Petrovics Emil C'EST LA GUERRE SZEREPLŐK: FÉRJ bariton FELESÉG szoprán SZÖKEVÉNY tenor VIZAVI tenor HÁZMESTERNÉ mezzoszoprán 1. TISZT tenor 2. TISZT bariton 3. TISZT basszus CSENDŐR próza Német katonák. Történik 1944 második felében Budapesten. (Függöny előtt) HÁZMESTERNÉ (rámutat a tolószékben ülő férfira) A pók! VIZAVI Hajajaj! (A házmesternére mutat) Ő még beszélhet eleget, Jók a lábai, odamegy, ahova akar. Én, sajnos, ide vagyok szögezve, Béna lábam ideköt! Tudják, mennyi csinos nő öltözik, vetkezik ott szemben? Tizenhat lakásba látok be innét, Egy magányos férfinak ennyi elég. S itt van ez a príma katonai látcső! Az első időben volt, aki feljelentett, Ezt aztán abbahagyták. Aki sokat tud, azt nem jelentjük fel, ugyebár? „Ártalmatlan vén hülye", mondják, Pedig . . . pedig, pedig, ha tudnák . . . Előttem ugyanis nincs titok, Van időm és tudok kombinálni. Ha behúznak előttem egy függönyt, Az többet árul el nekem, Mintha szabadon belátnék a szobába. Így van? HÁZMESTERNÉ Így bizony. VIZAVI Ő is mindent tud, ő a házmesterné. Nem okos asszony, Mondhatnám primitív, De tud gyűlölni. A féltékenység és a gyűlölet Átlátszóvá teszi a falakat. Reggel, amikor takarít nálam Ki szoktuk cserélni ismereteinket. Ő ugyanis éjszaka nem tud aludni, Csak fekszik az ágyban a szuterénban, És a két fiára gondol. HÁZMESTERNÉ Ó! VIZAVI Voronyezsnél estek el. A férje még Doberdón. Alvás helyett felnéz a plafonra, És keresztüllát mind a hat emeletén. Ilyenkor mint világító bomba Végighasítja a házat A pincétől fel a padlásig. HÁZMESTERNÉ Ó! VIZAVI És másnap a második emelet kettő alól Elviszik a férfi unokaöccsét. Biztos siratja valami szép kislány, Kár, hogy nem tudom a címét, Bizonyisten megvigasztalnám. HÁZMESTERNÉ Ó! VIZAVI Én ugyanis lelki támaszt szoktam nyújtani A magányos hölgyeknek. Előbb csak gramofonon játszok nekik egy-két dalocskát, Aztán a házmesterné áthívja őket, Hogy nekem megvannak a kapcsolataim a hadügyben. Most a negyedik emelet hármat figyelem. Érik a helyzet, érik, Sokat húzogatják le a függönyöket! Talán szerelmes a férj? Ki tudja? Majd meglátjuk, hogy milyen szép a nő, Én még egyelőre ott tartok, Hogy gyakran váltom a lemezeket: Egy kis könnyűzenét, Egy kis operát, Ahogy a helyzet kívánja. Szeretném eltalálnia gusztusát, Hiszen egyszer majd bejön az én utcámba . . . Munkára fel! (Eltűnnek) 1. jelenet (Egy budapesti bérház nappali szobája. Szemben erkélyre nyíló üvegajtó, elébe húzható nehéz függönnyel. A szemben levő házfalakon lemérhető, hogy valamelyik felső emeleten van ez a lakás. Egy-egy ajtó nyílik a szomszédos szobába, s az előszobába) FELESÉG (dúdol) A - - - - A - - - - FÉRJ (fekszik a heverőn, hirtelen felriad) Mi az? . . . Ki csenget? A villanyt! Oltsd el a villanyt! FELESÉG A - - - - - Süt a nap. FÉRJ (teljesen felébred) Igen. FELESÉG Itt vagyok melletted. FÉRJ Igen. FELESÉG Na! Nincs semmi baj! FÉRJ Jó, jó! FELESÉG Mit álmodtál'? FÉRJ Nem tudom. FELESÉG Mért veszel be altatót? Attól nehéz az álmod. FÉRJ Nehéz az ébrenlét! Legjobb volna átaludni ezt a néhány hónapot. FELESÉG (dúdol) A - - - - FÉRJ Dűlj le te is. FELESÉG Nem vagyunk egyedül. FÉRJ Alszik ő is. FELESÉG Fent van, járkált az előbb, Már fel is tettem a teavizet. FÉRJ Ezt se, azt se . . . semmit. FELESÉG (dúdol) A - - - - FÉRJ (provokálóan) De te remekül érzed magad. FELESÉG Ugyan már! FÉRJ Két férfit is rejtegetsz a szárnyad alatt. FELESÉG Most mért hecceled magad? FÉRJ (ingerülten) Kot kot kot kot kot kotkodács. FELESÉG Talán én hívtam ide? FÉRJ Nem . . . De élvezed. FELESÉG Mit élvezek? FÉRJ Mit? Mit? Ezt az egész szituációt. FELESÉG Csak igyekeztem elviselhetővé tenni. FÉRJ Elviselhetővé tenni? NÉMET KATONÁK (kar; vonulnak az utcán. A nyitott ajtón át behallatszik a hangjuk) Ein Staat ist nämlich nicht eine Habe, Ist 'ne Gesellschaft von Menschen, Über die niemand anders . . . FÉRJ Elviselhetővé? Ezt? Ezt? NÉMET KATONÁK (kar; m. f.) Niemand anders . . . FELESÉG Becsukom az ablakot. NÉMET KATONÁK (kar; m. f.) . . . zu disponieren hat, FÉRJ Akkor elviselhető lesz? Azt hiszed? NÉMET KATONÁK (kar; m. f.) Stehende Heeren sollen mit der Zeit aufhören, Denn sie bedrohen ja andere Staaten Unaufhörlich mit dem Krieg. FÉRJ (nagyon idegesen) Mindig hallom! Ha csend van is,, hallom, Álmomban is hallom. 2. jelenet SZÖKEVÉNY (kilép a szomszéd szobából) Én ezt nem bírom tovább! NÉMET KATONÁK (kar; m. f.) Ein Staat ist nämlich nicht eine Habe stb. FELESÉG Megőrült? Mért nem szól, ha kijön? SZÖKEVÉNY Bocsásson meg, igaza van! (Indul vissza) FELESÉG Maradjon! FÉRJ Akarod a mai újságokat? Rádiót? SZÖKEVÉNY Csak az van benne: A szökevény felkoncoltatik. Mást úgyse hallok, úgyse látok. FELESÉG (becsukja az erkély ajtaját; az éneklés abbamarad) Mindnyájan Isten kezében vagyunk. SZÖKEVÉNY A pokolban vagyunk, nem Isten kezében! FÉRJ Pokol, pokol, odakinn, De itt nálunk csak a pokol tornáca. SZÖKEVÉNY Az hát! Az hát! Én hoztam rátok Mért fogadtatok be engem? Mért rejtegettek engem? FELESÉG Szeretjük magát. SZÖKEVÉNY Ha énértem jönnek, Nektek is végetek, Ha engem meglesnek, Nektek is végetek, Ha engem elvisznek, . . . FÉRJ Végünk van, S ha fejünkre esik egy tégla, Akkor is végünk van. Akkor is. SZÖKEVÉNY Tudod te jól, hogy igazam van. FELESÉG Kihűl a teája. SZÖKEVÉNY A szökevény rejtegetője is felkoncoltatik. FÉRJ (teát iszik) Ez jó erősre sikerült. (Megszólal a vizavi gramofonja) FÉRJ A gramofonos! FELESÉG Biztos dühös, hogy behúztuk a függönyt! FÉRJ Ha meglát, mindig muzsikál, Éjszaka meg halk szerenádokat játszik! A - - - FELESÉG A házmesterné azt meséli, Hogy van egy gukkerje, És azzal lesi, ki mit csinál. SZÖKEVÉNY Még csak az hiányzott éppen, hogy itt legyek! FÉRJ Én átmegyek hozzá és összetöröm a gramofonját, A fején töröm össze! FELESÉG Nem kell összeveszni vele. FÉRJ Mért? Mit tud rólunk? FELESÉG Nem elég, hogy téged is folyton itthon lát? FÉRJ Majd kiteszem az ablakba az írást, Hogy a reumám miatt szabadságoltak. Már három éve nem voltam szabadságon, Ezt mindenki tudja. FELESÉG (kicsit gúnyosan) Persze. SZÖKEVÉNY Lám, mégiscsak van papírod, Pecsétes írás, FÉRJ Mert nekem jár, s ez mégiscsak más. SZÖKEVÉNY Én pedig úgy élek itt, Mint a bogár, Hiába süt odakint a nap, Én azt nem láthatom, Nekem nem szabad életjelet adnom, Pedig hogy szeretnék kiállni a balkonra, És megmutatni magam, hogy: hé, emberek, Itt vagyok, ragyogok! Hiszen az ember azért él, Hogy életjelet adhasson magáról: Itt voltam én! Mint a kirándulók szokták az erdő fái közt Felvésni minden fára: Itt voltam ezerkilencszáznegyvennégy . . . FELESÉG Inkább örüljetek annak, Hogy ezt a háborút Már nélkületek fogják elveszíteni. FÉRJ Hiszen épp az a baj, Hogy úgy élünk itt, mint holmi bogarak. Sütkérezni a balkonon mit ér? Mit ér? Mondjátok, mit ér? Még ha közéjük vághatnánk egy bombát, Amikor így vonulgatnak: Hé, bitangok! Azért én is itt vagyok, ragyogok! Itt vagyunk és itt leszünk, Itt vagyunk, itt leszünk! Életjelet itt ma csak az ad, Aki megöli a gyilkosokat. FELESÉG Drágám, vigyázz! FÉRJ Tudom, tudom, vigyázni kell, És addig vigyázunk, Amíg majd minket is lepuffogtatnak! Mert nem tehetünk semmit, Nem csináltunk semmit, Mert szépen elbújtunk, Amikor az ég zengett. Hiszen épp az a baj, az fáj nekem, Hogy ezt a háborút Már nélkülünk fogják elveszíteni, Amikor oly szívesen kiáltanám az arcukba, hogy Jelen! (Megszólal a csengő) (Feleség szétnéz, minden vendben van-e. A függönyt széthúzza félig) SZÖKEVÉNY A tea maradékát majd odabent költöm el. (Veszi a csészéjét, indul) FÉRJ (a feleségéhez) Menj, menj ajtót nyitni. FELESÉG (a távozó szökevényhez) Ne féljen, nem lesz semmi baj. (Megy ajtót nyitni. Férj mereven ül, majd hirtelen feláll, felveszi a plédet a díványról, bebugyolálja a térdét és úgy ül vissza. Feleség visszajön) Őrnagy úr, kerüljenek beljebb. 3. jelenet (l., 2., 3. katonatiszt a feleség nyomában belép. Kellemkedők, ahogy Ludovikás-korukban tanulták a viselkedést leányzsúron) 1., 2., 3. TISZT Tiszteletünk, főmérnök uram. FÉRJ Isten hozott . . . 1, 2., 3. TISZT Mondanám, ne zavartasd magad, 2., 3. TISZT De mi éppen zavarni jöttünk. 1., 2., 3. TISZT A nagyságos asszony nem is fogja Ezt nekünk megbocsátani, 1., 2. TISZT Mert a szép asszonyok, mindig haragtartók. FÉRJ Bocsánat, hogy pokrócban fogadlak, De a térdeim . . . hisz tudjátok. 1., 2., 3. TISZT Fogadtatás: pokróc! (Gúnyosan nevetnek) Hahahahahahaha! FELESÉG Kiújult a reumája, S már több, mint három éve nem volt szabadságon. 1, 2., 3. TISZT Pedig mi most el fogjuk rabolni a férjét. FELESÉG Lehetetlen! Orvosi parancs . . . Szigorú parancs! 1., 2., 3. TISZT A mienk is. De még szigorúbb. FELEESÉG Én nem engedem. 1., 2., 3. TISZT Egy ilyen bájos asszonykát Nehéz is lehet itthagyni! FÉRJ Ott a helyettesem, az mindent tud. 1., 2., 3. TISZT Ott van, de nem tud semmit. FELESÉG De hát foglaljanak helyet. 1., 2., 3. TISZT Boldogan maradnánk. FELESÉG Akkor maradjanak. 2. TISZT Csakhogy nem lehet, 1., 2., 3. TISZT Merthogy tiltja a reglama. FÉRJ Hagyjad . . . Biztosan sürgős. FELESÉG Elmégy? FÉRJ El. FELESÉG Mennyi időre? 1. TISZT Az csupán kedves férjétől függ. FÉRJ Nehéz dolog most téged egyedül itthagyni. Nem mintha nem bíznám benned a végtelenségig. És mégis kérlek, hogy vigyázz magadra! Érted, szívem, ugye, Vigyázz magadra! Azt tanácsolom, hogy - Bármi címen jött is - Ne engedj be senkit, de senkit! Amíg távol vagyok, maradjál egyedül, És vigyázz magadra, vigyázz magadra! FELESÉG Nem maradok itthon, veled megyek! l., 2., 3. TISZT Ilyen nehezen tűri nagyságos asszonyom Az egyedüllétet? FELESÉG Veled megyek! FÉRJ (indul, maga előtt engedi a két katonatisztet) Vigyázz magadra! (A 3. tiszt állva marad, majd aktatáskáját észrevétlenül a zongorára teszi s áll tovább) FELESÉG (a 3. tiszthez) És maga? 3. TISZT Szép szeme van magának. (Meghajol) A viszontlátásra! (Távozik) 4. jelenet SZÖKEVÉNY (belép) Akkor hát én is búcsúzom. FELESÉG De miért? Miért? 1, 2., 3. TISZT „Vigyázz magadra!" Szegény öreg fiú Most rázódik valami ócska terepjárón, S közben azon töri a fejét, Hogy mit csinálok én meg maga idehaza, Megvan-e a három lépés közöttünk. Rémképeket lát, S micsoda rémképeket! Ki tudja, mi jár a fejében? FELESÉG Legyen nyugodt, Nem fogja magát följelenteni, Bármi történjék. 1, 2., 3. TISZT Persze hogy nem, Csak egyre rosszabb álmai lesznek, Mert azt fogja álmodni, hagy feljelentett. (Megszólal a csengő) FELESÉG Pszt! 1, 2., 3. TISZT Ki az? FELESÉG Valaki jön. (Újból megszólal a csengő) SZÖKEVÉNY Egyre nagyobb a forgalom. FELESÉG Biztos a házmesterné a lakbérért. Elbújni szépen. (Kimegy az előszobába. Szökevény visszahúzódik a szomszéd szobába) 5. jelenet FELESÉG (bejön az előszobából) Én nem láttam a maga táskáját. 3. TISZT (nyomában jön) Nézzen csak körül. FELESÉG (megtalálja a tiszt aktatáskáját, nyújtja) Csakugyan itt van. Tessék. 3. TISZT (nem veszi át a táskát) Akinek ilyen szép válla van. Miért nem visel nagyobb dekoltázst? (Hirtelen az asszony vállába akar csókolni) FELESÉG (kiszabadítja magát) Szégyellje magát! 3. TISZT (pimaszul) Milyen szép, amikor így haragszik. (Indul feléje) FELESÉG Várják odalent. 3. TISZT (fejét rázza) A kedves férje már messze jár. (Feleség hirtelen széthúzza a függönyt, hogy lenézzen) Ne legyen olyan akaratos. FELESÉG Figyelmeztetem, hogy nem vagyunk egyedül. 3. TISZT Van valaki a lakásban? FELESÉG Ki tudja? 3. TISZT Van, vagy nincs? FELESÉG Találja ki! 3. TISZT Lássuk ezt a szomszéd szobácskát. (Indul a szökevény szobája felé) FELESÉG Víz, víz, víz. (3. tiszt megáll) FELESÉG (az erkélyajtón át a Vizavi ablakára mutat) Látja azt az ablakot? Ott ül egy ember és minket látcsövez. 3. TISZT Miféle szemtelen majom? FELESÉG (célzatosan) A szemtelenséget hagyjuk. Különben egy nyugalmazott ezredes. Most ő lesz az én gardedámom. (Teljesen félrehúzza az ablak elől, a függönyt) 3. TISZT Maga nagyon ügyes asszony. (Leül a díványra) De ide nem lát. FELESÉG Ott van legjobban szem előtt. 3. TISZT Miért? Ezek a falak átlátszók? FELESÉG Mint az üveg. 3. TISZT S ez magát zavarja? FELESÉG Nagyon. 3. TISZT Engem nem. FELESÉG És ha ránktör? Képes rá! 3. TISZT Az ő baja lesz. FELESÉG A férjem mikor jön haza? 3. TISZT Nem előbb, mint szükséges. FELESÉG Mért hívták el? Valami baj van? 3. TISZT Lehet, hogy baj van, lehet, hogy nincs baj, De egy kis sétakocsizás Semmi esetre se fog megártani (Gúnyosan) A reumájának, Ha csakugyan reumás. FELESÉG Jól megszervezte. 3. TISZT (nagyképűen) Mesterségem a stratégia. FELESÉG Félek, hogy hiba csúszott a maga stratégiájába. 3. TISZT Nem hiszem. Mire ezt a cigarettát végigszívom, Maga szépen idejön. FELESÉG Maga olyan optimista, Mint a hadijelentések az újságban: „A végső győzelem a küszöbön". 3. TISZT A háború arra való, hogy az erősebb győzzön. FELESÉG Azért, mert elrabolja a férjem, Azért, mert betör ide . . . Az erőszak még nem erő. 3. TISZT Dehogynem! Ahogy a háború háború... FELESÉG (félbeszakítja) Meddig óhajt várni? 3. TISZT Mindjárt a körmömre ég. FELESÉG Megnézem, hogy nem jön-e már a férjem. (Kilép az erkélyre, az aktatáska nála van) 3. TISZT Afelől nyugodt lehet, Hiába is áll oda ki az erkélyre. FELESÉG (visszajön, az aktatáska nincs nála) Jaj, de ügyetlen vagyok! De remélem, nem fog megharagudni . . . 3. TISZT Miért? Mi történt? FELESÉG Kicsúszott a kezemből véletlenül . . . 3. TISZT Micsoda? FELESÉG Az a szép aktatáskája. 3. TISZT Leesett! (Felugrik) FELESÉG Le . . . az utcára. 3. TISZT (dühöngve) „Véletlenül?" Még hazudik? Tudja, milyen bizalmas írások vannak benne?! (Kapkod. Indul) FELESÉG (ártatlanul) Csak nem hadititkok? 3. TISZT Ah! (Kirohan, az előszobaajtót becsapja maga után) 6. jelenet SZÖKEVÉNY (belép) Gratulálok. FELESÉG (elnyomja a tiszt cigarettáját) A cigarettát mégse szívta végig. SZÖKEVÉNY S ha visszajön? FELESÉG Ez ugyan nem. Talán majd a többiekkel együtt, De akkor hallgatni fog, mint a csuka. Mert őt megsértették! Őt! Hahahaha! SZÖKEVÉNY Ahogy maga ezt leégette! Beállít ide, mint egy Julius Cézár: - Veni, vidi, vici -, És úgy szaladt el, Mint mikor a lyukból az ürgét kiöntik. FELESÉG (utánozva) „Mesterségem a stratégia", Így mondta? SZÖKEVÉNY Kedvem volna nekem is Gramofonozni egyet a tiszteletére. Azt, hogy Nem kell neki angyal, lova tovanyargal, Bamba, bamba gyászvitéz." FELESÉG No, azért maga is meg lehetett ijedve odabent egy kissé. SZÖKEVÉNY Megvédtem volna. FELESÉG Ettől féltem, nem is tőle. (Kissé elhúzza a ruháját, nézi hogy nem maradt-e nyoma a támadásnak) SZÖKEVÉNY (nézi a feleség vállát) Magának csakugyan szép válla van. FELESÉG Lám, mit tesz a propaganda! Maga is észrevette. SZÖKEVÉNY Régen észrevettem már. FELESÉG De eddig nem mondta soha. SZÖKEVÉNY Azért hát most mondom. FELESÉG Maradjon csak szépen ott, ahol van. SZÖKEVÉNY Ez a vadbarom egy perc alatt többre jutott, Mint én öt év alatt. FELESÉG No, no, no! Mondtam, hogy maradjon! SZÖKEVÉNY Mint egy másik gyászvitéz? Azért se! FELESÉG Nézze ezt a napsugarat itt közöttünk: Kíváncsi szemek éles pengéi villognak benne Úgy fekszik itt közöttünk, Mint régi szerelmesek között feküdt a kard, Az éles, meztelen kard . . . Ezen nekünk nem szabad átlépnünk. SZÖKEVÉNY Úgyis vége lesz mindennek, vége, Akkor hát mindent szabad. FELESÉG Maradjon ott. Olyan szépen megvagyunk így, Mintha semmi baj nem lenne . . . Itt nálunk béke van . . . béke . . . Parancsol talán még egy csésze teát, uram? SZÖKEVÉNY Így mondta akkor is, Mikor először jöttem fel magukhoz . . . De régen volt, talán igaz se volt . . . Az volt a béke, az volt a béke. FELESÉG Parancsol talán még egy csésze teát, uram? Emlékszik, ugye? Látja, ez a béke. SZÖKEVÉNY És azt mondtam, Hogy a háború nem fog elérni hozzánk. Emlékszik, ugye? FELESÉG A háború nem fog elérni hozzánk . . . Maga mondta, én elhittem, És most is elhiszem. (Megszólal a csengő) SZÖKEVÉNY Látja, már emlékeznünk sem szabad, Már szól is a csengő. Háború van. Pokol van. Itt a halál. FELESÉG Nem nyitok ajtót. SZÖKEVÉNY És ha visszajött? A gyászvitéz, a másik? FELESÉG Akkor sem. SZÖKEVÉNY Én nem bújok többé! Nekem elég volt! (Megint szól a csengő) Mint megvert kutya. Mars be az ólba! FELESÉG Maradjon. Én majd megnézem. (Kimegy az előszobába, ott szól) Ki az? (Visszaint a szökevénynek, hogy tűnjön el) Nyitom már, csak a kulcsot kerestem. (Szökevény közben beállt a félrehúzott függöny mögé) 7. jelenet FELESÉG (sietve visszajön s idegesen nézi a pénzt az asztalon, a táskájában) Várjon csak házmester néni . . . (Házmesterné bejön, állva marad az ajtóban és járatja a szemét erre-arra) Kikészítettem a pénzt. HÁZMESTERNÉ Látom, itt csak úgy dobálóznak a pénzzel. (Jön be, hajlong, szedi fel a pénzt a földről) FELESÉG De ne tessék fáradni. Ide is gurult egy, tessék! HÁZMESTERNÉ Egy pengő még hiányzik. FELESÉG Odaadom. (A táskájában keres) HÁZMESTERNÉ Meg kell annak lenni. (Vizslat, kutat) Jó szemem van nekem. A mérnök úr elment, látom. FELESÉG (idegesen) Igen . . . Itt a pengő . . . HÁZMESTERNÉ Hagyja csak, megtalálom én. (Egészen más hangon) Nekem nem jött vissza az uram, Amikor elment még az első háborúban. És a két fiam se jött vissza. Hol itt az igazság? FELESÉG Nincs ebben igazság, házmester néni. HÁZMESTERNÉ De könnyen kimondják, akiknek semmi bajuk. (Hisztérikusan kitör) De nekem látni Hogy másutt otthon lebzsel a férfi, Meg dugdossák a vécébe, spájzba . . . (Jajgatva) (Benyit a szomszéd szobába) A - - - FELESÉG (dermedten) Oda nem gurult. HÁZMESTERNÉ (visszajön) De minden férfira rákerül a sor. Ezt mondta a postás, amikor a táviratot hozta. De az a postás is csak jár tovább, Pedig fiatal ember. Hát az mért nem védi a hazát? FELESÉG Valakinek csak kell hozni a levelet is. HÁZMESTERNÉ Hogy meghalt a fiam, nagysád, a táviratot. Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! a táviratot! Pedig én már megírtam a német parancsnoknak, Hogy micsoda postások járnak itt! Kémek! És a harmadik emelet kettőben Az a drabális ember. De őt aztán elvitték. Hogy sírt a felesége, Alig győztem vigasztalni. Ki akart ugrani az ablakon. FELESÉG (szabadulni szeretne a házmesternétől) Itt van öt pengő, házmester néni, Nem kell visszaadni. HÁZMESTERNÉ Most mindenki többet ad. A háború sok mindenre megtanítja az embereket. Hajajaj! De mit érek én a pénzzel? Hiába mondtam a fiamnak: Jóska, én elbújtatlak, Nincs, aki ott rád találna! De ő ment az első behívóra, Mert rá volt írva, hogy „sas". FELESÉG (igyekszik megnyugtatni) Szép fiú volt mind a kettő, Különösen Jóska. HÁZMESTERNÉ (áll; bámul maga elé) Az. (Ocsúdik, lassan az asztalra néz) Lám, három csésze van itt. Ki volt a harmadik? FELESÉG Miért? (Felkapja az egyik üres csészét) Az egyik tiszt úr visszajött. HÁZMESTERNÉ Láttam. FELESÉG Ugyanis itt felejtett valamit. HÁZMESTERNÉ Gondoltam. FELESÉG Kért egy csésze teát. HÁZMESTERNÉ A fiam azt mesélte, Hogy teát a közlegények isznak. FELESÉG Ez megitta a teát. HÁZMESTERNÉ Az orosz tisztek isznak teát, Meg az angolok. A magyarok csak pezsgős fröccsöt. FELESÉG Biztosíthatom, hogy ez nem volt se orosz, se angol. HÁZMESTERNÉ Pedig sokat ledobnak most ejtőernyővel. Nem tetszett olvasni? Hát az újságban. FELESÉG Nem. HÁZMESTERNÉ Én elolvasom az utolsó betűig. Meg az utcán a plakátokat. (Indul) Akkor hát a viszontlátásra. FELESÉG Ne keressük tovább azt az egypengőst? HÁZMESTERNÉ Nem érek én arra rá. Mit tetszik képzelni!? Van nekem épp elég dolgom. Majd becsukom az ajtót. (Távozik, odakintről ajtócsapást hallani) 8. jelenet (Feleség csak áll a szoba közepén, szökevény kilép a függöny mögül) FELESÉG Vigyázzon! Belátnak! SZÖKEVÉNY Most már mindegy úgyis. FELESÉG És ha elmenekülne? SZÖKEVÉNY Ez már lent leselkedik. FELESÉG Akkor meg maradjon. SZÖKEVÉNY De maguk miatt jobb. Mégis. Semmi csomagot nem viszek, Isten áldja meg! FELESÉG Nem engedem. SZÖKEVÉNY Muszáj. FELESÉG Nem láthatott semmit. Nem hallhatott semmit. Csak rosszak az idegeink. SZÖKEVÉNY Éreztem, ahogy végigtapogatott. FELESÉG Ott se volt a függöny közelében. SZÖKEVÉNY Hosszú csápjai voltak, Még most is érzem. FELESÉG Nem igaz. Nem igaz. SZÖKEVÉNY Egyetlenem! FELESÉG Nem hagyhatsz itt! SZÖKEVÉNY Isten veled! FELESÉG Együtt megyünk! FELESÉG, SZÖKEVÉNY Boldogságom! (Összeölelkezve állnak) 9. jelenet HÁZMESTERNÉ (belép, a kezében álkulcs, azzal mutat a szökevényre; gonoszul) Tudtam, hogy lakik itt egy férfi. (Megszólal a vizaví gramofonja) Ne mozduljanak! Mindjárt itt lesz a tábori csendőrség. CSENDŐR (belép; prózában a szökevényhez) Mutassa az iratait! HÁZMESTERNÉ Minden férfira rákerül a sor. 10. jelenet (Az előszobából hangok hallhatók) 1. TISZT Mi az? Tárt ajtókkal fogadnak? (Csendőr hátranéz, félreáll, tiszteleg. 1., 2., 3. tiszt belép, nyomukban a férj) FÉRJ Mi van itt? FELESÉG Valami félreértés. Ez az ember . . . ez . . . (Elakad) HÁZMESTERNÉ (az ajtóban) Ez az ember itt lakik és nincs bejelentve. (Belopakodik a szökevény szobájába; senki sem figyel rá) 1. TISZT Igaz ez? FÉRJ Nem igaz. 1. TISZT Akkor hogy került ide? FÉRJ Én nem tudom. Én nem ismerem. 1. TISZT Akkor talán a nagyságos asszonytól kérünk véleményt. FELESÉG (kínban) Ez az ember . . . FÉRJ (menteni igyekszik, a szökevényt) A feleségem, úgy látszik, azt akarja mondani . . . És ahogy így elnézem őket, világos, Ez az ember a feleségem szeretője. 1., 2., 3. TISZT (nagyon gúnyosan) Ó, rosszkor jöttünk. FÉRJ (a tisztekhez) Kérlek, kezeljétek diszkrécióval, Ez csak mireánk tartozik. (Szökevényhez, fogai közt, suttogva, fenyegetően) Ön takarodjék innen! (Szökevény lassan elindul az ajtó felé, maga se hiszi a menekülést) HÁZMESTERNÉ (kilép a szökevény szobájából, egy göngyöleg a kezében) Az ágy alatt volt. (Szétrázza: katonaruha) Zubbony, derékszíj, pisztoly! 1. TISZT Kié ez? (Fenyegetően) Kié ez? SZÖKEVÉNY (az ajtóból) Az enyém. FÉRJ Kérlek, megmagyarázom. 1. TISZT (a férjhez) Egy kis sétakocsikázás Semmi esetre sem fog megártani (nagyon gúnyosan) a reumádnak! Majd mi meggyógyítjuk, de végleg!! CSENDŐR (a szökevényre mutat) Elvigyük? 1. TISZT (a férjre mutat) A rejtegetőt is. (Szökevény elindul, a csendőr követi. A férj némán megcsókolja feleségét, a katonatisztek biccentenek a feleségnek és valamennyien távoznak. A 3. tiszt visszamarad) 11. jelenet HÁZMESTERNÉ (a feleséghez lép; részvéttel) Ez az asszonyok sorsa, tetszik látni. Én is olyan árva vagyok, Mint az ujjam. Jaj! 12. jelenet 3. TISZT (a házmesternéhez) Elég volt, öreganyám . . . HÁZMESTERNÉ Tudtam én, Hogy mit szeretnek az ilyen tiszt urak. Pezsgős fröccsöt. (Fölnevet, távozik) 13. jelenet (3. tiszt otthonosan leül egy karosszékbe és cigarettát vesz elő. A feleség eddig némán állt. Felzokog.) 3. TISZT Én megértem magácskát. Kettőt elveszíteni egyszerre, sok. De tudja, ezek nem voltak igazi férfiak, mert... (Kintről lövéseket lehet hallani) Pardon, most már nem akarok rosszat mondani róluk. (Feleség, mint aki alig van magánál, megfordul és csendesen kimegy az erkélyre; a tiszt ebből semmit sem vesz észre) De látja, asszonyom, a háború: háború, (Feleséget a függöny eltakarja) Vagy ahogy a franciák mondják: C'est la guerre! C'est la guerre! (Az erkély felől sikoltás hallatszik; körülnéz) Mi az, hova lett? Halló, asszonyom, hol van? (Kisiet az erkélyre és lenéz) Pedig milyen szép válla volt! (Próza) Az istenit! (Függöny) (Ahogy a függöny összemegy, Vizavi már robog is be a tolószéken) VIZAVI Micsoda marha volt ez az őrnagy, A végső győzelem küszöbén veszni hagyja a zsákmányt! HÁZMESTERNÉ Elrepült a madárka. VIZAVI Még tán örüljek is ennek? Nekem rossz a szívem, Én nem bírom a véres tragédiákat. HÁZMESTERNÉ Minden asszonyra rákerül a sor. VIZAVI No de nézzük csak, Mi van az ötödik emelet négyben . . . HÁZMESTERNÉ, VIZAVI Munkára fel!