Giovanni Paisiello: Az iskolamester és két tanulója Cantata Comica Studentius Szoprán Succantor Alt Canticus Basszus Kórus (Szoprán, Alt, Basszus szabadon) Recitativo: Succantor: Íme itt egy fényes dalnok. Nevezetes nagy személy! Kiad bármi kényes hangot, magas "c" vagy lenn a mély! Nyelve pörög görög nyelven, latin bölcsként meditál. Neves jós is mindemellett Egy cigánylányt lepipál. Ária: Succantor: Légyen bármily zeneszerszám, fürge ujja játszadoz rajt sörös kancsó állhat százszám, ő százat is felhajt majd, Hat kancsót, egy tucatot, sőt százat is felhajt majd. Légyen bármily zeneszerszám, fürge ujja játszik rajt, üt, fúj ezer dalt. Recitativo: Studentius: Adjon Isten nagyurunk! Mind csak öntől tanulunk. Hangja bájos, gyönyörű, mint egy gombóc, gömbölyű. Ária: Canticus: Úgy van, én nem titkolom: Párom szinte ritkítom: Múzsa csókolt homlokon, kövesd hát a nyomdokom Mind, aki még él vagy meg halt, nálam kisebb művész volt, Hangom, mint egy árbócrúd, súlyos, vaskos, még sem rút. Nincs még egy ily jó zenész, Nincs még egy ily józan ész, képességem végtelen! S ezt egy cseppet se szégyellem. Vad futam, vagy trilla kell: hangom könnyen illan el. Lágy hajlat, vagy staccato nálam mind szívszaggató. Recitativo: Canticus: Ha zengem: "Alleluja", Majd összedől a paplak. Hogyha harsog "gloriám", reped az ajtó, ablak. Ária: Studentius: Zengj hát szép dalt, tisztelt Mester, Dalolj: nos a súlykot vesd el! Reciatativo: Studentus: Dalolj akár szépen, halkan, akár horkanj, mint egy vadkan. Ária: Canticus: Kyrie eleison. Duett: Studentus és Succantor: Bravó, bravó, ez aztán férfi ám! Bravó, bravó, ámuljunk szép dalán. Hogy dörgött, zengett, a föld is rengett! Így kell ezt lám! Ária: Canticus: Légyen kánon, azt se bánom! Öt hat hang is jön ki számon. Hogyha kell, én kardalt bőgök, mégsem észlelsz nálam gőgöt. Szépen szól a sok regiszter, még se csúszik közbe gikszer. Forte, forte forte és piantiter. Alto, Tenore vagy Basso, vagy Basso. Ez már nagy szó! Lám, bár mi fekvés kell, az jó, Sőt feljebb sem fárasztó. Allegróban nincs jobb nálam, kell egy fúga? Fújja szájam. Csak fel! Csak fel! Csak fel! S most mélyüljünk el! Recitativo: Canticus: Ütöm én a taktust, míg csak el nem hal. Zenél a gégém, mint egy zenekar. Ária: Canticus: Rajta, Tutti, majd egy szóló és a kórus grandiózus grandiózus, mind ez nálam könnyen megy. Ily nagy dalnok nincs még egy. Ária: Succantor: Ritka művész! Minta példány. Érte lángol minden szép lány. Ó, hogy vágyom látni őt, Ha majd "et cum Spirituo"-t Ha majd "et cum Spirituo"-t "Spirituo"-t kegyes hangon bőg. Ünnep napján bőszen kántál, Sírnak a hívek, sír a káplán, Hangja olyan megkapó, és oly megkapó. Megtér minden istentagadó. Recitativo: Succantor: Mise végén újra kezdi Ha borízű hangja tova száll Messze zeng a kocsmatáj. Minden fájó gyászt is szeret ő: Hogyha szép "Dies irae"-t bőg, Felbolydul a temető. Ária: Canticus: Ugrok néha tercet át néha duodecimát. Mindegy nékem dúr, vagy moll, fújom könnyen mindenkor. Mindegy bármily instrument, játszom rajta, annyi szent! Oboa, flóta, trombita szól ám! Zeng trombon, vagy kürt, Dob puffan és harsog harsonám. Recitativo: Succantor: Nem titok, ön komponál és ez nékünk imponál. Szerzett skálát, futamot, ezzel példát mutatott, szerzett gyászdalt, remeket hogy a szív is remegett, Az ki egyszer ilyet hall, ős is majd hogy belehal. Canticus: Egyszer hívott a király, jöjj el, játssz és dirigálj. Ám ő bárhogy csalogat, néktek mondok dalokat! Ária: Succantor: Nagy jellemóriás szinte szent, glóriás . Gondold meg, mily erény: Ily nagy és ily szerény. Nem kell pompa, fény, Ritka, nagyszerű lény. Recitativo: Studentius: Mesterem, oly szépen kérem, egy-két percecskét most adjon nékem, Tán van mégis egy pici hangom, csak egy csöpp kis leckét adjon! Ária: Studentius: Lám, akad egy kis hanganyag, szorgos volnék, nem hanyag. De azt szörnyen restellem: sose volt jó mesterem, ily jó mesterem. Muzsikához alig értek, önhöz, mester, fel nem érek! Hibát vétek minden félét, tanulmányom csak egy fél év. Mégis bármi dolgom van, Víg dal csiklan torkomban. Hogyha nálunk vendég ül, dalt adok néki emlékül, jó anyácskám így nevelt, ő is mindig énekelt Nálunk mindig nóta szól, házban, kertben, mindenhol. Felmiákol kis macskám, Reggel béget báránykám. Bégetése bájos, szép, biztos öntől vett leckét. Ária: Succantor: Én a taktust és a kótát jó atyámtól lestem el. Néha napján jött a kántor és egy leckét kaptam fel. Ámde elfeledtem régen ezt a gondos oktatást, Suszter lett a mesterségem, unom már a talpalást. Mester, ön már sajnos úgy vénül, Nincs sok önnek hátra már, Pár év és a sírba szédül, Nem lesz több ily jó tanár. Recitativo: Succantor: Apukám már elhunyt régen, ki most oktat, nagy ökör! Rendes mester kell már nékem, Hangom így nem tündököl. Hogyha egyszer bajba jutna, Fejbe csapnák valahol, Önhöz vinné lábam futva s talpra állna újból. Hogyha elkapja a zsandár s kijár önnek huszonöt, Befolyásom oly nagy annál Huszonegynél nem lesz több! Hogyha megtanít egy skálát, örök hálát rebegek, s majd én felkötöm az állát, hogyha végsőt mekegett. Ária: Canticus: Nagy tudásom légyen közkincs, Végy egy órát tőlem hát. Mert ily pompás mester több nincs, hassa szíved hála át. Nézd a számat tágra tátom, tátsd ki bátran, úgy mint én. Hogyha ajkam szélét rágom, Rágd a szádat úgyszintén. Zengek trillát, zengj te is hát. Tercett: Canticus: Dó, ré mi, fá, szol. Succantor: Dó, ré, mi, fá, szol. Canticus: Nem úgy, Succantor: Nem úgy, Canticus: vagy úgy, Succantor: vagy úgy, Succantor és Canticus: nem úgy, vagy úgy, Canticus: Dó, ré mi, fá, szol. Studentius: Dó, ré mi, fá, szol. Canticus: Majdnem helyes, majdnem jó volt. Studentius: Majdnem helyes, majdnem jó volt. Canticus: Félig csukva. Studentius: Félig csukva. Canticus: Tátsd tágra tágasan, Nyeld le a nyelved, nyekk! Figyeld csak meg! Dó, ré mi, fá, szol. Succantor: Dó, ré, mi, fá, szol. Canticus: Rezdül a gégefő, Studentius és Succantor: Rezdül a gégefő, Canticus: Megreped, üsse kő, Studentius és Succantor: Megreped, üsse kő, Canticus: Csukott száj, Nem baj, hogyha fáj, Kényes páva mily satnya, gyáva. Még egyszer újra kezdeni rajta! Fent legyen alsó ajka. Dó, ré mi, fá, szol. Succantor: Dó, ré, mi, fá, szol. Studentius: Dó, ré mi, fá, szol. Canticus: Nyögés, rezgés sokkal több kell! Studentius: Nyögés, rezgés sokkal több kell! Canticus: A szuflát nyomd fel hassal. Studentius: A szuflát nyomd fel hassal. Canticus: Duzzad a mell, a hasfal. Studentius és Succantor: Duzzad a mell, a hasfal. Canticus: Jól fújd fel magad peckesen, dagad mell és hasfal. Studentius és Succantor: Ordítunk megrepedt hassal. Canticus: Dó, ré, mi, fá, szol. Studentius: Dó, ré, mi, fá, szol. Canticus: elég, elég, elég, elég. Studentius: elég, elég, elég, elég. Canticus: Úgy, most a másik jön, kántáljon egyet ön! Dó, ré, mi, fá, szol. Succantor: Dó, ré, mi, fá, szol. Canticus: elég, elég, elég, elég. Succantor: elég, elég, elég, elég. Canticus: És most kezdjük újra! Succantor: Dó, ré, mi, fá, szol. Studentius: Dó, ré, mi, fá, szol. Canticus: Csukva a szájpadlás, Studentius és Succantor: Csukva a szájpadlás. Canticus: na rajta! Mély bók és térdhajtás, Nos kezdjük, rajta hát! "Da fine a capo" Studentius és Succantor: Dó, ré, mi, fá, szol. Canticus: Bravó, bravó, bravó, bravó! Studentius és Succantor: Bravó, bravó, bravó, bravó! Canticus: Most egyet fordítunk, fordítva ordítunk, kezdjük a végén, rezgetett gégén. Fentről a mélybe, süppedve mégy le. Szól, fá, mi, ré, dó! Succantor: Szól, fá, mi, ré, dó! Canticus: Nézz be a tátott számba, Studentius és Succantor: Nézz be a tátott szájba. Canticus: Lábaid ujján állva. Mit látsz ott? Hangom mint a vad vihar tombol, mindent felkavar, ó, szól, fá, mi, ré, dó. Studentius: Szól, fá, mi, ré, dó. Canticus: Elég, elég, elég, elég. Studentius: Elég, elég, elég, elég. Canticus: Jöjjön a másik, mint aki ásít, sol, fá, mi, ré, dó. Succantor: Szól, fá, mi, ré, dó. Canticus: Elég, elég, elég, elég. Studentius és Succantor: Elég, elég, elég, elég. Canticus: Állad ejtsd a földre, sol, fá, mi, ré, dó. Studentius: Sol, fá, mi, ré, dó. Succantor: Szól, fá, mi, ré, dó. Canticus: Bravó, bravó, bravó, bravó! Studentius és Succantor: Bravó, bravó, bravó, bravó! Canticus: Most jön a tercmenet, Hangod most serceghet. Föl, le ugrik mint a zerge, Vígan, mint a kerge zerge. Mi, dó, fá, ré, sol, mi. Tégy te próbát, kezd meg hát. Succantor: Mi, dó, fá, ré, sol, mi, hát ez szépen sikerült. Canticus: Jól van, jól van, jól van. Studentius és Succantor: Jól van, jól van, jól van. Canticus: Most jön a sor terád, ám néked, gyermekem fordítva zengem. Sol, mi, fá, ré, mi, dó. Kezd hát! Studentius: Sol, mi, fá, ré, mi, dó Studentius és Succantor és Canticus: Jól van, jól van, jól van. Canticus: Még egyszer könnyedén, bűbájjal, úgy, mint én, mi, dó Succantor: Mi, dó, Studentius: Mi, dó, Canticus: fá, ré , Succantor: fá, ré, Studentius: fá, ré, Canticus: sol, mi. Succantor: sol, mi. Studentius: sol, mi. Studentius és Succantor és Canticus: Jól van, jól van, jól van. Induljunk most újra el, onnan, hol kezdtük, Elejétől végig újra átvesszük, Ezt nagyon bölcsen tesszük. Dó, ré, mi, fá, szol. Studentius és Succantor: Dó, ré, mi, fá, szol. Canticus: Csukva a szájpadlás, Studentius és Succantor: Csukva a szájpadlás. Canticus: Na rajta! Dó, ré, mi, fá, szol. Studentius és Succantor: Dó, ré, mi, fá, szol. Canticus: Bravó, bravó, bravó, bravó, bravissimo! Studentius és Succantor: Bravó, bravó, bravó, bravó, bravissimo! Recitativo: Canticus: Én, Casparus Bunizogha, Nagynevű énekmester, fennen hirdetem e földön idelenn: Két új igaz művész született. Isten óvja a füleket! Kórus: Bár köztünk nagymester nincs, Jókedvünk mégis nagy kincs. Víg nótánk zengjen, csendüljön, csengjen, Víg nótánk csengjen csendüljön csengjen, zengve csengjen. Víg nótánk zengjen, Csendüljön, csengjen, Csendüljön, csengjen! Jókedv a mesterünk, jöjj nótánk zengd velünk, Szálljon az ének, Úgy szép az élet. Szálljon az ének, Így szép az élet. Romhányi József fordítása