MASSENET. HERÓDIÁS DALMŰ 3 FELVONÁSBAN ÉS 6 KÉPBEN. Fordította ÁBRÁNYI EMIL. Személyek: Heródes, Galilea királya Keresztelő János Phanuel, chald csillagjós Vitellius, római proconsul Syriában Főpap Heródiás, Heródes neje Salome Egy Sulamita leány Papok. - Leviták. - Kalmárok. - Farizeusok, Samaritanok. - Jeruzsálemi és Canaáni nők. - Rómaiak. - Babyloni lányok, Egyptusi leányok, Gallus nők. - Nubiai rabszolgák. Történethely : Jeruzsálem. Idő : Tibérius kora. Első felvonás. Első kép. Tágas udvar Heródes palotájában, Jerusálemben. Távolban a Holt tenger; Judea halmai övezik. I. jelenet. Hajnali szürkület; a karavánok főnökei földre heveredve alusznak a korlát mellett, mely elválasztja a palotát a völgytől, hol a karavánok a nap keltét várva pihennek. A nap kél (A főnökök ébrednek, talpra állanak és szólitjfák a kalmárokat.) FŐNÖKÖK KARA (a szinpadon) Serényen! Talpra mind ! A kapu nyitva már ! KALMÁROK Serényen ! Talpra mind ! A kapu nyitva már ! RABSZOLGÁK (a szinfalak közt) Serényen! A kapu nyitva már! FŐNÖKÖK. Serényen! Ti mind, kincshozók, kincsvivők ! Serényen ! Elő ! KALMÁROK, RABSZOLGÁK Im a szép nap kél az égen, Éji árnyat űzi szét, - Czélhoz értünk s vágyva nézünk Oh ! Jeruzsálem feléd ! A nyájas forrás partjánál Lombos fáknak árnya vár, S arczainkat csókolgatva Hűs fuvallat búgva jár . . . Czélhoz értünk stb. FŐNÖKÖK (parancsolólag, a rabszolgákhoz) Gondosan kell sorba rakni Mind e drága kincseket, A hatalmas tetrarkának Küldi ezt a tartomány ! Szétválassz jól gyöngyöt, csontot, Vert ezüstöt, balzsamot ! (A rabszolgák felnyitják a csomagokat és kirakják az ajándékokat, illatszereket, szöveteket stb.) RABSZOLGÁK Itt a drága borostyánkő! FŐNÖKÖK Rendbe mindent, sorba most ! RABSZOLGÁK Itt van arany és ezüst ! FŐNÖKÖK Sorba állits minden ékszert ! RABSZOLGÁK Illatszerek, drága elefántcsont, Ambra, tömjén, gyöngyök, - Arany és ezüst ! FŐNÖKÖK Rendbe mindent, sorba most! KALMÁROK (első csoport) Most érkezénk a távol városokból, Hoztak serény, kitünő paripák ! KALMÁROK (második csoport) Szélvész gyanánt nyargaltak paripáink, Szidon felől, a sivár réten át ! ELSŐ CSOPORT (megvetéssel) Ah ! a szamaritán ! MÁSODIK CSOPORT (megvetéssel) Ah ! a farizeus ! ELSŐ CSOPORT Mint a nyil, úgy röpültünk ! MÁSODIK CSOPORT Szárnyaltok, mint a sáska a harmatos mezőn ! RABSZOLGÁK Hej ! e czudar, silány faj, lám mily nagyon merész ! FŐNÖKÖK Hej ! e czudar, silány faj, lám mily nagyon merész ! RABSZOLGÁK, FŐNÖKÖK Torkukra forr a gúny majd, E nagy gőg gyászba vész, ELSŐ CSOPORT Menj, menj, szamaritán! MÁSODIK CSOPORT Menj, menj, farizeus ! ELSŐ CSOPORT Álljunk tehát a gátra ! MÁSODIK CSOPORT Kiállunk ám a gátra ! RABSZOLGÁK Csodálatos, nem félnek ők ! FŐNÖKÖK E sok silány daczol velünk ! PHANUEL (belép, a csoportok rögtön abbahagyják a veszekedést.) MIND (tiszteletteljes félelemmel) A cháld ! a cháld ! PHANUEL Czivódtok ujra, népek ! ? Hogyan ? viszály ! örök viszály ! Romlás vonúl felénk, átok ül szép hazánkon És im e nép ! im e nép vad viszályban Saját magára támad ! Őrült csoport ! Átkos és bősz harag lázitja őket így ! Nem értik ők a nagy isten parancsát, Mely int az égből Szeress ! Szeress! Légy megbocsátó ! 8zeress ! Szeress ! Vár örök élet ! RABSZOLGÁK, KERESKEDŐK A jövő oly csalárd! Tápláljunk oly reményt, mely elszáll, mint az álom? PHANUEL Nem ! Az idő közel, hogy a római járom A rabbilincs, a 1áncz lehull ! A lázadás kitör, fellángol nem sokára ! Int már a szebb jövő ! Ledől a régi bálvány ! RABSZOLGÁK, KERESKEDŐK A míg e szép nap ránk derűl, uram, Engedj haladnunk vígan, gondtalan ! PHANUEL (keserüen és leverten) Jó ! Csak haladj tovább ! Élj ! Folytasd a régi útat ! Szivem, te légy szilárd s bizzál az égben ! A szebb jövőt szemem meglátja majd . . . ! Megtisztul a világ ! (Kereskedők és rabszolgák indulnak a város felé. A főnökök bemennek a palotába.) SALOME (Jő balfelöl, a palotából, nyugtalanúl, tétován ; meglátja Phanuelt és, hozzá megy) PHANUEL (meglepetve és vonzalomteljesen) Ah ! Salome ! te kedves lány, üdvöz légy ! Angyal-követ gyanánt küld most hozzám az ég ! De arczod oly borús, szemedben köny ragyog ! SALOME (búsan, egyszerü bájjal) Phanuel ! itt a lég nehéz, sivár! Elvágyik már szivem . . . . anyámat nem találom, - Megyek innen . . . tovább . . . árván, a mint jövék ! Hozzá kivánkozom, ki elringatja búmat! A proféta felé . . ! Ő felé vonz a vágy ! Oly szelíd . . . . oly dicső . . ! szava édes, igéző ! Megszólal . . . mily varázs! A mezők, a nagy erdők, Ég-föld figyel . . . hallgatva áll . . ! Megszólal . . . ! Viszavárom őt . . ! Szívem érte sovárog ! Szenvedék, bús valék s ő adott szent vigaszt, Csodálatos remény zendűlt felém szavából . . ! Most szívem nyugodt Nemes vigasztalóm, ah ! mint, vágyom feléd ! Amott, a sik mozőn, hol a nép, mint az ár Úgy vette őt körül: Engem, szegény leányt ottan karolt fel ő, Keblére ott ölelt ! Oly szelíd, oly dicső stb. PHANUEL Menj tehát, oh ! leány ! hitedben boldog ! Isten megóv, ne félj Itt örködöm én, a barát, A ki véd, - ki pártol a bajban ! Menj hát, ég veled ! SALOME (távozva) Ég veled ! Barátom . . ! KAR (a távolból) Jeruzsálem . . ! jövünk ! II. jelenet. Heródes, Phanuel. HERÓDES (tünődve jön, Phanuelt észre sem véve) Palotám elhagyá . . . sietve távozott . . ! Mily levert a szívem . . ! mint elfogott a bánat ! Salome . . ! Salome ! Oh! leány . . ! merre bolygsz . . ! Oh ! leány ! vissza várlak ! Lelkem ég mint a tűz s ajkam csókra sovár ! Drága lény, oh! jövel . . ! lásd, e szív kéjre vár! Dicső, remek leány . . ! égi nő ! imádlak ! Salome ! Salome ! lelkem ég, mint a tűz! (Észreveszi Phanuelt, a ki felé közeledik) Phanuel ! megjövél ? PHANUEL Heródes ! bánatos hírnökül állok itt ! Folyton nő a nyomor, túlcsapni készül árja, És a nép mindenütt a Messiást sovárgja! HERÓDES (izgatottan) Előbb adj, kérlek, írt a búra, mely csigáz Üldözőm, pusztitóm egy benső szörnyü láz ! Segits . . ! add az írt . . ! nyujtsd felém ! Nap ha kél, nap ha tűnik, Látom őt, mindig látom! Azt hivém, hogy már enyém e nő . . . Kába álom ! Eltűnt ! légbe szállt ! mint a pára, gyorsan Tova tűnt ! Add az írt! nyujtsd felém! stb. Szólj ! Szólj ! Lázas álom kínoz Vagy az ég büntet így ? (hévvel és parancsolólag) Rajta !. szólj ! (eltökélten) Halld ! A mi bánt, csak lázas álon ! Egy leányra sovárogsz, midőn köröskörűl A lázadás iszonyú zaja kél ! Hagyd e nőt . . ! Közelg a veszély ! Mindenütt jártam én, hegytetőn, lenn a síkon, Sehol, sehol nem kaptam biztatást, Mindenki fél ! A latin hatalom remegő rabja mind ! HERÓDES tudom jól ! hanem itt ki fog gyúlni a tűz majd, Mert a nép hallgat rám! PHANUEL A nép igen csalárd ! Előtted fél, remeg, ámde Jánosra hallgat ! HERÓDES Én felhasználom őt ! A sor majd rá kerül, ha leráztuk a lánczot ! E proféta hadat kiirtom mind egy lábig ! Elvakult balga nép, nyomorúlt ámitók. PHANUEL (mély meggyőződéssel) Ne szólj így ! szentek ők ! HERÓDES (dühvel) Veszélyes lázadók! PHANUEL (bátran) Erőt nekik te adsz, gyilkolva őket ! HERÓDES Az országból kiűzöm . . . PHANUEL Szózatjuk áthatol ! HERÓDES De majd elnémitom ! PHANUEL Oltáruk állni fog ! HERÓDES Majd porba sujtom én ! (A nép a szinfalak közt zajosan élteti Heródest) KAR (kivül) Éljen Heródes ! Éljen a bátor ! Ő töri szét A rabigát ! HERÓDES (Phanuelhez büszkén) Hallod ezt Phanuel! Van még tehát hatalmam! ? PHANUEL (a háttérbe megy s a távolba néz) A várt küldöttek ők ! HERÓDES Szomszédaim, Róma jármát megunva, Szövetkeznek velem ! Elérem hát a czélom ! Kiállok már minden veszélyt ! PHANUEL A várt küldöttek ők ! 3. jelenet. Heródes, Phanuel, Heródiás, utóbb János. (Heródes Phanuelt a küldöttek elé akarja vinni. E pillanatban Heródiás dúlt sápadt arczczal megjelen. Heródest kézmozdulatával megállapitja.) HERÓDIÁS (Heródeshez) Állj bosszút, sujtsd le a nyomorúltat ! Arczom ég, láz emészt, állj boszút a silányon ! (Heródes int Phnauelnek, hogy távozzék.) HERÓDIÁS Ma reggel a puszta felől Egy alak felém közelít, Arczán harag ül, szeme lángol, Megáll, komoran mint a vész, S iszonyú szavát fölemelve, Kitárva merőn a kezét, Nem bocsát, a míg meg nem átkoz ! „Reszkess ! " így kiált. „Reszkess, Jezabel " A nép sohajja, könnye vádol, Ezért lesujt a bosszus ég Menj ! bár kevélyen ülsz a trónon S virágzik bűnöd gőgje még Ledőlsz, lehullasz nemsokára, Romlás, enyészet int feléd . . ! " HERÓDES (türelmetlenül) Ki volt ez ember ? HERÓDIÁS Ki volt ? A próféta, János, Ki szerte bolyong, hirdetve uj tanát . . ! HERÓDES (durván) S ha ő volt, nos hát mit kivánsz ? HERÓDIÁS (dühvel) A fejét, a fejét kivánom! (csillapulva, édesen, hizelgőn.) Heródes ! Heródes ! Ah ! töltsd be vágyamat ! Heródes ! én bajnokom ! Ah ! töltsd be vágyamat ! Egyetlenem, Kitért elhagytam én A hazám' s a leányom! Uram és szeretőm Csak te vagy e világon ! Ah ! töltsd be vágyamat ! Jut-é eszedbe még ? a Tiber partjain Ott éltünk boldogan, - gyönyör volt minden óra, Sohaj sohajba fult, el-elcsattant a csók, S virágokat dobánk a száguldó habokra . ! Az éj mikor leszállt és tündökölt a hold, Szerelmünk esküjét ringatták a fuvalmak, A mámor és a kéj szívünkön áthatolt, S éreztük óh dicső gyönyör, csodás hatalmad! Heródes ! stb. HERÓDES Nem ! ezt ne kérd ! Követnem kell az ész szavát ! A balga nép e prófétát imádja ; Hatalmas ő, - nagy és erős a pártja . . . ! HERÓDIÁS Ah ! te félsz e silánytól ! HERÓDES (kitörve) S te démonként beszélsz ! HERÓDIÁS (kitörve) Uj kegyencz ad talán tanácsot ! HERÓDES (határozottan) Trónomon, mint király, egy más urat nem tűrök ! HERÓDIÁS Ah ! szíved kihűlt! Jó! Hát megteszem magam, Magam állok boszút ! HERÓDES Távozz, ne bánts! HERÓDIÁS Várj, hitvány, durva szent ! (János próféta belép) JÁNOS (nyugodtan és rettentő fenséggel közeledik) Sujts le hát ! HERÓDES Ah ! HERÓDIÁS (megdermedve.) Ah ! HERÓDIÁS, HERÓDES Vakmerő ! JÁNOS (emelt hangon) Jézabel, Jézabel ! HERÓDIÁS Lásd ! Idáig űz, itt sem kimél ! HERÓDES Mily vakmerő! e helyre jő ! HERÓDIÁS Lesujt a félelem, lesujt a borzadály Könyörgök oh ! uram ! oltalmazz, állj elém ! HERÓDES Ez ő ! borzadály ! JÁNOS Jézabel ! Jézabel ! Jézabel ! Sujts le hát HERÓDIÁS Ez ő ! idáig űz! Idáig űz ! itt sem kimél ! Védj meg uram, fogd pártomat ! HERÓDES Szavát borzadva hallgatom. JÁNOS Rajtad, oh ! gonosz, átok ül ! Téged gyűlöl az ég ! jutalmad kárhozat ! HERÓDIÁS Jerünk . . ! jerünk ! Nem hallgatom tovább borzasztó átkait ! Védj meg uram ! fogd pártomat ! HERÓDES (Jánosra rivall) Távozz ! Gőgödért nagy baj ér ! JÁNOS (Heródessel szembeszállva, Heródiáshoz) Jézabel az ég lesujt ! HERÓDIÁS (kétségbeesve) Ah ! jerünk ! Védj, uram ! HERÓDES Féld bosszúmat ! (Heródes gyorsan elvezeti a tántorgó Heródiást. János magasra emelt fenyegető karral áll, míg el nem tünnek a palotában.) 4. jelenet. János, Salome. JÁNOS Pompa, fény, mind hiú ! Ledől, romokba hull a trónod, - Már itélt az Úr, és boszúd, dühöd hiába ! (Salome belép, Jánoshoz szalad és térdre omlik előtte.) SALOME (örömmel) Látlak ujra hát ! JÁNOS (gyöngéden) Leány, mondd, mit kivánsz ? SALOME (rajongva) Hogy mit kivánok én . . ! (meghatva, szerelmesen) Hallgasd tehát - Bevallom, hogy imádlak ! Hogy a tiéd vagyok ! Hogy tiéd lelkem, szívem ! Hangod megbűvöl s csak feléd vonz, hajt a vágy ! Tiéd vagyok ! imádlak ! Még előbb bús valék, De gyógyulok, ha látlak ! Az én hazám ott van szemedben . . ! Arczom, lásd, sűrű könyben ázik Míg a szívem szent gyönyörben ég ! JÁNOS Szép virág ! mit kivánsz az én borús szivemtől ? Hervadás várna rád e zord, sötét világban, Útam vészes, sorsom nehéz ! Te rád a nap mosolyg, - édes álmok varázsa Vigadni, élni hív, mámorát úgy kinálja, Azt mondja minden, élj, szeress ! De bősz viharral küzdök én ! Nem ! szívedet ne add nekem ! Menj inkább . . ! Eredj, szegény ! Menj, bájos, szelíd leányka ! Oh ! Eredj ! SALOME Szívem csak érted lángol ! (szomorúan elhárítja magától) Nem ! soha ! búba ejt vallomásod ! SALOME (hévvel) Nem ! Szerelmem ég s olthatatlan ! Feléd, feléd vonz a vágy ! Imádlak ! Szívem érted lángol ! Eléd borulok és könyörgök, óh uram ! Ne bánts, hisz én imádlak ! JÁNOS Soha ! SALOME Ne bánts ! hisz én imádlak ! Ne bánts ! JÁNOS (átszellemülten) Ah ! legyen ! - hát szeress! legyen szerelmed álom, Oly tiszta, oly dicső, milyen nincs a világon ! Mint a fényes sugár, legyen oly ragyogó ! A durva földi hév ne rontsa tisztaságát, Emeld föl az éghez lelkedet oh ! leány, Hol derű s tisztaság örök hazája van ! Amott, csillogva kél a hajnal, Szent pírban ég a láthatár . . ! A túlvilág feléd sugárzik, S a szentség titka vár A halál hatalma enyészik, A lélek égra száll ! EGYÜTT Amott, ragyogva kél a hajnal, Derűl az uj hit szent varázsa ! Amott, ragyogva kél a hajnal, A túlvilág sugárzik ott ! SALOME Ah ! téged nézlek ! és csodállak ! Szebb, mint a sugár, szép szemednek égi világa, Ott a menny, ott az üdv ! JÁNOS Lelked égre száll . . ! Derűl a túlvilág ! SALOME Téged nézlek és csodállak! stb. JÁNOS Derűl a túlvilág ! A hajnal ! Ott a hajnal ! stb. (János kibontakozik Salome karjai közül. Salome térdre rogy s karjait égre tárja.) 5. jelenet. Második kép. [Jeruzsálem főtere] Jobbfelől Heródes palotájának főbejárata, széles lépcsőzettel. Balra terrasae-ok sora, mely az Arany kapunál végződik. Távolban látszik a város és Salamon temploma a Moriah hegyén. Nagy sokaság tolong a palota körül, várva Heródes érkeztét. Zsidó papok, szadduceusok, farizeusok, katonák, kereskedők, nép. Alkonyat. KAROK Állj, állj ki a sikra merészen, Törd széjjel a súlyos igát! Éljen! éljen a szövetség, Mely szabad jólétet ád ! Éljen Heródes ! Ő zúzza szét a rút igát ! stb. Állj, állj a sikra, törd szét az igát! (Heródes a palota lépcsőzetén lemegy; hírnökök, küldöttek követik.) KAROK Hős vezér ! Hős vezér ! stb. HERÓDES (a néphez méltóságteljesen) Oh népem ! A silány szolgaság véget ér nemsokára Itt a percz ! hív a tett ! halld beszédem ! Régen viseljük már az átkozott, a súlyos igát, Rég emészt a nehéz szolgaság, Ránk tette lánczait a gőgös, büszke Róma, A nemzetet s hazát szörnyű mód gyötri, rontja ! Népem, gyülj most körém, hivásomat kövesd ! (a követekre mutat) Ez mind segélyt kinál ! jössz-e hát? KÜLDÖTTEK, NÉP, STB. Föl ! Vezess! Vezess dicső csatára ! HERÓDES Követtek a csatába ? KAROK Föl ! Vezess ! vezess ! Ontsd ki vérünk ! HERÓDES S ha Róma hadja itt egyszerre felvonúl ? KAROK Jönne bár millió ! Vezess ! vezess ! Vezess dicső csatára ! Kezdjünk csatát ! Vezess ! Vezess! Vezess! Róma félj ! porba hullsz, nagy boszut áll hazánk ! HERÓDES, PHANUEL Róma félj ! Hazánk szent csatát vív a síkon ! KAROK Róma félj ! hazánk szent csatát vív a síkon ! Róma félj, porba hullsz ! Hős csatán a halál mily derék, mily dicső! Boszú ! Boszút a silány szolgaságért ! Fel boszúra ! boszút a silány szolgaságért ! Boszú ! stb. HERÓDES (a hirnökökhöz) Nos hát, ti hirnökök, hadd halljam, mit kináltok ? PHANUEL Mi jót ? KÖVETEK Kezesűl, uram, itten tartasz. PHANUEL Mi lenne a segély ? HÍRNÖKÖK Több ezer drága ló ! HERÓDES, PHANUEL De harczos ? de fegyver ? HÍRNÖKÖK Meg harczos ! meg fegyver ! Több száz szekér ! KAROK Meg harczos ! meg fegyver ! több száz szekér ! HERÓDES Több száz szekér ! meg fegyver ! Csatát ! Vagy meghalunk, vagy győzünk ! KAROK Vezess ! Vagy meghalunk, vagy győzünk ! Róma félj, porba hullsz ! stb. Fel, kezdjük a hősi csatát ! (Római hadikartök búgnak a távolban.) (Heródiás megjelenik s lépcső fokán; parancsoló kézmozdulattal csöndre inti a népet, mely a távolban hangzó kürtszóra döbbenve figyel.) HERÓDIÁS (gúnyos fölénynyel) Nos, drága, hős csoport, mely e téren zajongsz, Egy kissé csillapulj, hagyd a zajt pillanatra, És figyelj . . ! nos figyelj ! Alant ! alant a távol völgy ölén A konzul közelit hadával ! HERÓDES, PHANUEL (megrettenve) Vitellius ! KAROK Nagy ég ! Szörnyü bosszut áll ! HERÓDIÁS (a néphez) Jön, karddal a kezében ! HERÓDES (Heródiáshoz) Vitellius ! Mily balsors ! Szörnyü bosszut áll ! HERÓDIÁS (Heródeshez) Ne reszkess ! (félre) Oh ! Heródesem! (szerelmes hévvel) Amig csak élek, védlek, óvlak, Megóvlak minden vésztől ! Heródes ! szerelmem ! (vakmerőn) Mitse félj ! óvlak én ! (Asszonyok futnak be a szinpadra. Általános rémület. A nép hátra tolong, hogy lássa közeledni a római hadat. Heródiás, Heródes és Phanuel külön csoportban állanak. A szin eleje üres. Éj száll alá.) NŐK KARA Oh ! kegyes ég ! kegyes ég ! kegyes ég ! HERÓDIÁS (nyugodtan, büszkén) Mit féltek ? KÖVETEK KARA Már harsog a kürt ! KAROK Kegyes ég! Kegyes ég! NŐK, FÉRFIAK Mindenki retteg, fut és menekül ! Már harsog a kürt ! KEGYES ÉG ! KEGYES ÉG ! Mindenki tovább megy ! Fut és menekül ! Kegyes ég !stb. stb. (Vitellius megjelenik. Nagy hordszéken ül, nyolcz szerecsen rabszolga czipeli ; fáklyát vivő liktorok környezik. Csapatok mennek elötte, magasra tartott római sasokkal. Heródes nagy zavarral Vitellius elé siet. Heródiás, hölgyei környezetében szintén eléje járul. Harsonák a szinpadon. Vitellius lassan leszáll a hordszékröl és gyanakodva szemléli a zavart tömeget. A nép mélyen meghajtja magát.) VITELLIUS Csodálatos, hogy e nép itt mily sápadt és zavart ! Hogyha tán lázadást koholna ellenem ? Vigyázzon ! Irtóztató boszúval büntetem vak dühét ! HERÓDES Elsápad arczom ! Zavartan, remegve állok itt ! Segits most, szinlelés ! Gyülölet, néma légy ! Vigyázzon ! Mert közel már az óra ! gaz bitor, porba hullsz ! Vigyázzon ! vigyázzon ! mert közel már az óra ! Már a boszú közel van ! gaz bitor, porba hullsz HERÓDIÁS Most reszket a király s előtte meghajol, Nekem áll most a világ ! E fordulat segit ! Most minden vágyam teljesül ! A sors segit ! a sors segit ! PHANUEL Elsápad arczuk ! Zavartan állnak ott ! Már jő a büntetés ! Az Úr büntetni kezd ! Mint félnek ! János, itt az óra, Mely téged czélhoz segít ! Az isten boszút áll. VITELLIUS Csodálatos, hogy e nép itt mily sápadt és zavart, Hogyha tán lázadást koholna ellenem stb. HIRNÖKÖK, NÉP Szinlelés, most segits ! Bősz harag, néma légy ! Ne szólj ! mutass derűt ! Csak hallgatás, csak szinlelés ! stb. RÓMAI KATONÁK Csodálatos, hogy e nép itt mily sápadt és zavart ; Hogyha tán lázadást koholna ellenünk, Vigyázzon ! vigyázzon ! stb. VITELLIUS (a néphez) Előtted, szolganép, Caesar nevében állok, Szólj most, mi bánt, mi kell ? (A nép magához térve ámulatából, Vitellius körül csoportosul.) KAROK Róma velünk kegyelmes ? Úgy adja vissza hát az ősök templomát, És biztositsa most a főpapnak jogát ! VITELLIUS Megadja nektek ezt a nagyhatalmu Caesar ! Ünnepeld a dicsőt Izrael szolga népe ! KAROK Üdv ! Éljen soká nagy Tibér, a dicső ! (Kanaánbeliek, asszonyok, gyermekek, a szinfalak közt) Hosannah ! Hosannah ! Az ég, az Úr követje, hirnöke ő! (A mint Vitellius, Heródiás, Heródes,Phanuel és a rómaiak ba akarnak vonulni a palotába, János és Salome megjelennek ; elöttük gyermekek, utánuk asszonyok friss pálmaágakkal. A hold megvilágitja őket. HERÓDES (Phanuelhez) Nézd ! A lányka ! Nézd, a leány, kit imádok ! HERÓDIÁS (félre, vizsgálja Heródest) Mily merőn néz reá ! Arcza ég, majd meg sápad ! KAR Hosannah ! Hosannah ! VITELLIUS (gúnynyal) Ej hát ki e hős ? SALOME Dicső küldötte az Úrnak ! VITELLIUS (Heródiáshoz) Bolond ! HERÓDIÁS Ki fényre, trónra vágyik ! Tekintsd csak ! (félre) Elérem a czélom ! JÁNOS (Vitelliushoz és a néphez) Álom csupán a földi lét ! Ember, csak az ég örök és nagy ! Megsemmisülsz, mint kósza árny, Mert az élet csak álom ! Álom csupán a földi lét ! CANANITÁK KARA Hosannah ! Hosannah ! Az Úr dicső ! KAROK Üdv ! Élj sokáig, nagy király ! Élj soká, hős vezér ! stb. (A függöny legördül.) Második felvonás. Első kép. 6. jelenet. Phanuel laka. Szoba, középen nagy nyilással, melyen át a csillagos ég látszik. PHANUEL Oh szunnyadj, álnok város ! Ne sejtsd a szörnyű vészt, Mely villámként levág S porba sujtja nagy gőgöd ! - Oh, csak szunnyadj, pihenj Mig szenved a próféta ! - Én nézem a jövőt a csillagok között. Tündöklő égi fény, mely rám veted sugárod, S halandók végzetét s amit rejt a jövő, Mindezt érthetőn s valón előmbe tárod Tündöklő égi fény ! Beszélj ! E János itt földszülötte ? Vagy Isten ő ? Szavában dörg a boszús menybolt, Ha szól : Lánczot ne tűrj tovább ! Szakgasd szét hitvány rabigádat Hulljon le porba mind a gát ! - A szegények körülte járnak S reményt, vigaszt ő mindnek ád; S a királyok remegve állnak és borzadva hallják szavát. E János itt ember csupán ? Vagy Isten ő ? Tündöklő égi fény, mely rám veted sugárod, Halandók végzetét s amit rejt a jövő, Mindezt megérthetőn elémbe tárod - Tündöklő égi fény ! Beszélj ! E János itt föld szülötte? Vagy Isten ő ? Tündöklő égi fény ! Beszélj ! (Heródiás jön balról; nyugtalanul és izgatottan Phanuelhez siet.) HERÓDIÁS Ah Phanuel ! PHANUEL (meglepetve) Bús otthonomba, ilyen éjjel, Mondd, milyen ügy készt ? HERÓDIÁS Lelkem nyugtalan ! te adhatsz írt csupán ! Felgyúlt komor szívem boszút kiván ! PHANUEL Boszút kiván ? HERÓDIÁS Lelkünk és az ég csodásan összefügg ! - Phanuel, mutasd, oh tárd elém csillagát A nőnek, a gyűlöltnek, ki elrablá királyomat ! PHANUEL Kivánod ? HERÓDIÁS Tedd azonnal ! PHANUEL Figyelj hát ! A te csillagodat gyakorta vizsgáltam én, Tündőklő sugarát eltakarta egy másik ! - Éppen ma éjjel - HERÓDIÁS Mit beszélsz ? PHANUEL Együtt haladtok, mint két iker égi testvér Sugárotok vegyül, össze olvad a fény, - Bár elválaszt a végzet, - ragyogástok hasonló . . . HERÓDIÁS Figyeld meg jobban és mondd ki a valót, Phanuel, ne habozz előttem ! PHANUEL Ime gyászban áll most az ég ! Az egyik csillag messze tűnik ! - Magadban állasz . . . ! Oh, mennyi vér omlik le csillagodra ! HERÓDLÁS Hah ! vér ! A boszú teljes ! PHANUEL Ah lám ! A végső fátyol összetépve ! Anya voltál ! HERÓDIÁS Anya ! PHANUEL S többé nem vagy az ! HERÓDIÁS Drága szózat ! Áldott ! PHANUEL Multad szálljon eléd ! HERÓDIÁS Ha ő itt volna most, ha szólítnám nevén; Ha láthatnám az angyalt ! - PHANUEL Jusson eszedbe ! - HERÓDIÁS Feledném a boszút - Szívemnek bánatát ! Ha szólítnám nevét, ha láthatnám ez angyalt ! PHANUEL (félre) Szívére üdv száll ! HERÓDIÁS Úgy vágyom boldogság után ! Phanuel Gondolj a multra ! HERÓDIÁS Vigaszom lenne ő, csókjára szomjazom ! PHANUEL Bizzál jövődben ! HERÓDIÁS Feléd vonz a vágy, csak feléd ! PHANUEL Meglátod őt ! HERÓDIÁS Gyermekem láthatom ? Ugy nincs több bánatom. PHANUEL Kőnyező szemében uj üdve csillog. HERÓDIÁS Csókjára ah, mint vágyom ! Phanuel, hozd elém ! PHANUEL Bizzál ! Remélj ! Kedves leányod ujra látod ! HERÓDIÁS Ad vissza nékem őt ! Szívem nehéz! Add vissza őt ! PHANUEL Ujra látod a lányt, kit egykor elhagyál. HERÓDIÁS Hadd lássam őt ! PHANUEL (Heródiást kézenfogva a nyiláshoz vezeti) Itt van ő ! Nézd, amott van - Most lép be a templomba ! HERÓDIÁS (felsikolt) Leányom ! Ő az ! A vetélytárs ! Nem, nem, leányom meghalt ! (sötéten) Nekem nincs gyermekem. PHANUEL (dörgő hangon) Távozz tehát - te jégszivű asszony ! Menj, elhagy a nagy Isten, Nen segít meg soha ! (Heródiás iszonyodva elfut, Phanuel fenyegető mozdulattal követi.) Második kép. Salamon temploma 7. jelenet. SALOME (egyedül) KAROK (a színfalak közt) Heródes ! Tiéd a pálma ! E szép virág ! SALOME Már tova tűnt .az éjjel . . . Megviradt . . . zajg a nép . . . ! A királyt s nejét ünnepelve ! Ah! Sujtsa szörnyű átok azt, Sujtsa átok azt, a ki Jánost Így elárulá ! Durva láncz a kezén ! Mint a bűnöst, bezárták Ah! mi vár rá . .! talán . . . a bakó ! a halál ! KAROK (kivül) Boldogság övezze fejét ! Szálljon rá a nagy ég áldása ! Tiéd e pálma ! S e szép virág ! Úgy ragyogsz te Mint fényes csillag A melytől eloszlik az éj ! A világ szemléli csodálva, Ha rátekint, hisz és remél ! Szép királyné, Remek virág ! Tiéd e pálma ! Szép királyné ! Remek virág ! Tiéd e pálma ! Tiéd ! Tiéd ! stb. SALOME Világom sötét . . ! s e dal fokozza búmat . . ! Erőm is elhagy, érzem . . ! Nagy ég! Itt virraszték egyedűl ! lde hoztad őt, zsoldos csoport! Szívem érzi a gyászt . . ! Veszélyben a proféta ! Ez a gyáva király, kit Róma úgy ijeszt, E sok tanácsadó, ki félti a hatalmát, Mind rajta tölti gyáva bosszuját ! (kétségbeesve) Ég ! oltalmazd szegényt ! Semmisítsd meg az ármányt ! (elandalogva) Oh ! édes drága mult, te csillogó sugár, Mely szívem éjjelét szelíden űzted széjjel, Elszállottál tehát ? napom letünve már Itt kell ujra sírnom s vivódnom a szenvedéssel ! Az ég megnyilt . . ! oly csodás volt a fény, Rám derült minden üdv . . . uj varázs, uj remény ! Ah! eltünő gyönyör . . ! Im porba hull világom, Kegyetlen, durva sors; elűzöd édes álmom ! Nagy isten ! engedj, véle halnom ! Bakó ! ha veszni kell ! Siess ! Hadd osszam meg vele a halált ! (kimerülten lerogy) 8. jelenet. Salome, Heródes. Heródes belép. Lassan a szentély felé megy ; komoran, töprengve megáll. HERÓDES Vége hát ! Júdeán Róma kénye parancsol ! Játszottam a kegyest, a ki hódol csupán, Hogy megtarthassam így e tartománynak trónját, De kijátszott Tibér . . ; királyságom csak árny ! Te vagy úr most Tibér ! De lesujt majd a bosszúm ! Reszkess ! János porba dönt, e bátor proféta! Ma még kitárom börtönét, Izgató szózatán a nemzet fölhevül ! (Észreveszi Salomet a homályban) Hah, árulás ! Asszony, beszélj, mit téssz te itt ! ? SALOME (aléltan) Ki szólott ? HERÓDES (fölismeri) Salome ! Csodás találkozás ! Ö az ! Fölleltem végre hát ! SALOME Mondd, mit kivánsz, beszélj ! ? HERÓDES (elragadtatva) Te, bájos szép leány, im feltalállak végre ! Oh ! maradj, meg ne mozdulj, úgy tetszik, álmodom, El ne szállj, el ne tünj, - Oh ! csak el ne szállj . . . egy perczre még maradj ! Drága kép, álmaim örökös édes tárgya, Mennyei angyalom, sovár szívem világa - Látlak hát! Csodállak hát! Megállj ! Drága kép ! édes angyal ! Sovár szívem világa ! Oh ! hadd karoljalak, Csókoljam ajkadat, Pihenjek szíveden ! S had jőjjön a halál ! Tovább miért is élni ! E mámorért, e kéj díjában Az életet oda dobnám S a mély pokolra szállnék ! Érted, te dicső ! Égi nő ! Drága kép ! édes angyal ! stb. SALOME (borzadva taszítja el magától Heródest. ) Elég ! Ne folytasd ! HERÓDES (hévvel) Imádlak ! Szívem érted hevűl ! Bírni vágylak, leány ! Tested, lelked kivánom ! Jőjj karomba hát! Szánd meg a királyt! SALOME Ez ő ! ez ő ! Az álnok ! HERÓDES Oh ! légy enyém ! Salome ! imádlak ! Oh ! légy enyém ! SALOME Soha ! HERÓDES Kegyem sugára te rád hull leány ! Rabnő, érted égek, kivánom szeress ! SALOME Nem ! HERÓDES Nézd, mosolygó hajnal Tündököl feléd . . ! Jőjj ! Salome ! könyörgök ! SALOME Ne vallj szerelmet ! HERÓDES Nézd, mosolygó hajnal Tündököl feléd ! Szánakozz ! im királyod sovárog ! Leány, szeretlek, légy enyém ! SALOME Soha ! HERÓDES Bosszum lesujt ! SALOME Eredj . . ! utállak ! Menj! Ez a szív megvet téged ! Másnak, ah ! másnak adám A szívem már ! HERÓDES Szólj valót ! SALOME Másnak ! Hatalmasabb e másik, a ki téged lenéz, Hatalmasb, mint Tibér ! HERÓDES Hah ! vigyázz ! Ha megkerítem átkos czimborádat, Halálnak adlak át . . . majd lesujt a bakó ! HANG (a szentélyben) Schemáh Izrael . . . HERÓDES (megragadja Salome karját) Figyelj csak ! A nép közelít a tomplomba, Hangzik már a dal rebegve, zsongva . . . Ne légy könyörtelen . . ! Ah ! szánj ! Salome ! Kövess . . . kövess ! SALOME (kibontakoava) Inkább a halál ! HERÓDES Jó ! bosszúm tönkre zúz ! SALOME Nem ijeszt a halál . . ! HERÓDES Reszkess ! SALOME Dönts a sírba, mit bánom ! Oh ! csak őt, csak őt óvd nagy ég ! Mert téged imádlak, proféta csupán ! Óvd, nagy ég ! HERÓDES Reszkess ! A bünhödés, a bakó majd elér ! Reszkess, Salome ! A bünhödés, a bakó majd elér ! (Heródes Salomét fenyegetve kirohan. Salome tántorogva lehanyntlik a szentek szentjét eltakaró nagy függöny elött.) 9. jelenet. A nép lassan és tiszteletteljesen bevonul a templomba. HANG (a szentélyben) Schemáh Izrael, Adonai Eloheim. A FŐPAP Népek, elő ! Ide mind a templomba ! Szent Urunk, istonünk áldozni hívja népét ! Le, térdre mind . . ! és imádd az Urat ! (A szent függöny lassanként fölemelkedik és a fényesen világitott ragyogó szentély láthatóvá lesz. A nép kitörö örömmel feláll) Hosannah ! Közjáték. IFJU ZSIDÓNŐ Feslő rózsa bimbajánál Sokkal bájosb kedvesem ! Szivem érte lánggal ég, Ráborulok kéjesen . . ! JERUZSÁLEMI ASSZONY Jőjj . . ! IFJU ZSIDÓNŐ A virágok őt köszöntik, Rámosolyg a tiszta ég, Madár a nevét dalolja, Csókolja hőn a lég ! JERUZSÁLEMI ASSZONY Jöjj ! IFJU ZSIDÓNŐ Szivem érte lánggal ég, Ráborulok kéjesen . . ! JERUZSÁLEMI ASSZONY Jöjj ! jöjj ! 10. jelenet. (Heródiás, Heródes, Vitellius és Phanuel nagy kisérettel belépnek.) VITELLIUS (a néphez) Hódoló szolganép, hajolj a porba mélyen, Mindenható Tibér kegyét árasztja rád ! HERÓDES (félre, gúnyos szánalommal) Úgy ! Köszönd az igát, nyomorult szolganép ! PAPOK (Vitelliushoz) Műved fejezd be hát s itéld el azt az embert; Ki lázadást beszél és szítja a viszályt ! Úgy nézi már a nép mint vezért, mint királyt ! A békét állitsd helyre, És sujts e gőgös fejre ! Műved fejezd be hát s ítéld el ezt az embert, Ezt az átkost ! Az uj királyt ! Sujtsd le őt ! Sujtsd le őt ! VITELLIUS (Heródeshez) János fölött biró te lehetsz csupán, király ! HERÓDES (palástolt örömmel) Én ? VITELLIUS Alattvalód ! PAPOK (Heródeshez) Nos tehát, te itéld el akkor, A viszályt szítja ő ! Veszélyes ő nekünk ! Műved fejezd be hát s itéld el azt az embert, Ezt az átkost ! Az uj királyt ! Sujtsd le őt ! HERÓDES (Vitelliushoz) Ki fogom hallgatni előbb ! (félre) Ha frigyre lép velem, leszakítom a lánczát ! (Jánost őrök bevezetik.) HERÓDIÁS Ime, jő ! HERÓDES Ime hát az a lény, a ki trónomra vágyik ! VITELLIUS, PHANUEL, STB. Ime jő ! PHANUEL (félre) Fenség sugárzik homlokán ! JERUZSÁLEMI ASSZONYOK Oh ! mily dicső nehéz sorsában ! HERÓDIÁS Nézd, szelíd az álnok szinlelő ! VITELLIUS Fejét szeliden hajtja meg ! A NÉP Ime nézd ! Mily alázatos ! Ime nézd ! HERÓDIÁS Nézd ! JERUZSÁLEMI ASSZONYOK Nézd ! PHANUEL Oh ! mily fenség ül homlokán ! Az ég malasztja fénylik ott ! JERUZSÁLEMI ASSZONYOK Oh ! mily fenség ül homlokán ! HERÓDIÁS Alázatosként lép elő !, JÁNOS (nyugodtan, átszellemülve) Uram, te adj erőt, a vallás erejét, Hogy vészt, vihart, kinzatást, Kiálljak csüggedetlen !, Uram ! Szolgádra nézz alá ! Neved dicsérem én ! HERÓDIÁS Itéletére vár ! VITELLIUS Itéletére vár ! HERÓDES, VITEILIUS, KAR Itéletére vár ! HERÓDES (Jánoshoz, kegyesen) Hogy hívnak, válaszolj ! JÁNOS Jánosnak, Zachariás fiának ! HERÓDES Való-e, mondd, hogy lázadó szavakkal Beszélsz a nép előtt ? JÁNOS Mondám : áldott légyen a jámborszivüség ! HERÓDES Azzal vádoltatol, hogy makacs lázitó vagy, ! JÁNOS Csak azt beszélem : hidd az istent ! HERÓDES Mi czélod van tehát ? JÁNOS Nagy czél : a szabadság ! HERÓDIÁS A szabadság ! HERÓDES, VITELLIUS, PAPOK STB. A szabadság ! A szabadság ! PAPOK Róma ellen beszél ! Halál ! Kínpadra vele ! HERÓDIÁS Róma ellen beszél ! stb. VITELLLUS, PHANUEL (részvéttel) Halál ! Szörnyü kínpad ! HERÓDES (csendet parancsol a népnek) A halálbüntetés túlságos volna itt ! Tébolyúlt ! (Jánoshoz közeledik) János, halld, ma még szabaddá teszlek . . . Egy szót . . ! Szolgálj, segíts, Támogass Róma ellen . . . JÁNOS (büszkén) Én lenézem a cselszövőt, Istent szolgálom én ! PAPOK (Vitelllushoz) Róma ellen beszél ! HERÓDIÁS Kinpadra vele ! HERÓDES, VITELLIUS, PHANUEL Nem ! éljen . . ! éljen ! HERÓDIÁS Kinpadra vele ! Feszítsd meg őt ! KAROK Róma ellen beszél ! Halál ! Kínpadra véle ! PAPOK Kinpadra véle ! Ne irgalmazz e pogánynak ! HERÓDES Életét megóvom ! VITELLIUS, PHANUEL Életét megóvja ! KAROK Ne irgalmnzz e pogánynak ! HERÓDIÁS Feszítsd meg őt ! Az álprófétát ! PAPOK Ha oly hatalmas, Önmagát mentse meg ! Kínpadra véle ! KAROK (Ugyanazt éneklik, a mit a papok.) (A papok intésére a templom őrei János felé közelednek, hogy megragadják. Salome hirtelen áttör a sokaságon és János elé szalad.) SALOME Hogyha él, élek ln is, A halál véle sujt ! Ah ! édes üdv, véle halni majd ! (János lábaihoz omlik) HERÓDES (dühösen) Kaczag a pokol ! Ez hát a kedves ! S életét mentem én ! (Mind meglepetve, elámulva nézik Salomét.) HERÓDIÁS Ah ! e történet Rejtélyes valóban . . ! VITELLIUS, PHANUEL, KAR Ah ! e történet stb. SALOME (Jánoshoz) Te jó ! valódi isten ! Mert ember ennyit tűrni Nem birhat ily ártatlanúl ! Élted javítva tölt el, - A szépet és nemest Hirdetéd s csak azért hevülsz ! Te jó ! valódi isten ! Nem vonz e föld világa, Menni vágyom, utánad menni ! Szállni egy szebb világba ! Nagy sziveden pihenni . . . ! Oh jer ! mienk a túlvilág ! HERÓDES, VITELLIUS, PHANUEI, NÉP Rejtélyes történet ! HERÓDIÁS Remélni kezdek ujra ! VITELLIUS E lány halálra vágyik, Érte, lám, sírba dől ! PHANUEL Hogy mentsem őt ki mostan ? NÉP E lány halálra vágyik stb. HERÓDES (vad hévvel a papokhoz, a rómaiakhoz és s néphez fordul. ) Ő bünös, hah ! való ! Tiber s nagy Róma ellen Felbujtatta a silányok hadát ! Romlást, halált kivánt A gazdagok fejére ! A szegényt lázitotta, A mig felforrott vére . . ! És ő, a szent proféta Nyomorult csábitó . . ! Kedvese, lám, e szép leánynak ! Haljon hát ! Haljon hát ! nem kimélem ! (Salomehoz) Beváltom a szavam . . . . meghaltok, árulók ! NÉP Halál ! halál ! Heródes sujtja őket ! HERÓDIÁS (félre) Mily csodás szánalom reszket szivemben ! PHANUEL (Heródiásra néz) A gyöngéd szánalom föltámad benne most ! NÉP Halál ! halál ! stb. JÁNOS Sujts le hát ! Sujtsd hát az apostolt ! De hűlő ajakam s tört szivem megbocsát ! Hiába vár a sír, mert lelkem égre száll. Sujts le hát ! Fölöttem nincs azért hatalmad ! S te, Róma ! Jön a bünhődés ! E gőgért lakolsz, szörnyü módon ! Romba hullsz, éjbe dőlsz ! A vihar szétzilál ! Megsemmisülsz, mint az árny ! Sujts le hát . . ! Sujtsd le az apostolt ! HERÓDES (Jánosra és Saloméra mutat) Árulók, sírba hát ! VITELLIUS Halál ! PHANUEL Ne bántsd ! PAPOK Halál ! NŐK Ne bántsd ! NÉP Halál ! SALOME (rajongó hittel) Az ég üdve vár ránk ! Szent Urunk ! Oh ! segits ! HERÓDIÁS Halál sujtsa őket ! Ellenünk lázadának, Jutalmuk a halál ! Lakoljon a merény ! Nincs irgalom ! stb. SALOME Az ég üdve vár ránk ! Nézz ránk, hatalmas Úr ! Oh nézz le ránk ! Az ég üdve vár ránk ! Boldogít a halál ! JÁNOS Az ég üdve vár ránk ! Nézz le ránk, óh ! nagy ég ! Nézz ránk, hatalmas Úr ! Az ég üdve vár ránk ! Boldogít a halál ! HERÓDES Halál sujtsa őket ! Ellenünk lázadánák, Jutalmuk a halál ! Sujts hát bakó ! Árulók, sírba hát ! Nincs irgalom ! VITELLIUS Mily bátrak a vészben, Mily bátran halnak ők ! Bámulom őket ! Mily bátran halnak, mily szelídek ! Oh ! boldog vértanúk ! Egy szebb világnak üdvét érzik ők ! PHANUEL Ártatlan szép leányka, Halálba mért rohansz ? Jőjj, én megmentelek . . . ! RÓMAIAK Mily bátrak a vészben stb. PAPOK Halál sujtsa őket ! Sujtson le a bakó, porba fejükkel ! Sujtson le a bakó ! Nincs, nincs irgalom ! NŐK Ne bántsd ! Ne sujtsa le boszud ! Nézz le most, nagy isten ! Nézz rájuk most, hatalmas ég ! (Jánost elfogják. Salome eszméletlenül a nők karjaiba dől.) Harmadik felvonás. Első kép. II. jelenet. Börtön. JÁNOS (Tűnődő önmegadással ül.) Rajtam álltak bosszút . ! Ellenem szálltak ők, Hadd szenvedjek halált, ha életemre törnek ! Uram ! ha tetszik, óh ! gyötörj meg ! Eltűröm sorsomat ! Válni kell, Válni kell tehát e földi léttől ! Jövel, jövel Tisztán sugárzó fényes túlvilág ! Végtelenbe sovárog lelkem ! A szent hitért halok, mely üdvöt s nyugtot ád ! Vígan lerázom én silány porát a földnek, Ott fönn, a szebb hazán, a dicsők üdvözölnek, Halhatatlanság jutalma vár ! Derülten távozom . . . De bánt ! bánt egy eszme ! Salome sorsa bánt ! E lány előttem áll, tündöklő szép szemén Bánat ég és remény ! Az emlék egyre kínoz ! Mindig e lányra gondolok ! Uram ! ha fiad vagyok ! Mondd, miért . . mondd miért Hagyod, hogy szívemet más érjós rontsa meg 7 És hogyha elbukom, ha érzelmem lenyűgöz, Ki a hibás ? Ne vádolj engem, hogyha buktam ! Az emlék egyre kínoz ! Uram! ha fiad vagyok Mondd, miért Mondd, miért Hagyod, hogy a szívemet más érzés rontsa meg ? Szánakozz ! Szánakozz ! Uram! óh uram! (kimerültem ehanyatlik.) (Salome belép a börtönbe. Lassan János felé közeleg.) JÁNOS (felkiált) Salome ! SALOME János ! JÁNOS (meghatottan) Te vagy ! te ! E sötét helyen ! Szólj, mi bajod, Salome ! Te reszketsz ! SALOME Semmi . . ! a boldogság ! JÁNOS (hévvel) Salome . . ! Nagy ég ! te megbocsátod, Hogy ajka illatán szívem megittasúl ! SALOME (remegve, tántorogva) Megárad szívem . . ! Elijeszt vallomásod . . ! Te dicső . . . hozzám leszállasz . . . Hozzám leszállasz, óh ! proféta . . ! Reszketek a gyönyörtől ! Elijeszt vallomásod . . . És megöl szerelmed ! JÁNOS Engedd bevallanom, hogy e leányt imádom ! E szó nem sérti nagy fönséged ! Hisz égi tisztaság van benne, oh ! uram ! Te megbocsátod ezt ! NÉP (kivül) Vész a fejére ! SALOME (rémülten) A durva nép szomjazza véred ! JÁNOS (kétsdégbeesve) Törve már a varázs . . ! Az álom elröpült . . ! Menj ! Salome ! Menj ! SALOME (elszántan, szerelemmel) Váljak én ! Én ! válni tőled ? Nem ! soha ! A sír, az éj nem némit engem, Hisz a kegyes halál Egy sírban egyesít ! Az életet s halált én megosztom te véled, Ha elröpül s nem boldogít az élet, Hadd jőjjön a halál . . ! Meghalok kebleden . . ! Sóhajunk összeforr ! Szomjazom a halált ! Jövel, halál . . ! Sóhajunk összeforr . . . égre száll . . ! Jövel halál . . ! A halál egyesít ! JÁNOS Nem! óh! ne szállj te még a bús halálba ! SALOME (könyörögve) Mily édes álom ! Ne bánts ! ne űzd el álmomat ! JÁNOS Ah! mi szép a halál . . . dőlj tehát romba, élet ! Szebb világ• nyílik ott . . . a mennybe szállok véled ! Földiség, hullj le hát, szerelmünk napja kél, Itt leszáll, éjbe hull, ott mindörökre él ! SALOME Ah ! mi szép a halál, dőlj tehát romba élet! stb. SALOME, JÁNOS Mi szép a halál ! dőlj tehát romba élet ! Szebb világ nyílik ott, szebb világ ! Földiség hullj le hát, vár az ég szent jutalma ! Lelkünk örökre él . . ! Édes halál . . ! Jövel, halál . . ! Jövel, szelíd halál ! (Átkarolva tartják egymást. - Phanuel - papok, őrök, ethióp rabszolgák élén belép.) PHANUEL (Jánoshoz) Halld ! kimondva a végzés ! Heródiásnak kivánatára te meghalsz ! (Salomdhoz) Leány, a nagy király karját feléd kinyujtja, Neked kegyelmet ád és, magához hivat ! (A rabszolgák megragadják Salomét, a ki küzd velük és karjait János felé tárja.) SALOME Nem ! nem ! hagyjatok ! PHANUEL (Jánoshoz lép, halkan) Csak egy szót s mentve lész . . ! Heródes szabaddá tesz ! Segítsd a trónt hű szolgaként, Barátokat szerezz s tedd nagygyá bíborát. JÁNOS Istent szolgálom én, dicsérem nagy nevét, S e gaz királyt lenézem ! SALOME (kitépi magát a szolgák karjai közül és János karjai közé rohan.) Bocsáss ! Jövel, halál ! JÁNOS (Ellenállás nélkül megy) Jerünk ! Jerünk ! Jövel halál ! (A függöny legördül.) 12. jelenet. Második kép. Nagy csarnok a palotában. Márvány oszlopokon aranyos paizsok, fegyverek stb. nyugszanak. Távolban Jeruzsalem. A rómaiak győzelmi ünnepet ülnek. RÓMAIAK Dicső, dicső ! csak Róma dicső ! Fényes nevét a nagy világ remegve hallja ! Jeruzsálem előtt a nép nevünk rivalja, Tábort üténk, mint hóditók ! Hatalmas zászlainkon A győzelem sugára ! Vágtatunk országokon át, Fegyverünk előtt, kardunk előtt Hull a gát ! A merre vágtatunk, porba omlik az ellen ! Dicső, dicső ! Csak Róma dicső ! Fényes nevét a nagy világ remegve hallja Jeruzsálem előtt stb. NYOLCZ KORIFEUS Hazánkért, hazánkért Hadd vérezzék a szívünk ! Vér, omolj, vér, omolj, a honért ! Hadd vérezzék a szívünk ! Vér, omolj, vér, omolj, a honért ! Hazánkért ! hazánkért ! Róma, kevély lehetsz ránk ! S te is dicsérhetsz Te nagy, dicső Tibér ! Dicsérhetsz ! Virággal és babérral Fontuk át homlokunk ! Egy nép omolt elónk a porba ! Dicső ! dicső ! csak Róma dicső ! stb. (Vitellius, Heródes, Heródiás nagy kisérettel belépnek.) Riadó. KAR Heródes, élj soká ! Élj soká, Vitellius ! Tánczok. 13. jelenet. Salome felbomlott hajjal, berohan. Phanuel utána. Nagy mozgás. Heródes, Heródiás Vitellius elhagyják helyeiket. - A táncz megszűnik. SALOME Miért kínoztok így, - én a halált ohajtom, Hadd haljak meg vele . . édes nevét sohajtom! HERÓDIÁS Szívem mint elfogúl ! HERÓDES (félre) Megmentem a haláltól, És ah ! csak őt imádja ! VITELLIUS Kedvesét, a profétát, Jött szegény, visszasírni ! PHANUEL Szegény leány, a bakót Te el nem űzöd ! NÉP Sírva jő a szegény esdekelni ! SALOME (majd Heródeshez, majd Heródiáshoz) Ne bántsd őt ! ne bántsd őt ! Légy kegyes, szelíd ! Salome eseng . . . ! Térdre hull . . . ! Nem . . ! te hozzád kiáltok ! Nézd könnyemet királyné . . ! Egy nő megérti azt, hogy mit tesz így szenvedni ! Ne bántsd ! Anya ha voltál . . ! Ne bánts ! HERÓDIÁS (összerázkodva) Ah ! mit beszélsz . . . ! ne szólj . . ! A régi seb . . . ujúl . . ! Vádol a mult . . ! SALOME Kérlek, ne bántsd ! Szíved nemes, szelíd, te érzed a könyört . . ! Nincs senkim a világon . . . . Sorsom nehéz . . . ! HERÓDIÁS (félre) Anya valék . . . a mult hogy vádol . . ! SALOME Jégkeblü volt anyám, eltaszított magától, Szívemnek bánatát ő gyógyította híven ! Lelked nemes, szelíd, megérti búm szavát ! Oh ! adj nekem vigaszt . . ! Oh ! szánd meg árva szívem ! HERÓDIÁS E bánat kioltja boszúm ! SALOME Oh ! adj nekem vigaszt ! HERÓDIÁS Elhagyott gyermekem alakja száll felém! SALOME Lelked nemes, szelíd . . ! HERÓDIÁS Ilyen szép lenne most az én szegény lányom ! Hangjára feltámad a mult ! SALOME Oh ! adj vigaszt . ! HERÓDIÁS Azt kiáltja lelkem : Ö az ! SALOME Eladta egy silánynak Szülő-anyám magát, És szívtelen kebléről Letépte magzatát . . ! HERÓDIÁS Anyjára sujtja átkát ! SALOME Szánakozz, asszonyom ! Könyörülj sorsomon . . ! Nincs senkim a világon ! HERÓDIÁS Ölelni vágyom őt . . . de nem : Szivem ne nyilj meg ! HERÓDES Jer, leány . . ! óvlak én ! Pihenj urad szivén . . ! Tiéd egész hatalmam ! Hajolj felém . . ! VITELLIUS (Heródiáshoz) Szánakozz, asszonyom, Szálljon az irgalom Kegyes szivedbe ! PHANUEL (Heródiáshoz) Szánakozz, asszonyom stb. SALOME Nincs senkim a világon ! Ne bántsd ! Ah ! szánd az árvát ! HERÓDIÁS Szívem, ne nyílj meg ! Átkot dobott anyjára ! HERÓDES Tiéd egész hatalmam ! Hajolj felém ! Leány, szeress ! Hajolj felém . . ! HERÓDIÁS Ölelni vágyom őt ! De hallgass el szivem . . ! Átkot dobott anyjára . . ! Nem, soha . . VITELLIUS, PHANUEL Szánakozz, asszonyom . . ! Ne bántsd ! szegényt ! Kérlek, szánd meg őt ! 15. Jelenet. (Amint Heródiás szólani akar, belép a bakó, véres pallost tartva kezében.) SALOME (iszonyúan fölsikolt) Ah ! MIND A próféta halott ! SALOME (Heródiáshoz) Te öléd meg gazúl ! Te is halj meg tehát ! (Tört von ki övéből és Heródiásra akar rohanni.) HERÓDIÁS (eliszonyodva) Állj meg . . ! Ne bántsd anyádat ! HERÓDES, VITELLIUS, PHANUEL Az anyja ! SALOME Ah ! vérszomjas királynő . . ! Ha igaz . . . ha való, hogy te szültél világra, Vedd, vedd ime hát vissza véred ! (leszúrja magát és meghal.) HERODIÁS (kéteégbeesetten) Leányom ! HERÓDES (fájdalmasan felkiált s a holttestet karjaiba zárja.) Salomé . . ! halva ! VITELLIUS, PHANUEL, NÉP (borzadva) Szörnyü nap . . ! (A függöny legördül.)