Wolfgang Amadeus Mozart FIGARO HÁZASSÁGA Szereplők: Almaviva gróf bariton A grófné szoprán Susanna, a szobalánya szoprán Figaro, a gróf inasa basszus Cherubino, a gróf apródja mezzoszoprán Marcellina mezzoszoprán Bartolo, sevillai orvos basszus Don Basilio, zenemester tenor Don Curzio, bíró tenor Antonio, kertész basszus Barbarina, a lánya szoprán Két leány szoprán ELSŐ FELVONÁS Alig bútorozott szoba a gróf kastélyában. FIGARO (Méri a szobát.) Öt ez, ez tíz, most húsz, harminc, harminchat és negyvenhárom... stb. SUSANNA Tükröm is mutatja tisztán, ím, e fejdísz mily jól fest! Idenézz csak, kedves Figaróm: ím e fejdísz milyen jól fest! FIGARO Látom, látom, édes gyöngyöm: ím, e fejdísz mily jól fest! SUSANNA, FIGARO Célhoz érünk máma végre, melyért úgy epedtünk rég! Ím, itt a perc, itt a boldog, az isteni óra, Mindörökre tiéd leszek én! stb. SUSANNA De mit méregetsz oly buzgón, kedves Figaróm? FIGARO Azt nézem, elfér-e majd ebben A szobában az a szép ágy, melyet a gróf úr nekünk ajándékoz. SUSANNA Ebben a szobában? FIGARO Úgy van, minékünk adja a nagylelkű gróf úr! SUSANNA Pedig ez nékem nem kell! FIGARO Elment az eszed? SUSANNA Elment ám a tiéd! FIGARO Node, mért ne költözhetnénk ide? SUSANNA Mert nincs kedvem! Te vagy az úr a háznál avagy én? FIGARO Nem értelek, édes! A palotában nincs több ilyen szép szoba egy se. SUSANNA Jobban látok, mint te, te vak vagy és buta. FIGARO Köszönöm, ez nagyon hízelgő! Ennél jobb szobát nem fogsz találni! A grófné egy éjjel, teérted ha csenget, Kling, kling! Rögtön nála vagy, kettőt ha lépsz. És máskor, a grófnak majd én hogyha kellek, Bim, bam! Egyet ugrom és ott termek én! SUSANNA S egy szép nap a csengettyű hogyha megszólal, Kling, kling! Urad téged egy mérföldre küld, Bim bam! Bim bam! És az ördög elhozza a grófot egy lépéssel hozzám, FIGARO Susanna, megállj! SUSANNA Egy lépés. FIGARO Megállj! SUSANNA Ne bánts rút gyanúval! Úgy elmondok mindent, de mindent neked! FIGARO Elmondj rögtön mindent! Mert szívem a kétségtől majd megreped! SUSANNA És most végre hallgass meg! FIGARO Hallom, de mondj el mindent! SUSANNA Nos hát, a gróf végre megunta a környék szépeit vadászni, ezután itt űzi majd a szerencsét. S itt valakire a gróf úr a szemét rá is vetette már. FIGARO S vajon kire? SUSANNA A te kis Susannádra! FIGARO Terád? SUSANNA Úgy bizony, énrám! Abban bízik, hogy itt a közelben hamar célhoz is fog érni. FIGARO Hohó! Azt majd meglátjuk! SUSANNA Érted-e mostan már, mért oly nagylelkű? Mért akar ilyen közel lenni hozzánk? FIGARÓ Így vagyunk hát? Ily ravasz a gróf úr? SUSANNA Várj csak, a java most jön! Don Basilio, a jó zenemester, aki minden lében kanál, minden énekleckén ezt a nótát fújja fülembe. FIGARO Ah, Basilio? Várj csak gazember! SUSANNA S te azt hitted, hogy e szép hozományt ingyen adja a gróf úr neked? FIGARO Megszolgáltam biz' érte! SUSANNA Egy kis félórát kér feleségedtől érte. Amolyan találkát! FIGARO Ej, hát a kegyúri jogról így mond le gróf úr? SUSANNA Úgy látszik, hogy megbánta, s újra akarja kezdeni, mégpedig velem! FIGARO Bravó, nagyszerű, milyen kegyes a gróf úr! Egy kis szórakozás kéne? Segítek néki! Ki csenget? A grófné? SUSANNA Agyő, én drága Figaróm! FIGARO Ne félj semmit, kincsem! SUSANNA De résen légy te is! (Távozik.) FIGARO Így vagyunk hát, uracskám? Kezdem a dolgot kapiskálni. Látom az összes tervét: Londonba menjünk? Ő miniszter, én futár, és Susanna titkos tanácsos? Ebből semmi se lesz, én mondom, Figaro! Hogyha tán gróf uram vágyik a táncra, szóljon csak nékem, én húzok egy dalt! Tanulni tőlem hogyha nem restell, kitűnő mester lesz Figaro. Meglásd szívem, úgy halkan, halkan, tavaszul, loppal minden kis ármányt felfedek én. Titkon, vagy jellel majd sunyi csellel, Hízelgő szóval, Rosszal, vagy jóval, útból elhárítok minden veszélyt! stb. (Távozik) BARTOLO (Belép Marcellinával.) És mindezt csak most mondja, az utolsó percben? Hisz ma lesz az esküvő! MARCELLINA Még ma nem késő, jó doktor, segítsen! Tudja meg, hogy a gróf úr nagyon bomlik Susannáért, Ám a büszke leányzót arra kell bírnunk, hogy a grófra ne hallgasson. Meglátja, hogy ez a jó úr csak bosszúból is támogat engem. Ezt az írást, ha meg fogom néki mutatni, tőrbe csaljuk Figarót. Susannát nem veszi el, s Figaro neje én leszek! BARTOLO Na jó, én nem habozom, segítek önnek! Így bosszút állok Figarón, mert egykor Rosinát elrabolta tőlem, - a grófnak. Hulljon nyakába most ez a vén csoroszlya! BARTOLO Édes bosszú, ah, édes bosszú! Minden bölcsnek boldogsága! Ilyen sértést elfeledni, nagy gyalázat, nagy szégyen az! Bánj a féllel csípős éllel! Hozd zavarba készakarva! Az ügy, ha súlyos, mégsem vesztek rajta én. Ha kell, hát minden törvényt összegyúrok, ezer írást, ezer könyvet összetúrok, és keresztül-kasul csavarok meg csűrök, míg egészen biztos igazam lesz! Széles Sevilla ismeri Bartolót: az aljas Figarót megfojtom én! (Távozik) MARCELLINA Minden nem veszett még el, ó, van hát még reményem! Ah, itt a bájos Susanna! No, majd meglátjuk, hogy megkapja-e Figarót? És ilyen cifra kis madarat venne nőül? SUSANNA Énrám céloz! MARCELLINA No, de tán Figaróra haragudni nem kéne: "Vakít a pénz!" SUSANNA Vén fecsegő! De mindenki tudja, hogy kivel van dolga. MARCELLINA No nézd, a szűzi szentje meg milyen jámbor, mi szende A kis ártatlan, az édes! SUSANNA Jobb, ha megyek. MARCELLINA Szép kis menyasszony! (Egymást tessékelik az ajtónál.) MARCELLINA No rajta, csak rajta, szép kicsi szentem! SUSANNA Oly bölcs, okos fajta, mint ön, nem lehettem. MARCELLINA De mégis ön az első! SUSANNA Nem illet a kegy! SUSANNA, MARCELLINA Nem illet meg engem: az első kegyed! MARCELLINA A bájos kis mátka! SUSANNA A szüzeknek szüze! MARCELLINA A gróf úr babája! SUSANNA Hispánia szeretője. MARCELLINA Oly erkölcsös! SUSANNA Oly érdemes! MARCELLINA Oly tiszta! SUSANNA Oly szép kor! MARCELLINA Itt rögtön megpukkadok, tovább nem állom ki ezt! SUSANNA A vén banya hogy dühöng, de én kikacagom! (Marcellina dühösen távozik) SUSANNA Ej, lám, Marcellina! Egy-két könyvet, ha látott, forgatott, olvasott néha - és megkeserítette asszonyom ifjúságát! CHERUBINO (Sietve jön.) Kis Susannám; te vagy itt? SUSANNA Én hát! Nos, mi tetszik? CHERUBINO Ó, kis szívem, jaj, mi történt! SUSANNA Kis szívem? No, mi a baj? CHERUBINO A gróf az este egyedül talált Barbarinával. El is kergetett rögtön. Ha tehát a grófné, kis keresztanyácskám közben nem jár majd értem, sose látlak többé, kis Susannám! SUSANNA Sose láthat engem? Ez szép! Úgy tudtam eddig, hogy az úr titkon a grófné után bomlott! CHERUBINO Ah, igen, de tőle úgy félek! Mi boldog vagy te! láthatod, mikor néked tetszik: Reggel szép pongyolában, avagy este, ha lefekszik, szép bársony fürtjeit kibontod. Én a te helyedben!... Mi ez itt? A kezedben? SUSANNA Ez a szép, szalag köti össze éjjel keresztanyja fürtjeit. CHERUBINO Ó, drága lány! Ó, add nekem, ó, kérlek! SUSANNA Visszaadd rögtön! CHERUBINO Te édes, te bájos, szerencsés szalag! Csak éltem árán veszed vissza! SUSANNA No, ez már szemtelenség! CHERUBINO Cserébe vedd át e verset, ezt a dalt! Szép úrnődnek szántam. SUSANNA És mit csináljak vele? CHERUBINO Olvasd keresztanyámnak, mondd el magadnak százszor! Olvasd Barbarinának, Marcellinának! Mondd el a kastély minden asszonyának! SUSANNA Szegény kis Cherubinóm, elment az eszed! CHERUBINO Ahol állok, ahol kelek, járok, soha nyugtot sehol sem találok! Pirulok, hogyha látok egy lánykát, minden nő lángra gyújtja szívem. Már e szót: szerelem, ha hallom, bíbor pírba borul az arcom. Mért olyan édes e szó, mért oly drága, meg nem mondhatom én. Csak szerelemről álmodom, csak szerelemmel ébredek. Ezt súgja szikla, forrás, virág, falomb, a szellő, A menny, a bérc, a felhő! S az édes bús panasz-szó messze a légbe száll! S ha senki meg nem hallgat, csak szerelemből szólok magamnak én! CHERUBINO Elvesztem, jaj! SUSANNA Hallgass, ah, jönnek! A gróf úr! El vagyok veszve! (Cherubino egy nagy karosszék mögé bújik.) GRÓF Oly zavartnak látszol, Susanna, ugyan miért? SUSANNA Gróf úr, ezer bocsánat, ah, de hogyha... velem itten... így kettesben találják! GRÓF Csak egy percre zavarlak, halld hát! SUSANNA Ne mondjon semmit! GRÓF No, csak két szót! Tudod, hogy engem követnek küld Londonba a király. Magammal viszem Figarót is. SUSANNA Jaj, én úgy kérném! GRÓF Szólj csak, kedves leányom! Minden óhajod beteljesül, ha meghallgatsz engem. SUSANNA Hagyjon, kegyelmes úr! Semmit se kérek, csak azt, hogy hagyjon! Boldogtalan vagyok! GRÓF De érts meg, édes, én boldogítani vágylak! Tudod jól, hogy szeretlek, Basilio csak elmondta néked! Nos halld hát: ha a kertbe kijössz este egy percre hozzám, oly árat fizetek, amilyet kívánsz! BASILIO (Az ajtón kívül.) A gróf úr nincs már itt. GRÓF Ki beszél ott? SUSANNA Nagy Isten! GRÓF Ejnye, hová rejtőzzem? SUSANNA Hagyjon magamra, kérem! BASILIO Talán a grófnénál lesz, megnézem mindjárt. GRÓF Ah, tán e szék mögé! SUSANNA Ha észrevenné? GRÓF Hallgass és küld el, de gyorsan! (A gróf a szék mögé rejtőzik, az apród beleül; Susanna ruhát borít rá.) SUSANNA Ó, jaj, ez szörnyű! BASILIO Susanna, adjon Isten! Maga se tudja, hol a gróf úr? SUSANNA Mit tudhatom én, hogy hol van? Takarodjon innen! BASILIO Pedig látja, Figaro keresi ám a grófot. SUSANNA A grófot? Hisz mindketten egyformán gyűlölik! GRÓF Most megtudom, hogy hű-e? BASILIO Aki imádja az asszonyt, nem gyűlöli mindjárt a férjet ezért; úgy tudom, önt imádja a gróf úr! SUSANNA Takarodjék el innen, szemtelen hírhordó! Nekem nem kell a szép szó, sem a gróf úr, nem kell semmi! BASILIO Mindenki úgy tesz, ahogy jónak látja! Mégis azt vélem, okosabb volna megbecsülni kegyelmes urunkat, ahogy becsülik mások is. Vagy jobban tetszik tán az apród? SUSANNA Cherubino? BASILIO Az, Cherubino, "Cherubin d'amore!" Már kora reggel láttam itt ólálkodni. Biztosan idejött! SUSANNA Vén szószátyár, rágalmaz mindig! BASILIO Nem rágalom, hisz láttam magam. És ugyan kinek szánta ezt a kis verset, e dalocskát? No, mondja, kit illet? Ha nem önt, akkor a grófnét? SUSANNA Jaj, vigye el az ördög! BASILIO Pedig azt nem teszi jól! Hej, az úrfi ügyetlen! Majd felfalja szemeivel a grófnét! Ha férje meglátja, meg is járja a fickó, mert e pontján a gróf úr egy kissé csiklandós tigris! SUSANNA Pletykafészek! Hogy is terjeszthet ily alávaló mesét?! BASILIO Én? No, de kérem! Ilyet rám ne fogjon! Ah, nem én találom ezt ki! Hisz tudja már mindenki! GRÓF (Előlép.) Ah, mit tud mindenki? BASILIO Ez pompás! SUSANNA Nagy Isten! GRÓF Hah, mit hallok? Most azonnal űzd el innen a csábítót! BASILIO Most ez egyszer rosszkor jöttem. Jaj, bocsánat, kegyelmes úr! SUSANNA Kész a baj most, ó, én árva, ah, a bánat majd megöl! BASILIO, GRÓF Ah, az árva lányka reszket. Szíve dobban, szegény úgy fél! BASILIO Tán leülne, ím, e székre. SUSANNA Jaj, hová visz? Ah, mit látok? Menjen innen, hagyjon el! GRÓF Hisz mi csak segítünk, drága gyermek, nyugton légy! BASILIO Hisz mi csak segítünk. Nem fenyegeti semmi veszély. Ó, jó gróf úr, az, mit mondtam, csak gyanú volt, csak föltevés volt! SUSANNA Ó, ne higgye, hazudik mindig ez a szájas pletykahős! GRÓF Rögtön menjen el az apród! SUSANNA, BASILIO Jaj, de nagy kár! GRÓF Jaj, de nagy kár! Rajtakaptam tegnap is! SUSANNA Ugyan? BASILIO Hol? GRÓF A kis húgodnál! Zárva volt az ajtaja, kopogok, ajtót nyit Barbarina és megijed, mikor meglát. Fölkelti gyanúmat, fölkutatok minden zugot, végül szépen, lassan, lassan felhajtottam az asztalterítőt: ott az apród! (Felemeli a ruhát a székről és megpillantja az alatta kuporgó apródot.) Ejha mit látok! SUSANNA Ó, átkos balsors! BASILIO Ez egyre jobb lesz! GRÓF Drága, szende, szép kisasszony! Mindent jól megértek már! SUSANNA Milyen rút gyanúba estem! Ó, nagy Isten, el ne hagyj! BASILIO Lám az asszony mind egyforma, egyik olyan, mint a másik. GRÓF Basilio, hozd ide Figarót, de mindjárt, ő maga lássa! SUSANNA Ő maga hallja, csak rajta! GRÓF Megállj! Ez mégis sok! Még védekezne? Hisz bűne oly világos? SUSANNA Nincs itt bűnös, nem is volt! GRÓF Hát ő hogy jött ide? Szólj! SUSANNA Tudja, hogy haragszik reá a gróf úr, Kért, hogy szóljak egy jó szót, érte kegyes úrnőmnek. Mikor a gróf úr idejött, ő megijedt és ebbe a székbe rejtőzött. GRÓF De hiszen magam ültem rá, mindjárt, mikor beléptem! CHERUBINO Addig én elbújtam a szék mögé! GRÓF De hisz én is a szék mögött voltam! CHERUBINO Akkor előrecsúsztam, ő meg elrejtett! GRÓF Úgy hát ez a kis fickó kihallgatott itt mindent! CHERUBINO Mindent megtettem, hogy semmit se halljak. GRÓF Képmutató! BASILIO Az Istenért! Jönnek! GRÓF S most itt marad a kis kígyó! (Figaro vezetésével parasztok és lányok jönnek.) PARASZTOK, LÁNYOK Jöjjetek, lányok, hintsünk virágot, Éljen soká nemes, drága urunk! Ártatlan szüzek tiszta erényét Védi és óvja drága urunk. GRÓF Ezt igazán nem értem! FIGARO (Halkan Susannához.) Jól idehallgass, most megtáncoltatjuk! SUSANNA Nem hiszem én azt! FIGARO Kegyelmes úr, eljöttünk, kifejezni hálánkat, hogy feladta jogát, mely minden szerelmest megcsúfolt. GRÓF Megszűnt a régi jog, mit akarsz hát? FIGARO A kegynek mi élvezzük első édes gyümölcsét. Adja át e fejdíszt az esküvőn menyasszonyomnak! Hadd lássa mindenki, az Ön szándéka tiszta volt! GRÓF Ördög e fickó! Jó képet kell vágni! Így hát meg fog szűnni az ősi jog. Eltörlöm örökre, panaszra ok nem lesz! Minden alattvalómnak tudtul adom ezt. Hisz jól tudom én, hogy mi az igazság. MIND Éljen, éljen! SUSANNA Milyen kegy! FIGARO Csupa erkölcs! GRÓF A lakodalmon részt veszek én is. De most kérek egy kis halasztást, mert azt akarom, hogy az esküvőt kellő pompával, dísszel avassuk ünneppé. Marcellinára várnom kell. És most mehettek! PARASZTOK, LÁNYOK Jöjjetek, lányok stb. (Távoznak) FIGARO Éljen! SUSANNA Éljen! BASILIO Éljen! FIGARO (Cherubinóhoz.) S te nem örülsz velünk? SUSANNA Ő, búsul szegényke, mert a kegyelmes úr a házból elűzte. FIGARO És éppen ma, ez nagy kár! SUSANNA Holott ma van az esküvő! FIGARO Mikor mindenki boldog! CHERUBINO Kegyelem, jó uram! GRÓF Nem érdemled meg! SUSANNA Hisz még kisgyermek! GRÓF Hidd el, tévedsz nagyon! CHERUBINO Igaz, vétettem, de nem fogok fecsegni. GRÓF No, jó, kegyelmet kapsz, sőt, miután egy hely ezredemnél üres, ma kinevezlek kapitánynak. De készülj nyomban és egy-kettő utazz! SUSANNA, FIGARO Ah, holnapig várjon! GRÓF Nem, menjen rögtön! CHERUBINO Ha parancsolja a gróf úr, hát megyek! GRÓF Most öleld meg utoljára Susannát. Ez váratlan döfés volt! (Basilióval együtt távozik.) FIGARO Nos, kapitányom, egy búcsú kézfogást! Beszélnem kell veled, mielőtt mennél. áldjon ég, én kicsi Cherubinóm, Ó, lásd, a sors megváltoztat mindent! FIGARO Most pedig vége a szép időknek, nem csapod a szelet már a nőknek. Csókot lopni és szíveket zúzni, kis Adóniszom, nem fogsz te már. Már most el ne szédítsen a pompa, se a gyöngy, se a csillogó ékszer, avagy bársonyos haj, lenge szoknya, sem egy szép üde, rózsaszín arc! Napbarnított hős bajtársak káromkodva rád ott várnak muskétával, éles karddal, délceg mellel, bátor szemmel, nagy sisakban és talpig vasban. Nagyon szép, de ez nem minden, mert ott csókot ám nem adnak, csak naphosszat masíroznak. Magas, kopár hegyvidéken, sűrű erdőn, kopasz réten, a sok puska csattan-csetten, körülötted minden reccsen, füled mellett gránát süvít, ágyú bömböl, bomba dörren! Cherubino, rajta, indulj! Győzelemre fel tehát! MÁSODIK FELVONÁS Pompás szoba a grófi kastélyban. GRÓFNÉ Ámor isten, ím esdve kérlek, szánj meg engem, ne sújts tovább! Hogyha nem szeret a férjem, óh, úgy küldj reám halált! (Susanna megjelenik) GRÓFNÉ Nos, drága Susannám, mondj el mindent gyorsan SUSANNA Hisz már elmondtam! GRÓFNÉ Csábított hát a férjem? SUSANNA Hát biz a gróf úr a magamfajta nővel úgy egy-kettőre végez. Még pénzt is ígért, ha célhoz juthat. GRÓFNÉ Engem nem szeret már! SUSANNA Mért olyan féltékeny akkor? GRÓFNÉ Valahány férfi, mind csupa szeszély. S az én férjem, a hűtlen, épp olyan, mint a többi. Engem álnokul megcsal, és ő féltékeny! De ha Figaro hozzád hű, talán majd segít, ... FIGARO (Belép.) La la la la la. SUSANNA Figaro, gyere csak, oly nyugtalan a grófné! FIGARO Oka nincs rá, legyen egészen nyugodt! Hát miről is van szó? A grófnak tetszik a menyasszonyom. Szörnyen szeretne élni amaz ősi jogával, hogy csókot kapjon tőle. A dolog tiszta. GRÓFNÉ Azt mondod? SUSANNA Hogy tiszta? FIGARO Persze, hogy tiszta! Sőt, ha Susanna akarná, könnyű is. SUSANNA Fejezd be már no, kérlek! FIGARO Már befejeztem: Londonba megy a gróf, én a futára leszek, és kedve volna Susannát titkos tanácsosul elvinni. De mert mi a szép kitüntetésre egy cseppet sem vágyunk, világos, hogy Marcellina kérését pártolja kettőnk ellenében. SUSANNA S te ezt a csúnya dolgot üres tréfának nézed? FIGARO Mért ne nézzem? Majd megtréfálom én is! Íme, a tervem: Basilióval levelet küldtem a grófnak, amelyből megtudja, hogy ma este egy udvarló fog a grófnéhoz titkon bemenni! GRÓFNÉ Nagy ég, mit hallok?! Elfeledted, hogy milyen féltékeny? FIGARO Annál inkább, így még hamarabb fog megzavarodni. Mi véle elhitetjük, hogy ez az ünnep nem a miénk, és csupán arra kellett, hogy becsaphassuk a gróf urat. Ő majd kapkodni fog fűhöz-fához, időt, nyomot veszítve nem érhet rá, hogy a házasságot késleltesse, vagy új csalafintaságban járjon. S ha végre egybekeltem Susannával, lecsendesül majd a gróf úr! SUSANNA Igen, de ha téged Marcellinához akar adni? FIGARO No, várj csak! A grófnak habozás nélkül tudtára adod, hogy ma este elvárod a kertben. És a kis Cherubino, aki tanácsomra még ma itt maradt, női ruhában helyetted a kertbe lopózik. És így, csakis így sikerül a gróf urat tetten érni. Akkor vágyaink beteltek! GRÓFNÉ Mit szólsz hozzá? SUSANNA Biz' ez nem rossz. GRÓFNÉ De hátha mégis... SUSANNA Ha Figaro mondja. De ráérünk-e még? FIGARO Most vadászik a gróf. Vissza nem térhet, csak egy-két óra múlva. Én megyek és küldöm Cherubinót, öltöztessék fel szépen. GRÓFNÉ És aztán? FIGARO És aztán? Hogyha tán gróf uram vágyik a táncra, szóljon csak nékem, én húzok egy dalt! (Távozik) GRÓFNÉ Lám, mégis csak bosszant, hogy Cherubino hallotta a gróf szavait. Ej, nem érted? Hogy ez a kis apród mért nem fordult mindjárt hozzám? Hová tetted a verset? SUSANNA Ím, itt van. Meg fogjuk kérni, dalolja el nekünk. No, éppen itt van! Jöjjön csak bátor kapitány! CHERUBINO Ne szólíts meg így! Ah, gyűlölöm e címet, mert el kell hagynom miatta jó keresztanyámat. SUSANNA Aki oly szép! CHERUBINO Úgy van, oly szép! SUSANNA Úgy van, oly szép! Kis hízelgő, te! Most rögtön azt a szép románcot, Hadd hallja úrnőm! GRÓFNÉ És ki írta? SUSANNA Nézzen rá, egészen elpirult a szégyenlős úrfi! GRÓFNÉ Nos. Susanna, te kísérd a gitáron! CHERUBINO De én úgy félek! Ám, ha parancsolja úrnőnk... SUSANNA Igen, igen, no, hát fogjon már hozzá! CHERUBINO Asszonyok, lányok, kérdezlek én: vajh, mitől lobban lángra a szív? Keblemben, érzem, lüktet a vér, ám, meg sem értem, nem tudom, mért, Unszol a kéjre, kerget a vágy, tűz szenvedélye nyugton nem hágy. Majd a tűz sorvaszt s úgy égek én, majd hideg borzaszt, mint fagy, ha ér. S hogyha előttem már a gyönyör, elfut előlem, úgy meggyötör. Álmomban sírok, biz' én szegény, már alig bírok magammal én. De bár nem nyughatom sohasem, e kínt én boldogan elviselem stb. GRÓFNÉ Brávó, mily szép a hangja! Nem hittem volna, hogy így tud dalolni. SUSANNA No de hogyne! Mindenhez ért, amit tesz. Nos, vitéz kis kapitány, Figaro elmondta már? CHERUBINO Tudok már mindent. SUSANNA Akkor tehát hadd lássuk: ez pompás! Ő sem magasabb, mint én, le a kabáttal! GRÓFNÉ De ugyan! SUSANNA Mit se kell félni! GRÓFNÉ Ha valaki jönne? SUSANNA Ej, hát mi rosszat tettünk? Bezárom mégis az ajtót. De a hajával mit kéne tennünk? GRÓFNÉ Hozz főkötőt a hálószobámból elő. Hamar! Miféle irat ez? CHERUBINO A kinevezésem. GRÓFNÉ És hogy siettek vele! CHERUBINO Most adta át Basilio. GRÓFNÉ Sietségből elfeledték róla a pecsétet. SUSANNA Pecsétet? Miről? GRÓFNÉ Az okmányról. SUSANNA No, nézd csak! Milyen szeleskedők! Itt van a főkötő. GRÓFNÉ Siess most! Jaj, a gróf, ha megjön! SUSANNA Most rajta, térdre, úrfikám, és így maradjon ám! Most egy szép kedves mozdulat! Brávó, egészen jó! De már most nézzen énreám, ne úrnőjére ott, Csak figyeljen, ha mondom! A grófné nincs is ott. A fejét tartsa feljebb, a szemét süsse lejjebb! A karját tartsa szépen, és lépjen hármat-négyet hátra, előre, úgy! E fickó könnyen hódít, asszonyt, leányt elbódít, Oly szép a szeme-szája, huncut veséje-mája! Ha ezt a nők imádják, jól tudják, hogy miért. GRÓFNÉ Hagyjuk már a tréfát! SUSANNA No, nézzék, mily takaros kislány lett! Lám a kis kígyó majdhogy féltékennyé tesz engem is! GRÓFNÉ Hagyd abba már a tréfát, gyűrd fel inkább mind a két ujját, hogy így majd jobban kilássék a fodra! SUSANNA Igenis! GRÓFNÉ Még feljebb! Úgy jó! Miféle szalag ez? SUSANNA Ma lopta ezt el tőlem. GRÓFNÉ Nini, mily véres! CHERUBINO A vér... nem is tudom... Megcsúsztam és egy kövön felhorzsoltam. A sebhelyet bekötöttem hát e szalaggal. SUSANNA Valóban, a karja fehérebb az enyémnél. Némelyik lányka... GRÓFNÉ Ej, ne fecsegj annyit, menj hálószobámba, hozz onnan ollót meg angoltapaszt! E szalag színét kedvelem legjobban mind közt. Visszaveszem hát tőled. SUSANNA Itt a tapasz! De most mivel fogjuk lekötni? GRÓFNÉ Menj hát és hozzál egy másik szalagot. CHERUBINO Ó, e szalag rögtön meggyógyított volna. GRÓFNÉ De miért? Mért volna ez jobb? CHERUBINO Mert ez érintette őt, A haját, a vállát egy olyan hölgynek, aki... GRÓFNÉ Aki tőlünk egészen idegen, ugyebár? Minden sebet begyógyít, ezt se'tudtam eddig! CHERUBINO Ah, a grófné tréfál, s nekem utaznom kell! GRÓFNÉ Szegény gyermek, sajnállak! CHERUBINO Megöl a bánat! GRÓFNÉ Te sírsz hát? CHERUBINO Nagy ég, szeretnék most meghalni! Életem utolsó percében talán merném megvallani önnek... GRÓFNÉ Hallgass kérlek, ne halljak ilyen szókat! Ah, ki kopog az ajtón? GRÓF Mért van bezárva? GRÓFNÉ Jaj, a férjem! Nagy Isten, végem! Te itt, kabát nélkül, ilyen rendetlenül... és Figaro levele... Pedig milyen féltékeny! GRÓF Nyisd ki, de rögtön! GRÓFNÉ Magam vagyok, igen, magamban! GRÓF És kivel társalog? GRÓFNÉ Nos, önnel, igen, csakis önnel! CHERUBINO A történtek után nagy baj lesz ebből! Nem menekülök másképp! (A hálószobába fut. A grófné rázárja az ajtót.) GRÓFNÉ Istenem, légy irgalommal énhozzám! GRÓF Mit jelent ez? Az ajtaját nem szokta máskor kegyed bezárni! GRÓFNÉ Úgy van, de mostan el voltam foglalva kissé... GRÓF Ugyan mivel? GRÓFNÉ Nos, a ruhámmal. Susanna volt itt nálam, épp a szobájába ment innen. GRÓF Ily izgatottnak nem láttam önt még. Olvassa ezt az írást! GRÓFNÉ Jézus! Ez, amit Figaro ma írt. GRÓF Hah, mi volt ez a zaj? Valami feldőlt a hálószobában! GRÓFNÉ Én nem hallottam semmit. GRÓF Úgy valami önt rendkívül elfoglalja! GRÓFNÉ Hogyhogy? GRÓF Valaki van ott! GRÓFNÉ És vajon ki? GRÓF Én kérdem ezt, hisz most jöttem csak ide! GRÓFNÉ Igen, Susanna, no persze! GRÓF Előbb azt mondta, szobájába ment el. GRÓFNÉ Odament-e vagy ide, már nem tudom. GRÓF Susanna... De nem értem, miért van ilyen zavarban? GRÓFNÉ Talán a szobalány miatt? GRÓF Azt nem tudom, de tény, hogy zavarban van! GRÓFNÉ Azt hiszem, inkább ön jöhetne a szobalány miatt zavarba! GRÓF No, jó, kiderül minden hamarosan. (Susanna belép a másik ajtón, majd a spanyolfal mögé rejtőzik) GRÓF Susanna, no, jöjj ki! Susanna, no, jöjj ki hát! GRÓFNÉ Nem engedem, ne jöjjön, most nem jöhet ki ő! SUSANNA Ó, Szentatyám, mi történt? Elment-e Cherubino? GRÓF S ki tiltja ezt meg nékem? GRÓFNÉ Ki tiltja? Az erény! Bezárkózott a lányka, mert öltöznie kell a nászra. GRÓF Most már én tisztán látom, Elrejti kedvesét! GRÓFNÉ Ó, jaj, ki segít rajtam? A félelem megöl! SUSANNA Ah, értem már a dolgot, Mit kéne tenni most? GRÓF Susanna! Kijössz-e végre? No jöjj ki már! Szólj hát! - GRÓFNÉ Most nem jöhet, megtiltom. Hallgass, Susanna! SUSANNA No, véget ért a béke, a házi baj, a perpatvar reánk szakadt, az ám! GRÓFNÉ, GRÓF A gróf úr / a grófné térjen észre! A perpatvart, a házi bajt kerülni vágyom én. GRÓF Hát nem akarja kinyitni? GRÓFNÉ Miért is nyitnám? Hiszen ez az én szobám! GRÓF No, jó, hát hagyjuk, nincs szükségem a kulcsra. Hé, emberek! GRÓFNÉ Úgy! Okozzon gyanújával közbotrányt, az szép lesz! GRÓF Ez igaz, ezt nem akarnám! Vigyázok majd és senki se vesz észre semmit. A szükséges holmit magam is elhozhatom. Kegyed várjon itt rám! De nem! Hogy elűzzek minden kétséget, előbb az ajtót kívülről bezárom. GRÓFNÉ Ó, mi lesz ebből? GRÓF Remélem, lesz olyan szíves, hogy velem együtt eljön innen. Fogadja kezemet, grófné, és menjünk! GRÓFNÉ Hát menjünk! GRÓF Susanna bizonnyal itt vár, míg visszatérünk. SUSANNA (A hálószoba ajtajához siet.) No, rajta, nyisson ajtót, Itt én vagyok, Susanna. De gyorsan, de gyorsan, de gyorsan fusson el innen! CHERUBINO (Kijön.) Ó, rajtam balsors, átok ül, ó, jaj, velem mi lesz? SUSANNA El, el, csak el! SUSANNA, CHERUBINO És minden ajtó zárva! Ó, jaj, mi lesz? CHERUBINO Hogyan menekszem tőle? SUSANNA Dühében még megölne! CHERUBINO A kertre nyíló ablak, ha nem magas, leugrom. SUSANNA Nem engedem! Nem hagylak! Nem hagylak, nem, nem én! CHERUBINO Hogyan menekszem tőle? SUSANNA Én szegény Cherubinóm! CHERUBINO Dühében még megölne. SUSANNA Leugrani nem hagylak én! CHERUBINO Hagyj, szívem, hogy megvédjem őt! A tűzbe is beugrom. Őérte vedd a csókom, Susannám, megáld az ég! SUSANNA A biztos halál vár rád, Nem hagylak, nem, nem én! SUSANNA Ó, nézd, a kis ördög! Ni, hogy fut, utol nem éri senki! Ám, az idő sürget, gyorsan a szobába! Nos, jöjjön csak a bősz gróf, az apród itt vár rá! (Bemegy a hálószobába és magára zárja az ajtót. A gróf kalapáccsal és feszítővassal kezében jön a grófnéval együtt.) GRÓF Minden úgy van, ahogy elhagytuk. Akarja ön kinyitni vagy nyissam ki én? GRÓFNÉ Ó, várjon, uram, és hallgasson meg végre! Tehát fölteszi rólam, hogy rosszat tettem? GRÓF Az kiderül majd. A szobába megyek most, megnézem, ki van ott? GRÓFNÉ Jó, hát csak menjen! De hallgasson meg előbb! GRÓF Ah, tehát mégsem Susanna? GRÓFNÉ Nem, de nem is olyan, kiért érdemes féltékenykedni. Nos, ma este egy kis tréfával önt meg akartuk lepni. Ó, de csak... esküszöm, hogy az erkölcs... hogy az illem... GRÓF De szólj hát, ki az? Megölöm őt! GRÓFNÉ Irgalom, úgy félek én! GRÓF De szólj hát! GRÓFNÉ Hisz oly kisgyermek! GRÓF Egy kisgyermek? GRÓFNÉ Az, Cherubino... GRÓF Az átkozott apród! Mindenütt az utamba vetődik és bosszant! Mégsem kelt útra? Ej, a vakmerő! No, most már értem, ez a csíny, melyre a levél céloz! GRÓF (A hálószoba ajtaja felé.) Jöjj ki hát, no, jöjj, te fickó! Átkos fajzat, jöjj ki hát! GRÓFNÉ Mért e bősz düh, drága férjem? Kíméld őt ah, és ne bántsd! GRÓF S még te véded ezt a fickót? GRÓFNÉ Egy-két szót csak! GRÓF Nos hát halljuk! GRÓFNÉ Hidd el, ártatlan e gyermek, bár ruhája gyanúsnak tetszik: köpeny nélkül, puszta karral! GRÓF Köpeny nélkül? Puszta karral? Egyre jobb lesz! GRÓFNÉ Lánynak öltöztettük fel. GRÓF Elég már most, csalfa lélek, szörnyű bosszút állok én! GRÓFNÉ Ezt nem érdemeltem én meg, s ő sem vétett, a szegény! GRÓF Add a kulcsot! GRÓFNÉ Ártatlan ő, hidd, ha mondom! GRÓF Szót se többet! Menj, te hűtlen, nincs bocsánat! Bűnöd sújtsa szörnyű bánat, ilyen szégyen még nem ért! GRÓFNÉ Nos hát jó, de... GRÓF Szót se többet! GRÓFNÉ Nem vétettem! GRÓF Azt majd meglátjuk! Meg fog halni, hisz az üdvöm tépte szét! GRÓFNÉ Ah, mily oktalan, vad féltés, még elveszti az eszét. (Susanna kilép az ajtón.) GRÓF, GRÓFNÉ Susanna! SUSANNA No, gróf úr! Hát mit bámul rajtam? Mért húzta ki kardját? Az apród meghal most, ím, itt van a bűnös, ím, itt állok én. GRÓF Jól látok?! Susanna! No, most megfogott! GRÓFNÉ Ezt vajon hogy értsem? Susanna volt ott! SUSANNA No, most mind a kettő zavarba jutott! GRÓF Egyedül vagy? SUSANNA No nézze csak, hogy más nincs-e bent! GRÓF Hadd lássuk, hadd lássuk, hogy más is van-e! (Bemegy a szobába.) GRÓFNÉ Susanna, úgy félek, úgy érzem, megfúlok! SUSANNA Ne féljen, eltűnt már az ablakon át! GRÓF (Visszajön.) Igaztalan voltam, A méltatlan sértést mélyen megbántam, bocsáss meg, ah, kérlek, csak most még az egyszer! Kijátszottatok engem, ez jó lecke volt! SUSANNA, GRÓFNÉ Ily féltékeny férjnek ez jó lecke volt! GRÓF A szívem... GRÓFNÉ Ó, hallgass! GRÓF a tiéd! GRÓFNÉ Mindhiába! "A hűtlen csalfát, az áruló hitvest!" GRÓF Ó, jöjj hát, Susanna! Jöjj, kérleld meg őt! SUSANNA Csak büntetni kell az ilyen rút ördögöt! GRÓFNÉ A hűségem díja csak oktalan sértés, Ah, ezt ki nem bírja a nő, ha szeret. GRÓF Ó, jöjj hát, Susanna! Jöjj, kérleld meg őt! SUSANNA Ó, grófné! GRÓF Rosina! GRÓFNÉ Kegyetlen! Már nincs úgy, mint régen! Ah, egykor szerettél, de most, érzem, vége! Ah, kétségbe ejted a szívemet már! SUSANNA, GRÓF Hisz látja/látod, hogy szánja / szánom, s majd jobb lesz ő / leszek én. GRÓFNÉ Csak gyötröd a lelkem, úgy szenvedek én! GRÓF De hát hol az apród? GRÓFNÉ ó nincs, nem is volt itt. GRÓF S az aggódás, rettegés? GRÓFNÉ Csak tréfából tettem. GRÓF És itt ez az írás? SUSANNA, GRÓFNÉ Ezt Figaro adta át Basiliónak. GRÓF A huncut gazember! Várj csak! SUSANNA, GRÓFNÉ Bocsánatot adjon is az, aki kér! GRÓF Legyen végre béke, ne bántsunk hát senkit! De most, édes nőm, bocsáss meg nékem is már! GRÓFNÉ Susanna, úgy érzem, a szívem fölenged, Mi gyorsan múlik a női harag! SUSANNA A férfival szemben a nő mindig vesztes, Habár miénk lesz is a végső szó. GRÓF Ó, irgalom! GRÓFNÉ Hiába! GRÓF No, nézz rám, hisz megbántam! MINDHÁRMAN No, most megtanultam a szívét becsülni, megérti immár. FIGARO (Belép.) Gróf úr, ott lent lagzira vár a sok ember, a trombita zúg már, a csimpolya szól már és víg dudaszóra már lejtik a táncot. No, kezdjük a lagzit, repül az idő! GRÓF Megállj, nem oly sürgős! FIGARO De vár lenn a tömeg. GRÓF Itt egy kérdést kell tisztázni, aztán mehetsz. SUSANNA, GRÓFNÉ, FIGARO Mi kényes a helyzet, vajon most mi lesz? GRÓF No várj, gonosz fickó, most markomban vagy! Mondd meg, drágalátos Figaróm, E levél kitől való? FIGARO Honnan tudnám? SUSANNA, GRÓFNÉ, GRÓF Nem tudod hát? FIGARO Nem, nem. SUSANNA Nem te adtad Basiliónak? GRÓFNÉ Hogy átadja... GRÓF Ezt se érted? FIGARO Nem én, nem én! SUSANNA Mit se tudsz a kis apródról? GRÓFNÉ Ki ma este künn, a kertben... GRÓF Ezt csak érted? FIGARO Mit sem értek! GRÓF Mért tagadsz ily ostobául? Arcod úgyis, lám, elárul, látni rajtad, hogy hazudsz! FIGARO Akkor hát hazug az arcom, de én nem hazudok. SUSANNA, GRÓFNÉ Csínyed fölfedezték régen, véget ért a tréfa szépen, valld be most, hogy mindent tudsz! GRÓF Nos, hát mit szólsz? FIGARO Semmit, semmit! GRÓF Úgy, bevallod? FIGARO Mit se vallok! SUSANNA, GRÓFNÉ Ej, de kérlek, valld be végre, hisz a tréfa véget ért! FIGARO Nos, hogy véget vígan érjen, úgy, mint vígjátékban illik, kegyes gróf úr, kérve kérem, menjünk már most lagzira! SUSANNA, GRÓFNÉ, FIGARO Kegyes gróf úr, kérve kérem, Teljesítse óhajunk! GRÓF Marcellina, Marcellina, Jaj de bosszant, hogy nem jön! ANTONIO (Belép, kezében egy eltaposott szegfűvel.) Jaj, uram, gróf úr! GRÓF Nos, mi újság? ANTONIO Milyen gazság! Ki tette, ki volt? SUSANNA, GRÓFNÉ, GRÓF, FIGARO Ej, de szólj, mi a baj! Mi történt? ANTONIO Majd elmondom. SUSANNA, GRÓFNÉ, GRÓF, FIGARO No halljuk tehát! ANTONIO Amaz ablakon által a kertbe kidobálnak naponta sok mindent, de alig lehetett négy öt perce, épp egy ember esett ki amott! GRÓF Az ablakból? ANTONIO No, nézze ezt a szegfűt itt! GRÓF Ott, a kertben? ANTONIO Igen. SUSANNA, GRÓFNÉ Figaro, légy résen! GRÓF Ah, mit hallok?! SUSANNA, GRÓFNÉ, FIGARO No még csak ez kellett! Mért is jött ez a hájfejű most? GRÓF Hát egy embert kiugrani láttál? ANTONIO Már azt nem tudom, ugrott vagy dobták, Mint a szél, tovatűnt hamar ő! SUSANNA (Figaróhoz halkan.) A kis apród. FIGARO Tudom, hiszen láttam... Ha-ha-ha-ha! GRÓF Hallgass most! ANTONIO Mit vihogsz itt? FIGARO Ilyen jókor de részeg vagy már! GRÓF Mondd el még egyszer: az ablakon által? ANTONIO Ember hullott. GRÓF Épp a kertbe? ANTONIO Épp a kertbe! SUSANNA, GRÓFNÉ, FIGARO Persze, most is a bor szól belőle! GRÓF Szólj, csak folytasd! Nem láttad az arcát? ANTONIO Azt nem láttam. SUSANNA, GRÓFNÉ Hohó, Figaro, vigyázz! FIGARO Ej, ne járjon a szád, öreg filkó! Minek egy kis virágért e lárma? Nos, ha meg kell neveznem a tettest, hát én szöktem az ablakon át! GRÓF, ANTONIO Mit? Te voltál? SUSANNA, GRÓFNÉ Mily huncut kópé! FIGARO Hogy bámulnak! GRÓF Ezt nem tudom hinni! ANTONIO Nos, hát akkor egyszerre meghíztál! Vékonyabb voltál az ablak alatt. FIGARO Mert ha ugrom, úgy karcsú vagyok. ANTONIO Ezt se hittem! SUSANNA, GRÓFNÉ Ez itt kétkedni mer még! GRÓF Hát most mit szólsz? ANTONIO Én azt véltem, az apród. GRÓF Cherubino? SUSANNA, GRÓFNÉ Végünk van most! FIGARO Persze, hogyne! Sevillából lovon idenyargalt, mert hisz reggel elment oda már! ANTONIO Isten őrizz! Lovat nem is láttam, gyalogszerrel repült ki amott! GRÓF Ej, ne mókázz! Már unom a tréfát! SUSANNA, GRÓFNÉ Ah, a vége mi lesz? GRÓF Hát te voltál? FIGARO Úgy van, én! GRÓF És miért? FIGARO Nos, mert féltem. GRÓF Ah, kitől? FIGARO Erre jártam, A szobában kerestem Susannát én, mikor zajt, kopogásokat hallok, a gróf úr hangját, s félvén a levéltől: nagy a baj, hát kiugrottam én ott. Egyik lábamra sántítok is! ANTONIO Úgy, ez okmány, melyet leltem, téged illet, íme! GRÓF Hohó, add ide azt! FIGARO Jaj, most megfogott! SUSANNA, GRÓFNÉ Figaro, most vigyázz! GRÓF Mondd meg hát, miféle irat ez? FIGARO Megmondom mindjárt, de nálam sok az írás! ANTONIO Tán a hitelezőidnek lajstroma? FIGARO Nem, ez kocsmai számla! GRÓF No mondd hát! Te meg hagyd el őt! SUSANNA, GRÓFNÉ, FIGARO Hagyd el már és távozz! ANTONIO Jó, de hogyha újra rajtakaplak... (Távozik.) FIGARO Menj csak, menj, nem félek tőled én. GRÓF Nos hát? GRÓFNÉ Cherubino tiszti okmánya! SUSANNA Ez az apród okmánya! GRÓF Csak bátran! FIGARO No de ilyet, ez a tiszti okmány, Melyet Cherubino visszaadott. GRÓF Úgy, s mi okból? FIGARO Mert nincsen... GRÓF Mi nincsen? GRÓFNÉ (Halkan Susannának) Rajta pecsét. SUSANNA (Halkan Figarónak) Rajta pecsét. GRÓF No, szólj hát! FIGARO Nincsen rajta... GRÓF Mily zavarba jöttél! FIGARO Nincsen rajta a gróf úr pecsétje! GRÓF (Széttépi az okmányt és dühösen eldobja.) Íme, csúfot űz velem e fickó! Ki nem süthetek semmit tehát! SUSANNA, GRÓFNÉ Ah, most végre menekszik a bajból, és félni nem lesz oka már! FIGARO No, csak hadd egye és fojtsa a méreg! Mégse én leszek itt a szamár! MARCELLINA, BASILIO, BARTOLO (Bejönnek) Gróf úr, kérve kérjük arra, mondjon ön ítéletet! GRÓF Mégis jókor jött ez a népség, Új reményt, új győzelmet hozott. GRÓFNÉ, SUSANNA, FIGARO Ah, ez új csapás most óvatosságot kíván. FIGARO Ej, e három félbolonddal nem kell szóbaállni sem! GRÓF Semmi lárma, semmi sértés, szóljunk szépen, rendesen! MARCELLINA Én e szélhámost beperlem: nékem házasságot ígért, S most szándékszik cserben hagyni. Kérem megbüntetni őt! SUSANNA, GRÓFNÉ, FIGARO Hogyan? Hogyan? GRÓF Hohó, csak lassan, csak lassan, itt majd én ítélkezem! BARTOLO És e szóban forgó ítéletnek Marcellina szűz leányzó helyt is álland. Ügyvivője én vagyok magam! SUSANNA, GRÓFNÉ, FIGARO Milyen álnok, milyen álnok! GRÓF Hohó, csak lassan, csak lassan, itt majd én ítélkezem! BASILIO Én is megjelentem, kérem. Tanúként szereplek éppen. Igazságért latba vetni mindig kész vagyok szavam! SUSANNA, GRÓFNÉ, FIGARO Milyen álnok mind a három! GRÓF Ó, csak lassan, majd meglátjuk, hogy a kontraktus mit szól ez ügyről. Mindent a törvény szerint! MARCELLINA, BASILIO, BARTOLO, GRÓF Persze, most már más a nóta! Orruk is megnyúlt azóta! Isten mégiscsak ránk tekintett, győztünk rajtuk végre hát! SUSANNA, GRÓFNÉ, FIGARO Hogy vihognak, hogy susognak, mint a baglyok, úgy huhognak. Poklok mélye küldte őket, s vélük ezt a szégyent ránk. HARMADIK FELVONÁS Lépcsős csarnok a gróf kastélyában. GRÓF Érthetetlen zűrzavar! Az a névtelen írás, hálószobába bújtatott szobalány, a grófné megijedt, egy ember a kertbe ugrik, egy másik azt mondja, hogy ő volt a tettes. Mit higgyen itt az ember?! Tán valamelyik alattvalóm... A nép itt vakmerőbb egyre... De hát a grófné? Benne kétkednem kár volna. Mégiscsak többre becsüli magát és az én becsületemet! A becsület! Hová is juttatott az emberi gyöngeség! GRÓFNÉ (Susannának) Menj csak bátran! Mondd, hogy várjon este a kertben! GRÓF Meg kell tudnom, Hogy Cherubino már Sevillában van-e? Elküldöttem utána Basiliót... SUSANNA Nagy Isten! És Figaro? GRÓFNÉ Nem mondod meg neki. Helyetted én megyek a találkára majd! GRÓF Basiliónak vissza kell még ma térni! SUSANNA Ó, jaj, úgy félek! GRÓFNÉ Csak bátran! Kezedbe tettem boldogságom. (Távozik) GRÓF És Susanna? Ki tudja, elárult-e a grófnénak? Ha fecsegett, Figaro nem lesz a férje. SUSANNA Jaj, mit hallok?! Gróf úr! GRÓF Nos, mi tetszik? SUSANNA Úgy látom, gróf úr, hogy haragszik. GRÓF Mi tetszik? Mondja hát! SUSANNA Gróf úr, kegyelmes úrnőm nem jól érzi magát. Méltóztassék illatszert adni! GRÓF Ím, itt van. SUSANNA Rögtön visszahozom. GRÓF Nem kell, megtarthatod magadnak. SUSANNA Ó, nekem ilyenre szükségem sose volt, nem is lesz! GRÓF No várj csak! Ha vőlegényét még ma elveszítené a kisasszony? SUSANNA S ha Marcellinát kifizetem a hozományból, amit a gróf úr ígért? GRÓF Ígértem én, de mikor? SUSANNA Nos, azt hittem, én úgy értettem. GRÓF Ja persze, ha egymást jól megértjük... SUSANNA Kötelességem. Én sem akarhatok mást, mint a kegyelmes úr. GRÓF De mondd, szerelmes szómnak mért, hogy nem hitt szíved? SUSANNA Gróf úr, semmit sem késtünk. Még ma is eljöhetek! GRÓF Eljössz-e hát a kertbe? SUSANNA Ha tetszik, elmegyek! GRÓF Várhatok rád az este? SUSANNA Ha mondom, ott leszek! GRÓF Hát eljössz? SUSANNA Igen. GRÓF Sokáig váratsz? SUSANNA Nem. GRÓF Egészen biztos? SUSANNA Nem. GRÓF Nem? SUSANNA Igen!!! Ha mondom, ott leszek! GRÓF Ah, mint pezsdül a vérem, még ma enyém e nő! SUSANNA Amit színleg ígértem, hadd higgye szentül ő! GRÓF És ma reggel mért bántál velem oly furcsán? SUSANNA Mert ott volt a kis apród. GRÓF És Basilio, ki érdekemben szólott? SUSANNA Mi szükségünk nekünk egy Basilióra? GRÓF Úgy van, igaz! Tehát szavad adtad, aranyos lánykám. De a grófné vár az illatszerre! SUSANNA Hisz ez csak ürügy volt. Nem mertem volna másképp megszólítani. GRÓF Te édes! SUSANNA De jönnek! GRÓF Enyém vagy hát! SUSANNA Azt lesheted ám, ravasz grófocskám! FIGARO (Bejön.) Hé! Hova mégy, Susanna? SUSANNA Csitt! Csitt! Ügyvéd sem kell, a pört megnyertük! FIGARO Mi történt? (Távoznak) GRÓF A pört megnyerték?! Mit hallok?! Így hát most tőrbe csaltak? Arcátlanok! Majd megbüntetem őket. Az ítéletet végül én mondom ki! De Marcellinát ha kifizetik pénzzel? De milyen pénzzel? Antonio se fogja az ágról szakadt Figarót Susanna húga férjéül elfogadni! Én majd felköltöm gőgjét ennek a vén bolondnak! Minden tervemnek kedvez, Így célhoz érek! Lemondjak a gyönyörről, amelyre vágyom régen?! És tűrjem, hogy cselédem győztes előbb legyen? Én hozzam össze őket a boldog kéjes nászba és égjek érte lázban, míg ő a másé lesz?! Nem, nem. Hogy utadból kitérjek, te ármányadta fickó, ezt el sehogy sem éred. Lerontok minden gátat, se gúny, se tőr, se cselfogás el nem riaszt, a vágyam célhoz ér! Gondolom, egyszer végre bosszút is állok érte s úgy érzem, ah, e szívben fölpezsdül, forr a vér. CURZIO (Marcellinával, Figaróval, Bartolóval belép.) Az ítélet kimondva! Figaro fizet vagy nőül veszi. Punktum! MARCELLINA Ah, újra élek! FIGARO Megpukkadok! MARCELLINA A bájos ifjú férjem lesz végre! FIGARO Kegyelmes úr, én apellálok! GRÓF Az ítélet igazságos. Vagy fizetsz, vagy elveszed. Brávó, Don Curzio! CURZIO Kegyelmes úr nagyon kegyelmes! BARTOLO Ez nagyszerű ítélet! FIGARO Mennyiben nagyszerű? BARTOLO Mindenkit megbosszul. FIGARO Mégsem veszem én el! BARTOLO De elveszed ám! CURZIO Fizetsz vagy nősülsz! Ő neked kölcsönzött kétezer tallért. FIGARO Nemes ember vagyok és nemes szüleim beleegyezése nélkül... GRÓF Kik azok, hol vannak? FIGARO Még keresem őket, de pár esztendőn belül meg fogom lelni. BARTOLO Amolyan talált gyermek? FIGARO Nem, doktor úr, inkább elrabolt. GRÓF Hogyan? MARCELLINA Micsoda? BARTOLO Bizonyíts! CURZIO A bizonyíték? FIGARO Ékszerek, drágakövek, finom csipkék, amit pólyámon találtak a rablók, mind azt bizonyítják, hogy szüleim előkelőek voltak. No és mindenek fölött ez a jegy itt, a karomon. MARCELLINA Egy anyajegy a jobb karodon? FIGARO Maga honnan tudja? MARCELLINA Ó, egek, hisz ő az! FIGARO Persze, hogy én! CURZIO Ki? GRÓF Ki? BARTOLO Ki? MARCELLINA A mi fiunk! BARTOLO Hát rablók loptak el? FIGARO Közel egy kastélyhoz. BARTOLO (Marcellinára mutat.) Nos, ez itt az anyád! FIGARO Tán a dajkám? BARTOLO Nem, édesanyád! GRÓF, CURZIO Ő az anyja! FIGARO Mit hallok? MARCELLINA (Bartolóra mutatva.) Ez pedig itt az atyád! MARCELLINA Drága gyermek, szívem vére, csakhogy megtaláltunk végre! FIGARO Jó atyus, most szent a béke. Lássa bennem hű fiát! BARTOLO Belső szózat súgta nékem: én, csak én vagyok apád! CURZIO Ez az apja, az az anyja. Így a nászuk füstbe megy! GRÓF Mily bosszantó gátak újra! Ezt már ki nem állom én. MARCELLINA, BARTOLO Drága gyermek! FIGARO Ó, édes szüleim! SUSANNA (Belép.) Drága gróf úr, esdek szépen, csak egy percig várjon, kérem: itt a váltságdíj Figaróért, már most felmenthetik talán! GRÓF, CURZIO Nem értem e furcsa dolgot, olyan furcsa mindez itt! SUSANNA (Látva, hogy Figaro átöleli Marcellinát.) Ah, e kettő egybekelt már, Ah, a hűtlen szörnyeteg! Hagyj, te hűtlen! FIGARO Engedj szólnom! Halld hát Susannám! SUSANNA (Pofonvágja.) Te meg ezt érezd! MARCELLINA, BARTOLO, FIGARO Hisz csak gyöngéd gyermekszívből hull a csókok zápora! GRÓF, CURZIO Ah, megfojt(ja) a düh, a méreg, hogy felbosszant(ja), ím a sors! SUSANNA Hah megfojt a düh, a bánat! Vén boszorka, még megöl! MARCELLINA Csak légy nyugodt, tudd meg, leányom, Hogy én vagyok az anyja, Figaro az édes, egyetlen fiam! SUSANNA Az anyja? MIND Az anyja! SUSANNA A te anyád? FIGARO És ő a papám, maga is bevallja. SUSANNA Az apja? MIND Az apja! SUSANNA Az apád? FIGARO És ő a mamám, ki dajkált, ölelt. SUSANNA, MARCELLINA, BARTOLO, FIGARO Eltűnt a sok bánat, most új öröm támad. Boldog a lelkem! Öröm tölti el. GRÓF, CURZIO Gyötrelmes bánat, mely most reá(m) támad, Méreggel tölti a szívemet el. (A gróf és Don Curzio távoznak.) MARCELLINA Látja, doktorkám, ő néhai hő szerelmünk drága gyümölcse! BARTOLO Most hagyjuk az őskori elévült meséket! Ő a fiam, te leszel a nőm! Megtarthatjuk az esküvőt ma még! MARCELLINA Kettős lakodalmat fogunk csapni! (Figarónak) Íme, itt az írás, melyet egykor adtál. Ez lesz hozományod! SUSANNA Vedd ezt a kis erszényt is! BARTOLO Meg ezt itt tőlem! FIGARO Pompás! Bármit is adtok, itt minden elkél! SUSANNA Most tudja meg a grófné s Antonio bátya, hogy dolgunk milyen jól fordult! Ki oly boldog, mint én vagyok? FIGARO, BARTOLO, MARCELLINA Én! Én! MIND Most tombolhat a gróf úr! (Távoznak) BARBARINA (Cherubinóval belép.) No jer, no jer, csinos apród! A kastély legszebb leányai minálunk fognak összegyűlni. A legtakarosabb te léssz! CHERUBINO Ha a gróf úr meglát, el vagyok veszve! Ő azt hiszi, rég Sevillába mentem. BARBARINA No és mi van abban? Ha rajtakapna, ez nem első eset! Mi felöltöztetünk majd női ruhába, virágokat hozunk ide a grófnénak. Csak bízzál meg bennem, Cherubinóm! (Távoznak) GRÓFNÉ És Susanna mégse jön! Már úgy félek! Vajon a férjem mit szól a cselvetéshez? Amit vállaltam, merész terv mégis tán egy ilyen férjjel, ki oly heves és gyanakvó! Majd este ruhát cserélek Susannával, a sötétség tán kedvez. Nagy Isten! Mily hitvány az eszköz, amivel élek hűtlen férjem miatt! Végtelen fájdalom és kín, ilyen hű hitvesi szívnek! Gyanúsít engem! Mily szégyen! Egykor szeretett! Most megsért és megcsal! Ah, hát cselédem segít csupán rajtam! Gyorsan hervad a nász virága, drága szerelmed merre szállt? Hol a gyöngéd sok szép ígéret és a szent hű esküszó? Hogyha oly mulandó minden s reám bú és bánat vár, mért, hogy feledni már nem tudtam azt, mi már oly régen volt? Add nagy ég, remélnem engedd, ó, e vágy tán mégse sok, hogy hűségem jutalmául egykor még szeretni fog! (Távozik) ANTONIO (A gróffal belép.) Amint mondom, kegyelmes úr, az apród még itt vari a kastélyban. A kalapja is itt van, e! GRÓF Ej, hiszen már régen Sevillában kellene lennie! ANTONIO Már engedelmet, Sevilla ott van nálam, mert ott öltözött által és ott hagyta a saját ruháját. GRÓF Szemtelen! ANTONIO Most menjünk, majd meggyőződhet róla. (Távoznak) GRÓFNÉ (Visszatér Susannával.) Beszélj a tervről! Hogy tetszett a grófnak? SUSANNA Meglátszott rajta, milyen mérges és dühös. GRÓFNÉ Vigyázzunk, hogy biztosan kelepcébe csalhassuk. A találka hol lesz? SUSANNA Lent a kertben. GRÓFNÉ Adjuk meg a helyet! Írj csak! SUSANNA Hogy? Én írjak? De édes úrnőm! GRÓFNÉ Írj csak bátran, írj! Magamra vállalok mindent. "Régi dalra új szöveg." SUSANNA Új szöveg. GRÓFNÉ (Diktálja) Hogyha kél az esti szellő, SUSANNA Esti szellő... GRÓFNÉ s lombon át susogva jár... SUSANNA lombon át susogva jár... GRÓFNÉ ott az árnyas gesztenyésben! SUSANNA gesztenyésben. GRÓFNÉ Ezt ő jól megérti majd. SUSANNA Persze, ő megérti majd. SUSANNA Már össze van hajtva, de pecsét kell rá! GRÓFNÉ Vedd e gombostűt itt, ez lehet majd a pecsétje! Írd a levél hátulsó lapjára: a pecsétet visszakérjük! SUSANNA Ez cifrább, mint az apród okmányának pecsétje! GRÓFNÉ Dugd el az írást, úgy hallom, hogy jönnek! (Cherubino leánynak öltözve, Barbarina és más falusi leányok bevonulnak) LEÁNYOK Édes jó kegyelmes asszony, itt e sok szép friss virág. Drága úrnőnk, önnek szedtük, tiszta szívből adjuk át! Mit is adna ajándékba egy szegény kis pórleányka? Drága úrnőnk, szépen kérjük, vegye át kegyesen. BARBARINA Kegyelmes asszony, idevaló lányok vagyunk. Azért jöttünk, hogy e csekélységet általadjuk a mi jó úrnőnknek! GRÓFNÉ Kedveseim, köszönöm! SUSANNA Igazán nagyon ügyesek! GRÓFNÉ No, de szóljatok csak, ki e nagyon csinos lányka, ki ott félénken megbújik? BARBARINA Ez az unokahúgom, ki tegnap este jött meg hozzánk a lagzira! GRÓFNÉ Ezt a vendéget meg kell becsülnünk! Lépj ide hát és rózsáidat add át! Egészen elpirult! Susanna, nézd csak jól meg! Ugye, valakire hasonlít? SUSANNA Az összetévesztésig! (A gróf és Antonio belép. A kertész leveszi a főkötőt Cherubino fejéről.) ANTONIO Teringettét, hát nem köztük van a tiszt úr! GRÓFNÉ Szent Isten! SUSANNA A kópé! GRÓF Nos kegyelmes asszony! GRÓFNÉ Gróf úr, éppúgy meglep a fölfedezés, mint önt magát. GRÓF De ma reggel? GRÓFNÉ Ma reggel? Épp úgy akartuk átöltöztetni őt a menyegzőre, ahogy most is történt. GRÓF Mért nem keltél még útra? CHERUBINO Ó, uram! GRÓF Engedetlen fickó, bűnhődni fogsz! BARBARINA Kegyelmes úr, kegyelmes úr, olyan sokszor mondta, mikor megölelt, vagy megcsókolt: kis Barbarinám, ha szeretsz engem, megadom, amit kívánsz. GRÓF Ezt én mondtam? BARBARINA Persze! Most kérem, adja nekem Cherubinót, és jobban fogom szeretni, mint legszebb cicámat! GRÓFNÉ Gróf úr, nos mit szól ehhez? ANTONIO Jól mondtad, lányom, meglátni rajtad, hogy jó iskolába jártál. GRÓF Már azt hiszem, hogy ördög vagy démon, vagy más gonosz szellem játszik vélem! FIGARO (Belép.) Gróf úr, ha a lányokat még most sem engedi el, úgy itt a tánchoz nem jut senki. GRÓF Ejha! És neked is táncolni volna kedved, sántán? FIGARO Ó, már nem fáj a lábam! No jertek, szép leányok! GRÓFNÉ Hogy fog a hínárból majd most kimászni? SUSANNA Ne féltse, drága úrnőm! GRÓF Jó, hogy a virágágy olyan nagyon puha volt odalent. FIGARO Az bizony jó volt! No de most lányok, gyerünk hát! ANTONIO Amíg az apród lóhalálában nyargalt Sevillába. FIGARO Nyargalt-e vagy lépdelt, mit bánom én! No gyertek, ha mondom, lányok! GRÓF A tiszti okmány a zsebedben volt hát? FIGARO Persze hogy ott volt! Mit kérdezősködik újra? ANTONIO (Susannához.) Hiába integetsz ott, úgysem érti meg. Itt meg azt mondja valaki, hogy hát öcsémuram hazudik! FIGARO Cherubino? ANTONIO Az bizony! FIGARO És mit károg e fickó? GRÓF Nem károg; azt mondja, ma reggel az ablakon ő ugrott le a kertbe. FIGARO Ő mondja maga? Lehet... Ha én leugrom, nem gátolhatom őt abban, hogy engem majmoljon! GRÓF Hát ő is? FIGARO Mért ne? Nem vitatom, amit nem tudok. FIGARO Hallom a zenét, menjünk! Lányok, jertek, mind sorba! Susanna, a karodat adjad! SUSANNA Itt vagyok! GRÓF Hazug népség! GRÓFNÉ Ó, milyen szégyen! GRÓF Nos, grófné! GRÓFNÉ Hallgasson kérem! Amott jön mindkét pár, Az is köztük, kinek annyira kedvez, Hát hagyjuk! GRÓF Nem bánom! Bosszúra vágyom én csak! KÉT LEÁNY Te mirtusz-övezte két szép mátkapár, Most zengjetek hálát a gróf úrnak már! Már nem vár több szégyen, több bánat ne érjen, Föladta a gróf úr az ősi jogot! MIND Az ajkunkról szálljon vidám háladal! (Susanna titokban átadja a levélkét a grófnak az megszúrja magát a tűvel.) GRÓF No lám, az asszonynépség milyen! Bárhova nyúl az ember, megszúrják tűvel. Hohó, már most megértem! FIGARO Lám, szerelmes levélke. Menetközben egy kislánytól kaphatta, és össze volt tűzve gombostűvel, az pedig megszúrta ujját. Ah, mily öntelt a képe, szinte beleszédült! GRÓF Már most mehettek! Minden rendben legyen a nászra! Részt vegyen mindenki a lakodalmon, Úgy a dalban, mint a táncban! Tudjátok mind jól, nékem mindenki egyformán kedves! MIND Te mirtusz-övezte stb. NEGYEDIK FELVONÁS A gróf kastély parkja, éjszaka. BARBARINA (Lámpással a kezében.) Ó te csúnya gombostűcske, sehol sem talállak hát! Hát elvesztél? Jaj lesz nékem! Mit szól a néném meg a gróf? FIGARO Mit keressz, Barbarina? BARBARINA Ó, jaj, bácsi, elvesztettem... FIGARO, MARCELLINA No mit? BARBARINA A tűt, mit a kegyelmes úr velem Susannának küldött. FIGARO Úgy, hát Susannának? Ej, ily fiatalon szép kis mesterség... Szépen elvégezted, amit rád bíztak. BARBARINA No lám, mért olyan haragos? FIGARO Ej, hát nem látod, hogy csak tréfa? No nézd csak, itt van a tű, la! Mit gróf urunk Susannának küldött. Ezzel volt összetűzve egy levélke, no ugye? Tudok mindent! BARBARINA Akkor hát minek kérdi, ha mindent tud? FIGARO Azt szerettem volna tudni, hogy adta a gróf úr a megbízást? BARBARINA Hát csak így mondta: "Szép kis leánykám, vidd ezt a tűt el a szép Susannának, és mondd meg, hogy ez a gesztenyéskerthez a pecsét!" FIGARO A gesztenyés pecsétje! BARBARINA És aztán még így szólt: "Ezt senki se tudja, vigyázz!" Ne szóljon hát, bácsi! FIGARO Ó, dehogy szólok! BARBARINA Hisz semmi köze sincs hozzá. FIGARO No persze, hogy nincs! BARBARINA Az Isten áldja, bácsi, megyek Susannához és aztán kis Cherubinómhoz! FIGARO Anyám! MARCELLINA Fiam! FIGARO Most végem van! MARCELLINA Csak nyugalom, fiam! FIGARO Ha mondom, végem van! MARCELLINA No csak nyugton fiam, csak nyugton! Meg kell fontolni, még nem tudhatod, kit tesz csúffá e játék! FIGARO De ez a tű, ó, anyám, ugyanaz, mit a gróf az imént keresgélt. MARCELLINA Jó, jó, éppen azért résen kell lenned minden esetre! De meg kell ám gondolnod, míg nem tudod meg egész biztosan... FIGARO Elég a szóból! Tudom, hogy hol lesz majd a találkozás. MARCELLINA Édes fiam, mit tervelsz? FIGARO Minden férjért bosszút állni! Ég áldjon! (Távozik) MARCELLINA Gyorsan, figyelmeztessük Susannát. Én ártatlannak tartom őt. Az arca... a tiszta tekintete... De ha mégse lenne az? Ó, ha személyes szívbéli érdekeit nem veszélyeztetik, minden nő köteles saját gyönge nemének védelmére a hálátlan férfiakkal szemben. A kecskebak és a nősténye mindig barátságban élnek. A kos és a bárány sosem háborúzik. Erdő, mező legvadabb állatai is békén és szabadon hagyják társaikat. De velünk, szegény nőkkel, kik oly nagyon szeretjük a férfiakat, ezek az álnokok mindig kegyetlenül bánnak. BARBARINA A pavilonban, így mondta; ez lesz az. Csak biztosan eljönne! Jaj, a szemtelen lakájok! Oly nehezen adtak körtét meg narancsot és piskótát nekem! "És kinek szántad, szentem?" Hát csak valakinek! "Hisz tudjuk már!" Hadd tudják! Mert a gróf haragszik, Cherubino haljon éhen? Egy csókot kellett érte adnom, no de sebaj, valakitől majd csak visszakapom! Ó, Jézus! (Beszalad a bal oldali pavilonba.) FIGARO (Újból belép.) Ez itt Barbarina. Kik jönnek ott? BASILIO Ím, eljöttünk, ahogyan kívántad. BARTOLO Milyen komor vagy, akár egy összeesküvő! Mi az ördögöt akarsz itt éjszaka? FIGARO Mindjárt meg fogjátok látni. Kis ünnepet rendezek az én szűzi menyasszonyomnak és a gróf úrnak. BASILIO Pompás, pompás! A dolgot érteni kezdem. Nélkülem is megegyeztek tehát ők ketten. FIGARO Ne menjetek messze, maradjatok a közelben! Én azalatt elintézek egyet s mást, aztán visszajövök, s ha megadtam a jelt, majd jöjjetek ti is! BASILIO Hogy fel van indulva! BARTOLO De mit ér azzal? BASILIO Semmit! Tetszik Susanna az úrnak, a lány találkát ad neki itt, ez Figarónak nem tetszik. BARTOLO De hát tűrje-e szótlanul a dolgot? BASILIO Hogyha mások tűrik, tán csak tűrheti ő is! Aztán ha nem, mire tudna menni? A nagyurakkal egy tálból, ah, nem jó cseresznyét enni: övék lesz a húsa, miénk a magja. Ifjú szívvel, forró vérrel balga voltam egykoron, s amit tettem, gyönge ésszel, később bántam meg nagyon! Idők múltán eljött hozzám jó Fortuna istenasszony és kiűzte fejemből lassan a sok balga nagy hibát! Hogy volt, hogy nem, hát egy reggel egy pór udvarába vitt el. Ott a ház falán lelógott egy szamárbőr néma csendben. Ezt a bőrt nekem adta: "Vedd e bőrt, te drága ifjú", - szólott és eltűnt a nő. Néztem a furcsa ajándékot bambán, egyszerre hirtelen vihar szakadt rám. Pusztító jégeső hullott az égből, testemet védve felhúzom hát a szamárnak bőrét magamra én! A vihar véget ért, folytattam utam, egyszerre szembejön vélem egy bősz vad, valódi sárkány és én oly árván! Ezzel megküzdeni semmi remény! Ámde a testemet szamárbőr fedte, csodásan szolgált, megmenekedtem! Láttára gőgösen elment a vad. Megtudtam ebből azt, hogy viharban, szélben, a bánatban, a bajban, veszélyben egy szamárnak bőre mennyit ér! FIGARO (Visszatér) Minden rendben! Már most nem késhetnek sokáig. Lépteket hallok, ez ő lesz. Nem, nem ő. Sötét az éjjel. Ím, egészen jól játszom a féltékeny férj hálátlan szerepét ezúttal. A hűtlen! Míg a fátyolt reá rakta a gróf úr, mulatott a levélkén. S én is mulattam, nem is sejtve, hogy engem csapnak ők be. Ó, Susanna, Susanna, hogy meggyötröd a szívem! Ki hitte volna róla?! Úgy megbíztam e nőben, akárcsak egy szentben! Ó, de most látom, hogy milyen ostoba voltam! Ó, nyisd szemed föl végre, elvakult gyönge férfi! És lásd, a hűtlen asszonynép hogy csábít és hogy csal! Mért istenítjük őket sok gazdag áldozattal? Nem érdemlik a nők azt, nem szolgál egy se rá! Boszorkányos módon fonnak hálóba ők, mint csábos szirének csalnak árba a nők! A tündérek csábja szól, ha hívnak a táncba, mint üstökös, úgy ragyog a csalfa szemük párja! Mily tüskés a rózsa, mint csalfa a róka, majd tigris, majd gerle, majd farkas, majd bárány, de mind csupa ravaszság, csalás és ármány az asszonynép élete! Nekik csak tréfa a férfi, csak tréfa, nem más! A többit nem mondom, hisz' tudjuk azt mindnyájan jól! (A grófné és Susanna, egymás ruhájában.) SUSANNA De úrnőm, Marcellina mondta, hogy Figaro idejön. MARCELLINA Már itt is van, ne légy olyan hangos! SUSANNA Az egyik hát találkozóra jön, a másik hallgatózik. Kezdődjék a játék! MARCELLINA Én ide fogok bújni. (Beszalad a bal oldali pavilonba.) SUSANNA A kegyelmes asszony reszket. Fázik talán? GRÓFNÉ Az esti szél hideg, azért hát megyek! FIGARO Ah, a döntő pillanat már közelg! SUSANNA Kegyelmes asszony, megengedi, hogy a gesztenyésben, itt künn én még hűsölhessek kissé. FIGARO Hűsöl a szentem! GRÓFNÉ Maradj, ameddig akarsz. SUSANNA (Figaróra értve.) Itt lesben áll a kópé. Most megtanítlak, várj csak, elmegy a kedved féltékenykedni! SUSANNA Végre itt van az óra, mikor, édes szerelmem, tiéd lehetek végre! Félre, ti gondok, el innen, aggodalmak! Ne zavarja semmi a boldog órát! Ó, ez a csönd megrészegít egészen; az édes illat mámorba ringatja lelkem! Jöjj hát szerelmem, virraszt a menny fölöttünk! Jöjj karjaimba, én imádott szívem, oly epedőn, oly vággyal várlak, édes! Nem kél a hold, nem csillan már a fákon, még homály ül a nyugvó világon! Szerelmet suttog a patak moraja, édes könnyeket hullat, aki hallja; virág illatja árad szerte-széjjel, üdvre vár a magányos csöndes éjjel! Jöjj hát, imádott, szerelmes párom! Úgy várlak, díszítse rózsa e drága főt! FIGARO Alávaló! Lám, mily aljasul megcsal! Való ez vagy álom? CHERUBINO La, la, la, la, la... GRÓFNÉ Ez a kis apród! CHERUBINO Úgy hallom, jönnek! El most sürgősen Barbarinához! Nini, itt egy nő jár! GRÓFNÉ Jaj, mi lesz velem?! CHERUBINO E fátyol, meg ez a ruha! Ha a sötétség nem csal, ez itt Susanna. GRÓFNÉ Ha most jönne a gróf, el volnék veszve! CHERUBINO Most csak lassan, szépen, csöndben. Itt az alkalom, a perc. GRÓFNÉ Ha a gróf most rajtakapna, ebből baj lehetne ám! CHERUBINO Kiss Susannám! Semmi válasz? Ej, hadd lássam bájos arcod! Hisz csak tréfa, esküszöm! GRÓFNÉ (Elváltoztatott hangon.) Ej, arcátlan, aljas fickó! Békén hagyjon, menjen el! CHERUBINO Te édes, huncut kislány, tán mert várnod másra kell? GRÓF Ah, hisz itt van kis Susannám! SUSANNA, FIGARO Itt a jómadár a lépen! CHERUBINO Ej, ne légy oly gőgös hozzám! SUSANNA, GRÓF, FIGARO Ah, a szívem hogy megdobban! Másik férfi van vele! GRÓFNÉ Menjen innen, mert kiáltok! CHERUBINO Adj egy csókot és megyek mindjárt! SUSANNA, GRÓF, FIGARO Ha jól hallom, ez az apród. GRÓFNÉ Ah, egy csókot? Szemtelenség! CHERUBINO Mért tagadnád azt meg tőlem, mit a gróf úrnak megadsz? SUSANNA, GRÓFNÉ, GRÓF, FIGARO Mily arcátlan! CHERUBINO Ugyan mit színlelsz? Hisz' én jól hallottam a szék mögül! SUSANNA, GRÓFNÉ, GRÓF, FIGARO Hogyha rögtön nem kotródik, akkor nagy lesz itt a baj! CHERUBINO Nos hát engedd! (A csók a közéjük lépő gróf arcán csattan.) GRÓFNÉ, CHERUBINO Nagy ég, a gróf! (Cherubino is a baloldali pavilonba menekül.) FIGARO Meg kell tudnom, ki az ott? GRÓF Nos, hogy elmenjen a kedved, itt van, vedd a méltó bért! (Cherubino is a bal oldali pavilonba menekül.) FIGARO, SUSANNA Jaj, ha kíváncsi az ember, íme, hogyan pórul jár! GRÓFNÉ, GRÓF Hah, a vakmerő kis úrfi végre szépen pórul járt! GRÓF (A grófnéhoz.) Most megszökött a fickó, jöjj hozzám, jöjj, te édes! GRÓFNÉ Ahogy kívánta, tessék, itt vagyok, kegyelmes úr! FIGARO No lám, mily kezes hölgyike az én kis szende nőm! GRÓF Szép kezed add most, drágám! GRÓFNÉ Itt a kezem! GRÓF Szerelmem! FIGARO Szerelme? GRÓF Mily gyöngéd, finom kis kéz, mily lágy, mily selymes a bőre! Úgy reszket minden porcikám, szívem hő lángban ég! SUSANNA, GRÓFNÉ, FIGARO A képzelődés mit tesz, az érzék hogy csalódik, az öntudat kihal. GRÓF Vedd ezt a gyűrűt, édes, a hozományon kívül, szent hűségem jeléül, mi nagy, határtalan! GRÓFNÉ Ó, kis Susannája mindent hálásan elfogad! SUSANNA, GRÓF, FIGARO Pompásan megy a dolgunk, De még nem értünk célt! GRÓFNÉ Fáklyavilágot látok, Itt hát nem maradhatunk. GRÓF Úgy, menjünk hát a gesztenyésbe, senki sem jár ott. FIGARO, SUSANNA Ó, balga férfinépség, ebből okuljatok! GRÓFNÉ De nagyon sötét lesz ott! GRÓF Mert sötét, azért jó hely, hisz ott nem olvasni fogunk, jöhetsz bátran tehát! FIGARO És véle tart a csalfa nő, nincs kétség semmi már! SUSANNA, GRÓFNÉ Most léprement az áruló, a célhoz érünk már! (Figaro erősen dobbant.) GRÓF Ki jár ott? FIGARO Az emberek! GRÓFNÉ Ez Figaro! Most el! GRÓF No, menj csak, követlek majd! (A gróf elrejtőzik a grófné a bal oldali pavilonba megy.) FIGARO Csönd lett egyszerre mindenütt! A szép kis Vénusz most talán már boldog Mars úr oldalán! Ám Vulkán isten én leszek, lesújtok rájuk majd! SUSANNA Hé, Figaro, csak csendben! FIGARO Ahá, ez itt a grófné! No, éppen jókor tetszik, ó, jaj, hogyan is mondjam? Susanna együtt a gróffal, biz' úgy, kegyelmes asszony, meglátja majd maga! SUSANNA (Elfelejt hangot változtatni.) De halkabban beszéljünk! Most nem megyek el innen, mert bosszút állok én! FIGARO Susanna!... Bosszút állna? SUSANNA Azt! FIGARO Nos hát ezt hogyan véli tenni? Hogy rászedett a kis ravasz! Majd én is úgy teszek. SUSANNA A gazfickót ha rajtakapom, elbánok én vele! FIGARO Ah, hogyha úrnőm tudná! SUSANNA No várj, most megtanítlak! FIGARO Úrnőm, én önt imádom. Ím térdre hullva esdek, hogy szánakozzék rajtam! A gróf megcsalja önt! SUSANNA Jaj, a tenyerem viszket már! No, most megpukkadok! FIGARO Ah, szívem úgy dobog! Ez az őrület, ez a hév! SUSANNA Anélkül, hogy szeretnél? FIGARO Csupán, hogy bosszút álljunk! Időnk letelt, ó, kérem, adja e kis kezecskét! SUSANNA Ím, itt van, drága úr! (Pofonüti.) FIGARO Micsoda pofon! SUSANNA És még egy! És vedd még ezt is, ezt is! FIGARO De ne üss hát ily tűzzel! SUSANNA Ne, itt van, gonosz, hűtlen, Megérdemelted jól! FIGARO Ó, áldott, pompás kis verés! Mely adta, drága kéz! SUSANNA A béred ez, te csábító! Megérdemelted jól! FIGARO Már most kössünk békét, drága kincsem! A te édes kis hangodat mindjárt jól megismertem, boldogan én! SUSANNA Az én hangom? FIGARO Az édes kis hangod! SUSANNA, FIGARO Már most szent a béke, édes kincsem, egymást nem keserítjük tovább! GRÓF (Újból megjelenik) Mindhiába, sehol sem találom! SUSANNA, FIGARO Most csak csöndben, ím, hallom a grófot! GRÓF Pszt, Susanna! Hát hol vagy? No, szólj hát! SUSANNA Jó, hogy nem tudja, kit látott itt künn! FIGARO Kit? SUSANNA A grófnét. FIGARO A grófnét? SUSANNA, FIGARO A grófnét! A komédiát jól ha lejátsszuk, hogy megszégyenül akkor az úr! FIGARO (Térdre esik Susanna előtt.) Drága grófné! Csak önt imádom! GRÓF Ah, a grófné! És nincs nálam a kardom! FIGARO Drága úrnőm, szabad remélnem? SUSANNA Nos jól van, tiéd leszek már most. GRÓF Ah, az aljas! SUSANNA, FIGARO És most menjünk el innen, ó, édes, ránk a boldogság vár, meg a kéj! (Susanna is a bal oldali pavilonba megy.) GRÓF Hollá, hollá, erre, erre! FIGARO Hah! A gróf úr! Hah! Jaj, végem! GRÓF Erre, erre, fegyvert nékem! BASILIO, CURZIO, ANTONIO, BARTOLO Ah, mi történt? GRÓF Ím, e gazember rútul meggyalázott engem, már most lássuk, hogy kivel! BASILIO, CURZIO, ANTONIO, BARTOLO Szörnyűséges, borzasztó ez! Nem, ez nem, ez nem lehet! FIGARO Hogy rémülnek, hogy borzadnak, Ennél jobban nem mehet! GRÓF Jöjjön a grófné, itt ellen ne álljon! A bűnhődést úgysem kerülheti el! (A pavilonból sorban kiráncigálja az ott rejtőzködőket.) GRÓF Az apród! ANTONIO Meg a lányom! FIGARO És az anyám! BASILIO, CURZIO, ANTONIO, BARTOLO (Nem ismerik fel Susannát.) A grófné! GRÓF Felfedtük a szégyent, ím láttuk a bűnt. SUSANNA Bocsánat, bocsánat! GRÓF Nem, nincsen bocsánat! FIGARO Bocsánat, bocsánat! GRÓF Itt hasztalan minden! MIND (Letérdelnek) Bocsánat! GRÓF Nem! Nem! GRÓFNÉ (Kilép a másik pavilonból.) S ha én kérek irgalmat, tán megbocsát! CURZIO, BASILIO, GRÓF, ANTONIO, BARTOLO Nagy Isten, mit látok! Ez álom vagy rejtély? Érthetetlen! GRÓF Ó, angyal, bocsáss meg! GRÓFNÉ Nos, én megbocsátok, a szívem tiéd. MIND Így vált ím, örömre a bánat, a bú! Az a sok baj, félreértés, mely ma szívünket meggyötörte, bizalommal, szeretettel véget boldogságban ért! Fel hát barátim a dalra, a táncra! Minden szívet töltsön el öröm s a béke! Vidám kedvvel ünnepeljük most a boldog esküvőt! Vidor Dezső fordítása nyomán