Wolfgang Amadeus Mozart COSÍ FAN TUTTE (Mind így csinálják) avagy A szerelmesek iskolája FIORDILIGI szoprán DORABELLA, Fiordiligi nővére mezzoszoprán FERRANDO, katonatiszt tenor GUGLIELMO katonatiszt bariton DON ALFONSO, öreg filozófus basszus DESPINA, komorna szoprán ELSŐ FELVONÁS 1. kép (Egy nápolyi kávéház terasza) FERRANDO Az én Dorabellám ilyet nem tehet, Oly hótiszta lélek és oly hűn szeret GUGLIELMO Az én Fiordiligim szelíd hóvirág, És el nem hagy engem, mert szívből imád. DON ALFONSO Én ősz fejjel szólok, már nem vagyok kezdő. Az ily vita meddő és célhoz nem ér. FERRANDO, GUGLIELMO De azt mondta rájok, hogy ők csapodárok. Ha nem bizonyítja, ön nem gavallér! DON ALFONSO Minek itt bizonyság?! FERRANDO, GUGLIELMO (Kezeiket kardjaikra helyezik) Ezt elvárjuk öntől, Vagy rántsa ki kardját, hadd folyjon ki vér! DON ALFONSO Ezt jobb lesz, ha hagyjuk! Ez régi tanulság, Akinek ez újság, az semmit se tud. FERRANDO, GUGLIELMO Nem tűröm e hangot, meglátja, megbánja, Hogy arcomba vágta a sértő gyanút! GUGLIELMO Rántson kardot, Egyikünkkel meg kell, hogy vívjon! DON ALFONSO Vívni legfeljebb Borcsatákat szoktam. FERRANDO Ön vagy kiáll, vagy megmondja, Miért gyanúsítja csapodársággal a jegyeseinket. DON ALFONSO Sancta simplicitas, mily együgyűség! FERRANDO Kikérem magamnak e gúnyos hangot! DON ALFONSO Ó, Isten mentsen attól, hogy gúnyolódni mernék; Ám, ha szabadna kérdnem, tán földöntúli lények Az önök tisztelt mátkái? S étel-ital helyett levegőből élnek, Egyszóval nem nők, hanem angyalok? FERRANDO, GUGLIELMO De nők, ám a szívük csupa hűség... DON ALFONSO Rendes földi nők, s mégis hűségesek? Ily együgyűség láttán elszörnyedek! DON ALFONSO Az a híres női hűség! Akár a főnix, éppen olyan: Itt is, ott is hallunk róla, Ámde hol van? nincsen sehol. FERRANDO Ilyen főnix Dorabella, GUGLIELMO Ilyen főnix Fiordiligi, DON ALFONSO Sem az egyik, sem a másik, Erről csak a mese szól. Az a híres női hűség, stb. DON ALFONSO Ostoba szófecsérlés! GUGLIELMO Vén hóbortos bölcselkedése! DON ALFONSO Nem kell mindjárt dühbe jönni! Mért hiszik olyan szentül, Hogy a hűségük sírig fog tartani? FERRANDO Hosszú jegyesség... GUGLIELMO Házias erkölcs... FERRANDO Jó nevelés... GUGLIELMO Szűzi szemérem... FERRANDO Szilárd akarat... GUGLIELMO Megingathatatlan jellem... FERRANDO Ígéret... GUGLIELMO Fogadalmak... FERRANDO Szent eskük... DON ALFONSO Könnyek és csókok, sóhajok, ájulások Ó, hadd kacagjam ki magamat! FERRANDO A mennykőbe! Nem tűröm el, hogy kacagjon! DON ALFONSO S mi lenne, ha bebizonyítanám, Hogy ők se jobbak másnál? GUGLIELMO Azt nem lehet. FERRANDO Soha. DON ALFONSO Hát fogadjunk! FERRANDO Én állom. DON ALFONSO Fölteszek száz tallért. GUGLIELMO Én ezret is, ha tetszik. DON ALFONSO Szavát adja? FERRANDO Itt a kezem. DON ALFONSO De esküdniük kell: egy szóval, El nem árulják a tervünk a jegyeseiknek. FERRANDO Megesküszünk. DON ALFONSO Tiszti becsületszóra! GUGLIELMO Tiszti becsületszóra! DON ALFONSO Hogy megtesznek mindent, amit mondok. FERRANDO Mindent. GUGLIELMO Még többet is! DON ALFONSO Bravissimo! FERRANDO, GUGLIELMO Bravissimo, Signor Don Alfonsetto! FERRANDO A rovására pompásan fogunk kacagni. GUGLIELMO De mihez kezdünk a száz tallérral, pajtás? FERRANDO Én imádott kedvesemnek Szerenádot fogok adni. GUGLIELMO Lakomával szentelem meg Szerelmünknek győzelmét. DON ALFONSO Nekem lesz-e részem benne? FERRANDO, GUGLIELMO Hogyne lenne, jó uram? FERRANDO, GUGLIELMO, DON ALFONSO Ámor istent ünnepelve Koccintunk majd nagy vígan! 2. kép (Tengerparti kertre nyíló terasz. Fiordiligi és Dorabella jegyeseik Arcképében gyönyörködnek) FIORDILIGI Ó, nézd ezt a képet! Nézzed s mondjad, hogy férfit ily szépet, Sudárat és délceget Láttál-e már? DORABELLA Ó, nézzed az arcát, A száját, a két szem sugarát! Hogy perzsel, hogy éget E fénylő sugár! FIORDILIGI Elárulja híven A harcost s a szerelmest. DORABELLA Meglátszik, hogy lelke Mily gyengéd, és mily bátor! FIORDILIGI Oly boldog a szívem! DORABELLA Oly boldog a szívem! FIORDILIGI, DORABELLA Ha hozzá, míg élek, én hűtlenné válnék, Ó, Ámor, te büntess, te sújts le reám! FIORDILIGI Mily gyönyörű reggel! Kedvem lenne valami jó tréfát kieszelni, Amivel Guglielmót egy kissé megtáncoltatnám! DORABELLA Bennem is ébred egy ismeretlen érzés. Esküdni mernék, nemsokára oltár elé állunk. FIORDILIGI Mutasd a kezedet, hadd jósolok belőle: Látod e B betűt? Itt meg egy H! Ez mit jelent? Boldog házasságot! DORABELLA Nem volna kedvem ellen! FIORDILIGI Beletörődnék én is. DORABELLA Csak nem érte baj lovagjainkat? Hol késhetnek vajon? Későre jár... FIORDILIGI Ott jönnek. DORABELLA Nem ők, öreg barátjuk, Don Alfonso. FIORDILIGI Isten hozta, Signor Don Alfonso! DON ALFONSO Mély hódolat! DORABELLA Mi az? Miért oly izgatott és miért egyedül? Beszéljen, az Istenért! Mi történt? A mátkám... FIORDILIGI És az enyém... DON ALFONSO Rettentő balsors! DON ALFONSO Mondanám, de nem tudom, Hang se jön ki az ajkamon, Nem találok szavakat, Lélegzésem elakad! Mit tehetnék, nem tudom, Szánom őket én nagyon. Szörnyű baj van, reszketek, Fáj a szívem értetek! FIORDILIGI Az Égre! Don Alfonso, ne kínozzon már! DON ALFONSO Föl a fejjel, nem kell kétségbeesni! DORABELLA Jaj nekem! Ön valami balesetről tud, Melyikkel történt? A jegyesem tán halott? FIORDILIGI Vagy tán az enyém? DON ALFONSO Nem haltak meg, de nem sok híja van. DORABELLA Sebesültek? DON ALFONSO Nem. FIORDILIGI Betegek? DON ALFONSO Az sem. FIORDILIGI Mi történt hát? DON ALFONSO A harcmezőre rendelte őket a király. FIORDILIGI, DORABELLA Ó jaj! Szörnyűség! S mennek is már? DON ALFONSO Még ma! DORABELLA Nincs semmi mód, hogy visszatartsuk? DON ALFONSO Nincs mód. FIORDILIGI És búcsú nélkül? DON ALFONSO Szegény fiúk nem mernek idejönni. De ha önök úgy akarják, hát tessék! DORABELLA Hol vannak? DON ALFONSO Barátaim, jertek közelébb! (Ferrando és Guglielmo úti öltözékben) GUGLIELMO Támolyogva közelgek erre, Lábam mintha roskadozna. FERRANDO Tévelyegve jár a nyelvem, Megszólalni nem merek. DON ALFONSO Az, ki talpig férfi, nem remeg, Bármi nagy baj fenyegesse. FIORDILIGI, DORABELLA Állok itt kétségbeesve És csak azt az egyet kérem, Hogy ne kímélj, ontsd ki vérem, Döfjed át szegény szívem! FERRANDO, GUGLIELMO Szép szerelmem, ó jaj, hogy tőled Elszakít a végzetem. DORABELLA Ó, nem, el ne távozz! FIORDILIGI Ó, kegyetlen, el ne menj! DORABELLA Inkább kitépem a szívem! FIORDILIGI Előbb halok meg lábad előtt. FERRANDO Íme, látja! GUGLIELMO Íme, hallja! DON ALFONSO Kár örülni, majd a végén! MIND Szörnyű sors, mely így lehervaszt Minden álmot hű szívekben! Végzetünk, ah, mily kegyetlen, Mért hogy mégis élni kel!?! Stb. (Dobszó hallatszik a távolból) FERRANDO Nagy Isten! Már megperdül a dobszó, Amely tőled elszakít, szép mátkám! DON ALFONSO Látom is már a bárkát. FIORDILIGI Jaj nekem! DORABELLA Én meghalok! (Induló a távolból. Egy hajó érkezik a parthoz; Egy csoport katona lép be hölgyek és urak kíséretében) Vígan él, ki hadra kél, Máma itt van, holnap ott van, Gondja nincsen jóban-rosszban, Mindegy néki, nyár vagy tél. Hogyha szól a kürt s a dob pereg, Puska csattog, ágyú robban, Vére lángra lobban, A harcba rohan és győz a hős sereg. Vígan él, ki hadra kél! DON ALFONSO De itt a búcsú perce, nincs helye már A késlekedésnek, első a kötelesség! FIORDILIGI Szívem... DORABELLA Szerelmes párom... FERRANDO Drágám... GUGLIELMO Én mindenem... FIORDILIGI Ó, csak egy pillantást még... DON ALFONSO Már jelt adott az ezred az indulásra, A kikötőben horgonyoz a bárka, Rajta, indulni gyorsan! FERRANDO, GUGLIELMO Ó drágám, még egy csókot! FIORDILIGI, DORABELLA Jaj, bár ne élnék! FIORDILIGI Naponta írj majd nékem, Esküdj meg, édes párom! DORABELLA Naponta kétszer írj! Elvárom. Ígérd meg! GUGLIELMO Ne kételkedj, ó angyal! FERRANDO Nyugodj meg, én drágám! DON ALFONSO Halálra megnevettet! FIORDILIGI Nem leszel hűtelen? DORABELLA Álmodj csak énvelem! FIORDILIGI, DORABELLA, FERRANDO, GUGLIELMO Ég áldjon! Szívem úgy fáj, Hogy tőled el kell válnom, Ég áldjon! stb. KÓRUS Vígan él, ki hadra kél stb. (Amíg a kórus ismétel, Ferrando és Guglielmo hajóra szállnak, A katonák és a városiak is távoznak, A nővérek a parton maradnak.) DORABELLA Elmentek? DON ALFONSO Messzi járnak. FIORDILIGI Hogy őt többé ne lássam?! DON ALFONSO Majd megsegít az Isten. Ó nézzék, (Zsebkendő lobogása látszik a távolban) A fedélzetről visszaintegetnek. FIORDILIGI Légy boldog, szerelmem! DORABELLA Légy boldog! FIORDILIGI Repül a szél szárnyán a bárka, Tovatűnik, s alig látom már! Adná az Isten, hogy hazatérjen nemsoká! DORABELLA S kint a harci vészben baj ne érje! DON ALFONSO Ugyanezt óhajtom én is baráti szívvel. FIORDILIGI, DORABELLA, DON ALFONSO Jó szélnek hűs szárnya, Lágy hullám dagálya, Te légy vezetőjük, Távoztass el tőlük Minden veszélyt! (A hölgyek távoznak.) DON ALFONSO Nem vagyok rossz komédiás, minden jól megy. Most sietek a megbeszélt helyre, Ahol várnak rám Vénusz és Mars katonái. Képzelem, égnek a türelmetlenségtől... És a hölgyek, hogy adták a szerelmest, De nékem éppen ez kell, Könnyebben megnyerem a fogadást. Mert vízen szánt az, Száraz homokba vet magot, S hálóba gyűjti Balgatag a szélvihart, Ki bízik húnyt szemekkel A női hűségben! 3. kép (Szoba a nővérek otthonában.) DESPINA Mily keserves a sorsa egy szegény Szobalánynak! Lót-fut reggeltől estig, És nincs egy percnyi pihenése, Van egy órája, hogy várom úrnőim reggelire, Én magam főztem meg nékik, Ámde részem nem lehet benne. Pedig az én szám is van olyan, mint az övék! Ők isszák a kávét, én meg csak szagolom. Eh, mit! Iszom egy kortyot. Hú, de pompás! (Megtörli a száját) De jönnek... jó, hogy rajta nem kaptak. (Felszolgálja a kávét) A reggelit, hölgyeim, most parancsolják-e? (Dorabella mindent a földre szór.) Szent Isten! Mi lelte ezeket? FIORDILIGI, DORABELLA Ah! Ah! DESPINA Mi baj, az Istenért? FIORDILIGI Hol van egy tőr? DORABELLA Hol egy méregpohár? DESPINA De hölgyeim, az Égre! DORABELLA Menj, távozzál, mert rögtön rád viharzik Zord kétségbeesésem! Gyűlölök minden embert, Gyűlölöm a napfényt... És a friss levegőt is... Gyűlölöm magamat... Ki hoz rám enyhülést? Gúny minden vigasz. Menj el, ne lássalak! DORABELLA Szörnyű a szenvedés a lelkem mélyén, Kín gyötri szívemet fájdalmak éjén, Amíg majd elragad a bús halál. A csókját szomjazom, úgy ég az ajkam, Szerelem istene, könyörülj rajtam, Keserves jajszavam tehozzád száll. Fájdalmas jajszavam tehozzád száll, stb. DESPINA Signora Dorabella, Signora Fiordiligi, Mi történt? Mondják meg végre! DORABELLA Ó, rettentő balsors! DESPINA Jaj, beszéljék el gyorsan! FIORDILIGI Imádott vőlegényeink Ma elhagyták Nápolyt. DESPINA Ez az egész? Majd visszajönnek. DORABELLA Ki tudja? DESPINA Hogyhogy ki tudja? Hova mentek? DORABELLA Véres háborúba. DESPINA Majd győztesen térnek vissza onnét. FIORDILIGI De el is pusztulhatnak... DESPINA Akkor Önök még jobban járnak. FIORDILIGI Mit beszélsz, ostoba? DESPINA A színtiszta igazat: Kettőt vesztenek S elnyerik mind a többit FIORDILIGI Ha Guglielmót elvesztem, mintha Éltem megszakadna. DORABELLA Ha Ferrandót elvesztem, mintha Élve eltemetnének. DESPINA Ez derék, csakhogy nem igaz. Eddig még Egyetlen nő sem halt bele a szerelembe. Egy férfiért? Majd mások kárpótolják. DORABELLA Azt hiszed, hogy akinek ily szerelmese Volt, szerethet majd mást is? FIORDILIGI Kinek egy Guglielmo...? DORABELLA Egy Ferrando? DESPINA Mások is rendelkeznek ugyanazzal, mint ők. Most az egyiket szeretik, aztán majd a másikat Egyik annyit ér, mint a másik, azaz egyik Sem ér semmit. De ne is beszéljünk erről! Ők még élnek, vissza fognak térni. De most távol vannak, s ahelyett, Hogy sírással töltik az időt, Jobb addig is szórakozni. FIORDILIGI Szórakozni? DESPINA Hát persze! Szerelmi bánat ellen Ez a legjobb gyógyszer. Künn a táborban ők szerzetes-módon élnek? DORABELLA Hogy mered ily rútul rágalmazni őket, Akiknek hűsége valósággal példás?! DESPINA Ej, ki hisz még manapság Ilyen ősi dajkamesékben? DESPINA A férfinép állhatatlan, kivált a katonák, Ki az, ki férfitől hűséget vár, Lány, ha hisz néki, könnyen pórul jár. Egyformán áruló mindegyik férfi, Mindegyik férfi hűsége ingatag. Hazug a sóhaja, hazug a könnye, Hízelgő csábszava arra való csak, Hogy összetörje a nők szívét, Elmúló élvezet, amire vágynak, Egy néhány csók után már odébbállnak. Nincs bennük irgalom, nincsen részvét! Fizessük vissza hát a kölcsönt nékik, Hiszen a csábítást a nők is értik! Éljen a tréfa, a könnyelmű csók! (Mind távoznak.) DON ALFONSO Milyen csend van! Mily bánatot sugároznak e szobák. Szegénykék, van némi igazuk, meg kell vigasztalni őket. Nos, míg a két hiszékeny vőlegény utasításomra Átöltözik, gondolkozzunk, mi a teendő... Egy kissé tartok Despinától... A ravasz még Felismerheti őket, felboríthatja a machinációt Meglátjuk... Ha szükséges, idejében egy kis Ajándék, egy aranypénz nagy vonzerő a szobalánynak. De hogy biztosra menjünk, őt is bele kell vonni. A terv kitűnő. Ez az ő szobája. Despinetta! DESPINA Ki szólít? DON ALFONSO Ohó! DESPINA Hi! DON ALFONSO Kis beszédem van veled. DESPINA Nekem önnel semmi dolgom. DON ALFONSO Én jót akarok néked. DESPINA Az ön korában mi jót tudhat Még az ember? DON ALFONSO (Aranypénzt mutat neki.) Beszélj halkan és ide nézz! DESPINA Nekem adja? DON ALFONSO Neked, ha szófogadó léssz. DESPINA Miről van szó? Velem lehet beszélni. DON ALFONSO Tiéd, ha titoktartást fogadsz. DESPINA Ez az egész? Meglesz! DON ALFONSO Nesze, s figyelj jól! Tudod, ugye, Hogy a hölgyek mátkái harctérre mentek. DESPINA Tudom. DON ALFONSO Hallottad, mennyit jajgattak értük? DESPINA Tudok mindent. DON ALFONSO Nos jó. Ha te, hogy kissé megvigasztald őket, Arra találnál módot, hogy két csinos ifjú számára megpuhítsd szívüket finoman, szépszerével, - De hiszen értesz! - Ezzel könnyen kereshetnél húsz tallért. DESPINA Nem is rossz üzlet, mókának is megjárja. Azt kell megtudnom, Nem vének-e, nem csúfak, És főleg, van-e bőven pénzük? DON ALFONSO Van mindenük, amit egy okos nő kívánhat. Bemutassam őket? DESPINA Már itt is vannak? DON ALFONSO Be is jönnek, ha kíváncsi vagy rájuk. DESPINA Nem bánom, jó! (Ferrando és Guglielmo álruhában be.) DON ALFONSO Ím, a bájos Despinetta Őrá bizton számíthatnak, Az, mit szívük régen óhajt, Csak őrajta múlik ám. FERRANDO, GUGLIELMO Kérem önt, ó drága angyal, Ejtse módját szépszerével, Szívem hölgye, mint a hajnal, Szemsugarát vesse rám, DESPINA Milyen arcok! Milyen ruházat! Milyen furcsa két bajusz! Ezek biztosan tatárok Vagy talán albánok. DON ALFONSO Hogyan tetszenek? Hadd halljam. DESPINA Hát, hogy őszintén bevalljam. Nagyon csúfak, nagyon rútak, Szerelemre nem valók. FERRANDO, GUGLIELMO, DON ALFONSO Sikerült az álruházat. Kitűnően csal a látszat, Ez a cselfogás bevált. FIORDILIGI, DORABELLA Hé, Despina! Hahó Despina! DESPINA Íme, jönnek. DON ALFONSO Ütött az óra, Fő a furfang, majd hallgatózom. FIORDILIGI, DORABELLA Láttak ilyen semmiházit?! Szóbaáll két idegennel. E két férfi mit csinál itt? Küldjed őket rögtön el! DESPINA, FERRANDO, GUGLIELMO Ó, bocsánat, drága hölgyek Szépségüknek bámulói jöttek el, S mély hódolattal Kérnek ím egy nyájas szót! FIORDILIGI, DORABELLA Arcátlanság! Vakmerőség! Útonállás fényes nappal! Erre nem találunk szót! DESPINA, FERRANDO, GUGLIELMO Ó, bocsánat, drága hölgyek! FIORDILIGI, DORABELLA Erre nem találunk szót! Nem, ezt el nem tűrjük többet. Ilyen semmirevalók. DESPINA, DON ALFONSO Mi van mélyén e haragnak? Színlelés csak, úgy sejtem én. FERRANDO, GUGLIELMO A lelkem örvend e nagy haragnak, Ó nem hűtlen, azt látom én. FIORDILIGI, DORABELLA Kedvesem, meg nem tagadlak, Ellened nem vétek én. DON ALFONSO (Belép.) Micsoda lárma, mily izgalom, Megbolondultak, mélyen tisztelt hölgyeim? A szomszédok már mind összeszaladnak, Mi van itt? Mi történt? DORABELLA Szörnyűség! Férfiak törtek a házba! DON ALFONSO Egyéb baj nincs? FIORDILIGI Ez nem elég? És éppen ezen a gyászos napon! DON ALFONSO Nézd csak! Álom ez, avagy valóság? Régi jó cimboráim? Ti itt? Hogyan? Miképp? Mikor? Milyen ügyben? Milyen meglepetés! - Szóljatok ti is már! FERRANDO Ó, kedves jó Don Alfonso! GUGLIELMO Drága barátom! DON ALFONSO Mily roppantul örvendek! DESPINA Hát ismerik egymást? DON ALFONSO De még mennyire! Ezek az urak az én legdrágább barátaim, S az önökéi is lesznek. FIORDILIGI De mit keresnek a házunkban? GUGLIELMO Két szegény bűnös áll itt, S könyörög megbocsátást. Ámor... DORABELLA Mi az? Mit hallok? FERRANDO Igen. Ámor! Ő volt az, Aki elvezetett önök közelébe. GUGLIELMO Szemeik tündöklő fénye A szívünket lángra lobbantotta. FERRANDO S mint megszédült pillangót... GUGLIELMO Mely a gyertyafényben keresi a halált... FERRANDO Ide röpített a vágyam... GUGLIELMO S édes mámorral telve FERRANDO, GUGLIELMO Könyörgök szánalmat e sebzett szívnek. FIORDILIGI Mily vakmerőség! DORABELLA Ah néném. mit tegyünk? FIORDILIGI Útonállók, menjetek a közelünkből! Ne öntsétek Szavaitok gyűlöletes mérgét a mi hű szíveinkbe! Célt úgysem értek! Hiába bók és csábítás, Erényünk meg nem rendül soha! Szent esküvés köt kedveseinkhez, És mi hívek leszünk, a sírig, bármit hozzon a sors. FIORDILIGI Mint a szikla megingathatatlan Áll a szélben, a vad viharban, Szívem is, bár búban-bajban, Érte dobban és hű marad. Soha el nem száll szerelmünk, Amely egybefűzi lelkünk, Csak a végső gyászos órán, Zord halál ha elragad. Szívünk addig hű marad. Sivár lelkek, tiszteljétek Szívünk hűséges szerelmét, Hasztalan a csábítás! FERRANDO Miért félnek tőlünk? GUGLIELMO Ó, miért oly kőszívűek? Nos, mit szól hozzá? DON ALFONSO Csak várjanak! Kérem, drága hölgyek, Legyenek énrám némi tekintettel! DORABELLA Ön mit képzel mirólunk? DON ALFONSO Én semmit, de egy kis előzékenység... Elvégre úri perzsák És nekem jó barátaim. FIORDILIGI Hogyan? Hallgassuk tovább? GUGLIELMO Csak egy kis részvét, amit kérünk. Arcuknak földöntúli bája fölsebzé szíveinket, S erre nincs más gyógyszer, mint szerelmük balzsama. Ó, ha csak egyszer... imádott, drága hölgyek Mi lennénk e földön a legboldogabbak GUGLIELMO Ne oly megvetően bánjatok vélünk, Kik értetek élünk, és lángol szívűnk! Mi néktek a csillagot lehozzuk az égről. Nézzétek, a termetünk délceg, Az arcunk szabályos, Mosolygásunk bájos, A hölgyeknek tetszünk, És méltán dicsekszünk A jó modorunkkal, szemünkkel, Orrunkkal, kezünkkel, lábunkkal. Öltözetünk illendő, S e pompás nyakkendő S a férfias bajszunk, Mely díszíti ajkunk, Oly büszke és hódító. (A hölgyek távoznak) DON ALFONSO De jó a kedvük! FERRANDO, GUGLIELMO Már hogyne lenne! DON ALFONSO Kacagnak egyre. FERRANDO, GUGLIELMO Okunk van erre. DON ALFONSO Tán abbahagynák! FERRANDO, GUGLIELMO Remek mulatság! DON ALFONSO Ha meghallják a nők, Akkor idő előtt Az egész tervünk dugába dől. FERRANDO, GUGLIELMO Rögtön kicsattanok, Rögtön megpukkadok! DON ALFONSO Ebből még baj lehet! Végén a kedvetek Tudom, lehűl. Szabadna tudnom, mitől oly jókedvűek? GUGLIELMO Ej, teringettét, mélyen tisztelt pártfogónk: Megvan rá minden okunk! FERRANDO Mit fizet, Ha a fogadástól elállunk? GUGLIELMO Fizesse ki a felét! FERRANDO Vagy adjon legalább huszonöt zecchinót! DON ALFONSO Óriási tévedés! Csak türelem, Majd kinyitom hamarosan a szemüket GUGLIELMO Még mindig azt hiszi, a végén nyerni fog? DON ALFONSO Beszéljünk róla estefelé. FERRANDO Nos, ahogy tetszik. DON ALFONSO Holnap reggelig hallgatni És szót fogadni tartoznak. GUGLIELMO Vérünkben van a katonai fegyelem. DON ALFONSO Nos, jól van, menjenek az utcára, Ott várjanak énrám. Rövidesen jelt adok újra! GUGLIELMO Hát nem eszünk ma semmit? FERRANDO Sose bánjad! Ha majd megvívtad a harcot, jobban ízlik az étel. FERRANDO Szerelmes lehelet üdíti a lelket, Varázsló e balzsam, csodás enyhet ád. A kedves leánynak vágyó szavára, A szívben kitárul egy boldog világ. (A tisztek távoznak) DON ALFONSO Nevetséges! oly kevés a hű nő a földön S épp itt volna kettő? Szó se róla... Gyere csak, leányom, mondd meg, Hol vannak, mit csinálnak úrnőid! DESPINA Szegény úrnőim a kiskertben a légnek, S a legyeknek sóhajtoznak Elvesztett párjukról. DON ALFONSO S mit gondolsz, mi lesz a vége? Remélhető, hogy észre térnek? DESPINA Azt hiszem. S míg ők sírnak, én nevetek. DON ALFONSO De közben... ez a két őrült nő... DESPINA Az őrültek azt teszik, amit akarnak. Meg kell tudniuk, hogy amazok beléjük szerettek. DON ALFONSO Már tudják. DESPINA Tehát viszont kell szeretniük őket Mondja meg Nekik, s a többit bízzuk az ördögre! DON ALFONSO De hogyan hozod vissza őket, ha már elmentek, S hogyan veszed rá a két kis csacsit, Hogy meghallgassák őket s engedjenek a kísértésnek? DESPINA Hagyja rám, hadd irányítsam A gépezetet Ha Despina valamit kézbevesz, Nem marad el a hatás. Már ezer férfit Vezettem orránál fogva, biztosan elbánok Két nővel. Gazdagok a Moszjő Bajuszok? DON ALFONSO Igen gazdagok DESPINA S hol vannak? DON ALFONSO Rám várnak az utcán. DESPINA Menjen s a kiskapun át egyenesen Hozza ide őket! A szobámban várom. Ha mindent úgy tesz, mint előírom, a barátai Holnap a győzelemről zenghetnek. Övék lesz az élvezet, enyém a dicsőség. 4. kép (Kert a nővérek otthonában.) FIORDILIGI, DORABELLA Ah, hogy elrepült az álom, Szívem édes, boldog álma! Nyugalmam nem találom, Kedvem fájó búra vált. Amíg velem volt a párom, Csupa vígság volt az élet, Szemem könnyektől nem égett, Sóhaj keblemből nem szállt. FERRANDO, GUGLIELMO Csak halni, halni vágyom! Ő okozta halálom. DON ALFONSO Még nem veszett el minden. Jaj, mit tesznek? Nagy Isten! FIORDILIGI, DORABELLA Ó jaj! Mit hallok?! Szörnyűség! FERRANDO, GUGLIELMO Eresszen el! DON ALFONSO Ne tegyék meg! (Ferrando, Guglielmo egy-egy üvegcsét szorongatva a kezükben.) FERRANDO, GUGLIELMO E gyilkos méreg váltsa meg A földi kínokat! (Kiisszák és eldobják az üvegcséket) FIORDILIGI, DORABELLA Hah, méreg volt amit ittak? DON ALFONSO Egy szörnyűséges méreg, Mely hozza már a véget Szempillantás alatt FIORDILIGI, DORABELLA Ó borzadály, ó rettenet, Ó jaj, megdermedek! FERRANDO, GUGLIELMO Nézzétek hát, kegyetlenek, Látjátok-é, mit tettetek? Könnyeinket nem szánva Ti űztetek halálba. FIORDILIGI, DORABELLA Ó borzadály, ó rettenet, Ó jaj, megdermedek! MIND Lelkemen sűrű fátyol, Nem látok a homálytól! Borzad a lelkem, ah, reszketek, Elhág erőm, úgy érzem. A szó elcsuklik a számon, Kő nyomja keblemet! (Ferrando és Guglielmo egy-egy padra roskadnak) DON ALFONSO Nézzétek, arcuk sápad, Nincs bennük cseppnyi élet, Hát szánjátok meg őket S egy könnyet ejtsetek! FIORDILIGI, DORABELLA Gyorsan jertek! Emberek! Hát nincs, aki segítsen? Despina! DESPINA Jövök rögtön! FIORDILIGI, DORABELLA Despina! Despina! DESPINA Jaj, mit látok! Élnek-e még az árvák, Vagy meg is haltak már? DON ALFONSO Irtóztató, de úgy van, Szerelmi bánatukban Ez ifjak mérget ittak. Ó, mennyi szenvedés! DESPINA Mért hagyjuk úgy szegényeket Elveszni ilyen sorsban! Itt tenni kell, de gyorsan! FIORDILIGI, DORABELLA, DON ALFONSO Mit tehetünk? Beszélj! DESPINA A szívűk halkan ver még. Tessék szépen, így ni, Fejüket felsegíteni. Don Alfonso, mi ketten Majd elfutunk a doktorért, Ki ellenmérget ád. FIORDILIGI, DORABELLA Jaj, megdermed a vérünk! Jaj, mit kellett megérnünk, Most minket sújt a vád! FERRANDO, GUGLIELMO Még soha át nem éltűnk Ily jó komédiát! Ah! FIORDILIGI, DORABELLA Egy sóhajtást hallottam. FIORDILIGI Mit kéne tenni? DORABELLA Szólj te mostan! FIORDILIGI Hagyni őket ily állapotban, Én úgy vélem, csúnyaság! DORABELLA Milyen érdekes két férfi! FIORDILIGI Jobban meg kell őket nézni. DORABELLA Arca jéghideg, no nézd csak! FIORDILIGI Ennek is akár a jégcsap. DORABELLA Érverése? FIORDILIGI Alig van ennek. DORABELLA Szíve már alig hogy verhet FIORDILIGI, DORABELLA Életükhöz nincs reménység. Hogyha késik a segítség. FERRANDO, GUGLIELMO Lám, kik gőggel voltak telve, Szelídek lettek most egyszerre. Várjunk csak, várjunk csak! Hátha e részvét később szerelemre vált. FIORDILIGI, DORABELLA Szánva szánjuk és sajnáljuk Bús haláluk. Kár is értük, ó be kár! (Despina orvosnak öltözve, Don Alfonsóval) DON ALFONSO Szépséges hölgyeim, itt van a doktor! FERRANDO, GUGLIELMO E furcsa álruha Despinót rejti. DESPINA Salvete amabiles bones puelles. FIORDILIGI, DORABELLA Beszéljen, doktor úr, úgy, hogy megértsük DESPINA Szívesen bárminő nyelven. Ha tetszik, arabul, Négerül, görögül, Héberül, törökül, Németül beszélek én. DON ALFONSO A nyelvtudása nem érdekel most. Itt van a két beteg, Kik mérget ittak, Ezeket mentse meg jó doktor úr. FIORDILIGI, DORABELLA Mentse meg őket, jó doktor úr! DESPINA Pro primo tudni kell, mi volt a dózis? Aszerint dől el az antidózis. Por volt-e vagy cseppfolyós, Nagy volt-e a kvantum, Est observandum múlhatatlanul. FIORDILIGI, DORABELLA, DON ALFONSO Itt van a két palack Szívünk úgy retteg, Gyilkos arzénikum, amit bevettek Szerelmi bánat, az volt az ok DESPINA Nem kell remegni, nekem ez semmi! Én csodatévő tudós vagyok! FIORDILIGI, DORABELLA, DON ALFONSO Mit akar azzal a darab vassal? DESPINA Ez a mágnes, Mellyel a híres professzor, Mesmer úr Oly sok csodálatos kúrát vitt végbe, Hogy ennek híre már világra szól. (A szimulánsok fejét megérinti egy mágnessel, a testükön is végighúzza.) FIORDILIGI, DORABELLA, DON ALFONSO Mozdul a két beteg kínosan, Hallga, csitt! A padot verdesik DESPINA Fejüket föl kell emelni jól. FIORDILIGI, DORABELLA Ezer örömmel, ezer örömmel. DESPINA Bátran, bátran, no lássuk, Így biztos már a gyógyulásuk! FIORDILIGI, DORABELLA, DON ALFONSO Csakugyan, mily csodás, múlik az ájulás! Érti a doktor úr, mint senki más. FERRANDO, GUGLIELMO (Lassan felemelkednek) Hol vagyok? Hová jutottam? Való ez, avagy csak álom? Itt vagyok a túlvilágon? Pallas vagy te, Vagy Vénusz lennél? Nem! Te vagy, én szép istennőm! S ez a kéz, mit fogva tartok, A te kezed, semmi más. (Gyöngéden átölelik a félénken szabadkozó hölgyeket és kezet csókolnak.) DESPINA, DON ALFONSO Ezt még nékik el kell néznünk, Míg tart a méreg-hatás. FIORDILIGI, DORABELLA Meglehet, de szűz erényünk Sérti e tolakodás. FERRANDO, GUGLIELMO Nevetéstől majd megfulladok, Ez a tréfa oly pompás. Drágám, meddig hagysz még várni? FIORDILIGI, DORABELLA Nem oly könnyű ellenállni. FERRANDO, GUGLIELMO Vágylak karjaimba zárni! Nevetéstől stb. DESPINA, DON ALFONSO Hatni kezd a magnetizmus. Meg kell tenni, Meg kell tenni, Orvosságként jót fog tenni. FERRANDO, GUGLIELMO Adj egy csókot, drága hölgyem, Hogy a vágy itt meg ne öljön! FIORDILIGI, DORABELLA Hogyan? Egy csókot? DESPINA Orvosságként meg kell tenni! FIORDILIGI, DORABELLA Ah, mily vakmerő ez óhaj, Szégyenpírba gyúl az arcom, Engem ő e sértő szóval Nővoltomban meggyaláz. DESPINA, FERRANDO, GUGLIELMO, DON ALFONSO Ilyen mókát életemben Még nem láttam, s így nem nevettem. Ó, be jólesik a lelkemnek Ez a düh, e háborgás! FIORDILIGI, DORABELLA Adta, jöttment férfinépség, Már az irhát elhordjátok! Baj lesz ebből, megbánjátok, S akkor késő lesz a gyász. FERRANDO, GUGLIELMO Lányoknál e nagy haragból Könnyen lesz szerelmi láz. Nem lesz-é a nagy haragból Hirtelen szerelmi láz? DESPINA, DON ALFONSO Jól tudom, hogy ily nagy tűzből Könnyen lesz szerelmi láz. MÁSODIK FELVONÁS 1. kép (A nővérek öltözőszobája) DESPINA Nem értem, mi haszna az ellenkezésnek? FIORDILIGI Haszontalan leány! Mit kívánsz még? DESPINA Magamnak semmit. FIORDILIGI Hát kinek? DESPINA Csak maguknak DORABELLA Nekünk? DESPINA Önöknek. Nők kegyedék vagy sem? FIORDILIGI Tehát? DESPINA Akkor nőkként kell viselkedniük. DORABELLA Azaz? DESPINA Tartsák bagatellnek a szerelmet, sosem szabad elszalasztani a jó alkalmat. Mindent a maga idejében: hűnek lenni, kecsesen kokettálni, előre látni azok balszerencséjét, akik a férfiakban bíznak, azaz megenni a fügét, de nem eldobni az almát. Ha a két idegen imádja Önöket, hadd imádja. Gazdagok, szépek, nemesek, nagylelkűek, ahogy Don Alfonso igazolta, volt merszük meghalni Önökért. Nem vethetik meg az ilyen erényeket a magukfajta gyönyörű és divatos hölgyek. Szerelem nélkül élhetnek, de szerető nélkül nem! FIORDILIGI Nagy Isten! Ilyesmire akarsz rávenni? Azt hiszed, a pletykálkodók szájára akarunk kerülni? S hogy ilyen bánatot okoznánk jegyeseinknek? DESPINA Ki mondta, hogy bármi rosszat tegyenek nékik? DORABELLA Azt nem találod elég rossznak, Ha kitudódik, hogy férfiakat fogadtunk. DESPINA Ennek is megvan a legbiztosabb módja: Majd elhíresztelem, hogy hozzám jönnek. DORABELLA Azt várod, el is higgyék? DESPINA Szép dolog! Egy komornának tán nincs Elég érdeme, hogy két szeretője is legyen? Bízzák csak rám! Hadd jöjjenek! DORABELLA És aztán? DESPINA Azután, mit gondolnak? Magukon a sor. FIORDILIGI Mit kell tennünk? DESPINA Amit akarnak. Húsból-vérből Valók vagy miből vannak? DESPINA Minden csitri lány kell hogy tudja, Férfi szívnek hol a nyitja, Hogy a csábítás huncut ámítás, Szemmel-szóval célt hogyan ér. Hogy kell csellel tőrbecsalni, Fejét szépen elcsavarni, Csalfa sóhaj, színlelt óhaj Többet ér itt mindennél. Mindent ígérni Egy pillantással, Könnyen kitérni S kezdeni mással. A férfinépet, rútat és szépet, Hálóba ejteni, Ehhez kell érteni Ma minden nőnek, S hazudni főleg, Így aztán gőggel Magasan trónol És neki hódol Egész világ. Asszonyok, lányok, Íme, Despina Hasznos tanácsot Szívesen ád. (Távozik) FIORDILIGI Hát kérlek, mit szólsz ehhez? DORABELLA Megáll az eszem! Hét ördög bújt e lányba. FIORDILIGI Én azt hiszem, egészen bolond. Hát képesek lennénk megfogadni tanácsát? DORABELLA Kivéve, ha a dolgot könnyebb oldaláról nézzük. FIORDILIGI Ellenkezőleg! Nagyon is komolyan fogom fel, Hisz halálos bűn lenne, ha illetlenségre Vetemedünk megszegve a hűségesküt DORABELLA De hisz illetlenségről nem lehet szó! FIORDILIGI Elég, ha hírbe kevernek. DORABELLA De majd azt beszélik, Despinához jönnek. FIORDILIGI Könnyen alkuszol a lelkiismereteddel! De mit szólnak majd a mátkáink? DORABELLA Semmit. Először is titokban tartunk mindent, Ha meg észrevesznek valamit, Despinára kenjük. FIORDILIGI No és a szíveink? DORABELLA Ott nem változik semmi, Hogy unatkozás ellen szórakozunk néha-napján, Ez még nem jelent hűségszegést FIORDILIGI Az igaz! DORABELLA Nos hát? FIORDILIGI Tégy, amit akarsz, De én mosom a kezemet, ha baj lesz. DORABELLA Mi baj lehetne ha óvatosak leszünk? De várj csak, értsük meg egymást! Melyiket választod a kettő közül? FIORDILIGI A választást rád bízom. DORABELLA Már meg is történt DORABELLA Az a barna jó lesz nékem, Olyan mókás, víg legény! FIORDILIGI Azalatt majd a szőkében Lelek tréfa-társat én. DORABELLA Kikacagva az udvarlását, Hő szerelmet színlelek FIORDILIGI Úgy viszonzom sóhajtását, Mintha bírná szívemet DORABELLA Mondja majd, hogy meghal értem, FIORDILIGI Ezer szépet súg majd nékem, FIORDILIGI, DORABELLA Ó, mily kedves tréfa lesz! Milyen pompás lesz a móka. DON ALFONSO (Belép.) Lenn a kertben, szép hölgyek, Gyönyörű látványosság készül: Lesz mulatság és szerenád, szép ének, Tessék megtekinteni! DORABELLA Hogyan lehetséges ez? DON ALFONSO Meglátják tüstént 2. kép (Kert a tengerparton; este.) FERRANDO, GUGLIELMO Vidd el, szellő lágy fuvalma, Vidd el néki sóhajtásom, Hogy megejtse szelíd hatalma Őt, kit szívem oly hőn imád. Menj és mondd el, súgd el néki, Szomorú nélküle élnem, Vidd el, szellő, tán megérti Szívem égő fájdalmát! stb. FIORDILIGI, DORABELLA Miféle szerenád ez? DESPINA Hát magukat mi lelte? Úgy állnak, mintha megkukultak volna. FERRANDO Én félek, én reszketek GUGLIELMO Én is. Ez Ámor műve! DON ALFONSO Ugyan bátorítsák őket! FIORDILIGI Hát szóljanak! DORABELLA Mondják el nyíltan, szívüket mi nyomja? FERRANDO Kisasszony… GUGLIELMO Szépséges hölgyek... FERRANDO Beszélj te! GUGLIELMO Nem, nem, csak te beszélj! DON ALFONSO Még nem unták el a sok elavult formaságot? Despinetta, mi majd megtanítjuk őket, A mai korban hogyan kell udvarolni. DON ALFONSO Ó, add kezecskédet, Ó, nyújtsd felém! Ha ti nem beszéltek, Majd beszélek én! Itt áll sírva, fájón Egy szerelmes lélek, A bűnömet bánom, Bocsánatot kérek A szívem úgy szenved. FERRANDO, GUGLIELMO Szenved... DON ALFONSO Könyörgök, esengek, FERRANDO, GUGLIELMO Esengek... DON ALFONSO Ó, mondja egy szóval, Hogy van-e remény? FERRANDO, GUGLIELMO Ó, mondja egy szóval, Hogy van-e remény? DON ALFONSO Nos hát, mire vártok? Egy szót csak: megbocsátok! DESPINA Ha ők nem felelnek, Majd felelek én. Annak, mi volt, már vége, Hát szent legyen a béke! Hadd legyen erre zálog Baráti kézfogás! Már abbahagyhatjátok A bús sóhajtozást! DESPINA, DON ALFONSO Most bújjunk el itt hátul, A többi jön magától. Rosszabbak, mint az ördögök, Ha ez nem tett hatást. (Távoznak) FIORDILIGI Gyönyörű idő van! FERRANDO Egy kissé túlmeleg. DORABELLA Mily szépek a rózsák! GUGLIELMO Ó, hogyne, de kérdés, Hogy milyen lesz a termés. FIORDILIGI Ez a sétány hűs árnyékot kínál; Ne menjünk rajta végig? FERRANDO Szolgálatára állok, csak parancsoljon vélem. FIORDILIGI Nagyon kedves! FERRANDO Most jövünk a kényes ponthoz. FIORDILIGI Mit mondott néki? FERRANDO Lelkére kötöttem, mulattassa nővérét DORABELLA Nem mennénk mi is arra? GUGLIELMO Amint kívánja. Ó jaj! DORABELLA Mi történt? GUGLIELMO Oly rosszul érzem magam, Azt hiszem meghalok. DORABELLA Nem fog célt érni nálam. Úgy látszik, nem múlt el a méreg hatása. GUGLIELMO Sokkalta erősebb az a méreg, Mit szemeinek égő kelyhéből ittam! DORABELLA Önt forró lázak gyötrik, jó lenne hűsítő. GUGLIELMO Ó, hogy tud gúnyolódni, amíg én meghalok! Eltűntek - hol bujkálhatnak vajon? DORABELLA Ne tegye azt. GUGLIELMO Míg a szívem megszakad, ön tréfál? DORABELLA Én tréfálok? Én tréfálok? GUGLIELMO Nos, ha nem, adja jelét, bűbájos tündér, Hogy hozzám részvéttel van! DORABELLA Ó, ha csak az kell, - Mit kíván tőlem, én teljesítem. GUGLIELMO Tréfál, vagy komolyan mondja? Fogadja el tőlem ezt a kis emléktárgyat DORABELLA Egy szívet? GUGLIELMO Egy szívet, a jelképéül annak, Mely itten dobban, s kegyedért elvérzik. DORABELLA Mily finom ajándék! GUGLIELMO Elfogadja? DORABELLA Kegyetlen, ily próbára tenni egy hű szívet! GUGLIELMO Már ingadoz a kőszirt! Sajnálom, De megköt a tiszti becsületem. Imádlak! DORABELLA Ó, hagyj! GUGLIELMO Tiéd a szívem! DORABELLA Nagy Isten! GUGLIELMO Hallgass meg, édes... DORABELLA Jaj, meghalok, érzem!... GUGLIELMO Haljunk meg együtt, Szerelemben üdvözülve! Elfogadja hát? DORABELLA Jó, legyen. GUGLIELMO Szegény barátom, Ferrando! Mily boldog érzés! GUGLIELMO Én édes szerelmem, Fogadd ezt a szívet, Add érte cserébe A te szívedet! DORABELLA Ha el kell fogadnom, Nincs érte mit adnom, Mert azt kell felelnem, Szívem mást szeret. GUGLIELMO Ha már másnak adtad, Mi dobban itt benn? DORABELLA Ha énnékem adtad, Mi szökdel ott benn? DORABELLA, GUGLIELMO S most nálad a szívem, Többé nem ver itt. Csak őrizd meg híven, Hogy ver, hallga, csitt! GUGLIELMO (Oda akarja tűzni a szívet ahol Dorabella Ferrando arcképét hordja.) Most szívet cserélnénk. DORABELLA E szív másra kell. GUGLIELMO Te huncut, megértlek DORABELLA Mit művelsz? GUGLIELMO Fordulj el! (Leveszi Dorabella ruhájáról Ferrando képét és a szívet teszi a helyére.) DORABELLA A keblem elönti szerelmes tűzár. GUGLIELMO Ah, szegény Ferrando, Ez nem tréfa már! Most nézz erre, kérlek. DORABELLA Mit nézzek? GUGLIELMO Ó, nézzed, ó nézzed, Így tetszik-e már? DORABELLA, GUGLIELMO Mily bűbájos érzet! Most szívet cserélünk, Csak egymásnak élünk, A boldogság vár. (Karonfogva távoznak) FERRANDO Várj, gonosz, miért futsz el? FIORDILIGI Üldöz egy vipera, egy hydra, egy baziliszkusz! FERRANDO Ah, elég! Értek mindent! A viperát, hydrát, a baziliszkuszt, Minden félelmetes szörnyet bennem látsz. FIORDILIGI Úgy van. Te a békém elraboltad. FERRANDO Ámde boldoggá teszlek. FIORDILIGI Hagyd abba már, ne zaklass! FERRANDO Csak egy pillantást esdek. FIORDILIGI Menj innen! FERRANDO Tapodtad se, míg két szemed rám nem pillant Nagy ég! Hiába, mégiscsak elküld. (Távozik) FIORDILIGI Menj tőlem... Várj még... De nem... Jobb is, ha elmegy, hogy sose lássam többé. Hogy meggyötört a barbár! A bűnhődésre nagyon is rászolgáltam... Hallgattam reá, mikor sóhajtozott? Ah, lelkem mélyén szörnyű vulkánok dúlnak! Vágy kínja mardos! Szívem lángol, Ámde ez nem szeplőtlen érzés tiszta oltári lángja, Ez mámor és téboly, szörnyű önvád Az álnok, rút hitszegésért! FIORDILIGI Ó bocsásd, bocsásd meg nékem Vétkemet, mit elkövettem, Irgalommal ítélj felettem, Boldogságom, szerelmesem! Úgy sír, úgy fáj szívem! Én az Istent arra kérem, Feledést küldjön szívemre, Hogy feledjem a szégyenem, Érte él e szív, e lélek, S hozzá lettem hűtelen, Hányszor esküdtem az égnek, El nem hagynám őt sosem. (Távozik) FERRANDO Hé, pajtás, úgy látom, nyertünk. GUGLIELMO Dupla vagy tripla? FERRANDO Miénk az ötös! Fiordiligi a megtestesült erény! Oly tisztán, mint a gerle, őrzi magát Kedves Guglielmójának. Engem büszkén Elűzött, megalázott, elszökött előlem, Bizonyságát adva, hogy páratlan teremtés. GUGLIELMO Ezt már szeretem, éljen az én kis Penelopém! Keblemre, édes pajtás, hadd köszönjem meg A boldogító hírt! FERRANDO S Dorabella? Hogy viselkedett? Ó, Ismerem jól, mily fennkölt, Angyali lélek! GUGLIELMO Magunk közt szólva, Némi kétely helyénvaló lenne. FERRANDO Jóságos Isten! Hát beszélj, Ne öntsd a mérget csöppenként ereimbe! Nem szeret mást, hozzám mind a sírig hű. GUGLIELMO Hogyne! A hűsége jeléül Nekem adta emlékbe ezt a szép kis szívet. FERRANDO Arcképem nálad? Hah, csalfa nő! GUGLIELMO Merre rohansz? FERRANDO Hogy bosszút álljak rajta, S hűtlen szívét kebléből kiszakítsam. GUGLIELMO Csillapodj! FERRANDO Nem, csak engedj! GUGLIELMO Várj, te őrült! Egy nőért, ki méltatlan hozzád, A vesztedbe rohanni?! Nem akarnám, hogy bolondot műveljen. FERRANDO Szörnyűség! Sok esküvését és könnyeit, Sóhajtását, szerelmes csókját Elfeledte a hűtlen! GUGLIELMO Magam sem értem ezt! FERRANDO Most mihez kezdjek, Mi módon jussak most elhatározásra? Szánj meg, te hü barát, s adjál tanácsot. GUGLIELMO Barátom, nem is sejtem, mit tanácsolhatnék FERRANDO Áruló! Hálátlan! Egy nap se telt el, s ő megcsalt engem. GUGLIELMO Csakugyan különös, fölháborító! GUGLIELMO Így csináltok mindig, lányok, Ki is mondom őszintén: Hogyha megcsalt férfit látok, Véle együttérzek én. Nőkért mindig síkra szálltam, Aki ismer, azt tudja jól. Mindent fölhozni próbáltam, - Ami őmellettük szól. Ámde már belátom, Igaza van annak, Aki rátok szitkot szór. Hányszor védtem kardot rántva Már a nők becsületét, Ám azt mondom, Ilyen csalfaságot látva, Ez már aztán mégse szép. Semmi sincsen olyan bájoló, Olyan vonzó, mint a nő! Szeme égő, ajka lángoló És a csókja perzselő. Ámde meg kell adni, Van a nő rovásán annyi, Hogy már alig hihető. Hogy a férfi-népnek átka Egész jól megérthető. (Távozik) FERRANDO Ó, hogy háborog a lelkem, Csalódott vágyak, remények pokla! Olyan megfoghatatlan, mi vélem történt, Alfonso, szinte hallom, Hogy kacagsz gúnyosan, kárörvendőn! Száműzöm képét a hitszegő leánynak A szívemből mindörökké. Mit beszélek? Most is érte lobog, lángol a keblem! FERRANDO Ő megcsalt, elárult! Az álnok leány, De bárhogy is kínoz, E szív érte lángol, És mégiscsak őhozzá Kerget a vágy. DON ALFONSO Bravó, ez aztán hűség! FERRANDO Még ki is gúnyol! Ön az oka balsorsomnak. DON ALFONSO Nem kell úgy heveskedni, Nyugodtan beszéljünk meg mindent. Fiordiligi Nem hűtlen, ám Dorabella engedett a csábításnak. FERRANDO Gyalázatomra! GUGLIELMO Hja, barátom, az ilyen dolgokban Lényeges különbségek vannak! Csak nem képzeled, Hogy hozzám egy lány hűtlen! Nézz végig rajtam El kell ismerned, nekem nem lehet ellenállni. DON ALFONSO Ezt aláírom. GUGLIELMO Ha úgy van, tessék kifizetni ötven tallért. DON ALFONSO Nagyon szívesen. De mielőtt fizetnék, Még egy próbán átal kell menni. GUGLIELMO Hogyhogy? DON ALFONSO Csak türelem! Holnapig nemde, Szavukat adták, mint férfiak, és tisztek, Hogy azt teszik, mit mondok. Még kiderülhet, hogy nem nagyon tanácsos Élő medve bőrére előre inni. 3. kép (A nővérek szobája.) DESPINA Örülök, hogy látják, mi illik nagyvilági nőkhöz. DORABELLA Bevallom, Despina, hasztalan állottam ellen: Az idegen gavallér sok kedvessége. Elbájolt, hogy kőszirtnek kellett volna lennem. DESPINA Ez már aztán értelmes beszéd! De nézze a kedves nénjét, Milyen földúlt. FIORDILIGI Átkozottak! Mily rettentő helyzetbe kerültem Léhaságtok folytán! DESPINA Mi van önnel, drága kisasszonykám? DORABELLA Mi történt? Beszélj hát! FIORDILIGI Megátkoztam magamat, téged, őt, Don Alfonsót, a két idegent, s az egész világot! DORABELLA Úgy látom, nem vagy észnél! FIORDILIGI Annál is rosszabb, szerelmes vagyok! De jaj, a szívem már nem Guglielmóért lángol. DESPINA Nagyszerű! DORABELLA Eszerint te is belehabarodtál A te szőke széptevődbe? FIORDILIGI Ah! Jobban, mint illenék. DESPINA Ez pompás! DORABELLA Hát ezért kapsz egy csókot! Neked az egyik, Nekem a másik, menyasszonyok lettünk. FIORDILIGI Mit mondasz? Gondolj a két boldogtalanra, kik ma reggel Távoztak, a könnyeikre, hűségükre. Honnan a barbár szívtelenséged? Hogyan tudtál így kifordulni magadból? DORABELLA Hallgass meg! Biztos vagy benne, hogy régi Szerelmeseink nem halnak meg a csatában? S akkor itt maradnánk üres kézzel. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok! FIORDILIGI S ha holnap hazajönnek? DORABELLA Ha visszatérnek, úgy kell nekik, Mikor ezer mérföldre leszünk innét. FIORDILIGI De nem értem, hogyan változhat Meg így a szív egy nap alatt. DORABELLA Nevetséges kérdés, nők vagyunk. Különben is, te mit tettél? FIORDILIGI Majd uralkodok magamon! DORABELLA Nem fog sikerülni. FIORDILIGI No, majd meglátjuk. DORABELLA Engedni fogsz majd, hisz ismered a nótát. DORABELLA Ravasz legényke Ámor, A cselvetéshez ért, Hol gyötri, hol megáldja, Szerelmesek szívét. Játékát addig űzi. Amíg csak célt nem ér, A szívet láncra fűzi A zsarnok szenvedély. Mézédes mámort nyerhet A szív, mely rátalál, De fájó kínban szenved, Ki néki ellenáll. Kebled ha lángra lobban, S hallod, hogy dobban itt, Ez súgja meg legjobban, Hogy Ámor ott lakik (Távozik) FIORDILIGI Minden összeesküszik, hogy elcsábítsa szívem. De... haljak meg inkább, de nem engedek Hiba volt felfedni szívem a húgom előtt. Várjunk... egy ötlet! Guglielmo és Ferrando Egyenruhái itt vannak. Merésznek kell lennem! Despina! DESPINA Parancs! FIORDILIGI Nyisd ki a szekrényt s hozz ide két kardot, Csákót és tiszti öltönyt, mit mátkáink itt hagytak. DESPINA És mire való ez mind? FIORDILIGI Siess, ne kérdezz semmit! DESPINA De gőgös lett a nagyságos kisasszony! (Távozik) FIORDILIGI Nincs más hátra, remélem, hogy Dorabella A példám követni fogja. El innét a harcmezőre, Ez az egyetlen mód erényünk védelmére. (A három férfi hallgatózik.) DON ALFONSO Megértettem mindent, tégy úgy, mint mondja. DESPINA Itt vagyok. FIORDILIGI Szaladj a postára mostan, rendelj hátaslovakat! S húgomnak mondd, sürgős beszédem van vele. DESPINA Parancsára. Úgy látom, Itt valami nincsen rendben. (Távozik.) FIORDILIGI Ferrando köpenye kitűnően illik rám, Dorabella majd a Guglielmóét veszi fel. Ily öltözetben keressük fel barátainkat, Hogy mellettük győzzünk, vagy haljunk. Ördögbe ez átkos dísszel! Hogy gyűlölöm! GUGLIELMO Van-e hasonló szerelem? FIORDILIGI Ne is reméld, hogy ismét fejemre teszlek, Míg nem találkozom kedvesemmel. Helyébe E csákó jó! Ó milyen más a megjelenésem. Alig ismerek magamra! FIORDILIGI Kedvesemhez kerget a vágyam, Bárcsak máris ott lehetnék! Rám sem ismer férfiruhában, Harci díszben majd ha lát. Szívem örvend már előre, Hogy fogad majd meglepődve. FERRANDO Addig engem bú emészt el, S vágyva várom a halált. FIORDILIGI Ah, mit látok? Hogy merészel? El szememtől! FERRANDO Ah, ölj meg inkább, Már csak ezt az egyet kérem, Ontsd ki kardoddal a vérem, Itt e szív, ó, szúrd csak át, Hogy ne szenvedjen tovább! FIORDILIGI Meddig zaklatsz? Mit kívánsz? Uram, irgalmazz! FERRANDO Légy a nőm, vagy ölj meg mindjárt! FIORDILIGI Ah, hűségem... FIORDILIGI, FERRANDO Tekintete már Egyre erőtlenebb! FIORDILIGI Kelj fel, ne térdelj! FERRANDO Hiába kéred. FIORDILIGI Az ég szerelmére, mit kívánsz? FERRANDO Szerelmedet vagy a halált. FIORDILIGI Már nincs erőm! FERRANDO Engedj, drágám! FIORDILIGI Istenek, adjatok tanácsot! FERRANDO Fordítsd felém szemed sugarát, Lásd, e szív epedve vár rád, Mátkád, imádód, rajongó híved, Rabszolgád, bálványozód. FIORDILIGI Ó, egek, mit tegyek! Ím lásd, te győztél, szívem örökre tiéd! FIORDILIGI, FERRANDO Ah, ölelj meg, én drága párom, Oly rég várom hő szerelmed, Nincs az égen, nincs a földön Ilyen tiszta boldogság. (Távoznak) GUGLIELMO Ó én szerencsétlen! Mit kellett látnom és hallanom! DON ALFONSO Csillapodjék, az égre! GUGLIELMO Kitépem a hajam s a bajuszom egy szálig, Beverném a fejem a falba! Az én Fiordiligim, Kiről azt hittem, hogy hűsége rendíthetetlen, A szívem összezúzta. A hűtlen! Gonosz! Álnok! DON ALFONSO Hadd fújja ki a mérgét... FERRANDO (Belép.) Mi hír? GUGLIELMO Hol van ő? FERRANDO Ki? A te szépséges mátkád? GUGLIELMO A mátkám? Az ördögé! Bár vinné el őt velem együtt! FERRANDO Nézz végig rajtam! "Ha igazságos vagy, Akkor be kell, hogy ismerd, Nékem nem lehet ellenállni " GUGLIELMO Hagyd abba e kárörvendő hangot! Hogyan büntessük meg érzékenyen őket? DON ALFONSO Elvenni nőül, ez a legjobb. GUGLIELMO A sátán öreganyját ezerszerte inkább! FERRANDO Vagy a hétfejű sárkányt. GUGLIELMO Vagy a vasorrú bábát. DON ALFONSO Márpedig akkor holtig agglegények maradnak. FERRANDO Akad asszony minden ujjunkra tíz is. DON ALFONSO Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, De úgy látom, hogy önök ma is Azt a két gonosz lányt imádják. GUGLIELMO Túlságosan. FERRANDO Túlságosan. DON ALFONSO Akkor hát vegyék őket úgy, aminők! A természet miért tagadná meg magát, S kivételképpen miért alkotna nőt, Ki jobb, mint a többi? Az önök szép szemeiért? Szükség van ám egy kis filozófiára. Most pedig menjünk, igazítsuk el a dolgot! Legjobb, ha kettős menyegzőt tartunk DON ALFONSO Szidni szokták a nőket, Hogy csapodárok. Én védelmembe veszem őket, Mert ez nem bűn, nem vétek, S nem rossz szokás, Ez semmi más, Csak asszonyi természet. A férfi, kihez hűtelen a párja, S erre nem készül el, Az vessen magára, Mert ha ifjak, vének, Ha csúfak, ha szépek, Róluk ezt tudni kell, Mind így csinálják: Cosi fan tutte! FERRANDO, GUGLIELMO, DON ALFONSO Cosi fan tutte! DESPINA (Belép.) Urak, gratulálok! Az úrnőim készek feleségül menni önökhöz S ha úgy akarják, önökkel elhagyni Nápolyt Rögtön hívom a jegyzőt, a kontraktus végett. Ott bent várnak a vőlegényi csókra... Meg vannak elégedve? FERRANDO, GUGLIELMO, DON ALFONSO De még mennyire! DESPINA Semmi baj nincs a kréta körül, Despina mindent elintéz emberül. 4. kép (Fényesen kivilágított terem. Gazdagon terített asztal.) DESPINA Lássunk hozzá egy-kettőre Mindent szépen elkészíteni És az asztalt megteríteni Finoman és gazdagon. Úrnőinknek máma lészen Ünnepélyes esküvője, Hát hadd álljon minden készen Úgy mint kell ily nagy napon. KÓRUS Rajta, lássunk gyorsan hozzá, Szépen rendbe tenni mindent És az asztalt megteríteni Finoman és gazdagón! DON ALFONSO Éljen, éljen, ez aztán bőség, Finom ízlés, előkelőség ! Ily munkáért dús jutalmat Érdemeltek, mondhatom, Ha majd erre jő az ifjú pár, Őket meg kell éljenezni, Nekik víg dalt zengedezni Bűvös-bájos hangokon. DESPINA, DON ALFONSO Ennek a komédiának Nincsen párja, mondhatom. KÓRUS Isten tartsa meg a férjeket, És a két szép ifjú mátkát! Boldog napsugárban éljenek, Szálljon rájuk égi áldás, Nőjön föl a sok-sok szép gyerek! Ezt kívánjuk e napon. FIORDILIGI, DON ALFONSO, FERRANDO GUGLIELMO Itt minden tökéletes. Örömet és szerelmet ígér. A kedves Despinetta Érdeme ez mind. Ismételjétek az édes dalt, Míg mi itt ülünk Növekvő derűvel! KÓRUS Isten tartsa stb. (Távoznak) FERRANDO, GUGLIELMO Úgy van, érzem, új virágzás támad Ebből a rég várt frigyből! FIORDILIGI, DORABELLA Érzem, érzem, kedvre gyullad, Láng csap föl e boldog szívből! FERRANDO, GUGLIELMO Ó, mily szép vagy! FIORDILIGI, DORABELLA És mi boldog! FERRANDO, GUGLIELMO Ajkad lángol! FIORDILIGI, DORABELLA Szemed úgy csillog! FERRANDO, GUGLIELMO Telt a kelyhem! FIORDILIGI, DORABELLA Vígan csengjen, csengjen! FIORDILIGI, DORABELLA, FERRANDO Minden bút a borba öljünk, Hadd pusztuljon árnya belőlünk, Ne maradjon már a múltnak, Hogy ne maradjon a múltnak emléke sem! GUGLIELMO Ah, bárcsak lenne a bor mérgezett, Hogy a csalfa kígyó halna tőle meg! DON ALFONSO Mélyen tisztelt egybegyűltek, Kezdődhet a nászi ünnep, Dictum-factum, kész a paktum, Jegyző úr mindjárt belép. FIORDILIGI, DORABELLA, FERRANDO, GUGLIELMO Éljen éljen, csak minél elébb. DON ALFONSO Rögtön hívom. Már itt van épp. DESPINA (Jegyzőnek öltözve.) Mindnyájuknak kész szolgájuk, Hivatalból megjelentem, Összeadni tüstént menten Mátkapárok kettejét. Lévén készen a kontraktus, Megkezdődhet most az aktus, Mely szerint fölolvasandom, - Náthás kissé bár a hangom -, Szerződésünk textusát. FIORDILIGI, DORABELLA, FERRANDO, GUGLIELMO, DON ALFONSO Halljuk hát a textusát! DESPINA Mind, kit illet, tudja ezt meg, Hogy ma házas frigyre kelnek Ferrarából két leányzók, S két ifjú nemes albán: Fiordiligi Sempronióval, Dorabella Tizióval, S jelzi, hogy komoly a szándék; Mindkét részről nászajándék FIORDILIGI, DORABELLA, FERRANDO, GUGLIELMO, Erre senki sem kíváncsi. Jegyző úr, adja, hadd írjuk alá! Így, máris kész. DESPINA, DON ALFONSO Jó és gyors elintézés! KÓRUS Vígan él, ki hadra kél! Máma itt van, holnap ott van, Gondja nincsen jóban-rosszban, Mindegy néki, nyár vagy tél! FIORDILIGI, DORABELLA, DESPINA, FERRANDO, GUGLIELMO Milyen dal, milyen zajongás? DON ALFONSO Türelemmel legyetek, Megnézem, hogy mi lehet. Misericordia! Elhűl a vérem! Rémség és döbbenet! Mint látom, megjöttek a régi kérők! FIORDILIGI, DORABELLA A vőlegényem! DON ALFONSO Pillanat múlva be fognak lépni, Hölgyeim, ebből nagy baj lészen. FIORDILIGI, DORABELLA, FERRANDO, GUGLIELMO Ó jaj, mit hallok! Ah, minő végzet! Félelmet érzek, jaj, mit tegyek? FIORDILIGI, DORABELLA Elfutni gyorsan! DESPINA, DON ALFONSO, FERRANDO, GUGLIELMO Csak itt ne érjenek! FIORDILIGI, DORABELLA Elbújni gyorsan! DESPINA, DON ALFONSO, FERRANDO, GUGLIELMO Ebből még baj lehet. FIORDILIGI, DORABELLA Segítség, istenek! Tanácsot, istenek! Isten a mennyben, oltalmazz engem! DON ALFONSO Csak ne remegjetek! Csak csendesedjetek! FIORDILIGI, DORABELLA Lelkem e bajból ki menti meg? Ki? DON ALFONSO Énbennem bízzatok, megvédelek. FIORDILIGI, DORABELLA Ó, be borzadok, be félek, Ver a szívem, lázban égek! Jaj, mi lesz, ha ők megtudják Álnok hitszegésünket. FERRANDO, GUGLIELMO (Eredeti öltözékükben megjelennek) Ép erőben immár hazatérünk, Ahol gyöngéd aráink fogadnak. Már ezentúl a vígságnak élünk, Megháláljuk a hűségüket DON ALFONSO Lehetséges? Guglielmo, Ferrando! Ó hogy örvendek! Mégis... hogy történt? FERRANDO, GUGLIELMO Visszahívott egy új sürgős rendelet, És a szívűnk most boldogan éled. Visszajöttünk friss szárnyán a szélnek, Hol hűn vártak szerelmes szívek GUGLIELMO De mi bánt, ó miért sápad arcod? FERRANDO Mondd, mi bánt, drága szép angyalom? DON ALFONSO Váratlan érte őket a nagy öröm. úgy látszik, a nagy öröm. FIORDILIGI, DORABELLA Ah, úgy érzem, hogy rögtön elhagy erőm, Még a szó is elhal ajkamon. GUGLIELMO Most pedig, ha megbocsátják, Lerakjuk az úti málhát. Hah, mit látok? Ez itt egy jegyző: Elrejtőzve, ej, no lám! DESPINA Tévedés, ez nem jegyző, Csak Despina álruhában. Egy vidám álarcosbálban Ez volt épp a maskarám. FERRANDO, GUGLIELMO, DESPINA Nem terem minden bokorban Ilyen huncut szobalány. FIORDILIGI, DORABELLA Csakugyan, hisz ez Despina! Ah, eláll a szemem s a szám! DON ALFONSO Most az írást földre ejtem, Emeljétek föl majd sebten! FERRANDO Hát ez itt miféle írás? GUGLIELMO Ez egy házassági paktum. FERRANDO, GUGLIELMO Mennydörgős! Ezt ti írtátok, Ez a tény tagadhatatlan. Milljom átok, milljom átok, Bennünket elárulátok! Ezért szörnyű bosszút állunk, Folyni fog patakban vér! FIORDILIGI, DORABELLA Ah, úgy van, büntess halállal! Vezekelni vágy a lelkem, A halált megérdemelem. Ontsd ki vérem, ez egyet kérem, Könyörületet a bűn nem érdemel. FERRANDO, GUGLIELMO Hogy történt? FIORDILIGI, DORABELLA (Despinára és Don Alfonsóra mutatva.) Ők azok ketten, Akik bűnre csábítottak! DON ALFONSO Minden szó igaz, mit mondtak, Bizonyság is van, ha kell. (A két tiszt eltűnik a szomszéd szobában.) FIORDILIGI, DORABELLA Szívemben halálos rettegés, Szörnyű lesz a bűnhődés! (Ferrando és Guglielmo visszatér, álöltözékének néhány darabját rendes tiszti egyenruhájára öltve.) FERRANDO Szívemnek hölgye, Ferrara gyöngye, Fogadja bókját a perzsa nemesnek! GUGLIELMO Ím, itt a képe, hadd adjam által, S kérek helyébe gyöngéd szerelmet FERRANDO, GUGLIELMO S el kell ismerni a nagy tudományos, Híres doktornak nagy érdemét. FIORDILIGI, DORABELLA, DESPINA Mi ez? Nagy Isten! FERRANDO, DON ALFONSO, GUGLIELMO Ámultok, ugye? FIORDILIGI, DORABELLA, DESPINA Ezt mégse hittem! FERRANDO, GUGLIELMO, DON ALFONSO Bámultok ugye? FIORDILIGI, DORABELLA (Don Alfonsóra mutatnak.) Őtőle származik e rút csalás! DON ALFONSO Ezt a kártyát én kevertem, De a tréfa nékik használ, Okosabbak lesznek most már A hiszékeny férfiak. Félre bánat, szent a béke, Tartsunk kézfogót, s ezzel vége. Ami volt, el kell feledni, S mindenen nevetni csak! FIORDILIGI, DORABELLA Drága mátkám, megbocsátasz? Íme, szent esküvésem halljad: Soha téged el nem hagylak, Mind a sírig hű leszek. FERRANDO, GUGLIELMO Sose esküdj, hagyd, ó hagyjad, néked én újból hiszek. DESPINA Nincsen már, úgy veszem észre, Semmi ok a nevetésre, Engemet vezettek félre E bolond szerelmesek! MIND Boldog ember, aki mindent Tréfás oldaláról vesz fel, S bármi éri, könnyen túléli, Mert vezére józan ész. Nem segít a bú, jajgatás, Próbálj inkább egy jót kacagni! Sújtson bármi szörnyű nagy csapás, Könnyű kedvvel többre mész Lányi Viktor fordítása alapján