GIOACCHINO ROSSINI HAMUPIPŐKE SZEMÉLYEK: RAMIRO herceg tenor DANDINI, a szolgája bariton DON MAGNIFICO, bariton elszegényedett báró CLORINDA, TISBE, leányai szoprán HAMUPIPŐKE alt ALIDORO, a herceg nevelője basszus Történik: Don Magnifico házában és Ramiro herceg palotájában. ELSŐ FELVONÁS 1. kép (Szoba Don Magnifico régi kastélyában. A szobában nagy kemence. Minden az elmúlt jólét és a mostani szegénység jegyeit hordja.) CLORINDA (tánclépéseket próbál) Nem, nem, nem, nem: oly jól mint én, Nem táncol senki más, Senki más oly könnyedén, Nem ám, nem táncol úgy, mint én. TISBE (a tükörben nézi magát) Ki, ki, ki, ki oly szép mint én? Rajtam kék gyémántnyakék; Bármiképp, szép vagyok, szép, Bájos, mint egy festett kép. CLORINDA, TISBE Bámul minden férfiszem, Mert a pálmát én viszem. HAMUPIPŐKE (magában dúdol) „Élt egy herceg régesrég, Aki únta egymagában életét, Útnak indult és talált Egyszerre három szép leányt. Mit tett hát? Két lány büszke páva volt, Egyik se hű, egyik se jó, De a harmadik hű is, jó is, Éppen ő hozzá való." TISBE (Hamupipőkéhez) Hagyjad abba ezt az ócska, dalt, Mert az őrületbe kerget! CLORINDA (Hamupipőkéhez) Hagyjad abba ezt az ócska dalt, Mert különben nyakonverlek! HAMUPIPŐKE Egész nap a hamu mellett Legalább hadd énekeljek. Ez a régi dal oly szép: „Élt egy herceg réges rég, Élt egy herceg . . . CLORINDA, TISBE Egy, kettő és kész! Nyakon ütlek, annyi szent, Hogyha nem lesz rögtön csend: HAMUPIPŐKE „Élt egy herceg...' (Kopogtatnak) CLORINDA, TISBE, HAMUPIPŐKE Ki van ott? Ki van ott? ALIDORO (koldusruhában belép) Csak egy falat kenyeret, Szánjatok meg emberek. CLORINDA, TISBE Koldusfajzat, tűnjön el, Tűnjön el, tűnjön el! HAMUPIPŐKE (titokban kávét tölt neki) Halkan, halkan, fogja kérem, Itt a kávéból a részem. ALIDORO (Hamupipőkéhez) Mielőtt leszáll az éjjel Megjutalmaz tán az ég. CLORINDA, TISBE Azt, hogy rajtam cicomában Bárki túltesz, nem hiszem. HAMUPIPŐKE Ó, mily rossz az árva sorsa, Szánjad őt meg, istenem! CLORINDA (észreveszi, hogy Alidoro nem ment el) Mit kell látnom, hát itt vagy még? TISBE Méghogy kávé? Méghogy kenyér?! CLORINDA, TISBE (megütik Hamupipőkét) Nesze, hát ez a tiéd! HAMUPIPŐKE Jaj, ki véd meg engemet? ALIDORO Ezt nem érdemelte meg. CLORINDA, TISBE Itt van! HAMUPIPŐKE Jaj, ki véd meg engemet? ALIDORO Ezt nem érdemelte meg. (Kívülről, lovagok érkezése hallatszik, Alidoro félrehúzódik.) LOVAGOK (érkeznek; kar) Kegyelmes hölgyeim! Ramiro hercegünk, Ma eljön értetek, ha erre jár, Kastélya nyitva áll és rátok vár, Hol nóta jár és áll a bál. És a legszebbiket, Legkedvesebbiket, Mátkának jegyzi el Ma este még. CLORINDA Ramiro hercegünk? LOVAGOK (kar) Ő jön ma el. CLORINDA A legszebb ifjú leányt? LOVAGOK (kar) Azt jegyzi el. TISBE (Hamupipőkéhez) Ide gyere, ide már. CLORINDA Ide gyere, ide már. TISBE Gyere ide, gyere már. CLORINDA Ide gyere, ide már. CLORINDA Ide gyere, ne oda. TISBE Merre van a diadém? TISBE Emide, ne amoda! CLORINDA Merre van a diadém? CLORINDA Hol a ruha, hol a prém? TISBE Hol a puder, hol a krém? HAMUPIPŐKE „Gyere ide, gyere már, Ide gyere, ide már." Ide menjek, ne oda, Emide, ne amoda. Percnyi nyugtom nincs e házban, Minden munka énrám vár. . . CLORINDA, TISBE Nékem illik rang és pompa, Don Ramiro engem vár, Úgyis belémszeret nyomba', Örökre szívére zár. ALIDORO Mind a kettő hiú páva. Azt hiszik, hogy győztek már; Aki hiú, majd megjárja, Korán dicsekedni kár. HAMUPIPŐKE Percnyi nyugtom nincs e házban, Minden munka énrám vár, Mennek táncba, mennek bálba, Szegény árva itthon vár. LOVAGOK (kar) Mind a kettő gőgös páva, Azt hiszik, hogy győztek már. De a gőgös majd megbánja, Korán dicsekedni kár. Lám a hölgyek úgy vélik, Győztek már. (Távoznak) CLORINDA Hozzuk rendbe magunkat gyorsan, Hogy a nemes herceget készen várjuk. (meglátja Alidorót) Még mindig itt vagy? Pimaszság! Szedd a sátorfád és lódulj! HAMUPIPŐKE (kikíséri Alidorót) Nekem nincs semmi pénzem, Bárcsak adhattam volna a magaméból többet; Boldoggá tenne, ha adni tudnék, De nem tehetem, látod. ALIDORO Az új nap hozzon néked sok boldogságot. (Távozik) TISBE De mozgás, mert repül az idő. CLORINDA Apánknak meg kell mondani a jóhírt. TISBE Én leszek az első, aki elmondja néki. CLORINDA Bocsánat drágám, de én vagyok az idősebb. TISBE Nem, nem, én szólok néki. CLORINDA Az én dolgom ez, hallgass! Megyek máris, és te, követhetsz kérlek, TISBE Nem, szó se lehet róla! CLORINDA (meghallja apja lépteit) Lám, már fel is ébredt. DON MAGNIFICO (belép) Ejnye, ördögadta, szedtevette lányok, Megtagadlak, megtagadlak szégyenszemre. Édes álom szállt szememre, Ám, elűzte hangos szó. Megtagadlak szégyenszemre: (Magában) No, most megrémültek, látom, Méltóságos, nemes lányok! (A lányokhoz) Még az egyszer megbocsátok, És elmondom álmom annak, aki jó: Félig alva, félig ébren, Hopp, egy szamár állt elébem. Szürke szamár, ám de pompás. Nézem, nézem, és egykettőre Látom, mintha szárnya nőne, Tollá válik szürke szőre, S messzeszáll, elszáll! És a nagy harangtoronyra Mint egy trónra, úgy leül. A harangok zúgni kezdtek, Zengve, csengve: gingalló. Ám felébreszt csacska-locská Áloműző hangos szó. Csupa csipogás, csevegés, Csipogás, csevegés, jaj! És felébreszt áloműző hangos szó, Áloműző hangos szó. Bármily rejtélyes az álom, Megfejtését megtalálom: Harangzúgás azt jelenti, Férjhez fognak nálunk menni. Hát a szárnyak? Ti vagytok, lányok. Égbeszállni: fényes pálya. Vajon mit jelent a szamár? Nincsen kétség, itt a válasz: Az a szamár vagyok én, Az a szamár vagyok én. Egyik lányom, másik lányom Fényes herceg anyja lesz, Én az unokákkal játszom, Három, négy - tán tíz is lesz. Szőke herceg, jónapot, Tente kedves, tente kedves. Barna herceg, jónapot, Tente kedves, tente kedves. Én a nagypapád vagyok, Úgy ám, a nagypapád vagyok. Kicsi herceg, jónapot, Tente kedves, tente kedves. Cseppnyi herceg jónapot, Tente kedves, tente kedves. Én a nagypapád vagyok. Kicsi királyfi itt, kicsi királyfi ott, Tente kedves, tente kedves, Én a nagypapád vagyok. Jónapot, jónapot, jónapot. CLORINDA Nos, tudd meg hát, hogy épp most . . . TISBE Nemes Ramiro herceg . . . CLORINDA Bált rendez ma, s a háromnapos táncba . . . TISBE Szép hölgyeket kíván, meghívott minket is... CLORINDA Nősülni készül... TISBE A bálon választ feleséget . . . CLORINDA Sőt, nemsokára . . . TISBE Már itt is lesz, hogy elvigyen. CLORINDA Felesége majd a legszebb lesz. DON MAGNIFICO Lányok, mit mondtam?! A herceg úr és az álom, amit láttam! Meghívás, nősülés, vígság, menyasszony! Ezt nem bírom ki élve! Hamupipőke, gyorsan hozd a kávét, siess már. (Hamupipőke felviszi a kávét Don Magnifico szobájába) Galambocskáim, milyen kopott, szegényes itt minden, Roskadozik, málik. Hát rajta lányok, Csak most legyetek észnél, Előttetek a szép cél. Csak most ne legyen semmi baj, az angyalát! Ha ez lehull az égből, Ne maradjak ki én sem a hercegségből. (Elmennek) DON RAMIRO (lovásznak öltözve belép) Lám, nincs itt senki. Barátaim! (Körülnéz) Hát nincsen válasz?! Majd ebben a pompás álruhában Meglesem a három lányt. Hát nincs itt senki? Pedig azt mondta nékem nevelőm, Alidoro, Ki bölcs, jóra, szépre oktat: Itt lakik az a lány, ki méltó hozzám. Házasodni szerelem nélkül nem enged engemet, Itt lesz, kit nem a rangom, nem is a pénzem csábít, Hanem megszeret. (Lépteket hall) És most, csak rajta. HAMUPIPŐKE (énekelve jön) Élt egy herceg réges . . . (Észreveszi Don Ramirót) Ó, bocsánat! DON RAMIRO Ki az? HAMUPIPŐKE (magában) Hogy ver a szívem! DON RAMIRO Tán szörnyetegnek látszom? HAMUPIPŐKE (nagy zavarban) Igen . . . nem . . . Bocsánat! DON RAMIRO (magában) Szeme mint az ég, oly kék, S mint a gyémánt úgy ragyog. HAMUPIPŐKE Sose láttam eddig még, Szívem mégis úgy dobog. DON RAMIRO Szólni kéne. Mért vagyok gyáva? HAMUPIPŐKE Némán állok, jaj, hogyha szólnék . . . DON RAMIRO Bűvös, édes varázslat várj még, El ne szállj, te tünde álom. HAMUPIPŐKE Bűvös, édes varázslat várj még, El ne szállj te tünde álom. DON RAMIRO, HAMUPIPŐKE Édes arcodat ha látom, Szívem ég, forró lángra gyúl. DON RAMIRO (összeszedi magát) Merre vannak a bárólányok? Merre vannak, senkit se látok. HAMUPIPŐKE Biztos készülődnek ott fenn, Rögtön jönnek. (Magában) Elszállt az álom! DON RAMIRO Mondja kérem, önt, hogy hívják? HAMUPIPŐKE Hogy ki volnék? Ó, nem tudom. DON RAMIRO Ezt se tudja? HAMUPIPŐKE Nem bizony. Apám nem az apám nékem . . . Szegény anyám meghalt régen . . . Itt lakik a két nővérem . . . Nem egészen azok nékem . . . Apám rosszul bánik vélem . . . (Magában) Ő csak néz, de szólni nem mer. (Don Ramiróhoz) Megbocsásson kérem, ó, én Oly együgyű leány vagyok. DON RAMIRO Milyen bájos! HAMUPIPŐKE Megbocsásson kérem, ó, én Oly együgyű leány vagyok. DON RAMIRO Milyen bájos, milyen édes, Tiszta mint az angyalok. CLORINDA, TISBE (a szobájukból) Hamupipőke! Hamupipőke! Mi lesz?! Mi lesz?! DON RAMIRO Milyen hang ez, ki van ott? HAMUPIPŐKE Így megy, hogyha jön a hajnal, Így megy, ha leszáll az este, Magam küzdök gonddal, bajjal, Értük fáradozom én. DON RAMIRO (magában) Szeme fénylik, mint a hajnal, Nyugalmamnak ő a veszte, Dobog, lázad szörnyű zajjal Szívem, mert már nem enyém. HAMUPIPŐKE (indulni készül) Isten önnel. CLORINDA, TISBE (m. f.) Gyere már! Siess! HAMUPIPŐKE (kiáltva) Máris! Máris! (Magában) Szívem ég és fáj és reszket, Mert e szív már nem enyém. DON RAMIRO Mennyi jóság, mennyi hűség. Szívem lázong, dobban, ég, Mert e szív már nem enyém. (Hamupipőke elmegy) Nem értem ezt. Ilyen kopott ruhában ily tündérarcú lány. De Don Magnifico még mindig nincsen itt. Azt mondom néki, Hogy nemsokára jönni fog a herceg. Alidoro azt mondta, hogy így álruhában A lányok szívét megismerem És boldogságom meglelem. Dandini addig helyettem lesz a herceg. DON MAGNIFICO (belép) Bocsánat, alázatos szolgája. Mondja, hol a kegyelmes herceg? DON RAMIRO Ő nyomban itt lesz. DON MAGNIFICO És mikor? DON RAMIRO Egy perc és itt lesz. DON MAGNIFICO Nyomban itt lesz! Ej; lányaim, sietni! De jobb lesz, ha én is sietek. Ön várjon itt rá, legyen olyan szíves, Egy tűnő röpke perc, és jövök máris. (A szobájába siet.) DON RAMIRO Milyen pojáca! És Alidoro mégis azt mondta, Hogy itt, ebben a házban lakozik a jóság. Jól van, mindjárt meglátom. Megpillantom a három testvért együtt. Hogyha nem csal a fülem, Dandini megjött. (Dandini kíséretével megjelenik) LOVAGOK (kar) Válaszd ki gyorsan párodat, Ne várj urunk tovább. Családod fáján hadd legyen Új sarj és új virág. DANDINI Mint a méh; hogyha száll száz virágra, Könnyű szárnyon, ha jő az óra, S várja őt liljom és várja rózsa, Ámde köztük párra nem talál. Lám a nők közt is oly sok a szépség, Mind oly drága, oly bájos és édes, Ámde nincs, kit szívem szeretni képes, Olyan édes, oly bájos kis nő. CLORINDA (Tisbével belép) Fenség . . . TISBE Herceg . . . CLORINDA, TISBE Nincs nagylelkűbb nálad. DON MAGNIFICO Magas kegyelmed házunkra árad. DANDINI Nem tesz semmit, nem tesz semmit. (a lányokhoz) Oly bájos! Oly édes! (Ramiróhoz halkan) Jól beszélek? (Magnificóhoz) Akár a papa, akár a papa. DON RAMIRO (Dandininek; súgva) Bamba, menj arrébb, ne légy ostoba! DANDINI (a lányokhoz) Ó, nagy ég! Ennyi bűvös szembe nézni, Ó, ki látott ily tündéri szépet: Szívem dobban s a vágyam úgy éget. Lelkem szédül és elhágy a józan ész. (Magnificóhoz) Oly bájos, oly kedves, akár a papa. (magában) Attól félek, hogy sírhatnak többen, Hogyha tréfánk a végére ér. CLORINDA, TISBE Lám, hogy néz ránk, hogy lángol a vágyban, Semmi kétség, hogy máris imád. DON RAMIRO (magában) Ó, hol késik a bájos leányka, Mért nem jössz már te szép kis virág. DANDINI Ó, nagy ég, ennyi bűvös szembe nézni stb. DON MAGNIFICO (magában) Lépre ment már a fényes madárka, Fogva tartja az úrfit a vágy. LOVAGOK (kar; Dandinihez) Válaszd ki gyorsan a párodat, Ne várj urunk tovább. DANDINI (magában) Attól félek, hogy sírhatnak többen, Hogyha tréfánk a végére ér. CLORINDA, TISBE Ej, hogy néz ránk, hogy ég a vágyban, Semmi kétség, hogy máris imád. DANDINI (Ramiróhoz) Jól beszélek? DON RAMIRO (Dandinihez) Bamba! DANDINI (magában) Köszönöm. Attól félek, hogy sírhatnak többen, Hogyha tréfánk a végére ér. CLORINDA, TISBE Ő máris imád. DON RAMIRO (magában) Te bájos virág. DON MAGNIFICO Fogva tartja a vágy. LOVAGOK (kar) Mért vársz még tovább? DANDINI Hercegségemre mondom, bájos arcok, Milyen termet, mily kellem, királyi tartás. A két lány, mint az apja. Így: „tales patris, talem filias." CLORINDA Köszönöm. DON MAGNIFICO Legfenségesebb herceg, mit szóljak? Zavarba hoz ennyi jóság. DANDINI Mint két Milói Vénusz. (Ramiróhoz) Szépet mondtam? DON RAMIRO (Dandinihez) Még nagyobbat mondhatsz. DANDINI (Ramiróhoz) Úgy mondtam, mint egy herceg, Mi hát a kifogása? DON MAGNIFICO (a lányokhoz) Mintaszerű herceg. Aztán el ne szalasszátok. DANDINI Nos, az előbbi tárgyra visszatérvén, Most folytathatjuk kérném; Hosszú vándorútról hazatérvén, Ott leltem atyám, alig élvén, Huszonhármat bukfencezett a térdén. Mielőtt a lelkét kilehelte, Végrendeletileg elrendelte, Hogy házasodjam azonnal, Vagy nem lesz részem vagyonban. Meghívtam tehát mindazt, akit csak lehet, Hogy itt megtaláljam, kivel boldog leszek, S kit boldoggá is teszek. Így teszek, úgy teszek, . . . most lélegzetet veszek. DON MAGNIFICO Mily fennkölt ékesszólás. HAMUPIPŐKE (belép; megpillantja Dandini díszes ruháját) Mily fényes öltözet. (Don Ramiróra pillant, aki őt keresi tekintetével) Az ott meg engem bámul. DON RAMIRO Itt van hát végre, a szívem megremeg. DANDINI És most tisztelt úri népek, mehetünk. Nyújtsák karjukat bátran lovagjaimnak hölgyek, Fogatom kinn vár. CLORINDA Nos, menjünk. TISBE Papa, kegyes herceg, ne késsetek soká. (A lányok és a lovagok elmennek) DON MAGNIFICO (Hamupipőkéhez) Ne piszmogj már, add a kalapot s a pálcát. HAMUPIPŐKE Itt van uram, tessék. (Átadja a kalapot) DANDINI És most utánuk gyorsan. (Elmegy) DON MAGNIFICO Várjatok rám künn, megyek én is. DON RAMIRO (indul, de aztán megtorpan és elbújik) Viszont kell látnom még ezt a lányt. DON MAGNIFICO (Hamupipőkének) Fogd be a szád! DON RAMIRO (magában) Őt szidja? HAMUPIPŐKE (Don Magnificót kérlelve) Egy percre . . . DON MAGNIFICO (türelmetlenül) Az időm drága. DON RAMIRO (m. f.) Mit akar? DON MAGNIFICO Hagyj már békén. HAMUPIPŐKE Egyetlen szót csak. Uram! ó, csak egy szóra, csak egy szóra: Uram! Vigyen a bálba egyszer engem is. Egy táncra, egy óra jóra, Hadd menjek én is el. DON MAGNIFICO Mi? . . . Hogy? . . . Te!? No még az kellene! Te finom úri dáma, te szurtos, csúfok csúfja te! DANDINI (türelmetlenül visszatér) Mi az? (Észreveszi Ramirót) Mi lelte, hercegem? DON RAMIRO (Dandinihez) Egy szót se, figyeljünk csendben. (Dandini is elbújik) DON MAGNIFICO (Hamupipőkéhez) Szót se szólj! Engedj el! Ó, „Vénuszom", csúfok csúfja te, Hagyj békén, mert menni kell. DANDINI Hát menjünk, mire is várnánk? DON RAMIRO (magában) A szívem megszakad. HAMUPIPŐKE (könyörögve) Csak egy fél órát! . . . Tíz percet! DON MAGNIFICO Ha nem hagysz békén, rádverek. (Megfenyegeti Hamupipőkét) (Dandini és Ramiro előlépnek) DON RAMIRO Még várjunk. DON MAGNIFICO (Dandinihez) Drága hercegem! (Hamupipőkéhez) Ne lássalak! (Dandinihez) Drága hercegem, E szolgalány túl szemtelen. DANDINI Szolga? DON RAMIRO Szolga? HAMUPIPŐKE Vagyis . . . DON MAGNIFICO Egy rossz cseléd, Egy hitvány póri származék, Csak tetszelegni vágyna, A lába táncba állna. (Hamupipőkéhez) Most takarodj, most takarodj És súrold fel a lépcsőket, De gyorsan súrold fel! DON RAMIRO Ezt már tovább nem nézhetem. DANDINI De kedves Don Magnifico, DON RAMIRO Ezt nem felejtem el. DANDINI De kedves Don Magnifico, Így szidni mégis kár, Mért is bántja őt? HAMUPIPŐKE Ó, mindig csak ily mostohán És mindig egymagam. Hát kérem, egy jó szót szóljanak, Hadd menjek el uram. DON RAMIRO Nem ám, ezt nem felejtem el. DANDINI Így szidni mégis kár, így szidni mégis kár. DON MAGNIFICO Most mosogass, menj már, Most mosogass, menj már. ALIDORO (belép; Don Magnificóhoz) Kódexem lapjain írva van, látja, Van önnek jó uram, van három lánya. És mert ez hercegünk feltétlen óhaja, Mindhárom lányát látni kívánom. DON MAGNIFICO Miféle hármat? Hol van itt három? Miféle . . . ALIDORO Van három lánya. DON MAGNIFICO Egyik . . . meghalt. ALIDORO Mást mond e régi könyv s az meg nem csalt. HAMUPIPŐKE (magában) Most rólam szólanak, Szívem majd megszakad. (a többiekhez) Nem. Ő még él. DON MAGNIFICO Ej, lesz-e csend, ej, lesz-e csend? ALIDORO Ím, írva van. DON MAGNIFICO (Hamupipőkéhez) Ha egyet szólsz még, megfojtlak én! DON RAMIRO Szóval meghalt? DANDINI Szóval meghalt? DON MAGNIFICO Ó fenség, - meghalt. DON MAGNIFICO, DANDINI, DON RAMIRO és HAMUPIPŐKE Mily sápadt mindegyik, az ajkuk reszket, Az arcuk kétkedést és lázat sejttet. Mint tenger habjain, úgy szédül mind. DON MAGNIFICO (Hamupipőkének) Ha sokat karattyolsz, Esküszöm véged van, Bizony a derekad Letöröm ám. HAMUPIPŐKE Ily szörnyű bánatot, Jaj, mire várhatok, Ó egek, szánjatok! Mi vár még rám?! ALIDORO Sugdosva állnak ott, Csend legyen tüstént! Botrányos állapot. (Magnificóhoz) Hagyd abba már! DON MAGNIFICO (Hamupipőkéhez) Ha meg mersz mukkanni, Esküszöm véged van Mert minden csontodat Eltöröm ám. DON RAMIRO (Don Magnificóhoz) Uram, ezt nem hagyom, (Magában) Megvédlek angyalom. Haragom növekszik, Nem bírom már. DANDINI Herceg, vagy főlakáj, - Mi vagyok, nem tudom. Holnap e borzalom Megszűnik már. (Dandini Don Ramiróval és Don Magnificóval távozik.) ALIDORO Szép nőt, bájost és kedves arcút Könnyű látni bárhol. De a jóság, az ritka. Keressük gyakran és mégse találjuk. Fordul a kocka. (Hamupipőke kamrája felé megy; beszól.) Lányom! HAMUPIPŐKE (kilép kamrájából) Lányom?! Ezt mondta nékem. Mily drága szó ez. Nekem ezt még a báró soha, De sohase mondta, és Ön . . . ALIDORO Nos jól van, gyere el vélem. HAMUPIPŐKE De merre? ALIDORO Egy kocsi értünk jön hamarost És elvisz nyomban minket is a bálba. HAMUPIPŐKE (végignéz kopott ruháján) Ebben a rongyban? Sikerem lenne. ALIDORO Gyere bátran és bízzál. Ruhákat, ékszert, - ami kell, - hozok én, Bár ez nem fontos, Hanem inkább a szív, mely szeretni tud. Ha tiszta szívvel szeretsz, Szerelmed lángja minden ékszernél több. HAMUPIPŐKE Micsoda mese? Ez komoly, vagy csak tréfa?! ALIDORO Drága lányom, annyit mondhatok néked, Hol vidám, hol meg bús színjáték az élet. óriás színház az élet, Ki az, aki nem látja? Az ember végigjátssza És maszkokat cserél, És maszkokat cserél. Ma jámbor szolga még, Kit ütlegel a gazda, De úr lehet holnapra És gazdagságban él, Vígan él. A sűrű, titkos fellegek Mélyébe látni nem lehet. De írva ott a nagy szerep, Mit ránk a sors kimér. Hallom a sorsod jóslatát, Végy búcsút most e háztól És szíved legyen bátor, Ha végre célhoz ér, Ha végre célhoz ér. 2. kép (Terem a herceg kastélyában) DANDINI Kitűnő. Brávó, brávó, kedves barátom Don Magnifico! Kedvemrevaló volt ez a magasrendű értekezése A szüretről, a mustról és a lánglelkű borról. Szaktudása pompás. Elküldöm Önt nyomban oda, ahol legtüzesebb borom őrzöm És ha látom, hogy húsz pohár után is sziklaszilárd marad, Akkor Ön legyen nálam főpincemester. Ilyen értékes férfi igen kevés akad. DON MAGNIFICO Uram, felséges herceg, Ön túlságosan jó, Mennél többet iszom, én annál bölcsebb leszek. (halkan a lányaihoz) Lányok, mit szóltok?! Nem maradtam tétlen. Udvari ranghoz jutok, Enyém az érdem. (hangosan) Két kislányom, tündérem, A borpincébe megyek. Csevegjetek szépen. (elmegy) DANDINI (a lányokhoz) Önöké vagyok, hölgyek. Fogadni mernék, hogy szerelemre várnak, Én is arra várok, hogy felgyújtsam e lángot. CLORINDA Engedelmet, mint idősebbik testvér - kezdje csak rajtam, Kétségtelen így szokták. TISBE Szabad lesz most hát? . . . Mint az ifjabbik testvért később ér el a vénség. CLORINDA Fenség! Mit tud e lányka?! Semmit, csak jár a szája. TISBE: Bocsánat, a bölcs matróna nagyon sótlan, Sosem víg, mindig józan. CLORINDA Bocsánat! - Jogaim vannak. Ön mérlegelje hát... TISBE Nos akkor lássuk, ugyebár engem választ? CLORINDA Nos, nézzen rám, és nékem adjon választ. TISBE Kérem! CLORINDA Kedvezzen nékem . . . DANDINI Kegyetlen lelkek, szívem meghasad menten. Bízzatok bennem. (Clorindának, súgva) Milyen bűvös szempár, A szívem másra nem vár. (Tisbének, súgva) El ne felejtse azt, ön éltem célja, Majd meggyőződhet erről a lugasban még ma. TISBE Hódolok Önnek fenség! CLORINDA Ön meghódított engem. (Dandini távozik) TISBE Csak azért ment el, hogy ajándékot hozzon. CLORINDA Nekem. TISBE Vagy inkább nekem. CLORINDA Talán igen, talán nem . . . TISBE Gőgös a szentem! CLORINDA Már megyek, hiszen hívott. TISBE Nem téged - engem. (mindketten távoznak) UDVARONCOK (kar; Don Magnificóval bejönnek) Most üdvözöljük őt: Harminc hordót csapra vert, Meg se kottyant néki, sőt, Ráadást is vígan nyelt. Őfelsége kegyesen néhány címmel látta el, Főpohárnokmester lett, pincemester címet nyert. Szeszvezér és sörfaló, Bornyelési oktató. Hódolunk most jó uram, Koccints vélünk nagy vígan. DON MAGNIFICO Pincemester?! Sörfaló?! Szeszvezér?! Oktató?! Fenség! Fenség! ... Ó, be szép! Szívem büszke lánggal ég. Gyertek csak írni most, Diktálom sorban, Hatezer másolat Készüljön nyomban. LOVAGOK (kar) Gyakorlott írnokok; itt állunk mind. DON MAGNIFICO (diktál) Mi, Don Magnifico . . . - Ez itt csupa nagybetű. Mafla! Mind nagybetű. - Brávó, így jó. - Mi Don Magnifico Bárói rangba', Borhegyről származó Ős törzsek sarja, Főpincemester, főpohárnokmester, Szeszvezér és oktató, Elnök és így tovább. Nagyméltóságosan elrendelem: Mindenki pontosan olvassa el: Borba egy csepp vizet Nem önthet senkisem, Mert ez a szörnyű tett Törvénybe ütközik. Mindenki értse, Senki se sértse. Különben, - satöbbi Miért is, satöbbi, Kelt anno, satöbbi, Főbáró, satöbbi. LOVAGOK (kar) Különben satöbbi, Miért is, satöbbi, Kelt anno satöbbi, Főbáró satöbbi, Elkészült már. DON MAGNIFICO Szerte a városban Függeszd ki hát. LOVAGOK (kar) Hercegünk asztalát Díszítsük fel tehát És aztán kezdjük meg A borcsatát. DON MAGNIFICO Tizenhat piaszter Jutalom illeti Azt, aki megnyeri A borcsatát. LOVAGOK (kar) Fel hát, fel hát! (elmennek) DON RARMIRO (belopakodik) Csendben, csendben, halkan, halkan, Zajt ne üssünk semmiképpen. Mindkét lányról mondd el nékem Őszintén, hogy milyen nők. DANDINI (Don Ramirót követi) Halkan mondom, ne hallja senki, Mondom, mert nem vagyok gyáva: Mind a kettő hiú páva, Rosszak, nagyravágyók ők. DON RAMIRO Pedig Alidoro mondta, Párom lesz a báró lánya. DANDINI Ej, bárcsak vinné el a kánya, Rosszul jósolt éppen most. DON RAMIRO Szörnyű, szörnyű, mennyi kétség: Honnan int a boldogság? DANDINI Lusta, nagyravágyó népség, Nem lesz ebből házasság. DON RAMIRO Mennyi kétség! DANDINI Lusta népség! DON RAMIRO Honnan int a boldogság? DANDINI Nem lesz ebből házasság. CLORINDA (Tisbével együtt megjelenik) Drága herceg, csakhogy itt vagy! TISBE Drága herceg, végre látlak! CLORINDA, TISBE Ó, mondd mért mentél el tőlem? Ó, ha nem vagy vélem, Megszakad e szív. TISBE Légy a párom . . . CLORINDA Erre vágyom . . . TISBE Alig várom. CLORINDA, TISBE Légy a párom! DANDINI Drága hölgyek, kérve-kérem, Párom egy lehet csak nékem, Néha ebből egy is sok. Egy menyasszony! CLORINDA És a másik? TISBE És a másik? DANDINI (Ramiróra mutat) Az a társamé legyen. CLORINDA, TISBE Nem, nem, nem, nem, Én, s egy szolga?! Azt nem! Sosem. DON RAMIRO Hálás lennék, míg csak élek. CLORINDA Szolganépség, nem, azt nem. DON RAMIRO Szerelemhez, csókhoz értek. TISBE Szolganépség, nem, azt nem. CLORINDA Milyen durva arcvonások! DON RAMIRO Szívem gyengéd! TISBE Mily otromba póri lélek. DON RAMIRO Nyájas lennék. CLORINDA, TISBE (kényeskedve) Ájulás fog el és félek, Ha csak arra gondolok. DON RAMIRO, DANDINI (egymásnak) Végre, végre mindent értek, Mondhatom, hogy szép dolog. LOVAGOK (kar; a színfalak mögött) Bátran beléphet az ifjú hölgy, Mint legújabb „szép" jelölt. (Alidoro bejön) DON RAMIRO Üdvözöllek, drága mester, Mondd meg mit jelent e zaj? ALIDORO Ismeretlen dáma jött, Rejtve fátyolok mögött. CLORINDA, TISBE Ó, egy dáma? ALIDORO Úgy bizony. CLORINDA, TISBE Ki lehet? ALIDORO Meg nem mondhatom. CLORINDA, TISBE Vajon szép-e? ALIDORO Nem tudom. DON RAMIRO, DANDINI Ki lehet? ALIDORO Ki tudja azt? CLORINDA Nem mondta meg? ALIDORO Egy szót se szólt. MISBE Ide jön? ALIDORO Ki tudja mért? DANDINI, DON RAMIRO Ki lehet? Ki az? CLORINDA, TISBE Miért? ALIDORO Kiderül. DON RAMIRO Ki az? CLORINDA, TISBE Miért? DANDINI, ALIDORO Kiderül. CLORINDA, TISBE (magában) Jaj de félek, hogy végül kárbavész Küzdelem és józan ész. DON RAMIRO (magában) Mért e láz, e tűz, e reszketés. És a szívem mondd, mért oly nehéz? DANDINI (a két leányt figyeli) Mint a légy, ha édes mézre száll, Zümmög, hízeleg a két leány. ALIDORO (a két leányt figyeli) Félnek ők, hogy minden kárbavész, Küzdelem és józan ész. LOVAGOK (kar; bevonulnak) Fátyol borítja még. DON RAMIRO S a szívem már megdobban. LOVAGOK (kar) És vágyom egyre jobban . . . DON RAMIRO Látni őt. LOVAGOK (kar), DON RAMIRO És vágyom egyre jobban Látni őt. HAMUPIPŐKE (lefátyolozva belép) Nem csábít el a pompa, A sorsom útját járom; Csak az lesz majd a párom, Ki szívét nyújtja nekem. DON RAMIRO (magában) Hangja meggyújtja szívem, Megnyert immár egészen. Nem ismeretlen, érzem, Rejtélyes bár e nő. DANDINI Mint hajnalfény, mint harmat A zsendülő fűszálon, Oly szép, mint bűvös álom, És mily előkelő. CLORINDA, TISBE Ha fellebbenti fátyolát Megtudjuk majd, ki ő. DANDINI Hadd lássuk hát! (Hamupipőke leveszi a fátylat) CLORINDA (bizonytalanul, ijedten) Eláll szavam, csak nézem, De szólni nem merek. Mi ez? Varázslat? Istenem! Nem, ez ő nem lehet. DON RAMIRO Eláll szavam, csak nézem, De szólni nem merek. Mi ez? Varázslat? Istenem! A szívem megremeg. HAMUPIPŐKE Eláll a szavam, csak nézem, De szólni nem merek. Mi ez? Varázslat? Istenem! A szívem megremeg. ALIDORO Eláll a szavam, csak nézem, De szólnom nem lehet. A célom lám elértem, Meglelte kit szeret. DON MAGNIFICO (belép) Uram . . . Uram, az asztalon . . . (meglátja Hamupipőkét) Ha . . . Há . . . Mi? . . . Hogy ki? . . . Mit látok? . . . Káprázat játszik énvelem. Hamupipőke lenne itt? TISBE Már azt gondoltam én is, CLORINDA De aztán láttam, mégis . . . TISBE A miénk olyan szürke, CLORINDA És ez meg roppant büszke. CLORINDA, TISBE De ez sem Vénusz, nem bizony, És félni tőle kár. DON MAGNIFICO Nem, mégsem ő, az otthon ül, Úgy, mint szokott, oly szurtosan. HAMUPIPŐKE (magában) Csak néz reám és kétkedik. DON RAMIRO (magában) Már érzem fényét szívemen. DANDINI (a társasághoz) Mért állunk, mint a kőszobor, Gyomrom is fáj belé, Az asztalon sok jó falat S majd kezdődik a bál, S aztán a legszebb, énvelem Menyasszonytáncot jár, MIND Az asztalon sok jó falat, És ízes étel vár. Hát menjünk már. DANDINI Most négy helyett is jóllakom, mert Ma még a herceg én vagyok. MIND Mintha lágyan csörgő patakocska partján Csörgő patakocska partján Elborítana az árnyék, Mintha körbeforogna puha szürke felhő, Csupa ködben, csupa ködben, Csupa sűrű ködben járnék, Lelkem boldogságnak álma Járja boldogítón át. DANDINI, DON MAGNIFICO Ámde szívem halkan dobban, CLORINDA, TISBE Ámde szívem halkan dobban, DANDINI, DON MAGNIFICO Csendben, csendben, egyre jobban, CLORINDA, TISBE Csendben, csendben, egyre jobban, MIND Fényben úszik, majd felrobban. S hirtelen egy tűz fellobban, Ismeretlen vulkán robban, Összedőlve oszlik széjjel Fülrepesztő reccsenéssel S álmaimnak vége már. Attól félek, hogy titokban Álmaimnak vége már, És füstbe száll, A szép remény a füstbe száll. MÁSODIK FELVONÁS 1. kép (Terem Don Ramiro kastélyában) DON MAGNIFICO Most, ha jóra fordul sorsunk És a trónra juttok, lányok, Árvaságra ne hagyjátok Ezt a nagyszerű papát. (A lányok elmennek) Látom már, a két lány érti S rám irat egy őrgrófságot, Megsüvegel minden férfi, így szól hozzám: „Őrgrófságod, Fenséges lányoknak apja, Ajándékunk elfogadja? Csokoládét vegyen, kérem, S itt egy dupla aranyérem. Tiszta arany, rajt a jel." Én így szólok: „Mit is mondjak? Megbeszéljük . . . kastélyomba hozza el, Majd kastélyomba hozza el." Megszólít egy ifjú némber, Illatos, mint feslő rózsa. Engem tisztelve letérdel, Hozzám ily szavakat szólva: „Őrgrófocskám azt az ügyet... Ugye tudja?" jól tudom én, de Pénz nélkül az ember süket. Kinyitja a kicsi kezét És a tallér csengve hull, És a tallér csengve hull! Milyen szempár! Gáláns lennék: „Magácskáért mit meg nem tennék?! Megteszek kedvesem mindent én". „Boldogítni vágyom Önt." Déli harang csengő hangja Édes álmom megzavarja. Alig ülök fel az ágyban Kérelmezők hadát látom. Protekció, az kell neki. Az meg igazát keresi, Emez hivatalhoz jutna, Katedrát akar egy csacska, Egy csacska, egy csacska! Halászati engedély kell, Az meg földbirtokot bérel, Ember ember hátán topog, Szabadulni alig tudok, Kérvények és beadványok, Ajándékok, utalványok Palack borok ajándékba, Csipke, selyem, cukros tészta, Mindenféle finom falat, Hoznak csirkét, vadat, halat. Van itt fagylalt, csokoládé, Habostorta, finom jó. Ember ember hátán topog, Szabadulni hogy is fogok? Hogyan szabaduljak?! Ó! Legyen vége; legyen vége! Mikor mennek már, az égre?! Végül cselekedni kell: Én a kaput jól kitárom, Nyaggatók és ingyenélők Tűnjetek most innen el, Gyorsan, gyorsan, innen el! (Távozik) DON RAMIRO (belép) Az ismeretlen szépség rendkívül hasonlít Arra a szegény lányra, aki megbűvölt ma reggel, És megzavarta lelkem egy ismeretlen érzés. (Megpillantja Hamupipőkét, aki Dandini elöl menekül) No lám, Dandini! ő is szerelmesnek látszik. Itt vannak. Eltűnök most, hogy halljam őket. (Elbújik) DANDINI (Hamupipőke után sietve belép) Ne szökj el, várj! Az angyalát! Futok utánad, negyedízben mászom meg a lépcsőt. HAMUPIPŐKE Vagy változtasson hangot, vagy megyek innét. DANDINI Hogyan? Szerelemről szólni újabban olyan nagy sértés?! HAMUPIPŐKE De hiszen mondtam: másért ver a szívem. DANDINI És ezt szemembe mondod? HAMUPIPŐKE Ó, kegyes herceg, ne haragudjon, Kérem, ha őszintén beszélek. DANDINI És ki az? HAMUPIPŐKE Bocsánat. DANDINI Nos, ki az? HAMUPIPŐKE Az ifjú szolga. DON RAMIRO (előlép) Te drága, boldoggá tettél. ALIDORO (rejtve; nagyon elégedetten) Csodásan megy minden. DON RAMIRO De a rang és a vagyon, Nem csábítja a szíved? HAMUPIPŐKE Az én díszem a hűség, Szerelmem minden kincsem. DON RAMIRO Enyém leszel hát drágám? HAMUPIPŐKE Várj még, én megyek. Keress meg engem, ismerj meg és lássad Ki vagyok és milyen sorban élek. DON RAMIRO Én érted, édes, repülve szállnék. HAMUPIPŐKE Állj meg, ne kövess engem, én így kívánom. DON RAMIRO Mit tegyek akkor? HAMUPIPŐKE (egy karperecet ad át Don Ramirónak) Íme zálogom: jobbomon párját egyszer majd megtalálod, Akkor én - hogyha még szeretsz -, én leszek a párod. (Távozik) DON RAMIRO Dandini, mit szólsz ehhez? DANDINI Látom, hogy a hercegség számomra végetért, Tanú leszek inkább. DON RAMIRO Mit mondott? - „Hogyha még szeretsz? Én leszek a párod". Milyen titokzatos mindez. (Alidoro előlép) (Alidoróhoz) Ó, kedves mester, tanítóm,bölcsek bölcse. Reszket a szívem, szerelmes lettem, érzem. Mit tegyek, mondd csak? ALIDORO Azt, amit szíved diktál. DON RAMIRO (Dandinihez) Már nem vagy herceg többé. (Dandini távozik) E léhűtőket küldjétek el a házból (Kíséretét hívja) Hahó legények! A kocsi készen álljon, kocsisom küldjed, Hogy percek múlva már, hozzá repüljek. (A lovagok besietnek) Egy éltem és egy halálom, Csak ő, csak ő lesz a párom. Mert én ma még megtalálom. Halljátok esküszóm. (A karperecet nézi) Bűvös szerelmi zálog, Hogy biztatsz, bátorítsz engem, Felgyújtja az ajkam s a keblem, És űz az égő vágy. LOVAGOK (kar) Lángol az ajka, a keble, Hangja oly édes, lágy. DON RAMIRO Mi készen állunk, Percet se várunk. LOVAGOK (kar) Mi készen állunk, Percet se várunk. DON RAMIRO És addig járunk, Míg rátalálunk. LOVAGOK (kar) És addig járunk, Míg rátalálunk. DON RAMIRO Reménység ringat, Szorongva várom, Hogy az az álom Való lesz már. LOVAGOK (kar) Reménység ringat, Szorongva várom, Hogy az az álom Való lesz már. DON RAMIRO Mi készen állunk, LOVAGOK (kar) Mi készen állunk, DON RAMIRO Percet se várunk, LOVAGOK (kar) Percet se várunk, DON RAMIRO Szerelmes szívem Majd rátalál. Mert addig járunk, LOVAGOK (kar) És addig járunk, DON RAMIRO Míg rátalálunk, LOVAGOK (kar) Míg rátalálunk. DON RAMIRO Szerelmes szívem majd rátalál. LOVAGOK (kar) Szerelmes szíve Majd rátalál. (elmennek) ALIDORO Már közeleg az éjjel, Bársonya mindent beborít. Senki nem veszi észre, Hogy a hintó a báró háza elé ért, és megakad . . . Aztán teljesül vágyam, és célhoz értem. (Elmegy) DANDINI (belép) A rangom füstbe mert. Mindenből semmi. Lezuhantam a mélybe. Ami igaz, az igaz.. Igen hódító voltam. DON MAGNIFICO (belép) Bocsánat kegyes herceg, de két fiatal lányom Lázban égve várja, Nem is sejtik, hogy melyik lesz a párja. DANDINI Én tudom, barátom. DON MAGNIFICO Ön tudja! Az égre kérem mondja, de gyorsan. (magában) Már tudja (Dandinihez) Az a két gyermek eped és hervad. DANDINI Hamar megtudhatják ők is, de egyelőre titok. DON MAGNIFICO Nos, melyik? Clorindácska, vagy Tisbe? DANDINI Ejnye, mért oly sürgős? DON MAGNIFICO Ezt kérdezi egy apától? DANDINI Lassan, lassan. DON MAGNIFICO Ezt tudnom kell, mondja gyorsan. DANDINI Nem hallja senki? DON MAGNIFICO Nem, még egy árva légy se hallja. DANDINI Mert ez a titok biztosan megdöbbenti majd. DON MAGNIFICO Már tűkön állok. DANDINI Tán jobb lesz, hogyha leül. DON MAGNIFICO Az égre kérem, gyorsan! DANDINI Az, amit mondok, egy kissé bizarr kérem. DON MAGNIFICO Mi a csuda, csak nem engem vesz nőül? DANDINI Hát akkor kérem. DON MAGNIFICO Könyörgöm, kezdje már. DANDINI Amit most mondok, Pecséttel legyen szívébe zárva. DON MAGNIFICO Keblem a titkok bevehetetlen vára, DANDINI Furcsa dolgot, Közlök önnel, Súlyos titkot, Mely szörnyen fontos, Tudja meg hát, Tudja meg, mi önre vár, Vannak néha furcsa dolgok, Haja majd az égnek áll. DON MAGNIFICO Meg se rebben, Meg se rebben majd a pillám, Meg se rándul, Meg se rándul majd az orcám, Várok én majd, Várok én és hallgatok. Mozdulatlan mint egy bálvány Ülök, meg se mukkanok. Kőbe vésve, Mint a bálvány, Bármit mond, én hallgatok, Én meg se mukkanok. DANDINI Mielőtt az ügyre térek, Még egy jó tanácsot kérek: Hogyha nőül veszem lányát, Hogy fogadjam méltón őt. DON MAGNIFICO (magában) Máris tanácsomat kéri, Tudom már, hogy mit kell tennem. (Dandinihez) Kegyességed bízik bennem, S nem hiába bízik: sőt. Itt van hát a jótanács: Harminc inas díszben álljon, Parancsára készen várjon. Ötszáz ló az istállóban, Legyen része minden jóban. Nagy lakomák, finom étkek, Fényes bálok és vendégek, Még egy hintó is kell ám. DANDINI Sokat kíván, amint hallom, Nos hát őszintén bevallom, Semmit nem tehetek kérem, Nincs vagyonom, csak a bérem. Rangom sincs. Állásom: szolga, Kinek nagyon sok a dolga, S aki mindig gyalog jár. DON MAGNIFICO Ön csak tréfál. DANDINI Szó se róla. DON MAGNIFICO Akkor mindez . . . DANDINI Regényes móka. Mind csak tréfa, Lehull ez az álarc még ma. Mivel így kívánja hercegem, Maskarámat végleg elteszem. Hol a rangom? Fenn a holdba', Dandini vagyok, a szolga, Dandini vagyok, a szolga. Lovászmester, ajtónálló, Háziborbély és főlakáj. DON MAGNIFICO Háziborbély? És főlakáj!? Micsoda gazság, meg vagyok sértve, Várjon csak herceg úr, Számolunk érte. DANDINI Csak semmi izgalom, Csak semmi lárma, Tűnjön el, jó uram, Mire is várna. DON MAGNIFICO Nem megyek el. DANDINI Tűnjön csak el. DON MAGNIFICO Viszont fog látni. DANDINI Viszont fog látni. DON MAGNIFICO Meg fogja bánni. DANDINI Meg fogja bánni. Suhog a pálca, Tűnjön csak el. DON MAGNIFICO Nem megyek el. (magában) Agyam úgy zakatol, Szétmegy a fejem. DANDINI (magában) Micsoda zűrzavar, A szegény ördög, Már azt se tudja Fiú vagy lány. (Don Magnificóhoz) Báró úr kérem, Eszéhez térjen, Figyeljen kérem: Itt van a késem, Haját levágom, Megborotválom, Készséges szolgája Parancsra vár. DON MAGNIFICO Agyamban mintha Trombita zúgna, Nem tudom, hány. Nekem már végem, Micsoda szégyen. Ülök a bajban, Nevetnek rajtam. Nézzétek, nézzétek, Biztatják egymást. Kacagva, gúnyolva Mutatnak rám. (elmennek) ALIDORO (belép) Kezemre játszik a végzet. A kegyes Ámor kedvvel nézi a tervem. Viharos éj van, felleg rejti a holdat, Ki gondolná, hogy nem véletlen történt, Hogy kátyúba jutott a hintó. Dandini hol van? Ramiro véle akar menni. Oly türelmetlen - menne, már alig várja -, Repíti szívét szerelemnek lángja. 2. kép (Szoba kemencével Don Magnifico házában) HAMUPIPŐKE (dúdol) Élt egy herceg, régesrég, Aki únta egymagában életét. Útnak indult és talált Egyszerre három szép leányt. Mit tett hát? Két lány büszke páva volt, Egyik se hű, egyik se jó, De a harmadik hű is, jó is, Éppen őhozzá való. (Karkötőjét nézi) Ó, milyen szép vagy! De a párod, mit zálognak hagytam nála, Százszor kedvesebb nékem. A kegyelmes herceg úr Nem hagyott egy percre se békén. De engem meg nem szédít a kincse, Mert többre tartom és jobban szeretem nála A szelidarcú ifjút, a kedves szolgát. Tisbe s Clorinda bezzeg úgy járt utána, Mintha holdkóros lenne. (zajt hall) Milyen lárma? Ej, mit látok? No lám, visszajöttek. Még el sem múlt az éjjel s megjöttek máris. CLORINDA (belép Don Magnificóval és Tisbével; észreveszik Hamupipőkét) Hát nem megmondtam nektek?! DON MAGNIFICO Ejnye, nézd csak, nézd csak, Szeme, orra és szája teljesen olyan. Az a valódi hölgy, ez meg csak utánzat. (Hamupipőkéhez) Megtettél mindent? HAMUPIPŐKE Mindent. De mért néztek így énrám? Nem tettem semmi rosszat. DON MAGNIFICO Hogy mért? hogy mért? Mert egy bizonyos némber nagyon hasonlít rád. HAMUPIPŐKE (magában) Mi lenne, hogyha tudnák azt, hogy én voltam ott?! (Távozik) (Villámlani, dörögni kezd, rettenetes vihar tombol) DANDINI (belép Don Ramiróval) Bocsánat kérem, A herceg hintója felborult a szélben. (Meglátja Don Magnificót) De kit látok? DON MAGNIFICO Ej, újra itt vagy? És a herceg, az hol van? DANDINI (Don Ramiróra mutat) Hát nem ismer rá? DON MAGNIFICO (óriási elképedéssel) Az a szolga? (A lányokhoz) Mit szóltok ehhez? DON RAMIRO Bocsásson meg báró úr, egy véletlen hozott erre. DON MAGNIFICO (Don Ramiróhoz) Mit mondott? Ön tréfál tisztelt herceg. (A lányokhoz) Ej, ok nélkül ez nem jött volna el. A házasság kell néki. Most dől el minden. (Kiszól Hamupipőkének) Gyorsan Hamupipőke, hozd a faragott karszéket. DON RAMIRO Nem, ne fáradj kérlek, egy másik hintó jön értem, Nyomban itt lesz. DON MAGNIFICO Mi jut eszébe, uram? CLORINDA Hamupipőke, gyere már. HAMUPIPŐKE (besiet) Jövök. (A széket Dandini elé teszi) DON MAGNIFICO Ej, a hercegnek, mafla. (Don Ramiróra mutat) Hiszen itt áll. HAMUPIPŐKE (meglepetten) Hogy ő?! Ó, mit látok?! Herceg úr. (El akar szaladni) DON RAMIRO Maradj kérlek. (Megmutatja a zálogba kapott karkötőt; észreveszi Hamupipőke karján a karkötő párját) Várj, itt a zálog! - Ez ő! Oly szép az élet. DON RAMIRO Mégis ön volt? HAMUPIPŐKE Hogyan? Ön a herceg? CLORINDA, TISBE (elképedve) Sose hittem. DANDINI Ez aztán nem rossz. DON MAGNIFICO De . . . DON RAMIRO Egy szót se. DON MAGNIFICO Megáll az eszem. Ha . . . DON RAMIRO Egy szót se! MIND Most mi lesz? Most mi lesz? DANDINI, majd MIND Bárhogy nézem, roppant furcsa, Jaj, hol lesz a helyzet kulcsa? Lázas fejem törve szörnyen, Testem reszket rémült görcsben, Zúg és búg és nagyot reccsen, Fejem, agyam majd szétfreccsen. Sötét köd ül az agyamra, Kezdődik az idegláz. DON MAGNIFICO (Don Ramiróhoz) Nos, megtudhatjuk végre, Hogy fenséged mit óhajt? DON RAMIRO Csendet, csendet, egy szót se többet. (Kézenfogja Hamupipőkét) Ő lesz a én drága párom. CLORINDA Ó, hercegséged tréfál. TISBE Kacagni kell e tréfán. DON MAGNIFICO, CLORINDA, TISBE (Hamupipőkéhez) Nem látod, hogy csak gúnyol? DON RAMIRO Csak ő lesz a párom, én esküszöm. DON MAGNIFICO Én azt hittem, hogy fenség A lányaim közt választ. DON RAMIRO ÉN kaptam TŐLÜK választ. „Mily durva arcvonások, Otromba póri lélek." DANDINI A kocka fordult és a játék véget ért, A híres játékmester elérte, Mit tervbe vett, a célt. Mindent elért. DON RAMIRO (Hamupipőkéhez) Jöjj hát, vár a trón, Jöjj hát én drágám. HAMUPIPŐKE (Don Magnificóhoz) Nyújtsd búcsúcsókra kezed. (A lányokhoz) És végre, egy csókot, Lehet . . . DON MAGNIFICO Menj innen! CLORINDA, TISBE Távozz tőlünk, Menj innen! Tűnj el innen! DON RAMIRO Kőszívű álnok népség, Fogtok ti sírni még. CLORINDA, TISBE, DON MAGNIFICO Az ott mérges, szörnyen tombol. Az meg felhúzza az orrát. Szitkot szór és átkot mormol, Bámul, de nem hall és nem lát. DANDINI Az ott mindent összerombol, Az ott ordít, az megorrol. HAMUPIPŐKE Álom ez, vagy ébren lennék? Ó, én boldog! Mit is mondott? Tán csak délibábos emlék. Vannak néha furcsa dolgok. Lázban ég az agyvelőm és Szívverésem majd eláll. DON RAMIRO, DANDINI, DON MAGNIFICO, CLORINDA, TISBE Szűnjön már ez őrült téboly, Mely megszállt és fogvatart. 3. kép (Terem a herceg kastélyában) ALIDORO Győzött a jó. Hála az égnek, célt ért a terv. Reményem valóra vált, Megtört a gőgös, s az arra méltó boldog lett mégis. A trónon uralkodik a jóság. Örülök én is. LOVAGOK (kar; bevonulnak) Állhatatlan asszony Fortuna: Ma nékem, holnap néked. Hozzád mégis hű maradt, Meggyőzte hű erényed. A kapzsit és a gőgöset, Legyőzte most a jó. HAMUPIPŐKE Uram és férjem, Bocsáss meg, ha nem tudom, mit tegyek, Megzavartad szívemet. Még nem rég - hisz tudod - Szürke hamu közt éltem, (térdreveti magát) És most a trónod és mindened az enyém. DON MAGNIFICO (Hamupipőkéhez) Ó, fenség, parancsát várom.. HAMUPIPŐKE Mért szólítasz engem így? Mondd csak, hogy lányom. DON RAMIRO (a nővérekre néz) Mily gőgös népség. HAMUPIPŐKE Jó herceg, én uram, szerelmes férjem, Most minden bajnak, szenvedésnek már vége. Itt vagyok nálad, melletted, Büszkén a trónon, látod. Legyen a büntetésük, Hogy megbocsátok. Bánatban, könnyek közt éltem, Csak hullt a könnyem némán, De gyengéd szív jött el értem, És a szívem végre boldog. Szél fújt el minden bánatot, Mosolyog énrám az ég. (Don Magnificóhoz és a nővérekhez) Nem, nem, nem, nem, Ne hulljon könnyed. Mért féltek, ó mért féltek tőlem, mért? Öleld csak át a húgod. Lányod . . . a húgod . . . barátod. Tudta, tudta, tudta szívem: Végre minden jóra fordul. És így is lett. MIND Meghatva némán állok itt. Oly ünnepi ez óra. HAMUPIPŐKE Férjem . . . apám . . barátom . . . be szép ez! MIND Te méltó vagy a trónra, Kis Hamupipőke, Te méltó vagy a trónra. HAMUPIPŐKE Most a jóból is jut nékem, Melyből eddig oly kevés volt, Tán csak álom volt, Csak álom volt A hosszú szenvedés. MIND Jóra fordul végre minden, Messzeszáll a szenvedés. FORDÍTOTTA: HUSZÁR KLÁRA