Erkel Ferenc Brankovics György Opera 4 felvonásban Ódry Lehel – Ormai Ferenc I. felvonás (Brankovics vára, a templom előtti tér) KAR Isten áldd fegyvereinket, az Isten áldása ott van, hol Hunyadi János jár. Dicsérjük az Urat, ki óv a veszélytől! MARA Óh Fruzsina, mint remegek és félek e kétséges harc miatt. FRUZSINA Bízzál gyermekem, népünk most győzni fog. MARA Te bízol, bíztatsz engem is, de engem rémes álmaim aggasztanak. FRUZSINA Az álmok Istentől vannak. Menjünk az Úrnak templomába, imádkozzunk atyádért, testvéreidért, s az ország szerencséjeért. MARA Én nem mehetek a templomba, lelkem nyugtalan, és félek, hogy könyörgésem nem leend olyan, mint lenni kellene. FRUZSINA Mit beszélsz gyermekem, az, imádság mindig kedves az Úr előtt. MARA De félek, hogy rossz, vétkes leány vagyok. FRUZSINA Mi vétked lehetne te néked? MARA Óh jó dajkám, te még nem tudod, miért e gondolatok. FRUZSINA Beszélj hát gyermekem. MARA Mintegy három hóval ezelőtt, midőn a törökök nagy haddal jöttének, s a magyarok földjére ütöttek, honnan a hős vezér őket visszaverte, a török sereg várunk körül táborozott. Egy reggel szobám ablakában ülve, s a török tábor felé nézve néhány lovagot láték várunkhoz közelgni. Elől egy gazdag öltözetű férfi jött hófehér paripán. Amint pompájukat bámulám, egyszerre ott termettek előttem, én megijedtem, futni akarék az ablaktól, de nem tehettem, nem tudom miért. A gazdag lovag föltekintett ablakomra, és pillantásaink találkoztak. Szemeiben szokatlan tűz, halvány arcán fenség és ábránd sugárzott. Ez arcot feledni nem tudám, oly mélyen nézett szemembe, hogy meg valék igézve. Remegve egy pamlagra hanyatlám, mi történt azután odakünn, nem tudám. FRUZSINA És a lovag tán kém, vagy főrangú úr, vagy a Szultán volt maga? MARA Hogy ki volt, nem tudom, de nemesebb alakja a Szultánnak sem lehet, és ha ő volt, úgy jaj nekem! FRUZSINA Ezt miért mondod, gyermekem? MARA Oh, Fruzsina, azon naptól fogva majd' minden éjjel álmomban látom őt: haraggal tekint körül, csak reám néz nyájasan, és mereszti szemeit, akkor boldog vagyok... FRUZSINA Imádkozzál gyermekem, ez a legjobb óvszer kísértetek ellen. MARA Ilyenkor karjait felém tárva... Én futnék Atyám és testvéreim oldala mellé. De ők egyszerre eltűnnek, lábaim megmerevednek, s ő elragad magával messze, messze. Majd szép virágos kertben látom őt, és bármint akarjam, nincs erőm kerülni őt. Fruzsina, ezek nem üdvös álmok. FRUZSINA Jer templomba kedves gyermek, s feledd az álmokat. Imádkozzál, édes gyermekem, ez a legjobb óvszer a kísértetek ellen! MARA Feledni kell őt, feledni akarom! Jer Fruzsina, a templomba. KAR Éljen Brankovics és a vitéz sereg, éljen! MARA Atyám, kedves atyám! BRANKOVICS Édes jó leányom, imádkozál érettünk, s az ég meghallgatta imádat. Ősz atyád és testvéreid sértetlenül jöttek haza, öleld meg őket is. MARA Isten hozott, testvéreim! ISTVÁN Fogadd testvéri csókomat. MARA Hisz a te helyed inkább mellettem volna még, mint a táborban, annyi vész között. ISTVÁN Óh nem, elbírom kardomat, s az ellenséggel szemben erősödik ifjú karom. BRANKOVICS Győzelmünk teljes volt. Hanem egy csapással oly hatalmas ellenséget tönkre tenni nem lehet, de bízom az erős Istenben, s népünk hazafiságában, s a had-döntő magyarok segélyében, hogy a nagy mű nemsokára be lesz fejezve, s visszafoglalt erősségeink bástyáin a félhold helyett nemzeti színű zászlónk fog lobogni. HÍRNÖK Nagyságos fejedelem, két követ kér kihallgattatást, békét ajánlanak. SZÉKELY Ne hallgasd ki despota, a béke nem volna üdvös és nem jogos. Nem üdvös, mert e hitetlenek csalni, vagy menekülni akarnak; nem jogos, mert Te a magyar király védence vagy, tartományod Magyarország kiegészítő része, neked nem lehet a magyarok beleegyezése nélkül békét kötni! BRANKOVICS Akaratomat királytok meg nem köti! KAR (magyarok): Nem kell kihallgatni! (szerbek): Ki kell hallgatni! HUNYADI LÁSZLÓ Vitéz fejedelem, hallgass meg! Azt hiszem, hogy a kereszténység közös ügye,melyért a magyarok és atyám harcolnak, szent kötelességeddé teszik ki nem békélni a törökkel, ezt saját érdeked úgy kívánja, fejedelem! BRANKOVICS Jól beszélsz ifjú magyar, dicső atyádnak nagy reményű fia. Nyugodjatok meg, jól tudom, mivel tartozom királyotoknak, ki az én királyom is, s a dicső nemzetnek, melynek én is tagja vagyok. Nem akarom látni a követeket, míg a magyarokkal nem értekeztem, menj, mondd meg ezt a követeknek, ez válaszom! (újabb hírnök érkezik) Mi bántja lelkedet, nemes magyar? 2. HÍRNÖK Albert királyunk Budáról távozva, útjában meghalt. BRANKOVICS Meghalt? Úgy vége minden reménynek. Szegény szerb hazám! SZÉKELY Fejdelem, nekem rögtön távoznom kell, a győzelem ünnepén nem vehetek részt. BRANKOVICS Érzem én is e nagy eseményt, béke veled. SZÉKELY Fejdelem, maradj te ezután is híve a magyarnak. E nemzet bár szerencsétlen, de meg tudja jutalmazni a hűséget, mert hiszen van még Hunyadija! HUNYADI LÁSZLÓ Még fogunk találkozni. Magyarországnak ismét lesz királya! Isten veled. KAR Nagy Isten, hallgasd meg imánk! BRANKOVICS Az országban nincs király? A török most engedékeny volna... (Lázárhoz) Vezesd a török követeket palotámba! – (bevonulnak a palotába, Murát és kísérete megjelennek). MARA Ő az! MURÁT Ő volt az, óh mily szép, melyik országom érne föl vele? Szerelme kell nekem, nem csupán bírása. KIKIÁLTÓ A mai nap a győzelemnek ünnepe legyen. Éljen a fejedelem, éljenek a vitéz seregek! KAR Éljenek, éljenek! KAR Táncra! Dalra! Ma örömdalt zengjen az ajk! Kinek van párja, keljen a táncra, vigadjon! E vidor körben, öröm, jókedvben osztozzunk.Fel örömre, dalra, vigalomra, táncra. Ója raja raj daj dóm, éljen a tánc, vigalom. Éljen a víg élet, éljen hát a jókedv! Fel a táncra, fel danára! Ej raj raj da daj, félre te búbaj. Vígan, vígan, vígan, itt van a bor, szereim, leány, igyál, igyál, igyál vígan. Ójára rajdadom, éljen a vigalom. Ója raja rajda rajdom, éljen a tánc, a vigalom. Ója raja ója raja rajdadom. A tánc, dal, a bor éljen, él a vigalom II. felvonás (Brankovics palotája) FRUZSINA Kedves gyermekem, miért oly sebesen? MARA Óh dajkám, lábaim remegnek, és mégis lelkem futni, menekülni készt. Hát nem láttad, nemvetted észre őt? Ő volt azon ifjú, ki felől annyit álmodék. Oh én megösmertem, habár most más öltözet fedi, ő volt álmaim élő képe, és szemeim nem csaltak. FRUZSINA Atyádat vélem jönni. Én távozom, de kérlek, ébredj álmaidból és feledd az álnokot. (el) MARA Ki ez ismeretlen, mit akar, hogy oly sóváran függeszti rám tekintetét? De mily bohó vagyok,félek tőle, pedig semmit sem vétett ellenem. Mióta láttam őt, feledni nem tudom, nyugalmam is eltűnt, nincs éjem, nappalom, szívem majd fájó érzet, majd bánattal van telve, majd édes kín, mit érzek, majd gondok súlya ver le, ah mi történt velem? Ah árnyék gyanánt kísér, nem távoz mellőlem, s mindenhol megjelen. Feledni őt óhajtom, óh ezt az ész kívánja, s körömbe ha nem látom, lelkem sóvárg utána, ah mi történt velem? E kép álmomban sem hagy el már, feltűn, mosolyg reám, enyelgve szól hozzám, karját kitárja, ölébe zár.És ekkor boldogságom végtelen, óh mily szép, bájos érzelem, mi üdv ez, óh mi boldogság.Mi báj, érzelem, mi bájos érzelem, mi égi boldogság!Istenem, ismét ő... MURÁT Óh megállj, óh megállj! MARA Mit tegyek? MURÁT Mara, miért szaladsz előlem, félsz talán, hogy látásod halált hoz énreám? Óh úgy ölj meg bűvös szemeid villámával, csak hagyj, hogy láthassalak! MARA Bocsáss, hagyj távozni uram, atyámhoz megyek. MURÁT Te gyűlölsz engem, azért akarsz távozni. Te megveted a próféta követőjét, mert nem egy templomban imádkozik veled. MARA Nem, nem uram, de én félek tőled. MURÁT Miért? MARA Ellenségi vagytok országunknak, házunknak, atyámnak. MURÁT Allahra mondom nem, mint örök frigy hirdetője jövék házatokhoz. Népem és a Szultán nem fogja tieid háborgatni, sőt védeni fogja minden megtámadó ellen. MARA Ha szavaid valók volnának... MURÁT Nem hibáztam, nem azért jövék. A béke és frigy már kezemben van, én téged akartalak látni, véled szólani, lelkem sugarait bemeríteni bájaid tengerébe. Óh Mara siettem, mint a hajnal siet megtekinteni az éjben kinyílt rózsát. MARA Uram, szavaid vagy ámítok, vagy én nem érthetem azokat. MURÁT Óh, Mara hidd, e forró szavak szívem érzelmeit tolmácsolák, lelkemben egy csupán a vágy,az csak utánad eped, sóvárg. Távol tőled feldúlja szűm, ah egy olthatatlan láng. Jövel keletre tündén rózsa, virágozzál hű keblemen. Báj-illatod varázsa adjon égi gyönyört nekem. Ah Mara,ne távozzál előlem, óh engedd, hogy láthassalak, Marám, óh hallgass meg engem, vagy ölj megkegyetlen. MARA Óh nagy ég, mi érzet, mily aggalom fog el, mily hőn ver szívem, mit tegyek Istenem? MURÁT Te, legszebb koronája a természetnek, szűz gyöngye az öröm tengerének, szeretlek hőbben, mint kelet virágait, úgy mint a napot, dicsőséget! MARA Jaj! Jaj nekem, ha szavaid valók, jaj, jaj neked, ha szavaid valók. MURÁT Ah! Nem csak szeretlek, de esküszöm Allahra, bírnom kell szíved, s enyimnek kell lenned! Te éretted feláldozom hatalmamat, te éretted lemondok tartományimról, mindezt bírásodért,mindezt bírásodért! MARA Vakmerő! így csak egyetlen ember szólhatna... MURÁT S ki volna az? MARA A Szultán. MURÁT És ha az én volnék? MARA Akkor tudd meg, hogy Brankovics leánya, az egykori császárok ivadéka előbb meg tudna halni,sem hogy bármely hatalmas uralkodó rabnője legyen. Ne tartóztass! Tudd meg, hogy bárki légy, te most vendég vagy itt. Én a fejdelem és háziúr leánya vagyok! MURÁT Óh mily szép e méltósággal arcán, s ha minden hódítmányomba kerülne is, enyémnek kell lennie - ha máskép nem, elrablom őt. (mindketten el) (Brankovics fogadóterme) MURÁT Nagyságos fejedelem, a legyőzhetetlen Szultán nevében felszólítlak: akarod teljesítni a köztünk létrejött béke feltételeit? BRANKOVICS Üdvözlöm a Szultán küldötteit! A béke-pontok aláírvák, és a béke kezesei fejedelmek: íme fiaim, atyai szívemnek legdrágábbjai. Remélem, ez áldozattal meg lesztek elégedve. MURÁT Nincs semmi ellenvetésünk. BRANKOVICS Én Brankovics György, Szerbia despotája esküszöm, hogy a törökök Szultánjával kötött békét és szövetséget hűségesen megtartom, Isten engem úgy segéljen. KAR (szerb főurak): Esküszünk, hogy a török Szultánnal kötött békét és szövetséget hűségesen megtartjuk, Isten minket úgy segéljen. És alattvalóinkkal is megtartatjuk, Isten minket úgy segéljen. MURÁT Én második Murát... BRANKOVICS, KAR A Szultán! MARA Óh én szegény. MURÁT Én második Murát, a törökök Szultánja esküszöm Allahra és egyetlen igaz prófétájára,Mohamedre, hogy az általam kötött békét megtartom, és népem által megtartatom, Allah és a próféta úgy legyen az életben és élet után irgalmas. KAR (törökök): Allah és a próféta úgy legyen az életben és élet után irgalmas. (ágyúdörgés) MURÁT Fejedelem, e hang engem távozásra int. BRANKOVICS Kegyelmes úr, legdrágább kincseimet adtam kezedbe, légy helyettem atyjok. MARA Testvéreim, édes jó testvéreim, óh Gerő... GERŐ Óh bízzál Istenben. ISTVÁN Drága testvér, szereleted angyalként fog vezérelni messze utamon. MARA Óh szívem legdrágábbja... MURÁT Induljunk. ISTVÁN, GERŐ Isten veled Atyám és jó húgom, legyetek boldogok, legyetek áldottak hazám csendes hajlékai. MARA Ők nem gyermekeid többé, atyám. BRANKOVICS Gyermekeim, áldásom veletek. GERŐ Áldjon meg Isten, áldjon meg drága jó atyám, kedves húgom. BRANKOVICS Áldjon meg Isten, áldjon meg Isten, drága gyermekeim. ISTVÁN, GERŐ Áldjon meg Isten, áldjon meg atyám és drága testvérem. Óh mint fáj, mint szenved szívem, hogy tőletek immár válni kell, immár, ám így kívánja nemzetem s hazám, Isten veletek hát testvér s atyám. Óh mi kínos elrejtni könnyem, amidőn bú emészti szívem, a szívem ah, majd' megszakad. De ha eszembe jut kedves hazám, s a honfi kötelmet elgondolom,szívemnek nyugalma úgy visszaszáll, enyhül a búbánat és a fájdalom. Atyám, testvérem, ah nem hagy el a nagy ég. Most oszoljon el a bánat, szálljon el szívnek aggálya, hisz szolgálni e hazának minden honfi tartozása. E tartozásra íme szólít kedves hazám, érette éltem áldoznám. Őrizzen, oltalmazzon, áldjon az ég, áldjon meg a nagy ég! MARA Drága testvérem,óh mint fáj, mint szenved szívem, hogy tőletek nékem válni kell, ám ha kívánja nemzetem s hazám, Isten áldjon kedves testvéreim. Óh mi kínos... Kedves testvérim, oltalmazzon az ég. Megöl a bánat. Keblem borzasztó aggálya, hogy testvérim elhagynak. Atyám, s a hon kívánja azt. Ez áldozatra mért szólítod őket hazám, mért bocsájtod el jó atyám? Őket soha nem látod, többé nincs fiad, nincs testvérem. Testvéreim, őrizzen, oltalmazzon, áldjon az ég, áldjon meg a nagy ég! MURÁT Óh e bájos nőt imádja a szívem, én e drága lényt elhagyjam, tőle váljak el? Nem, nem bármibe kerül, Allahra, elrablóm őt, s enyim leend e lány. Óh mi kínos rejtni szerelmem amidőn úgy fellángol keblem, a szívem ah majd' megszakad. De enyém lesz nemsokára ő, kiért sóvárgok én. Megöl a bánat és keblem forró vágya, hogy el kell hagynom ez angyalt, de enyim lesz ő nemsokára. Nem nyugszom, míg szívemre őt nem szoríthatom, szilárd a tervem s határozatom. Érte lángol szívem, éltem ő, világom, boldogságom. A nagy, hatalmas Allah és a szent próféta áldjon meg, áldjon meg! BRANKOVICS Áldásom veletek, az kövessen mindenkoron. Óh mi fájdalom, kín tőlük válni nekem, ám így kívánta a szerb nemzet s hazám. Isten oltalmazzad, te védd és óvd mindkét fiam. Óh mi kínos elrejteni könnyem, amidőn bú emészti szívem, ah a szívem majd' megszakad. De ha eszembe jut hazám, s kötelmem elgondolom, nyugalmam visszaszáll, s enyhül a nagy fájdalom, s bízom benned hatalmas ég. Megöl a bánat és szűm aggálya, hogy nem láthatom többé soha. Nemzetem, kedves hazám, tartozásomat híven lerovám, fiaimat feláldozám értetek. Óh gyermekim drága, áldjon az ég, áldjon meg a nagy ég! KAR (szerb főurak): Lelkes ifjak, fogadjátok e forró kézszorítást, meghálálja majd hazátok e nemes feláldozást. Óh nagy ég, el ne hagyd őt, oltalmazd őket, te oltalmazd és védd, óh nagy ég. - Ah te drága fejdelmünk /barátaink, e tettért a nemzet hálás leend, a nemzet és kedves hazánk. Óh fejedelem, ím esküszünk, hogy hozzád halálig hívek leszünk, s ha azt te érdeked kívánja, és élet és halálra készek vagyunk / és ha vész fenyeget bármikor, számítsatok ránk, hozzátok mindig hívek leszünk. S ha úgy kívánja javatok, és élet és halálra érettetek készek vagyunk. Isten oltalmazzon, ég oltalmazzon, őket áldd óh ég (törökök: nagy Allah, nagy Allah s a szentpróféta áldjon meg!). Az ég veletek, áldjon meg a nagy ég!Ah de szűnjék bánatod s aggálya, testvérid visszatérnek nemsokára. Töröld le könnyedet, ők visszatérnek nemsokára, dicső babérral koszorúzva, s te drága testvéreid örömmel zárhatod karjaidba. Oltalmazza, védi s áldja az ég! III. felvonás (Terem Brankovics palotájában) BRANKOVICS Ah, merre vagytok édes gyermekim, ti, büszkeségem, drága kincseim? Jó fiaim, ez éltemben nincsen boldogság, olyan kopár, olyan rideg, oly puszta nekem e világ. Óh mióta engem elhagytatok, mennyi fohászom szállá utánatok. Nemesb szívű két gyermeket, ó nagy Istenem, nem adhatál, csak még egyszer látnom engedd, mielőtt elszakítaná tolok a halál. Ah, síromban nem nyughatom, ha többé nem láthatom, ah, nem ölelhetném imádott gyermekim. Ó fiaim, az Isten oltalmazzon, védjen meg! Gerő, István, ősz atyátok áldása veletek, (a nép betolong) BRANKOVICS Minő aljas merény ez? EGY A NÉPBŐL Dicső fejedelem, nem jövünk rossz szándékból, csupán arra kérünk, vezess a pogány ellen! HÍRNÖK Hunyadi és a király a törökök földjén űzik az ellent... KAR Mi harcolni akarunk velők! HÍRNÖK ...e véres kard által Hunyadi és Ulászló király felszólít téged, mint magyarországi főurat,siess seregeddel csatlakozni, hogy egyesült erővel űzhessük ki a pogány ellent Európa virágos mezejéről. BRANKOVICS Mondd meg a királynak és Hunyadinak, hogy Brankovics György békét kötött a törökkel, s azt nem fogja megszegni soha, ez végválaszom. (a nép elvonul) SZOLGA (be): Fejedelem! BRANKOVICS Jól látnak-e szemeim, te azon hű szolga vagy, kit fiammal küldék el. Hogyan, honnan jössz? SZOLGA Nem magam jövék, egyik fiadat visszaküldte a Szultán. BRANKOVICS Visszaküldte? Áldott legyen a nagy Szultán. Melyiket? Gerőt ugye, vagy Istvánt? SZOLGA Uram, meg kell vallanom, hogy fiad nem azon állapotban érkezett vissza, melyben tőled távozott. BRANKOVICS Hol van, vezesd hamar ide... SZOLGA Uram... BRANKOVICS ...mit, mit késlekedel. SZOLGA Uram, légy erős lelkű. BRANKOVICS Életben van? SZOLGA Igen uram, de ... BRANKOVICS ...semmi de, fiamat ide, hogy soha többé el ne váljék tőlem. SZOLGA A nagyvezérnek azt hozták hírül, hogy te ismét a magyarokhoz pártoltál át, s e hírre fiadat szemeitől megfosztották. BRANKOVICS Ah rabszolga, vond vissza szavadat, különben kikergetem testedből lelkedet. SZOLGA Uram, örömmel adnám éltemet érte, ha nem beszélne a rettentő való. BRANKOVICS Nem, nem! A Szultán ezt nem tehette, ezt az ég, a sors, az Isten nem engedhette.Megfosztva szeme világától...! Jaj, jaj nekem, jaj nekem! Lassan, lassan.Az egyik fiam - mondád, melyik? Megállj, megállj, ki ne mondd, ki ne mondd! Ha Gerő volna,nem, Gerőt nem adom, ő büszkeségem, támaszom. Tehát Istvánt? Hiszen ő el sem viselhetné eziszonyú kínt. Nem, nem, melyiket sújtottad hát, rettentő hatalom? GERŐ (be) Atyám, atyám! BRANKOVICS Fiam! GERŐ Hol vagy atyám? Nem látok. KAR Óh irtóztató, jaj! BRANKOVICS De nem, ez álom, ez varázslat. Fiam, nézd csak, mi van itt kezemben, ugye látod? GERŐ Jó atyám, nem látok. BRANKOVICS Nyissátok fel az ablakokat, hogy bocsássa be az ég világosságát, hisz oly sötét van, hogy magam sem látok. Nézd fiam, ugye látod, ugye látod? GERŐ Óh atyám, nem látok (el). BRANKOVICS Tehát való! Jaj nekem! (2. szolga be) BRANKOVICS Te ki vagy? SZOLGA Hű cseléded, s ifjabb fiad kísérője. BRANKOVICS Ne jöjj elém. 2. SZOLGA Uram... BRANKOVICS Szakadjon rád az ég, nyeljen el a föld, ijesztő alak. Ne szólj, ne halljam hangodat, nem, nem! 2.SZOLGA Fejedelem, hallgass meg. BRANKOVICS Ne szólj, ne halljam hangodat. 2.SZOLGA Óh bár úgy lehetne Uram, de ha én nem szólok is, beszél a való. BRANKOVICS Némulj el, ha mondom, hallgass, hallgass, némulj el, ha mondom, nem akarok hallani semmit. LÁZÁR Óh Uram, légy erős, nagylelkű. BRANKOVICS Jól van, tehát... Várakozzál egy kissé, várakozzál. Óh szívem, hogy nem tudsz meghasadni. Nos hát beszélj! Te fiamtól jössz, az én Istvánomtól? Csak lassan... Visszahoztátok őt? 2.SZOLGA Igen, nagyságos fejedelem. BRANKOVICS István, és... és... ugye... 2.SZOLGA Siralmas állapotban uram, az ifjú herceg világtalan. BRANKOVICS Ő is, ő is! És én meg nem halhatok! Ne sírjak? Aludt-e valaha ki az égen oly szép két csillag? De ígérhetem, gyermekem, többé nem sírok, inkább apadjatok ki vén szemek, semhogy többé könnyet ejtsetek. Mert ezentúl nem könnyek kellenek. APRÓD A tanács küldöttei. BRANKOVICS Ah éppen jókor, jertek, jertek. KAR (tanács): Nagyságos fejedelem, megfontolva helyzetedet, nézetidben a nép egyez, és háborút nem kíván. BRANKOVICS Nem kíván, de én kívánom, akarom azt! KAR Hogyan, Fejedelem, jól halljuk e? Fontold meg, hogy mit tesz, végy erőt magadon. BRANKOVICS Meggondoltam, megfontoltam, vesszen el az apagyilkos! Ne kérdjetek, ne szóljatok, mert az ég nem adott embernek szót, mely kifejezze okaimat. Van-e joga az égnek büntetni a gyilkost, ha nekem nincs? Hol van fegyverem? Szétszaggatom, részekre vágom a gyilkost. Fölkeresem őt, habár az ég túlsó sarkán bujdosna is, fölkaparva őt a sírból, és széttépem tetemeit! LÁZÁR Uram, gondold meg, hová mégy cél nélkül. BRANKOVICS Isten, ha ennyire büntetsz, tégy egészen fenevaddá. Óh Gerőm, óh Istvánom! KAR (kívül) Éljen soká Brankovics! APRÓD A magyar sereg előtt felnyittatott a várkapu, a király serege közéig palotád felé. BRANKOVICS Ah kedves vendégek, a bosszúisten küldi őket. Harcolni fogok velők véglehelletemig,hah ifjodni érzem magam. Utánam hű népem, lásd, mint áll bosszút az agg oroszlán gyermekeién Karomba jer vissza ifjú erőm, izgasd fel vérem te fájdalom, nyugalmat ne engedj óh vad dühöm, míg bosszúm nem állhatom. És te végzet, add kezembe boldogságom gyilkosát, hogy e gazt ízekre tépve adjam a pokolnak át. KAR (szerb vezérek és nép) Bosszúld meg e rút árulást, vérrel lakoljon a gálád. A nép szavadra vár,e gyalázatért bosszúra készen áll! Vérbosszúra fel, vesszen a silány. Ég megáldja fegyverinket, győzelemre segít minket. Fel tehát a diadalra, fel a vérbosszú csatára. Halál a törökre, vesszen a pogány, átok raja, vészhalál az árulóra. Fel hát fel a vérbosszúra, vész éshalál a pogányra. (magyarok): Szerbek, együtt harcolunk, vész a tarra jelszavunk, így legyőzzük az ozmánt, Föl tehát a csatára. (együtt): Szerb nép, ó ne tűrd e gyalázatot, büntesd meg az árulást. Fejdelm, harcra készen állunk. Pusztítsad, öljed e rút fajzatot, szörnyű bosszút állj. Fejdelm, szörnyű bosszút állunk. A gyilkosnak ontsd ki vérét, irgalmat ne adj, fejedelmed és hazádért most fegyvert ragadj. Vesszen el a silány, halál a törökre, fejdelem és honért harcra fel. Isten áldd meg fegyverünket, győzelemre segíts minket. Te vezess a diadalra, hozz veszélyt, pusztulást, végromlást a török hadra. Föl hát a csatára, bosszúra fel, bajtársak, mienk lesz a győzelem, halál a törökre, halál reá, bosszúra fel, csatára! IV felvonás (A török tábor) KAR (háremhölgyek) Kesereg a fogoly kis madár, víg dalát elfojtá bánat ár. Vesztett szabadságát, élte boldogságát, hű párját siratja. Zengj te lant, édes dalt szólj te hárfa, mandolin, csendesen, szelíden, hadd viduljon fel szegény. Víg többé nem leszek, én fogoly madár, mert hazám s hívemet sohse látom már. Ah sohsem virulok már én rózsaszál, itt a lég nem szabad, s nincsen napsugár. Zárt helyen fonnyad egy rózsaszál, illatát elvévé bú, aggály. Vesztett szabadságát, a napsugár! és boldogságát siratja. Zengj te lant édes dalt, szólj te hárfa, mandolin csendesen, édesen, hadd viruljon szegény. Zengj te lant édes dalt, jövel óh szabadság, szólj te is mandolin, jövel báj, napsugár, oszolj, ah oszolj te bánat, aggály. S te vidámulj fogoly kismadár, s te virulj rózsaszál. El a búval, gonddal hát, gyászt oszlat a zenedal, szóljon halkan hát a dallam. (Murát sátra) MURÁT Szép szultánnőm, a döntő csata előtt még egyszer látni vágytalak. MARA Újra harc, újra vérengzés, óh Szultán, miért hozál ki csendes magányomból, hogy én is vérontás okozója legyek. MURÁT Én békében óhajtnék élni az egész világgal, de lásd, a félhold elleni nem engedik élvezni a nyugalmat. MARA Te vitéz vagy, felséges úr, jól tudom. Óh de tudod-e, hogy ki ellen mégy most csatára, tudod-e? MURÁT Igen, atyád az. MARA És ha gyözesz Szultánom, ha ellenséged elbukik, mi sors vár szerencsétlen atyámra? MURÁT Óh Mara, illethetjük-e azt bántalommal, ki ahhoz tartozik, kit legjobban szeretünk minden halandók között, óh Mara. MARA Csak ennyit mondasz, s nem teszed hozzá: ki téged leginkább szeret! MURÁT ...ki téged leginkább szeret... MARA Óh ég! MURÁT E szó lelkemben volt. MARA Óh ég!Szeretlek én is, ó Szultánom mondhatlanul, végtelen. Ha vétek bár szerelmi lángom, szeretlek híven és forróan. Hazám, világom kebleden van, testvérem, atyám te vagy, boldogságom te vagy csupán. MURÁT Ah égi gyönyör-kéjt nagy Allah ne adj nekem, a szebb világ üdvét, boldogságát, kéjeit már e földön élvezem MARA, MURÁT Ah minden boldogságom, üdvöm te vagy uram, te vagy uram énnekem. Szeretlek téged óh Szultánom / szép Marám mondhatlanul és híven. Ah benned él szívem, szeretlek lángolón,forrón, hazám, világom a te kebleden van. Testvérem, atyám /óh Marám te vagy boldogságom, te vagy csupán. Képed álmomban sem hagy el már, feltűn, mosolyg reám, enyelgve szól hozzám,karját kitárja, ölébe zár / óh Marám. Óh mi dicső, mi bájos érzelem, szeretsz, ah égi boldogság.Mi édes kéj az, amelyet hő szerelmed ad, ah mi bájos érzet, mi boldogság mi kéj, mit hőszerelmed ad. Boldogság, óh boldogság! (ágyúdörgés, kürtszó) HÁREMŐR Felséges Szultán, az ellenség nem messze van sátorodtól, gyávának kiabál, és gúnyosan ordítja nevedet. MURÁT (felugrik, megragadja kardját) Nevemet gúnyolva? Fegyvert ide! Megmutatom, hogy még a régi Murát vagyok, ki Várnánál vívott. (Marához) Isten veled, győzve, vagy halva látandasz újra. (el) MARA Óh iszonyú harc atya és férj közt. Ott száguld, mindjárt elnyeli a messzeség...Minő délceg, minő hősies ennyi szelídség mellett. Óh Istenem, vétek-e hogy annyira szeretem őt'.'Bűn-e a szerelem? Akkor vétkes a nap, bűnös a föld, s elkárhoznak a virágok. Nem, nem, azemberek hibáznak, a világnak nincs igaza. Irgalmas ég, mi lesz e harc kimenetele? Jóságos Isten, kik ezek? Nem nem, szemeim csalnak. (Gerő és István egy háremőrrel be) HÁREMŐR Erre csak erre, ne féljetek, a szultán sátorába megyünk. ISTVÁN Ah Gerő, mi lesz belőlünk, mi lesz atyánkból? GERŐ Bízzál az égben, kedves testvér. HÁREMŐR Fenséges asszony, dicső Szultánunk rendelé, hogy e szerencsétlen foglyokat színed elé vezessem. MARA Ők azok, ők azok! Óh aludjál ki fényes csillag, ne lássák szemeim e jelenetet. ISTVÁN A Szultána ez, te vagy a Szultán neje? Óh szánakozz testvéremen, szánakozz rajtunk. MARA Testvér! Nem, nem, e fölfedezés meggyilkolná lelköket, vezesd el őket. GERŐ Ki szóla itt? ISTVÁN Minő hang volt? HÁREMŐR Jertek, jertek, ott lesz a dicső Szultán, hová vezetni foglak. MARA (magában): Óh kedves testvéreim, velem egy ágról nőttetek, minő sorsra juttatok! Isten, ki szívünkbe érzelmet oltál, hajlamainkat intézed, légy könyörülő. ISTVÁN Ki imádkozik itt? BRANKOVICS (be) Ne irgalmazzatok senkinek, irtsátok ki nemzetségét, gyermekeit, nejeit! Dögvész,pusztulás rajok. (el.) ISTVÁN, GERŐ Ez atyánk hangja. MARA Itt a büntetés órája, jaj nekem. (A szerbek berohannak) Ne bántsátok a szerb fejedelem gyermekeit! Ah, testvéreim, én oltalmazni foglak. HÁREMŐR Hercegeim, e helyet veszély fenyegeti, jertek táborunkba. GERŐ Igen, menjünk öcsém, menjünk húgom, merre atyánk távozott. ISTVÁN Én kész vagyok, bárhova visznek is, csak veletek legyek. Menjünk húgom. MARA Menjetek, én nem távozhatom. GERŐ Nem távozhatol, minő szó ez? MARA Kötelességem parancsolja férjem sátorában maradni. GERŐ A pogány sátorában, rabnője a Szultánnak, ágyasa a gyilkosnak, ki megfosztott szemem világától!? Menjünk testvérem, hagyjuk itt neki átkunkat. MARA Óh jaj nekem, jaj nekem. ISTVÁN Megyek, de átkot rá nem mondok, ő testvérem. GERŐ Induljunk, vezessetek. KAR (kívül): Diadal! Győzelem! ISTVÁN, GERŐ Atyám, ne hagyd el gyermekeid! EGY SZERB Óh szerencsétlen hercegek, szegény urunk. (A diadalzene gyászzenévé alakul) ISTVÁN, GERŐ Mi ez, mi történt? (Brankovicsot behozzák sebesülve) MARA Atyám! GERŐ Atyám! Ő jött ide, hol van, meghalt talán? Atyám! ISTVÁN Vezessetek atyámhoz. Szólj atyám! BRANKOVICS Gyermekeim, az Isten megelégelte kínaimat, sebem halálos. ISTVÁN, GERŐ Ah atyám, atyám! BRANKOVICS (Székelyhez): Kezedet bajnok! Mondjátok Hunyadinak, hogy a szerencsétlen szerb despota nincs többé. Hibáztam, bocsássatok meg. (Hunyadi Lászlóhoz) Kezedet ifjú!Vidd meg utolsó kérésem atyádnak: vegye oltalmába gyermekeimet. HUNYADI LÁSZLÓ Ők testvéreim lesznek. BRANKOVICS Fiaim, nem lesztek elhagyatva. MARA És leányod atyám? Leányod is itt van. BRANKOVICS Leányom... (meghal) KAR (szerbek) Óh szegény hazám. Vége