GIORDANO UMBERTO FEDORA ELSŐ FELVONÁS Pétervárott, télen. Vladimiro Andrejevich grófnak, a Gárda kapitányának házában. Régi, moszkvai stílusú, nyolcszögletű szalon. 1. jelenet (Desiré és Nicola az asztalnál ülve dominózik. Sergio állva figyeli a játékot. Dimitri mélyen alszik egy karosszékben.) DESIRÉ Négy! NICOLA Hat! DESIRÉ Dupla semmi! NICOLA Győzelem! DESIRÉ Nem elég! (Sergióhoz) Adj innom... SERGIO Nincs késő? DESIRÉ Csak semmi félelem... A gróf csak napkeltekor tér haza... Ez szabadságának utolsó éjszakája... Holnap megnősül... A TÖBBIEK Máris? DESIRÉ Fedora Romazoff hercegnő... az az özvegy... neki sürgős... A TÖBBIEK Gazdag? DESIRÉ Meglehetősen... tizennégy millió... MIND Nagy ég! DESIRÉ Ideje volt!... A gróf meggondolatlan ember! A nőcskék... SERGIO A kártya... NICOLA Az ital... DESIRÉ A lovak... MIND A zsidók... DESIRÉ Pórul járt... MIND Pórul járt. S most megmenekültünk! DESIRÉ (poharát felemelve) A gazdánkra!... SERGIO A menyasszonyra!... NICOLA A hozományra!.., MIND Magunkra!... DESIRÉ Csöndet!... A TÖBBIEK A kapitány!... DESIRÉ Nem... SERGIO A hercegnő!... DESIRÉ (Dimitrit rázva) Föl, ébredj, álomszuszék! (Dimitri hátraszalad, Desiré elrejti a dominót.) 2. jelenet (Fedora sietve lép be, Dimitri kábultan követi, Desiré mélyen meghajol.) FEDORA Nincs itt a kapitány? DESIRÉ Nem jött még meg!... FEDORA Sokáig vártam rá... DESIRÉ (Dimitrihez) Szaladj a Klubba... DIMITRI Szaladok, kegyelmes asszonyom... 3. jelenet FEDORA Elég hűvös az este... (Mennyi virág! Mennyi kedves csecsebecse! Az ő szalonja...) És az? DESIRÉ A hálószoba... (A kandalló párkányán van egy fénykép, Fedora leveszi és megcsókolja.) FEDORA S itt az ő képe... Ó, hűségtől ragyogó, nagy szemek! Ó, rólam ábrándozó széles homlok! Ó, nemes ajak! Ó, elbűvölő mosoly! Itt érzem édes gondolatainak áradását itt hallom hűséges ajkának hívását... S máris megzavar valami furcsa részegség... Ah! Érzem, új élet kezdődik el bennem. 4. jelenet DIMITRI Asszonyom, itt van a gazdánk szánja! FEDORA Végre! (Dimitri kiszalad az előszobába, Desiré követi, Fedora a kandalló melletti karosszékbe rogy, háttal az ajtónak. Gretch beront, hátrálásra kényszerítve Desirét. De Siriex két embert kísér, akik beviszik a hálószobába a sebesült Vladimirót. Két rendőr megáll a küszöbön.) GRETCH (Desiréhez) A gróf szobája! DESIRÉ Ott!... (Fedora a zaj felé fordul, majd hirtelen felpattan.) FEDORA Vladimiro! GRETCH Megsebesült! FEDORA Ah, Vladimiro! (Fedora beszalad a hálószobába, Iván letesz az íróasztalra egy revolvert és egy levéltárcát.) GRETCH (A visszatérő Desiréhez, Fedorára mutatva) Ki ez az asszony? DESIRÉ Fedora Romazoff... GRETCH A hercegnő? DESIRÉ Igen! 5. jelenet GRETCH (a sietve belépő Lorekhez) Doktor!... LOREK Baleset? GRETCH Merénylet. LOREK A gróf? GRETCH A gróf? LOREK (Gretchhez) Hol van? GRETCH (a hálószobára mutatva) Ott. . . FEDORA Orvost, az Isten szerelmére! LOREK Itt vagyok!... FEDORA Vizet!... Hamar!... GRETCH (De Siriex-hez) Az úr? (Elővesz táskájából egy noteszt.) DE SIRIEX Giovanni De Siriex, a Francia Követség attaséja... GRETCH Köszönöm. LOREK (Egy receptet ad az egyik rendőrnek.) A gyógyszerészhez, azután gyorsan egy papot... FEDORA (Lorekhez) Nos? LOREK Súlyos... FEDORA Úgy könyörgök itt önhöz, mint ahogy az Istenhez szoktak könyörögni mentse meg a szerelmemet, mentse meg az életét!... (Belép Müller doktor.) LOREK Jöjjön, kedves doktor!... (Müller belép a sebesült szobájába.) FEDORA (megragadva Lorek kezét) Engedje meg, hogy kövessem... LOREK Nem lehet, kegyelmes asszonyom!... FEDORA Erős vagyok... bátor vagyok... Nem sírok már... Nézze... LOREK Hamarosan beszólítjuk... (Lorek belép a hálószobába, Fedora rémülten követi pillantásával, majd lerogy a karosszékbe, s csöndesen sír.) 6. jelenet GRETCH Megenged őkegyelmessége egy kérdést? DESIRÉ Kegyelmes asszonyom! Az úr, aki a rendőrségtől van... FEDORA (Gretchhez) Hol a gyilkos? GRETCH Még nem kerítettük kézre!... A gróf nem mondott nevet?... FEDORA Még az enyémet sem!... GRETCH Voltak ellenségei? FEDORA Neki? Szent ég! És ki? GRETCH Megkérdezem a szolgákat a másik szobában... FEDORA Ne!... Maradjon itt... (Gretch leül az íróasztalhoz, Fedora egy drágakövekkel kirakott kis bizánci keresztet tesz le elé, majd az ajtóhoz megy hallgatózni.) GRETCH (Ivánhoz) Írja... (Gretch int Desirének és Dimitrinek, hogy jöjjenek közelebb. Desiréhez) Hány órakor hagyta el a gazda a vendéglőt? DESIRÉ Dimitri, rajtad a sor... DIMITRI Fél kilenckor, uram... Elmentem, hogy meghallgassam gazdám parancsait... „Menj haza, gyermekem", - mondta nekem a szánra ülve - „nincs semmi kívánságom..." GRETCH A kocsis ott van? DESIRÉ Igenis... Cirillo! DIMITRI Cirillo! AZ ÖSSZES SZOLGA Cirillo!... 7. jelenet (Cirillo lassan előrejön és megáll az íróasztal előtt.) GRETCH Nos, mi a neved? Cirillo... CIRILLO Nikolaievich... GRETCH Mit mondott a gazdád, mikor a szánba ült? DESIRÉ Beszélj! FEDORA Beszélj! AZ ÖSSZES SZOLGA Beszélj! CIRILLO (Miután megérintette és megcsókolta a keresztet.) Ezt mondta nekem: „Menjünk Tiróhoz!" Elmentünk... Vártam egy negyedórát... S a nagy csöndben hirtelen két lövés hallatszott... Figyelek... Semmi!... semmi több!... A hosszú ugatást kivéve... Ó, én ostoba!... Egy őrült a kerítést áttörve oly sebesen rohant el, hogy képtelen voltam felismerni! GRETCH És aztán? CIRILLO Ez az ember futás közben vércsöppeket hullatott a hóra... Mint veszélyhelyzetben, könyörgök az én édes védőszentemhez és az Isten irgalmas anyjához... hasztalan könyörgök... íme egy szán... Szólítom, szólítom... (De Siriexre mutatva) Az úr volt... Mondja el ő a többit... én már nem tudok többet mondani!... Ó gazdám!... Ó atyánk!... GRETCH (De Siriexhez) Nos hogyan, uram? DE SIRIEX Ezek a skarlátpiros foltok egy magányos pavilonhoz vezetnek: Bemegyünk... Vértől mocskosan ott fekszik a gróf... (Gretch kézbe veszi a revolvert.) GRETCH Ez a fegyver a kezében volt? DE SIRIEX A földön volt... GRETCH (a revolvert vizsgálgatva) Egyet lőttek vele... (Desiréhez) A grófé volt? DESIRÉ Igen... Nem szokott fegyvertelenül elmenni, minthogy megfenyegették... FEDORA Megfenyegették?. .. GRETCH Megfenyegették? DESIRÉ Mint főnökének, a tábornoknak a fiát... GRETCH Egy nihilista... MIND A nihilisták!... GRETCH (Ivánhoz) Adja ide a jegyzeteket... (Olvassa a noteszt.) „A pavilont egy öregasszony bérelte ki..." FEDORA Csönd!... Kiabál? (Gretchhez) Folytassa... GRETCH (Megint olvasni kezd.) „A pavilont egy öregasszony bérelte ki..." DESIRÉ Egy öregasszony... Egy öregasszony ma levelet hozott a grófnak!... GRETCH És az a levél? DESIRÉ (A Fedora melletti asztalra mutat.) Abban a dobozban van... ( Mind kíváncsian Fedora felé fordulnak, aki kinyitja a dobozt és keresgél benne.) FEDORA Semmi!... Ellopták!... GRETCH (A szolgákhoz) Ki jött még? DIMITRI Ma reggel egyedül voltam... Egy úr lépett be... (A jobb oldali asztalra mutat.) s ott leült... Ám váratlanul, anélkül hogy megmondta volna a nevét, kiszaladt... FEDORA Ő az, ő, a gyilkos!... GRETCH Miért e nagy meggondolatlanság? FEDORA Mondják csak, bátran... Azok a sötét alakok mindenre el vannak szánva... Maguk lomhák, ostobák, vakok!... Nem fűti magukat gyűlölet, nem sarkallja a hűség... Főnöküknek a fiát, az én vőlegényemet maguk nem bosszulják meg!... Én édes Vladimírom! A szerelem, a békesség, a költészet álma! Életem dicsősége! Örömteli gondolatom! (Röviddel ezután hirtelen felveszi az íróasztalról a bizánci keresztet és a hálószoba felé tartja.) Erre a szent keresztre, anyám emlékére esküszöm, hogy bosszút állok érted! Ifjúságomat az örök tisztaságnak szentelem szívem pedig örökké gyászolni fog... A Madonna és a szentek segítsenek. Úgy legyen!... (Keresztet vet ortodox módra, aztán megcsókolja a keresztet és keblébe rejti.) GRETCH (Dimitrihez) Máskor is láttad azt az embert? DIMITRI Igen... GRETCH A neve? DIMITRI Nem emlékszem... FEDORA Gyermekem, próbáld meg... erőltesd meg magad... igyekezz!... GRETCH Igyekezz! DESIRÉ Igyekezz! MIND Igyekezz! DIMITRI Nem tudom... FEDORA Igyekezz! DIMITRI Ha segítenek... FEDORA Ostoba! (a szolgákhoz) Egyiktek sem látta? DIMITRI Talán a kapus... (Micheléhez) Karácsony napján egy ember sokáig beszélt a gróffal a küszöbön... (Michele erősen gondolkodik.) MICHELE Ipanoff! DIMITRI Ipanoff! MIND Ipanoff! GRETCH, DE SIRIEX Loris? GRETCH Hol lakik? DESIRÉ (az ablakokra mutatva) Valahol ott. GRETCH (embereihez) Menjünk! (Gretch, Iván és egy másik rendőr kimennek.) 8. jelenet (Fedora egy ablakhoz rohan, félrehúzza a függönyöket, hogy a szemközti palotát szemügyre vegye. De Siriex és Desiré a háta mögül ugyanarra figyelnek.) DESIRÉ Ezek az ő ablakai... FEDORA Minden sötét!... Alszik a gyilkos!... DE SIRIEX (Fedorához) Nézze azokat az árnyakat, amelyek szobáról szobára kergetik egymást... DESIRÉ Őt keresik!... FEDORA Fogják el! DE SIRIEX (ujjával odamutatva) Az árnyak találkoztak... FEDORA Elfogták... DESIRÉ Elfogták! 9. jelenet (A hálószoba ajtaja kitárul, Lorek jelenik meg a küszöbön.) LOREK Asszonyom!... (Fedora hirtelen megfordul, látja a nyitott ajtót, és a feléje közeledő Loreket. A hálószoba felé fut.) FEDORA Vladimiro!... (Fedora eltűnik a szobában.) DE SIRIEX (Lorekhez) Nos hát? LOREK Meghalt! DESIRÉ Meghalt! (Gretch sietve lép be az előszobából.) GRETCH (De Siriexhez) Megszökött!. . . (De Siriex Vladimiro szobája felé mutatva int, hogy hallgasson. Gretch megdöbbenten leveszi sapkáját. A gróf szobájának nyitott ajtaján át Fedora látható, amint térdre veti magát az ágy előtt.) FEDORA Vladimiro! Szerelmem, én vagyok, a te Fedorád, aki szeret, imád téged... Beszélj, beszélj... válaszolj!... Ah!... (Fedora eszméletlenül rogy le. Lorek, Gretch és De Siriex kivételével mindenki letérdepel és buzgón keresztet vet.) MÁSODIK FELVONÁS Fogadás Fedora Romazoff hercegnő házában. Párizsban. (Hátul, a nagy bálteremben Fedora Loris segítségével teát és édességeket kínál a meghívottaknak. Elől Olga Sukarev hercegnő Rouvel, Boroff, Boleslao Lazinski és más urak társaságában áll.) 1. jelenet OLGA Uraim, bemutatom önöknek Lazinskit... Elegendő csak a név is, nemde? (Boleslaóhoz) Boroff doktor... Rouvel báró... (Boleslao mindenki felé nyújtja a kezét, de senki sem szorít vele kezet.) ROUVEL Örvendek. BOROFF Részemről a szerencse! OLGA Tudják, egy száműzött... ROUVEL, BOROFF Mint ön? OLGA Mint én... Látják, a politika a szenvedélyem... BOROFF Valóban? OLGA Mily szép az összeesküvés! ROUVEL (tréfásan) Keresik önt... OLGA Rejtőzzenek el... BOROFF Letartóztatják... OLGA Meneküljenek... ROUVEL És önt újra elfogják!... (Mindenki nevet, beleértve a grófnőt is, aki belekarol Boleslaóba, és elmennek.) 2. jelenet FEDORA Oh, De Siriex úr... (mosolyogva Lorishoz) Oroszország régi barátai... (Lorist bemutatja De Siriexnek.) És íme egy új barátja... Loris Ipanoff gróf... De Siriex úr, a külügyminiszter titkára... (Loris meghajol, De Siriex Ipanoff neve hallatára megdöbben, majd ő is könnyedén meghajol. Fedora egy csésze teával De Siriexhez lép.) BOROFF Loris... LORIS Mit akarsz?... DE SIRIEX (Fedorához) Ő itt? FEDORA Én tartom itt!... 3. jelenet DE SIRIEX (döbbenten Fedorához) Hogy csinálja? FEDORA Egyszerűen. Tudom, hogy Párizsban van: megkeresem, kikémlelem, elcsábítom, megrészegítem... DE SIRIEX És ő? FEDORA Szerelmes! DE SIRIEX És a bűne? FEDORA Senki sem tud róla. DE SIRIEX És most? FEDORA Várok... DE SIRIEX És mire? FEDORA A bizonyítékra. DE SIRIEX Hogyan? FEDORA A saját szájából. DE SIRIEX És ha ártatlan? FEDORA Ó, bárcsak az lenne! Nem gyűlölöm annyira, mint kellene... DE SIRIEX Szereti? FEDORA Talán... DE SIRIEX S ha beszél? FEDORA Akkor irgalmatlanul! BOROFF Loris... LORIS Mit akarsz? BOROFF Megesküdtél, hogy többé nem teszed be ide a lábad... LORIS Az udvariasság... BOROFF Lorisom, ne bízz a csillogó tekintetben... LORIS Szeretem... Szeretem... Szeretem! BOROFF Ma éjjel elutazom... Gondolj anyádra! Le vagy győzve!... LORIS Erős vagyok! BOROFF Óvjon az ég! ROUVEL (sóhajtva Olgához) Nem értem... Az ön szíve... OLGA Könnyű, gyors szeszély vagyok, mely irigyli a fecskéket, s nem tudja, miért!... Én, én egy kellemetlen, kitartó ásítás vagyok, mely elűzi a csókot, megöli az örömöt, és nem tudja, miért!... ROUVEL Ön a civakodás maga! 4. jelenet ROUVEL (gálánsan Fedorához) Hercegnő, elepedünk Önért. FEDORA Mindenkinek megvan a maga keresztje. (a nyakában függő bizánci keresztet megérintve) Látja, nekem is... ROUVEL Talizmán? FEDORA Ebben a régi keresztben szent ereklye volt: én gyógyszert tettem bele, amely minden bajt orvosol. LORIS Az ön vagy a barátai számára? FEDORA Ki tudja!... LORIS Köszönöm. ROUVEL, DE SIRIEX, BOROFF Köszönöm. 5. jelenet OLGA Bemutatom Lazinskit, a lengyel mestert, Chopin unokaöccsét és örökösét... a zongora poétáját, az érzelmek fejedelme, varázsló... FEDORA Ma este tapsolunk önnek? OLGA Természetesen. FEDORA Helyes! (Fedora Loris kíséretében el. De Siriex és Boleslao a karját nyújtja Olgának, aki némi habozás után az utóbbit választja.) 6. jelenet DE SIRIEX (Olgához) Kozák! OLGA Jöjjenek, uraim... Megsértettek!... ROUVEL Kicsoda? BOROFF Kicsoda? MIND Kicsoda? OLGA De Siriex úr. ROUVEL Ő? BOROFF Ő? MIND Ő? DE SIRIEX Bizony én... OLGA Kozáknak merészelt nevezni... De miért? ROUVEL Feleljen a bűnös... MIND Feleljen! DE SIRIEX Az orosz asszony kétszeresen is nő, kétszeresen: imádandó és ellenséges... Ő az igazi asszony, Éva igazi leánya. Bájaival és szenvedélyeivel, merészségével és gyávaságával, szárnyaival és karmaival, extázisával és csalásaival, kész magát feláldozni, és könnyen elárul... Egész neme benne van, az egész emberi lény: egy oltár, egy pokol, egy titok!... Angyal és kígyó, cigánylány és királynő, a fölkelő nap és északi fagy!... Íme az orosz asszony bájaival és szenvedélyeivel, merészségével és gyávaságával, kész magát feláldozni és könnyen elárul!... Íme az orosz asszony, íme az ideál!... BOROFF (De Siriexhez) Pontos a kép... ROUVEL Még ha nem is túlságosan derűs... OLGA Ej! Itt van egy másik, még pontosabb!... A párizsi férfi olyan, mint a bor, az özvegy bora, Cliquot özvegyé... Illatos és szószegő, derűs és fagyos. megforgatja fejünket és bokánkat, de szívünket? A szívet? Ugyan! Ecet és cukor, füst és szellem, pezseg, buzog, forrong, csobog, tajtékzik... és aztán? és aztán? Kész! Aranyló orvosság, enyhe méreg, sok hiábavaló zajt csap, túl nagy habot vet... miért? miért? nem tudom! A füst szétoszlott, a részegség elmúlt, marad az unalom vagy a fejfájás! Ah, tehát? tehát? Egészségére! A párizsi férfi olyan, mint a bor, Cliquot özvegyé! BOROFF Bravó, grófnő! DE SIRIEX Eltalált! ROUVEL (Olgához) Pompás! OLGA (Boleslaóhoz) Végre megtaláltam! Kivel volt? Mit csinált?... Feleljen! 7. jelenet (Fedora és Loris lép be újra.) FEDORA (Lorishoz) Nos hát, szerelem? LORIS Téboly! FEDORA Mit remél? LORIS Mindent... FEDORA És ha én megakadályoznám? LORIS Mi jogon? FEDORA Akarata ellenére kell szeretnem önt? LORIS Ámor megtiltja, hogy ne szeress... Finom kezed, amely engem elutasít, az én kezem szorítását keresi; szemed ezt mondja: „Szeretlek" ha ajkad azt mondja is: „Nem foglak szeretni!". 8. jelenet BOROFF (A hercegnő mellé áll.) Hercegnő, ha lenne üzenete Oroszországnak... FEDORA Indul? BOROFF Éjfélkor. FEDORA És én holnap... LORIS Ön? BOROFF (Fedorához hajolva) Akkor viszontlátjuk egymást... FEDORA (jobbját nyújtva) Pétervárott... BOROFF Ég önnel! LORIS Ég önnel! (Boroff távozik. Loris megsemmisülten a kanapéra rogy.) 9. jelenet LORIS Holnap? FEDORA Elhagyom Párizst. LORIS Én boldogtalan!... és én nem követhetem önt! FEDORA Amint megérkezem, kieszközlöm önnek a kegyelmet. LORIS Hiábavaló vállalkozás! FEDORA Miért ne?... Mit tett?... Súlyos az ügy? LORIS Súlyos. FEDORA Nos, bűnös vagy? LORIS Nem. FEDORA Ártatlan? LORIS Egy bűntől... 10. jelenet (Olga sietve belép.) OLGA (Fedorához) Hercegnő, Boleslao elkezdheti? FEDORA Kezdje... 11. jelenet (Lazinski zongorázni kezd, a grófnő csodálattal hallgatja. Fedora és Loris ezalatt halkan beszélget) FEDORA Mondd hát... Mondd... mi történt? LORIS Azzal vádoltak be, hogy csapdát állítottam Vladimiro Andrejevichnek... FEDORA És nem sietsz tisztázni magad? LORIS Atyjánál?... Mindenki ellenében? FEDORA Ha valóban ártatlan vagy, elhiszi majd... LORIS Ő?! FEDORA És te itt hevesen felajánlod nekem szörnyű gyanúval szennyezett szerelmedet... és nevedet... egy gyilkos csúf nevét! LORIS Ártatlan nevét! FEDORA Akkor hát bizonyítsd be a te nagy ártatlanságodat... és vágd a világ arcába a magad becsületére, az én szerelmemért! Hallgatsz?... Válaszolj... válaszolj! LORIS Fedora, szeret? FEDORA Igen, szeretlek... szeretlek... De beszélj, beszélj... LORIS Nos, igen... megöltem... FEDORA Te voltál?... LORIS Fedora! FEDORA Gyilkos! LORIS Tévedsz... nem tudod... FEDORA Valami baleset volt?... LORIS Büntetés! FEDORA Hitvány kelepce? LORIS Mit tudsz te arról? FEDORA (Semmit sem tudok!...) (Loris az íróasztalról felveszi a kesztyűt és a kalapot. Fedora, ezt észrevéve, egy lépést tesz előre, a férfi pedig elindul hátra.) (Előlem menekül!) De hát hova mész? Kétségek közt akarsz itthagyni? LORIS Mit számít?... Nem szeretsz!... Undort keltek benned... FEDORA Gondolkodj... az első meglepetés... LORIS Képes voltál gyilkosnak nevezni! FEDORA A vér kiáltása volt. De azután a szív azt feleli: ki tudja? LORIS Légy áldott! FEDORA De mondd meg... Miért ölted meg? LORIS Egy ilyen mulatságon beszéljek? Bizonyítékot adok neked... Holnap... ugyanitt... FEDORA Most éjjel! Felelj!... Eljössz?... LORIS Igen, eljövök. FEDORA Lásd!... Nem utállak... LORIS Ó, köszönöm!... Egy óra múlva? FEDORA (tekintetével Lorist követve) Gyalázatos!... Többé nem menekülsz! 12. jelenet OLGA (egy hölgyhöz) Csodálatos! ROUVEL (De Siriexhez, kacsintva) Túl zajos! DE SIRIEX (Rouvelra nevetve) Lehengerlő! (Egy szolga táviratot hoz De Siriexnek, aki növekvő izgalommal olvassa.) OLGA (Fedorához) Lesz még tánc? FEDORA Valójában egy kicsit késő van... OLGA Még egy fordulót?... ROUVEL A tánc a szerelem konyakja... (A férfiak felkérik a hölgyeket.) DE SIRIEX (Fedorához) Hercegnő! Hivatalos távirat... Azt tanácsolom, szakítsa félbe a mulatságot... FEDORA Miért? DE SIRIEX Merénylet!... FEDORA A cár ellen? DE SIRIEX (átnyújtva a táviratot) Olvassa! (Fedora halkan olvas, sokan gyűlnek köréje, a távirat kézről kézre jár.) FEDORA (mintegy magának mondva) Azok az átkozottak!... DE SIRIEX (Fedorához) A nihilisták!... OLGA Micsoda vétek!... az én fordulóm! FEDORA Isten óvja a cárt!... (A meghívottak elbúcsúznak Fedorától. A termek hamarosan kiürülnek.) 13. jelenet (Miután az utolsó vendégek is távoztak, Fedora kinyit egy kis íróasztalt, majd írni kezd. Hirtelen felpattan, és az ajtó felé megy.) FEDORA Gretch! Az emberei? GRETCH (az ajtóra mutatva, ahonnan belépett) Ott vannak. FEDORA Helyes! (Visszatér az íróasztalhoz és folytatja az írást.) GRETCH Állandóan Loris Ipanoff nyomában voltam... FEDORA (lezárva a levelet) Mondja... GRETCH Ma este egy gyanús külsejű ember, aki épp Oroszországból érkezett, levelet hozott neki fivérétől, Valerianótól... FEDORA A fivére? Ő is!... (Kibontja a levelet és néhány szót fűz hozzá.) Valeriano... Semmi más? GRETCH Semmi. FEDORA (lepecsételi a levelet és föláll.) Megvan a végső bizonyíték... Saját vallomása! GRETCH Bevallja bűnét? FEDORA Bevallja! GRETCH Végre! FEDORA Készül visszatérni... Ön menjen a kertbe. Mikor készen van, adjon jelet! Én elbúcsúztatom majd... GRETCH És azután? FEDORA Tegye a dolgát! Csak semmi kiabálás, semmi zokogás! GRETCH Van nálunk szájpecek. FEDORA A Szajna torkolatánál vár magukra az Elisabetta nevű hajó. Az már orosz felségterület. GRETCH Engedelmeskedem, asszonyom. Élve vagy halva! (Elmenőben meghajol.) FEDORA (Lezárja és átnyújtja neki a levelet.) Ezt a követség által... Küldjék el azonnal Pétervárra!... GRETCH Talán Jariskin tábornoknak? FEDORA Mindenről tájékoztatom őt. GRETCH (a levelet átvéve) Meglesz, kegyelmes asszonyom. FEDORA (az ablakok felé fülelve) Csend! Ő az!... ő az!... (Gretchhez) Menjen... (Gretch távozik.) 14. jelenet Loris jelenik meg hátul. FEDORA Loris Ipanoff, ma a nihilisták kegyetlenül meggyilkolták urunkat, a cárt, mint egy napon Vladimiro Andrejevichet... És ön közülük való!... LORIS Én? FEDORA Ön! LORIS Nem igaz! FEDORA De miért ölte meg? LORIS Egy asszonyért. FEDORA Egy asszony? LORIS Az én... FEDORA A te? LORIS A feleségem. FEDORA Mondj el mindent... LORIS Anyám, az én öreg édesanyám Magányosan él, békességről álmodva egy távoli kastélyban... Múlt áprilisban egy fiatal felolvasónőt vett maga mellé, egy szőke szirént... Wanda volt végzetes neve... FEDORA Wanda! LORIS Hízelgéseinek engedve boldogan szerettem őt... De az én jó anyám felismerte a rejtett tüzet, és el akarta távolítani a boszorkányt... Én utolérem öt, templomba vezetem, Isten előtt a magaménak nyilvánítom!... Két öreg barátom volt a tanúm... FEDORA Vladimiro? LORIS Vladimiro... Titkos menedékhelyünkön oly gyakran jelent meg, hogy gyanú lopózott a szívembe... Karácsony este, elindulván a kedves atyai kastélyba, eszembe jutott egy anyámnak ígért ajándék... Szánra pattanok és sebesen visszatérek... Az út felénél, nemes barátom ajtaján kilépve, Wanda egy cselédjét pillantom meg... Követem... A nő tétovázik, hebeg bevallja... hogy Wandától üzenetet vitt Vladimirónak. Én bemegyek: ő azonban már elment... A szolga egy pillanatra magamra hagy... a fiókhoz rohanok... és megtalálom... FEDORA A gyalázatos levelet? LORIS Mely ezt mondja: „Várlak ma este kilenckor..." FEDORA Még mindig azt kérdezem magamtól, hogy aki hozzám beszél, a legaljasabb vagy a legszerencsétlenebb ember-e... LORIS Hogyan? FEDORA Hazudtál volna? LORIS Még kételkedsz bennem? FEDORA Ki biztosít engem? LORIS Ő maga. FEDORA Vladimiro? LORIS Íme a bizonyíték... Olvasd!... (Az asztalra dob egy levélcsomót.) FEDORA (Dühösen olvassa az egyiket.) „Lelkem!" (Az ő írása!) (Az aláírásra pillant.) „A te Vladimiród, aki imád téged...". (Egy fényképet talál.) (Az ő képe!... Igaz tehát?) LORIS (egy másik levelet nyújtva neki) Olvasd! És ő vőlegény volt!... FEDORA (olvasva) „Gondolj az érvényesülésemre..." (Az ő érvényesülése!) „Akit feleségül veszek, nem lesz a te riválisod: te vagy egyetlen asszonyom, imádott Wanda!". Aljas! Aljas! (Gyűlölettel néz a képre.) Undorító lény! Mocskos szív! (Darabokra tépi.) És most meséld el a büntetést! LORIS A cseléd felfedi előttem a szennyes találkát... A megjelölt órában fegyveresen behatolok... Az első szobácska üres... Hallgatózom... Kacagó hangok... csókok hangja... FEDORA Tovább! LORIS Aztán a nevem!... Elvakít a düh!... Betaszítom az ajtót és berontok... FEDORA Tovább!... Tovább!... LORIS A nő felpattan... Megragadom, a földre taszítom... „Hagyd azt a nőt..." kiált a gyalázatos. Dühödten feléje fordulok: látván, hogy fegyver van nálam, ő is fegyvert fog... lő, megsebzi oldalamat... Viszonzom, és halálosan megsebzem.... FEDORA Ah!... Ön is!... LORIS A nő menekült... de erőtlenül elesett... elájult... meghalt... De ki vádol engem?... Ki kémkedik utánam? Ismered a gyalázatosokat? FEDORA Semmit sem tudok!... LORIS Nézd, sírok... de ha sírok is, nem az életemért... Anyámra gondolok, és sírok az ő nagy fájdalma miatt... Nem leszek odahaza, hogy bocsánatát kérjem, és nem foghatom le majd édes, haldokló szemeit!... Nézd, sírok; de ha sírok is, nem hitványságom miatt sírok... FEDORA Hagyd, hogy én egyedül sírjak, sírjak a szégyen miatt, sírjak az aljas vád miatt, sírjak a mélységes csalódás miatt... Azt hittem rólad, hogy gyűlöleted hitvány rabszolgája vagy: pedig erős, nemes, szent bosszúálló voltál... LORIS Hiába az irgalom, hiába az irgalom, ha elmész! Nincs többé hazám, házam, nevem, anyám!... FEDORA Loris, nem megyek el többé... nem megyek el többé... Ölelésemben másik anyára lelsz... LORIS Ég veled! FEDORA (A jeladás!) LORIS (Az ajtó felé indul.) Ég veled... holnap... FEDORA Hová mész? LORIS Haza. Későre jár. FEDORA Ne, ne menj! LORIS Miért? FEDORA És a spiclik, akik körülvesznek? LORIS Nem félek tőlük. FEDORA De én félek! (Megölik!) LORIS Nem akarok bajt hozni rád... Ég veled!... FEDORA Ah! Maradj... félek... Csapdába rohansz, vagy tán a halálba... LORIS Azt mondják majd, hogy szeretőd vagyok! FEDORA Mit számít? LORIS Ha szeretlek... FEDORA Ne szeress! LORIS Szeretlek! FEDORA Ne, ne szeress... ne szeress! LORIS Szeretlek, Fedora, tekinteted megrészegít... FEDORA Sem hazádat, sem anyádat nem siratod miattam? LORIS Többé semmit! (Fedora bezárja az ajtót.) Fedora, elpusztulsz! FEDORA Megmentelek!... Csak mondd újra, hogy szeretsz! LORIS Imádlak! FEDORA Maradsz hát! (Karjaiba veti magát.) FEDORA, LORIS Szeretlek! HARMADIK FELVONÁS Fedora villája Svájcban. Májusi délután. 1. jelenet HEGYVIDÉKI ASSZONYOK A fülemüle dalolja: „Jöjj, tavasz!" és a magas hó mondja: „a tél rövid!" s a nyenyere ezt mondja: „Ébredj, te szőke!" és az öreg hegy ezt mondja: „Szeress engem, forrás!" LORIS Mily szép vagy! FEDORA (virágot szedve) S te oly jó vagy!... Ó, de szép virágok! Ó, mennyi!... (Lorishoz) Hát nem szereted a virágokat? LORIS Csak téged nézlek, ó ember-virág, tökéletes virág, az ifjúság virága, a szenvedély virága, virágok virága, szerelem virága!... (Hosszan csókolja.) 2. jelenet (Olga jön.) OLGA Még! FEDORA, LORIS Örökké! OLGA Hűségesek vagytok. LORIS És ön? OLGA Nem hiszek többé... Lemondtam a világról. Minden untat! LORIS Micsoda! A szép természet? OLGA Örökké ugyanaz a zöld! Örökké ugyanaz a kék, ugyanazok a hófehér bárányok, ugyanazok a koszos kölykök! A tücskök szimfóniája! A legyek birodalma!... Köszönöm, kuzinom, elegem van! LORIS A kerékpár is? OLGA Ha a szerelem edz, ha a szerelem vezet, öröm az izmoknak, mámor az idegeknek! Az ember száll, lerepül, siklik, elcsúszik, elesik, felkel, újra elesik. De ha magadra hagy a szerelem, mi öröm futni, ha nem követ senki, ha nem segít fel senki, miért elesni? Jobb régimódin gyalog járni. LORIS Kerítsen hát egy tandemet! OLGA Nincs szükségünk rá. FEDORA Látogató? LORIS Én eltűnök. FEDORA Hová mész? LORIS A postára. Leveleket várok Párizsból. FEDORA Loris, siess vissza. LORIS Igyekszem. (Olgához) Viszontlátásra! 3. jelenet (De Siriex lép be.) OLGA Kit látok? De Siriex! FEDORA (De Siriex felé nyújtva kezét) Ó, milyen kedves meglepetés! DE SIRIEX (Megcsókolja Fedora kezét.) Az Anglia Hotelban szálltam meg. Hallom, magukról beszélnek... Kerékpárra ülök... Kérdezősködöm, keresgélek, megtalálom magukat, s itt vagyok. FEDORA Nagyon kedves. OLGA Szóvirág!... DE SIRIEX Önök már nem turbékolnak? OLGA Pihenek... DE SIRIEX És a nagy művész? OLGA Lazinski? DE SIRIEX Boleslao! OLGA Ah, ne is beszéljen róla!... DE SIRIEX Miért? OLGA Barátom, egy másik kiábrándulás! DE SIRIEX Máris? OLGA Ez a sorsom! FEDORA (egy csésze teát kínálva De Siriex-nek) Egy csészével az érkezésre. DE SIRIEX Mint egykor Oroszországban... OLGA (De Siriex-hez) Kedves volt!... DE SIRIEX Ki? OLGA Boleslao... DE SIRIEX Valódi arkangyal. FEDORA Csak túl szőke. OLGA Bájos, mint egy asszony. DE SIRIEX Mimóza! OLGA De tüzes szívű. FEDORA Az Etna! DE SIRIEX Tűzvész... FEDORA ...a moszkvai... OLGA Aztán meg féltékeny! FEDORA Othello! DE SIRIEX Jágó! OLGA Mindenhová követni akart. FEDORA Egy apród... DE SIRIEX Egy huszár! OLGA Mindig olvasott... DE SIRIEX Az ön leveleit. OLGA Azt mondták magának? DE SIRIEX Nem, én találom ki... És aztán? FEDORA És aztán? OLGA Egy nap, amikor megszidtam, magamra hagyott... FEDORA Gyalázatos! DE SIRIEX Szörnyeteg! OLGA És ma reggel... DE SIRIEX Újra kezdte? OLGA Elutazott! DE SIRIEX Túl sok fúgát játszott... FEDORA ...Bachtól... OLGA Később megtudtam, hogy Genfben van. DE SIRIEX Genf? Komoly! OLGA Komoly? Miért? DE SIRIEX Grófnő, erős ön? OLGA Én? Acélból vagyok. DE SIRIEX Nem ájul el? OLGA Hideg zuhany? Készen állok!... DE SIRIEX Hát, kímélet nélkül... A lengyel mester, Chopin unokaöccse és örököse, a zongora poétája és a többi... OLGA Rajta, siessen... tovább! DE SIRIEX Nem ügynök-e?... OLGA Hogyan? DE SIRIEX ...titkos ... OLGA Kém? DE SIRIEX A cári kormány küldte ön mellé... OLGA Szent ég! Miért? DE SIRIEX Hogy önnel csevegjen... Bátorság, grófnő!... Minden ott fönn végződik, és minden ott kezdődik újból... Nem az első alkalom nem is az utolsó... A szerelem vándormadár: megérkezik, hogy elmenjen, és elmegy, hogy visszatérjen... FEDORA (Olgához) Múlik? DE SIRIEX Múlik? OLGA Elmúlt!... OLGA (kezét De Siriexnek nyújtva) Ne beszéljünk róla többet... Legjobb kitörölni ezt a csúnya emléket... DE SIRIEX Egy másik jobb emlékkel... OLGA Például? DE SIRIEX Mit tudom én... Egy rablással... OLGA Hogyan? DE SIRIEX Kerékpáron. OLGA Bravó! Eredeti ötlet. Rohanok felöltözni. 4. jelenet FEDORA Micsoda szeleburdi! DE SIRIEX Hercegnő, nem miatta jöttem... FEDORA Miattam? DE SIRIEX Nagyon szereti? FEDORA Lorist? Életemnél is jobban!... DE SIRIEX Akkor hát boldog? FEDORA Mint álmomban... DE SIRIEX Akkor jövök és felébresztem. FEDORA Gróf, megijeszt... DE SIRIEX Az a kegyetlen pribék... FEDORA Jariskin? DE SIRIEX Ó!... Saját kíméletlen kegyetlensége folytán bukott el... Az öreg tigris, fia halála után, borzasztóan megszomjazott emberi sírásra, emberi vérre... Egy intésére bebörtönöztek egy bátor ifjút nihilistaként, mint aki állítólag cinkos volt Vladimiro meggyilkolásában... Egy erődbe zárták, ott a Néva fölött... És egy éjszaka, a folyó váratlan áradásakor, lassan megfulladt... FEDORA Rettenetes halál!... S a neve? DE SIRIEX Valeriano Ipanoff... FEDORA Ó ég! Ő! Loris fivére? DE SIRIEX Igen... A szörnyű hírre öreg anyjuk megbetegszik... FEDORA Meghalt? DE SIRIEX A csapástól... FEDORA Az anya is!... Az ő anyja!... DE SIRIEX Igen. FEDORA Mit tettem! DE SIRIEX Mit mond? FEDORA Én öltem meg őket! 5. jelenet (Olga belép.) OLGA (De Siriex-hez) Készen vagyok... Hogy tetszem? DE SIRIEX Bájos! OLGA Köszönöm! Érjen utol, ha tud! DE SIRIEX Ilyen könnyelmű!... OLGA Akar három kilométer előnyt? DE SIRIEX És a tét? OLGA Egy csók. DE SIRIEX Fösvény! OLGA Kettő? FEDORA Menjenek, menjenek csak!... OLGA Ebédre visszajövünk. DE SIRIEX (Fedorához) Bátorság, hercegnő! OLGA Ég veled, Fedora! FEDORA Ég veled!... (Mindketten el.) 6. jelenet (Az útról egy kis szavojai hangja hallatszik. Naplemente.) A KIS SZAVOJAI Az én lánykám... még nem jön vissza... FEDORA Igazságos Isten, aki szent szemeddel meglátod a bajokat és számon tartod a lelkifurdalást; Irgalmas Isten, aki nem tagadod meg a meghallgatást attól, ki más üdvéért hozzád könyörög, ne velem légy elnéző, aki méltatlan vagyok, hanem Lorist mentsd meg, szerelmemet mentsd meg, Uram! 7. jelenet (Loris sietve lép be; Fedora fölpattan.) FEDORA Máris? LORIS Anyám hallgat, fivérem hallgat... (Belép Basilio, újságokkal, néhány levéllel és egy távirattal, leteszi az asztalra és kimegy.) Íme egy sürgöny... Biztosan fivéremtől... Nem, Borofftól!... (Olvassa.) „Kegyelmet kaptál..." FEDORA Te kaptál kegyelmet? LORIS Igen, én. Ó, ősz édesanyám, ó, jó fivérem, ó, kedves elhagyott otthonom, ó, hazám, végre újból üdvözölhetlek benneteket! (Fedorához) És te az oltárhoz jössz velem. De te hallgatsz, Fedorám? FEDORA Még nem bízom a sorsban. (Loris átnyújtja a sürgönyt Fedorának, aki lázasan olvassa.) LORIS Boroff tegnap Párizsban volt; ma itt lesz. (Fedora a székre rogy, és a három levélért nyúl. Loris veszi a sapkáját.) Talán meg is érkezett. FEDORA Elmész? LORIS Szórakozott vagyok! Megfeledkeztem a levelekről. (Loris elveszi Fedorától a leveleket, a bélyeget nézi, kettőt a tálcára ejt, s a Pétervárról jövőt kinyitja.) Borofftól jön. Ez a levél megelőzte a táviratot... „Jariskin a császárnak eljuttatta bűnöd diadalmas bizonyítékát... ...a te vallomásod együtt a cinkosok nevével..." Az én cinkosaim! Kik azok? „Valeriano"... a fivérem! Ő! Ó, micsoda gyalázat! „Ezt a levelet egy Párizsban tartózkodó orosz nő írta. Keresztnevével írta alá; de kikutatjuk majd. Elküldöm neked a levelet" (Fedorához) Megismerem hát végre ellenségemet! „Jariskin parancsolta meg fivéred letartóztatását..." (Fedorához) Valeriano!... Letartóztatták!... „Az erőd, az árok... éjjel.., megfulladt!..." Anyám!... anyám!... anyám!... (Loris szinte élettelenül rogy a karosszékbe. Fedora hozzásiet és átöleli.) FEDORA Loris, Lorisom! Szent szerelmem! LORIS Miattam haltak meg! Ártatlanul haltak meg! És az a nő! Az az átkozott kém, aki mindig és mindenhová követ! De, Istenemre, elkapjuk! (A fenyegetésre Fedora hátrálni kezd.) Miért, Fedora, miért mész el tőlem? Ó, ne hagyj itt... Csak te maradtál nekem... Add a kezed... sírj velem! 8. jelenet (Basilio egy tálcával, amit Lorisnak nyújt. Fedora gyorsabb, levesz róla egy cédulát.) LORIS Boroff? FEDORA Ő! LORIS Fedora, az a nő Párizsban van... Induljunk felkutatására... Ó kém, letépem az álarcodat! FEDORA Igazán kém ő? LORIS Te véded őt! FEDORA S ha az a szerencsétlen őrülten szerette Vladimirót?... Te megölted a kedvesét... Gyűlöl téged; és a gyűlölet nem bocsát meg, és a szerelem nem érvel. LORIS De mit vétett neki anyám és fivérem? FEDORA Talán veled siratja őket, talán értük imádkozik... Vak dühében, végzetes tévedésében az ostoba nem gondolt az ártatlan áldozatokra!... LORIS (fülelve) Egy kocsi... Boroff az... FEDORA Istenem! Ő!... LORIS Nem, még nem... FEDORA Hallgass meg!... Ha megbánná, te nagylelkű, nem bocsátanál meg? LORIS (büszkén eltolva kezével Fedorát) Irgalom? Nem, soha!... (Loris menni akar, de Fedora visszatartja s átöleli.) FEDORA Ha az a szerencsétlen itt állna lábadnál könnyekkel borítva, lankadva, halódva, bocsánatot kérve, irgalomért könyörögve, s ezt kiabálva: „kegyelem... kegyelem..."? Loris, jól ismerlek, én édesem, jóságos nagy gyermekem, kíméletes lennél... Ne mondj nemet!... Ne mondj nemet!... (Loris tagadólag int fejével.) Mondd, hogy megbocsátasz neki... LORIS Megbocsátok? Ha már megfojtottam, így... (Loris kocsizörgést hallva a teraszra megy. Fedora döbbenten áll.) FEDORA (Elvesztem!) LORIS Boroff... Ő az... FEDORA Megöl engem!... Ah, nem ő!... (Letépi nyakából a bizánci keresztet, kinyitja a szelencét, s tartalmát teáscsészéjébe önti.) LORIS Itt van végre! FEDORA Várj... ne még, könyörgök! LORIS Miért? FEDORA Egy szót... az utolsót... LORIS Mit akarsz? FEDORA Bocsáss meg annak a nőnek... LORIS Még hogy neki? FEDORA Tedd meg értem... könyörgök. LORIS Nagyon fontos ő neked? FEDORA Igen. LORIS Hát ismered? FEDORA Igen. LORIS Ismered őt... és merészeltél? (Erősen magához rántja, szemébe néz s lelkében olvasva felkiált.) Ó, gyalázatos... te voltál? FEDORA Irgalom!... Bocsánat! LORIS Hát te ölted meg anyámat és fivéremet? FEDORA Irgalom! LORIS Bosszúból Vladimiródért, hitvány szeretődért? FEDORA Irgalom!... Őrült voltam... LORIS És íme a te szerelmed, akasztófára való szirén... kémkedni utánam és elárulni engem! FEDORA Ah, nem igaz! LORIS Kígyó, szétmorzsollak a gyűlöleteddel együtt! FEDORA Ah, ne ölj meg!... Nézd... ez a halál!... (Fedora kiszabadítja magát, villámgyorsan az asztalhoz rohan, egy hajtásra kiissza a csésze teát.) 9. jelenet (Boroff jön.) LORIS Boroff, ez a nő... a méreg. (Boroff beszélni akar, de Loris egy mozdulattal megakadályozza.) Mindent tudok... Mentsd meg őt! FEDORA Hiába!... Hiába! Itt van a halál... (Fedora átvonszolja magát a színen és Loris lábaihoz hull) Loris... és most... bocsáss meg! Meghalok!... (Loris a kanapéra fekteti Fedorát.) 10. jelenet (Olga De Siriexszel jön. Boroff Fedorára mutatva int, hogy hallgasson. Olga Fedorához rohan. Boroff, megtalálva a földön Fedora keresztjét, az üres szelencét mutatja De Siriexnek.) LORIS (Boroffnak) Nem akarom, hogy meghaljon... nem akarom, hogy meghaljon... segíts rajta, Boroff... Az ég szerelmére! (Boroff csak a fejét csóválja, Fedora, szemét felnyitva mindent megért.) FEDORA Túl késő!... (Lorishoz) Minden elmúlik... minden eltűnik, de nem sírom vissza, Loris, az életet... A szerelem igazságtalan... a halál jó!... Míg éltem, elátkoztál... Talán halálom után megbocsátasz... A KIS SZAVOJAI Az én lánykám... FEDORA Fázom... milyen hideg van!... Loris, melegíts meg... (Loris magához szorítja.) Szeretnék még... egy kicsit a te szerelmedből... Itt van az álom, a nagy éjszaka... Loris, hol vagy?... LORIS Itt vagyok melletted... hogy megbocsássak neked... FEDORA Imádott ajkaid... (Loris gyermekként engedelmeskedik. Fedora magához húzza a fejét és ajkával az ajkát keresi.) Szeretlek!... (Fedora hosszút sóhajt, feje visszahanyatlik a párnára.) A KIS SZAVOJAI ...nem tér vissza többé!" (B. Bellus Ibolya fordítása)