; jobbra ajtó, mi a belső szobákba vezet; balra egy elfüggönyözött ablak; nehányan koczkát stb. játszanak. 1. jelenet Navers, Cossé, Tavannes, Thoré, De Rez Méru, Meaurevert s több nemesek. NEVERS ÉS KAR Szedjük életünk virágit, Szedjük a mig illatoznak, A bűbájos ifjukornak Tavaszán vigadozz. Bor, koczka és leányka Legyen csak jelszavad ma, Int életed tavasza, Gyönyörbe ringadozz. TAVANNES Egy szavunk van e ház Érdemdús, lovagias urához, Derék barátunk Mikor hí már lakomához. KAR Mikor, mikor ? NEVERS Vendég hiányozik még közülünk. KAR És ki az, - és ki az ? NEVERS Egy szép ifju lovag, Egy kedves uj barátunk, Kit főrangra emelt Törékeny jó királyunk, S az admirál magas kegye. KAR Nagy ég ! COSSÉ Tehát huguenot? KAR Tehát huguenot? NEVERS Ugy van ! jó barátilag Bánjatok vele hát, ha eljő. A királyt vegyük itt mintaképen. Ő az elnyomott protestansokat Kegyébe fogadta. Medicis és Coligny Az isten előtt békét kötöttenek. TAVANNES (gúnyosan) A mely nem tart soká. KAR (gúnyosan) Nem ám ! NEVERS Mit tartozik reánk ? COSSÉ Ah, barátaim Nézzetek csak oda. NEVERS Épen őt várom én. Ez de Nangis RAUL THORÉ Mi komor, mi sötét arcz. MÉRU Kétség kinozza keblét. COSSÉ Kálvin dogmáinak Következése az. REZ Ez jól mulattatand. NEVERS Én térítő leszek. TAVANNES Te téritnéd meg őt? NEVERS Valódi hitre ám Imádni fogja majd A szerelmi kéjgyönyört. KAR Ugy van, a kéjgyönyört. 2. jelenet Raul, előbbiek. RAUL (belép, s előbb Neverst, azután a többieket üdvözli.) E társaság vidor körében E fény e pompa közt, Nemes vitézek és urak Hogy részt vennem szabad, Kit hősi tett nem ékesit még Mi tisztelet ! köszönöm uraim NEVERS (halkan a többiekhez.) De nem ügyetlen ő Kiképezendjük őt. KAR (maguk közt.) Jó gyerek ! NEVERS (fennen.) Asztalhoz ! KAR (maguk közt vidoran felkiáltva.) Asztalhoz ! KAR Barátim ebédre, Ivásra, evésre A vadpecsenyére Jó a rajnai. A bú zivatarja Szived ha zavarja, Igyál s eloszolva Élted gondjai. Bort a pohárba Igyál, igyál, Bút kerget a bor A hol talál. Hát hadd forogjon A tölt kehely, Bánkódni most nincs Idő, se hely ! NEVERS Másféle bort ide, töltsetek a javából, Nosza Raul, hajtsunk fel egy pohár bort A hölgyekért ! - ez epedő sóhaj Bizonyitja hogy már szerelmes ön uram. RAUL Ki? én? ifjunak az nem vétek, Ah holnap állok épp' én az oltár elébe. Megesküvém sohase szeretek S e határozatom vajjon kiket Sujta le ? - az udvari hölgyeket. COSSÉ Mond a kalandot el nekünk S példád mi is ezután követjük. NEVERS Ah, mi regélni fogunk, de Raul a vendég, Ő az első. KAR Igaz. RAUL Örömest megteszem. De el nem árulandom Az imádott nevét. NEVERS De ha kérni fogunk rá. RAUL Én nem tudom. NEVERS (nevetve) Nevét ?! RAUL Nem tudom. NEVERS Urak, urak ! Érdemes leend hallanunk a regét ! RAUL Egy szép tavaszi nap magánosan sétálva Kivül a várfalon, gazdag aranyzatu Zselyeszék jöve arra; Közel a váluton tanulócsoport Arczátlanul tolongta azt körül Külsejök s beszédükről legott Jól gyanitám galád czéljokat, A csoportot szétüzöm azonnal, S félénken közelitek. elragadtatva Ah mily dicső látomány, Bájolá el valóm ! *Románcz.* Mint rózsa, oly fehér arczája, Bájolóbb hajnalsugárnál, A szent szüznek ő másolatja ; Érzeményem elbájolá. Mennyei kéjben Szivem hevében Leborulék. (élénken) S térdeimen a nőhöz Ezt rebegém: Ó bájkirálynő, égi tünemény A sirig imádni foglak én. KAR (nevetve) Ha ha ! ugy elbüvölék a ragyogó szemek Hogy szive verése elállt. 3. jelenet. Marcell, a háttérben megjelenik, s egy inashoz szól, előbbiek. TAVANNES Mi csodás alak az, ki a terembe lépett RAUL Ő az én hű szolgám, a mióta csak élek. MARCELL (a vendégek egyikéhez) Sir Raul ! (megmutatják neki; félre) Ég, egy asztalnál velük ! Ah; uram, igy szól az Úr (kezét összeteszi, mintha imát mondana.) A hitetlen lakmáit kerüld ! THORÉ (nevetve) Izrael hőse ő! MARCELL (elszörnyedve) A pogányok között ! NEVERS ÉS KAR Mit beszél, mit beszél? RAUL Ah bocsánat! nagyapám bajvivásra S bibliára tanitá, S mint protestans hitű lelkéből gyülöli A máshitűeket. MARCELL (önelégedéssel) Ugy vagyon! RAUL De hűséges jószívű, harczra bátor Gyémánt, mit durva érczvért takar. (Marcellhez) Jőjj szolgálj ; ne beszélj, hallgas ha lehetséges. MARCELL Legyen ugy, félre. De hogyan szabaditsam meg őt! NEVERS ÉS THORÉ (poharat emelve) Barátim, igyunk szeretőnkért. RAUL Az egyetlen angyali hölgyért. TAVANNES Igyunk a hölgyek szerelméért. MARCELL (szivszorongással) Luther, jövel jövel, O szabadítsd a gonosztól meg őt. Szavad némitsa el Pokoli énekök ! (karjait az ég felé ereszti) Hatalmas Isten halld imám, Tehozzád fohászkodom, Ha keresztény járul hozzád, Te őt megvigasztalod. Kisértő ostromol. Ármányt fonva rám, Uram ! légy védbástyám Borzasztó a pokol, Segélj, hogy ellenálljunk. Uram oltalmazz ! NEVERS (Raulhoz) Fogd, igyál ! RAUL (fojtott hangon) Nem ! THORÉ (Raulhoz) Halld, mi az ? RAUL Az Luther szent fohászéneke, Mit akkor éneklünk, ha veszély van közel. COSSÉ (felkél, s poharával Marcellhez közeledik) Barátom, a manóban, Te vagy-e valóban A vitéz, a derék Katona, ki Rochellnél - MARCELL (megörülve) Hát te megismerél? COSSÉ (vidoran) Emlékeül tehát Igyál egy jó pohár bort MARCELL Én bort sohasem iszom. COSSÉ (nevetve) De ha pokolfi kér. RAUL Mért unszolod őt ? NEVERS No hát ha nem iszik, daloljon. RAUL De Urak ! KAR Igen ám, daloljon ! MARCELL Legyen hát. (közéjök lép; czélzással) Egy hugonotta dalt Mely lelket járjon át Dallni fogok azonnal. (Cosséhoz) Előtted már nem uj, A mi csatadalunk, Mit Rochellnél daloltunk. RAUL (figyelmeztetőleg) Marcell ! MARCELL Ah akkoron A dalt dobpergés kísérte Közbe közbe Egy piff paff puff vegyüle Ha dallék - ah - dallék *Csatadal.* Piff, paff, piff, paff! Gyilkold az álpapokat, Hogy magjok veszszen ki, Irtsa bosszukarod azt Ki Luthert nem hiszi Mint por, mit a szél tova hord, Pusztuljon e csalfa csoport. Pusztitsátok, öljétek Vágjátok, messétek. Gyilkoljátok, gyujtsátok, Szurjátok, fojtsátok Piff, paff, puff! Ez álnok fajzatnak Nincs kegyelem. Nem nem nem, Nincs kegyelem ! KAR Ha, ha, ha, ha, ha ! (gunyosan) Irgalmazzál uram Sujtó haragodban Gráczia szegény fejünknek ! COSSÉ (gúnyosan) Gráczia ! TAVANNES (szintÉn ugy) Köszönöm ! MARCELL Még az asszonyokat is Irtsa ki kardotok. A csába nőt, e hamis Delila fajzatot ; Gyehenna tüzének ad E pokoli had. E fajzatot öljétek, Fojtsátok, messétek Hajtsátok, üzzétek, Piff, paff, puff ! stb. 4. jelenet. Neversnek egy szolgája jelenik meg a háttérben, s egy elfátyolozott nőt vezet a kertben keresztül, A nő eltűnik, a szolga bejö, és urához fordul. SZOLGA Gróf Neverssel, e várlak urával Kiván valaki szólani. NEVERS (gőgösen) Ha a király kiván is, Nem fogadom. vakmerően Mit nekem a világ, ha rám Mosolyg a telt pohár ! SZOLGA Az ki keres, egy bájos hölgy. NEVERS Ez más dolog urak, Igy magam fogadandom. (nevetve) Csupán csak kiváncsiság ! Ugy-e barátim azért megbocsáttok, A szerelem édene vár; Örömetek azért zavarni ne hagyjátok, Forogjon a pohár. Visszasietek és Veletek osztozom A barátságban én. (Nevers elmegy ; a többiek az ajtóig kisérik, azután nevetve visszajönnek, de azonnal el hallgatnak.) 5. jelenet. Előbbiek, kivéve Neverst. RAUL (az ablakhoz lép, s betekint) Nagy ég ! KAR Mi bajod ? RAUL Ama leány amaz égi teremtés, A kit én megmenték, S a kiért szivem ég. E hölgy az! KAR Ő az RAUL Ugy van; rája ismerék ! REZ, TAVANNES E hölgy az ? (Raul dühösen az ajtó felé rohan, az imaterembe akarván hatolni; a többiek utánna futnak, s nevetve visszahozzák.) REZ Hallgassunk, jőni hallom. Vonuljunk hátra hát. (Mosolyogva visszavonulnak és elrejtőznek.) 6. jelenet A kertben Neverst látni egy elfátyolozott hölgygyel, ki, általa kisérve és tiszteletteljesen köszöntve, távozik. Nevers, gondolkodva, s a nélkül hogy a többiekre ügyelne, a színpadra lép. NEVERS El kell tépnem tehát boldogító frigyünk ; A királynő maga tanácsolja e lépést, S jegyesem ő maga kér, hogy az érzést Számkivessem örökre; mi egymáshoz füzi szivünk. Szemeim a bú lángkönyei ragyogának, Hogy ő áldozata atyja parancsszavának Én feloldám szavától nagylelküleg őt, De szűmben ég a harag és a bánat. (A ritornel alatt a vendégek közelednek Nevershez. Egyszerre körülfogják s mosolyogva üdvözlik.) KAR Ki győz, s arat babért, Ha harczol a honért, S csatázik nőszivért: A hős sokáig éljen. Kit ostromol s imád A bájos nővilág Számára kéjvirág Nyilik csak a veszélyben. 7. jelenet Orbán, az apród belép, levéllel kezében, előbbiek. NEVERS Csinos apród, mi vezet e kastélyba? ORBÁN Urak fogadjatok Egy szives jónapot! Urnőm, éke szép nemének, Egy levélt bizott reám, Hogy nagyságtok egyikének, Gyorsan átszolgáltatnám Üdv a lovagnak, Mert boldog ő, A kit magának Választ e nő. Ily ritka boldogság csillaga Egy hősre nem ragyogott soha ! Tőrbe csalni nem szokásom, Szent való mit álliték Jó urak, az ég megáldjon, Legyen őretek a nagy ég! NEVERS (gőgösen) A tulzó nő egy több bajt hoz mint boldogságot, Mert nem ritkán sokat kiván ; Ámde szakitsuk a kinálkozó virágot ; Adsza a levelet. ORBÁN Megbocsáss, te vagy Nangis Raul ? NEVERS Mit mondasz ? ORBÁN A levél őneki van czimezve. KAR Ah, hogyan ? MARCELL (büszkén) Ő az én uram ám. Im az ott Raul lovag. RAUL Hozzám ? ORBÁN E levél. RAUL (olvassa a levelet) "Sir Raul, ma midőn a nap alkonyra szál, Hintó fog várni rád lakod kapujánál ; Ne tétovázz s ne kérdezz. Kendő fogja elfödni szemvilágod. Bizz s legyen bátorságod." Talán velem aljas bohózatot terveznek; Legyen bármi a czél, elmegyek, ott leszek. Olvasd ha tetszik: (A levél kézről kézre jár, végre Raul átadja a levelet Neversnek.) NEVERS (megdöbbenve halkan) Ó nagy ég ! REZ Lehetséges? COSSÉ E levél ? TAVANNES S a pecsét is - KAR A hölgyé ugy-e bár ? Raulra tekintve Ő reá ma üdv vár. Szerelem, hatalom mosolyog, Te reád, csillagod felragyog. Siess a szép karjába, Az élvek bájhonába (Álarczos férfiak jelennek meg a háttéren) Raulnak bekötik szemeit s elvezetik. Marcell hiába igyekszik őt visszatartani. Orbán elvonja őt. Függöny legördül.) Második felvonás. Királyi kastély és kert, melyen egy csermely foly keresztül. Tul a folyón látszik távolban a várkastély. A szin jobboldalán széles kőlépcső, mely a kastélyba vezet. 1. jelenet. Margit, (hölgyeitöl környezve trónon ül.) Orbán, apród Margit előtt térdepelve tartja a tükröt, melybe a királyné betekinte. MARGIT Ó szép vidék, arany kalászok, Zöld lombozat, kristályhullámok, Illatárban mosolygó virágok, Álmodó szűm hozzátok vonz ! Bár Luthert vallja az, Higye Kálvin: tanát ez, S adja pecsétül életét, De az igaz vallást A nyilt természet ölén E csodakönyvben Tanulom én ! Árnyas erdő lombalkonyába, Rejtezem én, ottan hiába Csattog az ég, lángol villáma, A vihart nem rettegem 6n. MARGIT, ORBÁN, HÖLGYEK Pártok viszálya, Vakhit boszuja Soha ne dulja Már e hazát. Az egyetértés Testvéri érzés Terjeszsze csak szét Itt zászlaját. Hadd zengjen naphosszant Anda szerelmi dalt, Édes szerelmet a visszhang. Halld a táj visszhangját, Bájolva zengi át A szerelem édes dalát. Ó boldogság jövel hozzánk ! A fülemile zengése A szerelem beszéde. És a lengő ágak Csendes susogása, A kristály pataknak Csörgeteg zugása Szerelmi párbeszéd. E szóra minden ébred. Ujra nyilik a tavasz, Millió madár azt Leng az erdők hüsében. Ez él a csermelyárban, Ez a nyiló virágban, Ég és föld, tengerek csillagzatok, Magasztos szerelmi öszhangzatok. 2. jelenet Margit, Orbán, később Valentine ORBÁN (félre) Mi bájos a királynő ! Miért vagyok csak apród én ? MARGIT Ki jő amott, nézd ? (Valentine a lépcsőkön megjelenik, s ott szerényen megáll) ORBÁN A szolgálattevő Hölgyek legszebbje ő. MARGIT Valentine, csak bátran jöjjön ORBÁN (félre) Elhalmozza urnőm E nőt kegyével. MARGIT Köny ragyogott szemén, És azt látva felébredt Szűmben a részvét, ORBÁN (félre) Ah e köny megindít, - Többé nem leszek vig. MARGIT Leányom, jere közelebb, És mi sikere lett járatodnak, beszéld el. VALENTINE A gróf szavát adá, hogy Kezemről kivánatomra ő lémond, MARGIT Jó, egy uj vőlegényről A te számodra én gondoskodom. VALENTINE Ah mit hallok ! ég ! MARGIT Jó leány, hát pirulsz ? Nagyon szereted ? VALENTINE Tiltva van ez nekem, S az atyám azt - MARGIT Ne aggódj, szólok vele én. VALENTINE (félénken) Ah ! de Raul - MARGIT Azonnal itt lesz, ő ide jő. VALENTINE Ó ég, lehetetlen hogy én - MARGIT (mosolyogva) Hogy őt te elfogadd, (vidoran) No legyen, én fogadom őt. 3. jelenet A hölgyek, előbbiek. HÖLGYEK KARA Leányok, ott az árnyas ágak, Meg a vidám patacska várnak, Förödni hát el szaporán, Csörgő folyam kristályvizében bűs habok edző ölében Nyer bájt a test, uj élet hat át Minden tagán. (Orbán megjelenik a lépcsökön.) MARGIT Ujra itt ! mi vakmerőség ! Beszélj ! ORBÁN Nem én magam, Velem egy lovag - HÖLGYEK (megijedve) Egy lovag itt ! ORBÁN Ó semmi baj ; jó sürü fátyol van szemén. MARGIT Hadd jöjjön. (Valentinhez) Ez RAUL ORBÁN A lovag nem gyanitja mi vár rá. (el) MARGIT Ő az ; sikerül a dolog. VALENTINE Én eltávozhatom. MARGIT Igen, de maradj közelemben. 4. jelenet Rault, kinek szemei bevannak kötve, két ifju hölgy vezeti be a főlépcsőn. MARGIT (Raulhoz) Bizalmat a ki ad, Bizalomra talál, Esküd alól lovag Immár feloldva vagy. A fátylat oldd la. RAUL Letépi a köteléket, s körültekint Ó, ég ! hol vagyok ? mi varázstüneményt, Vagy csodát látok én itt (Meglepetéssel, lelkesedéssel) Ó tulvilág angyali lénye, Ki bájjal itt uralkodol, Istennő vagy-e, vagy a föld tündére, Avagy egy álomkép ? ah szólj. Csak egy szót, egy szót Hangozzanak ajakid. MARGIT (félre) Ah, látva őt igy esdni hozzám. Értem a hölgy lángolását. Szelid hangjának bája valómat Magasztos kéjjel hatja át. RAUL Szolgálatodra áll, deli nő kardom, éltem. MARGIT Szavaidnak előbb egy zálogát kell kérnem. RAUL (hévvel) Hah ! térden állva fogadom Egyedül a tiéd védőkarom. Kivánd s életemet adom. MARGIT (eleinte hévvel felsóhajt, azután mintegy önmagának tesz a miatt szemrehányást) Ah ! ha hiu volnék mint más Könnyü voln' a hóditás, De ó nem, az nem szabad ! A hölgy boldogsága, Őszinte bizalma Énszivem szavára Tilt hallgatnom. 5. jelenet Orbán jö, előbbiek. ORBÁN Bocsánat. MARGIT Mi az ? mi bajod ujra ? ORBÁN Az ország nagyjai Jőnek hogy bemutassák Hű hódolatjokat. RAUL (megdöbbenve) Ég ! MARGIT Ne csodálkozzál. Szavad adád hogy szót fogadsz; imé Egy fényes házassághoz kezed kérem én. Melylyel példát adand a hazának a király, Hogy elenyészszen a felekezeti viszály. Imé én a te számodra kijelölék Egy deli s gazdag hölgyet, Gróf Saint-Bris egyetlen gyönyörű leánya ő, Régi ellenedé, de ki kész Feledésbe borítni a multat vőül fogad. RAUL Ah, ő? Legyen akaratod. MARGIT Jó; ezután sohase távozol körömből. (Raul kezét megcsókolja) Mi nagy kegyesség! ORBÁN (sóhajt) Ah ! igen nagy kegyesség, Egész világhoz, én kivülem. 6. jelenet A ritornell alatt katholikus és protestáns főurak és nemesség lépnek be. Élükön St. Bris és Nevers MARGIT (a belépőkhöz: Raulra mutatva.) Ma én egy boldog nászünnepélyt rendezek, Nemes urak, hozzá tanuk leendetek. (Margit bemutatja Rault St. Bris és Nevers grófoknak, kik őt köszöntik s neki kezüket nyujtják.) KAR Fogadd, ó bájleánya, Fogadd a hódolat Hű szózatát. (Egy futár Margitnak levelet hoz, melyet ő elolvas: azután St. Bris és Nevershez közeledik s mutatja nekik a rendeletet.) MARGIT Károly király tudván hű igaz buzgóságtok, Azt kivánja, hogy ma hozzá indulnátok, Valami tervet fog bizni rátok. ST. BRIS ÉS NEVERS A király akarata szent. MARGIT Jó, de halljátok enyémet. Oltsatok ki most haragot, gyülölséget, Tegyetek fogadást Mindhárman, hogy egymást Üldeni ezután ti soha nem fogjátok, S a szó szent legyen. a többi környezethez. És ti nemes urak Ugyanazt fogadjátok *Eskü. * RAUL, ST. BRIS, NEVERS ÉS KAR A király szent neve És őseink czimére Esküszünk ! E kivont kardra itt Esküszünk! A jog védfegyverére Esküszünk! Istenre a ki lát És hatalmas nevére Esküszünk ; Hogy mi már ezután Jóbarátok leszünk ! MARCELL (félre) A Luther szent neve És üldözött hitére Esküszünk! E kereszt s kardra itt A jog védőjére Esküszünk ! Istenre a ki lát És hatalmas nevére Esküszünk! Hogy soha nem fogy a Gyűlölség el miköztünk! RAUL, NEVERS, ST. BRIS Szállj le ránk ó ég malasztja, Most kioltva szünk viszálya. A barátság békeláncza Zár egymáshoz minket már. MARCELL Nézz le ránk ó Luther árnya Hassa át hited malasztja, Uramat, hogy védje karja Társait s Luther tanát. (St. Bris Valentinet Raulhoz vezeti s fölemeli fátyolát.) MARGIT (Raulhoz) Ime lovag, bemutatom jövő arádat : Szived imádott asszonyának Jól tudom, szivesen választod őt magad. RAUL (visszarettenve) Óh nagy ég! jól látok ? MARGIT Mi bajod? RAUL (alig birva szólani) Hát ő volna. E hölgy az ajánlott ara? MARGIT Az forró óhaja. RAUL (kitör) Árulás, gyalázat ! Ő nőm nem lesz soha ! KAR Hah! (Mély hosszu csend. Mig mindnyájan kérdőleg tekintenek Raulra. Marcell nagy örömmel fut urához megcsókolja kezét, és könyezve megáldja.) ST. BRIS ÉS NEVERS Hallatlan ily ocsmány csalfaság és gyalázat; Lakoland a merész, neki már nincs bocsánat ; bosszu és harag lángja hat rajtam át, E gazság vért kiván, a silány haljon, hát ! MARGIT Hallatlan csalfaság ! Vajjon mért e gyalázat ? Vakmerőn eltaszit ily boldog házazságot; A pokol átkozott hatalma hatja át, S uj lángra gyujtja vért szomjazó bosszuját, VALENTINE Hallatlan csalfaság ! Vajjon mért e gyalázat ? Ah, maga tépí szét a nyiló boldogságot Csalatott szivem a fájdalom hatja át, Csak a sir oltja ki szűm nehéz bánatát. RAUL Árulás! cselszövény környez itt és gyalázat, Hah, bosszúm sujtja majd a csalárd álnokságot, Lelkem uj bizalom, bátorság hatja át, Nem fogja a pokol ülni gaz diadalát. MARCELL Diadal ! Óvd meg ég e ritka bátorságot, Megveté a kinált átkozott házasságot ; Hős lelkét bizalom, bátorság hatja át, Nem üli a pokol rajt a gaz diadalát. KAR Hallatlan csalfaság ! honnan a rút gyalázat ? Lakoland a merész. neki már nincs bocsánat. A bosszu és harag lángja hat rajtok át, E gazság vért kiván, érdemli a halált. MARCELL (örömmel félre) Isten hatalmas istápja A jóknak, hozzád kiáltunk ! MARGIT (Raulhoz) Ily elutasitás - RAUL Tiszta joggal tevém azt. MARGIT De miért ? ó beszélj. RAUL Ó ne kivánd azt tőlem. Ám ő nőm nem lesz soha ! (A függöny legördült) Harmadik felvonás. A színpad az ugynevezett tanulók rétjét (Préaux Cléres) ábrázolja, mely egészen a Szajna partjáig terjed. Balra elől egy korcsma, benn kathol. tanulók és fiatal hölgyek; jobbra szintén korcsma, benn huguenot katonák isznak és koczkáznak. Tovább a háttér felé balra bejárat látható egy kápolnába. Midőn a függöny felgördül, néhány tanulók és ifju leányok székeken ülnek és beszélgetnek, mások sétálnak. Kézművesek, kalmárok, kóbor zenészek, szerzetesek, polgárok és polgárnék. Esti 6 óra van augusztusban. 1. jelenet KAR A munkával ma félre, Ma vasárnap vagyon ; Lépjen a gond helyébe Öröm és vigalom, Tralalala, tralalala! KATONÁK KARA (kezeikkel a dobverést utánozzák.) Rataplan, rataplan ! BOIS-ROSÉ ÉS A KATONÁK Vevé a hős kardját jobbjába, Indulva bátran a csatába S mondá. Ki vitéz katona Utánam a harczba ! Gyakran valánk együt csatában, Osztoztatok a diadalban, Vagy halt a kit a sors talált, Hős halált ! Éljen a harcz, igyunk barátim, Éljen az agg vezér Coligny ! (E pillanatban jobbról fiatal kath. hölgyek szent menete érkezik, s a kath. kápolna felé megy, a katholikusok mind letérdelnek. ) *Litánia.* HÖLGYEK KARA O boldogságos Szent szüz üdvöz légy. Oltalmadba végy Ég asszonya ! Menny királynéja Távoztasd rólunk Égő fájdalmunk Védasszonyunk, NŐK KARA Ave, ave, ave ! MARCELL (belép, fején kalappal s egyet a nép közül megszólít.) Hol van Saint-Bris lovag ? KATHOLIKUS KAR (halk hangon, hogy az ájtatot ne zavarják ; s boszankodva:) Vele most nem szólhatsz. MARCELL (szándékosan erősebb hangon) És miért? KATHOLIKUS KAR Hajtsd meg térdeidet. MARCELL De miért tegyem én azt ? (a menetre mutat) Nincs jelen itt az isten. (eltűnik a nép közt) KATHOLIKUS KAR Eretnek ! BOIS-ROSÉ Igaza van. HUGUENOT KATONÁK KARA Rataplan, rataplan ! Éljen a harcz, igyunk barátim, Éljen az agg hős Coligny ! HÖLGYEK KARA O boldogságos Szent szűz üdvezlégy. Oltalmadba végy O Mária ! KATHOLIKUSOK KARA Eretnek pogányok, Ti mindnyájan elkárhozátok. Szent vallásunk gunyoljátok. (fenyegetik a katonákat) Ám az Úr lesz majd a biró A káromlást megbosszuló. A nép ingerültsége legnagyobb fokra hág, s már összekapnak a protestáns katonákkal, midőn egyszerre egy csapat czigány jelenik meg hangezereivel, s a népet tánczra és jövendö hallgatásra hivja. (Nevers, Saint-Bris és Meaurevert a kápolnából jönek) ST. BRIS Tehát e nemes házassági frigykötéssel A gyalázat enyész, melylyel RAUL (tetéze) De feledni soha, azt soha nem fogom. MARCELL (Egy levéllel kezében, belép. Kedvetlenül.) „E levélt add tüstént Saint-Bris lovagnak át." Így mondá uram, tehát Én - ST. BRIS (félbeszakítja) Addsza ! Raul ! csakugyan eljő hát ? MARCELL (büszkén) Vele a királynő, Együtt utra kelének, S csakhamar beérnek A fővárosba ők. ST. BRIS Köszönöm azt o ég ! (félre) A tőle jött levél Kihivást tartalmaz. MARCELL Hatalmas ég, mit halla fülem ! ST. BRIS (olvas) Ma, ha lenyugodott a nap S im e tért pusztává teszi az alkonyat, Ide jő. MEAUREVERT (fojtott hangon) Ide jő tehát, a mint igéri. ST. BRIS Balsorsa hozza őt; itt halva marad ő. (Marcellhez) Elvárjuk őt. (Lassan Meaureverthoz) A dolog titokban maradjon. Nem akarom Hogy a párbaj Megzavarja a násznapot. MEAUREVERT De téged sem. Egy pogányt megfenyiteni más mód is van, Mit az ég ad kezünkbe. ST. BRIS És mi az ? MEAUREVERT Az titok, De jöjj és megtudod. Már ki van mérve A halálos csapás. (a kápolnába eltünnek) (Alkonyodik. Az estharang megszólal. Egy íjász, őrök kiséretében, őrjáratot tesz. ) *Az alkony* ŐR Halljátok az estharangot, Szólani jámbor lakosok, Szünjön a játék a mulatság, Az Úr nyugvásra adta az éjszakát. KAR Halljátok stb. (A tömeg eloszlik. A protestans katonák nőikkel a jobbfelőli korcsmába; a tanulók ifju hölgyeikkel a balróliba térnek be. Az örök a többi sétálókat mind haza utasiták. Sötét éj s a tér egészen üres.) 2. jelenet VALENTINE (a kápolnából jő) Az éj jön ; tudom a csatatért s idejét, S a hűtelent honnan fenyíti a veszély, Ez oszlopok mögé rejtőzve hallgatám, Mit ellene kohol a bosszu és ármány. Éltét fenyiti vész élénken ah de megszabaditom. (Önmentöleg.) Óvni nem őt, atyám becsületét ohajtom. Ámde hol lelem én Rault ? MARCELL (belép szomoruan) Bevárom őt, ott leszek a csatán, S vele ott meghalok. *Párdal* MARCELL (hallgatódzva) Éjszakán, hol én virasztok, Ah, mi neszt, minő zajt hallok, Ám csak lassan majd vigyázok, Könnyedén nem távozom. VALENTINE Látod ég nagy szenvedésem, Sorsa rögtön döntve lészen, Őt mimódon értesitsem A veszélyről, nem tudom. MARCELL Ki van itt ? VALENTINE O öröm ! a jó Marcell hangját hallom. Csitt. - Marcell ! MARCELL Én itt ez órában nevemet hallom? Szólj ki vagy ? VALENTINE Jöjj idébb. MARCELL Hah megállj, mi a jelszó ? Mondd a jelszót, avagy meghalsz. VALENTINE RAUL MARCELL RAUL Jól vagyon, közeledj. (Meglátja Valentinet.) Ha ! egy asszony, s rajta fátyol. VALENTINE Félsz talán ? MARCELL Ki, én? félek ? hah ! (büszkén) Nem, Marcell nem fél, Ő hite és uráért Bármikor csatára kél. VALENTINE Figyelj reám. Raul ide fog még ma jönni. MARCELL Tudom. VALENTINE Párbajt vívni. MARCELL Ugy van, becsületért s jogáért boszút állani, Az ég megsegiti. VALENTINE Értesitsd, hogy Saint-Bris Sokad magával jő. (Int Marcellnek, hogy távozzék, Marcell elsiet. Valentine egyedül marad.) A háladatlan, ő volt eszményem, S szívem ah ! ő halálig sebzé meg, És mégis, áruló ! én emléked Élő kín gyanánt hű szívemben hordozom. Megmentő angyala életének Én leszek mint vala ő enyémnek, És ha kell, érte kéj a halál. MARCELL (visszatér) Elsieték, a veszélyt urammal tudatni, S én együgyű feledém, hogy már honn nincsen ; E helyen parancsolá, hogy reája várjak, Most hol találom őt, és hogyan értesítsem ? Ha reá gondolok, hogy távollétemben Előrohan ama had; és sikerűl a merény. (Növekedő zavarban) Uramat megrohanja gyilkoló fegyverével, S hiába híná a hű szolga segélyét. Maradok ! De magam hogyan védhetem őt meg? (Zokogva) Meghalok holttestén, mint hűséges cseléde. Adj nekem, isten, erőt, el ne hadd hű szolgádat. VALENTINE Eleget tudsz, áldjon ég ! (Távozni akar.) MARCELL Mondd meg előbb, ki vagy Fenyegetődzve kardjára mutat. He?! VALENTINE (Zavarban) Ó én, ó én ! (Elszántan) Egy leányka A ki őt hűn imádja S ki életét övéért adni kész. MARCELL (Megindulva) Igazán ? igazán ? VALENTINE Ó a kín viharát te nem érted, A mi szűm örömét összetépte Hol a hű szerelem érzetével Tartozás szava küzd hő csatát, Hogy a vész tőréből szabadítsam, Feledém hírnevem s jó atyámat, De tudom a nagy ég hő imámat Hallja és bünömért megbocsát. MARCELL (reszkető agghangon) Ó nincs okod feláldozásod És hűséged hölgy megbánnod; Im én az ősz Marcell áldásom Adom rád szegény leány. Egy ily ősz áldó imája Gyógyír a szű fájdalmára, Bizd az Urnak oltalmára Vészhányatott sorsod hát. (Félre) A világ ugyan azt mondja, A nő szeme szíve csalfa, Ám e nőszív tiszta lángja Csak égből származhatott. (Valentinehez) Szegény leány, ó né zokogj. (Valentine elmegy ; Marcell utána siet, őt még kikérdezendő ; de Valentina a kápolnában hamar eltűnik.) 3. jelenet Marcell, később St.Bris, Raul, Cossé, Tavannes, Retz, Méru és később Thoré MARCELL És most Marcell, közelg a pillantás. Vén szolga, hogy Benjámint Megszabadítsad, jól vigyázz itt. Meglátja Rault, St. Brist s a 4 tanut jönni. Ég ! ez ő - és Judás ST. BRIS (Raulhoz) A kiszabott időre te pontosan itt ! Az szép. RAUL (büszke hévvel) S te hivéd, Feledém az adott szót MARCELL (félre) De hogyan tudatom most Vele az árulást ? RAUL (Meglátja Marcellt, s megragadja kezét.) Te itt, hű barátom ? MARCELL (halkan) Igen. (Titkosan sug Raul fülébe) Egy angyal szállt alá, És velem tudatá, Gaz ármány vár itt rád Jó uram ! RAUL Mi jut eszedbe ? Hallgass. (a tanukhoz) A viadalra, Raul ime készen áll, Rendezzétek urak, e jogos párcsatát. MIND (kivéve Marcellt) Tudom igaz jogért csatázom, Megküzdeni van bátorságom, Itélni fog köztünk a kard. Gyalázatom le vér moshatja Boszum csupán halál olthatja, Itél az Úr, itél a kard ! (Marcell éneke alatt a tanuk kimérik a tért és kijelölik a helyeket.) MARCELL (félre, fájdalmában sirva) Ah ! nem birok ily nagy fájdalmat, Hát elvonod, ó ég ! oltalmad; Győz a pokol, diadalt arat, Nagy Isten ó védd fiamat. (A tanuk egymással szembe állnak a szín közepén. s elnyomott hangon éneklik.) NÉGY TANÚ Akármi fogna Történni itt ma, Ha kezdődik a véres harcz Háromra épp hárman vagyunk, Még egy él, nem lankad karunk, Halálig harczolunk. MIND Az alku áll. (A tanuk elveszik Raul és St. Bris kardját s összemérve megvizsgálják.) TANUK (egymás közt.) E halálharcz e jogcsatában Tilos kivülünk osztozni másnak. (A küzdők két oldalra állnak. Marcell Raul mögött foglal helyet. A két fél egymást boszantja.) ST. BRIS A mint látom reszket a bajtárs. Nagy a hűhó, de nincs bátorság. RAUL (a maga tanuihoz) Mily silány gúny és boszantás, Választ kardom fog adni majd rá. Ám kezdjük a boszúcsatát, Az ég tudom győzelmet ád. MIND (előre rohannak lelkesedve s kardjaikat magasra emelik.) Most rajta hát a boszúharczra, Itél az ég, itél a kard. A két fél összecsap. MARCELL (A háttér felé megy, hol, zaj hallik, s onnan a küzdök közé rohan.) Várjatok, én lépteket hallok. (aggódva) S nem tudom a sötétben Minő szándékok S nagy-e számok. (kardot ránt) Éj idején, szóljatok mi dolgotok van itt ? MEAUREVERT (megjelenik két fegyveressel) Mi gondod rá? Mit látok? ég! Hah ! csalfa árulás Huguenotok istentelen csoportja Seregestül rohan Egy magánosra itt a homályban, (E szavakra St. Bris és tanui, Marcellt kivont karddal látván Meaurevert mellé állanak.) MEAUREVERT (a szinfalak közé kiált) Elő, elő, isten hű népe jöjj! (fegyveresek rohannak be, s Meaurevert körül foglalnak helyet, Rault, tanuit és Marcellt a Meaurevert fegyveresei egészen körülveszik.) MARCELL Hah ! árulócsoport, reszkess, Lát a nagy isten! Coligny, Coligny ! Jöjjetek, jöjjetek, Veszélyben egész Izráel. (hatalmas hangon) Adj diadalt ó mindenható. Ha ránk támad a pokol. (a huguenot katonák a Choralt hallva kirohannak.) ST. BRIS (A balróli korcsma felé hol a tanulók vannak) Elő, elő jó derék ifjak, Fegyverre. fegyverre ! Árulók rohanának reánk! EGY TANULÓ (az ablakon át.) Mindjárt ! (A tanulók balról seregestül rohannak ki, utánuk a hölgyek. A jobbróli korcsmából huguenot katonák jönek nejeikkel s a maguk oldalán foglalnak helyet. A két párt egymást fenyegeti.) MIND Itt vagyunk, távozni fogtok, S takarodtok haza most. *Gúnykar* TANULÓK (fenyegetik a katonákat) Jobb ha mentek aludni, Csacska vénasszonyok. KATONÁK (gunyolják s fenyegetik a tanulókat.) Jobb lenne ám tanulni S fakarddal járnotok. TANULÓK (gunyosan) Dicsőség a nagy Luthernek. KATONÁK (szintén ugy) El, mig rátok nem vernek. TANULÓK Rátok a máglya vár. KATONÁK A, pokol tüze vár ! KATHOLIKUS HÖLGYEK (a huguenotnőket gunyolják.) A laktanyába kész az Eretnekvacsora! HUGUENOT NŐK (amazokat gunyolják.) Ott a korcsmába hiv a Tanulólakoma. KATHOLIKUS HÖLGYEK (haraggal.) Jaj nektek elkárhozottak, Csitt, huguenotta faj HUGUENOT NŐK (haraggal) Fajtalan gyalázatosak Hallgass te léha raj. MIND (egymást fenyegetve) Elhagy már a türelem, Itt biró a kard legyen. (a férfiak mind kardot rántanak és egymást mindnyájan fenyegetik.) Egy szót se többet, hamar Pusztuljatok mig szabad. Halál reá, ki nem hallgat, Meghal ki ellenálland. (E pillanatban balfelöl királyi testőrök és apródok jönek fáklyákkal Margit királynő előtt világitván, ki lóháton palotájába tér vissza. A verekedők megállnak.) ORBÁN Adjatok helyet Navarra királynéjának. (mindnyájan tiszteletteljesen kétfelé vonulnak.) MARGIT Hogyan ? hát a főváros sem adhat nyugodalmat? A pártviszály itt is gyakorolja dühét, S enpalotám előtt találok vérmezőt. Hol az éj oltalmát gyilkolásra használják. ST. BRIS Raul és társaira mutatva. Ők csak a bünösök, a kik becsületünk Védni ez uton kényszeritnek. RAUL (St. Brisre mutatva.) A bűnös ő csupán, a ki tör ellenünk, S vele több társai bűnös ármányt szövének. MARGIT Melyik szóla igazat ? Ki ad arról nékem bizonyitványt ? MARCELL (közeledik) Én adhatok azt, ó királyné. Azok ott uramat meg akarják gyilkolni. ST. BRIS Rágalom. MARCELL Egy angyalnő imént Nekem föl fedezé az egész cselszövényt. (Valentinet meglátja, ki a kápolnából elfátyolozva kilép.) Ott jő azon hölgy ő maga. (Valentine a néptömegtől megijedve el akar sietni. St. Bris dühösen felé rohan, megfogja kezét, s hátraveti fátyolát.) ST. BRIS (meglepetve.) Leányom ! MIND Nagy isten ! ST. BRIS Hihetetlen e merészség ! Gyalázat ! RAUL Csakugyan ő vala? MARGIT (Raulhoz.) Mindent megtudandasz, VALENTINE Az istenért ne szólj ! RAUL (élénken.) És ama hitszegése Minek magam valék tanuja Neversnél ? MARGIT Eltépte ott a lánczot mi hozzá köté. ST. BRIS Ámde ma reggeltől ismét az ő arája. KAR Arája ! VALENTINE Ah ! nagy ég ST. BRIS Ha ! halljátok! A diadalmas férj közelit nászzenével. (A háttérben a folyón nagy földiszitett s kivilágitott bárka jelenik meg, zenészek apródok, udvarhölgyek és násznéppel; Nevers és utánna a nászmenet kiszáll.) NEVERS Drága urnő, szivem hölgye Ó jőj, hogy az egyház sziveink összekösse ; Arczodon ragyog a boldogság záloga, Ó jere dicsőitsd e napot esküd által, Itt a percz, a midőn egyesit hymen láncza. (gyöngéden) Ah e láncz büszkeség, boldog ily rabszolga. (Czigányok s czigánynők közelednek Nevershez és arájához, s akkori szokás szerint virágot nyujtanak nekik ; Nevers aráját kézen fogva a bárkába vezeti, St. Bris apródok, urak és hölgyek követik.) NÁSZKAR Az öröm, vigalom napja van ma, Boldogság üli ma násznapját Az igaz szerelem tiszta lángja Hatja át a dicső mátkapárt. A Bárka elindul, ugyszintén a királyné s kísérete. A függöny legördül. Negyedik felvonás. Terem Nevers palotájában. Háttérben egy nagy ajtó. Balra ajtó, mely Valentina termeibe vezet. Jobbra szőnyeggel elfödött ajtó. 1. jelenet VALENTINE (nyugágyon ül.) Végre magam vagyok, Csak a bú van velem. Engemet óh atyám, örökös gyötrelemre Itélsz-e ? Ő birja csak szivem, A sirig csak övé szerelmem. S te most, ki nem hallgatád meg hő imám, A ki megengedéd e gyász házasságot, Isten ! ó ne tagadd meg azon vigaszod : Töröld ki a kinos emléket e szivből. 2. jelenet Raul a középajtónál megjelenik, előbbiek VALENTINE (észreveszi Rault) Ó nagy ég! Raul itt! Ő, a ki mindenütt A sír szelleme gyanánt Kiséri lépteim. RAUL (sötét komorsággal.) Én vagyok, a ki jár Sötét éj idején mint valami bünös, Kit a gyötrelem üldöz, És megunva kinját Óhajtja a halált. VALENTINE Mi a kivánatod ? RAUL Ah, mielőtt halok, utólszor látni még. VALENTINE (megdöbbenve) Mit hallok ? az lehetséges ? És az atyám, ah és férjem ?! RAUL (hidegen) Jól tudom, hogy összetalálkozom Velük én itt. VALENTINE Ha ők ide jőnének - megölnének ! Ó fuss. RAUL Nem ! - jőjjön a csapás. VALENTINE (hallgatózva) E lépteket, hallod ? Ó fuss ! RAUL Nem ! én maradok. Nincs más választásom. VALENTINE A középajtón kitekintett, Az atyám, és férjem ! Ó fuss ! ne magadért Ah de nyugalmamért ! (Rault a mellékszobába rejté.) 3. jelenet Saint-Bris, Nevers, Tavannes és több kath. nemesek jönnek, Valentine ST. BRIS (a többiekhez) Ugy van, ide hivat bennünket a királyné. Itt az idő, midőn a titok fátyolát Levonom s tudatandom a terv tartalmát, Mit ő maga helyesle Medicis. (Valentine félre) Mi lesz ez ? ST. BRIS (Valentinehez.) Hagyj magunkra, távozz. VALENTINE Jó atyám ! NEVERS De miért ? Ő hőn buzog a katholikus ügyért. Tanácskozatunkban is vehetend bátran ő részt. Boszúfrigyünknek ő igaz hű tagja lész. *Az összeesküvés* ST. BRIS A harcz dühe elől A fenyegető vésztől Óvni meg a hazát Vágytok-e ugy mint én ? KAR Óhajtjuk azt, akarjuk azt, ST. BRIS A trón oszlopit, Az ég örök igéit Védeni a vallást Ti készek vagytok-e ? KAR Azok vagyunk, akarjuk azt. ST. BRIS Jól van; a boszuló nagy Isten, Kimondta rájuk már méltó itéletét. A huguenot, ez áruló hitmétely Kiírtva lesz ma mind, mihelyest jön az éj. NEVERS (megütközéssel) Szólj, ki a birájok ? ST. BRIS (erősen) Isten ! KAR Isten ! NEVERS És ki a büntető ? ST. BRIS Mi! KAR Mi! NEVERS (borzalommal) Mi? (St. Bris felkél, utánna a többiek, Neversre gyanakodva tekint, s a következő coupletet hozzáintézi.) ST. BRIS Az ég szólít csatára, A szent ügy oltalmára. Istenért és honért Számoljatok karomra, Bizzatok eskűszómba, Harczolok holtig én. HÁROM NEMES Boszút adj ég A szent hitért. VALENTINE (félre) Közel a vész órája Bízom az ég urában ! Nem vonja el kegyét. NEVERS Csak igaz ügy javára, Igaz jog oltalmára Ontok én boszúvért. ST. BRIS Tehát bízhatik a király ? KAR (kivéve Neverst) Im esküszünk ST. BRIS Magam foglak vezérleni. KAR (mint fönebb) Mi követünk! VALENTINE, ST. BRIS (félre) Im Nevers maga marad hallgatásban. VALENTINE Mit fog ő szólni ? szívem dobog NEVERS (boszankodással) Csatázni kész vagyok, De csupán nyilt csatában, A tőrt utálom én, Gyávák fegyvere az. ST. BRIS A király úgy akarja. - NEVERS (méltósággal) Parancsa hasztalan, Gyáva orgyilkolás nem szenynyezé családom : Ha dicső őseim nagy sorát, Kiknek árnya magasztosan körülleng, Emlékben átfutom Közöttük hős elég, De gyilkos egy se volt. ST. BRIS Hogyan, hát te elárulod A boszútervet? NEVERS Gyalázattól óvom Családom ősnevét meg. Im, vedd kardomat, Nem használhatom azt. VALENTINE (Nevershez önfeledve.) Ah ! nemes hős, ezután te birod Szivem egész szerető bizalmát, Jere velem, kimondom a titkot. (E pillanatban St. Bris megnyitja a középajtót, városbiztosok, népfőnökök s más fegyveres nép jelennek meg.) ST. BRIS (az őrökhöz, Neversre mutatva.) Őrök, fogjátok el. Árulónkká ne váljék. Jót állotok felőle holnapig. VALENTINE (félre) Vegye az ég most oltalmába. Aggály kinozza szivem. Isten ó légy irgalmas. ST. BRIS A szent ügy hí csatába. Megóvjuk azt mi hiven, Az ur nagy és hatalmas ! NEVERS Alattomos csatába Rohanni tiltja szivem, megóv az ég hatalma. (az őrök Neverst elviszik.) 4. jelenet Előbbiek, kivéve Neverst és Valentinet. ST. BRIS S ti most, kik a bosszura az igaz ügyért meg Esküdtetek, bajnoki a szent hitnek, Ti a nép fejei, hallgassatok reám ! (Egyik fönökhöz) Halkan és zajtalan el szét fogtok oszlani, És valamennyi tért s utczákat elfoglalni, S rontsatok ki midőn halljátok a jeladást. KAR fojtott hangon. Bizd ránk a boszucsapást. ST. BRIS (egy másik főnökhöz) Rez, te az admirál lakára fogsz rohanni. S elfoglalod ; ő legelőbb fog halni. KAR Először ő fog halni. ST. BRIS (egy harmadikhoz.) Te a Neslepalotához, hol ellenségünk ma Pártja vezéreit hivő lakomára, Margit ott lesz és Navarra királya ; Elfogod őket azonnal. KAR A Neslepalotához. ST. BRIS Figyelem, hallgatás ! Szent Theobald tornyán Ha szól az estharang e napnak alkonyán, Titokban, szótlanul e harczi jeladásra Tartsátok a fegyvert készen a szent csatára. És ha végóra üt, Támaszszatok rémülést mindenütt, Hogy ellenink megfélemlitsük. (Komoly méltósággal) S ha a harang szent Theobald Tornyában estve második izben szólaland. Az a haragos ég jeladása boszura, Akkor hamar előrohanjatok. Oszszon halált minden csapásotok, Az isten, a ki szent munkátokat megáldja, Jelen lesz és veletek harczoland. VALENTINE (félre szorongással) Isten, miként szabaduland meg ő ; Immár késő, mentésre nincs idő. Hozzá kivánkozom, de szökni nincs erőm ! Hatalmas ég, ó védd e drága éltet. Mentsd meg Rault, életéért Feláldozom én enyémet. (a középajtó megnyílik, három szerzetes, fehér szalaggal telt kosarakkal kezeikben lassu léptekkel jönnek, utánuk vegyes nép) *A fegyveráldás* SZERZETESEK (Ünnepélyes hangon) Az Urnak üdv a magasban. És ki harczol táborában, Az Úr szolgálatában Kiirtva a gonoszt. (A jelenlevők mind kivonják kardjaik és tőreiket : a szerzetesek megáldják a fegyvereket.) SZERZETESEK és ST. BRIS Szent fegyverek áldás reátok, Midőn az átkozott eretnekfajt irtjátok. A hatalmas isten czéljának szolgáltok; Áldott legyen munkátok. KAR Az Urnak üdv a magasban stb. ST. BRIS (a ruháján levő fahér kereszt és szalagra mutatva.) Fehér kereszt s hasonló Szalag jelölje ki Az Úr csatárait. St. Bris és a szerzetese (mindenik más-más csoporthoz) Kimélve ne legyen, Ellenállni ki merne, Ma kiirtani kell, A ki csak van eretnek. KAR Gyilkold, öld, vágd! ST. BRIS ÉS SZERZETESEK Legyen ölve ki mind ki kegyért könyörög. KAR Gyilkold, öld; vágd. ST. BRIS ÉS SZERZETESEK Pusztitsa haragotok Dühe mind ki e fajt most, Pusztuljanak el ők, el a nő, el az aggok. Az Úr átka reájok ! Isten ugy akarja ! (mindnyájan előre rohannak, és kardjaik s tőreiket felvillogtatják.) Haljanak ! vész reájok ! Ütött órájok! Vérükkel moshatjátok Csak ti le bünötök ! A hitlenek irtása Az Urnak óhajtása, A diadal pálmája Készen vár titeket ST. BRIS. Vigyázat, hű bajnokok, Csak csend visz a czélhoz, Halkan távozzatok. KAR (Előre jönnek) Az ég szólit csatára A szent ügy oltalmára. Istenért, a király és honért. Számoljatok karomra Bízzatok esküszómba, Harczolok holtig én. (Lassan és titkolódzva kifelé vonulnak) Éjfélkor Legyen hát' A csapás ! Éjfélkor! (Csendben eloszlanak.) 5. jelenet Raul vigyázva fölemeli a függönyt, mely mögé rejtőzve volt, s látva hogy mind eltávoztak, a középajtó felé siet ; e pillanatban jö Valentine. VALENTINE (megállitja Rault) Nagy ég, hova rohansz? Raul, o válaszolj ! RAUL S kérded azt ? megyek oltalmazni, S a gonosz cselszövényt feleimmel tudatni, Harczra fogom gyujtani őket én Megelőzni velük sietek a nekik szánt veszélyt. VALENTINE És ki az ellenség? az atyám S férjem a kit mától fogva tisztelek, Ezeket ölni vágysz talán? RAUL Az omló vér uj vért kiván. VALENTINE (méltósággal) Az Úr csatári ők? RAUL (gunynyal) Az Úr csatári ők? És te azt hiszed, hogy az Úr kit imádtok Isten akarja, hogy testvéritek irtsátok ? VALENTINE O ne káromold, Hisz ő nem engedi hogy élted Veszélybe döntsd vakon rohanva. Ne menj, maradj ! RAUL Nem szabad VALENTINE Ott reád a halál vár. RAUL És ha itt maradok Elárulom becsületem. (szomoru hangon) Ah, az idő fogy, És a veszély nő, Menni kell, menni kell, ah bocsáss ! VALENTINE (csak nem sírva) Rád ott veszély jő, Ah mig nem késő Óvd magad, tán kiment a futás ! RAUL Bocsáss ! VALENTINE Ó te vagy éltem édes álma, RAUL Feleim üldözik halálra. VALENTINE Ha távozol szivem szakad. RAUL Hiába ostromol szavad. VALENTINE Ó teljesitsd akaratom. Halld szavamat, ó irgalom ! RAUL A becsület lesz pajzsom, Ó nő bocsáss, elhi sorsom. (Raul kifejti magát Valentine kezeiből s az ajtó felé siet; Valentine utána siet s feltartóztatja.) VALENTINE (erőteljesen) Még erőm van gátolni Nem hagyandod el e szobát, Érne bár itt halál. RAUL Az maga bűn, hogy hallgatok rád. VALENTINE S nem bün-e az, ha én hallgatok rád ? És mégis teszem azt a vész pillanatában Ah, könnyező szemem egyedül téged lát. (mindig növekedő hévvel) Maradj Raul, e szerető szű kér. Ó kerüld a vészt szivemért ! Hisz ha te halsz, én is halok. Maradj, ah ! én - szeretlek ! (elfödi arczát, a mintegy megsemmisülve omlik le) RAUL (szenvedélylyel) Szeretsz te? Ah mi gyönyör, mi kéjsugár ! A mit hallék, ó mondd, nem álom? Jőjjön ha kell most a halál, Lábaidnál azt kéj bevárnom. (Valentinenek lábaihoz borul, s kezeit hév csókkal nyomja ajkához) VALENTINE (felrettenve) Borzalom! én mondám azt ? RAUL (örömittasan) Te mondád ! (nagy gyöngédséggel) A bájszót, hogy szeretsz ! Szűm éjén bajsugár ragyog át S uj reményre deriti valómat. Boldogságot ad a gondolat, Hogy szeretsz, hogy szeretsz! VALENTINE (félre) Mit tevék ! mi veszély, o nagy ég ! RAUL Hangozzék boldogitó Ajkad e büvös égi szava ; Ha álom a jelen óra kéje, Ébredés ne kövesse soha. VALENTINE Mit tevék, ó nagy ég ! Itt az óra, a halál Gyászos órája már. Átkos éj ! RAUL Te mondád a varázsszót, Ah mi kéj ! Bájos éj ! Oh jegünk, jer, kövess! VALENTINE (fölijedve) Nenenenem! maradj! RAUL (gyöngéden az ajtó felé vonja Valentinet) Hogy szeretsz, te mondád azt, Jer tehát, jer kövess! (Távolról a vészharang hallik) Halld, mi gyászos síri hangok. VALENTINE (félre) Tőlük elhal a kebel. RAUL (folytonosan elmerülve szerelme mámorába) Hah ! zúgnak a vészharangok, Vad orditás terjed el ! (egyszerre mintha álomból ébredne, homlokát dörzsöli végig) Hol is valék ? VALENTINE (gyöngéden) Nálam itt,- oh Raul ! RAUL (felsikoltva) Hah ! iszonyu emlék! Feleim vérfürdejére Hallom a jeladást. (kibontakozik Valentine karjai közül, ki vissza akarja tartóztatni) Nem, nem, nem ! Vész e szívittasságra! Feleim kiáltása Hat hozzám, hah, rakásra Ölik a gyilkosok ! Ki a harcz viharába, Oh ne kérj maradásra, Velük a boszuharczban Vagy győzök vagy halok. VALENTINE (kérő hangon) Hogyan Raul ! szűm kínja Téged meg nem indita, Gúnyolod tenmagad Hő szerelmi lángjaidat. Tőlem ah, szabadulni akarsz, S a halálnak ölébe rohansz. (sírva) Szivtelen, menj tehát Ámde csak e szakadt sziven át. (a harangszó ismét hallik) RAUL Vész e szivittasságra, Feleim vészhivása Hat hozzám, hah rakásra Ölik a gyilkosok. VALENTINE Tehát szüm égő kinja Téged meg nem indita. És miért, miért ? Szerető szivem lángja Nem bir a maradásra Bár megöl vad kinom Ne rohanja halálba, Ó hajolj szüm szavára, Avagy itt meghalok. RAUL Ki a harcz viharába stb. VALENTINE (átkarolja) Előbb engem ölj meg, Üsd át hű keblemet, O légy te gyilkosom ! RAUL (Valentinet ellenállása daczára az ablakhoz vonja, azt kinyitja, s mutatja neki mi történik az utczán.) Nagy ég, ó tarsd meg erőmet! Nézd ott vérükben őket, Nézd végvonaglásukat! VALENTINE Ah ! tudatom enyészik, Ég ! ne vigy őrülésig ! (felsikolt) Raul, téged megölnek, Ah ! segíts ! - halok ! (elájul, Raul karjába hanyatlik) RAUL (nagy zavarodással) Ó végy erőt ! Mit tegyek fájdalommal Rémitő pillantás ez ! Elhagyjam őt e szörnyü sorsban itt ? (kétségbeesö sikoltással) Nem ! - jerünk ! (Valentinere tekintve, ki magához kezd térni) Ég ! e drága éltet ah oltalmazzad ! (az ablakerkélyen át eltünik) A függöny legördül. Ötödik felvonás. 1. jelenet Tér. Háttérben egy roskadozó proteatans templom. Marcell jő sebesülten, Rault keresi. Protestans nők, gyermekeiket kézen ragadva, anyák csecsemöikkel, aggok stb. futnak kétségbeesetten a szinpadra, s a baloldali ajtón a templomba menekülnek. RAUL (jő) Ah, jó Marcell, te vagy ? Ó minő viszonlátás ! MARCELL Mi keserű e találkozás! RAUL Hisz te vérzesz ? MARCELL Lehetséges. RAUL Boszura ! (indulnak) 2. jelenet Valentine szétbomlott hajjal, lélektelenül jö, előbbiek VALENTINE Hova futtok ? RAUL A csatába - MARCELL A halálba. VALENTINE Nem szabad meghalnod ; Csak akarjad. RAUL És mi lesien a díj ? VALENTINE Hogy az én hitemre térj át. RAUL Soha ! hittagadót ó mondd Szeretni hogy fognál ! Minden elválaszt. VALENTINE Ó nem ! nem tilos ezután szerelmünk. RAUL És Nevers ? MARCELL Nevers a nemes hős, Ő véde a bakók tőrétől, De hevének áldozatja maga lőn A gazok átdöfék. RAUL Meghalt ő ? VALENTINE Fussunk, ó jöjj. Raul (ingadozva) A sziv - szava ! Ó kinos harcz ! MARCELL (szemrehányólag) Raul ! RAUL Marcell, a szerelem kinál uj boldogsággal. MARCELL (komolyan) Raul ! az igaz Úr kinál egy égi hazával. VALENTINE (aggálylyal) Jöjj, jöjj ! RAUL Nem ! - Maradok S együtt vele halok. VALENTINE (mindig növekedő hévvel, keserüen) De oh, minek a szó ! Tudom, ti férfiak nem ismeritek - (magán kivül) Rólam tanuld a hőn érző nőt te becsülni. Ha ér téged a vész, Együtt veled halok, Az ég maga tanu, hogy én Érted mindent áldozok. Legyen a jutalom Menny avagy a pokol, De mellőled egyéb már Nem távolit el, csak a halál. Te megvetéd vallásom. Én tiéd elfogadom ! S most történjék parancsod Hatalmas istenség Reám nem bir hatással Sem a föld sem az ég. Sirva Raul karjaiba omlik RAUL Ó mi üdv MARCELL Az Úr áldó malasztja világol szivébe. VALENTINE Te vagy hitem, oh nagy Isten ! Átkozzanak azok! de te atyánn, Jó Marcell, e szövetséget áldd S szenteld meg uj hitem. MARCELL Ah, ez égi hivatást Kész vagyok elfogadni. (ünnepélyesen) Ősz szolgád adja rád Az egyházi áldást. (Valentina és Raul letérdepelnek, Marcell imádkozik.) MARCELL (komoly méltósággal) Tudjátok, hogy ha most titeket összeadlak. Földi halálotok Áldja meg hő imám, És a sír lakodalmát ? VALENTINE ÉS RAUL (alázattal) Tudjuk, hogy minket itt A halál egyesit. MARCELL A világ lánczait vajjon szétszaggattátok, És hivő szivetek meg nem tagadjátok Bár martirkín fog varni ? VALENTINE, RAUL A magas égi hit Éltet és egyesit. (Marcell megáldja a párt; mind leborulnak) NŐ KAR A TEMPLOMBAN Ó Uram te vagy védbástyánk, Tehozzád fohász (Itt az éneket egyszerre fegyverzaj és sikoltás szakitja félbe s templom beljében az ablakokon át fáklyák és fegyverek látszanak. Az ellenfél a templom ajtaját feltörvén, oda berontott.) MARCELL (mély fájdalommal) Néma lőn a tér ! (mindhárman sötét hallgatásba mélyednek kezeikkel fedne el arezukat) *Visio* MARCELL (mintegy hirtelen látomány által megkapatva, meglepetés kiáltásával égfelé mutat) Nézz oda! (legnagyobb lelkesedéssel) Ah ! megnyilt az ég, ragyog dicső sugárban, Dicsőség az Úrnak! hangzik bájzengzet árban. Le hozzánk égi angyalok szállnak, Dallva andalitó édes hármoniákat. S a martirokat Úr zsámolyához viszik. Oda vágyom immár én. VALENTINE, RAUL (lelkesedve) Ah ! tekintsd arczát menny ragyogásban, Égi fényben tündöklik a arczája, Hallva andalitó édes hármoniákat, Látja mártirjaink az Úr zsámolyánál. Oda vágyik immár ő MINDHÁRMAN (hallgatódzva, mintha égi zenét hallanának) Halljátok az égi dalt A menny távolában, Csodálva hallgatom, Hő vágyam oda von, Az Úr mennylakába Jutok nem sokára. Légy boldog világ ! (puskaropogás a szin mögött) VALENTINE, RAUL, MARCELL Csak jöjjetek, nem rettegünk, Az ur kegye van mivelünk. MARCELL Az ég ragyog dicső sugárban stb. VALENTINE, RAUL Ah tekintsd arczát stb. (jobbra elvonulnak; csakhamar ezután künn több puskalövés hallatszik.) Végjelenet. A szinpad a quait ábrázolja Párisban 1572-ben. Csillagos éj. Fegyveres csapatok szaladoznak keresztül, kezükben fáklya és tőrrel ; mások puskáikat lövik protestáns nők és gyermekek után. kik a quai hoszszában menekülni akarnak. RAUL (halálosan megsebesülve jő, Valentina és Marcell vezetik. St. Bris a fegyveresek élén jő az ellenkező oldalról.) ST. BRIS Kik vagytok ? RAUL (végerölködéssel.) Huguenot ! ST. BRIS (a fegyveresekhez.) Tüzet ! (a fegyveresek-három egyénre lőnek, Valentine sebesülve összerogy.) ST. BRIS (Valentinehez rohan) Ég ! leányom ! Vége FORDÍTOTTA NÁDASKAY LAJOS.