FRANCIS POULENC AZ EMBERI HANG Kivonatos libretto I. Halló, halló... Nem asszonyom, többen vagyunk a vonalban... De kérem asszonyom szálljon ki.... Halló kisasszony... De nem , ez nem Dr. Schmidt... Ez nevetséges... Halló, mit tegyek asszonyom... Hogy-hogy az én hibám... Kérem szálljon ki. Halló Te vagy?... Igen... jól... Igazi megváltás, hogy hívtál... Tíz perce jöttem... Még nem hívtál?. . Nem, nem... Mártánál vacsoráztam... Úgy negyed tizenegy körül lehet... Otthonról beszélsz... hogy tegnap este? Tegnap nem tudtam elaludni, be kellett vennem egy pirulát... Nem... Csak egyet... Kilenckor... Márta jött értem... Hogy micsoda?... Nagyon erős... Nagyon-nagyon sok erőm van... Aztán fölöltöztem, Márta jött értem... Igen a piros szoknyámat... A fekete kalapkámat... Igen, még a fejemen van... Miféle per?... Igen, halló... Ha megszakadna, kérlek azonnal hívj... Hogy a zsák... A Te leveleid, meg az enyémek... Bármikor elviheted... Igen, értem... Ne mentegesd magad, ez teljesen természetes... Kedves vagy... Miféle komédia?... Halló... Hogy én komédiázom?... Nagyon nyugodt vagyok... Olyan hangom van, mint aki takargat valamit?... Nem, elhatároztam, hogy bátor leszek, és az is leszek... Emlékszel a Versailles-i vasárnapra?... Nem... Most igazságtalan vagy... Nem, én telefonáltam előbb... Kedd volt 27-e... Kívülről tudom a dátumokat... Még nem tudom... Rögtön?... Holnap?... Figyelj, ez egyszerü... Reggel a házmesternél lesz a zsák... Josephnek csak el kell vennie... Lehet, hogy maradok, lehet, hogy Mártához megyek... Igen kedvesem... Hogy hangosan beszélek?... Furcsa, én úgy hallak. mintha itt lennél a szobában... Nem, jól vagyok... Én látlak, tudod-e?... Hogy melyik sál?... Háát... a piros... Jobb kezedben a kagyló?... Nem kedvesem, egyáltalán ne nézz meg... Félni?... Végeredményben nem szoktam egyedül aludni... Igen... Megigérem... Megigérem... Kedves vagy... Megpróbálom elkerülni, hogy lássam magam... Kedves vagy... Jobban szerettem, mikor azt mondtad: Nézzétek ezt a csúf kispofát... Igen uram... Vicceltem... Hülye vagy... Szerencse, hogy csak ügyetlen, vagy, de szeretsz... Hogy én?... Gonosz?:.. Halló.. Halló... Hol vagy?... Halló?... Halló kisasszony, megszakadt. II. Halló, Te vagy... Megszakadt... Kétségtelen... Álmos vagy... Jó vagy hozzám, hogy hívtál... Nem, itt vagyok... Esküszöm, hogy semmi bajom... Semmi... Tévedsz..., Figyelj kedvesem. Én sosem hazudtam neked... Most már úgy érzem, hogy egy negyedórája hazudok. Dehát, végeredményben nem szeretek hazudni... Semmi komoly, kedvesem... Csak éppen nem ebédeltem Mártánál, és nincs rajtam a piros szoknyám... Készültem kimenni egy taxit fogni... Igazad van... Okos leszek, mindenre válaszolok esküszöm Tegnap este beakartam venni egy pirulát, arra gondoltam, ha eset legtöbbet veszek be... Lenyeltem tizenkettőt... Melegvízzel... És azt álmodtam, ami a valóság... És azt álmodtam, hogy egyedül vagyok és ez igaz volt... Aztán egy óra múltán telefonáltam Mártának... Nem volt erőm egyedül meghalni... Kedvesem... Kedvesem... Hajnali négy óra volt... Magával hozott egy orvost, aki házukban lakik. Mellém rendelte Mártát, ma estig. Könyörögtem, hogy menjen el, féltem, hogy hívni fogsz, s nem tudok beszélni... Halló... Azt hittem megszakadt... Mondj bármit... Tudod, mikor még együtt aludtunk, s fejemet a válladon tartottam pont azt a hangot hallottam, mint most a készülékben... Halló! Zenét hallok... Mondom: zenét hallok... Kopogtatnod kellett volna, hogy a szomszédok ne bőgessék a gramofont... Az orvos holnap visszajön... Ne aggódj... Ezerszer jobban. Ha nem hívtál volna, már halott lennék. Bocsáss meg... Nevetséges vagyok, de itt a telefon az ágyamban, s összeköt minket... Öt éve belőled élek, Te vagy az én belélegezhető levegőm, s most azzal töltöm az időm, hogy halottnak tudjalak és meghaljak a tudattól hogy halott vagy... Értettem szerelmem... Az első este aludni szokás... Csak a második este elviselhetetlen, és a harmadik... És tételezzük fel, hogy alszom, s ébredés után enni és mosdani és mosni, és elmenni... Hová?... Nekem sose volt más dolgom, csak Te. III. ...Igen, de nem megy el az előszobából... Simogatni se hagyja magát... Biztos azt hiszi, valami rosszat tettem neked... Értettem, de ez egy kutya... Nem találhatja ki... Még egy embernek is sok lenne... Asszonyom, ha nevetségesnek talál, miért nem száll ki?... Ne mérgelődj... Megismerem a hangodon, ha baj van. Az emberek szeretik és gyűlölik egymást. A törések, azok törések... Legjobb úgy tenni, mint én, gúnyolódni... Légy nyugodt, kétszer nem öngyilkos az ember... Hol találok erőt, egy új hazugságra drágám?... Vannak körülmények, mikor hasznos a hazugság... Nem mondom, hogy hazudsz. Azt mondom: észreveszem, ha hazudsz... Gonosz hangod van. Csak annyit mondtam, hogy jóságból csalsz meg, s ezt én észreveszem... Halló... Halló... Istenem, add, hogy visszahívjon... Istenem, add, hogy visszahívjon... Tudom, hogy így kell lennie, dehát ez képtelenség... A nyakam körül van a zsinór. A nyakam körül van a hangod. Óh, kedvesem!... Tudom, hogy ez az operáció még kegyetlenebb számodra, mint számomra... Hogyha holnapután Marseille-ben lesztek, szeretném... igen szeretném, ha nem abba a hotelbe mennétek, mint annakidején mi. Köszönöm, köszönöm... Sokkal jobban... Kedvesem... Erős vagyok... Siess. Gyerünk. Tedd le. Tedd le gyorsan! Szeretlek... Szeretlek...