KENESSEY JENŐ AZ ARANY MEG AZ ASSZONY SZEMÉLYEK: WOLFGANG, lőcsei polgár basszus ANNA, a felesége szoprán ZSOLDOSKAPITÁNY tenor HINKÓ, szolga tenor ELSŐ SZÍNÉSZ tenor MÁSODIK SZÍNÉSZ basszus AZ ŐRSÉG PARANCSNOKA bariton AZ ŐRSÉG férfikar Történik Lőcsén, a XV. században (XV. századbeli lőcsei polgár szobája; az egyik oldalon lépcső, amely az emeleti szobába vezet, a sarokban tűzhely) ANNA (hímzőráma mellett ül az ablaknál; kinéz) Alkonyodik. Mindjárt este van! A kapuőrség most megy a piacon. Bármüller úr viszi a nagy kulcsokat. WOLFGANG (elgondolkozva ül karosszékében) Nagy telünk van. Pedig még messzire az ünnep. Holnap mégis gyónni megyünk. Vasárnap megáldozunk, Hogy rendbe legyünk ünnepre. ANNA Szegény kereskedők, Akik ilyenkor úton vannak, Mennyit szenvednek! WOLFGANG Pedig ilyenkor sokan utaznak: Mostan áll a krakkói vásár. Hogy is van? Andráskor Kassán, Tíz nap múlva Krakkóban. Igen, jól mondtam. ANNA Ilyen időben Még az utcára sem tanácsos kimenni, Hisz a múltkor is Farkast üldöztek a kapuőrök. Istenem, Csak sose kéne elhagyni a házat! WOLFGANG Templomba el kell menni. ANNA Imádkozom én itthon is. WOLFGANG Az kevés. Van bizonyos idő, Mikor Isten ráhajtja fülét A templom fedelére. A papok ezt már tudják. Én ugyan nem hiszem ezt; Mert már idős ember vagyok, De neked mindent hinni kell. ANNA Istenem, én még oly tudatlan vagyok. WOLFGANG Anyád imádkozott, mégis meghalt. Egy éjszaka elkezdett kiabálni, Hogy az ördög húzza a haját. Furcsa volt... Mintha álom lett volna... (Észreveszi, hogy Anna egyre csak az ablakból látható teret figyeli) Anyád is sokat szeretett Az ablaknál leskelődni, Mikor fiatal volt. ANNA Már esteledik, csak a hó világít, Meg a Máriáról a szent mécses. WOLFGANG Mehetünk is már aludni, asszonyom. No, gyere közelebb, Olyan vagy, Mint menyasszonykorodban voltál. Két szemed mint fénylő gyöngyszem, Orcádon két piros folt, Mint pisztráng hátán. Szép alakod, mindened bársonyból, Ó, ölelj meg! Birtokom vagy, Anna, Két karomnak rabja, El nem szakít tőlem, Csak a halál! Már csak a halál! Napom addig melegítsed, Éjszakám felderítsed, Mint a sólyom aranyláncát, Tartom hajad selyemsátrát. Nem is adlak oda az egész világért, Nem, én nem adnálak oda Az egész világért!... Holnap gyónunk a szent barátnál, Kisböjtöt tartunk vasárnapig, Akkor a lublói szent apát kezéből áldozunk. ANNA Jó éjszakát, Wolfgang! WOLFGANG Jó éjszakát, Anna! Jó éjt! (Az éjjeli őr kürt-jele hallatszik - Hinkó ijedten berohan) (Hinkóhoz) Mi az? HINKÓ Egy óra óta veri valaki a kaput. WOLFGANG Én nem hallottam semmit. HINKÓ Pedig kardjával is zörget. Künn egy katona áll. Szörnyen ordítozva éjszakai szállást követel, Mert ránk gyújtja a házat. WOLFGANG Majd elbánok vele, de mindjárt! Hol a kardom? Ereszd el láncáról a kutyát. HINKÓ Azt ordítja folyton, Írása van a királytól, Mindenütt szabadon tanyázhat éjjel. WOLFGANG Az ebadtát! Hogy éppen hozzánk vetődött! A királlyal nem szeretek haragba esni, Hosszúak az ő kezei. Ereszd be a katonát, Hinkó! (Hinkó kisiet) (Annához) Te pedig zárkózz kamrádba, gyermekem, Bármit hallasz, ne nyisd ki a reteszt! (Anna távozik) HINKÓ (visszajön) Itt a hadfi, Ki száz csatában vérzett, Pogány ellen harcolt, Rotaridesz kapitány úr ő. ZSOLDOSKAPITÁNY (belép; Wolfganghoz) Váratni mertél! A király el nem tűri a tréfát. Hóban-fagyban merted váratni künn Kázmér fegyveresét. WOLFGANG Kázmér nem királyom, csak... ZSOLDOSKAPITÁNY (közbevág) Csak? WOLFGANG Csak tisztelem, Mert kevés hamis tallért veret. KAPITÁNY Vigyázz vén fejedre, polgár! HINKÓ Uraim, ne civódjatok, Verjetek meg engem, Én úgyis szolga vagyok. WOLFGANG (Hinkóhoz) Távozz! (Hinkó távozik) (A kapitányhoz) Kázmér ismer engem, Nincs mit félnünk egymástól. Ezer tallérommal tartozik ő, Adósom ő, én hitelező vagyok. KAPITÁNY Ejnye! A király nem röstell Megtisztelni mindenféle polgárt. Rosszallom ezt, de nem zárja ki, Hogy vacsorával szolgálj, polgár. Egész nap utaztam, Hajnalban tovább megyek, Krakkóig az út még hosszú. WOLFGANG Nem bánom, megvendégellek. Mondd meg a királynak, hogy tisztelem. Ha ugyan a király emlékezik rám, Vagy ezer talléromra. (Távozik) (A kapitány kutatva körülnéz a szobában) ANNA (halkan visszalopódzik) Engem keresel? KAPITÁNY Téged. Hova tűntél ablakodból, Gyönyörű hóvirág? Már a házat készültem felgyújtani, Hogy ismét láthassalak. ANNA Hisz egész délután néztük egymást. Te az utcán álltál, én az ablakban. Mondd, nagyon fáztál? Nagyon hideg volt? KAPITÁNY A te szemed melegített. ANNA Majdnem ellepett már a hó. KAPITÁNY És ha elborított volna Tollas kalapomig, Akkor is helyemen maradok, Mert olyan szépet, mint te, Még sohasem láttam. ANNA Ó, mily szépen Cseng a szavad, katona! KAPITÁNY Milyen finom a hajad, Mint a hercegnőké, A szemed pedig olyan, Mint egy régi litván kolostorban Máriáé. Olyan fiatal vagy, Mint a kispatak a márciusi erdőn. ANNA Pedig már asszony vagyok. Milyen szép szavakat tudsz, katona! KAPITÁNY Az utak szinte járhatatlanok, Farkas-csordák őgyelegnek, Haramia búvik a híd alatt, De ezer évig mennék utánad, Lennék szolgád, lennék őröd, Éjjel-nappal csodálnálak, Rózsapiros ajkad csókommal elborítanám. ANNA Beszélj, ó, beszélj Tovább, mondd tovább! KAPITÁNY Majd elmondom éjjel. Légy ébren, mikor elcsendesedik, A tűz kialszik, Te hallgatózol, Az ablakod csendben kitárod. ANNA A férjem vigyáz, mint egy házőrző eb! KAPITÁNY Egy kardcsapás, és mélyen alszik! ANNA És te hajnalban tovább utazol? Elhagysz, mint ősszel a folyót a virágok? Többé soha nem látsz, katona. KAPITÁNY És ha felgyújtom a házat? ANNA Én benne pusztulok. (Hirtelen felfigyel) Vigyázz! Férjem lépteit hallom. (Sietve visszahúzódik a szomszéd szobába) WOLFGANG (jön étellel, korsóval) Bort hoztam néked a pincéből. Mondd meg Kázmérnak, megbecsültelek. Egy juh-combot vágtam le a kéményből. A hitelező fizet kamatot az adósnak. KAPITÁNY Látom, gazdag vagy, polgár, Errefelé gazdagok a polgárok, És kövérek, mint a krakkói patkányok. Asszonyaitok ugye szépek, Bőrük fehér, Arcukat talán mindennap megmossák, A nyakukat tejjel dörzsölik, Hogy néktek tessenek. Kár belétek Szaniszló jósága! Nem is tudom, szóljak tán neki, Csapoljuk le A polgárok felesleges vérét. WOLFGANG Megérdemelnéd, hogy megmérgezzelek. De én kereskedő voltam. KAPITÁNY Tolvaj! WOLFGANG Zsoldos, vigyázz a szádra! Mérges ebet tartok házamnál, Úgy én, mint szolgám Megtanultunk fegyverekkel bánni! KAPITÁNY Mit tudjátok ti, polgárok, Hogy mi az a háború? Egyik országból a másikba vándorolni Éhezni, szomjazni, hóban, sárban aludni, Szembenézni a villámló égboltozattal, És meghalni egy asszony-csók után. Te, van-e asszonyféle a háznál? WOLFGANG Nincs! (A kapitány gúnyosan felnevet) Igyál, katona! Messzi Magyarországon termett a bor! KAPITÁNY (nagyot húz a borból) Láttam a tengert, Láttam furcsa hegyeket, Hegyek csúcsára épített várakat, És kolostorokat, Melyeket nagy kutyák És fegyveres barátok őriznek. Éjjel a szikrázó csillagokat néztük, Az őrtűz mellett mindenki elmondta, Hol volt életében a legboldogabb. Csupán én nem voltam boldog Soha életemben. Szép volna ma éjjel Szeretni, aztán meghalni. Várni egy asszonyt, Várni csókkal. Valakit forrón megölelni, Nem járni télben. Melegedni asszonyszívnél, Be jó is lenne Egyszer igazán otthon lenni. Csaták tüzében egy-két pohárral Koccintottam már a halállal. Sebeket adtam, sebeket kaptam, Jártam már búsan és vígabban, (iszik) És várva vártam, Hogy mit fog majd egy ősz üzenni, Jártam már koldus éjszakában, De nem szeretett soha még senki, Sohasem szeretett senki még! (Magába roskad) WOLFGANG Katona, lerészegedtél a bortól! Vigyázz, mert az utcára vetlek! HINKÓ (berohan) Uram, a kaput döngetik, Az ebek veszettül ugatnak, Boszorkányos éjszaka! KAPITÁNY (talpra ugrik) Hopp, az én barátaim, Ereszd be őket! WOLFGANG Miféle barátaid vannak? KAPITÁNY Színészek. WOLFGANG Talán rablók! KAPITÁNY (Hinkóhoz) Nyiss kaput, szolga! Kázmér király színészei vannak odakünn, Tán meg is fagytak odakünn a hidegben. WOLFGANG A király színészei? KAPITÁNY: Mondtam már, hogy oly drága portékák, Mintha aranyat nyomnának. Kázmér kedvét felderíteni hivatván ők, Melyet nem derít már sem asszony, sem bor. (Hinkóhoz) Szolga, Nyiss ajtót a király színészei előtt! WOLFGANG Majd magam nyitom ki, Hinkó, te itt maradsz. (Elsiet) HINKÓ Szent ebek, milyen borzalmas éjjel! (Távozik) ANNA (kihajol kamrája ablakán) Katona, szeretném tudni neved! KAPITÁNY Rotaridesz. És a tied, tavasz napfénye? ANNA Anna. KAPTTÁNY Anna! ANNA És le tudom írni a nevem, ha óhajtod. KAPITÁNY Írd le a neved, Hadd tegyem a szívem fölé, Hadd lássam ragyogni a szemed, Anna! Ragyogó volt a szemed szerelem hajnalán, Ragyogó a szemed, Enyém leszel, én álmom, Még ma éjszaka enyém! ANNA Ó, be szépen cseng szavad, Ó, be szépen cseng szavad, Meghalok ma éjszaka! Gyönyörű, ó, be szép, Gyönyörű, ó, be szép, Istenem, ez álom! Még ma éjjel meghalok! (A kapitány feláll egy székre és szenvedélyesen átöleli Annát) Mily kár, Hogy hajnalban elhagysz engemet! KAPITÁNY Igen, de visszatérek, Halld tervemet. Finom udvari dáma lesz belőled, Bizonyára te leszel a legszebb, Ami a fő: a legfiatalabb. Csókolj meg, Anna! ANNA Hagyj meghalni ma éjszaka! ANNA, KAPITÁNY Ó, boldog álom, szép csillagom! ANNA (kibontakozik az ölelésből) Jaj! A férjem! KAPITÁNY Eh! Mire való az éles kard a háznál?! Nem is tudom, Mért mulasztottam el eddig! Az ajtódat tartsd nyitva! ANNA A fülemet is, Mert kívánom a hangod hallani, Ó, katona! KAPITÁNY Ugye, eljössz velem, Szépséges Anna? ANNA Csókolj meg. WOLFGANG (berohan; elszörnyülködve) Anna! ANNA Apám uram! (Bezárja az ablakot) WOLFGANG (a kapitányhoz) Megfizetsz ezért! KAPITÁNY (nevetve leugrik a székről) Csend legyen! Én a király vitéze vagyok. WOLFGANG (vésztjóslóan) Majd meglátjuk. KAPITÁNY Már itt vannak Kázmér színészei? WOLFGANG (halkan, hogy a kapitány ne hallja, Hinkóhoz) Eredj, hívd az őrséget! KAPITÁNY (a belépő színészekhez) Nem fagytatok jéggé, cimborák? ELSŐ SZÍNÉSZ Ördöngős városba hoztál, uram! A polgárok farkasoknak néztek, Sehol sem nyitottak kaput. MÁSODIK SZÍNÉSZ Valami ócska templomot kerülgettünk, Talán nyitva felejtették a sírbolt ajtaját. Igen jól aludtunk volna a koporsók között. Egy bolond harangot folyton lobált A toronyban a szél. Kísértetek szaladoznak jobbra-balra, Az egyik üstökön is ragadott. KAPITÁNY Most már szerencsésen itt vagytok A becsületes polgár hajlékában. (Wolfganghoz) Kínáld borral a király színészeit. ELSŐ SZÍNÉSZ (a korsó után nyúl) Az éj hideg, a szerelem meleg, Részeg ember boldogan hempereg. MÁSODIK SZÍNÉSZ (követi az első példáját) Kandúr farka, vén banya csókja, A boros embert az Isten is óvja. KAPITÁNY Jól ereszt a korsó, Nem sajnálja borát a jó gazda! Talán játszanátok valamit, Hogy végre mulasson a polgár, Színházat úgysem látott még életében. WOLFGANG Későre jár! (A tűzhelyhez telepszik és munkába kezd) KAPITÁNY Valamely szerelmeset. (A színészek színpadot és öltözőt rögtönöznek és annak függönye mögött átöltöznek) ELSŐ SZÍNÉSZ Nagyérdemű uraságok, Nemesek és katonák, Pórok, asszonyságok, La, la, la, la, Kisasszonyok, vitéz urak, Akik most jöttek a harcból, És nem költötték még el zsoldjaikat; Kolduló barátok, Ha zsákjuk megtelt, La, la, la, la, la, Vásári írnokok, Ha nem kell most írnotok; Ökrök tisztelt hajcsárjai, Lovak derék kupecei, És te jövendőmondó, ott a sarokban, La, la, la, Ti lesztek tanúim; Hogy Harlequin herceget Senki sem győzheti le, Sem póznamászásban, kardvívásban, Sem futásban, sem csalásban, Sem a dalban, sem a táncban, Sem a nemes uraságok mulattatásában. MÁSODIK SZÍNÉSZ A színjáték címe, Melyet az uraságoknak bemutatunk: „A két olajárus és a szamár." Ebben a játékban minden benne foglaltatik, Amely a nemességet s a póri népet mulattatja. Először is van benne szerelmeskedés, De azért nem kell mindjárt kolerára gondolni! ELSŐ SZÍNÉSZ Csak egyetlen kolerás beteg van a városban, Brukkó gazda, akinek kocsmájában az éjjelt töltöttük, és a fizetésnél verekedésre került a sor. MÁSODIK SZÍNÉSZ Aztán van az olajárusok színdarabjában Kutya, Macska, Asszony, gyerek, táncosnő, Halál. De a szamár mindnyájuknál okosabb. Aztán van elhagyott menyasszony, Megcsalt vőlegény, ELSŐ SZÍNÉSZ La, la, la, la. MÁSODIK SZÍNÉSZ És egy kikapós asszony, Aki minden férfit lóvá tesz, ELSŐ SZÍNÉSZ La, la, la, la. MÁSODIK SZÍNÉSZ Csak a szamárral nem bír. ELSŐ SZÍNÉSZ La, la, la, la. Van azonkívül a színdarabban Kerékbetört ember, félkarú pénzhamisító, Levágott fülű török, Melyet a nagyérdemű uraságok szórakozására, Mulattatására nyomban elkezdünk. ELSŐ ÉS MÁSODIK SZÍNÉSZ La, la, la. (A kapitány belekezd elbeszélésébe, melyet a két színész némajátékszerűen eljátszik. Anna a félig csukott ablak mögött hallgatózik) KAPITÁNY Volt egyszer egy szegény katona, Aki az ördögnél is szegényebb volt. Kapta magát, barátságot kötött az ördöggel. Akármerre járt-kelt szegény katona, Az ördög mindenütt nyomában baktatott. Szegény katona jobb sorsra jutott, Az ördög lopott kenyeret és bort, Néha táncolni jártak, De táncközben is vigyázott az ördög, Hogy ne legyen szerelmes a katona. Ha mulattak, az ördög azon őrködött, Hogy a katona kevés bort igyék, Mert a részeg ember hamar szerelmes lesz. Egyszer kiütötte a kupát a kezéből. Neki csak gyermekeket volt szabad gyilkolni. Ez volt az ördög barátságának ára. Sok-sok esztendő múlott el ilyformán. A katona megunta az ördögöt, Táncolni, énekelni szeretett volna. Elővett egy botot, És jól agyonütötte a pajtását. (A némajáték megszakad, Wolfgang a kapitány vállára teszi a kezét) WOLFGANG Lassabban, vitéz, most én beszélek. KAPITÁNY Az ördög... WOLFGANG Ide nézz! Így csinálják az aranyat... KAPITÁNY ... Arany! (Anna lejött a lépcsőn) WOLFGANG ...amíg hiábavalóságot fecsegtél, Aranyat főztem a tűzhelyen. KAPITÁNY Te tudsz önteni aranyat? ANNA Jer ide, édes katonám! Jer ide, édes katonám! Ne higyj vén uramnak WOLFGANG Régi könyvekből tanultam, Hogyan lehet gyík farkából aranyat olvasztani. De a könyvek a varázsigét elhallgatták. Most már tudom a varázsigét. KAPITÁNY Mondd meg, ó, mondd meg! ANNA (kérlelve) Szép, drága szerelmem! KAPITÁNY Arany! Csengő szép arany! ANNA Jöjj karomba, tündöklő katona! Az éj már rövid, Te holnap messze jársz. Lásd, hajamat lebontottam, Köntösöm megoldottam, Rózsapiros ajkam csókodra felkínáltam, Jöjj karomba tündöklő katona! Lábadhoz hullok, mint az arany búza, Mert bokros búbánat szívem koszorúzza. Csak azt szánom, csak azt bánom, Tőled meg kell válnom. Lásd, szívemet néked adtam, Bánatom olthatatlan, Ó, én álmom, boldogságom, szerelmem, Délceg vállad csak még egyszer öleljem! Szeretlek híven, szolgád lennék mindenben, jöjj, jöjj, tündöklő katona! WOLFGANG (kapitányhoz) Íme, a tallérok, Mind neked adom! KAPITÁNY (belemarkol az aranyakba és megtömi a zsebét velük) Arany! Csengő, szép arany! (A színészeknek is dob az aranyból) ANNA Érzem, hogy elveszítlek, Mielőtt megcsókoltál volna. Elvesznek tőlem Az átkozott csillogó tallérok, Mielőtt boldog lehettél volna Velem, általam! Hát már elfelejtetted, Hogy egész életedben Boldog kívántál lenni? KAPITÁNY Van aranyom, van boldogságom. ANNA Ó, arany, légy átkozott! KAPITÁNY Arany, Te, hegyeknek mélyén, Folyamok fenekén rejtőzködő ős-szellem, WOLFGANG Ős-szellem! KAPITÁNY Arany, te háborúk okozója! WOLFGANG Te háborúk okozója! ELSŐ ÉS MÁSODIK SZÍNÉSZ Mily borzalmas éjszaka! ANNA Ne higyj vén uramnak, Őrült rajongók éjjeli baglya ő A titokzatosság éjszakájában. ELSŐ, MÁSODIK SZÍNÉSZ, WOLFGANG A titokzatosság éjszakájában. ANNA Jer katona, Várlak csókos szerelemmel. WOLFGANG Várja csókos szerelemmel. ELSŐ, MÁSODIK SZÍNÉSZ Ördöngős vén ember. KAPITÁNY Arany, csengő szép arany! Arany, te drága arany! Te minden földi javak jója! ANNA Jöjj karomba, katona, Ó, jöjj karomba, katona! KAPITÁNY Arany, én álmom, Boldogságom, szerelmem! ANNA Délceg vállad Csak még egyszer öleljem! KAPITÁNY (az aranyba markol) Érzem jól, Hogy boldogságot csak te adsz nékem! WOLFGANG Érzem jól, Hogy boldogságot csak te adsz nékem! ANNA Érzem, ó, Hogy soha többé nem leszek boldog! KAPITÁNY, WOLFGANG Van aranyom, van boldogságom. KAPITÁNY A földön érted ömlik Az emberek piros vére, WOLFGANG A földön érted ömlik Az emberek piros vére, ANNA A földön érted ömlik Az emberek piros vére, KAPITÁNY Arany, Te, minden földi javak jója, Arany, Te, asszonyok csábítója, WOLFGANG Minden földi javak jója, Asszonyok csábítója, ANNA Arany, légy átkozott! (A kapitányhoz) Szívem álma csak te voltál, Ó, Rotaridesz! KAPITÁNY, WOLFGANG Arany, te vagy a boldogság! ANNA Arany, légy átkozott! Jöjj, ó jöjj ide, katona! Sújtson átkom rád, Sújtson átkom reád, Arany, átkom reád! KAPITÁNY Arany, arany, arany! (Wolfganghoz) Mondd a titkot, Mondd a titkot, vagy meghalsz! Öreg, áruld e1 titkodat! ELSŐ ÉS MÁSODIK SZÍNÉSZ (a kapitányhoz) Menjünk el, jó uram! WOLFGANG Vidd a kincset vidd a kincset, Vidd a kincset és menekülj! Vidd a kincset, Vidd a kincset és menj el! Arany, vidd el és menekülj! (Miután a kapitány összes zsebeit megtöltötte tallérokkal) És a tüzecskét most eloltjuk, Lassan, lassacskán eloltjuk. ÖRSÉG (kar; a színfalak mögött) Nyissák ki a kaput, Az őrség van idekünn! ANNA Menekülj, kedvesem! ŐRSÉG (kar; m. f.) Nyissák ki, Nyissák ki! (Hinkóval az élen bevonul a városi őrség) WOLFGANG (az őrökhöz) Ragadjátok meg, hamis pénzverő! KAPITÁNY (Wolfganghoz) Rászedtél (Az őrök megragadják a kapitányt) (Az őrökhöz) Ne nyúljatok hozzám, A király vitéze vagyok! WOLFGANG Zsebei telvék hamis aranyakkal, Melyekkel elárasztották az országot. ŐRSÉG PARANCSNOKA (a kapitány zsebéből kivesz egy tallért és vizsgálja) Valóban, uram, hamis arany, Már ismerjük. KAPITÁNY Végem van, kerékbe törnek. (Annához) Szép asszony, Isten veled! Csak azt sajnálom, Hogy enyém nem lehettél. Az mindegy, mikor halok meg. ANNA (az őrökhöz) Eresszétek, ő ártatlan, A férjem a bűnös! WOLFGANG A király karóba húzatja A hamispénz verőt. (Az őrökhöz) Vigyétek, legények! ANNA Ha nem látnálak soha többé, katona! ŐRSÉG PARANCSNOKA (a színészekre értve) Hát ezek mifélék? ELSŐ ÉS MÁSODIK SZÍNÉSZ Kegyelem, kegyelem, kegyelem! (Távoznak) (A kapitányt az őrség elhurcolja) WOLFGANG Mire holnap lement a nap, A zsoldoskapitány a varjaké, Hisz marékszám van Hamis tallér a zsebében. A polgár megvédi a házát, Oly módon, amint tudja. Én kereskedő voltam, Tehát mindenhez értek. Meg kell ismerni a vevőket, Az embereket. (Annához) Lásd, egy marék hamis aranyért Eladott a katona. De én nem is adlak oda Az egész világért. ANNA (az ablakhoz siet, bánatosan nézi, amint a kapitányt viszik) Már viszik... Már viszik... Hiszen úgy szerettem! (Zokog) WOLFGANG Lehetséges, gyermekem, De holnapra már elfelejted! ANNA Ó, mintha álom lett volna! WOLFGANG Holnap gyónunk, Vasárnap áldozunk A szent pap kezéből. Jó éjszakát Anna, Jó éjt... ANNA Jó éjt...