WOLFGANG AMADEUS MOZART DON JUAN SZEMÉLYEK Don Juan bariton A kormányzó basszus Donna Anna, a leánya szoprán Don Ottavio, Donna Anna jegyese terror Donna Elvira mezzoszoprán Leporello, Don Juan szolgája basszus Masetto, parasztlegény basszus Zerlina, a menyasszonya szoprán Szolgák. Paraszt férfiak és nők. Zenészek. Táncosok és táncosnők. Történik: Szevillában, a XVII. század közepén ELSŐ FELVONÁS 1. KÉP (A kormányzó palotája mögötti kert; éjszaka) LEPORELLO Ördög vitte volna el, Folyton járni, kelni kell, Hosszú munka, kurta zsold, Már az ember félig holt! Nékem ilyen élet nem kell, Únom ezt a szolgasort, Nem, nem, nem, nem, Már únom ezt a szolgasort! Könnyű tenni benn a szépet, Míg az úr ott benn cicázik, Künn a strázsa lába fázik. Jaj, mi az? Úgy hallom, jönnek, Bújjunk el csak gyorsan, gyorsan, Míg az ördög el nem hord. (Elbújik egy fa mögé) DONNA ANNA (megjelenik az ajtóban; a menekülni akaró Don Juan visszatartja) Ha csak meg nem ölsz, te gyáva, Szöknöd innen nem lehet! DON JUAN (kalapját mélyen az arcába húzza) Gyönge nő hiába jajgatsz, Rám nem ismersz sohasem! LEPORELLO Mért van itten e rémes lárma? Ez csak Don Juan lehet! DONNA ANNA Hej, segítség szolganépség! DON JUAN Csendbe légy, te balga szépség! DONNA ANNA Aljas bűnös! Nem halljátok? Visszafoglak, mint az átok, Míg a bosszú el nem ér! DON JUAN Szót se többet! Csend, ha mondom Hagyd a lármát, balga asszony, Gyenge hangod mit sem ér! LEPORELLO Én itt szépen résen állok, Csordul még ma itt a vér! A KORMÁNYZÓ (kivont karddal megjelenik; Donna Anna visszatér a palotába) Állj szembe tüstént, jőjj hát, te senki! DON JUAN Menj semmi kedvem kiállni véled! A KORMÁNYZÓ Most persze nem mersz! Te gyáva gaz! DON JUAN Hagyj engem békén, menj! LEPORELLO De már a végén megszököm én! DON JUAN Gyáva én? A KORMÁNYZÓ Állj ki hát! DON JUAN Itt vagyok! Ím itt a kardom, halált hoz rád! (Don Juan párbajban leszúrja a kormányzót) A KORMÁNYZÓ Ó, te gyilkos! Ó, a szívem járta által Véres, gyilkos kardvasával, Vérem önti most a port. DON JUAN Így! Ha éppen ennyi kellett! Ezt az egyet jól kikérted, Végig önti most a véred Gőzölögve itt a port. LEPORELLO Szörnyű éjjel, szörnyű bűntetti Vére indul egyre jobban És a szívem félve dobban! Vére önti ott a port! (A kormányzó meghal) DON JUAN Hol vagy hé! Leporello? LEPORELLO Én itt, de bár ne volnék! És ön? DON JUAN Én itt! LEPORELLO Ki halt meg, ön, vagy az öreg? DON JUAN Milyen ostoba kérdés! Az öreg! LEPORELLO Bravó, csinos volt ez a munka: csábítani lányt és ledöfni az apját! DON JUAN Maga hívta ki sorsát. LEPORELLO S Donna Anna mit kiabált úgy? DON JUAN Hallgass! Ne ingerelj! Most indulj, hogyha kedves az életed! LEPORELLO Megyek, ó, nagy uram és hallgatok. (A falon átmászva menekülnek) DONNA ANNA (jön Don Ottavióval és fáklyákat tartó szolgákkal) Ah csak gyorsan, a gyáva el ne szökhessen innen! DON OTTAVIO Lángol a vérem, vérre szomjas a kardom, de hol van a bűnös? DONNA ANNA Itt hagytam őket. (Meglátja a holttestet) Milyen borzalmas, ó, mily iszonyatos látvány! Ó, mit kell látnom! Édes atyám! Drága jó atyám! DON OTTAVIO Ó, uram! DONNA ANNA Borzad a lélek, elhal a szó! Már meghalt, ó, mi rémes, szíve vérzik, Nincs benn élet! Arca milyen sápadt! A teste mint a jég! Néma a szíve . . . Ó, mily szörnyű, rémes éjjel! Jaj nékem, meghalok! (elájul) DON OTTAVIO (a szolgákhoz) Menjetek csak be gyorsan a palotába És hozzatok, de jó hamar erősítőt, Ami gyorsan életre téríti! Ó, Anna, drágám! Ó, kedves! A szörnyű óra gyilkosa lesz szegénynek! DONNA ANNA Ah! DON OTTAVIO Már eszmél, Ápoljátok, míg ébred! DONNA ANNA Drága atyám! DON OTTAVIO Emberek! A holtat el kell vinni gyorsan, Nem kell látnia többé! (Donna Annához) Ó, nézz fel végre, én kedvesem! Ó, ébredj! DONNA ANNA (önkívületében Ottaviót nem ismeri fel) Hagyj el, te gyilkos, hagyj el, Mért hagysz így élni engem! Mért hogy ily árva lettem, És nincs most már apám! DON OTTAVIO Nézz rám, ó, nézz, te drága! Én vagyok, én, a párod, Egy édes szódra várok, Te drága, nézz reám! DONNA ANNA Ki az? . . . (Felismeri jegyesét) Ó, járnak a lelkem mélyén az árnyak, Ah, hol vagy, jó atyám? DON OTTAVIO Az atyád . . . Bárhogy fáj még, Tűnjön a gyászos árnyék, Hú párod, mint jó atyád szeret. DONNA ANNA Ah, már nincs itt, De! Most esküdj nékem, bosszuld meg ezt a vért! DON OTTAVIO Ím halljad az esküt: E könnytől ázó szemre, Szerelmünkre esküszöm. DONNA ANNA, DON OTTAVIO Ó, halld az esküt Isten, ki szíveinket látod, És érje gyászos átok Azt, aki helyt nem áll, A gyávát, ki helyt nem áll. DONNA ANNA Esküdj szent nagy esküt értem! DON OTTAVIO Halld esküm! E két szem tűzére, e hű szívre esküszöm! DONNA ANNA, DON OTTAVIO Gyászos átok sújtsa, Ki bátran helyt nem áll, Arra átok száll! 2. KÉP (Utca egy fogadó közelében) DON JUAN Gyorsan halljuk a szót, mi a baj? LEPORELLO Fontos dolog, de roppant fontos. DON JUAN Nos halljuk! LEPORELLO Igazán nagy dolog! DON JUAN Annál jobb lesz, csak kezdj belet LEPORELLO De adja szavát, hogy nem lesz mérges! DON JUAN Nos, szavamra mondom, ha nem lesz szó arról, akit megöltem. LEPORELLO Nincs itt senki? DON JUAN Hisz látod! LEPORELLO De nincsen senki? DON JUAN Nincs. LEPORELLO Szabad-e szólnom teljes őszinteséggel? DON JUAN Szabad. LEPORELLO Akkor hát nagyuram, annyi a mondókám csak, hogy úgy tetszik élni, mint egy semmirekellő! DON JUAN Ej te szemtelen, tartsd a szádat! LEPORELLO A szavát adta . . . DON JUAN Én a szavamat nem adtam, hallgass, mert majd... LEPORELLO Hallgatok már, egy szót sem szólok többet! DON JUAN No látod, ezt már szeretem. Most ide hallgass! Mért vagyok itt, tudod-e? LEPORELLO Nem tudok semmit, de annyit mégis sejtek, hogy egy újabb női név van az ügyben, s akkor ezt is a többihez kell írnom. DON JUAN No halld mindent tudó, vedd íme tudtul, egy bájos hölgyért forró lángra gyúltam. Máris megnyertem a csatát, már hívtam, jőjjön hozzám és el fog jönni ma éjszaka még. (Körülnéz) Várj csak ez ő lesz! Már innét érzem illatát. LEPORELLO No nézd csak! Ennek milyen orra van! DON JUAN Termete milyen pompás! LEPORELLO Milyen éles szemek! DON JUAN Vonuljunk egy kissé vissza, innét jól látjuk őt! LEPORELLO Már ismét lángol! DONNA ELVIRA Erre van, erre jár tán A hűtlen csábító, Kit szívem gyászol árván, És mégis várom én! (Don Juan és Leporello közelebb jönnek, de nem ismerik fel Elvirát) Ó, hogyha csalfa vére Másért hagy sírnom itt, Úgy érje átkom mérge A hűtlen csókjait! DON JUAN (Leporellóhoz) A nőcske kissé búsul, tán udvarlója hűtlen! Ó, te árva, ó, te árva! Lecsillapítjuk szívét, mely most lázad! LEPORELLO Hát persze, úgy mint régen annyi százat! DON JUAN Bájos Donna! Bájos Donna! DONNA ELVIRA Ki az? DON JUAN (felismeri Elvirát) Ejnye, mit látok? LEPORELLO Épp jókor! Donna Elvira! DONNA ELVIRA Végre megvagy! Már rég vártam e percre, hűtlen fickó! LEPORELLO Szép, válogatott címek! Tisztában van vele, annyit látok. DON JUAN Bájos Donna Elvira, ó, kérve kérlek, csillapodj és engedd, hogy elmondhassak mindent! DONNA ELVIRA Nem mondhatsz most már védelmedre semmit! Akár a tolvaj, úgy tolakodtál hozzám és álnok szóval és mindenféle csalfa esküvel éltél, hogy a szívemet megnyerd. Hogy az oltárhoz lépünk, ezzel elvakítottál és aztán végül minden égi és minden földi törvényt rútul sárba tiportál! Harmadnapra már messze hagytad Burgost s benne engem, az árvát, a kínok áldozatául, martalékul, mert akkor tán még érted vert a szívem, LEPORELLO Nyelve tiszteletreméltó! DON JUAN Ó, hogyha tudnád, mily nemes okból tettem! (Leporellóhoz) Te tudtad! LEPORELLO Bíz úgy van, szent igaz, jól emlékszem! DONNA ELVIRA Egy okod volt csak: az állhatatlan jellemed és a csalfa szíved! De íme, Isten ujja, hogy újra itt vagy, és hogy most bosszút állok rajtad! DON JUAN Ó, Donna, kérlek az égre, légy okos! (magában) Most jó lesz, ha elillanok! (Donna Elvirához) Ha nékem semmit el nem hinnél, hát itt ez a tisztességes ember. LEPORELLO Erre vártam! DON JUAN Nos, mondj el mindent! LEPORELLO (halkan Don Juanhoz) De mit is mondjak neki? DON JUAN Csak tartsd szóval a donnát! (Észrevétlenül távozik) DONNA ELVIRA No jó, hát halljuk! LEPORELLO Az úgy van, bájos donna, a dolgok rendje, hogy soha többé nem lehet az már egyenes, ami görbe... DONNA ELVIRA Ó, te szemtelen! A szívemmel még gúnyt mersz űzni itten. De hol van ő most? Már elmenekült? Hol van a hitvány. Merre tűnt el? LEPORELLO Ó, csak hagyja, hadd menjen, kár csak a szóért, amit veszteget rája! DONNA ELVIRA Az aljas lélek, csupa rút árulás! LEPORELLO Hagyja a könnyeket, úgy sem az első a donna, sem az utolsó, akit elhagy s akit elhagyott. No nézze! Van nekem egy kis könyvem és ebben benne a teljes női névsor. Törött szívek mennyi száza sülne ki ebből, ha ez a könyv szólni tudna egyszer! Íme donna ez a szép katalógus! Ahány kedvese volt, beleírtam, Ez a névsor az egyetlen pontos, Hogyha tetszik, most átnézzük itt! Hatszáznegyven Itália földjén, Német földön a nők sora kétszáz, Már most francia száz, török ötven, Hát Spanyolország! Itten ezer meg három a szám, Annyi ám, annyi ám! Volt már mindenféle fajta: Szobalány és száraz dajka, Hercegnő és grófkisasszony, Béreslány és úri asszony, Minden korban, minden sorban, Özvegyasszony, árva lány, Simogatni hamvas szőkét, Hívogatni friss barna nőcskét, Hetyke tűzzel lángot fogni, Gyenge szűzzel álmodozni, Okkal-móddal, síma szókkal, Jönni bókkal, menni csókkal, Gőgös nőket, büszke főket hozva forró vészes lázba, És a kedves kicsikékkel elcicázva, Így perdül-fordul a nőknek száza! Néki mindegy, szép avagy csúnya, Rongyos kötény vagy cifra gúnya, Nincs az ő számára ok más, Meghódítja, hogyha szoknyás: Ifja, vénje, csúfja, szépe Arra jó csak, hogy letépje, Mind csak arra jó, hogy ő letépje! Minden rózsát végigcsókol, Mint a lepke, száll, csak száll, Erre száll, arra száll, Mint a lepke, száll, csak száll! (Gyorsan eltávozik) DONNA ELVIRA Most tisztán látom végre, kinek adtam a szívem, s akinek adtam, mily szívtelen, mily rútul tette csúffá! Jőjjön a bosszú most már, keserülje meg ezt! Elmenekültél, ó te hitvány, de várj csak, majd szembeállunk, mikor eljön a perc, reszkess, él a bosszú! (Távozik) (Jön Masetto és Zerlina, paraszt legények és lányok követik őket) ZERLINA Rajta, perdülni-fordulni lányok, Körbe-körbe, csak járjon a tánc! Vígan élek és semmit se bánok, Hogyha toppanva indul a tánc! Ah! Lányok táncoljunk, éljen a tánc! LÁNYOK (kar) Lányok táncoljunk, éljen a tánc! MASETTO (a legényekhez) Ejnye, cimborák, mit ér az élet, Hogyha tétova-lustán csak erre, arra jársz? Vessen már egyszer lobbot a véred, Nosza, vidáman álljon a tánc, Vígan álljon a tánc! Ífjak táncoljunk, éljen a tánc! LEGÉNYEK (kar) Ífjak táncoljunk, éljen a tánc! ZERLINA, MASETTO Hej, de régen is volt ilyen kedvünk, Jöszte kedvesem, járjuk mi együtt, Jöszte táncoljunk, éljen a tánc! (Don Juan jön Leporellóval) DON JUAN (Leporellóhoz) Ó, nézd csak, nézd csak, mily vonzó társaság! Mily kedves lányok! LEPORELLO No, most az egyszer még nekem is marad egy vagy kettő tán! DON JUAN (Zerlina és Masetto közé lépve) Jó reggelt adjon Isten! Nem akarnék megzavarni senkit, ti csak járjátok, mintha itt se volnék! Ez lakodalom úgy-e? ZERLINA Igen uram, és én a menyasszonyt DON JUAN És hol a boldog, aki elvesz? MASETTO Szolgálatára! DON JUAN Ó, bravó! Szépen mondtad! Ritka az ilyen illedelmes ember. LEPORELLO Férjnek ez épp elegendő! ZERLINA Ó, az én Masettóm a legjobbszívű ember. DON JUAN Nem jobbszívű nálam, meg fogod azt még látni! (Zerlinához) Hogy hívnak, lelkem? ZERLINA Zerlina! DON JUAN (Masettóhoz) És téged? MASETTO Masetto! DON JUAN Nos, kedves, jó Masetto és te, szép Zerlina, hogyha szükség lesz rá, pártfogollak! (Egy leány, akit Leporello meg akar csókolni, felsikolt) DON JUAN Leporello! Mit csinálsz ott, te fickó!? LEPORELLO Én? Semmit, nagy uram! Itt egy másiknak én fogom a pártját. DON JUAN Indulj, szedd a lábat, vezesd a népet addig e fogadóba, rendelj ott bort és csokoládét és mindent, ami fínom. Gondod legyen a táncra, nyisd ki nékik a kertet és nyisd ki végül a termeket! De a legfőbb gondod, hallod-e, ő legyen, Masetto! Értesz, úgy-e? LEPORELLO Igen, értem. (A parasztokhoz) Menjünk! MASETTO Uram! DON JUAN Mi a baj? MASETTO Nem maradhat itt Zerlina nélkülem. LEPORELLO (Masettóhoz) Csak indulj, tud pótolni őkegyelmessége! Magad se tudnál szebben a lánnyal bánni. DON JUAN Ó, légy csak nyugton, lovag vagyok talán?! Csak menj, Zerlinát én viszem el! ZERLINA Menj, és csak hagyj itt, jól vagyok én itt lovagias kézben. MASETTO Jó is volna! ZERLINA Ugyan hagyd ezt a gyáva kétkedést! MASETTO Ha nem jössz, viszlek! DON JUAN Hohó, végre is únom ezt. Ha rögtön el nem indulsz és ha még egy árva szót szólsz, csak annyit mondok én, meg fogod bánni! MASETTO Jól van, jól van, értem már, Szépen, csendben elmegyek, Ilyen úrral énnekem ujjat húznom nem lehet, Mondjon egy úr bármit is, Annak persze hinni kell, Sőt az ilyen úri tett, Forró hálát érdemel, Csak forró hálát érdemel! (Zerlinához) Ó, te kígyó, ó, te álnok, Hogyha baj lesz, rögtön válok! (Leporellóhoz) Jól van, menjünk! (Zerlinához) Isten áldjon! (magában) Elbánt vélem jól a párom! (Zerlinához) Jaj de szépen illesz hozzá, ó, te fínom úri nő! (Leporello elvonszolja a korcsmába) DON JUAN Most végre egyedül! Édes, szép Zerlinettám, nos, mit szólsz ehhez? Ugyebár te is örülsz, hogy nincs itt Masetto? ZERLINA A vőlegényem mit szól? DON JUAN Mit? Hogy ő? Azt hiszed-e te, kislány, hogy olyan úr, mint én, azt végig tudja nézni, hogy ilyen gyönyörű kis rózsát, ily bájos ifjú arcot egy béres-fickó csókja érjen? ZERLINA Ó, uram, szavam adtam, hogy hozzá fogok menni! DON JUAN Ez az esztelen szó, ez semmis! Hiszen úgysem illesz ily alsórangú sorba, más a te sorsod, fínom termeted hódításra termett. Ez a gömbölyű vállad és ez a gyengéd rózsaszínű arcod olyan, mint feslő bimbó, megigéz engem! ZERLINA Ó, de ha félek! DON JUAN Mitől félsz, drágám? ZERLINA Én félek, hátha csak hiteget, ha szép is úri sorban élni, a nagyurak szívében ritka érzés a hűség. DON JUAN Írigy szóbeszéd, semmi sincs igaz ebben, az, aki lelkileg úr, soha nem lesz hűtelen. De mit beszéljünk annyit, ha tetszem néked, nyomban elveszlek én. ZERLINA Elvesz? DON JUAN Ahogy illik. A palotám nincs messze, ott lakom én. Ó, jőjj el oda kincsem, s ott légy a párom! Oly csodavár több nincsen, Ott leszel majd enyém! Jőjj oda, édes kincsem, Ó, várhatsz-e még! ZERLINA Már mennék, mégse mennék, A szívem úgy dobog, Ott boldog úgyse lennék, Mert fáj a bűnös csók. DON JUAN Csókodat égve várom! ZERLINA Már várja azt a párom! DON JUAN Mind tiéd ott a kincsem! ZERLINA Ó, bárcsak bátrabb volnék! DON JUAN Jőjj hát, jőjj hát! ZERLINA Hát menjünk! ZERLINA, DON JUAN Ó, jőjj, az óra nem vár, És véle gyorsan elszáll A drága boldogság! DON JUAN Jőjj hát! ZERLINA Jőjj hát! ZERLINA, DON JUAN Ó, jőjj, az óra jár, És véle messze száll A drága boldogság! (Don Juan Zerlinával el akar sietni, Donna Elvira az útjába áll) DONNA ELVIRA Hagyd ezt a lányt, te hitvány! (Zerlinához) Jer vélem, itt a kárhozat vár terád! (Don Juanhoz) Épp jókor jöttem, hogy egy új szívet megmenthessek tőled, akit tőrbe csaltál! ZERLINA Ó, Istenem, ha így van! DON JUAN (magában) Most segíts, Ámor! (Halkan Donna Elvirához) Hiszen ez csak tréfa, ártatlan tréfa, nem más. DONNA ELVIRA Csak tréfa? Ó, persze, csak egy egy tréfa! Hogy mi a tréfa nálad, jól tudom én azt! ZERLINA Uram, ez kicsoda? És kell-e neki hinnem? DON JUAN (Zerlinához halkan) Szánalomra méltó, szeret engem régen és én az érzelmet tettettem, mert, sajnos, nékem roppant jó a szívem! DONNA ELVIRA Egy szót se higyj, ha szól És messze fuss, ha vár, A bánat együtt jár az átkozottal! Ha szóval csókra csábít, Az én szívemre nézz, Mely szóval mit se mond, csak sóhajokkal! Ó, fuss el, fuss el! (Zerlinát elvezeti) DON JUAN Ej, mintha csak az ördög lelné kedvét, hogy terveimbe folyton beleszóljon, Nem megy símán ma semmi! (Donna Anna és Don Ottavio jönnek gyászruhában) DON OTTAVIO Ne búsulj, kedvesem! A forró könnyek meg nem bosszúlnak senkit. (Észreveszi Don Juant) Ó, Don Juan! DON JUAN (magában) Ez kellett nekem éppen! DONNA ANNA (Don Juanhoz) Barátom, az Isten hozta most erre! A kardja kell most és nemes lelke, hogy mellénk álljon! DON JUAN (magában) Mintha sejtene egyetmást, az ördög látott ilyet! (Donna Annához.) Teljes szívvel, de mért? DONNA ANNA Mert szívre, kardra nálunk most nagy a szükség! DON JUAN (magában) Eh, borzadás fut végig! (Donna Annához) Itt a kardom, itt a szívem, bájos donna és ha kell, vérem árán, de meglesz, bármilyen dolgot kérne is tőlem. De íme, isteni donna, a szép szemében könnyek? Milyen szörnyeteg az, aki egy ártatlan nőt így könnyre indít? DONNA ELVIRA (újból megjelenik; Don Juanhoz) Lelketlen áruló! Rád leltem újra! (Donna Annához) Ó, rá se hallgass, esztelen, Ne hidd el egy szavát, Nézz engem, élő bánatot, Hasson a példa rád! DONNA ANNA, DON OTTAVIO (egymáshoz szólva) Látod, arca mily bánatos, A hangja esdekel, Ez arc, e hang a szívemet Részvéttel tölti el... DON JUAN Egy furcsa őrült nő ez, Ó, csak hagyjátok békén. Majd én beszélek véle, Megnyugtatom szegényt. DONNA ELVIRA Egy árva szót se higyjetek! DON JUAN Egy balga, árva lélek! DONNA ELVIRA Ó, várjatok, ha kérlek! DONNA ANNA, DON OTTAVIO Most vajjon melyik csal? DON JUAN Ez őrült! DONNA ANNA, DON OTTAVIO, DON JUAN Honnan jő ez az emberi bánat? DONNA ELVIRA Dúljon át az a végtelen bánat! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, DON JUAN Mely a lelkemen reszketve támad! DONNA ANNA, DON OTTAVIO, DON JUAN Sírva sír itt e szánalmas asszony, Ám, de mért sír így, azt meg nem érthetem én. DONNA ELVIRA Minden könnyem, mit éretted sírok, Meg nem értheti senkise más. DON OTTAVIO Míg a dolgot meg nem értem, én innen el nem megyek! DONNA ANNA Ilyen arccal, ilyen szóval őrült volna? Nem lehet! DON JUAN Egy a célja: innen engem bármi áron vinni el! DONNA ELVIRA Józan arcnak, józan szónak mindenképpen hinni kell! DON OTTAVIO (Don Juanhoz) Arca józan. DON JUAN Mondom, hogy őrült! DONNA ANNA (Donna Elvirához) Mondd a vádat. DONNA ELVIRA Hogy aljas ember. DON JUAN Ó, te őrült! DONNA ELVIRA Aljas ember, aljas ember! DONNA ANNA, DON OTTAVIO Melyik szónak higyjek itt? DON JUAN Lassan, lassan, semmi lármát, Mert a nép még erre csődül, Rá kell nézni és hogy őrült, Rögtön szemmellátható. DONNA ELVIRA Most az egyszer mégis véged, Veszve vagy most, álnok ember, Szétkiáltom minden vétked, Tönkre teszlek áruló! DONNA ANNA, DON OTTAVIO (Don Juant figyelve) Tisztán hallom minden hangján Mily kétszínű, mily álnok, Hogyha eddig hittem benne, Látom már, hogy áruló! DON JUAN Azt, hogy őrült, rögtön látni, Lassan, lassan, semmi lármát, csöndbe légy! (Elvezeti Donna Elvirát, majd visszatér) Szánalomraméltó, most vajjon merre imbolyog el? Ha otthagyom, kárt tesz még magában. Bizony, jó lenne lépteit követni. Rendelkezzék vélem, szépséges Donna Anna! Barátaim: Ég áldjon! (Donna Elvira után megy) DONNA ANNA Ah, Ottavio, ez szörnyű! DON OTTAVIO Szólj, mi történt? DONNA ANNA Egész testemben reszketek . . . DON OTTAVIO De szólj hát, mondd el, mi történt? DONNA ANNA Ó, Isten! Te látod, Ah, ő volt gyilkosa drága atyámnak! DON OTTAVIO A gyilkosa? DONNA ANNA Nincs semmi kétség többé! Most, mikor szólott, majd megfagyott a vérem, Mert hangja ugyanannak a hangja volt, Ki éjszaka orvul tört be hozzám. DON OTTAVIO Ó, ég! Hát volna ember, Aki ilyen aljas bűnre képes?! . . . De mondd csak el, hogy tört be hozzád Ez az átkozott? DONNA ANNA Éjfélre járt már, minden csendesen szunnyadt, Egymagam voltam éppen, véletlenül egy szolgáló sem volt ott, Belépett most egy köpenyeges ember, véled tévesztettem össze És felé siettem, rémültem vettem észre, Hogy nem te vagy az. DON OTTAVIO Szörnyű! Csak folytasd! DONNA ANNA Reszketve állok ottan és ő meg akar ölelni. Ellököm rögtön . . . erővel átfog . . . kiáltok! Nem hallja senki! Most balkezével hirtelen befogta a számat És a jobbal magához ragadott, Hogy félig ájult voltam. DON OTTAVIO Borzasztó! És ekkor? DONNA ANNA És ekkor én a legvégsőkig elkeseredve, Ahogy csak tudtam, küzdöttem vele, Csak így sikerült kezéből sápadtan és remegve megszabadulnom! DON OTTAVIO Ó, jaj! Újra élek! DONNA ANNA És ekkor, ahogy csak a hangom bírta, kiabálni kezdtem. Elmenekült. Én mindenütt utána futva az utcán véges-végig, És most már a támadó én voltam végre . . . És ekkor jött oda jó atyám, szembeszálltak, És a gyáva, ki persze az aggal könnyen elbánt, - Ó, rémítő e gaztett! - Átdöfte szívét! Nézz bosszúra vágyón és vádlón az égre Az ártatlanságom s az apámnak vére! E mély gyásznak sújtson a száz átka rá! Ha csüggedsz a harcban, úgy gondolj a kínra; Mely átkát egy arcra oly véresen írta, A megváltó bosszú így nem vár soká! (Távozik) DON OTTAVIO Vajjon elhihető-e, hogy egy nagyhírű lovagot ily bűnök átka terhel? Tudnom kell, hogy ebből mi a tiszta valóság? Szeretem Annát, teljes szívből, s rajtam kívül senki támasza nincsen. Most kiderítek mindent, majd bosszút állok. Bármi ha sérti, Bánat az nékem, Szívének gyászát Úgy érzi szívem. Én vagyok árnya, bármerre jár, Várjon bár a halál. Egyet ha sóhajt, Az bánat nálam, S ha bármit óhajt, Az nékem vágyam. És érte halni szép a halál. (Távozik) 3. KÉP (Don Juan palotájában) LEPORELLO Őrült az én gazdám, el kéne tőle mindörökre válni! Ott jön a híres, mily vidám, mintha bizony ma semmi se történt volna! DON JUAN Leporellócskám lelkem, jól megy-e minden? LEPORELLO Don Juanocskám lelkem, rosszul megy minden! DON JUAN Hogy-hogy minden rosszul? LEPORELLO Ahogy kellett, korcsmába vittem mind, valahányan voltak. DON JUAN Bravó! LEPORELLO Ott híttam a gazdát, hogy adjon enni, inni, ami ízletes jó dolog van nála, mindennel bánjon bőven. DON JUAN Bravó! LEPORELLO Eltartom szóval a féltékeny Masettót, hogy Zerlináról eltereljem gondját. DON JUAN Bravó! Nagyszerűen tetted! LEPORELLO Mondtam, hogy igyanak és iddogáltak szépen, még a lányok is ittak. Ezek ittak, azok ittak, ki-ki jól mulatott, hát ahogy isznak, bejön egyszercsak valaki! DON JUAN Zerlina! LEPORELLO Bravó! Csakhogy mással jött be! DON JUAN Elvirával! LEPORELLO Bravó! És mit szólt a nő? DON JUAN Járt bíz a szája, engem szidott folyton! LEPORELLO Bravó! Nagyszerűen tudja! DON JUAN És mit mondtál te erre? LEPORELLO Semmit! DON JUAN És ő? LEPORELLO Szidta, de hogy! DON JUAN És te? LEPORELLO Vártam a percre, amíg elfárad s nyelve, mikor fáradt volt már, fogtam a karját, szép lassan kijebb penderítettem s az ajtót jól bezártam, künn vette észre már magát az utcán. DON JUAN Bravó, bravó, bravissimo! Most bíztató a helyzet és ha te kezdted, én majd bevégzem. Futnak az éjszakák, gyorsak a szenvedélyek, most osszuk hát be jól ezt az éjet! Borban az ésszel senki se számol, Kedvez a mámor, Kedvez a tánc. Jöjjön a lányok apraja-nagyja, Rab legyen ajka, S csókom a lánc! Kell is a rend ide, Senki se üljön, Lányka repüljön, Szóljon a nóta, Szálljon a szoknya, Álljon a bál! És míg a tánc áll, majd zavarosban Boldogul ottan Jól a halász, a jó halász. Itt sok a kislány, Teljen a listám, Reggelig új név jön bele száz! Jön bele száz, jön bele száz! (Távozik) 4. KÉP (Don Juan palotája előtt; este van) ZERLINA Masetto, hallod-é? Masetto, állj meg! MASETTO Csak ne beszélj! ZERLINA De mért? MASETTO És még kérded, kígyó?! Csak nem fog hozzám érni többé ez a hűtlen kéz?! ZERLINA Ó, hallgass, gonosz ember! Ezt a hangot én nem érdemlem tőled! MASETTO Hogy-hogy? Még mersz egy szót is szólni erről? Hát nem mentél-e el az esküvőn egy drágalátos cifra úrral? És nem hagytál-e itten szégyenszemre, hogy a nép mulasson rajtam? Hej, csak a botrány ne tartana vissza, majd tudnám . . . ZERLINA De ha semmi se volt és hogyha semmi, de semmi se történt, mit akarsz tőlem? Ó, légy nyugodt, Masetto, hozzám se nyúlt, sőt, szinte rám se nézett! Még mindig kétkedel? Ó, jőjj hát és verj meg, ha kell, vagy ölj meg, vagy tégy, amit éppen tenni kívánsz, de aztán újra szent lesz köztünk a béke! Verd meg, verd meg, jó Masetto, Zerlinádat ó, csak verd meg! Várok, mint a pajkos gyermek, Mint a kis bárányka vár! Ó, Masetto, üsd Zerlinádat, Várok én, mint a kis bárányka vár! Üsd a vállam, üsd a hátam, Meg ne sajnálj, üss csak bátran! Mossa könnyem édes öklöd S érje csók, ha bánt, ha fáj! Ó, én Masettóm! Verj meg engem, várok én, Mint a kis bárányka vár. Látom, látom, nincsen szíved! Egyszer nézz rám, drága párom, Csak te kellesz minden áron, Árva szívem várva vár. MASETTO Aki férfi, az íme mind ostoba népség, kifog rajtam is itt ez a boszorka! DON JUAN (a színfalak mögött) Kész legyen itten minden, nagy lesz az ünnep! ZERLINA Ah, Masetto, Masetto! Hallom hangját odabent a lovag úrnak! MASETTO No, és ha hallod? ZERLINA Már jön! MASETTO Mért ne jönne? ZERLINA Ó, bárcsak tudnám, hogy merre szökjem innen! MASETTO Minek itt szökni? És mért vagy ilyen sápadt? Ah, már értem, most értem csak, te kígyó? Úgy-e félsz, hogy most könnyen rájövők én, hogy köztetek mi történt? Gyorsan, gyorsan, meg ne lásson, Látom én őt jól a házból, (A bokrokra mutat) Onnan nézem, S ő e helyről engem szépen Meg se lát. ZERLINA Halld Masetto, nem jó lesz az, Ha erre lép, vagy arra toppan, Neked úgyis véged nyomban, Hogyha egyszer rádtalált. MASETTO Én csak fittyet hányok rája! ZERLINA Ó, hogy meg nem áll a szája! MASETTO Ottan állj, hogy mindent értsek. ZERLINA Baj lesz ebből, roppant félek! Ahány csillag, mind lehoznám, De ez itt se hall, se lát! MASETTO Hűtlen volt, vagy hű-e hozzám, Ráderül most a napvilág! (Elrejtőzik) (Leporello jön a parasztokkal a kocsmából, Don Juan szolgáival a palotából) DON JUAN (a parasztokhoz) Rajta, rajta, vígan, frissen! Félre gond és félre bánat! Hol a nóta, tréfa támad, Helye ott a búnak nincs! Enni-inni bőven lesz itt, Szemnek, szájnak gyöngy a dolga, Táncra kelhetsz, hogyha tetszik, Vígadunk ma hajnalig! SZOLGÁK (férfikar) Rajta, rajta, vígan, frissen! Félre gond és félre bánat, Hol a nóta, tréfa támad, Helye ott a búnak nincs! (Leporello a parasztokkal és szolgákkal a palotába távozik) ZERLINA Ott a lombok titkos árnya Hátha jól elrejthet tőle. DON JUAN Zerlinetta, ó, te drága, Végre megvagy, kis virág! ZERLINA Uram, kérem, hagyjon mennem! DON JUAN Dehogy hagylak, édes lelkem! ZERLINA Hagyjon el az égre kérem! DON JUAN Ég a szívem, forr a vérem, És ha égre kérsz, Az ég a lombok árnyán vár reád. ZERLINA Ó, Masetto látna csak most, Volna ám itt rossz világ! (Don Juan, Zerlinával elindul a lugas felé, ahonnan előlép Masetto) DON JUAN (észreveszi Massettót) Masetto? MASETTO Én, Masetto! DON JUAN Hol, merre jársz te itt? A bájos kis Zerlina A párját várja, hívja S Masetto nincs sehol, De íme párja nincs sehol. MASETTO Én éppen rája vártam! DON JUAN És most csak menjünk bátran És vígadjunk a bálban, A nóta hangja hív! ZERLINA, MASETTO És most csak menjünk bátran, Hol nóta, bor, meg tánc van, Ott felderül a szív. Hol tánc van, a szív ott felderül! DON JUAN A nóta hív, a nóta hangja hív. (Mind hárman a házba mennek) (Donna Elvira, Donna Anna és Don Ottavio jönnek álarccal és dominóban) DONNA ELVIRA Csak bátran tartsunk össze, A játék végig nem tart! És nem kerüli el majd A bűn a büntetést. DON OTTAVIO Én párom, várd ki bátran, És győzünk mind a hárman, Csak bátor szívvel álljuk A súlyos küldetést! DONNA ANNA (Don Ottavióhoz) A bátrak sorsa kétes És hátha baj vár, édes! Éltemet adnám érte, odadnám érte, Hogy elkerüld a vészt! LEPORELLO (az erkélyen, amelyre odahívja Don Juant is) Ó, nézze, kedves gazdám, Mily előkelő maszkok. DON JUAN Szólj oda, mondd, hogy várom, Jöjjenek, áll a bál! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO Az arca, meg a hangja, ez ő, ez ő, a hitvány! LEPORELLO Pszt, pszt, nagyságos maskarák! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA Most melyik szóljon?! LEPORELLO Pszt, pszt! Nagyságos maskarák! DON OTTAVIO Mit kívánsz tőlünk? LEPORELLO Csak térjenek be hozzánk, A kapu nyitva áll. DON OTTAVIO (Leporellóhoz) Hála a szíves szóért! (Donna Annához és Donna Elvirához) Nos, menjünk be a bálba! LEPORELLO Víg népet fed a lárva, Jól sikerül a bál! (Visszahúzódik) DONNA ANNA, DON OTTAVIO (Donna Elvirával együtt leveszik álarcaikat) Ó, Ég, a bosszúnk vágya az áldásodra vár! DONNA ELVIRA Bosszúmnak átka mellé te pártfogóul állj, Ó, Isten, pártfogóul állj! (Mindhárman újra felteszik az álarcokat és belépnek Don Juan palotájába) 5. KÉP (Bálterem Don Juan palotájában) DON JUAN Lányok rajta, csak legyetek vígak! LEPORELLO Rajta, igyatok vidáman, ifjak! DON JUAN, LEPORELLO Csípje derékon mindenki párját, Nincsen semmi se szebb, mint a tánc Nincsen szebb, mint a tánc! DON JUAN (a szolgákhoz) Kávét! LEPORELLO Csokoládét! MASETTO Jaj, Zerlinám, itt baj lesz! DON JUAN Hűsítőket! LEPORELLO Pezsgőket! MASETTO Jaj, Zerlinám, itt baj lesz! ZERLINA, MASETTO: Annyi biztos, hogy fényesen indul, Ámde kérdés, hogy nem lesz-e baj? Jaj! DON JUAN Milyen bájos vagy, édes Zerlina! ZERLINA Hízeleg! MASETTO (magában) Nézd, hogy örvend a bóknak! LEPORELLO (egy parasztlánykához) Milyen szép vagy te, bájos Sandrina! MASETTO Már az ízét is érzi a csóknak? ZERLINA Milyen haragos ember Masetto, Milyen ostoba és milyen bősz! DON JUAN Milyen bősz, mérges ember Masetto! LEPORELLO Várj csak, elbánok én majd veled! MASETTO Nézd, hogy örvend a bóknak Várj csak, várj csak, hűtlen kígyó, Úgyis az utcámba jösz! DON JUAN, LEPORELLO Jöjjön meg már az eszed, fiú, Kell itt józan ész! (Donna Anna, Donna Elvira és Don Ottavio belépnek álarccal) LEPORELLO Csak jertek erre bátran, Ti bájos maszkok, tessék! DON JUAN Itt bárki kedves vendég, Itt szabad élet vár! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO Légy üdvöz házigazda, Ki kedves szóval vársz! DON JUAN Itt bárki jőjjön, az kedves vendég! Éljen, éljen a vágy, a kéj! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, DON JUAN, LEPORELLO Itt szabad élet vár, az élet vár, Éljen, éljen a vágy, a kéj! DON JUAN Kezdjük a táncot most már! (Leporellóhoz) A párokat te rendezd! LEPORELLO Csak vígan rúgni, rajta! DONNA ELVIRA És ismét ez a lányka! DONNA ANNA Ó, meghalok! DON OTTAVIO (Donna Annához) Légy csak bátor! DON JUAN, LEPORELLO (egymásnak) Ez jól megy, annyi szent! MASETTO (dühösen) Ez jól megy, annyi szent! DON JUAN (Leporellóhoz) Menj, foglald el Masettót! LEPORELLO (Masettóhoz) Te, mért nem táncolsz, mondd csak? DON JUAN Csak egyetlen kis csókot, Zerlina, Zerlina, jőjj vélem! LEPORELLO Jó cimborám, ez mégis furcsa, Hisz nincs jobb, mint a tánc! MASETTO Nem, nem, nincs semmi kedvem! LEPORELLO Csak járjuk szépen ketten! MASETTO Nem! LEPORELLO De! (Megforgatja) Szedd hát a lábad! Táncolj! DONNA ANNA Ezt már soká nem állom! MASETTO Nincs semmi kedvem! DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO (Donna Annához) Csak tűrj, az Istenért! DON JUAN (Zerlinához) Jöjj hát, ó, jöjj, te drága! Jöjj, te édes! MASETTO (Leporellóhoz) Engedj hát! Nem, nem! Zerlina! ZERLINA Én árva! Jaj, de félek! (Don Juan eltűnik Zerlinával) LEPORELLO No lám, megvan az első! (Utánuk siet és bezárja az ajtót) DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO Most másnak ásott vermet, de hulljon ő belé! ZERLINA (a színfalak mögött) Gyorsan, gyorsan, jertek, jertek! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO Ah, a balga, árva gyermek! MASETTO Ah, Zerlina, ah, Zerlina! ZERLINA Hagyj el, gyáva! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO (az ajtóhoz sietnek) Innen, erről szól az árva! ZERLINA Hagyj el, gyáva! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO És az ajtó rájazárva! ZERLINA Jertek emberek, mert nyomban meghalok! Már végem! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, MASETTO Csak egy percig tudj még várni, Egy percig várj csak! (Az ajtó kinyílik, Zerlina Masetto karjaiba támolyog) DON JUAN (gallérjánál ragadja Leporellót) Itt a fickó, itt az aljas, Csakhogy rajta értük ám, de rajta ám! Halj meg fickó! LEPORELLO Ó, irgalmazzon! DON JUAN Halj meg gyáva! LEPORELLO Ó, irgalmazzon! DON JUAN Halj meg, bűnös! DON OTTAVIO (Don Juanhoz) Hagyd csak abba, hagyd csak abba! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO (az álarcot levéve) Nincsen ennek semmi haszna, A mi bosszúnk résen áll, résen áll! DON JUAN Donna Elvira? DONNA ELVIRA Én, te hűtlen! DON JUAN Don Ottavio? DON OTTAVIO Én, te gyáva! DON JUAN Donna Anna? DONNA ANNA Én, te gyilkos! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, ZERLINA, DON OTTAVIO, MASETTO Gyáva gyilkos, gyáva gyilkos! Semmi haszna, veszve vagy, Véged! Reszkess, reszkess, gyáva gyilkos! DON JUAN, LEPORELLO Szörnyű vádjuk kábít engem! DON JUAN Minden cseppnyi vérem lüktet, Íme sorsom joggal büntet, Minden, minden veszve már! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, ZERLINA, DON OTTAVIO, MASETTO Ezt a vádat szórjuk szerte És a gyilkos, aljas fejre Bűnök száza visszaszáll! Száll a bosszú véres átka, Zúgva csattog vészes szárnya, Rád a gyászok gyásza vár! DON JUAN És én mégis szembe állok, Bármi vár is, harcra szállok, Állom én a véres hajszát, Minden poklon, átkon, gyászon át! LEPORELLO Ámde mégis szembe áll ő, Bármi várja, harcra száll ő! Állja ő a véres hajszát Minden poklon, átkon, gyászon át! MÁSODIK FELVONÁS 1. KÉP (Szín: mint az első felvonás 2. képe; este van) DON JUAN Ne bomolj fickó, Más itt a gond! LEPORELLO Arról itt nincs szó, Válunk és pont! DON JUAN Barátom halljad! LEPORELLO Elmegyek végképp! DON JUAN Mi bajod újra, hogy menni készülsz? LEPORELLO Nem biztos itt még az sem, hogy élek! DON JUAN Be vagy te rúgva, No még ez kell! LEPORELLO Már pedig úgy van, Váljunk csak el! DON JUAN Hagyd abba, fickó, Hagyj nekem békét! LEPORELLO Arról itt nincs szó, Hagynék már végképp! DON JUAN Be vagy te rúgva, Egyéb se kell! LEPORELLO Nem, nem, nem, nem, Váljunk csak el! (Elindul) DON JUAN Leporello! LEPORELLO Igen, uram! DON JUAN No jöjj, béküljünk össze, fogjad! (Erszényt dob neki oda) LEPORELLO Mennyi? DON JUAN Négy szép tallér. LEPORELLO Ó, ha így van, már nyomban békekötésre int a helyzet, de fenn is tartok mindent, engem földi kinccsel el nem vakít úgy, mint a nőket, kik meghalnak a pénzért. DON JUAN Erről szót se többet! Remélem megteszed, ha bármit mondok most már! LEPORELLO Ha békét hagy a nőknek. DON JUAN Békét a nőknek, ember, békét a nőknek? Tud meg, hogy az asszony nekem úgy kell, mint akár az étel, vagy a lélekzetvétel. LEPORELLO De hogy, van szíve mindet otthagyni sorban? DON JUAN Mert jó a szívem, aki hű marad egyhez, az a többihez nem jó. Már pedig én asszonyt soha meg nem hántok, én boldogítom mindet, a nők ezt kurta ésszel meg nem értik és arra magyarázzák, hogy elhagyom őket. LEPORELLO Bevallom, dolgom nem volt soha még ilyen érző és meleg szívvel. És most mi a dolgom? DON JUAN Mondd csak, te láttad Donna Elvirának szép szobalányát? LEPORELLO Én nem! DON JUAN Dehogynem láttad azt a szép kicsi lánykát, azt a kis finom szőkét! Hát én most azzal fogok majd próbát tenni és kötve hinném, hogy nem lesz csók a vége. De ehhez álöltözet kell nékem és ezt az álruhát te fogod adni! LEPORELLO Mire kell az a köntös? Szebb a jó ruha sokkal! DON JUAN Az ilyen lány előtt nem tesz az úri külső jó benyomást, mert félénk. Add ide gyorsan! LEPORELLO De uram, tán mégis jobb lesz . . . DON JUAN Egy szó se több, az ellentmondás bosszant! (Kalapot és köpenyt cserélnek) DONNA ELVIRA (kijön az erkélyre) A dobbanásod vétek, Ó, balga szív, csak hallgass, Ki téged úgy vérig sértett, Csak átkot várhat már. LEPORELLO (halkan Don Juanhoz) Hallom Elvira hangját, Csak halkan, zaj ne essék! DON JUAN (halkan Leporellóhoz) Ez kedves tréfa lesz még, Te majd elémbe állsz! (Leporello karjait szavainak megfelelően rángatja) Elvira, ó, te drága! DONNA ELVIRA Ó, Istenem, ez ő lesz! DON JUAN Én, én, ki szánva, ki bánva A régi szóra vár. DONNA ELVIRA Ha hallom, ó, be félek! És mégis újra élek. LEPORELLO Már hinne minden áron, Szelíd a kis madár! DON JUAN Ó, jöjj ki, drága párom, Hagyd lelkemet kitárnom, Ó, nézz belé és lásd meg, Hogy vágyódva hozzád száll. DONNA ELVIRA Nem, nem hiszem, te áruló! DON JUAN Ó, higyj nekem! DONNA ELVIRA Bárcsak hinném! DON JUAN Ölj meg kincsem! LEPORELLO Hát ilyen színház nincsen! DON JUAN Szívem itt várva vár! DONNA ELVIRA Bár mennék, ó, de nem megy! DON JUAN Jöjj csak, te árva gyermek! LEPORELLO Szegényke balga gyermek! DONNA ELVIRA Maradjak itt, vagy menjek? Az észnek hangja tíltja S a vágy, az ellenáll! Bár mennék, ó, de nem megy, Már várni sem megy, már menni sem megy, Maradjak itt, vagy menjek?! DON JUAN Nálam az asszonylelkek Kis drágamívű kulcsa És nyílik minden zár. Jöjj csak, te árva gyermek, Jól nyílnak itt a lelkek, Az asszony-lelkek És így nyílik minden zár, Bármilyen zár! LEPORELLO Rabja lett máris ennek! Az észnek hangja tiltó S a vágy, az ellenáll! (Donna Elvira visszavonul az erkélyről) DON JUAN No, mit szólsz ehhez most? LEPORELLO Már azt kell hinnem, hogy vasból van szíve! DON JUAN Ejha, mily szépet mondtál! De légy most résen és ha az asszony jön majd, fuss oda hamar hozzá, fogd meg, adj neki csókot s jól utánozd a hangom! És aztán, ha ez megvolt, elcsalod innen okkal-móddal! LEPORELLO Hátha aztán . . DON JUAN Semmi kertelés! LEPORELLO És ha felismerne mégis? DON JUAN Légy ügyes, akkor soha fel nem ismer. Gyorsan, már közeleg, csak csínján! (Elrejtőzik) DONNA ELVIRA (mélyen lefátyolozva kilép a házból és Leporellóhoz siet, akit Don Juannak vél) Itt vagyok íme! DON JUAN Most lássuk, mire megy? LEPORELLO (magában) Ez kínos! DONNA ELVIRA Hát el lehet hinni, hogy visszatértél, hogy szíved visszavágy? És úgy-e, többé mi ketten el se válunk! És mind a sírig a boldogságnak élünk! LEPORELLO (Don Juan hangját utánozva) Mind a sírig! DONNA ELVIRA Te csalfa! Hogyha láttad volna könnyeim, a tettedet elszégyelted volna! LEPORELLO Könnyéket sírtál? DONNA ELVIRA Úgy van! LEPORELLO Ó, te árva! Bánom amit tettem! DONNA ELVIRA És nem leszel rossz többé? LEPORELLO Nem, soha többé! DONNA ELVIRA Hű leszel hozzám mindig? LEPORELLO Mindig. DONNA ELVIRA Ó, kedvesem! LEPORELLO Ó, kedvesem! (Magában) Kezd már melegem lenni. DONNA ELVIRA Ó, én drágám! LEPORELLO Ó, angyalom! DONNA ELVIRA Ó, hogy lángol a vérem! LEPORELLO Itt van az alkalom. DON JUAN (magában) A fickó lángra gyújtja! DONNA ELVIRA És udvarolsz-e másnak? LEPORELLO Isten őrizz! DONNA ELVIRA Esküdj! LEPORELLO A kis kezedre esküszöm, melyet csókkal borítok, íme az eskü! DON JUAN (rejtekhelyén zajt üt) Hahó, hahó, most meghalsz! DONNA ELVIRA, LEPORELLO Ó, Isten! (Gyorsan távoznak) DON JUAN Ha, ha, ha! Már látom, kedvez ma a sors is. Most kezdjük! Ez az ablak az övé, fel dalra mostan! Ó, nézz ki már az éjbe, te bájos angyal! A szívem várja fájón pillantásodat. Ha késel szólni hozzám bűvös hanggal, E fájó, égő szívnek a sírt megásod. Az arcod mint a napfény, vállad márvány, Mint az illatos rózsaszáll, szép a szájad, Ó, szánakozz a fájó könnyek láttán, Ó, ne hagyd sírni árván itt a vágyat! (Masetto jön puskákat, kardokat és pisztolyokat tartó parasztlegényekkel) DON JUAN Már mozognak az árnyak, hátha ő az! Pszt! Pszt! MASETTO (a parasztokhoz) Csak rajta bátran! Én esküt mernék tenni, meglelem itt. DON JUAN (halkan, magában) Valaki szólott. MASETTO Most figyelem! Mintha ottan oldalt mozgást látnék! DON JUAN (magában) Úgy látom Masetto! MASETTO Ki az ott? Semmi válasz! (A parasztokhoz) Archoz a puskát, figyelem! (Hangosan) Ki azt ott? DON JUAN (Magában) Többen vannak, legyünk most résen! (Hangosan, Leporello hangját utánozva) Hé, emberek . . . (Magában) Csak rám ne ismerjen! (Hangosan) Te vagy Masetto? MASETTO Persze hogy én vagyok. És te? DON JUAN Hát meg sem ismersz? A szolgája vagyok Don Juannak. MASETTO Leporello? Aki a hitvány Don Juannál szolgál? DON JUAN Persze, annál a gaznál. MASETTO Annál a gaz szoknyavadásznál. Nos annál jobb, most nyomra vezethetsz minket. Mi őt keressük, le akarjuk ütni! DON JUAN (Magában) Nagyon kedves! (Hangosan) Jól teszitek, Masetto! És számíthattok rám is, mert mit tagadom, csapnivaló ember, de az a fő, hogy rendben menjen minden! (Kisebb csoportokra osztja a parasztokat) Ti ketten erre mentek, A többi arra megy És baj se lesz itt sok vele, Talán eléritek. Egy párocskát ha láttok, Mely nem figyelve rátok Majd erre jő és suttog, Csak rá, ahogy csak tudtok, Csak szúrni, vágni, ütni, Mert ő az, Don Juan! Jár lopva, mint a Sátán, A kalaptolla lengő, A köntös bő a hátán, És kard az oldalán. Csak ütni, csak ütni, Csak szúrni, vágni, ütni! Most álljatok fel rendben, Ide rendben, ide rendben! (Különböző irányba elküldi a parasztokat; Masettóhoz) És vélem csak te jössz, Álljunk mi résen ketten És várjuk, hogy mi lesz . . . Csitt, hadd halljuk a lépést! Beszéljünk halkan! Szóval a lovag meghal itt? MASETTO De meg ám! DON JUAN És be sem érnéd azzal, ha a csontját egy kicsit összezúznád? MASETTO Nem, nem, élete kell csak, ma meg kell neki halni! DON JUAN Van-e fegyvered? MASETTO Van bőven: először is a puska és itt van még a pisztoly. (Átadja) DON JUAN És aztán? MASETTO Más nincsen. DON JUAN Ezt akartam tudni. Hát fogjad! (Agyba-főbe veri a pisztolyokkal) Nesze, itt van a pisztoly, nesze fogd, ez a puska! MASETTO Jaj, jaj, a hátam, jaj, jaj! DON JUAN Hallgass, vagy meghalsz! Itt van a terved ára itt van a ráadás is! Ezt jól megkaptad, ostoba fickó! (Elsiet) MASETTO Jaj, jaj, hogy fáj a hátam, jaj, jaj! A mellem, a vállam! ZERLINA (kis lámpással jön) Ó, te irgalmas Isten, Masetto hangját hallom! MASETTO Gyere, Zerlina, én Zerlinácskám, csak siess! ZERLINA Szólj, mi történt? MASETTO A hitvány, a gonosz ember a csontom összetörte. ZERLINA Ó, szentséges Isten! Ki? MASETTO Leporello, vagy olyan ördög, ki hasonlatos hozzá! ZERLINA No lásd, ha kaptad, úgy kell! Mindig mondtam, hogy sok bajt fog még hozni ez a te féltékeny butaságod. Most pedig hol fáj? MASETTO Itt! ZERLINA És még hol? MASETTO Itt és aztán itt! ZERLINA És másutt fáj-e még? MASETTO Fáj még itt a fejem is, meg a lábam, meg itt a vállam. ZERLINA Sebaj, ha ennyi minden, ez majd meggyógyul! Majd hazaviszlek szépen s ha megígéred most, hogy félteni nem fogsz többet, majd meggyógyítlak én, drága Masettóm! Légy jó csak szívem, Ápollak híven, Van erre gyógyszer, de milyen jó! Bűbájos balzsam, Nem tudja senki, Pénzért ez boltban nem kapható! Más ne is kérje, rózsámnak jár csak, Akárki másnak ez nem való! Titkos kis hangja kopogón szól, Kopo-kopo-kopogón szól. Hol dobog? Itt dobog! érzed-e hol? 2. KÉP (Egy sötét, árkádos folyosó) LEPORELLO Nagyon világos helyre jöttünk, erre állj egy kicsit, mert idelátnak könnyen a kíváncsi népek. DONNA ELVIRA És ha látnak, mitől félhetünk most már? LEPORELLO Semmi, semmi! Mégis a pletyka! Hadd nézzem csak meg, hogy minek ott a fáklyák? (Magában) Jaj, milyen okkal szökjem el innen? (Donna Elvirához) Egy pillanatra, kedves! (A sötétség leple alatt szökni próbál) DONNA ELVIRA Mért hagysz el édes? Mint a hűvös őszi szellő Tovahajt egy kis levélkét, Úgy-e fájó és kongó mélység Zúgva járja lelkem át. LEPORELLO Honnan jöttem, merre menjek, Azt az ajtót merre leljem, merre nyissam? Lassan, lassan, végre itt van, Itt a perce szökni hát! (Még mielőtt az ajtót elérné jön Don Ottavio Donna Annával) DON OTTAVIO Ó, ne könnyezz, édes párom, Leljen már a bánat enyhet, Fájó és gyászos drága lelked Vígaszt nyerjen végre már! DONNA ANNA Hagyd a gyászt és hagyd a könnyét, Hagyd a szót, mely benne szárnyal! Fáj a szívem s fáradt vággyal Várja már a jó halált! DONNA ELVIRA Merre lettél, édes párom? LEPORELLO Most az egyszer meg ne lásson! DONNA ELVIRA Nincs mit tennem, itt az ajtó, El kell menni, innen hát! LEPORELLO Nincs mit tennem, itt az ajtó, Menni, menni hát! (Mielőtt Leporello újból elérné az ajtót, Zerlina és Masetto útját állják) ZERLINA, MASETTO Hagyd az ajtót, nem szököl innen! DONNA ANNA, DON OTTAVIO Itt volt a hitvány, ó, borzalom! DONNA ANNA, ZERLINA, DON OTTAVIO, MASETTO Lelketlen áruló, mi rosszban jár itt? DONNA ELVIRA (előlép a homályból) Hagyjátok éltét, ó kérlek, irgalom! DONNA ANNA, ZERLINA, DON OTTAVIO, MASETTO Elvira hangja? Rémül a lelkem. Őt így kell-e lelnem? DONNA ELVIRA Ó, irgalom! DONNA ANNA, ZERLINA, DON OTTAVIO, MASETTO Nem, nem! Halj meg! DONNA ELVIRA Nagy ég! Ó, irgalom! DONNA ANNA, ZERLINA, DON OTTAVIO, MASETTO Nem, nem, nem! LEPORELLO Ó, térdre hullván Könyörgök én, Cifra a gúnyám, Mégsem enyém! Hagyjatok élni, ó, az Istenért! DONNA ANNA, ZERLINA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, MASETTO Ah! Leporello! Ez újabb vétek! Semmit sem értek, Mi ez? Nagy ég? DONNA ANNA, ZERLINA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, MASETTO, LEPORELLO Százszám tornyosulnak bennem Dúló lázak, gondok, rémek! LEPORELLO És hogy íme, mégis élek, El sem merném hinni már! DONNA ANNA, ZERLINA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, MASETTO Gyászos titkok és lázas rémek, Ránk a végzet árnya száll! ZERLINA Te vagy hát az a gaz, aki Masettót olyan rémesen össze-vissza verted? DONNA ELVIRA Te vagy az, ki szívem annyira megkínoztad, mert Don Juannak hittelek, te aljas! DON OTTAVIO Úri ruhában jöttél, de gonosz lelked csaló marad mindig! DONNA ELVIRA Megbüntetem én őt! ZERLINA Inkább én! DON OTTAVIO Nem, nem, majd én! MASETTO Ó, hadd legyek én is társatok! LEPORELLO Ó, csak most ne bántsatok, Sírva itt láttok, mindent belátok, Minden való, De mégse tettem rosszat én: Gazdám, úr, de én csak szolga, Ő tett rosszat és nem én. Donna Elvira, szánj meg engem, Így kell tennem, ő az úr. (Masettóhoz) Veled nem volt dolgom semmi, Tanúm erre ő (Elvirára mutat) tud lenni. Éppen akkor együtt voltunk, Kéz a kézben csendesen. Ah, Don Ottavio, elmondom mindjárt A helyzet kulcsát, a dolgok nyitját. A kert oly sötét, én féltem roppant, A szívem dobbant, az árnyak, a fáklyák... Én gyáván néztem, hogy hol van ajtó a falban, Egy ekkora bár, ó, de hol ... Végre is láttam, hogy itten áll. (Megszökik) DONNA ELVIRA Állj meg hé, cudar állj meg! MASETTO A lábán szárnya nőtt. ZERLINA Agyafúrt ravasz és ügyes ember. DON OTTAVIO Nincs semmi kétség, hogy a Donna Anna atyját Don Juan ölte meg. Aki ilyen gonosz, becstelen ember és bűnt bűnre halmoz. Ti itt közelben vártok, míg csak visszatérek. Üt az óra, a bosszú perce itt van. Nincs addig nyugtom, amíg bosszút nem állok. Ahogy rendeli szív, a jellem, szerelmem! Gyászában nyújtsatok vigaszt, úgy szánom bánatát, És jó szívének gyászát, hadd járja béke át. Mondjátok meg neki, szent esküm híven állom, S nem nyugszom, míg a gyilkost kardom nem járja át. DONNA ELVIRA Ó, milyen tettek, milyen bűnök, És milyen szörnyű tévelygések rabja az ember. Nem, nem! Az Isten ezt nem nézheti tétlen, És a bűn bűnhődni fog. Az Isten rettenetes mennyköve sújt le iszonyúan e főre, Mely vakmerően az égre nézni mer. Árva Elvira, te itt bosszúra vágyol és mégis szánod? A lelked csupa bánat és könnyek ontása. Csókja csalfa, szíve léha, Játék voltam és semmi más. Érte mégis a lelkem néha Járja fájó sóhajtás. És ha minden könny és bánat Mint egy fátyol óvja lelkem, Ó, de titkon a sűrű fátylat Vágyak lángja járja át. 3. kép (Temető; éjszaka) DON JUAN Ha, ha, ha, ha! Fényes tréfa, most üthetik a nyomomat! Gyönyörű éjjel, sokkal szebb, mint a nappal, az Isten is arra adta, hogy lányok után járjunk! De vajjon a jó Leporello hogy boldogult Donna Elvirával, azt szeretném tudni! Ügyes volt-e a fickó? LEPORELLO (a falon kívül) Végre mégis csak el kell tőle szöknöm! DON JUAN Ez ő! Hé, Leporello! LEPORELLO (a falról) Ki az ottan? DON JUAN Ejnye, már meg sem ismersz? LEPORELLO Én nem ismerek senkit! DON JUAN Ejnye, fickó! LEPORELLO Ah, Don Juan! Bocsánat! DON JUAN Mi az újság? LEPORELLO Kis híjja volt, hogy a fogam ott nem hagytam. DON JUAN Kitüntetés lett volna, értem történt volna csak! LEPORELLO Köszönöm szépen! DON JUAN De most jer csak hamar és hallgasd végig a dolgokat. LEPORELLO Mit keres éppen itt? DON JUAN Csak jer, majd megtudsz mindent, sokminden furcsa történt, amióta te Elvirával voltál, de ezt máskorra hagyjuk, most csak a legszebb dolgot mondom el itt. LEPORELLO Új kaland ismét? DON JUAN Hát persze! Mentem az utcán, jött egy leány velem szembe, kicsi, bájos és kedves. Én odalépek, megfogom a kezét, el akar futni, erre megszólítottam s mit gondolsz, engem kinek nézett? LEPORELLO Nem tudom. DON JUAN Azt hitte te vagy. LEPORELLO Hogy én? DON JUAN Hogy te! LEPORELLO Ez nem rossz. DON JUAN Erre édesen átkarol engem . . . LEPORELLO Nahát, ez még jobb! DON JUAN És az arcom símogatja, „Édes kis Leporellóm, Leporello te drága" . . . Már akkor láttam, hogy a nő a te kedvesed. LEPORELLO Ej, ördög adta! DON JUAN Kihasználtam a helyzetet, de akkor a lány már látott mindent, jajgatni kezdett. Telesírta az utcát, emberek jöttek és futni kezdtem és beugrottam itten! LEPORELLO Én csak hallgassak persze és fogjam be a számat. DON JUAN Fogjad ám! LEPORELLO No de hátha az a nő a feleségem!? DON JUAN Akkor még jobb! A KORMÁNYZÓ SZOBRA A síri csendben háborgat a lárma! DON JUAN Milyen hang ez? LEPORELLO Ah, egy síri lélek hangja volt talán, mely itt pihen csendes álmot. DON JUAN Ostoba, hallgass! Ki az ott? Ki az ott? A KORMÁNYZÓ SZOBRA Légy csendben, te álnok, hadd a holtnak az álmot! LEPORELLO Úgye mondtam?! DON JUAN Ez tréfa lesz csak, valaki ott künn van az utcán . . . (Észreveszi a kormányzó szobrát.) De milyen szobor áll itt? Nem a kormányzóé vajjon? Menj, olvasd rajta az írást! LEPORELLO Ó, uram, oly gyenge itt a holdvilág, a szemeim meg rosszak . . . DON JUAN Olvasd rögtön! LEPORELLO „A gyilkost, kinek kardja átdöfte keblem, már várja itt a bosszú!" A bosszú? Én félek! DON JUAN Ó, az ostoba vén bolond!... Mondd néki, hogy vacsorára ma este szívesen látom. LEPORELLO Őrültség! Nem merem! Irgalmas Isten, milyen rémes az arca, ahogy néz, mintha élne, mintha hallaná, hogy mit beszélünk róla! DON JUAN Tedd, amit mondtam, vagy rögtön meghalsz s el is temetlek itten! LEPORELLO Uram, lassan, csak lassan, megteszek mindent! . . . (A szobor felé) Ó, méltóságos nagy szobor, Mely kőbe vésve állasz, (Visszariad) Nem, nem a torkom száraz, Ráz egy érzés, mint a szél a fát! DON JUAN Mit játszol itt? Rajta frissen, Mert ezzel döflek át! LEPORELLO (magában) Mily őrült, szörnyű ötlet! DON JUAN Ha nem szólsz, átdöflek! LEPORELLO Csak bámul, mint egy rém. DON JUAN Majd megtanítlak én! LEPORELLO Ó, méltóságos nagy szobor, Bár puszta kő a tested . . . (Visszaborzad) Iszonyú! Legyünk veszteg, A borzalom fog el! DON JUAN Meghalsz, meghalsz! LEPORELLO Jó, jó, már szólok néki! Gazdám nevében kérdem, - ő kérdi ezt, de én nem - Hogy nem jönnél-e el? (A szobor bólint) Ó, ó, jaj, mi rémes látvány! Nagy ég, így int a márvány! DON JUAN Menj, eredj innen, gyáva! LEPORELLO Ha látná, mily rémes volt az arca! DON JUAN Ej, mit kell látnom hát? LEPORELLO Ránk néz a síri bálvány, És így tesz, így! DON JUAN, LEPORELLO (Don Juan utánozza Leporellót) Ránk néz a síri bálvány És így tesz, így! DON JUAN Nos halluk, mit tudsz? Halljuk: Vendégül hívlak, eljössz-e hozzám? A KORMÁNYZÓ SZOBRA (bólint) El! LEPORELLO Szólni se bírok most már, A bosszú ült az arcán! Csak innen el! Csak menjünk! Csak menjünk innen el! DON JUAN Ez kissé furcsa volt ám! A jámbor jó öreg eljő hozzám, Elvárjuk őt, de menjünk most És várjuk meg hát őt! A jó agg eljő hozzám! Most menjünk innen el! (Mindketten távoznak) 4. KÉP (Donna Anna szobája) DON OTTAVIO Vigasztalódj meg, édes! A boszszú nincs messze már s a bűnös elveszi bérét, ahogy érdeme szól! DONNA ANNA Nagy Isten! Ő meghalt! DON OTTAVIO Az Isten adta őt és az Isten vette el! Én drágám, légy nyugton. Hogyha fáj is a bánat, legyen fájdalmas bánatod, írja ez a kéz, ez a lélek, ez az őszinte szív! DONNA ANNA Ó, hagyd a szívet ilyen bánatos percben . . . DON OTTAVIO Ne így . . . A sebeket, ha így szólasz hozzám, a szó feltépi újra! Csak bántasz. DONNA ANNA Én bántalak? Mért bántanálak? Szívem, az mindörökre csak a tiéd, S ha bánat éri, te vagy vígasztalója! De mégis A gyászban fáj a földiekre nézni, Mintha nem volna bánat. Hol a gyász szava sír, hallgat a szív ott! Ó, ne mondd, hogy bántlak, édes, Szívem vérzik és fája vád! Érzed jól, hogy érted élek És hogy várva várok rád! Hallgass drágám, e vád tőre Szívem fájva járja által, Szívem bántva járja által, Ó, bárcsak ne állna közénk már a bánat Bár a gyász elmúlna már, Ó, a bánat majd megszűnne, Bár a gyász ne állna már közénk! 5. KÉP (Don Juan ebédlőterme) DON JUAN Kész-e már a pompás étel, Halljunk hát egy vidám hangot! Én a tallért bőven szórom, Adjon kéjt a hosszú éj! Leporello, mozogj frissen! LEPORELLO Nem lesz abban semmi kár! DON JUAN (a zenészekhez) Halljunk hát egy vidám hangot, Rajta, rajta, halljuk már! (A házi zenekar rákezd az első darabra) LEPORELLO Éljen, „Cosa rara"! DON JUAN (evés közben Leporellóhoz) Nos mit szólsz e szép zenéhez? LEPORELLO Jaj, be szép, ezt meg kell adni! DON JUAN Milyen finom étel! Ó, ez a finom, ízes étel! Ó, be finom, nagyszerű és ízes! LEPORELLO (magában) Jaj de csúnya kapzsi étvágy! Jaj de finom ízes étel, Eszi ő, de nézem én! DON JUAN Jaj de finom ízes étel, Eszem én és nézi ő! LEPORELLO Eszi ő, de nézem én. DON JUAN Tányért! LEPORELLO Tessék! (A házizenekar megkezdi a második darabot) LEPORELLO A szép litiganti nóta! DON JUAN Tölts még bort is! Táncol ettől még a holt is! (Leporello észrevétlenül egy csirkecombot vesz az asztalról) LEPORELLO Ezt a forró csirkecombot Titkon, titkon elnyelem! DON JUAN (észreveszi a dolgot) Csent egy koncot, ó, be boldog, Észrevenni nem fogom! (A házizenekar befelezi a második darabot és belekezd a harmadikba) LEPORELLO Mintha ez Mozart Figarója-volna. (Eszik) DON JUAN Leporello! LEPORELLO (tele szájjal) Máris jövök! DON JUAN Ej hát mi az, mitől olyan nagyon fulladsz? LEPORELLO Uram, tiszta csúz a torkom, Mindig attul fulladok! DON JUAN Fütyülj egyet, ördögadta! LEPORELLO Nem megy ám! DON JUAN De mért? LEPORELLO Mert minálunk jó a konyha És ki bírna ellentállni, ha az étel finom, jó? DON JUAN És ha bármi jó a konyhám, Nem kell koncot lopni ám! LEPORELLO Jó a konyha, ez hat ilyen jól reám! DONNA ELVIRA (kétségbeesetten jön) Tegyen a szívem utolsó próbát, Szívedre hátha hatása lesz. Bár lelkem vérzett, Fájdalma elmúlt, Csak szánlak téged! (Don Juan int a zenészeknek, hogy távozzanak) DON JUAN, LEPORELLO Mi ez? DONNA ELVIRA Szánalom jár át, Meggyötört lelkem hűsége árát nem kéri már! (Don Juan elé térdel) DON JUAN Mégis csak furcsa, Egy szót sem értek, Hogy térden állva Kérlelsz te engem, Akkor hát én is Letérdelek. DONNA ELVIRA Ó, kérlek, gúnyt ne űzz egy fájó szívvel LEPORELLO Sajnáló szánalom átjárta szívem! DON JUAN Ó, még hogy gúnyt űzök? DONNA ELVIRA Ő, kérlek, gúnyt ne űzz! DON JUAN Nem értelek! Mit kell hát tennem? DONNA ELVIRA Csak másképp élned! DON JUAN Hogyne! DONNA ELVIRA Ó, átkozott! DON JUAN Hagyj kérlek ennem, hagyj ennem, kérlek, Szívesen látlak, csak tarts velem! DONNA ELVIRA Elhagylak, átkozott! Posványban, szennyben, Sorsodnak rémítő példája légy! LEPORELLO Nincs szíve semmi, ha meg nem dobbant E tiszta égi hangra rég! DON JUAN Éljen a bor tüze, éljen az asszony! Más minden szürkeség és semmiség! Éljen a bor tüze és minden asszony, Más minden szürkeség és semmiség! DONNA ELVIRA (el akar távozni, de rémülten visszariad) Ah! (majd egyik oldalajtón át elmenekül) DON JUAN, LEPORELLO A lárma honnan hangzik? DON JUAN Nézz ki hát! Indulj csak gyorsan! LEPORELLO (habozva elindul, de szintén visszaborzad és rémülten visszafordul) Ah! DON JUAN Az ördög látott ilyet! Leporello mi az ott? LEPORELLO (reszketve) Ott künn, ez borzasztó! Erre nincsen semmi szó! Itt a szobor, teste márvány, Ó, én félek, ott künn van a bálványt Ahogy kong a súlyos lépte, Elfog engem borzalom, Top, top, top, top! DON JUAN Én egy szót sem értek ebből! LEPORELLO Top, top, top, top! DON JUAN Részeg vagy te, semmi más! (Kívülről tompa ütéseket lehet hallani) LEPORELLO Mégsem hallja? DON JUAN Járnak ott künn! Nyisd ki! LEPORELLO Én félek! DON JUAN Nyisd ki nyomban! LEPORELLO Ah! DON JUAN Részeg! Majd én utánanézek! Ó, te félénk gyáva vagy! LEPORELLO Reszket bennem, ó, a lélek, Nagyon rossz a társaság! (Don Juan ajtót nyit) A KORMÁNYZÓ SZOBRA (megjelenik az ajtóban) Íme, lássad, ha híttál engem, Itten állok, most itt az óra! DON JUAN Hát ezt mégsem hittem volna! Ám, ha üt vagy, jöjj be hát! Leporello, mozdulj frissen, Hozz az úrnak gyorsan ételt! LEPORELLO Ó, uram, Hiszen én már nem is élek! DON JUAN Menj, ha mondom! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Állj, szolganép! Engem nem földnek élelme táplál, Lelkem dús égi mannával él már, Más gond vár rám a szent égi célnál, Ott túl lelkünknek célja más! LEPORELLO Reszket mindenem, száraz a torkom, És a hideg a hátamon jár! DON JUAN Szólj hát mégis, csak mondd meg, Hogy mit kérsz? A KORMANYZÓ SZOBRA Hallgasd a számat, az órám lejár. DON JUAN Szólj hát, várunk a válaszra márt A KORMANYZÓ SZOBRA Halld csak néhány szóm, Időm lejár. DON JUAN Szólj hát, várjuk, mi a válaszod! Nos? A KORMÁNYZÓ SZOBRA Jöttem, mert hívtál engem: Légy most a vendég nálam! Nos válaszolj, én várlak, Eljössz-e hozzám. LEPORELLO (halkan Don Juanhoz) Csak el ne menjen! Mondja, hogy úgysem ér rá! DON JUAN Én sohsem voltam gyáva S ha kell, hát ott leszek! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Nos, szólj hát! DON JUAN Nos, hogyne mennék! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Én várlak! LEPORELLO (Don Juanhoz) Ne menjen el, ne menjen el! DON JUAN Én bátran szembenézek és elmegyek, el én! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Add hát a kezed most rája! DON JUAN (a jobbját nyújtja) Fogjad! Ó, jaj! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Mit félsz? DON JUAN A kezed mint a jég! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Bánd meg a bűnöd, ember, Mert máskülönben véged! DON JUAN Én szembeszállok véled, Állom a bátor szót! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Szánd, bánd a bűnöd, ember! DON JUAN A bűnbocsánat nem kell! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Szánod-e? DON JUAN Nem! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Bánod-e? DON JUAN Nem! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Szánd! DON JUAN Nem! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Bánd! DON JUAN Nem! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Szánd, bánd! DON JUAN Nem, nem! A KORMÁNYZÓ SZOBRA Hah, szálljon átok rád! (Eltűnik; a padlóból lángok törnek elő) DON JUAN (kétségbeesve) Mily hihetetlen borzalom markolja össze lelkemet És milyen tűznek perzselő és rémes lángja vár! KAR A SZÍNFALAK MÖGÖTT Bűnödnek átka vár rád, Forrók a lángok már! DON JUAN A lelkem retteg lázasan És méreg marja mindenem, A keblem lángok tépik! Ó, poklok átka vár! Várj, te poklok átka, várj! LEPORELLO Mily rémes átok marja, Mily borzasztó a hangja, Mily szörnyű lázak járják, Számon aszó megáll! KAR A SZÍNFALAK MÖGÖTT Jöjj hát, forrók a lángok már! DON JUAN Ah! (A lángok elnyelik) LEPORELLO Ah! (Amikor a lángok kialudtak, Donna Anna, Donna. Elvira, Don Ottavio, Zerlina és Masetto bejönnek) DONNA ELVIRA, ZERLINA, DON OTTAVIO, MASETTO Ó, hol vagy, átkozott, Ó, hol vagy, aljas? Reszkess és jajgass, A bosszú vár! DONNA ANNA Lásd most az árát sírásnak, gyásznak, Vádlóul százak bánata áll! LEPORELLO (sápadtan támolyog elő) Nem fogtok immár Rálelni többé, Betelt a sorsa És vége már. DONNA ANNA, ZERLINA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, MASETTO Már vége volna! LEPORELLO Borzasztó végzet. DONNA ANNA, ZERLINA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, MASETTO Ó, mondd el, merre lett? LEPORELLO Még most is félek! DONNA ANNA; ZERLINA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO: MASETTO Gyorsan csak mondd el, merre lett! LEPORELLO Várjatok, kérlek . . . Jött az a lélek, Borzad az ember . . . Lángból egy tenger, Aztán a bálvány mennydörgött egyet, Pokoli lángban tűnt el az úr! DONNA ANNA, ZERLINA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, MASETTO Ó, gyászos végzet! LEPORELLO Így ért ő véget! DONNA ANNA, ZERLINA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, MASETTO Vádlónak szállt fel sírból a holt, Vádlója holtnak árnyéka volt! Az árny volt a vádló! DON OTTAVIO Íme látod, én édes párom, Bosszút állt már értünk az ég! Azt a szócskát oly égve várom, Szólj hát hozzám, én kedvesem! DONNA ANNA Ó, csak várjunk az édes szóval, Míg a bánat elpihen! DONNA ANNA, DON OTTAVIO Ó, te vagy csak minden álmom, És csak hozzád hajt a vágy! DONNA ELVIRA Csendes, békés klastrom mélyén Nyugtot lel majd fájó lelkem! ZERLINA, MASETTO És mi menjünk kézenfogva Csókolódzni édes ketten! LEPORELLO Én meg másik gazdát nézek, Jobbat, mint a régi volt. ZERLINA, MASETTO, LEPORELLO Te meg érezd, csábító, Odalenn a bősz pokolt, És most végül téged kérlek, Hallgasd végig, jámbor lélek, Ezt a régi példaszót: DONNA ANNA, ZERLINA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, MASETTO, LEPORELLO Jámbor légy, mert rosszul jársz! Bárha jó a dínom-dánom, Ámde, lám, a vége gyász! FORDÍTOTTA: HARSÁNYI ZSOLT