Giacomo Puccini: Bohémélet Személyek: Rodolphe, költő tenor Schaunard, zenész bariton Marcel, festő bariton Colline, filozófus basszus Musette szoprán Mimi szoprán Alcindor basszus Benoit, háztulajdonos basszus Parpignol tenor Fináncőrmester basszus Diákok - Nép - Utcai árusok - Katonák - Utcaseprők Történik Párizsban, 1830 körül I. FELVONÁS (A bohémek padlásszobája) MARCEL (festőállványra helyezett képen dolgozik) Lefagy az ujjam vöröstenger habjain, Mintha jégből volna víz, meg festék! De bosszút állok rajtad, fáraó! (Rodolphe-hoz) Te mit csinálsz? RODOLPHE Elnézem Párizst, milyen dicsben füstölög A háztetőknek ezre... és aztán rátekintek Ez ócska, semmiházi kandallóra, Mely lustán él, mint holmi vén basa! MARCEL De nem kapja meg ő sem az életjáradékát. RODOLPHE Ki se látszik a hóból a vén zsugori erdő! MARCEL Rodolphe, egy mély, nagy eszmét Kell véled most közölnöm: Kutyául fázom. RODOLPHE És én azt kezdem hinni, Marcel, Hogy e szó "veríték", puszta ábránd, MARCEL Szinte elfagy az ujjam... Mintha mind a két kezem beletenném Abba a jégverembe, amely Musette-nek szíve! RODOLPHE A szív is kandalló, de sokat emészt el... MARCEL És gyorsan! RODOLPHE Benn' a férfi a rőzse, MARCEL És az asszony a rostély, RODOLPHE Mi egy percben elégünk, MARCEL Amaz kihűl s tovább él. RODOLPHE De itt az ember megfagy... MARCÉL Megfagy s elpusztul éhen! RODOLPHE Be kéne fűtni... MARCEL No várj csak... föláldozom e széket! RODOLPHE (mint akinek nagyszerű ötlete támadt) Heuréka! MARCÉL No lássuk! RODOLPHE Várj! Figyelj jól, barátom, Az eszme hadd lobogjon! MARCEL A fáraó képe? RODOLPHE Nem! Rossz szagú volna a festék. De a drámám Tűzzel teli drámám hadd hevítsen! MARCEL Csak el ne szavaljad! Jaj, rémes! RODOLPHE Nem. A papírból hamu és por lesz, És szelleme szálljon az égig! Hogy elpusztul, nagy kár a honra... Így omlott le Róma! MARCÉL Mily szív! RODOLPHE Ím itt a prológja! (Marcelnak nyújt néhány ívet) MARCÉL Add! RODOLPHE Tépd el! MARCÉL És gyújtsd meg! RODOLPHE Mi szép ez a fény! MARCEL Mi kedves a fény! COLLINE (dideregve belép) Már közeleg a világnak végelpusztulása. Karácsony este a zálogház nem vásárol semmit! (Észreveszi a tüzet a kandallóban) Honnan e lángok? RODOLPHE Hallgass! A drámám adjuk... COLLINE ...a tűznek! A stílus mint a szikra. RODOLPHE Élénk. COLLINE De kissé rövid! RODOLPHE Nem úntató, ha rövid. COLLINE Add át a széket, szerző! MARCÉL E felvonásköz szörnyű hosszadalmas! Gyorsan! RODOLPHE (a kéziratból újabb részt tép le) Második felvonás. MARCÉL Élvezzük csöndben! (Rodolphe bedob egy csomót a tűzbe, mely , fellángol ) COLLINE Mily fényes eszmék! MARCEL Mily színezés! RODOLPHE Nézd, ez a kis láng mennyire pattog! Ez a szerelmi nagy jelenés! COLLINE E kis lap mesél. MARCEL Itt csókolóztak! RODOLPHE Még három felvonás hátra van. COLLINE Ó, mi hatalmas az akciója, RODOLPHE, MARCÉL, COLLINE Mily gyönyörűn közeleg a vég! MARCÉL De lásd, már a tűz lohadóban! COLLINE Ez gyenge kis dráma valóban! MARCÉL Legördül a függöny és vége! MARCÉL, COLLINE A szerző s darabja mit sem ér! (Belép egy küldönc hatalmas csomaggal megrakodva) RODOLPHE Rőzse! MARCEL Szivar! COLLINE Bordói! RODOLPHE Rőzse! MARCÉL Bordói! RODOLPHE, MARCÉL, COLLINE Milyen Krőzus gazdagsága hull ölünkbe hirtelen! SCHAUNARD (belép) Párizsban a tőzsde (pénzdarabokat dob a földre) E pénz miatt megy csődbe! COLLINE Csak szedjük, csak szedjük! MARCÉL (felszedi a pénzdarabokat) Csak bádog! Ne ámíts! SCHAUNARD (megmutat Marcelnak egy érmét) Vak vagy?... Süket vagy?... Nem tudod. ki ez? RODOLPHE Ez felséges királyunk, Lajos Fülöp! RODOLPHE, MARCEL, SCHAUNARD, COLLINI Ím, a lábunk előtt hempereg Lajos Fülöp! SCHAUNARD Hadd mondjam el, e kincsnek, E nagy vagyonnak birtokába hogy jutottam... MARCÉL Gyújtsuk meg most a tüzet! COLLINE Hisz oly hideg van itten! SCHAUNARD Hát egy vén ánglius Hirdetést közölt a lapban, Hogy keres egy zenészt... (A többiek a csomagokkal foglalatoskodnak, s nem figyelnek Schaunard elbeszélésére) MARCÉL Hé! Hozzál valami terítőt! SCHAUNARD (folytatja az elbeszélést) Én futok! RODOLPHE Hol a gyujtó? COLLINE Ott. MARCÉL Itt. SCHAUNARD Belépek hozzá, Egy nagy szivar kezében, COLLINE Jaj, milyen sültek! MARCEL Jaj, mennyi torta! SCHAUNARD És, meghajolva mélyen, Végre kérdem, mit óhajt ő zenében? Hogy kit tanítsak vajon? S ő nyávog, kezdjük el! "Figyeljen: egy papagájt tart a szomszéd háziúr, Zongorázzon, zongorázzon, míg a szárnyas meg nem döglik! RODOLPHE Fényárban fürdik a nagyszere étterem. SCHAUNARD A papagájt zenével fojtsa meg" MARCÉL Ide a gyertyát! COLLINE Ez édes torta! SCHAUNARD S én nyúztam a zongoráját, de mára már kidőltem, S egy újabb tervet szőttem... Kikezdtem a szobalánnyal. MARCÉL De nincs abrosz a házban? RODOLPHE Van eszmém! MARCÉL, COLLINE Az újságról eszünk! RODOLPHE Jó a papírja... Ha tálca nincs, Egy tárcán Lesz az étel! SCHAUNARD A nő adott petrezselymet nekem, Átmásztam a szomszédba és kezdtem hívni Lórit És Lóri szökellt felém, befalta petrezselymemet, S mint Szókratész, kimúlt! COLLINE Ki? SCHAUNARD (észreveszi, hogy senki sem figyelt rá) Az ördög vinne el, ti semmiházik! Megesztek mindent? Nem! Eltűnne gyorsan a finom sajt meg sonka, Ezt rakjuk félre ínséges napokra! Karácsony este ugyan ki ülne otthon!? Ezernyi hangtól zsong a Quartier Latin, A pecsenyét a boltban nékünk sütik!... Illata terjeng sültnek, halnak, Vén városunkon át, mint balzsam... Szépek a lányok, énekel a szájuk, RODOLPHE, MARCÉL, COLLINE Ünnep jöttén mind oly víg! SCHAUNARD Mint tarka visszhang, víg diák a párjuk. Ez ünnep estelép tartsuk meg a böjtöt: Itthon csak igyunk, de együnk ott künn!... (Kopognak az ajtón) BENOIT (az ajtón kívül) Szabad? MARCEL Ki az? BENOIT (m.f.) Benoit! MARCEL Ez a háziúr hangja! SCHAUNARD Be ne bocsássuk! COLLINE (az ajtó felé) Nincs itthon senki! SCHAUNARD Nincs kulcsunk! BENOIT (m.f.) Egy szóra kérem... SCHAUNARD De csak egyre! BENOIT (belép s egy lapot mutat Marcelnak) A házbért! MARCEL (nagyon előzékenyen) No lám! Széket az úrnak! RODOLPHE Gyorsan! BENOIT Nem szeretném zavarni... SCHAUNARD Tessék! MARCEL Velünk tart? BENOIT Kérem! RODOLPHE Koccintsunk! SCHAUNARD No még! RODOLPHE Igyék! BENOIT Az utolsó fertályévről... MARCEL Hát letelt már? BENOIT A házbért... SCHAUNARD (félbeszakítja) No még egy kortyot! BENOIT Sok lesz! RODOLPHE Igyunk! COLLINE Igyunk! RODOLPHE, MARCEL, SCHAUNARD,COLLINE Éljen házigazdánk! BENOIT (Marcelhoz) Kegyedhez jöttem. A múlt fertályban nemde... azt ígérte... MARCEL (mutatja az asztalon heverő pénzt) És ím szavam beváltom. RODOLPHE (Marcelhoz halkan) Mit csinálsz? SCHAUNARD (Marcelhoz) Te bolond! MARCEL (Benoithoz) No látja! S most még kicsit maradjon. Ne vesse meg a borunk! Mennyi az ön kora, Kedves monsieur Benoit? BENOIT Jaj, jaj, az én korom! RODOLPHE Tán egyidős velünk? BENOIT Dehogy, öregebb vagyok. COLLINE No úgy körülbelül... MARCEL Múltkor este a Mabillban látták, Vele volt egy kis nő. BENOIT Velem? MARCEL Úgy bizony... Ne tagadja, hiába, látták! BENOIT No egyszer! MARCEL Milyen nő volt! BENOIT De mily szép! SCHAUNARD Vén kópé! RODOLPHE Vén kópé! COLLINE Don Juan ez! SCHAUNARD A kópé! RODOLPHE A kópé! MARCEL Milyen termet!... Milyen keblek... RODOLPHE Gusztusa nem rossz. BENOIT (nevetve) He! He! MARCEL Szép haja rőt és göndör, SCHAUNARD Zsivány! MARCEL Hogy udvarolt, hogy feszült a melle büszkén! BENOIT Öreg ember, nem vén ember. RODOLPHE, SCHAUNARD, COLLINE Hogy udvarolt, hogy feszült a melle büszkén! MARCÉL S a gyenge nő erénye elbukott! BENOIT Nem voltam nagy legény, Ifjan a nőktől féltem!... De most, mikor nőcske akad, Kikezdek bátran, ha szép. Nem mondom azt, hogy telt legyen mint egy földgömb, Se pedig hordó nagy holdvilágképpel, De rémes ám, ha sovány... nem, azt nem! Van olyan piszkafaképű nőstény, Ki rút, mohó és fösvény... Azt nem bírja a szívem, mert épp ilyen... A feleségem... (A bohémek rettenetes felháborodást színlelnek) SCHAUNARD, COLLINE Nyomorult! RODOLPHE S e tisztes hajlékba jő s rontja a levegőt! SCHAUNARD, COLLINE Ki vele! MARCEL Ki kell füstölni a szobát! COLLINE El veled, te bűn fia! SCHAUNARD Az erkölcs szent nevében! BENOIT De én... de én... MARCÉL Egy szót se! COLLINE Egy szót se! SCHAUNARD El szememtől! RODOPHE Egy szót se! BENOIT Én esküszöm... MARCEL, SCHAUNARD, COLLINE Egy szót se! El szemünk elől! RODOLPHE, MARCÉL, SCHAUNARD,COLLINE Dobjuk ki! (Kituszkolják) Alászolgája, nagyságos úr! Jó éjt!... (nevetnek) Ha! ha! ha! ha! MARCÉL Kifizettük a házbért! SCHAUNARD Most menjünk el, a Momus lesz a tanyánk. MARCÉL Dáriusz éljen! SCHAUNARD Osszuk fel e kis pénzt! RODOLPHE Osztozzunk! COLLINE Osztozzunk! MARCÉL Szép hölgyek közé visz most az utunk! (Colline-hoz) Megvan a pénzed, legyen úri külsőd, Menj, keresd fel a borbélyt! COLLINE Először életemben fogok leülni a borbély elébe. Szűz arcomon először kotorászgat a borotva! Menjünk! SCHAUNARD Menjünk! MARCÉL Menjünk! SCHAUNARD Menjünk. COLLINE Menjünk! RODOLPHE Én nem megyek. Verset kell írnom, Aztán rögtön én is ott lenn leszek! MARCÉL Csak gyorsan! RODOLPHE Tudom a módját, öt percig se tart. COLLINE Majd ott lenn várunk a kapu előtt. MARCÉL De jaj lesz, hogyha váratsz! RODOLPHE Mondtam, hogy öt perc. SCHAUNARD A vers úgy szép, ha rövid és velős. (Marcel, Schaunard és Colline lemennek a lépcsőn) MARCÉL (kívül) Meg ne botoljunk, jó lesz megfogózni! RODOLPHE Csak lassan! COLLINE (kívül) A fránya portás!... SCHAUNARD Kitöröm nyakamat. COLLINE (m.f.) Ördögadta! RODOLPHE Élsz-e még, Colline? COLLINE (egyre távolabbról) Nem hiszem. MARCEL (egyre távolodva) No, jer hát! RODOLPHE (becsukja az ajtót, a gyertyát az asztalra helyezi, hozzáfog az íráshoz, majd abbahagyja) Nincsen ma eszmém. (Kopognak az ajtón) Ki az? MIMI (kívülről) Kérem. RODOLPHE Ez női hang! MIMI (m. f.) Bocsánat, kialudt a gyertyám. RODOLPHE Jövök. (Kinyitja az ajtót) MIMI (az ajtóban áll, kulcsot és kialudt gyertyát tart a kezében) Lesz szíves?... RODOPHE Tessék belépni, kérem. MIMI Mért zavarnám? RODOLPHE De kérem, tessék!... (Mimi megtántorodik) RODOLPHE Mi baja, szóljon! MIMI Nincs... semmi. RODOLPHE Hisz olyan sápadt! MIMI Az a lépcső úgy elfáraszt. (Elszédül és ájultan egy székre roskad) RODOLPHE Most mit csináljak véle?... Tudom! (Néhány csepp vizet hint az arcára) Mily szenvedő az arca!... (Mimi magához tér) Már ugye, jól van? MIMI Jól. RODOLPHE Hideg van itt nálunk, üljön közel a tűzhöz... Vagy kérem... igyék egy kortyot! MIMI Köszönöm. RODOLPHE Igyék! MIMI Hát egy csöppet! RODOLPHE Csak ezt? MIMI Köszönöm. RODOLPHE (magában) Mily gyönyörű lányka! MIMI (felkel, veszi a gyertyáját) Engedje meg, Hogy a gyertyám meggyújthassam, s mehessek. RODOLPHE Hát már elmegy? MIMI Igen... Köszönöm, Isten önnel! RODOLPHE Isten önnel! MIMI (kilép az ajtón, majd visszafordul) Ó, most jól jártam, íme; A szobám kulcsa nincs meg, Vajon merre hagytam?! RODOLPHE (újból beengedi) Mért nem jön beljebb, kérem? A gyertyája rögtön kialszik. (Mimi gyertyája kialszik) MIMI Ó, kérem, gyertyámat gyújtsa meg. RODOLPHE (odasiet, a légvonat az ő gyertyáját is eloltja) Ó, jaj! ... Kialudt enyém is! MIMI Ah! az a kulcs, ó, hol lehet?... RODOLPHE Mily sötétség! MIMI Mit csináljak? RODOLPHE Hol az a kulcs!... MIMI Mennyi baj van vélem, ugye?... RODOLPHE Ez csak nem baj!... MIMI Ez a szomszéd bajt hoz önnek... RODOLPHE Ez csak nem baj!... MIMI Ez a szomszéd bajt hoz önnek... RODOLPHE Ej, ugyan mi jut eszébe?! MIMI Nézzük! RODOLPHE Lássuk! MIMI Hol az a kulcs?... RODOLPHE (megtalálja a kulcsot) Ah! (hirtelen zsebrevágja) MIMI Megtalálta? RODOLPHE Nem! MIMI Úgy rémlett... RODOLPHE Nincsen sehol! MIMI Hol van? RODOLPHE Keresem. (Mindketten keresik tapogatva a padlón, közben összetalálkozik a kezük) RODOLPHE (megfogja Mimi kezét) Ó, mily hideg e kis kéz, Hagyja melegítenem! Sötét az este, így hasztalan keressük. De nézze, íme a holdfény világa Ragyogva néz szobánk ablakára. Engedje meg, kisasszony, Itten elbeszélnem önnek, Hogy ki vagyok És miképpen, hogyan telik éltem? Kérem... Nos hát... Nos, én poéta volnék. Hogy mi a dolgom? Írok. És miből élek? Élek. Vidám nyomorban élek, Szerelmet zeng a lantom És a rímeket ontja. Sok büszke vár a birtokom, A légben és a holdban... S én róluk ébren álmodom! Ám néha kis szobámba Pajkos tolvaj lopódzik: Két bájos, édes lányszem! S e két sugárnak fénye Lelkemet bűvölé el, Önnek rabul elém És öné immár e szív! De én a sorsom áldom, Mert ím szemében égni látom A boldogságomat!... Most, hogy megismert engem, Szóljon magáról, Halljam édes ajkáról A szép nevét!... MIMI Jó. Úgy hívnak, hogy Mimi, bár nevem csak Lucia... Éldegélek abból, Hogy van pár boltos, ki énvelem hímeztet. Szép selyemfonálból Én rózsát hímzek egész napon által... És rózsáim ha készek, ábrándozva ha nézem, Szerelemről dalol és napsugárról, Csodáiról álomnak és valónak. Amiről mind a verseskönyvek szólnak... Ön megértett? RODOLPHE Igen. MIMI Úgy hívnak, hogy Mimi s nem tudom, hogy mért. Délelőtt főzöm egyszerű ebédem, Még templomba se járok, otthon imádkozom. Élek csöndes magányban, Ott lenn szegényes kamarámban, Látom mégis, mily szép az ég. Az illatos, a bájos, bűvös tavasz ha eljő,- Rám száll a napnak első langyos sugára, Száll első langyos sugára, S a rózsák virágcserepekben Nyílnak a napsugártól... Az édes illat vidáman árad... A rózsa, melyet hímzek, akármi színes, De jaj, illata nincsen!... Én egyebet nem beszélhetek magamról, Most kérem, megbocsássa, Ha talán munkájában megzavartam... SCHAUNARD (a lépcsőházból) Hé, mi lesz hát? COLLINE (a lépcsőházból) Hát nem jössz? MARCÉL (a lépcsőházból) Hahó! Nem hallod?! Te lajhár! COLLINE (m.f.) Lusta csiga, te! SCHAUNARD (m.f.) Vigyen el az ördög! RODOLPHE Még három sor hiányzik. MIMI Kik azok? RODOLPHE Barátaim. SCHAUNARD (m.f.) Majd lesz nemulass! MARCÉL (m.f.) Mit csinálsz ott fönn magad? RODOLPHE Nem vagyok magam, ketten vagyunk. Csak menjetek ti el. A kávéházban később látjuk egymást... MARCÉL, SCHAUNARD, COLLINE (egyre távolodva) Momus, Momus, Momus, Írja a fűzfapoéta dalát, Momus, Momus, tán szép rímet talált! Momus, Momus, Momus! RODOLPHE Ó, te gyönyörű lányka, MARCÉL Tán szép rímet talált... RODOLPHE Ó, hadd csodállak, e holdfényszőtte csillogó lepelben! Ím, minden álmom lejő tündéri szárnyon S benned testet ölt! MIMI, RODOLPHE Áldott légy, ó szerelem! RODOLPHE Csodás üdvét kitárja. MIMI Ura s királya a földnek! RODOLPHE Lelkem miként remeg, Mily üdvöt érzek, Lelkem bódult és részeg. MIMI Ó, milyen üdvöt érzek A lelkem szinte részeg. MIMI, RODOLPHE Szeretlek ó, nagyon! (Rodolphe megcsókolja Mimit) MIMI Ne, az Istenért! RODOLPHE Enyém vagy!... MIMI Barátai várják. RODOLPHE Elkergetsz ily gyorsan? MIMI Énnekem van egy tervem... RODOLPHE Szólj! MIMI Én is veled megyek! RODOLPHE Te?... Mimi! Ó, jobb lesz, hogyha itthon maradunk, Hideg van ott künn! MIMI Úgy hozzád simulnék... RODOLPHE S ha visszatérünk? MIMI Kíváncsi! RODOLPHE Mostan fűzd karod karomba... MIMI Íme, szót fogadok! RODOLPHE Szeretsz-e? Mondd! MIMI Imádlak! MIMI, RODOLPHE Szeretlek ó, Nagyon! II. FELVONÁS (Utcarész a Quartier Latin-beli Momus-kávéház elöli) ÁRUSOK (kar) Narancsot, datolyát! Gesztenye tessék! Mandulatorta, be finom! Narancsot, szép fügét! NÉP (kar) Ah, mennyi ember! Mi lárma! Ah! ÁRUSOK (kar) Olcsó a tejföl! Pástétom tessék! Karamellek! Tessék virágot, finom cukrot! Cinege, Tengelic! Citromot! NÉP (kar) Mennyi ember! Szörnyűség! Jó lesz belém fogóznod, El ne maradj! Csak siessünk innen el! El, hamar! Utat nekünk, uraim! ÁRUSOK (kar) Gesztenye tessék, tessék a tejföl! Tessék a kókusz, ónom a torta! NÉP (kar) Jobb lesz, menjünk innen el! ÁRUSOK (kar) Gesztenye tessék! Tejfölt, tortát, szőlőt! Mézeskalácsot, tejfölt, tortát, szőlőt! Tessék csak bátran: füge, alma, körte! NÉP (kar) Ah, utat, utat! VENDÉGEK A KÁVÉHÁZBAN (kar; a pincérekhez) Ízibe! Jer ide! Ide hozd gyorsan! Sört hozz! Fiú! NÉP (kar) Mennyi ember! ÁRUSOK (kar) Cinege, tengelic, itt a narancs! NÉP (kar) Ejnye, fogózz belém! VENDÉGEK A KÁVÉHÁZBAN (kar) Kávét hamar! Mi lesz? Fizetek! Hamar! NÉP (kar) Jössz-e, ha mondom? Mily lárma! El ne maradj! ÁRUSOK (kar) Játékot tessék! Narancsot! Sült gesztenye! Tessék a kókusz, tessék a spárga! NÉP (kar) Mennyi ember! Nos, jerünk! Megsüketülhet az ember bizony! SCHAUNARD (egy játéksípot próbál) Hamis ez a "dé", hamis ez a "dé"! Mennyiért adod ezt!? COLLINE (egy kabátot nézeget) Egy kissé vedlett... RODOLPHE (Mimivel karonfogva) Jerünk... MIMI Megnézzük fejkötőit? COLLINE De még sokáig eltart... RODOLPHE Fogd a karom erősen!... MIMI Fogom, barátom... MIMI, RODOLPHE Jerünk! MARCÉL Nagy kedvem volna kikiáltani, Szép bájos hölgyek, kinek kell szerelem? ÁRUSOK (kar) Szép narancs! Pisztráng! EGY ÁRUS Édes a meggy! MARCEL (egy leányhoz) Azt meg nem bánná, Kis üzletünk, ha megkötnénk. EGY ÁRUS Édes a meggy! MARCEL Egy szívért adnám szűzi szívemet! SCHAUNARD Én nem értem őket, Hogy tolongnak, lökdösődnek A lányok, az uracskák, Én még nézni se bírom... No, szép mulatság! ÁRUSNŐK (kar) Tessék jó tűt venni, Tessék jó pogácsát enni! ÁRUSOK (kar) Ah, tessék, Tessék a jácint! COLLINE (egy könyvben lapoz) Ennek értéke óriás, Nézd csak, milyen a gót írás! SCHAUNARD Merre hagytad? MARCEL Rodolphe-ot? SCHAUNARD, COLLINE Rodolphe-ot. MARCÉL Egy fejkötőt vesz éppen. RODOLPHE (Mimihez) Jöjj már, mert késő, s várnak ránk! ÁRUSOK (kar) Tessék a tejföl! MIMI Ez a fejkötőcske ugye kedves... ÁRUSOK (kar) Itt van a kókusz! Tessék a torta! Tessék a szőlő! VENDÉGEK A KÁVÉHÁZBAN (kar) Poharat! Poharat! RODOLPHE A rózsaszín tenéked illik! VENDÉGEK A KÁVÉHÁZBAN (kar) Szaporán! Nekem is! MIMI (egy árus portékáját nézi) Mi szépek e korallok!... RODOLPHE Egy nagybátyám van vidéken, Milliókat hagyhat nékem És akkor majd veszek még szebbet is! (Az utcán csődület támad) LÁNYOK ÉS DIÁKOK (kar; kacagva) Ha, Ha! Ha! ÁRUSOK (kar) Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! POLGÁROK (kar) Lássuk, mit néznek ottan! Maradjatok nyugodtan! Mily lárma! mennyi ember! Jobb, hagyjuk itt e nyüzsgést! Megfullad itt az ember! Momushöz, uraim! Momushöz, uraim! ÁRUSOK (kar) Tessék belépni! Nézd mennyi kolbász! Tessék a citrom! Tessék a jácint! Gesztenye, friss füge, finom narancs! RODOLPHE (Mimihez) Kit nézel? COLLINE "Odi profapum vulgus", mod Horatius. MIMI (Rodolphe-hoz) Tán bíz féltesz! RODOLPHE Ki boldog, fél az minden gyönge széltőt. SCHAUNARD Ha étkezem, a bugris tányéromba ne nézzen! MIMI Szíved boldog? MARCEL (a pincérhez) Ma fényes ebédet adj minékünk! Gyorsan! RODOLPHE Az most boldog; s tiéd? SCHAUNARD (a pincérhez) Nagy asztalt! MIMI Enyém is! LÁNYOK, DIÁKOK (kar) Jerünk ide! Jerünk! Jerünk! MARCEL, SCHAUNARD, COLLINE Gyorsan! PARPIGNOL (a színfalak mögött) Játékot árul a kis Parpignol! RODOLPHE Két széket! COLLINE (Mimihez és Rodolphe-hoz) Csakhogy jöttök! RODOLPHE Itt vagyunk már... (Bemutatja Mimit barátainak) Ez itt Mimi! Bájos leány És véle már most teljes a dicső társaság... Mert lám... itt a koszorús költő, S mellette áll a Múzsa!... Amíg kezem verseket irkál, Ujjai közt friss rózsa terem És mind a két szív mélyén szerelem ég! Szerelem ég! MARCEL, SCHAUNARD, COLLINE (nevetve) Ha! Ha! Ha! Ha! MARCEL Minek e lári-fári? COLLINE Digna est intrari! SCHAUNARD Ingrediat si necessit. COLLINE Ezt mondom én is, accessit! (Valamennyien asztalhoz ülnek) PARPIGNOL (a színfaluk mögött) Játékot árul a kis Parpignol! COLLINE (a pincérhez) Egy sonkát! GYEREKEK (kar) Parpignol, Parpignol... Kicsi katonát hoz a Parpignol, Kocsija rózsaszirmokból. Jön a Parpignol, Ha a szép kicsi trombita szól. Nem veszel nékem kis puskát? Pereg vígan a dob, Hintalovat meg tornyocskát? Lobogót akarok! SCHAUNARD Rántott bárányt! MARCEL Pulykasültet! SCHAUNARD Mellé bordót! COLLINE Nekem asztalit! SCHAUNARD Aztán récét, de ne késsék! ANYÁK (kar; a gyerekekhez) Ah! Adta lelke, ej ti gézengúzok! Ha mégse jöttök, hátatokra húzok! Ti semmiházik, elkotródtok onnan? Ti kópék, selmák, mars előre nyomban! No, várj csak! Ilyesmit többé sose lássak, No várj csak! EGY GYEREK Nekem trombitát vegyen! RODOLPHE Mimi, te mit kívánsz? MIMI Tán krémet. SCHAUNARD (a pincérhez) Jól vigyázzon, úri dáma! GYEREKEK (kar) Jön a Parpignol... Parpignol, Parpignol, Parpignol! Pereg vígan a dob, Lobogót, lobogót! MARCEL Ugyan mondja csak, drága Mimi, Sok szépet vett-e Rodolphe önnek? MIMI Egy rózsaszínű főkötőt, a dísze drága csipke, Pompásan illik majd a barna hajra! Egy ilyen kedves főkötőre olyan régen vágytam És ő megsejté szívem titkos vágyát... Aki a szívben olvas, csak az érti Bájos titkát a szerelemnek. SCHAUNARD A nő-ügyekben mester! COLLINE Nem újonc már, s költői kedve bájos verset alkot. SCHAUNARD És mind úgy hangzik, mintha igaz lenne. MARCEL Mily boldogságos álmot lát a szívünk, Míg hit, reménység lángol csak benne! RODOLPHE A legszebb álom legdicsőbb költészet, Ha szíved forró, szent szerelmét érzed! MIMI Az édes szerelem, az sokkal jobb, Ah, jobb a méznél! MARCEL Nem egyforma az sem: ez méz, amaz meg méreg MIMI (Rodolphe-hoz) Nézd csak, milyen mérges! RODOLPHE Mimi, ne gúnyold a gyászt! SCHAUNARD, COLLINE Igyunk egyet rá! MARCEL (a pincérhez) Siess, hozz bort! MIMI, RODOLPHE, MARCEL Elszáll a bánat és a gond, ha jó a bor! MARCEL (meglátja a távolban Musette-et) Nekem hozzatok mérget! RODOLPHE, SCHAUNARD, COLLINE Ó! MARCEL Ő az! RODOLPHE, SCHAUNARD, COLLINE Musette jő! ÁRUSNŐK (kar) Ej, ej, lám, lám! Ő Musette az, Jól megy dolga! Milyen cifra! ALCINDOR (Musette-et követve, hatalmas csomagot cipel) Akár egy hordár... Akár egy kis kutya... Nem, nem, soha bizony... Hisz a lábam fáj... MUSETTE Jöjj, Lulu! Jöjj, Lulu! ALCINDOR Nem is bírom már! SCHAUNARD A vén majom hogy szuszog, hogy izzad! (Musette egy székre ül a kávéház teraszán) ALCINDOR Hogyan, az utcán, itt? MUSETTE Ülj le, Lulu! ALCINDOR Kértelek százszor, hogy ne becézz Lulunak nyílt helyen! MUSETTE No jöjj, kis Kékszakáll! COLLINE Egy gazdag vén szamárral! MARCÉL Az erényes Zsuzsanna! MIMI (Rodolphe-hoz) Mily szép a ruhája! RODOLPHE Szebb vagy te nála, édes! MIMI Mi a hölgy neve? Szólj! MARCEL Azt csak én tudom jól. Egyik neve Musette... MUSETTE (magában) Már meglátott Marcel... MARCEL De kísértés a másik. MUSETTE Ide se pillant az aljas! MARCEL Csak komédiázik, hogyha szerelmet színlel, MUSETTE Schaunard vigyorog rajtam! MARCEL Hamar megcsókol ő, s hamar únja akit csókol. MUSETTE Idegeimre mennek! MARCEL De oly kacér az édes, MUSETTE Szemét kikaparom, ma még felpofozom! MARCEL Hogy mindig szívre éhes, S hogyha szeretni mernéd, kivégez. MUSETTE (Alcindorra érti) Nincs, ki védjen, férfi más, Csak e bárgyú pelikán! MARCEL Megeszi szíved. MUSETTE Csak hencegj! MARCEL Ezért nincs már szívem! MUSETTE (a pincérhez) Hé, pincér, hé! MARCEL Nos, hol a vacsorám? MUSETTE (m.f.) Hé, pincér, hé! Ez a pecsenye kőkemény és büdös! ALCINDOR Csönd az égre!... Néznek minket! MUSETTE (Marcelt figyeli) Meg se fordul! ALCINDOR Mért e lárma?! Nézd az úri rangom! MUSETTE Ah, nem is mozdul! ALCINDOR Hozzám szóltál? COLLINE Hol van már az a pulyka?! MUSETTE Megverem én, bizony Isten! ALCINDOR Kihez beszélsz? MUSETTE Szidom a pincért, ne bosszants! SCHAUNARD Még ily jó bort nem ittam. MUSETTE Nem hagyom számat befogni úgysem! ALCINDOR Halgass már! Mondom, csönd, hallgass már! MUSETTE S mi tetszik, azt csinálom! Oktass mást! LÁNYOK, DIÁKOK (kar) Nézd csak nézd, mi ritka vendég, Ez Musette kisasszony! Milyen csúnya vén legénnyel! Ej, Musette kisasszony! Ha! Ha! Ha! (Nevetnek) MUSETTE (magában; Alcindorra értve) Biztos e múmia bosszantja Marcelt! ALCINDOR Jól nevelt dáma... nem rendez... közbotrányt MUSETTE De tán lesz hatalmam, Hogy visszahódítsam újra csókjait! SCHAUNARD E komédia pompás! MUSETTE (Marcelt nézve) Hát rám se nézel! ALCINDOR (félreérti) Hiszen látod, hogy rendelek!,.. SCHAUNARD E komédia mi pompás! COLLINE Ez pompás. RODOLPHE (Mimihez) Tudd meg, ha hűtlen volnál, Nem tudnám soha megbocsátani néked! SCHAUNARD (Musette-et nézi) Amannak szólott, ámde erre érti. MIMI Szeretlek híven, és nem tud csalni szívem COLLINE (Marcelt figyeli) És ez meg úgy teszen... MIMI Hogy bírsz emlegetni olyast! COLLINE Mintha nem értené, de lelke fáj!... MUSETTE Értem fáj most is szíved. ALCINDOR Halkan, halkan! MUSETTE Értem fáj most is szíved. ALCINDOR Halkan, halkan! MUSETTE (Marcel figyelmét magára akarja irányítani) Sétán ha lát, sétán ha lát a férfinép, Ó, jaj, követ sok bűnös óhaj... Szépségem majd felfalja a sok éhes szempár. Kutatva arcom s karcsú bokám... MARCEL Kötözzetek a székhez! ALCINDOR Mit gondol a társaság?! MUSETTE Egy férfi államat, A másik vállamat És csípőm mondja szépnek, A harmadik titkos bájakat sejt, Mit ruhám fodra rejt. És hangja kél e sok vágynak, Kérlel és csábít, Megejti a szívem szerelmes zenéje. ALCINDOR Mily illetlen szöveg, A méreg majd megesz! Dalolni az utcán! MUSETTE (Marcelhoz) És te, ki bírtál, kinek száz csókom adtam, Te ne szomjaznád ajkam? MIMI (Rodolphe-hoz) Ugye bizony e lány szerette Martelt, S e régi szerelem most újraéledt? És nem hagyja nyugton szegénykét. MUSETTE De nem! A régi vágy el sose hágy, Mert énutánam jársz, míg csak meg nem halsz! ALCINDOR Rosszat gondol ez az úr! RODOLPHE (Mimihez) Marcel szerette őt, Hej, de cserbe hagyta Musette, Vígabb, jobb életre vágyva. SCHAUNARD Nem bír ellenállni ő! COLLINE Mi lesz ebből, nem tudom. SCHAUNARD Az epedve ostromolja, ez örömmel elbukik. COLLINE Mondhatom, ily furcsa párra Nem akadtam még soha! MUSETTE Marcel újra lángol, Már érzem, hogy győztem! ALCINDOR Csöndesen! Hallgass, hallgass! MIMI Ó, nézd, hogy szenved, Úgy sajnálom szegényt! COLLINE Mit tagadnám, helyre lány ez! MIMI (Rodolphe-hoz) Drágám! RODOLPHE Mimi! SCHAUNARD Bárhogy dúl-fúl, meglásd, mindjárt olvadoz! MIMI Ó, nézd, hogy szenved, úgy sajnálom szegényt! Hogy volna szerelem, mely meg nem bocsát! Csak nézd, hogy szenved, ah, ah, Be szánom a szegényt! RODOLPHE Silány az, aki megbocsáthat ily rút árulást, Fel nem támad holt szerelem! Silány az, gyáva, ki megbocsáthat Ilyen árulást! SCHAUNARD Beh nagyszerű komédia! Már lágyul a szíve! (Colline-hez) Ha ilyen bájos angyal Téged karolna át, Hej, barátom, sutba dobnád Azt a szír grammatikát! COLLINE De többet ér pipám, Többet szír grammatikám, Bíz Isten, többet ám! Ej barátom, szép ő, látom, De többet ér pipám És a szír grammatikám! MUSETTE Ó, nem, a régi vágy el téged sose hágy, Ah, a szíved haldokol! (Alcindorhoz) Már hallgass végre valahára! Ej, Lulu, ne ingerelj, Hagyjad el, hagyjad el! ALCINDOR Ez nem illik! De ne lármázz! MUSETTE (Alcindorhoz) Békét hagyj! Most e vén csacsit elteszem útból! (Lábfájást tettetve) Jaj! ALCINDOR Mi lelt? MUSETTE Hogyan éget, ki nem állom! ALCINDOR Hol fáj? MUSETTE A lábam! MARCEL Szép inúságom, Emléked nem álom, Míg rám szerelmed mosolyog! Elhamvadt szikra újra csillan, Feltámadt a szívem, újra él és remél! MUSETTE (Alcindorhoz) Oldd ki menten, Vágd el szentem! Szörnyű kín ez! A következő sarkon lesz egy suszter. Hozz cipőt, ami tágabb! Jaj, hogy kínoz! Ördög látott ily szűk holmit! Húzd le gyorsan! Fogd a cipőm! Nosza menj, Menj már íziben! Menj! ALCINDOR Hova gondolsz? Kérlek, ennyi nép előtt! De a rangom! Ezt vigyem az utcán?! No jól van! Megyek, megyek! (Távozik) SCHAUNARD, COLLINE Mily komédia, jaj, be pompás! SCHAUNARD Mily komédia, be pompás! COLLINE Mily komédia, jaj, be pompás! MIMI Szegényke... Látni, mily szerelmes mind a kettő! RODOLPHE Szegényke... Hajh! A komédia pompás! (Musette és Marcel egymás nyakába borulnak) MUSETTE Ó, Marcell MARCEL Te tündér! SCHAUNARD A komédia vége! (Egy pincér hozza a számlát) RODOLPHE, SCHAUNARD, COLLINE A számla?! SCHAUNARD Mért ily gyorsan? COLLINE Nem kérte senki! SCHAUNARD Hadd lássam! SCHAUNARD, COLLINE (a számlát nézegetve) Sok pénz! RODOLPHE, SCHAUNARD, COLLINE Hol van a pénzünk? SCHAUNARD No Marcet, beszélj! Rodolphe! Colline! (A távolból felhangzik a katonazenekar indulója) NÉP (kar) Közelg a banda! MARCEL Egy frankom sincsen! SCHAUNARD Hogy-hogy? LÁNYOK ÉS DIÁKOK (kar) Közelg a banda! RODOLPHE Már nincs egy árva frankom! POLGÁROK (kar) Közelg a banda! MARCEL, SCHAUNARD, COLLINE Hogy-hogy? Hol az a pénz? SCHAUNARD Hová lett mind a pénz?!... NÉP (kar) Innen jönnek, ugyebár? MUSETTE (a pincérhez) Számlámat adja ide! LÁNYOK, DIÁKOK (kar) Nem! Amott! TÖBBEN A NÉPBŐL (kar) Onnan jönnek balfelől! LÁNYOK, DIÁKOK (kar) Ide jer! MÁSOK (kar) Nem! Emide! MUSETTE (a számlát tartó pincérhez) Jól van! POLGÁROK, ÁRUSOK (kar) Utat! Utat! GYEREKEK (kar) Nem látok úgy, nem hallok így! MUSETTE Adja csak össze mind a két számlát! GYEREKEK (kar) Én is lássak, anyám! Papám, nincs jó helyem! ANYÁK (kar) Ne lármázz, kicsikém! Tóni, elég legyen! MUSETTE (a pincérhez) Majd az úr, ki velem jött, fizet! RODOLPHE, MARCÉL, SCHAUNARD, COLLINE Majd az az úr! GYEREKEK (kar) Engem nem hagy látni semmit! ANYÁK (kar) Hallgass már, te rossz fiú! LÁNYOK, DIÁKOK, POLGÁROK (kar) Onnan jönnek balfelől! LÁNYOK, DIÁKOK, POLGÁROK, ÁRUSOK (kar) Balfelől! TŐBBEN A NÉPBŐL (kar) Majd ha idáig érnek, Majd mi is elkísérjük! COLLINE Majd az az úr! SCHAUNARD Majd az az úr! MARCÉL Az az úr!... MUSETTE Emlékül hagyjuk nála, Tegyük le az asztalára! ÁRUSOK (kar) Ó, milyen lelkesítő e dobszót hallani! RODOLPHE, MARCÉL, SCHAUNARD, COLLINE Emlékül hagyjuk nála. Tegyük le az asztalára! NÉP (kar) Jönnek, jönnek! Most helyet! Az útból! MARCÉL Már ideért az ezred!... MARCÉL, COLLINE (Musette-hez) Jó lesz, ha vén barátja Már többé itt nem látja! RODOLPHE Hajrá, itt jön az ezred! MARCÉL, COLLINE, SCHAUNARD Ej, e tengernyi népben Eltűnünk észrevétlen! NÉP (kar; a tambur-majort nézi) Nézd, mily hatalmas ember! Hogy lépked! Nincs több ily vitéz! Nincs több ily vitéz! MIMI, MUSETTE, RODOLPHE, MARCÉL, SCHAUNARD, COLLINE El hát gyorsan innen! NÉP (kar) Nézd, milyen peckes! Itt a tambur-major! Itt a takarodó! A tambur-major! Ím itt van ő, A szép tambur-major!... Csak érte lángol minden nő! Mi kackiásan lép! NÉP (kar) Szálas legény, Frankhonnak dísze ő, A szép tambur-major! Mi büszkén jár, mi kackiásan lép! III. FELVONÁS (A "Barriére d'enfer" a város szélén) UTCASEPRŐK (kar) Hahó! A rácsot!... Fináncok!... Hahó! Mi várunk idekünn. az utcaseprők! Megfagy az ember! Hahó! Mégse jöttök? EGY FINÁNC Rögtön! NŐK A KOCSMÁBAN (kar) Nincs jobb pajtás, ugyebár, Mint telt pohár, hej, mint a telt pohár?! S mint ha lányka szép sudár ölébe vár, Ölébe vár! MUSETTE (a kocsmában) Ah! Hej, megvigasztal bármikor A szép lány ajka és a bor! FÉRFIAK A KOCSMÁBAN (kar) Hej, ez a két név szép ugye... Éva és Noé!? TEJESASSZONYOK (messziről ; kar) Hahó! Hahó! FINÁNCOK (kar) Már hozzák a tejet! KOCSISOK (kar) Hahó! TEJESASSZONYOK (kar) Hahó! Jó reggelt! Jó reggelt! Jó reggelt! KOFÁK (kar; a fináncokhoz) Sajt meg túró! Vaj meg csirke! (Egymáshoz) Ti mostan merre mentek? A vásártérre! Majd később látjuk egymást ! Majd dél felé! Jó, dél felé! (Távoznak) MIMI (megjelenik; a fináncőrmesterhez) Bocsánat, hol van itten az a kocsma?... Festő dolgozik benne... FINÁNCŐRMESTER Ez az itt. MIMI Köszönöm. (Egy asszonyhoz, aki a kocsmából kilép) Jó asszony, ugye megteszi, ha kérem? Odabenn van egy úr, neve Marcel, Küldje ki hozzám. Mondja meg neki, hogy Mimi várja, S hogy a dolga sürgős. (Az asszony bemegy a kocsmába) FINÁNCŐRMESTER (egy férfihez) Hé, maga mit visz? PUTTONYOS EMBER Semmit! FINÁNCŐRMESTER Mehet! MARCEL (kilép a kocsmából) Mimi?! MIMI Azt mondták, itt találhatom. MARCEL Itt élünk öt hét óta, ebben a fogadóban... Musette benn énekórát ad az uraknak, Én harcosokat festek a kocsmafalra. Hideg van... No, jöjjön! MIMI Ott van Rodolphe? MARCEL Ott. MIMI Őhozzá nem megyek. MARCÉL Mért nem? MIMI Ó, drága Marcet, szánjon, ó, szánjon! MARCEL Mondja, mi történt? MIMI Rodolphe még szeret, de kínoz, Tudom Rodolphe valóban imád, Mégis el akar hagyni és bánt, Mert féltékeny énrám. Egy semmiséget ha észrevesz, Már a gyanúja ébren... S folyton civódik vélem. Ha néha éjjel azt gondolja, alszom, Érzem, hogy kémli arcom, Meglesi álmaim! És folyton kínoz: Nem vagy hozzám való! Állj mással össze! Nem vagy hozzám való! Ó, jaj! Ó, jaj!... A féltékenység gyötri, tudom, De mit feleljek néki rája? MARCÉL Ha nem illenek össze, Jobb lesz egymástól elválni! MIMI Ez az egy, ami gyógyít, Ha el tudunk válni. Legyen támaszom, Álljon mellettem ön. Próbáltunk, ó de hiába, Szívünk gyáva! El kell válni, ah, válni, Történjék akármi!... MARCÉL Én jól élek Musette-tel, ő is énvelem, Minálunk víg a szerelem, A mi szerelmünk virága mosoly és dal! MIMI Tudom, ön segít rajtunk. MARCEL Igen, igen, felkeltem mindjárt! MIMI Alszik? MARCEL Hajnaltájban vetődött csak be hozzánk, S elaludt egy padra dőlve. No, nézze... MIMI (benéz az ablakon; erősen köhög) MARCEL Hogy köhög! MIMI Oly meggyötört a szívem, Rodolphe az éjjel bosszúsan elrohant, S így szólt: vége! Hogy megvirradt, hát idejöttem, Hogy beszéljek önnel. MARCÉL (az ablakon át figyeli Rodolphe-ot) Ím ébred, Fölkel, körülnéz... jön már... MIMI Csak meg ne lásson! MARCÉL Mimi most menjen, Majd én beszélek véle. Kerüljük el a botrányt! (Mimi elindul a város felé, de aztán visszafordul s egy fa mögé rejtőzik) RODOLPHE (kilép a kocsmából; Marcelhoz) No végre, csak hogy itt vagy! Itt nem hall senki... Én el akarok válni Mimitől. MARCEL Mért vagy oly csapodár? RODOLPHE Azt hittem egykor, Hogy szívem régen halott, Ám látva őt, újból feltámadott... Fájón feléledt... Most a kínból elég! MARCEL És eltemetnéd újra, ez derék! RODOLPHE Örökre! MARCEL Balga tempó! Itt állasz könnyes szemmel! De így szeretni nem kell, Kínos ám elviselnünk, Ha nem vidám szerelmünk! Nem bánt a féltés? RODOLPHE Egy kissé! MARCEL Te vén bolond, te hóbortos! Mindig ok nélkül vádolsz, gáncsolsz, Te makacs, te nyakas! MIMI (egy fa mögül hallgatja; magában) Nem beszél okosan, még megharagítja! RODOLPHE E lány már oly kacér lett, Oldalán kín az élet! Valami bárócska nemrég őreá veté ki a hálót, Ő bíztatóan mosolyg feléje, Hagyja, hogy kísérje, Bárhol s bármerre jár! MARCEL Megmondjam hát? Nem vagy őszinte most! RODOLPHE Mit tagadjam, nem vagyok. Én máson sírok, máson... Ah, nem ez szüli gyászom! Lelkem övé, barátom. Én imádom, imádom... Ám halld, én félek... Ó, szörnyen félek!... Mimi oly beteg és lázas, ifjú ereje fogytán És napról napra fogy e drága lélek. MARCEL Mimi? MIMI (magában) Mire céloz? RODOLPHE A köhögése szörnyű, Szívem szakad, ha hallom... Arcán ott virul már a halál rózsája. MARCEL Ó, szegény Mimi! MIMI Ó, jajhát meg kell halnom. RODOLPHE Rideg barlang az én kicsiny szobám... Hideg a kályha... szél fúj be minden résen... És nincsen fára pénzem! Míg nevet, dalos ajka, nem is sejtve a bajt, De én érzem a vádat, miattam hal meg! MARCÉL Hát mit tegyünk? MIMI Jaj, hát végem! RODOLPHE Dicső virág e lányka, elhervad a nyomorban, Honnan vegyem Krőzus kincsét, Hogy új életre keltené?! MIMI Jaj, hát meg kell halni nékem, Meg kell halni, végem, végem, A halál, ó jaj, már vár reám! MARCÉL Ó, mennyi kín! Ó, szegényke! Ó, szegény Mimi! Ó, szegény Mimi! (A köhögés elárulja Mimi jelenlétét) RODOLPHE Ó, Mimi! Te itt? Tán hallgatóztál? MARCÉL Ő mégis hallgatózott?! RODOLPHE Feledd e balgaságot, Én mindig rémet látok, Jer, bent meleg van! MIMI Nem, ott gőz van, azt nem bírom! RODOLPHE Ah, Mimi! (Musette kacagása kihallatszik a kocsmából) MARCEL Ez Musette kacagása! Min kacaghat hej, az a léha! Ráncba kell szednem! (Berohan a kocsmába) MIMI Ég áldjon! RODOLPHE Hát elmégy? MIMI Honnan vígan kiröppent a kebledre szállva, Visszatér most Mimi magános hajlékába. Virágot újra hímez, ott fenn a régi lakban, Ő, váljunk, de nem haragban! Szobádba érve, szedd össze holmim, Én majd elküldök érte! Majd megtalálod te könnyen: Egy-két ékszerem s mellette imakönyvem, Göngyöld be papirosba, Délben a portás felmegy érte s lehozza, Ott lesz a fejkötőm is, tudod, a rózsaszínű, Ha kell, szerelműnk emlékéül, Nálad maradhat!... Ó, váljunk, de ne, de ne, haragban! RODOLPHE Ó, hát vége valóban! Vége, vége! Mi gyász egyetlen szóban! Ó, boldogságom, áldjon ég! MIMI Én édes, én bűvös álmom, Az Isten megáldjon!... RODOLPHE A kedves fölébredések!... MIMI A duzzogások, zsémbelések!... RODOLPHE Vidám kibékülések!... MIMI Ó, csúnya féltés!... RODOLPHE Csókok! MIMI A sok félreértés!... RODOLPHE Mely oly könnyen eloszlott, Egy szótól szertefoszlott! MIMI Mi gyász lesz éltem... RODOLPHE Mi gyász... MIMI, RODOLPHE Magamban lenni télen! MIMI Ó, jaj! MIMI, RODOLPHE Oly gyász a világ, Sem fény, sem virág! MIMI Sem nap, sem virág! MARCEL (Musette-tel kilép a kocsmaajtón) Mit beszéltél, mit nevettél? MUSETTE Ej, elég! MARCEL Láttam, láttam, hogy csevegtél! MUSETTE Ej, elég! MIMI Könnyű tavasszal válnunk... MARCÉL Mikor beléptem, elsápadtál, Vettem észre! MUSETTE Benn az urak tudakolták, Táncolom-e én a polkát? MARCÉL Mindig ilyen kacér voltál! MUSETTE Azt feleltem, hogyha tetszik, Járom, járom akár estig! MARCÉL Hé, galambom, Hogy mersz szólni ilyen hangon?! MUSETTE Engem sose regulázz! MARCEL Csak kacérkodj, majd lesz néked! MUSETTE Sose félek! MARCÉL Ráncba tudlak szedni téged! MUSETTE Ah, mily áldott, mily édes pillanat! MARCÉL Magamat ajánlom! RODOLPHE Elmondjuk a hímes virágnak... MUSETTE Milyen jusson? Na, majd kapnál! Nem esküdtünk meg a papnál! MARCÉL Pedig abból nem lesz semmi, Ujjal nem mutat rám senki. MUSETTE Kedvesem lett, ugye kérem? Most meg túltesz bármely férjen! MARCÉL Holmi csapodár kisasszony Rajtam bizony ne mulasson! MUSETTE Majd fut énutánam más is, tíz is, száz is, Szalad énutánam más is! MARCEL Mindig ilyen kacér voltál!... Hála Isten, csakhogy elhagy, Nem bírok a nagy örömmel! MUSETTE Musette után ne járj... Isten önnel! MUSETTE, MARCÉL Isten önnel! MIMI Madárdal csendül, bánatunk megenyhül... RODOLPHE Ah, tavasszal megvigasztal Napsugár, virág! MIMI Ah, tavasszal megvigasztal Napsugár, madár! RODOLPHE Csermely a völgy ölében... MIMI, RODOLPHE Langy szellő zúg a légben! S lelkünk ha sebzett, Találunk balzsamcseppet! Majd akkor válunk, ha eljő a tavasz! MUSETTE Nyomorult szobafestő! MARCÉL Te kígyó! MUSETTE Krampusz! MARCÉL Te boszorkány! (Mindketten különböző irányban elrohannak) MIMI Én örökké szeretlek... RODOLPHE Hát még ne váljunk! MIMI Majd akkor váljunk, ha tavasz virul! RODOLPHE Ha a tavasz virul... MIMI Ó, tél, ne szűnj hát, Tavasz, fel ne tűnj hát! MIMI, RODOLPHE Majd akkor válunk, ha a tavasz virul! IV. FELVONÁS (Szín ugyanaz, mint az első felvonásban) MARCEL (a festőállvány mellett) Kocsiban ült? RODOLPHE (írása fölé hajlik) A bakon egy lakáj. Rámnevetett s köszöntött. Kérdem, hát hogy vagy Musette szíveddel? „Már nem ver, vagy tán nem érzem: Jó vastag bársony takarja:” MARCEL Ezt már szeretem, Ezt már szeretem! RODOLPHE (magában) Komédiás! Magadba te jajgatsz. MARCEL Hát nem ver? Jól van!... Láttam én is... RODOLPHE Musette-et? MARCEL Mimit! RODOLPHE Te láttad? No nézd csak! MARCEL Kocsiban ült gyönyörű ruhában, Mint holmi grófnő. RODOLPHE Örvendek, ha dolga jól megy! MARCEL (magában) Füllent, noha szíve sajog. RODOLPHE Dolgozzunk! MARCEL Dolgozzunk! RODOLPHE Infámis toll ez! MARCEL De rossz ez az ecset! RODOLPHE Ó, Mimi, kacsódat többé meg nem szorítom, Csókkal a fürtid többé nem borítom... Elszállt tevéled, ah Mimi, az ifjúságom is! MARCEL Nem tudom, hogy van az, Hogy bármely munkába kezdek, Olyat sose festek, milyet kellene! Ha bármit festek: eget, földet, Téli, vagy tavaszi tájat, Két égi szem néz, mosolyg rám a vásznon És ajka mosolyg énrám, Musette-nek édes arca néz reám!... RODOLPHE És rózsás fejkötője Regél felőle. Te, üdvöm tanúja, Szívemre jer újra, Pihenj, pihenj a holt szíven, Hol szerelem Többé már nem terem! ... MARCEL És látom gödrös állát, Amint mosolyg reám és hattyú vállát, És bármiképp is szidjam, A szívem csak érte sóvárog, Őt hívja a szívem, csak őt, ah!... RODOLFHE Hány óra van? MARCEL Dél van, de nincsen ebédünk. RODOLPHE Ej, Schaunard mért nem jön? (Schaunard és Colline jönnek) SCHAUNARD Itt vagyunk. RODOLPHE Nos hát? MARCEL Nos hát? Kenyér? COLLINE S egy étel, melynek párját nem leled: Sózott hering! SCHAUNARD Jerünk hát! COLLINE Uraim, terítve van! MARCÉL Még a királynak sincs jobb ebédje! SCHAUNARD És most a pezsgőt tegyük a jégbe! RODOLPHE (Marcelhoz) Min kezdi, báró, Süllőn, homáron? MARCÉL (Schaunardhoz) Herceg, tán egy papagáj nyelve kéne? SCHAUNARD Sok lesz a jóból, Ma bál van a grófnál! RODOLPHE (Colline-hez) Ön elmegy? COLLINE A felség magához hívat! MARCEL Tán kormányválság? RODOLPHE Államtitok? SCHAUNARD Nos, mi lesz hát? MARCEL Nos, mi lesz hát? COLLINE A kultusztárcát átveszem! SCHAUNARD Éljen! MARCEL Éljen! RODOLPHE Éljen! COLLINE Majd pártolom az ön ügyét! SCHAUNARD (Marcelhoz) Add ide kelyhem! MARCEL Te igyál, s hagyj ennem! SCHAUNARD (egy székre áll) Beszélni vágyom e fényes társasághoz... RODOLPHE, COLLINE Nem kell! MARCÉL Elég! le a székről! COLLINE Én lemondok a beszédről! SCHAUNARD Megengedik, hogy e helyen eldaloljam egy ódám? RODOLPHE Nem! MARCÉL Nem! COLLINE Nem! SCHAUNARD Hát egy balettet szabad-e lejtenem? RODOLPHE, MARCÉL, COLLINE Tessék! SCHAUNARD A tánchoz egy dalt fogunk dalolni! COLLINE Ki kell ürítni termünk! Gavottot! MARCÉL Menüettet! RODOLPHE Pavanellát! SCHAUNARD Fandangót! COLLINE A legjobb lesz a négyes! RODOLPHE Sorba a párok! COLLINE Előre! SCHAUNARD Lallera, lallera, lallera, la! RODOLPHE (Marcelhoz) Táncoljon, bájos hölgyem!... MARCÉL (női hangot utánozva) Vigyázzon, lát a férjem! (természetes hangon) Hát menjünk!... SCHAUNARD Lallera, lallera, lallera, la... COLLINE Balanszé! MARCÉL Lallera, lallera, lallera, SCHAUNARD Még csak a Rond! COLLINE Nem! Marha! SCHAUNARD A gróf úr szemtelen! COLLINE Herceg úr, ez durva sértés! Vonjon kardot! SCHAUNARD Helyes! Megálljon! Innen halva megy csak el! COLLINE Összevarrni sose bírják! SCHAUNARD Holnap meg kell ásni sírját! COLLINE Holnap féreg falja fel! RODOLPHE, MARCEL Jaj, e szörnyű viadalban, Mindjárt mind a kettő halva! (Schaunard és Colline piszkavassal és szeneslapáttal tréfás párviadalt vívnak, Rodolphe és Marcet segédkeznek) (Musette hirtelen megjelenik) MARCÉL Musette! MUSETTE Mimi jön, mindjárt itt lesz, Oly rosszul van, oly rosszul... RODOLPHE Hol van? MUSETTE A lépcső nagyon kifárasztotta. RODOLPHE Ah! (Mimi elé siet és bevezeti a szobába) SCHAUNARD (Colline-hez) Jer, vigyük errébb az ágyat! RODOLPHE Így! Kis vizet! MIMI Rodolphe-om! RODOLPHE Drágám, pihenj meg! MIMI Én jó Rodolphe-om, hát befogadsz megint? RODOLPHE Most itt maradsz mindig, mindig! MUSETTE (halkan a többiekhez) Minap beszélték, hogy Mimi elhagyta a gazdag bárót, S hogy a végét járja. Keresem, hol van, merre? S ma reggel elém került... vánszorogva az utcán S azt mondja: nem bírom már, végem! Már érzem! Hadd haljak nála meg, Talán még vár rám. MARCÉL Pszt! MIMI (Rodolphe-hoz) Oly jól vagyok itten... MUSETTE "Elkísérsz-e Rodolphe-hoz?" MIMI Engedj körülnézni kissé, Ah, itt az ember újra él, Olyan nyájas, szép e hajlék. Ugye, nem hagysz el sose már... Mindig együtt léssz velem. RODOLPHE Édes, drága lelkem, hát itt vagy újra! MUSETTE (Marcelhoz) Nincs a házban semmi? MARCÉL Nincsen! COLLINE Semmi. MUSETTE Nincsen-e borotok? MARCÉL Nincsen semmi, semmi! SCHAUNARD (nézi Mimit) Félórát se élhet. MIMI Rodolphe, be fázom! Egy kis muffom, ha volna! Ah, hidegebb kezem a jégnél, Hiába melengetem! RODOLPHE Ó, tedd kezembe! Csönd, a beszéd kifáraszt! MIMI Köhögök néha, már megszoktam. (Körülnéz) Ni, Marcel is itt van! Schaunard, Colline, adjon Isten! Rám mosolyg újra hát Mind a négy jóbarát! RODOLPHE Ne beszélj, ó, kérlek! MIMI Hisz oly halkan beszélek! Nem tudja maga Marcel, Milyen jó lány Musette-je! MARCÉL Tudom, tudom... MUSETTE (félrehívja Marcell és a fülbevalóit átadja neki) Vigyed, add el, Az árán hozz neki bort s hívj hozzá orvost. RODOLPHE Pihenj csak. MIMI Nem mégy el, ugye? RODOLPHE Nem, nem! MUSETTE (Marcelhoz) Figyelj rám! Egy kis muffra vágyott, Talán szegénynek több óhaja nem lesz, Majd hozok néki én, jöjj hát velem. MARCÉL Musettem, milyen jó vagy! (Együtt elmennek) COLLINE (leveti kabátját) Hallod-e, hű barátom, Derék kabátom, Most búcsúszóra üt az óra, Hát az Isten megáldjon! A szívem szenved, Ámde a hátam sose görnyed benned. Itten, mély zsebeidben, Mennyi könyvem cipelted, Meg nem sokallva terhed. Most, hogy a szép idő tovaszállt, Isten áldjon, Már többé a színed sose látom, Te hű barát! Schaunard, mindegyikünk tegyen ma jót! Segítsen rajta, ahogy segíteni tud, Én ezzel, te meg... hagyd őket egyedül! SCHAUNARD Ez egyszer bölcsen szóltál... Igaz, jerünk! (Távoznak) MIMI Nincs itt senki? Azt hitték, ugye, alszom... Tettetés volt, hogy hagyjanak magunkra... Oly sokféléről kell veled beszélnem... Vagy csak egyről, mely mély, mint a tenger... Mint a tenger, oly mély, oly véghetetlen!... Csak te vagy az életem halálom, Te mindenségem, imádlak úgy, mint régen... RODOLPHE Ah! Mimi, én bájos Mimim! MIMI Szép most is az arcom? RODOLPHE Szép vagy, szép, mint a hajnal! MIMI Ez a hasonlat nem jó, Mondd inkább így: Szép vagyok, mint az alkony. ( visszaemlékezve az első találkozásukra) Úgy hívnak, hogy Mimi, Úgy hívnak, hogy Mimi... Nem tudom, hogy miért? RODOLPHE Most itt van, fészkébe megjött újra fecském! (Mimi kezébe teszi a fejkötőt) MIMI A fejkötőcském, a fejkötőcském! Ah! Egy éve éppen, Hogy szobádba léptem, Emlékszel, ugyebár? RODOLPHE Egy éve múlt már! MIMI A szél kifújta gyertyám. RODOLPHE S oly zavartan pirultál És a kulcsod elejtéd! MIMI Te megtaláltad, s hamar zsebedbe rejtéd... RODOLPHE Nem vetted észre... MIMI Megbocsátod nékem, Nem tagadom ma vétkem, Jól láttam én csalfaságod! RODOLPHE Mégse mondtad, hogy látod... MIMI Jut eszedbe, hogy pihent kezem kezedben? (Ismétli Rodolphe szavait) "Ó, mily hideg e kis kéz, Hagyja melegítenem" A homályban soká mellettem állva... (Hirtelen köhögés fogja el) RODOLPHE Nagy ég! Mimi?! SCHAUNARD (visszajön) Mi az? MIMI Semmi, már elmúlt. RODOLPHE Kérlek, ne szólj, Mimi! MIMI Jó, jó, egy szót se szólok, édes!... MUSETTE (visszajön Marcellal) Alszik? RODOLPHE Csak nyugszik. MARCÉL Mindjárt eljön az orvos. Itt van, adj neki ebből, erősítő! MIMI Ki jár itt? MUSETTE Én, Musette. (Muffot tesz Mimi kezébe) MIMI Ó, milyen szép és mily puha. No így... no így... nem fog kezem se fázni. Nem lesz többé ily csúnya, kék! Rodolphe, ugye, te vetted? MUSETTE (gyorsan, mielőtt Rodolphe válaszolhatna) Ő! MIMI (Rodolphe-hoz) Ó, te pazarló!... Drágám, ó köszönöm! Mért sírsz? No mért sírsz? Látod, már jól vagyok... Ne sírj... A kezemet melegbe... Be jó lesz... így... aludni... (Meghal) RODOLPHE (Marcelhoz) Mit szól az orvos? MARCEL Eljő. MUSETTE "Ó, Isten anyja, szánjad És nézz le keggyel e szegény leányra, Aki méltó kegyedre!" (Az orvosságot fel akarja melegíteni; kinyitott könyvet állit a láng elé) Ide valami könyv kell, mivel a láng így nyugtalan! Így jó! "Mária, Mária segéljen! Irgalmas Isten, tudom, a szívem bűnnel teljes, De ő jó, mint az angyalok, Atyám, kegyelmezz!" RODOLPHE Én még remélek, Tán jóra fordul minden. MUSETTE Ki tudja!? SCHAUNARD (Marcelhoz) Barátom, meghalt! COLLINE (belép, pénzt tesz az asztalra) Tessék, Musette! (Rodolphe-hoz) Ugye, jobban van?! RODOLPHE Azt hiszem, alszik. (Szótlanul állnak) Mit jelent ezt Mit néztek így rám? MARCÉL (Rodolphe-hoz) Barátom! ... RODOLPHE (megérti a valót) Mimi! (Mimi ágyára borul) Mimi!