RUGGIERO LEONCAVALLO BAJAZZOK SZEMÉLYEK: Canio, a társaság feje . . . . . . teneor Nedda, a felesége . . . . . . . . szoprán Tonio, a bamba . . . . . . . . . bariton Beppo, komédiás . . . . . . . . . tenor Silvio, pór . . . . . . . . . . . bariton Első pór . . . . . . . . . . . . . bariton Második pór . . . . . . . . . . tenor A falu lakossága Történik: Calabriában, Montalto mellett, Nagyboldogasszony napján, 1865 és 1870 között. PROLÓG TONIO Szabad? . . . Szabad? . . . Nagyérdemű közönség! Bocsánatot, hogy csak magam jövék ki, Én a prológ vagyok! A hajdani maskarákat hozván most színre a szerző, Élesztni vágyik némiképp a múlt szokásit S ez okból küldött elétek. De most nem ezt üzeni ám: A könny, amelyet ont szemünk, az hazug; Minden gyötrelmünk, mindenféle jajunk Ne bántsa szívetek! Nem! Nem! Ma szerzőm nem így tesz! Egy darab életet óhajt tárni elétek, Mert néki elve, hogy ember a művész S kell, hogy az emberi szíveknek írjon! A való az, mi ihleté! Hogy egykor elmerengett, Emléke fészkiből egy dallam csengett S megírta, valódi könnyekben ázva, égő lázban, Hogy szíve dobbant, vére forrt! Most majd láttok szeretni, Mint künn az élet piacán szeretnek, S látjátok a gyűlölet indulatját, Hallotok majd bús panaszt s vad dühnek ordítását, S cinikus gúnykacajt! És akkor, ti nézők, Ne gondoljatak csak a bohóc tarka. mezére, Ó, gondoljatok lelkére inkább! Emberi lélek az, úgy, mint a tiétek, Hisz egyforma étert szívunk mi is Úgy, mint más földi halandó! Ez a műben az eszme . . . Halljátok íme, érvényre mint jut! Jerünk, Kezdődjék a játék! ELSŐ FELVONÁS (Szabad térség a falu határában) (A falu népe ünneplőbe öltözve várja az érkező komédiásokat) GYEREKEK ÉS NÉP (kar) Ez ő! Ez ő! Itt van megint! Pagliaccio jő! Apraja-nagyja Nézd, hogy kacagja Vidám élceit! S ő nyugodt képpel, Komolyan lépdel, Emeli jobbját, Döngetve dobját. Hej! sózz rá arra a lusta szamárra! A gyerkőc rikkant elébe S feldobja kalapját a légbe! Feldobja mind ahány... CANIO Félre, ti gaz fiúk! BEPPO Gyű! mars valahára! NÉP (kar) Fütyül, sivít fiú, leány! Hogy ugrál mind valahány! Már itt van ám! Az útból! Jő taligája, Mily furcsa karaván! Hogy az Isten áldja! ÉIjen Pagliaccio! Pagliacciók hercege, Sokáig élhess! És mindenütt, merre jársz; Jókedvet élessz! Éljen! Éljen! Egész világ víg élceit kacagja! De ő, mily zordon képpel lépdel! Mekkora lárma, Az Isten áldja! Hej, éljen Pagliaccio, kiáltja ma mind! CANIO Köszönöm, köszönöm! De most... NÉP (kar) Bravó! Hát az előadás? Ez a spektákulum? CANIO Tisztelt közönség! (a nagydobra üt) NÉP (kar) Ne dörgesd! Ne süketíts! Hagyd abba már! CANIO Szabad már szólani? NÉP (kar, kacagva) Ha! Ha! Neki bíz engedni kell, Legyen hát csend, figyelem! CANIO Ma hétkor, óh, gyűljetek össze e térre Egy nagyszerű színdarab élvezetére! , Majd látjátok itten Pagliaccio keservét, Majd látjátok, mint szövi dühös bosszú- tervét. És látjátok, Tonio mily gonosz ármány, Mily intrika árán Tör célja felé! Majd jertek, ha majd leszáll a nap nyugovóra, Ha hét lesz az óra! Ha hét lesz az óra! NÉP (kar) Majd eljön egész falunk a nagy produkcióra! CANIO Ha hét lesz az óra! NÉP (kar) Ha hét lesz az óra! Jövünk majd! (Tonio le akarja segíteni Neddát a kordélyról) CANIO (Torsióhoz) Takarodj! NÉP (kar, kacagva) Ah! ah! Gáláns úrfi, megvan a béred! Gratulálunk! TONIO (magában) Elbánok én majd tevéled! ELSŐ PÓR (Canióhoz) Mondd, eljössz-e most velünk? Egy-két pohárral öblítsük le torkunk! No, eljössz? CANIO Hogyne mennék! BEPPO Kissé várjatok, én is megyek! CANIO Mondd Tonio, jössz-s velünk? TONIO Csacsink kell ólba vinnem, Később majd jövök! MÁSODIK PÓR (tréfálkozva) Vigyázz, Pagliaccio! Azért nem jő el, meglásd, Hogy ostromolja Neddát! CANIO Ha, ha, te tréfálsz! (elkomolyodva) Ej, barátim, ne bántsatok, ne űzzetek ily tréfát, Jó szívvel kérlek, Ezt Tonio s mindenki más megértse! Mert a színház és az élet Egymással meg nem férhet. Más a szín és más az élet! A színpadon Pagliaccio, ha nőjét tetten kapja, Kacagtatón elébe áll, nagy dikciókat csapva. Ó, de nyomba Belenyugoszik, ha rálegyint a somfa, S hahotázva mulatnak a nézők az effélén! Ám, ha Neddát valóban tetten érném . . . Akkor másképp Érne véget a játék, Esküszöm a nagy égre!... E tréfát barátaim, hagyjátok abba, kérlek! NEDDA (magának) Reszket a szívem! PÓROK (kar) Nem ismersz tréfát, ha erről szó van? CANIO Én? Mi tűrés, mi tagadás, Imádom nőm valóban! NÉP (kar) Hejh, a dudások, hejh, a dudások Templomba mennek, Szolgálni mennynek! Mennek már, mennek már a vecsernyére, Mennek dudástól, sípostól kísérve. A harang szól. Ah jerünk! Templomába szólít most az Isten! Jerünk hát, jerünk hát! De majd jöjjetek megint, ha hét lesz az óra! Jerünk! (a harang szavát utánozva) Don-din, Kondul a harang, legény, hajadon, Templom felé útban vagyon. Már a bérctetőn a nap csókja ég, Din-don, Ne csókold a lányt, legény, vigyáz anyja még! Din-don, Mindütt fény ragyog és hő szerelem, Ah! Din-don, Ó, ifjak, vigyázzatok, az apjuk jelen! Ah! Don din, Mindenütt fény ragyog, szerelem, Din-don Már kondul a harang, A nap sugára mindent fénybe von már, vigyázz! Még most ne csókold galambod, Mert a lánynak anyja ott van és vigyáz! Ah! Ah! Din-don... kondul a harang, Legény, hajadon, Din-don, Ah! Ah! Ah! (Nedda egyedül marad) NEDDA Szemében jaj, mi láng volt! A földre néztem, mert féltem egyre: Olvas szememben s meglátja titkom! Ó, ha szívembe látna... Hisz lelke oly szilaj!... Megölne bizonnyal... E gondolatra lelkem összeborzad! Ó, mi derű mosolyog e tájon! S bennem hogy forr az élet! Oly bágyadtságot érzek És magam se tudom, hány vágyam ébred! Ó! a fürge madárhad Vajh merre szállhat?! Ki érti szavukat? daluk! Anyám, ki látta előre a messze jövendőt; Tudom, értette nyelvük! Gyermekkoromban e dalt dalolta: Ah! Ah! Víg madárkahad Száll röpke szárnyon S tovahalad, Hogy szebb vidékre találjon. Mit nékik a felleg?! Ők - tél vagy nyár van - Csak szállnak, szállnak, Míg rátalálnak! Azúr légre sóvárog A lelkük szomja, Csak a derű vonja, Csupán az arany napsugár! Ó, tán e vágyak Egy édes ábrándot űznek, És szállnak, szállnak, Míg csak rátalálnak! Dúlva a földet, A förgeteg süvölthet, Vándor csapatjuk bízik s tova törtet! Villáma mennynek nem ijeszti lelkük: Csak szállnak, szállnak egyre, csak tovább, Ah, mindig vágyva Egy képzelt szebb világba; Csak szállnak, szállnak, amíg rátalálnak! Ó, te égi cigányhad, Mily bűvös inger, mi vágy kergeti szárnyad Tovább, tovább, tovább, tovább?!... (észreveszi Toniót) Te vagy? S te mért nem mentél velük inni? TONIO Mert itt tartott a nótád, Megbűvölt hangod ezüstös fénye! NEDDA Ah! Ah! Verset mond a bamba! TONIO Ne gúnyolj, Nedda! NEDDA Menj, menj te is inni! TONIO Ó, mindenki engem bolondnak nevez már, Az emberek apraja-nagyja utál! De él ám szívemben egy magasztos eszme, Egy szent ideál! Ha mégy gőggel telten, Ha rám se tekintesz, Ó, sejted-e, mindez Hogy vérezi szívem? Nem sejted a vágyat, mely lelkemben él. Kitárom a lelkem: varázsod megejtett! A szívem tiéd, tiéd a szívem! Hadd mondjam e szót neked, ó, drágám! NEDDA (félbeszakítja) Imádlak! (kacag) Ah! ah! Ma este beszéld nekem el, Ma este, ha tetszik! TONIO Nedda! NEDDA Ma este! Ha mókázol ott, a színen beszélj szerelemről! TONIO Ne gúnyolj; Nedda! NEDDA Majd akkor, ha mókázol ott fenn ma este, Ah! ah! Ma este beszéld el! TONIO Ó, sejted-e, mirndez hogy vérzi a szívem? Ó, ne gúnyolj, ne gúnyolj, Varázsod megejtett, tiéd a szívem! Nédda! NEDDA (nevetve) Ah! ah! TONIO Nedlda! NEDDA Jobb, ha a szád bölcsen befogod! TONIO Nem, e helyt hadd mondom el neked, Mást szívem nem óhajthat, Csak téged, csak a szerelmedet, Hogy csókolhassam az ajkad! NEDDA Ej, mondja, Tonio bátya, Ma úgy viszket a háta? Vagy a fülét kell cibálnom, Hogy ez az álam múljon el?! TONIO Nevetsz ma, szerencsétlen! De tanúm a keresztfa, hallod?! Még ennek kárát vallod! NEDDA Elég volt! Vagy tán hívjam ide Caniot? TONIO Előbb egy csókot kérek! NEDDA Elmenj! TONIO Egy csókot kell ma nyernem! NEDDA Nyomorult! nesze! (a korbáccsal Tonio arcába vág) TONIO Szűzanyánk keze úgy oltalmazzon, Ahogy e tettért megbűnhődől, asszony! (el) NEDDA A kígyó! Menj! Eldobtad végre álcád? Tonio a bamba! Bárgyú külszíne alatt mily romlott szív lakik, Mily aljas, nyomorult... SILVIO (óvatosan előlopakodik) Nedda! NEDDA Silvio! Ilyen rosszkor! Mily botorság! SILVIO Eh, mit! Jól tudtam, szabad lesz most a vásár; Caniót, Beppót most láttam iddogálni, Ott benn az osztériában! Lopva jöttem, meg nem láthatott senki A sűrűségben! NEDDA Alig egy perce Még itt volt Tonio nálam! SILVIO Ő, a bamba? NEDDA Ej, attól jobb ha félünk! Szeret! Az imént bevallá! Úgy tört reám, miként barom; úgy mint az őrült; Adjak csókot neki? SILVIO Nagy ég! NEDDA Ám ez a korbács A gaz kutyának lehűtötte lázát! SILVIO Ó, hát örökké ez a sors vár miránk?! Nedda! Nedda! Most itt az alkalom! Ne menj el! Határozz, angyalom! Ne hagyj itt fájó szívemmel! Ha nem lehet, hogy örökre vélem jöjj, Mi lesz velem e világon? Ó, mi bús lesz az éltem! NEDDA Silvio! SILVIO Nedda! Nedda! b, válaszolj! Ó, ha igaz, hogy gyűlölöd a férjed, Hogy boldogságra vágyol s hogy néked Pokol már e kóbor élet, Ha szeretsz úgy, mint én, Lángoló szenvedéllyel Szökjünk meg az éjjel, Légy, ó, légy az enyém! NEDDA Ne szólj, ne hívj! Elveszítesz, ha azt kívánod! Hagyj el Silvio, hagyj! Ó feledd lázas álmod! Lám, érted forr csak a vérem, Uram vagy, zsarnokom! Hát őrült szenvedélyem . . . Ne kísértsd íly nagyon! Ne hívj, ne vonj! Ó, szánj, ó, szánj, Ó, mindent kívánj, Csak ezt ne kívánd! Ne hívj, ne vonj! De meg talán jobb is lesz így, Ah, a sors oly irigy, A végzet oly kaján! Pedig hajh, érzi szívem, Felejtni sohse bírlak, Csak ott lenn, mélyiben Az enyhe, hűvös sírnak! Ah! SILVIO Ah! Nédda! Jerünk! Ne hívj, ne vonj! Elveszítesz, ha ezt kívánod! SILVIO Neddám, ó, jöjj el! NEDDA Hagyj el, Silvio, hagyj! És feledd lázas álmod! Lám, érted forr csak a vérem, Uram vagy, zsarnokom! Hát őrült szenvedélyem . . . Ne kísértsd oly nagyon! Ne hívj, ne vonj! Ó, szánj; ó, szánj! Mindent kívánj, Ezt ne kívánd! SILVIO Mi vár reám, ó, jaj! Hogyha te nem léssz vélem? Maradj! Nedda! Maradj! Ó, jöjj! Ó, jöjj! Ah, szökj el velem, ó, jöjj! Nem, nem szeretsz már! TONIO (a háttérben megjelenik) Ah! Most megvagy, te céda! NEDDA Ah! SILVIO Nem szeretsz már! NEDDA Ó, hidd, szeretlek! SILVIO És holnap mégis elmégy? Ó, mért hogy lelkem így megigézéd, Ha eltudsz menni könyörtelen?! Mért hagytad szívnom a csókjaid mézét, Ha bánat vár rám és gyötrelem! Lelked a múltat ó, bár feledje, Én el nem bírtam feledni még! Én most is, most is szomjúzom egyre Az őrült mámort, mit élvezék! NEDDA Én se feledtem, hogy semmibe vettem A kárhozat örökös tüzét miattad! Én is élni kívánok, és önfeledten Szívni mindazt a kéjt, ajkad mit adhat! Átadva íme testem s lelkem néked, Ó, az enyém vagy te és mindenem tiéd lett! Tiéd vagyok! SILVIO Tiéd vagyok NEDDA, SILVIO Nézz, ó nézz a szemembe És csókolj még! Csókolj meg! Mindent feledj ó, el! SILVIO Eljössz? NEDDA El. Csókolj még! NEDDA, SILVIO Nézz, ó nézz rám és csókolj, csókolj, ah! (Canio és Tonio óvatosan előlopakodnak) TONIO Csak lassan lépjüink! Így tetten érheted... SILVIO Majd éjfél táján megvárlak amott! Jer le vigyázva és rám fogsz majd találni! NEDDA Még az éjjel, s mindörökké a tiéd!... CANIO Ah! NEDDA (meghallja Canio kiáltását) Szaladj! (Silvio menekül) Úristen, el ne hagyd! (Silvio után veti magát) CANIO (a színfal mögött) Gyáva! Hát elbújsz?! TONIO (nevet) Ha! Ha! Ha! NEDDA Brávó Ezt jól csináltad! TONIO Ahogy csak bírtam! NEDDA Ezt vártam is tetőled! TONIO Telik majd tőlem még sokkal különb is! NEDDA Ó, hogy utállak téged! TONIO S nékem az undor beh jó lesik! CANIO (visszajön) Ó, mi szörnyű csúfság! Eltünt! Jól ösineri, látom, ez utat! No de mindegy! (Neddához) Nevét a szeretődnek mondd gyorsan meg! NEDDA Ki? CANIO Te! Mondd meg, az égre! És ha ebben a percben Léha szíved még dobog, csak azért van, Mert a késem be nem mocskolja véred, Míg azt a gyávát, becstelen asszony, Meg nem nevezted! Szólj most! NEDDA Hiába sértesz, mert nem szólok egy szót sem! CANIO A nevét, nevét mondd! Rögtön mondjad, te aljas! NEDDA Nem! Azt sohasem tudod meg! CANIO Hah! Szűzanyánkra! BEPPO (a kocsmából jön) De gazdám, mi történt? Mit csinál, az égre! A nép jő a templomból s mind erre tart, Színházba készül! Csituljon! Ej, ne bántsa már! CANIO Hagyj el, ha mondom! A nevét! A nevét! BEPPO Tonio, fogjuk le, jöjj hát! CANIO A nevét! BEPPO No menjünk, már jön a publikum! Elvégzi később! (Neddához) No, menjen innen félre már! Jobb lesz, ha öltözik, hisz tudja, Canio szenvedélyes, de jó! CANIO Gyalázat, gyalázat! TONIO Ó, gazd'uram, csituljon... Jobb lesz a színlelés! Majd csak előkerül! Visszajön az megint! Én résen állok, kezdjük el a komédiát, Talán eljön a színdarabhoz kedvese S elárulja titkát! Jerünk! A csel s a színlelés sikert arat. BEPPO No menjünk! Ej! öltözni kell, siessünk! Eredj, szóljon a nagydob, Tonio! CANIO Míg agyad szinte megszállja a téboly, Az ember fönn a színmű mókáit játszva Le kell hogy győzze vad dühét! Eh! Hát te férfi vagy?... Nem, csak Pagliaccio! öltsd fel zekédet, Kend be liszttel a képed! Pénzt ád a néző s mulatni jól akar! S ha Arlekinnal Colombina megcsal, Kacagj Pagliaccio, s kitör a tapsvihar! Ha jajgat lelked, te járd a bolondját, Mondj élcet élcre, ha szíved megreped! Ah! Kacagj Pagliaccio, látva szerelmed romját, S mókázva rejtsd, ó, rejtsd el égő sebed!... MÁSODIK FELVONÁS NÉZŐK (kar) Ohé! Ohé! Gyorsan! Csak menjünk jóelőre S várjunk majd nyugodtan! Gyorsan! Hej, barátim, menjünk előre! Álljunk jóelől! TONIO Csak rajta, tessék jönni, tessék! NÉZŐK (kar) Mert a komédiát kezdik legott, Hogy tódul mindahány, hogy taszigált! Már kezdik a komédiát. TONIO Tessék leülni! NÉZŐ (kar) Ízibe pajtás, jöszte hát! Már kezdik a komédiát. TONIO Lesz mulatás, lesz nagy nevetség! NÉZŐK (kar) Hogy lökdösnek! Adjatok helyet a nőknek! Hogy lódul mindahány! No szépen csendbe, Üljetek le rendbe! Hogy lót-fut mindahány! TONIO Tessék leülni! NÉZŐK (kar) Rajta siessünk! TONIO: Beljebb kerülni! NÉZŐK (kar) Jó helyt keressünk! Üljünk le jóelől! Amott, ha tetszik! Előadásukat e nyomba kezdik! TONIO: Csak tessék! NÉZŐK (kar) Kezdjétek hát! TONIO: Tessék leülni már! NÉZŐK (kar) Kezdjétek, nosza hát, előadástok! Mit vártok oly soká? Miért nem játsztok? Mind itt vagyunk! TONIO Csak rajta, tessék jönni, tessék! NÉZŐK (kar) Kezdjétek végre, az égre! Mi lesz? Mi lesz? Fel azt a függönyt végre! Mi lesz ma itt? Barátim, csapjunk lármát, Tán ez segít! Rég vártunk Pagliacciora! Mi lesz? Mi lesz? Már rég elmúlt az óra! Lármát csapunk! az emberek a türelmük vesztik . . . (csengetés) Ah! No végre kezdik! De csend most! Most csend legyen! A KOMÉDIA COLOMBINA (Nedda) Pgliacciot, a férjem Csak késő este várom vissza ma. És az a bárgyú Tádé mégse jő meg! Ejnye már, hol s merre jár? (meghallja Arlekino gitárját) Ah! Ah! ARLEKINO (Beppo, az ablak alatt) Ah! Colombina, halld: A gyöngéd Arlekin Vár idekünn! Téged sóvárgva, Forró vágyba, Lelke csupa kín! Hadd lássam arcod, hadd csókoljam ajkadat! Ó, hagyd, ó, hagyd! Ó, hol vagy, hol vagy? . Szerelmem oly nagy, Hogy tőled távol üdvöt mi sem ád! Ah, már üdvöt mi sem ád! Ó, Colombina nézz ki házad ablakán, Lásd, Arlekin Téged sóvárgva, Oly égő vágyba Hív folyton idekünn! Ah, itt van im Arlekin ! COLOMBINA Im itt az óra, Melyben feljön! Ah; ott áll az árva, A jeladásra várva! TADDEO (Tonio, az ajtóban megáll és figyeli Neddát) Ah, ő az! Aunye, mi bájos! NÉZŐK (kar, nevetve) Ah! ah! TADDEO Most szólok hozzá a lelkemben dúló Édes vágyról, Tán sziklaszíve lágyul! E percet, ládd-é Használd fel Tádé? Az ura elment, most nem kell félni tőle, Ej hát előre! (nagyot sóhajt) Ah! COLOMBINA Te vagy, mafla? TADDEO Az vagyok, az! COLOMBINA Hát már elment a férjem? TADDEO Elutazott! COLOMBINA Mit állsz ott, mint fabálvány? Hát megvan a csirke? TADDEO Itt vagyon, isteni Circe! Itt vagyunk, én s e baromfi, Szép lábaidnál! Ámde szívemnek kínján, Ó, Colombinám, Szánakoznod muszáj! Halld, mit esd e száj! Szívem... COLOMBINA Mondd Tádé, hogy volt az a csirke? TADDEO Egy líra ötven, De szívem ellenállni vajjon bírt-e? COLOMBINA Hagyj már békén, bolond! TADDEO Légy végre jó hozzám! Te tiszta nő vagy, Ó, tiszta és szűziebb a hónál! De bárha mindég hideg vagy hozzám, Látod, más hölgyre sohse vágyakoznám? Nos, adj írt hát! ARLEKIN (aki az imént lépett be az ablakon) Hordd el az irhád! TADDEO Szent ég! Rád várt?! Ó, kérem, hogyne mennék! Áldásom rátok, Majd őrzöm szobátok! COLOMBINA Arlekin! ARLEKIN Colombina! Ajkaidal végre az ajkam összeforr! COLOMBINA Tessék az étel! Nézd lelkem ezt a vacsorát, e finom csirkesültet! ARLEKIN És itt a bor, amelyben most galambom részesülhet. COLOMBINA, ARLEKIN Ah! Hejh, éljen a szerelmünk, A jó bor s drága konyha! ARLEKIN Falánk vagy, szép madonna! COLOMBINA S nagy Arlekino szomja! ARLEKIN Szép Madonna! Íme vedd ezt az altatót! S add az uradnak, mielőtt elalszik, És szökjél meg velem! COLOMBINA Jó, adsza! TADDEO Vigyázzunk! Már megjött urad; S iszonyú dühben keres egy gyilkot! Tud már mindent! O, jaj, Most merre bújjak?! COLOMBINA Szökjél! ARLEKIN Altatómat poharába öntsed! (kilép az ablakon) COLOMBINA Még az éjjel... Mindörökre tiéd leszek! CANIO (Pagliacco, belép, magában) Pokoli fajzat! Hallom ugyanazt újra! De rajta! (Neddához) Egy férfi volt veled! NEDDA Bolondság! Kelmed részeg! CANIO Az, részeg! Az, egy óra óta! NEDDA Korán jössz vissza! CANIO És jókor! S ezt bánod? Édes galambom! Ah, azt hívém, magad vagy, És ím, két teríték! NEDDA Taddeo volt a társam, De az, szegény, féltében elbújt! (Tonióhoz) Ne félj, szólj hát! TONIO Ó, higyj neki, ó, higyj neki! Olyan tiszta, S hazudni sohse bír e szűzi lélek! NÉZŐK (kar) Ah! ah! CANIO A pokolba! Elég lesz! Van oly jogom, mint akármelyik férjnek! Mondd a nevét! NEDDA Kiét? CANIO Mondd hamar a szeretőd nevét, A gaz bitangét, aki meggyalázott, Te céda asszony! NEDDA Pagliaccio! Pagliaccio! CANIO Nem! Most nincs itt a bohóc! Sápadtá nem a liszt, a bosszúvágy tesz, Mely nézi, hol a préda! Most a férfi van itten, Ki vérző szívvel vérre szomjas, Lemosni szennyét, te átkos céda! Nem! Most nincs itt bohóc! Nem! Én most az vagyok, aki meglelt, Midőn éhezve, fázva, Elhagyatva bolyongtál, S ki akkor fölszedett, S adott nevet, A szeretett őrült lázba!!! NÉZŐK (kar) Bíz Isten, már megríkatott! Nem hinnéd, hogy valóság! Nem hinnéd! . . . Csitt odaát, Mi lárma ez? SILVIO Alig bírok magammal! CANIO Ó, jaj! Oly balga voltam, hogy már azt reméltem, Hálás lesz majd, s kicsit szeret... Ó, hogy tűrtem akármi bajt is, akármi jajt is! Hogy megosztottam véled mindent, amim csak volt!... De jaj, gonosz a lelked, önző, aljas szíved, És nincs benned egy csöpp emberi érzelem! Könnyet nem érdemelsz, ó, nem, te undok csalfa! Csak megvetésemet s hogy porba sújtsalak! NÉZÖK (kar) Bravo! NEDDA Ám jó! Hogyha azt hiszed, hogy hibáztam, Ne tűrj még itt e házban! CANIO Ha! ha! Ó, persze, kéne ugyebár, Rohannál az új szeretőd után! Ravasz vagy! Nem! Maradj! Maradj, az égre! S nevét a nyomorultnak valld be végre! NEDDA (megpróbál komédiázni) No már, hogy ilyen bősz lehess, Azt sohse hittem, lásd-é, A nagy harag felesleges, Hisz megmondhatja Tádé! Mert az, kiért ma szíved féltékenység kínozta, Csak bárgyú, nyúlszívű Arlekino! CANIO Ah! S még dacolsz is! Ej, hát még most sem érted? Már nincs menekvés! A név kell! Szólj, vagy ledöflek! A nevét! NEDDA Ah! Nem, nem, anyámra! NÉZŐK (kar) Ez is csak móka? NEDDA Mondd azt, hogy hűtlen voltam, S hogy bűnbe estem, De nem, hogy gyáva vagyok! SILVIO Nem fékezem magam! NÉZŐK (kar) Ej, hát valóság? Csitt odaát! Ó, mi furcsa komédia! Ej, hát valóság mindez! BEPPO Jó lesz kimenni! TONIO Hallgass bamba! NEDDA Szerelmem erős! Bármily haragod se tör meg! Nem szólok én! Nem! Ha tetszik, rajta! Ölj meg! CANIO A nevét! NEDDA Nem! CANIO A nevét! NÉZŐK (kar) Ah! SILVIO Szentséges Szűzanyám! Igazán szúr! BEPPO Megállj! NÉZŐK (kar) Megállj! CANIO Nesze! nesze! (leszúrja Neddát) BEPPO Mit téssz? Segítség! NÉZŐK (kar) Mit tész! Segítség! CANIO Tán most, utolsó óráján majd beszél! NEDDA Segítség! Silvio! SILVIO Nedda! CANIO Ah! te vagy? (leszúrja Silviot) No tessék! SILVIO (összeesik) Ah! NÉZŐK (kar) Jaj, el van veszve! Meg kell fogni! CANIO A komédiának vége . . . OLASZBÓL FORDÍTOTTA: RADÓ ANTAL