NYITÁNY ELSŐ FELVONÁS Első jelenet Kert, éjjel. Leporello bő köpenyegben fel-alá sétál Donna Anna háza előtt; majd Don Giovanni és Donna Anna, végül a Kormányzó. Leporello jobbról előrelép, kezében lámpa. No. 1 BEVEZETÉS LEPORELLO Éjjel-nappal fáradozni, őérte, ki semmibe sem veszi, — esőt és szelet tűrni, rosszul enni, rosszul aludni! — Úriember szeretnék lenni, nem akarok többé szolgálni! Ó, micsoda kedves gáláns úr, ő bent óhajt időzni a szép hölggyel, én meg őrködöm. Úriember szeretnék lenni, nem akarok többé szolgálni! De úgy látszik, jön valaki… csak meg ne halljanak! (Visszahúzódik. Don Giovanni lép ki a Kormányzó palotájából, nyomában Donna Annával; igyekszik az arcát elrejteni, hosszú köpenyébe burkolózik.) DONNA ANNA (Feltartva Don Giovannit.) Ha csak meg nem ölsz, ne reméld, hogy valaha is futni hagylak! DON GIOVANNI (Egyre igyekszik leplezni magát.) Bolond nő, hiába kiáltozol, nem fogod megtudni, ki vagyok. LEPORELLO Micsoda zűrzavar! Nagy ég, milyen kiabálás! A gazdám újabb bajban. DONNA ANNA Emberek! Szolgák! Ide, a gazemberhez! DON GIOVANNI Hallgass! Reszkess haragomtól! DONNA ANNA Gonosztevő! DON GIOVANNI Esztelen! Ez a kétségbeesett fúria tönkre akar tenni. DONNA ANNA Mint egy kétségbeesett fúria foglak üldözni. LEPORELLO Meglátják, ez a gazfickó bajba sodor engem. KORMÁNYZÓ (Karddal és lámpással jön.) Ereszd el őt, te hitvány! Vélem küzdj meg! (Donna Anna, hallván apja hangját, elereszti Don Giovannit és bemegy a házba.) DON GIOVANNI Menj! Nem méltó hozzám, hogy véled vívjak. KORMÁNYZÓ Azt képzeled, ezzel elszökhetsz? LEPORELLO Csak el tudnék innét menni! DON GIOVANNI Szerencsétlen! Hát várj csak, ha halni akarsz! (Vívnak. A Kormányzó halálos sebet kap.) KORMÁNYZÓ Jaj, segítség! Árulás! A gyilkos ledöfött! Remegő keblemből, érzem, a lélek elszáll. DON GIOVANNI Ah, elesett a nyomorult, hörögve és haldokolva, reszkető kebléből, látom, már a lélek elszáll. (A Kormányzó meghal.) LEPORELLO Micsoda gaztett, mily gonosztett! A rémülettől reszket a szívem, érzem. Azt sem tudom, mit tegyek, mit szóljak. Második jelenet Don Giovanni, Leporello. RECITATIVO DON GIOVANNI Leporello, hol vagy? LEPORELLO Itt vagyok, sajnos. És ön? DON GIOVANNI Itt vagyok. LEPORELLO Ki halt meg? Ön vagy az öreg? DON GIOVANNI Micsoda baromi kérdés! Az öreg. LEPORELLO Brávó! Két csinos vállalkozás, erőszakoskodni a leánnyal, lemészárolni az apját! DON GIOVANNI Ö akarta, az ő baja. LEPORELLO És Donna Anna, ő mit akart? DON GIOVANNI Hallgass, ne bosszants! Gyere, hacsak nem akarsz te is még valamit! LEPORELLO Semmit sem akarok, uram, nem szólok többet. (Felveszi a földről a lámpát és a köpenyt. Távoznak.) Harmadik jelenet Don Ottavio, Donna Anna, szolgák fáklyákkal. DONNA ANNA Jaj, veszélyben lévő atyámnak siessünk a segítségére! DON OTTAVIO (Kezében kivont karddal.) Ha kell, minden csepp vérem kiontom; de hol van a gazember? DONNA ANNA Itt, ezen a helyen. (Megpillantja a holttestet.) No. 2 RECITATIVO ÉS KETTŐS DONNA ANNA De mily gyászos látvány tárul, ó istenek, a szemem elé! Atyám! Atyám, ó drága jó apám! DON OTTAVIO Ó, Uram! DONNA ANNA Ó, a gyilkos megölte őt. Ez a vér, a seb, az arca a halál színével festve, bevonva. Már nem lélegzik… hidegek a tagjai. Apám! Drága, szeretett apám! Végem van… meghalok. (Elájul.) DON OTTAVIO Barátaim! Segítsétek őt, szerelmemet! Keressetek, hozzatok nekem valami illatszert, valami esszenciát! Ne késlekedjetek! Donna Anna! Jegyesem! Kedvesem! A túlságos fájdalom megöli a szerencsétlent. DONNA ANNA Jaj! DON OTTAVIO Már magához tér. Segítsétek őt! Még! DONNA ANNA Atyám! DON OTTAVIO Rejtsétek el, távolítsátok el szeme elől a rémítő látványt! (Kiviszik a Kormányzó holttestét.) Lelkem, vigasztalódj! Bátorság! [KETTŐS] DONNA ANNA Fuss csak, kegyetlen, menekülj! Hadd haljak meg én is, most, hogy halott már, ó Isten, aki nékem éltet adott! DON OTTAVIO Hallgass rám, szívem, ó hallgass, nézz reám csak egyetlen pillanatra! Igaz szerelmesed szól hozzád, aki csak teérted él. DONNA ANNA Te vagy?! …Ó bocsáss meg, drágám! A bánatom… a kínok,… Jaj! Az atyám, hol van? DON OTTAVIO Az atyád… hagyd, ó kedvesem, e keserű emléket! Bennem hitvesre és atyára lelsz. DONNA ANNA Jaj, hol van atyám? DON OTTAVIO Hagyd, ó kedves stb. DONNA ANNA Ó, esküdj, hogy megbosszulod az ő vérét, ha teheted! DON OTTAVIO Esküszöm, itt, a két szemedre, esküszöm szerelmünkre. EGYÜTT Mily eskü, ó istenek! Mily kegyetlen pillanat. Száz, és száz érzés kavarog, hullámzik szívemben stb. (Távoznak.) Negyedik jelenet Éjszaka. Egy út. Don Giovanni és Leporello, majd úti öltözetben Donna Elvira. RECITATIVO DON GIOVANNI No most, siess, gyorsan! Mit akarsz? LEPORELLO Az ügy, amelyről szó van, fontos. DON GIOVANNI Elhiszem. LEPORELLO Fő-fő fontosságú. DON GIOVANNI Még jobb. Ki vele hát! LEPORELLO Esküdjön meg, hogy nem gurul dühbe! DON GIOVANNI Esküszöm a becsületemre, — hacsak nem a Kormányzóról beszélsz. LEPORELLO Magunkban vagyunk? DON GIOVANNI Látod. LEPORELLO Senki sem hallhat minket? DON GIOVANNI Gyerünk már! LEPORELLO Mindent kimondhatok, egészen szabadon? DON GIOVANNI Igen. LEPORELLO Nos, ha így van, drága gazdám-uram, ez az élet, mit folytat, (A fülébe.) akár egy betyáré… DON GIOVANNI Vakmerő! így álcázva .. . LEPORELLO És az eskü? DON GIOVANNI Esküről mitsem tudok. Hallgass vagy én… LEPORELLO Nem szólok többet, még lélegzetet sem veszek, gazdám. DON GIOVANNI Így már barátok leszünk. Most figyelj! Tudod, miért vagyok itt? LEPORELLO Semmit sem tudok. De, mivel a hajnal már dereng, netán, valami új hódítás? Tudnom kell, hogy listába vehessem. DON GIOVANNI Csak rajta, ej, te nagy ember vagy! Tudd meg, hogy szerelmes vagyok egy szép hölgybe, s bizonyosra veszem, hogy ő is szeret. Láttam, beszéltem vele, eljön velem ma éjjel a villába. Csend! Úgy hiszem… nőillatot érzek. (A háttérből Donna Elvira lép ki.) LEPORELLO Teringettét! Mily tökéletes szaglás! DON GIOVANNI Az arca szépnek látszik. LEPORELLO És micsoda szemek, mondhatom. DON GIOVANNI Húzódjunk vissza kissé és derítsük fel a terepet! LEPORELLO Már tüzet fogott. (Félrehúzódnak.) Ötödik jelenet Donna Elvira és az előbbiek. No. 3 ÁRIA ÉS HÁRMAS DONNA ELVIRA Ó, ki mondja meg valahára, hol van az a kegyetlen kit, szégyenemre, szerettem s ki visszaélt bizalmammal? Ó, ha újra megtalálom a hitványt, s még akkor sem tér vissza hozzám, rettentő módon meggyalázom, — ki fogom tépni szívét stb. DON GIOVANNI Hallottad? Valami szépség, kit a szeretője elhagyott… szegényke! Keressük a módját, hogyan vigasztaljuk a kínjaiért! LEPORELLO Így vigasztalt meg már vagy ezernyolcszázat. DONNA ELVIRA Ó, ki mondja meg stb. DON GIOVANNI Szép hölgyem! RECITATIVO DONNA ELVIRA Ki az ott? DON GIOVANNI Nagy Ég! Mit látok? LEPORELLO Ó, be szép! Ez Donna Elvira! DONNA ELVIRA Don Giovanni! Itt vagy hát, te szörnyeteg, elvetemült, te, csalfaság bölcsője! LEPORELLO Mily kifinomult jelzők! Szerencsére, jól ismeri őt. DON GIOVANNI Ugyan, drága Donna Elvira, csak fékezze indulatait!… Hallgasson meg, engedjen szólanom! DONNA ELVIRA Mit tudhatsz mondani ily sötét cselekedet után? Ravaszul beférkőztél házamba. Fortély, esküdözés és hízelgések révén elérted, hogy elcsábítottad a szívem: szerelmessé tettél, ó kegyetlen! Jegyesednek neveztél. Majd, megszegve föld és ég szent törvényeit ily szertelen bűnnel, tovább álltál három nap után Burgosból. Elhagytál, elszöktél tőlem, ott hagytál a lelkifurdalás és a könnyek prédájául, annak büntetéséül tán, hogy oly nagyon szerettelek. LEPORELLO Mintha könyvből olvasná … DON GIOVANNI Ó, ami azt illeti, nekem is megvoltak az okaim. Igaz-e? LEPORELLO Igaz, És mily nyomós okok! DONNA ELVIRA És mik azok, ha nem a hitszegésed, az állhatatlanságod? De az igazságos Ég azt akarta, hogy rádtaláljak, hogy érette s magamért bosszút álljak. DON GIOVANNI Eh, hagyjuk! Legyen kissé méltányosabb! Ugyancsak próbára tesz… Ha nem hisz az én szavamnak, higgyen ennek az úriembernek! LEPORELLO Ha nem az igazság érdekli… DON GIOVANNI Gyerünk, mondd el néki röviden! LEPORELLO És mit kell elmondanom? DON GIOVANNI Igen, igen, mondj el néki mindent! (Észrevétlenül távozik.) DONNA ELVIRA Nos, hát, gyorsan! LEPORELLO Asszonyom… valóban ezen a világon… mivelavagyazonbanamintfeltévehogy… a négyszög nem kerek… DONNA ELVIRA Nyomorult! Játéknak tekinted fájdalmamat? (Don Giovanni felé, kit még jelenlevőnek hisz.) Ó, Én… Nagy Ég! Az aljas elszökött!? Ó, én szerencsétlen! Hol van ő, merre? LEPORELLO Eh, hagyja, hadd menjen! Nem érdemli meg, hogy csak gondoljon is reá. DONNA ELVIRA A gyalázatos becsapott, elárult… LEPORELLO Ó, vigasztalódjon, nem ön volt az első, nem is lesz az utolsó! Nézze csak: ez a nem éppen kicsiny könyv egészen tele van az ő szépeinek nevével! (Hosszú listát húz ki a zsebéből.) Minden falu, minden város, minden vidék tanúja a nőügyeinek. No. 4 ÁRIA LEPORELLO Kis úrnőm, ez azoknak a szépeknek a jegyzéke, akik szerették gazdámat; katalógus, mit én csináltam, — figyeljen, olvassa velem! Itáliában hatszáznegyven, Németországban kétszázharmincegy, száz Franciaországban, Törökországban kilencvenegy, de Spanyolországban már ezren és hárman vannak. Vannak köztük parasztlányok, komornák, városi hölgyek, vannak grófnők, bárónők; márkinék és hercegnők, vannak minden rangú, minden fajtájú, mindenféle korú nők. — Szokása a szőkének a gyengédségét dicsérni, a barnának állhatatosságát, a fehérbőrűnek édességét; — télen a kövérre vágyik, nyáron a soványra: a magas: fenséges, a kicsike: mindig bájos; az öregeket csak azért hódítja meg, hogy örülhessen: telik a lista, de mindent felülmúló szenvedélye: a kezdő fiatalka. — Egyremegy, akárha gazdag, akár csúnya, akár szép, csak szoknyát viseljen és — ön tudja már, mit tesz ő. (El.) Hatodik jelenet Donna Elvira egyedül. RECITATIVO DONNA ELVIRA Hát ilymódon árult el engem az átkozott! Ez a jutalmam, mellyel a kegyetlen viszonozza szerelmem. Ó, bosszút akarok állni megcsalatott szívemért. Mielőtt megszökne tőlem… jaj, fussanak… menjenek!… Hallom, hogy szívemben csak a bosszú szól, düh és megvetés. (El.) Hetedik jelenet Zerlina, Masetto, a parasztok kórusa, férfiak, nők vegyesen; énekelnek, zenélnek, táncolnak. No. 5 KETTŐS ÉS KÓRUS ZERLINA Leánykák, kik vágytok a szerelemre, ne hagyjátok, hogy az idő tovafusson; ha ott belül forrong a szívetek, a gyógyszerét lássátok itt! Lalala… Mily öröm is lesz az … KÓRUS Lala lala stb. MASETTO Legények, ti könnyelműek, ne keringjetek ide-oda, fel és alá! Rövid ideig tart csak a bolondok farsangja, de nékem még el sem kezdődött. Lalala… Mily öröm is lesz… KÓRUS Lala lala stb. ZERLINA. MASETTO, KÓRUS Jöjj hát, kedvesem, vigadjunk, énekeljünk, táncoljunk, zenéljünk! Jöjj hát, kedvesem, örüljünk, mily öröm is lesz az! Nyolcadik jelenet Don Giovanni, Leporello s az előbbiek. RECITATIVO DON GIOVANNI Hál' Istennek, ő elment már… ó, nézd csak, nézzed… mily gyönyörű ifjak, mily szép nők! LEPORELLO Hitemre, ennyi sok között csak akad valaki a számomra is. DON GIOVANNI Jó napot, drága barátaim. Csak folytassátok, legyetek vidámak, zenéljetek tovább, ti derék emberek! Ez valamiféle lakodalom? ZERLINA Igen, uram és én vagyok a menyasszony. DON GIOVANNI Ennek örvendek. S a vőlegény? MASETTO Én, a szolgálatjára. DON GIOVANNI Ó, derék! A szolgálatomra! Ez igazán gavalléros beszéd. LEPORELLO Elég ahhoz, hogy férj legyen. ZERLINA Ó, az én Masettóm a legjobb szívű ember. DON GIOVANNI Ah, én is, majd meglátja. Azt akarom, hogy barátok legyünk. Az ön neve? ZERLINA Zerlina. DON GIOVANNI És a tiéd? MASETTO Masetto. DON GIOVANNI Nos, kedves Masettóm! Kedves Zerlinám! Felajánlom a pártfogásomat… Leporello! (Leporello más parasztlányokkal tréfálkozik.) Mit csinálsz, gazfickó? LEPORELLO Kedves gazdám, én is felajánlom a pártfogásomat. DON GIOVANNI Gyorsan, menj velük, a palotámba vezesd őket azonnal! Rendelkezz, hogy kapjanak csokoládét, kávét, bort, sonkát! Keresd a módját, hogy mindenki szórakozzék, mutasd meg nekik a kertet, a galériát, a termeket! Valóban. (Miközben Zerlinához lép, aki indulni akar.) Tégy róla, hogy az én Masettóm elégedett legyen! Megértetted? LEPORELLO Megértettem. Megyünk. MASETTO Uram… DON GIOVANNI Mi az? MASETTO Zerlina nem maradhat itt nélkülem. LEPORELLO (Masettóhoz.) Itt lesz helyetted őexcellenciája és nagyon jól fogja alakítani a te szerepedet. DON GIOVANNI Ó, Zerlina egy lovag kezében lesz. Menj csak, rövidesen ő is velem jön! ZERLINA Menj, ne félj! Egy lovag kezében vagyok. MASETTO És eszerint… ZERLINA És eszerint nincs miért kételkedned… MASETTO Hát én, a fenébe is…! DON GIOVANNI Hé, fejezzük be a vitát! Ha nem mégy azonnal, minden további ellentmondás nélkül, (A kardját mutatja neki.) Masetto — jól vigyázz! — megbánod. No. 6 ÁRIA MASETTO Értettem, igen, uram. Fejet hajtok és elmegyek, máris, ha önnek így tetszik, több ellenvetést nem teszek. Végül is, ön lovag, nem kételkedhetek, szavamra; ezt mondja nékem az ön nagylelkűsége, mit irántam mutatni óhajt. (Zerlinához.) Te ravasz, te hamis, mindig a vesztemre törsz. (Leporellóhoz, aki el akarja vezetni.) Jövök, jövök. (Zerlinához.) Csak maradj! Nagyon tisztességes dolog, — ez a mi gavallérunk faragjon csak nemes hölgyet belőled is! stb. (Távozik Leporellóval és a parasztokkal.) Kilencedik jelenet Don Giovanni és Zerlina. RECITATIVO DON GIOVANNI Végre megszabadultunk, édes Zerlinácskám, ettől a fajankótól. Mit szól, drágám, ügyesen csinálom? ZERLINA Uram, ő az én férjem… DON GIOVANNI Kicsoda? Ő? Úgy véli, hogy egy becsületes ember, egy nemes lovag, aminek büszkén vallom magam, képes lenne eltűrni, hogy ezt az aranyos arcocskát, ezt az édes arcot egy hitvány paraszt gyötörje majd? ZERLINA De uram, szavamat adtam neki, hogy hozzámegyek. DON GIOVANNI Egy ilyen ígéret nem ér semmit. Önt nem azért teremtették, hogy parasztasszony legyen; más sorsot ígérnek ezek a huncut szemek, e gyönyörű ajkacskák, e fehér és illatos ujjacskák, melyeknek oly gyengéd az érintése és rózsás az illata… ZERLINA Ah… nem szeretnék… DON GIOVANNI Mit nem szeretnél? ZERLINA Végül majd csalódni. Tudom, hogy önök, nemesurak csak ritkán őszinték és becsületesek a nőkkel. DON GIOVANNI Ez a közönséges népség rágalma. A nemesség szeméből sugárzik a tisztesség. Már most ne vesztegessük az időt: én ebben a pillanatban feleségül akarlak venni! ZERLINA Ön! DON GIOVANNI Persze, hogy én. Az ott az én kis házam; magunk leszünk és ott, gyöngyöm, egybekelünk. No. 7 KETTŐS DON GIOVANNI Ott nyújtjuk egymásnak kezünket, ott mondasz majd nékem igent. Látod, nincs messze, menjünk, én drágám, innen! ZERLINA Szeretném, és mégsem akarom… remeg egy kissé a szívem… igaz, boldog lennék… de hátha csak tréfát űz velem? DON GIOVANNI Jöjj, szép gyönyörűségem! ZERLINA Masettót is szánom… DON GIOVANNI Megváltoztatom a sorsod. ZERLINA Hamarosan… elfogy az erőm. DON GIOVANNI Jöjj! Ott nyújtjuk stb. EGYÜTT Menjünk, menjünk drágám, hogy kárpótoljuk magunkat az ártatlan szerelem kínjaiért! (Egymást átölelve útnak erednek a kastély felé.) Tizedik jelenet Donna Elvira s az előbbiek. RECITATIVO DONNA ELVIRA (Kétségbeesett mozdulattal állítja meg Don Giovannit.) Megállj, te hitvány! Az ég akaratából hallottam hazugságaidat. Időben érkeztem, hogy kimentsem ezt a szegény ártatlant kegyetlen karmaid közül. ZERLINA Én szerencsétlen! Mit hallok! DON GIOVANNI Most adj tanácsot, Ámor! (Donna Elvirához.) Drágaságom, nem látja, hogy szórakozni készülök? DONNA ELVIRA Szórakozni, igazán? Szórakozni… Én tudom, kegyetlen, hogyan szórakozol te. ZERLINA De, lovag uram, igaz, amit ő mond? DON GIOVANNI (Zerlinának.) Ez a szegény boldogtalan szerelmes belém, és én, szánalomból, kénytelen vagyok szerelmet színlelni, mivel, balszerencsémre, jószívű ember vagyok. No. 8 ÁRIA DONNA ELVIRA Ó, kerüld az árulót, ne engedd szólani többet! Az ajka hazug, csalfa a szeme. Az én kínjaimból okulj, hogyan higgyél e szívnek; ébredjen benned félelem az én vesztem láttán! stb. (Zerlinát elvezetve távozik.) Tizenegyedik jelenet Don Giovanni, majd Don Ottavio és Donna Anna gyászba öltözve. RECITATIVO DON GIOVANNI Ügy látszik, az ördög ma azzal szórakozik, hogy keresztülhúzza terveimet: mind rosszra fordul. DON OTTAVIO (Donna Annának.) Ó, most már, bálványom, hiábavalók a könnyek, a bosszúról kell beszélnünk… Ah, Don Giovanni! DON GIOVANNI Még csak ez hiányzott; valóban. DONNA ANNA Barátom, éppen jókor találkozunk. Ön bátor és nagylelkű, nemde? DON GIOVANNI Még kiderül. hogy az ördög súgott valamit néki. Minő kérdés! S miért? DON OTTAVIO Szükségünk van a barátságára. DON GIOVANNI Fellélegeztem. Parancsoljanak! Rokonaim, szüleim; e kar, s e kard; a javaim, a vérem, — mindent odaadok, hogy szolgálatukra álljak. De ön, szépséges Donna Anna, miért sír? Ki volt a kegyetlen, aki életének nyugalmát felkavarni merészelte? Tizenkettedik jelenet Donna Elvira, az előbbiek. DONNA ELVIRA (Don Giovannihoz.) Ah, újra megleltelek, képmutató szörnyeteg! No. 9 NÉGYES DONNA ELVIRA (Donna Annához.) Ne bízd magad, ó szerencsétlen, erre az elvetemült szívűre! Engem már elárult ez a kegyetlen, — téged is elárul még. DONNA ANNA, DON OTTAVIO (Egymásnak.) Nagy ég, mily nemes tartás, mily édes fenség! Sápadtsága, könnyei szánalommal töltenek el. DON GIOVANNI A szegény leány: őrült, barátaim. Hagyjanak magamra véle, talán megnyugszik majd. DONNA ELVIRA Ó, ne higgyetek a hitszegőnek, maradjatok még, maradjatok… stb. DON GIOVANNI Őrült… ne is ügyeljenek rá! DONNA ANNA, DON OTTAVIO Kinek higgyünk?… stb. (Egymásnak.) Valami ismeretlen kin rezdülését érzem; felkavarja a lelkem, — e boldogtalan nő érdekében száz dolgot is súg nekem, mit meg nem érthetek. DONNA ELVIRA Méltatlankodás, düh, megvetés, borzalom kavarog lelkemben, érzem, erről az árulóról száz dolgot mond, mit fel sem foghatok. DON GIOVANNI Valami ismeretlen borzalom kél, érzem, felkavarja lelkem; — e boldogtalan nőről száz dolgot is elmond, mit fel sem foghatok. DON OTTAVIO (Donna Annához.) Nem megyek innét, míg ez ügyet fel nem derítem. DONNA ANNA (Don Ottavióhoz.) Nincs jele őrültségnek, sem modorában, sem beszédében. DON GIOVANNI Ha most elmegyek, valamit gyaníthatnának. DONNA ELVIRA (Donna Annának és Don Ottaviónak.) A képéről megítélhető sötét lelke. DON OTTAVIO (Don Giovanninak.) Ő tehát…? DON GIOVANNI Szegény őrült! DONNA ANNA (Donna Elvirának.) Tehát ő… DONNA ELVIRA Csaló! DON GIOVANNI Boldogtalan! DONNA ELVIRA Hazug! Hazug! DONNA ANNA, DON OTTAVIO Kételkedni kezdek… (Parasztok haladnak el.) DON GIOVANNI (Donna Elvirának.) Csend, csend, különben az emberek körénk gyűlnek. Legyen kissé körültekintőbb! Meg fogják szólni stb. DONNA ELVIRA (Don Giovanninak.) Ne reméld, gazember! Már elvesztettem a szégyenérzetemet. A bűneidet és a helyzetemet mindenki előtt fel fogom fedni stb. DONNA ANNA, DON OTTAVIO Ezek a suttogó szavak s ahogyan arcszíne változik, nagyon is biztos jelek, hogy véleményt alkossak stb. (Donna Elvira távozik.) RECITATIVO DON GIOVANNI Szegény szánalomraméltó! Követni akarom, amerre megy. Nem szeretném, hogy saját vesztét okozza. Bocsásson meg, ó gyönyörű Donna Anna. ha szolgálatára lehetek önnek, a házamban elvárom. Barátaim, Isten önökkel! (Sietve el.) Tizenharmadik jelenet Donna Anna és Don Ottavio. No. 10 RECITATIVO ÉS ÁRIA DONNA ANNA Don Ottavio! Jaj, végem! DON OTTAVIO Mi történt? DONNA ANNA Irgalom, segítsen! DON OTTAVIO Bátorság, drágám! DONNA ANNA Ó istenek! Ő a hóhéra atyámnak… DON OTTAVIO Mit mond? DONNA ANNA Ne kételkedjék többé! Az utolsó szavak, miket az istentelen kiejtett, a hangja, egészében arra a hitványra emlékeztette szívemet, ki a szobámban… DON OTTAVIO Ó, ég! Lehetséges, hogy a barátság megszentelt köntöse alatt… De hogyan történt? Mondja el nékem a különös eseményt! DONNA ANNA Már meglehetősen előrehaladt az éj, mikor termeimben, hol egymagam tartózkodtam szerencsétlenségemre, láttam, hogy belép egy köpenybe burkolózott férfi, kit első pillantásra önnek véltem, — de azután felismertem, hogy tévedés volt az én… DON OTTAVIO Egek! Folytassa! DONNA ANNA Halkan közeledik hozzám és meg akar ölelni; szabadulni próbálok, ő még jobban szorít; kiáltok: senki sem jön; egyik kezével próbálja elfojtani a hangom; a másikkal oly szorosan ölel, hogy már azt hiszem: legyőzött! DON OTTAVIO Az aljas! És végül? DONNA ANNA Végül a fájdalom s a rémület e gyalázatos merénylettől úgy megnövelte kitartásomat, hogy ellenállva, elhajolva, kitépve magam, megszabadultam tőle. DON OTTAVIO Jaj, újra lélegzem. DONNA ANNA Akkor még erősebben kiáltozom: segítséget hívok; menekül az elvetemült, én vakmerőn követem őt, egészen az útig, hogy feltartóztassam; támadó leszek a megtámadottból. Atyám kisiet, tudni akarja, ki ő, s az aljas, ki erősebb volt a szegény öregnél, azzal tetézte gaztettét, hogy megölte őt. [ÁRIA] DONNA ANNA Most tudod hát, hogy a tisztességemet ki próbálta elrabolni, ki volt az áruló, ki apámat elvette tőlem. Bosszúra kérlek, azt kéri a te szíved is. Emlékezz sebére átdöfött keblének! Tekints a vértől borított földre, ha lankadna benned az igazságos bosszú haragja! stb. (Távozik.) Tizennegyedik jelenet RECITATIVO DON OTTAVIO Hogyan hihetném valaha, hogy ily sötét bűnre képes egy lovag? Hogy az igazságot felfedjem, minden eszközt fel kell használnom. Érzem, szívemből a jegyes s a barát kötelessége szól hozzám: eloszlatom tévedését vagy bosszút állok érte. No. 10/a ÁRIA DON OTTAVIO Az ő békéjétől függ az enyém is, mi néki tetszik, nékem éltet ád, s mi őnéki kínos, az nékem a halál. Ha ő sóhajt, sóhajtok én is, enyém a haragja, sírása is enyém s nincs számomra jó, mi néki nem az stb. (Távozik.) Tizenötödik jelenet Leporello, majd Don Giovanni. RECITATIVO LEPORELLO Minden áron örökre el kell hagynom ezt a bolondot… Íme, itt van ő: nézzék csak, mily közömbösen jön! DON GIOVANNI Ó, Leporellóm! Minden jól megy? LEPORELLO Én Don Giovannim, minden rosszul megy. DON GIOVANNI Hogy-hogy minden rosszul megy? LEPORELLO Hazamegyek, amint ön rendelte, azzal az egész népséggel… DON GIOVANNI Derék! LEPORELLO Fecsegés, kedveskedés és hazugságok révén, miket ön mellett oly jól eltanultam, próbáltam lekötni őket. DON GIOVANNI Derék! LEPORELLO Ezer dolgot is összehordtam Masettónak, hogy megbékítsem, hogy kiverjem a fejéből a féltékenységet. DON GIOVANNI Derék, becsületemre! LEPORELLO Tettem róla, hogy a férfiak és nők igyanak; — már félig részegek, az egyik énekel, a másik tréfál, a harmadik folytatja az ivást… s a legszebb pillanatban, mit gondol, ki toppan be? DON GIOVANNI Zerlina! LEPORELLO Derék! S ki jött vele? DON GIOVANNI Donna Elvira! LEPORELLO Derék! És mit mond önről? DON GIOVANNI Minden rosszat, ami csak a száján kifér. LEPORELLO Derék, becsületemre! DON GIOVANNI És te mit tettél? LEPORELLO Hallgattam. DON GIOVANNI És ő? LEPORELLO Tovább kiabált. DON GIOVANNI És te? LEPORELLO Amikor úgy látszott, hogy már kitombolta magát, gyengéden kivezettem és nagy ügyesen kulcsra zártam a kaput; — én megléptem onnan s otthagytam őt egyedül az úton. DON GIOVANNI Derék, derék! A legderekabb! Az ügy nem is mehetne jobban. Te elkezdted, én majd tudom a módját, hogyan fejezzem be. Nagyon is szívemen viselem e parasztlányok gondját: azt akarom, hogy addig mulatozzanak, míg jő az éjjel. No. 11 ÁRIA DON GIOVANNI Míg csak a bortól nem forró a fejük, — Nagy mulatságot készíts elő! Ha találsz a téren néhány lányt, igyekezz őket is magaddal hozni! Minden formaság nélkül folyjék a tánc: kivel menüettet, kivel a folliát, kivel a német táncot járasd! S én ezalatt egy kissé odébb ezzel is, azzal is szerelmeskedni fogok. Ah, az én listám holnap reggelig vagy tízzel is kell, hogy szaporodjék stb. Tizenhatodik jelenet Kert, két kapuval, amelyek kívülről vannak kulcsra zárva. Két falmélyedés. Zerlina, Masetto és parasztok. RECITATIVO ZERLINA Masetto… hallgass meg!… Masetto, mondom, hogy… MASETTO Hozzám ne érj! ZERLINA Miért? MASETTO Tőlem kérded, miért? Hitszegő! Tán el kéne viselnem egy hűtelen kezének érintését? ZERLINA Jaj, ne! Hallgass már, kegyetlen! Nem érdemlek tőled ily bánásmódot. MASETTO Hogyan? Még van bátorságod mentegetni magad? Egyedül maradni egy férfival? Otthagyni engem a lakodalmunk napján? Egy tisztes földműves homlokára rakni a gyalázatnak azokat a bizonyos jeleit? Ó, ha nem lenne belőle botrány, hát én legszívesebben… ZERLINA De ha nincs bűnöm? Ha ő csak becsapott engem? Különben is, mitől félsz? Nyugodj meg, életem, az ujja hegyével sem ért hozzám! Nem hiszel nekem? Hálátlan! Gyere ide, töltsd ki a mérged, ölj meg, tégy velem bármit, ami tetszik, de azután, én Masettóm, azután békülj meg! No. 12 ÁRIA ZERLINA Verd meg, verd meg, szép Masettóm szegény Zerlinádat! Itt maradok majd, mint egy bárányka és várom ütlegeidet. Hagyni fogom, hogy tépd ki hajam. Hagyni fogom, hogy kapard ki szemem és utána kedves kis kezeidet boldogan csókolgatom majd. — Ó, már látom, szívtelen vagy, — hát bocsánat, békülj meg, életem! Örömben, vidáman kell töltenünk éjt és napot stb. (Távozik.) Tizenhetedik jelenet Masetto, majd Don Giovanni bentről és újból Zerlina. RECITATIVO MASETTO No nézd csak, ez a boszorkány hogy meg tudott szédíteni. Hiába, mégiscsak gyenge az eszünk. DON GIOVANNI Minden legyen előkészítve a nagy mulatsághoz! ZERLINA Jaj, Masetto, hallod a hangját őuraságának, a lovagnak? MASETTO No és mit tesz az? ZERLINA Ide fog jönni… MASETTO Hadd jöjjön! ZERLINA Jaj, bárcsak lenne egy kis zug, ahova elszökhetnénk. MASETTO Mitől félsz? Miért sápadsz el?… Á, értem már, értem, te kis hamis, — attól félsz, hogy rájövök, hogyan is zajlott le köztetek az ügy. No. 13 FINALE MASETTO Gyorsan, gyorsan,… mielőtt még ő ideér, el kell bújnom valahová .. . Itt egy falmélyedés . . . itt rejtve, csendben, némán fogok állni. ZERLINA Hallgass ide!… Hová mész? El ne bújjál, ó Masetto! Ha ő megtalál, szegénykém, nem is tudod, mit tehet veled. MASETTO Tegyen, mondjon, amit akar! ZERLINA Jaj, a szó mitsem ér… MASETTO Beszélj hangosan és maradj itt! ZERLINA Milyen bolondság jár a fejedben? MASETTO Megtudom majd, hű-e hozzám, s milyen módon ment végbe a dolog. ZERLINA Ez a hálátlan, ez a kegyetlen ma még a vesztébe rohan. Tizennyolcadik jelenet Don Giovanni, parasztok, szolgák, Zerlina és az elrejtőzött Masetto. DON GIOVANNI Rajta, kerekedjetek fel, derék emberek módjára! Fel, bátran, jó emberek, legyünk vidámak, nevessünk és tréfáljunk! (A szolgákhoz.) A táncterembe vezessétek mindnyájukat és mindenkinek bőségesen finom frissítőt adassatok! KÓRUS (Távoznak a szolgákkal.) Rajta, kerekedjetek fel! stb. Tizenkilencedik jelenet Don Giovanni, Zerlina és a rejtőzködő Masetto ZERLINA Ezek között a fák között elrejtőzhetek, hogy meg ne lásson. DON GIOVANNI Édes-kedves kis Zerlinám, már megláttalak, meg ne szökj! ZERLINA Jaj, engedjen utamra! DON GIOVANNI Nem, nem, maradj, én gyönyörűségem! ZERLINA Ha van irgalom a szívében… DON GIOVANNI Hát persze, drágám, nagyon szerelmes vagyok. Jöjj ide egy kicsit, boldoggá foglak tenni! ZERLINA Jaj, ha meglátja a vőlegényemet, jól tudom, mit tesz majd. DON GIOVANNI (A mélyedésben felfedezi Masettót.) Masetto! MASETTO Igen, Masetto. DON GIOVANNI Oda bezárva? És miért? A te szép Zerlinád már nem tud meglenni, szegényke, nélküled tovább. MASETTO Értem már, igen, uram. DON GIOVANNI Most hát, legyetek vidámak! Halljátok a zenészeket, — gyertek most hát velem! MASETTO, ZERLINA Igen, legyünk vidámak, s menjünk mind a hárman táncolni a többiekkel együtt! Huszadik jelenet Esteledik. Don Ottavio, Donna Anna és Donna Elvira álarcosan, majd Leporello és az ablakban Don Giovanni. DONNA ELVIRA Bátraknak kell lennünk, drága barátaim s akkor a gaztetteit leleplezhetjük majd. DON OTTAVIO Barátnőnk jól mondja: bátraknak kell lennünk. (Donna Annához.) Űzd el lelkedből, ó életem, a bánatot és a félelmet! DONNA ANNA A lépés veszélyes, — nagy bonyodalom támadhat, — féltem drága jegyesemet és féltem magunkat is. LEPORELLO (Az ablakot nyitja.) Uram, nézzen csak oda, mily csinos maszkok! DON GIOVANNI Hadd jöjjenek közelebb, mondd nékik, hogy tiszteljenek meg. DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO Tekintete és hangja elárulja az árulót. LEPORELLO Pszt! Hölgyeim, álarcosok! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA (Don Ottavióhoz.) Menjen, feleljen! LEPORELLO Pszt, pszt. . . DON OTTAVIO Mit kíván? LEPORELLO Ha úgy tetszik: bálba invitálja önöket az én uram. DON OTTAVIO Köszönet a nagy megtiszteltetésért. Menjünk, szép társnőim! LEPORELLO Barátunk nékik is megpróbál majd udvarolni. DONNA ANNA, DON OTTAVIO Az igazságos ég pártfogolja szívem szándékát! stb. DONNA ELVIRA Az igazságos ég bosszulja meg elárult szerelmemet! stb. (Belépnek.) Huszonegyedik jelenet Fényben úszó terem Don Giovanni házában, előkészítve a nagy táncmulatságra. Don Giovanni, Leporello, Zerlina, Masetto; parasztok és parasztlányok, szolgák frissítőkkel; majd Don Ottavio, Donna Anna és Donna Elvira, álarcosan. Don Giovanni leülteti a lányokat, Leporello a fiúkat, amint egy tánc éppen véget ért. DON GIOVANNI Pihenjetek hát, bájos lánykák! LEPORELLO Frissüljetek fel, szép ifjak! DON GIOVANNI, LEPORELLO Hamarosan újra bolondozhattok, visszatérhettek a mókába és a táncba. DON GIOVANNI Hé, kávét! LEPORELLO Csokoládét! MASETTO Zerlina, óvatosan! DON GIOVANNI Fagylaltot! LEPORELLO Édességek! MASETTO Zerlina, óvatosan! ZERLINA, MASETTO Túl édesen kezdődik a jelenet, keservesen végződhet majd. DON GIOVANNI Mily bájos vagy, tündöklő Zerlinám. ZERLINA Ó, ön nagyon kegyes… MASETTO A hamis nőszemély már ünnepel. LEPORELLO (Gazdáját utánozva.) Mily kedves vagy Giannotta, Sandrina! MASETTO (Don Giovannit figyeli.) Csak nyúlj hozzá, a fejedet veszem! ZERLINA Masetto hogy mereszti a szemét .. . keservessé válhat ez az ügy: DON GIOVANNI, LEPORELLO Masettónak már kimered a szeme. Itt használni kell az eszünket. MASETTO Jaj, te hamis, kétségbe akarsz ejteni, stb. A hamis nőszemély már ünnepel, stb. Huszonkettedik jelenet Don Ottavio, Donna Anna, Donna Elvira és az előbbiek. LEPORELLO Jöjjenek csak beljebb, bájos álarcos hölgyek! DON GIOVANNI Itt mindenki előtt nyitva áll! Éljen a szabad élet! stb. DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO Hálásak vagyunk a nagylelkűség ily sok jeléért stb. MIND Éljen a szabad élet! DON GIOVANNI Kezdődjék újra a zene! (Leporellóhoz.) Te párosítsd össze a táncosokat! (Don Ottavio menüettet táncol Donna Annával.) LEPORELLO Csak rajta, gyerünk, táncoljatok! DONNA ELVIRA (Donna Annához.) Ott az a parasztlány. DONNA ANNA (Don Ottavióhoz.) Végem van! DON OTTAVIO (Donna Annához.) Színleljen! DON GIOVANNI, LEPORELLO, MASETTO Hát jól megy, igazán! DON GIOVANNI (Leporellóhoz.) Ügyelj Masettóra! LEPORELLO (Erővel táncba viszi Masettót.) Nem táncolsz, szegénykém? Gyere ide, kedves Masetto, tegyük, amit a többiek! DON GIOVANNI A te társad én leszek, Zerlina, jöjj csak erre! (A kontratáncot járja Zerlinával.) MASETTO Nem, nem akarok táncolni. LEPORELLO Ej, táncolj hát, barátom! (Allemande-ot jár Masettóval.) MASETTO Nem! LEPORELLO De igen, kedves Masetto! DONNA ANNA (Don Ottavióhoz.) Nem bírom már tovább. DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO (Donna Annához.) Színleljen, az istenért! LEPORELLO Táncolj! MASETTO Nem, nem akarok! LEPORELLO Ej, táncolj hát barátom stb. DON GIOVANNI (Táncolva vezeti kifelé Zerlinát.) Jöjj velem, életem! MASETTO Hagyj engem! Nem Zerlina ez? ZERLINA Nagy istenek! Elvesztem! LEPORELLO Itt nagy baj készül. (Kisiet.) DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO A gazember magától sétál bele a hurokba. ZERLINA (Egy belső szobából.) Emberek! Segítség! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO Segítsük meg az ártatlant! (A zenészek távoznak.) MASETTO Ah, Zerlina! ZERLINA Nyomorult! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO Most… arról az oldalról kiáltott . , . Törjük be az ajtót! ZERLINA Segítsetek, vagy végem! DONNA ANNA DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO, MASETTO Itt vagyunk a védelmedre! DON GIOVANNI (Kezében karddal, karjánál fogva vezeti Leporellót, azt színlelve, nem tudja kirántani a pengét, hogy ledöfje őt.) Íme, itt a gazember, ki rád tört, de tőlem megkapja majd büntetését. Halj meg, gonosztevő! LEPORELLO Jaj, mit csinál? stb. DON GIOVANNI Halj meg, mondom! stb. DON OTTAVIO (Pisztolyt ránt.) Ne reménykedjen! DONNA ANNA, DONNA ELVIRA, DON OTTAVIO A gaz azt hiszi, ilyen csellel palástolhatja gazságát. (Letépik álarcukat.) DON GIOVANNI Donna Elvira? DONNA ELVIRA Igen, te aljas! DON GIOVANNI Don Ottavio? DON OTTAVIO Igen, uram! DON GIOVANNI (Donna Annához.) Ó, higgye el… DONNA ANNA Áruló! MIND (Kivéve Don Giovannit és Leporellót.) Áruló! Mindent, mindent tudunk már. Reszkess, reszkess, nyomorult! Hamarosan az egész világ megtudja Rettentő, sötét gazságaid. féktelen kegyetlenséged. Halld a bosszú mennydörgését, mely körötted csattan! Fejedre még e napon lesújt villáma. DON GIOVANNI Zűrzavar van a fejemben. nem tudom már, mitévő legyek és egy rettenetes vihar, ó isten, fenyegetve zúdul rám. — De bátorságom nem hagy el, még nem vagyok veszve s nem zavarodom meg; Ha elpusztul is a világ, engem semmi sem rémít meg! LEPORELLO Zűrzavar a fejében, Nem is tudja, mitévő legyen, és rettenetes vihar, ó istenem, fenyegetve zúdul rá. De a bátorsága nem hiányzik, nem vész el s nem zavarodik meg: ha elpusztul is a világ, őt semmi sem rémíti meg. MÁSODIK FELVONÁS Első jelenet Utca. Don Giovanni, kezében mandolinnal és Leporello. No. 14 KETTŐS DON GIOVANNI Hagyd már, te bohóc, ne bosszants! LEPORELLO Nem, nem gazdám, nem maradok tovább! DON GIOVANNI Hallgass meg, barátom… LEPORELLO El akarok menni, mondom. DON GIOVANNI De hát mit tettem néked, hogy el akarsz hagyni? LEPORELLO Ó, valóban semmit… csak szinte megölt! DON GIOVANNI Menj már, bolond vagy .. . csak tréfa volt! stb. LEPORELLO Én nem tréfálok, .. . el akarok menni stb. RECITATIVO DON GIOVANNI Leporello! LEPORELLO Uram? DON GIOVANNI Gyere ide, béküljünk ki! Vedd ezt! LEPORELLO Mit? DON GIOVANNI (Pénzt ad neki.) Négy duplatallér. LEPORELLO Jó, hát hallja: ez egyszer még belemegyek a játékba, de ebből nem csinálunk szokást! Ne higgye, hogy a magamfajtát el lehet ámítani, (Elveszi az erszényt.) mint az asszonyokat. a pénz erejével! DON GIOVANNI Erről ne beszéljünk többet! Van benned elég bátorság, hogy azt tedd, amit mondok LEPORELLO Míg békén hagyja a nőket… DON GIOVANNI Békén hagyni a nőket? Őrült! Nem tudod, hogy számomra fontosabbak ők a kenyérnél, amit megeszem, a levegőnél is, amit beszívok. LEPORELLO És van szíve azután valamennyit megcsalni? DON GIOVANNI Csak csupa szerelemből. Ki egyhez hű. a többi iránt kegyetlen. Én, ki érzem magamban ezt a hatalmas érzést, jót akarok mindahányuknak. — S azután a nők, kik nem tudnak számolni ezzel, az én jó természetemet csalásnak nevezik. LEPORELLO Sose láttam még tágasabb és jobb szívű természetet. És most, mit óhajtana? DON GIOVANNI Figyelj! Láttad Donna Elvira komornáját? LEPORELLO Én? Nem. DON GIOVANNI Akkor nem láttál még igazán gyönyörűt, kedves Leporellóm! Most vele akarok szerencsét próbálni, s arra gondoltam, mivel már úgyis esteledik, — hogy jobban felkeltsem az étvágyát, a te ruhádban jelenek meg előtte! LEPORELLO Miért ne jelenhetne meg a sajátjában? DON GIOVANNI Az ilyen helyzetű emberek előtt kevés hitele van az úri öltözéknek. (Leveti köpenyét.) Iparkodj, gyerünk! LEPORELLO Uram, több okból sem… DON GIOVANNI Fejezd be! Nem tűrök ellentmondást! (Köpenyt és kalapot cserélnek.) Második jelenet Don Giovanni, Leporello, majd a fogadó ablakában Donna Elvira. Lassan teljesen leszáll az éj. No. 15 HÁRMAS DONNA ELVIRA Ó, hallgass, méltatlan szív, ne dörömbölj itt keblemben! Ó gazember, áruló, bűn volna megszánni. LEPORELLO Csitt, uram, Donna Elvira hangját hallom. DON GIOVANNI Meg akarom ragadni az alkalmat. Te állj ott egy kicsit! (Leporello mögé áll.) Elvira, én bálványom! DONNA ELVIRA Csak nem az a hálátlan? DON GIOVANNI Igen, életem, én vagyok, és könyörületet kérek. DONNA ELVIRA Istenek, mily furcsa érzés ébred szívemben. LEPORELLO Nézzék csak az őrült nőt, még mindig hinni fog neki! DON GIOVANNI Jöjj le hát, szép örömöm! Meglátod, te vagy, akit imád a szívem; — már igencsak bűnbánó vagyok. DONNA ELVIRA Nem, nem hiszek néked, kegyetlen stb. DON GIOVANNI Ó higgy nekem vagy megölöm magam! stb. LEPORELLO Ha folytatja, elnevetem magam stb. DON GIOVANNI Bálványom, jöjj ide hát! DONNA ELVIRA Istenek, mily próbatét ez! Nem tudom, menjek-e vagy maradjak.. . Jaj! Ti óvjátok hiszékenységemet! DON GIOVANNI Remélem hamar enged — mily szép csel ez! Találékonyabb tehetség a magaménál senkinek nem adatik. LEPORELLO Már e hazug ajak ismét elcsábítja őt. Istenek, óvjátok saját hiszékenységétől! RECITATIVO DON GIOVANNI Barátom, mi a véleményed? LEPORELLO Az, hogy önnek bronzból van a szíve. DON GIOVANNI Menj már, nagy hólyag vagy! Jól figyelj rám! Ha ő idejön, odafutsz, hogy megöleld; megsimogatod néhányszor, utánozod a hangom; azután szép ügyesen megpróbálod magaddal vinni máshová. LEPORELLO De uram… DON GIOVANNI Ne több ellenvetést! LEPORELLO S ha felismer? DON GIOVANNI Nem fog felismerni, ha nem akarod. Csend; már nyitja az ajtót; óvatosan! (Félrehúzódik.) Harmadik jelenet Donna Elvira és az előbbiek. DONNA ELVIRA Itt vagyok hát. DON GIOVANNI Meglátjuk, mit tesz majd. LEPORELLO Jó kis zűr! DONNA ELVIRA Elhihetem hát, hogy könnyeim meggyőzték ezt a szívet? A szeretett Don Giovanni bűnbánón visszatér tehát kötelességéhez és szerelmemhez? LEPORELLO Igen. kedveském. DONNA ELVIRA Kegyetlen! Ha tudná, hány könnyet és sóhajt okozott nékem. LEPORELLO Én? Életem… DONNA ELVIRA Ön! LEPORELLO Szegényke. mennyire sajnálom. DONNA ELVIRA Nem fog elszökni többé? LEPORELLO Nem, szép pofikám! DONNA ELVIRA Örökre enyém lesz hát? LEPORELLO Örökre. DONNA ELVIRA Én drágám! LEPORELLO Drágám! A tréfa kedvemre való. DONNA ELVIRA Én kincsem! LEPORELLO Vénuszom! DONNA ELVIRA Lángolok önért. LEPORELLO Én már csupa hamu vagyok. DON GIOVANNI A gazfickó belemelegszik. DONNA ELVIRA És nem fog megcsalni engem? LEPORELLO Nem, ez biztos. DONNA ELVIRA Esküdjön meg nekem! LEPORELLO Esküszöm erre a kézre, mit hévvel csókolok, ezekre a szép szemekre! DON GIOVANNI (Azt tettetve, hogy valakit megölnek.) Ó, hé, jaj, hű, meghalsz! DONNA ELVIRA, LEPORELLO Nagy Isten! (Együtt elmenekülnek.) DON GIOVANNI Haha! Úgy látszik, a sors segít nekem. Nézzük: ez az az, ablak. Most énekeljünk. No. 16 CANZONETTA [SZERENÁD] DON GIOVANNI (Mandolinon kíséri önmagát.) Ó, jöjj az ablakhoz, én kincsem, jöjj enyhíteni keservemet! Ha megtagadsz tőlem egy csekély vigaszt, szemed láttára halok meg én. Te, kinek ajka édesebb a méznél, te, kinek édesség van a szíve mélyén, ne légy, én gyönyöröm, kegyetlen hozzám, legalább, engedd, hogy lássalak, szép szerelmem! Negyedik jelenet Masetto, hosszúcsövű flintával és pisztollyal felfegyverkezve, parasztok és Don Giovanni. RECITATIVO DON GIOVANNI Valaki van az ablaknál, talán ő az. Pszt, pszt… MASETTO (A botokkal és fustélyokkal felszerelt parasztokhoz.) Ne lankadjunk, barátaim! A szívem azt mondja, meg kell találnunk őt. DON GIOVANNI Valaki beszél itt. MASETTO Álljatok meg! Azt hiszem, itt valaki mocorog… DON GIOVANNI Ha nem tévedek, ez Masetto. MASETTO Ki az ott? Nem felel; Bátran, vállhoz a fegyvert! Ki az ott? DON GIOVANNI Nincs egyedül; óvatosnak kell lennem. Barátaim… Nem akarom felfedni magam. (Igyekszik utánozni Leporello hangját.) Te vagy az… Masetto? MASETTO Egészen az vagyok. s te? DON GIOVANNI Nem ismersz meg? A szolgája… Don Giovanninak. MASETTO Leporello! Annak a becstelen lovagnak a szolgája… DON GIOVANNI Bizony, annak a gazembernek. MASETTO Annak a tisztességtelen embernek! Ó, mondd csak, hol találhatjuk meg őt? Őt keresem ezekkel, hogy megöljük. DON GIOVANNI Csekélység! Bravó, igen derék, Masetto, és is csatlakozni akarok hozzátok, hogy leszámoljak a gonosz gazdával. Hallgasd csak meg, mi a szándékom! No. 17 ÁRIA DON GIOVANNI A fele közületek erre menjen, a többiek meg arra, ott, s halkan, csendben keressék őt! Nem lehet messze innét. Ha egy férfit és egy lányt sétálni láttok a téren, ha egy ablak alatt szerelmes hangokat hallotok, üssétek, csak vágjátok: az én gazdám lesz az! A fején kalap van nagy fehér tollakkal, egy nagy köpeny rajta és kard az oldalán. (A parasztokhoz.) Menjetek, gyorsan! (Masettóhoz.) Egyedül te gyere velem! A többi a mi dolgunk, és máris meglátod, mi lesz. Ötödik jelenet Don Giovanni, Masetto. RECITATIVO DON GIOVANNI Csitt, hadd füleljek… Minden rendben. (Megbizonyosodva, hogy a parasztok már távol vannak.) Tehát meg kell ölnünk őt? MASETTO Bizony. DON GIOVANNI S nem elégítene ki téged, ha összetörnéd a csontját, eldöngetnéd a hátát? MASETTO Nem, nem, meg akarom gyilkolni, száz darabra akarom tépni. DON GIOVANNI Vannak jó fegyvereid? MASETTO De mennyire! Először is ez a muskéta s azután ez a pisztoly. (Átadja őket Don Giovanninak.) DON GIOVANNI És még? MASETTO Nem elég? DON GIOVANNI Ej, bizony elég. Most fogd ezt: (A kardja markolatával üti Masettót.) ezt a pisztolyért, ezt a flintáért! MASETTO Jaj, jaj, segítség! DON GIOVANNI Hallgass vagy megöllek! Ezt azért, mert meg akarod gyilkolni, ezt, mert darabokra akarod tépni. Te paraszt! Csirkefogó! Kutyafejű! (Masetto elesik, Don Giovanni távozik.) Hatodik jelenet Masetto, majd Zerlina lámpással. MASETTO Jaj, jaj a fejem! Jaj a vállam, jaj a mellem! ZERLINA Mintha Masetto hangját hallanám. MASETTO Nagy isten, Zerlinám, segítség! ZERLINA Mi történt? MASETTO A gazember, a nyomorult szétzúzta a csontjaimat, az idegeimet. ZERLINA Ó, szegénykém! Ki? MASETTO Leporello — vagy valamiféle ördög, ki hasonlít rá. ZERLINA A kegyetlen! Nem megmondtam neked, hogy ezzel az őrült féltékenységeddel valami keserves helyzetbe kerülsz még? Hol fáj? MASETTO Itt. ZERLINA És még? MASETTO Még itt. ZERLINA És máshol nem fáj? MASETTO Egy kicsit fáj még… ez a lábam meg ez a karom és a kezem. ZERLINA Na jó, jó nem olyan nagy a baj, ha a többi részed ép. Gyere csak velem haza! Ha megígéred nekem, hogy nem leszel ennyire féltékeny, meg foglak gyógyítani, édes férjem. No. 18 ÁRIA ZERLINA Meglátod majd, kedveském, ha jó fiú leszel, milyen finom orvosságot fogok adni neked. Ez természetes gyógymód, nem rossz ízű, patikus nem is tud csinálni ilyet. Egy bizonyos balzsam, mit magammal hordok, odaadhatom, ha ki akarod próbálni. Tudni akarnád, hol tartom? Érezd a lüktetését, tedd ide a kezed! (Mindketten el.) Hetedik jelenet Sötét előcsarnok három ajtóval Donna Anna házában. Donna Elvira és Leporello. RECITATIVO LEPORELLO Több fáklya fényét látom a közelben, drágám; maradjunk itt egy kicsit, míg eltávolodnak tőlünk! DONNA ELVIRA De mitől félsz, imádott hitvesem? LEPORELLO Semmi… semmitől… Egy kis óvatosság… Megnézem, a fény messzebb van-e már. Jaj, hogyan fogok megszabadulni tőle? Maradj csak itt. szépséges szívem! DONNA ELVIRA Ó. ne hagyj el! No. 19 HATOS DONNA ELVIRA Egyesegyedül ily sötét helyen, — érzem, reszket a szívem, oly rémület támadt reám, hogy szinte meghalok. LEPORELLO (Tapogatózva lépked.) Minél inkább keresem, annál kevésbé lelem meg azt az átkozott ajtót… csak csendben,… Megtaláltam! Itt az ideje megszökni. (Eltéveszti a kijáratot.) Nyolcadik jelenet Donna Anna, Don Ottavio, gyászba öltözötten. Szolgák lámpásokkal, előbbiek. Donna Elvira a fény Láttán az egyik sarokba húzódik, Leporelló a másikba. DON OTTAVIO Töröld le könnyeid, életem, és engedd csillapodni fájdalmadat! Immár atyád árnya is bánkódik szenvedésed miatt. DONNA ANNA Legalább ezt a kis enyhülést hagyd meg fájdalmamnak! Én kincsem, csak a halál vethet véget sírásomnak. DONNA ELVIRA (Amazok nem látják őt.) Ó, hol van hitvesem? LEPORELLO (Őt sem látják.) Ha rámtalálnak, elvesztem. DONNA ELVIRA, LEPORELLO Ott látok egy ajtót… Titkon, csendben elmegyek. (Leporello a kijáratnál Zerlinába és Masettóba ütközik.) Kilencedik jelenet ZERLINA, MASETTO Állj meg, gazember! Hová mész? (Leporello eltakarja az arcát.) DONNA ANNA, DON OTTAVIO Itt van a hitvány… Hogy került ide? DONNA ANNA, ZERLINA, DON OTTAVIO, MASETTO Ah, haljon meg a hitszegő, ki elárult engem! DONNA ELVIRA Ő az én férjem… Irgalom! Kegyelem! stb. DONNA ANNA, ZERLINA, DON OTTAVIO, MASETTO Donna Elvira az, akit látok? Alig hihetem. . .. Nem, ő haljon meg! stb. (Mikor Don Ottavio le akarja szúrni, Leporello felfedi magát és térdre esik.) LEPORELLO Bocsánat, bocsánat. uraim, én nem az vagyok, ő téved. — hagyjanak élni, az ég szerelmére! A TÖBBIEK Istenek! Leporello! Milyen szemfényvesztés ez? Értetlenül állok, mi legyen most? LEPORELLO Ezer zavaros gondolat kavarog a fejemben; ha megmenekülök ebből a viharból, csoda Lesz, igazán stb. A TÖBBIEK Ezer zaklatott gondolat kavarog fejemben. Ó. ég, micsoda nap ez! Mily váratlan új események! stb. (Donna Anna távozik.) No. 20 ÁRIA LEPORELLO Jaj! Kegyelem, uraim! Igazat adok önöknek… önnek is, .. De nem az én bűnöm. A gazdám erőszakkal rossz útra térített. Donna Elvira! Könyörüljön, ön már érti, mi ment végbe. (Zerlinának.) Masettóról mit sem tudok. (Donna Elvirára mutat.) Ez a hölgy megmondja majd önnek: körülbelül egy órácskája körbe-körbe sétálgatok véle. (Don Ottavióhoz.) Önnek, uram, nem mondok semmit. Valami félelem… valami véletlen.. . kívülről világosság… itt bent sötétség, nincs menedék… az ajtó, a fal… (Az ajtóra mutat, hová tévedésből nyitott be.) Én megyek… erre az oldalra .. . azután itt elbújtam, s az ügyet már ismerik .. . Ha tudtam volna, arra szöktem volna! stb. (Izgatottan elmenekül.) Tizedik jelenet Don Ottavio, Donna Elvira, Zerlina, Masetto. RECITATIVO DONNA ELVIRA Állj meg, hitszegő, állj meg! MASETTO A gazfickónak szárnyak nőttek a lábára. ZERLINA Milyen ravaszul meglépett a zsivány! DON OTTAVIO Barátaim! Ily rendkívüli bűnök után nem kételkedhetünk többé, hogy Don Giovanni volt hitvány gyilkosa Donna Anna atyjának. E házban maradjanak egy kis ideig! Panaszt intézek az illetékeshez, s rövid időn belül bosszút állok önökért, ígérem. Így kívánja a kötelesség, a szánalom s a szerelem. No. 21 ÁRIA DON OTTAVIO A kedvesemet, addig is, ó, menjenek, vigasztalják meg! Szép szemének könnyeit letörleni, kíséreljék meg! Mondják néki, hogy az ő sérelmeit megbosszulni indulok, s hogy csupán vérontás és halál hírnökeként fogok visszatérni stb. (Távoznak.) Tizenegyedik jelenet Donna Elvira egyedül. No. 21/b RECITATIVO ÉS ÁRIA DONNA ELVIRA Ó istenek, mily bűnökbe; milyen rettentő, félelmetes gaztettekbe bonyolódott bele az a nyomorult! Nem, ó nem késhet az ég haragja, nem késlekedhet az igazság. Érzem, a végzet villáma már a fejére zúdul. Látom a megnyílt halálos szakadékot. Ó. szerencsétlen Elvira! Mily ellentétes érzelmek születnek szívedben. Miért e sóhajok s miért a szorongás? [ÁRIA] DONNA ELVIRA Engem elárult a hálátlan lélek, ó istenem, boldogtalanná tett. De elárultan, elhagyatva is szánalmat érzek iránta. Ha érzem saját gyötrelmeimet, szívem bosszúról beszél, de ha a reá váró veszélyt tekintem, remegve ver a szívem stb. (Távozik.) Tizenkettedik jelenet Elkerített temető különböző lovasszobrokkal, közöttük a Kormányzóé. Don Giovanni, majd Leporello. RECITATIVO DON GIOVANNI (Átugrik a falon.) Hahaha! Ez ám a jó. most azután kereshetnek. Mily gyönyörű éjszaka! Fényesebb. mint a nappal. Mintha csak azért lenne, hogy lányokra vadászva kószálgassunk. Késő van? Ó. még éjjeli kettő sincs. Szeretném tudni, hogyan végződött az ügy Leporello és Donna Elvira között; ha elég óvatos volt… LEPORELLO (Átmászik a falon.) Ő végül is azt akarja. hogy tönkretegyem magam! DON GIOVANNI Ö az! Leporello! LEPORELLO Ki szólít? DON GIOVANNI Nem ismered meg a gazdád? LEPORELLO Bár ne ismerném! DON GIOVANNI Hogyan, gazfickó? LEPORELLO Á, ön az? Bocsásson meg! DON GIOVANNI Mi történt? LEPORELLO Ön miatt majdnem agyonütöttek. DON GIOVANNI No és? Nem lett volna számodra megtiszteltetés? LEPORELLO Uram, átengedem önnek. DON GIOVANNI Gyere csak, gyere ide! Mily remek dolgokat kell elmondanom néked. LEPORELLO De mit csinál itten? DON GIOVANNI Gyere beljebb és megtudod! A különféle kis történeteket melyek velem estek meg, mióta elmentél, majd más alkalommal mondom el! Most csak a legszebbet akarom elmesélni. LEPORELLO Biztosan nőügy! (Visszaadja gazdájának a kalapot és a köpenyt és visszaveszi a sajátját.) DON GIOVANNI Lehet kétséged felőle? Egy lányka, — szép, fiatal, csinos — az úton találkoztam vele. — Hozzálépek, megfogom a kezét, próbál szökni előlem. szólok néhány szót — és összetéveszt engem — tudod, kivel? LEPORELLO Nem tudom. DON GIOVANNI Leporellóval. LEPORELLO Velem? DON GIOVANNI Veled. LEPORELLO Jól van. DON GIOVANNI Akkor megfogja a kezem. LEPORELLO Még jobb. DON GIOVANNI Megsimogat, átölel… Drága Leporellóm, Leporello drágám! Akkor jöttem rá, hogy a te kedvesed. LEPORELLO Ó, te átkozott! DON GIOVANNI Kihasználtam a tévedését; nem tudom, miről ismert fel; kiáltozni kezd, hallom, hogy emberek jönnek, futásnak eredek és hipp-hopp, ehelyütt, ezen a falon mászom át. LEPORELLO És ezt az ügyet csak ilyen közömbösen mondja el nekem? DON GIOVANNI Miért ne? LEPORELLO S ha ő a feleségem lett volna? DON GIOVANNI Még jobb! KORMÁNYZÓ Abbahagyod majd a nevetést, még hajnal előtt. DON GIOVANNI Ki szólt? LEPORELLO Jaj, valami lélek lesz a másvilágról, aki önt alaposan ismeri. DON GIOVANNI Hallgass, ostoba! (Megragadja a kardját.) Ki az ott? KORMÁNYZÓ Alávaló! Vakmerő! Hagyj békét a holtaknak! LEPORELLO Nem megmondtam önnek? DON GIOVANNI Valaki, ott künn, tréfát űz velünk. Hé! Nem a Kormányzó szobra az ott? Olvasd csak a feliratot! LEPORELLO Bocsásson meg ! Nem tanultam meg olvasni holdsugár mellett. DON GIOVANNI Olvass, azt mondom! LEPORELLO „A gazt, ki végső utamra küldött. itt várja bosszúm.” Hallja? Én reszketek. DON GIOVANNI Ó, a vén pojáca! Mondd neki, hogy ma este elvárom hozzám vacsorára! LEPORELLO Milyen őrültség! Hát úgy hiszi… Ó istenek! Nézze csak mily rémítő a tekintete… Mintha élne… mintha hallana és beszélni akarna… DON GIOVANNI Rajta, menj oda vagy itt legyilkollak, azután el is temetlek! LEPORELLO Csak csendesen, uram… már engedelmeskedem. No. 22 KETTŐS LEPORELLO Ó, mélyen tisztelt szobra… a nagy Kormányzónak… — Gazdám, remeg a szívem… Nem bírom befejezni… DON GIOVANNI Fejezd be, vagy a szívedbe döföm ezt a pengét! LEPORELLO Micsoda kellemetlenség, milyen szeszély! Úgy érzem, megdermedek. DON GIOVANNI Micsoda élvezet! Milyen kis tréfa! Csak hadd remegjen ő! LEPORELLO Ő, mélyen tisztelt szobor, habár márványból… tetszik is lenni… Jaj, gazdám, nézze… csak folyton, egyre néz… DON GIOVANNI Meghalsz! LEPORELLO Ne, várjon! (A szoborhoz.) Uram, az én gazdám — jól értse! Nem én, — a gazdám szeretné, hogy vele vacsorázzon. — Jaj, micsoda jelenet ez! Ó ég, bólint a fejével! DON GIOVANNI Tovább! Hogy te milyen bohóc vagy! LEPORELLO Nézze őt, gazdám! DON GIOVANNI Mit kell néznem? LEPORELLO, majd DON GIOVANNI A márványfejével így… így csinál… stb. DON GIOVANNI (A szoborhoz.) Beszéljen, ha képes rá: eljön-é a vacsorára? KORMÁNYZÓ Igen. LEPORELLO Mozogni is… alig tudok már… eláll a lélegzetem, ó istenek! Az ég szerelmére… menjünk, menjünk gyorsan innen! stb. DON GIOVANNI Valóban bizarr egy jelenet! Eljön a jó öreg vacsorára. — Gyerünk, készüljünk elő, távozzunk e helyről! stb. Tizenharmadik jelenet Sötét szoba Donna Anna házában, Don Ottavio és Donna Anna. RECITATIVO DON OTTAVIO Nyugodj meg, szerelmem! Rövidesen látni fogjuk, hogy az az elvetemült megbűnhődik súlyos vétkeiért. DONNA ANNA De az atyám, ó isten! DON OTTAVIO Meg kell hajtanunk fejünket az Ég akarata előtt. Térj magadhoz, drágám! Keserű veszteségedért holnapra, ha akarod, édes kárpótlást nyújt e szív, e kéz, melyet gyengéd szerelmem. . DONNA ANNA Ó, egek! Mit beszél, ily szomorú pillanatokban…? DON OTTAVIO Hogyan? Újabb halogatással akarnád növelni bánatomat? Kegyetlen! No. 23 RECITATIVO ÉS ÁRIA DONNA ANNA Kegyetlen? Ó nem, kedvesem, — nekem nagyon is rosszul esik, hogy visszatartsalak attól a boldogságtól. mire lelkünk oly régóta vágyik. De a világ ó, istenem! Ne tedd próbára gyengéd szívem állhatatosságát: nékem elég, hogy érted szól a szerelem. [ÁRIA] DONNA ANNA Ne mondd nékem, szép szerelmem, hogy kegyetlen vagyok hozzád; jól tudod, mennyire szeretlek, ismered hűségem. Csillapítsd kínlódásod, ha nem akarod, hogy meghaljak bánatomban. Talán egy napon az ég szánalmat érez majd irántam stb. (Távozik.) RECITATIVO DON OTTAVIO Követnem kell lépteit; meg akarom osztani véle a szenvedést. Így kevésbé lesznek fájdalmasak sóhajai. Tizennegyedik jelenet Terem Don Giovanni házában; terített asztal. Don Giovanni és Leporello. Szolgák s néhány zenész. No. 24 FINALE DON GIOVANNI Az asztal már terítve — ti pedig játsszatok, kedves barátaim! Ha már költöm a pénzem, jól akarok szórakozni. Leporello, gyorsan tálalj! LEPORELLO Már itt is vagyok, hogy felszolgáljak. DON GIOVANNI Ha már költöm a pénzem stb. Ti csak játsszatok, kedves barátaim stb. (A zenészek belefognak.) LEPORELLO Brávó! „Cosa rara”. (Martini: „Una cosa rara” című operájá nak egyik dallamára utal.) DON GIOVANNI Hogy tetszik a szép hangverseny? LEPORELLO Éppen olyan, amilyen önnek kijár. DON GIOVANNI Ó mily ízletes fogás! LEPORELLO Jaj, milyen mohó étvágy! Milyen óriási falatok! Úgy érzem, mindjárt elájulok stb. DON GIOVANNI Ahogy az én falatjaimat nézi, szinte rögtön elájul stb. A következő fogást! LEPORELLO Már hozom. (A zenészek dallamot váltanak.) Éljen! „A két veszekedő”! (A hasonló című operára célozva.) DON GIOVANNI Tölts bort! Kitűnő Marzimino! LEPORELLO (Titokban eszik, iszik.) Ezt a darab fácánt szép lassan befalom. DON GIOVANNI Egyre csak fal a kétszínű. úgy teszek, mintha nem venném észre. (A zenészek most Mozart „Figaro házassága” című operájának híres dallamát játsszák.) LEPORELLO Ezt nagyonis jól ismerem! DON GIOVANNI Leporello! LEPORELLO Igen, gazdám? DON GIOVANNI Beszélj érthetően, te csirkefogó! LEPORELLO A nátha nem engedi, hogy tisztán ejtsem a szavakat. DON GIOVANNI Míg én eszem, fütyülj egy kicsit! LEPORELLO Nem tehetem. DON GIOVANNI Mi baj? LEPORELLO Bocsásson meg! Oly remek az ön szakácsa, hogy én is ki akartam próbálni stb. DON GIOVANNI Oly remek az én szakácsom, ő is ki akarta próbálni stb. Tizenötödik jelenet Donna Elvira, az előbbiek. DONNA ELVIRA Szerelmem utolsó bizonyítékát akarom nyújtani néked. Nem emlékeztetlek a csalásaidra többé, szánalmat érzek… DON GIOVANNI, LEPORELLO Mi történt, mi történt? DONNA ELVIRA Nem kér már tőled ez összetört lélek hűségéért irgalmat… sem. DON GIOVANNI El vagyok képedve. Mit óhajt ön? (Gúnyosan utánozva őt, szintén letérdel.) Ha nem áll fel, én sem maradhatok talpon. DONNA ELVIRA Ne nevess bánatomon! LEPORELLO Szinte megríkat engem stb. DON GIOVANNI Kinevetni önt? Nagy ég, miért? (Tettetett gyöngédséggel.) Mit akarsz, én drágám? stb. DONNA ELVIRA Ne nevesd ki bánatom! Változtasd meg életed! DON GIOVANNI Nagyon szép tőled! stb. DONNA ELVIRA, LEPORELLO Hűtelen szívű! stb. DON GIOVANNI Engedj ennem és ha tetszik, egyél velem! DONNA ELVIRA Hát maradj csak, te barbár, a szennyes fertőben! Gonoszság rettentő példája, te! stb. LEPORELLO Ha nem indul meg ennyi fájdalomtól, vagy kőből van a szíve, vagy nincs szíve stb. DON GIOVANNI Éljenek a nők! Éljen a jó bor! Az emberiség támasza és dicsősége! stb. DONNA ELVIRA Maradj csak, te barbár stb. LEPORELLO Vagy kőből van szíve stb. (Donna Elvira távozik, majd visszatér, keresztülfut a színpadon és a másik oldalon el. A zenészek távoznak.) DONNA ELVIRA Jaj ! DON GIOVANNI, LEPORELLO Miféle kiáltás ez? DON GIOVANNI Menj, nézd meg, mi történt! LEPORELLO Jaj! DON GIOVANNI Milyen borzasztó kiáltás! Leporello, mi az? LEPORELLO Jaj, uram,… az ég szerelmére… Ne… menjen ki!… oda… A kőember… a fehér márványember… Jaj, gazdám,… én megdermedek… elájulok!… Ha látná… milyen alak, ha hallaná, hogyan lép: ta-ta-ta-ta. DON GIOVANNI Igazán nem értek semmit: te valóban őrült vagy! (Kopognak az ajtón.) LEPORELLO Jaj, hallja? DON GIOVANNI Valaki kopog. Nyisd ki! LEPORELLO Remegek. DON GIOVANNI Nyisd ki, mondom! stb. LEPORELLO Jaj, jaj! DON GIOVANNI Te szédült! Hogy véget vessek a zűrzavarnak, én magam megyek kinyitni. (Fogja a gyertyatartót, másik kezébe kivont kardját, az ajtóhoz megy.) LEPORELLO Én még egyszer nem akarom látni azt ott Szép csendesen elbújok. (Az asztal alá bújik.) Tizenhatodik jelenet A kormányzó, az előbbiek. KORMÁNYZÓ Don Giovanni! Vacsorára hívtál engem. Eljöttem. DON GIOVANNI Hát ezt sosem hittem volna. — De megteszem, ami tőlem telik. Leporello, új vacsorát hozass, azonnal! LEPORELLO (Kikukucskál az asztal alól.) Jaj. gazdám… egészen végünk van már.. DON GIOVANNI (Kifelé lökdösi.) Menj már, mondom! KORMÁNYZÓ (A kifelé siető Leporellónak) Maradj csak! Nem táplálkozik a halandók étkével az, kit mennyei étel táplál; más, ennél súlyosabb gondok, más vágy vezetett engem ide. LEPORELLO Mintha a harmadnapos hideglelés jött volna rám… Nem tudom mozgatni tagjaimat stb. DON GIOVANNI Szólj tehát: mit kérsz, mit akarsz! KORMÁNYZÓ Beszélek, hallgasd: nincs sok időm! stb. DON GIOVANNI Beszélj, beszélj! Itt állok, hallgatlak! stb. KORMÁNYZÓ Te vacsorára hívtál engem: tudod hát a kötelességed. Felelj, eljössz-é te vacsorára hozzám? LEPORELLO Jajjaj! Nem ér rá… mentse ki magát! DON GIOVANNI Gyávaság bűnével sosem vádolhatnak engem. KORMÁNYZÓ Határozz! DON GIOVANNI Már határoztam. KORMÁNYZÓ Eljössz-e? LEPORELLO (Don. Giovanninak ) Mondjon nemet! DON GIOVANNI Helyén van a szívem; nem félek, elmegyek. KORMANYZÓ Add rá a kezed, zálogul! DON GIOVANNI (Kezét nyújtja.) Itt van… ó, jaj! KORMANYZÓ Mi bajod? DON GIOVANNI Mily jeges a keze! KORMÁNYZÓ Mutass megbánást változtasd meg élted! Ez az utolsó pillanat! DON GIOVANNI (Hasztalan próbálja kiszabadítani magát.) Nem, nem; nem bánok meg semmit, távozz tőlem! KORMÁNYZÓ Bánd meg, gyalázatos! stb. DON GIOVANNI Nem, vén örjöngő! stb. KORMÁKORMÁNYZÓ De igen! stb DON GIOVANNI Nem stb. KORMÁNYZÓ, LEPORELLO Igen, igen! DON GIOVANNI Nem. KORMÁNYZÓ Ah, időd lejárt. (Tűz csap ki mindenfelől, a Kormányzó eltűnik, feneketlen mélység nyílik meg.) DON GIOVANNI A szokatlan félelemtől, mely, érzem,… megtámadta a lelkem… Honnan jönnek ezek a félelmetes tűzörvények? DÉMONOK KARA Mind kevés a bűneidhez képest. Jöjj, vár még sokkal rosszabb is! stb. DON GIOVANNI Ki szaggatja a lelkemet? Mi rázza meg bensőmet? Mily marcangolás, jaj nekem, mily őrjöngés! Micsoda pokol, micsoda szörnyűség! Jaj! stb. LEPORELLO Mily kétségbeesett arc! Az elkárhozottak remegése… Milyen kiáltozás, milyen keservek, mennyire elrémít engem! Jaj! stb. DÉMONOK KARA Mind kevés a bűneidhez képest stb. (A tűz fellobog, különböző fúriák tűnnek elő, hatalmukba kerítik Don Giovannit, vele együtt a mélybe süllyednek.) Utolsó jelenet Leporello, Donna Elvira, Donna Anna, Zerlina, Don Ottavio és Masetto, törvényszolgákkal. LEPORELLO Jaj! A TÖBBIEK Ó, hol van a hitszegő? Hol van a méltatlan? Minden megvetésem rá akarom zúdítani. DONNA ANNA Csupán ha láthatom bilincsbe verve őt, akkor enyhülhetnek kínjaim. LEPORELLO Többé ne reméljék, hogy megtalálják! Többé ne keressék őt! Igen messzire ment… A TÖBBIEK Mi történt? Mondd el? Gyorsan, siess! LEPORELLO Egy kolosszus jött .. . de ha nem tudom… Füst és láng között… figyeljenek egy kicsit!… A kőből való ember… Álljanak meg egy pillanatra! Éppen ott… lent… egy hatalmas csapás… éppen ott… az ördög elragadta őt! A TÖBBIEK Nagy ég! Mit hallok! LEPORELLO Így igaz az eset! A TÖBBIEK Biztosan a kísértet volt, akivel találkoztam/találkozott. DON OTTAVIO Most, hogy mindnyájunkért én édes kincsem, bosszút állt az ég, adj, ó adj nékem is megnyugvást, ne hagyj vágyódnom egyre még! DONNA ANNA Engedj, kedvesem, még egy évig szabad utat szívem fájdalmának! DONNA ANNA, DON OTTAVIO Hisz a hűséges szerelmes tiszteli annak vágyait, ki imádja/kit imád. DONNA ELVIRA Én pedig kolostorba megyek, ott fejezem be életem. ZERLINA, MASETTO Mi, Masetto/Zerlina, haza megyünk, s együtt szépen megvacsorázunk. LEPORELLO Én meg megyek a kocsmába, hogy jobb gazdát találjak. ZERLINA, MASETTO, LEPORELLO Maradjon hát az a gaz odalent Proserpina s Pluto mellett! S mi valamennyien, jó emberek, ismételjük el vidáman az ősrégi dalt: MIND Ez a vége annak, aki rosszat tesz, — a hitszegő halála hasonló az életéhez. VÉGE Uhrman György nyersfordítása