Ottorino Respighi Egyiptomi Mária Szépen faragott aranyozott keretben egy hatalmas zárt triptichon támaszkodik három lépcsőfok fölött a bársony falhoz. Két légies, szárny nélküli angyal lép elő a falból, könnyedén, hangtalanul kinyitják a triptichon ajtajait és eltűnnek. Az első képen Alexandria vitorlákkal és árbocokkal teli kikötője tűnik fel: fiatal matróz ül egy kikötött hajó fedélzetén, a hajókötélzetre támaszkodik és énekel; a parton egy alacsony, kötéllel körültekert bakon Mária ül, a tenger felé, a messzeségbe tekint, mintha álmodna. A második képen a Jordán folyón túli sivatag jelenik meg és a barlang, ahol Zosimus apát magányosan tölti a nagyböjt időszakát; egy gödröt ásó oroszlán látható még. Az utolsó képen a jeruzsálemi templom kapuja jelenik meg, ahol a Kereszt Felmagasztalásának ünnepén a híveknek felmutatják a szent Kereszt ereklyét. ELSŐ EPIZÓD TENGERÉSZ Többé nem áltatom magam, mulatni sem megyek: A hajók a kikötőben lehorgonyozni készülnek. A legtöbb ember a tengerentúlra vágyik: ó jaj, én megfáradt, elgyötört ember, mit is tehetnék? Oly sok vágy kap fel, hogy úgy tűnik, sem az égben, sem a földön nem vagyok otthon, a tenger túlsó partján van életem. MÁRIA Ifjú, eleget sóhajtoztál és panaszkodtál már: örülj, hogy egy szerelmes szempár felkutatására indulsz. TENGERÉSZ Mennyire tévedsz, édeském! Nem vár engem semmiféle nő, semmi remény sem siettet: Csak a dal kedvéért énekelek. A parton hagytam kínjaimat, és szerelemre sem gondolok többé! Hallottak a szirének is, sosem láttam egyet sem a tengeren. MÁRIA Most merre fordítjátok a vitorlát? TENGERÉSZ Ki tudja? A csillag, mely legmagasabbra hág éjjel, megmutatja, merre hajózzak. Menj a lenyugvó nap felé, vagy a fényes harmat irányában, az álnok tenger útja mindig kék. MÁRIA Ó ifjú, kérlek, vigyél magaddal! Elmémet oly hirtelen lepi meg e nem tudom miféle vágy, hogy innét messzire kóboroljak. Új örömet keresek, mert a kocsma vörösfényű olajmécsétől unalom telepedett rám. Úgy tűnik, mintha ezer éve feküdnék a tenger vizén, és csodálnám a ragyogó csillagok lángocskáit. Nagyon kérlek, vigyél hát magaddal! HANGOK A HAJÓRÓL Húzd a tatvitorlát! Hej, hej, fordítsd a kis vitorlát! Húzd fel! Hajrá! Engedd a kötelet! TENGERÉSZ Vigyázz, szélirányba, szélirányba! (Egy zarándok közeledik.) MÁRIA Mondd, vándor, ki gondterhelten, hajlottan jársz, melypart, melyik kikötő felé visz utad? ZARÁNDOK Asszony, az örök nyugalomra gondolva járok, és Krisztus késztet megszentelt nyomát követni: Szíria földjén ragyog csillagom. MÁRIA Te biztosan meg tudod mondani, hogyha menni akarnék, vajon azok magukkal vinnének? ZARÁNDOK Ha van pénzed a hajózásra, és állod a költségeket, ki tilthatná meg neked az utazást? MÁRIA Csavargó vagyok, csak a magam öröme érdekel. és nincs, te fehér liliom, sem pénzem, sem hajókaravánom. De biztosítalak, hogy rajta leszek azon a hajón, aztán, amint a nyílt tengeren leszünk, kénytelenek lesznek etetni, és testem legyen fizetség az útért. ZARÁNDOK Beszéded hallgatni, te nő, számomra bűn. MÁRIA Idegen, talán azon szerzetesek egyike vagy, akik oszlopok tetején emésztik el magukat sápadt viaszgyertyák módjára? Akik sáskát esznek, hogy jutalmat nyerjenek az égben? Ezért lettél ilyen kiállhatatlan? (Két ember kockázik a feljáratnál.) AZ EGYIK EMBER Nálad vannak a kockák. A MÁSIK Nesze! EGYIK Tizenkettő! MÁSIK Dupla! EGYIK Igen, egyenlők! MÁSIK Dobj! EGYIK Nyolc! MÁSIK Tizennégy. „Vénusz"! EGYIK „Kutya"! MÁSIK Négy! EGYIK „Kocka"!„Kocka"! MÁRIA Kormányos, barátom, vigyél föl magaddal! TENGERÉSZ Poshadt vízen, kétszersült nélkül, ó, én szegény! MÁRIA Ne tagadjátok meg tőlem! Vigyetek magatokkal, kényetekre-kedvetekre. Nem fogjátok megbánni. ZARÁNDOK Ne merészeld! Pusztulás a neve! Vigyázzatok! TENGERÉSZ A tengeren én a kormányra figyelek, a tengeren én a vitorla-kötélre gondolok. MÁRIA Mit ugatsz, remete? ZARÁNDOK A gennyes birka rühöt hoz rátok! Vigyázz a hajóra, amelyik nem bírja el bűneit! Ne hallgassatok démonokra! Féljétek az Istent! MÁRIA Dühödnek nincsenek fegyverei e harcra! Nézd, szép vagyok! Nézzetek, nézzetek engem! És te, legifjabb, nyisd tágra ragyogó szemedet és falj fel! Itt egy csók előlegbe: boldoggá teszem utadat! TENGERÉSZ A tengeren én a kormányrudat markolom. A tengeren én a kötelet ölelem. MÁRIA Engem fogsz ölelni, mert tetszel nekem. Engem fogsz a karodban tartani, hogy csókjaimat ajkadra nyomjam. És te, ki fénnyel teli, tapasztalt szemembe nézel, hogy menekülhetnél meg? Lángra lobbansz, ha csak hozzád érek. AZ EGYIK Az már igaz, hogy fiatal és nagyon szép, és szerelemre termett! MÁSIK Legyen itt dínom-dánom! Új élet kezdődik! AZ EGYIK Fakassz belőlünk állandóan dalt és nevetést, te, csiszolt ékkő! TENGERÉSZ, I., II. BARÁT Szórakoztass ügyesen! TENGERÉSZ Szállj fel! Adjunk neki helyet! Ments ki engem a vágykeltő játék szelétől táplált heves tűzből. MÁRIA Ó szép, gyors hajó, szedd fel a horgonyt! Kelj át az öblön! Tengerre! Egy hang hív a tengerre! TENGERÉSZ Egy szirén arca jelent meg nekem? Hívás az örvénybe? MÁRIA Nem tudom... Egy hívó hangot hallottam. HANG A TENGERRŐL A tengeren túl van az életem. I. Közjáték „És egész utamon az életem nem volt más, mint nevetés, mint dalban és hiábavaló játékokban való feloldódás, mint hogy megmámorosodva henteregjek, gonosz és visszataszító dolgokat cselekedjem... Amikor erre visszagondolok, nem kevéssé csodálkozom, hogyan viselte el megannyi bűnömet a tenger; nem nyílt meg és nem nyelt el élve. De ahogy látom, a mindenható és könyörületes Isten a vezeklésemet várta..." MÁSODIK EPIZÓD (Egy leprás jön, a másik oldalról egy szegény érkezik a templomhoz.) SZEGÉNY Nincs még itt az idő, testvér? LEPRÁS Nem tudom. SZEGÉNY De ébren vagy. Helyes. Senki nem tudja az időt: boldog az a szolga, kit ura ébren talál, ó én szegény testvérem. LEPRÁS Csupasz a fejem és elrejtem ajkam: vigyázz! Tisztátalan vagyok, SZEGÉNY Ó te szegény, ó te szomorú! Itt, e küszöbön, hogyan érzed magad? LEPRÁS Van hitem. Remélek. Krisztus a leprásra tette szent kezét: „Azt akarom: légy tiszta." És azonnal látták, hogy meggyógyult. Ah, ha méltó lennék arra, hogy megcsókoljam a szent Keresztfát! SZEGÉNY Nagy a te nyomorúságod, és többet szenvedtél, mint én... Gyere, kopogjunk! Nyitva van. (Alighogy megérinti, kinyílik és nyitva marad a templom kapuja.) HANGOK A TEMPLOMBÓL Vexilla Regis prodeunt fulget Crucis Mysterium. (Egy vak nő közlekedik, kézen fogva vezeti Máriát.) VAK NŐ Itt van, idegen. A kenyeret, mit éhemre adtál, Urunk kovásztalanná teszi, mely az örök asztalokon fényeskedik annak, ki felismeri az ő jóságát. Isten tartson távol tőled minden rosszat. (Otthagyja Máriát és a templom felé indul.) HANGOK A TEMPLOMBÓL O spes, o spes unica. MÁRIA Miféle remény? (Be akar lépni a templomba. Megjelenik előtte a Zarándok, és útját állja.) ZARÁNDOK Hová mész? Jaj neked, asszony, jaj neked! Azt mondja az Úr: te nem lépsz be a házamba! A strucc ravaszsága, hogy elrejti a fejét, sosem elég arra, hogy elkerülje a sas éles tekintetét. Azt mondja az Úr: te nem fogod összekeverni a bűzödet az illattal, de szárítsd előbb a homokban a húsod és a vágyad. Sújtani fog az Isten, meszelt fal, míg tested oszlásnak nem indul. Fogaid a hidegrázástól vacognak, lélegzetedet tűzforróvá teszi rettenetes haragja. És amikor mocskos arcodat tisztára mosta könnyeid árja, akkor válik javadra a vezeklés. De előbb nem, te kárhozott! Szent ez a ház! Jaj neked! MÁRIA Fonnyadt szádról töröld le a harag tajtékát és pusztulj innét, ember! Egyre hevesebb vágy él bennem megismerni titkaidat. Aszott arcú barát, hiába hajt a vakbuzgóság egész nap a nyomomban, ne reménykedj, hogy visszafordíthatsz. Égek a kíváncsiságtól, megismerjem a csodás ereklyét, Igaz-e, hogy ezer gyertyánál is fényesebben ragyog? Ez az Isten mindenkinek megnyitja a kapukat. Lenne csak erősebb, mint a Szerelem és Halál, az ő ösvényeit követném. (A kapu felé indul, de azonnal megáll.) Milyen erő ölel most körül? Ki az, ki hátrafelé taszít? A képzelet festi ezeket ilyennek, vagy Isten valódi jelei? Mit tegyünk, én lelkem? Milyen elemi erő tart hatalmában, és ragad el mégis ismeretlen, vad gyötrelmek felé? Mit tegyünk, én lelkem? Nem! Legyén erős a szív! csupán egy árny! Káprázat csak, mely a félhomályban a felgyúlt képzeletet rémképekkel tölti el. Nyugodt és magabiztos vagyok. (A templom ablakában Angyal jelenik meg.) Ah ne! Bocsánat, bocsánat, Istenem, bocsánat! (A küszöb előtt földre borul.) Ó, fehér sólyom, Úr angyala, ki kemény csőröddel szívembe marsz, alázatosan eléd borulok, ki ez isteni jelben megmutattad nekem az igazságot. Magasságbeli Ország követe, sújts haraggal, vagy megvetéssel, ahogy jónak látod, Éles fájdalmam csillapítom e küszöböt csókolva. Ó, fehér sólyom stb. (Megcsókolja a küszöböt, majd feláll.) Ó Üdvözítő, kit nevén sem merek nevezni, kire pillantani sem merek, ha tiszta szemeidet valaha is ilyen elvetemült bűnösre kegyeskedtél fordítani, hallgass meg! Mindenféle éhség martalékává tettem magam. Ismertem minden vágyat. Minden éjjel, a füstölgő fáklya világánál a legsötétebb bűnökből csalóka örömöket szereztem. Kielégítetlen vágyaim a pokol tüzei voltak. Gondolataim csak a mulatozáson, szórakozáson, ocsmány dolgokon és paráznaságokon jártak. Most egyszeriben az igazi fényt látom és hiszek! Ítéleted szerint legyen részem a legkeményebb vezeklés: A mégoly hosszú és égető gyötrelmek, csak ne az örök halál! Tárd ki előttem kapuidat, mutasd meg üdvösségem meredek útját! AZ ANGYAL HANGJA Ott, az isteni megtisztulás szent folyamán túl a félelmetes remetebarlang enyhet nyújt majd neked. (Mária beszalad a templomba.) KÓRUS O Crux, ave spes unica! In hac triumphi gloria piis adauge gratiam reisque dele crimina. II. KÖZJÁTÉK És azután, hogy a csodával határos módon láttam a Kereszt fáját és leborultam előtte, elhagytam a várost. töredelmesen megbánva mindent, sírva haladtam... És a következő reggelen elértem egy templomhoz, amely a Jordán folyó partján áll és itt áldoztam, és áhítattal megfürödtem a folyó vizében... Átkeltem a folyón, a sivatag felé vettem utam és elértem ebbe a remeteségbe És mind ez ideig így éltem itt a magányban, Istenben bizakodva." KÓRUS O Crux ave spes unica. HARMADIK EPIZÓD (Az oroszlán, amely Zosimus barlangja előtt ásta a gödröt, eltűnik. Zosimus kijön odújából, meglátja a gödröt.) ZOSIMUS A jel! Íme: Isten hív... készen vagyok... Minden vágyamat, Uram, beléd vetettem. Ki vagy, ki itt közeledsz, fehér hajú árnyék? A legyőzött kerubok közül, vagy a boldogok karából való vagy? MÁRIA HANGJA Ó atyám, bocsáss meg, sem az ellenség gonoszsága, sem szellem nem vagyok. Nem fordulhatok feléd, mert nő vagyok és meztelen. Dobd ide a köpenyed, hogy betakarjam magam, és jövök, hogy áldásod kérjem, Zosimus apát. ZOSIMUS Ó, ez csoda! És honnan tudod, te nő, a nevem? Milyen Isten szól belőled, ki jelentette így ki neked, és ki rendelte el vígasztalásomra jöttödet? (Köpenyét a láthatatlan nő felé hajítja. A köpenybe burkolva megjelenik a megöregedett Mária.) Ezen az éjszakán az oroszlán kiásta sírgödrömet. MÁRIA Nem neked ásta szent szerzetes, nem neked! Nyilván Isten angyala késztetett arra, hogy megfáradt lábamat a te remetelakod felé irányítsam, hogy oldozz fel bűneim alól, és segíts, amikor a nagy útra indulok. ZOSIMUS Ó anyám, te áldj meg engem! MÁRIA Ó, arra sem vagyok méltó, hogy sarud szíját megoldjam. Az önmegtartóztatás jó illata száll belőled az égbe, mint fahéj balzsama. Az én bűneim viszont megszámlálhatatlanok. Alexandriai Mária vagyok, emlékszel, Isten embere? Ó mondd, a hosszú csendben hullatott könnyeket, mondd, a virrasztásokat, a rémekkel zsúfolt barlangüregeket, a magányban a Gonosz ellen jajkiáltások közepette kivívott győzelmeket Isten végtelen jósága számon tartja és méltányolja-e? Isten embere, erősíts meg e szörnyű megpróbáltatásban, mert ez lesz az utolsó! ZOSIMUS Te boldog, arcodon már a Paradicsom fénylik, szemeiden az isteni üzenet mosolya ragyog. MÁRIA Az elfecsérelt napok árnya elsötétíti és elnémítja az eget, ha a kegyelem nem segít, a bizonytalan végű úton. Szomorú az én lelkem, szent ember, de éneked csökkenti az utazás gyötrelmét. Teremtetlen fény, mely az égben lakozik, fény, mely minden emberi vágyat betölt, íme ez tölt el, és vesz körül kegyelmével. Íme, az örök reggel rózsái! Íme, liliomai! Az égiek körében Mária arcát látom! ZOSIMUS A pusztában sok éven át elszenvedett mártírium az angyali koszorú legbiztosabb záloga. A szemedben égő mosoly isteni üzenet. Üdvözlégy Uram, ki könyörületedet úgy árasztod szívünkbe, mint a harmatot hajnalhasadáskor a mezőre, melynek ereje folytán nem pusztul el a zöld növényzet sem nyáron, sem télen. Szent Szűz, üdvözlégy! Milyen igaz, hogy téged látni édes öröm, jutalom, mely meghaladja bűnös lelkeinket. Cél, amelynek eléréséért semmilyen út nem nehéz. Üdvözlégy, Mária! MÁRIA Ó, hogy remeg csupasz lelkem! Könyörülj rajtam, kegyes Szűz! Bocsáss meg... a te hatalmadra hagyatkozom. Úgy legyen. ANGYALOK, ZOSIMUS Áldott légy, Urunk! Tiéd az üdvösség és tisztelet. Tiéd az áldás, amellyel üdvözítesz és megbocsátasz. Tieid a csillagokkal koronázott szép lelkek. Áldott légy, ó Urunk! Dr. Faragó Hilda fordításának felhasználásával