Georges Bizet: CARMEN (id. Ábrányi Emil fordításának felhasználásával) ELŐJÁTÉK ELSŐ FELVONÁS Tér a dohánygyár előtt, Sevillában. KATONÁK Idegyűlnek mind a térre, Jár a nép föl s alá, Furcsa tömeg, víg sokaság! MORALES Itt a várta előtt Az őrség felváltásra vár. Rágyújtva nézzük a világot, S az idő eljár. Mennyi a nép, Mennyi a nép. KATONÁK Idegyűlnek mind stb. MORALES Mennyi a nép! stb. (Micaela belép.) Nézzétek ezt a kis leányt, Minket keres, ha idejő. De nézd, mintha félne! Most megállott... KATONÁK Jó katonák, védjük meg őt! MORALES (Micaelához) Kit keres itt, galambom? MICAELA Én uram, egy tizedest. MORALES Íme, lásd, itt áll! MICAELA Az, akiért e helyre jöttem, Don José. Ismeri uram? MORALES Don José? Mind jól ismerjük őt. MICAELA Be jó! És elvinne hozzá, ha kérem? MORALES Ő nem szolgál velünk, nincs a mi csapatunknál. MICAELA Úgy hát ő nincsen itt? MORALES Nem, drága gyermek, ő nincsen itt, De kissé várj, meglátod őt! Meglátod őt, ha majd az őrcsapat jő, S a mostanit felváltja állomásán. MORALES, KATONÁK Meglátod őt stb. MORALES De amíg megjő az őrség, Ha akarja, gyermekem, Jöjjön hozzánk, beszélgessünk Majd odabenn! MICAELA Ott benn? MORALES, KATONÁK Bizony! MICAELA Nem, nem! Köszönöm, szíves katonák! MORALES Miért félne hozzánk jönni? Vegye szómat: fogadom, Nem lesz semmi bántódása, Csak jöjjön bátran, angyalom! MICAELA Nem kétlem uram, mégis elmegyek, De visszajövök majd, ez helyesebb! Akkor jövök, ha majd az őrcsapat jő, S a mostanit felváltja állomásán! MORALES, KATONÁK Majd az őrcsapat jő, S a mostanit felváltja állomásán! MORALES Ön itt marad! MICAELA Ó, nem, ó, nem! MORALES, KATONÁK De itt marad, de itt marad, De ön itt marad, ön itt marad! MICAELA Ó, nem, ó, nem, nem, nemi Ég áldjon, szíves jó katonák! (Elszalad.) MORALES Madárkánk elszállt, Mi elfeledjük... Vigadjunk, játsszunk újra hát, Nézzük, hogy mulat a világ! KATONÁK Idegyűlnek mind a térre stb. MORALES Mennyi a nép stb. (Megjelenik a felvonuló őrség.) UTCAGYEREKEK Mi is jöttünk felvonulni, Csupa bátor katona! Zúgj, harsogj, trombita hangja, Ta ra ta ta ta ra ta ta! Tudjuk, hogy kell sorba állni, Mint a felnőtt katonák, Jól tartjuk mindig a lépést, Egy, kettő, balra át! Tartsd a hátad egyenesen, Ki ne dugd a hasadat, Gondoljál mindig a rendre, Igazítsd a sorodat! Mi is jöttünk felvonulni stb. Megérkeztünk. Ím, itt vagyunk! ZUNIGA Szakasz, jobbra nézz! MORALES (Don Joséhoz) Egy csinos fiatal leányka kérdezősködött utánad. Visszafő ide. DON JOSÉ Egy csinos lány? MORALES Csinosan öltözve, haja szőke copfban, kék a szoknyája. DON JOSÉ Ez Micaela, nem lehet más! MORALES Nem mondta meg a nevét! (A leváltott őrség elvonul.) UTCAGYEREKEK Elbúcsúzunk tisztelettel, Valamennyi katona, Zúgj, harsogj, trombita hangja, Ta ra ta ta ta ra ta ta! Tudjuk, hogy kell sorba állni stb. Elbúcsúzunk tisztelettel stb. ZUNIGA Mondja csak, tizedes, mi az a nagy épület ott? DON JOSÉ A dohánygyár, hadnagy úr. ZUNIGA Nők dolgoznak benne? DON JOSÉ Úgy van, hadnagy uram! ZUNIGA Sokan vannak? DON JOSÉ Négy- vagy ötszázan, szivart sodornak. ZUNIGA És fiatalok, szépek? DON JOSÉ Gondolom. Nem nagyon néztem őket. ZUNIGA Inkább a kék szoknyákat szeretjük, meg a vállig érő copfokat? DON JOSÉ Ez a navarraí népviselet. Emlékeztet a szülőföldemre. ZUNIGA Ön navarrai? DON JOSÉ Igen, és jó keresztény. Don José Lizzarabengoa a nevem. Egyszer egy alavai legény belém kötött Én kerekedtem felül, de el kellett hagynom a szülőföldemet. Így lettem katona. Anyám Sevil- lától tíz mérföldnyire jött lakni, Micaelával, egy kis árvával, akit magához vett. ZUNIGA És hány éves most ez a kis Micaela? DON JOSÉ Tizenhét éves. ZUNIGA Tizenhét éves! Most már értem, miért nem tudja megmondani, vajon csúnyák vagy szépek-e a dohánygyári lányok! DON JOSÉ Szól a csengő. Mindjárt látni fogja... FIATALEMBEREK Kondul a harang, véget ért a munka, Várjuk meg a szép munkáslányokat. Estefelé majd elkísérjük őket, Hadd tudják meg szívünknek bánatát! KATONÁK Jönnek már, hogy néznek felénk Csábító szemmel, Közben vígan röppen a füst Sok édes szájról, MUNKÁSLÁNYOK Úgy illan a könnyű füst, mint a szellő, Mint a szellő elröppent már, Távol leng a kéklő felhő, Messze tűnik, és a szív nem is sejti, Mily édes láng, mely most boldog lázba ejti! Esküdözés, udvarlás, lágy epedés Sose vár rád! Nagy szerelem, boldogság, füstkarikák, Hamar elszáll! Sok fecsegés tovaszáll, tovalebben, Hát sose higgy, sose bízz szerelemben, Mert elröpül, utol nem éred! Úgy illan a könnyű füst, mint a szél stb. FIATALEMBEREK Ne legyetek kegyetlenek, Hallgassatok ránk, ti szépségek, Ti, akiket imádunk, Akiket bálványozunk! MUNKÁSLÁNYOK Esküdözés, udvarlás stb. KATONÁK De hol van a szép Carmencita? MIND Itt van ő, itt a szép Carmencita! FIATALEMBEREK Carmen! Mi mind lábadhoz térdelünk! Carmen! Csak egy szót válaszolj nekünk! Jön-e időnk, mikor remélhetünk? CARMEN Jön-e olyan idő? Biz én azt nem tudom... Vagy holnap jöhet... vagy már sohasem!... (Megpillantja Don Josét.) Egy bizonyos, hogy ma nem! CARMEN, KÓRUS Mert a szerelem, mint a lepke, Oly csalfán ágról ágra száll, Hogyha kergeted, elhagy messze, És többé el sem éred már. Akkor beszélhetsz hozzám bármit, De hidd el, minden szóért kár, Jött egy másik, az nem szólt semmit, De kedvem mégis nála jár. Csak száll! Csak száll!... Cigánylányt úgy szeress, ne könnyet ejts, Légy akaratos, büszke, vad! Akárhogy jársz utána, arra gondolj mindig, Hogy a szív szabad! De hogyha nem szeretsz S az én szerelmem lángra kap, Sokáig nem tart, így hát el ne bízd magad! Röppen a kis madárka, s azt hiszed, már a tied, Késik szerelmed, ha várod, s ha nem, hozzád siet. Csapong körüled gyorsan, gyorsan, Elszáll, otthagy és visszatér, Ha intsz utána, messze röppen, Ha meg elkerülöd, elkísér! Cigánylányt úgy szeress stb. FIATALEMBEREK Carmen! Mi mind lábadhoz térdelünk! Carmen! Csak egy szót válaszolj nekünk! Válaszolj, ó, Carmen! Légy kegyes és felelj nekünk! (Carmen virágot dob Don José felé, majd elfut.) MUNKÁSNŐK Cigánylányt úgy szeress, ne könnyet ejts stb. (Távoznak.) DON JOSÉ Milyen kihívó tekintet! Ez a virág úgy ért, mintha golyó ért volna! Ha tényleg léteznek boszorkányok, ez a lány bizonyosan az! (Belép Micaela.) MICAELA Tizedes úr! DON JOSÉ (Elrejti a virágot.) Tessék! Hogyan'! Micaela! Te vagy? MICAELA Én vagyok! Édesanyád küldött. DON JOSÉ Beszélj, beszélj anyámról! MICAELA Az ő követe vagyok én, és Tőle hoztam e levélkét. DON JOSÉ E levélkét? MICAELA És egy kis pénzt vele, Hogy életed itt könnyebbé tegye. S aztán... DON JOSÉ Aztán? MICAELA Aztán... hogyan is mondjam... Aztán... aztán valami mást is küldött, Mely többet ér, mint pénz, S egy fiút, hiszem, boldoggá, büszkévé tehet. DON JOSÉ Nos szólj, leánykám, más mi volna? Kérlek, szólj! MICAELA Szólok, halljad hát, Mit nékem ő adott, majd szívből nyújtom át. Templomunkból jövet jó anyád átkarolt: Gyermekem, menj a városba mostan, Sevilla nincsen messze, Ha eljutottál arra, Josémat fölkeressed, egyetlen jó fiam! Mondd el neki, hogy édesanyja Imádja a távollevőt, Hogy szomorúan gondol rája, Hogy megbocsát és várja őt... Mondd el neki, én kedves lányom, A szülő szerető szavát! Csókomat édes ajkadról Igazán híven nyújtsad át! DON JOSÉ Jó anyám drága csókja! MICAELA Ez a csók a tiéd! ígéretem szerint Átadom ím neked! DON JOSÉ Ó látom én anyám, Látom a drága vidéket, Hiszen ide emlékim fűznek, Boldog napok, ó, hazám! Drága vidék, ó, szép hazám, Ó, ti letűnt idők, Ó, szép emlék! A vágy szívemben újra éled, Ó, látom szép hazám, Ó, letűnt szép idők. MICAELA Anyját láthatja ő, Láthatja ő újra szép hazáját, Ó, szelíd emlékei, Ti letűnt szép napok, A hit, reménysugár szívében újra éled, Ó, ti letűnt idők, Anyját láthatja ő, Hazáját újra látja! stb. DON JOSÉ (Magában.) Ki tudja, milyen démon vetette rám hatalmát?! Még távol is anyámnak karja véd, És ez a csók, mit véled küld, Elűzi a veszélyt, megmenti gyermekét! MICAELA Mily veszély fenyeget? Nem értem, amit mondsz, Mire gondoltál most? DON JOSÉ Nem!... Semmi! Beszéljünk most rólad, leánykám! Te visszatérsz, szép gyermekem? MICAELA Igen, még ma este, és Holnap már látom jó anyádat. DON JOSÉ Meglátod őt? Figyelj! Megmondod majd, Hogy fia forrón, hűn imádja, Hogy mennyire szenved szegény, Leghőbb, egyedüli vágy megpihenni szívén! Elmondod ugye leánykám Gyermeke szerető szavát, S csókomat édes ajkaidról Igazán híven nyújtod át! MICAELA Igen, elmondom én, fia mint szereti, Csókját megőrzöm és átadom neki! DON JOSÉ Anyámat láthatom stb. MICAELA Az anyját látja ő stb. DON JOSÉ Kissé várj, amíg elolvasom levelét! MICAELA Várok, tizedes úr, várok. DON JOSÉ "Továbbra is becsüld meg magad, fiam. Talán majd levetheted az angyalbőrt, visszatérhetsz hozzám és megházasodsz..." MICAELA Jobb lesz, ha elmegyek most. DON JOSÉ De hát a válaszom? MICAELA Visszajövök érte. Isten veled! DON JOSÉ Micaela! MICAELA Nem! Nem! Majd visszajövök. (Eltávozik.) DON JOSÉ Igen, anyám, feleségül veszem Micaelát. Ez a cigánylány pedig, az illatos rózsájával... MUNKÁSNŐK Nagy a baj! Nagy a baj! ZUNIGA Miért van ilyen szörnyű zaj? MUNKÁSNŐK Nagy a baj! Nagy a baj! Gyertek ide hát! Katonák, katonák, A Carmencita volt! Nem, nem ő a bűnös! A Carmencita volt! Nem, nem ő a bűnös! Nem igaz! De ő volt, ha mondom! De hiszen nála volt a kés! (Zunigához.) Egy szavuk sem igaz! Kérem, hallgasson ránk! Ott kezdődött az egész, Mikor a Manuelita Azt mesélte munka közben, Kéne neki egy szamár. Carmencita pedig Így felelt Manuelitának: "Minek annak szamár, Aki seprűnyélen jár?!" Manuelita se rest, És jól kinyitja a száját: "Kölcsön adom néked, Úgyis még nagy szükséged lesz rá! Megszabadulhatnánk tőled, Jaj, de boldog lennék már!" Azután a szörnyű Nagy verekedés: Villogott az éles kés! ZUNIGA De kérek valahára csendet! Indulj, José, és nézd meg odabenn, Hogy mi történt, és teremtsél végre már rendet! MUNKÁSNŐK A Carmencita volt! Nem, nem, nem ő a bűnös! ZUNIGA Hahó! Ezt a sok boszorkányt kergessék el! MUNKÁSNŐK Uram! Uram! KATONÁK Gyerünk már! Menjenek innen békével! MUNKÁSNŐK Uram! Egy szavuk sem igaz! Figyeljen ránk! Figyeljen ránk! Kérem, hallgasson ránk! ZUNIGA Hej, katonák! (Carment Don José és a két katona kivezeti a gyárból.) MUNKÁSNŐK Carmencita volt az, aki az első ütéseket mérte! Manuelita volt az, aki az első ütéseket mérte! Carmencita volt! Manuelita volt! De igen, de igen! stb. Dehogy, dehogy! stb. KATONÁK Nyugalom! Nyugalom! Menjenek innen! Menjenek innen, és csend legyen! stb. ZUNIGA Nos, tizedes... Végre egy kis csend van! Mit talált odabent? DON JOSÉ Először is háromszáz asszonyt, aki ordított és fenyegetőzött. Az egyik oldalon egyikük visíto- zott és azt kiabálta, hogy: "Meghaltam!". Két késszúrás érte az arcán. És szemben vele állt Carmencita kisasszony. ZUNIGA És mit mondott Carmencita kisasszony? CARMEN Ő kezdte, én csak védekeztem! Ugye, tizedes úr? DON JOSÉ Azt vettem ki az egészből, hogy egy vita folytán arcán sebezte meg a másik lányt, azzal a késsel, amit a szivarvágáshoz használ. ZUNIGA Szükségtelen megkérdeznem Öntől, igazat mondott-e? DON JOSÉ A navarraiak becsületére esküszöm, hadnagy úr! ZUNIGA Na, hallottad, mit mond a tizedes? Tudsz valamit felelni rá? Beszélj, gyerünk! CARMEN Tra la la la la la la la... Ugyan kérdezhetsz, Nem, bizony nem mondok semmit! Tra la... Meg nem rémít sem tűz, Sem az istenek átka! ZUNIGA Nagyon szép, köszönjük a dalt, De azt mondtam, hogy válaszolj! Gyorsan! CARMEN Tra la... De a titkomat senkinek nem mondom el! Csupa tűz ez a szív, de a halálra kész! ZUNIGA Szóval, így állunk? (Don Joséhoz) Szóval az világos, hogy késszúrások voltak, és ő szúrt. MUNKÁSNŐK Igen, ő volt... (Carmen kést ránt elő.) ZUNIGA (Carmenhez) Ügyes és szép kezed van, azt már látom! (A katonákhoz) Keressetek kötelet! (Don Joséhoz) Mindkét karját kötözd meg jól! CARMEN Tra la... ZUNIGA Kár érte, csínos lány. (Carmenhez) De akármilyen csinos vagy, most majd ellátogatsz a börtönbe. Ott majd énekelheted a cigánydalaidat. A foglár majd megmondja a véleményét. Megírom a parancsot. (Don Joséhoz) Te fogod elkísérni... CARMEN Hová visz engem? DON JOSÉ A börtönbe. CARMEN Jaj, mi lesz velem?! Tiszt uram, szánjon meg engem! Maga oly fiatal, oly kedves ember... Engedjél el, adok majd neked egy olyan kövecskét, amitől minden asszony beléd szeret! DON JOSÉ A börtönbe kell mennünk! Így szól a parancs. CARMEN Az imént azt mondta: A navarraiak becsületére esküszöm! - Maga vidékről jött? DON JOSÉ Elizondói vagyok. CARMEN Én pedig etchalari vagyok! DON JOSÉ Etchalari! Hiszen Etchalartól alig négy óra az út Elizondóig! CARMEN Bizony, ott születtem. Azért dolgoztam a dohánygyárban, hogy legyen elég pénzem vissza- térni Navarrába, szegény édesanyám mellé. Barátom, nem segítene egy földijén? DON JOSÉ Ugyan már! Egy szó sem igaz az egészből! Szeme, szája, magán minden cigánylányra vall. CARMEN Cigány lennék? Igazán? DON JOSÉ Bizonyos vagyok benne! CARMEN Hát igen, tényleg cigány vagyok, de attól te mégis azt fogod tenni, amit kérek tőled. Éspedig azért, mert szeretsz engem! DON JOSÉ Én! Szeretlek téged?! Ugyan már! CARMEN Igenis szeretsz. Ne is tagadd, én értek az ilyesmihez. Ahogy nézel rám, meg ez a virág, amit megtartottál... Oh, eldobhatod már, a varázs hatott! DON JOSÉ Megtiltom, hogy szólj hozzám! CARMEN Igenis, tiszt uram, igenis - ha egyszer megtiltja, nem is szólok egy szót se! Pajtásom, jó Lillas Pastia Szívesen lát, mindig vár rám. Ott bort innék vígan, A Seguidillát nótázva járván! Mindig szívesen lát Lillas Pastia! Oly szomorú az egyedüllét, Rápazarolom az időm, Más, ha valakit odavinnék, Hogy ő legyen a szeretőm, A szeretőm... vigye az ördög, Az este csaptam éppen el! Szegény szívem gyógyulni kíván, Szabadnak lenni, mint a madár! Sok fiatal úr csak azt leste, De egy se, egy se kell nekem! De itt van már a szombat este, Ha eljön egy, az kell nekem! Eladom hát szép ifjú lelkem, Parancsol tán? Vegyen meg ön! De ha nem vesz, vigye az ördög, Úgyis itt van a szeretőm. Pajtásom, jó Lillas Pastia stb. DON JOSÉ Hallgass! Megmondtam már, hogy énhozzám ne szólj! CARMEN Nem hozzád szólok én, csak dalolok magamban, És gondolkoztam közben... Nem is tudtam, Hogy gondolkoznom már nem szabad! Egy tiszt úrra gondoltam én, Ki engem szeret már rég, És akit én, érzem, szerethetnék! DON JOSÉ Carmen! CARMEN Nem hord a tiszt úr még Sok fényes gombot, Sőt még kardbojtja sincs, Csak tizedes úr, s éppen jól illik hozzá, a cigánylányhoz. DON JOSÉ Carmen, édes szavad tüzétől Szívem részeg, fejem is szédül! Azt ígérted, hogyha szeretlek, Hogyha szeretlek, Carmen te is szeretsz! CARMEN Azt. DON JOSÉ Lillas Pastiánál... CARMEN Táncoljuk majd a Seguidillát! DON JOSÉ Ígéred ezt! CARMEN Ott isszuk a Manzanillát. DON JOSÉ (Eloldja a köteléket.) Ígéred ezt! CARMEN Ah! Pajtásom, jó Lillas Pastia Szívesen lát, mindig vár rám, Ott bort innék vígan, S a Seguidillát nótázva járnám, Tra la la la la... DON JOSÉ A hadnagy!... Vigyázz! ZUNIGA A parancs kész, most menj! És jól vigyázz a lányra! CARMEN (Don Joséhoz) Fönn a hídon ellöklek majd, Oly erősen, amint tudom, Te meg ess vissza majd, S a többit ón elvégzem!... Cigánylányt úgy szeress stb. (Elvezetik. Egyszerre ellöki Don Josét, az elesik. Carmen elszökik.) KÖZJÁTÉK MÁSODIK FELVONÁS Lillas Pastia kocsmája. CARMEN Ha megszólal a tamburin, És hangja lüktet egyre jobban, A vad cigányvér lángra lobban, És forró táncra perdül mind, A csörgő hangja vígan cseng, Ha összecsendül a gitárral, És messze szól a szép cigánydal, És áll a tánc és szól a dal! Tra-la-la... CARMEN, FRASQUITA, MERCEDES Tra-la-la... CARMEN Sok cifra pénz és tarka lánc A lányok karcsú testén csillan, A szoknya ránca vígan villan, Hogyha nagy vidáman áll a tánc. És egyre vígabb lesz a bál, A lázas nóta egyre gyorsabb, A tánc és lárma összeolvad, És egyre jobban harsog, tombol, száll! Tra-la-la... CARMEN, FRASQUITA, MERCEDES Tra-la-la... CARMEN Vad nótába kap a cigány, A rossz vonót majd szerte csapja, Amint fel és le rántja karja, És őrült táncba kap a lány! A nóta hangja zajba fúl, Felbomlik már a rend, a törvény, Elkap minden lányt ott az örvény, Szíve részeg, lába jár vadul. Tra-la-la... CARMEN, FRASQUITA, MERCEDES Tra-la-la... ZUNIGA Mit akar, ugyan szóljon, mit óhajt Lillas Pastia mester? PASTIA Nos uraim, kémre jár, és a Kormányzó nem jó szemmel néz rám. Nem is tudom, miért neheztel... ZUNIGA Én nagyon is jól tudom. Mert ez a kocsma a vidék valamennyi csempészének a találkozóhelye. PASTIA Ó, igazán? De hadnagy úr! ZUNIGA Más szóval, kidobsz minket! PASTIA Dehogy, dehogy, tiszt uraim, dehogy!... Én csak megjegyeztem, hogy már tíz perccel ezelőtt be kellett volna zárni a kocsmámat... ZUNIGA A Jóisten tudja, mik történnek a kocsmádban záróra után! De hát... Van még időnk egy órácskát a színházban tölteni. Velünk jöttök, szépségeim? (Pastia int a lányoknak, hogy utasítsák vissza az ajánlatot.) FRASQUITA Nem, uraim... itt maradunk. ZUNIGA És te, Mercedes? MERCEDES Lehetetlen. ZUNIGA És te, Carmen? Biztos vagyok benne, hogy te eljössz! CARMEN Mélységesen téved, hadnagy úr, nem megyek! ZUNIGA Haragszol rám? Mert oly kegyetlenül börtönbe zárattalak? CARMEN Börtönbe? Nem emlékszem én semmiféle börtönre! ZUNIGA Jól tudom, hogy nem kerültél oda. A tizedes, akire rábíztalak, futni hagyott. Lefokozták és börtönbe csukták ezért egy hónapra... CARMEN Már kiszabadult? ZUNIGA Éppen ma. CARMEN Szabad? Ez a beszéd! Hát akkor minden rendben. ZUNIGA Bravó! Hamar megvigasztalódtál. CARMEN És igazam van! NÉP Vivát, vivát a Torero! Vivát, vivát Escamillo! ZUNIGA Mi az? MERCEDES Egy éljenző fáklyásmenet! ZUNIGA Kit ünnepelnek? KÓRUS Soha bátrabb ember Nem győzte még le a Bikát szebb döféssel, Biztosabb kézzel, Vivát, vivát a Torero! Vivát, vivát Escamillo! FRASQUITA Én ismerem... ő Escamillo, a granadai corrida győztese, azt mondják, még Mostesnél és Pepe Illonál is többre fogja vinni. MERCEDES Az ördögbe is! Be kell hívni! Iszunk az egészségére. ZUNIGA Helyes. Majd én meghívom. Szenyor Torero, lenne szíves csatlakozni hozzánk? Itt olyan emberekre talál, akik méltányolják az ügyes és bátor férfiakat... Már jön! PASTIA De uraim, mondtam már... ZUNIGA Méltóztassék békében hagyni, Lillas gazda, és küldjön valami innivalót! (Escamillo kíséretével belép.) KÓRUS Vivát, vivát a Torero! Vivát, vivát Escamillo! ESCAMILLO Tiszt urak, köszönöm Önöknek. Köszönöm, s hálával viszonzom Önöknek e meleg fogadtatást! A hős Torero csak harcra vágyik, Mert a harc, mert a harc neki örömet ád! Kész már a tér a viadalra, És mindenütt sok ezer nép, A zúgó tömeg fejvesztve tombol, Nem lát, nem hall, Már csak zúgva dürög a taps! Szörnyű lárma és zsivaj árja Vadul űzi át a harc terét, Mert a bátrak ünnepnapja ez ma, Kiknek szívük a helyén! Fel hát! Előre! Fel hát! Ah! Torreádor, légy bátor! Torreádor! Gondold meg, gondold meg, hős csatár, Hogy két szép szemsugár Szerelmi üdvre vár, Torreádor! MIND Torreádor, légy bátor! Torreádor! stb. ESCAMILLO Hirtelen elnémul minden ajk, A síri csöndben aggódva lesi mind, Rettentő dolog ez, rettentő dolog ez! Az öklelő bika elől fut, ki merre tud! Döfi át egy lónak ágyékát. Lerogy az állat, veszélyben a Picador! Ah! bravó! Toro! - rivall a népség, És a bika fut, vakon rohan, vesztére tör! Vadul rázza vérző hátát, Amint rohan, a tér piros a vértől! Menekül, ki csak tud, a rácsra, Rajtad van most a sor! Fel hát! Előre! Torreádor stb. MIND Torreádor! Légy bátor! Torreádor! stb. FRASQUITA, ESCAMILLO, MERCEDES, CARMEN Szerelmi üdvre vár! MIND Torreádor, Torreádor Szerelmi üdvre vár! PASTIA Tiszt urak, könyörgök... ZUNIGA Jól van, megyünk már! ESCAMILLO (Carmenhez) Te szép lány, megállj, Mondd meg, mi a neved? Legelső harcomon legyen az ajkamon! CARMEN Carmen! Carmencita! Ahogy jobban tetszik. ESCAMILLO Nos, Carmencita, ha azt mondanám, hogy szeretlek, mit válaszolnál? CARMEN Pillanatnyilag azt felelném, hogy engem ne szeress! ESCAMILLO Egyelőre fahát majd csak várok s remélek! CARMEN Várni nem tilos. Reménykedni édes. ZUNIGA Carmen, hallgass rám! Én visszajövök majd! CARMEN Ide? ZUNIGA Igen, takarodó után. CARMEN Nem tanácsolom! ZUNIGA Mégis jövök ! Önnel tartunk, Torero, és csatlakozunk a menethez. ESCAMILLO Nagyon megtisztel ezzel. Igyekszem majd kiérdemelni, amikor Ön előtt küzdök a bika ellen! (Mindenki el, kivéve Carment, Frasquitát, Mercedest és Pastiát.) FRASQUITA (Pastiához) Miért akartál megszabadulni tőlük? PASTIA Megjött Remendado és Dancaire, fontos üzleti ügyről akarnak beszélni veletek! Nézzétek, itt vannak. (Dancaire és Remendado lép be.) FRASQUITA Nos, mi újság? DANCAIRE Nem éppen rossz hírek. Most jövünk Gibraltárból. REMENDADO Szép kis város Gibraltár. Tele van angolokkal. Kedves népek ezek az angolok! Egy kicsit hidegek, de "disztingváltak". DANCAIRE Csönd legyen, Remendado! Megbeszéltük egy hajós- kapitánnyal az áru felrakodását. Egy részét majd a hegyek között elrejtjük, a többit átcsempész- szük a határon. Ti pedig velünk jöttök! CARMEN Hogy segítsünk a bálákat cipelni? DANCAIRE Nem, máshoz kelletek majd. Egy üzletet tervezünk. FRASQU1TA Jó üzletet, mondja? MERCEDES Jó üzletet, mondja? DANCAIRE Csodálatos üzlet, drágám. De szükségünk van rátok. REMENDADO Bizony, szükségünk van rátok! CARMEN Ránk? DANCAIRE Rátok bizony! MERCEDES Ránk? REMENDADO Rátok bizony! FRASQUITA Ránk? REMENDADO, DANCAIRE Rátok bizony! FRASQUITA, MERCEDES, CARMEN Ránk? Ránk van szükség? stb. REMENDADO, DANCAIRE Igen, bizony, szükségünk van rátok! stb. Mert tiszta sor és tagadni kár, Hisz ebből ránk szégyen úgy sem vár, Ránk abból szégyen úgy sem vár: Hogy aki a tilosba jár, Csalni ki jár, csenni ki jár, Nem jut a révbe semmiképp, Vele ha nincs asszonyi nép. Drága nő, ha kényes az ügy, A férfi célt csak véled ér! FRASQUITA, MERCEDES, CARMEN Nálunk nélkül célt sosem ér? REMENDADO, DANCAIRE Bevalljuk hát e kis hibát... FRASQUTTA, MERCEDES, CARMEN Ezért nem illet semmi vád! MIND Ám aki a tilosba járkál stb. DANCAIRE No kész a terv, közel a perc! MERCEDES, FRASQUITA Elmegyek én. DANCAIRE Már üt az óra! CARMEN Ah! Megbocsáss... megbocsáss! Hogyha kell, menj csak el, az más! Ám ma nekem nincs ehhez kedvem, Nem megyek el... nem megyek el! REMENDADO, DANCAIRE Carmen, te mégis jössz, ha kell, Nem, sose hagyhatsz cserben már, Nem hagyhatsz minket cserben már! CARMEN Nem megyek el... nem megyek el! FRASQUITA, MERCEDES Drága Carmen, jönnöd kell! CARMEN Nem megyek el... nem megyek el. DANCAIRE Szólj, mi az ok? Carmen, mond hát, miért? FRASQUITA, MERCEDES, REMENDADO, DANCAIRE Mondd, miért? CARMEN Bevallom nyíltan, hogyha kell. DANCAIRE, REMENDADO, MERCEDES, FRASQUITA Nos hát! CARMEN Hogy miért nem megyek innen el? REMENDADO, DANCAIRE, FRASQUITA, MERCEDES No szólj ! CARMEN Szerelmes a szívem! REMENDADO, DANCAIRE Ez hát az ok! FRASQUITA, MERCEDES Azt mondja, a szíve szerelmes! REMENDADO, DANCAIRE Igaz-e? Igaz-e? FRASQUITA, MERCEDES Igaz-e? CARMEN Ah, ég a szívem! DANCAIRE No szólj, Carmen, mert komoly perc ez! CARMEN Forró vágyban ég e szív! REMENDADO, DANCAIRE Ó, szörnyen meglep minket ez, De többször volt már oly eset, Hogy mégis szépen összeférhet A kötelesség és szerelem. CARMEN Örömmel mennék én ma is, De kérlek, nyugtom nem lelem! Hagyjátok ezt így jobb időre! A szerelem mégiscsak többet ér! DANCAIRE Komolyan mégse mondod ezt! CARMEN Mondom biz én! REMENDADO Nem hagyhatsz cserben minket! FRASQUITA, MERCEDES, REMENDADU, DANCAIRE Jössz mivelünk, Carmen, jössz mivelünk! A jó ügyért, A közügyért! CARMEN Már én is vallom azt, hogy szín igaz: FRASQUITA, MERCELDES, CARMEN, REMENDADO, DANCAIRE Hogy aki a tilosba jár stb. DANCAIRE Elég legyen ebből! Megmondtam, hogy el kell jönni, és el is fogsz jönni! Én vagyok itt a főnök! CARMEN És azt hiszed, hogy én szót fogadok neked? DANCAIRE Carmen! CARMEN Nos? DANCAIRE No de hát az, hogy szerelmes vagy, még nem ok arra... REMENDADO De mennyire, hogy nem! Én, például, szintén szerelmes vagyok, de ez nem tart vissza attól, hogy hasznossá tegyem magam! CARMEN Induljatok nélkülem, holnap majd utánatok megyek. De ma estére még itt maradok! FRASQUITA Soha nem láttalak így viselkedni. Kit vársz itt? CARMEN Egy szegény ördögöt, egy katonát, aki helyettem ment börtönbe! MERCEDES Azt, akinek a börtönőrrel egy aranyat és egy fémreszelőt küldettél? CARMEN Azt. DANCAIRE És ezt a reszelőt használta is? CARMEN Nem használta! DANCAIRE Na látod! Ma este is inába száll majd a bátorsága. Akármibe fogaduk, hogy nem jön el! CARMEN Ne fogadj! Máris elvesztetted. DON JOSÉ Hé, megállj! Ott ki jár? Egy spanyol vitéz! És hová mégy, felelj, te spanyol vitéz! Oda, hol a szépem A halk éj csendjén Nevem súgja éppen! Hogyha ebben jársz, nyílt utat találsz! Becsület ha hív, vagy szólít a szív, Mindig tettre kész a spanyol vitéz! MERCEDES Délceg katona! FRASQUITA Daliás legény! DANCAIRE Tudod mit? Hívd, hogy jöjjön közénk! CARMEN Ha lehetne. De ehhez túlságosan mulya. DANCAIRE Akkor miért vagy szerelmes belé? CARMEN Mert jóképű. És mert tetszik. REMENDADO A főnök nem érti meg, hogy jóképűnek lenni elegendő ahhoz, hogy az asszonyok belénk szeressenek! DANCAIRE Várj csak, te...! DON JOSÉ Hé, megállj! Ott ki jár? stb. CARMEN Itt vagy tehát! DON JOSÉ Csak két órája jöttem ki a börtönből. CARMEN Miért nem szöktél meg előbb? DON JOSÉ Hogy gondolod? És a katonabecsület? Számomra a szökés főbenjáró bűn! A reszelőt megtartom, emlékül. És ami a pénzt illeti... CARMEN Nahát, ezt is félretette! Kapóra jön! Lillas Pastia, ide gyere, gyere csak! Hozzál nekünk narancsot és cukrozott gyümölcsöt, meg xeresi bort! Mindenből, ami csak van nálad, mindenből! PASTIA Rögtön, Carmencita kisasszony, rögtön! CARMEN Ezek szerint haragszol rám, már sajnálod, hogy börtönben ültél a két szép szememért? DON JOSÉ Bebörtönöztek, megfosztottak rangomtól, de nekem mindegy! CARMEN Azért, mert szeretsz? DON JOSÉ Mert szeretlek! Mert imádlak! CARMEN A tisztek az imént mentek el innét, táncoltak is velünk! DON JOSÉ Mit? Te is táncoltál? CARMEN Igen. S a hadnagyod odáig merészkedett, hogy kijelentette: imád engem! DON JOSÉ Carmen! CARMEN Talán még féltékeny is vagy? DON JOSÉ Persze, hogy féltékeny vagyok! CARMEN Nos, ha akarod most neked táncolok. Csak neked. Eljárok majd egy táncot én, Meglátja jó uram, Hogy mint tudom Magam kísérni, Üljön ide Don José! Carmen táncol! La-la-la... DON JOSÉ Egy percig csak, Carmen, Ne folytasd! CARMEN De miért, ó, miért? DON JOSÉ Úgy hallom... hogy ott... Ej, való, csakugyan A takarodót fújják, Hallod a trombitát? CARMEN Bravó! bravó! hisz nagyszerű ez! Mily szomorú az, ha nincs a tánchoz zene! E trombita, no lám, az égből pottyant alá. La-la-la-la... DON JOSÉ Nem értesz, kedvesem, Carmen. Parancs ez nekem, annyit jelent, Hogy innen most távoznom kell! CARMEN Te elmész?... És itt hagysz?... Ah! Ostoba voltam szörnyen! A lelkem kiteszem, Hogy mulattassam őt, Tánccal is! Dallal is! Ó, jaj, Uram bocsáss, még a szívemmel is! Ta ra ta ta... a takarodót fújják! Ta ra ta ta... siet és elrohan! Rajta hát, no csak menj! Fogd! Itt van a kard, a csákó! Ott a táska! Rajta, tizedes úr, no lám! Hisz a kaszárnya várja! DON JOSÉ Szavad méreg, Carmen, mint kígyómarás! Megsebzi szívemet, ha tőled válnom kell, Mert soha más, ó, hidd el, nem volt meg Szememnek ily varázsos, ily igéző, senki! CARMEN Jaj Istenem, elkésem! Ó, soha nem volt még ily igéző nékem senki! Taratata..., már hazahív a kürt! Istenem! Jaj nekem, jaj, ha elkésem! Hív a takarodó, múlik az óra, rohan! Szíve, lám, így szeret! DON JOSÉ Te nem hiszed, Hogy szívem érted ég? CARMEN Nem én! DON JOSÉ Figyelj, hallgass rám! CARMEN Nem hallom, semmi kedvem! DON JOSÉ Hallgass reám! CARMEN Menj! Már várnak rád! DON JOSÉ Ó, hallgass reám! CARMEN Ne várasd őket! Nem, nem! DON JOSÉ Igen, hallgass rám! Akarom, Carmen! Hallgass reám! Bűvös erő volt e virágban, A börtönben szívemre zártam. Bár rég elhervadt ez a virág, Megőrizé dús illatát! A magányt megédesítette, A szemem lezárva feledte, Órákon át merengtem én, És te lebegtél mindig felém! Majd dühösen megátkozálak, Kérdém szívemet, miért imádlak, Mért vezetett elém az ég, És mi ragad mindig feléd?! Majd megbántam már, hogy kikeltem, Fölolvadt egy hő vágyban lelkem, Űzött a vágy, s ettől szívem majd megszakadt, Űzött a vágy, láthatni, ó, Carmen, Szép arcodat. Mert megigéz arcodnak fénye, Elbűvöl pillantása, szépsége, Porba hull szívem büszkesége. Hidd el, Carmen! Nélküled mit ér a világ?! Carmen, imád e szív! CARMEN Nem, te nem szeretsz már! DON JOSÉ Ne mondd ezt! CARMEN Nem, te nem szeretsz már! Nem! Szíved ha enyém, ne várj ! Jer, hova én! Ó! DON JOSÉ Carmen! CARMEN Igen! Dalol a lomb a messze tájon. DON JOSÉ Carmen ! CARMEN Jer, ha a szíved értem ég, Lovadon vinnél engem el, Paripád árkon-bokron átrepülve, Ott a mennyország üdve vár, Hegy-völgyes messze-messze tájon! DON JOSÉ Carmen! CARMEN Jöjj vélem, jöjj, ha szíved ég! Ott nincs, aki parancsot ad, Szabadon élhetsz, nincs urad, csak te magad! Nem harsan a trombita hangja, Álnokul téged a szívemről el sose ragad. Ragyog az ég, ott szép az élet, Előtted nyitva a világ, Nincs törvény más, csak a vágy! Szíved ott a szabadságra ébred, Megrészegül, megrészegül! DON JOSÉ Nagy ég! Carmen! CARMEN Hegy-völgyes messze-messze tájra stb. DON JOSÉ Carmen! Ne hívj Ó, Istenem! CARMEN Jer, ha a szíved értem ég, Jer, ha a szíved enyém, Ragad a könnyűlábú mén! DON JOSÉ Ah! Carmen, ne szólj. Hallgass reám, ah, ég! CARMEN Mint táltos száguld, Száll a mén, hegy-völgyön, Árkon-bokron általvágva, Tevéled szállok én, csak jöjj velem! DON JOSÉ Ó, ne szólj! CARMEN Jöjj velem hát, hegy-völgyön át! DON JOSÉ Ah! Ne szólj, ne szólj! A zászlóm hagyjam el? Szökjem meg? Ez gyalázat! Ez undok vétek! Nem tehetem! CARMEN Tehát menj! DON JOSÉ Carmen! Esdve kérlek! CARMEN Nem! Nem szeretlek már! DON JOSÉ Kérlek! CARMEN Menj! Fel is út, le is út! DON JOSÉ Carmen! CARMEN Tudd meg, hogy szavam sírig szól! DON JOSÉ Hát jó! Ég veled! CARMEN Eredj ! DON JOSÉ Carmen! Ég áldjon! CARMEN Ég veled! (Don José az ajtó felé indul.) ZUNIGA Hollá, Carmen! Hollá! Hollá! DON JOSÉ Ki az? Ki kopog? CARMEN Ne szólj, ne szólj! ZUNIGA Magam nyitom ki, s belépek. Ah! Pfuj, galambom! A választás nem rossz! Mi jut eszedbe?! Szeretni közlegényt, hol egy tiszt udvarol?! Fiú, el innen! DON JOSÉ Nem! ZUNIGA Ohó! De menni fogsz! DON JOSÉ De nem megyek biz én! ZUNIGA Pimasz! DON JOSÉ Ezer átok! Ma meghal egyikünk! CARMEN No nézd, a bolondját! Hahó! Hahó! (Minden oldalról csempészek jönnek; Dancaire és Remendado lefegyverzi Zunigát.) Szép hadnagy úr! Szép hadnagy úr! No lám, a szíve önnel Most bolondot járat ám! Nem jókor érkezett, nem jókor érkezett! Ó, jaj, a helyzet arra késztet, Hogy fogva tartsuk önt pár óra hosszat! DANCAIRE, REMENDADO Ej, hadnagy úr! Ha úgy tetszik, menjünk, Elhagyjuk e tanyát most, ön is jön mivelünk! CARMEN Hűs esti séta várja. DANCAIRE, REMENDADO, CSEMPÉSZEK Megegyezünk? Feleljen, jó barátom! ZUNIGA Igazuk van, olyan jó S meggyőző ez érv, Hogy hódolásra késztet, és a vitát kizárja! (Don Joséhoz) De... jól vigyázz! Rád kerül a sor! DANCAIRE A vesztes tűrjön szépen! Indulj tehát, nemes lovag, Haladj elöl, és ne kéresd magad! REMENDADO,KÓRUS Haladj elöl, és ne kéresd magad! CARMEN Miénk vagy-é ezek után? DON JOSÉ Nincs hátra más! CARMEN Ah, a szív más szóra vár! Ám kibékülsz, Majd boldogan élsz, velünk ha léssz, Látni fogod, mily szép az élet, A világ nyitva ált, Rajtad más törvényt nem ül, Szíved ott a szabadságra ébred, Megrészegül, megrészegül! MIND Kövess, kövess, a szabadba, Jer velünk a szép hegyekbe, Majd felderülsz, ha köztünk léssz amott, Látni fogod, mily szép az élet, A világ nyitva áll stb. KÖZJÁTÉK HARMADIK FELVONÁS Vadregényes hegyi táj. CSEMPÉSZEK Vigyázzunk, vigyázzunk, társaim, vigyázzunk! Jó szerencsénk nem szalasztjuk el, Nézz az útra, figyelj a mélybe, Mert száz veszély van itt közel! Vigyázzunk stb. FRASQUITA, MERCEDES, CARMEN, DON JOSÉ, DANCAIRE, REMENDADO Szép pálya ez, és boldogulni tudsz, Ha nem riaszt a száz veszély, Ha vonz a bátor élet, Jó helyre lépj, és nyitva áll az út, Vagy nyitva áll a nagy világ, S a nagy világ veszélyes. Zúg a szél, vagy a fellegek dallama zeng, Minket nem ijeszt el múló erejű szélvész, Vár az őr odalent, lesben áll a finánc, Minket nem ijeszt fizetett katonanépség! MIND Vigyázzunk, vigyázzunk stb. DANCAIRE Egy fél órára pihenjünk meg itt, én megyek, megnézem visz-e olyan út le a városba, ahol az árut szállíthatjuk. Remendado! REMENDADO Tessék? DANCAIRE Ébredj! Te velem jössz! Gyerünk! Te mégy előre! REMENDADO És még arról álmodoztam, Hogy alhatom egy kicsit. (Dancaire-rel el.) DON JOSÉ Nézd, Carmen... ha goromba voltam, bocsánatot kérek. Béküljünk ki! CARMEN Nem. DON JOSÉ Nem szeretsz már? CARMEN Annyi bizonyos, hogy sokkal kevésbé szeretlek, mint azelőtt! Szabad akarok lenni, és azt tenni, amit a kedvem tartja! DON JOSÉ Maga vagy az ördög, Carmen! CARMEN Igen! Mit nézel? Mire gondolsz? DON JOSÉ Azt mondom magamnak, hogy ott lent van egy falu, és abban a faluban egy jóságos öregasszony, aki azt hiszi, hogy én még becsületes ember vagyok. CARMEN No és ki az az asszony? DON JOSÉ Az anyám ! CARMEN Az anyád? Hát igazán, jól tennéd, ha vissza- mennél hozzá, mert nem vagy közénk való! Ez a mesterség nem veszélytelen, több emberünk rajtavesztett már. Egyszer rád is sor kerül! DON JOSÉ De terád is, ha még egyszer válásról beszélsz! CARMEN Csak nem ölnél meg?! Nem válaszolsz? Eh, többször is megmondták a kártyák, hogy együtt halunk majd meg. DON JOSÉ Maga vagy az ördög, Carmen. CARMEN Hát persze. Mondtam már. (Frasquita és Mercedes kártyát vetnek.) FRASQUITA, MERCEDES Keverjünk, emeljünk! Ez az, így! Három kártyát ide, Oda meg négyet! Szólj, kártya, szólj, mondd sorra szépen, Mi vár, mi ér, mi készül a jövőben? Mondd meg, ki az, ki lépre csal? Ki fog szeretni, mondd hamar! Beszélj! Beszélj! Mondd meg stb. MERCEDES Nézd, nekem egy ifjút mutat, Ki szeret és sóvárog értem. FRASQUITA És nekem egy öreg urat, Ámde házasság jár eszében! MERCEDES Büszke táltos paripán jő, S száguldok vígan a hegyekbe! FRASQUITA Királyi kastély lesz tanyám, És úszom a jólétben, fényben! MERCEDES Boldog nászunk örökké tart, Édes vággyal szerelmes csókok! FRASQUITA Sok aranyom, ezüstöm van, Életem szép, gazdag és boldog! MERCEDES Egy nagyszerű kapitány lesz, És seregek követik láptét! FRASQUITA Enyém, enyém, ha nem csal szemem… Ah! Meghal! Aztán én kapom a pénzét! EGYÜTT Szólj, kártya, szólj, mondd sorra szépen stb. FRASQUITA Pénzt adj! MERCEDES Szerelmet! CARMEN Hát rám, lássuk, mit hoz a sors? Káró! Pikk!... Halál! Igaz ez? Előbb én, utánam ő. Kettőnkre sújt halál! Hiába szépíted, hiába magyarázod, Hiába kevered! A kártya nem hazug, az igazat kimondja, Megcsalni nem lehet! Ha jövőd lapjain boldogság van fölírva, Bátran keverheted, Akárhová veted, csak üdvödet mutatja, Vidáman mosolyog! De hogyha halnod kell, ha ez a gyászos végzet Jövődben írva van, Kezdd hússzor újra el, a kártya szomorúan Azt mondja csak: halál! Halál!... Halál!... Mindig halál! FRASQUITA, MERCEDES Szólj, kártya, szólj, mondd sorra szépen stb. CARMEN Halál! Ó szörnyű sors! Ó ég! Halál! Mindig Halál! FRASQUITA Adj pénzt! MERCEDES Szerelmet! CARMEN Mindig halál! FRASQUITA, MERCEDES, CARMEN Mindig! Mindig! Mindig! CARMEN Nos? DANCAIRE Igazam volt. A szakadéknál három finánc őrködik. CARMEN Tudjátok a nevüket? DANCAIRE Persze, hogy tudjuk: Eusebio, Peres és Bartolomé. FRASQUITA Eusebio! MERCEDES Perez! CARMEN És Bartolomé! Mi majd gondját viseljük a három fináncnak! DON JOSÉ Carmen! DANCAIRE Na ne, hagyjál már minket békén a féltékenysé- geddel! Rád bízom az árut. Ha netán látnál valakit, megengedem, hogy a kíváncsiskodón kitöltsd a haragod! Jó, most menjünk már! (A lányoknak) Biztos, hogy nem hencegtetek, komolyan el tudjátok intézni azt a három fináncot? CARMEN Ne félj semmit, Dancaire! CARMEN, MERCEDES, FRASQUITA, CSEMPÉSZEK Jól tudjuk, a finánc is ember! Ha rákacsintasz mosolygó szemmel, Szíves a női nem iránt, ezt csak bízzátok ránk! stb. MIND Ő is szíves a női nem iránt! FRASQUITA A finánc elnéző lesz! MIND Gáláns! CARMEN Kedves lesz a finánc! MIND Szíves a női nem iránt! MERCEDES Gáláns lesz a finánc! FRASQUITA Igen, még merész is lesz a finánc! MIND Jól tudjuk, a finánc is ember stb. FRASQUITA, MERCEDES, CARMEN Keveset ér fenyegetés, Veszekedés, verekedés! Eltűröd, hogy megcsipked és szemedbe néz, Ez az egész! S ha netalán ez sem elég, Egy szép mosolyt még néki szánsz, Sikerül majd, nem is lesz baj, Nekünk a vám nem akadály! Rajta, rajta, rajta hát, fel! FRASQUITA, MERCEDES, CARMEN, CSEMPÉSZEK Igen, a fináncot bízzátok ránk! REMENDADO, DANCAIRE, CSEMPÉSZEK Igen, a fináncot bízzuk rájuk! (Elindulnak. Micaela jön egy hegyivezetővel.) HEGYIVEZETŐ Itt vagyunk! MICAELA Ez az a hely? HEGYIVEZETŐ Igen. Nem túl biztató egy környék! MICAELA Nem fogok félni, ebben biztos lehet! HEGYIVEZETŐ Biztos? Ha tényleg így van, majd megvárom a falu fogadójában. MICAELA Jó. Én meg itt maradok. HEGYIVEZETŐ Hát akkor legyen a Paradicsom összes szentje a segítségére! (El.) MICAELA A szívemnek hiába mondom, Hogy nem félek, mégis úgy borzadok! Ám hasztalan volt bátorságom, Itt borzadok, a szívem úgy reszket! Árván e zord vidéken borzadok itt magam, De éltet még a vágy, Hogy nékem erőt adsz te majd, És te megvédsz, megóvsz, Uram! Azt a nőt meglátom azonnal, Ki megölte árva szívem! E gonosz nő elvette őt már, Azt, kit szeretek én oly híven! Mondják, veszedelmes, Csábítóan szép!... Ó, de mégse félek majd, És bátran elé állok én! Ah! Uram, te védni fogsz, Uram! stb. De ha nem tévedek... Ott, azon a sziklán áll Don José! José... José... De mit csinál? Céloz... Lő! Istenem, félek! ESCAMILL0 (A kalapját szemléli.) Ha egy kicsit lejjebb céloz, nem lett volna szerencsém megküzdeni a bikákkal, amelyeket éppen hajtok... DON JOSÉ Megállj! Szólj, ki vagy! ESCAMILLO Csak lassan! Nevem Escamillo, torero Granadából! DON JOSÉ Escamillo! ESCAMILLO Igen! DON JOSÉ A neved ismerem. Pajtás, hozott az ég; De mi vonz e vidékre? Kár itt bolyonganod! ESCAMILLO Ez már helyes beszéd! De szívem, mint a tűz, az őrülésig lángol, Mert hitvány férfi az, ki gyáván kerüli, Hogy élte árán is a kedvesét ne lássa! DON JOSÉ Mondd csak, miköztünk él az a lány? ESCAMILLO Itt bizony! Egy tüzes szemű cigánylány. DON JOSÉ Mi a neve? ESCAMILLO Carmen. DON JOSÉ Carmen ! ESCAMILLO Carmen! Igen, az! Akit szeretett ő, egy kiskatona volt, Ki megszökött miatta, igen, őmiatta. DON JOSÉ Carmen ! ESCAMILLO Imádta őt, de vége már, az ám! Carmen hűsége nem tart néhány hétig sem. DON JOSÉ Szereted mégis őt? ESCAMILLO Imádom! DON JOSÉ, Szereted mégis őt? ESCAMILLO Imádom, igen, barátom. Csak őt imádom én, csak őt imádom az őrülésig! DON JOSÉ Jó. Ha célod az, hogy elragadd körünkből őt, Légy arra kész, hogy díjat szedünk! ESCAMILLO Nos, megadom! DON JOSÉ És hogy a díj kemény, Mert ára tőrdöfés! ESCAMILLO Az ára tőrdöfés? DON JOSÉ Megértesz már? ESCAMILLO Jól van, jól értelek. E szökevény, akit szeretett Carmen, Imádott azelőtt, hát te vagy! DON JOSÉ Én, én bevallom! ESCAMILLO Biz ezt nem vártam én! Remek találkozás! (Mindketten kést rántanak.) DON JOSÉ A dühöm végre célt talál, Itt vér fog folyni hamarost! Állásba! És jól vigyázz! Jaj annak, aki lassan paríroz! ESCAMILLO Ügyetlen vagyok - nevetnem kell igazán, A kedvesemet keresem, s a szeretőjét találom. Állásba! És jól vigyázz! Jaj annak, aki lassan paríroz! Ismerem én a navarrai vívóstílust, és hadd mondjam meg neked, baráti alapon, hogy nem ér semmit! Ahogy akarod! Nem mondhatod majd, hogy nem szóltam! (Vívnak. Escamillo nagyon nyugodt, csak védekezni igyekszik.) DON JOSÉ Lovagiaskodsz velem, te átkozott! ESCAMILLO Ha már pengékkel játszunk, abban én vagyok az erősebb! DON JOSÉ Lássuk csak! (Tovább vívnak. Don José hirtelen olyan helyzetbe kerül, amelyben ki van szolgáltatva Escamillónak.) ESCAMILLO Hohó! Ne olyan hevesen! Az életed a kezemben van, de végül is a mesterségem az, hogy bikát öljek, nem pedig, hogy átdöfjek egy emberi szívet! DON JOSÉ Öljél meg, vagy halj meg! Ez nem játék! ESCAMILLO Ám legyen! De legalább fújd ki magad egy kicsit! DON JOSÉ, ESCAMILLO Védd magad! Vigyázz! stb. (Escamillo kése kettétörik. Don José már ledöfné őt, amikor Carmen és Dancaire belépnek.) CARMEN Megállj, José! ESCAMILLO Ah, mint örvend a lelkem, Carmen, Te vagy Carmen, Ki megmentette éltem! CARMEN Escamillo! ESCAMILLO (Don Joséhoz) Neked azt felelem, Döntse el a harc, Köztünk ki lesz a győztes! Mindenkor rám találsz, ha vélem szembeszállsz! DANCAIRE Elég, elég, hagyjátok abba! Most már megyünk tovább! (Escamillóhoz) Pajtás, pajtás, jó éjszakát! ESCAMILLO De mielőtt búcsút mondok És távozom, Meghívlak, ha szabad, Sevilla színkörébe, Ott diadalt ülök, ha a sors kedvező. (Carmenhez) Eljön az, ki szeret! (Don Joséhoz) Pajtás, csak nyugalom! Már megyek! Lásd, már megyek! Jó éjszakát, uram, szerelmes szép hölgyeim! DON JOSÉ Vigyázz, vigyázz, Carmen, A kínzás már elég! (Carmen csak vállat von.) DANCAIRE Előre, előre, induljatok! MIND Előre, előre, indulni kell! REMENDADO Hé! Megálljatok, itt bujkál valaki! (Elővezeti Micaelát.) CARMEN Egy leányka! DANCAIRE Megállj! De furcsa meglepetés! DON JOSÉ Micaela! MICAELA Don José! DON JOSÉ Szerencsétlen! Mi dolgod itt? Beszélj! MICAELA Én teérted jöttem el! Ott lent vár csöndes házunk, Hol anyád kesereg! Árva lelke csak rád vár, És siratja gyermekét, Sír szegény és könnye omlik, Sír szegény, szíve oly nehéz, Ó, szánd meg, könyörülj rajt, José, ah! José, ő, jöjj, siess, ti, jöjj velem! CARMEN Eredj, eredj anyádhoz, Ez az élet nem neked való! DON JOSÉ Küldesz. hát, hogy kövessem?! CARMEN Menj, tőlünk távozz el! DON JOSÉ Küldesz hát, hogy kövessem?! Ugyebár rohannál hamar, Az új szeretőd után?! Nem, nem soha! És bár a halállal játszom, Nem, Carmen, el nem bocsátlak én! Olthatatlan, vad szerelmem, Mind a sírig egyesíti MICAELA Hallgass rám! Könyörgök... Anyád nyújtja karját így feléd! Törd szét ezt a láncot, José, Amely lenyűgöz! KÓRUS Távozz gyorsan el, José, A józan tanácsot halld! Hogyha most se mégy el innen, A halál fenyeget majd! DON JOSÉ Hagyj engem ! MICAELA Jaj! José! DON JOSÉ Én már elkárhoztam! KÓRUS Vigyázz, José! DON JOSÉ Ah! Légy enyém, poklok leánya, Átkozott, én nem eresztelek el! Nincs erőd, hogy eldobj engem, Mert én nem bocsátlak el! És bár a halállal játszom, Nem, nem, Carmen, nem megyek el! KÓRUS Ó, vigyázz, Don José! MICAELA Egy szót csupán, José, Ez utolsó szavam! Ó, jaj, José, anyádra a sír mélye vár, Ó, kérd bocsánatát, Mielőtt meghal ő! DON JOSÉ Ó, jaj, meghal anyám? MICAELA Igen, Don José! DON JOSÉ Menjünk, menjünk hát! (Carmenhez) Légy nyugodt, megyek. De találkozunk még! (Micaelával távozik.) ESCAMILLO Torreádor, légy bátor! Torreádor! Torreádor! Gondold meg, jól gondold meg, hős csatár, Hogy két szép szemsugár Szerelmi üdvre vár, Torreádor! KÖZJÁTÉK NEGYEDIK FELVONÁS Tér Sevillában. Háttérben a régi aréna falai. KÓRUS Nagyon olcsó, nagyon olcsó! Szép legyezőket vegyenek! Finom, ízletes a narancs! Mai műsor részletesen! A bor! A víz! A cigaretta! Szép legyezőket vegyenek! stb. Tessék csak, tessék csak, Szenyórák és Caballerók! ZUNIGA Pár narancsot... gyorsan! ÁRUSOK Van itt még, csak tessék, Szép fiatal hölgyek! EGY ÁRUSNŐ Itt van, szép hadnagy úr! Köszönöm! A TÖBBI ÁRUS Nálunk szebbet kaphatott volna! ÁRUSOK Szép legyezőket vegyenek! stb. ZUNIGA Holló! Egy legyezőt! EGY CIGÁNY Tessék kérem, kitűnő látcső! KÓRUS Nagyon olcsó stb. ZUNIGA Carmencita meg hová lett? FRASQUITA Escamillo itt van - nem lehet messze ő sem! MERCEDES És José, tudja valaki, hogy mi lett vele? ZUNIGA Felbukkant abban a faluban, ahol édesanyja lakott valaha. Parancs volt a letartóztatására, de mire odaértek a katonák, José már nem volt sehol! MERCEDES Hm! Carmen helyében nem lennék nyugodt... Egyáltalán nem lennék nyugodt! GYEREKEK Itt vannak, itt vannak! Itt van a torreádorcsapat! KÓRUS Ezek ők! Íme ők! Már jön a quadrilla! Jönnek már a hős Torerók! Ezer arcon villan a napfény! Vivát a szép fényes díszmenetnek! Jönnek már az Alguazilek, Csúnya népség, nem szeretem, Mesterségük mind, ami rémes, Csend és rend és vasfegyelem! Kiálts! Kiálts! Kiálts! Kiálts! Üdvözöljük nagy tisztelettel, Jönnek már a hős Chulók! Bravó! Éljen! Százszor kiáltjuk, Éljenek a hős Chulók! Vivát a Banderillero, Mily büszkén, férfiasan lépnek! És nézd az öltözékük hímzését, Hogy csillog-villog, jaj be szépek! A második csapat is indul! A Picadorok, nézd! Milyen szépek mind! Büszke fegyverük fénye csillan, Míg a vér nem áztatja mind! L’Espada! L’Espada! Escamillo! (Megjelenik Escamillo Carmennel.) Dicső Espada, hősök kardja, Vár rá a harc, hősöknek harca! Fényesen lobogózva száll majd, Győzelem mosolyog le rá! Sokáig éljen, sokáig éljen a bajnok! Bravó! Éljen! Éljen! Bravó! ESCAMILLO Ha szeretsz, Carmen, A szíved ez órán büszkeség tölti el! CARMEN Szívem, ó, Escamillo, vágyón csak azt dobogja, így nem szerettem mást, szerelmem csak tiéd! CARMEN, ESCAMILLO Ó, szeretlek, igen, szeretlek! NÉHÁNY HANG Helyet, helyet, a Kormányzó úrnak! FRASQUITA Carmen, fogadd szavunk, Távozz gyorsan, siess! CARMEN És ugyan mondd, miért? MERCEDES Itt van! CARMEN Ki? MERCEDES Ő! Don José! A tömegbe rejtőzött. Vigyázz! CARMEN Tudom, láttam. FRASQUITA Ne tréfálj! CARMEN Nem vagyok olyan gyáva nő, maradok! Maradok, tegyen, amit akar! MERCEDES Carmen, vigyázz, ne tréfálj! CARMEN Nem félek én! FRASQUITA Ne tréfálj! (Frasquita és Mercedes el; Don José megjelenik.) CARMEN Te vagy? DON JOSÉ Igen! CARMEN Figyelmeztettek arra, Hogy leskelődöl rám, legyek óvatos, Mert az életem se biztos! Nem vagyok gyáva, íme nem futok el! DON JOSÉ Nem fenyegetlek én, Csak kérlek, sírva kérlek, A múltat elfelejtem, Jöjj, int a pillanat, Menjünk el más ég alá! CARMEN Te a lehetetlent kéred! Carmen sosem hazudik, És hajthatatlan e lélek! Közöttünk vége mindennek már, Carmen sosem hazug! Zárva már köztünk az út! DON JOSÉ Carmen, még nincs veszve semmi, Ó, jöjj, Carmen, elviszlek messzire, Hisz úgy imádlak! Jöjj, menjünk messze innen el! És megvéd két kezem! CARMEN Bár tudom, ütött az óra, Bosszút állsz ma, jól tudom én, Ám többé már élve vagy halva, Már én többé nem leszek a tiéd! DON JOSÉ Carmen, még nincs veszve semmi stb. CARMEN Mi közöd már hozzám? A szívem nem tiéd már. Hiába mondod, hogy imádsz, Semmit sem kaphatsz már tőlem. Hiába minden. DON JOSÉ Többé már nem szeretsz?! CARMEN Nem, én nem szeretlek már! DON JOSÉ De én, Carmen, én még szeretlek, Carmen, én örökké imádlak! CARMEN Mire jó mindez? Mire a fölösleges szavak? DON JOSÉ Carmen, szeretlek, imádlak! Figyelj, beállok banditának, Rabló leszek, ha kell, minden, amit kívánsz! Csak engem el ne hagyj, ó, hallod, Carmen! A múltunkat, csak azt idézd! Egykor szerettük egymást. CARMEN Hiába kérsz, Carmen marad! Carmen szabad marad, míg meg nem hal! KÓRUS Éljen, éljen, a tusa pompás! Éljen, véres már a porond! Íme, a bika nekiront! Nézzenek oda, nézzenek, nézzenek, nézzenek oda! Az elgyötört bika előreugrik! Nézzenek oda! Eltalálta, eltalálta a szívét! Nézzenek oda, nézzenek, nézzenek! Győzelem! DON JOSÉ Hová mégy? CARMEN Ne kínozz! DON JOSÉ Kit most a nép dicsér, Az új szeretőd az! CARMEN Ne gyötörj! DON JOSÉ, Hah, hitemre! Innen nem távozol, Carmen, És velem jössz ma még! CARMEN Ne kínozz, Don José, nem leszek a tied! DON JOSÉ Hozzá sietsz te most! Szólj, imádod őt? CARMEN Csak őt! Bár várjon rám ezer halál, Én mégis csak őt, őt imádom! KÓRUS Éljen, étjen, a tusa pompás! stb. DON JOSÉ Ezért lettem becstelen, gyáva, Ezért rontottál meg tehát, Hogy ez ember karján, te céda, Kacagd és gúnyold szívemet, Lelkemre, azt nem engedem, Carmen, azonnal jössz velem! CARMEN Nem, nem, soha! DON JOSÉ Többé már nem kérlek én! CARMEN Tehát ölj meg hamar, vagy eressz innen el! KÖRUS Dicsőség! DON JOSÉ Utolszor kérdezlek, Carmen, Akarsz követni? CARMEN Nem, nem! E gyűrű a tiéd! Nem őrzöm én tovább! Vidd! DON JOSÉ Ezért meghalsz! (Leszúrja Carment.) KÓRUS Torreádor, légy bátor! Torreádor! Torreádor! Gondold meg, ó, gondold meg, hős csatár, Hogy két szép szemsugár Szerelmi üdvre vár, Torreádor! (A nép kitódul az arénából.) DON JOSÉ A gyilkos én vagyok! Szerettem őt, s megöltem! Ah! Carmen! Carmen, én szerelmem!