GIORDANO UMBERTO FEDÓRA (1902-es kiadás) Szereplők: ROMAZOV FEDORA SZUKAREV OLGA, grófnő. IPANOV LORISZ, gróf. DE SIRIEX, diplomata. ROUVEL báró. BOROV, orvos. MÜLLER, orvos LOREK, sebész. LAZINSZKY BOLESZLÁV. GRETS, rendőrtiszt. IVÁN, rendőr. DESIRIÉ, komornyik. NIKOLÁJ, SZERGÉJ, lakájok. MICHAEL, portás. CZIRILL, kocsis. VASZILI, szolga. MARFA, szobaleány. DIMITRI, groom. SVÁJCZI FIÚ. TÖRTÉNIK az első felvonás Pétervárott, a második Párisban, a harmadik Svájcban, a múlt század végén. Első felvonás. Pétervár, télen. Vladimir Andrejevics testőrkapitány lakása. Nyolczszögletü terem modern elegantiával berendezve. Desiré és Nikoláj kis asztal mellett dominóznak. Szergéj és még két lakáj állva nézik. A szin jobb oldalán Dimitri egy karszékben alszik. Első jelenet. DESIRÉ (Játszik.) Négyes ! NIKOLÁJ Hat. DESIRÉ Dupla zérus! NIKOLÁJ Megnyertem ! DESIRÉ (fölkel) Hagyjuk abba! (Szergéjhez) Adj inni! SZERGÉJ (a fali órára mutat) Nincs-e késő ? DESIRÉ Ne féljetek ! A grófot nem látjuk mi az éjjel. A szabad élet legvégső éjszakája ez, hisz vőlegény lesz holnap. SZERGÉJ és NIKOLÁJ (bámulva) Ne mondd ! DESIRÉ (fontoskodva) És a menyasszony Fedóra Romazov. Jókor jön e csinos özvegy ! SZERGÉJ és NIKOLÁJ Gazdag ? DESIRÉ (félvállról) Nem éppen koldús. Van tiz-husz milliója. SZERGÉJ és NIKOLÁJ (leveszik fövegeiket) Üdvözlöm ! DESIRÉ Elkél nálunk. A gróf egy kicsit könnyüvérű ! És a szép nők...... SZERGÉJ A kártya - - - - NIKOLÁJ Hát még a pezsgő ! DESIRÉ A sok szép ló, és a zsidók ! Nem volt már se hitel se pénz ! SZERGÉJ és NIKOLÁJ Nem volt már se hitel se pénz ! DESIRÉ, SZERGÉJ és NIKOLÁJ Majd lesz most újból ! DESIRÉ (poharat emelve) Éljen a gazda! SZERGÉJ (szintén) A menyasszony ! NIKOLÁJ (szintén) Hozománya..... ! DESIRÉ, SZERGÉJ és NIKOLÁJ (együtt) És mink! (Kint villamos csengő szólal meg) DESIRÉ Ki csenget ? (hallgatózik) SZERGÉJ és NIKOLÁJ A kapitány úr ! - - - DESIRÉ (kikukucskál, visszatérve) Nem! SZERGÉJ A herczegasszony! DESIRÉ (rázza Dimitrit) Adta lusta kölyke ! Második jelenet. FEDÓRA (szinházi fejdisszel, bő bundába burkolózva, sietve jön be. Dimitri álmosan követi. Desiré mély meghajlással üdvözli.) Itthon van-e az úr ? DESIRÉ (alázatosan) Nincsen itthon ! FEDÓRA (izgatottan) Egész este nem láttam ! DESIRÉ (Dimitrihez) Siess a clubba DIMITRI Itt leszek mindjárt (a háttérben elszalad) FEDÓRA (zavartan) Nagyon hideg lett az este ! DESIRÉ (fölszitja a tüzet) FEDÓRA (kiváncsian néz körül, magában) Mennyi szép virág, milyen sok csinos játék ! Ez hát az ő szalonja ! (Desiréhez) S az ottan ? DESIRÉ Az ott hálószobája ! FEDÓRA (Egy asztalon arczképet talál; fölveszi és megcsókolja.) S ez itt az ő arczképe ! Nyájas szemében csillog a hűség. Rám gondol most is e tiszta homlok. Ah ! édes ajka itt is csak rám mosolyg. A léggel melyet szivok, nagy lelke száll itt felém És szellemének hangját hű szivem szinte hallja ! Uj ismeretlen mámor borúl rám ! Ah ! boldogan sejti a szivem, hogy új élet vár reá ! DIMITRI (elfulladva, de vigan) Kegyelmes asszonyom rögtön itt lesz az úr ! FEDÓRA (Felkiált örömében) Valahára ! (Erszényt dob Dimitrinek) Harmadik jelenet. GRETS (rendőrökkel jön be, De Siriex csendesen követi) GRETS (Desiréhez) A hálószoba hol van ? DESIRÉ Ott. (megmutatja Grets rendőrtisztnek a hálószobát s a nélkül, hogy tudná, miről van szó a két rendőrrel kimegy) FEDÓRA (rémülten kiált föl.) Vladimir . GRETS Meglőtték !! FEDÓRA (A hálószobába rohan s bezárja az ajtót. Egy rendőr revolvert és erszényt tesz le az asztalra. De Siriex egy szögletből nézi a történteket) GRETS (Desiréhez, ki a háttérből jön, a herczegasszonyra mutatva) Ki ez az úri hölgy ? DESIRÉ Fedóra Romazov ! Negyedik jelenet. GRETS (meglepődve) A herczegasszony ? DESIRÉ Igen ! GRETS (Lorekhez, ki nagy sietséggel jő) Doktor Úr ! LOREK (leveti bundáját) Baleset történt ? GRETS Gyilkos merénylet...... LOREK (rémülten) A gróf úr ? GRETS Meglőtték. LOREK Hol van ? GRETS Ott ! (A hálószoba felé mutat, De Siriex-hez közeledik.) (A fenti párbeszéd alatt a segédorvos elveszi Ivántól a műszeres táskát s egy üveget) FEDÓRA (Az ajtó függönyei közül) Az Istenért, hozzanak orvost ! LOREK (elveszi a műszereket) Itt vagyok ! (Fedóra, Lorek és a segédorvos, a hálószobába mennek) GRETS (De Siriex-hez, a ki háttal a kandallóhoz támaszkodva figyel) Nevét kérem... . . DE SIRIEX Nevem Iván De Siriex. FEDÓRA (A küszöbről kiabál) Vizet ! Gyorsan ! GRETS (A noteszébe jegyez) DE SIRIEX A Franczia követség attachéja vagyok. (Desiré és Iván az öltözőszobába mennek. A nyitott ajtón keresztül látszik, hogy a küszöbön keresztül rongyot,szivacsot, mosdótálat és korsót adnak Fedórának) GRETS (beirja De Siriex nevét, meghajlik) Köszönöm szépen ! LOREK (sietve kijön, ir) Hozza e gyógyszert s papot is hivjon. (Egy rendőrnek adja az irást és bemegy a hálószobába, miközben találkozik Fedórával, ki aggodalmasan fordul hozzá. A rendör elmegy a háttérben) FEDÓRA (lázasan) Mit gondol ? LOREK Súlyos - - - - FEDÓRA (aggodalommal tartja vissza Loreket, aki szabadulni akar) Esengve kérem, mintha csak Isten volna ! (esedezve) Jó doktor úr ! mentse meg, óh ! mentse meg drága életét. (A háttérben Dr. Müller jön, Fedóra zokog ) LOREK (Fedórától megszabadulva, Müllerhez) Siessünk, drága doktor ? FEDÓRA Óh ! hadd megyek én is ! (Utána megy) LOREK (Müllert karjánál fogva a szobába vezeti. Tiltó mozdulattal Fedórához) Kérem, kegyelmes asszony ! FEDÓRA Szivem bátor !... Nem is félek. Nem sirok már, hisz látják! LOREK Majd mindjárt hivni fogjuk. (Bemegy a hálószobába s bezárja az ajtót Fedóra rémült tekintetével követi, majd egy körszékbe rogy és csendesen sir) GRETS (Desiréhez, a ki a kabinetből jön, Fedórára mutatva) És most a kegyelmes asszony megenged e egy kérdést ? DESIRÉ Herczegasszony, ez az úr itt a rendőrségtől jön. FEDÓRA (kiegyenesedik Gretshez) Szóljon, hol van gyilkos ? GRETS Az, sajnos, nem került még kézre. (Fedóra mozdúlatára) Nem nevezett senkit névről a gróf úr? FEDÓRA (tagadólag rázza fejét) Nem, még csak engem sem. GRETS Hát ellensége nem volt ? FEDÓRA (fájdalmas csodálkozással) Szentséges Isten, de ki? GRETS (a szomszéd szobára mutat) Úgy majd amott a szolgákat hallgatom ki. (elindúl) FEDÓRA (élénken) Nem, maradjon itt ! GRETS (meghajlik, balra az iró asztalhoz ül, Fedóra egydrága köves bizanti keresztet vesz le kebléről s az asztalra teszi, majd a szinen keresztűl a háttérben lévő ajtóhoz megy hallgatózni) (Ivánhoz halkan) Jegyezzen... DESIRÉ (Iván az asztalhoz ül, s szét rakja rajta jegyzeteit. Grets oda hivja Desirét és Dimitrit . A többi szolgák a háttérben az előszoba küszöbénél csoportosúlnak) DIMITRI (félénken és megindúltan közeledik. Sapkáját újjaiközött forgatja. Grets intésére kezét Fedóra keresztjére teszi, aztán ájtatosan keresztet vet) GRETS (Desiréhez) Hány órakor ment el az úr a vendéglőből ? DESIRÉ (Dimitrihez) Dimitri felelj rá ! DIMITRI (félénken) Ép félkilenczet verte, hogy oda mentem, uramnak parancsait várva – „Fiam, semmi sem kell ma" és a szánkába ugrott mondván : „Elmehetsz." GRETS (Desiréhez) Itt van a kocsis ? DESIRÉ Igen uram (az elő szoba felé kiált) Czirill ! DIMITRI (oda szalad) Czirill ! KAR (félhangon odafordúlva) Czirill ! (Czirill a nagyúri házak orosz kocsis ruhájában lassan jön előre és az iróasztal mellé áll, Fedóra eljön az ajtótól, s a jobb oldali asztal mellé ül, zsebkendőjével ajkai előtt, merev szemekkel, mint a kin teljesen erőtt vett a fájdalom. Eleinte alig figyel oda, de érdeklődése fokonkint növekszik) GRETS (Czirillhez) Mondd, hogyan hivnak : Czirill? CZIRILL (megindúltan) Nikolajevics. IVÁN (ir) GRETS Mit szólt hozzád az úr, mikor szánkájába ugrott ? DESIRÉ Mondjad! FEDÓRA Mondjad! KAR (halkan) Mondjad! CZIRILL (természetesen, miután a keresztet megérintette) Igy szólott, hozzám. „A lövöldébe hajtunk." És mentünk, egy fertály órát vártam, egyszer a hangtalan néma csendben két lövést hallok... és aztán... semmi... de semmi, csak a kutyák ugattak... Bámúltam, néztem. És most az ajtón egy férfi jött ki, s elszaladt gyorsan, hogy nem láthattam arczát. GRETS (türelmetlenül) Tovább ! CZIRILL (növekvő megindultsággal) Az útra néztem, S a futó férfiu nyomán vér cseppeket láttam. (Fedóra összerezzen) Mint nagy veszélyben, keresztet vetve kértem védő szentemet, szűz Máriát, az Isten irgalmas anyját. Ah mind hiába ! Egyszer jön egy szánka. Kiáltozva hivom, hivom (De Siriexre mutat) im itt ez úr volt. (Felindulással küzködve) folytassa most ő, én tovább nem birom. Szegény gazdám (zokogva vonúl vissza az előszoba felé, Fedóra mellett elmenve, letérdel előtte és sirva csókol neki kezet aztán a szolgák csoportjában rejtözik el) (zokogva) Atyánk volt nekünk! GRETS (De Siriexhez) Uram ! mit tud ön róla ? DE SIRIEX (A kandalló felé közeledik) Ez a sok piros Vérfolt magányos kerti lakhoz vezet minket, belépünk, s vérében leltük ott a grófot. (Általános mozgolódás, mindnyájan megrémülnek. Grets, az iróasztalról revolvert vesz le) GRETS Kezében volt a fegyver? DE SIRIEX A földön hevert. GRETS (megvizsgálja a revolvert) Ebből csak egyet lőttek. GRETS A grófé volt a pisztoly ? DESIRÉ Igen ! Ő fegyver nélkül nem járt soha, mert fenyegették. FEDÓRA (közelebb jön) Fenyegették ? GRETS (meglepetve) Fenyegették ? DESIRÉ (jelentősen) A tábornoknak fia volt a gazdánk ..... GRETS (fölpattan) A nihilisták ! (gondolkozik) KAR (ijedten) A nihilisták ! Grets (Ivánhoz) Mit tud a házról ? (Az Ivántól elvett jegyzőkönyvben olvas.) A kerti házat nem rég egy öreg nő vette bérbe. FEDÓRA (felugrik) figyeljünk . . Jajgat? (Vladimir ajtajához szalad, hallgatózik, mindnyájan arra felé fordulva figyelnek) (Rövid szünet. A rendőr üveggel jön a háttérből, Fedóra rárohan, elveszi tőle s kopogtat a hálószoba ajtaján, mely azonban nem nyilik ki. Müller megjelenik az öltözőszoba ajtajában, mely csak a Vladimir szobájánakfélig nyitott ajtaján kiszűrődő vöröses fénynyel van megvilágitva. Az orvos elveszi az üveget, s Fedóra aggódva kérdezősködik nála de a doktor nem felel, hanem vissza vonúl és bezárja az ajtót ; Fedóra ott marad a kabinetben, egy pillanatig leselkődik majd leverten kijön s a divánra rogy. Gretshez, elfojtott hangon) Folytassák csak. GRETS (összehajtja az irást) A házat egy öreg asszony vette bérbe. DESIRÉ (homlokára üt) Öreg asszony ! Hisz egy vén asszony levelet hozott máma a grófnak ! GRETS (megütközve) Hol lehet e levél ? Desiré (Fedóra mellett levő asztalra mutat) Itt a fiókban. FEDÓRA (az asztalhoz fut. Mindnyájan kiváncsian fordulnak Fedóra felé, a ki a fiókot kihízza és turkál benne, majd az asztalra teszi) Semmi. (kétségbe esve) Ellopták innen. GRETS (a szolgákhoz) Ki volt még itt? DIMITRI (habozva) Ma reggel ; magam voltam, egy úr jött be, s oda (az író asztalra mutat) ült le éppen. Egyszer csak fölkelt s azt se mondva meg, hogyan hivják, ki szaladt gyorsan. FEDÓRA (rekedt kiáltással) Ez ő, ez volt a gyilkos. GRETS (kételkedve) De mért e vakmerőség ? FEDÓRA (hevesen) Bátornak mondja! Mind egytől egyig elszánt, ki a homályban harczol : mig önök lusták, gyávák, kik nem gyülölnek senkit és nem is hisznek semmit. Főnökük egyetlen sarját, szerelmes vőlegényem (hevesen) meg nem boszulja senki ! (aggodalmas gyöngédséggel) Oh drága jó Vladimír, lelkemnek büszkesége, fényes álma, életem dicső szép napsugára, csillogó remény, ábrándok hőse te! (Egy gondolattól hirtelen megragadva, elveszi a keresztet az iró asztalról; exaltálva) E szent keresztre mondom : anyámnak emlékére, hogy bosszút állok. Megesküszöm : A mig boszúlva nem lesz az aljas büntény, szűz tisztán, vágy és gyönyör nélkül töltöm el ifjú éltem, csak küzdést ismer szivem. Szűz Máriám segit s a szentek ! Úgy legyen : amen ! (orosz módra keresztet vet, s a keresztet megcsókolja és keblébe rejti, vele együt mindnyájan keresztet vetnek) GRETS (Dimitrihez) Máskor is láttad már ezt az embert? DIMITRI (habozás nélkül) Láttam. GRETS Nevét mondd meg ! DIMITRI (emlékezni erőlködik) Nem emlékszem. FEDÓRA (hirtelen leül és a kis fiút magához vonja) Fiacskám, próbáld. Légy okos gondolkozz ! DESIRÉ Gondolkozz ! GRETS Gondolkozz ! KAR Gondolkozz ! DIMITRI (siránkozó hangon) Hiában. FEDÓRA (simogatva) Gondolkozz ! DIMITRI (fájdalmasan) Nem segit Senki ? FEDÓRA (felugorva, megvetően löki el) Bárgyú !... Más nem tud róla semmit ? DIMITRI (kezét hajába mélyeszti) A kapus talán tudna. (Michaelhoz) Épp szent karácsony napján az utcza ajtó mellett egy úr beszélt a gróffal. MICHAEL (emlékezetében keresgél; mindnyájan aggódva figyelnek rá beszél) Ipanov. GRETS Ipanov! KAR Ipanov! FEDÓRA (erősen) Ipanov. DESIRÉ Ipanov. DE SIRIEX Ipanov! DIMITRI (örömkiáltással) Ipanov. DE SIRIEX Lorisz ? GRETS Lorisz, a ki itt lakik.... DESIRÉ Itt szemben. GRETS (a rendőrökhöz) No menjünk! (fölkel, zsebéből revolvert vesz ki - általános mozgolódás. Grets, Iván és a rendőr a háttérben el s a szolgák egyenkint az oldal szobába távoznak vissza) FEDÓRA (kinyitja az egyik ablakszárnyat s kinéz, háta mögöttDe Siriex és Desiré szintén kinéznek) DESIRÉ (kezével mutat) Ablaka erre nyilik. FEDÓRA Sötét minden (fölpattan) Alszik már a gyilkos ! DE SIRIEX Csak nem gróf Lorisz Ipanov? Nemes családnak sarja és azt hiszem hogy gazdag. DESIRÉ De milyen !... DE SIRIEX (Fedórához) Világot látok ott fenn !... Figyeljük csak, hogy járnak ott az árnyak a szobákon által. DESIRÉ Őt üldözik ! FEDÓRA (magán kivül kiabál, mintha odaát meghallhatnák) Hé fogjátok el ! DE SIRIEX (oda mutat) Mind együtt most az árnyék ! FEDÓRA (örömmel) Most meg van ! DESIRÉ No megvan! LOREK (A hálószoba ajtaja kinyilik Lorek lassan jőn előre) (alázatosan szomorúan) Herezegnő ! FEDÓRA (A szobába fut) Vladimirom ! (Desiré az előszobába megy, hogy a szolgákkal beszéljen. Ezek lassan és csendesen jönnek be s a háttérben csoportosúlnak, jelek által kérdezősködnek egymástól. A nyitott ajtón keresztül Fedórát látni, a mint az ágy lábánál térdre rogy.) GRETS (Sietve lép be az előszobából, homlokát törölgetve, mindnyájan aggódva fordulnak felé) Megszökött. (De Siriex hallgatást int, mire Grets rémülten veszi le sipkáját) FEDÓRA (zokogva) Vladimir, szerelmem édes. (A szolgák szivbeli fájdalmat tanusitanak a nők sirnak. De Siriex és Lorek le vannak verve, Desiré kezeivel takarja el arczát) Hisz én vagyok Fedórád, te drágám, imádlak téged, beszélj, felelj ! Nem szólasz ! (Fedóra ájúltan rogy a földre. Lorek, Grets és De Siriex kivételével mindenki ájtatosan keresztet vet.) Második felvonás Romazov Fedóra fogadó terme Párisban. (Karcsú oszlopokon nyugvó ivezet választja el a tulajdonképpeni szalont az előteremtől, mely szellőzö gyanánt szolgál. A háttérben ritka virágokban bövelkedő téli kertnek bejárása látszik. Ez ajtó és az ivezet között emelvényen van egy zongora, köröskörül apró karos székek) Első jelenet. OLGA (Boleszlávot a vendégeknek bemutatva) Szabad mostan bemutatnom Lazinskyt? Híres nagy név. Nem úgy van ? (Boleszlávhoz) Ez itt doktor Borov, emitt báró Rouvel. ROUVEL (gúnyosan) Örvendek. BOROV (gúnyosan) Van szerencsém ! OLGA Úgy nézzék meg, hogy számüzött. ROUVEL, BOROV Úgy mint ön? OLGA Úgy mint én ! Mert látják, én a politikát hévvel üzőm. BOROV El higyjük? OLGA (lelkesedetten) Ha az ember conspirál... ROUVEL (tréfásan.) S ha üldözik ? OLGA (neki melegedve) Elrejtőzünk. BOROV (tréfál.) S ha megcsipik ? OLGA Ugy elfutunk. (Általános nevetés) ROUVEL De utól érik ám ! Második jelenet. FEDÓRA (a belépő De Siriexnek kezet nyujt) Ah ! im itt jő De Siriex (Lóriszhoz. mosolyogva) Régi jó ismerősöm (De Sirioxhez) Mert lám, van nekem új is : im itt gróf Lórisz Ipanov. (Lóriszhoz) Ez az úr De Siriex: a külügyminiszter jobb keze. (De Siriext egy csésze teával kinálja meg) Harmadik jelenet. BOROV Lórisz... (baloldalra vezeti Lóriszt) LORISZ Tessék! DE SIRIEX (Fedórához.) Lórisz itt? FEDÓRA (De Siriexhez.) Kezem közt.... DE SIRIEX Hogy vitte véghez ? FEDÓRA Egyszerű módon : Párisban tudván, követtem, kutattam, elcsábitottam. DE SIRIEX S ő mit tesz ? FEDÓRA Fülig szerelmes. DE SIRIEX Iszonyú bűnét? FEDÓRA Nem tudja senki! DE SIRIEX (szenvedélyesen) És mostan ? FEDÓRA Még várok. DE SIRIEX Mire ? FEDÓRA Bizonyságra ! DE SIRIEX És hogy ? FEDÓRA Bevallja ő azt. DE SIRIEX De ha nem bűnös ? FEDÓRA Óh ha úgy volna ! Miért is nem gyűlölöm jobban ? DE SIRIEX Szeretné ? FEDÓRA Talán. DE SIRIEX Ha bűnös.... FEDÓRA Nincs irgalom ! BOROV (komolyan) Miért esküvél meg, hogy soha többé nem jősz e házba? LORISZ Miért ne jönnék? BOROV Ah Lórisz, e villámló szemben ne bizzál ! Én ez éjjel elhagyom Párist. LORISZ Szivből imádom ! BOROV Gondolj szegény anyádra. LORISZ Imádom BOROV Már véged. LORISZ Engem ne félts ! BOROV Óvjon az ég! ROUVEL (Olgával beszélt) Én nem értem... . OLGA (gondtalanul) A jókedvű, könnyelmű hóbort ime én vagyok; fecske szárnyon elszállnék, nem tudván hová. ROUVEL Irigylem önt ! OLGA A fájó, rosszkedvű, unalmas ásítás szinte én vagyok : mely megkeseriti a csókot, elűzi az élvet, nem tudván. hogy miért? Negyedik jelenet. ROUVEL Oh bájos szójáték ! (Fedóráhoa. udvariaskodva) Nézze herczegnő, hogy epedünk. FEDÓRA (mosolyogva) Mindenki hordja a keresztjét... (megérinti azt a keresztet, mely keblén van) Lám, nékem is van. ROUVEL Talán talizmán. FEDÓRA (hirtelen elkomolyodik) E kis keresztnek mélye ereklyét rejte egykor, benne én gyógyszert hordozok, mely mindenen segit ! LORISZ (czélzással) Magának-e, vagy másnak ? FEDÓRA (mosolyogva) Nem tudom ! LORISZ (meghajol) Köszönöm ! BOROV (nevet) Köszönöm ! ROUVEL, DE SIRIEX (nevet) Köszönöm ! Ötödik jelenet. OLGA (bemutatja Fedórának Boleszlávot) Herczegnő, im Lazinszky nagyhirű lengyel művész, ki túl szárnyalja mesterét Chopint! A zongorán valódi költő, királya minden érző szívnek : szóval mágus ! FEDÓRA (kecsesen) Tapsolok-é ma önnek? OLGA (lelkesedve) Persze, hogy tapsol ! FEDÓRA Éljen ! (De Siriex és Boleszláv karjukat nyujtják Olgának, ki egy kis kaczérkodás után Boleszláv karját fogadja el) Hatodik jelenet. DE SIRIEX (tréfásan adja a sértettet, Olgához a ki Boleszláv karján el akar meni) Kozácska! OLGA (a vendégekhez) Urak kérem! no hallják ezt a sértést? ROUVEL (komikusan) Mi az ? BOROV (komikusan) Mi az ? KAR (néhányan komikusan) Mi az ? OLGA Ez az úr : DE SIRIEX... ROUVEL (bámulva) Ön ? BOROV (bámulva) Ön ? KAR (bámulva) Ön ? DE SIRIEX (megtörve, mint a bűnös) Hisz látják ! OLGA (komikusan) Azt mondta rám, hogy kozácska! S valjon miért? ROUVEL, BOROV, KAR Mit mond a bűnös? (De Siriexhez) Hadd halljuk! DE SIRIEX (elegáns gúnynyal) Azt mondom én, hogy a bájos orosz nőben két nőnek bűbája s bűne egyesűl. Csak benne látjuk az asszonyt, Évának édes lányát. Hű rabszolgálód, vad zsarnokod, bátor tigris és gyönge őz ! Hizeleg, karmol, lángra gyúlva ott hagy, hived a sirig, de megcsal holnapig. Istennő, bálványkép, gyarló emberi lélek. Diszes oltár, csalfa. örvény, örök rejtély! Angyal meg kigyó, koldus és királynő, délnek napja, fagyos éjszaki szél. Azt mondom én, hogy a bájos orosz nő : hű rab szolgálód, vad zsarnokod ; hős szivű tigris és gyönge őz, hived a sirig, megcsal holnapig. Az orosz asszony im itt vagyon : és eszményképe itt! (Olgára mutat) BOROV (De Siriexhez) Nagyon hű ez a képmás ! ROUVEL (De Siriexhez) Bár nem valami vidám. OLGA (fürgén) De hát a mit most én festek, az sem lesz ám rossz... Páris fiának vére forr, Miként az a hires drága bor, A gyöngyöző Cliquot. Fölpezsdűl hirtelen, Vidám, jó, de hűtelen, Elkábit, izgat, kedvünk lángra gyújtja! Ám szivünket ? a szivet ? Ohó ! Csipősen kellemes, Fellengző, szellemes, Fölfortyan, habzik; sistereg, Zúgva forrong, áradoz És aztán ? A gőze kifogy! Gyógyszer mely bajt okoz, Méreg, mely kéjt fokoz, Ok nélkül folyton zúg, zajong És habzik egyre, Tudjuk-e, hogy miért? Dehogy Mint szürke pára elszáll a mámor. Itt van a megbánás, a migrén, A ki erre vágyik Bohó! Páris fiának vére forr, Miként a hires bor: Cliquot ! BOROV Éljen a grófnő. DE SIRIEX (meghajol) Lefőzött. ROUVEL Ez nagyszerű ! Hetedik jelenet. OLGA (Boleszlávhoz, a ki most jön a hátsó teremből, kutatva, szinte féltékenyen) Csakhogy láthatom végre! Ki tartotta vissza ? Mit csinált eddig ? Választ kérek! (Boleszláv nem tesz egyebet, minthogy mélyen meghajol) Nyolczadik jelenet. FEDÓRA (Fedóra és Lorisz karonfogva jönnek balról. Fedóra hidegsége ingerli az egész megrészegült Loriszt, az előtermen beszélgetve haladnak át) Hát Szerelem Volna ? LORISZ (erővel) Delirium ! FEDÓRA (gúnyosan) S mit remélhet? LORISZ Mindent ! FEDÓRA (a sértetett játssza) S ha megtiltom önnek?. . . LORISZ Milyen joggal ? FEDÓRA (lenézöen) Tán kényszerit arra, hogy szeressem önt ? LORISZ (bensőséggel) Megtiltja neked ámor, hogy igy beszélj. Könynyü kis kezecskéd, mely eltaszit engem, majd megtalálja titkon az én kezem. Szép szemed fénye mondja : „ah szeretlek" bár ajkad igy szól: „ne ostromolj'. Kilenczedik jelenet. BOROV (Jobbról bejött, miután a háttérben levök között, hiába nézelődött előre jön és látja Fedórát Loriszszal. Sietve közeledik a herczegnőhöz, meghajlik Fedóra előtt) Herczegasszony, nincsen e otthonra megbizása? FEDÓRA Ön elmegy ? BOROV Még ezen éjjel ! FEDÓRA (természetesen) Én pedig holnap. LORISZ (elfojtott kiáltással) Ön ? BOROV (Fedóra előtt meghajlik) Ugy látni fogjuk egymást. (kezet csókol, aztán Loriszhoz, szomorúan bucsút intve) Ég veled. FEDÓRA Szentpétenvárott. LORISZ Ég veled. Tizedik jelenet. LORISZ Már holnap ? FEDÓRA (álnok sóhajjal) Elhagyom Párist. LORISZ Ezer átok ! És én nem mehetek önnel ! FEDÓRA (mintha vigasztalni akarná) Ha haza érek, kegyelmet kérek önnek rögtön! LORISZ (zavartan) Hiú szándék. FEDÓRA (erősen megnézi) Ugyan miért ? Mi a vétke, csak nem oly súlyos ? LORISZ (sötéten) Súlyos ! FEDÓRA Bünös vagy hát LORISZ Nem ! FEDÓRA (örömmel) Tehát ártatlan ? LORISZ (erélyesen.) Nem vagyok bünös ! (Fedora, Loriszt gyöngéd erőszakkal ülteti le a divánra, aztán maga is mellé ül.) Tizenegyedik jelenet. OLGA (Fedórához) Herczegasszony, kezdje-e már Boleszláv ? FEDÓRA (szárazon) Ha tetszik... . Tizenkettedik jelenet. FEDÓRA (mintán körültekintet, Lorisz felé hajlik, egész mellette ülve) Mondd ki még is, szólj, mi volt ? LORISZ (körültekint, valljon nem hallja e valaki) Azzal vádoltak, hogy én csaltam tőrbe Andrejevics Vladimirt. FEDÓRA (irtózattal) Czáfold meg ezt a vádat ! LORISZ Atyja ellen ? Sohse hinné ! FEDÓRA Ha csakugyan nem vagy bünös, hinni fog. (Lazinsky játszani kezd) LORISZ (fejét rázza) Nekem? FEDÓRA (az egész jelenet halk hangon folyik le) Hogy mersz te akkor szerelmedről szólani, a melyet szörnyü, gyilkos bűn gyanúja szennyez ? Hogyan sérthetsz egy ilyen aljas, átkozott névvel ? LORISZ (különös hidegséggel szakitja félbe) Tiszta név ez. FEDÓRA (szenvedélyt szinlel) Ah bizonyitsd be kérlek, hogy tiszta és ártatlan vagy, győzd le bátran a gaz vádat, nevedért - szerelmemért (vad aggodalommal néz rá ; megtört reszkető lényével Loriszt elbüvöli.) Te hallgatsz ? Óh felelj, óh felelj ! LORISZ (bensőséggel) Fedóra, szeretsz-e ? FEDÓRA (egyre jobban elbüvöli) Ah igen, szeretlek, csak felelj, beszélj ! LORISZ (egy utolsó erőfeszités után, hirtelen siri hangon) Tehát... én... megöltem. FEDÓRA (Rémülten ugrik fel) Te vagy hát ? (a szalonban mindenki tapsol Lazinszkynek) LORISZ Fedóra ! FEDÓRA Te, a gyilkos ? LORISZ Te tévedsz ! Ha tudnád ! FEDÓRA (mosolyogva) Tán baleset volt csak. LORISZ (erősen) Bűntetés ! FEDÓRA Titkos boszúnak műve ? LORISZ Mit tudsz róla te ? FEDÓRA (magában) Semmit sem ! (magában) Elillan ! (hangosabban) De hova mégysz már. Itt hagysz, hogy a kétség gyötörjön. LORISZ (megáll, nagyon szomorúan) Mi haszna ? Nem szeretsz, te irtózol tőlem. FEDÓRA (mosolygást erőltetve) De nézd csak, ki várt volna ilyet? LORISZ (kétségbe esetten) Hát gyilkosnak tarthatsz te engem ? FEDÓRA (rosszúl leplezett ellenszenvvel közeledik) A vér hangja volt ez, de aztán megszólal szivem. „Ki tudja?" LORISZ (áradozva) Áldom ezt a szivet! FEDÓRA (másodszor is le akarja ültetni) De mondjad mért ölted őt meg ? LORISZ (ellenáll) Nem válaszolhatok mostan, de meg mondom neked, ha tetszik, itt holnap ! FEDÓRA Ma éjjel elvárlak, eljősz ? LORISZ Óh ! Jövök! FEDÓRA (szerelmet szinlel) Meglásd, nem irtózom többé. LORISZ (hével csókol kezet) Ma éjjel, egy óra múlva ! (balra gyorsan el, - Fedóra mintha csak le akarná tépni kezéről a csók helyét) FEDÓRA (tapsolnak) Te aljas ! Nem menekülsz meg ! Tizenharmadik jelenet. (Az úrhölgyek bókolva özönlik körül a zongorát) OLGA (elragadtatva) Csoda szép volt. ROUVEL (De Siriex-hez) Üres lárma. DE SIRIEX (nevetve) Ki álltuk ! OLGA (vigan Fedórához) Nem ugrunk egyet kettőt ? FEDÓRA (kedvetlenül) Szivesen, de késő van már. (Egy lakáj tálczán táviratot hoz, De Siriexnek, a ki azt félrevonulva fölnyitja s egyre növekvő felindulással olvassa) OLGA Csak három lépést! ROUVEL A szomjas sziv absinthja a táncz. (Olga Lazinszky karján, Fedóra egy tábornokkal, tánczba kezdenek) DE SIRIEX (élénken Fedórához) Egy hivatalos távirat jött! Herczegnő kérem, hagyják abba most a tánczot ! FEDÓRA (bámúlva) Miért ? DE SIRIEX Merénylet történt. FEDÓRA Ismét a czár? DE SIRIEX (oda adja a táviratot) Olvassa ! FEDÓRA Az a sok átkos. (A távirat kézről kézre jár. Minden arczon megütközés tükrözödik) DE SIRIEX (Fedórához czélzással, kezet csókolva neki) A nihilisták ! OLGA (Boleszláv karjába kapaszkodva Fedorához) Semmi sem lesz a tánczból ! FEDÓRA (ünnepélyesen) Isten óvd meg a czárt ! (A vendégek bucsút vesznek Fedórától. A háttérben nagy tolongás. A herczegnő kezet szorit mindenkivel. A két terem gyorsan kiürül) Tizennegyedik jelenet. (A szolgák eloltják a csillárokat és a karos gyertyatartókat, egy komornyik az ivezetet tartó oszlopok között sötét bársonyfüggönyt húz szét, mely az egész ivezetet betölti, az előtermet csak egy lámpa világitja meg) FEDÓRA (Az előterembe jön, leül és gondolatokba merül ; hirtelen felkel, fölnyitja rococó iró asztalkáját és irni kezd) FEDÓRA Grets ! GRETS Herczegnő! FEDÓRA (idegesen) És az emberek ? GRETS Itt van mind. (Az ajtóra mutat melyen bejött) FEDÓRA Jól van. (vissza tér az ivóasztalhoz s újra irni kezd) GRETS (tisztelettel) Sarkában voltam Lorisz Ipanovnak. FEDÓRA (lezárja levelét) Aztán ?... GRETS (jegyzőkönyvében keresgélve) Ma este jött egy gyanús ember Oroszországból s neki levelet adott át testvérétől, Valeriántól. FEDÓRA (élénken) Az is bűnös? Iszonyú ! (fölnyitja a levelet s néhány szót ir belé, irva) „Valerián !" Több semmi? GRETS Semmi ! FEDÓRA (lezárja a levelet s lepecsételi) Döntő bizonyság van már. Ö maga vallja be. GRETS (csodálkozva) Be vallaná a bűnét? FEDÓRA Bevallja ! GRETS Meg van végre ! FEDÓRA Itt lesz ebben a perczben. Szállja majd meg a kertet, a mikor kész lesz, csak fütyül; én elbocsátom... GRETS És aztán? FEDÓRA Önre bizom a többit. De egy szó sem ; még csak egy hang sem... GRETS Van itt az egyiknél hurok ! FEDÓRA Oda lent a Szajna medrében öt várja már „Elisabetta". E hajó orosz birtok. GRETS Esküszöm rá, miénk lesz, élve vagy halva. FEDÓRA (oda adja a levelet) Vigye a nagykövet úrhoz, rögtön küldesse el Szentpétervárra! GRETS Megörül majd ennek Jariszkin! FEDÓRA Mindent megtud belőle. GRETS Meglesz, kegyelmes asszony ! FEDÓRA Csend legyen! (hátra megy hallgatózni, élénken) Ez ő, ez ő. A kertbe ! GRETS (kimegy a hol bejött) Tizenötödik jelenet. (Lorisz a függöny nyilásán bejön, felöltőjét a székre teszi) FEDÓRA Lorisz Ipanov : tegnap a czárt, népünknek atyját, urunkat, lelőtték kegyetlen kézzel, úgy mint nem régen Andrejevics Vladimirt, a nihilisták. (Lorisz mozdulatára) És ön czinkosuk nékik. LORISZ Én? FEDÓRA Ön ! LORISZ (határozottan) Ön téved. FEDÓRA De hisz bosszuból gyilkolt ! LORISZ (hideg energiával) Igen ! Egy nőért. FEDÓRA Hogyan ? Nőért ? LORISZ Ez asszony... FEDÓRA (felindultságtól fuldokolva) Ez asszony? LORISZ A nőm volt. FEDÓRA (zavartan) Mondj el mindent . LORISZ (A divánra ül, Fedóra mellé ül, félig ájultan) LORISZ Anyácskám, szívem jó szülője, éltének őszét áldott békében töltve, él messze jószágán. A múlt tavaszszal jött egy ifjú felolvasónő, szép göndör fűrtű démon. Vanda: ez volt végzetes neve. FEDÓRA Vanda ? FEDÓRA A csáb megejtette szivem ; szerelmem viszonozták . . Ám jó anyámnak szive megsejté mégis a titkot, s elküldé messze a kaczér lánykát. De én utána mentem, oltárhoz vittem, egyházi áldást nyertem e frigyre ! Két jóbarátom volt a tanu. FEDÓRA (félbe szakitja) Vladimir? LORISZ Vladimir ; a ki titkos otthonunkat olyan sűrűn látogatta, hogy gyanúra ébredt a szivem. (növekvő izgatotsággal) Egy este, karácsony táján elindúltam, hogy az ősi kastélyba menjek: s az anyámnak vett tárgyakat otthon feledtem. A szánkába ugrom, s hajtatok vissza. Már majd haza értem,... s kit látok a szép kapitány kapujában? Most jön ki a Vanda cselédje ! Rá ugrom, a nő himez-hámoz és reszket ; bevallja, hogy őt Vanda küldé Vladimirhez, levéllel ! Fel hozzá ! Nincsen otthon. A kis szolga elmegy egy perczre... egy félig nyilt fiókban ott leltem .. FEDÓRA (félbeszakitja) Az átkozott irást. LORISZ (folytatva) Mely igy szólt: ,,Ma este kilenczkor várlak ottan !" FEDÓRA (szinte rémülettel nézz rá) Én nem tudom még most sem, kit lássak benned, aljas undok gyilkost, vagy boldogtalan árvát. LORISZ (bámulva) Hogyan ? FEDÓRA (sötéten) Ha te most megcsalsz?... LORISZ (fölugrik) Te még kétkedel bennem ?... FEDÓRA Bizonyságot ki adhat? (még mindig hitetlenkedik) LORISZ Ő maga! FEDÓRA Vladimir ? LORISZ (határozottan) Itt a bizonyság, olvasd ! (Egy csomó levelet dob az asztalra) FEDÓRA (rémülten ismeri meg Vladimir irását) (az egyiket olvassa) „Szerelmesem" (magában, rémülten) az ő irása (az aláirást olvassa) „Hived lesz a sirig : Vladimir" (arczképet talál) (magában) Ez az Ő képe ! semmi kétség ! LORISZ (másik levelet ad neki) Olvasd! Menyasszonyáról irja. FEDÓRA (olvasva) „Vagyona kell csak nekem" (magában) Vagyonom kellett hát ? (ujra olvas) „De vetélytársad nem lészen soha ez asszony, mert szivszerinti nőm te vagy, imádott Vandám" (széttépi a levelet) Aljas ! aljas ! aljas ! LORISZ Aljas FEDÓRA (a képet nézi) Rút, undok jellem ! Piszkosabb a sárnál! (széttépi a képet s eldobja darabjait) De mondd : hogyan álltál boszút ? LORISZ A komorna megmondta, hol jönnek össze, s a kitűzőtt órán ott voltam én is... Az első szobában senki sem volt, de ott bent kacaj hangja hallszik és csattogó csókok..... FEDÓRA Csak folytasd! LORISZ Rólam beszélnek ! Őrült dühömben, bezúzom az ajtót, berontok. FEDÓRA (lihegve)(megragadja az asztalkát) Előre, előre ! LORISZ Fut az asszony ! Utól érem, földhöz vágom ! „Hagyd békén ez asszonyt" szól a gazfi... Vad haraggal rontok rája, gyorsan fegyveréhez kapva rám lő, de sebet ejt csak rajtam ! Én is lövök és megöltem ! FEDÓRA (vad örömmel kiált föl) Ah... most az aszszonyt!... LORISZ (nyugodtan) Megmenekült, de nagy beteg lett, sorvadt és meghalt ! FEDÓRA Gonosz nő volt ! És te ? LORISZ Óltalmazott az éj, sikerült külföldre szöknöm. Bizonyság nincsen, és még is engem sújt a gyánú átka, és elitéltek ! FEDÓRA (felugorva) Elitéltek ? LORISZ Halálra. FEDÓRA (borzadálylyal) Halálra ? LORISZ Halálra. - (büszkén) Ki vádol engem, ki lehet a kém. Nem tudod, ki ez aljas ? FEDÓRA (gyorsan) Nem is sejtem ! LORISZ Látod, sirok, ám e könnyek nem, ah nem sorsom siratják! Szegény anyámat szánom, és sirok végtelen bánatán. Nem megyek az ősi házba könyörögni bocsánatáért, és ha édes szép szeme megtört, nem foghatom le én ! Látod, sirok, ám e könnyek, nem, ah nem a gyáva könyei ! FEDÓRA (édesen, szenvedélylyel) Engedd, hogy én sirjak, én csupán ! Ah, vérkönynyüket sir bennem a szégyen ! Sirjon a könnyelmü vádló, a ki olyan átkosan tévedt, hogy téged, aljasnak tartott, vérszomjas gyilkosnak hitt ; téged, ki bátor, nemes, nagylelkü, szent és tiszta, mint a bosszuló angyal ! LORISZ (vigasztalanul) Értem ne sirj, értem ne sirj, ha elhagysz ! Hazátlan, koldús, átok verte árva lettem. FEDÓRA (szivből jövő hangon) Lorisz, nem megyek már ! LORISZ Értem ne sirj ! FEDÓRA Nem hagylak el, elvesztett üdvöd szivemmel pótolom. LORISZ ( fölkel határozottan) Jó éjt ! (a jobboldali ajtó felé megy) FEDÓRA (magában) Ez a sip jel ! LORISZ Jó éjt ! Isten áldjon ! FEDÓRA (utját állja) Mond, hová mégysz ? LORISZ Haza térek, már késő ! FEDÓRA Nem, maradj velem. LORISZ Miért ? FEDÓRA (izgatottan) Hisz kémek lesnek mindenütt ! LORISZ Nem félek tőlük ! FEDÓRA De félek ám én ! (magában.) Megölik ott lenn ! LORISZ Bajt hozna rád, ha maradnék ! Jó éjt ! FEDÓRA (elzárja az ajtó útját) Ne menj el, nagyon félek !... . Lorisz (félre akarja tolni) Azt mondják, hogy kedvesed lettem. FEDÓRA (szerelmesen néz rá) Hát mondják! LORISZ Szeretlek ! FEDÓRA (erővel) Te nem szeretsz ! LORISZ Imádlak! FEDÓRA Nem, ne is mondjad, te nem szeretsz ! LORISZ Fedórám, imádlak, szemed ha rám ragyog, elfog a mámor! FEDÓRA Szülőfölded, anyád, nevedet : nem siratod már ? LORISZ Feledve minden ! (Fedóra bezárja az ajtót) Fedóra, mért rohansz a vészbe ? FEDÓRA Megmentlek! Ugy-e szeretsz, mondjad újra! LORISZ Imádlak ! FEDÓRA (szivbéli örömmel) Maradj itt, ne hagyj el! (karjába dől) LORISZ Imádlak! (Függöny.) Harmadik felvonás (Tágas virágos kert kőkorlátos teraszsza völgyre nyilik, a hol kis tó partján a távolban Thun városa látszik. A háttérben a berni alpesek.) Első jelenet. KAR (A szinfalak mögött) Szól a kis fecske vigan : „A tavasz itt van." A hómezők beszélnek „Vége a télnek !" Im dal kél a gitáron ,,Ébredj, szőke párom." És szól a nap szeliden: „Él, virúl és szeret minden" ! FEDÓRA (A Lorisz által hajtott hintán ül, félelmében sikongat. Lorisz a hintát hajtva folytonosan nevet) LORISZ Egy, kettő, három. FEDÓRA De kérlek ! LORISZ Elég ? FEDÓRA Leszállok, édesem ! LORISZ Kis tubim, ide szállj FEDÓRA Kebled a fészkem! LORISZ (Kitártja karjait) Repűlj ! FEDÓRA (Leugrik, Lorisz karjaiba zárja, heves csókokat váltanak) LORISZ Oh milyen szép vagy. FEDÓRA S te milyen édes ! Kedves (Sorba járja a virágos bokrokat, teleszedi szoknyáját virággal, aztán az asztalon levő kosárba teszi őket) Mennyi virág ! s milyen szépek ! Te meg sem látod? LORISZ Csak téged látlak, csodállak én, oh százszor szépem! Oh ifjú báj virága, vágyam, virága, virágok dísze, szép élő rózsám . (nagyon sokáig csókolódznak) Második jelenet. Olga (a házból jöve, a lépcsőn állva marad) Még most is ! FEDÓRA, LORISZ Mindig ! Olga (gúnyosan) Két szivben ennyi hűség ? ! LORISZ És ön ? OLGA Nincs már hitem ! . . Nincs semmi jó e földön. Itt minden, minden untat ! LORISZ Hogy? A természet bája? OLGA (únottan) Mindig csak az a zöld rét, mindig csak az a kék meny ! A jó kis bárány hó fehér, a rosz kis gyermek maszatos. A tücsök hangja nem szép, a légy csipése nem jó. Mind ebben volt már részem, most elég ! LORISZ És ez a szép kerékpár ! OLGA (felvidúl) Ha szived vágyak űzik és szerelmed a vezér, Minden izmod megfeszül, részeg minden ideged, Szállj könnyű szárnyakon ! Árkon át, bokron át. Ess le vigan, pattanj újra föl: De hogy ha elhagy a szerelem?.... Mit szaladnál, ha nem üldöz senki sem, S ha föl nem vesznek, mért is esnél el ?.... Akkor inkább régi módon menj gyalog! LORISZ Nem volna jó egy tandem? OLGA Tán magam üljek rá ! (A szinen villanyos csengő hallszik.) FEDÓRA Ugyan ki jöhet? LORISZ Én szököm ! FEDÓRA Hová mégysz ? LORISZ Körül nézek, épp mára várok Párisból egy levelet a postán. FEDÓRA Lorisz, siess vissza ! LORISZ (Olgához ) Sietek ! (Olgához ) Még látjuk egymást. Harmadik jelenet. (De Siriex bejön) OLGA (vigan) Kit látok ? De Siriex ! FEDÓRA (Vigan) Szép hogy meglepett minket. DE SIRIEX (kezet csókol Fedórának, fürgén) Itt az angol szállodában vagyok szállva ! Nevüket hallom ott, gépemre ugrom, kérdem hogy merre ? „Jobbra„ s most itt vagyok ! FEDÓRA Nagyon helyesen tette! Olga (gúnyosan) Mily udvarias ember ! (Marfa kijön a házból, theás edényekethozva, Olga a Fedóra által szedett virágokat szagolgatja. De Siriex közeledik hozzá, Fedóra theát önt a csészékbe) DE SIRIEX (Kedveskedve) És ön most nem turbékol ? OLGA (Egy marék virággal legyezi magát) Kvietáltam. DE SIRIEX (elragadtatva) Hát a nagy művész? Olga (felugrik) Lazinszky ? DE SIRIEX Boleszláv ! OLGA (sóhajjal) Ah ne beszéljen róla ! DE SIRIEX (nem érti) Miért? Olga (összetett kezekkel) Nos tudja meg : kiábrándultam újra ! DE SIRIEX (szinlelt részvéttel) Már most? OLGA Ez már a sorsom ! FEDÓRA (Egy csésze theát kinál De Siriexnek) Egy csésze tea tetszik? DE SIRIEX (meghajlik) Egy csésze Oroszország ! (leül és apró kortyokban iszik, mig Olga és Fedóra édességekkel kinálják) OLGA Édes fiú volt. DE SIRIEX Ki ? OLGA Boleszláv. DE SIRIEX (az Olga kosárkájába nyúl) Úgy szólván angyal volt e lengyel. FEDÓRA (nevet) Túlságos szőke ! OLGA (sajnálkozással) Nőies, gyöngéd, félénk szemérmes. DE SIRIEX (Fedóra zacskójába nyúl) Szép nebánts virág! OLGA (bele melegszik) De szive tűz volt! FEDÓRA (nevet) Etna ! DE SIRIEX (eszik) És lángolt ! FEDÓRA (eszik) Mint Moszkva... . OLGA Féltékeny tigris. FEDÓRA Otelló. DE SIRIEX Jágó ! OLGA Ki mindenütt nyomomban járt, követett. FEDÓRA Hü apród. DE SIRIEX Nyalka huszár. OLGA S ha bármit irtam... . DE SIRIEX (bele vág) Át nézte pontosan. Olga (bámúlva) Ki mondta önnek ? DE SIRIEX Tudjuk az ilyet ! És aztán ? FEDÓRA És aztán ? OLGA Egy szép napon, hogy veszekedtünk szó nélkül elhagyott... FEDÓRA (tragikusan) Az álnok ! DE SIRIEX (tragikusan) Monstrum ! OLGA És másnap reggel.... DE SIRIEX Előlről kezdé ? OLGA Hült helye volt már ! De siriex. Lám, mire jó a fuga ! FEDÓRA Pedállal. OLGA Halottam később, hogy Genfben látták. DE SIRIEX (komoly arczal) Ott látták ? Ez nagy baj. OLGA Nagy baj, és miért ? (Fedóra elveszi De Siriex csészéjét, s az asztalkára teszi, a vázákat és virágtartókat rendezgeti. Ezalatt De Siriex fölkel és Olgát résztvevő szemekkel nézi) DE SIRIEX (Olgához jelentősen) Elég erős a grófnő ? OLGA (kevélyen) Én? Vasból van a szivem. DE SIRIEX El sem ájúl egy könnyen ? OLGA Zuhany lesz ? No csak jöjjön ! DE SIRIEX (álnokúl meghajlik) Tehát szólhatok bátran? A nagyhirü lengyel müvész, ki túlszárnyalja mesterét Chopint, s zongoráján valódi költő, etczetera. (mintha haboznék) OLGA (türelmetlenül) Nos, csak halljuk a többit! DE SIRIEX Egyszerü muszka rendőr! OLGA (lesújtva) Eh ? DE SIRIEX (édeskésen) Csak titkos... . OLGA (borzadálylyal) Kém lett volna ? DE SIRIEX (mindig rejtelmesebben) A czári kormány bizta meg, hogy zongorázzék. OLGA (zavartan ) Uram isten ! miért ? DE SIRIEX Hogy szóra birja önt! OLGA (tántorog és megtörve, ájúltan rogy De Siriex karjaiközé, ki őt a közel álló székre helyezi) FEDÓRA (Illatszeres üvegcséjét Olga orra alá tartja, De Siriex zsebkendőjével legyezi) DE SIRIEX (elegánsan könnyü szivvel, legyezgetve) Mit busúl rajta grófnő ! Elmúlik, elvész minden, de jön helyébe másik. Hisz ez nem volt az első s nem is lesz még utolsó. Szeszélyes könnyü szárnyú vándor madár a szerelem ; elszáll, meg vissza tér ! (Olga nagyot sóhajt aztán fölnyitja szemeit) FEDÓRA Múlik ? DE SIRIEX Múlik ? OLGA (felugrik) El is múlt már ! (mindnyájan kaczajra fakadnak) Igaz sem volt talán ! Nyom nélkül tünjék tova ez a csúf, kínos emlék. DE SIRIEX (él az alkalommal) Ennek száz módja van. OLGA Mondjon egyet. DE SIRIEX A szöktetés, ha tetszik! OLGA Hogyan ? DE SIRIEX Biczikli szárnyon. OLGA (tapsol) Brávó, ez eredeti eszme ; átöltözöm mindjárt (elfut) Negyedik jelenet. FEDÓRA (neveti Olgát) Bohó, könnyelmű asszony ! DE SIRIEX (egyszerre elkomolyodik) Herczegasszony, én most nem ő hozzá jövék. FEDÓRA (megütközve) Hát hozzám ? DE SIRIEX (habozva) Szereti Loriszt ? FEDÓRA Lóriszt? Éltemnél jobban ! DE SIRIEX Igy hát boldogan élnek ? FEDÓRA Tündéri álom ez... DE SIRIEX (fájdalommal) No lássa. Ez álmot én elűzöm ! FEDÓRA (bámulva néz rá) Gróf úr, ön majdnem megijeszt engem. DE SIRIEX E durva rendőr... . FEDÓRA (közbe szól) Jariszkin ? DE SIRIEX Az ! Vad bosszútervében megbukott. FEDÓRA (örömet tanúsit) De Siriex (int neki, hogy korán örül) E szomjas tigris, hogy fia meghalt, haragban égve itta az emberi könnyet, itta az emberi vért. Egy intésére börtönbe zártak egy szabadelvű, bátor szivű ifjút a kiről azt hivé, hogy a Vladímir bűnében részes! (Fedóra egyre növekvő aggodalmat tanúsit) Lánczokba, verve senyvedt a várban, ott a Néva partján, miglen egy éjjel a viz megáradt, s őt börtönében fojtotta meg! FEDÓRA (borzadva) Mily szörnyű vég ez (ijedt ,aggodalommal) Ki volt ez ifjú? DE SIRIEX Valerián Ipanov. FEDÓRA (elfojtott kiáltással) Szent ég ! Ez ő ! Az én Loriszom öcscse ! (rémülten takarja el szemét) DE SIRIEX Igen! (mégjobban leverve) Erre a szörnyű hirre az anyának szive megtört. FEDÓRA (reszketve hajlik De Siriex fölé : hörögve) Meghalt ? DE SIRIEX Még az nap. FEDÓRA (tántorogva) Az anyja is meghalt ! Az anyja ? (összezúzva) DE SIRIEX Igen! FEDÓRA Mit tettem ? (zavartan, lesújtva; szemét a semmiségbe mereszti) DE SIRIEX Mit mondott ? FEDÓRA Én öltem meg őket. Ötödik jelenet. OLGA (bicikli ruhában jön a házból) Hogy tetszem ? (lejön a házacskából) ugye, nem rosz ? DE SIRIEX Nagyon bájos ! OLGA Kedves. (elveszi kerékpárját) Itt a kezem, hogy el nem ér. DE SIRIEX Hogy ha ön olyan könnyű ! OLGA (kedveskedve) Vagy két kilométert adhatok önnek bátran ! DE SIRIEX És a dijam? OLGA Egy csók lesz ! DE SIRIEX (vonakodik) De fösvény! OLGA (bájos fintorral) Kettő ? FEDÓRA (látva, hogy De siriex habozik) Csak rajta ! Menjen, menjen ! OLGA Hisz estig visszatérünk ! DE SIRIEX (Fedórához elmenőben) Bátorság, herczegasszony ! OLGA Fedóra ! Agyő ! FEDÓRA (siri hangon) Agyő ! Hatodik jelenet. SVÁJCZI FIU (a szinfalak mögött) A szép pásztorleány nem tért még haza ! FEDÓRA Szivek birója, szent szemöldököddel számlálod szivünknek búját, mardosását. Irgalmas Isten ! Ah el ne fordúlj tőlem! Trónodnál esdekelve, másnak kérek üdvöt. Büntess engem csupán, méltatlan bűnöst, de mentsd meg Loriszt, szivem szent szerelmét. Hetedik jelenet. FEDÓRA (Lórisz bejön, majdnem ijedten) Te itt? LORISZ A postán semmi sincsen, mig oda voltunk, itt járt a postás. Nincs hir anyámról, nincs hir öcsémről, (ömlengve) s én veled itt, édes szirénem, őket is már majdnem elfeledém. (megnézi) Beszélj mi baj, zavartnak látszol ! FEDÓRA (tekintetét kerűlve) Én? te tévedsz ! (Vaszili belép egy csomó ujsággal, levéllel és egy kék papirra irott távirattal: az asztalra rakja, aztán kimegy) LORISZ Távirat is van. Aligha nem öcsém küldi. (megnézi az aláirást) Nem, ez Borov (olvas) „Kegyelmet kaptál." FEDÓRA (meglepetve) Neked szól ez ? LORISZ (kitörö örömmel) Senki másnak! (nagy hévvel) Ah édes anyám, ah drága öcsém, ah régen elhagyott szülőházam, szép hazám : láthatlak újra, senki sem tiltja már. Te, édes, otthon állasz oltárhoz vélem !... Szép Fedórám, te csak hallgatsz ? FEDÓRA (szomorúan) Én a sorsban még nem bizom. . . LORISZ (oda adja a táviratot Fedórának, aki azt lázasan átfutja, örömmel) Bonov Párisban volt tegnap, még ma bizton itt lészen, itt is van tán. (el akar menni) FEDÓRA Hová mégysz ? LORISZ (visszatér) Persze, persze, hiszen levelem is érkezett. FEDÓRA (Már, magához ragadta a három levelet, hogy elrejtse, Lorisz visszatérvén, azt hiszi, hogy neki akarja adni, elveszi tőle.) LORISZ (Mig a Pétervárról irt levél bélyegét vizsgáltatja kettőt vissza ejt a tálczára, megismeri az írást) Borovtól jön. Előbb kelt ez, mint a távirat ! Mit ír valjon? (Fölnyitja, átfutja, zavarba jön, s egyes töredékeket fennhangon olvas) Janiszkin a czár előtt bűnödre megdönthetetlen bizonyságot hozott. FEDÓRA (rémült mozdulatot tesz, egyre jobban megrendül) LORISZ A saját vallomásod, s egyúttal bűntársaid nevét... (félbe szakitja) Nekem bűntársam ? Ki volna ? (olvas) Valerián (kérdezve) Az öcsém? Ő! Oh milyen gazság ! (olvas e anélkül, hogy észrevenné Fedóra zavarát, sietve) „Ezt a levelet egy orosz nő irta, a ki Párisban lakik, csupán a keresztnevet irta meg ! Felfedezzük mégis ; majd át adom a levelet." (Fedórához) Megtudom végre üldözőm nevét. (Ujra olvas, folyton növekvő kegyetlen felindúltsággal küzdve.) "Jariszkin a testvéredet elfogatta rögtön" (félbeszakitja) Valerián fogva volna? (olvas ; Fedóra görcsösen feláll, Lorisz tovább olvas, sietve futja át a levél hátralevő részét) Benn a várban... És egy éjjel... Jött a Néva... (kiált) ...Belefuladt (hörögve) Anyádat. . ! Anyám is ? Óh anyám ! (Ájultan rogy a székbe. Fedóra hozzá rohan és átöleli. Zokogás hallatszik.) FEDÓRA Lorisz, ah Lorisz, szivem szent szerelme ! LORISZ (Vigasztalhatatlanúl sir ; Fedóra csókolgatja, szemét törülgeti, aztán bátorságot vesztve térdre esik előtte, csendesen törülgeti a saját könnyeit; Lorisz, könnyek között) Meghaltak értem, ártatlan szivvel (felugrik) De ez az asszony ! ez átkos, aljas kém ! A ki szünet nélkül üldöz ! Hogy ha megfoghatom ! Nagy ég !... FEDÓRA (felugrik s ijedten hátrál) LORISZ (nyugodtabban) Mi az Fedóra, te húzódol tőlem? Mért hagysz el engem, jőjj ide hozzám, adj kezet édes, és sirj velem ! Nyolczadik jelenet. (Vaszili lejön a házból névjégyet hozva egy tálczán. Fedóra elveszi vagyis inkább elkapja és olvassa) Megérkeztem A „Lágó" szállodában várlak. LORISZ Borov ? FEDÓRA Ő ! LORISZ (nehezen fölkel mintha elakarna menni.) FEDÓRA Óh ne menj el igy ! (Vaszilihoz) Jőjjön a doktor, (Loriszhoz) hadd hallgassam meg én is. LORISZ (Vaszilihoz) Ugy ide várjuk: menj ! Kilenczedik jelenet. FEDÓRA (magában) Öt perczem van csak a vallomásra. LORISZ (hirtelen, határozottan) Fedóra ! Ez a nő Párisban van még. Gyerünk, kutassuk őt fel. Gaz kém ! Az álarczot letépem én ! FEDÓRA S te bizonyos vagy benne, hogy kém ? LORISZ Te őt még véded ? FEDÓRA (jósággal.) S ha ez a szegény asszony halálosan szerette volna Vladimirt, kit te bosszúból megöltél : gyűlölt ! Vérszomjas lesz, ki gyűlöl, vak lesz, ki úgy szeret. LORISZ De mért gyűlölte valjon jó testvérem s anyámat. FEDÓRA (bensöséggel) Talán veled siratja őket, szivből könyörög értök, állati vak dühében, mely tévedésbe ejté, nem tudta tán az átkozott, kit sújt a vad bosszú. LORISZ (hallgatózik) Kocsi jön erre ! (türelmetlenül a háttér felé megy) Ez BOROV FEDÓRA (reszketve; magában) Jaj Ő! LORISZ (visszatér) Nem, nem az jön még ! FEDÓRA (hörögve) Jó Loriszom, ha megbánta bűnét, te nagy nemes lélek, nem szánnád ez asszonyt? LORISZ (ki akar szabadúlni) E nőt? Nem, Soha ! FEDÓRA (Visszatartja s leülteti, aztán átkarolja s egész testével ráborúl) S ha e szegény bűnös itt térdein, csúszva, és könnyekben ázva, halálkínban égve, félénk csüggedő reménynyel esengne most hoz zád ? És igy szólana : „Irgalom ! Irgalom !" Lorisz, én ismerem szived, olyan nemes az, oly jó, te drága, édes gyermek : úgy-e irgalmas volnál, nem űznéd el őt, úgy-e, hogy kegyelmet adnál ? LORISZ (fölkel, megvetőleg) Kegyelmet? (örömmel) Majd ha itt halt kezem között. FEDÓRA (megrémülve) Nincsen remény ! LORISZ Borov, ez ő ! FEDÓRA (Rémülten keres védelmet az asztal mögött, mig Lorisz kezét szeme fölé tartva néz az útra kétségbeesve) Bizton megöl.... Ah. . . nem ő ! (leszakitja nyakáról a bizanti keresztet, fölnyitja s tartalmát a teás csészéjébe önti) LORISZ No végre ! Csakhogy itt van (felugrik, hogy ki menjen) FEDÓRA (Anélkül, hogy helyéről elmozdulna, egy intéssel tartóztatja) Ah, várj még csak egy perczig ! Nagyon kérlek. LORISZ (Megáll, bámulva) Miért? (türelmetlenül közeledik) FEDÓRA Egyetlen egy szó, semmi több... LORISZ Mi tetszik ? FEDÓRA Ah szánd meg ezt az asszonyt ! LORISZ (Gyanakodni kezd) Megint, csak ő ? FEDÓRA (nyakába kapaszkodik) Bocsáss meg most, a kedvemért. LORISZ (leveszi válláról Fedóra kezét) Nagyon érdekel téged ? FEDÓRA (erötlenül) Igen ! LORISZ (kezénél tartja) Ismernéd ez asszonyt ? FEDÓRA Igen ! LORISZ (hevesen) Tehát ismered ! És mégis! (Erőszakosan magához vonja, s szemébe néz, melyben könyörgés és ijedelem tükrözödik) Ah ! te volnál a kém? FEDÓRA (hörögve) Könyör, bocsánat ! LORISZ Te voltál az álnok, az áruló: gyilkos ? FEDÓRA Könyör ! LORISZ (vadul) Tehát ezzel bosszúltad meg, Vladimirt ! FEDÓRA Könyör ! LORISZ A gyávát az aljast ! FEDÓRA Bolond voltam...... LORISZ Hát igy szerettél engem, te szép arczú démon, hogy kémlelsz és elárulsz? FEDÓRA Ah ne mondj ilyet LORISZ Szétzúzlak, te kigyó, te aljas gyülölet ! FEDÓRA (kétségbeesett kiáltás) Ne bánts, szerelmem, meghalok úgyis (kiissza a csésze tartalmát. Lorisz nem birja idejében visszatartani.) Tizedik jelenet (Borov és Vaszili gyorsan bejönnek) LORISZ Borov, nézd ez asszonyt (mind fölkiáltanak) lásd, a méreg ! (Borov Fedórára néz és habozik) Jól tudom.... mentsd meg őt (Borov halkan beszél Vaszilihoz, a ki kimegy.) FEDÓRA (Visszataszitja Marfát, kezét keblére szoritja) Hiába, már késő, a halál jő. (Nagy erőfeszitéssel a butorokba támaszkodva át megy a szinen, s hörögve rogy Lorisz lábaihoz) Lorisz, tán mostan, megbocsátasz, hisz meghalok. LORISZ (Kétségbeesetten Borovhoz) Meghalni ne engedd, meghalni ne engedd, oh mentsd meg őt BOROV Az Istenre kérlek. (Borov felveszi a keresztet megvizsgálja s fejét rázza Fedóra észreveszi ezt) Tizenegyedik jelenet. OLGA (belülről) Én nyertem meg a versenyt ! FEDÓRA Nincs segítség ! Elmulik minden ! Eltünik minden : nem fáj a bucsú. Megcsalt az élet, megcsalt szerelmem, de a halál: nem ; (érzelmesen) Lám, szived az élőt átkokkal sújtá, tán a halottnak majd megbocsát! SVÁJCZI FIÚ (a szinfalak között) A szép pásztor leány... . FEDÓRA Virágot adjatok (megborzadva) Ugy fázom, nagyon fázom ! Lorisz, jer, melegits föl. (elhal) (Lorisz keblére szoritja, Fedóra magához vonja s mélyen néz a szemébe, szerelmes mosolylyal) Szeress még egy kicsit, úgy jó lesz... (lázban beszél) Itt az álom itt az éjjel. . . (tapogatózva) Lorisz merre vagy ? LORISZ Fedóra, itt vagyok, és szivem megbocsát ! FEDÓRA Csókra nyújtsd az ajkad... (Reszkető kezei közé fogja a fejét ajkával ajkait keresi) Szeretlek. (meghal.) SVÁJCZI FIÚ (a színfalak között) ...Nem tér már haza ! VÉGE. FORDÍTOTTA: VÁRADY SÁNDOR