Magyar Állami Operaház Erkel Színház 1994. május 21-én és 22-én Erkel Ferenc: Dózsa György opera három felvonásban, öt képben Szövegét Jókai Mór drámája nyomán Szigligeti Ede írta, átdolgozta Mészöly Dezső és Oberfrank Géza Forrás: a zongorakivonatban található szöveg. Előjáték. No. 1. Introduzione LŐRINC Igaz hívők az Úrban, aki a keresztért száll harcba, siessen Dózsa táborába, az Úr a fegyverét megáldja, és minden bűnét megbocsájtja. Törd meg a vad pogány hatalmát és kergesd vissza Ázsiába. Igaz hívők, fel hát csatára a hit és a haza oltalmára. Induló. FÉRFIKAR Ez hát a híres Dózsa György, ZÁPOLYA úgy látom, túl magasra tört FÉRFIKAR e hadnak fővezére már ZÁPOLYA az ozmán had pont erre vár FÉRFIKAR hogy tódul hozzá mind a nép ZÁPOLYA ily rongyos had nem volt itt még! FÉRFIKAR ő biztos győz az ellenen! ZÁPOLYA én ebben már kételkedem… FÉRFIKAR királyunk most kitünteti, ZÁPOLYA a vén bolond még megteszi FÉRFIKAR főúri rangot ád neki ZÁPOLYA no azt ugyan megsütheti! FÉRFIKAR Sok hősi tett e szép napon most így fog díjat nyerni. ZÁPOLYA Jó Lászlónk vénül már nagyon, most kéne megpihenni! Induló. KAR Élj soka délceg hősünk, jöjj, vezess, akkor győzünk, harcunk fővezére, népünk büszkesége: éljen! Dózsa György, éljen Dózsa! No. 2 KIRÁLY Jó hívünk Dózsa György, sok hősi tettedért vagyont nem adhatunk, ezt nézd most el nekünk, ám e címerrel itt, mely vérteden ragyog, nemeseink sorába ma téged felveszünk. KAR Nemes Dózsa György, éljen! ZÁPOLYA Be kár, hogy nem vagyok paraszt, mi könnyen lennék most nemes! KIRÁLY (később férfikarral) Íme e karddal itt sújtsd hitünk elleneit, oltalmazd a hazát! ez e lánc ne legyen lánc: a szolgaság jele, hanem szent olvasó, melynek minden szeme imára s tettre hív az Istenért s a honért! Fogd e zászlót szent kereszt jegyében, és a harcba áldásunk kísérjen! Zárd szívedbe ezt a drága képet, győzelemre vidd e hősi néped! Az ég reá áldást adott, az egyház bűnbocsánatot. Én forró könnyet hullatok, ennél többet nem nyújthatok; ha indulsz véres csatára, gondolj a királyra, s a hazára! DÓZSA Isten, s ki Isten képét viseled, király; magyarok dicső nemzete, - ime halljátok mind szent esküszóm! DÓZSA Én Dózsa György most hitet teszek bártan népemmel, mely hazám szent földjét műveli, hogy minden áldást csak e földtől vártam, s a nép is hő bizalmát mind beléveti, e szentelt röghöz van csak kötve életünk, egész világ e drága föld nekünk: anyánk, hazánk és édes mindenünk! FÉRFIKAR Egész világ stb. DÓZSA Nem új szívemben a hon szerelme, lobogva égő lángja nem ma gyulladott, midőn e címer fennen azt jelezte, hogy jó királyom megjutalmazott; csak érted élek szép hazám, amíg szent hantod nem borul reám! FÉRFIKAR Csak érted élek stb. DÓZSA Úgy rendelte Isten, hogy harcba így vezet: egyesítve hitben módost és nincstelent, a pórnép kaszákból kovácsolt kardokat, de bátor dalától felkél majd a nap, haj! Csodálva áll meg, ha látja tán, fegyverünk győzni fog száz csatán, mert az úr a néppel hogyha összetart: sem kard, sem ármány le nem győzi a magyart! FÉRFIKAR A nap megáll majd, ha látja tán stb. KIRÁLY A férfi térde háromszor hajol: az Isten, a király s a hölgy előtt; e harmadikat lásd, köszöntsed őt, hadd ékesítse a térdelőt. LAURA Fogadd a kereszt jelét, én hímezém rá Isten, s a hon nevét! KAR Fogadd a kereszt jelét, hölgy hímezé rá Isten, s a hon nevét! ZÁPOLYA Látjátok-é hogy nézi azt a nőt, szemében izzón férfivágya ég, ez a pillantás elárulja őt, ha nem vigyáz, lám, orra bukik még, hahahaha! KIRÁLY Lássátok szívesen e bajnokot, sok jó nemes család így sarjadott DÓZSA Nemes vagyok! Nemes! Nemes! olyan jó mint a többi… jobb is tán, mert érdemed tett azzá! Terzettino DÓZSA Hogy nézett rám, édes jó Istenem, tiszta szívvel állta tekintetem. míg én szép szemétől most is részeg vagyok! csak hírnév, fényes rang és hatalom, mit el kell érnem, s meghódíthatom… ZÁPOLYA. [előbbivel] Hogy nézett rám, édes jó Istenem, így néznek tán az égi angyalok, bár fagyos mint a jég… ezt jól ismerem; megolvad, hogyha én tüzet rakok! ha rám száll majd a trón és hatalom, e büszke lányt is meghódíthatom. BORNEMISZA [előbbiekkel] Hogy nézett rám, édes jó Istenem, tiszta szívvel állta tekintetem, míg én az örömtől ittasult vagyok! Nem, földi hívség, pompa, fény, hatalom e lányt el nem kábíthatja trón, én úgy érzem mégis elnyerhetem e lányt, érzem, meghódítom ez angyalt, nem kell hozzá pompa, fényes trón, ezt az angyalt, érzem már, meghódítom! FÉRFIKAR [előbbiekkel] Hogy nézett rád, édes jó Istenem, babér neked itt már nem sok terem; hisz láthatod: hogy a hírnév, ősök, kincs, hatalom ilyen lánynál latba mit se nyom! Ensemble után ZÁPOLYA Izmos kezed van székely Dózsa György, Ha ingyen rangod únod már nagyon, szegődj be hozzám, légy a hadnagyom. DÓZSA Te is lehetsz még az én hadnagyom! FÉRFIKAR Vigyázz! ez az erdélyi vajda, egy ország reszket nevére! DÓZSA Mért féljen a had fővezére? ZÁPOLYA Istenemre, bosszant a gőgje! Hahaha FÉRFIKAR Csókolom palástodat! Két forint lehetett a rőfje? Kérlek fogjad pártomat. ZÁPOLYA Nádorod én hadd legyek, s míg a harcot vezeted, én helyetted őrzöm itthon majd a tehenet. Hadd legyen ő pohárnokod, persze csak úgy, ha lesz borod! Legyen ő harci szolgád, ő majd viszi a kaszád! Nos, a nevünket is írd fel, vagy nem is tudsz írni? DÓZSA Szívemnek mélyén neved írva áll, és ki nem törli már csak a halál! FÉRFIKAR Hopp, hopp vigyázz, jámbor hősünk lám a tréfát már megunta! ZÁPOLYA Ej, hagyjátok urak! FÉRFIKAR Tán ég a ház, vagy csak rosszul nyelt, hogy mérges mint a pulyka! ZÁPOLYA Még végül megpukkad. FÉRFIKAR Pukkad szegény, látszik rajt, hogy gyöngén tűri ezt a mókát, ZÁPOLYA És biztos nem köszön. FÉRFIKAR Hát nincs remény addig húzni, míg majd elhúzzuk a nótád! ZÁPOLYA Ha vendégségbe jön. FÉRFIKAR Hogyha vendégségbe jönne. ZÁPOLYA Nos jól van, gyertek már, FÉRFIKAR Az lenne ám a jó mulatság, ZÁPOLYA a nap is fennen jár. FÉRFIKAR biztos vígan táncba szökne ZÁPOLYA Jó, jó, csak gyertek már. FÉRFIKAR ha nótáját elhúzatnád; jó mulatást, hős Dózsa György. DÓZSA Mulattok még, majd ha lépteimtől a föld megrendül, s e gőgös úri népség jajszava csendül, majd, ha rájuk omlik mind a büszke úri csarnok és a nép ítél mint bíró, vagy mint zsarnok! Dózsának szívét rosszul ismerik, azt hitték, bátran sértegethetik; de hősi kardom nem csak védelem, ha tőlük ér ily nagy sérelem, a Dózsa képe fénylő nap lehet, Kitől koldultok ti még meleget! 3. szám Tercett. BARNA Ha kérhetlek, nagy úr, nézz hátra is… DÓZSA Mi az, te itt? Rózsa? BARNA Mi itt, bizony, hát ráösmertél, mondd? – Ez szép nagyon! Mi már azt hittük, hogy nem is te vagy… DÓZSA De hát mit kerestetek erre? BARNA Csodálkozol? Mátkád már látni vágyott… eljött szegény… én majd csak leszek nálad lovász legény... hallom, nemes vagy! RÓZSA Jaj mióta minket elhagyál, jó napunk oly messze szállt, eljött a sötét halál, minden gyászra, búra vált, ó! DÓZSA Beszélj, ki bántott téged? RÓZSA Szívem, e rossz szív kínozva gyötört, boldogságom ő kutatta egyre mindhiába, azt már sose lelte. DÓZSA Ábránd semmi más… mért tekintsz rám a vádló szemével, szíved gyógyul, új örömre éled! BARNA Ábránd… csak ábránd tán a dér is fagylaló kezével, ám a rózsát mégis az töré meg! RÓZSA Emlékszel még, mondd, a jávorfára… onnan néztünk csendes nyári este fönn az égbolt sok-sok csillagára, ott búcsúztál tőlem útra kelve, te ültetted azt a jávorfát, ah, azt mondtad, hogy várják ott terád… DÓZSA Nem várhattál tovább… RÓZSA Jávorfácskád többé nincsen ott DÓZSA Szél törte el, vagy tán kiszáradott… RÓZSA Emlékszel még mondd, a kicsi házra, ablakában muskátli virága, és búcsúzó édes jó anyádra, rá, ki ott a harcba így indított: „Isten karja védjen harc terén, hű arádat itthon őrzöm én.” DÓZSA Lehet hogy rosszul gondozott… RÓZSA György! Jó anyád az égbe távozott! DÓZSA Isten nyugossza, ő már boldog ott. RÓZSA De én tovább nem tűrhetem… DÓZSA Barna jöjj, mondj el mindent nekem! BARNA Nos, ha gondolod, megtehetem. Egy nagyúr ki látta ezt a lányt, tőle nem sokat kívánt, csak egy csókot. DÓZSA A nevét, halljam, ki vele! BARNA Ez még csak a lány története, ki egyre ott a fánál várt terád, ezért aztán kivágták a fát, most hűlt helye… DÓZSA Mi lett vele?! BARNA Ez a jávorfa bús története… s mert látták, hogy a lányra ez se hat, fölgyújtották titkon házadat, porig égett… DÓZSA Tovább, tovább! BARNA Anyádat, minthogy ez se használt, börtönbe zárták; ahol aztán… DÓZSA Nem! BARNA De! Ez volt jó anyád története. DÓZSA Ki volt az aljas, mondd ki rút nevét! Percnyi nyugtom e földön nem lehet, míg a bűnért meg nem fizetett! BARNA Hagyd esküdet, túl nagy lesz záloga; a név, mit tudni vágytál: Zápolya! DÓZSA E földön nem él oly ember, kinek nevére elsápadok, nem; szót se szólj most, kár is mondanod, mert a gondolat is átkozott, haj, mely szívemben most feltámadott! BARNA Be kár volt még ezt is szólanom, szenvedésedet felpanaszlanom nem hall már zokszót, se jajsikolyt, Dózsa György már nem az aki volt, jaj, úri kebléből a szív kihalt! RÓZSA Szép szemed, akárhogy nézlek, villámló haragtól éghet, hallgass most, csak annyit mondhatok: téged látva gyászom elhagyott; jaj, halottnak hitt szívem feltámadott. Enyhül már a fájdalom, hű mátkád sebzett szívében, hogy álmom újra láthatom e drága szempár tükrében, ó, ő az én életem, igaz szerelmem, ő az álmom, ő az én mindenem, mindenem! DÓZSA [előbbivel] Ah, enyhül már a fájdalom, mely szíved mélyén ég, lásd, én azt többé nem hagyom, hogy bár legyen százszor is úr, bánthasson még! Téged véd az én két kezem, amíg élek, azt, hogy bántsanak, többé nem engedem, higyj nekem! BARNA [előbbiekkel] Enyhül már a fájdalom, mely szíved mélyén ég, jaj de azért mégsem szűnik bánatom, mert György igaz jó szíve lám eltompult rég! És én csak nézhetem, hogy e jó lélek szíve megszakad a nagy keservben, alig állom, ne hagyj el Istenem, Istenem! DÓZSA Jól figyelj! Ameddig csak kardom ér, addig bátran jársz az ég alatt! Most táboromba mentek, ott, Rózsám; megpihentek, öcsém majd tágas sátrat ád, míg én majd egykor palotát! Dózsa adós nem marad ott, ahol szeret gyönggyel, gyémánttal fizet ott, ahol lehet; vassal, üszökkel pedig ott, hol megvetett. Eredj leánykám, Barna elvezet, fáj, még, nagyon fáj az emlékezet! RÓZSA Kastélyt ígért és gyöngyöt szórt, szívéről még egy szót se szólt; ez hogy lehet, már nem szeret? Óh, én Istenem, mi lesz velem? Keblére vonni nem tudott, jaj, ez hogy lehet…már nem szeret, lásd Barna, rólunk megfeledkezett, ó, jaj, hogy fáj az emlékezet! DÓZSA A szívem dermedt, mint a jég, tán megfagyott, és mégis szenved! Borzalmas álom! Mért nem ébredek? Bosszút kell állnom, nyugtot nem lelek, míg fáj az emlékezet! BARNA Gyémántról, gyöngyről szónokolt, anyjáról még egy szót sem szólt, rég ismerem, nem érthetem! Lásd vélem még kezet se fog, ez hogy lehet? Jöjj, lányka, jöjj, majd Barna elvezet, lásd, Dózsa néked végképp elveszett! 4. Szám. I. Finale FÉRFIKAR Isten segíts! harcolj velünk! szent hitünkért küzd fegyverünk, a vértünkön a szent kereszt jele így nem foghat rajt a pogány fegyvere. Isten óvja drága nemzetünk a poklokkal se győz ellenünk! Istennek szent anyja, hazánk pátrónája, zászlóinkon ragyog képed, győzelemre vezesd néped; vagy földi sorsunk legyen dicső halál, testünk a harcban porba hull, de lelkünk az égbe száll! DÓZSA Isten, annyit emlegetünk, ám olykor mind-mind elfeledünk, lelkem vad indulatja oly sötét oszlasd el átkot szülő éjjelét! Istennek szent Anyja, hazánk patrónája, éljen bennem tiszta képed, gonosz dühöm ha újra, éled űzd el a rémet, mely pusztulás, halál, amelytől minden porba hull és lángban, vérben áll RÓZSA Isten segíts, Te légy velünk; másképp mit ér az életünk, hisz fölöttünk az égbolt oly sötét, oszlasd szét a sorsnak gyászos éjjelét, s te égi Szűzanyám, ki tűrted fájó szenvedésed, most el ne hagyj, esdve kérlek! Hadd jöjjön végre a megváltó halál, és enyhítsd szörnyű kínom még végre rám talál; míg élek, áldom drága képed hallgass meg, esdve kérlek! DÓZSA [előbbivel[ Oszlasd szét a sorsom gyászos éjjelét, s te égi Szűzanyám így óvjon engem tiszta képed, míg vad dühöm visszatérhet! Ha rám törnek vad szenvedélyek, így óvjon angyali képed! BARNA [előbbiekkel] Istennek szent Anyja, hazánk patrónája, te szánd meg ezt az árva népet, tekints le rá, kérve kérlek! te szánd meg ezt az árva népet, tekints le rá, kérve kérlek! És áldlak én, amíg élek! DÓZSA Jó földanyám, én áldott szép hazám, lépteimmel szíved együtt dobban tán, el ne jöjjön ó az átkos óra, mikor drága földeden csak vér és jaj terem! Ez óra el ne jöjjön soha, óvj minket Isten angyala! BARNA Istennek szent anyja, hazánk patrónája, te szánd meg ezt az árva népet oszlasd szét napunk gyászos éjjelét, te égi szűzanyám … nyújthatsz még csöpp reményt éltünk alkonyán, én égi szűzanyám, most nézz le rám! DÓZSA [előbbivel] Istennek szent anyja, hazánk patrónája, el ne hagyj! Oszlasd szét napunk gyászos éjjelét, te égi szűzanyám… el ne hagyj, és tekints kegyes szemmel rám, én égi szűzanyám, most nézz le rám! RÓZSA [előbbiekkel] Istennek angyala oszlasd szét napunk gyászos éjjelét, te égi szűzanyám … Szálljon végre le rám a megváltó halál, én égi szűzanyám most nézz le rám! KAR [előbbiekkel] Ó Istennek szent anyja, hazánk patrónája, zászlóinkon ragyog képed, győzelemre vezesd néped, vagy földi sorsunk legyen dicső halál, testünk a harcban porba hull, de lelkünk az égbe száll! II. felvonás [No.5.] [Fogadóterem a királyi palotában] KAR Mennyi tréfa, mennyi játék, jó mulatság szép ajándék László király nevenapján csak egy kérdés marad nyitva, Dózsa Györgyöt minek hívta? Be kár, hogy nincs orrán vaskarika, be kár, ebből lesz még nagy galiba hahaha Mennyi tréfa stb. BORNEMISSZA Kard van kezében. bosszú szívében, vigyázzatok, mert pórul jártok, e honnak Dózsa György áldás, vagy átok! FÉRFIKAR Azt meg kell adni, jól beszél! Zápolya jő FÉRFIKAR Vajda! halljuk, mit mond jó királyunk? Mikor Dózsa Györgyre nézett, miért lett hófehér, mint ki szörnyen fél? ZÁPOLYA Néhány semmiségről szólott, hogy nincs jól a gyomra, a csizmája nyomja, fogy a pénze, ha ez így megy, nem lesz cselédsége,hahaha. BASSZUSOK El ne higgy egy szót belőle!, TENOROK Dehogy hinnék! Dózsa rangját biztos számon kérte tőle, vagy régi jó szokás szerint, tán a lányát kérte megint. BASSZUSOK Alig hiszem, most a vajda épp a Csáki lányt imádja. BORNEMISSZA Urak! Ezt hagyjuk! Hogy megszóljuk egymást, az se szép, de tiszteljük a hölgyek hírnevét! Mert megfizet az, ki hölgyet sérteget! FÉRFIKAR A Csáki Laurát ő is imádja, Zápolyának legfőbb vetélytársa! KAR Mennyi tréfa, mennyi játék, jó mulatság szép ajándék László király nevenapján csak egy kérdés marad nyitva: Dózsa Györgyöt minek hívta! hahaha No. 6. ZÁPOLYA Helyet urak, helyet, király urunk jő, új nemesét bemutatja neked! RÁNKI Dehogy! poétát fogtak valahol, s a vendégeknek ő dalol… KIRÁLY Fiam, babérból van koronád? LAURA Mivel országában ő is király. KIRÁLY Király? Úgy szívből sajnálom szegényt, ha hozzá se hívek jobbágyai. LAURA A költő jobbágyai a szellemek. KIRÁLY Az meglehet… de szellem nálunk nincs… és miről fog majd szólni éneked, Virgil, Ovid vagy Flaccus mestered? LAURA Nem fogsz csalódni, ha őrá hagyod, úgy tud dalolni. mint az angyalok. KÖLTŐ Négy vége van a világnak, négy ellene a hazának. Egyik kívül egyik belül, ha egy pihen, másik kerül. Haj! törnek rá minden felül! Az egyik itt lapul délre, a másik északon néz be, jobbról harmadik is zavarog, negyedik jaj itt benn, acsarog! Haj! ez a legcsúnyább dolog! Egyiket majd csak leverjük, másikat visszatereljük, harmadik szólni se merne, hogyha negyedik nem lenne, haj! talán minden más lenne! Rossz ellenség török, tatár, ez is, az is erős ma már, mégsem ezek győznek le, én mondom neked, önnön fegyvered, haj, ami téged tönkre tehet! FÉRFIKAR Ilyen dalt, mondd, ki kért, ez már minket sért, a legfőbb ellenség még tán én lennék? LAURA A dal nem tetszett néktek; tán van másik ének, mi tetszenék nekik? KIRÁLY Dicső múltunk dalát zengheted itt! KÖLTŐ Ó Régi dal, régi dal, régi dicsőségről, árad ránk a nap sugára rózsaszínű égről. Világverő Mátyás sírján míg friss virág zöldül, ám a dicsfény régen eltűnt már a magyar földről. Fényben úszott az úri népség, csuda jól élt a szolga, annak is, ki szántott, vetett rendbe ment a dolga, volt igazság a szegénynek, volt diadal a hősnek, gyönge itt lelt oltalmazást, harc járt az erősnek. Örömmel tért be jó barát, vendéglátó házba, reszketett ádáz ellenség fegyverünket látva. Tudós urak nagy tudományát sok arannyal fizették, magyar nemzet felvirulását a világnak hirdették. Merre nap jár, merre hír jár három tenger partnál, délcegebb nép, boldogabb nép nem volt a magyarnál. Világverő Mátyás sírján még friss virág zöldül, hát a dicsfény hová tűnt el így a magyar földrül, hová bújt el nap sugára baljós, gyászos égről? Régi dal, régi dal, régi dicsőségről! A dalnak vége van, király, sokáig élj, sokáig élj, még boldogan! sokáig élj sokáig élj, élj boldogan! KIRÁLY Sokáig, és hozzá boldogan!? Bolond költő, nem tudod, mit kívánsz!? Vendégeim, most visszavonulok, ám arra kérlek ti mulassatok kedvetek szerint, engem már korom mérsékletre int. Fegyvertánc. Einlage. ZÁPOLYA Ma tréfás kedved van szép úri hölgy! LAURA Tán ez se nyerte el tetszésedet; hát ennyit ér a dal s a tánc neked; ha nem magasztal sérti a füled! Csak én pirultam hallván énekét, s így táncba láttam ország szégyenét! Hazánk minden ajtaját dühös ellen zörgeti, minden végen gúnydal hangzik át, mely a szégyent hirdeti! Hol jártok hadvezéreink, hősök sarja hol vagy, hisz a rablót és a tolvajt most kell elkergetnünk! Jaj a honnak minden ajtaját dühös ellen zörgeti, minden végen gúnydal hangzik át, mely a szégyent hirdeti! Hol, merre vagy magyar nemes, hol? hol? Itt van ő szép palotákban vígan lakva, táncot járva, kardja fényes, gyémánt rajta, kár, hogy bévül rozsda marta! Haj! addig ott egy férfi áll merészen, bús hazánk címerével kezében harci sorba szedve rongy hadát ő a pogánnyal kezd döntő csatát Véle harcol népünk legjava, ő ez árva hon hős bajnoka, ez Dózsa! LAURA, UDVARHÖLGY, NŐI KAR Rákoson egy férfi áll merészen, bús hazánk címerével kezében harci sorba szedve rongy hadát ő a pogánnyal kezd döntő csatát Véle harcol népünk legjava, ő ez árva hon hős bajnoka. BORNEMISSZA, ZÁPOLYA, FÉRFIKAR De ezt már nem hagyom! LAURA, UDVARHÖLGY, NŐI KAR Így van ez, így bizony! BORNEMISSZA, ZÁPOLYA, FÉRFIKAR De ezt már nem hagyom, nem, nem! LAURA, UDVARHÖLGY, NŐI KAR Így van ez, így bizony, hisz főúr nincs vele, és ez már mondhatom, az ország szégyene! A költő hangja búsra vált, nem úgy mint hajdanában, mert hősre köztünk nem talált, csak Dózsa táborában. Fel dáridóra, ti honnak nagyjai! Víg zene szóra be pompás mulatni! Fel! Ám ha táncot áhít begyetek, csak járjátok magatok, mert táncot ropni veletek itt egyik lány sem fog! BORNEMISSZA, ZÁPOLYA, FÉRFIKAR Ne tűrjük ezt! Tüzelni kezd, de rajta veszt! De ezt már nem hagyom, még kardot hordozunk! És ha kedvünk támad, mi bátran harcolunk, ha Dózsa oly nagy hadvezér, mért hősködjön hiába, majd megnézzük, hogy mennyit ér, fel Dózsa táborába! Üssünk a pórra, és akkor láthatod, víg zeneszóra, ha megtáncoltatod! Ott Rákoson , ott Rákoson a hős sereg, ha szétvered, mily medvetáncot rop, milyen szép medvetáncot rop! LAURA, UDVARHÖLGY, NŐI KAR Jaj! II. felvonás 2. kép Bevezetés No. 8 AMBRUS Oh, nagy Isten, halld imánkat: áldd meg gyarló fegyverünket, óvjad édes szép hazánkat, el ne hagyj a bajban minket! AMBRUS, KAR Oh, nagy Isten stb. AMBRUS Ima után dologra gyorsan, most rendezem a tábort! Figyeljük meg, hogy ki-ki sorban hol üsse fel a sátort. Ott, balra a mészárosok. majd mögöttük a cserzők. Leghátul a vargák. 3 SZÓLÓ TENOR Leghátul a vargák!? ez már sok! 3 SZÓLÓ BASSZUS Legelöl a mészárosok, de mért? ha kérdeznünk szabad? AMBRUS Most ez a dolgok rendje, módja. 3-3 SZÓLÓ Hogy hinném el csak szíre-szóra? AMBRUS A bőrt is előbb a mészáros fogja, csak aztán csaphat rá a tímár marka, és utolsónak jut hozzá a varga! Éppen így a természet, mi úgy kívánja, hogy a szabóság középen legyen, mert nemzetünket, hogyha jól ruházza, úgy róla ismer ránk az idegen… Nélkülük a nemzet nem egyéb, mint darócban járó csőcselék! FÉRFIKAR na bizony, ez aztán bölcs beszéd, BARNA Hát a parasztok hol maradjanak? AMBRUS Imitt, amott, ahol lehet, ki itt, ki ott talál helyet, mert nem parancsol itt senki, azaz parancsol mindenki! Nincs többé urunk! Eképp mi mind urak vagyunk! Egyenlőség a jelszavunk! FÉRFIKAR És osztozás, egyenlő osztozás! AMBRUS Ez így lesz, nem vitás! Úr lesz mindenki! Eztán nem lesz szabó, nem lesz varga, az ki mentét, vagy csizmát akarna, jó lesz, hogyha önmagának varrja! Én a Drugeth jószágát foglalom! BAGOS Ohó! azon majd én is osztozom! FÉRFIKAR Hohó, mi mind osztozunk! No jó, no jó! S ha kend, mit szerzett, aztán hirtelen mind elveszti, akkor hogy leszen? AMBRUS Majd akkor újra osztozunk… FÉRFIKAR Még hányszor osztozunk? BARNA Lassan, barátom, mondd, velünk mi lesz? AMBRUS (csúfondárosan) Barátom? Jó hogy látom… te ki vagy? BARNA Ember, miként te… van lábam, kezem, megérzi, akire ezt ráteszem… AMBRUS Paraszt vagy, vad paraszt, mit kötsz belém? Vigyázz, ha e rőföt kirántom én, szabok neked vele olyan mentét, belekékülsz, mire észrevennéd! BARNA Magad mondtad, hogy egyenlők vagyunk, és minden földi jóban osztozunk. Te vedd a Drugeth várát birtokodba, én meg hadd üljek be a sátorodba! AMBRUS Hát azt ne tedd, te vadbarom, mert képed csipkésre szabom! BARNA Akkor e lánynak add oda, ő Dózsa György menyasszonya! AMBRUS … mit beszélsz!? FÉRFIKAR Ez Dózsa György menyasszonya, BARNA Abbiza!... FÉRFIKAR azt mondom hadnagy, sátrad add oda! AMBRUS Az más, az más, a kisasszonynak jár a tisztelet, s mert nincsen kesztyűm, nem nyújtok kezet. Itt van sátram, vedd át; a menyasszonyruhát, kérlek, ne bízd más kontárra, neked csak egy mosoly az ára… Mi azért jó barátok nem vagyunk, hátrább paraszt! BARNA Vitéz, ne tréfálj, mert ha én a kezem rád teszem… Ruhád bévül foltos leszen! AMBRUS Bagos, ez minket sérteget! Hallottad, hogyan kérkedett? Hogy mersz szájalni idegen, mikor mészáros van jelen?! BARNA Pár szilaj bikával megbirkóztam már, ő csak ökörrel, ha jól kikötve vár… AMBRUS Bagos, ezt ne tűrd! BAGOS Hol a taglóm? Megállj, paraszt! BASSZUSOK (parasztok) Hallodd, ez hogy sérteget? TENOROK (kézművesek, iparosok) Akkor az mért kérkedett? BASSZUSOK Verd a szájas civiseket! TENOROK Várj csak, ezt még megfizeted! BASSZUSOK Megmutatjuk, hol a helyed! TENOROK Tartsd a szád, mert odaverek! FÉRFIKAR Üssed pajtás, nem az apád! Öklöd járjon, ne csak a szád! Üssed, verjed, üssed, verjed, vágjad! LŐRINC Megálljatok! Istentől elrugaszkodott nép! Látjátok e botot? meg se mukkanjatok! KAR Halljátok a papot, és látjátok a botot, meg se mukkanjatok LŐRINC Katedrámat hozzátok el! Úgy látom, ismét beszélni kell! Hallgassátok! Ki állni nem szeret, leülhet, te ott meg tartsd a szádat, nem hallod, tartsd a szádat, mert mindjárt képen váglak! Úgy fejetekhez csapom ezt a Bibliát, hogy szemetek szikrázva csillagokat lát! FÉRFIKAR Még úgy fejünkhöz csapja azt a Bibliát, hogy a szemünk szikrázva csillagokat lát! LŐRINC Megmondtam már, hogy csöndbe’ légy! Paraszt, le a kalappal! Csönd! Csitt! mit mond az írás? Éjjel-nappal harcolni kell nekünk a legfőbb ellenségünk ellen! Itt írva áll: harcolni kell! Tehát a háború szükséges dolog! De hát mi is légyen az a háború, ezt kérdezed te birka?! A háború lakodalom, ahol nem az mulat, aki táncol, hanem aki húzza, ahol nem az búsul, aki tölti, hanem aki issza! FÉRFIKAR Értjük, tovább! LŐRINC A konyhán egy egy város lánggal ég, gombóc a golyó, ágyú a fazék! Azt mondod, nekünk nincs is ágyúnk? De minek nekünk ágyú, hisz’ ha elsütik, üres! Érted-é, füles! De a bot mindig töltve van, igaz? Pimasz! Ha nem hiszed, a hátadon majd megtudod, ha rárakom! FÉRFIKAR Ha nem hiszed, a hátadon majd megtudod, ha rárakom! LŐRINC A bot, a bot, az a mi fegyverünk! FÉRFIKAR A bot, a bot a mi fegyverünk! LŐRINC Úgy van. FÉRFIKAR És reszket majd, akit elverünk! LŐRINC Úgy van! De itt a nagy kérdés: mégis, ki van ellenünk?! BAGOS Az ördög. LŐRINC Nos, hogy kell mondanunk? az „ördög”… FÉRFIKAR Az ördög a mi ellenünk, őrizz meg tőle, Istenünk! LŐRINC Jól van! Csakhogy, azt bottal el nem érheted, csak nyomát ütheted! De van még itt nekünk egy másik ellenünk: AMBRUS A török! LŐRINC Jó, de mit kell rá mondani?! Birkák, hát senki nem felel? FÉRFIKAR A török a mi ellenünk, legyőzi bátor fegyverünk! LŐRINC A török is messze kószál… bottal nem érjük el!… Hát vérszopónk és legfőbb ellenünk! AMBRUS, BAGOS Az úri rend! FÉRFIKAR Az úri rend fő ellenünk, Azt jól eléri fegyverünk, Csatára! Csatára! Zápolya! ZÁPOLYA Te azt mondod, hogy vérszopók vagyunk, kiket megölni istenes dolog?! Pusztulj le onnan, te szájas bolond, és többé ne lássalak Rákoson, mert szíjat hasít korbácsom a hátadon! BASSZUSOK Hogyan?! Minket ijeszt? ugyan, eltűrjük ezt? TENOROK Nem tűrjük ezt! ZÁPOLYA Elhallgass, te gaz csőcselék! Rég hallom gyászos híretek! Kik egy szent jelszó ürügyén kapa mellől megszöktetek, hogy fegyvert fogjatok miránk… FÉRFIKAR Mi óvni jöttünk szép hazánk! ZÁPOLYA E tisztesség nem rátok vár! FÉRFIKAR Megáldott érsek és király! ZÁPOLYA Míg otthon békén éltetek, FÉRFIKAR Sok könnyünk hullott értetek! ZÁPOLYA hány ellent csak mi űztünk el!? FÉRFIKAR Tán munkánk szót sem érdemel? ZÁPOLYA Mindig nemesek vívtak harcot itt, FÉRFIKAR Szótlan viselénk sorsuk kínjait, ZÁPOLYA és mindig megmentettük a hazát! FÉRFIKAR míg vérünk áztatta a föld porát! ZÁPOLYA Ha most is nem széledtek szét, FÉRFIKAR Nem lenne tőlünk tisztesség! ZÁPOLYA úgy mindjárt rendet vág a kardunk! FÉRFIKAR Nekünk is viszket már a markunk! ZÁPOLYA Valóban derék egy hadsereg, sok kalandor, sok renyhe nép, kontár, vagy paraszt, itt egyre megy, mind lopnak, meg rabolva dúlnak szerteszét! Fegyvert ragadsz hát rongyos had, gaz markod képes ránk emelni kardot, kaszát?! Hogy aztán e szentelt kép alatt így pusztítsd a szegény hazát! Menj vissza kapádhoz csőcselék, és ne szítsd föl jobban haragom tüzét, mert lásd… ez éles karddal váglak szanaszét, és holtig nyomhatod a börtönöm kövét! Pórnép! Aki nem értette, most szólaljon fel! BARNA Én szólok, jó uram… ZÁPOLYA Halljam, ki vagy? BARNA Paraszt, meg csőcselék – mint mondani tetszett, ki számot szaporít, és nem főember itt. Harcol honért, hitért.. meghal, nem sokat ért… de nem várt semmi bért… ZÁPOLYA Szolgám vagy nyomorult, úgy szöktél meg, hogy elvittél egy lányt, de meglakolsz, mert vasra verve elvitetlek innét! A cselédek, kik titkon szöktek el, levágott orral térnek vissza ismét! BARNA A lányhoz ne nyúlj, amíg élek, védem őt!. ZÁPOLYA Hé!, fogd el ezt a szájas hitszegőt! FÉRFIKAR Ő szent hitünkért harcol itt, és eltörölték bűneit! ZÁPOLYA Fogjátok el, parancsolom! FÉRFIKAR Az úri rend fő ellenünk, azt jól eléri fegyverünk! Csatára! csatára! No. 9. Jelenet és III. Finálé DÓZSA Megálljatok! ZÁPOLYA Mi az? Ki hívott? DÓZSA Másképpen szólj, ha uraddal beszélsz! ZÁPOLYA Uram, nekem? DÓZSA E tábor birtokom, ki benne jár, az én alatttvalóm! Te itt mit keresel? KAR Éljen Dózsa György, éljen! ZÁPOLYA Csak azt a szolgát, s egy pórleányt, kit ott a sátor mélye rejt – őt visszük el! DÓZSA Ki e helyen más szóra moccan, mint az enyémre, önnön sírjába lép! ZÁPOLYA Ki tett e földön úrrá? DÓZSA Akié e föld: az Isten!... ZÁPOLYA Épp Isten tiltja néked ezt a hangot! DÓZSA Isten nevében kaptam királyomtól erre rangot! ZÁPOLYA Ó szegény bolond, nem láttad át e szép komédiát? DÓZSA Békének áldott angyala, oltsd el vad lángomat, enyhítsd e fájó tőrdöfést, hűtsd forró lázamat! Jó, ha mindez csak komédia, legyek népem egyszerű fia. De mellemen a kereszt olyan jel, mit mindenáron tisztelni kell! ZÁPOLYA Szégyene az, hogy ott függ kebleden, mindjárt a porba lesz méltóbb helyen! (letépi) DÓZSA Hagyjatok el hát jó angyalok; Gyalázat! FÉRFIKAR Csatára! RÓZSA Magas ég, mért e vad csatazaj? BARNA Itt vagyok, nincsen semmi baj! RÓZSA De mondd, kik háborúznak ott? BARNA Húnyd be szemed, légy csak nyugodt! RÓZSA Nem Dózsa hangja keltett fel? BARNA Nem Dózsa volt, egy szélvihar száguldott el… RÓZSA Úgy félek, hogy vesztébe rohan! BARNA Elfogta őt vad, gyilkos indulat, átok és jajszó, mi nyomában marad! RÓZSA Irgalmas ég, hát milyen élet ez, jajnak és bajnak vége sose lesz? FÉRFIKAR Győzelem, Dózsa éljen! RÓZSA György! BARNA Dózsa! DÓZSA Még megtaláltam őt! BARNA Te fegyver nélkül harcolsz? DÓZSA Arcába vágtam öklömet! BARNA Kard nélkül vívni hogy lehet? DÓZSA Nem kell kard, amint látod! RÓZSA György, békülj, arcodra nézni rettenet! DÓZSA Így, puszta kézzel mily jól esett! RÓZSA Kérlek csitulj, lágyítsd szívedet… DÓZSA Üszök, halál! Nekik sírt ássatok! Minden folyónál mélyet és nagyot! RÓZSA Úgy félek, – itt e percben meghalok, – őrizzetek meg égi angyalok!... DÓZSA, KAR , SZÓLÓK És mind e sírt Dózsa hű serege levágott hullákkal színig tölti be. Dőljön össze minden, ami volt! RÓZSA [előbbiekkel] Merre űzi őt a vak bosszú dühe? Isten anyja, kérlek, légy most ővele! Átkozni fogja élő és a holt! KAR, SZÓLÓK Fel Dózsa György, vezess a harcba, bosszút áll a nép! Hadd sújtsa most gyász és vér minden gyalázatér’ a nagyúri fajt! RÓZSA [előbbiekkel] Hát nincsen bennük egy csöppnyi irgalom, ez már a vég! KAR, SZÓLÓK Üsd vágd, ne kíméld, csak halálra ítéld, sok jajszóért kínért, Mind vesszenek, kardunk megfizet, bántást, éhséget, bajt! RÓZSA Hagyjátok abba! DÓZSA Előre hát bátor nép, lángban áll már az ég, kardunk diadalt arat! RÓZSA Csak tudnám mit tegyek!? DÓZSA Senkit se szánunk, egy percet se várunk és bosszút állunk, nincs irgalom! Oly sok bűn, bántalom büntetlen nem marad! DÓZSA, KAR, SZÓLÓK Fel hát, bátor nép, lángban áll már az ég, vért áhít a szív! Senkit se szánunk, egy percet se várunk, most mind bosszút állunk! Nincs irgalom, oly sok bűn, bántalom harcba hív! RÓZSA [előbbiekkel] Nézz rám Istenem és választ e szörnyű bajban, e gyászos órán el ne hagyj! DÓZSA, KAR, SZÓLÓK Irtsuk ki hát a gőgös fajt! Üsd és vágd, csak meg ne szánd, bosszút állva rajt! Csatára fel! Pusztítsd hát az írmagját, semmi mást nem érdemel! Csatára, csatára! RÓZSA [előbbiekkel] E szörnyű bajban – kérlek, el ne hagyj, ó, el ne hagyj! Istennek anyja, Szűz Máriám, látva sorsomat – tanácsot adj… tanácsot adj! III. felvonás No. 10. KAR Nézz a tenyerembe, vágj a kenyerembe, boszorka néne. Sorsom hogyan írták, ha tudod a titkát te mondd ki végre. Te kiveted a kártyán, hogy mi az ami vár rám. Csillagomat nézd meg, mit rejt a végzet. Ha tetszik, amit hallok, úgy tarthatod a markod! Nézz a tenyerembe, vágj a kenyerembe, boszorka néne. Beszélsz-e végre, sorsom hogyan írták, te tudod a titkát. Boszorka néne, jósolj már az égre! JÓSNŐ Effajta népre a sorsnak mi gondja? Magasra vágytatok, vigyázzatok: nem hiába ültetek ily magas lóra, itt a síkon legnagyobb az akasztófa…! KAR Ej, ez a jóslat nem valami jó, mondj nekünk szebbet, pokolra való! JÓSNŐ Bármit ígérsz, úgy se mondok többet róla, itt a síkon legnagyobb az akasztófa! KAR Hallgass! BARNA Jó néném mondj egy jó szót énnekem, s e lánynak is, ki testvérem JÓSNŐ Jó szóért jó szót, zokon mégse vedd… Ez a lányka neked nem a testvéred! BARNA Hogy lehet? JÓSNŐ Ha nem jársz szemlesütve, elárul a lélek tükre! Te egy lányt szeretsz, ki téged nem szeret… Te egy férfit szeretsz, de ő már mást szeret! „Vőlegény” leszel, de új a mátka,… S ő egy másik vőlegény arája… … És mégis, mind a kettő békét lel, békét nemsokára! BARNA Üres szó! RÓZSA Te csak gúnyolsz JÓSNŐ Kétségbe ne merd vonni jóslatom, mert azt a sors könyvéből olvasom. Föltárva mélységes titkát néked, amelyről nem is kéne szólanom! Mit már a sorsod egyszer rádszabott, kínlódást, boldogságot, bánatot – azt elkerülni nem fogod! Hát jegyezd meg inkább mindazt, amit mondok, örülj, hogy jövőd titkár láthatod, és bárha elkerülni nincsen módod, legalább lélekben felkészülhetsz rá, úgy ám! Mi téged a nagy úton vár… FÉRFIKAR Dózsa György! JÓSNŐ Üdv, Dózsa György király! DÓZSA Király én nem vagyok! JÓSNŐ Én homlokodról olvasok… DÓZSA Hazudni szoktál, abból élsz! JÓSNŐ Ez egyszer tévesen ítélsz! Nyújtsd jobbkezed... DÓZSA Mit rejt e kéz, ha mindent látsz? JÓSNŐ Szalag búvik benne… DÓZSA Úgy van! És a színe? JÓSNŐ Mint a vér, veres!... DÓZSA Te ördögökkel cimborálsz! RÓZSA Az égre! Ez a szalag mit jelent? JÓSNŐ Láttam, hogy egy fogoly nő kilépett sátorából, s e veres szalag tán a földre hullt hajából… RÓZSA Ó, Barna, e szalag úgy fáj nekem! JÓSNŐ Tudd meg hát, jó Dózsa György, téged vár a fényes trón, és a homlokodra felteszik díszes koronád! Csak attól rettenj vissza, aki a bort nem issza!... DÓZSA Trón és korona… Mondd, hogy fizessem meg szép jóslatod? JÓSNŐ Add nekem érte azt a szalagot! DÓZSA Ezt pedig semmi áron meg nem kapod, egy kád ezüstöt inkább megadhatok! JÓSNŐ A koronát, s a trónt is ingyen kapod, ingyért mondtam én is a „szép” jóslatot!... BARNA, FÉRFIKAR Dózsára vár tehát a királyi trón! Hogy örvend majd táborunk e jóslaton! Lerázunk végre minden gyűlölt igát, te átkozott úri nép, halál reád, halál reád! RÓZSA [előbbiekkel] Nagy Isten, arra kérlek, halld meg ezt a forró imát! Adj már a kínjaimra, adj már halált! LŐRINC A nép zúg, újra vért kíván! Ítéld el az új rabokat! DÓZSA Elég a vérontásból már! Hagyjatok most!... LŐRINC Úgy látom, lágyul már a kő… BARNA Nem tudod tán, hogy egy szép szemsugár hány sziklaszívet megolvasztott már! LŐRINC Kiről beszélsz?! BARNA Épp amott jő… DÓZSA Úgy várom ezt a nőt, hogy szinte reszketek. Bár láncra vertem őt, ím rabja én leszek! Ó mily gyönyör lesz remegni látnom, s könnyeit szánva majd megbocsátnom… Kérettelek… LAURA Nem! Szolgád kényszerített! DÓZSA Szólíts nevemen… LAURA Feledni szoktam azt, kit gyűlölök. DÓZSA Tehát gyűlölsz?... LAURA Feledtelek… DÓZSA Véres kézzel írtam én örökre rettegő szívekbe Dózsa nevét, várak büszke tornyát porbadöntve, tönkrezúzva zászlósok seregét, eltiprom a gőgös úri népet, ki a szegény ellen annyit vétett! LAURA Bűneinkért sújt az Isten karja, s e bősz had itt az ő kihúzott kardja! DÓZSA Tudd meg, hogy a kard is sír a vértől, hallanod kéne sötét jajszavát… Úgy, miként ha áldás hull az égből, látnod kéne abban könnyeink sűrű záporát. LAURA Mért nékem mondod ezt? DÓZSA Ha angyal kérne kardomtól kegyet, magába szállna. Ha oly nap sütne rá, mint szép szemed, talán megállna… LAURA Késve támad benned már e jóság, bárki bántott meg, bármi szégyen ért, tőled várta védelmét az ország, s te hazát dúlva ontasz honfivért! Mit sem ér, ha jajgat véres kardod, míg mások jajszavát nem hallod! DÓZSA Meghallottam jajszavát a népnek, mot a gőgös várak értük égnek… LAURA Régi bajt így megtetézni rosszabb, kard a sebre nem hoz gyógyulást! Azt hiszed tán igazságot oszthat, ám a vér csak vért szül, meg pusztulást! Nem válaszolsz? Hát jó! Ki most előtted áll, nem gyáva nő, Öld meg, büntesd hát, mert téged szégyen ért, könnyet ne várj, nem retteg ő bosszút állhatsz mindenért! Ki most előtted áll, nem cifra báb, nem hull térdre itt, mert téged meg se lát. Bűnhődni fog, ha bűnhődni kell, te mégse hatsz rá semmivel!... DÓZSA Vigyázz, megbánod még sértő szavad, ha látod a végzet hogy sújt rád, De bárhogy vádold akkor önmagad, már nem használ a könny, se hő imád! LAURA Ah! Ki most előtted áll, csak áldozat, Ne várj, töltsd ki rajta ádáz bosszúdat, Elég a szó - ki halálra szánt, Legyőzte már lásd legyőzte már önmagát! DÓZSA [előbbivel] Eszedbe jusson sok bántó szavad, Megállj, mért hívod ki ádáz bosszúmat? Elég a szó – ki halálra szánt, hadd nyerje el már, amit kívánt, úgy kívánt! DÓZSA Verjétek a dobot! Ez hát az óra, a főurak fölött ítélkezik Dózsa! Énellenem sokat vétettetek, és ártottatok a népnek, ám legtöbbet hazának. Amit hazám ellen vétettetek, az számon kérik késő századok. Amit a nép ellen vétettetek, az örök Bíró számonkéri ott!... Azért, mit ellenem vétettetek, Dózsa György kegyelmet ád, Isten nevében elbocsát! LAURA Oh! György!… DÓZSA Köszönd az úrnak az égbe fenn, hogy lágyított kőszívemen… FÉRFIKAR (parasztok) Dózsa György kegyelmet ád, minden foglyot elbocsát! BARNA Vigyázz! A tőrt bocsátod útnak! DÓZSA Mondjatok esküt ünnepélyesen: Többé nem fogtok fegyvert ellenem! RÁNKI, FÉRFIKAR (Urak) Nem fogunk, esküszünk! BORNEMISSZA Én megteszem! DÓZSA Te? BORNEMISSZA Nem mondok esküt, gyáva nem vagyok! Ameddig élek, újra harcolok! Oly szörnyű átok vagy hazámon, míg élsz, a harcot holtig állom! Akármi várjon, csöppet se bánom! Törjön bár a poklok kínja rám, minden csepp vérem érted ontom, szép hazám! LAURA Milyen hős! DÓZSA Küzdhetsz, le nem győzöl soha, mehetsz hát bárhova!... BARNA Vigyázz, Dózsa! DÓZSA Ember úgyse győzhet ellenem… „Csak attól rettenj vissza, Aki a bort nem issza!”… Nincs-e köztük? Lőrinc! Hozz bort! Urak, emlékül csak még egy búcsúpohár! (Mért nem iszik most, mire vár?) (Ej, bolond az, ki jóslatokra ad!) És most váljunk el barátilag! A harcmezőn, hol a a föld véred issza: milyen néven hívjalak? BORNEMISSZA Nevem Bornemissza…. DÓZSA (Bolond, ki jóslatokban hisz!) Most indulj, merre a lábad visz, ne fordulj vissza! BORNEMISSZA Te megbocsájtasz ellenednek, ez szép vonása jellemednek. Tetézd meg azzal e napon, bocsásd e hölgyet szabadon… DÓZSA Mért, ki e hölgy neked? BORNEMISSZA Annyit mondhatok tán, hogy jó barátném… DÓZSA Nekem rabnőm, kit el nem engedek! A többi elmehet! No. 14. LŐRINC Mi volt ez? AMBRUS Mi volt ez? TENOROK Miért tette ezt? BASSZUSOK Miért tette ezt? LÓRINC, AMBRUS Pedig tán ez veszte lesz… FÉRFIKAR Vagy elpártolna tőlünk?! LŐRINC, AMBRUS Sújtson le tőrünk, hogyha áruló! FÉRFIKAR Rámenne bőrünk, úgy se lenne jó! BARNA Csöndet, csak halkan! TENOROK Csöndet! BASSZUSOK Csöndet! FÉRFIKAR Hallgatás! BARNA Mert amit mondok, még nem tudja más. Nem árulás volt az, mit Dózsa tett! Ő a mi szívünk és fejünk, csupán gonosz bűbáj rontotta meg ! Ám azon győzhet fegyverünk! BASSZUSOK De hogy? TENOROK De hogy? BARNA Dózsát megrontotta a szerelem, egy átkozott rabnő odabenn… Én őrzöm sátrát… és még ez éjjelen bűvös varázsát megtörhetem!... FÉRFIKAR Leszáll az alkony… leszáll az éj, és vészmadár ül az ágra… Hol síri hangon… halált kiált az éjszakába! Csak Dózsa meg ne hallja, mert bosszúálló karja ránk csap, ha fölfedte a bűnt! És mindenkit poklokra küld! LAURA Ki vagy, te árny? RÓZSA Egy árva lány… LAURA És mi kell? RÓZSA Egy jó szó, s egy bátor tett. LAURA Egy rabnő mit tehet? RÓZSA Sokat meglehet… Gazdag voltam, volt egy drága kincsem, koldus lettem, oly szegény vagyok, életemnek már reménye sincsen, tán az ég is végképp elhagyott, Óh! tiéd e kincs, tagadni kár, érzem, ott van nálad. Add vissza őt, tenálad, lám, semmi fénye, hisz csak találtad… LAURA Mi az? Miről beszélsz? RÓZSA Csak Dózsa Györgyről szól gyászos, bús énekem, kit elraboltál tőlem, hogy tiéd legyen! LAURA Így hát tehát te voltál Dózsa György menyasszonya? RÓZSA Nem! Mert én még most is az vagyok, a gyűrűjét itt hordom, s az égre küldött esküszót, míg élek, föl nem oldom. Vélem együtt sírba száll, hisz szívem úgyis arra vár, hogy jöjjön már a bús halál, megszánva sorsom!... Meghalok én – jól van; – ha Dózsa kér – mert az élet nélküle mit sem ér! Lásd, téged úgyse boldogíthat, bárha engem eltiporhat vérig sérthet, azt se bánom, mindörökre áldom! LAURA Mit tegyek érted, áruld el nekem? RÓZSA Távozz el innen! LAURA Távozzak innen? Hogyan, kedvesem? RÓZSA A sátramon át! Épp mögöttünk áll! Onnan már könnyen a szabadba jutsz. Vedd fel ruhám, fejed kendőmbe rejtsd! Ha kérdezik: Rózsának hívnak, a jelszó: „Dózsa népe győz az urakon!” Így minden őrön könnyen juthatsz át! Oh. Hogyha Dózsa erre kószál, hadd találjon itt engem itt, engedd végre hallanom már édes szerelmi esküit, jó lesz hallanom édes esküit! LAURA Hogyha Dózsa erre jönne, holtan lelne engem itt, vagy megvetéssel hallanám, mi téged boldogít!... Hálám fogadd jó tettedért. RÓZSA Mást várok tőled mindezért! Hogyha Dózsa jutna bajba, tedd meg, amit én most veled, kérlek te is segíts rajta, csupán ezt ígérd meg! LAURA Úgy teszek majd, ahogy kéred! BAGOS Mi a jelszó? LAURA Dózsa népe győz az urakon… RÓZSA Sikerült. Ég adj erőt! Tudnám, miért félek, szívem mért oly nehéz? Tán érzi már, hogy künn a gyilkos szúrni kész? Fáj majd a seb, de kínom szerteszáll, ha jól talál… Csak jönne már, csak jönne már, e szív csak erre vár! Hogy fájna néki az, ha őt ölnék meg itt, kit úgy imád, kit úgy szeret! Engem tán – mint holtat – könnyebb szívvel elsirat, és eltemet! Drága gyűrűm, tebenned láttam a boldog élet zálogát… Maradj nálam, és oszd meg vélem az örök béke szent honát! Ott túl hű lesz jegyesem, ott nem fáj, hogy szeretem, mert ott újból egyesít soha le nem múló szerelem! Ott nem fáj hogy szeretem, s ha eljő szép jegyesem, ott majd újból egyesít soha el nem múló szerelem! Odafenn minden bú tovaszáll, szívünk már sose fáj, kedvesed csak terád vár, örökre vár. Ott. hol a bánat tovaszáll, ott hol a szívünk sose fáj, csak téged vár! Jaj, ez a gyilkos!... nem, talán mégsem… Ó, csak az a vas ne volna oly hideg!... De hátha Dózsa jön!?... ez a gyilkos lépte… Mindjárt vége van… BARNA Nem is sikolt,... átment a másvilágba szótlanul… forró vére hull kezemre… RÓZSA Ég el ne hagyj!... BARNA Sóhajtott mégis… DÓZSA A harc újból kitört, föltámadt Zápolya! Te vidd a rableányt, és rejtsd el máshova. De jaj! Ki tette ezt? BARNA Lásd a gyilkost! DÓZSA Légy átkozott! BARNA Istenem, ez Rózsa! DÓZSA Rózsám, édesem, Rózsám, szerelmem, én megfizetek bús éltedért, szörnyű sorsodért! BARNA Fájón szerettem, mégis megöltem! Isten elhagyott! Jaj, legyek átkozott!... FÉRFIKAR Most már a sorsot holtig átkozod, siratva mindig ezt a gyásznapot! DÓZSA, BARNA Nézd! Orcáján a pír nem hervad el, szeme lázban ég! Tán nem halt meg mégsem!?... adná az ég! RÓZSA Drágám, bocsáss meg Barnának velem, lásd a halál már megváltás nekem. Jegyesed immár, – ha hívod őt – többé nem felel, közelebb jöjj,… egy csókkal búcsúzz tőle el… Drágám… Isten… áldjon… DÓZSA Meghalt… BARNA Meghalt… FÉRFIKAR Nyugodjék… LŐRINC Csatára gyorsan, jön már az ellen, csatára! DÓZSA, BARNA, LŐRINC, AMBRUS, FÉRFIKAR Előre, hősök, fel a csatára, kitört a vész, készülj a halálra! Miénk az ország, ha győz a kardunk, de hogyha nem, akkor meg kell halnunk! Zeng az ének, harcra fel, üsd, hol éred, győzni kell, üsd hol éred, harcra fel! IV. felvonás DÓZSA Új kardot adjatok, kezemben összetörnek, így nem maradhatok, ha elfognak, megölnek! A, Bornemissza, lám! Vártalak, gyere hát! Pengém nincs, de küzdjünk meg legalább! E kard markolatban vad bosszúvágyam ég, e bősz indulatban ezer halál van még! Jávor alatt mátkám, réges-régen vár rám, bárcsak újra látnám!... De miért nem jön elém mégsem, mikor hallja lépteim zaját, Amott látom, túl a tarka réten kis házunkat a furcsa ködön át… Hisz ez ő, a hű leány!... Arca mért oly halovány?... RÓZSA Jaj, mióta minket elhagyál, jó napunk is messze szállt. Eljött a sötét halál, minden gyászra búra vált! DÓZSA Örömre vált, hisz itt vagyok; látom, te is élsz, a nap ragyog! De mondd mitől félsz? RÓZSA Hogy nem szeretsz!... JÓSNŐ Dózsa, Dózsa, nézz hű mátkád kebelére; jaj, hogy ömlik piros vére! DÓZSA Vére nem hull, észrevenném, az egy rózsaszál a keblén!... RÓZSA Drágám, látod, hogy én nagyon, nagyon boldog vagyok. DÓZSA … akkor mégis halott... RÓZSA mert társaim az angyalok… DÓZSA Úgy én is az égben vagyok… JÓSNŐ A földön vagy, – nézd e sok romot!... RÓZSA György, jó anyád az égbe távozott. DÓZSA Emlékszem már: küzdöttem, csatáztam, boldogabb kort kívántam hazámnak én! JÓSNŐ Boldogabbat?! Ha, ha, ha, ha… Romot! Halált! Pusztulást! DÓZSA Te nekem trónt és koronát ígértél! JÓSNŐ Emlékszem jól… DÓZSA Azt mondád:: „Hős Dózsa György, téged vár a fényes trón, és a homlokodra felteszik díszes koronád ; – csak attól rettenj vissza, aki a bort nem issza!” JÓSNŐ És Bornemissza tette rád e súlyos láncokat… és most vasraverve várhatod kínhalálodat… DÓZSA De a trónom, s koronám?! JÓSNŐ Már kész is van talán… FÉRFIKAR A trón alatt szítsátok a tüzet, hevítsd jobban koronát, ha most kihűl, nem izzik soha át! Hozzátok, hadd tegyük rá! Állítsátok fel négyszögbe a hadat, hátrább a néppel! Már jöhet a rab! JÓSNŐ Tüzes vasból lesz a trónod, izzó koronát tesznek fejedre, ezt ígérte, s teljesíti sorsod! DÓZSA Nem aljas céllal kezdtem harcot, a szegény népért fogtam kardot! Ítéljetek! Csak béke győzhet ott, hogy harcunk elbukott, Elérik majd jobb századok, jobb századok… KAR Csak béke győzhet ott, hogy harcunk elbukott, Elérik majd jobb századok, jobb századok… DÓZSA Igen! Biztos vagyok! Ezért akár meghalhatok… Utolsó jelenet DÓZSA Mi ez? Te vagy? Az ég küldött ide!? LAURA Ki engem ideküld: őrangyalod! Menekülj! Arra most még elmehetsz! DÓZSA Hogyan?! Ott áll az őr! LAURA Lefizettem az őröket! DÓZSA De mért?! Áruld el, mi vezet? LAURA Rabságom idején egy lányka volt, ki megmentette életem, és arra kért csupán, ha téged érne baj, úgy adjam vissza majd, mit ő tett énvelem! A mátkád volt e lány! DÓZSA Az égben reám! LAURA Meghalt?! DÓZSA Megölte őt a kéz, mely épp terád fente kését! LAURA Most menj! Iszonyú sors, mi téged vár! DÓZSA Nem borzaszt el semmi már!... LAURA Egy tüzes trónra ültetnek fel téged, fejedre téve izzó koronát! DÓZSA Habár a testem kínok közt eléghet, lelkem a népben élni fog tovább! LAURA Hogyan?! Maradni fogsz? DÓZSA Igen, maradok, és meghalok!... RÓZSA Meglásd, az Úr kegyelme végtelen, ha szívből bánod minden vétked, iItt vár a megváltás az égben fenn, angyalkar mond imát teérted… DÓZSA [előbbivel] Mert végtelen az Úr kegyelme. Fátylat borít vétkeimre, ha vállalom kínhalálom érte, angyalok visznek majd az égbe! NŐI KAR [előbbiekkel] Végtelen az Úr kegyelme, megbocsát, ha bánod vétked, DÓZSA De míg az izzó trónon szenvedek, rám rakják égő koronám, ó, meglátod, hogy az arcom nem remeg! Ha te csöpp szánalommal nézel majd reám, szemedből ha értem egy könny fakad, az megenyhíti kínhalálomat, LAURA [előbbivel] Jól látom én is bátor lelkedet, csak tudnám, érted mit tegyek? Szabaddá tenni most már nem lehet, betöltöd szörnyű végzeted; ó úgy szánom sorsod, hogy szívem szakad, én megsiratom kínhalálodat. FÉRFIKAR A trón alatt szítsátok a tüzet, hevítsd jobban koronát, ha most kihűl, nem izzik soha át! Hozzátok, hadd tegyük rá! Állítsátok fel négyszögbe a hadat, hátrább a néppel, már jöhet a rab! LAURA A könny pillámon ég. DÓZSA Ó nem, csak várj, a súlyos perc, a gyászos vég, az hátra még, hátra még! LAURA [előbbivel] Most már látom, bátor lelked mily erős, bár sorsod gyászos véget ér, Erősítsd lelkedet! NŐI KAR [előbbiekkel Az Úr tán megbocsátja vétkeid, csak kérd az Isten irgalmát, FÉRFIKAR [előbbiekkel] Csak szítsad a tüzet! Hevítsd jobban a koronát LAURA Az Istent arra kérem: könyörüljön rajtad mind e kínokért Csodálva nézem bátor lelkedet, fájdalmad látva én is szenvedek, és arra kérem az ég urát, hogy enyhítsen a gyötrelmek árján! DÓZSA [előbbivel] Ó, ott fönn majd boldogság és béke vár rám, De míg az izzó trónon szenvedek, meglásd, a kíntól arcom nem remeg! Ha mégis meglátom, hogy szemedből egy könnycsepp fakad, azzal enyhíted kínhalálomat! NŐI KAR [előbbiekkel] Oly szörnyű büntetés vár téged ma itt, ott fönn várhat még béke rád! Végtelen az Úr kegyelme! Jézus, ki értünk annyit szenvedett, hogy megváltsa a tévelygő lelkeket, ha benned jó szándékot lát, biztos, hogy szívből megbocsát! FÉRFIKAR [előbbiekkel] A bűnöst hozzátok ki már! Hátrább a néppel! Minden készen áll! Hátrább a néppel! Hátrább! Már jöhet a rab!... RÓZSA [előbbiekkel] Ha benned jó szándékot lát! Teneked tiszta szívből megbocsát! LAURA Boldogtalan! Hát nincs már visszaút?! DÓZSA Szemedben könnyharmat ragyog, ég áldjon, most már meghalhatok!... LAURA Pereg a dob, fellép a trónra, most teszik rá a koronát fejére… DÓZSA Én Dózsa György vagyok… FÉRIKAR Éljen Dózsa György király, hahaha! LAURA Szörnyű, szörnyű kínhalál! NŐI KAR Ott fenn, nyugalmat talál! Végtelen az Úr kegyelme!, Végtelen az Úr kegyelme! Áldjuk őt! Alleluja! Alleluja